Bevezetés

A kábítószer-kereskedelem világszerte jelen lévő, azonban egyes országokban különösen komoly biztonságpolitikai kihívás. Ilyen többek között Mexikó is. Az országban a kábítószer-kereskedelem és az ebből fakadó erőszak nem a XXI. század eredménye, már az 1980-as években megjelentek azok a kábítószer-kereskedő szervezetek, amelyek a mai napig uralják a piacot, és az erőszak különböző formáit alkalmazva irányításuk alatt tartják az ország egyes részeit. Az 1990-es évek végétől – miután Kolumbia két legnagyobb kartelljét sikeresen felszámolták (elsőként a Medellín kartellt 1993-ban, 1995-ben pedig a Cali kartellt) – Mexikó vált a kábítószer-kereskedelem központjává az amerikai kontinensen. Az elmúlt másfél évtizedben a helyzet súlyosbodott az országban, a regnáló kormányok sorra háborút hirdettek a drogkartellek ellen. A gyilkosságok aránya ez idő alatt rohamosan növekedett, a tradicionális kábítószer-kereskedő szervezetek körül sokan bomlottak fel kisebb, azonban sokkal veszélyesebb csoportokra. Az ország területén úrrá lett az erőszak, a regnáló kormányok nem tudták megfékezni a kartelleket, amelyek így jelentős befolyásra tettek szert az egész ország területén.

A tanulmány célja az, hogy bemutassa Mexikó legnagyobb és leghíresebb kábítószer-kereskedő szervezeteit, amelyek a mai napig irányításuk alatt tartják az ország egyes részeit, illetve a kábítószer-kereskedelmet.

A kábítószer-kereskedelem kialakulása az ország területén

A kábítószer-kereskedelem gyökereit vizsgálva az országban, egészen a XX. század elejéig tekinthetünk vissza. Már az 1920-as évektől kezdődően mexikói kereskedők tiltott kábítószereket csempésztek át a mexikói-amerikai határon. Kezdetben ezek a szerek a marihuána és a heroin voltak, amelyek – egészen a mai napig – megteremtek, illetve előállíthatók voltak az ország területén. Az 1960-as és az 1970-es évek folyamán a kábítószer-kereskedelem fellendült, mivel a célország (Egyesült Államok) lakosságában terjedt a kábítószer-használat és függőség, így megnőtt a kereslet a déli szomszédnál termelt illegális termékekre. Az igazi fordulópontnak azonban az 1980-as évek számítottak. Az évtized folyamán születtek meg azok a kábítószer-kereskedő szervezetek, amelyek – ugyan kisebb-nagyobb átalakulások révén – a mai napig meghatározó szerepet töltenek be a mexikói kábítószer-kereskedelemben. Abban, hogy a szervezetek virágzásnak indultak, több tényező is fontos szerepet játszott. Talán a legfontosabb közülük a politikai háttér volt. Az Intézményes Forradalmi Párt (Partido Revolucionario Institutional – PRI) által fenntartott egypártrendszer következtében a hatalmi rendszer meglehetősen centralizált volt. Természetesen a PRI mélyen elítélte a kábítószer-kereskedelmet és az ahhoz kötődő bűncselekményeket, azonban az országban intézményesült korrupció következtében egyes tevékenységek „megtűrtnek” számítottak. Az 1980-as évek folyamán a bűnszervezetek szoros kapcsolatot építettek ki a magasrangú tisztviselőkkel, illetve a Szövetségi Biztonsági Igazgatósággal (Dirección Federal de Seguridad – DFS), akik a társadalmi- és politikai ellenőrzést látták el a kormány számára. A DFS-el létrejött szoros kapcsolat pedig azt eredményezte, hogy egyes kábítószer-kereskedő szervezetek akadály nélkül tevékenykedhettek az ország területén. Az 1980-as évek vége és az 1990-es évek eleje azonban fellendítette az amúgy is virágzó kábítószer-kereskedelmet Mexikóban. Az Egyesült Államok felszámolta a karibi országokban található kereskedő- és transzportpontokat, ahonnan a Kolumbiából érkező árukat továbbították, elsősorban Floridába. Ennek következtében a kolumbiai szervezeteknek új szállítók és útvonal után kellett nézniük. A legoptimálisabb megoldásnak Mexikó tűnt, mivel közvetlen szomszédja a célországnak, ráadásul a megvesztegetések révén szinte teljes biztonságban tevékenykedhettek a mexikói szervezetek. A Medellín- és a Cali-kartell sikeres felszámolása után a mexikói szervezetek vették át a vezető szerepet, és az 1990-es évek végére már uralták a kábítószer-piacot. A jövedelmező üzlet azonban sokaknak felkeltette az érdeklődését. Egyre több kábítószer-kereskedő szervezet jött létre, akik véres háborúba kezdtek a csempészútvonalak feletti felügyelet megszerzéséért, majd a haszon maximalizálásáért. Az ezredfordulót követően, amikor a politikai hatalom decentralizálttá vált, a vezető tisztviselők többé nem tudták biztosítani a szervezeteknek a büntetlenséget. Az erőszak 2006-ban új szintre lépett, miután Felipe Calderón mexikói elnök háborút hirdetett a kartellek ellen.

2006 után az országon belül kialakult helyzet két lehetséges jövőképet vázolt fel a mexikói lakosság számára: vagy a kormány sikeres politikát folytatva visszaszorítja a megerősödött kábítószer-kereskedő szervezeteket, vagy az ország a drogbárók kezébe kerül, és olyan mélységekbe süllyed, mint amilyenben még Kolumbia sem járt Pablo Escobar idején.

Kábítószer-kereskedő szervezetek Mexikóban

Az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején kezdtek el kialakulni azok a kartellek, amelyek a mai kábítószer-kereskedő szervezetek (Drug Trafficking Organizations – DTOs) elődjeinek nevezhetők. Az első ilyen nagy szervezet a Guadalajara kartell volt, amelyet egy volt rendőr, Miguel Felix Gallardo alapított meg 1982-ben. Gallardo és szervezete azonban nem tudta sokáig kiélvezni a jövedelmező vállalkozást. 1985 februárjában megkínozták és meggyilkolták Enrique Camarena DEA (Drug Enforcement Administration) ügynököt, és a gyilkossággal a Guadalajara kartell vezetőjét gyanúsították, majd 1989-ben le is tartóztatták. Ez egyben a szervezet felbomlását is jelentette, amely több darabra hullott szét. A XX. század utolsó évtizede és a XXI. század első néhány éve az utódszervezetek közötti harccal telt el. 2006 után azonban változott a helyzet, miután Calderón elnök háborút indított a kábítószer-kereskedő szervezetek ellen. Ez azonban egy nem várt következményt is magával hozott. A szervezetek több kisebb kereskedő-csoportra bomlottak szét, amelynek következtében 2012-re már 60-80 kábítószer-kereskedő szervezet működött az ország területén.

Sinaloa kartell

A Sinaloa kartell mára már az egyik legrégebbi és legkifinomultabb szervezetnek számít Mexikóban. A Guadalajara kartellből kiszakadva 1988-ban jött létre, Joaquín Guzmán Loera, ismertebb nevén El Chapo és Héctor Luis Palma Salazar alapította. A kartell rövid időn belül az ország vezető kábítószer-kereskedőjévé vált, többek között a karibi útvonalak felszámolásának köszönhetően. A 2000-es évekre a kartell már több mint 50 országban volt jelen a Föld különböző pontjain, a 2010-es évek elejére pedig a kábítószer-kereskedelem közel 60%-át ez a szervezet bonyolította le, aminek következtében több mint 3 milliárd dolláros évi bevételhez jutott. A kezdeti kokain- és marihuána-csempészet után kibővült a szervezet portfóliója. Mára már olyan illegális szereket is szállítanak – elsősorban az Egyesült Államokba –, mint a metamfetamin, heroin és a fentanil.

Abban, hogy a szervezet évek óta vezető szerepet tölt be a kábítószer-kereskedelemben, hatalmas szerep hárult a vezetőkre, elsősorban El Chapora. Nem sokkal az után, hogy megalakult a Sinaloa kartell, El Chapo tudta, ahhoz, hogy fennmaradjon és hosszútávon sikeres legyen a szervezet, elengedhetetlen az erőszak alkalmazása. Erre példa, hogy 1992-ben a Tijuana kartell által tartott találkozóra 40 fegyverest küldött, akik 9 embert megöltek. Az Egyesült Államok és Mexikó hamar felismerte El Chapo szerepét a Sinaloa kartell élén, aminek eredményeként 1993-ban Guatemalában letartóztatták. A börtönben eltöltött ideje alatt a szervezet élén a fivére, Arturo és a Beltran Leyva testvérek álltak. 2001-ben azonban El Chapo sikeresen megszökött a börtönből, ami után visszavette a szervezet irányítását. 2014-ig sikeresen rejtőzött el a hatóságok elől, amikor újra letartóztatták, azonban a rácsok ezúttal sem tudták megállítani a drogbárót. 2015-ben újabb sikeres szökést hajtott végre, habár a szabadon töltött évei azután nem tartottak sokáig. 2016 januárjában újra elfogták, majd egy évvel később kiadták az Egyesült Államoknak, ahol életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.

El Chapo harmadszori – és minden bizonnyal végleges – bebörtönzése azonban nem jelentette a Sinaloa kartell végét. Az irányítást a fiai és Ismael Zambada García (El Mayo) vették át. 2019. október 17-én Culiacán városában (Sinaloa állam fővárosa) őrizetbe vették Ovidio Guzmán Lópezt, El Chapo fiát. A Sinaloa kartell tagjai azonban ellenállást tanúsítottak a letartóztatás után. Nehézfegyverekkel felszerelt emberek lepték el a város utcáit, ahol a rendvédelmi erőkre és a város lakóira támadtak. Andrés Manuel López Obrador mexikói elnök jóváhagyásával még aznap szabadon engedték Ovidio Guzmánt a fegyveres összetűzések és a gyújtogatások megszüntetése érdekében. 2023. január 5-én azonban újra letartóztatták Guzmánt Sinaloa államban, jelenleg pedig az Egyesült Államok beadta a kérelmét a kiadatására.

A Sinaloa kartellnek a 2020-as évekre komoly vetélytársai jelentek meg. A Jalisco Új Nemzedék Kartell (Cartel Jalisco Nueva Generación – CJNG) 2010-ben szakadt ki a Sinaloa kartellből és attól kezdve gyors terjeszkedésbe kezdett az országban. Mára pedig már a Sinaloa kartell elsőszámú kihívójának számít. Mindemellett megállapítható az is, hogy a tradicionális kartellek ideje elmúlni látszik Mexikóban. Helyüket átveszik az újonnan alapuló, ambiciózus kisebb szervezetek, amelyek – mint egykoron a Sinaloa kartell – a kábítószer-kereskedelem révén kívánnak minél nagyobb befolyást szerezni mind a politikai, mind pedig a társadalmi szférában.

Gulf kartell

Eredetileg az 1920-as évek végén, Matamoros városában az Egyesült Államok határán fekvő Tamaulipas államban jött létre a szervezet. Az 1980-as években a szervezet akkori vezetője, Juan García Abrego megállapodást kötött a kolumbiai Cali kartellel, ami után kezdetét vette a kartell virágkora. Az egyezmény megkötése után, 1996-ban azonban letartóztatták Abregot és kiadták az Egyesült Államoknak. Utódja, Osiel Cárdenas Guillén olyan újítást valósított meg, amelyre még a kolumbiai kartellek sem voltak képesek: korábban soha nem látott fegyveres alakulatot hozott létre a kartellen belül. Létrejött a Los Zetas, akik egészen 2010-ig a Gulf kartell keretei közt tevékenykedtek. A 2000-es évek elejére a Gulf kartell Mexikó egyik legerősebb és legbefolyásosabb szervezetévé vált. 2003-ban letartóztatták Cárdenast, aki egészen 2007-ig a börtönből irányította a szervezetet. Azonban még ebben az évben kiadták az Egyesült Államoknak, ahol 25 év börtönbüntetésre ítélték. A 2007-et követő időszak kaotikusnak mondható a kartell életében. hajtóvadászat indult a vezetők ellen, akiket sorra tartóztattak le vagy likvidáltak. Cárdenas kiadatása után a vezető szerep Jorge Eduardo Costilla Sanchez kezébe került, akit 2012-ben tartóztattak le. Mario Ramirez Treviñot (X20) 2013 januárjában fogták el. Ezután az irányítást Julián Manuel Loisa Salinas vette át, akit 2017-ben lőtt le a mexikói rendőrség. Ezt követően José Alfredo Cárdenas Martínez, Osiel Cárdenas unokaöccse kezébe került a kartell, azonban őt 2018-ban letartóztatták.

A Gulf kartell – akárcsak a Sinaloa – többfajta kábítószer kereskedelmében vállal szerepet. A leggyakoribbak a kokain, marihuána, metamfetamin, heroin és fentanil. Ezen cikkek elsődleges végállomása az Egyesült Államok. A Gulf kartell a földrajzi adottságokat kihasználva (Tamaulipas állam, ahol a kartell székhelye található, közvetlenül a határ mellett fekszik) könnyedén az Egyesült Államokba, Texas államba tudja juttatni az illegális szereket. Számos elosztópontot üzemeltetnek, többek között Houston, Detroit és Atlanta városában. A kartell egyes sejtjei azonban további illegális tevékenységeket is folytatnak, mint például az emberrablás, lopás vagy a zsarolás.

Ellenségének elsősorban az a Los Zetas tekinthető, amely a Gulf kartell keretein belül jött létre. A szervezet irányítása alatt tartott északkeleti országrész folyamatos nyomás alatt áll a többi kereskedő-szervezet részéről, hiszen tökéletes földrajzi fekvése lehetővé teszi az egyszerű szállítást az Egyesült Államokba. Emellett fontos megemlíteni az újonnan megalakult szervezeteket is, amlyek szintén minél nagyobb hasznot szeretnének húzni a kábítószer-kereskedelem adta lehetőségekből. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bár a Gulf kartell fénykora elmúlt, mind a mai napig meghatározó szereplőnek minősül a mexikói kábítószer-kereskedelem területén.

Los Zetas

Eredetileg a mexikói Különleges Erők (Grupo Aeromóvil de Fuerzas Especiales – GAFES) tagjai voltak azok a katonák, akiknek a feladatuk az 1990-es évek végén a Gulf kartell akkori vezetőjének – Osiel Cárdenas Guillénnek – az elfogása volt. A befolyásos drogbáró azonban komoly fizetést ígért az eredetileg 31 főből álló csoportnak, így 1997-ben létrejött a Los Zetas, mint a Gulf kartell fegyveres sejtje. Ekkor még senki nem sejtette azt, hogy a Zetas lesz Mexikó legkegyetlenebb és legerőszakosabb kábítószer-kereskedő szervezete. A csoportot Arturo Guzmán Decena (Z1) vezette egészen haláláig (2002). 2003 azonban fordulópontnak bizonyult az addig kivégzőosztagként funkcionáló csoport számára. Cárdenas Guillén elfogása után megromlott a kapcsolat a Zetas és a Gulf kartell között. Úgy gondolták, eljött az ideje annak, hogy a Gulf kartell egyenrangú félként tekintsen rájuk. Önálló tevékenységekbe kezdtek, mint például emberrablás, emberkereskedelem vagy zsarolás. 2003-tól a szervezetet Herbierto Lazcano vezette, aki úgy döntött, hogy az akkor már 300 főt számláló egységet bővíteni kell. Kiképzőtáborokat hoztak létre, ahol fél éves felkészítést biztosítottak a jelentkezőknek, akik között megfordultak a guatemalai különleges erők tagjai (Kaibiles) is, akik a polgárháború alatt kegyetlenségükről voltak ismertek. 2007 után a kapcsolat végleg megromlott a Gulf kartellel, miután Osiel Cárdenast kiadták az Egyesült Államoknak, 2010-től pedig önálló szervezetként működnek. Az elszakadást követő évek után a Los Zetas megmutatta, hogy miért is tartják őket Mexikó legkegyetlenebb bűnszervezetének. Új szintre emelték az erőszakot, aki nem működött együtt velük, azt kivégezték. Brutalitásukat több cselekedetük is igazolja. 2010 augusztusában Tamaulipas államban kivégeztek 72 menekültet, valószínűsíthetően vagy azért, mert nem működtek együtt velük, vagy mert nem fizették ki a követelt védelmi pénzt. 2011-ben Monterrey városában robbantásos merényletet követtek el, aminek következtében 53 ember vesztette életét. Ugyanebben az évben megtámadtak egy Észak-Mexikón keresztül közlekedő menekültekkel teli buszt. A 193 utast megkínozták, majd kivégezték.

2012-re már Mexikó több államában, illetve Közép-Amerikában is jelen voltak. Az irányításuk alá került hatalmas terület azonban megosztotta a szervezetet. Két részre szakadtak és létrejött az ország északkeleti részét irányító Cartel del Noreste és a régi stílust képviselő Los Zetas Vieja Escuela. A mexikói kormány tudta, hogy lépnie kell annak érdekében, hogy visszaszorítsa a Zetas további térnyerését és kegyetlenségét. 2012-ben meggyilkolták a szervezetet közel egy évtizede irányító Lazcanot. 2013-ban letartóztatták Miguel Treviñot (Z40), 2015-ben pedig testvérét, Alejandro Treviñot (Z42). 2018-ban a mexikói tengerészgyalogság elfogta José María Guizar Valenciat (Z43), aki szintén a szervezet egyik vezetőjének számított.

A kartell a vezetők folyamatos kiiktatása ellenére továbbra is aktívan tevékenykedik. A Mexikói-öböl területén szerepet vállal az ember- és kábítószer-csempészetben. A Sinaloa és a Gulf kartellhez hasonlóan a Zetas is elsősorban kokaint, marihuánát és heroint szállít elsősorban az Egyesült Államokba.

A Los Zetas alapjaiban annyiban tér el a tradicionális kábítószer-kereskedő szervezetektől, hogy ők inkább a nyílt erőszak alkalmazása révén törekednek a hírnév és a bevételek megszerzésére mindamellett, hogy kifinomult technikákat alkalmazva sikeresen juttatják át az illegális árukat az Egyesült Államokba.

Tijuana kartell

A Tijuana kartell, másnéven az Arellano Félix szervezet a már korábban vizsgált Guadalajara kartell egyik utódszervezeteként működik. A 11 testvér (7 fiú és 4 lány) vette át a tijuanai székhelyű szervezet irányítását, miután Félix Gallardo 1989-ben börtönbe került. A kábítószer-kereskedelem irányításával az 1990-es évek végére, a 2000-es évek elejére Mexikó egyik legerősebb kartellévé nőtte ki magát. A hatóságok, megakadályozva a szervezet további térnyerését, sorra tartóztatták le vagy ölték meg a vezetőket. 2002-ben Ramón Arellano Félixet lelőtték, majd ugyanebben az évben Benjamin Arellano Félixet letartóztatták. 2008-ban a harmadik testvért, Eduardót is letartóztatták, 2013-ban pedig a legidősebb testvért, Francisco Rafaelt ölték meg. Ezek után az irányítást Enedina Arellano Félix vette át. A Tijuana kartell elsősorban a csempészetből szerez jelentős bevételeket, mivel a város földrajzi elhelyezkedése (határváros) lehetővé teszi a kábítószer (heroin, kokain, marihuána) és a menekültek átvitelét az Egyesült Államokba.

Juárez kartell

A Juárez kartell, másnéven a Vicente Carillo Fuentes szervezet a Guadalajara kartell egyik utódjaként jött létre. Központja a Chihuahua államban található Ciudad Juárez lett, amely az amerikai határhoz – és El Paso városához – közel helyezkedik el. Fénykorát az 1990-es években élte, amikor Amado Carillo Fuentes átvette az irányítást. Szoros kapcsolatot épített ki a dél-amerikai országokkal, többek között Kolumbiával is. Amado – azaz El Señor de los Cielos (Egek Ura) – a kokaint több tucat magánrepülőgéppel szállíttatta Kolumbiából és az Andok-menti országokból Mexikóba. Pablo Escobar halála után Amado lett Latin-Amerika legnagyobb drogbárója, aki 1997-ben – rendkívül furcsa körülmények között – plasztikai műtét közben meghalt. A kartellt öccse, Vicente örökölte meg, aki 2014-es letartóztatásáig vezette azt. A szervezet a mai napig működik, igaz több részre szakadva. Elsődleges bevételi forrásuk továbbra is a kábítószer-csempészetből származik, azonban a Juárez-korridor használatából befolyt adók is jelentősen növelik a bevételeiket.

Cártel Jalisco Nueva Generación (CJNG)

A szervezet viszonylag fiatalnak tekinthető a mexikói drogkereskedelem keretein belül. 2010-ben jött létre, miután a Sinaloa kartell egyik sejtje, a Milenio kartell két részre szakadt, és a CJNG Nemesio Oseguera Ramos irányításával jött létre. A kartell ismertetőjegye az erőszak korlátlan használata. Először akkor kerültek a figyelem középpontjába, amikor 2011-ben 35 – feltételezett – Los Zetas tagot lemészároltak. A kereskedő útvonalak megszerzése és a szervezet által használt erőszak révén a CJNG 2020-ra Mexikó 27 tagállamában jelen volt. Jelentős befolyással azonban elsősorban Jalisco, Nayarit, Colimna és Veracruz államok területén bírnak. Ezen kívül kapcsolatokat építettek ki a Távol-Keleten, Dél-Amerikában, Európában és Óceánia egyes részein is. Akárcsak a többi jelentős mexikói kereskedő-szervezet, a CJNG is elsősorban kokain, heroin és metamfetamin csempészéséből tesz szert jelentős bevételekre, amelyek elsődleges célpontja az Egyesült Államok. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy habár fiatal szervezetről van szó, mégis mára Mexikó egyik legerősebb és legjelentősebb kábítószer-kereskedő kartellévé nőtte ki magát a CJNG.

Összegzés

A mexikói kábítószer-kereskedelem az elmúlt közel három évtizedben jelentősen fellendült. A kartellek jelentős károkat okoznak az országnak, és egyúttal a szomszédos régiónak is a kábítószeren keresztül. A gyilkosságok száma és az erőszak mértéke jelentősen nőtt, elsősorban az elmúlt másfél évtizedben, miután Calderón elnök háborút hirdetett a kartellek ellen. Fontos azonban megjegyezni, hogy Mexikó ezt a csatát egyedül nem tudja megvívni a kábítószer-kereskedő szervezetek ellen. Szüksége van az Egyesült Államok támogatására – különösképpen, ha azt vesszük alapul, hogy a Mexikóban előállított vagy az országon keresztülhaladó illegális szerek elsődleges célpontja az Egyesült Államok. A legnépszerűbb kábítószerek továbbra is a marihuána, a metamfetamin vagy a heroin, amelyekből az utóbbi kettőt legnagyobb mértékben Mexikó állítja elő.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A cikkben Jezael Melgosa és Fer Gomez fényképeit használtuk, amelyek az Unsplash.com-ról származnak.
(Photo by Jezael Melgoza on Unsplash; Photo by fer gomez on Unsplash)