Április 10-én került sor a Biztonságpolitikai Szakkollégium rendezvényére a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Tudós Kávézójában. A délután előadói N. Rózsa Erzsébet, a NKE Nemzetközi Tanulmányok Intézetének oktatója, Gazdik Gyula, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ munkatársa és Nagy Dóra, a Szakkollégium tagja és a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakos hallgatója voltak, akik tanulságos előadásaikban egy év távlatából igyekeztek helyzetképet adni az arab világban végbement változásokról, az Arab Tavasz után.
N. Rózsa Erzsébet tanárnő általános, átfogó képet vázolt fel a hallgatóságnak a történtekről, három fő momentumban foglalta össze az Arab Tavasz utáni fejleményeket: a térségben jellemző lett az elszegényedés, az iszlám nagyobb teret nyer, valamint a társadalom hangja komolyabb jelentőséggel bír a vezetői réteg szemében.
A térség diktatúráira jellemző volt, hogy a békét ?megvásárolták?, azaz szociális juttatásokkal kárpótolták a társadalmat a rezsim elleni szervezkedés elfojtásáért. Mostanra a politikai átmenetet folytató országokban jelentős az elszegényedés és a munkanélküliség.
Az iszlám térhódítása már korábban is jelen volt ezekben az országokban, viszont a mostani helyzet hozta meg azt a változást, ami során a muszlim mozgalmak hajlandóak a politikai rendszerhez idomulni, annak szabályai szerint játszani.
A nép hangja a diktatúrák idejében is fontos volt, de a pozitív véleményt vezetői imázs kialakításával oldották meg, nem a társadalom számára hasznos intézkedésekkel. A mostani időszakra a reformretorika jellemző, a politikusok előszeretettel hangoztatják reformtörekvéseiket, melyek mögött nem mindig húzódik komoly szakmai átgondoltság. A társadalom számára a legfontosabb az életkörülmények javítása lenne, számukra ez a reform igazi jelentése.
A tanárnő ezek mellett beszélt az arab egység újjáéledéséről, amelyet egyben a nemzeti tudat megjelenése is kísér. A korábbi időszakokra jellemző volt a nemzetállamiság hirdetése, amelyeket történelmi hagyományokkal próbáltak életben tartani. Az Arab Tavasz tüntetésein a tömegek országuk polgáraiként követeltek változásokat.
Gazdik úr azzal kezdte előadását, hogy a történtek elemzésére közel sem elég egy év, a mélyreható vizsgálat csak hosszú idő elteltével lehetséges. A térség államaira jellemző volt a szekuláris nacionalista politikai berendezkedés, a mostani muszlim mozgalmak térnyerése pedig jó fogadtatásra talált az Egyesült Államok részéről is, hiszen ezzel ki tudták szorítani a nacionalista vezetőket a döntéshozói pozíciókból.
Az előadó elmondta, a térség országaiban belpolitikai átalakulás fog végbemenni, amellyel párhuzamosan a regionális hatalmi viszonyok is megváltoznak. A belpolitikára jellemző lesz az irányított demokrácia, ami a liberális és a baloldali politika tradíciójának hiányából fakad, így a vallási alapú mozgalmak térnyerése figyelhető meg.
A regionális hatalmi viszonyok alakulásánál az Egyesült Államoknak is van beleszólása, és céljuk egyértelműen Irán kiszorítása a befolyási pozícióiból, amelyet a Perzsa-öböl menti államok és Törökország is támogat.
A reformokra kitérve Gazdik úr hangsúlyozta, hogy a pártok programjában jelentős szerepet játszik a gazdasági problémák orvoslása, amelyet iparosítással, a munkaigényes ágazatok fejlesztésével, illetve az önellátást segítő tevékenységek erősítésével próbálnak elérni.
A délután harmadik előadója, Nagy Dóra Törökország szerepéről beszélt az Arab Tavasz idején és az azt követő török külpolitikáról. A török külpolitikai prioritások forrása Ahmet Davutoglu 2001-es Stratégiai Mélység című munkája, amelynek részletei a jelenlegi kormány külpolitikai stratégiájában is megjelenik.
Törökország hosszú távú célja globális hatalmi szerep betöltése, ezzel összefüggésben felhagytak a térségben folytatott passzív politikájukkal, és a Nyugat-orientációt háttérbe helyezve kihasználták az Arab Tavasz konfliktushelyzeteit, hogy bizonyíthassák regionális vezető szerepüket a válság kezelésében. Ezt megkönnyítette az, hogy Törökország és Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök a térség országaiban nagy népszerűségnek örvend.
A török vezetés konferenciák szervezésével, mediátori szerepkörben igyekezett a konfliktusokat megoldani. Erdogan miniszterelnök több, a forradalmi hullámban részes államban is járt, ahol tárgyalt az átmeneti vezetés képviselőivel, és támogatta a demokratikus átalakulást. A török delegációt általában pozitívan fogadták, de voltak ellenző hangok is, amelyek szerint Törökország a saját politikáját és akaratát próbálja ráerőltetni az államokra.
Az előadó beszélt a török-líbiai kapcsolatokról is, bemutatta, hogy Törökországnak jelentős gazdasági érdekeltségei vannak Líbiában, így ennek okán is érezhető volt a török vezetés kivárásra játszó politikája a líbiai intervenció kezdetén, és csak azután határozták el magukat a beavatkozás mellett, miután sikerült a jelentős török vendégmunkástömeget kimenekíteni Líbiából.
Szíriával kapcsolatban Törökország szintén kivárt az elhatárolódással, mivel a szír-török kapcsolatok a forradalmat megelőzően jók voltak, a vezetés pedig továbbra sem tesz lépéseket, amíg az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem hoz legitim döntést a szankciókról vagy beavatkozásról. Törökország számára a szír konfliktus a jelentős menekültáradat miatt vált igazán komoly kihívássá.
Nagy Dóra az előadása utolsó témájaként a török politikai modell kérdését vetette fel, azaz létezik-e egyáltalán a demokratikus berendezkedésnek török változata, és hogy erre mi jellemző. A török politikára jellemző a szekuláris demokrácia, azaz a politikai vezetés nem erőlteti rá a vallást a társadalomra. Fontos tényező a virágzó gazdaság, Törökország hatalmas iramban fejlődik, amely elősegíti regionális vezető szerepének elérésében. Az országban mérsékelt iszlamista párt van hatalmon, amely nem távolodik el a Nyugattól, így nem csak a saját térségében tud gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat teremteni. Végül kiemelte azt, hogy a hadsereg szerepe a politikai életben csökkent, amely jobban megfelel a nyugati normáknak.
Hegedűs Márton
