A Biztonságpolitikai Szakkollégium (BSZK) 2012. október 10-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hungária körúti kampuszán a fenti témában rendezett nyilvános konferenciát. A rendezvény meghívott szakértői Wagner Péter (Magyar Külügyi Intézet), Dr. Lattmann Tamás (NKE), Dr. N. Rózsa Erzsébet (NKE), Bendarzsevszkij Anton (Kitekintő) és Dr. Németh József Lajos (BSZK) voltak.
Az első előadó Wagner Péter volt, aki a polgárháború belső viszonyairól nyújtott tájékoztatást. A hallgatóság betekintést nyerhetett általa a szíriai politikai viszonyokba, pontosabban az Asszad rezsim és az ellenzéki pártok tevékenységeibe.
Wagner szerint a szíriai ellenzéki csoportok rendkívül fragmentáltak, ez a történelmi hagyományoknak, a vallásnak és az etnikumnak is ?köszönhető?. A szunnita arab bázisú pártok képtelenek voltak hosszú távú koherens politikai rendszer működtetésére, és e probléma válaszaként jött létre a Baasz párt, amely céltudatosabbá és konszenzus-képesebbé próbálta tenni az ellenzéki csoportokat.
Wagner Péter előadásában kiemelte a Szír Nemzeti Tanácsot, amely jelenleg a legbefolyásosabb emigrációs politikai csoport. Célja, hogy a külső hatalmak támogatásait becsatornázza, de jelenleg nem elég befolyásos és erősen megosztott. Legfőbb törekvése, hogy a nemzetközi közösség az egyetlen szíriai ellenzékként ismerje el őket, ugyanakkor megkérdőjelezhető a legitimitásuk. A Tanács egyik legdominánsabb csoportja a Muszlim Testvériség elnevezésű párt, de ezen párton belül is legalább két erős csoport van, amelyek egymással rivalizálnak.
Wagner Péter szerint Szíriában nem csak szíriai-kurd ellentét létezik, hanem az országon belül megjelennek az iraki, a kurd, valamint az Al-Kaida terrorszervezet érdekei, amelyek még jobban megosztják a társadalmat és a vezetőséget, sőt a politikai nézetekben is elkülönül három csoport: a demokrata-liberális, a baloldali, valamint az iszlamista csoportok, amelyek szintén szemben állnak egymással.
Az előadó kitért a szíriai fegyveres ellenállás jellemzőire is. Szerinte a felkelés egyik legfontosabb folyamata az volt, amikor a fegyveres ellenzékiek a déli, keleti, valamint a nyugati peremterületeken jelentek meg, majd fokozatosan elérték Damaszkuszt. A szaúdi és a katari kormány ugyan támogatta őket fegyverrel, viszont jelenleg a két ország közt egyfajta ellentét látszik. A felkelők legfőbb célja az Asszad rezsim szétzúzása és önálló területi ellenőrzés kialakítása.
Dr. Lattmann Tamás a konfliktus jogi aspektusairól beszélt, amelynek során feltette a kérdést: ?Miért hagyja a nemzetközi közösség, hogy egy országban az államhatalom a saját állampolgárait mészárolja le?? A szakértő szerint a jog ugyan nem hagyja, de nincs egy olyan kiforrott gyakorlat, amely jelenleg ezt megakadályozná.
Az államok politikai ellenállása miatt bezáródott az a kapu, ami alapján az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa fegyveres beavatkozást engedélyezhetne. Ugyanakkor senkinek sem engedhető meg, hogy önjelölt igazságosztóként tegyen ?rendet? Szíriában. Egy humanitárius intervenció lehetővé tétele ugyanis olyan lehetőségeket adna az államok kezébe, amellyel azok bármikor visszaélhetnek. Lattmann Tamás szerint az államok véleménye az, ha az Assad rezsim nem tér vissza a jogkövető útra, akkor majd visszakényszerítik. Azonban ennek mikéntje még nem tisztázott. A nemzetközi jogász kitért Szíria északi szomszédjára, Törökországra, amely úgy tűnik, hogy az Asszad rezsimmel szemben meglévő nemzetközi ellenállás élére áll. Ugyanis Törökországnak kellő politikai súlya van ahhoz, hogy a NATO Washingtoni Szerződés hetedik cikkelyét az önvédelem jogával kimerítse, amely azt vonná maga után, hogy Törökország bármely NATO tagállam segítségét kérhetné a konfliktus rendezése érdekében. Ez lenne az egyik út, amellyel megkerülhető lenne az ENSZ BT határozat. A másik út a Nemzetközi Büntetőbíróság felkérése lehet. Azonban Lattmann párhuzamot vont a Kadhafi üggyel, ugyanis ott sem sikerült a Bíróság hatáskörét megfelelően kiszélesíteni, így kétséges, hogy ez a szíriai helyzetnél sikerülne-e.
N. Rózsa Erzsébet a regionális tényezőkre világított rá. Folytatta a Lattmann Tamás által elkezdett párhuzam továbbvitelét Líbiával kapcsolatban, elmondta, hogy míg Líbiában egy homogén társadalom létezik, addig Szíriában nemcsak a társadalom, de a politikai beállítottság is széttöredezett. Szerinte másfél évvel a felkelés kitörése után se lehet észrevenni, hogy az Asszad rezsim komolyabb problémákba ütközne. N. Rózsa szerint a felkelők módszerének legnagyobb hibája, hogy nincs egy központi terület, ahonnan a felkelők megindulnának, vagy ahova visszahúzódnának. Sőt a városok közül is néha csak az egyik, vagy másik lázad fel, de ott is csak bizonyos kerületek, ez is a társadalmi megosztottságra vezethető vissza.
Véleménye szerint Szíria szomszédállamai számára a legnagyobb fenyegetést a Szíriából meginduló menekültáradat jelenti. A legtöbb ember Törökország felé menekül, de Libanon és Jordánia felé is nagy tömegmozgások vannak.
N. Rózsa Erzsébet kitért a régió leginkább elszeparálódott országára, Izraelre. Az ország érdekes ellentétes helyzetbe került a szíriai polgárháború kapcsán. A régióban önmagát legdemokratikusabb államként aposztrofáló Izrael nem szeretné, ha Szíriába is kialakulna a politikai demokrácia, ugyanis ezzel Izrael sajátos hátrányba kerülne. Ennek lényege abban rejlik, hogy így Izrael-ellenes társadalmak demokratikus hatalmat gyakorolhatnának a környező országokban. Ezért Izrael a status quo-t akarja fenntartani, de jelenleg nem sok puha eszközt tud felhasználni befolyása növelése érdekében a térségben.
Az előadó szerint Törökország érdekes változáson esett át Szíriával kapcsolatban. Két évvel ezelőtt Erdogan török miniszterelnök és Asszad jó baráti viszonyban voltak, de úgy tűnik, az új török külpolitika zsákutcába kényszerült Szíria kapcsán. Ugyanis a központi szíriai hatalom támogatásával egy kvázi kurd autonómia alakul(t) ki Szíriában, és a kurdok várhatóan ugyan ezt akarják elérni majd Törökországban is. A törökök számára ez lehet a legnagyobb biztonságpolitikai fenyegetés.
Az Arab Liga felfüggesztette Szíria tagságát a szervezetben és egy rendezett átmenetet javasol. A probléma viszont az, hogy az Asszad rezsim annyira háttérbe szorította a Baasz pártot, hogy nem csak egy-két személyt kellene eltávolítani a hatalomból, hanem több ember lecserélése oldaná meg a problémát, viszont ez újabb konfliktushoz vezetne.
N. Rózsa Erzsébet szerint a nemzetközi közösség nem tud garanciát vállalni, hogy eredményesen megoldja a konfliktust, így nagy valószínűséggel nem kerül sor külső katonai beavatkozásra. Továbbá az ellenzéki erők hatalom iránti gondolkodásmódja megegyezik az Asszad féle gondolatmenettel, mivel azok ugyanolyan kemények és vérengzőek. A szakértő szerint hatékony megoldást egy Egyiptom ? Szaúd-Arábia ? Irán féle közös segítségnyújtás adhatna.
Bendarzsevszkij Anton a szíriai-orosz kapcsolatokról tartott előadást a konferencia keretein belül. Négy pontban foglalta össze az orosz/szovjet-szíriai kapcsolatokat. Először egy történelmi áttekintést mutatott be, ahol láthatóvá vált Szovjetunió, majd Oroszország és Szíria közötti kapcsolatok ingadozása.
A jelenlegi helyzetre nagy hatással volt az 1971-es szerződés, amikor is az akkori Szovjetunió engedélyt kapott Szíriától, hogy létrehozzon egy haditengerészeti támaszpontot Tartuszban. A bázisnak manapság igazából csak szimbolikus jelentősége van, ugyanis komoly hadművelet bázisául nem szolgálhat, így csak a hajók karbantartására használják. A putyini hatalomváltás után némiképp változott a helyzet, az orosz elnök 2010-re ki akarta terjeszteni a haditengerészeti jelenlétet, ez azonban máig nem valósult meg. A sokak által hatalmasnak vélt orosz fegyverexport valójában minimális, a teljes orosz fegyverexport mindössze 5%-a vándorol Szíriába, amelynek hatalmas tartozásai vannak. Bendarzservszkij Anton szerint mindezeken túl Oroszország mégis ragaszkodik az Asszad rezsim fennmaradásához több okból is. Egyrészt Oroszországnak presztízs, hiszen az Asszad kormány a polgári értékek őrzőjeként jelenik meg a sajtóban, aki fellép a radikálisokkal szemben (akik az orosz nép szemében terroristák). Stratégiai okok is szólnak az orosz külpolitika mellett, hiszen Tartusz az egyetlen meglévő orosz haditengerészi bázis a világon, amely a volt Szovjetunió határain kívül helyezkedik el. Végül, ha az Asszad kormány elbukik, akkor az összes orosz befektetés és szerződés semmisé vál(hat)na.
Dr. Németh József Lajos az amerikai-szíriai kapcsolatokról számolt be. Véleménye szerint a jelenleg zajló amerikai elnökválasztási kampányban a szíriai polgárháború egyelőre nem jelenik meg témaként, és ez a helyzet a jövőben se fog változni.
A transzatlanti kapcsolatok vitás kérdéseinek szakértője történelmi példákon keresztül világította meg a jelenleg látható amerikai-szíriai viszonyokat. Az 1970-es évek közepén Szíria úgy írta le az Egyesült Államokat, mint aki megérti a szíriai attitűdöket, majd az USA jelentette ki, hogy Szíria számára minden opciót nyitva kell hagyni, mert nem szabad engedni, hogy az ország USA ellenes politikát vegyen fel. A későbbiek során az elmérgesedett libanoni helyzetben majdnem háborúba sodródtak egymással. Szíria számára csapatainak Libanonban való állomásoztatása inkább alkuhelyzetként volt értelmezhető az Izraellel szemben elvesztett területek visszaszerzése tekintetében.
Az 1990-91-es Öböl háború során a Kairó ? Damaszkusz ? Riád tengelyben a szíriai vezetés támogatta az Egyesült Államokat, és ebben az időszakban már jelentősen enyhítette az országban élő zsidósággal kapcsolatos szabályokat, törvényeket is. Ezek bizalomépítő jellegű lépések voltak, amelyeket a Clinton kormányzat tovább erősített a közel-keleti megbékélés érdekében.
2001 után egy újabb vízválasztó vonal jelent meg a két állam történelmében, Szíria ugyanis nem fejezte ki megfelelő módon együttérzését az USA-val a terrortámadásokat követően. Ugyanakkor az Al-Kaida utáni hajsza során amerikai hírszerzők jelentek meg Szíriában. A tömegpusztító fegyverek miatt (pontosabban azok illetéktelen kezekbe való jutása miatt) az USA fenyegetésként tekint Szíriára. A 2006-os libanoni háború tovább nehezítette a két ország helyzetét.
Németh lényeges momentumként említette, hogy az idősebb Asszad önmaga ?mesterévé? vált a politikai megpróbáltatások során, ez egyúttal példa lehet az országot most vezető fia számára is.
Szerinte az USA jelenleg nem vállal fel egy háborút Szíria miatt, hiszen az amerikaiak számára sokkal fontosabb az iráni kérdés. Az amerikai fegyveres beavatkozás ellen szól az is, hogy az USA jelentősen csökkenti katonai kiadásait 2013-tól. Véleménye szerint az olaj se lehet beavatkozási indok, már csak azért sem, mert az amerikai gazdaság függősége egyre csökken ettől az energia hordozótól, továbbá Szíria nem tekinthető jelentős olajkitermelőnek. Németh József szerint ?más fog rendetlenséget csinálni és más is fog elmosogatni? Szíriába, nem az Egyesült Államok, amely komoly (presztízs)veszteséget szenvedett az elmúlt 10 év térségbeli műveleteiben.
Az előadás során a hallgatóság rengeteg tényezőről informálódhatott és sok kérdés került megválaszolásra. A nemzetközi közösség számára a szíriai polgárháború már hosszú ideje komoly biztonságpolitikai gócpont és további kérdéseket vet fel, ezért is fontos, hogy érdemben foglalkozzon a Biztonságpolitikai Szakkollégium ezzel a témával.
Ezúton mondunk köszönetet az előadóknak és mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a konferencia sikerrel záruljon.
Négyesi Áron
