Kezdőlap Blog

EU hírfigyelő 2022. április

0

Kiberpolitika

Ahogyan az orosz-ukrán konfliktust megelőző és azt követő időszakban is történt, az információs hadviselés mit sem vesztett jelentőségéből, a támadások tovább folytatódtak. Ennek bizonyítéka többek között a Microsoft egyik jelentése, amely szerint az orosz erők folyamatosan támadják az ukrán rendszereket. A már fentebb hivatkozott cikk nyomán az is tudható, hogy „Viktor Zsora ukrán kiberbiztonsági tisztségviselő szerint orosz kibertámadások folyamatosan érik a helyi távközlési vállalatokat és energiaszolgáltatókat”.

Írta: Gál Henrik Norbert

Szankciós politika

Április 8.-án az Európai Unió Tanácsa elfogadta az ötödik gazdasági és egyéni szankciós csomagot Oroszország ellen az orosz-ukrán háborúra való tekintettel. Ukrajnában, különös tekintettel Buchában elkövetett atrocitásokra reagálva határozták meg a szankciós csomagot, amelynek célja, – Josep Borrell (külügyi és biztonságpolitika főképviselő) szerint – hogy megakadályozzák az orosz csapatok „meggondolatlan, embertelen és agresszív viselkedését”, illetve világossá tegyék a Kreml döntéshozói számára, hogy „illegális agressziójuknak súlyos ára van”.

Az ötödik szankciós csomag tartalma:

  1. 2022 augusztusától a szén és más szilárd fosszilis tüzelőanyagok EU-ba történő vásárlásának, behozatalának vagy szállításának tilalma, ha azok Oroszországból származnak, vagy Oroszországból exportálják őket.
  2. Oroszország lobogója alatt lajstromozott hajók uniós kikötőibe való belépésének tilalma.
  3. Bármely orosz és fehérorosz közúti fuvarozó vállalkozásokra vonatkozó tilalom, amely megakadályozza őket abban, hogy árukat szállítsanak közúton az EU-n belül, beleértve a tranzitforgalmat is.
  4. További exporttilalmak a repülőgép-üzemanyagra és más árukra, például kvantumszámítógépekre és fejlett félvezetőkre, csúcskategóriás elektronikára, szoftverekre, érzékeny gépekre és szállítóeszközökre, valamint új importtilalmak olyan termékekre, mint a fa, cement, műtrágyák, tenger gyümölcsei és szeszesitalok.
  5. Egy sor célzott gazdasági intézkedés, amelyek célja a meglévő intézkedések megerősítése és a kiskapuk bezárása, például: az orosz vállalatoknak a tagállami közbeszerzésekben való részvételére vonatkozó általános uniós tilalom, az orosz állami szerveknek nyújtott minden pénzügyi támogatás kizárása. Továbbá kriptotárcákba történő befizetések, valamint az uniós tagállamok bármely hivatalos pénznemében denominált bankjegyek és átruházható értékpapírok Oroszország és Fehéroroszország, illetve bármely természetes vagy jogi személy, szervezet vagy testület számára történő értékesítésének kiterjesztett tilalma.
  6. Továbbá a Tanács úgy határozott, hogy szankcionálja azokat a vállalatokat, amelyek termékei vagy technológiája kulcsfontosságú szerepet játszott az invázióban, illetve oligarchákat és üzletembereket, magas rangú Kreml-tisztviselőket.
  7. Ezenkívül teljes tranzakciós tilalmat rendeltek el négy kulcsfontosságú orosz bank esetében, amelyek az orosz bankszektor piaci részesedésének 23%-át képviselik. A SWIFT-elvonás után ezek a bankok eszközeit befagyasztják, ezáltal teljesen elzárják őket az uniós piacoktól.

Írta: Kovács Rebeka Regina

Közös kül- és biztonságpolitika

Április 13.-án az Európai Unió Tanácsa megállapodott az Európai Békeprogram (European Peace Facility, EPF) keretén belül Ukrajnának nyújtott támogatás harmadik részletéről. Ezzel az új, további 500 millió euróval az EU összesen 1,5 milliárd eurót különített el az EU-tagállamok által az ukrán fegyveres erők számára biztosított katonai felszerelések támogatására, és a segélyezési intézkedések időtartamát pedig 24 hónappal meghosszabbította. Az EPF keretében nyújtott támogatás-csomag célja, hogy támogassák az ukrán fegyveresek erők képességeit az ország területi integritásának és szuverenitásának megvédése, illetve a polgári lakosság védelme érdekében a folyamatos orosz katonai agresszióval szemben. Ez főként az ukrán fegyveres erők felszerelésének és ellátmányának biztosítását szolgálja, ideértve az egyéni védőfelszereléseket, elsősegélynyújtó-készleteket, és üzemanyagot is.

Meghosszabbításra került április 13.-án az iraki biztonsági ágazat reformját támogató uniós tanácsadó misszió (EUAM Iraq) 2024. április 30.-ig. A misszió átfogó feladata, hogy segítse az iraki nemzetbiztonsági stratégia, a kapcsolódó nemzeti stratégiák és más nemzetbiztonsági prioritások kidolgozását és koherens végrehajtását.

2022. április 29-én vegyi fegyverek kifejlesztésének, előállításának, készletezésének és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítésükről szóló egyezmény (CWC) hatálybalépésének 25. évfordulóján a főképviselő nyilatkozatot adott ki az Európai Unió nevében. A nyilatkozatban az EU kijelenti, hogy elítéli a Szíriai Arab Köztársaság által alkalmazott vegyi fegyvereket és továbbra is folytatja a munkát ennek kezelésének érdekében. Emellett az EU kifejezi aggodalmát az Orosz Föderáció nem együttműködő magatartásával kapcsolatban, tekintettel arra, hogy Oroszország nem ragált azokra a felhívásokra, hogy együttműködjön a Vegyifegyver-tilalmi Szervezettel (OPCW), annak érdekében, hogy biztosítsák Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus meggyilkolására irányuló kísérlet nemzetközi vizsgálatát.

Írta: Kovács Rebeka Regina

Környezet-, energia- és klímapolitika

Az Európai Bizottság április 5-én két új rendeletre tett javaslatot a fluortartalmú üvegházhatású gázok és az ózonréteget lebontó anyagok szigorúbb ellenőrzésére. A rendeletek elfogadása jelentős lépést jelentene a globális hőmérséklet-emelkedés következményeinek visszaszorítása felé, emellett hozzájárul ahhoz, hogy 2050-re Európa klímasemleges legyen. Mindkét javaslat együttesen 490 millió tonnával csökkentheti az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátását 2050-re. Frans Timmermans, az európai zöld megállapodásért felelős ügyvezető alelnök a következőket mondta a két rendeletkapcsán: „Az Európai Unió folytatja évtizedek óta a világ legambiciózusabb politikáját a fluortartalmú gázokkal és az ózonréteget lebontó anyagokkal kapcsolatban. Míg a meglévő szabályozók sikeresek voltak, a tudomány ugyan arra ösztönöz bennünket, hogy most még inkább felgyorsítsuk a folyamatot. A klímabarát technológiák szélesebb körben elérhetővé tétele segít elérni az EU hosszú távú klímapolitikai céljait, és ösztönzi az Európán kívüli országokat is, hogy csökkentsék ezen anyagok használatát.”

2022. április 6-án az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke, Frans Timmermans és John Kerry, Joe Biden amerikai elnök klímavédelmi különmegbízottja és csapataik online egyeztetésen vettek részt, hogy megvitassák a legújabb globális klímapolitikai fejleményeket. Hangsúlyozták, hogy az egzisztenciális veszélyt jelentő klímaválság csak elmélyült, és napjainkban még gyorsabb és hatékonyabb fellépés szükséges. Egyet értettek abban, hogy Oroszország Ukrajna elleni háborújának legutóbbi következményei csak megerősítették a tiszta energiára való átállás felgyorsításának szükségességét. Minél előbb diverzifikáljuk energiaforrásainkat, javítjuk az energiahatékonyságot és bevezetjük a megújuló energiaforrásokat, annál hamarabb válnak kevésbé energiadependessé. A 2022-re és a COP 27-re tekintve megerősítették a globális „Implementation…Plus” megközelítés fontosságát, beleértve azon 2030-as NDC-célok megerősítését, amelyek még nincsenek összhangban a 1,5 fokos határértékkel, az erőfeszítések fokozását a hőenergia-termelés fokozatos megszüntetésére, valamint a köz- és magánfinanszírozás összehangolását a párizsi célokkal. Emellett kijelentették, hogy együtt fognak működni a Globális Metánvállalás végrehajtásának előmozdításán. Az EU és az Egyesült Államok elkötelezettségüket fejezte ki a Just Energy Transition Partnerships mellett, és közös elhatározásukat is a folyamatok felgyorsítása, különösen Vietnamban és Indonéziában, ahol az EU, illetve az Egyesült Államok a társvezető.

Az Európai Bizottság a tagállamokkal közösen EU Platformot hozott létre a gáz, LNG és hidrogén közös beszerzésére annak érdekében, hogy a jelenlegi geopolitikai körülmények között megfizethető áron biztosítsa az EU energiaellátását, és fokozatosan felszámolja az orosz gáztól való függőséget. Az ezzel kapcsolatos első egyeztetésre 2022. április 8-án került sor.  Ezt követően, április 29-én az Európai Bizottság és Bulgária megállapodott abban, hogy Szófiában létrehozzák ezzel kapcsolatban az első regionális munkacsoportot a Platform részeként. Ez a gáz- és villamosenergia-szükségleteket, az árakat és a szállítást, valamint az infrastrukturális szempontokat szemrevételezi. A regionális munkacsoport az előttünk álló évre összpontosít, és speciális, a regionális helyzetet ismerő szakértelmet és know-how-t biztosít a REPowerEU cselekvési terv kidolgozásához és végrehajtásához az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentése, a tárolók feltöltésére a jövő tél előtt és az energiaszektor dekarbonizációjának további felgyorsítása érdekében. Támogatja és koordinálja a közös felkészülési tervek végrehajtását a régióban, ideértve a nemzetközi beszerzést, tárolást és összeköttetéseket. Bulgária felveszi a kapcsolatot a szomszédos országokkal e munkacsoport keretében, és május 5-én szervezi meg az első miniszteri találkozót.

Írta: Mészáros Kinga

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-2-I-NKE-131 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

 

Szomszédságpolitika

Déli szomszédságpolitika

A 11 éve, Szíriában fennáló instabilitás kapcsán, az EU és Finnország közös házigazdája volt a humanitárius vezető tisztviselők találkozójának április 4-én. Janez Lenarčič válságkezelésért felelős biztos is részt vett az eseményen, aki az alábbiakat nyilatkozta: „Idén van a szíriai polgárháború 11. évfordulója. Tragikus mérföldkő egy olyan konfliktusban, amely hihetetlen szenvedést és gyászt okozott. Minden eddiginél több szíriai szorul kétségbeesetten élelmiszersegélyre. Az Európai Unió továbbra is támogatja a segélyre szoruló szíriai lakosságot: több mint 25 milliárd eurót mozgósított a humanitárius helyzet, a stabilizáció és a reziliencia segítésére. A mai találkozó lehetővé teszi számunkra, hogy megvitassuk, hogyan tudunk jobb eredményeket elérni a növekvő igények közepette.”

Április 5-én tartotta negyedik ülését a Reform, Helyreállítás és Újjáépítési Keret Konzultatív Csoportja (3RF CG). A Konzultatív Csoport a libanoni kormányból, a libanoni civil társadalomból, az Európai Unióból, az Egyesült Nemzetek Szervezetéből, a Világbankból és nemzetközi adományozókból áll. Együtt követik nyomon a folyamatokat, és stratégiai iránymutatást nyújtanak a 3RF keretében végrehajtandó reformoknak és tevékenységeknek. A Csoport tagjai számba vették a 3RF által támogatott programok keretében eddig elért előrehaladást. A megbeszélések három stratégiai kérdésre összpontosítottak, nevezetesen a gazdasági stabilizációra és fellendülésre, a szociális védelemre, valamint az igazságosságra és az elszámoltathatóságra.

Az Oroszország Ukrajna elleni háborújának az EU partnerországaira gyakorolt ​​hatásának mérséklésére irányuló széles körű válasz részeként az Európai Bizottság kezdeményezést nyújtott be egy regionális „Élelmiszer- és Reziliencia Eszköz” létrehozására 225 millió euró értékben a rövid és középtávú szükségletek kielégítésére a déli szomszédsági partnerek tekintetében. Az intézkedés célja, hogy kezelje az élelmiszerek és nyersanyagok áremelkedésének következményeit a régióban. Az eszköz konkrét beavatkozások végrehajtását teszi lehetővé és főként a legkiszolgáltatottabb személyekre és/vagy a válság által legsúlyosabban érintett partnerekre összpontosít.

Keleti szomszédságpolitika

Az európai szomszédságpolitika történései kapcsán, áprilisban is az EU homlokterében a keleti dimenzió állt Oroszország ukrajnai háborúja okán. Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke 2022. április 1-jén Kijevbe látogatott, hogy kifejezze az Európai Unió támogatását az ukrán nép iránt, és elítélje az orosz támadást. Metsola elmondta, hogy az EU sosem fogja magára hagyni Ukrajnát: „Számomra, Európának, a világnak az ukrán emberek hősök; azért harcolnak, amiben mindannyian hiszünk: a szabadságért, a demokráciáért, a jogállamiságért. Ezen értékek nélkül nincs semmi.” Roberta Metsola három ígéretet tett az ukrán Rada tagjainak. Először is, az Európai Parlament elnöke azt mondta, Európa nem hagyja szó nélkül ezt az agressziót, a felelősöket felelősségre vonják, s több és szigorúbb szankciókra van szükség. Azt is megerősítette, hogy az Európai Parlament támogatja Ukrajna azon törekvését, hogy EU-tagjelöltté váljon. Végül Metsola megígérte, hogy gondoskodni fog az EU a menekülni kényszerült ukrán családokról addig, amíg biztonságosan visszatérhetnek otthonaikba. Hozzátette, az EU létrehozza az Ukrajna Szolidaritási Vagyonkezelői Alapot, és nemzetközi adományozói konferenciát szervez Ukrajna újjáépítésének elősegítésére. Április 5-én Energiaközösség Titkársága létrehozta az Ukrajna Energiatámogatási Alap jogi keretét az orosz invázió hatásainak ellensúlyozására. Az alap lehetővé teszi a kormányok és a nemzetközi pénzügyi intézmények számára, hogy rendkívüli pénzügyi támogatást nyújtsanak az ukrán energiaszektornak. A Titkárság az Alap vagyonkezelőjeként, valamint közvetítőként fog működni az adományozók és az ukrán hatóságok között. Az alapnak szánt adományokat az ukrán energiaügyi minisztérium irányítása alatt folyósítják az energiaipar és az infrastruktúra háború alatti működőképességének fenntartásához szükséges üzemanyagok, berendezések, illetve szolgáltatások vásárlásának finanszírozására. Április 9-én Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Josep Borrell, az EU főképviselője utazott Kijevbe, Eduard Heger szlovák miniszterelnök kíséretében. Az EU vezetői az EU szolidaritásának és támogatásának kifejezésére utaztak a kelet-európai országba, illetve több egyeztetésen is részt vettek Volodimir Zelenszkij, ukrán elnökkel. Április 8-án Ursula von der Leyen bejelentette, hogy további 120 millió eurós támogatást folyósít Ukrajnának, hogy segítse a kormányt a polgári válságkészültség és -kezelés központi és helyi szinten történő megerősítésében. Ez a pénzügyi támogatás erősíti a társadalmi és állami ellenálló képességet Ukrajnában s célja a polgári védelem, a kritikus infrastruktúra és az energiabiztonság, a kiberbiztonság, a dezinformáció elleni küzdelem, valamint a kormány lakossággal szembeni válságkommunikációjának segítése. Emellett, Ursula Von der Leyen átadta az EU-tagság előszobájának tekinthető kérdőívet is Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek. A kérdőívet április 17-én Volodimir Zelenszkij ukrán elnök át is adta kitöltve az EU ukrajnai küldöttsége vezetőjének, Matti Maasikasnak. Az EU további 50 millió eurós humanitárius finanszírozást különítéséről döntött április 17-én. Az 50 millióból 45 millió eurót ukrajnai humanitárius projektekre és 5 millió eurót Moldovának allokál. Ez az új finanszírozás a legsürgetőbb humanitárius szükségleteket fogja kielégíteni azáltal, hogy sürgősségi egészségügyi szolgáltatásokat, a biztonságos ivóvízhez és a higiéniához való hozzáférést, menedéket és védelmet, valamint a nemi alapú erőszak elleni támogatást biztosít. Április 20-án Charles Michel is Ukrajnába látogatott, hogy szemtanúja legyen a háborús bűnök utóhatásainak, és Kijevben találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, kifejezve csodálatát az ukrán elnök által tanúsított magatartás iránt. Összegezve a Borodjankában látottakat, Michel az alábbiakat mondta el: „Nincsenek szavak, amelyek megmagyaráznák, mit érzek, nem az Európai Tanács elnökeként, hanem apaként, emberi lényként. Ezek háborús bűnök. Meg kell őket büntetni. Meg lesz büntetve. Fizetniük kell azért, amit ott és Ukrajna sok más helyén tettek.” Hozzátette, hogy az Európai Bizottság június végéig nyilvánosságra hozza véleményét Ukrajna csatlakozásáról, és addig az EU továbbra is támogatja az országot – anyagilag, katonailag és szankciókkal Oroszország ellen.

Moldovába is nagy mértékű támogatást jutatott az EU. Az EU 150 millió euró összegű makroszintű pénzügyi támogatást nyújt kölcsönök és támogatások formájában a Moldovai Köztársaságnak. A támogatás megerősíti Moldova rezilienciáját a jelenlegi geopolitikai körülmények között, és fedezi a Nemzetközi Valutaalap (IMF) programjában meghatározott Moldova fizetésimérleg-szükségleteit. Célja a gazdasági stabilizáció és Moldova reformprogramja. Április 3-án az Európai Unió által létrehozott RescEU tartalékból orvosi berendezéseket szállítottak Chisinauba, hogy támogassák Moldovát az Ukrajnából érkező menekültáradat jelentette kihívások leküzdésében. Az adományozott eszközök összértéke 4,2 millió euró. Az eszközöket a moldovai egészségügyi intézményeknek juttatják el. Várhelyi Olivér április 5-én további 53 millió eurós támogatást jelentett be, hogy segítsék a Moldovai Köztársaságot megbirkózni az Ukrajna elleni orosz katonai agresszió következményeivel. Ez az 53 millió eurós költségvetési támogatás kiegészíti az EU által Moldovának nyújtott válságtámogatást, beleértve a következő hónapokban folyósítandó 150 millió eurós makroszintű pénzügyi támogatási programot is. Ezt követően az Európai Bizottság humanitárius műveletet hajtott végre Moldovában az Európai Humanitárius Reagálási Kapacitáson keresztül, hogy fokozza az EU vészhelyzeti reagálását és támogassa a területen már aktív humanitárius partnereket. A művelet egy raktár felállításából áll Chisinauban, valamint több mint 1200 sátor és 4000 takaró szállításából az Ukrajna elleni orosz agresszió miatt kitelepített emberek számára.

Április 11-én az EU Grúziának és a Moldovai Köztársaságnak is átadta azt a kérdőívet, amelyből az EU dönthet a tagságukról. A kérdőívre adott válaszok segítik az Európai Bizottságot abban, hogy az Európai Unió Tanácsának felkérése alapján véleményt készítsen mindhárom ország uniós pályázatáról. Maia Sandu moldovai elnök és Natalia Gavrilița miniszterelnök április 22-én adta át a kitöltött uniós kérdőívet Janis Mažeiksnek, az EU moldovai köztársasági küldöttsége vezetőjének.

Április 6-án Charles Michel, az Európai Tanács elnöke vendégül látta Ilham Aliyev Azerbajdzsán Köztársaság elnökét és Nikol Pashinyan, az Örmény Köztársaság miniszterelnökét a dél-kaukázusi térség helyzetével és az EU –val való kapcsolataik fejlődésével kapcsolatban folytatott megbeszélésük okán. Michel ismételten biztosította a feleket az EU elkötelezettségét illetően és az együttműködés elmélyítése mellett  a feszültségek leküzdése, és egy biztonságos, stabil, békés és virágzó Dél-Kaukázus előmozdítása érdekében. Hangsúlyozta mindkét fél humanitárius gesztusainak fontosságát a bizalom és a békés együttélés előmozdítása érdekében, illetve, hogy minden lezáratlan kérdést teljes körűen és gyorsan meg kell oldani, ideértve a még megmaradt foglyok szabadon bocsátását és az eltűnt személyek kérdésének átfogó kezelését, és kijelentette, hogy az EU kész támogatást nyújtani a megoldások keresésében. Az EU hasonlóképpen továbbra is támogatja az Azerbajdzsán és Örményország közötti bizalomépítő intézkedéseket, valamint a humanitárius aknamentesítési erőfeszítéseket, többek között szakértői tanácsadás és pénzügyi segítségnyújtás, valamint a konfliktusok által sújtott lakosságnak nyújtott segítség, a rehabilitáció és az újjáépítés folytatása révén. Michel tudomásul vette Alijev és Pašinjan szándékát békemegállapodás iránt. Ennek érdekében megállapodtak abban, hogy megbízzák a külügyminisztereket, hogy dolgozzanak egy jövőbeli békeszerződés előkészítésén, amely minden szükséges kérdéssel foglalkozik.

Írta: Mészáros Kinga

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-2-I-NKE-131 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

A borítókép forrása: flickr.com

 

EU hírfigyelő 2022. március

0

Kiberpolitika

Márciusban az EU tagállamai egy kiberbiztonsági alap létrehozását javasolták, amelytől a reakcióidő növekedését várják. Ennek oka természetesen a megváltozott geopolitikai helyzetben keresendő. Az Európai Számvevőszék kijelentette, hogy az uniós intézményeknek többet kell tenniük a kibertámadások ellen, az elmúlt időszakban megsokszorozódott ransomware és egyéb fenyegetések tükrében. Az ECA jelentésében hangsúlyozta, „Mivel az uniós szervek szorosan összekapcsolódnak egymással, az egyik gyengesége a többi számára is biztonsági fenyegetést jelent.” A fintechzone felhívja a figyelmet továbbá, hogy az Európai Bizottság új működési rezilliencia rendelettervezetet adott ki. (Digital Operational Resilience Act – DORA)

Írta: Gál Henrik Norbert

Szankciós politika

Március 2-án a harmadik szankciós csomag újabb megszorításokkal bővült, amelynek keretében szankciókat vezettet be az EU az RT/Russia Today és a Szputnyik állami tulajdonú csatornák uniós sugárzása ellen mindaddig, amíg az Ukrajna elleni agressziónak véget nem vetnek, és a hozzá kapcsolódó kiadványok nem hagynak fel az EU és tagállamai elleni dezinformációs és információmanipulációs tevékenységgel. További rendelkezésként hét orosz bankot tiltottak ki a SWIFT-rendszerből: Bank Otkritie, a Novikombank, a Promsvyazbank, a Rossiya Bank, a Sovcombank, a Vnesheconombank (VEB) és a VTB Bank. Emellett az EU szintén tilalmat vezetett be:

  1. az Orosz Közvetlen Beruházási Alap által társfinanszírozott jövőbeli projektekbe való befektetés, részvétel vagy más módon történő hozzájárulás.
  2. euróbankjegyek értékesítése, szállítása, átadása vagy kivitele Oroszországba vagy bármely oroszországi természetes vagy jogi személy vagy szervezet részére

Március 3-án a Tanács 2023. március 6-ig meghosszabbította az ukrán állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért és az ukrán közpénzek károsodását okozó hivatali visszaélésért felelős személyekkel szemben elrendelt vagyonbefagyasztásokat.

Ezt követően március 9-én az EU új, Fehéroroszországot és Oroszországot célzó intézkedésekről határozott, válaszul Fehéroroszországnak az Ukrajna elleni indokolatlan és provokálatlan orosz katonai agresszióban való részvételére. Ennek keretében:

  1. korlátozza a speciális pénzügyi üzenetküldő szolgáltatások (SWIFT) nyújtását öt fehérorosz bank számára
  2. megtiltják a Belarusz Központi Bankkal folytatott tranzakciókat
  3. megtiltja a fehérorosz állami tulajdonban lévő szervezetek részvényeinek az uniós kereskedési helyszíneken való jegyzését és a velük kapcsolatos szolgáltatások nyújtását
  4. jelentősen korlátozza a Fehéroroszországból az EU-ba irányuló pénzügyi beáramlást
  5. megtiltják az EU-ban denominált bankjegyek Fehéroroszországba történő szállítását

A Tanács további korlátozó intézkedéseket vezetett be a tengeri navigációs termékek és a rádiótávközlési technológia Oroszországba irányuló exportja tekintetében. Valamint további 160 személlyel szemben rendel el korlátozó intézkedéseket. Így összességében az EU korlátozó intézkedései most összesen 862 személyre és 53 szervezetre vonatkoznak.

A következő napon március 10.-én a Tanács úgy határozott, hogy további hat hónappal, 2022. szeptember 15-ig meghosszabbítja az Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének megsértéséért vagy veszélyeztetéséért felelős személyeket célzó szankciókat.

Az EU március hónap 15.-én gazdasági és egyéni szankciók negyedik csomagját vezette be válaszul Oroszország Ukrajna elleni katonai agressziójára. Az új intézkedések többek között a következőkre vonatkozó tilalmat tartalmazzák:

  1. bizonyos állami tulajdonú vállalatokkal folytatott valamennyi ügylet
  2. hitelminősítési szolgáltatások nyújtása bármely orosz személy vagy szervezet számára
  3. új beruházások az orosz energiaágazatban

A Tanács kibővítette az orosz védelmi és ipari bázissal kapcsolatban álló személyek listáját, akikkel szemben szigorúbb exportkorlátozásokat vezetett be a kettős felhasználású áruk, valamint az olyan áruk és technológiák tekintetében, amelyek hozzájárulhatnak Oroszország védelmi és biztonsági ágazatának technológiai fejlesztéséhez. Az EU emellett bevezette a következőket:

  1. kereskedelmi korlátozások a vas-, acél- és luxuscikkekre
  2. szankciókat vezetett be további 15 személy és 9 szervezet ellen

Írta: Haiszky Edina Julianna

Környezet-, energia- és klímapolitika

Az energiapolitika területén a márciusi történések elsősorban az orosz-ukrán háború Európai Unió energiabiztonságára gyakorolt hatásához köthetőek. Az Európai Bizottság március 8-án terjesztette elő annak a tervnek a vázlatát, hogy Európát – az eredeti célkitűzésekkel szemben – jóval 2030 előtt függetlenítsék az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól, kezdve a gázzal. A tervezet emellett számos intézkedést is felvázol az emelkedő európai energiaárakra és a gázkészletek feltöltésére a következő télre. A REPowerEU arra törekszik lényegében, hogy diverzifikálja a gázellátást, felgyorsítsa a megújuló gázok elterjedését, valamint helyettesítse a gázt a fűtésben és az áramtermelésben. Mindez kétharmaddal csökkentheti az EU orosz gáz iránti keresletét az év vége előtt.

Az európai tagállamok vezetői 2022. március 10–11-én Versailles-ban üléseztek és megállapodtak arról, hogy a lehető leghamarabb felszámolják az EU orosz gáz-, olaj- és szénimporttól való függőségét, és felkérték a Bizottságot, hogy terjesszen elő tervezetet az ellátás biztonságára és a megfizethető energiaárak biztosítására vonatkozólag. Ezzel párhuzamosan az EU vezetői kötelezettséget vállaltak arra, hogy sürgősen mérlegelnek konkrét lehetőségeket a megemelkedett energiaárak polgárokra és vállalkozásokra gyakorolt hatásának kezelésére.

A Bizottság ezt követően, március 23-án olyan jogalkotási javaslatot is benyújtott, amely előírja, hogy a földalatti gáztárolókat 2022. november 1-jéig kapacitásának legalább 80 százalékáig fel kell tölteni, a téli fűtési szezon kezdete okán. Ez az arány a jövőben 90 százalékra fog növekedni, s a februártól novemberig tartó időszakban is bizonyos töltési szintet meg kell őriznie a tagállamoknak. A tárolóhelyek üzemeltetőinek jelenteniük is kell a töltési szinteket a nemzeti hatóságoknak. A tagállamoknak havonta figyelemmel kell kísérniük a töltési szinteket, és jelentést kell tenniük a Bizottságnak. Emellett, a Bizottság az emelkedő energiaárakat is igyekszik rövid távon megfékezni és az európai háztartások ebből fakadó terheit csökkenteni.

Március 25-én az Európai Bizottság és az Amerikai Egyesült Államok között az európai energiabiztonságról közös nyilatkozat született. Ebben a felek megerősítették az együttműködés, a párizsi megállapodás rendelkezéseinek elérése, Európa orosz energiától való függésének csökkentése és az európai energiabiztonság biztosítása melletti elhivatottságukat. Mindemellett kifejezték szolidaritásukat Ukrajnával, illetve üdvözölték az ország EU energiapiacaival való fizikai integrációja felé tett folyamatos előrehaladást. Döntés született arról is, hogy az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Bizottság haladéktalanul létrehoz egy közös energiabiztonsági munkacsoportot az együttműködés paramétereinek meghatározására és a végrehajtására, elsősorban az USA LNG exportjára fókuszálva. A munkacsoportot a Fehér Ház képviselője és az Európai Bizottság elnökének képviselője fogja vezetni.

A Tanács március 22-én elfogadta a 8. környezetvédelmi cselekvési programot. A 8. környezetvédelmi cselekvési program 2030-ig útmutatóul szolgál majd a környezetpolitika kialakításához és végrehajtásához. A 8. környezetvédelmi cselekvési program célja, hogy igazságos és inkluzív módon felgyorsítsa a zöld átmenetet, a 2050-re szóló hosszú távú célkitűzéssel: „Jó életet, a bolygó határain belül”. A 8. környezetvédelmi cselekvési program hat tematikus prioritási célja a következőkre vonatkozik: az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a regeneratív növekedési modell, a zéró szennyezésre való törekvés, a biológiai sokféleség védelme és helyreállítása, valamint a termeléshez és a fogyasztáshoz kapcsolódó kulcsfontosságú környezeti és éghajlati hatások csökkentése.

Írta: Mészáros Kinga

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-2-I-NKE-131 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Szomszédságpolitika

Déli szomszédságpolitika

Márciusban Várhelyi Olivér két déli partnerországba is látogatását tette. A biztos marokkói látogatása során megerősítette az EU és Marokkó közötti kapcsolat fontosságát, valamint a zöld és digitális ágazati partnerségek felé való elmozdulás iránti vágyat, valamint többek között az ezekbe a kulcsfontosságú ágazatokba irányuló befektetések mozgósításának szükségességét. A szociális ágazatok, beleértve a felsőoktatás fejlesztése, a digitális átalakulás, a kutatás és innováció, az energiaátállás és az energiabiztonság, a fenntartható élelmiszerláncok, a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés is az EU-Marokkó középpontjában állnak. Várhelyi Olivér az üzleti élet és az ipar képviselőivel is találkozott, hogy megvitassák a magánszektor fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket, valamint a COVID-19 válságból való gazdasági kilábalás közepette a fenntartható növekedés eléréséhez szükséges kritikus beruházásokat. Március 29-én Tunéziába tette látogatását, ahol a kormánytagokkal találkozott, hogy biztosítsa Tunéziát az EU szüntelen támogatásáról. Az ország társadalmi-gazdasági helyzetét tovább rontja az Ukrajna elleni orosz háború, különös tekintettel az élelmiszerárakra. A megnövekedett árakkal összefüggésben Várhelyi biztos a közelmúltban 200 millió eurós támogatási csomagot jelentett be a déli szomszédság régiója számára a potenciálisan kialakuló élelmiszerválságok hatásainak enyhítésére. A megbeszélések középpontjában a zöld és a digitális átállás felgyorsítása, az összeköttetés javítása, valamint a gazdasági és beruházási terv keretében jobb befektetési feltételek megteremtése is állt. Az EU és Tunézia már számos szakpolitikai területen együttműködik, többek között olyan uniós programok keretében, mint a Kreatív Európa, az Erasmus+ és a Horizon Európa. Az EU készen áll arra is, hogy megerősítse együttműködését Tunéziával a migráció és a mobilitás átfogó megközelítése terén.

Keleti szomszédságpolitika

Márciusban a keleti szomszédságpolitika területén elsősorban az ukrajnai háborúhoz kötődtek a tevékenységek, s az EU kiemelt támogató szerepvállalása fókuszában elsősorban Moldova és Ukrajna állt. Ukrajna tekintetében az EU kiemelten támogatta az ország integrációját az Unióba, továbbá március 6-án Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke bejelentette, hogy létrehoztak egy olyan struktúrát, amely összefogja az Európai Parlament kulcsfontosságú tárgyalópartnereit az ukrán Verhovna Rada képviselőivel. Így könnyítve a párbeszédet a két fél között és a Rada prioritásainak és szükségleteinek meghatározását. Az EU számos pénzügyi és tárgyi segítségben is részesítette a háborúban álló kelet-európai országot: márciusban az Európai Bizottság az EU polgári védelmi mechanizmusán keresztül folytatta az ukrajnai lakosság számára a tagállamok által felajánlott sürgősségi segítségnyújtás koordinálását, amely elsősorban orvosi segélykészleteket, gyógyszereket, hálózsákokat, generátorokat, takarókat, sátrakat tartalmazott. Márciusban az EU további pénzügyi támogatásokat is bejelentett Ukrajna számára. Március 18-án az Európai Bizottság további 289 millió eurós rendkívüli makroszintű pénzügyi támogatást folyósított Ukrajnának, és további 120 millió eurós támogatást fogadott el. Ez a kifizetés támogatni fogja az ukrán kormányt a polgári válságkészültség és -kezelés megerősítésében központi és helyi szinten egyaránt. Ezzel párhuzamosan a Bizottság egy további MFA-programot készít elő Ukrajna hosszabb távú további támogatására, amelyet von der Leyen elnök is bejelentett január végén. Az EU külügyminiszterei továbbá március 22-én Brüsszelben politikai megállapodásra jutottak arról, hogy Ukrajnának további 500 millió eurónyi értékű fegyvert és katonai felszerelést juttatnak a már meglévő 500 millió eurós támogatás mellett.

Moldova tekintetében elsősorban a kooperáció megerősítésére és a menekültkrízis menedzselésére koncentrált az EU. Moldovát is segélyszállítmányokkal segítették az EU tagállamai az EU polgári védelmi mechanizmusán keresztül, elsősorban a menekültválság leküzdésére. A szállítmányok elsősorban az alábbiakat tartalmazták: ágyak és hálózsákok, valamint takarók, párnák, ágyneműgarnitúrák, személyi higiéniai készletek, alapvető cikkek, generátorok. Március elején, Josep Borrell és Várhelyi Olivér látogatást tettek az országba is, hogy biztosítsák az EU töretlen támogatásáról. A látogatás második napján bejelentették az EU tisztségviselői, hogy az EU azonnali 15 millió eurós támogatást és további 5 millió eurós polgári védelmi segélyt mozgósít Moldovának, hogy segítse a moldovai hatóságokat abban, hogy minden segítséget megadjanak, amelyre az Ukrajnából menekülőknek szükségük van. A menekültválság kezelésével kapcsolatos feladatok segítésére, március 17-én az Európai Unió megállapodást írt alá a Moldovai Köztársasággal a moldovai határőrség és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) közötti határigazgatási együttműködésről. A moldovai hatóságok támogatása érdekében a kihívások kezelésében ez a megállapodás lehetővé teszi a Frontex-csapatok fokozott bevetését. Feladatuk elsősorban a határigazgatási támogatásra terjed ki, amely a következőket foglalhatja magában: a határt átlépő személyek átvizsgálása, nyilvántartásba vétele és személyazonosság-ellenőrzése, határőrizeti feladatok, valamint segítségnyújtás az információgyűjtésben és -cserében.

A két országot az energiabiztonság területén is segítette az Európai Unió márciusban az ukrán-orosz háborúból fakadó kihívások kezelésében a szektorban. Március 16-án Ukrajna és Moldova elektromos hálózatát a sikeresen szinkronizálták a kontinentális európai hálózattal. Kadri Simson az esemény kapcsán a következőket nyilatkozta: „Ez segíteni fog Ukrajnának abban, hogy stabilan tartsa villamosenergia-rendszerét, melegen tartsa otthonait és égve tartsa a villanyt ezekben a sötét időkben. Történelmi mérföldkő ez az EU és Ukrajna kapcsolatában is – ezen a területen Ukrajna ma már Európa része.” Kadri köszönetet mondott a Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányítók Európai Hálózatának (ENTSO E) munkatársainak is, hogy „két hét alatt végezték el egy év munkáját, hogy ez megvalósuljon.” Az Európai Tanács március 25-én új intézkedéseket jelentett be Európa orosz energiától való függőségének csökkentésére, ideértve egy közös vásárlási platformlétrehozását, amely nyitva áll a három társult keleti partner, Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia előtt is.

Írta: Mészáros Kinga

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-2-I-NKE-131 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Foglalkoztatás- és szociális politika

Az Európai Unió gazdaságára a legnagyobb hatással az elmúlt hónapban egyértelműen az ukrán – orosz háború volt. Április 8.-án az Európai Unió Tanácsa írásbeli eljárás útján elfogadta az Oroszország elleni szankciók ötödik csomagját, amely behozatali tilalmat rendelt el az Oroszországból származó szénre és más szilárd fosszilis üzemanyagokra. Az Unió célja ezekkel a megszorító intézkedésekkel, hogy gyengítsék Oroszország gazdaság ellenálló képességét és nyomás alá helyezzék az orosz kormányt. Azonban az uniós szénimport 45%-a származik jelenleg Oroszországból és jelen állapotok szerint az Európai Uniónak ez nagyobb gazdasági kiesés, mint Oroszországnak. Ugyanis az orosz energiahordozókra és nyersanyagokra a világ több részén is hatalmas kereslet mutatkozik.

A jelenlegi Uniós gazdasági helyzetet azonban tovább nehezíti, hogy a tagállamok 2030-ra komoly zöldítési célokat tűztek ki maguk elé, amely célok megvalósítását akadályozza az Oroszország ellen bevetett szankciók. Az államok igyekeznek mind inkább függetlenedni az orosz államtól, ezért komoly döntésekre szánták el magukat. Németország bejelentette, hogy még az idén szeretne teljesen felhagyni az orosz kőolaj importtal. Ez pedig közvetve, vagy közvetetten hatással van a többi tagállamra is, hiszen Németország az Európai Unió gazdasági motorja.

A foglalkoztatás- és munkaerőpiac területén is az orosz – ukrán háború következményei hoztak igazán lényeges változásokat. Az Európai Bizottság 2022. március 24-én rendkívüli stratégiai párbeszédet hívott össze, a téma pedig az ukrán kitelepítettek és menekültek oktatásának, foglalkoztatásának a kérdésköre volt. A Bizottság fokozza az erőfeszítéseket, hogy a háborús övezetből érkezők számára rendelkezésre álljanak a financiális eszközök, illetve azoknak a tagállamoknak is segítséget tudjanak adni, akik sok menekültet kénytelenek ellátni.

A Bizottság március 8-án javaslatot tett az Európai Parlamentnek és az EU Tanácsának egy olyan kohéziós fellépés kidolgozására, amely az európai menekülteteket segítené, ez a CARE rendszer. Ez lehetővé tenné az államok számára, hogy sürgős támogatást nyújtsanak az orosz invázió ellen menekülőknek.

Írta: Benczik Veronika

Szerkesztette: Mészáros Kinga

A kínai „Zero Covid Policy” a hűség tesztje lenne?

0
Az elmúlt hetekben, hónapokban Európában egy kis enyhülést figyelhettünk meg a COVID-19 által okozott feszültségben. Ez minden bizonnyal részben a február 24-én kitört orosz-ukrán háborúval magyarázható, ami minden médium figyelemének központjává vált, míg a vírus a háttérben folyamatosan jelen van, csak kevésbé határozza meg mindennapjainkat, mint az elmúlt két évben. Más a helyzet Kínában, ahol jelenleg is gyakoriak a karanténok, az akár teljes városokat lezáró intézkedések, akkor is, amikor az esetszámok nem feltétlen támasztják alá ezek szükségességét. Az látható, hogy Kína a vírus kezdeti stádiumához képest teljesen más stratégiát választott: a Covid megjelenésekor az ország meglehetősen alábecsülte – legalábbis ezt kommunikálta a nemzetközi közösség felé – a fertőzöttség mértékét, nem vezetett be járványügyi rendelkezéseket idejében, ezzel sokak szerint tovább fokozta a vírus terjedését. 

A Zero-Covid bevezetésének okai

Jelenleg a médiából is ismert „Zero-Covid” politika van érvényben Kínában 2022. áprilisa óta, ami elsősorban megelőzésen alapszik és a nevéből is levezethetően szigorú intézkedéseket tartalmaz. Többek között nagyon limitált az országba való be- és kiutazás, a belföldi utazásnak egyaránt korlátai vannak. Ha valaki mégis beutazik az országba, annak az állam által kijelölt hotelben kell megszállnia és alávetni magát egy legalább két hétig tartó karanténnak és kötelező vizsgálatnak a belépéskor és a karantén végeztével. Rendszeresen tartanak közösségi szintű teszteléseket, amelyek során, ha valakinek pozitív lesz a tesztje egy kifejezetten karantén letöltésére létrehozott létesítménybe kell átköltözzön. Minden üzlet és az oktatási intézmény be van zárva – kivéve a létfontosságú boltokat -, a tömegközlekedést felfüggesztették és a járműforgalom nagy részét szintén megszüntették. A társadalom 87%-a be van oltva Kínában Sinovac vagy Sinopharm vakcinával, amelyek a legutóbb megjelent variánsok ellen, mint az Omicron a kutatások alapján nem védenek igazán, bár lecsökkentik a kórházi kezelés valószínűségét.

Az elmúlt hónapban 45 városban voltak teljes vagy részleges lezárások a vírus miatt. Ezen városok 373 milliós lakossággal rendelkeznek, ami a kínai lakosság negyedét, és az ország gazdasági teljesítőképességének 40%-át jelentik. A lezárásokat sűrű médiafigyelem kísérte, ezért a Kínára – és ezzel együtt a világgazdaságra – gyakorolt negatív hatásaikról gyakran lehetett hallani. A Zero-Covid nagyon megosztó volt, sokak szerint a kínai emberek súlyos mentális problémáktól szenvednek a mindennapi életük hosszú távú lekorlátozottsága miatt, mások szerint a kínaiak így érzik a legnagyobb biztonságban magukat. Kínában 687 város van, ezeken belül több ezer lakónegyeddel. Az ország méretéből adódóan a lezárások mértéke és mennyisége túlzónak tűnhet az európai szemnek, azonban egy Kína méretével és népsűrűségével azonos országban ezek az intézkedések az elővigyázatosság jelei lehetnek. Eddig egy országos szintű karantén volt, ez 76 napig tartott, a kisebb város-szintű lezárások általában két hétig tartanak, amiket a teljes lakosság tesztelése követ. A fertőzöttség mértékét tekintve a lakosságszám-arányos halálozási arányok szerint Kínának beválik ez a stratégia: a 2022 tavaszi fertőzéshullám ellenére Kínában egymillió emberre 0.15 halálozás jutott, ezzel szemben az Egyesült Királyságban 26.81, Németországban 14,18, Magyarországon 13.33.

Maga a Zero-Covid a kínai politikai rendszer kampányszerű kormányzási stílusához tartozik, ami az 1950-es évektől kezdve jellemző az országra. Ezek a kampányok általában városok szintjén kezdődnek, majd tovább gyűrűznek kerületi, majd közösségi szintekre. Bár már megszokott rendszere van ezeknek az akcióknak, mégis a mostani járványkezelés olyannyira megosztja a világot, hogy van, aki a járványból való kiutat látja benne, van, aki szerint pedig még jobban elmélyíti a gazdasági válságot. Fontos észben tartani, hogy Kína az egészségügyi ellátóképessége miatt is számít a megelőzésre és lezárásokra, mivel a százezer főre jutó intenzív osztályos ágyak száma Kínában 3,6, míg az Amerikai Egyesült Államokban 34,7, Németországban pedig 29,2, tehát még a relatíve nagy oltottsági szintet figyelembe véve is jelentős az egészségügyi rendszer túlterheltségének kockázata Kínában.

A gazdasági visszaesés átmeneti állapot vagy súlyos következmény?

A kínai gazdasági élet tagjai teljesen tisztában vannak vele, hogy mennyi kockázattal jár a Zero-Covid politika. Látszólag a járvány kezdetén a kínai gazdaságot nem viselte meg annyira a vírus: az egészségügyi eszközök iránt megnövekedett kereslet miatt 2020-ban és 2021-ben az export és a közvetlen külföldi tőkebefektetések folyamatosan növekedtek, azonban ez a folyamat 2022-re megállt, újra csökkenő tendenciát mutat a kínai export értéke. Kínának esélye van évtizedek óta megőrzött gazdasági vezető szerepének elvesztésére. A külföldi állampolgárok nagy számban hagyják el az országot, a multinacionális cégek, ha tehetik, áthelyezik regionális központjukat egy másik országba. A 2022. áprilisi lezárások Sanghajban tökéletes példát szolgáltattak erre. A 25 millió lakossal rendelkező Sanghaj a kínai városok közül a legnagyobb GDP-vel rendelkezik (679 milliárd dollár) és az egyik legkedveltebb székhelye a multinacionális vállalatoknak. Az elmúlt évben több, mint 800 ilyen vállalat jelölte meg Sanghajt a regionális székhelyéül. A nemzetközi kereskedelmi láncban még fontosabb szerepet tölt be a város, mivel a kínai exportok 10,4%-ért a sanghaji kikötő felel, ez a világ legnagyobb konténerforgalmat lebonyolító kikötője. A lezárások által egyik leginkább érintett piac az autó- és elektronikai cikkek gyártása. A sanghaji Volkswagen és Tesla gyárak hetekig zárva tartottak a Covid miatt, ahogy az iPhone egyik beszállítója a Pegatron is, ezzel nagy zavart okozva az ellátási láncokban, amelyek könnyen tovább gyűrűzhetnek regionális szinten. Korea, Vietnam, Tajvan és Japán mindenképp érintett lesz ezen a téren. A Kínai Kommunista Párt főtitkára Hszi Csin-ping a kínai állami médiában azt nyilatkozta a lezárásokról, hogy az emberek egészsége a legfontosabb és hogy mindenképpen a megelőzésen kell legyen a hangsúly. Az Európai Unió és az Amerikai Kereskedelmi Kamara is felszólította Kínát, hogy gondolják újra a Covid politikájukat a súlyosbodó gazdasági válság fényében és fontolják meg a Szingapúrhoz hasonló „Coviddal együttélés” modelljének alkalmazását. Jörg Wuttke, az Európai Unió Kínai Kereskedelmi Kamarájának elnöke szerint Kínának változtatni kell, mert a világ megtanult a vírussal együtt élni, és ha Kína nem így tesz, az cégek a lábukkal fognak szavazni. Szerinte Kína gazdaságának eddig egyik nagy erőssége volt a kiszámíthatósága, amelyet most elvesztett.

Tajvan nem Ukrajna

Az orosz-ukrán háború kitörésekor könnyen analógiát lehetett vonni Kína és Oroszország és Ukrajna és Tajvan helyzete között, mert a hatalmi viszonyok hasonlóak, viszont a konfliktus háttere nagyon sok mindenben eltér.

Oroszország esete nem hasonlítható Kína helyzetéhez, mivel az orosz haderő az elmúlt időszakban számos országban hajtott végre katonai műveleteket, Grúziában, Szíriában és Ukrajnában is. Ezzel szemben a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg nem vett részt nagyszabású katonai műveletekben és nem lépte át Kína határait. A két haderő erőkivetítő képessége is különbözik, mivel Oroszországnak számos katonai támaszpontja van a világon, Kínának (hivatalosan) csak egyetlen egy, Dzsibutiban. A két ország többször is hangsúlyozta, hogy a 2001-es barátsági szerződés, amit 2021-ben újítottak meg, nem teszi őket szövetségessé. Az orosz-ukrán háború meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozta a Kínát, hiszen nem akarta nyilvánosan elítélni Oroszország megszállását, de az európai gazdasági kapcsolatait se akarta rombolni a túl oroszbarát retorikával. Összességében megpróbált korábbi külpolitikai törekvéseivel összhangban kimaradni a konfliktusból, amennyire ez lehetséges volt. Az Egyesült Államok és Tajvan között nincs hivatalosan katonai szövetség, de az 1979-es Taiwan Relations Act értelmében nincs teljesen kizárva, hogy Amerika megvédi Tajvant az esetleges kínai katonai agressziótól, ha az bekövetkezne. Erre a sejtésre erősített rá Joe Biden amerikai elnök, aki „kötelességnek” nevezte Tajvan védelmét, míg Ukrajna esetében egyértelműen kijelentette, hogy nem fognak beavatkozni katonákkal. Ukrajna nem a NATO tagja, ez a tény minden bizonnyal szerepet játszott Putyin döntésében a „különleges katonai művelet” megkezdéséről. Elemzők úgy értékelik a helyzetet, hogy Amerikának még szorosabban el kellene köteleződnie Tajvan mellett, még több fegyvert szállítani, hogy teljesen egyértelmű legyen Kínának: Tajvan megtámadásával az Egyesült Államok haderejével kell szembe nézniük. Az orosz-ukrán háború kimenetele is fontos adalékokkal fog szolgálni a kínai vezetésnek: Putyin bukása még nagyobb elrettentő erő lehet, Hszi Csin-ping saját politikai szerepét kockáztatná, ha egy vesztes Oroszország nyomdokaiba lépne, amit nem valószínű, hogy valaha is megtenne.

A jelenlegi helyzetben a gyorsan levont következtetésekkel szemben – melyek szerint Kína könnyen katonai eszközökhöz folyamodhat Tajvan kérdésében – ez egy nem reális végkimenetel, legalábbis nem most. A kínai politika folyamatos monitorozására van szükség, különös tekintettel a Kínai Kommunista Párt orosz-ukrán háborúval kapcsolatos bírálatára, hogy észrevehető legyen, ha Peking véleménye megváltozik.

Írta: Soltész Anikó

Források

Scobell, Andrew., & Stevenson-Yang, Lucy. (2022, március 4). China Is Not Russia. Taiwan Is Not Ukraine. United States Institute of Peace.

Abrams, Elliott. (2022, május 3). The Ukraine War, China, and Taiwan. Council on Foreign Relations.

Bingqin, Li. (2022). China clings to COVID 19 zero. East Asia Forum.

Kiemelt kép forrása: flickr.com

Szükségállapot El Salvadorban – a Vasököl törvények visszatérése

0
Közép-Amerika az elmúlt évtizedekben elsősorban a folyamatos polgárháborúk, majd bandaháborúk következtében vált ismertté. Az 1990-es években lezajlott demokratikus megújulást követően azonban nem köszöntött be béke a térségben, ugyanis felütötte fejét a szervezett bűnözés. A biztonsági helyzet romlásában két – eredetileg az Egyesült Államokban létrejött – bűnszervezet játszik meghatározó szerepet: a Mara Salvatrucha (MS-13) és a Barrio 18 (M-18). Az új évezred elején a bűnszervezetek a büntetlenséget és a korrupciót kihasználva virágkorukat élték. El Salvadorban 2003-ban kerültek elfogadásra az úgynevezett Mano Dura (Vasököl) törvények, amelyek értelmében a rendőri és katonai fellépés segítségével próbáltak meg sikereket elérni. Az intézkedések eredményei azonban vitathatók. Közel két évtizeddel később viszont a salvadori kormány újfent a korábbi eszközökhöz nyúlt: a fellángoló erőszakra erőszakkal válaszoltak.

A cikk először ismerteti a Vasököl törvények megszületését, majd a 2022 márciusában bejelentett szükségállapotot vizsgálja, középpontba állítva az előzményeket, a jelenlegi állapotokat és a várható következményeket.

A Vasököl törvények megszületése

2003 júliusában Francisco Flores elnök jelentette be, hogy az eddigieknél keményebb módon szükséges fellépni a bűnszervezetekkel szemben, aminek a keretét a Mano Dura törvények jelentették. A törvények értelmében bárkit letartóztathattak, aki gyanúsnak tűnt. Több ezer salvadori fiatal került börtönbe amiatt, hogy látható helyen tetoválást viselt, gyanúsan viselkedett (tiltott szervezkedés, társulás vádjával) vagy bandák kézjeleit használta az utcán. A Mano Dura értelmében 2-5 éves börtönbüntetést lehetett kiszabni azokra a 12 évnél idősebb személyekre, akiket a már említett kritériumok alapján bűnösnek találtak. Ennek következtében 2003 és 2004 között mintegy 20.000 bandatagot tartóztattak le, azonban 95%-uk szabadon távozott bizonyítékok hiányában. Még 2003-ban a salvadori Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek ítélte a törvényt, mondván, hogy sérti az ENSZ gyermekek jogairól szóló ajánlását. A törvény értelmében a gyerekekre is úgy tekintettek, mint a felnőttekre, így ugyanolyan mértékű büntetésben részesültek, illetve sérült az ártatlanság vélelmének intézménye is.

2004-ben Antonio Saca választási sikere után került bevezetésre a Súper Mano Dura (Szuper Vasököl). Az új törvény értelmében a bűnszervezeti tagság súlyosbító tényezőnek minősült egy bűncselekmény tárgyalásakor. 3-tól 5 évig terjedő börtönbüntetést lehetett kiszabni arra a személyre, akiről bebizonyosodott, hogy bandatag. Akiről pedig kiderült, hogy vezető tisztséget tölt be, arra 6-9 éves börtönbüntetés várt.

A szigorú fellépés azonban nem hozta meg a kívánt eredményeket. Mivel a két rivális banda (MS-13 és M-18) tagjait külön börtönökben helyezték el, – aminek következtében a tagok és a vezetők ugyan azokba az intézményekbe kerültek – így sokkal könnyebben tudtak új, hatékonyabb stratégiákat kidolgozni. Új szabályokat dolgoztak ki (tetoválások betiltása) és új illegális tevekénységekbe is belekezdtek (emberrablás, védelmi pénzek gyűjtése). A bandák sokkal szervezettebbé és jobban irányíthatóvá váltak a Vasököl törvények bevezetése után.

Láthatjuk tehát, hogy a Mano Dura törvények nem teljesítették be azokat az elképzeléseket, amelyeket az ország vezetői megálmodtak. A kemény katonai fellépés, a sok esetben indokolatlan letartóztatások, illetve a megtorló politika sikertelennek bizonyult.

A 2022-es tavaszi események

Mielőtt megismernénk, hogy mi vezetett el a szükségállapot bevezetéséhez, fontos említést tenni a 2021-es évről, illetve 2022 februárjáról. A 2021-es évet illetően megállapítható, hogy csökkent a gyilkosságok száma az országban, mivel ekkor 1.140 gyilkosság történt El Salvadorban, ami 200-zal kevesebb, mint 2020-ban. Azonban fontos megemlíteni egy másik adatot is, ami beárnyékolja ezt a képet. Miközben a gyilkosságok száma csökkent, addig az eltűnt személyek száma jelentősen nőtt. 2021. január 1. és szeptember 30. között 936 bejelentés érkezett eltűnt személyekről, miközben ez idő alatt „mindössze” 899 gyilkosság történt. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a gyilkosságok száma valójában nem, vagy csak igen kis mértékben csökken. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy miért ne csökkenne, ha a hivatalos adatok arra mutatnak? A válasz az, hogy a holttesteket a bandák elrejtik az utcákról a hatóságok elől, akik így nem, vagy csak igen nehezen találják meg azokat. Ez történt 2022 februárjában is, amikor a fővárostól nem messze, Nuevo Cuscatlán városában a hatóságok egy tömegsírba rejtve találtak meg 26 holttestet. Az előző feltevést támasztja alá az is, hogy az ország elnöke, Nayib Bukele nem hivatalos megegyezést kötött a bandákkal. Ennek értelmében a bűnözők elrejtik a holttesteket, amiket a rendőrség a lehető legkisebb erőkkel próbál megkeresni, így – főleg, ha nem is találják meg – mind az emberölések száma, mind pedig a gyilkossági ráta alacsony marad.

2022 márciusában azonban háromnapos vérontás vette kezdetét az országban. Március 25-én 14, március 26-án 62, míg 27-én 11 embert gyilkoltak meg. A 72 óra leforgása alatt elkövetett 87 gyilkosság hosszú idő óta a legtöbb, továbbá a március 26-án meggyilkolt 62 ember az elmúlt két évtized legmagasabb értéke egy napra vetítve. Fontos megjegyezni, hogy a bandák a vérontás során kerülték a nyílt összetűzést a kormánnyal, azaz egy rendőrt, katonát vagy politikai személyt sem gyilkoltak meg. Az áldozatok többségében egyszerű utcai árusok, buszon utazók vagy éppen bevásárló emberek voltak. Ez újfent arra enged következtetni, hogy létezik egy megegyezés a bandák és a kormány között, azonban a kormány valamit nem szeretne megadni a bűnözőknek, így ők gyilkosságokkal próbálják azt kierőszakolni. Nayib Bukele a vérontás harmadik napján azonnali intézkedéseket vezetett be: harminc napos szükségállapotot hirdetett, ami azonban számos alapvető jog korlátozásával jár együtt. Ennek értelmében felfüggesztésre került a gyülekezéshez való jog, a letartóztatás okáról történő tájékoztatás, a hallgatáshoz való jog, az ügyvédi segítség őrizet alatt történő igénybevétele, illetve az a követelmény, hogy az őrizetbe vett személyeket 72 órán belül bíró elé állítsák (15 napra hosszabbították meg). Emellett Bukele elnök bejelentette, hogy a fogvatartott bandatagoknak a nap 24 órájában a cellájukban kell tartózkodni, tilos bárminemű szabadtéri tevékenység, továbbá mostantól csak napi kétszer kapnak enni, hogy kevesebb pénzt kelljen étkeztetésre fordítani. Emellett az elnök visszatért a korábban már megismert Vasököl intézkedésekhez: rendőröket és katonákat vezényelt az utcára, illetve bárkit letartóztathattak a hatóságok, aki gyanúsnak tűnt. Az utóbbi intézkedést azonban nem részletezték, tehát nem derül ki, hogy mi számít gyanús viselkedésnek vagy ki tekinthető feltételezhetően bandatagnak.

Április elején az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa aggodalmát fejezte ki a salvadori szükségállapot bevezetésével kapcsolatban. Megállapítása szerint az egyes polgári szabadságjogok korlátozása, illetve a rendőrség és a katonaság megjelenése szükségtelen és túlzott erőszakalkalmazásnak tekinthető. Hangsúlyozza továbbá, hogy két hét leforgása alatt közel 6.000 állítólagos bandatag letartóztatására került sor, azonban ezek letartóztatási engedély nélkül történtek, mindemellett egyes jelentések szerint az elfogott személyek kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódban részesültek. 2022. április 5-én a salvadori törvényhozás új jogszabályokat léptetett érvénybe. Ezek értelmében arra a személyre, akiről bebizonyosodik, hogy vezető pozíciót tölt be egy bűnszervezetben, 40-45 éves börtönbüntetés vár a korábbi 6-9 év helyett. A bűnszervezeti tagság büntetési tétele is megváltozott, a korábbi 3-5 éves börtönbüntetés helyett az új törvény értelmében 20-30 évre kerülhet rács mögé egy bandatag. Ami azonban igazán aggasztó, és az ENSZ is kifejezte fenntartásait, az az a tétel, miszerint 10 éves börtönbüntetésre ítélhető az a 12 évnél nem fiatalabb személy, akiről bebizonyosodik, hogy bandatag. Az új törvény értelmében 12-16 éves kor között 10 éves, míg 16 év felett 20 éves börtönbüntetés szabható ki azon fiatalkorúakra, akik feltételezetten bandatagok.

Nem csak az új törvények tekinthetők aggasztónak El Salvadorban. Április 24-én jóváhagyták, hogy további 30 nappal meghosszabbították a szükségállapotot az országban. Számos salvadori család azonban aggodalmát fejezte ki Bukele intézkedéseivel kapcsolatban. Egyre több olyan hír lát napvilágot, miszerint ártatlan embereket is letartóztatnak bármiféle indoklás nélkül, ám azokat, akiknek a családjuk nyíltan felszólal a letartóztatás ellen az esetek döntő többségében szabadon engedik. 5 hét alatt közel 25.000 személyt tartóztattak le az országban, akiket Bukele bandatagnak titulál, viszont beismerte, hogy voltak olyanok is az elfogott személyek között, akikről kiderült, hogy nincs közük bűnszervezetekhez. Utóbbi eseteket egyszerű hibaként állította be az elnök.

2022 május 26-án érkezett az újabb bejelentés, miszerint további 30 nappal meghosszabbították a szükségállapotot az országban. A bejelentés napjáig közel 35.000 állítólagos bandatagot tartóztattak le, azonban a lakosság beszámolói szerint ezek közül nagyon sok történt önkényes módon, kizárólag az adott személy kinézete vagy tartózkodási helye alapján. Gustavo Villatoro, az ország igazságügyi és közbiztonságért felelős minisztere úgy nyilatkozott, hogy „a háború a bandák ellen addig fog tartani, amíg az szükséges, és a közvélemény követeli. Szembe fogunk szállni azzal a jelenséggel, amit a bandák okoznak az országban, és addig fogunk harcolni, amíg ki nem irtjuk őket az ország területéről”. Kérdéses azonban, hogy a lakosság meddig tűri majd a jogszerűtlen letartóztatásokat és az erőszakos rendőri és katonai fellépést. A lakosság egyértelműen szeretné, ha csökkennének a bandák által elkövetett gyilkosságok, azonban a kormány által alkalmazott erőszakot és önkényes kormányzást is elítélik.

Lehetséges következmények

A Mano Dura törvények a 2000-es évek elején nem értek el kézzelfogható eredményt, sőt a bandák megerősödéséhez és a jobb szervezettséghez vezettek. A bandatagok bebörtönzése után, az intézményeket átalakították műveleti központokká és toborzó bázisokká. A jelenlegi intézkedések sikerességét gátolhatja, hogy a salvadori börtönök már 2021 decemberében a maximális kapacitás 136%-án működtek. Annak érdekében, hogy az embertelen körülményeket, az esetleges lázadásokat és a túlzsúfoltság miatt bekövetkező elhalálozásokat elkerüljék a börtönökben, szükséges új létesítmények építése. Ez azonban jelentős anyagi következményekkel jár, továbbá az új intézményekben is biztosítani kell a fogvatartottak számára a mindennapi étkezést, valamint az alapvető emberi körülményeket és szükségleteket. Abban az esetben, ha a május 26-i adatok alapján, a 35.000 letartóztatott személyt bebörtönzik, akkor közel 70.000 fogvatartott lesz az országban, ami a büntetésvégrehajtási rendszer kapacitásának a kétszeresét jelentené.  Továbbá fontos megjegyezni azt is, hogy a bebörtönzés már korábban sem vezetett sikerhez. Valószínűsíthető, hogy a bandák most is alkalmazkodnának a kialakult helyzethez és kialakítanák azokat a szükséges túlélési stratégiákat és új szabályokat, amelyekkel hatékonyan fent tudnák tartani működésüket. Fontos kérdés továbbá az is, hogy a salvadori lakosság türelme meddig fog tartani az erőszakos kormányzati fellépésekkel kapcsolatban. A törvénytelen letartóztatások következtében számos ártatlan személy is áldozattá vált, ami az elégedetlenséget növelte. Érdemes megemlíteni még a nemzetközi közösség, elsősorban az ENSZ szerepét is, amely már korábban is ellenezte és bírálta az új salvadori törvényeket. Kérdéses, hogy egy esetleges közös fellépés milyen módon befolyásolná Nayib Bukelét és kormányát a kialakult helyzet kezelésében. Végezetül pedig lehetséges következményként említhető a márciusi erőszakhullám megismétlése, abban az esetben, ha nem sikerül valamilyen megegyezést kialakítani a bűnszervezetek és a kormány között.

Bárhogyan alakul majd a jelenlegi helyzet az országban, érdemes lesz figyelemmel követni a további változásokat, legyen szó az MS-13 vagy az M-18 helyzetéről és stratégiájáról vagy az ország elnökének, Nayib Bukelének a sorsáról.

 

Írta: Szigeti Kristóf

Kiemelt kép forrása: pexels.com

Az Európai Unió arktiszi politikájának fejlődése 2008-tól napjainkig és az orosz-ukrán háború hatása

0
Az Arktisz hosszú ideig marginális kérdés volt az Európai Unió számára. Svédország és Finnország 1995-ös csatlakozása előtt a szervezet nem rendelkezett sem intézményi kerettel, sem eszközökkel ahhoz, hogy ezzel a régióval foglalkozzon. Az 1995-ös év jelentősebb változást hozott, mivel két olyan állam csatlakozott az Unióhoz, amelyek a sarkvidéki együttműködés részei és szoros kapcsolatban állnak más régióbeli államokkal. Nem utolsó sorban pedig ez a bővítés eredményezte az EU és Oroszország közös határát is. Mégis 2008-ig kellett várni az Európai Unió első Arktisszal foglalkozó szakpolitikai dokumentumára. Az Unió tevékenysége elsősorban gazdasági aspektusból értelmezhető – mivel azonban a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen kinevezésekor úgy fogalmazott, hogy „Geopolitikai Bizottságot” fog vezetni, így a biztonságpolitikai aspektusok sem elhanyagolhatók. Jelen elemzésben áttekintem, hogyan fejlődött az EU arktiszi politikája 2008-at követően, milyen meghatározó dokumentumok foglalkoznak a térséggel, illetve, hogy az orosz-ukrán háború hogyan érinti az EU ezen speciális szakpolitikáját.

Az EU stratégiai megközelítése

Az EU stratégiai szinten sokat foglalkozik a térséggel és különböző stratégiai dokumentumokkal is rendelkezik a témában. 2008-ban az Európai Parlament kiadott egy határozatot Arktiszi Kormányzat néven, amelyben többek között kiemeli az Arktiszt érintő éghajlatváltozást és a régió klímaváltozásának globális hatásait, valamint kifejezi igényét egy különálló, Arktisszal foglalkozó szakpolitika megalkotására. Továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy:

  • tűzze napirendre az arktiszi biztonság- és energiapolitikát;
  • kommunikációjában foglalkozzon a térséggel;
  • töltsön be proaktív szerepet az Arktiszon, első lépésként legyen megfigyelő az Arktiszi Tanácsban;
  • állítson fel külön a térséggel foglalkozó irodát.

Ezt követően 2008-ban a Bizottság is kiadott egy közleményt a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek „Az Európai Unió és az Északi-sarkvidék” címmel. E dokumentum három fő célt határoz meg a tagállamok és az EU intézményei számára: az Arktisz megőrzését, az erőforrások fenntartható használatát és az Arktisz multilaterális kormányzásának támogatását.

A következő stratégiát 2012-ben adta ki a Bizottság és az Unió Külügyi és Biztonságpolitikai Főképviselője. Az előzőhöz hasonlóan ez is három fő célt határoz meg: a kutatás támogatását, a felelősség teljes gazdasági fejlődést és az Arktiszi Államokkal folytatott kapcsolatok fejlesztését. Ez a stratégia követi elődje célkitűzéseit és megtartja a kutatást és a környezetvédelmet, mint az Európai Uniót az Arktisszal összekötő témákat. Míg a 2008-as bizottsági közleményt azért kritizálták, mert több arktiszi szereplőben is azt a benyomást keltette, hogy az Unió be kíván avatkozni az arktiszi államok ügyeibe, addig a 2012-es közleményt épp az ellenkezőjével vádolták, vagyis, hogy feltűnően el akarja kerülni az arktiszi szereplőkkel való konfliktust, és azzal is, hogy közvetett módon elismeri azt, hogy az Unió továbbra sem rendelkezik koherens arktiszi stratégiával.

2016-ban az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa kiadta „Az Európai Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó integrált politikája” című közleményét. Ez a dokumentum már a bevezetésében leszögezi: „az Európai Uniónak stratégiai érdeke, hogy kulcsszerepet játsszon az északi-sarkvidéki régióban”. Három központi kérdéssel foglalkozik: az éghajlatváltozással, a nemzetközi együttműködéssel és a fenntartható fejlődéssel. Az éghajlatváltozás okozta problémákra válaszul kiemeli a kutatás szerepét, amelybe többek között beletartozik az űrkutatás támogatása is. Emellett további válaszlépésként foglalkozik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégiákkal és a környezetvédelemmel is. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatban támogatja az innovációk és az érdekelt felek bevonását. Emellett kiemeli az infrastruktúra-fejlesztés fontosságát és ismételten helyet kap az űrtechnológia kérdésköre, mivel a sarkvidéki tájékozódáshoz szükség lenne egy új műholdrendszerre is. A nemzetközi együttműködés tekintetében pedig kiemeli a nemzetközi szervezetekkel való együttműködést, külön hangsúlyozva a halászat és a tudomány területét.

Az Európai Bizottság és az Unió Külügyi és Biztonságpolitikai Főképviselője 2021-ben ismét kiadott egy közös nyilatkozatot „Nagyobb uniós szerepvállalás a békés, fenntartható és prosperáló Északi-sarkvidék érdekében”. Ez a dokumentum is hasonlóan kezdődik, mint a 2016-os, azzal a különbséggel, hogy megjelenik a geopolitikai érvelés is, illeszkedve Ursula von der Leyen bizottsági elnök elképzeléséhez, mely szerint nagyobb szerepet kéne kapjon a geopolitika az Unió döntéshozatalában. Kiemeli, hogy a térség erőforrásai, illetve az áthaladó tengeri útvonalak miatt helyi és geopolitikai verseny alakulhat ki, amely feszültségek forrása lehet és veszélyezteti az EU érdekeit. Többek között – a dokumentum szerint – ezért is geopolitikai szükségszerűség, hogy az EU részt vegyen az Arktisszal kapcsolatos ügyekben. Három fő célkitűzése van a stratégiának:

  1. hozzájárulás a békés párbeszédhez és együttműködéshez a változó geopolitikai környezetben;
  2. az éghajlatváltozás okozta változások kezelése;
  3. az Északi-sarkvidék fenntartható fejlődésének támogatása.

Az első pontban az EU célul tűzi ki, hogy növelje előrejelzési kapacitását és az Északi-sarkvidék szerepét a külkapcsolatokban, valamint, hogy a regionális együttműködésekre fog támaszkodni. Emellett további fejlesztési irányként adja meg a polgári védelmet, a kutató-mentő együttműködéseket és a permafroszt olvadással kapcsolatos kutatásokat is. Szintén az első célkitűzéssel kapcsolatban a stratégia kiemelt területként kezeli az EU Északi Dimenzióját, a Grönlanddal való együttműködést és a már említett permafroszt olvadás vizsgálatát.

A második pontban az EU célja a saját károsanyag-kibocsátása régióra gyakorolt hatásának jobb megértése és a térséggel való együttműködés mentén történő kezelése. Itt kiemelt terület a Jeges-tengeri halászat szabályozása és a koromkibocsátás csökkentése.

A harmadik pont esetében a kék és zöld átállás ösztönzése az elsődleges cél. Kiemelt területként kezeli az EU az EU-PolarNet-et, az egészséget és rezilienciát, illetve az InvestEu és az Északi-sarkvidék kapcsolatát.

Az EU arktiszi tevékenysége

Áttérve a gyakorlatra, érdemes megemlíteni, hogy – követve a 2008-as parlamenti határozatot – az Európai Unió többször is kísérletet tett az Arktiszi Tanács megfigyelő státuszának elnyerésére. 2008-ban jelentkezését Kanada vétózta meg annak következtében, hogy az Európai Unióba nem lehet fóka alapú termékeket importálni. A döntést először a következő miniszteri találkozóra, 2011-re halasztották, majd ez tovább tolódott 2013-ra. 2013-ig az EU „ad hoc megfigyelő” státusszal rendelkezett az említett nemzetközi szervezetben, majd a 2013-as találkozón megfigyelő státuszt kapott Kína, Japán, Szingapúr, Dél-Korea, Olaszország és India is, amellett, hogy az EU jelentkezését is „megerősítették”, de nem fogadták el – a fókaimport- tilalom okozta – elhúzódó Kanada-EU ellentét következtében. 2013-ban eltörölték az „ad hoc megfigyelő” státuszt, és az EU-nak egy másik, nevezetesen az „állandó vendég” pozíciót ajánlották fel (tehát továbbra sem a kitűzött megfigyelő státuszt), amelyet el is fogadott. Bár 2015-ben Kanada és az EU megállapodást kötött, az Unió továbbra sem kapta meg a hivatalos megfigyelő státuszt, mivel 2014-től Oroszország lett a fő ellenzője ennek a folyamatnak, válaszul az ukrán válságra érkező EU-s szankciókra. Tekintve a jelenlegi helyzetet, a közeljövőben sem várható változás.

A másik kiemelendő EU-s arktiszi tevékenység az Északi Dimenzió, amely egy közös szakpolitika négy egyenrangú fél – az EU, Oroszország, Norvégia és Izland – között. A kezdeményezés 1999-re nyúlik vissza, melyet 2006-ban megújítottak. A partnerség négy fő téma köré épült: környezet, egészség és jólét, szállítás és logisztika, illetve kultúra, és számos sikert ért el.

2001-ben létrejött az Északi Dimenzió Környezeti Partnerség, melynek keretében egymilliárd euró értékben támogattak környezeti és nukleáris hulladékkal kapcsolatos projekteket Oroszországban és Fehéroroszországban. 2003-ban létrejött az Északi Dimenzió Partnerség Közegészségügy és Szociális Jólét terén nevű együttműködés, melyben szakértői csoportok és NGO-k működtek együtt és információcserével, a helyes gyakorlatok megosztásával foglalkoztak. 2009-ben három program is elindult, az Északi Dimenzió Intézmények, az Északi Dimenzió Partnerség Szállítás és Logisztika terén, illetve az Északi Dimenzió Üzleti Tanács. Ezek az egyetemek együttműködését, infrastruktúra fejlesztésekbe való külső támogatás bevonását és az üzleti szféra összeköttetését támogatták. 2010-ben pedig az Északi Dimenzió Partnerség Kultúra terén jött létre, amely pedig a határokon átívelő kulturális programokat és a kultúrát érintő ipart támogatta.  Az orosz-ukrán háború szele azonban ide is elért és 2022. március 22-én az EU kiadott egy közleményt, amely szerint felfüggeszti az Északi Dimenzió keretében az együttműködést Oroszországgal és az Északi Dimenzió megfigyelőjével, Fehéroroszországgal is.

A gazdasági kérdések mellett az Európai Unió jelentős figyelmet fordít az Arktiszt érintő kutatások ösztönzésére is. Az EU-PolarNet 1 elsődleges célja, hogy fejlessze a koordinációt az EU tagországok kutatóintézetei között. A kezdeményezés keretében létrejött egy integrált EU-Sarkvidéki kutatási program is, amely rövid és hosszútávú célokat határozott meg. Fő feladatai a kutatás koordinálása, optimalizálása és az érintett felek bevonása. Az együttműködés 22 partnert foglalt magában. A környező országok intézményei közül részt vesz benne az Osztrák Sarkvidéki Kutató Intézet (Austrian Polar Research Institute), a Bolgár Antarktisz Intézet (Bulgarian Antarctic Institute) és a Lengyel Tudományos Akadémia Geofizikai Intézete (Instytut Geofizyki Polskiej Akademii Nauk). Az EU-PolarNet 2 ezen együttműködés kibővített változata. Saját bevallás szerint ez a legnagyobb sarkvidéki kutató és infrastrukturális konzorcium a világon. A program egyik központi célkitűzése egy Európai Sarkvidéki Koordinációs Iroda létrehozása. Emellett az EU-PolarNet 1 három feladatát is magába foglalja, valamint a kutatás priorizálása, a szakpolitikai tanácsadás és a kommunikáció is a feladatai közé tartoznak. A konzorcium 25 tagot foglal magába 21 országból. Ha a környező országokat nézzük, tagja a Bécsi Egyetem (Universität Wien), a Dél-bohémiai Egyetem (Jihočeská univerzita v České Budějovice), a Sziléziai Egyetem (University of Silesia in Katowice) és a Bolgár Antarktisz Intézet.

Az Arktiszi programok finanszírozása

Központi kérdés a tagországok szempontjából, hogy milyen forrásokból finanszírozza az Unió sarkvidéki programjait. Négy fő csoportba lehet sorolni a pénzügyi forrásokat:

  • Kohéziós és vidékfejlesztési programok Észak-Svédország és Észak-Kelet-Finnország számára

Ezek elsősorban a zöld programokat és a digitális átállást támogatják 2021 és 2027 között.

Lényege, hogy egy helyre szervezze össze az összes befektetéstámogató pénzügyi eszközt, amely jelenleg elérhető az EU-ban. A program 2021-től 2027-ig tart és az előzetes várakozások szerint 650 milliárd euró plusz befektetés elérését tervezik általa. A támogatások négy szakpolitikai csoportot céloznak, ezek a fenntartható infrastruktúra, az innováció és digitalizáció, a kis- és középvállalkozások, illetve a társadalmi befektetések és képességek.

Az EU egyik kulcsfontosságú kutatást és innovációt támogató programja, 95,5 milliárd euró költségvetéssel. Célja a klímaváltozás elleni harc, az ENSZ Fenntartható Fejlődés céljainak elérése, illetve az EU versenyképességének javítása.

A Connecting Europe Facility fő célja a munkahelyteremtés és a versenyképesség javítása célzott infrastrukturális befektetéseken keresztül három szektorban: energia, telekommunikáció és közlekedés.

A Galileo Európa globális navigációs műholdrendszere, amely 2016-tól üzemel. Jelenleg három szolgáltatást biztosít: nyílt szolgáltatást, közszféra által szabályozott szolgáltatást (pl.: védelmi szféra, vám, rendőrség), illetve kutató-mentő szolgáltatást. A Galileo rendszer kutató-mentő szolgáltatása kapcsán kiemelendő az AMRO 2021 (Arctic Mass Rescure Operation – Arktiszi Tömeges Mentő Művelet) norvég gyakorlat, mely során 200 utast mentettek ki egy égő hajóról a Galileo rendszer segítségével. A segélykérést követően a rendszernek mindössze 2 perc 20 másodpercre volt szüksége a hajó megtalálására.

A Kopernikusz az Európai Unió Föld-megfigyelési programja, melynek lényege, hogy figyeli bolygónkat és annak környezetét. Ebbe beletartozik az atmoszféra, a tengeri környezet, a szárazföld, a klíma vizsgálata, illetve a vészhelyzet-kezelés és a biztonsági aspektusok is (határőrizet, tengerfelügyelet és az EU külső fellépésének támogatása). Tekintettel az éghajlatváltozásra, egy ilyen rendszer központi szerepet tölthet be az Arktisz kutatásában és monitorozásában. A Kopernikusz Arktiszi Regionális Újraelemzés célja az első európai regionális atmoszféra-újraelemzés az arktiszi régióban, amely segítségével jobban megérthetjük a klímaváltozást és más régióra jellemző időjárási jelenségeket, mint például a széláramlatokat, amelyek a hajózás és a helyi lakosok számára kiemelt fontossággal bírnak.

Jelentős EU-s szerepvállalás még, hogy 2021-ben az Európai Unió is csatlakozott ahhoz az egyezményhez, amely betiltotta a kizárólagos gazdasági övezeteken kívüli kereskedelmi halászatot a Jeges-tengeren. Ennek az egyezménynek tagja már 2015-től Oroszország, az Egyesült Államok, Kanada, Dánia és Norvégia, majd később – az Unió mellett – csatlakozott Kína, Japán és a Koreai Köztársaságis.

Az orosz-ukrán háború hatása

Azt a megállapítást, hogy az Európai Unió számára geopolitikai szükségszerűség az arktiszi jelenlét, mi sem támasztja alá jobban, mint az orosz-ukrán háború. Figyelemmel arra, hogy a Jeges-tenger partvidékének több, mint fele orosz terület, az orosz-EU kapcsolatok romlása jelentős kihívás elé támasztja az Uniót. Az említett kapcsolatok az Arktiszon mindig is korlátozottak voltak, még 2014 előtt is, amikor egyébként más területeken szorosan együttműködött a két fél. Az Arktisszal foglalkozó szakpolitikai dokumentumokban is csak minimálisan tettek említést Oroszországról, egyes kutatók ennek az „arktiszi kivétel” nevet adták. Ezt Pami Aalto 2013-ban annak tulajdonította, hogy az Európai Unió nem ismeri el megfelelően Kanada és Oroszország szuverenitását a térségben. Orosz értelmezésben az Európai Unió kihívást jelent a régió hatalmi egyensúlyára és intézményrendszerére, miközben az orosz törekvés az arktiszi nemzetközi rend fenntartása. Ezt a helyzetet követte a 2014-es krími válság, majd pedig a 2022-es háború. Ironikus módon a legnagyobb mértékben – a már idézett 2022-es háború kitörése előtt négy hónappal kiadott – 2021-es közös nyilatkozat foglalkozik Oroszországgal. Ez a dokumentum célul tűzte ki a szorosabb együttműködést a környezetet érintő adatmegosztás és egészségbiztonság területén, valamint kiemelt területként kezelte az Északi Dimenziót. A stratégiai dokumentumoknál maradva a háború másik hatása lehet, hogy megszűnik az „arktiszi kivétel”. Bár eddig az uniós arktiszi stratégiák keveset foglalkoztak Oroszországgal, a háború arra ösztönzi az Európai Uniót, hogy egy koherens arktiszi orosz politikát alakítson ki.

Oroszország és Fehéroroszország Északi Dimenzióból való kizárása mellett felfüggesztették az az Európai Szomszédsági Eszköz határon átnyúló együttműködési programjaiban való részvételüket is. A határon átnyúló együttműködési intézmények összeomlása leginkább azokat az őslakos törzseket fenyegeti, amelyek területei átnyúlnak a határokon. Az olyan törzsek számára, melyeknek területe a nyugati és az orosz területekre is kiterjed (Sámi, Aleut és Inuit), kifejezetten megnehezítheti a határokon átnyúló, törzsön belüli kapcsolattartást. Ezzel szemben az olyan jogi kötőerővel rendelkező egyezmények, mint amelyek a halászatot szabályozzák, valószínűleg a jövőben is fenn fognak maradni, bár a bizalmatlanság mindenképpen magasabb lesz, mint eddig. Ugyanez igaz az éghajlat- és tengerkutatásokra, megfigyelésekre, amelyek nehezen képzelhetőek el orosz részvétel nélkül.

Bár a háborúnak az Európai Unió energiapolitikájára gyakorolt hatását nehéz megjósolni, néhány gondolatot érdemes szem előtt tartani. Elsőként azt, hogy gyakran beszélnek arról, hogy Európa jelentős mértékben függ az orosz gáztól, azonban arról kevesebb szó esik, hogy Európa mennyire függ az arktiszi erőforrásoktól. 2019-ben az Európai Unió 15,07 millió tonna olyan LNG-t (cseppfolyós gázt) importált, amely az orosz Arktiszról származik és ez 87%-a az orosz arktiszi LNG exportnak. A világ arktiszi olaj- és gázfelhasználásának pedig az Európai Unió  24%-át teszi ki. Másodszor a háború ösztönözheti az Unió zöld átállását és az arktiszi energiaforrásokról való leválását, azonban ezzel párhuzamosan a magas energiaárak gyengítik a klímapolitikáját. További faktor, hogy az orosz Arktisz számos olyan ásvány lelőhelye, amely elengedhetetlen az alacsony károsanyag-kibocsátású gazdaságra való áttéréshez. Mivel növekszik az igény a megújuló energiára, elektromos közlekedésre és energiahatékonyságra, várhatóan ezen ásványok ára a jövőben emelkedni fog.

Összefoglalva tehát az EU-s tevékenységéből látható, hogy az Unió hosszú idő óta foglalkozik kiemelten a régióval és mind elméleti szinten, mind a gyakorlatban igen aktívnak bizonyult. Kiemelendő, hogy jelentős összegeket fordít az Arktisszal kapcsolatos programokra, melyek között számos terület megtalálható. A régiót érintő kutatási programok nem csak forrást biztosítanak a résztvevőknek, hanem koordinálják is a tevékenységüket, illetve tanácsadással is foglalkoznak, megkönnyítve ezzel a (hatékony) részvételt. Tagadhatatlan, hogy egyes törekvések, mint a megfigyelő státusz megszerzése, távolabb kerültek az orosz-ukrán háború hatására, de ez nem jelenti azt, hogy az Arktisz leértékelődne az EU szemében. Mint ahogy a 2021-es közös nyilatkozat is megállapította, az uniós arktiszi jelenlét geopolitikai szükségszerűség.

Írta: Szalkai Patrik

Kiemelt kép forrása: pexels.com

Az energiabiztonság kérdésköre Németország, az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, az Orosz Föderáció, Kína és Japán nemzeti biztonsági stratégiáiban

0
Az elemzés több, az európai biztonsági architektúra vonatkozásában jelentős ország biztonsági stratégiáját kívánja górcső alá venni, elsősorban az energiabiztonság tekintetében. A dolgozat témája rendkívül aktuális, hiszen az energiabiztonság modern társadalmunkban egy fontos tényező. Manapság az energia a biztonság minden szintjén feltétel a zavartalan működéshez. Az államok funkcióinak akadálytalan ellátásához szükség van energiára, akár csak a hétköznapi élet folyásához: üzemanyag nélkül nem működik a közlekedés, az egyén élete megreked, de például áram nélkül a kórházak sem üzemelnek. Az energiától való ilyen fokú függőség miatt annak kimaradása végeláthatatlan károkat okozhat, s ennek következményeként – mivel nem áll a társadalom rendelkezésére számos alapszolgáltatás –, az egyén bizalma rendkívüli mértékben redukálódik az adott ország vezetésében. Épp ezért modern korunkban az energiaellátás zavartalan működésének biztosítása az állam egyik fontos feladata, s így az országok közötti újfajta vetélkedésben is meghatározó szerepe van az energiának. Az energiafegyver kihasználására napjaink történéseiben is találhatunk példákat, ahogyan arra az EU és az USA politikai tisztségviselői is felhívták a figyelmet a 2022 februárjában megrendezett Energia Tanács találkozóján. Az említett eseményen Josep Borrell az alábbi módon fogalmazott: „Oroszország – tudja – nem habozik az Európába irányuló energiaellátást geopolitikai haszonszerzési fegyverként használni a világméretű energiaárak megugrása közepette.”

Az államoknak stratégiaalkotásuk során tehát szükséges nagy hangsúlyt fektetni az energetikai kérdésekre, s a következőkben az elemzés ezen tematikát vizsgálja. Azaz arra a kérdésre kíván választ adni, hogy az energiabiztonság milyen szerepet tölt be Németország, az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, az Orosz Föderáció, illetve Kína nemzeti biztonsági stratégiáiban?

Alapfogalmak

Jelen egység az elemzéshez elengedhetetlen alapfogalmakat vizsgálja meg tömören, így az energiabiztonság fogalmát, a stratégia fogalmát, illetve bemutatásra kerülnek az energiastratégiák fajtái is.

Az energiabiztonságról a biztonság szektorális felfogása alapján megállapítható, hogy mára már annak önálló szektorává nőtte ki magát. Noha az eredeti 1983-as elmélet, majd annak bővebb, 1991-es kifejtése még nélkülözte az energiabiztonságot mint a biztonság szektorát, s alapvetően a környezeti szektorhoz sorolta, de a világunkban beálló változások indokolják az energetikai ügyek külön szektorként való értelmezését. Az energiabiztonság fogalma a biztonság buzani felfogásából is levezethető, de számos nemzetközi szervezet is definiálta már. Mindazonáltal, a fogalom meghatározásakor számos nehézségbe ütközhetünk, hiszen az energiabiztonság tartalma rendkívül komplex, folyamatosan változó, s nagyban függ attól, hogy milyen nézőpontból vizsgáljuk. Az energiabiztonság leírása alapvetően a „négy A” definíció alkalmazásával tehető meg a legegyszerűbben: availability (elérhetőség), affordability (megfizethetőség), accessibility (hozzáférhetőség), acceptability (elfogadhatóság a fenntartható fejlődés szempontjából). [1] Összefoglalván az energiabiztonság elsősorban az energiahordozók elegendő mennyisiégében való rendelkezésre állását, s a mindenki számára való egyenlő hozzáférhetőségét jelenti, amely következménye annak megfizethetősége is. Kiemelt szempont a fenntarthatóság, azaz, hogy az energiarendszerek fenntarthatóan működjenek, s operálásuk során minimálisra csökkentsék a környezetet érő destruktív hatásokat.

A stratégiai tervezés már az Ókortól jelen van az ember életében, s elsősorban a hadtudomány keretében kezdtek el vele foglalkozni. Manapság már sokkalta jelentősebb az élet minden területén. A stratégiát mint fogalmat alapvetően úgy határozhatjuk meg, hogy „egy bizonyos célállapot elérése érdekében végzendő cselekvések hosszabb távú terve, amely a végrehajtáshoz szükséges erőforrások biztosítását időben kiterjedten gondolkodva teremti meg”. [2] A nemzeti biztonsági stratégiák vagy fehér könyvek tartalmi elemei is elsősorban a fogalmi meghatározásra támaszkodó tartalmiságot követik. Az államok által kiadott stratégiák rendszere rendkívül komplex, s általában általános képet adnak az állam biztonságfelfogásáról, s így a nemzetközi rendszerben végrehajtott cselekvései magyarázatának alapjául is szolgálhatnak e dokumentumok. [3] Az államok biztonsági stratégiai dokumentumrendszereinek alapjául a nemzeti biztonsági stratégiák szolgálnak, s az ebben megfogalmazott kihívásaiknak és azok sorrendiségének alapjául vételével az is meghatározható, hogy egy-egy állam milyen biztonsági kihívást tekint sürgetőnek, s melyet kevésbé. Mi több, a nemzeti biztonsági stratégiákra alapozva születnek meg az államok ágazati stratégiai dokumentumai is, amely például az energiabiztonsági stratégiai dokumentumok esetében is elmondható. Így a nemzeti biztonsági stratégiák tanulmányozásával többnyire meghatározható az energiabiztonság állami percepciója.

Az államok energiabiztonsági felfogása vagy energiastratégiája tekintetében elsősorban két típust különböztethetünk meg: az offenzív és defenzív megközelítést. [4] Az offenzív megközelítést alapvetően a nagy mennyiségű energiaforrásokkal rendelkező országok használják, s így a legfőbb cél a piacok biztosítása, s mindebből a gazdasági és politikai tőke kovácsolása. A defenzív megközelítést az energiahordozókban szegény országok használják, akik legfőbb célja az energiaellátás biztosítása és ennek elérésére a nemzetközi kapcsolatok megfelelő kezelése magasfokú importfüggőségük okán.

A fentiekben meghatározott fogalmakra alapozott dolgozatom is a vizsgált országok energiabiztonsági stratégiai preferenciának és helyzetének meghatározásakor, illetve a különböző országok biztonságpercepciójának összevetésekor is.

Nemzeti biztonsági stratégiák és az energetikai helyzet

Amerikai Egyesült Államok

Az Amerikai Egyesült Államok nemzeti biztonsági stratégiáját 2017-ben tették közzé, Donald J. Trump elnöki mandátuma alatt. Az új, Biden-adminisztrációhoz köthető stratégia jelenleg is kidolgozás alatt áll, s csupán egy 32 oldalas, felülvizsgálatot tartalmazó dokumentum áll rendelkezésre. A Trump-adminisztráció 5 főbb fejezetből álló stratégiájában az energetikai vonatkozások meglehetősen nagy szerepet kapnak. A stratégia alapvetően négy fő prioritást jelöl meg, amelynek egyikében az energetikai ügyeknek rendkívüli szerepet biztosít, az amerikai prosperitás előmozdítását látja abban. Kijelenti, hogy az Amerikai Egyesült Államok energiadominanciáját szükséges megerősíteni, hiszen a kitermeletlen energiahordozók „mozgósítása” eszköze a gazdasági prosperitás előmozdításának. Az energiai vonatkozások következőként a kiberteret érő kihívások területén kerülnek elő, az energetikai kritikus infrastruktúrák biztonságának növelésének kontextusában. Az energetikai ügyek ezt követően több fejezetben is igazán homloktérbe kerülnek az energiadominancia kapcsán.

Elsőként a gazdasági prosperitás előmozdításának kontextusában említi az energetikai megfontolásokat. A cél az amerikai energiadominancia újbóli megteremtése a világban, azaz az USA központi pozíciójának előmozdítása a globális energiarendszerben vezető termelőként, fogyasztóként és innovátorként, amely serkenti az ország gazdasági fejlődését is. A Trump-adminisztráció főbb meglátása annak nemzetközi tevékenységével összhangban áll, hiszen a stratégia kevésbé van tekintettel a klímaváltozásra és nem helyezi olyannyira fókuszba a tiszta és környezetbarát energiaforrásokat, ahogy általában azt más, nyugati hatalmak teszik. Kifejti, hogy szükséges a szén, a földgáz, a kőolaj, illetve a nukleáris energiahordozók (ki)termelése is, csakúgy, mint a megújulóké. Mindebben elsősorban a hazai forrásokra támaszkodik. A stratégia megállapításai alapján mindez egy fejlődő, biztonságos és erős Amerikához járul hozzá a gazdaság stimulálása által. A stratégia ezt követően fogalmazza meg mindezen cél elérésének mikéntjét, amelyhez négy eszközt jelöl meg: a korlátok leépítését, az export támogatását, az energiabiztonság megerősítését, továbbá a globális energiahozzáférés előmozdítását. A stratégia célul tűzi ki az amerikai technológiai élvonalban való részvételt is.

A nemzetközi energetikai kapcsolatok tekintetében több térséget is megjelöl. Elsősorban Kínával és az Orosz Föderációval kapcsolatos aggodalmát fejezi ki, hiszen a két ország nagy mértékben befolyásolja a világot kiterjedt energiadiplomáciáján keresztül. Kiemeli az európai energiabiztonság fokozását és az európai energiarendszer diverzifikálásának szükségességét is, amely elérésére hitet tesz a szövetségesekkel való együttműködés mellett. Megemlíti a közel-keleti energiapiac szerepét is a globális energiaellátás rendszerében, s ennek folyamatos biztosításával kapcsolatos aggodalmát fejezi ki a térségben uralkodó instabilitás és extrémizmus miatt.

A bideni felülvizsgálat kevésbé vehemens, s nem erőszakolja az energiadominancia megvalósítását. Mi több, többször is hitet tesz a megújuló energiaforrások mellett, illetve a méltányos, tiszta és rugalmas energiajövő mellett, amely egyértelműen szöges ellentétben áll a trumpi stratégiai megfontolásokkal.

A trumpi stratégia meglehetősen offenzív nem csupán a klasszikus energiastratégiai tipizálás tekintetében, hanem általános értelemben véve is, hiszen a mások elleni dominanciát hangsúlyozza. Fontos jellegzetessége a trumpi stratégiának, hogy igyekszik önellátóvá tenni magát, s meglehetősen ambiciózus célokat tűz ki, illetve az energiaügyeket elsősorban gazdasági és politikai-hatalmi szempontból közelíti meg.

Egyesült Királyság

A brit stratégiai dokumentumok rendszere alapvetően három szintű: a nemzeti biztonsági stratégia, a végrehajtó stratégiák, illetve a támogató stratégiák szintje. Az energetikai kérdések britek számára való fontosságát mutatja, hogy a stratégiai dokumentumok rendszerének minden szintjére beépítésre kerültek. Az Egyesült Királyság alapvető stratégiai dokumentumát 2015-ben tette közzé a kormány „Egy biztos és prosperáló Egyesült Királyság” címmel, továbbá fontos megemlíteni a kétévente felülvizsgálandó „Nemzeti Biztonsági Kockázatok Értékelése” című dokumentumot. Ez tulajdonképpen egy nemzeti kockázati regiszter, amely 5 és 20 éves időtávban határozza meg a nemzeti kockázatokat. [5]

A 96 oldalból álló dokumentum hét főbb fejezeten keresztül taglalja az ország nemzeti biztonsági körképét, s az európai stratégiák által megszokott, sorszámozott felépítést követi. A stratégia második fejezetében említi elsőként az energiaügyeket: kifejezi, hogy az UK globális vezető az energetika területén. Ezt követően a harmadik fejezet során említi ismét a nemzeti biztonság és a kockázatok kontextusába helyezve. Először globális kihívásként utal rá, s e jellegét annak tulajdonítja, hogy számos történés negatívan tudja befolyásolni. Pozitívan értékeli, hogy az UK befektetései által az ország energiaellátása javul, s még inkább előremutató, hogy ezek a befektetések innovatív és tiszta energiát kínáló forrásokba történtek. Az ország önellátása az energetika területén azonban nem valósítható meg, hiszen a fosszilis energiahordozók iránti igény egyre inkább növekszik. A fosszilis energiahordozó iránti igény kielégítését elsősorban a multilaterális megoldásokkal igyekszik biztosítani, emellett nyugati parterein keresztül (pl. USA, Ausztrália) elsősorban a cseppfolyósított földgázzal. A fejezetben az energiaügyeket még a klímaváltozás következményeinek veszélyei kapcsán emeli ki.

A negyedik fejezetben ismét megemlíti az energetikai vonatkozásokat az állampolgárok védelmének kontextusában, mint az energetikai infrastruktúrákban bekövetkezhető katasztrófák. A fejezetben ezt követően külön alcímet szentel az energiabiztonsági kérdéseknek. Kifejezi, hogy a jövő energiaszükségletét mind hazai, mind külföldi forrásokból fogja kielégíteni. Követi a nemzetközi trendeket, hiszen célul a biztos, fenntartható és megfizethető energiaellátást tűzi ki. Mindennek legnagyobb fenyegetéseként a növekvő globális igényt, a regionális instabilitást, a klímaváltozást, illetve a természetben lezajló eseményeket jelöli meg, amely helyesen reflektál a világpolitikai aktualitásokra. Továbbá hangot ad aggodalmának az Orosz Föderáció energiapiacot befolyásoló tevékenységével, illetve az országtól való nagyfokú európai függőséggel kapcsolatban. Kiemeli még az innováció és befektetések szerepét is az energiapiacon.

Az energetikai bilaterális kooperáció kapcsán elsőként Németországot jelöli meg, majd az Öböl-menti államokat. Az észak-afrikai régió tekintetében csak Algériát említi meg. A Brazíliával és Mexikóval való kapcsolat elemzésekor kifejezi az energiabiztonságot érintő kooperáció elmélyítését is. Indiával kapcsolatban elsősorban az ország zöldenergia-felhasználásának növelését igyekszik támogatni. Mindezeket követően hitet tesz a multilaterális intézmények tevékenysége mellett is a területen, s kifejezi támogatását az olyan projektek iránt, amely a fejlődő országok állampolgárainak energiaellátását segíti.

A stratégia meglehetősen átfogó, amely az energetikai ügyek tekintetében is elmondható. A hazai és nemzetközi szintekre egyaránt kiterjed, akár csak az ágazatok széles körére, így például az energetikai ügyek katasztrófavédelemmel vagy gazdasági szektorral való kapcsolatára is. A stratégia az energetikai ügyekre nagy hangsúlyt fektet, akárcsak a területen való bilaterális és multilaterális kapcsolatokra. Mindez nem meglepő, annak tükrében, hogy az ország jelentős mértékű importra szorul a fosszilis energiahordozók területén. A stratégia mindazonáltal realisztikus, egyaránt megemlíti az ország energiabiztonságának erősségeit és gyengeségeit is. A cselekvési területek tekintetében megvalósítható célokat tűz ki.

Franciaország

Franciaország tekintetében elsősorban a 2017-ben közzétett, „Védelem és Nemzeti Biztonsági Stratégiai Felülvizsgálat” című dokumentumot érdemes alapul venni. A 100 oldalas, három fő részből álló dokumentum szintén a többnyire európai nemzeti biztonsági stratégiák által követett, számozott szerkezetet alkalmazza, de nem helyez nagy hangsúlyt az energetikai ügyekre. Azokat többnyire egy alfejezet alatt taglalja: az A rész sebezhetőségeket felsoroló fejezetében az „Energetikai rivalizálás” cím alatt, de mindössze három pontban. Ezek során kifejti, hogy az energiaellátás területe kiemelt a nemzetközi stratégiai vetélkedésben. Mindezt elsősorban az európai kontinensen értelmezi, a globális fosszilis energiaellátó országok között. A francia energiabiztonságot az ellátásbiztonsággal egyként értelmezi, s azt a politikai játszmáktól mentes, megfizethető szolgáltatás feltételeihez társítja, amelynek kulcsa volt, hogy az ország az 1970-es években energiaellátása középpontjába a belföldi atomerőműveket helyezte. Kiemeli még a szállítási útvonalak biztosításának fontosságát nemzetközileg, illetve Európa bevonásának szükségességét a kontinens egységes szabályozási rendszere, szállítási útvonalai és közös stratégiai tárolási rendszere miatt. Mindezeken kívül a stratégia csupán a fegyveres erők ellátása kapcsán emeli ki az energetikai ügyeket, továbbá Kína kapcsán, mint a szektor nagy befektetőjeként.

Németország

Németország kapcsán elemzendő fő dokumentum a 2016-os „Fehér könyv – Fehér könyv Németország biztonságpolitikájáról és a Bundeswehr jövőjéről” című stratégia. Ez a legmagasabb szintű német biztonságpolitikai dokumentum, mert az ország nem rendelkezik nemzeti biztonsági stratégiával. A két fő részből álló, 144 oldalas dokumentum mindazonáltal számos értékelhető kijelentést tartalmaz a német biztonságpolitika és biztonsági környezet értékeléséről és meghatározásáról, ami az energiabiztonságot érintő elemzés tekintetében is használható.

Az energiabiztonsággal kapcsolatos meghatározásokat főként az első fejezet tartalmazza, annak két nagyobb egységét is a tematikának szenteli elsősorban az ellátási, szállítási és kereskedelmi útvonalak és a nyersanyagok és energiahordozókhoz való hozzáférhetőség kontextusában, az országot érintő kihívások számbavétele során. Mindezt az információs és kommunikációs rendszerekkel együttesen említi. Ezeket az állampolgárok jóléte kontextusába helyezi, s így az előbbiek bármilyen fenyegetése ezt helyezi veszélybe. A legnagyobb fenyegetésként a terrortámadásokat, a kalózkodást, a korlátozó intézkedéseket, a bukott vagy törékeny államokat, illetve a regionális konfliktusokat látja.

A második egységben a fentiekben említett kontextusban vizsgálja ismét az energiabiztonságot, de nem a kihívásokat veszi számba, hanem a német stratégiai prioritások tükrében vizsgálja. Célul tűzi ki a tengeri szállítási útvonalak biztosítását, illetve az űr biztonságának erősítését. Kiemeli a nemzetközi megoldások fontosságát is.

A fent leírtakon túl, a hibrid fenyegetések során is kiemeli, s célul tűzi ki az energetikai szektor kritikus infrastruktúráinak nagyobb védelmét. A bukott államok és a rossz kormányzás okozta kihívásoknál is megemlíti elsősorban az európai szomszédságot említve, hiszen ezen országok nagy mértékben koherens részei a globális energiaellátási láncolatnak.

Megállapítható, hogy a stratégia nem túl átfogóan kezeli az energiabiztonság kérdéskörét, mindenesetre Németország számos energetikai beruházásban, illetve nemzetközi kooperációban vesz részt a területen, így kívánatos lenne nagyobb mértékben kitérni rá. A hiány oka lehet az, hogy az ország nem érzi energiabiztonságát veszélyeztetve vagy mivel nem hagyományos nemzeti biztonsági stratégia, hanem Fehér Könyv, így elsősorban a fegyveres témákkal összefüggő pontokra koncentrál. Az energiabiztonságot elsősorban az ellátásbiztonság keretében vizsgálja, így inkább a gazdasági biztonság szektorához kapcsolódik.

Oroszország

Az Orosz Föderáció stratégiai dokumentumát idén tette közzé, azonban angol nyelvű fordítás még nem áll rendelkezésre, így ezen dolgozat keretében a 2015-ben kiadott stratégiai dokumentumot tanulmányozom. A 29 oldalból álló dokumentum 6 fejezetet tartalmaz, amely a számozott bekezdések szerkezetét követik. Az előzőekben elemzett stratégiák terjedelméhez képest rövidebb dokumentum azonban meglehetősen sokszor tartalmazza az energiabiztonsággal kapcsolatos ügyeket. Már az általános megállapítások során kijelenti, hogy a nemzeti biztonság körébe tartozik az energiabiztonság is. Ezt követően az „Oroszország a modern világban” című fejezetben jelenik meg az energiabiztonság kérdésköre elsősorban a világ gazdasági folyamataira destruktívan ható politikai befolyásoló tevékenység kontextusában. A nemzetközi helyzetet követően a nemzeti szintre fókuszáló részben elsősorban az energiabiztonságnak a kritikus infrastruktúrák védelmével kapcsolatos dimenziójára koncentrál, s kifejti, hogy a lehetséges terrorista cselekedetek kivédésére szükséges a szabályozók szigorítása az állampolgárok védelme céljából. Ezt követően ismét az energiabiztonság gazdasági jellegére koncentrál: fókuszba helyezi az orosz energia-előállítók nagyobb védelmét.

Kijelenti, hogy az energiabiztonság szintjének növelése kulcsa a gazdasági biztonság fenntartásának. Ebben a bekezdésben kifejti a stratégia, hogy mi tartozik e tekintetben az energiabiztonságba: a belső kereslet-kínálat egyensúlyának stabil fenntartása, az energiahatékonyság növelése, az orosz energetikai cégek versenyképességének fenntartása, az üzemanyag- és energiaforráshiány megelőzése, stratégiai üzemanyag-tartalékok létrehozása és tartalék-kapacitások, részegységek gyártása, valamint az energia- és hőellátó rendszerek stabil működésének biztosítása. Az ezt követő bekezdésben ismerteti az energiabiztonság megerősítésének feltételeit: az állami menedzsment hatékonyságának növelését, az energiaforrások megbízható és zavartalan eljuttatását a fogyasztókhoz, az ország technológiai szuverenitásának megőrzését a világ energiapiacán, energiatakarékos és energiahatékony technológiák bevezetését. A bekezdésnek emellett politikai üzenete is van, hiszen megfogalmazza, hogy megakadályozza az állami vezetés az orosz energiaforrás-szállítókkal szembeni diszkriminációt a külpiacon, különösképpen a külföldi szénhidrogén-lelőhelyek kiaknázása során, illetve a különböző államok által végrehajtott, nem gazdasági, hanem politikai célú szabályozások ellensúlyozása az energiapiacon. Emellett kifejezi szándékát az energiatakarékosságot és –hatékonyságot érintő technológiák megosztására globálisan. Sokatmondó, hogy célul tűzi ki az új high-tech szektorok fejlesztését az atomenergia területén.

Az orosz stratégia meglehetősen pontosan és rendkívül átfogóan határozza meg az állami stratégiai célkitűzéseket az energiabiztonság területén. Meglehetősen racionális, nem törekszik ambiciózus célok megfogalmazására. Kiemelendő, hogy az energiabiztonságot elsősorban a gazdasági biztonság kontextusában vizsgálja. Emellett megjelenik benne az államok közötti vetélkedés motívuma is. Kis mértékben ellentétes a nemzetközi trendekkel, hiszen nem említi meg a környezetbarát megoldásokat, sem a klímaváltozás elleni harcot. Pozitívan értékelendő, hogy az energiahatékonyság és az energiatakarékosság elve kiemelten szerepel a dokumentumban. Végezetül a stratégia meglehetősen átfogó célkitűzéseinek ágazati dokumentumokban való kifejtésével áthidalhatóak a legégetőbb kihívások. A stratégia offenzív jellegű, hiszen a piacok bebiztosítását és az orosz technológiai fölényt célozza globálisan.

Kína

A Kínai Népköztársaság stratégiai dokumentuma meglehetősen friss, 2019-ban publikálta azt a kínai állami vezetés „Kína nemzeti védelme az új korszakban” címmel. A kínai dokumentum nem tartalmaz energiabiztonsági megfontolásokat, a stratégiai dokumentum elsősorban a nemzeti szuverenitás és területi egység megőrzésére koncentrál, számottevően a kínai fegyveres erőkkel kapcsolatos megállapítások találhatóak meg benne. Meglepő, hogy a stratégia még a hadsereg ellátása, s annak megfelelő működtetése kapcsán sem említi meg az energetikai vonatkozásokat. Mindennek oka az lehet, hogy Kína alapvetően jól ellátott fosszilis energiahordozókkal. Ebből fakadóan a világ egyik legnagyobb szennyezője, s így kevésbé sürgető biztonsági kihívás számára az energiahordozók eloszlásának kérdése, s sokkal inkább az innováción és környezetbarát technológiai megoldásokon van az ország esetében a hangsúly. Az energiaügyekkel kapcsolatos megfontolásokat az ország mindenkori ötéves terve tartalmazza, mintsem annak biztonsági stratégiája.

Japán

Japán 2013-ban publikált startégiája 4 főbb fejezetből áll, s kevésbé koncentrál az energetikai ügyekre, azonban tisztában van azok jelentőségével. Az energiaügyeket elsőként a globális biztonsági környezet és az azt érő kihívások bemutatásánál fejti ki. Mindezt a humánbiztonságot érintő kihívások kapcsán teszi meg, a milleniumi fejlesztési célok kontextusába helyezve, elsősorban az energiahordozók iránti igény folyamatos növekedésére koncentrálva. Ezt követően a globális gazdasági környezet leírásakor hivatkozik az energiaügyekre az annak egyenlőtlen eloszlásából fakadó verseny és klímaváltozás iránti aggodalmát kifejezve.

Az energiaügyeket a 4. fejezetben említi a stratégia újra a nemzeti biztonság stratégiai megközelítése kapcsán a diplomáciai és biztonsági együttműködés megerősítése tekintetében, a béke és stabilitás előmozdítása érdekében a nemzetközi közösségben. A kelet-ázsiai biztonsági környezet kapcsán kifejti, hogy szükséges az Orosz Föderációval való mélyebb együttműködés előmozdítása átfogóan, de elsősorban az energia és biztonság területén. Következőként a közel-keleti térség államait emeli ki mint a japán energiaszükséglet legfőbb kielégítőjét, s ennek kapcsán elsősorban a térség stabilitásának támogatását tűzi ki célul, hogy a japán energiaforrások biztosítása folyamatos legyen. A stabilitás elérését elsősorban széleskörű nemzetközi kooperációban látja, amely kapcsán kiemeli az európai államokat, az USA-t, Szaúd-Arábiát, továbbá Törökországot.

Az energiaügyeket ismét kiemeli a globális problémák kapcsán, majd ezt követően egy külön alcímet szán neki, amelyben a környezeti és energetikai kihívásokra való válaszadást taglalja. Az energetikai ügyeket a gazdasági biztonság szektorában értelmezi, s kiemeli, hogy egy prosperáló japán gazdaság fenntartásához a jövőben elengedhetetlen a megfizethető ellátási források diverzifikálása, s ehhez a diplomáciai eszközöket is használja. Megemlíti még a globális klímaváltozás kérdéskörét, amelynek kapcsán kifejezi, hogy Japán proaktív stratégiával fog fellépni a következmények ellen, s azok megfékezésére egyaránt, de kifejezi a nemzetközi együttműködés szükségességét is.

A stratégiával kapcsolatban a legszembetűnőbb, hogy az energiaügyeket több kontextusban is vizsgálja. A többi országhoz hasonlóan kifejti annak gazdasági biztonsággal való szoros kapcsolatát. A stratégia emellett nagy hangsúlyt fektet a globális és multilaterális megoldásokra és fellépésre nem csupán az energiahordozók szűkössége, de a klímaváltozás elleni tevékenységek területén is. A nemzetközi kapcsolatrendszerrel kapcsolatban fontos megállapítani, hogy hasonlóan azon térségeket emeli ki mint a többi stratégia, de az Orosz Föderációval elsősorban a partnerségre törekszik, mintsem a szembenállásra. A stratégia kevésbé vehemens, nem tűz ki ambiciózus célokat, s inkább defenzív jellegű.

Konklúzió

A fent elemzett stratégiai dokumentumok nagyon eltérőek, nem csupán az energiabiztonság kontextusában vizsgálva, hanem általános értelemben véve is. Míg egyes stratégia dokumentumok meglehetősen átfogóak, úgy néhány csupán a fegyveres erőkkel kapcsolatos megfontolásokra tér ki. Emellett azok terjedelmükben és szerkezeti felépítésükben is eltérőek. Az energiabiztonság értelmezése kapcsán is számos eltérés tapasztalható, amely az érintett ágazatok különböző felsorolásában, a kockázatok és veszélyek másféle értékelésében, s például a harmadik országok említésének kontextusában is tetten érhetőek.

A különleges partnerségi kapcsolatban lévő Amerikai Egyesült Államok és Egyesült Királyság stratégiáiban számos világnézeti különbség is tetten érhető. Az Egyesült Királyság sokkalt kooperatívabb, több országot is megjelöl az együttműködés területén. A brit stratégia emellett sokkalta átfogóbb: az USA stratégiája csupán az energiadominanciára és ennek pozitív gazdasági és politikai következményeire koncentrál, addig az UK sokkalta inkább hangsúlyozza az energiabiztonság, az energiadiplomácia kooperatívabb vetületeit, így például a különböző befektetéseket, a környezetbarát megoldások fontosságát. A legnagyobb eltérés pont a környezetbarát technológiákban, illetve a klímaváltozással kapcsolatos megfontolásokban van, mindennek elsősorban az országokban uralkodó politikai viszonyok az okai. Az USA tekintetében már megtörtént a változás a Biden-adminisztráció beiktatásával, s az energiabiztonság területén is egy sokkalta kooperatívabb és defenzívebb megközelítés várható, az ENSZ céljainak és a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak megfelelően. Azonos motívum, hogy mind a két ország kiemelt figyelmet fordít az európai energiabiztonságra, illetve kockázatként értékeli az Orosz Föderációt.

Az Orosz Föderáció szerepét az energiabiztonság területén Japán is elismeri, de az előzőekben ismertetett államokkal ellentétben a versengés helyett inkább a kooperatív kapcsolatok kialakítására és megerősítésére törekszik. Szembetűnő, hogy nagyon nemzetközi, a globális platformokat, mechanizmusokat és megoldásokat helyezi fókuszba, s fontos megemlíteni, hogy már 2013-ban meglehetősen nagy mértékben foglalkozik a klímaváltozással a stratégiai tervezés tekintetében is.

Az Orosz Föderáció stratégiai dokumentuma az Egyesült Királyságéhoz hasonlóan meglehetősen átfogó, azonban ez a megközelítésmód inkább a gazdasági biztonság és az állampolgárok biztonságának kontextusában mondható el. Emellett az energiaügyeket az államok közötti vetélkedésben helyezi el. A sürgető globális kihívásokra, így például a szűkösségre vagy globális klímaváltozásra kapcsolatos válaszokat nem igen veszi számba. Mindez egy ilyen vezető ország tekintetében azonban kívánatos lenne. A stratégia emellett meglehetősen vetélkedő, s egyértelműen offenzív. Fontos megjegyezni azonban, hogy a stratégiai dokumentum mellőzi az országok pontos megnevezését, amikor negatív hangnemben értékeli az energiapiaci befolyásolásokat.

Franciaország stratégiai dokumentuma meglepő módon csupán kis mértékben foglalkozik az energiabiztonsággal. A területen inkább a nemzetközi történésekre fókuszál, s szintén az európai energiafüggőséggel kapcsolatos aggodalmát fejezi ki. Az energiabiztonsággal kapcsolatos megfontolások teljes hiánya azonban Kína stratégia dokumentuma alapján állapítható meg. Valószínűleg oka, hogy annak ötéves terve tartalmazza az energiabiztonsággal kapcsolatos problematikákat, azonban a stratégiai tervezésben kívánatos lenne az ilyen fontosságú szektorok megemlítése.

Németország esetében is kevésbé tartalmazza annak stratégiai dokumentuma az energiabiztonsággal kapcsolatos megfontolásokat. Oka valószínűleg abban áll, hogy nem klasszikus nemzeti biztonsági stratégiáról, hanem Fehér Könyvről beszélünk az ország esetében. Többnyire nem nevesít harmadik országot, s az energiabiztonsággal kapcsolatos megfontolásai inkább az ellátási útvonalak kapcsán értelmezhetőek. Ebből fakadóan, inkább nemzetközi problémákra fókuszál, s főként állam alatti szereplők tevékenységéből fakadó kihívásokat jelöl meg.

A hét ország stratégiájának elemzését követően megállapítható, hogy nagy hangsúly van a szállítási útvonalak biztonságán. Emellett az államok közötti verseny vagy vetélkedés is visszatérő motívum. Az energiabiztonságot is tehát főként a politikai-hatalmi erő kontextusában helyezik el, vagy a gazdasági biztonsággal szoros koherenciában. Megjelennek olyan nemzetközi követelmények is, mint az energiahatékonyság és az energiatakarékosság követelménye. Fontos szempont továbbá az energetikai kritikus infrastruktúrák védelme is.

 

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-2-I-NKE-131 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

 

Felhasznált irodalom

[1] Jones, Owain – Dodds, Paul E.: Definitions of Energy Security, University of London, 2017. (Letöltés ideje: 2022.05.05.)

[2] Kádár Krisztián: Stratégiai tervezés a közigazgatásban. (Letöltés ideje: 2022.05.05.)

[3] Csiki Tamás: A stratégiai dokumentumok rendszere, Nemzet és Biztonság, 2008. szeptember. (Letöltés ideje: 2022.05.05.)

[4] Dobos Edina: Az energiaellátás biztonságának elméleti kérdései, Nemzet és Biztonság, 2010. július. (Letöltés ideje: 2022.05.05.)

[5] Dr. Molnár Dóra: Brit biztonságpolitika. Koalíciós és nemzeti biztonsági stratégiák előadás. NKE-HHK, 2021/22. tanév I. félév.

Kiemelt kép forrása: pexels.com

Az orosz-ukrán háború hatásai az éghajlatváltozásra

0
Mindennapjaink szerves része lett a 2022 február 24-én orosz invázióval induló fegyveres konfliktus, amelyet orosz terminológia szerint különleges műveletként tartanak számon. A hírportálokon napi szinten olvashatunk a legújabb fejleményekről, illetve megjelentek a konfliktus hosszútávú hatásairól készült elemzések, melyek főként a gazdaság vonatkozásában próbálják előre jelezni a várható következményeket. Kevésbé hangsúlyos a környezeti biztonságra gyakorolt hatásainak vizsgálata. Érdemes lehet azonban áttekinteni, ugyanis egy ilyen horderejű háborús helyzet nem kíméli sem az épített, sem a természeti környezetet. A háború során alkalmazott haditechnikai eszközök üzemeltetése önmagában is jelentős üvegházhatásúgáz kibocsátással jár, ami növeli a globális felmelegedés mértékét, de a hosszútávú hatások vizsgálata során további közvetett és közvetlen hatásokkal szembesülünk a globálistól egészen a helyi, humánbiztonsági szintig.

A globális biztonsági kihívások közül az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése az egyik legkiemelkedőbb probléma. António Guterres ENSZ főtitkár az éghajlatváltozás súlyosságának szószólója, ugyanis ez lehet az utolsó évtized, amikor az emberiség még cselekedhet a klímaváltozás irreverzibilis folyamatai ellen, mérsékelheti hatásait és megelőzheti a klímakatasztrófát. Az emberiség közös felelőssége és kötelessége tenni a fenntarthatóbb jövőért és helyreállítani azokat a drasztikus folyamatokat, amik a bolygón keletkeztek a szén-dioxid kibocsátás következtében. 2020-ban már 0,9°C-al emelkedett a földfelszín hőmérséklete a huszadik századhoz képest, míg az első ipari forradalomtól ez a növekedés 1,19°C. A tengerek hőmérséklet-emelkedése ennél is drasztikusabb, Új-Zéland partjainál szivacsfehéredést tapasztaltak a tengerbiológusok. Ez eddig elképzelhetetlennek tűnt, ugyanis a szivacsfélék jóval ellenállóbbak a koralloknál, és ez idáig nem történt olyan drasztikus változás, amely ilyen jelentős változást idézett volna elő. A parti vizeknél 2,6 Celsius-fokos hőmérsékletemelkedés tapasztalható. Az éghajlatváltozás legtöbbet említett következményei a szélsőséges időjárás, az extrém hőmérsékletváltozás, a csapadékeloszlás változása, illetve a hirtelen árvizek, szárazságok. Minden időjárási anomália újabb és újabb kockázatokat és fenyegetéseket hoz a felszínre, amely befolyásolja az emberiség biztonságérzetét és valós biztonságát. Globális méretű biztonsági kihívást jelent a szélsőséges időjárás miatt kialakuló élelmiszerhiány, a felboruló csapadékeloszlási tendencia, amely következménye a szárazság, vízhiány.

Milyen kapcsolat is van az orosz-ukrán konfliktus és az éghajlatváltozás között? John Kerry, az Amerikai Egyesült Államok elnökének klímavédelmi különmegbízottja rávilágított a közvetlen kapcsolatra. A fosszilis energiahordozó-függőség miatt sodródott az emberiség az éghajlatváltozás csapdájába. A mostani háború esélyt adott, hogy megszűnjön a kőolaj- és földgázfüggőség, valamint közös álláspont alakulhasson ki az új energiaforrásokra történő átállásról. A valóságban azonban nem történt pozitív változás, éppen ezért a megbízott felhívta a figyelmet arra, hogy az elhúzódó orosz-ukrán konfliktus végzetes csapást mérhet a klímakatasztrófa elleni erőfeszítéseknek. A glasgow-i Cop26-on, azaz az Egyesült Nemzetek Szervezetének 26. éghajlat-változási konferenciáján elért megállapodás, miszerint 1,5 C alatt kell tartani a globális felmelegedés mértékét, akadályokba ütközik. A károsanyag-kibocsátást kellene csökkenteni, de az energiaválsággal küzdő országok erre nem képesek. A tudósok szerint az 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés határán vagyunk, így bármi, ami késlelteti a klímaválság megoldását csak akadály. Az oroszok elleni szankciók, amelyek a fosszilis energiahordozók importjára irányulnak, olyan lépésekre kényszerítik az államokat, amik növelhetik a károsanyag-kibocsátást. A zöld energiára történő átállás technológiai és anyagi forrásai nem minden állam számára elérhetők, a hiányos infrastruktúra kiépítése még évekig eltarthat. Az átmeneti időszakban a jóval szennyezőbb szén élheti reneszánszát. Az Amerikai Egyesült Államokban a zöldátmenetet erre hivatkozva késleltetnék, ugyanis az európai példa azt mutatja, hogy egy sürgetett átállás jóval károsabb, mint ha fokozatosan történne meg a technológiai váltás. Az Amerikai Egyesült Államok a szövetségesek igényeinek megfelelően növelni fogja a földgáz kitermelését, hiába ellentétes a klímacélokkal, ezzel támogatná partnereit az orosz fosszilis energiahordozókról történő függetlenedésben. Ez egy rövidtávú megoldás, amíg meg nem történik a teljes zöld energiára való áttérés. John Kerry azt is kiemelte, az amerikai LNG kitermelése jóval kevesebb károsanyag-kibocsátással jár, mint az oroszországi, ugyanis hatékonyabb módszerrel történik a fejtés. Ugyan a cseppfolyósított földgáz ökológiai lábnyomáról, a drága és veszélyes szállítási módjáról és annak környezetre gyakorolt hatásairól nem ejtett szót a klímavédelmi különmegbízott, így is látható, hogy mekkora jelentősége van, hogy ne történjen késlekedés, és ne történjen visszalépés a klímacélok megvalósításában. Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, Intergovernmental Panel on Climate Change) kutatásai szerint a klímacélok megvalósítása nem a megfelelő ütemben történik, így is lemaradás érzékelhető. Helyi szinten a háztartások a növekvő energiaárak miatt a károsabb, nem támogatott energiaforrások használatára kényszerülnek, továbbá megnőtt az energiaforrásokra irányuló lopások és csalások száma.

Az orosz-ukrán háború következtében közvetett hatások is jelentkeznek, amik kihatással vannak az éghajlatváltozásra. A nemzetközi közösség igyekszik az Orosz Föderációval minden együttműködést megszüntetni, az invázió elítélésének szimbólumaként. Ez figyelhető meg az Északi-sarkvidéken zajló éghajlatváltozás mechanizmusának kutatására irányuló vizsgálatok esetén is. A nyugati kutatóintézetek megszakították az orosz kollégákkal folytatott projekteket. Az éghajlatváltozás hatásainak vizsgálatához a teljes sarkvidék tanulmányozása szükséges. Az orosz partvidék és felségvizek a régió nagy részét adják, ezért nem elhanyagolhatók az onnan szolgáltatott mérési adatok. A sarkvidéki rendszer változása az egész Föld klímájára hatással van, főként az albedó visszacsatolási folyamat révén. Az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország kutatóinak több évtizedes tapasztalata van a permafroszt, vagyis a sarkvidék területeit lefedő fagyott talaj vizsgálatában, sikeres együttműködés zajlott ezidáig. Az éghajlatváltozás következtében olvadó jégmezőkből metán és más üvegházhatású gázok szabadulnak fel, amik növelik a globális felmelegedés mértékét, ezért elengedhetetlen az „örökfagy” változásainak megfigyelése. Vlagyimir Romanovszkij neves geofizikus, aki tanulmányait Oroszországban kezdte, elárulta, hogy az éghajlatváltozás hatásai révén változó permafroszt vizsgálatnál elengedhetetlen, hogy mindenhol megvizsgálják, ahol létezik. Az orosz megfigyelési területek, adatok és kollégák szakértelmének kiesése a kutatásokból hátráltatja az éghajlatváltozással kapcsolatos hiteles adatok megszerzését, a tudományos életet, valamint a klímaváltozás mértékének reális megismerését.

Az elhúzódó háború további éghajlatváltozásra gyakorolt hatásáról és az államok által adott válaszreakciókról várhatóan szó esik az egyiptomi rendezésű Cop27 konferencián, amely hat hónap múlva esedékes. Addig is érdemes figyelemmel kísérni az Európai Unió külügyminisztereinek havi értekezleteit, ugyanis a hatodik szankciós csomagról tárgyalnak, amely az orosz olajembargó ügyét is magában foglalja, ezen döntés megszületése is határozottabb utat jelöl ki arról, hogy milyen energiaellátási változások következhetnek, illetve, hogy ez hosszabb távon milyen hatásokkal bír az éghajlatváltozásra.

Írta: Preczekján Ivett

Kiemelt kép forrása: pexels.com

Az Oroszország által rendszeresített SZ-400-as légvédelmi rakétarendszer jelenlegi telepítési területei és ezek geostratégiai jelentősége

0

Bevezetés:

Oroszország több, mint kettő és fél évtizedes fennállása óta különleges „színfoltja” a világ biztonságpolitikai térképének, csak úgy, mint jogelődje, a Szovjetunió volt. Az ország egyszerre ötvözi magában a régi „birodalmi” jellegű irányítás és szemlélet mellett a 21. század törekvéseit és technikai eszközeit. Éppen emiatt Oroszország és tevékenysége folyamatosan megosztja a regionális és a globális közvéleményt, legyen szó bel – és külpolitikai lépésekről, katonai stratégiákról vagy gazdasági kérdésekről. Éppen ebből kifolyólag a nemzetközi közösség az Oroszországi Föderáció minden jellegű tevékenységét fokozott figyelemmel kíséri, amely alól nem jelentenek kivételt az általa használt haditechnikák és stratégiai jelentőségük sem.

A téma jelentőségét abban látom, hogy Oroszország köztudott célja nagyhatalmi pozíciójának, birodalmi kiterjedésének visszaszerzése, valamint egy a nyugati hatalmak és önmaga közötti pufferzóna-övezet kialakítása, amely törekvésnek számos állam esett már áldozatául. Különösen érdekesnek tartom körül járni a kérdést, hogy az orosz offenzív külpolitikát jelenleg elszenvedő Ukrajna területén belül, a Kígyó-sziget vajon mekkora jelentőséggel bír az említett pufferzóna-övezet kialakításának és annak légtérvédelmének tekintetében.

Ezen gondolatmenet alapján jelen dolgozat célkitűzése, hogy bemutassa az orosz Sz-400-as légvédelmi rakétarendszert és telepítési területeinek geostratégiai megalapozottságát. A leírtak elméleti megalapozásaként nagyívű áttekintést nyújtok az orosz lég- és rakétavédelem 21. századi állapotáról. Ezt követően a második gondolati egység fókuszában röviden az Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer átfogó bemutatása áll. Végül pedig az orosz-ukrán konfliktus aktualitását szem előtt tartva megvizsgálom és következtést vonok le arra nézve, hogy geopolitikai és geostratégiai szempontból várható -e a Kígyó-sziget területére az orosz SZ-400-as légvédelmi rakétarendszerek telepítése, avagy sem.

A modern orosz lég-, és rakétavédelemről röviden

A hidegháború évei során a Szovjetunió jelentős összegeket fektetett be légvédelmi rendszereinek -úgynevezett hozzáférést akadályozó (Anti-Access/Area Denial – A2/AD) – kifejlesztésébe és folyamatos modernizációjába. A hidegháború időszakát az A2/AD gondolkodásmód fémjelezte: a második világháborút követő negyven évet a légvédelmi rakéták és az elektronikai hadviselés felértékelődése jellemezte. A bipoláris világrend kulcsproblémája, a nukleáris összecsapás a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között végül nem következett be, azonban az ezt követő „proxy” háborúk időszakában a felek élesben is kipróbálták kifejlesztett rendszereiket.

Az A2/AD alkalmazása az arab-izraeli háborúk során nyilvánult meg leginkább, ahol a szovjet légvédelmi rakétarendszerek álltak szemben a nyugati repülőgépekkel. Ekkoriban a mérleg nyelve az újabb és újabb módszerek, eljárások és az ellenük hozott intézkedések közötti hatékonyság határmezsgyéjén ingadozott és ennek következtében a fegyverrendszerek gyorsan fejlődtek. A fenyegetések -rosszul felmért- csökkenése, a költségvetési megszorítások és a proxyháborúkban, műveletekben szerzett tapasztalatok ahhoz vezetettek, hogy jelenleg komoly lemaradást halmoztak fel az A2/AD hadviselésben a nyugati hatalmak. Mindeközben a Kínai Népköztársaságban és Oroszországban jelentős összegeket fektettek be és fejlesztették az A2/AD-hez kapcsolódó rendszereket, sőt a kifejlesztett új eszközök jelentős részét exportra is gyártják. Ennek eredményeként Oroszország jelenleg a világ legfejlettebb lég- és rakétavédelmi rendszereivel rendelkezik. Mindezt jól igazolja, hogy világszinten több tucat nemzet vásárolta meg, használja és kezdte meg az orosz gyártmányú Sz-300, Sz-400 és Sz-500-as légvédelmi fegyverrendszerek hazai gyártását. Példának okáért India és Fehéroroszország pedig nagy hatótávolságú S-400 föld-levegő rakétavédelmi rendszerre tett szert, Kína leelőlegezte azt, míg Szerbia az amerikai szankcióspolitikától tartva mondta vissza megrendeléseit.

A jelenlegi orosz légvédelmi doktrína egy háromszintű megközelítést fogalmaz meg. Ez a rétegzett rendszer lehetővé teszi az orosz légvédelmi erők számára, hogy hozzáférés-ellenes területmegtagadási (A2AD) zónákat hozzanak létre, amelyekbe nehéz behatolni. Ezeknek a védelmi hálózatoknak a legmagasabb szintjét az olyan nagy hatótávolságú védelmirendszerek képezik, mint a jelen elemzés témáját képező S-400-as, amely potenciálisan egy nagyjából 800 km átmérőjű légvédelmi „buborékot” biztosít. Mindezt általában a második szint egészíti ki, amely magában foglalja a közepes hatótávolságú rendszereket, például a 9K37 Buk. Ez utóbbi, a Szovjetunió és utódállama, az Oroszági Föderáció által kifejlesztett önjáró, közepes hatótávolságú föld-levegő rakétarendszerek családja, amelyeket cirkáló rakéták, intelligens bombák, rögzített és forgószárnyú rakéták elleni küzdelemre terveztek. Ennek a közepes hatótávolságú „rétegnek” az a célja, hogy növelje a radar lefedettségét a légvédelmi zónán belül, és növelje a nagyobb hatótávolságú elfogó rakéták korlátozottabb képességeit. A harmadik szint olyan mobil rövid hatótávolságú rendszereket használ, mint a 9K33 Osa és az S-125 Neva, hogy fokozott védelmet nyújtson kulcsfontosságú területeken, mint a katonai bázisok. Továbbá mind az első, mind pedig a második szintet előszeretettel erősítik meg -például cirkálórakéták elleni védelem érdekében- olyan pontvédelmi rendszerekkel, mint a Tor vagy a Pantsyr-S1.1.

A 2010-es évek során a digitális processzorok és áramkörök, valamint a fejlett érzékelők megjelenése nagymértékben átalakította az elektromágneses tér felhasználását a célfelderítés és célmegsemmisítés eddigi hagyományos rendszerében. A növekvő hatótávolság és pontosság, valamint a rakéták megnövelt sebessége még eredményesebbé tette az A2/AD-t, mint a korábbiakban. Így az olyan légvédelmi rakétarendszerek, mint S–400-as jelen helyzetben -amikor már újabb fejlesztések is hadrendbeállításra kerültek- is jelentős veszélyt jelentenek a sebességük, manőverező képességük és nagy hatótávolságuk végett. A leírtak, így az S-400-as légvédelmi rakétarendszer jelentőségét alátámasztandó, a soron következő alfejezetben fontosnak tartom a rendszer rövid bemutatását és az orosz légvédelmi koncepcióban geostratégiai szempontok szerinti elhelyezésének jelentőségének részletezését.

Az S-400-as légvédelmi rakétarendszer jelentősége az Oroszországi Föderációban

Az SZ–400 Triumf, korábbi nevén SZ–300PMU–3 -NATO-kódja szerint SA–21 Growler- légvédelmi rakétarendszert az 1990-es években az orosz Almaz Központi Tervező Iroda fejlesztette ki. A 2007 óta az Orosz Fegyveres Erőknél rendszeresített haditechnikai eszköz az SZ-300P és SZ-200 légvédelmi rendszereket váltotta fel.
Az eredményesen továbbfejlesztett verzióból Oroszország húsz légvédelmi rakétaosztályt állított fel 2016-ig, majd további ötvenhatot 2020-ig a nemzeti légtér védelmére a Moszkvai régióban, a balti kalinyingrádi exklávéban, a déli és a nyugati katonai körzetekben.
A soron következő alfejezetekben bemutatom az SZ-400-as légvédelmi rakétarendszer főbb jellemzőit, illetve ennek alapján elhelyezkedését és jelentőségét az orosz légvédelem garantálásának viszonyrendszerében.

  • Az SZ-400-as légvédelmi rakétarendszer bemutatása

Az SZ-400 Triumph légvédelmi rakétaendszer egy roppant komplex eszközkészletet magába foglaló haditechnika: többfunkciós radart, autonóm felderítő és célzási rendszereket, légvédelmi rakétarendszereket, indítóállásokat – SP85TE2 rakétaindítók a BAZ-64022 6×6-os vontatójárművön vagy a MAZ-79100 sorozatú szállító-emelő-indító (TEL) járművön- és parancsnoki és irányító központot integrál.

Annak érdekében, hogy többszintű védelmet hozzon létre, a fegyverrendszer -az SZ-300PMU rendszer rakétái mellett- négy új rakétatípust használ, teljeskörűen lefedi a légvédelmi spektrumot: a „rendkívül nagy hatótávolságú” 40N6 (400 km), „nagy hatótávolságú” 48N6DM (250 km), „közepes hatóválságú” 9M96E2 (120 km), illetve a „rövid hatóválságú” 9M96E (40 km) rakéták segítségével.
Az 40N6 rakétája 400 km-es hatótávolsággal rendelkezik, és aktív radaros célmegjelölést használ a nagy távolságban lévő légi célok elfogására, mind például az AWACS, J-STARS, EA-6B támogató zavarók és más nagy értékű célpontok ellen. A rendszerhez elsőként bevezetett rakéta a 48N6DM (48N6E3) volt. Ez a 48N6M továbbfejlesztett változata, amely nagy teljesítményű meghajtórendszerrel rendelkezik. A rakéta 250 km-es hatótávolságon belül képes légi célpontok megsemmisítésére. Végül a rendszer képes 9M96E2 közepes hatótávolságú föld-levegő, illetve 9M96E rövid hatótávolságú rakéták indítására is. A közvetlen becsapódásra tervezett rakéták nagy találati valószínűséggel képesek gyorsan mozgó célpontokat, például vadászgépeket találni a maximális 120 km-es hatótávolságon belül.

A rendszer minden típusú légi célpontot -egyidejűleg 36 darabot-, beleértve a repülőgépeket, pilóta nélküli légi járműveket (UAV), valamint ballisztikus és cirkálórakétákat, 400 km-es hatótávolságon belül, legfeljebb 30 km-es magasságban képes támadni. Ebben fontos szerepet játszik, hogy mint korábban említettem többfunkciós radaregyüttessel rendelkezik. Többek között a tűzvezető és célkövető radarja a 92N6E -Nato kódneve Gravestone.

Emellett 96L6 3D felderítő és célkövető radar is opcionálisan alkalmazható, amennyiben az SZ-400-ast autonóm módon vetik be. Emellett kiemelendő a 91N6E Big Bird elfogó és harcvezetési radarról beszélni, amely egyidejűleg akár 300 olyan célpontot képes észlelni és követni 600 km-es távolságon belül, mint a repülőgépek, forgószárnyasok, cirkálórakéták, irányított rakéták, drónok és ballisztikus rakéták.

Hatékonysága a korábban rendszeresített verziókhoz képest kétszeres mértékű. Ennek oka, hogy a telepítéstől számított öt percen belül bevethető, illetve minden haderőnem meglévő és jövőbeli légvédelmi egységeibe egyaránt integrálható. Ehhez kapcsolódóan fontosnak tartom megemlíteni a vezetés-irányítási rendszert, amelyet 55K6E szoftver és az Ural-532301 mobil parancsnoki jármű alkot. A parancsnoki állás LCD-konzolokkal van felszerelve az egyes ütegek légtérfelügyeleti adatainak feldolgozására. Irányítja és ellenőrzi a nagy hatótávolságú megfigyelő radarokat, nyomon követi a légi fenyegetéseket, rangsorolja a fenyegetéseket, és koordinálja a többi üteggel való párhuzamos működést. Továbbá a rendszer előnye, hogy más védelmi eszközrendszerekkel, például az SA-12, SA-23 és az S-300-as rendszerekkel is képes adatcserére.

Összefoglalóan kijelenthető, hogy az SZ-400-as rakétarendszer magasfokú sikerességének és hatékonyságának alapja a sokrétű kompatibilitás, a széleskörű felhasználhatóság és mozgékonyság.

  • Az orosz légtérvédelem „légvédelmi-buborékja”, azaz a háromszintű megközelítés koncepciója

Mindemellett Oroszország az elmúlt években nagy figyelmet fordított arra, hogy a fegyverrendszer telepítésre kerüljön ne csak a föderációt a Nyugat területeitől elválasztó pufferzóna-övezet orosz határterületeire, hanem a szövetséges országok területére is (1. ábra): 2008 után nem sokkal megjelent Örményországban, 2015-ben Szíriában, 2016-ban a Krím-félszigeten, majd 2022 elején Fehéroroszország területén is.

  1. 1. ábra – Az SZ-400-as légvédelmi rakétarendszer telepítési helyeinek térképe

Amennyiben megnézzük a légtérvédelmi rakétarendszer telepítésének területeit a térképen, akkor kirajzolódik az orosz gondolkodás alapja: a korábbiakban bemutatott tulajdonságai alapján a fegyverrendszer elhelyezésének jó megválasztásával, a nyugati hatalmak-Oroszországi Föderáció határvonal csaknem egész hosszán képes egymásba fonódó, egyenként 800 km átmérőjű biztonsági „légvédelmi buborékokat” kialakítani. Ezzel hivatott az ország légtérvédelmének korábban leírt, háromszintes koncepciójának megvalósulását garantálni. Amennyiben megnézzük ez a vonal egészen északon kezdődik, -a jelenleg még semleges, de NATO csatlakozást fontolgató- Finnország mellett fekvő Murmanszk közelében a Kola-félszigeten, amely elsősorban az Észak-sark területéből való kitermelési-részesedés, másodsorban pedig a globális felmelegedés útján hajózhatóvá váló északi kereskedelmi útvonalak ellenőrzése kapcsán válik kiemelt területté. Kissé dél felé haladva 2012-ben Kalinyingrádban is telepítésre került SZ-400-as légvédelmi rakétarendszer, amelynek alapvetően kettős szerepe van: erőkivetítésen keresztüli nyomásgyakorlás a Baltikum államaira, ugyanakkor védelem biztosítása az esetleg NATO-tagállamok területéről érkező támadásokkal szemben. Az ez évi ukrajnai eseménysorozat hatására jelent meg a rendszer az orosz bábállam Fehéroroszország területén is, amelynek stratégiai jelentősége a közvetlen NATO szomszédállamokkal szemben előretolt légtérvédelem biztosítása. Délfelé haladva a közvetlen orosz-ukrán határterületen három helyen, illetve a 2014-ben elfoglalt Krím-félszigeten is megtalálható az említett haditechnika. Emellett különösen fontosnak tartom megemlíteni, hogy a „pufferzóna-övezet” ebben a vonalban nem ér véget a Fekete-tenger medencéjének északi felében, hanem elér a történelmileg igen szoros együttműködő partner Örményországon „keresztül” egészen a patronált Szíriáig. Az itteni elhelyezéseknek egyértelmű geopolitikai és geostratégiai megfontoláson alapultak: a szíriai telepítés alapot biztosít a NATO-tagállam Törökország, illetve a Közel-Keleten fekvő amerikai szövetségesek, többek között Izrael felől érkező esetleges fenyegetések kivédésére. Valamint itt van Oroszország egyetlen olyan melegtengeri kikötője, Tartusz, amelyhez nem kell a NATO-tagállam Törökország által felügyelt Boszporuszon és Dardanellákon keresztülhaladnia. Míg Örményország ugyancsak ezen célból a Pfp-tag Azerbajdzsán és az egyik legszorosabb NATO-partnerország -korábbi orosz offenzív külpolitikát elszenvedő (2008-as orosz-grúz háború)- Grúzia tekintetében.

A leírtak tükrében kijelenthető, hogy Oroszország geopolitikai és geostratégiai alapon helyezi el az SZ-400-as légvédelmi rakétarendszerek mind a saját, mind szövetségesei, mind pedig a befolyása alatt álló államok területén. Ezen országok kiválasztása során elsődleges szempontot jelent a történelmi múltban gyökerező jó kapcsolatok (Szíria), a kereszténység és oroszajkú kisebbség védelmező szerep lehetősége (Örményország, Ukrajna), illetve az alapvetően amerikai/nyugat-barát szomszédokkal körülvett területek (Kalinyingrád, Kola-félsziget) megerősítése.
A geostratégiai jelentőség gondolatmenet mentén tovább haladva, a következő alfejezetben az orosz-ukrán konfliktus aktualitását szem előtt tartva a megvizsgálom, hogy reális esélye van -e a fent említettek alapján a Kígyó-sziget területére történő az orosz SZ-400-as légvédelmi rakétarendszerek telepítésének, avagy sem.

A Kígyó-szigetre történő telepítés lehetőségének vizsgálata

Az előző fejezetben leírtak és az elfoglalása érdekében tett jelentős orosz erőfeszítések alapján okszerű következtetésként adódik, hogy a Fekete-tenger – a Duna-deltával szembeni- egy apró szigete, a Kígyó-sziget is potenciális orosz légvédelmi rakétarendszer telepítési helyszín lehet -e.

Meglátásom szerint a sziget stratégiai fekvése kifejezetten előnyössé teszi, hogy Oroszország légvédelmének egy újabb „bástyájává” váljon. Jelen állításomat az alábbi megállapításokra alapozom:

  1. Orosz szemszögből tekintve kiemelt jelentőségű a Kígyó-sziget: az euroatlanti integráció keleti terjeszkedésének elsődleges prioritási területének a Balkán-félsziget közvetlen közelében fekszik, ezzel egyúttal az orosz érdekszféra Nyugat általi megsértésének központi elemei közé tartozik, ahol fokozott védelemre van szükség.
  2. A sziget az Oroszország kezén lévő Mariupoltól nagyjából csupán 50 km-re, míg a Krím-félszigettől 300 km-re fekszik, így amennyiben szigetként ismerik el és a határok a jelenlegi állapotukban „szilárdulnak meg”, a körülötte lévő kontinentális talapzatot orosz területnek kell tekinteni, amely a kizárólagos gazdasági övezetek kijelölése szempontjából kulcsfontosságú.
  3. Elhelyezkedéséből kifolyólag a sziget optimális katonai bázis létrehozására, mert beleilleszkedik a korábbi térképen jelzett pufferzóna-övezet vonalába.
  4. A fenti két ponttal összefüggésben a sziget birtoklásával jelentősen növekszik az orosz erőkivetítés a Fekete-tenger és a Balkán keleti részének térségében.
  5. A Fekete-tenger medencéjének nagy része nem orosz kézen lévő terület, így szükséges, hogy egésze felügyelet alatt tartható legyen. Kiemelt jelentőségű, hogy a terület légtere jelenleg közvetlen védelmi lefedettséggel nem rendelkezik. Így a védelem jelen szakaszon mutatkozó hiánya szükségessé teszi geostratégiai szempontból az SZ-400-as rendszer telepítését.

Az fent leírt öt ok alapján megalapozottnak tartom azon állításomat, miszerint a Kígyó-sziget egyrészt alkalmas, másrészt pedig potenciálisan megfelelő telepítési hely az SZ-400-as légvédelmi rakétarendszer számára. Mindez nem csak az orosz légtérvédelmi doktrínában megfogalmazott háromszintű megközelítés megvalósulását garantálja, de egyúttal beleilleszkedik az ország azon célkitűzésébe, hogy egy megerősített védelmi vonalat és pufferzónát hozzon létre önmaga és a Nyugati hatalmak között.

Összefoglalás, következtetések

Összefoglalásként elmondható, hogy a Szovjetunió hidegháború évei során tett erőfeszítései a légvédelmi rendszereinek kifejlesztésébe és folyamatos modernizációjába jelentős mértékben meghatározza Oroszország aktuális helyzetét. A jogelődnek köszönhetően az Oroszországi Föderáció egy csúcskategóriás légtérvédelmi rendszer, az SZ-400-as haditechnika birtokában van és jelenlegi is folytatja annak továbbfejlesztését.

A haditechnikai eszköz széleskörű kompatibilitása és felhasználhatósága révén kulcsfontosságú, kiválóan illeszkedik az ország légtérvédelmével foglalkozó doktrína háromszintű megközelítésébe és azon állami célkitűzésébe, hogy egy megerősített védelemmel rendelkező pufferzónát hozzon létre a föderáció és a Nyugati hatalmak közé.

Végül az általam végzett kutatás eredményeként megállapítható-amelyet öt érvvel támasztottam alá-, hogy a Fekete-tengeren található Kígyó-sziget geopolitikai és geostratégiai szempont egyaránt potenciális terület az SZ-400-as légtérvédelmi rakétarendszer telepítésére.

Kiemelt kép forrása: pexels.com

A NATO-Oroszország kapcsolat változása a 2014-es ukrán válságtól napjainkig: Különös tekintettel az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tevékenységére  

0

Bevezetés:

A jelen elemzés egyik fő tárgyát képező NATO egy olyan kollektív védelmi szövetség volt, amely mára 30 európai állam széleskörű katonai-politikai együttműködésévé nőtte ki magát és 1949 április 4-én Washingtonban annak érdekében alapították, hogy minden eszközzel biztosítsák a tagállamok szabadságát és biztonságát. Továbbá egy olyan nemzetközi szervezet, amely a hidegháború időszaka során a NATO első főtitkárának, Lord Ismay-nek tulajdonított mondás szerint hármas céllal hozták létre: “az oroszokat kint, az amerikaiakat bent, a németeket pedig lent tartani”.

Ugyanakkor Oroszország három évtizedes fennállása óta különleges „színfoltja” a világ biztonságpolitikai térképének, csak úgy, mint jogelődje a Szovjetunió volt. Az ország egyszerre ötvözi magában a régi „birodalmi” jellegű irányítás és szemlélet mellett a 21. század törekvéseit és technikai eszközeit. Éppen emiatt Oroszország és tevékenysége folyamatosan megosztja a regionális és a globális közvéleményt, legyen szó bel – és külpolitikai lépésekről, katonai stratégiákról vagy gazdasági kérdésekről. Erre a kettősségre pedig kiváló példaként szolgál az ukrajnai eseménysorozat is, amely, mint említettem alapjaiban véve írta át nem csak a NATO-Oroszország (egyébként sem változásoktól mentes) kapcsolatot, de jelét adja egyúttal a második világháború óta alakuló világrend átalakulásának is.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) és az Oroszországi Föderáció -csakúgy, mint a nemzetközi szervezet és a jogelőd Szovjetunió- kapcsolatát időről-időre az enyhülés és elhidegülés egymásutáni váltakozása fémjelezte. Véleményem szerint az elmúlt nyolc év eseményei is beleillenek az említett folyamatos viszonyváltozásba és tekinthetőek a történelem ismétlődésének: a Szovjetunió szétesése után a jogutód Oroszországgal való viszonyjavulást követően -2014-től kezdődően-, majd a 2022. február 24.-én indított támadással betetőzve ismét lejtmenetbe került az említett felek közötti kapcsolat.

Az elemzésben arra kívánok választ adni, hogy a 2014-es eseményektől kezdődően, majd a jelenleg zajló orosz-ukrán háború tükrében az Észak-atlanti Szövetség Szervezete és a „Nagy Medve” közötti viszonyváltozás miben mutatkozik meg legszignifikánsabban a nemzetközi szervezet tekintetében. Mindehhez az elemzés elméleti megalapozásaként először áttekintem a NATO-Oroszország kapcsolat alakulásának mérföldköveit 1991-től kezdődően. Felvázolom a viszonyváltozásról alkotott orosz és a 2014 utáni csúcstalálkozókon elhangzott orosz-NATO kapcsolatot érintő rendelkezések alapján a nemzetközi szervezet által képviselt nézőpontot. Végül zárógondolatként kitekintést teszek kollektív biztonsági szervezet aktuális álláspontjára.

Az enyhülés időszaka:

A Szovjetunió felbomlását és a hidegháborút követő időszakban Oroszországra a nyitás és a Nyugat-barát politika volt jellemző: a Boris Jelcin által folytatott külpolitika legfőbb célkitűzése ugyanis a múlttal való szakítás és az Amerikai Egyesült Államokkal való szoros együttműködés kialakítása volt. Így Oroszország a korábbi szembenállás után az enyhülés érdekében számos nemzetközi lépést tett. Az előző állításomat támasztja alá a tény, hogy bár ezzel a nézettel nem az orosz felsővezetés egésze értett egyet, 1991-ben Oroszország mégis csatlakozott az Euro-atlanti Együttműködési Tanácshoz, amellyel egyúttal megnyílt a lehetőség a Varsói Szerződés volt tagországainak és a posztszovjet államoknak is a NATO-val való kapcsolatteremtésre.

Továbbá példaként szolgál az is, hogy kicsivel később, 1994-ben a NATO és 23 másik állam létrehozta a Békepartnerség együttműködési programját. Így a partnerség keretein belül – melynek Oroszország is tagja – békefenntartói és katasztrófa-elhárítási feladatokat végeznek, különböző gyakorlatokat tartanak, illetve az országok közötti bizalomépítést és kommunikációt erősítő programok zajlanak.

A NATO és az Oroszországi Föderáció közötti bilaterális kapcsolatok hivatalos alapját az 1997-ben aláírt NATO–Oroszország Alapító Okirat teremtette meg. Ennek megerősítésére érdekében 2002-ben felállították a NATO–Oroszország Tanácsot (NATO-Russian Council). Továbbá annak érdekében, hogy elősegítse a kapcsolatteremtést és együttműködést, Oroszország még 1998-ban megalapított egy diplomáciai követséget a NATO számára. Ennek párjaként 2002-től egy katonai összeköttetési követség is felállt Moszkvában. A NATO-Russian Council tehát megfelelő keretet biztosított a kommunikációhoz, az aktuális biztonsági kérdések megvitatásához és a gyakorlati együttműködés széles spektrumához.

Moszkva álláspontja:

Vlagyimir Vlamigyirovics Putyin orosz elnök legfőbb célkitűzése az, hogy újra nagyhatalommá, orosz narratívában birodalommá tegye az Oroszországi Föderációt. Éppen ezért Moszkva Európát nem partnerként tartja számon, sokkal inkább egy olyan meghatározó geopolitikai tényezőként, amelyen keresztül rálátása nyílik a Szövetségre és az ott történtekre, ugyanakkor amellyel nem engedheti meg közös határok létrejöttét.

Ezen fentiekből fakadóan igyekszik megakadályozni minden olyan eseményt, amely várhatóan negatív stratégiai helyzetbe hozhatná Oroszországot. Például Grúzia vagy Ukrajna NATO-ba és az EU-ba való felvétele, és ezzel az orosz érdekszférából való folyamatos kivonása is egy ilyen lépésnek minősült, mely ellen azonnal fel kellett lépnie a Föderációnak. Továbbá fontos, hogy Oroszország nézőpontja szerint minden olyan NATO tevékenység, amely orosz érdekszférát érint, az sérti a 1997-es NATO-Oroszország Alapszerződést. A kérdés geopolitikai vonulatát kiemelve, orosz tekintetében a fentebb említett országok nemzetközi szervezetekbe való felvétele egyértelműen közös „határokat” és a geopolitikai narratíva szerinti puffer-zóna övezet részleges hiányát eredményezné az Oroszországi Föderáció határain.

2014, a fordulat éve:

A putyini korszak kezdete óta, vagyis gyakorlatilag az 1999/2000 -es évfordulótól kezdődően éleződik a NATO és Oroszország viszonya. Világszerte a politikusok és éppúgy az elemzők többsége Moszkvát teszi felelőssé az ukrajnai válság kialakulásáért és annak a napjainkban ismert szintjére való eszkalációjáért. Alapvetően teljes joggal, hiszen elég csak az elmúlt 25 év Kijevvel szemben támasztott orosz politikai és gazdasági nyomásgyakorlásokat, a különböző ukrán vezetés ellen irányuló zsarolásokat és lejárató kampányokat, vagy a helyi orosz nagykövet helytartói magatartását megemlíteni. Mindegyik általam hozott példa mutatja az erőteljes orosz ellentevékenység jelenlétét az ukrán területeken.
Ezek alapján az is egy felvetődő kérdés, hogy mi áll az Oroszországi Föderáció ilyen jellegű Ukrajna-politikája mögött. Véleményem szerint az agresszív, expanzív külpolitika fő mozgatórugója ebben az esetben sem más, mint például a balti államok, Fehéroroszország vagy akár Grúzia irányában volt (1. ábra).

  1. 1. ábra Oroszország expanzív külpolitikájának irányai

Az alapvető cél, hogy Oroszország a birodalom területi kiterjedését Moszkvából – mint központból – kiindulva fokozatosan restaurálja, visszaszerezve a korábbi cári érdekszférába tartozó – ma már független – államok felett az irányítást.
Ezt támasztja alá az elmúlt évek orosz külpolitikájának legtöbb megmozdulása is, így az orosz-grúz konfliktus(2008), a balti államok függetlenségének szovjet jog szerinti felülvizsgálata (2015) vagy Vlagyimir Putyin orosz elnök az Eurázsiai Gazdasági Unió vezetőinek találkozóján tett kijelentése, ami Lengyelországot háborította fel (2019). Mint a példákból is látszik számos állam esett már áldozatául, vagy vált kiszemelt célpontjává az oroszok nyugati terjeszkedésének. Így volt ez Ukrajna esetében is, ahol az oroszok politikai céljaik elérése érdekében a hibrid hadviselés eszköztárának széles skáláját alkalmazták, így a gazdasági nyomásgyakorlást, a médián keresztül terjesztett álhíreket vagy a hátország lakosságának elbizonytalanítását saját politikai vezetésében.

  1. NATO-csúcsok összegzése

Az ukrajnai eseményeket követően számos változás állt be az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének Oroszország-politikájában is, amely így a következő NATO-csúcs témakörét is alapvetően meghatározta.

A wales-i csúcs:

A 2014. szeptember 04-05-én megrendezésre került -az ukrán válság utáni első- wales-i NATO-csúcs fókuszpontjában Oroszország és a kollektív védelem kérdése állt. Az események hatására világossá vált, hogy a NATO-orosz kapcsolatok 2009-es „újraindítási kísérlete” kudarccal zárult. Ez a megállapítás nyugtalansággal töltötte el Lengyelországot és a balti államokat is, így a NATO-t a korábbiakhoz képes komolyabb válaszlépésekre sarkallta: a fő célkitűzés egy gyorsabban és rugalmasabban reagáló NATO kialakítása, hiszen a hidegháború óta az ukrán válság taszította a NATO és az Oroszországi Föderáció kapcsolatát a legnagyobb mélypontra, rámutatva ezzel a kollektív védelem és a teljes skálájú elrettentési képesség kialakításának fontosságára.

A csúcs négy legfontosabb rendelkezése közé tartozik, hogy a NATO-Ukrajna Bizottság (NUC) markánsan meghatározta, illetve elítélte Oroszország szerepét az Ukrajnában történtek kapcsán[1]. Továbbá bejelentették, hogy a nemzetközi szervezet nyíltan támogatni fogja Ukrajnát, amely kiterjed a fegyveres erők kiképzésre, a sebesültek ellátására, valamint új programok indítására az ukrán védelmi szektor képességfejlesztésére és kapacitásépítésére. A második fontos eredmény, hogy bizonyos tagállamok bilaterális alapon megkezdték a katonai-technikai segítségnyújtást Ukrajna számára. Harmadsorban fontos, az interoperabilitás jegyében kijelentette a Szövetség, hogy az ukrán fegyveres erők egyre több hadgyakorlatnak lesznek részesei. Az összes folyomány közül azonban, ami a legszignifikánsabban jelezte az orosz-NATO kapcsolatok romlását, az a szövetséges állam- és kormányfők nyilatkozata. Ennek száztizenhárom pontjából ugyanis huszonhárom érinti az említett kapcsolatot. Ezek egyik fontos felismerése, hogy a NATO békés Európáról alkotott képe alapvetően átalakult. Véleményem szerint a wales-i csúcs két legjelentősebb eleme, hogy a NATO nyíltan demonstrálta politikai elkötelezettségét Ukrajna mellett, továbbá a kollektív védelmi képességek fejlesztésére határozott döntéseket hoztak a szövetségesek. Így ez a találkozó alapvető fontosságú és korábban nem tapasztalt hozzáállásváltozást jelentett.

A varsói csúcs:

A wales-i után két évvel, 2016. július 08-09.-én Varsóban ismét megtartottak egy NATO csúcstalálkozót, melyben visszaköszöntek a korábbiakban lefektetett irányvonalak és Oroszország jelentősége is. Jens Stoltenberg, a NATO-főtitkára a szövetség megújulásaként és történelmi pillanetként jellemezte az itt hozott döntéseket. Habár a NATO ekkor is tagadta, hogy ellenségei lennének, a két fő cél a Szövetség keleti szárnyának megerősítése volt, valamint a tagállamok egységének kimutatása a világfelé. Ezekre pedig az elemzők szerint elsősorban az Oroszországi Föderáció tevékenységéből fakadó bizonytalan nemzetközi környezet miatt volt szükség. Az előbbi állítást igazolják az állam- és kormányfők által kiadott „Varsói nyilatkozat a transzatlanti biztonságról”  című dokumentumban foglaltak is, miszerint a NATO a változékony biztonsági helyzet legfőbb forrásaiként a Közel-Kelet, Észak-Afrika és a terrorizmus mellett Oroszország tevékenységét jelölte meg. Ennek ellenére azonban a tagállamok továbbra is – amennyiben a Föderáció magatartása úgy engedi – építő jellegű kapcsolatot igyekeznek ápolni és a Szövetség keleti-szárnyának megerősítése nem az oroszok provokációját célozza.

Véleményem szerint a varsói csúcs eredményei négy fő pontban foglalhatók össze. Elsőként a már említett keleti-szárny megerősítése érdekében hozott lépések, melyek jegyében létrehoztak egy „előretolt rotációs jelenlétet”,  amelyet még a 2014-es wales-i csúcson Barack Obama amerikai elnök szorgalmazott. Ez azt jelentette, hogy Lengyelország és a balti államok területére négy többnemzetiségű zászlóaljharccsoportot (4000 katona) telepítettek, szimbolizálva ezzel a Szövetség tagállamai közötti erős együttműködést. Ehhez kapcsolódik továbbá, hogy sok államban – így Magyarországon is – katonai vezetési pontokat és új parancsnoki struktúrát létesítettek, hogy adott esetben felkészültek legyen a támaszpontok, ha NATO erőknek kellene állomásoznia a területükön. Másodikként a csúcson elfogadásra került a váratlan támadások kezelésére létrehozott nagyon magas készenlétű (2-7 nap) összhaderőnemi haderőcsoport (VJTF létszámát 15.000 főre bővítették) és a NATO Reagáló Erők létszámemelése (40.000 főre). Harmadsorban pedig – figyelembe véve az orosz hadviselés által használt módszereket – a NATO a kibervédelmet is felvette a kollektív védelmi feladatok közé, elérve így, hogy ha valamely tagállamot kibertámadás éri, akkor az kollektív támadásnak legyen tekinthető. Valamint deklarálták azt is, hogy a tagállamok támogatni fogják a kiberhadviselés fenyegetéseinek elhárításával és a kibervédelemmel összefüggő kutatásokat. A csúcson megtárgyalt összes döntés közül azonban a legjelentősebbnek a negyedik, a NATO-EU közötti stratégiai megállapodás tekinthető. Ennek keretében a korábban egymással rivalizáló két nemzetközi szervezet egy jóval szorosabb együttműködést elé nézett a jövőben. A dokumentum számos kooperációs témát tartalmazott, így például a krími és az ukrajnai események kapcsán tapasztalt, a katonai és civil eszközöket felhasználó hibrid hadviselés elleni fellépés terén vagy az összehangoltabb tevékenység a kibervédelem területén. Továbbá a két szervezet gyakorlatainak – beleértve a hibrid gyakorlatokat is – koordinálására is kiterjedt a partnerség. Ezen témák az orosz hadviselés alapvetően használt eszközeit és módszereit, azok működési mechanizmusának működését befolyásolhatják, így is igazolva a NATO-orosz viszony megromlását.

Végül pedig a NATO-Ukrajna Bizottság is kiadott egy nyilatkozatot, melyben többek között felszólította Oroszországot is, hogy tartsa tiszteletében a nemzetközi jogot, vonja vissza a Krím annexiójáról hozott döntését, és tartózkodjon az országgal szembeni agresszív lépésektől, illetve a minszki megállapodásban foglalt tűzszünet betartására is felhívta figyelmét.

A brüsszeli csúcs:

2018 július 11-12.-én Brüsszelben tartották a következő NATO-csúcsot , amit a nemzetközi és a hazai sajtó is a „feszült”, illetve a „megosztó” jelzőkkel illetett. A Szövetség az előző találkozókon felállított stratégiai koncepcióban megfogalmazott hármas-feladatrendszerhez (ennek elemei: a kollektív védelem, a válságkezelés és a kooperatív biztonság) tartották magukat. Valójában ezt a csúcsot Oroszország kérdésének tekintetében sokkal inkább a 2016-os és 2017-es csúcsokon előírtak áttekintésére alkalmazták. Hiszen a NATO álláspontja szerint a folyamatosan változó biztonsági környezetben minden stratégiai irányból érkező fenyegetések ellen fel kell lépnie a Szövetségnek.

Ezen veszélyek egy fontos eredete pedig továbbra is Oroszország és annak agresszív külpolitikája. Így meggyőződésem szerint az itt hozott döntések is az orosz nyugati irányú terjeszkedést hivatottak megakadályozni, továbbá a hangsúly kezd eltolódni a tagállamok erejének és összetartásának nyílt kinyilvánításának irányába. Ezt igazolja, hogy két határozatcsomagok hoztak létre, melyek közül a Déli Csomag  tartalmaz minden olyan teendőt, amely a biztonság déli és közel-keleti irányba való kiterjesztéshez szükséges. A Készenléti kezdeményezéssel  a keleti irányból (Oroszországi Föderáció) érkező veszélyek elleni NATO Erők készenléte került új alapokra helyezésre. A parancsnoksági rendszer megerősítése, az új harcászati szervek létrehozása és a stratégiai mobilitás kérdésköre is mind azt bizonyítják, hogy a NATO reálisan számol azzal és felkészül arra, ha Oroszország ismét radikális területszerzési tervekbe kezdene, mint ahogyan Ukrajna esetében is tette.

A londoni csúcs:

2019 december 03-04-én London adott otthon a NATO legújabb csúcsértekezletének, amelyen a legfontosabb jövőbeli feladatok és célok meghatározása mellett a Szövetség megalakulásának 70. évfordulójáról is megemlékeztek a tagállamok állam- és kormányfői. A csúcson – annak ellenére, hogy már több, mint öt éve volt először hangos a média Oroszország ukrajnai tevékenysége miatt – még mindig vezető szerephez jutott a NATO-orosz kapcsolatok alakulása és az INF Szerződés kérdése is. A megfelelő hozzáállást illetően azonban nem volt egyhangú a vezetők véleménye. Jens Stoltenberg főtitkár a Szövetség álláspontjaként a korábbi csúcsok meggyőződését közvetítette, azaz, hogy a NATO nyitott a stratégiai párbeszédre Oroszországgal, amennyiben annak tevékenysége ezt lehetővé teszi. Továbbá ha szükséges, a tagállamok rendelkeznek megfelelő tervekkel és erővel Lengyelország és a balti államok védelmére. Ennek a kijelentésnek pedig kettős üzenete volt, egyrészt a tagállamok együttműködéséről volt hivatott tanúbizonyságot tenni, másrészt pedig a kollektív védelem megerősítését példázza, hiszen a katonai erő állomásoztatása az ez iránti elkötelezettség legerősebb kifejeződése. Tehát, ha szükséges, a NATO erői készek akár fegyveres intézkedéseket is foganatosítani az esetleges orosz támadások kivédésére. Többek között ez a megállapítás osztotta meg a tagállamok vezetőinek hozzáállását.

Ezt példázza Recep Tayyip Erdoğan török elnök kijelentése, miszerint Törökország nem fogja támogatni a NATO Lengyelországot és a balti államokat illető védelmi tervét– egy lehetséges orosz támadás esetén – ha országa (kurd) ellenségeit terroristáknak nem nyilvánítják. Egy újabb nézőpontot képviselt az orosz kérdést illetően Emmanuel Macron francia köztársasági elnök, aki úgy nyilatkozott, ha a Szövetség stabil Európát akar, ahhoz szükséges a stratégiai párbeszéd folytatása az Oroszországi Föderációval. Ennek alapvető előfeltétele, hogy az orosz-ukrán viszonyt rendezzék.

A 2021 júliusi brüsszeli csúcs:

A 2021. június 14-i brüsszeli NATO-csúcson a NATO-vezetők számos témakörben hoztak döntéseket és kérdések széles skáláját vitatták meg, hogy felkészítsék a NATO-t a ma és a holnap kihívásaira. Mindemellett a tagállamok képviselői megállapodtak a NATO 2030 kulcsfontosságú kilenc napirendi pontjában is, hogy megerősítsék a Szövetséget a következő évtizedben és azon túl.

Elsőként fontosnak tartják a politikai konzultáció mélyítését, valamint a szabályokon alapuló nemzetközi rend fenntartását. Ez utóbbi érdekében a NATO vezetői megállapodtak abban, hogy megerősítik a NATO kapcsolatait a hasonló gondolkodású partnerekkel és nemzetközi szervezetekkel – köztük az Európai Unióval –, és új kötelezettségvállalásokat alakítanak ki, többek között Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. Másodsorban szorosan összefügg egymással az  új stratégiai koncepció kidolgozásának igénye, az elrettentés és védelmi képességek megerősítése[2], a reziliencia növelése[3] és a technológiai előnyök megőrzésének célkitűzései[4].  Harmadsorban a NATO nagy hangsúlyt fektet erőfeszítéseinek fokozására, hogy segítse partnerei kiképzési módszereit és kapacitásépítését olyan területeken, mint a terrorizmus elleni küzdelem, a stabilizáció, a hibrid támadások elleni küzdelem, a válságkezelés, a békefenntartás és a védelmi reform. Ugyanakkor megjelenik egy kezdeményezés az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a megváltozott viszonyokhoz való adaptáció terén is, a NATO éghajlatváltozási és biztonsági cselekvési tervének keretében kész csökkenteni a katonai tevékenységből vagy létesítményekből származó üvegházhatású gázkibocsátásának mennyiségét. Végül pedig az említettek finanszírozásában is elkötelezettek a tagállamok, így további forrásokat határoznak meg annak biztosítására, hogy a Szövetség továbbra is garantálja a kollektív védelmünket és biztonságunkat 2030-ig és azon túl is.

Az idei brüsszeli csúcs:

2022.03.24.-én rendkívüli NATO-csúcs összehívására került sor Brüsszelben. Ennek fókuszpontjában Oroszország Ukrajna elleni agressziója állt, amelyet a nemzetközi szervezet az euro-atlanti biztonságra nézve az elmúlt évtizedek legsúlyosabb fenyegetésének minősített. A NATO kijelentette, hogy a lehető leghatározottabban elítéli Oroszország ukrajnai invázióját, felszólítja Vlagyimir Putyin elnököt felelőtlen és destabilizáló magatartásának haladéktalan leállítására az ENSZ Nemzetközi Bíróság döntésének értelmében. Továbbá felszólította Fehéroroszországot és Kínát, hogy tartózkodjanak az orosz háborús agresszió támogatásától.

Annak eredményeként, hogy a háború új biztonsági környezetet teremtett, a NATO megerősítette a konfliktus multidomain-jellegét és a biztonság 360°-os megközelítésének jegyében a szövetség keleti szárnyát: új, gyorsreagálású, többnemzetiségű harccsoportokat telepít Bulgáriába, Magyarországra, Romániába és Szlovákiába jelentős légi és haditengerészeti eszközökkel együtt. Ugyanakkor a NATO-tagországok egyetértettek abban, hogy el kell kerülni a háború további eszkalációját, Ukrajna határain túlra terjedését és egy Oroszország és a NATO közötti konfliktus kialakulását.

A szövetség világossá tette: nem részese a konfliktusnak, és nem szállít fegyvereket Ukrajnába – közölte Jens Stolenberg NATO-főtitkár. Végül a szövetség kiemelte, Oroszországnak hitelt érdemlő tárgyalásokat kell megkezdeni Ukrajnával konkrét eredmények elérése érdekében, kezdve a fenntartható tűzszünettel és a csapatai teljes kivonásával Ukrajna területéről. Oroszországnak a tűzszünet azonnali végrehajtásával kell megmutatnia, hogy komolyan gondolja a béke megteremtését célzó tárgyalásokat Ukrajnával.

Záró gondolatok:

A NATO-Oroszország kapcsolat történetében, a 2014-es ukrajnai válság és az azóta tartó időszak -különös tekinettel a 2022.februári eseményekre- ismét egy új szakasz kezdetét jelöli.  Ezt a változást a felek közötti viszony olyan mértékű romlása jellemzi, amelyre az eddigiek során kevés alkalommal volt precedens.

Az elmúlt nyolc év csúcstalálkozóinak főbb témáit és meghozott döntéseit áttekintve világossá válik, hogy a NATO-orosz kapcsolat a hosszú eltelt idő ellenére is állandó napirendi pontja volt a találkozóknak, így alapjaiban véve határozza meg a Szövetség stratégiai lépéseit és Oroszország-politikáját és ez a viszonyváltozás elsősorban annak konzisztens folytatásában manifesztálódik. A NATO folytatja transzformációját egy még veszélyesebb stratégiai-realitás felé és a stratégiai irányváltásnak fogja majd alárendelni az új stratégiai koncepciót is Madridban. Az elemzésben leírtak alapján kijelenthető, hogy jelenleg a szervezet preventív, arányos és olyan intézkedések meglépését tűzte ki célul, amelyek nem növelik az eszkalációt: nagy hangsúly helyeződik a kollektív védelemre és a -korábbi forward presence helyett- a forward defence koncepciójára.

Összefoglalóan a gyakorlatban látható, hogy a védelem és biztonság megerősítése széleskörűen történik, kezdve az elméleti alapok lehelyezésétől és megújításától (a politikai konzultáció NATO hármasfeladatrendszerbe való beemelése, készenléti tervek kidolgozása, az ezekhez szükséges NATO-s eszközök, képességek megjelölése stb.) a tényleges csapatmozgósításig (új magyar, szlovák, bolgár és román zászlóalj-harccsoportok létrehozása) a keleti szárny erőinek megerősítéséért.

[1] Többek között megállapításra került az, hogy orosz katonák is részt vettek a harcokban, illegális a Krím-félsziget annektálása, valamint a NATO felszólította Oroszországot az Ukrajnát érintő agressziótól való távolmaradásra.

[2] A szövetségesek továbbra is arra törekednek, hogy 2024-ig teljesítsék a NATO által elfogadott irányelvet, miszerint a GDP 2%-át költsék védelemi kiadások, és annak 20%-át új fejlesztésekre fordítsák.

[3] A NATO-tagállamok megkezdik a szélesebb és összehangoltabb megközelítés alkalmazását, megerősített ellenállóképességi kötelezettségvállaláson keresztül, így a szövetség egészére kiterjedő reziliencia-célok alapján, az adott országra szabott célkitűzéseket hoznak létre, amelyek reziliencia-célokat és végrehajtási terveket vezérlik, világosabb és mérhetőbbé téve a NATO ellenállóképességét tagállami és szövetségi szinten egyaránt.

[4] A NATO vezetői megállapodtak abban, hogy elindítják a Defence Innovation Accelerator for the North Atlantic (DIANA) szervezetet, a kritikus technológiákkal kapcsolatos transzatlanti együttműködés fellendítése érdekében, valamint egy NATO Innovációs Alap létrehozásában, amely a feltörekvő technológiákkal foglalkozó start-upokba fektet majd be.

Kiemelt kép forrása: pixabay.com

EU hírfigyelő 2022 február

0

Közös biztonság-és védelempolitika

(Írta: Kovács Rebeka Regina)

A Tanács 2022. február 3.-án megújította az uniós terrorista listát, amely a terrorizmus elleni küzdelem érdekében korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyeket, csoportokat és szervezeteket sorol fel. A listát a 2001. szeptember 11.-i terrortámadásokat követően hozták létre a 1373/2001 ENSZ BT határozat végrehajtásaként. A listán, amelyet a Tanács félévente vizsgál felül, 13 személy és 21 csoport és szervezet szerepel, akiknek a pénzeszközei befagyasztásra kerülnek. Emellett pedig az uniós gazdasági szereplők számára tilos további pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat a rendelkezésükre bocsátani. Azt azonban fontos megemlíteni, hogy ez a szankciórendszer elkülönül az Al-Kaida és az ISIL/Daesh ellen irányuló uniós rendszertől, mivel az EU önállóan is alkalmazhat intézkedéseket az említett szervezet vagy velük kapcsolatban álló és/vagy támogató személyek és szervezetek ellen. Február 28-án pedig még tovább bővült az EU terrorizmus elleni szankciós lista, a Tanács úgy döntött, hogy Afganisztánban és a szomszédos régióban működő Al-Kaidához és ISIL/Da’esh-hez köthető két csoportot és két személyt felvesz az uniós szankciós rendszerbe. A listára felkerült az „Al-Kaida az indiai szubkontiensen” (AQIS) és annak vezetője, az „ISIS-K” (Iszlám Állam Khoraszán tartomány) szóvivője, Aziz Azam és a „Daesh-Hind tartomány” (Indiában működő Iszlám Államhoz köthető csoport) szóvivője. Az új intézkedésekkel összesen 8 személyre vonatkozik már a beutazási tilalom és a vagyonbefagyasztás.

Megrendezésre került az Európai Unió – Afrikai Unió csúcstalálkozó is. Az Afrikai Unió képviseletében Macky Sall, a Szenegáli Köztársaság és az Afrikai Unió elnöke találkozott Charles Michel-lel az Európai Tanács elnökével 2022. február 17 és 18 között.

A találkozó a következő eredményekkel zárult:

  • az EU és az AU vezetői elkötelezik magukat a megújult partnerség közös jövőképének kialakítása mellett az egyre növekedő közös kihívások tudatában,
  • a közös jövőkép célja a partnerség megszilárdítása, a szolidaritás, béke, biztonság és a fenntartható gazdasági fejlődés,
  • helyi és regionális beszerzési mechanizmusok támogatása és a vakcinák, orvosi termékek egyenlő elosztása,
  • az EU megerősíti elkötelezettségét, hogy legalább 450 millió oltóanyagot biztosít Afrikának és Team Europe 3 milliárd USD-vel támogatja a Covax-programot és az oltási programot a kontinensen,
  • a Team Europe további 425 millió euróval támogatja az oltási program mobilizálását és az adagok hatékony elosztását, valamint az egészségügyi dolgozók képzését és az elemzési, szekvenálási kapacitást,
  • 150 milliárd eurós Afrika-Európai beruházási csomag, amely támogatja a 2030-ig kitűzött és az AU 2063-as terveket,
  • megújított és megerősített együttműködés a béke és biztonság érdekében az Afrikai Béke és Biztonság Architektúrája (APSA),
  • megfelelő képzés, a kapacitások és felszerelés biztosítása, az autonóm békeműveletek támogatása, megerősítése és kiterjesztése, az afrikai védelmi és biztonsági erők megerősítése, többek között uniós missziók és segítségnyújtás révén, valamint a bűnüldözési kapacitásépítés támogatásán keresztül,
  • együttműködés a kiberbiztonság területén és emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdítása,
  • fokozott együttműködés migráció és mobilitás terén: közös fellépés kapacitásépítés révén a migrációval foglalkozó afrikai intézményekkel, az illegális migráció megelőzése, határigazgatás javítása, menekültügyi rendszerek erősítése, szakképzés és szakképesítés támogatása,
  • multilateralizmus iránti elkötelezettség, a nemzetközi együttműködés előmozdítása, a globális egyenlőtlenségek leküzdése és enyhítése, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a “globális közjavak” jobb biztosítása,
  • támogatás a WTO szükséges reformjának megvalósításához és működésének javításához, a többoldalú kereskedelmi rendszer megerősítése érdekében.

Kiberpolitika

(Írta: Gál Henrik Norbert)

A február a már ismert orosz-ukrán konfliktus kapcsán több ponton is érdemi fejlődést hozott a kiberbiztonság területén. Az EU segítséget ígért Ukrajnának az orosz kibertámadások ellen, mely ígéretét teljesítette is, mégpedig oly módon, hogy egy szakértőkből álló bizottságot delegált számukra. A CRRT (Cyber Rapid Response Team) csapat helyi és távolsági segítségnyújtást is ígért. Erre komoly szükség is van, hiszen az orosz konfliktus hatására Európa-szerte elrendelték a kiberbiztonsági készültséget, miután Nagy-Britannia nemzetközi hatású kibertámadásra figyelmeztette a közösséget. Ennek előzményei ismertek, hiszen orosz hackercsapatok többek között a hadsereget, a minisztériumokat, a bankokat is támadás alá vették.

Szankciós politika

(Írta: Haiszky Edina Julianna)

Az Európai Unió Oroszországot érintő februári szankcióspolitikájának első lényegi elemeként korlátozó intézkedéseket fogadott el február 21-én öt magánszeméllyel szemben, akik olyan fellépéseket és politikákat hajtottak végre, amelyek aláásták vagy veszélyeztették Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét. A megjelölt személyeket az Orosz Föderációban az Állami Duma tagjainak 2021. szeptember 19-én választották meg az illegálisan annektált Krím-félsziget és Szevasztopol városának képviseletére, valamint a szevasztopoli választási bizottság vezetői és helyettes vezetői pozíciójára.

Az Oroszország elleni első szankciócsomagot az Unió 2022.02.23-án fogadta el válaszul az ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyék nem kormányzati ellenőrzés alatt álló területeinek független entitásként való ismerésére, valamint az ezt követő döntésre, miszerint orosz csapatokat küld ezekre a területekre.

Az elfogadott csomag a következőket tartalmazza:

  1. célzott szankciók az orosz Állami Duma 351 tagja és további 27 személy ellen,
  2. a Donyecki és Luhanszki terület nem kormányzati ellenőrzés alatt álló területeivel fenntartott gazdasági kapcsolatok korlátozása,
  3. Oroszország hozzáférésének korlátozása az EU tőke- és pénzügyi piacaihoz és szolgáltatásaihoz.

Az első szankcióscsomag rendelkezésének szigorításaira 2022.02.23-án került sor, az Oroszország Ukrajna elleni agresszióját követően összehívott rendkívüli csúcstalálkozója során. Az Oroszország elleni további szankciók célpontjai:

  1. a pénzügyi szektor
  2. az energia- és a közlekedési ágazat
  3. kettős felhasználású termékek
  4. exportellenőrzés és exportfinanszírozás
  5. a vízumpolitika
  6. az orosz magánszemélyekkel szembeni további szankciók
  7. új listázási kritériumok

Oroszország ukrajnai inváziójára válaszul az EU második szankcióscsomagját 2022.02.25.-én adták ki: az EU úgy döntött, hogy befagyasztja Vlagyimir Putyin, az Orosz Föderáció elnöke és Szergej Lavrov, az Orosz Föderáció külügyminiszterének magánvagyonát. Emellett korlátozó intézkedéseket vezetett be az orosz Nemzetbiztonsági Tanács tagjaival és az orosz Állami Duma azon maradék tagjaival szemben, akik támogatták az önhatalmúlag kikiáltott donyecki és luhanszki “köztársaságok” Oroszország általi azonnali elismerését. A Tanács megállapodott továbbá egy további egyéni és gazdasági intézkedéscsomagról, amellyel az Oroszország által Ukrajna ellen elkövetett, provokálatlan és indokolatlan katonai agresszióra reagálnak. Ezek a szankciók a pénzügyi, az energetikai, a közlekedési és a technológiai ágazatra, valamint a vízumpolitikára terjednek ki.

A harmadik szankcióscsomagot 2022.02.28-án adta ki az EU, amelyben újabb intézkedéseket hagyott jóvá az Oroszországi Föderáció által Ukrajna ellen elkövetett, provokálatlan és indokolatlan katonai agresszióra válaszul. Az új intézkedések a következőket foglalják magukban:

  1. az orosz központi bankkal folytatott tranzakciók tilalma
  2. 500 millió eurós támogatási csomag az ukrán fegyveres erők felszerelésének és ellátásának finanszírozására,
  3. az EU légterének átrepülési tilalma és az orosz légitársaságok uniós repülőterekre való belépésének tilalma,
  4. új szankciók további 26 személlyel és egy szervezettel szemben.

Környezet-, energia- és klímapolitika

(Írta: Mészáros Kinga)

Az energia- és klímapolitika területén a legkiemelkedőbb hír, hogy februárban a Bizottság bemutatta a kiegészítő éghajlatváltozási aktusát. A taxonómia az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányul, különösképpen bizonyos gáz- és nukleáris tevékenységekre. Nagy eredmény, hogy a biztosi testület politikai megállapodásra jutott a szövegről. Az uniós taxonómia célja, hogy a magánbefektetéseket olyan tevékenységekhez irányítsa, amelyek szükségesek a klímasemlegesség eléréséhez. A taxonómiai besorolás azonban nem határozza meg, hogy egy adott technológia része lesz-e a tagállami energiamixnek vagy sem. A cél az átmenet felgyorsítása azáltal, hogy minden lehetséges megoldást felhasznál az klímapolitikai célok elérésében. A kiegészítő klímatörvény lényegében további gazdasági tevékenységeket vezet be az energiaszektorból az EU taxonómiájába, azaz azokat a nukleáris és gázipari tevékenységeket emeli még be, amelyek szintén átmeneti tevékenységként számba vehetőek. Emellett az átláthatóság érdekében speciális közzétételi követelményeket vezet be a gáz- és atomenergia-ágazatban folytatott tevékenységeikkel kapcsolatban a vállalkozások számára.

A vizsgált időszakban több támogatást is bejelentett az EU az energia- és klímapolitikai célok elérése érdekében. A Bizottság több, mint 110 millió eurós beruházást jelent be a LIFE program integrált környezet- és éghajlatvédelmi projektjeibe. A finanszírozás 11 uniós országban (Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Lettország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország és Szlovénia) támogatja az új környezetvédelmi és klímapolitikai projekteket, elsősorban a természetvédelem, a tiszta levegő, a vízgazdálkodás, a klímaváltozás mérséklése, illetve klímaváltozáshoz való alkalmazkodás területeit. Emellett az Európai Beruházási Bank és a Solas Capital együttesen fektet be az épületek energiahatékonyságába szerte az Európai Unióban. Az épületek energiahatékonysági fejlesztése kritikus a klímapolitikai célkitűzések elérésében, hiszen ezek felelősek az Európai Unió energiafogyasztásának 40%-áért és CO2-kibocsátásának 36%-áért. A Solas Capital AG által működtett és az Európai Beruházási Bank által társfinanszírozott alap célnagysága 200 millió euró. Az alapból hitelfinanszírozást nyújt energiaszolgáltató cégeknek energiahatékonysági és kisebb megújulóenergia-projektek megvalósításához.

Az időszakban sor került az EU-Norvégia találkozóra is, amelynek célja az EU és Norvégia közötti párbeszéd és együttműködés fokozása volt az éghajlattal, az energiával és az ipari átalakulással kapcsolatban. Mindennek keretén belül elsősorban az éghajlatváltozás mérséklésére és az energiafüggőség csökkentésére koncentráltak a felek a magas szintű diskurzus során. Februárban sor került az EU-USA Energia Tanács találkozóra is. A találkozón Josep Borrell beszéde is elhangzott, amely számos irányát felvázolta az uniós gondolkodásnak a térség geopolitikai eseményeit illetően, a vonatkozó szakpolitikákra fókuszálva. Kiemelte az Európa és a keleti szomszédság, valamint a Nyugat-Balkán stabilitását veszélyeztető geopolitikai turbulenciát. Ennek kapcsán rosszallta az Orosz Föderáció arra irányuló magatartását, hogy geopolitikai haszonszerzési fegyverként használja az Európába irányuló energiaellátást a világméretű energiaárak emelkedése közepette. A potenciális fenyegetés és következményeinek kiküszöbölésére az Unió megkereste a főbb energiaszolgáltatókat is, hogy fokozza a felkészültséget, és biztosítsa, hogy az energiaellátás továbbra is megbízható, megfizethető és biztonságos maradjon nem csak nekünk, az Európai Uniónak, hanem Ukrajnának, Moldovának és a Nyugat-Balkánnak is. Emellett szó esett a klímavészhelyzetről is, amelynek kapcsán kiemelte az átmenet felgyorsításának szükségességét globális szinten. Kiemelte, hogy az Energia Tanács jó alkalom annak biztosítására, hogy a COP26-on elfogadott ambiciózus transzatlanti menetrend kézzelfogható eredményeket hozzon, s megemlítette a partnerség egyik korábbi eredményét, a globális metán kezdeményezést. Februárban sor került az Egy Óceán Csúcstalálkozóra is a franciaországi Brest-ben. A Bizottság képviseletében, Von der Leyen ambiciózus kezdeményezéseket mutatott be a tisztább, egészségesebb és biztonságosabb óceán előmozdítása érdekében, a Csúcstalálkozóhoz való uniós hozzájárulás részeként, valamint az EU vezető szerepének demonstrációjaként az óceánokkal kapcsolatos kihívásokra adott átfogó válaszadásban. Von der Leyen elnök három kulcsfontosságú együttműködési kezdeményezést jelentett be: egy új nemzetközi koalíciót a nyílt tengeri biológiai sokféleség védelmére; egy jelentős számítástechnikai projektet, amely lehetővé teszi a kutatók számára, hogy digitálisan szimulálják a világ óceánjait; valamint az EU kutatási küldetését, hogy 2030-ig helyreállítsa óceánjainkat és vizeinket.

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-2-I-NKE-131 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Szomszédságpolitika

(Írta: Mészáros Kinga)

Déli szomszédságpolitika

Ursula Von der Leyen az Európai Bizottság elnökeként első látogatását tette Marokkóban, ahol a kormányfővel, Aziz Akhannouch-sal vett részt találkozón. Kiemelte, hogy a találkozó barátságos légkörben, eredményesen zajlott le. Von der Leyen megjegyezte a történelmi kapcsolatokat Európa és Marokkó között, illetve azt, hogy Marokkó az Európai Unió vezető partnere az afrikai kontinensen gazdasági és kereskedelmi kérdésekben. Kiemelte a gazdasági kapcsolatokon túli személyes kapcsolatokat is, hiszen Marokkóban ének európaiak, s Európában marokkóiak. A két kultúra egymásra való évszázados hatásain alapulva, Von der Leyen megerősítette az EU elkötelezettségét e kapcsolatok további elmélyítése mellett – szomszédként, partnerként és barátként.

A déli szomszédságpolitika országaiban februárban nagy hangsúly helyeződött a környezeti biztonság és energiabiztonság területeire. Létrehozásra került egy új európai projekt, a RESET (RESults Enabling Transitions: mapping, synthesising and mainstreaming sustainable, green circular business support achievements in the MED region, for replication and policy-making) a zöld és fenntartható vállalkozások támogatására a Földközi-tenger térségében, amely célja a zöld és körforgásos vállalkozások gazdasági, környezeti és társadalmi hatásainak katalizálása a kapacitásépítés és a helyi, nemzeti és regionális támogató ökoszisztémák fejlesztése révén. Megalakításra került olasz mintára a Coastal Cities Network is, amely a Földközi-tenger tengeri szeméttől való védelmére irányul. Ez lényegében egy platform az olasz területen már bevezetett jó gyakorlatok hálózatának disszeminációjára. A bilaterális programok keretében kiemelendő az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 25 millió eurós pénzügyi csomagja a marokkói zöld átállás fellendítésére. A marokkói pénzintézetek a finanszírozást alhitel formájában nyújtja majd helyi polgároknak, mikro-, kis- és középvállalkozásoknak és más vállalatoknak, célja az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást szolgáló technológiákba való befektetések motiválása. Jordánia folyamatos erőfeszítéseinek támogatása annak érdekében, hogy csökkentse a „non-revenue water” (megtermelt és a fogyasztóhoz való megérkezés előtt „elveszett” víz) mennyiségét az EU által finanszírozott WES projekt keretében. A projekt nemzeti tevékenységet indít az elveszett víz mennyiségének mérséklésére irányuló szakpolitika kidolgozásának céljából, így növelve a jordán lakosság vízellátását és a szűkösen rendelkezésre álló erőforrás védelmét és fenntarthatóbb kezelését. Az EU a vízbiztonság területén indított projektet Libanon területén is. A Fiatalság a Jobb Fenntartható Fejlődésért projekt egyike azoknak a projekteknek, amelyeket Libanonban a RESMYLE projekt al-támogatásán keresztül valósítanak meg. Célja a fiatalok szerepének megerősítése és a fenntartható fejlődés céljainak – nevezetesen a hatodik „tiszta víz és higiénia” és a tizedik, „az egyenlőtlenség csökkentése” – előmozdítása érdekében három dél-libanoni körzetben. Az Alexandriai Kereskedelmi Kamara az egyiptomi Európai Üzleti Szövetségek Szövetségével együttműködve hivatalosan elindította az El Amreya Pilot alprojektet, az első teljes mértékben napelemekkel működő nagykereskedelmi piacot. Az alprojekt a MAIA TAQA projekt keretében került megalakításra, amely Egyiptom energiahatékonyságának növelésére fókuszál.

Februárban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank Igazgatótanácsa jóváhagyta az Egyiptomra vonatkozó országstratégiáját, amely az egyiptomi kormánnyal együttműködésben meghatározott három kulcsfontosságú prioritásra összpontosít, amelyek összhangban állnak annak ambiciózus, nemrégiben elindított reformprogramjával:

A 2022 és 2027 közötti időszakban a Bank három stratégiai prioritásra összpontosít:

  • befogadóbb gazdaság előmozdítása az egyiptomi vállalkozások, a nők és a fiatalok számára,
  • az Egyiptom zöldgazdasági átalakulás felgyorsítása,
  • az ország versenyképességének fokozása a magánszektor növekedésének támogatásával és a kormányzás megerősítésével.

Az Európai Beruházási Bank, az Európai Unió és a marokkói Gazdasági és Pénzügyminisztérium két megállapodást írt alá egy beruházási program finanszírozásáról, amely 150 közösségi iskola építésére irányul főleg Marokkó vidéki területein. Ezek az EBB-től és az Európai Uniótól származó pénzügyi hozzájárulások a Marokkói Királyság oktatási szektorának 2015–2030-as reformjának részét képezik, amelynek célja, hogy az egész országban erősítse az oktatáshoz való hozzáférés egyenlőségét, különös tekintettel az esélyegyenlőségre és a lányok helyzetére az oktatás valódi megújulása érdekében.

Magas szintű szakpolitikai értekezleten mutatták be az Európai Unió – Palesztina Befektetési Szemle első kiadását, amely a Team Europe befektetéseit mutatja be az országban. A befektetés jelentős 42 milliárd eurós összegű, amely a palesztin éves GDP több mint 10%-át teszi ki. A befektetések nagy részét a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének javítására fordítják. Egy másik jelentős befektetési terület az energia, ezen belül a megújuló energiaforrások finanszírozása, az energiainfrastruktúra, valamint az energiahatékonyság.

Keleti szomszédságpolitika

A keleti szomszédság kapcsán Ukrajna került előtérbe az időszakban. Az ukrajnai háború kitörése előtt is már sor került több magas szintű politikai találkozóra. Február 1-jén Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke Kijevbe látogatott, hogy bebizonyítsa, az EU rendíthetetlenül támogatja Ukrajna szuverenitását és területi integritását. Dombrovskis találkozott Volodimir Zelenszkij elnökkel, Denis Shmyhal miniszterelnökkel és más kormányképviselőkkel. Részt vett a kijevi emlékfalnál tartott ünnepségen is, és a térség biztonsági kihívásairól tárgyalt a kormány képviselőivel. Az ezt követő napon, február 2-án az Európai Bizottság jóváhagyta az Ukrajna számára nyújtandó, legfeljebb 1,2 milliárd eurós sürgősségi makroszintű pénzügyi támogatási programra vonatkozó javaslatot. A támogatási alapokat hosszú lejáratú hitelek formájában, rendkívül kedvező feltételekkel bocsátják Ukrajna rendelkezésére, hogy a pénzügyi segítség hozzájáruljon az ország makrogazdasági stabilitásának és általános ellenálló képességének fokozásához, tekintettel a geopolitikai bizonytalanságra, amelyet Oroszország katonai felépítése okozott Ukrajnában és környékén. E javaslatnak a Tanács és az Európai Parlament általi gyors elfogadása lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy azonnal 600 millió eurós részletet folyósítson Ukrajnának.

A későbbiekben az Európai Bizottság az EU polgári védelmi mechanizmusán keresztül megkezdte az ukrán polgári lakosság támogatásához szükséges alapvető kellékek szállításának koordinációját. Az EU polgári védelmi mechanizmusán keresztül kínált elsősegély többek között a következőket tartalmazza: maszk, kesztyű, gumicsizma, áramfejlesztő, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, antibiotikum, fertőtlenítőszer, sátor, földi lepedő, takaró, higiéniai készlet, fejlett orvosi állomás, védőruha, védőszemüveg. A humanitárius helyzet romlásával, a Bizottság az ENSZ sürgős segélykérésének részeként további 90 millió euró allokálását jelentette be sürgősségi segélyprogramokra az ukrajnai háborúban érintett civilek megsegítésére. A finanszírozás az ukrajnai és moldovai embereket segíti, s elsősorban élelmet, vizet, egészségügyi eszközöket, menedéket és az alapvető szükségleteik kielégítését segít fedezni.

Február 27-én az EU Külügyi Tanácsa politikailag jóváhagyta az ukrán fegyveres erők támogatási csomagját. Josep Borrell, az EU főképviselője szerint a Tanács úgy döntött, hogy minden képességét felhasználja, hogy támogassa az ukrán hadsereget 450 millió euró értékben fegyverekkel, valamint további 50 millió eurónyi üzemanyaggal és védőfelszereléssel.

Február 9-én az EU új regionális programot indított a COVID-19 utáni zöld helyreállításra a keleti partnerség számára – „EU4Environment – Water Resources and Environmental Data” néven. Az új program hozzájárul a keleti partnerországok hosszabb távú környezeti, éghajlati és társadalmi-gazdasági ellenálló képességéhez. A program célja az emberi egészség és jólét javítása, valamint a Fenntartható Fejlődési Célok elérése Örményországban, Azerbajdzsánban, Fehéroroszországban, Grúziában, a Moldovai Köztársaságban és Ukrajnában.

Február 2-4-én az Európai Unió és az Európa Tanács közös projektje, a CyberEast projekt pénzügyi nyomozásról, virtuális fizetőeszközről és darknetről tartott képzést egy 21 fős grúz nyomozóból és ügyészből álló csoport számára. A résztvevők megismerkedhettek a blokklánc-elemzéssel és más kérdésekkel, mint például a különböző Virtual Asset Service Providers (VASP) és a grúz állampolgárok kriptovaluta birtoklási és kereskedési módja.

Az energiabiztonság területén számos előrelépés történt. Február 17-én az Energiaközösség szakértői az EU grúziai küldöttségével és az energiaszektorban működő nemzeti hatóságok képviselőivel szoros együttműködésben elindították az EU4Energy technikai segítségnyújtási kezdeményezést. Célja, hogy olyan szabályokat hozzon létre, amelyek biztosítják az ellátás biztonságát a villamosenergia-ágazatban. Ez hozzájárul az ellátási válságok megelőzéséhez, felkészüléséhez és a következmények mérsékléséhez, így a polgárok és az ipar ellátásbiztonságához. A Déli Gázfolyosó Tanácsadó Tanácsának nyolcadik miniszteri ülése, amelyet február 4-én tartottak Bakuban, megerősítette az Azerbajdzsán Köztársaság és az Európai Unió közötti stratégiai energetikai partnerséget. A találkozó társelnökei, Parviz Shahbazov azerbajdzsáni energiaügyi miniszter és Kadri Simson energiaügyi európai biztos sajtónyilatkozata szerint a partnerség a hosszú távú energiabiztonság, az ellátás biztonsága és a zöld energiára való átállás közös céljain alapul. Az EU képviseletében Kadri Simson hangsúlyozta a Déli Gázfolyosó lehetséges kiterjesztésének vizsgálatát célzó erőfeszítéseket új energiapiacok felé, beleértve a Nyugat-Balkánt, és javasolta az ebben az esetben felmerülő összes kereskedelmi, környezetvédelmi, műszaki, szabályozási és éghajlati vonatkozású kérdés felmérését.

Február 4-én az Európai Tanács elnöke, Charles Michel, Emmanuel Macron francia elnök, Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök és Nikol Pasinjan örmény miniszterelnök online találkozott egymással. Michel és Macron megerősítették teljes elkötelezettségüket a feszültség csökkentését és a térségbe vetett bizalom kiépítését célzó erőfeszítések támogatása mellett. Számba vették a keleti partnerség decemberi csúcstalálkozója alkalmával megtartott találkozók óta elért előrehaladást, különös tekintettel a fogvatartottak közelmúltbeli szabadon bocsátására, az eltűnt személyek felkutatására irányuló folyamatban lévő közös erőfeszítésekre, valamint a vasúti sínek közelgő helyreállítására. A bizalom helyreállításának egyik lépéseként értékelendő, hogy újabb nyolc örmény katonát engedtek szabadon, s térhettek vissza hazájukba.

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-2-I-NKE-131 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Regionális politika
(Írta: Kovács Rebeka Regina)

2022 február 8-án megjelent az Európai Unió 8. Kohéziós Jelentése. A Bizottság háromévente ebben a dokumentumban közzéteszi az EU gazdasági, társadalmi és területi kohéziójáról a jelentéseit, illetve bemutatja az elért eredményeket és az EU szerepét a „regionális fejlődés motorjaként”. A jelentés tulajdonképpen pillanatképet nyújt az uniós régiók fejlődési állapotáról és az előttük álló kihívásokról számos mutató vizsgálatán keresztül, mint például a jólét, foglalkoztatás, oktatási szint, elérhetőség és kormányzás. Ezenfelül a dokumentum értékeli a régiók közötti különbségeket (innováció, foglalkoztatás és intézményi kapacitás terén), a régiók pozícióját a digitális átállás terén és a támogatások szükségességét. A dokumentum felhívta a figyelmet arra, hogy a tagállamokon belüli belső regionális különbségek nőttek, akár csak az innovációs szakadék. A foglalkoztatás ugyan nőtt, de számos közepes jövedelmű és kevésbé fejlett régió, különösen az EU déli és délnyugati részén gazdasági stagnálástól vagy hanyatlástól szenvedett. A jelentés kiemeli azt is, hogy az EU népessége öregszik. Az új, 2021-2027-es kohéziós politika célja, hogy továbbra is a régiókba és az állampolgárokba „fektessenek be”, amelyet szorosan összehangolnak a NextGenerationEU csomag pénzügyi erejével. A NextGenerationEU részeként a REACT-EU további 50,6 milliárd eurót biztosított a világjárványból való kilábalás támogatására, lehetővé téve a régiók és városok számára, hogy a 2021-2027-es programozási időszak előkészítése során folytassák a növekedésükbe történő beruházásokat.

A REACT-EU keretében az Európai Unió 206 millió eurónyi támogatást biztosított az egészségügyi rendszerek erősítésére és a zöld és digitális átállás ösztönzésére. Az európai kohéziós és területi helyreállítási támogatás (REACT-EU) keretében négy tagállam 206 millió eurós támogatásban részesül. A támogatás a következőképpen oszlik el: Németországban Bajorország régió 44 millió euró összegben támogatást kap a helyi kis- és középvállalkozások (kkv-k) energiahatékonysági beruházásainak támogatására, valamint az árvízvédelembe történő beruházásokra. Észak-Rajna-Vesztfália 64 millió eurót kap az oktatási intézmények, az idegenforgalmi és az egészségügyi ágazat digitalizálására, valamint az alacsony kibocsátású mobilitásba és a zöld infrastruktúrába való beruházásra. Máltán 11 millió eurót fektetnek be a rákbetegek kezelését szolgáló új berendezésekbe, a sebészeti és műtőosztályok megerősítésébe, valamint a betegek egészségügyi nyilvántartásának digitalizálására. Franciaországban az OP Nord-Pas-de-Calais további 36 millió eurót fektet be, hogy új szolgáltatásokat nyújtson, például pénzügyi támogatást nyújtson a kkv-knak a digitális készségek fejlesztéséhez, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, a zöld gazdaságba és a közlekedésbe való beruházáshoz, például a fenntartható mobilitásba, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításához. Emellett, a Picardie-i OP további 18 millió eurót kap kkv-k kutatási és innovációs projektjeinek, valamint az egészségügyi anyagok beszerzésének és a betegellátás javításának támogatására. Ausztriában pedig 33 millió eurót fordítanak a világjárvány által negatívan érintett kkv-k támogatására, a kutatás és az innováció fellendítésére, valamint a megújuló energiába és az energiahatékonyságba való beruházásra.

285 millió euró támogatást ítélt az Európai Szociális Alap a franciaországi, németországi és a romániai operatív programjainak a REACT-EU keretében. Emellett pedig további támogatások célja a munkahelytalálás elősegítése, az oktatási, egészségügyi és foglalkoztatási rendszerek megerősítése és a világjárványból való felépülés támogatása. Franciaország 24 millió eurót kap Guayana tengerentúli megyéjének ESZA-operatív programjára. A támogatás célja, hogy intenzív és személyreszabott programokkal, duális képzésekkel segítse az iskolából való kimaradás veszélyének kitett tanulókat. A finanszírozás emellett a munkanélkülieket is támogatja. Németországban az ESZA-OP Baden-Württembergben további 27 millió eurót kap a járvány által különösen érintett több mint 16 000 ember támogatására. A támogatás segíti a rászorulókat a digitális eszközökhöz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésben és használatában. A bevándorlóként élő nők társadalmi és gazdasági megerősödésére is különös figyelmet szentelnek. A tartósan munkanélküliek állami foglalkoztatási támogatásban részesülnek, hogy segítsék őket a munkahely-keresésben. Románia további 234 millió eurót kap a humánerőforrás-programra. A program keretein belül 168 000 hátrányos helyzetű tanuló számára biztosítanak tanórákat a koronavírus-járvány miatt kiesett tanórák pótlása érdekében. Ezenfelül új munkahelyek létrehozását is támogatja a program. A kiegészítő finanszírozás pedig a világjárvány során dolgozó egészségügyi alkalmazottak számára nyújtott bónuszokat is támogatja.

A Bizottság további 1,1 milliárd eurót nyújtott Spanyolországnak a Kohézió és az európai területek helyreállítási támogatásának (REACT-EU) keretében. Az Európai Szociális Alap foglalkoztatásra, képzésre és oktatásra vonatkozó spanyol operatív programjának új forrásai a rövid távú munkaprogramokat támogatják. Ezzel több, mint 125 000 embert segítenek a munkahelyük megőrzésében és elősegítik a vállalkozás fenntartását és működését.

Az REACT-EU keretében rendelkezésre bocsátott 642 millió eurónak köszönhetően Belgium, Csehország, Lengyelország és Románia régiói mostantól tovább támogathatják a gazdasági fellendülést, valamint a digitális és zöld átállást. Belgiumban a brüsszeli régió 6 millió euró támogatásban részesül, hogy a kis-és középvállalkozások (kkv-k) fejlődését segítsék elő a koronavírus-járvány által érintett ágazatokban. Emellett támogatják a régió digitalizációját. Csehországban az „Integrált regionális operatív program” 313 millió euró támogatást kap, hogy korszerűsítsék és fejlesszék az egészségügyi szolgáltatók, tűzoltóságok és a sürgősségi orvosi szolgaálatok hálózatát. Románia 216 millió euró támogatásban részesül, amelynek célja az állami korházak felszerelése speciális orvosi-és védőfelszerelésekkel és az iskolák higiéniai körülményeinek javítása a koronavírus elleni védekezés érdekében.

A Bizottság több mint 80 millió eurós beruházást hagyott jóvá a Kohéziós Alapból a magyarországi Észak-Alföld régió vasúti személy- és áruszállítási kapcsolatainak javítására. A támogatás fő célja, hogy a vasúti szakaszok korszerűsítésre kerüljenek, hogy nagyobb terhet tudjon szállítani. A felújított vasútvonalnak köszönhetően jobb összeköttetés valósul meg Budapest és a régió között és a fejlettebb infrastruktúra által fellendül a gazdasági tevékenység a környéken, valamint Kelet-és Nyugat-Európa között javul az áruforgalom.

Az Európai Unióban a minden eddiginél magasabb energiaárak is gondot okoznak, amelyre a Régiók Bizottsága is felhívta a figyelmet. Tüttő Kata, Budapest főpolgármester-helyettese az ENVE szakbizottság és a Régiók Bizottsága Green Deal Going Local munkacsoportjának elnökeként tartott első ülésén hangsúlyozta, hogy „2022 a zöld átmenet éve, így nincs idő a tétlenkedésre, a kötelezettségeket teljesíteni kell.” Emellett felhívták a Green Deal Going Local munkacsoport 9. ülésének résztvevői a figyelmet arra, hogy minden eddiginél magasabb energiaáraknak súlyos társadalmi és gazdasági hatásai lehetnek. Kiemelték továbbá a regionális és helyi önkormányzatok szerepét az energiahatékonyság javításában és az energiahatékonysági irányelv szükségességét is, amely elengedhetetlen lenne az energiaszegénység elleni küzdelemben. Nagy vitát váltottak ki a kibocsátáskereskedelmi rendszert érintő reform-ötletek: Peter Kurz, Mannheim főpolgármestere azt javasolta, hogy a városok és régiók közvetlenül gazdálkodjanak a kibocsátáskereskedelmi rendszerből (ETS) származó bevételek egy részével, amellyel kapcsolatban Peter Liese az EP előadója arra hívta fel a figyelmet, hogy vannak olyan tagállamok, amelyek nem megfelelően használják fel az uniós költségvetési forrásokat és a kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevételeket energiahatékonysági projektekre. Továbbá megemlítették a megújuló energiaforrások egyre növekedő szerepét és szükségességét, hiszen, ha helyi szinten fokozódik a megújuló energia-termelés, akkor az EU egyre közelebb kerül a karbonsemlegességhez és csökkenthető az interdependencia.

A Bizottság elfogadta 2022. február 14-én San Marino csatlakozási kérelmét az adriai-és jón-tengeri régióra vonatkozó EU Stratégiába (EUSAIR). A kérelmet már 2020. augusztus 28.-án benyújtották a szlovén EUSAIR-elnökséghez. Ezzel San Marino közelebb kerül az Európai Unió prioritásaihoz, mint a stratégiában részt vevő nyugat-balkáni országok, mivel olyan ágazatokban terjesztheti ki az uniós szakpolitikákat, mint a környezetvédelem, energia, közlekedés, innováció vagy összekapcsolhatóság. Emellett San Marino csatlakozik az Interreg IPA ADRION programhoz is, amely támogatja az EUSAIR irányítását és lehetősége adódik az országnak az új partnereivel együttműködve a nemzeti finanszírozás mozgósítására makroregionális szintű projektek megvalósításához.

Kiemelt kép forrása: pexels.com

Kiemelt témák

3,127 FACEBOOK