Kezdőlap Blog

Konfliktusok a hibrid rezsimek politikai vezetői és a fegyveres erőszakszervezetek között: Törökország

0

A cikk célja annak bemutatása, hogy milyen konfliktusok állnak fent a politikai vezetők és a fegyveres erőszakszervezetek között a hibrid rezsimekben. A cikk területi fókuszában Törökország áll. Az időfókuszt tekintve, abból a célból, hogy minél szélesebb rálátást kapjon az olvasó a különböző szerkezeti adottságokra és a hadsereg történelmen átívelő pozíciójára, az általános áttekintés az Oszmán Birodalommal kezdődik, azonban a cikk az 1920-as évektől kezdődő köztársasági időszakra koncentrál, különösképpen az 1960-as évektől kezdődő időintervallumra. A cikk elsősorban azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy hibrid rezsimnek tekinthető-e Törökország, illetve ennek a különböző korszakokon át a hadsereg vagy a politika volt-e a forrása. Célja továbbá rávilágítani a török hadsereg „demokráciaőrző” szerepére és „privilégiumaira” is, illetve arra, hogy Erdogan a hibrid rezsimek vezetői által a fegyveres erőszakszervezetek gyengítésére alkalmazott stratégiák közül melyekkel operál. Mindehhez széleskörű forrásokat vizsgáltam meg a kutatás során, elsősorban a releváns szakirodalmat és különböző hírforrásokat. A cikk elméleti áttekintéssel kezdődik, amelynek során megvizsgálom a hibrid rezsimek fogalmát és jellemzőit, valamint típusait. A hibrid rezsimek vezetői által a fegyveres erőszakszervezetekkel fentartott kapcsolatokban alkalmazott stratégiát. Majd a Török Köztársaság történemének és főbb politikai folyamatainak áttekintésével folytatódik a cikk, s végül a török fegyveres erők bemutatása kezdődik. Ezt követően, bemutatásra kerül, hogy Törökország miért is a puccsok országa és miért tulajdonítanak a török fegyveres erőknek „demokráciavédő” szerepet. A cikk a 2016-os puccskísérlet és következményeinek elemzésével zárul.

Elméleti áttekintés

A hibrid rezsimek

A hibrid rezsimek definiálásakor számos nehézségbe ütközhetünk. Egyrészt, a kutatók között nincs konszenzus a fogalmat illetően, emellett rendkívül tágak az értelmezési keretek, hiszen a világban többféle típusú és minőségű politikai berendezkedés figyelhető meg. Emellett a fogalom még mindig homályos, nehezen alkalmazható fogalmakkal operál.
Az sem világos, hogy a demokrácia vagy az autokrácia jelenségéből vezethető-e vissza inkább a hibrid rezsim. Továbbá, uralkodó nézet, hogy átmeneti rendszerekként tekintenek rájuk, azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy ezek már önálló rendszertípusokká váltak. [1]

A hibrid rezsimek tudományos diskurzusba való beemelésére egyébként azért volt szükség, mert a demokráciaelmélet bevett keretei között nem voltak értelmezhetők ezek az alakulatok. Kialakulásukat 1980-ig a huntington-i „third wave” demokráciák létrejöttének kezdetéig vezetik vissza, s demokratizálódási folyamatuk nemzetközi közösség tetszésének kiváltására is történt. A folyamatfolytatódott az 1990-es években robbanásszerűen a számos politikai rendszer rendszerváltásával (Latin-Amerika, posztkommunista Eurázsia, Afrika). [2] Fontos megjegyezni, hogy a hibrid rezsimek létrejötte nem egyirányú folyamat, hanem liberális demokráciák is áldozatok lehetnek vagy olyan rendszerek, melyek megakadtak, esetleg visszafordultak a demokratizálódás útján. A visszafordulás a demokratizálódás útjánt példázzák azok az 1990-es években rendszerváltó posztkommunista országok, amelyekben jellemzően a kétezres években a demokratizálódási folyamat megakadt vagy megfordult. [3]

A hibrid rezsimek egy szürkezónás rezsimtípus, mivel az a demokrácia és az autokrácia közötti szürke zónában helyezkedik el, mint önálló rezsimtípus. [4] Azért szürke zónás, mert keverednek a demokráciára és autokráciára jellemző vonások, emellett jellemzője még, hogy a hibrid rezsim vezetője felváltva él az autoriter rezsimekre és demokratikus rezsimekre jellemző eszközökkel, tehát ciklikusan váltja egymást egy demokratikus folyamat és egy autoriter folyamat. [5] Például jogi lehetőség van a pártok és civil társadalom szerveződésére, ezek az országok demokratikus alkotmánnyal rendelkeznek, a választások rendszeresen meg vannak tartva, de számos demokráciadeficittel találkozhatunk. Ilyenek például a hatalomkoncentráció, a vezetés demokratikus felhatalmazás nélküli működése, a transzparencia nagyon alacsony foka vagy teljes hiánya, a politikában való részvétel csekélysége, illetve a hatalmi ágak összeolvadása. Tehát vannak demokratikus elemei, mint például az is, hogy engedélyezettek a pártok és a civil szerveződések, azonban ezek „sosem” kerülhetnek hatalomra vagy érhetnek el igazi eredményt, illetve jelentős jogi akadályokat is gördítenek eléjük. Emellett gyakori az is, hogy a médiumok a vezető elit kezébe kerülnek, teljesen befolyásolva a közvéleményt. [6]

A hibrid rezsimeket emellett Polübiosz tézis-antitézis-szintézis elméletével is lehet jellemezni.   Ez az elmélet azt igyekszik megmagyarázni, hogy miként korruptálódnak el az előnyös politikai rendszerek, azaz miért a jó és a rossz  körforgásossága a jellemző. A tézis általában egy előnyös állapot, amely éppen a politikában uralkodó. Az   antitézis pedig ennek az ellentéte, amikor a tézis megbukik. Ezen körforgásosság kiküszöbölésére alkotta meg a szintézist, amely a kettő vegyítése, azaz a vegyes kormányzat modellje. [7]

A hibrid rezsimek jellemzője még a populizms és a prezidentalizmus. A rezsim vezetője, az elnök áll mindenek felett, a jog felett, így az erő körülötte csoportosul, emellett a jogköreit sem delegálja. Az elnök helyzete gazdaságilag is stabil: az állami vagyon nagyrészével rendelkezik ő vagy strómanja. A populista vezető vagy párt önmagát nevezi ki a társadalmi többség, a nép egyedül méltó képviselőjének. A populista párt, vezető sokszor maga igyekszik meghatározni, hogy a társadalomnak melyik csoportját tekinti az „igazi népnek”. Vagyis a jó emberek csoportját definiálja. [8] Így nagyon jellemző rá egy csoport vagy személy ellenségképpé „faragása”, amelyben a vezető az ország jólétét és biztonságát fenyegető ellenség ellen harcol az igazi népért. A populista vezető a tömeget képviseli, általában a klasszikus értelemben vett kisembert.

A hibrid rezsimeket a következő jellegzetességek jellemzik a leginkább:

  • Prezidentalizmus magas foka és a kormányzati elszámoltathatóság hiánya: populista politika, konzervatív értékek, egyház, elszámoltathatatlan “delegatív„ vezetés, politikai „erős ember” és átláthatatlan döntéshozatali folyamatok.
  • A formális (demokratikus) intézmények hitelessége és az azokba vetett bizalom szintje: a nemzeti törvényhozás, az igazságszolgáltatás és a politikai pártok bizonyítottan azok az intézmények, amelyekben a lakosság a legkevésbé bízik.
  • Politikai részvétel csökkenése: a politikai részvétel csekély, a kormányzati elszámoltathatóság és hitelesség gyengeségéből fakadóan, a politikai részvétel gyakran a formális intézményi csatornákon kívül zajlik. Civil társadalom és média kormányzati „szankcionálása”. Politikai felek alkalmatlanná tétele.
  • Korrupció és klientizmus/politikai patronázs: a tisztviselőket személyes érdekek vezérlik, és saját hasznuk érdekében cselekszenek, anélkül, hogy a közjó szélesebb értelemben vett érdekeivel törődnének. Az oldalukon állók támogatása mindenki mással szemben, különböző előnyök biztosítása.
  • Alkotmány, fontos jogszabályok megváltoztatása: Alkotmánymódosításával bevezetett hivatali időkorlátok megváltoztatása, egyéb autoritárius rendelkezések bevezetése. (Indoklás: az állami rendszer megerősítése érdekében autoritáriusabb intézkedésekre van szükség.) [9]

Az itt található térkép szemlélteti a hibrid rezsimek elhelyezkedését a világban. A demokráciaindex 60 mutatóra épül, amelyeket öt kategóriába soroltak: választási folyamat és pluralizmus, polgári szabadságjogok, a kormányzat működése, politikai részvétel és politikai kultúra. Az országokat nullától tízig terjedő skálán értékelik, és az átfogó index az öt kategória összesített pontszámának átlaga. Ezután az egyes országokat az átlagpontszámuk alapján négy rendszertípusba sorolják: teljes demokráciák, hibás demokráciák, hibrid rendszerek és autoriter rendszerek. [10] A térképről szembetűnő, hogy Törökország is hibrid rezsimként szerepel.

Fotó: Saw Wunna, Unsplash

A hibrid rezsimek tipológiája

A hibrid rezsimek tekintetében a különböző jellemzők alapján, többféle csoportot különíthetünk el. Magyar Bálint és Madlovics Bálint munkássága alapján, tíz féle rezsim-típusról beszélhetünk. Mindezen típusok megalkotásakor a szerzők figyelembe veszik a civil társadalom helyzetét, a többpárti választások meglétét, a társadalmi szabadság fokát, a rezsim alapját képező ideológiát, a korrupció mértékét, a gazdasági formát, az uralom patronalizmusának mértékét, az uralkodó part tagságát, az intézmények formalitását, az uralkodó párt funkcióját, a domináns gazdasági mechanizmust / tulajdonformát, illetve a korlátozottságot. [11]

A fegyveres erőszakszervezetek a hibrid rezsimekben

A fegyveres erőszakszervezetek helyzete hibrid rezsimekben rendkívüli érdekességeket tartogató kutatási téma.  A demokratikus rendszerekben ugyanis elvárás a civil kontroll a haderő felett, de emellett az is, hogy a haderő működése maradjon eredményes és hatékony. Az eredményesség és a hatékonyság azt jelenti, hogy a hadsereg képes-e a politikai vezetők által ráruházott szerepeket és missziókat (“eredményesség”) elfogadható élet- és erőforrásköltségek (“hatékonyság”) mellett teljesíteni. [12] Természetesen, a ráruházott szerepkör, illetve a civil kontroll is eltérő a különböző politikai rendszerekben. Például, az arab rezsimek erősen centralizált és merev parancsnoki struktúrája, a közvetlen vezetés alkalmazása és a parancsnoki láncok politikai okokból történő megbolygatása negatívan befolyásolja az arab hadseregek hatékonyságát. [13]

A hibrid rezsimekben kiemelten fontos a kormánypárt és az ország fegyveres erői közötti kiegyensúlyozott kapcsolat, ugyanis ezeket a rendszereket nehezebb fentartani, mint a demokráciát. Épp ezért a rendszer fenntartása céljából szükséges a hibrid rezsim vezetője számára, hogy valamilyen formában, de lojális legyen a rendszerhez vagy függjön a rendszertől a fegyveres erőszakszervezet. Ezt a rendszert fent kell tartani, ebben fontos szerepe van a haderőnek és a fegyveres erőszakszervezeteknek. De ezekben a hibrid rezsimekben hogyan alakulhat a civil kontroll, ha az ország egy hibrid rezsim? Ha egy ország hibrid rezsimeinek vezetői nem értik meg reálisan a civil-katonai kapcsolatot, akkor a fegyveres erőszakszervezet küzdeni fog a demokrácia helyreállításáért, akár a választásokba való beavatkozás, akár politikai alkudozások útján. [14] Emellett, vannak olyan országok, mint például Törökország, ahol a  hadsereg rendkívül erős, s többnyire független a politikától. Éppen ezért, a haderővel való helyzet stabilizálására, a hibrid rezsim politikai vezetésének, vagy széleskörű intézményi kontrollt kell alkalmaznia a haderő felett, vagy egy kevésbé „kényszerített” módszerrel élni, amely a közös ideológiai alapon vagy identitáson alapulva a vezetők lojalitásának megnyerése. Ez biztosítja, hogy a hibrid rezsimekkel szemben kiteljesedő polgári elégtelenség elfojtható legyen és a hibrid rezsim túlélése biztosított legyen. Így, a hibrid rezsimeknek a hadsereggel való kapcsolat stabilizálásával válnak a polgári felkelések elnyomhatóvá (pl. Bahrein 2011 és Irán 2009) és a választási csalások érvényesíthetővé (pl. Fehéroroszország 2021). [15]

Stratégiai megközelítések a hibrid rezsimek számára a fegyveres erőszakszervezetekhez fűződő viszonyukat illetően

A hibrid rezsimek vezetői számára tehát kifejezetten égető cél az, hogy megszerezzék a fegyveres erőszakszervezetek feletti kontrollt vagy elnyerjék azok lojalitását. A releváns szakirodalom, nevezetesen Michael Penfold, Andrés García Trujillo és Alejandro UrrutiaA fegyveres erőszakszervezetekkel való párbeszéd lehetőségei a hibrid rezsimekben” című tanulmányukban, több eszközt is megneveznek ezen célkitűzés elérésére. Az eszközök lehetnek pozitív hatásúak a fegyveres erőszakszervezetek vezetőire, például hatalmi vagy gazdasági pozícióhoz juttatva őket, azonban lehetnek negatív kimenetelűek is, mint például a tisztogatások vagy a kontroll erősítése. Ezek az eszközök az alábbiak:

  • intézményi átrendezés a civil kontrollt illetően: a parlamenti ellenőrzés megszüntetése a fegyveres erőszakszervezetek felett, s a kontrollt biztosító jogkörök áthelyezése a végrehajtó ág felügyelete alá;
  • – a korlátozás és megfigyelés fokozása: a koordináció megnehezítése, az egység meggyengítése, a felügyelet fokozása, a biztonsági  intézmények felszalámizása, a végrehajtó hatalomhoz hű félkatonai csoportok létrehozása, a nemzetbiztonsági szervezetek megerősítése, tisztogatások, alegységek és  magasabb egységek „lefejezése”
  • – politikai hatalomhoz való hozzáférés: magas rangú hivatásos személyek politikai vezetői szerephez való juttatása;
  • – különböző ösztönzők: magasabb rangok, fizetésemelések, stratégiai iparágak ellenőrzése (pl. a pakisztáni haderő az ország élelmiszeriparát ellenőrzi);
  • külső szövetségesek, együttműködések: más hibrid rezsimekkel való együttműködés, kiképzés, technológia (pl. az irakiak által kiképzett jemeni Köztársasági Gárda vagy  az etióp biztonsági szolgálatok kínai technológiára való támaszkodása). [16]

Törökország politika folyamatai és a török fegvyeres erők helyzete

Általános áttekintés: Törökország

Törökország egy egyedülálló földrajzi régióban helyezkedik el Ázsia és Európa között. A történelem során a két kontinenst összekötő hídként szolgált, amely jelentőséget növelte a két tengerszorosának, a Boszporusznak és a Dardanelláknak a stratégiai jelentősége. Törökország a Kaukázus, a Közel-Kelet, a Balkán és a Földközi-tenger keleti részének kereszteződésében fekszik. Lakosságát és területét tekintve a régió egyik legnagyobb országa, szárazföldi területe pedig nagyobb, mint bármely más európai országé. Az ország területe nyugatról keletre körülbelül 1200 kilométer, északról délre pedig 480-640 kilométer. Törökország határai a következők: északon a Fekete-tenger, északkeleten Grúzia és Örményország, keleten Azerbajdzsán és Irán, délkeleten Irak és Szíria, délnyugaton és nyugaton a Földközi-tenger és az Égei-tenger, északnyugaton pedig Görögország és Bulgária. Isztambul a legnagyobb város és tengeri kikötő, Ankara pedig az ország fővárosa.

A Török Köztársaságot a Szeldzsuk Birodalomig vezetik vissza, amit a XI. században türkmén törzsek alapították Anatóliában. A Szeldzsuk Birodalmát követte az Oszmán Birodalom, amely a XIV. században lépett a hosszan tartó fejlődési és prosperálási útra, amely a XVII. században tetőzött. A jelenlegi Török Köztársaság nacionalista, világi és parlamentáris demokrácia, amelyet 1923-ban, az Oszmán Birodalom bukását követően hoztak létre. Ezt követően, az 1950-es évekig az államalapító Mustafa Kemal (Atatürk) és utódja alatt egypárti volt a kormányzás. Atatürk egy meglehetősen nyugatias demokráciát kívánt létrehozni, amiben csökkenteni kívánta az arab világhoz kapcsoló, iszlám vallás szerepét a társadalomban és az ország közigazgatása tekintetében is. Így az Atatürkhöz hű hadsereg ideológiai alapja is átalakult, s a demokrácia és a szekularizmus őrzőivé váltak. Végül, Törökország törvényhozó és végrehajtó hatalmi ága az 1950-es évek óta általános választójogon alapuló többpárti választásokon alapul. [17]

A Török Köztársaság társadalmának etnikai és vallási megoszlása még érdekfeszítőbb. A Török Köztársaság ugyan alapvetően muszlim vallású, de nagyban eltérő mértékű az, hogy az egyén mennyire követi a szigorú előírásokat. Ez azért fontos, mert Erdogan meglehetősen pro-iszlám nézeteket követ, amely a hagyományos és szigorú értékeket valló, többnyire vidéki embereknek kedvez. Általában a nagyvárosiak a szabadabb értékeket vallják, s ez a szavazóbázison is meglátszik. Emellett, gondot okoz még a betelepedett arabok ellen irányuló szegregáció a török társadalom részéről, illetve a Török Köztársaság délkeleti részében, a szír határ mentén letelepedett kurd lakosság is. Ez azért fontos, mert a hadsereg jelentős szerepet kapott a kurd kérdésben, majd Erdogan politikájának is fókuszába került nyilvánvalóan. Ezek mellett, az országba egyre több menekült települ be a környező, háborúval sújtott arab államokból. Az itt látható térképek bemutatják a Török Köztársaság etnikai viszonyait, illetve politikai viszonyait, amely jól leköveti az etnikai és város-vidéki viszonyokat:

Általános áttekintés: A török fegyveres erők

A török fegyveres erőket (angolul: Turkish Armed Forces, törökül: Türk Silahlı Kuvvetleri) Mustafa Kemal tábornok, az Oszmán Birodalom hamvaiból feltámadt köztársasági Törökország megalapozója volt, aki a mai formáját megalapozta. A hadsereg, amely az új állam alapértékeinek önjelölt letéteményeseként működött, az új állam szervezeti struktúráinak alapító intézménye volt. A katonaság hosszú éveken át felügyelte a kemalista vívmányok fenntartását, és időnként közvetlenül avatkozott be az ország alkotmánya által előírt módon, hogy helyreállítsa a rendet, amikor ezt szükségesnek ítélte. [18]

 

Az Oszmán Birodalom alatt is megkülönböztetett szerepe volt a török katonáknak. A török hadsereg vallási és történelmi alapjai miatt a társadalom felsőbb rétegeiben helyezkedett el. Az a felfogás, hogy a hadsereg testesítette meg az állam legmagasabb eszményeit, és hogy az állam egyenértékű a társadalommal és annak kulturális-vallási identitásával, megerősítette a hadsereg elitista státuszát az oszmán korszakban. A birodalom bürokratikus öröksége azóta átöröklődött a köztársasági korszakra, beleértve annak katonai és polgári szárnyát is. A katonaság presztízsének alapvető forrása mindmáig az a tény, hogy a Török Köztársaságot hivatásos katonák alapították, akik átvették a vezetést az isztambuli bábkormánytól, és kiűzték az ellenséges erőket az 1920-as években.  A fényes történelmi hagyatékhoz és a köztársaság bevezetésének idealizált képéhez hozzájárultak még egyéb katonai sikerek is, történetesen az 1950-es koreai háború sikere és az 1974-es ciprusi konfliktusé, valamint a Kurdisztáni Munkáspárt többszöri megfékezése is. [19] Továbbá hozzájárult a hadsereg lakosság körében való népszerűségéhez az is, hogy a politikai pátokkal és rendőrséggel szemben nem érte nagyobb korrupciós vagy egyéb visszaélési botrány. Továbbá, meglehetősén nagy tudással rendelkező hadsereg, emellett igyekeztek a Nyugathoz kötni azzal is, hogy az Amerikai Egyesült Államok tanácsadói biztosították a kiképzés alapját. [20]

 

Jelenleg a török fegyveres erők a NATO tagországok közül a 2. legnagyobb létszámmal rendelkező haderő 2022-ben. [21] A politikai szerepe noha még a mai napi jelentősebbnek mondható az ország politikájában, azonban ez 2007 óta folyamatosan csökken. Ennek oka Erdogan intézkedései, amelyekkel átszervezték a haderő vezetését, irányítását és felelősségét, továbbá hatalmas mértékű tisztogatást végzett. Emellett a haderő ideológiai alapja, a kemalizmus és a szekularizmus ideáit is folyamatosan igyekszik aláásni Erdogan és kormánya, mivel azt az iszlám és birodalmi hagyományokhoz való visszatérés ideájának követése jellemzi. Mindezek következtében tehát megnövelték a civil kontrolt a haderő felett, melynek 2017 óta főparancsnoka a török Nemzetgyűlés nevében, a köztársasági elnök, aki a kormányfő is egyben, tehát Erdogan. A vezérkari főnököt pedig szintén a köztársasági elnök nevezi ki, s a Védelmi Minisztériumnak tartozik felelősséggel. [22]

A török fegyveres erők történelmi „privilégiumai”

Az előzőekben leírt, a fegyveres erők megszervezése és a köztársaság megalapítása körülményei és annak sajátosságai okán, a török fegyveres erők számos „privilégiummal” rendelkeztek többnyire Erdogan hatalmának kiteljesedéséig. Erdogannak mind ideológiai és vallási ellentétei, mind politikai érdekellentétei voltak a hadsereggel abból kifolyólag, hogy a demokrácia őrzőjeként fenyegette Erdogant, hogy hatalmát megdöntenék puccsal.

A fegyveres erők belső szolgálatáról szóló törvény 35. cikke, amely 2013-ig volt hatályos például az alábbiakat teszi lehetővé: “A Török Fegyveres Erők feladata a török föld és a Török Köztársaság védelme az alkotmányban meghatározottak szerint.” Ez mindazt is lehetővé teszi, hogy a Török Fegyveres Erők bármikor beavatkozzanak, ha a demokrácia vagy a kemalista alapelveket megsérti a törvényhozó vagy végrehajtói hatalmi ág. Megemlítendő még az 1997-től hatályos EMASYA (Security and Public Order Assistance) Protokoll is, amely lehetővé tette a hadsereg számára, hogy a polgári hatóságok engedélye nélkül belső biztonsági műveleteket hajtson végre. [23]

Megemlítendő a 1961-es alkotmánymódosítás is, amely célja az államhatalom további korlátozása volt. Például, kiszélesítette a civil és szabadságjogokat a lehetőségekhez mérten, a végrehajtó és törvényhozó hatalmat korlátozta, az igazságszolgáltatás függetlenségét erősítette és ezzel együtt az állam feletti ellenőrző szerepét kiterjesztette. Az új alkotmány a végrehajtó hatalmat is igyekezett megosztani: az elnöki hatalmat megerősítették annak érdekében, hogy a miniszterelnök pozícióját korlátozzák. Az elnöki mandátum hosszát hét évre növelték. Fontos megjegyezni, hogy az elnök szerepét ebben az időben (1960 – 1989) mindig egy magas rangú katonatiszt töltötte be. A fegyveres erők ellenőrző szerepét kívánták biztosítani a Nemzetbiztonsági létrehozásával. Az intézmények önállóságát is erősítették: az egyetemek és a Török Rádió és Televíziós Ügynökség autonómiát kaptak, ezáltal is csökkent a végrehajtó hatalom mozgástere. Az új alkotmány az intézményi autonómia bővítése mellett a bíróságok önállóságát is megnövelte. Az Alkotmány 118. cikke alapján a katonaság saját igazságszolgáltatással is rendelkezett, amelyen gyakran megjelentek polgárok ügyei is. Az Alkotmány 125. cikke alapján immunitás Legfelsőbb Katonai Tanács számára. A fentieken túl, gazdaságilag is megerősített volt a haderő helyzete, hiszen például létezett a Török Fegyveres Erők Támogatási és Nyugdíjalapja, illetve a Török Fegyveres Erők Alapítványa. A hírszerzés vezetői is emellett nyugalmazott altábornagyok voltak, s egyéb nemzeti tanácsokba (minisztériumok) is hivatásosokat választottak be. [24]

A politikai folyamatok hatása a török fegyveres erőkre

A köztársaság kora és a puccsok (1920-2002)

A vizsgált korszakban több puccs és puccskísérlet is történik, ezek közül alegjelentősebbek 1960-ban, 1971-ben, 1980-ban és 1997-ben történnek. Atatürk uralma alatt és az azt követő tíz évben, utódja, Ismet Inönü elnöksége alatt a hadsereg pozíciója rendkívül stabil volt. Ezt követően azonban gyengülni kezd, az egyre erősödő iszlamista mozgalmak következtében, fokozatosan gyengíteni próbálják az iszlamista/pro-muszlim politikai szereplők. Az 1950-es évek második felében nincs egy erős politikai vezetése vagy nagyon szélsőséges vezetősége van az országnak a korábbiakhoz képest és az ellenzék is megerősödik, így az ezt követő években be is avatkozik a haderő a demokráca védelmében és átveszik a hatalmat, felfüggesztve a civil politikai élet lehetőségét. Ezekben az években Inönü és pártja, a CHP ellenzékbe szorul 10 évig, s megkezdődik a DP uralma. 1959-ben Inönü meghirdeti a Nagy Offenzívát, amely a kormánypártiak és a haderő közötti összecsapásokban csúcsosodik ki. A DP ezért fel kívánja számolni az ellenzéket egy vizsgálattal, azonban erre a katonaság beavatkozik és 1960. május 27-én átveszik a hatalmat. Öt évig katonai juntát vezetnek be, s módosítják is az alkotmányt 1961-ben erősítve a haderő pozícióját. 1962-től a hadsereg elkezdett belülről polaizálódni, amelynek következtében Inönü lemondott, azonban 1963-ban visszatért egy elbukott katonai puccs hatására, hogy stabilizálja a politikai életet, s kitiltotta a puccsistákat.  [25]

Az 1960-as évek második felében ismét a civilek kezébe kerül a hatalom, azonban mind a marxista, mind az iszlamista szélsőségek felerősödtek, emellett a gazdasági mutatók is romlottak. A kormánypárt is bomlani kezdett. 1971-re a társadalmi feszültségek tetőztek, már utcai összecsapásokra is sor körült. Emellett alacsony részvétel volt a választásokon és a baloldal és az iszlamisták is jó eredményeket értek el. 1971-ben a haderő memorandumban szólította fel a kormányt, s lemondatták azt. Két évre rendkívüli állapotot hirdettek ki, s ismét korlátozták a civil életet. Ezt követően, a baloldali Ecevit elnöksége következett. Ecevit azonban nem kormányzott eléggé erőskézzel, s kiéleződött a török−kurd, alevi−szunnita, bal−jobb ellentét, amely hatalmas erőszakba torkollt. A hadsereg ismét átvette a hatalmat 1980-ban, hiszen az országban pusztító anarchia mellett, 1979-ben Iránban győzött az iszlám forradalom, s egy esetleges iszlamista hatalomátvétel még inkább megrémítette a haderőt. Ekkor Evren vezérkari főnök bejelenti a katonai hatalomátvételt, s három évig rendkívüli állapotot vezetnek be. Ekkor letartóztatnak és kizárnak politikusokat, s új alkotmányt fogadnak el. Az 1983-as választásokon az induló pártokat is előszűrik. [26]

Az 1983-as választásokat Turgat Özel nyerte. Elnökségét az erőskezűség jellemzi, ami alatt kiterjesztette a civil kontrollt a haderő felett pl. az előmeneteli rendszert is megváltoztatta, illetve a haderő érdekeivel ellentétesen alakította az Irakkal kapcsolatos politikát. Az 1990-es évektől ismét megerősödnek a pro-iszlám mozgalmak és fokozódik a kurd nacionalizmus. A soron következő választásokon az iszlamista Refah párt győz. Ekkor kerül sor az 1997. február 28-i „posztmodern” katonai puccsra. A Török Fegyveres Erők fellépése következtében összeomlik a párt, s megerősítették az állam jogköreit abban, hogy fellépjen a vallási reakcionizmus és az etnikai szeparatizmus ellen. 1998-ban az Alkotmánybíróság is betiltotta a pártot. [27]

Erdogan hatalma és intézkedései

2002-ben a már fentiekben ismertetettt Refah pártból kiváló AKP győzött, élén Erdogannal. A párt szlamista és anti-szekularista nézeteket vall, s az Oszmán Birodalom történelmének romantizálására alapul. Természetesen, ezek mind magukkal vonják a haderő szisztematikus gyengítésének folyamatát. Mindez meg is történik, de először a hatalom konszolidálására koncentráltak, majd következett a haderő politikai szerepének fokozatos „szalámizása”. Ennek alapját és a társadalom tetszésének elnyerését több faktor is indukálta: egyrészt a kurdok elleni sikeres fellépés és a helyzet keménykezű kezelése az AKP által. Másrészt, folytatódott az EU csatlakozás folyamata, amely demokratikus elvei szintén a civil kontroll kiterjesztését indokolták. Harmadrészt, megkezdődtek a korábbi puccsisták bíróság elé állítása és a közvélemény ellenük hangolása. [28]

Először intézményi „reformokat” hajtott végre Erdogan: csökkentették a Nemzetbiztonsági Tanács jogköreit és feltöltötték civilekkel. Az önálló katonai bíróságot megszüntették. 2007-től újabb perek és tárgyalások kezdődtek a „puccsisták” ellen, s megszüntették az EMSAYA-t. 2011-től lehetővé tették, hogy a civil politikusoknak ráhatása legyen a katonai magas tisztségviselők kinevezésébe, s civil intézményeket hoztak létre a biztonsági ügyekkel kapcsolatban, emellett új honvédelmi minisztert neveztek ki. 2013-tól módosították a fegyveres erők belső szolgálatáról szóló törvény 35. cikkét, [29] majd egy évvel később, 2014-ben a csendőrség a Belügyminisztérium fennhatósága alá került. [30] Továbbá hatályba léptették, hogy a kötelező katonai szolgálat alóli díjfizetés alóli mentességről szóló törvényt. [31]

A 2016-os puccskísérlet

A fent leírtakra reagálva, 2016. július 15. és 16. között Isztambulban és Ankarában puccskísérletet hajtott végre a hadsereg(?). Július 15. 19.30-tól harckocsikkal lezárták az isztambuli Boszporusz és a Fátih Szultán Mehmet hidat, majd megjelent a légierő is. Az Erdogan-kormány azt mondta, hogy ő gülenista katonák vagy amerikai katonák. A Belügyminisztérium ekkor bejelentette a puccsot, majd elfogták a puccsisták a vezérkari főnököt. A Béke Otthon Tanács beolvastatta közleményét, amely szerint a hadsereg a demokratikus jogállamiság és szekularizmus védelmében átvette a hatalmat, és a rend helyreállításáig kijárási tilalmat rendelt el, illetve új alkotmányt jelent be. Lezárták az Atatürk Nemzetközi Repülőteret, majd épületeket, főképpen kormányzati épületeket. Kisebb robbantások is történtek. Erdogan ekkor sikeresen be tudott jelentkezni onlne, s kérte az állampolgárok fellépést a puccsisták ellen. Utcai összecsapások kezdődtek, s hajnalra leverték a puccsot, amelyben 290-en vesztették életüket.[1]

A 2016-os puccskísérlet következményei és a jelenlegi helyzet

A puccsot követően, Erdogan szükségállapotot vezetett be három hónapra, s felfüggesztette az Emberi Jogok Európai Egyezményét, illetve 30 napra növelték az őrizetbe vételi időt. Előtérbe kerültek a kormánypárti katonák a hadseregben, míg a régi, nagytudású katonákat utolérte a tisztogatási hullám. Ezzel eltűnt a régi, tapasztalt személyzet a szervezetből. 2016-os adatok alapján, a 325 tábornokból 149-et elbocsátottak, illetve 500 ezredest, 2500 alacsonyabb rangú tisztet. A koncepciós perek azonban tovább folytatódtak:2021-ben 21000 katona került elbocsátásra, 4723 bebörtönzésre, s 16500 kadétot bocsátottak el. A légierő részvétele miatt, sokukat elbocsátották és elítéltek, amely azért nagyon negatív, mert a NATO légi képességeiben a török légierőnek egy kiemelt szerepe volt. [32]  A puccs továbbá két táborra osztja a haderőt, illetve elkülöníti más fegyveres szervezetektől is. A hatalmas mértékű tisztogatások napjainkig tartanak, de nem csak a haderőben: 2700 bíró, 6000 rendőr, 10000 tanár elbocsátásra vagy bebörtönzésre került. Felszámoltak 1200 egyesületet, betiltottak 19 szakszervezetet, bezárattak 15 egyetemet és 35 orvosi intézményt, 10 hónap alatt 113 260 embert vettek őrizetbe, s 131 médiumot zárattak be. [33]

A 2017-es alkotmánymódosítás következtében, összevonásra került a köztársasági és a miniszterelnöki hatalom, s Erdogan tejhatalmú vezetővé lett. A civil szféra és média az „ember ellenségei” lettek, illetve „külföldi erők által támogatott”-nak kerültek titulálásra. A haderő napjainkban teljesen átváltozóban van: a haderőnemek parancsnokai közvetlenül a Védelmi Minisztériumnak felelősek, az elnök jogosult közvetlenül parancsot adni nekik, az elnök a hadsereg főparancsnoka. Egyes források szerint, kevésbé hatékony, például a terrorizmus elleni fellépésnél szükséges a külső segítség. A katonaságot többnyire a szír hadműveletekben kötik le. Kevésbé szekuláris már, például Törökország vezérkari főnöke, Hulusi Akar tábornok egy mecset építését támogatta szülővárosában, Kayseriben 2017-ben. [34] A 2016-os puccskísérlet legfőbb következménye az, hogy Erdogan és kabinete kezébe került a hatalom, s nagyon kicsi az esélye, hogy a hadsereg beavatkozik a demokrácia védelmében, s szabad az út Erdogannak, hogy még inkább kiépítse tejhatalmát.

 

Összegzés

A leírtak alapján, az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem, hogy Erdoganig mi is a hibrid rezsim Törökországban? Hiszen a haderő avatkozott be az elvileg szabad politikai folyamatokba, azonban az AKP hatalomátvételével egyértelmű, hogy Erdogan vette át a legfőbb hatalmat, s terelte a hibrid rezsimek útjára országát. Az elméleti áttekintés során ismertetett stratégiák közül Erdogan többféle stratégiát alkalmaz: tisztogatás, civil emberek bevonása, lojális embereinek pozicíó juttatása, korrupció, média és emberi jogok korlátozása, ellenségkép gyártása, például Gülan tekintetében, s leszámolás az „ellenzékével”, amely esetében a hadsereg. Megállapítható, hogy nincs őrzője a demokráciának sem már. Azonban felveti a kérdést az, hogy igazából Erdogan érdeke is volt a haderővel való leszámolás, amelyhez egy puccs tökéletes indíték lehet, emellett a puccs meglehetősen nagy hibákkal rendelkezett a tervezést illetően és amatőr volt, s esetlegesen nem Erdogan áll-e a puccs megszervezése mögött? Erdogannak azonban nehéz dolga van, hiszen Törökország továbbra sem homogén a tradicionalistákat és a modernistákat/kemalistákat tekintve. Emellett, az isztambuli főpolgármester-választások ellenzéki sikere okán, úgy tűnik, hogy mégis van kiút.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A cikk borítóképe Engin Yapici fényképe, amely az Unsplah-ről származik.

Felhasznált irodalom

[1] Gyulai Attila – Stein-Zalai Juliane: Hibrid rezsimek és a szürke zóna: új válaszok a politikai rezsimek rendszertanának örök kérdéseire. 54. oldal. (In: TANULMÁNYOK – Gondoljuk újra a demokráciát…! – Tematikus szerkesztés, METSZETEK Vol. 5, No. 2, 2016.) https://metszetek.unideb.hu/files/metszetek_2016_2_04_gyulai.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[2] Alina Rocha Menocala, Verena Fritzb, Lise Rakner: Hybrid regimes and the challenges of deepening and sustaining democracy in developing countries. South African Journal of International Affairs Vol. 15, No. 1, June 2008, 29-40.  https://cdn.odi.org/media/documents/4160.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[3] Gyulai Attila – Stein-Zalai Juliane: Hibrid rezsimek és a szürke zóna: új válaszok a politikai rezsimek rendszertanának örök kérdéseire. 51. oldal. (In: TANULMÁNYOK – Gondoljuk újra a demokráciát…! – Tematikus szerkesztés, METSZETEK Vol. 5, No. 2, 2016.) https://metszetek.unideb.hu/files/metszetek_2016_2_04_gyulai.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[4] Magyar Bálint – Madlovics Bálint: A posztkommunista rendszerek anatómiája – Egy fogalmi keret. Noran Libro, Budapest, 2021. 671. oldal

[5] Magyar Bálint – Madlovics Bálint: A posztkommunista rendszerek anatómiája – Egy fogalmi keret. Noran Libro, Budapest, 2021. 673. oldal

[6] Bozóki András–Hegedűs Dániel: A kívülről korlátozott hibrid rendszer. Az Orbán-rezsim a rendszertipológia tükrében, Politikatudományi Szemle, 2017/2. http://epa.oszk.hu/02500/02565/00090/pdf/EPA02565_poltud_szemle_2017-2_007-032.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[7] Gyulai Attila – Stein-Zalai Juliane: Hibrid rezsimek és a szürke zóna: új válaszok a politikai rezsimek rendszertanának örök kérdéseire. 43. oldal. (In: TANULMÁNYOK – Gondoljuk újra a demokráciát…! – Tematikus szerkesztés, METSZETEK Vol. 5, No. 2, 2016.) https://metszetek.unideb.hu/files/metszetek_2016_2_04_gyulai.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[8] Magyar Bálint – Madlovics Bálint: A posztkommunista rendszerek anatómiája – Egy fogalmi keret. Noran Libro, Budapest, 2021. 246. oldal.

[9] Alina Rocha Menocala, Verena Fritzb, Lise Rakner: Hybrid regimes and the challenges of deepening and sustaining democracy in developing countries. South African Journal of International Affairs Vol. 15, No. 1, June 2008, 29-40.  https://cdn.odi.org/media/documents/4160.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[10] Democracy Index 2021, The Economist Intelligence Unit. https://www.eiu.com/n/campaigns/democracy-index-2021/ (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[11] Magyar Bálint – Madlovics Bálint: A posztkommunista rendszerek anatómiája – Egy fogalmi keret. Noran Libro, Budapest, 2021. 664 – 670. oldal.  https://www.postcommunistregimes.com/wp-content/uploads/2022/08/2021.07.28.-Magyar-Madlovics-A-posztkommunista-rendszerek-anatomiaja.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[12] Millett, Allan R. – Williamson Murray – Kenneth H. Watman: The Effectiveness of Military Organizations. International Security 11, no. 1 .1986. 37–71. https://doi.org/10.2307/2538875 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[13] Thomas C. Bruneau, Aurel Croissant: Civil-Military Relations: Control and Effectiveness Across Regimes. Lynne Rienner Publishers, 2019. 10. oldal. https://www.rienner.com/title/Civil_Military_Relations_Control_and_Effectiveness_Across_Regimes (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[14] Alina Rocha Menocala, Verena Fritzb, Lise Rakner: Hybrid regimes and the challenges of deepening and sustaining democracy in developing countries. South African Journal of International Affairs Vol. 15, No. 1, June 2008, 29-40.  https://cdn.odi.org/media/documents/4160.pdf  (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[15] Andrés García Trujillo, Alejandro Urrutia, Michael Penfold: The Scope for Dialogue with Security Forces in Hybrid Regimes, IFIT Discussion Papers, 2021.10. 2. oldal. https://ifit-transitions.org/wp-content/uploads/2021/10/the-scope-for-dialogue-with-security-forces-in-hybrid-regimes.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[16] Andrés García Trujillo, Alejandro Urrutia, Michael Penfold: The Scope for Dialogue with Security Forces in Hybrid Regimes, IFIT Discussion Papers, 2021.10. 3-4. oldal. https://ifit-transitions.org/wp-content/uploads/2021/10/the-scope-for-dialogue-with-security-forces-in-hybrid-regimes.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[17] Turkey, Britannica.com. https://www.britannica.com/place/Turkey (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[18] Çandar, Cengiz. “A New Turkey?: Implications of the Failed Military Coup and Subsequent Political Coup.” Horizons: Journal of International Relations and Sustainable Development, no. 8, 2016, pp. 102–17. JSTOR, https://www.jstor.org/stable/48573691. (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[19] Yavuz Cilliler. “Popular Determinant on Civil-Military Relations in Turkey.” Arab Studies Quarterly, vol. 38, no. 2, 2016, pp. 500–20. JSTOR, https://doi.org/10.13169/arabstudquar.38.2.0500 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[20] Turkey, Britannica.com. https://www.britannica.com/place/Turkey (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[21] Defence Expenditure of NATO Countries, 2021. https://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/2022/6/pdf/220627-def-exp-2022-en.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[22] Yilmaz, Ihsan: Erdogan’s Political Journey: From Victimised Muslim Democrat to Authoritarian, Islamist Populist. ECPS Leader Profiles. European Center for Populism Studies (ECPS). February 14, 2021. https://doi.org/10.55271/lp0007 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[23] Yavuz Cilliler. “Popular Determinant on Civil-Military Relations in Turkey.” Arab Studies Quarterly, vol. 38, no. 2, 2016. JSTOR, https://doi.org/10.13169/arabstudquar.38.2.0500. (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[24] Yavuz Cilliler. “Popular Determinant on Civil-Military Relations in Turkey.” Arab Studies Quarterly, vol. 38, no. 2, 2016, pp. 506-508. oldal. JSTOR, https://doi.org/10.13169/arabstudquar.38.2.0500. (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[25] Egeresi Zoltán – Pénzváltó Nikolett: A Török Köztársaság a történelemben, NKE SVKI, Budapest, 2020. 31-43. oldal. https://nkerepo.uni-nke.hu/xmlui/bitstream/handle/123456789/15807/A%20Torok%20Koztarsasag%20a%20tortenelemben.pdf;jsessionid=8C30572292E709A4BE82D2F734F2D5EC?sequence=1 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[26] Egeresi Zoltán – Pénzváltó Nikolett: A Török Köztársaság a történelemben, NKE SVKI, Budapest, 2020. 31-43. oldal. https://nkerepo.uni-nke.hu/xmlui/bitstream/handle/123456789/15807/A%20Torok%20Koztarsasag%20a%20tortenelemben.pdf;jsessionid=8C30572292E709A4BE82D2F734F2D5EC?sequence=1 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[27] Pénzváltó Nikolett: Törökország belső és külső válságai. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2018. 7-8. oldal.

[28] Egeresi Zoltán – Pénzváltó Nikolett: A Török Köztársaság a történelemben, NKE SVKI, Budapest, 2020. 39-49. oldal. https://nkerepo.uni-nke.hu/xmlui/bitstream/handle/123456789/15807/A%20Torok%20Koztarsasag%20a%20tortenelemben.pdf;jsessionid=8C30572292E709A4BE82D2F734F2D5EC?sequence=1 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[29] Satana, Nil. S.: The New Civil-Military Relations in Turkey, MEI, 2022.10.18. https://www.mei.edu/publications/new-civil-military-relations-turkey (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[30] Gurcan, Metin: Splitting gendarmerie from Turkish army: reform or bad timing?, Al-Monitor, 2014.11. https://www.al-monitor.com/originals/2014/11/turkey-separating-gendarmerie-from-turkish-army.html#ixzz7mvB1Lmh2 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[31] Turkish gov’t revisits exempted military service before 2015 polls, Hurriyet Daily News, 2014.12.03. https://www.hurriyetdailynews.com/turkish-govt-revisits-exempted-military-service-before-2015-polls-75106 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[32] Bekdil, Burak Ege: Turkey’s Failed Coup Leaves Military Weakened, Defense News, 2016.08.09. https://www.defensenews.com/home/2016/08/09/turkeys-failed-coup-leaves-military-weakened/ (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[33] Álvaro Escalonilla: Erdogan’s purge claims 21,000 military commanders expelled from Turkish armed forces. Atalayar, 2021.08.31. https://atalayar.com/en/content/erdogans-purge-claims-21000-military-commanders-expelled-turkish-armed-forces (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[34] Turkey’s military chief sponsors 750-person mosque, Ahval News, 2017.12.13.  https://ahvalnews.com/religion/turkeys-military-chief-sponsors-750-person-mosque (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[1] Turkey timeline: Here’s how the coup attempt unfolded, Al-Jazeera, 2016.07.16. https://www.aljazeera.com/news/2016/7/16/turkey-timeline-heres-how-the-coup-attempt-unfolded

Orosz-ukrán háborús hírfigyelő II. – 2022. december

0

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium Orosz-ukrán háborút kutató műhelyének hírfigyelője. A havonta megjelenő beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak.

Ukrajna háborús bűncselekménynek minősítené az orosz kibertámadásokat

Ukrajna bizonyítékokat gyűjt a hágai bíróságnak azzal kapcsolatban, hogy Oroszországgal szemben vádat emelhessen a folyamatosan érkező kibertámadások miatt. Több ukrán kiberbiztonsági szakértő szerint az ukrán kritikus és polgári infrastruktúrát ért kibertámadások háborús bűnnek minősülhetnek, amennyiben bizonyítást nyer, hogy ezek a támadások és az általuk okozott kár súlyos következményekkel jártak az elszenvedő ország és lakossága számára. Victor Zhora az ukrán Állami Speciális Kommunikációs és Információvédelmi Szolgálat (SSSCIP) digitális transzformációért felelős tisztje nyilatkozatában példaként említette Oroszország 2022. júliusában a DTEK ellen indított támadást, mely Ukrajna legnagyobb magánenergetikai befektető vállalata. Ebben a kibertámadásban a támadók elsődleges célja az volt, hogy destabilizálják az áramtermelő és -elosztó vállalatok működési folyamatait, aláássák Ukrajna energiabiztonságát és akadályozzák az energiaellátást, valamint szándékosan hamis információkat terjesszenek a cégek működéséről az állami propagandaügynökségeken keresztül, melynek eredményeként áram nélkül hagyják az ukrán fogyasztókat. Ukrajna villamosenergia hálózatának megtámadására nem ez az első eset, hiszen 2016-ban sok szempontból hasonló támadás ment végbe, mely ugyancsak a villamosenergia ellátás működését akadályozta, ami hosszas áramkimaradásokat eredményezett az országban. Zhora nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a nemzetközi közösségnek ideje mérlegelnie a kibertérből eredő támadások hatását és az azokra való reagálást, valamint azt, hogy ezek a cselekmények milyen szempontok alapján legyenek minősítve a büntetőjog vonatkozásában.

Írta: Ésik Béla

Kém vagy Szerzetes?

2022.nov.22-én az Ukrán Titkosszolgálat (SZBU) egy razziát tartott a Kijevi Pecserszki Lavra Kolostorban, ahol több mint 30 lelkészt és apácát azonosítottak vagy tartóztattak le kémkedés gyanújával.

Ukrajnában 2 fő ortodox egyház van, az egyik az Ukrán Ortodox Egyház, amely függetlenedett a Moszkvai Pátriárkától és az Orosz Ortodox Egyháztól 2019-ben.

Ahogy az egyházszakadást, úgy a rajtaütést és a kivizsgálást is elítéli az Orosz Patriarhátus, azzal vádolják az ukrán hatóságokat, hogy el akarják venni a hitet az emberektől az utolsó reménnyel együtt és a vallásszabadságot korlátozzák.

Az ukrán bűnüldöző szervek szerint a műveletnek nincs köze a vallásszabadsághoz, a művelet az ország biztonságát szolgálja, amelyre veszélyt jelent a kémkedés, a szabotázs és az árulás.

Az Ukrán Titkosszolgálatnak kihívást és fenyegetést jelent az oroszbarát Orosz Ortodox Egyház, ugyan is nemcsak sok követője van, hanem sok olyan szerzetes lelkész és apáca szivárgott be, akik segítették az orosz erőket a háborúban.

A házkutatás során több köteg készpénzt, fegyvereket, a szakadár köztársaságok zászlóit és felbujtó szórólapokat találtak, amelyeket, a megszállt területeken osztottak volna szét. Sokaknak orosz útlevele volt vagy egyáltalán nem voltak iratai.

Írta: Misák Veronika

Foglyokat toboroz a Wagner-csoport az USA hírszerzői szerint

John Kurby, a Nemzeti Biztonsági Tanács szóvivője december 28-án arról beszélt, hogy növekszik az orosz Wagner katonai magánvállalat folyamatosan terjeszti befolyását és már foglyokat is felvesz tagjai közé, illetve Észak-Koreából szállítanak fegyvereket.

A hírszerzés információ szerint maga Jevgenyij Prigozhin, a Wagner legmagasabb rangú vezetője látogatott el több börtönbe, hogy rávegye az ott raboskodókat a csatlakozásra. Emberjogi aktivisták szerint a rabok számára kedvezőnek tűnhet az vállalat ajánlata, hiszen elhagyhatják a büntetésvégrehajtás intézményeit, ugyanakkor a frontszolgálat veszélyt is jelent rájuk nézve. Utóbbi ellenére többezer elítélt állt zsoldosnak.

Szakértők szerint egyfajta versengés figyelhető meg a Wagner katonái és az orosz haderő között, amelynek kiváló indikátora, hogy a fegyveres csoport vezetői több alkalommal is becsmérelték a hadsereg tábornokait a stratégia hibák miatt, amelyek komoly veszteségeket okoztak korábban. Azonban mind a Wagner, mind a hadsereg emberhiánnyal küzd, ezért juthattak el odáig, hogy fegyencekkel próbálják feltölteni soraikat.

Írta: Patócskai Péter Ákos

Orosz-ukrán háború: Kreml: konfliktusokról szóló szóbeszédek tagadása az orosz hadsereg és a Wagner csoport között

A Kreml tagadja azokat a felmerülő szóbeszédeket, hogy konfliktus alakult volna ki az Ukrajnában harcoló Wagner csoport tagjai és az orosz Védelmi Minisztérium között. „Ez a konfliktus elsősorban az információs térben jelenik meg, főképpen az információk manipulálásának terméke”, jelentette ki Dmitry Peskov, a Kreml szóvivője a szokásos hétfői sajtótájékoztatón. „Az ország elismeri azokat a hősöket, akik a hadseregben szolgálnak és hősiességről tesznek tanúbizonyságot és azokat a hősöket is, akik a Wagner csoportnál szolgálnak. […] Mindenki a fő célért dolgozik. Mindenki az anyaországáért harcol,” tette hozzá.

A szóbeszédek azon hírek kapcsán kezdtek el terjedni, hogy Kijev véleménye ellenére, miszerint a harcok a keleten lévő Soledar városért még folynak, a Wagner csoport vezetője, Yevgeny Prigozhin korábban kijelentette, hogy az oroszok sikeresen elfoglalták a várost és az ő fennhatóságuk alá tartozik. Az orosz Védelmi Minisztérium elismerte ebben a zsoldosok szerepét egy korábbi közleményükben.

„Ami az ukrán fegyveres erők által megszállt Soledar várostömbjei elleni közvetlen támadást illeti, ezt a harci küldetést a Wagner csoport rohamcsapatait összetevő önkénteseinek bátor és önzetlen fellépése sikeresen megoldotta”, állt a közleményben.

Írta: Jaksi Zsolt

Oroszország a Szvatovszkij-víztározó gátjának felrobbantására készülhet

Az ukrán Union információs ügynökség értesülései szerint Oroszország, a Szvatovszkij-víztározó gátjának felrobbantására készülhet, így igyekezve visszafogni a front luhanszki szakaszán az ukrán fegyveres erők előrenyomulását. Ennek elsődleges oka, hogy az ukrán védelmi erők egy hét alatt több, mint 2 kilométert haladtak előre az ideiglenesen megszállt Kremennaja városa felé az érintett régióban.

Mindezt az Ukrán Fegyveres Erők alá tartozó Nemzeti Ellenállás Központjának információira alapozható, amely szerint az ideiglenes megszállás alatt lévő Szvatovo területére január első hetében orosz műszaki és mérnökegységek érkeztek. Fontos megjegyezni, hogy az ilyen akciók az ukrán infrastruktúra szándékos megsemmisítését jelentik, és katonai szempontból nem célszerűek, hiszen nem változtatják meg a harcoló erők helyzetét. Ugyanakkor vélhetően a gátrobbantás következtében kialakult helyzetet Oroszország ürügyként használná fel a helyi lakosság deportálására.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Szoledar: a kulcs Bahmuthoz

Január 9 – 15-i hét egyik legjelentősebb eseménye Szoledar bevétele volt. A város Bahmut és Szeverszk között helyezkedik el, amit a T-05-13-as főút köt össze. Szoledar kulcsszerepet játszik abban, hogy északról Bahmutot délről Szeverszket védje. Azonban az orosz sikerek miatt az ukránok kritikus helyzetbe kerültek.

A bahmuti hadművelet szempontjából Szoledar bevételével az oroszok immáron északról is bekeríthetik a várost. Eddig délen Opitne, és észak-keleti irányból Podgorodne felől fenyegették. Most azonban már csak a délen, délnyugaton Hromovén és Ivanovszkén lévő út maradhat szabadon Bahmut és az ukrán mélység között. A következő veszély itt leselkedik az ukránokra. Az oroszok délen Klesijevkánál is átvették a kezdeményezést. A várost körülzárták, ha elesik az út megtisztul Ivanovszke irányába és Bahmut gyakorlatilag katlanba kerül.

Északon Szeverszk is veszélybe került. Az ukránok ebben a térségben Jampil-Dronovka-Szerebjanka falvak vonalától északra támadást indítottak az oroszok által birtokolt Dibrova irányába, amíg délen Szoledarnál folytak a harcok. Azonban az orosz sikerek miatt a támadást le kellett állítaniuk, mivel az oroszok Szol vasútállomástól északra Krasznapolovka-Rozdolovka-Fedorovka irányban felgöngyölíthetik a front vonalat és Dibrova irányából megindított egyidejű támadással a szeverszki erőket katlanba zárhatják.

A helyzet ukrán részről kritikussá vált. Előfordulhat, hogy tavaszra a front Szlavjanszk-Kramatorszk-Druzskovka vonalában fog húzódni Donbaszban.

E mellett január 11-én Szergej Kuzsugetovics Sojgu hadseregtábornok védelmi miniszter kinevezte Valerij Vasziljevics Geraszimov hadseregtábornok vezérkari főnököt a Különleges Katonai Művelet Egyesített Erőinek Parancsnokává. A korábbi parancsnok Szergej Vlagyimirovics Szurovikin hadseregtábornok a helyettese lett többek között Oleg Leonyidovics Szaljukov hadseregtábornok és Alekszej Rosztiszlavovics Klim vezérezredes mellett.

Írta: Krausz József

Leváltották a tábornokot

A Kremlből érkezett  hírek szerint a Védelmi Minisztérium leváltotta Szergej Szurovikin tábornokot az oroszok által csak különleges katonai műveletnek nevezett, Ukrajna elleni invázió éléről.

Szurovikin bő három hónapja töltötte be ezt a pozíciót, korábban a Légi- és Űrvédelmi Erők parancsnoka volt, 2021-től hadseregtábornok, az Ukrajna elleni háborúban a déli hadseregcsoport parancsnokaként tevékenykedett. A szakértők között többé-kevésbé konszenzus van arról, hogy amióta ő diszponált a teljes művelet fölött, komolyabb kudarcok nem érték az orosz hadsereget, azonban számottevő sikereket sem sikerült elérni ennyi idő alatt. Az elődei által nehéz helyzetbe hozott Szurovikin feladta Herszon városát, de cserébe az elmúlt napokban hosszú ostrom után bevette a kelet-ukrajnai Szoledart.

Az őt váltó Valerij Geraszimov tábornok 2012. óta a vezérkari főnöki pozíciót tölti be, megkerülhetetlen szerepet játszott az Ukrajna elleni, eddig kudarcokkal tarkított agresszióban, a Krím 2014-es annektálásától, Kijev sikertelen bevételéig.

A hivatalos indoklás szerint a különleges katonai művelet kibővülése szükségessé teszi a haderőnemek és fegyvernemek magasabb szintű összehangolását, valamint a lehetséges erőforrások maximalizálását.

A váltásban azonban valószínűleg az orosz vezetők közötti hatalmi harc játszotta a legfontosabb szerepet, ugyanis Szurovikin (és vele együtt Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetője) Szergej Sojgu védelmi minisztert és Geraszimovot megkerülve, közvetlenül Putyin elnökkel egyeztetett az invázió több kérdésében is. Szurovikin a továbbiakban Geraszimov egyik helyetteseként fog szolgálni.

A döntés felborzolhatja az orosz közvélemény nacionalista oldalát, ugyanis Szurovikin kifejezetten népszerűnek számított közöttük, Geraszimovot azonban a sikertelenség egyik fő okának tartják.

Írta: Veres Máté

Újabb amerikai támogatás Ukrajna részére

December 21.-én Zelenszkij elnök Fehér Házban tett látogatásának részeként az amerikai Védelmi Minisztérium (Department of Defense-DoD) 1.85 milliárd dolláros további támogatást jelentett be Ukrajnának. Ez a támogatás egy legfeljebb 1 milliárd dollár értékű segítségnyújtást tartalmaz elnöki lehívással és 850 millió dolláros támogatást az Ukrajna Biztonsági Segítségnyújtási kezdeményezés (Ukraine Security Assistance Initiative-USAI) keretében.

Ez lesz a huszonnyolcadik elnöki lehívás a Védelmi Minisztérium készleteiből Ukrajna számára, melyet a Biden adminisztráció 2021 augusztusa óta engedélyezett.

A csomagban található fontosabb képességek a következők:

1 Patriot légvédelmi üteg hozzá tartozó lőszerek

További lőszerek a nagy mozgékonyságú tüzérségi rakétarendszerek számára (HIMARS)

500 darab precíziós irányítású 155 mm-es tüzérségi lövedék

10 darab 120 mm-es aknavető rendszer, 10 darab 82 mm-es aknavető rendszer, 10 darab 60 mm-es aknavető rendszer

2700 gránátvető és kézifegyver

Éjellátó eszközök és optika

Tekintettel arra, hogy az Ukrán fél kommunikációjában leginkább a nehéz felszerelésekre való igényét fejezte ki nyugati partnerei felé, ennek tekintetében Zelenszkij kiutazása minden bizonnyal e eszközök megszerzése volt a cél. Azonban az amerikai fél szemmel láthatóan e kérését az Ukrán félnek nem volt hajlandó teljesíteni, hiszen a Dec-21.-án kiadott jelentésben melyet Ukrajnának szánnak ilyen eszközöket nem találnunk.

Írta: Horváth Kristóf

Szerkesztette: Patócskai Péter Ákos

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A cikkben Dimitriy Bukhantsov fényképét használtuk.

Vallás és Biztonság hírfigyelő II. – 2022. december

0

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium Vallás és Biztonság műhelyének hírfigyelője. A havonta megjelenő beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak. A második számban szó lesz a nők jogairól, a kurdokat ért párizsi merényletről, XVI. Benedek emeritus pápa halálának következményeiről, az izraeli politikai viharokról és Japán új irányelveiről.

Nincs idő meghalni: nők az egyenjogúságért küzdve és az elnyomás burkában

Az egy hónappal ezelőtti események alapján akár abban is reménykedhettünk volna, hogy az iráni nők helyzetével kapcsolatban javulás várható. A főügyész bejelentése, hogy felülvizsgálják az erkölcsrendészet működését bizakodásra adott okot, hiszen azóta a nők hidzsáb viselése nélkül is járhatnak az utcákon. Arról azonban nem senki nem beszél, hogy mi volt ennek az ideiglenes „szabadságnak” az ára. A tüntetések ugyanis nem csillapodtak, és december óta a 2 kivégzett mellett, még 9 embert halálra ítéltek. Aggodalomra adhat okot, hogy egy amerikai intézet kutatása szerint 2022-ben 88%-kal nőtt a kivégzések száma.

Mindezek mellett az újév két újabb eseményt hozott. Az egyik az iráni rendőrség razziája volt egy teheráni szilvesztei házibuliban, ahol több ismert iráni focistát letartóztattak, mivel az iszlám jogot két ponton is megsértették: alkoholt ittak és nőkkel keveredtek. Érdekes módon a rajtaütésre azután került sor, hogy a partin tartózkodó focisták közül többen is kifejezték szolidaritásukat a tüntetők mellett. A másik esemény egy tisztviselőhöz kötődik, aki bejelentette, hogy a rendőrség újraindította a 2020 óta működő megfigyelés programját, a Nazer-1-et. Ennek a lényege az, hogy azokat a nőket, akik nem viselik a gépkocsiban a hidzsábjukat SMS-ben értesítik a szabálysértésről. A figyelmeztetés szerint, ha legközelebb ilyet követnek el, annak „jogi következményei lesznek”. Habár úgy tűnik, hogy most ezt a részt már nem tartalmazza az SMS, azért nyugtalanságra adhat okot, hogy a jelenlegi helyzetben kezdik el újra bevezetni. Reméljük nemcsak olaj lesz a tűzre.

Miközben Iránban a nőknek elege van az elnyomásból, addig Afganisztánban még csak most kezdődik számukra a második felvonás.

A 2021-es hatalomátvételt követően a tálibok igyekeztek megnyugtatni a világot, hogy nem térnek vissza ahhoz az elnyomáshoz, ami 1996-2001 közötti uralmukat jellemezte. Ennek megfelelően a nők oktatáshoz való jogával kapcsolatban is progresszívebb hozzáállást ígértek. Pontosabban Suhail Shaheen, a tálibok szóvivője már a hatalomátvételkor azt hangsúlyozta, hogy a nőknek megmarad az iskolalátogatáshoz és a munkához való joguk. Ezzel szemben a nők jogai egyre jobban szűkülnek az országban, 2022 decemberében pedig minden nő előtt bezárták az egyetemeket. A bezárás oka többek között a nem megfelelő ruházat és az utazásukhoz szükséges férfi kísérők hiánya volt.

A bezárások elleni tiltakozást erőszakkal letörték, többeket letartóztattak. A tálibok állítása szerint az intézkedés ideiglenes és a diákok később visszatérhetnek az egyetemekre, amint megfelelő „környezetet” tudnak számukra biztosítani. A felsőoktatásért felelős miniszter, Neda Mohammad Nadeem az ügy kapcsán tett nyilatkozatában kiemelte: „Lányok tanultak mezőgazdasági és mérnöki területen, azonban ez nem illeszkedik az afgán kultúrához. A lányoknak tanulniuk kell, de olyan területeken, amelyek nem ellentétesek az iszlám és afgán becsülettel.”

Bár a nemzetközi közösség elítélte a történteket, ennek vélhetően csekély jelentősége lesz. A december tehát eseménydúsan telt mindkét közel-keleti ország számára, a 2023-as év pedig mindkét országban feszültségekkel telve indul. Amíg ugyanis egyik oldalról az országok vezetői készen állnak még súlyosabb eszközöket is bevetni, hogy fenntartsák az eredeti -számukra kedvező- állapotot, a másik oldalról a nők töretlenül bíznak a nemzetközi közösség támogatásában, mert ez az egyetlen kiút számukra. Mi pedig vigyázó szemünket ezúttal már két országra vetjük.

Írta: Urbányi Sára és Krüzsely Gergő

Meghalt XVI. Benedek egykori pápa

2022.december 31-én kilencvenhat éves korában elhunyt XVI.Benedek római püspök, aki 2005 és 2013 között a római katolikus egyház pápája, 2013 után emeritus pápája volt. Pápai pontifikátusa idején a római katolikus egyház konzervatív ágát képviselte, elődjéhez és jó barátjához, II.János Pál pápához hasonlóan ellenezte az abortuszt, a nők pappá szentelhetőségét, a homoszexuális kapcsolatok elismerését, az eutanáziát, ugyanakkor támogatta a kötelező papi cölibátus intézményének fenntartását. XVI.Benedek hat nyelven beszélt, képzett zongorajátékos volt. 2013-ban betegségére hivatkozva mondott le, így ő lett a harmadik pápa a római katolikus egyház történetében, aki önként lemondott az egyébként élethosszig tartó tisztségről. A pápai tisztségben I.Ferenc pápa követte, aki a római katolikus egyház egy liberálisabb ágát képviseli. XVI. Benedek temetésére január ötödikén került sor. A pápa temetésén, ahol Ferenc pápa tartott szent misét számos állam- és kormányfő megjelent, például Andrzej Duda lengyel államfő. Joe Bident, az Amerikai Egyesült Államok elnökét az Egyesült Államok szentszéki nagykövete, Joe Donnelly képviselte. Magyarország hivatalos képviseletét Novák Katalin köztársasági elnök és Semjén Zsolt miniszerelnök-helyettes látta el. Számos szakértő szerint Benedek halálát követően megnyílt a lehetőség a jelenlegi pápa, Ferenc lemondása előtt, aki kerekesszékbe szorult betegsége miatt.

Írta: Nagy Imre

Megalakult Benjamin Netanyahu hatodik kormánya

Csillapodni látszanak a politikai viharok Izraelben: hosszú választási szezont és nehéz koalíciós tárgyalásokat követően 2022. december 29-én megalakult a hatodik Netanyahu-kormány. A harmincegy kormánytag mögött hatpárti koalíció áll a Knesszetben, melynek összetételét a törvény által meghatározott „utolsó pillanatban”, december 21-én tudta csak bejelenteni az immár kormányfő Netanyahu. A kormányban egyértelmű túlsúlyban van a miniszterelnök pártja, ugyanis a Likud 18 miniszteri széket tudhat magáénak, ám a legmegosztóbb miniszteri kinevezést a gyakran szélsőjobboldaliként aposztrofált Itamar Ben-Gvir (Otzma Yehudit párt) nyerte el, aki úgy vezeti a belbiztonsági tárcát, hogy korábban terrorszervezetek és szélsőséges csoportok aktív támogatásával és gyűlöletbeszéddel is megvádolták. Az izraeli törvények megkövetelik, hogy minden új kormány a megalakulásakor mutasson be programot, de legalábbis vázolja fel elképzeléseit és cselekvésének főbb pontjait, igaz, az ilyenkor bemutatott program nem bír jogi kötelezőerővel. A hatodik Netanyahu-kormány programjának főbb pillérei a következők: a kormány erősíteni kívánja a zsidó identitást, folytatni fogja a telepesek segítését Galileától a Negevig, kiemelt hangsúlyt fog fektetni a nemzetbiztonságra bel- és külföldön egyaránt, utóbbi területen folytatni kívánja a küzdelmet az iráni atomprogram akadályozása érdekében. Emellett a kormányzat ambíciózus igazságügyi reformot és infrastrukturális fejlesztési programot hirdetett, de emellett a hazánkban és a nyugati világban is gondokat okozó inflációs és megélhetési, jóléti kihívások kezelésére is ígéretet tett.

Írta: Töll Konrád

Támadás Párizs belvárosában

2022. december 23-án pénteken lövések dördültek el Párizsban. A lövöldözésnek 3 halálos áldozata és 3 sebesültje van. A támadó egy 69 éves francia férfi volt kinek célpontja az Ahmet-Kaya-ról (Ahmet-Kaya – Törökországból Franciaországba menekült kurd énekes) elnevezett kurd kulturális centrum, egy fodrászüzletet és egy kávézó volt. Párizs 10. kerülete egy nemzetiségekben gazdag kerület a francia főváros központjában, a Gare de l’Est pályaudvar is itt található melynek közelében történt a támadás. A 69 éves férfi indítéka a bevándorlók iránt érzett gyűlöletéből fakadt mit azzal akart alátámasztani, hogy még 2016-ban bevándorlók törtek be az otthonába. Annak ellenére, hogy a francia hatóságok értesülései szerint nem volt tagja egy erőszakos szélsőjobboldali szervezetnek sem a férfinek nem ez volt az első támadása. A támadó William M. már ismert volt a francia hatóságok előtt 2021. december 8-án szintén bevándorlókra támadt egy párizsi sátortáborban egy karddal. A pénteki lövöldözés nem sokkal a 2013. januári kurd aktivisták elleni támadás tizedik évfordulója előtt történt.

Tíz évvel ezelőtt három kurd nőt öltek meg Párizsban, a három nő egyike a militáns nacionalista Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) társalapítója volt,  mely pártot többek között az Egyesült Államok, Törökország is aktív terrorszervezetként tart nyilván. A Kurdisztáni Munkáspárt 2022. november 13-án   követett el egy nagy támadást Isztambulban melyben hat ember meghalt és 81 megsebesült.

A Franciaországi Kurd Demokratikus Tanács (CDF-K)  elítélte a támadást. Emanuel Macron francia köztársasági elnök részvétét fejezte ki Twitteren az áldozatok szeretteinek és elismerte a francia bűnüldöző és rendvédelmi szerveket a bátorságukért, kitartásukért és lövöldözés utáni zavargások végett a higgadtságukért is köszönetet mondott.

A támadás óriási felháborodást váltott ki, másnap több ezren gyűltek össze a párizsi utcákon, többen autókat borogattak fel, gyújtogattak és összecsaptak a kiérkező rohamrendőrökkel. Nem csak a párizsi utcákon alakult ki feszültség, 2022. december 26-án bekérették a francia ankarai nagykövetét a török külügyminisztériumba, amiatt, hogy a lövöldözés után Párizsban engedték tüntetni az Európai Unió által is terrorcsoportként számon tartott Kurdisztáni Munkáspárt híveit.

Írta: Csesznegi Márk

Új gyermekvédelmi irányelvek Japánban

A japán népjóléti minisztérium olyan gyermekvédelmi irányelveket fogalmazott meg, amelyek tiltják a gyermekek vallási alapon történő diszkriminálását, valamint vétség szintjére emelnek bizonyos gyermekekkel szemben tanúsított abuzív viselkedéseket.

A minisztérium szinte azonnal arra intette az iskolákat és a tanácsadó intézményeket, hogy habozás nélkül segítsék a különböző vallási csoportok tagjainak gyermekeit, különös tekintettel az Egyesítő Egyház híveinek utódaira. Ezen kívül pszichológia bántalmazásnak nyilvánították a fiatalkorúak kényszerítését a szertartásokon és egyéb valláshoz kapcsolódó eseményeken történő részvételre, azzal, hogy amennyiben kimaradnak, a pokolra fognak jutni. Fizikai abúzusnak számít az, ha gyerekeket éjszakai istentiszteletek látogatására forszíroznak, az olyan mértékben túlzott adományozás az egyház részére, amely a család anyagi biztonságát veszélyezteti pedig elhanyagolásnak.

A minisztérium hangsúlyozza, hogy a gyermekek biztonságának a legfontosabb prioritások között kell szerepelnie, ennek erősítése érdekében adták k az új irányelveket.

Az Egyesítő Egyház hatalmas ellenszenvet váltott ki a japánok jelentős hányadánál, ugyanis a felekezetnek vannak olyan módszerei, amellyel nagy összegeket tudnak kicsalni a hívektől. Egyes vélemények szerint 2022. júliusában azért gyilkolta meg merénylője Abe Shinzo miniszterelnököt, mert állítólag kapcsolatban állt az egyházzal.

Írta: Patócskai Péter Ákos

Szerkesztette: Patócskai Péter Ákos

Korábbi hírfigyelőink ide kattintva érhetők el.

A cikkben Hasan Almasi fényképét használtuk.

EUNAVFOR MED IRINI művelet bemutatása és eredményességének értékelése

0
  1. Bevezető gondolatok:

A 2014 és 2020 között zajló második líbiai polgárháború lezárását és a konfliktus a Földközi-tenger középső és déli régiójára gyakorolt hatásának kezelését a nemzetközi közösség összefogása övezte.

A konfliktuskezelés tekintetében kiemelt esemény volt a 2020. január 19.-én megrendezésre került berlini ENSZ Líbia-konferencia. A német szövetségi kormány és az Egyesült Nemzetek Szervezete mellett, a térség tizenegy érintett állama és számos nemzetközi intézmény képviseltette magát. A konferencia eredményeként a résztvevők egyhangúlag kifejezték, hogy tiszteletben tartják és implementálják az 2011-es ENSZ BT (1970-es) líbiai fegyverembargóról szóló határozatát, valamint az azt követő hasonló témájúakat (2292-es és 2473-as). Ennek jegyében az Európai Unió Külügyek Tanácsa február 17-én – a líbiai béke iránti elhivatottság politikai üzeneteként – a 2015-ben útjára indított SOPHIA elnevezésű földközi-tengeri művelet lezárása mellett, új közös biztonság- és védelempolitikai műveletet indított a Földközi-tenger térségében, amely középpontjába az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Líbiával szembeni fegyverembargóról szóló határozatainak végrehajtása került. Így indították útjára az EUNAVFOR MED IRINI (görögül “béke”) elnevezésű műveletet 2020. március 31-én, amelynek mandátumát egy év után 2023. március 31-ig meghosszabbították.

Jelen elemzés célkitűzése, hogy átfogó képet nyújtson az ezen műveletet életre hívó líbiai konfliktus hátteréről és annak központi szereplőiről. Emellett a jelenleg uralkodó biztonsági környezetről. Valamint részletesen bemutatásra kerül az EUNAVFOR MED IRINI, különös tekintettel annak mandátumára. Továbbá az utolsó alfejezetben sor kerül a művelet hatékonyságának értékelésére.

  1. A konfliktus háttere:

A második líbiai polgárháború több egymással vetélkedő hatalmi csoport katonai konfliktusa volt[1], a Líbia területei feletti kormányzásért és az olajtermelés[2] ellenőrzéséért 2014 és 2020 között. A szembenállás az előző évtized elején a MENA-térségen végig söprő arab tavasz demokratizációt népszerűsítő hullámait majd az első polgárháború lezárását követő államépítési folyamat elmaradását váltotta fel[3], ahol a felek álláspontjai az idő múlásával mindinkább távolabb kerültek egymástól.

Öt évvel az első líbiai polgárháborút követően az ország, de jure történelmi régióknak megfelelően – Nyugaton Tripolitánia, keleten Kirenka, délen Fezzen – részekre szakadt, két-két egymással rivalizáló kormánnyal és parlamenttel. A szakadás alapját az képezte, hogy a 2014 júniusában tartott választás eredményét – igen alacsony részvételi szám mellett – megnyerő Képviselőház hatalomátvételét, a korábban regnáló – és a 2011 februárjától kezdve másfél évig ideig vezető Nemzeti Átmeneti Tanácsot hivatalos választások útján elsöprő többséggel váltó – Általános Nemzeti Kongresszus vitatta. A kérdés a Líbiai Legfelsőbb Bírósághoz került, amely a választást alkotmányellenesnek nyilvánította és elköteleződött a Képviselőház feloszlatása mellett. Mindeközben iszlamista fegyveres csoportok újra megalakították Tripoliban az Általános Nemzeti Tanácsot. Míg a Képviselőház Tobrukba helyezte át székhelyét, szövetségre lépett Halifa Belkaszim Haftar tábornokkal és mivel a 2015-ös választások a kialakult fegyveres konfliktus eredményeként megtarthatatlanná váltak, megszavazta saját mandátumának meghosszabbítását[4].

A fegyveres konfliktus kezdeti szakaszának két legmeghatározóbb alakja Fájez Musztafa esz-Szarrádzs, illetve Halifa Belkaszim Haftár tábornok voltak. Fájez Musztafa esz-Szarrádzs a Líbiai Elnöki Tanács elnökeként és Líbia miniszterelnökként vezette az ENSZ által elismert és egyúttal a legtöbb nyugati kormány támogatását élvező tripoli kormányt. Míg az egykor Moammar al-Kaddáfi alatt szolgáló Haftar tábornok a kormányellenes Képviselőház – rivális líbiai törvényhozások egyike, amely a tobruki kormány támogatását élvezte – tagja volt és vezetése alá tartozott az Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA). Az idő előrehaladtával a szereplők köre kibővült: 2015 decemberében a felek aláírták a Líbiai Politikai Megállapodást, ezzel létrehozva a Nemzeti Megállapodás Kormányát (GNA). Emellett a három fő frakció mellett a konfliktusban érintetté vált számos kisebb vetélkedő csoport is, mint a szalafista milícia vezette iszlamista Bengázi Forradalmárok Sura Tanácsa, keleten a Líbiai Hajnal koalíció, nyugaton a Líbiai Pajzs és az Iszlám Állam három líbiai tartománya.

Ugyanakkor a konfliktus ily mértékű elmélyülésének és elhúzódásának elsődleges oka a külső aktorok fokozott színrelépésében és az események kimenetelének befolyásolását célzó hatalmi játszmákban keresendő[5]. Miközben Líbia egyre inkább destabilizálódott, egyre több nemzetközi szereplő igyekezett befolyást gyakorolni a líbiai konfliktus menetének alakulására[6], ami a szembenálló felek közötti mediátori szerepen túlterjeszkedve immár katonai támogatás biztosításában is megnyilvánult. Ennek nyomán az egyre intenzívebb – például Oroszország és Törökország nevével fémjelezhető – külső szereplői jelenlét és az aktorok körének jelentős kibővülése közepette egy proxy hadszíntér bontakozott ki: az LNA-t és Haftar tábornokot az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Jordánia, Oroszország, illetve Franciaország, míg az ENSZ és az EU által elismert Nemzeti Egyetértés Kormányát (GNA) támogatja tevékenyen Törökország, Katar és Olaszország. Ennek jelentősége abban értendő, hogy a külföldi fegyver- és lőszer-utánpótlás jelentősen hozzájárul a fegyveres konfliktus fenntartásához az országban, ahol 2011 óta polgárháborús állapot áll fenn. Mindennek az ENSZ-jelentések mintaértékű bizonyítékául szolgálnak, hiszen dokumentálják a fegyverembargó rendszeres megsértését egyes államok részéről. Ennek hatására a konfliktus határai napjainkra messze túlnyúlnak az országhatárokon. Az így létrejött regionális érdekellentétek tovább nehezítették a konfliktus lezárását és az hatásainak hatékony kezelését.

A Trump-kormányzat líbiai szerepvállalását alapvetően az Iszlám Állam elleni harcra korlátozta, és azon túlmenően nem alakított ki világos stratégiát, más nemzetközi aktorok jelentős szerepet vállaltak a konfliktusban, és döntő befolyásra tettek szert a politikai és a katonai kapcsolatok alakításában. Az ország keleti felét ellenőrzése alatt tartó Haftar tábornok tevékenységének megerősítéséhez az Oroszországi Föderáció, Egyiptom és az Egyesült Arab Emirátusok járultak hozzá. A Kreml motivációja – az USA háttérbevonulását kihasználandó – saját érdekérvényesítési képességének megerősítése volt a Száhel-övezetben. Míg az Egyesült Arab Emirátusok és – a közös határszakasszal rendelkező – Egyiptom narratívája szerint így elkerülhető az iszlamista erők hatalomátvétele követlen szomszédságukban. Ezzel szemben az ENSZ által Líbia legitim kormányaként elismert GNA azonban többek között a lassan „drónnagyhatalommá” váló Törökország támogatását tudhatja maga mögött. Mindemellett Katar és Szaúd-Arábia Fájez Musztafa esz-Szarrádzs tevékenységéhez nyújtott donációkat. Törökországot a több, mint 500 éves közös történelmi múlt által megalapozott jelentős mértékű líbiai befektetések tették érdekeltté. Továbbá Líbia képezi a „Kék haza” doktrína egyik sarokkövét a török politikai gondolkodásban[7].

A leírtak alapján kijelenthető, hogy a konfliktus elhúzódó jellegének és határokon átívelő hatásainak köszönhetően az Európai Unió migrációs nyomással szembeni mozgástere jelentősen lecsökkent. Ugyanakkor a líbiai konfliktus rendezésének legnagyobb kihívása, hogy a politikai kiegyezést hátráltatja a szinte teljességgel megosztott helyi hatalmi viszony-rendszer. A belső fragmentáltság mellett, a működőképes intézmény-, és vezetési rendszer hiány alapjaiban véve ellehetetleníti a rendezést. Mindezek összessége megalapozta, hogy az EU az ENSZ elrendelt fegyverembargó érvényre juttatásának támogatása – légi, műholdas és tengeri eszközök segítségévelérdekében egy új műveletet hozzon létre, amelynek a jelenlegi biztonsági helyzetre gyakorolt hatásai a következő fejezetben kerülnek megtárgyalásra.

  1. A jelenlegi biztonsági helyzet:

Számos állami, azok szintje alatt és feletti aktor volt és van jelen aktívan együttesen az EUNAVFOR MED IRINI műveletet körülvevő biztonsági környezetben. Jelenleg a helyi biztonsági helyzetet a feszült béke és az újabb nyílt polgárháború közötti átmenet jellemzi, amelyet három kulcsfontosságú tényező határoz meg: a kettészakadt ország keleti-nyugati része közötti fokozódó ellentét, az egész államterület felett főhatalmat gyakorló központi hatalom és összehangolt államigazgatás teljes hiánya és a külső aktorok hatására – az ENSZ fegyverembargó rendelkezéseit megsértve – az országba beáramló felmérhetetlen mennyiségű fegyver.

A Líbiában 2020 nyara óta uralkodó viszonylagos nyugalmi állapot megtöréséhez az aktuális politikai hatalmi harcokon túlmenően, hozzájárultak a különböző parlamentekhez lojális rivális fegyveres csoportok közötti összecsapások. Ennek alapját az képezte, hogy a tobruki, párhuzamos törvényhozás által 2022-ben februárjában a kettészakadt ország keleti felében miniszterelnökké választott Fathi Basaga hatalomra lépését a Tripoliban székelő és az ország átmeneti kormányát vezető Abdul Hamid Dbeibah nem ismeri el. A konfliktust tovább súlyosbítja, hogy a jelek szerint Dbeibeh szövetségre lépett hatalma megerősítése érdekében Haifa Haftar tábornokkal. Mindezt az igazolja, hogy a nemzeti egységkormány elbocsájtotta a Nemzeti Olajtársaság vezetőjét, helyébe egy Haftar-közeli személyt nevezett ki és ezzel párhuzamosan az állam számára kulcsfontosságú bevételi forrásként számontartott kelet-líbiai olajkitermelő kutak blokádját feloldották a helyi milíciák. Ugyanakkor Dbeibeh-vel szemben a szimpatizáns milíciák és fegyveres csoportok bizalma jelentősen megrendült csakúgy, mint ahogyan az előzőleg a Basagával szembeni ellenállás alapjául is szolgált. Az események hatására az ország jelenleg a Fragile State Index 2022-es felmérései szerint a 21. legtörékenyebb a vizsgált 179-ből. Az ugyanezen szervezet által készített lista szerint, amely az országokat az adott konfliktusok súlyosságának megfelelően rangsorolja: Líbia -2,7 ponttal jobb állapotban van a 2021-es adatokhoz viszonyítva, amelynek elsődleges indikátorai az állami legitimitás, a biztonsági apparátus kérdése, a külső beavatkozás jelentős mértéke és a frakcionált politikai elit.

Így a Líbiában egyre fokozódó feszültségek szignifikáns nyomást, új jellegű biztonsági kihívásokat jelentenek a nemzetközi közösség és különösképpen az Európai Unió számára. A geopolitikai fekvéséből fakadóan az EU számára kiemelt jelentőségű Líbia, hiszen beleilleszkedik külpolitikai tevékenységének déli fő irányvonalába. 2022 júliusáig az olajkutak blokádjával az olajkitermelés felfüggesztése, a fegyveres összecsapások hatására kiinduló migrációshullám és a terrorizmus térnyerése összességében érdekeltté tette az EU-t a térség stabilizálásában való aktív részvételben. Így a következő fejezetben sor kerül az EUNAVFOR IRINI művelet – mint ezen aktív szerepvállalás gyakorlati megvalósulása – részletes bemutatására.

  1. A művelet mandátuma:

A líbiai békefolyamat egy sor diplomáciai találkozó, nemzetközi kezdeményezés és műveleti intézkedés révén bontakozott ki, amelyek végcélja a hosszú ideje tartó polgárháborús állapot megszüntetése és a béke helyreállítása volt. Ezzel kapcsolatosan a 2020. januári berlini Líbia-konferencia különös jelentőséggel bír az Európai Unió hozzájárulásának tekintetében. Számos világhatalom, nemzetközi és regionális szervezet, valamint a Földközi-tenger medencéjének országainak képviselői vettek részt az eseményen, akik mindannyian elkötelezték magukat a líbiai konfliktus békés megoldása mellett. A konferencia egyik kulcsfontosságú megállapítása az volt, hogy az ENSZ BT 1970-es határozatát, amely 2011-ben elsőként rendelkezett a líbiai fegyverembargóról, valamint az azt követő hasonló témájúakat – mint a 2292-es és 2473-as határozatok – a tagállamoknak tiszteletben kell tartania és hatékonyan implementálni.

Ennek jegyében az Európai Unió döntést hozott az ENSZ Líbiával szembeni fegyverembargójának érvényre juttatására irányuló erőfeszítéseinek fokozásáról hozzájárulva ezzel a líbiai békefolyamathoz. Az Európai Unió Külügyek Tanácsa 2020. február 17-én úgy határozott, hogy ennek érdekében új KBVP-műveletet (közös biztonság- és védelempolitika) indít a Földközi-tenger térségében, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Líbiával szembeni fegyverembargóról szóló határozatainak végrehajtására összpontosít: az EUNAVFOR MED IRINI -t.

A görögül „béke” elnevezésű művelet az EU-tagállamok szoros felügyelete alatt áll, amelyek a Politikai és Biztonsági Bizottságon (PBB) keresztül gyakorolják a politikai ellenőrzést és a stratégiai irányítást. 2020. március 31-én indították útjára, majd eredetileg egy éves mandátumát 2021. márciusában további két évvel hosszabbították meg 2023. március 31-ig. A művelet elsődleges feladata az ENSZ fegyverembargó végrehajtásának biztosítása légi, műholdas és tengeri eszközök felhasználásával. Emellett felhatalmazása különösen arra terjed ki, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2292. sz. (2016) határozatával összhangban a légi és szárazföldi útvonalakon elkövetett jogsértések nyomon követése mellett, a Líbia partjainál a nyílt tengeren tartózkodó, feltehetően Líbiába irányuló vagy onnan származó fegyvereket vagy kapcsolódó anyagokat szállító hajók ellenőrzését is elvégezze. Másodlagos feladatként az EUNAVFOR MED IRINI továbbá:

  • hozzájárul a líbiai parti őrség és haditengerészet kapacitásépítéséhez és képzéséhez;
  • figyelemmel kíséri és információkat gyűjt a Líbiából származó kőolaj, nyersolaj és finomított kőolajtermékek tiltott kiviteléről, különösen annak a líbiai gazdaságra gyakorolt következményei és a fegyverpiac finanszírozására való esetleges felhasználása miatt;
  • hozzájárul az emberkereskedelem üzleti modelljének megzavarásához, a csempész- és embercsempészhálózatok működési modelljéhez az információk, információgyűjtés és repülőgépes járőrözés és a FRONTEX-szel, az EUROPOL-lal, az EUROJUST-tal, az EASO-val, a SATCEN-nel és egyéb releváns missziókkal, műveletekkel való együttműködés révén.

Mindezek összessége összefoglalóan, az IRINI-művelet elindításakor az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság alelnöke, Josep Borrell által kiemelt – a berlini konferencián elfogadott – holisztikus politikai megközelítést tükrözi: “A líbiai válságra csak politikai megoldások és az ENSZ fegyverembargójának teljes körű betartása hozhat megoldást. A diplomácia azonban csak akkor lehet sikeres, ha azt tettek is támogatják. Ez a művelet alapvető fontosságú, és egyértelműen hozzájárul ahhoz, hogy a tartós tűzszünet révén elősegítsük a békét közvetlen szomszédságunkban.”

Ezek alapján a következő fejezetben a művelet részletes bemutatására kerül sor a fent kiemelt három tevékenységi kulcsterületre fókuszálva.

  1. A művelet bemutatása:

Az IRINI a Líbiával kapcsolatos integrált európai megközelítés része, amely politikai, katonai, gazdasági és humanitárius erőfeszítéseket foglal magában az ország stabilitásának és biztonságának megteremtése érdekében.

A római székhelyű EUNAVFOR MED IRINI – European Union Naval Force Mediterranean Operation – katonai végrehajtó művelet a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) égisze alatt, amely 24 uniós tagország aktív részvételével működik. A művelet tevékenységi területének geostratégiai elhelyezkedéséből kifolyólag különösen jelentős Németország, Olaszország, Görögország, illetve Franciaország szerepvállalása, amely a parancsnoki lánc személyi állományában is visszatükröződik. A műveleti parancsnokhelyettes Jean J. De Muizon a francia haditengerészet ellentengernagya. Emellett a műveleti parancsnoki pozíciót Stefano Turchetto olasz ellentengernagy, a vezérkari főnöki tisztséget a görög Stylianos Dimopoulos parancsnok, míg a szárazföldi erők parancsnokságát Fabrizio Rutteri olasz ellentengernagy látja el jelenleg. Emellett Olaszország és Görögország félévente váltja egymást az erők parancsnokának posztján, az aktuális zászlóshajó rotációjával egyetemben.

Érdekesség a katonai művelet költségvetése kapcsán, hogy míg a jogelőd SOPHIA éves költségvetése közel 12 milliárd euró volt, addig az IRINI az első 12 hónapra csupán 9,8 milliárd euróból gazdálkodott.

A 2020. márciusi óta a művelet az ellenőrzési területén – 400.000 km2-en – 7142 kereskedelmi hajót vizsgált át rádióhívások során történő információkérés útján, míg 367 hajót a kapitányok beleegyezésével kerestek fel, úgynevezett baráti megközelítés keretében. Emellett 22 gyanús hajó fedélzetét helyszíni vizsgálat keretében ellenőrizték. A 24 hajóból kettőt egy-egy uniós tagállam kikötőjébe irányítottak át, ahol a rakományt lefoglalták. Hat alkalommal egy lobogó szerinti állam (Törökország) megtagadta a gyanús hajók fedélzetére való felszálláshoz és ellenőrzéshez szükséges hozzájárulást. Ezenkívül az EUNAVFOR MED IRINI 972 gyanús járatot, 25 repülőteret és 16 kikötőt vizsgált meg, és 40 speciális különjelentést nyújtott be az ENSZ Líbiával foglalkozó szakértői testületének, amelyek többsége a fegyverembargó megsértésére vagy lehetséges megsértésére, valamint az ország nyugati és keleti részén folytatott olajcsempészeti tevékenységekre vonatkozott. Végezetül a művelet a beágyazott Bűnügyi Információs Csoport (Crime Information Cell – CIC) révén 69 ajánlást adott ki az illetékes bűnüldöző szervek számára a gyanús hajóknak az uniós tagállamok kikötőiben történő ellenőrzésére, amelyek közül 54-et meg is valósítottak.

Összegzően elmondható, hogy az IRINI légi és tengeri egységekkel rendelkezik, és műholdas felderítést végez. Ez lehetővé teszi a fegyverembargó megsértésével gyanúsított hajók felderítését és ellenőrzését a nyílt tengeren. Ezek a sokoldalú felderítési képességek lehetővé teszik a fegyverembargó megsértésére vonatkozó bizonyítékok légi vagy szárazföldi úton történő gyűjtését is. Az így szerzett információkat továbbítják többek között az ENSZ Biztonsági Tanácsa Líbia elleni szankciókkal foglalkozó bizottságának szakértői testületéhez. Az IRINI-művelet így hozzájárul a nagyobb átláthatóság előmozdításához, és felhívja a figyelmet a fegyverembargó magánszemélyek, vállalatok és államok általi megsértésére.

A művelet szorosan együttműködik számos más nemzetközi szervezettel (NATO) és azok műveleteivel, mint például testvérműveletével, az EUBAM Líbiával (EUBAM – Európai Unió líbiai határőrizeti segítségnyújtási missziója). Egy olyan polgári művelettel, amely nemzetközi támogatást biztosít a helyi hatóságok számára a nemzetbiztonsági struktúrák kiépítéséhez, mindenekelőtt a határigazgatás, bűnüldözés, büntető igazságszolgáltatás területén, hozzájárulva a terrorista és embercsempészeti tevékenység felszámolására irányuló erőfeszítésekhez a régióban.

A soron következő és egyben utolsó fejezetben arra a kérdésre keresem a választ, hogy az EUNAVFOR MED IRINI milyen mértékben volt képes elindítása óta a fent leírt célkitűzések eléréshez hozzájárulni.

  1. A művelet hatékonyságának felmérése:

Mivel az EUNAVFOR MED IRINI még a mai napig zajló művelet, sikere kapcsán egyelőre nem tudunk teljes mértékben pálcát törni felette, a művelet első éveinek ismeretében azonban bizonyos mértékben felmérhető a hatékonysága. A részleges értékelés során meg kell említenünk a politikai vitákat, mint a művelet hatékonyságát leginkább meghatározó tényezőt. Már a művelet indítása mellett is komoly kompromisszumok árán döntöttek, a közös európai fellépés akadálya a nemzetállamok egymással szembenálló politikai és hatalmi érdekei: a migrációval kapcsolatos feladatok például a mai napig vitás terület[8]. A politikai kohézió hiányát jól jelzi Magyarország és Ausztria tiltakozása, Málta kilépése a műveletből, illetőleg a zavaros görög-török-ciprusi viszony kérdése. Túlságosan nagy kompromisszumokat követel a tagállamoktól politikai területen (pl. migránskérdés), ezek mind rányomják a bélyegjüket a művelet sikerességére. Törökország továbbá számos alkalommal megsértette a fegyverembargót, hátráltatta a műveletet, haditechnikai eszközöket szállított Líbiába.

Kritika éri ezenkívül az IRINI-t a migráció kezeléséhez való közreműködése kapcsán is: a SOPHIA-tól örökölt (másodlagos) ellenőrző feladatokat ugyan átvette, de nehéz élesen elválasztani a nem-kormányzati szervezetek (NGO) által végzett, illetve a fegyverembargó elleni illegális tevékenységeket egymástól. Óriási szerep hárul ekkor a CIMIC-re, ugyanis az NGO-hajók és a katonai hajók is nemzetközi vizeken végzik tevékenységüket, ezért együttműködésük nagyon fontos[9]. További problémaként merül fel, hogy a SOPHIA mandátumához képest területi szempontból nem nőtt, csupán a keleti partvidék irányába eltolódott az IRINI által ellenőrzött mandátumterület.

És mivel az IRINI már csak közvetetten, másodlagos feladatként működik közre az embercsempészetet és -kereskedelmet irányító bűnözői hálózatok visszaszorításában, a migrációs krízis kezelésével már nem is foglalkozik. Habár a migrációs válság a térségben továbbra is fennáll, a járőrözésben, a menekültek keresésében és mentésében az IRINI a SOPHIA-val ellentétben már nem vállal részt[10]. Nem tett jót a művelet presztízsének, hogy Németország kiszállt a líbiai parti őrség és haditengerészet alakulatainak kiképzéséből (amely feladat még a SOPHIA öröksége), német részről a műveletre vonatkozó mandátumba tehát 2022 tavaszától a kiképzés nem tartozik bele. Ennek oka források szerint a líbiai parti őrség a menekültek és NGO-k felé tanúsított „elfogadhatatlan viselkedése”, amelyet Németország megelégelt (German Federal Foreign Office, 2022).

A nemzetközi környezetben is különböző támadásoknak van kitéve az IRINI, Oroszország és Dél-Afrika például többször is megkérdőjelezte, hogy egyáltalán az EUNAVFOR MED IRINI mandátuma továbbra is az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása alá esik-e (Reliefweb, 2020). Ezentúl nemzetközi jogi problémák is adódtak a művelet során. A műveleti erőknek ugyanis elég széles mandátuma van a hajók ellenőrzését és átvizsgálását tekintve, de a műveletnek az ENSZ 1982-es Tengerjogi Egyezményével (UNCLOS) is összhangban kell lennie. Az IRINI jogi értelemben igen bonyolult szabályozás alá esik, hiszen az uniós jog ideeső rendelkezései mellett a nemzetközi tengerjog szabályai is kötik. Így lehet problémás kérdés például a hajók nyílt tengeren való átvizsgálása, hiszen a tengerjogi egyezmény 95. cikke kimondja: „A nyílt tengeren a hadihajókat a lobogó szerinti államon kívül minden más államnak a joghatósága alól teljes mentesség illeti meg”, illetve a 92. cikk úgy határoz, hogy bármely hajó a nyílt tengeren a lobogó szerinti állam kizárólagos joghatósága alatt áll. Az említett problémákra utal a török hajó példája is. Jóllehet habár, hogy a művelet végrehajtása során az államok többsége engedélyezi hajóinak átvizsgálását a műveleti erőknek. Így az IRINI kiterjedt és átfogó információkat tud gyűjteni az emberkereskedelemről, fegyverek áramlásáról, amelyeket az illetékes partnerekkel és ügynökségekkel.

Összességében elmondható, hogy a célok korlátozott mértékben teljesültek: részben a politikai kohézió hiánya (az EU-tagállamok különböző prioritásai miatt) és a korlátozott katonai képességek miatt. A fegyverek továbbra is áramlanak Líbiába – igaz nem a tengeren, hanem a szárazföldön, az ország instabil szomszédjai felől. Az ENSZ szerint továbbá a berlini konferencia több résztvevője is felrúgta már az embargót, amelyet a szervezet az UNSMIL (UN Support Mission in Libya) művelet 2020-as jelentésében ki is mondott. Miszerint több állam részt vett külföldi harcosok, fegyverek, fejlett rendszerek Líbiába történő szállításában. Egyiptom, Egyesült Arab Emírségek irányából szárazföldön, Oroszország felől légi úton érkeznek a fegyverek Haftar számára. Törökország irányából pedig a tengereken érkezik a fegyver Líbiába, amelyre az adott szabályok alapján nem tud reagálni a művelet.

Emellett ugyan az állam biztonsági helyzetének és ezzel párhuzamosan a művelet eredményességét érzékeltetendő fontos megemlíteni, hogy a művelet elindításának évében – 2020 – a Fragile State Index listáján a 17. pozíciót foglalta el Líbia, míg a 2021-es évben már a 21. helyre sorolható, amely azt jelzi, hogy jelentős előrelépések történtek az első egy év leforgása alatt is. Mindezt megerősíti, hogy a 2022-es jelentés értelmében a tárgyévben az egyik legnagyobb mértékű fejlődést mutató ország is egyben.

A műveleti képességek – a tagállamok változó döntéseiből, felajánlásaiból – zavaros körülmények között állnak rendelkezésre, ez pedig aláássa a műveleti hatékonyságot. Az ENSZ BT felhatalmazása nélkül az EU nem ellenőrizheti a líbiai légteret, így nem tudja a fegyverembargót légi és szárazföldi úton kikényszeríteni. A művelet hatása tehát marginális, és vélhetően csak akkor lehet sikeres, ha egy szélesebb stratégia alapján alakul át. Az EU által tett kezdeti nyilatkozatok és célkitűzések hangzatosak voltak, de ezek egyelőre nem teljesültek. Ez megerősíti azt az érzést, miszerint az EU továbbra is küzd annak érdekében, hogy biztonságteremtőként határozza meg magát a nemzetközi rendszerben.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A cikkben Asael Pena képe látható.

[1] Selján, Péter. (2020) Líbia, 2021: elhúzódó polgárháború és fokozódó külső beavatkozás, Nemzet és Biztonság, 2020/4. szám, Magyarország, p. 34–58.)

[2]A második líbiai polgárháborúban különösen nagy hangsúlyt fektettek a felek az ország szénhidrogén-ágazatának lelőhelyeire és infrastruktúrájára. Ennek oka, hogy a kőolaj az ország egyetlen exportcikke, ami igen magas mennyiségben, illetve jó minőségben található meg főképp a keleti régióban.

[3] Tálas, Péter. (2011) A líbiai beavatkozás motivációi és nemzetközi megítélése, Nemzet és Biztonság, 4. évf. 3. szám, 2011. április, p. 65-84.

[4] Ratcliff, James. (2017) Weak States and Political Grievances: Understanding the Causes of the Second Libyan Civil War, The Journal of Global Affairs, Volume 2, Issue 6, 2022.

[5] Eriksson M., Bohman E. (2018) The Second Libyan Civil War February 2018, Swedish Defence Research Agency.

[6] Molnár A., Molnár É., Takács L., Vecsey M. (2019) A nemzetközi jelenlét Líbiában 2011-től napjainkig, Stratégiai Védelmi Kutatóintézet, Elemzések 2019/11. szám, Budapest, pp. 1-23.

[7] Málnássy A. (2021) Törökország líbiai beavatkozásának motivációja és háttere. Geopolitikai érdekérvényesítés Észak-Afrikában és a Földközi-tenger keleti medencéjében. Külügyi Szemle különszám, Budapest, pp. 139-155.

[8] Varga Csilla (2022) Civil-katonai együttműködés az Európai Unió katonai műveleteiben és az Európai tagállamaiban (doktori értekezés), Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi Doktori Iskola. pp. 87-98.

[9] Varga Csilla (2022) Civil-katonai együttműködés az Európai Unió katonai műveleteiben és az Európai tagállamaiban (doktori értekezés), Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi Doktori Iskola. pp. 99-103.

[10] Pricopi, M. (2020) The Military Operation EUNAVFOR MED IRINI – A Downscale of the EU’s Involvement in the Migration Crisis, Land Forces Academy Review, Vol. 25., Romania, p. 302-306.

Hadijáték szimulációk a BSZK vezetésével a 2022/23-as tanévben II. – “Hedgemony : Stratégiai döntések játéka”

0

“Hedgemony : Stratégiai döntések játéka”

2025-ben járunk és az USA és szövetségesei által fenntartott biztonsági struktúra eddigi legnagyobb kihívásaival néz szembe. Oroszország  nem tudott változtatni az ukrajnai konfliktus 2023-ban befagyott frontvonalain és egyre elszigeteltebbé vált a nyugati piacoktól és technológiáktól. Válaszul a terrorizmus, politikailag bomlasztó szervezetek és ideológiák legnagyobb nemzetközi támogatójává vált. Megerősítette kapcsolatait közel-keleti rezsimekkel és növelte globális katonai jelenlétét. Irán jelentősen megerősödött mint közel-keleti regionális nagyhatalom, rengeteg rakétakísérletet hajtott végre és számos proxiháború győzelmét tudhatja maga mögött. Észak-Korea folyamatos fenyegetéssé vált Kelet-Ázsiában, a Kínai Népköztársaság pedig 2025-re egy jelentősebb katonai csoportosítással készült fel egy Tajvan elleni invázióra. Az őszi tájfunok elülte után a kínai haditengerészet egységei körbe zárták a szigetet, vadászgép flottája igyekezett uralni a Tajvan feletti légteret, miközben tengerészgyalogsága és szárazföldi  haderejének egy jelentős része deszanthajókon elindult Kaohsiung város irányába egy partraszálló művelettel kialakítani az invázió hídfőállását. Válaszul az Indo-csendes óceáni főparancsnoksághoz tartozó amerikai erők, a japán haditengerészet és légierő, valamint egy brit repülőgéphordozó harccsoport áttörte a sziget körüli blokádot. Az USA és Japán légiereje, jelentős veszteségek mellett, de segített Tajvannak megőrizni a légtere feletti kontrollt ám eközben a tajvani flotta gyakorlatilag megsemmisült. Végül a kínai haderő sikeresen partra-szállt a sziget déli részén és négy nagyobb tajvani várost sikeresen megszállt. Mi pedig itt abbahagytuk a hadijáték szimulációt, mivel Kína elérte győzelmi feltételeit, így a wargame során a kínai felet alakító hallgatók megnyerték a játékot.

A 2022/23-as tanév I. féléves szakkolégiumi kurzusát ezúttal nem hagyományos vizsgával zártuk, helyette a RAND Corp. Által fejlesztett Hedgemony hadijátékkal tartottunk egy szimulációt. Vendégünk volt a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanács szervezetének néhány tagja is.

A Hedgemony egy stratégiai szintű wargame eszköz, eredetileg a Pentagon számára készült képzési és elemzési célokra, majd 2020-ban a RAND elérhetővé tette a nagyközönség számára is. Elsősorban a védelempolitikában érintett szervezetek képzési programjaiban, illetve a nemzetközi tanulmányok és biztonságpolitikai egyetemi képzések számára hasznos hadijáték eszköz. A jelenlegi globális és regionális hatalmak képességeit, anyagi erőforrásait és szövetségi hálózatát modellezi. A játékmechanika “körökben” gondolkodik, melyek egy-egy év szakpolitikai döntéseit, lépéseit teszik lehetővé, illetve számos nemzetközi és belföldi válságra, kihívásra való reakcióra kényszeríti az egyes játékosokat. Hat szereplő alkotja a játszható országokat vagy koalíciókat, az USA, az EU/NATO tagállamok közössége adja a “kék csapatot”, illetve Oroszország, Irán, Kína és Észak-Korea alkotják a “piros csapatot”. A játékrendszer lehetővé teszi, hogy a felhasználó céljainak megfelelő szimulációkat, forgatókönyveket hozzunk létre. A Szakkollégiummal egy általam kitalált szimulációt játszottunk le, “Cold War 2.0” címmel (B.A.).

A forgatókönyv szerint a 2023-as évvel kezdtünk. Oroszország számára a játékmechanika egy költséges, de végső soron fenntartható elhúzódó ukrajnai konfliktust adott, melyben meghatározott szintű erőket kellett állomásoztatnia a megszállt területeken. Emellett Moszkvának a győzelemhez demonstrálnia kellett, hogy a “különleges katonai művelet” kudarca ellenére továbbra is globális katonai nagyhatalom (különböző célokat és megkötéseket kapott erőinek globális diszlokációjára vonatkozóan). Ezen felül vagy saját sikerei, vagy a Nyugat gyengítésének köszönhetően nemzetközi presztízsben csökkentenie kellett a távolságot saját maga és a kék csapat játékosai között.

Iránnak meg kellett erősíteni regionális nagyhatalmi pozícióját és a szimuláció győzelmi feltételei szerint ezt valamilyen nagy hatású lépéssel (akár atomkísérlet, akár szomszédos ország részleges vagy teljes inváziója) a játék végéig demonstrálnia is kellett.

Észak-Korea felé az volt az elvárás, hogy legalább csekély mértékben de növelje nemzetközi presztízsét, emellett pedig modernizálja legalább haderejének 50%-át. Valamint hajtson végre két sikeres atomkísérletet a játék végéig.

Végül Kína számára lényegében két feladat volt: egyértelműen Peking legyen a “piros csapat” domináns aktora – vagyis Észak-Korea és Oroszország ne veszítsen de ne is nyerjen – és a játék végéig hajtsa végre az országegyesítést Tajvannal akár békés, akár katonai eszközzel.

A “kék csapat” két játékosa számára lényegében a játék elején különböző absztrakciós pontokban mért előnyük megtartása volt a feladat, illetve a piros csapat bizonyos lépéseinek (pl. Tajvan katonai inváziója) megakadályozása. A játékot végül 2025-ben a Kínai Népköztársaságot alakító csapat nyerte. Igaz, egy olyan kockázatos lépéssel, ahol a sikernek csekély esélye (kb. 30%) volt.

A Hedgemony egy viszonylag bonyolult, de az egyes felhasználók igényeihez azért némileg rugalmasan alakítható keretrendszert és játékmechanikát ad. A játékosok költségvetési erőforrásokkal (“Resource Point”) hajtanak végre “Akciókat” (Action, pl. katonai és diplomáciai lépések, hadgyakorlatok, csúcstalálkozók szervezése) és “Fejlesztéseket” (“Investment”, erők kvalitatív vagy kvantitatív fejlesztése, képességek – pl. C4ISR – szintjének növelése). A sikeres lépésekért absztrakt pontokat (“Influence Points”) szerezhetnek, illetve a kudarcok esetén veszíthetnek ezekből. Helyzet függő, hogy ezek zéró-összegű (győztes pontokat nyer, vesztes pontokat veszít) játszmák, vagy kooperatívak. Egy ENSZ keretében végrehajtott békefenntartó akció például több – egyébként vetélkedő – résztvevő számára is jelenthet nyereséget, adott esetben kifejezetten kooperációra ösztönözve a feleket. Persze a legtöbb esetben kompetitív helyzetek alakulnak ki. A játék a katonai műveleteket meglehetősen leegyszerűsített rendszerrel kezeli. Lényegében az erőket alakító jelölők (“Force Factor”) alkotják az egyes országok katonai erejét. A harcérintkezések során ezek harcértékeinek egymáshoz viszonyított arányából kell kiszámolni egy “esély” helyzetet az egyes felek sikerére, vagy kudarcára vonatkozóan (10%-os osztatokban kifejezve) és egy tíz oldalú dobókocka dobás adja meg a végső eredményt. A katonai egységek “harcértéke” egyrészt kumulatív, tehát az egyes csoportosítások számát összeadjuk, másrészt a minőségük (felszerelésük technológiai színvonala) szorzata. Egy 2M1 csoportosítás (2 “Force Factor” 1-es minőségi szinten) harcértéke 2 CF (“Combat Factor”), míg egy 2M4 esetében (2 db 4-es minőségi szintű “Force Factor”) harcértéke 8 CF.

A játékosok egymással történő interakciója mellett legalább annyira, vagy talán még fontosabb is a nemzetközi környezet. Minden résztvevőnek – szűkös anyagi forrásai mellett is – folyamatosan reagálnia kell belső és külső válsághelyzetekre, terrortámadásokra, humanitárius katasztrófákra, nem-játékos országok között kirobbanó konfliktusokra.

A játék során számos olyan soktényezős lépést kell elvégeznie a játékosoknak, amelyek rámutatnak az egyéni célok elérése érdekében legoptimálisabb megoldásra. A szimuláció nemzetközi viszonyrendszere nagymértékben tükrözi a valós nemzetek kapcsolatát, így összefüggésekre épül. Hogy egy játékbeli nemzet elérje célját, fel kell ismernie azokat a lépéseket, amelyekkel az ellenfeleket kellemetlen szituációba kényszerítse vagy olyan lépésekre sarkallja, amelyek véső soron neki kedveznek. Ezek mellett a csapaton belüli együttműködés is gyümölcsöző, tehát az előrelátáson túl érdemes közösen fellépni a cél érdekében. Egy szakkollégista társam és én alkottuk az orosz csapatot. Ugyan végül nem mi lettünk a nyertesek, sikerült többé-kevésbé megvalósítani az első kört megelőzően megfogalmazott stratégiánkat. A kelet-ukrajnai területek megtartásán kívül tervben volt az ország teljes inváziója is, amelynek érdekében folyamatosan újabb és újabb erőket csoportosítottunk át a területre, miközben olyan lépéseket harangoztunk be, amelyek Európa fokozatos kiürítésére késztették a “kékeket”. Habár nem sikerült befejezni a megkezdett terveinket és még egy “évre” szükségünk lett volna a diadalhoz, kiválóan megismerhettük az egyre inkább többpólusúvá váló világrend működését és annak mozgatórugóit. (P. P.)

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Szerzők: Patócskai Péter, Bartók András

Hadijáték szimulációk a BSZK vezetésével a 2022/23-as tanévben I.

0

“Északi rémálom 2024” szimuláció (2022. október)

2024 januárjában az Oroszországi Föderáció haderejének nagy méretű csoportosítását mozgósította az orosz-finn határra, miközben a NATO erők a balti országok lerohanására készülve a szövetség erőinek nagy részét a Baltikum és Lengyelország határán vonták össze. Az orosz erők átlépték a finn határt és megtörték a csekély védelmi vonalat, több határ menti finn települést megszállva. Az egynapos offenzíva végén Oroszország csapatai egy pártíz kilométeres sávban foglaltak el területet, majd védekező pozíciók kialakításába kezdtek. A feszültség közepette azonnali tárgyalások kezdődtek a NATO tagállamok és az orosz fél között. A tárgyalások eredményeként a nyugati országok beleegyeztek abba, hogy beszüntetnek minden fegyverszállítmányt és katonai támogatást Ukrajnának, az orosz erők pedig kivonulnak Finnország területéről. Mindez egy szemináriumi kurzus szimulációja keretében zajlott, az NKE Nemzetközi igazgatás alapszakos hallgatói és a Biztonságpolitikai szakkollégium tagjainak részvételével.

 

A 2022/23-as őszi félévben a Szakkollégium két alkalommal is tartott hadijáték (“wargame”) szimulációt órarendi kurzusok keretében. Mindkét esetben a RAND Corporation által fejlesztett “Hedgemony” hadijátékot használtuk, egy rövidebb modellezéshez, illetve egy teljes játékszimulációhoz. Októberben az NKE alapszakos hallgatóival a Társadalomtudományi kutatás I. kurzus keretében egy rövidebb szimulációt játszottunk. A szimuláció célja az volt, hogy élményalapú oktatási helyzeten keresztül segítsünk a hallgatóknak megismerni az orosz-ukrán háború és az eszkaláció elméleti problémakörét, illetve megismerkedjenek előrejelzéshez is használható elemzésmódszertani technikákkal.

A szimuláció kerettörténete egy fiktív jövőkép volt, 2024 januárjában. E szerint az orosz-ukrán háború 2023-ban heves harcok mellett sem hozott jelentős stratégiai sikereket, területi változásokat. Viszont mindkét fél anyagi és társadalmi erőforrásait kimerítette. Az ukrán fél gazdaságát és katonai képességeit 2024 év elején – a szimuláció hipotetikus keretei szerint -, szinte teljesen a nyugati anyagi és politikai támogatás tartja fent. Az orosz fél jelentős mozgósítások mellett is komoly veszteségekkel zárta a 2023-as évet és a politikai vezetés számára kétséges, hogy képes-e fenntartani jelenlegi pozícióit egy újabb, hasonlóan pusztító anyagháborús év esetén.

Ezért az orosz stratégiai döntéshozatal, annak érdekében, hogy elkerüljön egy újabb évig elhúzódó, költséges és veszteséges konfliktust, úgy dönt, hogy megpróbálja a NATO-t közvetlenül a tárgyalóasztalhoz kényszeríteni. Azt remélve, hogy valamilyen alku keretében meg tud egyezni a nyugati hatalmak vezetőivel Ukrajna kapcsán. Ennek érdekében az “eszkalálj a de-eszkalációért” elv keretében felkészül egy NATO elleni, csekély területi műveleti célokat kijelölő, demonstratív offenzívára. Az orosz vezetés azt reméli, hogy ha csapatainak sikerül gyorsan átlépnie egy NATO tagállam határát, néhány látványos és jól védhető pozíciót kialakítani, kényszerűen a tárgyalóasztalhoz tudja “rángatni” a nyugati vezetőket. Reményei szerint a NATO területről való kivonulásáért és a de-eszkalációért cserébe követelheti az Ukrajnának nyújtott támogatás csökkentését, illetve az esetleges orosz-ukrán tárgyalásokkal kapcsolatos látványos nyugati nyomásgyakorlást Kijevvel szemben.

A szimuláció során három csapatra osztottuk a hallgatókat: orosz, amerikai és a NATO koalíciót alakító csoportokra. Mindkét fél (piros: orosz, és kék: NATO csapat) rendelkezett a játékmechanikában jelölőkkel kifejezett erőkkel. A játéktér Kelet-Európa és a Baltikum térképe volt. Orosz oldalon három szektorban diszlokált csoportosítások és egy, a hátországban összevont erő állt rendelkezésre. A NATO erők négy “keleti-szárny” szektorban és egy németországi csoportosításban álltak rendelkezésre. A szimuláció célja az volt, hogy minél egyszerűbb döntéssé alakítsuk a katonai erők mozgósítását, így a valóságtól némileg elrugaszkodva azt mondtuk, mindkét félnek arra van logisztikai kapacitása, hogy a hátországban összevont erőket EGY szektorba mozgósítsa. Így az orosz csapat feladata az volt, hogy kiválassza, melyik szektorba csoportosítja az erőit és azt, hogy a négy NATO szektor közül melyiket támadja meg. A NATO csoport feladata az volt, hogy a négy keleti szektor közül az egyikbe mozgósítsa a “hátországban” összevont erőit. A döntéseket egy papírlapra leírva kellett véglegesíteni, miután mindkét fél meghozta a döntést, egyszerre felfedtük ezeket és a játékszabályoknak megfelelően végrehajtottuk az orosz offenzívát.

A Hedgemony szabályait használva a harcrendszer az egymással szemben levő erők “harcértékének” aránya alapján (1:1, 2:1, 3:1 …) esetén megad egy 10%-os egységekben kifejezett esélyt a győzelemre (10 oldalú dobókocka egyes számjegyei), amelyet a felek kritikus képességei (vezetés-irányítási rendszerek és hírszerzés [C4ISR], távoli csapásmérő rendszerek [LRF], rakétavédelem [IAMD]) módosítanak, illetve azonos szintek esetén a kritikus képesség módosítók “kioltják” egymást. Az orosz fél két, a játékban használt akciókártya közül választhatott az egyes szektorok közül, amely kártyák egyben megadták, hogy bizonyos fokú siker vagy kudarc esetén mennyi “pontot” nyernek vagy veszítenek az egyes játékosok. A hallgatóktól azt kértük, hogy az egyes orosz offenzíva-irány opciók, a várható siker esélye és a remélhető győzelmi pontok ismeretében az orosz döntési opciókat fejezzék ki egy “Utility Matrix” [1], vagyis haszon-mátrix elemzéssel.

A végső döntést a mátrix elemzést követően nehezítette néhány további szempont. Egyrészt mind az orosz, mind a NATO csapatok, ha jól végezték el a “Utility Matrix” elemzést, vélhetően ugyanarra a következtetésre jutottak. A kérdés az, hogy ha a másik fél tisztában van vele, mi a legkedvezőbb cél és ezért azt erősíti meg, nem célszerűbb-e másik opciót választani. A másik nehezítő tényező, hogy az orosz fél, illetve az amerikai csapat birtokában volt néhány további információnak arra vonatkozóan, az orosz és NATO kritikus képességek mely szektorokban módosulnak bizonyos fegyverrendszerek jelenlétének köszönhetően. Az orosz fél azonban ezzel kapcsolatban csak részleges információkat kapott. Az amerikai csapat ismert minden információt, viszont ha ezt megosztotta a NATO koalíció egészével, akkor az már nem “maradhatott titokban”, vagyis ha elmondta, mi alapján jutott saját következtetéseire, a játékvezető felfedte volna az információt az orosz csapatnak is. A végső döntést pedig a NATO csoport kellett meghozza. Tehát az amerikai félnek úgy kellett meggyőznie NATO partnereit egy másik döntési opcióról, hogy a “titkait” nem oszthatta meg a közösség egészével, félve a kiszivárgás lehetőségétől.

A szimulációt úgy terveztük, hogy a döntések meghozatala és a harctéri események absztrakt modellezése után a feleknek egy rövid, egyszerűsített tárgyalási szimuláción kellett részt venniük, ahol valamilyen megegyezésre juthattak. Mindkét félnek előre rögzítenie kellett, mit fog követelni, mivel fog szükség esetén fenyegetni és mi az a pozíció/ajánlat, amit hajlandó lesz elfogadni. A tárgyalás több “fordulón” keresztül zajlott és a szimuláció során az orosz felet alakító hallgatók remekül blöfföltek, fenyegettek, kötöttek kompromisszumokat, így végül gyakorlatilag teljes orosz sikerrel zárult a tárgyalási szakasz és ezzel a szimuláció egésze is.

Szerettük volna, ha a hallgatók egyrészt megismerkednek egy viszonylag leegyszerűsített hadijáték rendszerrel, de az időkeretek szűkössége miatt ezt leszűkítettük pusztán egy lépésre, egyetlen offenzívára, így csupán a harcrendszer legalapvetőbb részleteire volt szükség. Szándékosan arra kértük a csoportokat, hogy a döntések meghozatalához egy elemzési technikát használva az egyes döntési lehetőségeket, azok kockázatait és várható sikereit egyszerű matematikai valószínűséggel próbálják meg kifejezni a “Utility Matrix” módszer segítségével. Magunk is meglepődtünk végül azon, hogy a NATO csapatot mennyire “sokkolta” az orosz áttörés, így a tárgyalások során egy lelkileg összetört koalíció benyomását keltve azt is kipróbálhattuk, milyen a dinamikája egy pszichésen összeszedett és magabiztos tárgyalófél, illetve egy rossz lelki állapotban levő közösség közötti alkudozásnak.

A szimulációt később egy nemzetközi hadijáték konferencián is megtartottuk, a konferencia résztvevői néhány apró módosítással, de ugyanazt a forgatókönyvet próbálhatták ki. Itt érdekes tapasztalat volt, hogy a katonai háttérrel érkező résztvevők viszonylag hamar önálló ötletelésbe kezdtek a szimuláció forgatókönyvével kapcsolatban. A szimuláció alapkoncepcióját meglehetősen pozitívan értékelték, de úgy gondolták, a csekély területszerző művelet nem hagy elég teret az orosz félnek “fantáziadúsabb” opciókra. Így a játékot követően egy kellemes vita alakult ki azzal kapcsolatban, elméleti síkon milyen egyéb lehetőségei lennének az orosz félnek arra, hogy provokatív lépéseket tegyen, a NATO-t erőltetetten tárgyalóasztalhoz vonva, de mégis olyan ingerküszöb alatt, amivel még el lehet kerülni egy teljes, NATO-orosz eszkalációval járó konfliktust. Ha valaki esetleg kedvet kapott akár magához a szimulációhoz, akár további ötleteléshez, a konferenciára elkészített “vinyetta” (a hadijátékok során a szituációt leíró összefoglaló) ezen a linken elérhető: Short decision model simulation_Northern Nightmare. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

[1] A “Utility Matrix” (vagy “Decision Matrix”) elemzéshez az alábbi forrásokat használtuk:
– Jones, Morgan D. The thinker’s toolkit: Fourteen powerful techniques for problem solving. Currency, 1998., “Utility Matrix” fejezet; illetve: Pherson, Randolph H., and Richards J. Heuer Jr. Structured analytic techniques for intelligence analysis. Cq Press, 2020. 214-218. o.

EU hírfigyelő – 2022. szeptember-október

0

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium EU hírfigyelője, amely havi rendszerességgel jelenik meg. Az összeállításban az Európai Unió egyes szakpolitikáinak legfrissebb fejleményeibe nyújtanak betekintést a szerzők.

Közös biztonság-és védelempolitika

2022. október 10-én Josep Borrell, az Unió külügyi főképviselője beszédet mondott az EU nagyköveteinek 2022. évi éves konferenciáján, amelyben következtetéseket vont le az Unió külpolitikájának jelenlegi helyzetéről. Beszédében többek között kitért a Tanács lassú döntéshozatala miatti problémákra, amikor a külső fenyegetésekre határozott és gyors válaszlépésekre lenne szükség. Az EU közös kül- és biztonságpolitikájának (KKBP) hiányosságait szemléltető példaként különösen a Tanácsban egy esetleges ukrajnai kiképző misszióról folytatott véget nem érő belső vitákat említette.

2022. október 27-én véget ért az EU háromnapos közös biztonság- és védelempolitikai orientációs szemináriuma Bécsben. A rendezvényen összesen 26 EU-tagállam és nyugat-balkáni ország képviseltette magát. A TAIEX (az Európai Bizottság technikai segítségnyújtási és információcseréje) és az osztrák védelmi minisztérium szervezte az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola égisze alatt. A szeminárium célja az volt, hogy támogassa a nyugat-balkáni országok közigazgatását az uniós jogszabályok alkalmazásában, valamint elősegítse a legjobb uniós gyakorlatok megosztását. A szeminárium az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikájának széles körű megértésére összpontosított: annak összetett felépítésére és döntéshozatali folyamatára, válságkezelési eljárásaira és válságreagálási mechanizmusára, valamint a külső konfliktusok és válságok integrált megközelítésére. A szeminárium foglalkozott továbbá a képességfejlesztés, valamint a KBVP-missziók és -műveletek lebonyolításának struktúráival és eszközeivel. Ebben az összefüggésben a célközönség számára különösen érdekes volt a nyugat-balkáni országokkal kötött keretmegállapodás.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Környezetpolitika

2022. szeptember 28-án az Bizottság közétette harmadik Környezetvédelmi Végrehajtási jelentését (Environmental Implementation Review). Ez a legfontosabb eszköz a környezetvédelmet érintő szabályozások közül, hiszen a szabályok végrehajtását felügyeli és kiemeli a fontosságukat. Az uniós döntések végrehajtása kulcsfontosságú, hiszen csak így lehet garantálni a megfelelő eredményeket a területen a polgárok és a vállalatok számára egyaránt.

Virginijus Sinkevicius, a környezetvédelemért, óceánokért és halászatért felelős biztos elmondta: „Az idei végrehajtási jelentés felhívás a cselekvésre. Bár néhány területen az előző felülvizsgálat óta előrelépés történt, aggodalommal tölt el, hogy más területeken a végrehajtási hiányosságok még mindig egyre nagyobbak, ami mindannyiunkat kiszolgáltatottabbá tesz a környezetszennyezésnek és az ehhez kapcsolódó kockázatoknak. Ez az elemzés a tagállamok rendelkezésére bocsájtja azokat az eszközöket és információkat, amelyekre szükségük van a végrehajtás javításához, valamint egészségünk és környezetünk jobb védelméhez.”

Ez a jelentés 27 ország beszámolója alapján von le következtetéseket a környezetvédelmi intézkedések végrehajtási szintje és az ezzel kapcsolatos uniós tendenciák területén. Ezek fontos információkat tartalmaznak egyes országok légszennyezés és vízszennyezés elleni intézkedéseiről.

Meghatározza a jelentés emellett a főbb környezetvédelmi területek jelenlegi helyeztét is:

  • A biodiverzitás csökken az EU-ban, a legrosszabb helyzetben lévő területek a lápok és a mocsarak. Sok tagállamnak fel kell gyorsítania a Nature 2000 hálózat kiterjesztését.
  • A megfelelő minőségű víz elérése érdekében tett lépések lassan haladnak, mivel sok tagállam késésben van kulcsfontosságú eszközök használatával. (pl.: vízszűrő berendezések) Bár a legtöbb tagállam rendelkezik nemzeti körforgásos gazdasági stratégiákkal és cselekvési tervekkel, jelentős különbségek vannak a tagállamok erőforrás-termelékenységi és körforgásos anyagfelhasználási arányai között. Több intézkedésre van szükség a műanyagok, építőanyagok és textíliák újrahasznosíthatósági potenciáljának javítása érdekében.
  • A hulladékkeletkezés megelőzése továbbra is fontos kihívás minden tagállamban, és néhány országban még mindig kezelni kell a nem megfelelő hulladéklerakókat.
  • A légszennyezés még mindig komoly egészségügyi problémát jelent az európaiak számára. A tagállamoknak szisztematikusan és következetesen kell teljesíteniük a levegőminőség ellenőrzésére vonatkozó követelményeket annak érdekében, hogy nemzeti és uniós szinten jobban érvényre lehessen juttatni a tiszta levegő védelmét. Ennek elérése érdekében szigorú intézkedésekre kell sor kerüljön.
  • Éghajlatvédelemi jogszabályok végrehajtása terén jól áll az Európai Unió. Egyes tagállamokban és uniós szinten is fokozni kell erőfeszítéseket, hogy meg lehessen birkózni az egyre keményebb éghajlatváltozási kihívásokkal. A károk megelőzésére vagy minimalizálására irányuló intézkedések jelentős gazdasági és társadalmi előnyökkel járhatnak.
  • Számos tagállamnak nagyobb finanszírozási keretet kellene biztosítania a célkitűzések fedezése érdekében. A tagállamok közigazgatási kapacitásának kiigazítása és megerősítése döntő fontosságú az uniós jogszabályok betartása és végrehajtása szempontjából, és a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásához elengedhetetlen az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés biztosítása nemzeti szinten.

2022. szeptember 19-én az uniós hatóságok és a hulladék-újrahasznosítási ágazat szakemberei összegyűltek, hogy megvitassák, hogyan lehet a biohulladékot kivonni a hulladéklerakókból, és bioenergia és komposzt előállítására felhasználni. A biohulladék-gazdálkodáshoz kapcsolódó uniós szakpolitikákat, többek között a “Farm to Fork”, valamint a “Fit for 55” stratégia keretében vitatják meg.

A szeptember 19-20. között megrendezésre kerülő eseményre 165 résztvevő érkezett majdnem az összes uniós tagállam környezetvédelmi minisztériumából, fejlesztési minisztériumából és környezetvédelmi ügynökségéből. A rendezvényt a környezetvédelmi hatóságok számára létrehozott kölcsönös tanulási eszköz, a TAIEX – Környezetvédelmi végrehajtási felülvizsgálat keretében szervezik.

Szeptemberben Luxemburgban összeült a Környezetvédelmi Tanács, amely során elkezdték előkészíteni a novemberben megrendezésre kerülő COP27 éghajlat-változási konferencia és a decemberben tartandó COP15 biodiverzitásról szóló üléseket. Kijelentették, hogy a COP27 konferencián az EU további intézkedéseket fog szorgalmazni a klímaváltozás mérséklése, a szén fokozatos kivonása és a metán kibocsájtás csökkentése tekintetében. Az uniós miniszterek előzetesen is támogatták a COP27 alkalmával a károkkal szembenéző és sebezhető országok számára a segítségnyújtást. Legfontosabb célkitűzés az együttműködés és mások további cselekvésre bírása lesz. A biodiverzitás megőrzése terén a COP15 konferencián kiemelt cél lesz a szárazföldek és óceánok legalább 30%-át megvédeni, a korábbi károkat mérsékelni és az érintett földterületeket és óceánokat helyreállítani. Az EU továbbra is elkötelezett a 2050-re kitűzött klímasemlegességi céljai iránt, ami szerint 55%-kal csökkentik majd az üvegházhatású gázok kibocsájtását 1990-hez képest.

2022. október 26-án az Európai Bizottság javaslatot tett a levegő és vizek minőségének megőrzésére irányuló szabályok szigorítására. A javasolt újítások előreláthatólag 10 év alatt 75%-kal csökkentik a káros anyagok kibocsájtását A cél, hogy a levegő szennyezését nullára csökkentsék az EU-ban. Azt remélik, hogy a szigorításoknak egészségügyi, élelmiszertermelési előnyei lesznek. A javaslat a nemzeti és a helyi hatóságokra bízzák, hogy milyen konkrét intézkedésekkel igyekeznek az EU szabályait betartani ezen a téren.

Fontos pontok:

  • a vizek védelme az új szennyező anyagokkal szemben,
  • a vizek vizsgálata további vírusok kiszűrése érdekében,
  • ipari szennyezés komolyabb nyomon követése,
  • vízgyűjtők figyelemmel követése.

Írta: Vida Fanni

Energia- és klímapolitika

Szeptemberben és októberben a figyelem az emelkedő energiaárakra irányult. Több találkozón is egyeztettek az uniós és nemzeti tisztségviselők, hogy fellépjenek az emelkedő energiaárak ellen. Ursula von der Leyen több dolgot is kiemelt az uniós energiabiztonság kapcsán szeptember 7-i beszédében: „Az első lépése a keresletcsökkentés volt. A kereslet csökkentése, így tehát a gáz megtakarítása, hogy tárolhassuk. Létrehoztunk egy közös tárolót, és ez valóban sikertörténet, mert most már 82%-os a közös tárolt mennyiség Európában. Mint tudják, a célunk az volt, hogy október végére elérjük a 80%-ot. Tehát túlteljesítettük, és ez jó. Diverzifikáljuk az orosz fosszilis tüzelőanyagokat. Tudják, hogy leállítottuk az orosz szén importját. Leállítjuk az orosz olajszállítást. És nagyon keményen dolgozunk azon, hogy diverzifikáljuk a forrásországokat más megbízható szállítók felé, mint például az Egyesült Államok, Norvégia, Azerbajdzsán, Algéria és mások. Valójában ma Norvégia több gázt szállít az Európai Unióba, mint Oroszország. És természetesen a harmadik lépés a legfontosabb. Ez a megújuló energiaforrásokba történő hatalmas beruházások. A REPowerEU már az asztalon van. A megújuló energiaforrások olcsók, hazai termelésűek, függetlenné tesznek minket. Idén olyan megújuló energiaforrásokat fogunk telepíteni, amelyek körülbelül 8 milliárd köbméterrel egyenértékűek. Azt is látjuk, hogy a gázpiac orosz manipulációja átgyűrűző hatásokkal jár a villamosenergia-piacra. Tehát van egyrészt az orosz manipuláció, de vannak más tényezők is. Látjuk az éghajlatváltozás hatásait. Látjuk az aszályt. Az Európai Unióban 26%-kal csökkent a vízenergia általt termelt mennyiség idén.”

Az energiaárak növekedésének csökkentésére Von der Leyen öt lépést nevezett meg:

„1) Az első az intelligens villamosenergia-megtakarítás. A villamosenergia-költségeknél vannak csúcsigények. És ez az, ami drága, mert ezekben a csúcsigényekben jön a drága gáz a piacra. Tehát azt kell tennünk, hogy ellapítjuk a görbét, és elkerüljük a csúcsigényeket. Javasolni fogunk egy kötelező célt a csúcsidőszakokban történő villamosenergia-felhasználás csökkentésére. És nagyon szorosan együtt fogunk működni a tagállamokkal ennek elérése érdekében.

2) A második intézkedés: Javasolni fogjuk az alacsony költséggel villamos energiát termelő vállalatok bevételeinek korlátozását. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások ezekben az időkben – mivel alacsonyak a költségeik, de magasak a piaci áraik – hatalmas bevételeket termelnek. Ezek a bevételek nem tükrözik a termelési költségeiket. Itt az ideje tehát, hogy a fogyasztók is részesüljenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások, például a megújuló energiaforrások alacsony költségeiből.

3) A harmadik intézkedés az, hogy természetesen ugyanez vonatkozik a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó vállalatok váratlan nyereségére is. Az olaj- és gázipari vállalatok is hatalmas nyereséget értek el. Ezért azt fogjuk javasolni, hogy a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó vállalatoknak szolidaritási hozzájárulást kell fizetniük. Mert minden energiaforrásnak hozzá kell járulnia a válság leküzdéséhez.

4) A negyedik pont az energiaszolgáltató vállalatokkal foglalkozik, amelyeket támogatni kell, hogy képesek legyenek megbirkózni a piacok volatilitásával. Itt a határidős piacok biztosításának problémájáról van szó. Ehhez pedig likviditásra van szükség.

5) Célunk a gázköltségek csökkentése. Ezért az orosz gáz ársapkáját fogjuk javasolni. Természetesen a cél itt nagyon világos. Mindannyian tudjuk, hogy a szankcióink mélyen belemarnak az orosz gazdaságba, súlyos negatív hatással. Putyin azonban részben a fosszilis tüzelőanyagokból származó bevételekkel pufferel.”

Az energiabiztonsági helyzet mellett azonban számos beruházás is történt. Az EU kohéziós politikája keretében 354 millió euró uniós támogatást nyújtott Észtországnak, az Ida-Viruban a fosszilis tüzelőanyagnak számító olajpala energiatermelésből való fokozatos kivonásának támogatására. Németországban 2,5 milliárd eurós területi igazságos átmenet programokkal négy régiót segítenek abban, hogy az éghajlat-semlegességre való átállás során senki ne maradjon le a helyi gazdaságban és társadalomban. Németország kötelezettséget vállalt arra, hogy 2030-ra 65%-kal csökkenti a CO2-kibocsátást, és 2045-re klímasemlegessé válik. Az ország azon kötelezettségvállalása, hogy 2038-ig vagy korábban kivonja a szenet, fontos lépés az éghajlatvédelmi célok elérése felé.  Csehország 1,64 milliárd euró uniós támogatásban részesül, hogy támogassa az ország erőfeszítéseit a széntüzelésű energia 2033-ig történő kivezetésére és a klímasemlegességre való méltányos átmenet biztosítására. A támogatás elsősorban három cseh régiót érint: Karlovarsky, Ústecky és Moravskoslezsky régiókban, ahol magas a szénintenzív iparágak koncentrációja, és 21 000 munkahely kapcsolódik a szén- és vegyiparhoz. A mechanizmus gondoskodik arról, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos átállás senkit ne hagyjon magára.

Emellett, felavatták a már több, mint 10 éve épülő földgáz-interkonnektort Görögország és Bulgária között. Ez segít abban, hogy Bulgária még tovább csökkentse függőségét az orosz gáztól, ugyanis a balkáni ország korábban importjának 80 százalékát Oroszországtól szerezte be a földgáz tekintetében.

Írta: Mészáros Kinga

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Szomszédságpolitika

Déli szomszédságpolitika

Az Európai Unió számos háború sújtotta vállalkozásnak nyújtott pénzügyi támogatást a Gázai-övezetben szeptemberben. Az Európai Unió képviselői dicsérték a gázai magánszektort ellenállóképességéért, és radikális politikai és gazdasági reformokat sürgettek. „Először a politikai egységet kell helyreálltani, majd meg kell teremteni a megfelelő hátteret a gazdasági növekedésnek.” – fogalmaztak. A Gázai-övezetben folyamatosak az összecsapások Izrael és a Hamasz terrorszervezet között, legutóbb novemberben lőttek rakétákat egymásra a felek.

47.7 milliárd euró támogatás nyújt Európa közel-keleti partnereinek a COVID-19 vírus gazdasági hatásainak mérséklése érdekében. Az Európai Unió 2020 óta folyamatos pénzügyi és politikai támogatást nyújt partnereinek a kilábaláshoz.

Az Európai Unió lett a társelnöke a Globális Terrorelhárítási Fórumnak. Az Európai Unió a terrorizmus elleni harc mellett fontosnak tartja az emberi jogok képviseletét, a jogállamiság tiszteletben tartását, a nemi egyenlőséget, valamint ezen értékek népszerűsítését. Az Európai Unió mellett Marokkó és Egyiptom tölt be azonos pozíciót.

Az Európai Bizottság rekord értékű, 715 millió euróval fog hozzájárulni 2023 és 2025 között a Globális Alaphoz. A Globális Alap egy nemzetközi együttműködés különböző betegségek és vírusok elleni küzdelemhez, mely az elmúlt 20 év során 50 millió embernek segített túlélni olyan halálos vírusokat, mint az AIDS, a tuberkulózis, vagy éppen a malária.
Miután közösen megküzdöttünk a koronavírussal, itt az ideje megküzdeni más, halálos betegségekkel. A Globális Alap milliók életét mentette meg, ezért növeljük hozzájárulásunkat a szervezet működéséhez.” – fogalmazott Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke.

A migráció kézben tartása érdekében erősítette kapcsolatait az Európai Unió és Egyiptom. A felek között született új megállapodás megerősíti az Európai Unió és Egyiptom között eddig is erős kapcsolatot.

Tíz év után folytatódik a Társulási Tanács értekezlete az Európai Unió és Izrael között. A találkozó nagy lehetőség a párbeszéd újrakezdéséhez a két fél között. A megbeszélésen szóba került a palesztinok helyzete, a terrorizmus és a régióra vonatkozó békekoncepciók is.A Társulási Tanács találkozója Izraellel az első lépés volt a régió biztonságának biztosításáért.” -fogalmazott Josep Borell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.

Írta: Nagy Imre Jonatán

Keleti szomszédságpolitika

A keleti szomszédok EU-hoz fűződő kapcsolatának erősítését mutatja, hogy mind Ukrajnával, mind Grúziával sor került a társulási megbeszélések folytatására. A szeptemberi 5-i Ukrajna-EU 8. Társulási Tanácson több pontban is megegyeztek a tárgyaló felek Brüsszelben. Megvitatták a társulási megállapodás végrehajtását és az EU-Ukrajna együttműködés jelenlegi helyzetét. Szó esett az orosz agresszió kezdete óta nyújtott uniós támogatásokról, valamint Ukrajna uniós tagság iránti kérelméről és egyéb kérdésekről is. Döntés született további 500 millió eurós költségvetési támogatási megállapodásról is Ukrajna számára. Az Európai Bizottság megállapodást kötött továbbá Ukrajna társulásáról a Digitális Európa programhoz. Mostantól az ukrán vállalkozások, szervezetek és közigazgatási szervek hozzáférhetnek a Digitális Európa program pályázati felhívásaihoz, amelyek a 2021-2027 közötti időszakban 7,5 milliárd eurós költségvetéssel rendelkeznek. További két olyan megállapodást is aláírtak, amelyek előkészítik Ukrajna részvételét az EU Vám- és Fiskális programjában, amely az EU adóügyi együttműködési programja. Ez többek között lehetővé teszi az adóhatóságok számára, hogy együttműködjenek az adócsalás, az adóelkerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelemben.

Az EU-Grúzia Társulási Tanács 7. ülésére szeptember 6-án Brüsszelben került sor. A Társulási Tanács az EU és Grúzia közötti kapcsolatokról tárgyalt Grúzia uniós tagságra irányuló kérelmének hátterében, különös tekintettel a politikai párbeszédre és a reformokra, a gazdasági és ágazati együttműködésre, a kereskedelemre és a kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekre, valamint a konfliktusok békés rendezésére. Az EU és Grúzia képviselői véleménycserét folytattak továbbá a kül- és biztonságpolitikáról, különösen a regionális kérdésekről.

Sor került az Európai Politikai Közösség (EPC) csúcstalálkozójára is Prágában október 6-án. Az európai országok több mint 40 vezetője, köztük Azerbajdzsán és Moldova elnöke, valamint Örményország és Grúzia miniszterelnöke megvitatta az energia, a biztonság, az éghajlat és az európai gazdasági helyzet kérdéseit. A plenáris üléshez videohívás útján Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is csatlakozott. Az Európai Politikai Közösséget azzal a céllal hozták létre, hogy előmozdítsa a politikai párbeszédet és megerősítse az európai kontinens biztonságát és stabilitását. A plenáris ülést több tucat kétoldalú találkozó követte, amelyek célja az államok közötti kölcsönös megértés javítása és konstruktív párbeszéd kialakítása a legégetőbb aktuális kérdések megoldása érdekében. A platform jövőbeli irányvonalát is megvitatták. Döntés született arról, hogy az Európai Politikai Közösség következő ülésére Moldovában kerül sor.

Ukrajna átfogó támogatása az időszakban is folytatódott: szeptember 26-án a Pfizer/BioNTech által kifejlesztett COVID-19 elleni vakcinából összesen 400 000 adagot szállítottak Ukrajnába az EU által támogatott COVAX-program keretében, a téli időszakra való felkészülést segítve. Szeptember elején az Európai Unió Ukrajnai Tanácsadó Missziója (EUAM) az Ukrajna elleni orosz agresszió óta először folytatta tevékenységét Odesszában. A misszió szakértői mentorálással, stratégiai tanácsadással, képzéssel és felszereléssel támogatják a helyi partnereket a bűnügyi nyomozás, az általános rendfenntartás, a jó kormányzás és a közösségi rendfenntartás területén. Emellett az EUAM kijevi központjának szakértői közvetlen támogatást nyújtanak az odesszai bűnüldöző szerveknek a háborús bűncselekmények, a korrupció elleni küzdelem, az emberkereskedelem és a fegyverek elterjedése terén. “Az EUAM mintegy 1,6 millió eurót csoportosított át a bűnüldöző szervek számára sürgősségi támogatási csomagra, amelyből elsősegélycsomagokat, élelmiszercsomagokat és kommunikációs eszközöket vásárolt. Az EU által finanszírozott PRAVO Police programon keresztül több mint 8 millió euró értékű felszerelést adományoztunk ukrán kollégáinknak.” – mondta Fredrik Wesslau.

Írta: Mészáros Kinga

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Egészségügy

Szeptemberben a legfontosabb vívmány és esemény az egészségügy területén egy új rákszűrési program előterjesztése volt. Ennek célja a betegség korai felismerése több célcsoport tekintetében is. 2025-re szeretnék megvalósítani, hogy a tagállamok lakosságának 90%-a jogosult legyen a megelőző vizsgálatokon való részvételre. Ez új uniós megközelítés alá helyezi a daganatos betegségeket, amely az EU-nak kiemelt kezdeményezése. A terv végrehajtását az EU4Health program 38,5 millió euróval, a Horizon Europe pedig 60 millió euróval támogatja. Nyújtható még kiegészítő támogatás az európai regionális, kohéziós és szociális alapokból. A Tanács jóváhagyását követően az ajánlás a rákszűrésről szóló jelenlegi, 2003-as ajánlás helyébe lép.

A COVID 19 vírus esetében a Bizottság 2022. szeptember 1-én két adaptált vakcinát engedélyezett az Európai Gyógyszerügynökség ajánlása alapján. A BioNTech Pfizer és a Moderna varriánsokhoz igazított COVID 19 emlékeztető vakcinákat fogadták el. A hónapban az EU pénzügyi támogatást nyújtott Hollandiának a járványt követően a gazdaság élénkítésére, melyet a Bizottság pozitívan értékelt. Felszínre került ennek kapcsán a NextGenerationEU elnevezésű program is, amely 12 milliárd eurót biztosít Európának a fellendülésre. A SURE keretein belül az Európai Unió igyekezett a munkahelyek biztosításáról is gondoskodni a helyreállítási program részeként, mely a jelentések szerint szintén sikerrel záródott. 2020-ban a járvány csúcspontján ugyanis 1,5 millió embert védtek meg a munkanélküliségtől.

Októberben a Bizottság tovább támogatta pénzügyileg a COVID járvány utáni helyreállás folyamatát és a gazdasági fellendülést. További 11 milliárd eurós keretet nyújtottak a NextGenerationEU keretein belül. (részben ezt az Ukrajna támogatására is használják) Ezt, mint egy kölcsönt az igénybe vevőknek az összeg egy részét 2042-ig le kell törleszteniük.

Írta: Vida Fanni

Szankciós politika

Szeptember 14.-én a Tanács döntése értelmében 6 hónappal meghosszabbításra került –2023. március 15.-ig– az Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásásásáért vagy veszélyeztetéséért felelős személyekre vonatkozó korlátozó intézkedések időtartama. A meglévő korlátozó intézkedések továbbra is 1206 természetes és 108 szervezetre vonatkoznak. Ennek keretében a természetes személyekre vonatkozó utazási korlátozásokat, a vagyon befagyasztását, valamint a felsorolt személyek és szervezetek számára pénzeszközök vagy egyéb gazdasági erőforrások rendelkezésre bocsátásának tilalmát írják elő.

Az Európai Unió 2022.10.06.-án elfogadta az újabb, nyolcadik szankcióscsomagot az Oroszországi Föderáció fokozódó katonai agressziójára válaszul, Ukrajna Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető egyéb cselekmények miatt. Ennek keretében az Európai Unió további 30 személlyel és 7 szervezettel szemben vezet be korlátozó intézkedéseket. A Tanács emellett kiszélesítette a jegyzékbe vételi kritériumokat, amelyek a szankcionálásra való kijelölések alapjául szolgálhatnak, annak érdekében, hogy az uniós szankciók kijátszását elősegítő személyeket is célba lehessen venni. A szankcionált személyek közül néhányan szerepet játszottak az ukrajnai Donyeck, Herszon, Luhanszk és Zaporizzsja régiók egyes részein tartott illegális látszat-“népszavazások” megszervezésében és azok illegális annektálásában. Mások a védelmi ágazat képviselői, mint például a fegyvergyártó JSC Kalasnyikov vállalat legnagyobb részvényese, Alan Lusnyikov, valamint az Orosz Föderáció korábbi és jelenlegi védelmi miniszterhelyettesei. Végül a listán olyan személyek szerepelnek, akik a Kreml dezinformációs és információmanipulációs ökoszisztémájának részei, és akik hozzájárulnak a háborúval kapcsolatos dezinformáció terjesztéséhez, mint például Alekszandr Dugin orosz politológus, valamint Julija Csicserina és Nyikolaj Rasztorgujev énekesek. Míg a 7 szervezet között vannak olyan védelmi vállalatok, amelyek fegyvereket vagy harci repülőgépeket szállítanak az orosz fegyveres erőknek és egy orosz állami tulajdonú részvénytársaság, amely biztonsági termékek gyártásával foglalkozik.

Az említettek mellett a szankcióscsomag kiterjedt többek között:

  • a kriptovaluta tárca-, számla- vagy letétkezelési szolgáltatások nyújtásának teljes tilalma orosz személyek és rezidensek számára, függetlenül a kriptovaluta-eszközök összértékétől
  • az orosz kőolaj harmadik országok számára történő tengeri szállításával kapcsolatos árplafon bevezetése
  • az Oroszország katonai és technológiai fejlődéséhez hozzájáruló, korlátozás alá eső termékek listájának kiegészítése
  • az Oroszországgal folytatott kereskedelemre és szolgáltatásokra vonatkozó további korlátozások.

A Tanács 2022.10.20.-án további három iráni magánszemélyt és egy szervezetet vett fel a szankcionált entitások listájára az iráni drónok orosz-ukrán háborúban való felhasználására, Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására vagy veszélyeztetésére hivatkozva. A határozat alapját az képezte, hogy a szankcionáltak az Oroszország által az Ukrajna elleni háborúban használt pilóta nélküli légi járművek kifejlesztésében és szállításában játszottak szerepet. A szankció keretében a kijelölt személyek vagyonát befagyasztották, az uniós polgárok és vállalatok számára megtiltották pénzeszközöket rendelkezésre bocsátását, a természetes személyekre ezenfelül beutazási tilalom vonatkozik, amely megakadályozza, hogy az EU területére belépjenek vagy akár azon csak átutazzanak.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Szerkesztette: Mészáros Kinga

Hasonló cikkeink ide kattintva érhetők el.

A borítókép Marius Oprea felvétele.

Helyzetkép Hondurasból: Xiomara Castro kontra bűnszervezetek

0

Castro 2022. januári beiktatását követően vált Honduras első női elnökévé, aki attól a Juan Orlando Hernándeztől vette át az ország vezetését, akit 2022 februárjában őrizetbe vettek kábítószer-kereskedelem és pénzmosás vádjával. Castro elődjeitől nem egy békés, nehézségektől mentes országot örökölt, ugyanis évek óta jelentős kihívást jelent többek között a transznacionális bűnszervezetek jelenléte, a korrupció és a büntetlenség kimagasló mértéke, az emberi jogok folyamatos megsértése, az évenkénti emberölések kirívó aránya vagy a tömeges kivándorlás által okozott problémák.

2022. november 24-én Castro szükségállapotot hirdetett az országban, aminek kiváltó okaként a bűnszervezetek által használt elsődleges bevételszerzési módszer, a zsarolás nevezhető meg. A továbbiakban a két fő szervezet e hatékony pénzszerzési tevékenységét, a szükségállapotot, illetve az azzal járó lépéseket kívánom ismertetni.

Zsarolás: a Mara Salvatrucha és a Barrio 18 legnagyobb bevételi forrása

Mind a Mara Salvatrucha (MS-13), mind pedig a Barrio 18 (M-18) transznacionális bűnszervezetnek tekinthető, amelyek elsődleges működési területe Közép-Amerika térsége, ebből kifolyólag Honduras kiemelt szerepet kap a szervezetek életében. A hatékony és aktív jelenlét azonban különböző bevételi források megléte nélkül elképzelhetetlen, így az évek során számos pénzszerzési lehetőséget dolgoztak ki és építettek be a működési szerkezetükbe annak érdekében, hogy fenn tudjanak maradni. A két bűnszervezet legnagyobb bevételi forrása Hondurasban a védelmi pénzek, avagy ahogy az országban nevezik, impuesto de guerra (hadiadó) beszedéséből származik. Mikro szinten a leggyakoribb áldozatok az utcai árusok és a kisebb üzletek, azonban a busz- és taxitársaságok is elsődleges célpontok. Egyes számítások szerint a szervezetek 2022-ben több mint 50 millió dollárnyi adót szednek be Hondurasban az állampolgároktól, vállalatoktól és egyéb szereplőktől. Tom Cardamone, az imént ismertetett számításokat elvégző Global Financial Integrity szervezet vezetője, a következőképpen nyilatkozott a szervezetek által alkalmazott zsarolásról:

„A zsarolás jelentős károkat okoz az állampolgároknak, a közösségeknek és a vállalkozásoknak azáltal, hogy károsítja a szociális hálót, korlátozza a gazdasági növekedést, illetve aláássa az intézményekbe vetett hitet.”

Azok a személyek, akik megtagadják a meghatározott adó kifizetését, az életükkel fizetnek. 2022-ben legalább 50, az elmúlt 15 évben 2.500 taxi- és buszsofőr esett áldozatul a bandáknak, amiért nem fizették be a kirótt adót. Ezek után nem állítható, hogy meglepő lenne Castro november 24-i bejelentése a szükségállapot kihirdetéséről és egy új, kifejezetten a bűnszervezetek ellen irányuló program elindításáról.

A különleges állapot bejelentése és az új zsarolás-elleni stratégia

A Castro-kormány döntése nem tekinthető megalapozatlan intézkedésnek, hiszen Hondurasban az elmúlt hetekben számos tüntetésre és tiltakozásra került sor, amelyeken elsősorban a busz- és taxisofőrök vettek részt, nagyobb védelmet követelve az államtól a bűnszervezetekkel szemben. Az évek óta tartó napi adózási kötelezettség e szereplők részéről meglehetősen megterhelő nem csak anyagilag, hanem pszichológiailag is, hiszen állandó félelemben és kételyek közt kell munkájukat végezni.

A november 24-én bejelentett szükségállapot elsődleges célja a bűnszervezetek visszaszorítása, az általuk irányított területek feletti állami irányítás visszaszerzése, illetve a különböző zsarolási technikák felszámolása. Továbbá Castro új intézkedései lehetővé tennék egyes alkotmányos jogok felfüggesztését azokon a területeken, ahol túlnyomórészt a bandák kezében van az irányítás, 20.000 rendőr bevetését, illetve új biztonsági ellenőrzéseket az utakon és határokon. Annak ellenére, hogy ezen intézkedések hatályba is léptek, bizonyos alkotmányos jogok felfüggesztéséhez nem elegendő kizárólagosan az elnök döntése, azt a Kongresszusnak is jóvá kell hagynia. Erre 2022. december 6-án került sor, amely következtében többek között átmenetileg felfüggesztésre került a mozgás szabadságára, illetve a szabad gyülekezésre való joga a hondurasiaknak. Az intézkedés a bejelentés szerint 2023. január 6-ig fog tartani, ezt azonban később meghosszabbíthatják, ha úgy ítélik meg, hogy a helyzet nem javult az érintett városokban. Az ország fővárosa, Tegucigalpa, illetve San Pedro Sula évtizedek óta a bűnszervezetek központjaként szolgál, így nem meglepő, hogy ebben a két városban tervezi elsősorban növelni a rendőri jelenlétet az elnökasszony. Mindemellett a határvédelem is kiemelt szerepet kap az új intézkedések között, amely értelmében 600 katonát vezényelnek az El Salvadorral, Nicaraguával és Guatemalával közös határszakaszokra. A cél egyértelmű: megakadályozni, hogy a környező országokból feltételezett bandatagok érkezzenek Hondurasba.

A Castro-kormány továbbá elindított egy, a bűnszervezetek által alkalmazott pénzszerzési stratégiák felszámolására irányuló átfogó tervet (Plan Integral para el Tratamiento de la Extorsión y Delitos Conexos). A 2022-2026 közötti időszakra meghirdetett stratégia három pillérre épül:

  1. Szigorúbb szabályozás a mobiltelefonok SIM-kártyáit értékesítő vállalkozásokra, illetve a pénzügyi transzferekben részt vevő cégekre vonatkozóan;
  2. a zsarolásban részt vevő bandatagok által használt mobiltelefonok nyomon követése és ezen telefonszámok zárolása a mobilszolgáltatók által;
  3. minden motorkerékpárra kötelező rendszámtábla felhelyezése, továbbá a motorozás közben használt sisak ellátása ugyan azzal a rendszámmal.

Xiomara Castro továbbá kihangsúlyozta, hogy az új stratégia során elsősorban a zsarolás által szerzett pénz útját kívánják követni annak érdekében, hogy feltárják milyen módon és mely területeken mossák tisztára a bűnszervezetek ezeket a bevételeket.

Értékelés

A Castro-kormány által elrendelt intézkedések egyértelmű célja a bűnszervezetek kiszorítása az általuk irányított területekről, továbbá az eddig leghatékonyabban alkalmazott pénzszerzési módszerük ellehetetlenítése. Ezt szolgálja az új stratégia első pillére is, ugyanis korábban minden hondurasi anonim módon vásárolhatott a telefonjába kártyát, azonban az új szabályozás szerint szükséges a vásárló neve és személyi száma is ahhoz, hogy a vásárlást végre tudja hajtani. Emellett az olyan intézkedések, mint a kamerák felszerelése a piacokon (ahol szintén jelentős összegeket szednek be a szervezetek az árusoktól azért, hogy cikkeiket eladhassák), illetve a kézpénzzel feltölthető utazásra jogosító kártyák bevezetése szintén azt a célt szolgálják, hogy ellehetetlenítsék a bandákat attól, hogy pénzt szedjenek be az állampolgároktól, amennyiben azonban mégis megteszik ezt, felkutatásuk könnyeben kivitelezhető legyen.

Az ehhez hasonló intézkedések azonban nem tekinthetők újszerűnek az ország életében, ugyanis a 2000-es évek elején a Zéró Tolerancia (Cero Tolerancia) és a Mennydörgés-hadművelet (Operación Trueno) keretein belül vezettek be hasonló intézkedéseket, amelyek szintén az erőteljes rendőri és katonai fellépésen és letartóztatásokon alapultak. Fontos megemlíteni azonban, hogy ezen intézkedések nem jártak sikerrel, mivel a bandák sikeresen átszervezték a működési struktúrájukat és erősebben, szervezettebben tértek vissza.

Érdekességképpen végül egy dolgot érdemes megemlíteni. 2022 márciusában, a szomszédban, El Salvadorban hirdettek szükségállapotot, miután 72 óra leforgása alatt 87 gyilkosság történt az országban. Az állam által alkalmazott fő fellépési módszer megegyezett a 2000-es évek elején, illetve a 2022 novemberében Hondurasban ismertetettel: rendőri erők nagyszámú telepítése azokra a területekre, amelyek a szervezetek irányítása alatt állnak. A salvadori intézkedések eredménye: a gyilkossági ráta 38%-os csökkenése a tavalyi évhez képest, 58.000 bebörtönzött személy, tömeges jogsértések. Az intézkedések sikerességének, illetve az alkalmazott módszerek jogszerűségének megítélése sok esetben kétes, továbbá fontos megemlíteni, hogy a 2000-es évek elején a tömeges letartóztatásokat követően a bandák megerősödtek és átszerveződtek, korábban nem látott stratégiákat dolgoztak ki, így elképzelhető, hogy ez most sem lesz másképp. Amennyiben Honduras hosszútávon fenn kívánja tartani a rendőri fellépésen alapuló stratégiát, abban az esetben három dolgot lesz érdemes figyelemmel kísérni: a bebörtönzött személyek számának változását, a bűnszervezetek által alkalmazott stratégiák átalakulásának tendenciáit, illetve a gyilkossági ráta arányának változását

Xiomara Castro és kormánya nincs könnyű helyzetben, ugyanis fontos a határozott fellépés a bűnszervezetekkel szemben azonban létfontosságú, hogy ez a fellépés ne kizárólag erőszakos cselekmények keretein belül valósuljon meg, ugyanis az elmúlt évtized azt igazolják, hogy az erőszak kizárólag további erőszakot szül az országban.

Szigeti Kristóf írása.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A cikkben felhasznált képek a flickr.com-ról származnak. 

Orosz-ukrán háborús hírfigyelő – 2022. november

0

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium Orosz-ukrán háborút kutató műhelyének hírfigyelője. A havonta megjelenő beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak.

Az ukrán és orosz haderő összehasonlítása

Az orosz–ukrán háború egy napjainkban is zajló fegyveres összecsapás Oroszország és Ukrajna között. Habár, ez egy 2014 februárjára visszanyúló konfliktus, a célok és azok irányultsága nem változott sokat a Kreml és Vladimir Putyin részéről: a Krím feletti orosz szuverenitás elismerése, az ukrán állam demilitarizálására és „nácimentesítésére” vonatkozó feladatok végrehajtása, valamint „semleges státusz” biztosítása a területen. Moszkva, és természetesen maga az Oroszországi Föderáció sokkal robusztusabb, kiterjedtebb haderővel és hadsereggel rendelkezik, de Ukrajnának is voltak meglepő katonai lépései az elmúlt hónapokban. „Az orosz alkotmány alapján a Duma jóváhagyásával az elnök dönt arról, háborút indítson-e, de a Putyinnak a csapatmozgásokra felhatalmazást adó egyhangú parlamenti határozat jelzi: gyakorlatilag szabad keze van a konfliktus kezelésében, vagy inkább kiélezésében.„ Ennek ellentéte Ukrajna, hiszen Volodimir Zelenszkij igen gyakran kéri szomszédai és a NATO segítségét a harcok folyamán.

A két ország katonai képességeinek összehasonlítása napjainkban
a legfontosabb jellemzőket figyelembe véve:

Haderő (jelleme)  Oroszország Ukrajna
aktív állomány850.000 db200.000 db
aktív tartalékos állomány250.000 db250.000 db
összes repülőgép4173 db318 db
összes helikopter1543 db112 db
szállító repülőgép445 db32 db
páncélozott jármű30.122 db12.303 db
tarack/önjáró löveg6574 db1067 db
összes haditengerészeti hajó605 db38 db
tengeralattjárók70 db0 db
repülőgép hordozók1 db0 db
Atomtöltet6225 db0 db

 

Írta: Merényi Vivien

Orosz Hadsereg által alkalmazott drónok Ukrajnában

A modern háborúk kellékeként az Orosz fegyveres erők is alkalmaznak, a konfliktusban az orosz oldalon a drónokat leggyakrabban három célra használják; felderítésre, koordinálásra és a különböző pozíciók támadására önmegsemmísitő drónokkal. Röviden kívánom ismertetni a legnagyobb számban az Orosz hadsereg által alkalmazott drónokat.

Orlan-10: 2011-ben rendszeresítette az orosz hadsereg a kötelékein belül, feladata a felderítés és elektronikus hadviselés. A drón gyakorlati csúcsmagassága 5000 méter, ami azt jelenti, hogy a rövid-távú légvédelmi eszközöktől a fizikai távolság miatt védelmet élvez, lelövésére emiatt nagyobb hatótávú légvédelmi eszközök lelövésére van szükség, ami viszont ár-érték arányban nem kifizetődő.
Az Ukrán konfliktus során megfigyelhető, hogy az orosz tüzérséggel közvetlenül összekapcsolva alkalmazzák az Orlan-t ezzel pedig annak csapásainak pontosságát növelik.

Geran-2 (HESA Shahed-136): Az eredetileg Irán által gyártott drónok már Augusztusban megjelentek az Ukrán- Orosz konfliktusban, de valódi hatást az Októberi tömeges alkalmazásuk okozott az Ukrán energia szektor ellen.
A drón legnagyobb előnye olcsósága, kicsiny mérete melynek köszönhetően az ukrán fegyveres erők által alkalmazott régebbi légvédelmi rendszerek, mint a BUK, S-300 és az OSA-AKM nem alkalmasak ezen eszközök hatékony elhárítására, amint az láthattuk az Ukrán energiaszektorra gyakorolt csapásaik során Októberben és Novemberben.

Lancet-1: A Lancet ellentétben a Geran-2-el egy Orosz fejlesztésű és gyártott drón, melynek feladata ugyanakkor megegyezik a Geran-2 feladataival, igaz pusztító képessége annál jóval kisebb. (A Lancet 12 kg-os maximális súllyal rendelkezik, míg a Geran-2-nek csak a robbanófej súlya 30-50 kg.) Ezért a Lancet-1-et főleg kisebb célpontok ellen alkalmazzák, ahol a fő feladat nem feltételen az adott eszköz vagy felszerelés teljes elpusztítása, hanem csak egy adott komponensében olyan kár okozása melynek köszönhetően az egész eszköz használhatatlanná válik.

Írta: Horváth Kristóf

Oroszország kiber tevékenységének fokozódása

A Microsoft igazgatója 2022. december 4.-én arra figyelmeztette ügyfeleleit, hogy készüljenek fel Oroszország irányából érkező nagy számú kibertámadásra a tél folyamán. Ennek legfőbb oka, hogy Oroszország igyekszik fokozni a kibertámadások számát és volumenét az ukrán kritikus infrastruktúrával szemben, melynek kiterjesztéseképpen az Ukrajnával szövetségben álló országok is célpontok lehetnek. Erre kiváló példa a közelmúltban Prestige néven megjelent zsarolóvírus támadás, melynek célpontja Lengyelország és annak infrastruktúrája volt.
Ezen kiberműveletek elsősorban azokat az országokat célozhatják meg, amelyek Ukrajna számára létfontosságú fegyver- és segélyellátmányokat biztosíthatnak a téli időszakban. A kibertámadások célja az USA, az EU, valamint a NATO háborús politikájának aláásása és támogatottságának csökkentése, melyet az állampolgárok befolyásolásával, megtévesztésével igyekeznek elérni különböző „kiberbefolyásolási műveletek” segítségével. Oroszország erre irányuló erőfeszítései közé tartozik a közvélemény manipulálása, dezinformálása többek között a magas energiaárakkal vagy a magas inflációval. Ez a módszer eddig csak korlátozott sikert ért el, azonban előrevetítheti Oroszország kommunikációs és kibertéri stratégiáját az előttünk álló időszakban. Ide vonatkozóan fontos megemlíteni Oroszország által fenntartott és működtett trollhadsereget, melynek vélhetően nagy szerepe lesz a fentebb leírt kommunikációs panelek terjesztésében, mely Magyarországon eddig is nagy erőkkel próbálta felerősíteni az oroszbarát háborús dezinformációkat.

Írta: Ésik Béla

Óriási hibát vétett a hírhedt Wagner-csoport vezetőjének fia

Az ukrán erők nemrégiben számos donbaszi orosz bázisra mértek csapást, amelyek közül egyet feltehetőleg egy Twitter-poszt révén sikmerült azonosítaniuk.

A közösségi oldalon található tweetek között megtalálható egy Pavel Prigozsintól, a Wagner csoportot vezető Jevgenyij Prigozsin fiától származó fénykép, amelyen teljes harci felszerelésben pózol egy Kadijivkában található szálloda előtt. A hotelt a helyben tartózkodó orosz erők használták.

Ugyan egy nem elég ahhoz, hogy HIMARS-célponttá váljon egy épület, ahhoz megfelel, hogy felkeltse az ukrán hírszerzés érdeklődését. Miután állítólag megerősítették, hogy a szállóban a Wagner-csoport emberei laknak, megindították a támadást. Sem a Wagner, sem Oroszország nem kommentálta az esetet.

A háború kezdete óta nem ez volt az első eset, hogy a közösségi média buktatott le orosz állásokat. Augusztusban a Krím-félszigeten nyaraló orosz turisták tettek közzé magukról fotókat egy helyi Sz-400-as légvédelmi rendszer mellett pózolva a Twittwren, amelynél bekapcsolva hagyták a geolokáció megjelenítését, ezáltal leleplezve a fegyverek helyzetét.

Írta: Patócskai Péter Ákos

Háború a lelki-spirituális térben: az orosz – ukrán egyházak ellentéte

December 1-én Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hivatalos oldalán közzétett beszédében Ukrajna spirituális függetlenségének kivívásáról beszélt. Ennek értelmében kérte a Verhovna Radát egy olyan törvénytervezet kidolgozására, ami lehetetlenné tenné a Moszkvához köthető vallási szervezetek működését. Itt elsősorban a moszkvai patriarchátushoz tartozó ukrán ortodox egyházról beszélt.
A beszédében párhuzamot vont az Ukrán SzSzK 31 évvel ezelőtti referendumáról, ami szerint kivívták a területi és politikai függetlenségüket a Szovjetuniótól (azaz Moszkvától), ma 2022. december 1-én a spirituális függetlenségüket vívják ki.

A fent említett beszédét öt pontban foglalta össze, aminek a lényege az alábbiak:

  • Moszkvához köthető vallási szervezetek működésének jogi úton való betiltása
  • Az Etnopolitikáért és a Tudat szabadságáért felelős Állami Szolgálat ellenőrizze le az ukrán egyház kapcsolatát az orosz egyházzal
  • Bizonyosodjon meg, hogy jogilag alátámasztottan használják a kijevi Pecserszka lavrát az ottani egyházak
  • Biztonsági szolgálatok ellensúlyozzák Moszkva az egyházak útján gyakorolt felforgató tevékenységét
  • A kettes pontban említett Szolgálat átalakul, hogy feladatát hatékonyabban ellássa

Az elnök kijelentése nem volt váratlan. November 23-án az SZBU és a rendőrség rajtaütést szervezett a kijvei Pecserszka lavrában, ahol állításuk szerint oroszbarát propagandát találtak, pénzt és orosz állampolgárokat. Több mint 50 embert poligráf tesztnek vetették alá, valamint 10 egyházi személy nevét nyilvánosságra hozták, akik kapcsolatban álnak/álhatnak Oroszországgal.
Alapvetően nem alaptalan az ukrán elnök aggodalma, hiszen az ortodox egyháztól nem idegen, hogy ügynököket alkalmazzanak papoknak. A szovjet időkben többen a KGB-hez voltak bekötve.
Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy egyrészt a kijevi metropolita Onufrij május 27-én függetlenítette egyházát Moszkvától, mivel Kirill pátriárka nyíltan támogatja a „különleges katonai hadműveletet”, másrészt egy posztszovjet országban nem éppen a legjobb időket idézi az, amikor a titkosszolgálat egyházi személyeket listázza, vagyonát elkobozza, templomait bezáratja arra hivatkozva, hogy a „nép ellenségei”.
Ezzel a lépéssel Zelenszkij nem csak politikai értelemben, hanem spirituális értelemben is elszakítja az ukránokat az orosz néptől. Jól látható tehát, hogy ukrán részről egy nemzetépítés zajlik, aminek végső célja egy Oroszországtól spirituálisan, kulturálisan, történelmileg, gazdaságilag és politikailag független európai nyugati ortodox szláv állam létrehozása.

Írta: Krausz József

Orosz páncélvonat Kelet-Ukrajnában

Egy december elsején megjelent videóban tűnt fel tavasz óta először egy orosz páncélvonat Ukrajnában. Az Amur néven elhíresült, majdnem 150 méter hosszú vasparipa ezúttal a Donbasz régióban jelent meg, rajta az elengedhetetlen „Z” jelzéssel.
Oroszország jelenlegi tudásunk szerint négy páncélvonattal rendelkezik, még a szovjet időkből. Igaz, hogy az első csecsen háborúban még komoly szerepet játszottak, de az ezredforduló után leszerelték őket. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter azonban 2016-ban bejelentette, hogy reaktiválják a páncélvonatokat.
Az Amur alapvetően nem kifejezetten a fronton teljesít szolgálatot, hanem sokkal inkább a vasúti pályák aknamentesítésével, azok helyreállításával és kiemelt jelentőségű vasúti csomópontok védelmével foglalkozik. Fő feladata azonban a logisztikát biztosító ellátóvonatok kísérése és védelme. Ennek érdekében egy 23mm-es ZU-23-as ikergépágyúval is fel van szerelve, ami hatásos védelmet biztosít alacsonyan szálló vadászgépek, sőt még a rettegett Bayraktar TB2-es drónok ellen is, azon túl, hogy szárazföldi célpontok ellen is bevethető. A vonat védelmét segíti az általa szállított harckocsik és páncélozott szállítójárművek fegyverzete is, valamint több mesterlövész- és géppuskaállással is rendelkezik.
A vonat alkalmas fontosabb személyek szállítására is, köszönhetően a 20mm-es páncéllal ellátott személykocsijának, de szükség esetén bármilyen szállítmányt rá lehet bízni, tekintve, hogy több platóval ellátott, teherszállításra tervezett kocsival is rendelkezik. A vonat el van látva egy, a kommunikációs jeleket zavarni képes eszközzel is, ezzel is segítve a rejtőzködését, igaz, ez a modern légifelderítés korában kifejezetten nehéz feladat.
Oroszország utánpótlás vonalainál ki kell emelni azt, hogy az ország rossz minőségű, fejletlen úthálózata miatt, az orosz hadsereg vasúton szállítja az utánpótlást, valamint sokszor a nehéztechnikát is. Éppen ezért nem rendelkeznek elég teherszállító gépjárművel, így Ukrajna megtámadása után sem tudták ezekkel elégségesen megoldani az utánpótlást, így hárul nagyobb szerep a vasútra.

Írta: Veres Máté

Orosz-ukrán konfliktus: a háború lelassulása várható az elkövetkező hónapokban

Amerikai hírszerző szervek információi szerint a harcok lelassulására lehet számítani az elkövetkező hónapokban. A konfliktus során a hideg idő következtében mindkét fél visszafogta offenzíváit és a „csapatok újra szervezését és utánpótlásaiknak rendezését” tűzték ki célul. A harcok lassulása azonban nem törte meg az ukrán erők ellenállását Avril Haines amerikai hírszerző igazgató szerint.
Az oroszoknak az elmúlt hetekben látszólag szűnni nem akaró csapásai az ukrán kritikus energetikai infrastruktúra ellenére sem sikerült számottevő előnyhöz jutniuk. A harcok során, amelyek orosz félről mai napig „különleges katonai műveletként” folynak, Oroszország több mint felét veszítette már el az Ukrajnától elfoglalt területeiből. Haines igazgató szerint a küzdelmek lelassulása észrevehető az orosz csapatkivonások óta Herszon nyugati részéből. Hozzátette, hogy mind az orosz mind az ukrán felek lehetséges ellen-offenzívákra készülnek fel a téli hónapokat követően. Amerikai hírszerzési információk szerint Vladimir Putyin orosz elnök nincs teljesen tudatában a fegyveres erejének megpróbáltatásaival. „Lőszerek hiányát és alacsony morált, utánpótlási és logisztikai problémákat látunk, amelyeket el fognak szenvedni az oroszok.
Ezzel ellentétben azonban a Háborús Tanulmányok Intézete szerint valószínűtlen, hogy lelassulnának a harcok a térségben, hiszen a Donyec-medence földrajzi adottságai hatására a fagyos talaj a „legoptimálisabb a gépesített manőverharcok folytatásához.” Az intézet állítását Serhiy Haidai, Luhanszk regionális kormányzójának megfigyelésére alapozta, aki figyelemmel kísérte a Donyec-medence változásait az éghajlat változásait követően.

Írta: Jaksi Zsolt

Szerkesztette: Patócskai Péter Ákos

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A cikkben Ahmed Zalabany fényképét használtuk.

Vallás & Biztonság hírfigyelő 2022. november

0

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium Vallás és Biztonság műhelyének hírfigyelője. A havonta megjelenő beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak. Az első számban szó esik az Iszlám Államról, az iráni erkölcsrendőrségről, az izraeli választásokról, az afgán máktermesztésről és egy amerikai “prófétáról”.

Új kalifa az Iszlám Állam élén

2019-ben az Iszlám Államra mért vereség után továbbra is aktív maradt a terrorszervezet, de befolyása jelentősen csökkent az elmúlt években Szíriában és Irakban is. 2022. február. 3-án közölte Joe Biden a Twitteren Abu Ibrahim al-Hashimi al-Qurayshi halálhírét, akinek utódja Abu Hassan al-Hashimi al-Qurayshi az Iszlám Állam harmadik kalifája most novemberben vesztette életét „Isten ellenségeivel folytatott harcában”, jelentette be az Iszlám Állam szóvivője.
Egyes információk szerint Abu Hassan al-Hashimi al-Qurayshi 2022 májusában fogsába esett Törökországban, de ezt a török hatóságok és hivatali szervek nem igazolták semmilyen formában. Hashimi-t az amerikai haderő parancsnoksága (CENTCOM – US military’s Central Command) nyilatkozata alapján a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA – Free Syrian Army) fegyveresei ölték meg október közepén Dara városában a déli Daraa tartományában a jordániai határtól közvetlenül északra, Damaszkusztól délre.
Az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője John Kirby üdvözölte a terrorszervezet vezetőjének halálát. A 42 éves iraki férfit Abu al-Husszein al-Kuracsi fogja váltani a terrorszervezet élén, mint a “iszlám állam új kalifája”. A Kurasi név Mohamed próféta törzsére utal, amelyre az önjelölt kalifák a saját legitimitásukat igazolandó hivatkoznak.

Írta: Csesznegi Márk

Az erkölcsrendészet felfüggesztése, kivégzések, emberi jogok és hidzsáb, avagy ez történt Iránban, amíg mi a hatósági áras benzin eltörlését temettük

Mint ismeretes, 2022. szeptember 16-án, egy 22 éves teheráni nő, Mahsa Amini életét vesztette, miután az erkölcsrendészet kissé erősebben adta tudtára, hogy nem a szabályoknak megfelelően viseli a hidzsábot. Az országban működő erkölcsrendészet ilyen jellegű túlkapásai nem ritkák, főleg úgy, hogy a női jogok érvényesítése Iránban még gyerekcipőben jár. Azonban a lány halálát követő tüntetéssorozat volt az esemény, amely az egész világ, de legfőképpen a nyugati országok és a média figyelmét az államra irányította.
Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, november végén, miután a kormányellenes megmozdulások halálos áldozatainak száma elérte a 300-at (köztük 35 gyerek), egy független, tényfeltáró misszió megindításáról döntött, egyúttal pedig figyelmeztette az iráni kormányt, hogy tartózkodjon a bírói túlkapásoktól és a tüntetők tárgyalás nélküli kivégzésétől.
A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy az iráni főügyész, Mohammad Jafar Montazeri bejelentette, hogy felfüggesztik az erkölcsrendészet működését. Emellett azt is elmondta, hogy felülvizsgálják azt a több évtizede érvényben lévő törvényt, amely a nők számára előírja, hogy nyilvános helyeken hidzsábot viseljenek. Iránban a hidzsábbal kapcsolatos szigorú előírások alapja az iszlám vallás, ez azonban nem jogosítja fel az erkölcsrendészetet arra, hogy hatalmával visszaélve ártatlan nőket gyilkoljon meg.
A síita államban a feszültség egyre csak fokozódik, és forradalom vagy fegyveres lázadás kitörésével fenyeget. Miközben az iráni kormány egy figyelemelterelő intézkedéssel igyekszik csillapítani a kedélyeket, nem szabad szem elől téveszteni a parlament képviselői által november elején tett nyilatkozatot, amelyben ezt írják: „Arra kérjük az igazságszolgáltatást, hogy határozottan lépjen fel e bűncselekmények elkövetőivel és mindazokkal szemben, akik segítették és hergelték a zavargókat”. Kérésük meghallgatásra talált, hiszen a hatóságok már több, mint 14.000 embert letartóztattak, kettőt pedig már ki is végeztek.
A helyzet tehát válságos, és felveti annak a kérdését, hogy mennyire jogszerű egy vallási alapokon nyugvó erkölcsrendészetet működtetni. A válasz a jelenlegi szituáció alapján egyértelmű.

Írta: Urbányi Sára

Tálib máktermesztés

Az iszlám vallásban egyértelműen elfogadhatatlanok a tudatmódosító szerek, így az alkohol és a drogok, köztük a mákból kinyerhető ópium is. Ennek apropóján a tálibok idén tavasszal betiltották a máktermesztést Afganisztánban, a 2001-es tiltással együtt immáron másodszorra, melynek hatása már idén érezhető lett az ópium és a heroin árának növekedésében – derült ki a november elsején megjelent jelentés alapján, mely összegzi a 2022-es afganisztáni máktermesztés hozamát és az abból származó várható hasznot.
Az ország jelenlegi gazdasági helyzete azonban ezt nem tenné indokolttá, ezért felmerül a kérdés, hogy mennyire lesz effektív a döntés. A következő évre való mákot most november környékén kellene bevetni, azonban a kivonulás óta jóval nehezebb informálódni arról, hogy mi történik az országban, így sokan szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy a tálibok valóban képesek (vagy hajlandóak) lennének betartani a tiltást, tekintve, hogy az ezzel foglalkozó gazdáknak sincs semmilyen, hasonló hozamot ígérő alternatívájuk. Az árak mindenesetre azonnal reagáltak a tilalom hírére: ez azt jelenti, hogy az idei szárazság miatt hiába volt 10%-kal alacsonyabb a teljes év hozama, ennek ellenére a várható profit megháromszorozódott.
Egyes források szerint az intézkedés csupán látszatjellegű, amivel a tálibok nemzetközi elismerést igyekeznek kivívni, és nem is próbálják valóban megakadályozni a gazdákat a vetésben. Azonban a korábbi, 2001-es tilalom sikeressége miatt nem elképzelhetetlen, hogy a tálibok komolyan gondolják az intézkedést – elvégre az iszlám szerint a drogok egyértelműen bűnnek minősülnek. Hogy a profit és a hit közül végül melyik diadalmaskodik, azt leghamarabb a jövő évi aratáskor fogjuk megtudni.

Írta: Krüzsely Gergő

Pont vagy vessző? Izrael ötödjére választott négy évben belül, de mikor jöhet el a politikai instabilitás vége?

Az izraeli belpolitika igen turbulens időszakot élt át az elmúlt években, koalíciós kormányai rendre széthullottak, mely öt általános parlamenti választást vont maga után szűk négy év alatt. A 120 képviselő által alkotott Kneszetbe tisztán arányos, listás választási rendszerben lehet bekerülni, 3,25%-os bejutási küszöb felett. Ezek a tényezők megnehezítik, hogy egyetlen párt abszolút többséghez jusson a zsidó állam parlamentjében, tehát megágyaz a koalíciós kormányzásnak is.
Az idén november elsején tartott választásokat a Naftali Benett és Yair Lapid vezetése alatt egyesült nyolcpárti koalíció nyári széthullása tette szükségessé, az egy évet megélt centrista, baloldali, liberális és jobboldali pártokat is felvonultató kormányt azonban nem csak egy közös vízió, hanem a korábbi miniszterelnök, Benjamin Netanyahu leváltásának ígérete hívta életre. Az eddig – megszakításokkal – 15 éven át a Likud párt színeiben regnáló Netanyahu azonban nem csak túlélte majd egy éven át tartó ellenzékbe szorulását, novemberben megerősödve tért vissza: markánsan jobboldali retorikával, a vallásos-cionista pártokkal szövetséget alkotva győzelmet aratott és megkezdhette a kormányalakítást célzó tárgyalásokat.
Árnyalja a képet, hogy a koalíciós megállapodást december 11-ig meg kellett volna kötnie a négy párt között Netanyahunak, mivel azonban ez nem sikerült, Izrael köztársasági elnöke december 21-ig adott haladékot a kormányalakításra. Amennyiben ez nem sikerül Netanyahunak, a köztársasági elnök más személyt – szokásjog szerint a második helyezett párt vezetőjét – kéri fel kormányalakításra. Elképzelhető tehát, hogy a mostani választás sem hoz megnyugvást az izraeli politikai életbe, de a hónap végére már biztosan választ kapunk arra, hogy lesz-e Izraelnek a ciklust potenciálisan kitölteni képes kormánya.

Írta: Töll Konrád

20 felesége volt az amerikai “prófétának”

Az Egyesült Államok Szövetségi Nyomozó Irodája (FBI) nyomozása szerint Arizona és Utah államok határán működött egy szekta, amelynek vezetője Samuel Bateman nagyjából 20 nőt vett feleségül, velük rendszeresen létesített szexuális kapcsolatot. A házastársak jelentős része  kiskorú volt. Bateman elvárta híveitől, hogy prófétaként tekintsenek rá és kemény testi fenyítéssel büntette, ha valaki nem értett vele egyet.
Az arizonai férfi korábban a mormon egyház tagja volt, majd onnan kilépve 2019-ben megalapította saját vallási közösségét. A tagok a pénzügyi támogatás mellett nejeiket és lányaikat is felajánlották házastársként a “prófétának”.
Batemant még augusztusban tartóztatták le, amikoris három 11 és 14 év közötti lányt találtak a szektavezér tulajdonában álló lakókocsiban Flagstaffben. A járművel rendszeresen lépte át az államhatárt. Később óvadék ellenében elengedték, majd ismét letartóztatták, jelenleg rácsok mögött várja a tárgyalást. Az ellene felhozott vádak között szerepel gyermekek szexuális célú emberkereskedelme, poligámia, valamint egy szövetségi nyomozás akadályozása, amelynek célja, hogy kiderítse az első vád valódiságát.
A vallási vezetőnek rengeteg gyermeke is született. Az arizonai hatóságok 2022 első hónapjaiban 9 fiatalkorút vontak ki a gyámsága alól és helyeztek állami gondozásba. Közülük nyolcan novemberben megszöktek az intézményből, ahova kerültek, majd a hónap végén a Washington államban található Spokaneban kerültek elő, amely Arizonától körülbelül 1900 kilométerre található. A szökés és a menekülés az FBI szerint Bateman három feleségének közreműködésével történt, akik a bűncselekmény miatt december 14-én állnak bíróság elé Flagstaffben.

Írta: Patócskai Péter Ákos

Szerkesztette: Patócskai Péter Ákos

Korábbi hírfigyelőink ide kattintva érhetők el.

A cikkben Noah Holm fényképét használtuk.

Kiemelt témák

3,127RajongókTetszik