Az első előadó Robert Goris ausztrál származású harcművész és önvédelmi szakértő volt, aki az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) megbízásából került ki Kenyába három hónapra, hogy a térségben dolgozó ENSZ alkalmazottaknak önvédelmi oktatást nyújtson.

Széleskörű tapasztalatokat osztott meg a jelenlévőkkel, melyek közül kiemelte a kenyai menekülttáborokban (Dadaab, Kakuma és Liboi) tett látogatásait. Az említett országokban tartott szemináriumok keretén belül arra tanította meg a résztvevőket, hogy milyen óvintézkedéseket tegyenek annak érdekében, hogy elkerülhessék a térségben nagyon gyakorinak számító rablásokat, támadásokat. Előadásában kifejtette, hogy a Kenyában dolgozó alkalmazottak általában veszélyes környéken élnek, és dolgoznak nap mint nap, így nagy szükségük van az önvédelmi jellegű pszichikai és fizikai tréningekre egyaránt. Rengeteg a véletlenszerű támadás, amire fel kell készítetni az embereket, ezért egy oktatófilmet is forgattak, amit a térségben dolgozó minden ENSZ alkalmazotthoz eljuttatnak.

A második előadó a norvég Kjell Lauvik volt, aki jelenleg szintén az UNHCR-nél dolgozik. Szakterülete a túsztárgyalás és az emberrablásokkal kapcsolatos esetek kezelése, illetve az ENSZ alkalmazottak felkészítése a kritikus helyzetekre. Eddig több mint 40 országban látott már el ezzel kapcsolatos feladatokat.

Először nagy általánosságban mutatta be a problémát, az emberrablások lehetséges okait, céljait és végkimenetelét, majd néhány konkrét esettanulmányt bemutatva személyes élményeiről számolt be. Kiemelte, hogy a statisztikai adatok azt mutatják, hogy az elmúlt évek során folyamatosan nőtt az emberrablások száma, és az áldozatok fogva tartásának ideje. Kifejtette, hogy milyen lélektani hatásokkal bír egy túszejtés az áldozatra, a túsztárgyalókra és a különleges bevetési csoportok tagjaira egyaránt. Példaként említette meg ezen a ponton, hogy a fogság alatt beidegződött szokások a fogva tartottak hazatérése után is hosszú időn át megmaradhatnak.

Végül, de nem utolsó sorban Kranczicki József alezredes úr beszélt az Angolában (UNAVEM), Ugandában (UNOMUR) és Kuwaitban (UNIKOM) két ízben is eltöltött misszióiról.

Beszámolt a kulturális különbségekről, a komoly kihívást jelentő időjárási viszontagságokról és a különleges helyzetekről, amelyhez egy katonának alkalmazkodnia kell egy ilyen kiküldetés során. Továbbá megemlítette, hogy adott esetben milyen problémákat jelenthet egy egyéves iraki szolgálat után visszaszokni a hétköznapi életbe. Azt tapasztalta, hogy miután egy katona ENSZ misszióban vett részt, általában két dolog történik vele: vagy soha többet nem akar részt venni hasonló kiküldetésben, vagy alig várja, hogy újra mehessen. Végül bemutatta nekünk a jelenleg is zajló missziókat és a nemzetközi szerepvállalás különböző formáit, melyekben a Magyar Honvédség részt vállal. Kiemelte, hogy milyen sok különbség van két küldetés között, és hogy mennyit fejlődött a Magyar Honvédség az utóbbi évtizedekben a missziós szerepvállalás és felkészítés terén. A konferencia végén Dr. Németh József Lajos összefoglalta a hallottak tanulságait és megköszönte a részvételt minden jelenlévőnek.

Köszönet illeti az előadókon kívül a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, hogy helyet biztosított a rendezvénynek, a Biztonságpolitikai Szakkollégium fiatal és lelkes tagjait, hogy kezdeményezték és megszervezték az eseményt, Merész Mártont a remek fotókért és mindenkit, aki tiszteletét tette az eseményen és figyelmével megtisztelte az előadókat.

Petrák Andrea és Kovács Gergely