Az MHTT Biztonságpolitikai Szakosztály, a Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Nemzetbiztonsági Szakosztály közös rendezvénye.
Az ukrán válság, Szaúd-Arábia és Irán rivalizálása a Közel-Keleten, Tajvan, Kína gazdasági lassulása és az IS ? ezek lesznek 2015 biztonságpolitikai szempontból kiemelkedő pontjai Dr. Kis-Benedek József, az MHTT Biztonságpolitikai Szakosztály, a BSZK és a Nemzetbiztonsági Szakosztály közös rendezvényén elhangzott előadása szerint.
Az előadás első része az európai gazdasági és szociális problémák megoldatlanságának hatásaival foglalkozott, különös tekintettel a lassú gazdasági növekedésre, az Unióba irányuló rekordnagyságú migráció, illetve az Unión belüli migránsok hatásaira, továbbá a radikális és EU-szkeptikus Európa-szerte növekvő népszerűségére. Rávilágított az EU új vezetésével szemben támasztott várakozásokra, melynek meghatározó szerepe lehet az eurozóna és az Unió jövője szempontjából, Kelet-Európában pedig a térség energiaellátásának diverzifikálása, illetve a román belpolitikai válság lehet mérvadó.
Az ukrán válsággal kapcsolatban az előadó hangsúlyozta, nagy horderejű katonai mozgásokra nem kell számítani, illetve mivel egyik fél sem akar közvetlen konfrontálódni, nagy valószínűséggel a 2015-ös év sem hoz majd változást abban, hogy az ukrán helyzet befagyott konfliktus marad. Az elhúzódó válság pedig nemcsak a szankciókkal és csökkenő olajárakkal sújtott Oroszországra nézve káros, de legnagyobb vesztese kétséget kizáróan maga Ukrajna, mely úgy tűnik, végérvényesen elveszítette egyes területeit, az évtizedes rossz gazdálkodás következtében pedig gazdasági helyreállítása nem valósul meg előre látható időn belül.
Az előadás a Közel-Kelet kapcsán a következő biztonsági tendenciákat emelte ki: a Hatok és Irán tárgyalásai számításai szerint nem konszenzussal, hanem újbóli meghosszabbítással jár majd, talán csak az atomprogram tekintetében várható áttörés március végén. Az IS veszélyét az előadó abban látja, hogy bár a szervezet nem rendelkezik egy nemzetközi terrorcsoport képességeivel, de ideológiájuk korlátlanul terjed, így mind több radikális és arra fogékony szervezet tesz hűségesküt a Daesh-nek (Afganisztánban, a Sínai-félszigeten), de az európai muszlimok radikalizálódásának veszélye elhanyagolható. A válság kapcsán az előadó kiemelte, hogy Irak szétesése nem kívánatos, illetve szuverén Kurdisztán létrejötte is igen kétséges. A turbulens közel-keleti konfliktus az egész térséget megosztotta, így az a Törökország ? akinek álláspontja részben eltér a Nyugatétól ?, melynek katonai kapacitásai lehetővé tennék vezető pozícióját, most megvalósíthatná törekvéseit, azonban nem ő az egyetlen aspiráns a pozícióra: erőforrásai Szaúd-Arábiát is alkalmassá tennék a regionális hatalmi státuszra.
Kelet-Ázsia tekintetében az előadó rávilágított Kína romló gazdasági mutatóinak jelentőségére, azonban korai még eldönteni, hosszú távon milyen biztonságpolitikai következményekkel jár majd, illetve meddig tart ez a mélyrepülés. A kontinensen direkt biztonságpolitikai kockázatot a Kína és Japán közötti vitatott jogállású szigetek, a folytatódó kasmíri alacsony intenzitású konfliktus, illetve nemzetközi ellenőrzés nélkül maradt Afganisztán jelenthet.
Az előadás utolsó része a nemzetközi, határokon átnyúló fenyegetéseket, ezen belül a terrorizmus új tendenciáit mérte fel, tehát a kiberterrorizmus térnyerését és a csapatszerű fellépést (amit a Boko Haramot vagy a Sínai-félsziget és Száhel-övezet al-Kaida szervezeteit jellemzi).
A fenti kép forrása: http://www.nationofchange.org/2015/wp-content/uploads/terrorism12115.jpg
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár Angela Merkel német kancellárral beszélget. (Forrás: nato.int)
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.
Partnerkapcsolatok
A NATO-főtitkár és a tagállamok vezetői közötti tárgyalásokon a központi téma januárban többnyire a walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv (Readiness Action Plan) rendelkezéseinek végrehajtása, valamint a védelmi kiadások növelésével kapcsolatos vállalások teljesítése volt. A Készenléti Akcióterv keretében a tagállamok tovább fejlesztik majd a lengyelországi Szczecinben található német?dán?lengyel többnemzeti parancsnokságot, több NATO-hadgyakorlatot tartanak majd a kelet-közép-európai tagállamok területén, a NATO Reagáló Erőkön (NATO Response Force, NRF) belül pedig kialakítanak majd egy azonnal bevethető, 4000 fős összhaderőnemi erőt (Very High Readiness Joint Task Force, VJTF). Mindemellett kijelölnek majd öt olyan kelet-európai katonai bázist, amelyek alkalmasak lehetnek az azonnali és a gyorsreagálású erők fogadására, valamint logisztikai bázisként is üzemelhetnek.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár január 9-én találkozott Charles Michel belga miniszterelnökkel, akivel a walesi csúcstalálkozón meghozott döntések végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről egyeztetett. A megbeszéléseken, melyek középpontjában a Készenléti Akcióterv állt, részt vett a belga miniszterelnök-helyettes, a külügyminiszter és a védelmi miniszter is. Január 13-án és 14-én Stoltenberg Berlinben tett látogatást, hogy az aktuális biztonsági kihívásokról tárgyaljon a német politikai vezetőkkel. A látogatás alkalmával a NATO-főtitkár beszédet mondott a Die Welt gazdasági értekezletén, részt vett a német törvényhozás alsóházának (Bundestag) külügyi és védelmi tanácsainak ülésein, továbbá tárgyalt Frank-Walter Steinmeier külügyminiszterrel és Ursula von der Leyen védelmi miniszterrel is. A berlini tartózkodása alatt Stoltenberg a NATO afganisztáni műveleteiről, az ukrán válságról és a Készenléti Akciótervről is tárgyalt a német kancellárral. A NATO-főtitkár a látogatása alkalmából köszönetet mondott Németországnak a Szövetség műveleteihez való jelentős hozzájárulásáért.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár Angela Merkel német kancellárral beszélget. (Forrás: nato.int)
Stoltenberg január 16-án pénteken Klaus Johannis román államfővel tárgyalt Brüsszelben az aktuális biztonsági kihívásokra adandó válaszokról és a védelmi szektorba történő befektetések fontosságáról. A NATO-főtitkár köszönetet mondott Romániának a NATO iránt tanúsított elkötelezettségéért, a Szövetség tevékenységéhez való hozzájárulásáért, valamint üdvözölte a példaértékű döntést, melynek értelmében Románia 2017-re a GDP 2 százalékának megfelelő összeget fordít majd védelmi kiadásokra. Románia részt vett a NATO afganisztáni műveletében, ahogy az új kiképző és támogató jellegű Eltökélt Támogatás nevű művelethez (Operation Resolute Support) is hozzájárul. Mindezek mellett pedig közreműködik a Szövetség koszovói tevékenységében és a NATO rakétavédelmi rendszerének kiépítésében is. A román államfővel folytatott tárgyalások középpontjában szintén a Készenléti Akcióterv végrehajtása állt, mely szükség esetén lehetővé teszi majd a NATO-erők gyors bevetését.
Ugyanezen a napon Stoltenberg üdvözölte a NATO és Szerbia közötti Egyéni Partnerségi Akcióterv megkötését (Individual Partnership Action Plan, IPAP). Szerbia 2004 óta fontos tagja volt a NATO Partnerség a Békéért (Partnership for Peace, PfP) programjának, az új megállapodás azonban még szorosabbra fűzi majd az együttműködést Szerbia és a Szövetség között.
Január utolsó hetének elején 2015-ben első alkalommal ült össze a NATO Katonai Bizottsága (NATO Military Committee, MC) Brüsszelben, hogy a Készenléti Akciótervről, a Szövetség új afganisztáni műveletéről, az Ukrajnával és a Mediterrán Dialógus (Mediterranean Dialogue, MD) partnerországaival való együttműködésről, valamint a globális biztonsági helyzetről tárgyaljon. A január 21-én és 22-én tartott kétnapos találkozón Knud Bartels tábornok elnökölt. A Szövetség keleti és déli határain tapasztalható fokozódó instabilitással kapcsolatban Bartels megjegyezte, hogy a NATO tagállamai olyan biztonsági fenyegetésekkel állnak szemben, melyek katonai és politikai válaszlépéseket tesznek szükségessé. A találkozó során a Mediterrán Dialógus partnerországai fontos információkkal szolgáltak a regionális biztonsági kihívásokkal kapcsolatban, amely kitűnő alapot biztosít a katonai együttműködés megerősítésére. Az első napon mindezek mellett sor került az afganisztáni biztonsági erőket támogató Eltökélt Támogatás nevű művelettel kapcsolatos fejlemények megbeszélésére is. A vezérkari főnökök egyetértettek abban, hogy a misszió vezetője, John F. Campbell tábornok a művelet bevezető szakaszában a lehető legnagyobb mozgásteret kapja. A Készenléti Akciótervvel kapcsolatban a vezérkari főnökök megállapodtak egy sor olyan kérdésben, melyek a tárgyalóasztalra kerülhetnek majd a védelmi miniszterek februári ülésén.
A NATO-főtitkár január 21-én, szerdán Erna Solberg norvég miniszterelnökkel találkozott. Stoltenberg és a norvég kormányfő elsősorban a Szövetséget érintő biztonsági kihívásokról, köztük az ukrán válságról, a közel-keleti és az észak-afrikai régió instabilitásáról, valamint a terrorizmus jelentette fenyegetésről tárgyalt. A találkozó alkalmával Stoltenberg köszönetet mondott a norvég miniszterelnöknek, amiért Norvégia is vállalta, hogy a NATO 2 százalékos célértékének megfelelően növeli védelmi költségvetését a következő években.
Stoltenberg január 22-én Szófiába utazott, ahol találkozott Rosen Plevneliev bolgár elnökkel. A NATO-főtitkár köszönetet mondott Bulgáriának a Szövetség tevékenységéhez való hozzájárulásáért, külön kiemelve a NATO új afganisztáni kiképző és támogató műveletében történő bolgár közreműködést, a koszovói missziós részvételt, valamint a fekete-tengeri járőrözést. A NATO-főtitkár többi találkozójához hasonlóan a bolgár vezetőkkel tartott tárgyalásain is a Készenléti Akcióterv végrehajtásával kapcsolatos lépések, valamint a védelmi kiadásokra fordított források növelése volt a központi téma.
A NATO főtitkárhelyettese, Alexander Vershbow nagykövet a hónap végén kétnapos látogatást tett Tbilisziben, Grúziában, ahol találkozott Giorgi Margeslashvili grúz elnökkel. Vershbow megerősítette, hogy a NATO továbbra is kiáll Grúzia szuverenitásának és területi integritásának védelme mellett. A nagykövet többek között találkozott Irakli Garibashvili grúz miniszterelnökkel is, akivel a NATO-Grúzia együttműködési csomagról tárgyalt. Vershbow a látogatás alkalmával megjegyezte, hogy a NATO 2008-as bukaresti csúcstalálkozóján született döntés értelmében Grúzia a Szövetség tagjává válhat, amint teljesítette a szükséges követelményeket.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár január 30-án tartotta évértékelő beszédét, melyben az európai biztonság számára ?fekete évként? értékelte a 2014-es esztendőt, hozzátéve, hogy a Szövetség képes volt alkalmazkodni a változó környezethez. Stoltenberg arra is kitért, hogy a NATO határaihoz közeli erőszakos és szélsőséges szervezetek tevékenysége a Szövetség tagállamaiban is fokozza a terrorizmus fenyegetését, Oroszország lépései pedig destabilizálták Kelet-Ukrajnát. A NATO-főtitkár kiemelte, hogy továbbra is a NATO a világ legerősebb katonai szövetsége, de a változó biztonsági környezethez való alkalmazkodás érdekében a tagállamoknak több pénzt kell szánniuk a védelmi kiadásokra, és hatékonyabban kell felhasználniuk a rendelkezésre álló forrásokat. Ennek érdekében pedig a védelmi költségvetéseket 10 éven belül a GDP 2 százalékának megfelelő összegre kell emelnie a tagállamoknak. A főtitkár éves jelentése sorra veszi az elmúlt év sikereit és a jövő kihívásait, külön említve a NATO afganisztáni tevékenységét, az ISAF misszió befejezését és az Eltökélt Támogatás nevű művelet elindulását.
Műveletek
2014. december 31-én a portugál légierő átadta a NATO balti légtérellenőrző missziójának (Baltic Air Policing, BAP) vezetését az olasz légierőnek. Szeptembertől december végéig négy portugál F-16 és négy kanadai CF-188 típusú harci repülőgép látta el Észtország, Lettország és Litvánia légterének ellenőrzését német Eurofighter és lengyel F-16-os vadászgépek közreműködésével. 2015. január 1-től Olaszország első alkalommal veszi át a 2004-ben a balti államok NATO-csatlakozása után indított misszió vezetését. Az április végéig tartó műveletet lengyel MiG-29, spanyol Eurofighter és belga F-16 típusú harci repülőgépek támogatják majd.
Január 15-én a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (International Security Assistance Force, ISAF) zászlaja visszaérkezett a Szövetség brüsszeli központjába. Az ISAF-művelet 2014 végén zárult le, miután a 350 ezer fős Afgán Nemzeti Védelmi és Biztonsági Erők (Afghan National Defence and Security Forces, ANDSF) az egész ország területén átvették a biztonsági feladatok ellátását. 2015. január elsejétől az új, 12 ezer fős létszámú Eltökélt Támogatás nevű kiképző, tanácsadó és támogató jellegű művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Megjegyzendő, hogy ebben a műveletben is részt vesz a Magyar Honvédség: a Különleges Műveleti Kontingens legfeljebb 50 katonával, a légikiképzés-támogató csoport legfeljebb 13, a Nemzeti Támogató Elem legfeljebb 30, a Biztosító Szakasz pedig legfeljebb 30 katonával.
Január 23-án pénteken Alexander Vershbow, a NATO főtitkár-helyettese és a tagállamok állandó képviselői meglátogatták a Szövetség monsi kibervédelmi központját. A látogatás kiváló alkalom volt arra, hogy a NATO-nagykövetek betekintést nyerjenek a Szövetség kibervédelmi reagáló képességének (Computer Incident Response Capability, NCIRC) működésébe. Monsi tartózkodásuk során a tagállamok állandó képviselői találkozhattak azokkal a kibervédelmi szakértőkkel is, akik a NATO számítógépes hálózatának védelméért felelnek. A kiberfenyegetések gyakorisága miatt a Szövetség tagállamai korábban úgy határoztak, hogy a kibervédelemnek a NATO kollektív védelmének részét kell képeznie. Mindazonáltal saját kibervédelmi képességeinek fejlesztése mellett a Szövetség igyekszik segíteni a tagállamok ilyen irányú fejlesztéseit is.
Jens Stoltenberg január 23-án ellátogatott Pristinába, ahol találkozott Francesco Paolo Figluolo vezérőrnaggyal, a koszovói KFOR-erők parancsnokával. A látogatás során a NATO-főtitkár a koszovói műveletet a tagállamok és a partnerországok közötti együttműködés sikertörténetének nevezte, hangsúlyozva, hogy a világos ENSZ-mandátummal rendelkező misszió nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Koszovó mára teljesen átalakult, egy stabilabb és békésebb, egyre prosperálóbb hellyé válva. Stoltenberg a koszovói kormány tagjaival is találkozott, akiket biztosított arról, hogy a NATO a továbbiakban is támogatni fogja a Koszovói Biztonsági Erő (Kosovo Security Force) fejlesztését. A NATO-főtitkár szerint komoly előrelépések történtek Koszovóban biztonsági és politikai téren egyaránt, ugyanakkor sok még a tennivaló.
Január 26-án Spanyolország váltotta fel a NATO törökországi Patriot rakétavédelmi missziójában 2013 januárja óta résztvevő Hollandiát. Az elmúlt két évben a NATO Patriot típusú ütegeinek Törökország dél-keleti határaira való telepítése nagy mértékben hozzájárult a török légtérnek a szíriai ballisztikus rakétákkal szembeni védelméhez. A NATO külügyminiszterei még 2012 decemberében hagyták jóvá az ütegek telepítését, miután Törökország hivatalosan is kérte a Szövetség segítségét. A döntés értelmében elsőként Németország, Hollandia és az Egyesült Államok küldött 2-2 Patriot üteget és a működtetésükhöz szükséges kezelőszemélyzetet Törökországba. Az adanai spanyol egység mellett tovább működnek még a német és amerikai ütegek is, előbbiek Kahramanmaras, míg utóbbiak Gaziantep városában.
A hónap eseménye: két támadás civil célpontok ellen Európában
A Charlie Hebdo elleni merénylet
Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a Mohamed-karikatúráiról is ismert francia szatirikus lap, a Charlie Hebdo párizsi szerkesztőségét. Az elkövetőknek sikerült elmenekülniük a helyszínről, ám óriási hajtóvadászatot indítottak utánuk a francia hatóságok. A merényletet elkövető Chérif Kouachi (32) és Said Kouachi (34) egy nyomdában barikádozták el magukat, melynek egyik alkalmazottját túszul is ejtették. A rendőrség végül behatolt az épületbe, melyet követően a kialakult tűzharcban mindkét elkövető életét vesztette, a túszt viszont sikerült kiszabadítani. A terrortámadás során összesen tizenketten vesztették életüket. Mindemellett a Charlie Hebdo elleni merénylet után két nappal, pénteken egy 26 éves férfi, Amedy Coulibaly ? akit egy rendőrnő lelövése miatt már kerestek a hatóságok ? túszokat ejtett egy párizsi kóser élelmiszerboltban. A túszdrámának végül négy halálos áldozata volt.
A NATO-főtitkár a párizsi merényletet a biztonsági kihívásokkal teli változó környezet egyik jeleként értékelte, hozzátéve, hogy a Szövetség is igyekszik kivenni a részét a terrorizmus elleni küzdelemből. A franciaországi terrorcselekmények áldozatainak emlékére január 11-én megrendezett párizsi felvonuláson Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is részt vett, hogy kifejezze részvétét és szolidaritását. A párizsi menet élén François Hollande államfő oldalán mintegy ötven ország állam- és kormányfője vonult fel. A terrorizmus elleni történelmi tiltakozó felvonulásokon összesen több mint 2,5 millióan vettek részt Franciaországban. A NATO brüsszeli központjában a tagállamok és a szövetségesek zászlóit félárbocra engedték. Ezt megelőzően, január 8-án a NATO központjában dolgozók egyperces néma csenddel emlékeztek meg a francia lap szerkesztősége elleni merénylet áldozatairól.
Félárbocon a NATO zászlaja. (Forrás: nato.int)
Ukrán válság: Mariupol
Január 24-én szombaton oroszbarát szakadár erők Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. A 30 halálos áldozatot követelő támadás jól jelzi a kelet-ukrajnai harcok eszkalációját. A NATO-főtitkár a mariupoli támadás után kiadott sajtóközleményében felszólította Oroszországot, hogy vonja meg a katonai, a politika és az anyagi támogatást a szeparatistáktól, hagyjon fel végre Ukrajna destabilizálásával és tegyen eleget nemzetközi kötelezettségeinek. Stoltenberg a közleményében megjegyezte, hogy az utóbbi hónapokban folyamatosan látható volt az orosz erők jelenléte Kelet-Ukrajnában, valamint az is megfigyelhető volt, hogy Oroszország egyre nagyobb mennyiségű nehézfegyverzettel, harckocsikkal, tüzérségi eszközökkel és légvédelmi rendszerekkel támogatja a szeparatistákat. Emellett a NATO-főtitkár szerint a Kelet-Ukrajnában tartózkodó orosz erők aktívan támogatják a szeparatisták offenzíváit. A mariupoli támadást követően Ukrajna kérésére összeült a NATO-Ukrajna Biztosság (NATO-Ukraine Commission) is. A tanácskozást követő sajtótájékoztatón Stoltenberg határozottan elítélte a szeparatisták által ellenőrzött területről Mariupol lakott területei ellen végrehajtott akciót, elfogadhatatlannak és teljesen indokolatlannak minősítve a támadást. Stoltenberg emlékeztetett, hogy miközben az elmúlt hónapokban Oroszország többször is elkötelezte magát a békés, politikai megoldás tető alá hozása mellett, Moszkva továbbra is támogatja a szeparatista erőket. Újságírói kérdésekre válaszolva a NATO-főtitkár világosan kijelentette, hogy nem tartózkodnak szövetséges erők Kelet-Ukrajnában, és az orosz katonák jelentik az egyedüli külföldi erőt a térségben. A NATO álláspontja továbbra is az, hogy az ukrán válságnak nincs katonai megoldása, csak politikai, így a minszki megállapodással összhangban lévő békés politikai megoldás elérését támogatja. A NATO mindemellett igyekszik segíteni Ukrajna védelmi reformját, valamint fontosnak tartja az Európai Unió és az Egyesült Államok által Oroszországgal szemben életbe léptetett szankciókat, melyek világosan jelzik Moszkva számára, hogy a nemzetközi jog megsértésének is ára van. Stoltenberg január 29-én találkozott Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszterrel, akit biztosított arról, hogy a NATO továbbra is támogatja majd Ukrajna függetlenségét és területi integritásának megőrzését, valamint aggódva figyeli a kelet-ukrajnai események alakulását.
A NATO védelmi miniszterei Brüsszelben találkoztak. (Forrás: nato.int)
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.
Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
Csiki Tamás, biztonságpolitikai szakértő, az NKE Stratégai Védelmi Kutatóközpontjának munkatársa
1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?
Azt a kemény biztonsági garanciát, ami az elmúlt 15 évben a délszláv háborúk és a Balkánon olykor még ma is tapasztalható instabilitás, a közelmúltban pedig az ukrán válság kapcsán szavatolja Magyarország szuverenitását és a lakosság biztonságát. Magyarország, bár méretében ki állam, mégis napjaink legerősebb politikai-katonai szövetségének tagja, és e tagság lehetővé teszi egyrészről a hagyományos ?területvédelmi? feladatok ellátását, másrészről az ?új típusú kihívások? elleni felkészülést is.
Ugyanakkor Magyarország NATO-tagsága, szövetségesi teljesítménye és szerepvállalása nem rajtunk kívül álló ?adottság?, hanem egy érték- és érdekközösség tagjaként vállalt felelősség. Miközben élvezzük 28 tagállam közösségének védelmét, mi is hozzájárulunk e védelemhez; miközben lehetőséget kapunk arra, hogy regionális és globális biztonsági kérdésekben is hallassuk hangunkat, kötelezettséget is vállalunk, hogy felelősen alakítsuk külpolitikánkat és a magyar érdekek mentén szerepet vállaljunk a szövetség tevékenységében az észak-atlanti térségben és határain túl.
2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?
Ma két kulcsfontosságú problémával szembesülünk: egyrészről a 25 éve folyamatosan ismétlődő gazdasági nehézségekkel küzdő magyar társadalom érthető okokból a gazdasági-szociális kérdésekre fordít nagy figyelmet, és ez a ?nem katonai biztonságpercepció? egyfajta távolságtartást eredményez a védelem kérdéseitől és magától a NATO-tól. Másrészről tapasztalataim szerint a magyar társadalom informáltsága és érdeklődése a biztonság és védelem kérdéseit illetően viszonylag alacsony fokú. Ebben a védelmi szféra minden szereplőjének ? döntéshozóknak, katonáknak, társadalmi szervezeteknek, a médiának és nekünk szakértőknek is ? felelőssége van, mert igen lanyha a védelempolitikával foglalkozó politikai és társadalmi párbeszéd, roppant kevés a színvonalas külpolitikai műsor, a racionális vita. E két tényezőből ered a védelemre fordított kiadások ?maradékelvűsége? ? azaz akkor és annyit fordítunk katonai, honvédelmi célokra, amikor már nem lehet tovább halogatni és amennyit nagyon muszáj.
Ezzel szemben folyamatosan jelen vannak kötelezettségeink ? mind a honvédelem, mind a szövetségesi szolidaritás és szerepvállalás terén ?, amelyeknek nehezen lehet megfelelni, ha nem fordítunk a védelemre megfelelő figyelmet és elégséges erőforrásokat.
3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a szövetségben?
Abszolút értelemben nehéz látványos hatást gyakorolni vagy mélyreható változást előidézni egy olyan szövetségben, amelynek vezető állama a globális szuperhatalom Egyesült Államok. Relatív értelemben azonban, kisállamként a maga szintjén Magyarország is képes volt hatást gyakorolni a NATO-ra: példát tudott mutatni a műveleti szerepvállalásban. Kezdve már NATO-tagságunk előtt a boszniai stabilizációhoz történő hozzájárulásunkkal, majd a máig tartó koszovói békefenntartással és az afganisztáni szerepvállalással, a közeljövőben pedig a balti légtérvédelemben való részvétellel zárva, számos olyan terület volt és van, ahol Magyarország, a Magyar Honvédség hozzájárult a közös erőfeszítéshez. Volumenében kisebb, de minőségi hozzájárulást jelent a szövetségi C-17-es repülőgépek (az ún. Stratégiai Légiszállítási Képesség) működtetése Pápán, a NATO integrált légtérvédelmi rendszerében való szerepvállalásunk, amely Délkelet-Európa irányából védi a szövetséges tagállamokat, vagy a Katona-egészségügyi Kiválósági Központ ? melyek mind olyan elemek, amelyekre méltán lehetünk büszkék, és amelyeken keresztül hatást gyakorlunk a szövetség működésére.
4. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?
Egyértelműen a modernizációt látom olyan területnek, amely komoly elvárás volt, de csak részeredményt hozott. A haderő mentalitásában, a vezetés-irányításban, a műveleti irányelvekben, a védelmi tervezésben, a katonai szerepvállalásban megtörtént a váltás, a fejlődés: ma már nem csupán kíváncsian ízlelgetjük a ?kompatibilitás? és ?interoperabilitás? fogalmait, hanem számos területen valóban képesek vagyunk a hatékony szövetségesi együttműködésre, a közös cselekvésre. Ezt természetesen tovább kell folytatni, erősíteni és minden területre ki kell terjeszteni.
A Magyar Honvédség haditechnikai modernizációját illetően azonban sajnos messze elmaradtunk a várakozásoktól és csak az valósult meg, amit a körülmények ? a változó biztonsági környezet vagy a műveleti szerepvállalás ? kikényszerítettek. Az elöregedett haditechnikai eszközök cseréje érdekében kulcsfontosságú, hogy rövid időn belül több területen jelentős beszerzések, modernizáció történjen, amihez a védelmi kiadások növelésére van szükség. Éppen ezért tekintünk különös várakozással arra a kormányzati szándékra, hogy a magyar védelmi költségvetés 2016-tól folyamatos növekedésnek induljon.
5. Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?
Összhangban az eddig mondottakkal, a legnagyobb kihívásnak a megfelelő ráfordítások ? politikai figyelem, gazdasági erőforrások, társadalmi támogatottság ? biztosítását tekintem. Fontos hangsúlyoznunk, hogy nem csupán pénzkérdésről van szó ? a szükséges forrásokat ugyanis csak akkor fogjuk biztosítani a védelmi szféra számára, ha a politika érdemi figyelmet fordít rá, a társadalom tudatosan kezd gondolkozni a honvédelemről, és összességében nem rajtunk kívül állónak tekintjük a NATO-t, hanem a szövetség értékes tagjaként tekintünk magunkra.
Kollégáimmal az ukrán válság kiéleződése és a fegyveres konfliktus kialakulása kapcsán sokakkal beszélgettünk annak érdekében, hogy képet kapjunk arról, ahogy a magyar társadalom érzékeli és értékeli ezeket az eseményeket. Meglepő módon többször hallottuk, hogy ?miért nem tesz valamit a NATO??, ?majd a NATO megvéd minket, ha kell? ? pedig mi magunk vagyunk a NATO, és ha mi nem így tekintünk magunkra, szükség esetén más sem fog megvédeni minket.
6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?
Számomra visszatérő jelleggel az jelent ?élményt?, amikor a NATO emberi oldalával találkozok, mert úgy gondolom, ez az, ami minden tagállam minden lakosának jelenthet valamit. A NATO 2009-es strasbourg-kehli csúcstalálkozója alkalmával Barack Obama frissen megválasztott amerikai elnökként tartott beszédet Európa szabadságáról, amit több száz fiatallal hallgattunk végig; a beszéd végén pedig a hallgatóság kérdéseket tehetett fel. Ekkor egy korábban Budapesten tanuló német egyetemista kedvesen emlékeztette az amerikai elnököt, hogy keresztnevének (?barack?) magyar jelentése van, ami általános derültséget keltett. Most, néhány évvel később, amikor évente néhány alkalommal a NATO brüsszeli főhadiszállására látogatok, a szövetség politikai és katonai vezetőivel találkozva a szakmai eszmecserék mellett ugyanilyen élmény ?látni az embereket a döntések mögött?.
Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
Varga Gergely, biztonságpolitikai szakértő, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának munkatársa
1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?
Gyakran nehezen kézzelfogható és nehezen értékelhető, ha valami rossz bekövetkeztének az elmaradását mutatjuk fel sikerként, holott a biztonságpolitikában ez hatványozottan így van. Közép-Európában és Magyarországon hosszú évtizedek óta természetesnek vesszük a békét, a háború hiányát. Ez annak ellenére így van, hogy a kilencvenes években a közvetlen déli szomszédjainknál pusztított véres háború, újabban pedig keleti szomszédunk szenved fegyveres konfliktustól. Kétségtelen tény, hogy történelmi távlatokban az észak-atlanti térség a második világháború vége óta a béke és a példátlan prosperitás korszakában élt, és az is tényszerű, hogy a NATO a magalakulása óta meghatározó szerepet játszik Európa biztonságpolitikai környezetének alakításában. A NATO tehát mindenképp kulcsfontosságú pillére volt, és az is maradt a szövetség tagjai számára a béke szavatolásának, mind a külső fenyegetések, mind a tagállamok közötti kapcsolatok tekintetében. A fentiek a NATO keleti bővítései révén érvényesek Magyarországra és a térségbeli NATO-tagállamokra nézve is, ugyanakkor 25 évvel ezelőtt mindez korántsem volt olyan egyértelmű, hogy így lesz.
Az elmúlt 15 évben mindvégig a NATO volt az elsődleges katalizátora a Magyar Honvédség átalakulásának, modernizációjának. Noha fejlesztésre NATO-tagság nélkül is szükség lett volna, a szövetség által megfogalmazott követelmények külső kényszerítő erőként erősítették e folyamatot. Ez annál is inkább hangsúlyozandó, mivel gyakran hiányzott a ?belső kényszer?, a belpolitikai késztetés a modernizáció kétségtelen áldozatokkal járó véghezvitelére.
2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?
A Magyar Honvédség krónikus alulfinanszírozottságán a NATO csatlakozás sem változtatott, sőt, a külső biztonság tudatában még kevesebb kényszer volt a honvédelem megfelelő szintű finanszírozására. A folyamat oda vezetett, hogy a védelmi szféra finanszírozását tekintve Magyarország az egyik legrosszabbul teljesítő tagállammá vált a szövetségen belül, holott gazdasági tekintetben jó néhány másik tagállam hasonló fejlettségi szinten van.
A politikai figyelem hiánya és a forrásszűkösség következtében állandósult az a probléma, hogy nem tudtuk maradéktalanul teljesíteni a NATO-ban tett vállalásainkat, ami nyilvánvalóan negatívan befolyásolta az ország megítélését a szervezeten belül. Egy ország presztízsvesztesége vagy nemzetközi befolyásának csökkenése, illetve annak negatív hatásai különösen a biztonságpolitikában rövid távon gyakran nehezen mérhetők, így a szélesebb társadalom számára is kevésbé érzékelhető. Ennek függvényében pedig a rövid távú szempontokat prioritásként kezelő politikai elit sem értékelte eléggé komoly problémának a finanszírozás kérdését.
A jobb teljesítmény erőteljesebb érdekérvényesítési képességet jelent a nemzetközi politikában. Noha sokféle politikai szempont merül fel egy-egy kulcsfontosságú pozíció betöltésének kérdésében, nem véletlen, hogy a legutóbbi évek NATO főtitkárai is a védelemre és a NATO-ban nyújtott teljesítmény megerősítésére nagy figyelmet fordító tagállamok soraiból kerültek ki. Továbbá a semleges Svédország vagy Finnország sem csupán humanitárius okokból vett részt aktívan az elmúlt évek legjelentősebb NATO-műveleteiben, hanem azért is, mert így növelhette befolyását a nemzetközi arénában.
3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a szövetségben?
Magyarország legnagyobb hozzáadott értéke a NATO-hoz geopolitikai fekvésében rejlett. A kilencvenes években a délszláv régió válságai miatt kiemelt figyelem övezte a térséget a NATO vezető tagállamai részéről. A térséggel határos, stabil politikai és gazdasági rendszerrel bíró, a NATO-val együttműködő államként Magyarország jelentősen hozzájárult a NATO hatékony szerepvállalásához a boszniai háború lezárásában és békefenntartó tevékenységben.
Később pedig, immár NATO-tagállamként különös elismerés övezte Magyarország politikai szerepvállalását a koszovói konfliktus miatt megindított NATO-műveleletekben, tekintettel Magyarország szomszédos helyzetére és a Szerbiában élő magyar kisebbségre. Mivel a Balkán továbbra is Európa instabilabb térségei közé tartozik, Magyarország a szövetség tagjaként fontos szerepet játszik abban, hogy a NATO továbbra is kellő figyelmet fordítson a térségre. Ugyanakkor mivel a geopolitikai figyelem hosszú évek óta elterelődött a Balkánról, ez állandó komoly diplomáciai erőfeszítést igényel Magyarország részéről.
A balkáni szerepvállalás mellett a Magyar Honvédség részvétele az afganisztáni ISAF műveletben is elismerést váltott ki a szövetségesek között. A baghlani Tartományi Újjáépítési Csoport vezetésében, a Kabuli Nemzetközi Repülőtér irányításában és egyéb műveleti tevékenységekben a rendelkezésre álló szűkös erőforrások és a politikai szempontok alapján meghatározott korlátozások ellenére a magyar katonák elismerést kiváltva látták el feladatukat.
A missziós feladatok mellett meg kell említenünk a szövetség védelmi képességeinek erősítéséhez biztosított belföldi hozzájárulások. E vonatkozásban kiemelendő a stratégiai légiszállítási képességnek otthont adó pápai bázis, valamint a budapesti Katona-egészségügyi Kiválósági Központ. A pápai bázis fejlesztésére vonatkozó magyar kormányzati ígéret különösen fontos jelzés volt annak tükrében, hogy a NATO újabban jelentős figyelmet fordít a szövetség keleti tagállamaiban a védelmi infrastruktúraelemek fejlesztésére.
4. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?
A NATO-csatlakozással kapcsolatban megfogalmazott elsődleges cél, Magyarország területének és szuverenitásának védelme teljesült. Ezen túl, a biztonságpolitikán is túlmutatóan a NATO-tagság politikai értelemben is elősegítette integrációnkat az euro-atlanti térségbe. A NATO-tagság magában rejtette annak a lehetőségét, hogy Magyarország jelentősen növelje befolyását a nemzetközi biztonsági folyamatokban is. A szövetségi tagság ? hasonlóan az EU-tagsághoz ? azonban inkább egy lehetőség és egy sajátos keretrendszer, amelyet jól használva lehet eredményeket elérni, de a tagság önmagában nem jelent garanciát a sikerre. A NATO-csatlakozás idején sokan jelentős gazdasági előnyöket, különösen a külföldi beruházások megugrását várták a térségben, ám hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a biztonság és a stabilitás szükséges, de nem elégséges feltétele a gazdasági fejlődésnek.
5. Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?
Noha hosszú évek csökkenése és stagnálása után a védelmi költségvetés emelésére vonatkozóan egyértelmű kormányzati szándék van, a továbbra is bizonytalannak és sérülékenynek nevezhető gazdasági környezetben nem lesz könnyű e vállalásokat teljesíteni. Különösen jelentős kihívást jelent majd az, hogy az elmúlt évek elmaradt fejlesztései, valamint számos, még a Varsói Szerződés idejéből örökölt katonai eszközrendszer kiöregedése miatt a következő években elengedhetetlen lesz jelentős mennyiségű új eszköz beszerzése vagy felújítása, amennyiben Magyarország nem kíván alapvető katonai képességek nélkül maradni.
A közvetlen pénzügyi kérdéseken túl, de attól nem teljesen függetlenül a Nyugat és Oroszország között ismételten elmélyülő konfliktus jelentős kihívásokat állít a magyar kül- és biztonságpolitika elé. A nemzetközi normák érvényesülése, az európai államok szuverenitásának és területi integritásának a védelme, és általában az európai stabilitás megőrzése éppúgy magyar érdek, mint egy újabb hidegháborús korszak, a nyugati-orosz kapcsolatok ellehetetlenülésének elkerülése. Ezekre a kihívásokra nincsenek egyszerű és teljesen kockázatmentes válaszok Magyarország számára. Ugyanakkor az ország geopolitikai fekvéséből és nemzetközi súlyából adódóan olyan politika kecsegtet a siker reményével, amely a hasonló kihívásokkal szembenéző környező államok törekvéseinek harmonizácójára törekszik, és amely bírja a messze legjelentősebb politikai, gazdasági és katonai partnereink, szövetségeseink legalább hallgatólagos beleegyezését.
Noha a külpolitika, a külgazdaság és a védelempolitika gyakran valóban más logikát követve lehet sikeres, de a külkapcsolatok különböző dimenziói végül összeérnek, és jellemzően az adott országról alkotott egyszerűsített percepciók formájában jelennek meg a nemzetközi térben. A percepció jelentőségét pedig nehéz lenne alábecsülni a jelenkor nemzetközi kapcsolataiban, akár az Oroszországgal, akár az Egyesült Államokkal vagy a NATO-val kapcsolatos gyakori végletes képekre gondolunk. Mindebben fontos szem előtt tartani, hogy a percepció elsődlegesen nem a gazdaság, nem is katonai szféra, hanem elsődlegesen a politika mezejébe tartozik, vagyis elsődlegesen klasszikus értelemben vett külpolitikával alakítható.
6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?
A 2010. évi lisszaboni stratégiai koncepciót megelőző munkálatok során a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársaként, Dr. Tálas Péter igazgatót elkísérve kivételes lehetőségként alkalmam nyílt a NATO Katonai Bizottsága előtt szerepelni. Az ottani eszmecsere mély nyomott hagyott bennem a NATO működéséről, a különböző nemzeti katonai prioritások megjelenéséről és versenyéről a szövetség keretein belül.
Megemlíteném továbbá a NATO 2012. évi chicagói csúcstalálkozója mellé szervezett Ifjúsági Atlanti Csúcstalálkozón való részvételemet. A csúcstalálkozón amellett, hogy olyan vezető politikusokkal nyílt mód találkozni, mint James Jones volt nemzetbiztonsági főtanácsadó vagy Chuck Hagel leköszönő védelmi miniszter, alkalmam nyílt megismerni számos fiatal biztonságpolitikával foglalkozó szakértőt, akik jelentős szerepet játszanak szűkebb hazájukban az európai biztonságról és általában a NATO jövőjéről szóló viták alakításában.
Az elmúlt hetekben az üzleti szféra hírei döntően a pénzügyi és a gazdasági élet bizonytalanságairól, a lelkes optimizmustól az újabb világégés lehetőségéig tartó különféle kalkulációkról szóltak. A globális felmelegedés okán a természeti csapások (pl.: extrém esőzés és árvíz) gyakoribbá válásáról hallunk híreket és ahhoz köthető eseményekről közvetítéséket. Az információs technológia fejlődésével a ?cyber? térben zajló nagyhatású események (pl.: észak-koreai hacker támadás a Sony ellen) a mindennapi életünket befolyásoló, mindent átható negatív eseményeinek potenciálját vetítik elénk. Az afrikai Ebola járvány borzalmai és a megállítása érdekében tett nemzetközi erőfeszítések ugyancsak sérülékenységünkről szólnak és mindennapi aggodalmainkat gyarapítják. A terrorista támadásoktól való félelem, ha nem is mindent felülmúló, de meghatározó része kockázat érzékelésünknek – repülők, sportesemények, és újabban hidak elleni támadás képében. Mindent összevetve, 2015-ben is tovább erősödik az a tendencia, hogy a globalizált (határokat, távolságokat és sokszor költségvetési korlátokat nem ismerő) világot a kockázatokkal való folyamatos kalkuláció és az azoktól való félelem jellemzi. Miközben soha ilyen sokan nem éltünk ilyen nagymértékű biztonságban a kék bolygón.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke. (Forrás: nato.int)
December hónap elsősorban a partnerkapcsolatok erősítésével és az afganisztáni misszió lezárásával telt. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár találkozott többek között Ukrajna és Irak miniszterelnökével, valamint Afganisztán elnökével, továbbá részt vett a Mediterrán Dialógus 10. és az Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. A 13 évig tartó ISAF-művelet zárása lehetőséget adott arra, hogy a főtitkár értékelhesse a szövetséges erők által elért eredményeket, ugyanakkor felhívta arra a figyelmet, hogy Afganisztán továbbra is kihívásokkal néz szembe, amelyekkel a 2015. január elsején induló új műveletnek is szembe kell majd nézni. A hónap legfontosabb eseménye a külügyminiszterek találkozója volt, ahol a résztvevők megtárgyalták a NATO reagálóképességének és készültségének fokozására eddig tett és a jövőben megteendő lépéseket, valamint ismét megerősítették támogatásukat Ukrajna irányában, a segítségnyújtás konkrét területeit is megnevezve.
Partnerkapcsolatok
December elsején a NATO főtitkára, Jens Stoltenberg Brüsszelben a szövetség főhadiszállásán köszöntötte az Afganisztáni Iszlám Köztársaság elnökét, Mohammad Ashraf Ghanit és az afgán kormány főminiszterét, Abdullah Abdullahot. A látogatás a főtitkár szerint a Szövetség és Afganisztán közötti szilárd együttműködés bizonyítéka. Emellett hozzátette, hogy a NATO továbbra is pénzügyi segítséget fog nyújtani az Afgán Nemzeti Biztonsági Erők (Afghan National Security Forces, ANSF) számára, míg a január elsején induló kiképző, tanácsadó és támogató misszió (Operation Resolute Support) tovább fogja erősíteni az eddig kialakított tartós partnerkapcsolatot.
Jens Stoltenberg gratulációját fejezte ki a moldovai parlamenti választások sikeres lebonyolításával kapcsolatban, amelyek az európai normákkal összhangban zajlottak le. Moldovát a Szövetség értékes partnereként jellemezte, kiemelve a koszovói misszióban való részvételét. Hozzátette, hogy a NATO és Moldova folytatni fogják együttműködésüket az Egyéni Partnerségi Akcióterv (Individual Partnership Action Plan) keretében, emellett reményét fejezte ki, hogy az újonnan felálló kormánnyal minél hamarabb megkezdhetik a közös munkát, amelynek friss lendületet adhatnak a szeptemberi csúcstalálkozó alkalmával elindított kezdeményezések.
Haider al-Abadi, Irak miniszterelnöke december 3-án Brüsszelben találkozott Jens Stoltenberggel, ahol megvitatták az Irakban, Szíriában és a tágabb régióban zajló biztonságpolitikai eseményeket. A főtitkár biztosította a miniszterelnököt, hogy a Szövetség továbbra is elkötelezett a két fél között meglévő partnerségi kapcsolat iránt, támogatja a biztonság és stabilitás helyreállítására irányuló erőfeszítéseket, valamint segíti a biztonsági erők hatékonyságának növelését. A walesi csúcstalálkozó alkalmával meghatározott együttműködési területek közé tartozik a politikai párbeszéd, az oktatás és képzés, a terrorizmus elleni fellépés és a határok biztonsága. Stoltenberg emellett kiemelte, hogy Irak egysége létfontosságú az ún. ?Iszlám Állam? legyőzéséhez. A miniszterelnök tájékoztatta a főtitkárt, hogy az iraki kormány azzal a kéréssel fog a Szövetség felé fordulni, hogy az támogassa az ország fegyveres erőinek védelmi kapacitásfejlesztését.
A NATO-főtitkár december 3-án az Európai Tanács új elnökével, Donald Tuskkal találkozott. A főtitkár elmondta, hogy a Szövetségnek és az Európai Uniónak nemcsak 22 tagja közös, hanem értékeik és kihívásaik is. A két vezető megvitatta Oroszország destabilizációs tevékenyégét Ukrajnában és a NATO keleti szárnyán, valamint ennek hatását az euro-atlanti térség stabilitására. Jens Stoltenberg arra a lényeges összefüggésre világított rá, hogy a NATO biztosítja a stabilitást Európában, Európa pedig hozzájárul egy erős NATO-hoz. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy az erősebb védelem érdekében folyamatos és szoros együttműködésre van szükség.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke. (Forrás: nato.int)
December 5-én az Európai Unió Katonai Törzsének (European Union Military Staff) és a NATO Nemzetközi Katonai Törzsének (NATO International Military Staff) tagjai találkoztak Brüsszelben, hogy megvitassák a két szervezet közötti potenciális együttműködési területeket. Sir Christopher Harper légi marsall és Wolfgang Wosolsobe altábornagy hangsúlyozták, hogy erősebb együttműködésre van szükség az EU és a NATO között a koherencia és a kölcsönös megerősítés biztosítására, valamint a párhuzamos tevékenységek elkerülésére. Ezeket a következtetéseket hangsúlyozta az Európai Tanács 2013-ban és a legutóbbi NATO-csúcstalálkozó is Walesben, amely utóbbi során a két szervezet közötti partnerség különösen fontos szerepet kapott.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, az Észak-atlanti Tanács (North Atlantic Council, NAC) 28 állandó képviselője és a Katonai Bizottság (Military Committee, MC) elnöke, Knud Bartels tábornok december 9-én Jordániában gyűltek össze a Mediterrán Dialógus (Mediterranean Dialogue) létrehozásának 20. évfordulóját ünneplő találkozóra. A találkozón részt vett Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Mauritánia, Marokkó és Tunézia nagykövete is. Az eseményen felszólaló főtitkár szerint a NATO-tagállamok biztonsága szorosan kapcsolódik a Földközi-tenger és a Közel-Kelet térségének biztonságához és stabilitásához, amely napjainkban fontosabbá teszi a Mediterrán Dialógust, mint valaha. Stoltenberg elmondta, hogy három területen van szükség szorosabb együttműködésre: egyrészt a NATO több segítséget nyújthatna partnereinek a védelmi és biztonsági szektorban, másodszor növelni lehetne a fegyveres erők interoperabilitását, harmadrészt pedig mélyíteni lehetne a politikai konzultációt. Nasser Judeh jordániai külügyminiszterrel folytatott megbeszélése során megvitatták a Közel-Kelet aktuális kihívásait, majd Stoltenberg háláját fejezte ki a Szövetség nevében az iránt, hogy Jordánia partnerállamként járul hozzá a NATO Reagáló Erőkhöz (NATO Response Force, NRF), valamint megköszönte, hogy ország otthont ad a találkozónak. A főtitkár másnap II. Abdullah jordániai királlyal találkozott, akivel az aktuális biztonsági kihívásokról tárgyaltak, beleértve a különböző szélsőséges csoportok és a terrorizmus jelentette fenyegetést. Jens Stoltenberg megköszönte az országnak a régió stabilitása és biztonsága érdekében tett törekvéseit, valamint reményét fejezte ki, hogy a két fél között szorosabb lesz az együttműködés, beleértve a közös gyakorlatokat fokozását és a közös képességek erősítését is.
A Mediterrán Dialógus 20. évfordulójának ülése. (Forrás: nato.int)
December 11-én az Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés (Istanbul Cooperation Initiative, ICI) 10. évfordulója alkalmából találkozott Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a 28 NATO-tagállam nagyköveteivel, valamint Bahrein, Katar, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek képviselőivel. A főtitkár elmondta, hogy az elmúlt években a partnerek között egyre mélyebb és erősebb lett a kapcsolat, kiemelve, hogy véleménye szerint az együttműködés fokozása a biztonság növeléséhez járul hozzá. A találkozó alkalmával megvitatták az olyan közös biztonsági kihívásokat, mint a terrorizmus és a szélsőséges csoportok jelentette fenyegetés, a tengeri biztonság és a kiberbiztonság, valamint ezek lehetséges kezelési módjai. A főtitkár három kiemelt területen szeretné fokozni az együttműködést a NATO és az Öböl-térség országai között. Elsőnek a katonai erők együttműködése kapcsán, amelyre példaként hozta fel a líbiai események alatt a két fél által mutatott hatékony kooperációt. Másodszor a tengeri biztonság vonatkozásában, amelynek fokozása érdekében felkérte a partnereket, hogy csatlakozzanak a NATO által Afrika Szarvánál folytatott kalózkodás elleni művelethez (Operation Ocean Shield), harmadrészt pedig hangsúlyozta a politikai egyeztetések fontosságát. Jens Stoltenberg emellett megbeszélést folytatott Sheikh Tamim bin Hamad Al Thani katari emírrel a közös biztonsági kihívásokról, legfőképp az ún. ?Iszlám Állam? terrorszervezet jelentette fenyegetésről, valamint a kalózkodásról, az emberkereskedelemről és a fegyverek proliferációjáról. A főtitkár kiemelte, hogy fontos a régióbeli országok részvétele a terrorszervezet elleni harcban, és az ehhez szükséges védelmi kapacitás kiépítéséhez a Szövetség kész segítséget nyújtani partnereinek.
Jens Stoltenberg december 15-én tárgyalt Ukrajna miniszterelnökével, Arszenyij Jacenyukkal. A főtitkár méltatta Ukrajnát, hogy még a jelenlegi, komoly kihívások közepette is elkötelezett a NATO-val kialakított partnerkapcsolata iránt, emellett pedig ígéretet tett a folyamatos politikai támogatásra és a gyakorlati segítségnyújtásra is. Hozzátette, hogy ez a látogatás hangsúlyozza a két fél között kialakított kapcsolat erősségét, amelyet különösen fontossá tesz az, hogy az ukrán nép a demokráciát és az Európával való szorosabb együttműködést választotta. Elmondta, hogy a Szövetség eddig öt pénzügyi alapot hozott létre, amelyek célja az ukrán haderő modernebbé, a védelmi szektor átláthatóbbá és hatékonyabbá tétele. A főtitkár ismét hangsúlyozta, hogy a Szövetség teljes mértékben elkötelezett Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett, hiszen az kulcsfontosságú az euro-atlanti térség biztonsága szempontjából.
Arszenyij Jacenyuk és Jens Stoltenberg találkozója. (Forrás: nato.int)
Thrasyvoulos Terry Stamatopoulos, a NATO politikai ügyekért és biztonságpolitikáért felelős főtitkár-helyettese december közepén Yahya Ould Hademine in Nouakchot mauritániai miniszterelnökkel találkozott. A megbeszélés során megünnepelték a Mediterrán Dialógus 20. évfordulóját, amelyen részt vettek Mauritánia parlamenti képviselői, magas rangú kormányzati képviselők, valamint a sajtó és a tudományos élet fontosabb szereplői is. A főtitkár-helyettes kétoldalú tárgyalásokat folytatott Diallo Mamadou Bathia honvédelmi miniszterrel, Sidi Ould Tah megbízott külügy- és gazdasági miniszterrel, valamint a hadsereg megbízott vezetőjével, Hanana Ould Sidi Hanana tábornokkal.
Műveletek
December 17-én az Észak-atlanti Tanács utoljára ült össze az ISAF-misszió kapcsán. Jens Stoltenberg szerint ez a több mint tíz évig tartó misszió katonailag, politikailag és gazdaságilag is meghatározó kihívást jelentett a Szövetség számára. Hozzátette, hogy a kihívások még mindig jelen vannak, de Afganisztán sokkal stabilabb, mint korábban. A NATO-tag- és partnerállamok segítettek abban, hogy Afgán Nemzeti Biztonsági Erők teljes mértékben felelősséget tudjanak vállalni az ország biztonságáért. A főtitkár elmondta, hogy 2015. január elsején az új művelet indítása egyben új fejezetet is jelent Afganisztán és a Szövetség kapcsolatában.
December 28-án ünnepélyes ceremóniát tartott a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (Internatinal Security Assistance Force, ISAF) parancsnoksága annak alkalmából, hogy 13 évvel a létrehozása után befejeződött az országban folyó művelet, átadva helyét az új missziónak, a NATO vezette ?Határozott Támogatás? műveletnek (Operation Resolute Support). Az új misszióban közel 12.500 katona fog részt venni, akik az Afgán Nemzeti Biztonsági Erők harcképességének fenntartását és az afgán védelmi szektor működését segítik, alapvetően nyolc fő területre koncentrálva, amelyek a következők: a többéves költségvetés kidolgozása, átláthatóság, elszámoltathatóság és felügyelet, civil kormányzás, erőgenerálás, fenntarthatóság, stratégiai és politikai tervezés és végrehajtás, valamint hírszerzés és stratégiai kommunikáció.
A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően kezdetét vette Afganisztánban az Egyesült Államok vezette Tartós Szabadság Hadművelet (Operation Enduring Freedom), amely a tálib rezsim megdöntésével igyekezett felszámolni az al-Káidának az országban található biztonságos búvóhelyeit. A gyors katonai siker után a figyelem a hatékony, a tálib erőkkel is szembeszállni képes kormányzat és egy stabil biztonsági környezet kialakítására irányult. A Szövetség 2003-ban vette át a nemzetközi koalíciós erők vezetését, és az eltelt idő alatt 28 tagállam és 14 partnerország járult hozzá valamilyen módon a műveletekhez. Létfontosságú feladat volt egy 350 ezer fős biztonsági erő létrehozása, amely ? harcképességének növekedésével párhuzamosan ? 2011-től kezdve fokozatosan vette át az ország biztonsága fölötti ellenőrzést, 2013 nyarára pedig az Afganisztánban folyó műveletekben is vezető szerepet vállalt.
A hónap eseménye: A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója
Jens Stoltenberg a találkozót megelőző beszédében 2014-et az agresszió, a válságok és a konfliktusok éveként jellemezte. Példaként említette Oroszország agresszív lépéseit, amelyek aláásták az euro-atlanti térség biztonságát. Miközben Ukrajnában folytatódnak az erőfeszítések a tartós béke megteremtéséért, Moszkva katonai jelenlétének erősödését figyelhetjük meg: Oroszország fejlett fegyvereket, felszereléseket, katonai egységeket bocsátott a szeparatisták rendelkezésére. A tavalyi év másik aggasztó jelensége a Közel-Keleten és Észak-Afrikában elterjedő erőszak és a szélsőséges csoportok fokozódó tevékenysége volt, amelynek kapcsán Stoltenberg üdvözölte az Egyesült Államok vezette koalíciónak az ún. ?Iszlám Állam? elleni fellépését, amely máris eredményeket volt képes felmutatni.
A NATO külügyminisztereinek találkozója. (Forrás: nato.int.)
A NATO főtitkára kiemelte, hogy a NATO igyekezett lépést tartani az eseményekkel: megerősítették jelenlétüket a Szövetség keleti szárnyán, kétnaponta hadgyakorlatokat tartanak, a korábbihoz képest ötször több gép tartózkodik a levegőben, valamint a Balti- és a Fekete-tengeren is növelték a hajók számát. Ezek a lépések a walesi csúcstalálkozón elfogadott ún. Készenléti Akcióterv (Readiness Action Plan) részét képezik, amelynek végrehajtását a miniszterek felülvizsgálták a megbeszélések során. Ez erősíteni fogja a Szövetség reagálási képességét és készültségét, valamint hozzá fog járulni a NATO-erők képességeinek fokozásához. Az akciótervnek része továbbá egy két napon belül is telepíthető, körülbelül 4000 fős azonnali reagálású erő (Very High Readiness Joint Task Force, VJTF) felállítása, ami 2015 elejére valósul meg. Ugyanakkor a VJTF pontos méretéről és a kialakításáról a védelmi miniszterek februárban fognak dönteni.
A NATO külügyminiszterei december 2-án megerősítették, hogy politikai és gyakorlati segítséget is nyújtanak Ukrajnának azokhoz a kulcsfontosságú reformokhoz, amelyeket az új kormány tervez végrehajtani. A miniszterek megvitatták az Ukrajnán belüli és közvetlen stratégiai környezetéhez kapcsolódó kihívásokkal kapcsolatos fejleményeket, valamint áttekintették a szeptemberi csúcstalálkozó óta elért eredményeket, amelyek közül kiemelendőek a már működő pénzügyi alapok és a megkezdett projektek. Ezek elsősorban a kibervédelemre, a sérültek rehabilitációjára, katonai életpályamodell kialakítására, logisztikára, szabványosításra, valamint a parancsnoki, irányítási és kommunikációs rendszerek fejlesztésére koncentrálnak.
Mindezeken felül a NATO külügyminiszterei és tizennégy partnerország döntött arról, hogy 2015. január 1-től elindítják a korábban már említett Resolute Support műveletet Afganisztánban. Ennek kapcsán Jens Stoltenberg elmondta, hogy a döntés tükrözi azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyeket Lisszabonban (2010), Chicagóban (2012) és Walesben (2014) is megerősítettek Afganisztán támogatására.
ANATO-NETto Hírfigyelő a NATO Public Diplomacy Division, a Magyar Atlanti Tanács és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem támogatásával készül.
Jens Stoltenberg a megnyitó sajtótájékoztatón felvázolta azokat a kérdéseket, amelyekről a külügyminisztereknek a következő két napban egyeztetniük kellett. (Forrás: www.nato.int)
A NATO számára sok változást hozott a 2014-es év, komoly kihívások érték a szövetséget, ám a legfontosabb talán az az átrendeződés, amely e kihívások fontossági sorrendje terén volt megfigyelhető. Hiszen a hidegháború befejezése óta a fenyegetések zöme jellemzően a nem hagyományos kategóriából kerül ki, így a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek proliferációja vagy a kibertérből érkező fenyegetések, azonban idén újra előtérbe került a Szövetség központi, eredeti funkciója. Az orosz fenyegetés árnyékában újra felértékelődött a kollektív védelem, annak a kérdése, hogy a szervezet képes-e garantálni tagállamai szuverenitását, lakosaik biztonságát ? hiteles-e még a Washingtoni Szerződés ötödik cikkelye? A felmerült fenyegetésekre a walesi csúcstalálkozón adott válaszokat a Szövetség, a decemberi külügyminiszteri értekezlet homlokterében pedig elsősorban ezek végrehajtásának kérdése állt. Három központi téma emelhető ki: az Ukrajna elleni orosz agresszió, az új afganisztáni misszió paraméterei és a kollektív védelem szavatolása. Cikkünk a találkozó első két napjának eseményeit mutatja be; a harmadik napon bilaterális találkozókra került sor, amelyek a nyilvánosság kizárásával folytak.
A találkozó első napja
A találkozó december elsején Jens Stoltenberg sajtótájékoztatójával vette kezdetét. A NATO főtitkára hangsúlyozta, hogy a külügyminiszterek egy konfliktusokkal terhelt és veszélyes időszakban gyűlnek össze, hiszen a 2014-es évet az agresszió és válságok sora jellemezte, ám mindezek ellenére a Szövetség erős maradt. Oroszország lépéseivel aláássa az euro-atlanti térség békéjét és biztonságát. Habár a tárgyalásos út továbbra is nyitva maradt, Ukrajna területén és határán jelentős orosz katonai erők állomásoznak, ezért a NATO-nak határozott lépéseket kell tennie. Moszkva fejlett fegyvereket és eszközöket ad át a szeparatistáknak, a feszültséget pedig tovább növeli, hogy az orosz erők aktivitása is egyre aggasztóbb méreteket ölt a NATO határain. Európa déli határainál a helyzet ugyancsak nem megnyugtató: szélsőséges ideológiák és brutalitás uralják a Közel-Keletet és Észak-Afrikát.
A walesi csúcstalálkozón a szervezet tagállamai megegyeztek a Készenléti Akcióterv megvalósításáról, amelynek funkciója a délről és keletről érkező kihívások elleni hatékony fellépés, a Szövetség reagálási képességének megerősítése. Így a brüsszeli külügyminiszteri jelenlegi találkozó célja az, hogy az eddigi eredményeket értékeljék és megtervezzék a következő lépéseket. A NATO már növelte kelet- és közép-európai jelenlétét, így például ötször annyi repülőgép van a levegőben, mint az ezt megelőző időszakban, emelték a hadihajók számát a Balti- és a Fekete-tengeren, emellett minden második nap indul egy szövetséges hadgyakorlat a képességek szinten tartásának biztosítékául. Eközben a NATO egy olyan minőségében új katonai erő ? az ún. Nagyon Magas Készenlétű Összehaderőnemi Erő (Very High Readiness Joint Task Force ? VJTF) ? felállításáról is döntött, amelyet akár napok alatt is mozgósítani lehet. A tervek szerint ez 2016-tól lenne bevethető, amihez a tagállamok a tervek szerint a következő év elején kezdik az erőgenerálást. Ezzel a NATO nagyban fejlesztené elrettentő képességét, illetve a határainál felmerülő esetleges válságokra is könnyebben tudna reagálni.
Walesben a szeptemberi csúcstalálkozón a tagállamok hitet tettek Ukrajna függetlensége, területi épsége és szuverenitása mellett. A kihívások és instabilitás ellenére az országban a választások sikeresek voltak, és a lakosság világosan állást foglalta demokrácia, az egység és az európai integráció mellett. A Szövetség pedig a továbbiakban is támogatni fogja az ukrán nép ezen választását. A walesi csúcstalálkozón arról is döntés született, hogy az ukrán védelmi reform finanszírozását segítő pénzügyi alapokat állítanak fel, melynek fontos elemei a katonai vezetés-irányítási rendszerek és a logisztika fejlesztése, valamint a kibervédelem támogatása. De arról sem lehet megfeledkezni, hogy számos tagállam tett további felajánlásokat bilaterális keretek között.
Jens Stoltenberg a megnyitó sajtótájékoztatón felvázolta azokat a kérdéseket, amelyekről a külügyminisztereknek a következő két napban egyeztetniük kellett. (Forrás: www.nato.int)
A walesi csúcstalálkozón arról is döntöttek, hogy az afganisztáni harcoló műveletek 2014 végi lezárását követően egy következő misszió veszi kezdetét, amellyel egy egészen új fejezet nyílik a NATO és Afganisztán partnerségében. A Szövetség elérte korábban kitűzött céljait: az afgán állam erősebb, mint korábban, a szélsőséges erőket háttérbe szorították és a kormányerők képesek maguk szavatolni a lakosság biztonságát. Az afgán parlament döntő többséggel két biztonsági szerződést ratifikált az Egyesült Államokkal és a NATO-val annak érdekében, hogy az afgán erők nemzetközi támogatását fenn lehessen tartani. Stoltenberg megelégedését fejezte ki a döntés kapcsán, mert ez megnyitja az utat a NATO ?Határozott támogatás? (Resolute Support) névre keresztelt támogató missziója előtt, ami 2015 januárjában veszi kezdetét. A főtitkár újfent leszögezte: ez nem harcoló misszió, funkcióját tekintve elsősorban kiképzési, tanácsadó és támogató lesz, célja pedig az afgán biztonsági erők stabilizálása. A főtitkár reményei szerint a művelet lehetővé fogja tenni Afganisztán számára, hogy az elmúlt évtized eredményei alapján tovább építkezhessenek. De ez pusztán egy aspektusa a támogatásnak, amelyet a Szövetség nyújt az afgán nép számára: létrehoztak egy az afgán rendőrség és katonaság fejlesztését támogató pénzügyi alapot is, ezzel is fejlesztve a hosszú távú partnerséget Kabullal. Stoltenberg rámutatott: szerencsés fordulat, hogy a külügyminiszteri találkozón Ashraf Ghani elnök és Abdullah Abdullah főminiszter is részt tud venni, hiszen ez is szimbolizálja, hogy milyen fontos Afganisztán és a NATO kapcsolata mindkét fél számára.
Stoltenberg megnyitóját délután közös sajtótájékoztató követte az afgán küldöttség két legmagasabb rangú tagjával. A vezetők hangsúlyozták, hogy egy évtizeden át a nyugati erők azon munkálkodtak, hogy egy nemzetközi terroristák által uralt, kaotikus országból egy egységes, biztonságos és demokratikus országot építsenek ki. A főtitkár megismételte a nyitóbeszédében elmondott célkitűzéseit Afganisztán kapcsán. Ashraf Ghani méltatta a NATO és az afgán nép teljesítményét, különösen kiemelve azok áldozatát, akik életüket vagy testi épségüket vesztették el a harcokban. Felhívta rá a figyelmet, hogy országa egy globális küzdelem frontvonalában húzódik, és e küzdelem végeredménye alapvetően befolyásolja Észak-Amerika és Európa biztonságát. Ghani beszédében hangsúlyozta, hogy az Abdullahhal kialakított hatalommegosztási modell élvezi az afgán lakosság támogatását, és ez stabilitást kölcsönöz az ország belpolitikájának. (Ezt némiképp árnyalja, hogy az ?egységkormány? szeptemberi kialakítása óta ténylegesen nem sikerült megegyezni a kabinet tagjairól.)
Afganisztán elnöke, Ashraf Ghani, Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára és Abdullah Abdullah afgán főminiszter (balról jobbra) (Forrás: www.nato.int)
A találkozó második napja
A második nap hivatalos programja Jens Stoltenberg rövid sajtótájékoztatójával kezdődött, ahol a főtitkár összefoglalta a walesi csúcstalálkozón született legfontosabb döntések megvalósítása irányában tett lépéseket. A külügyminiszteri találkozó legfontosabb feladata, hogy értékeljék a végrehajtás során elért eredményeket, majd kijelöljék a következő lépéseket. A változó világban a Szövetség erejének megőrzése elengedhetetlen, hiszen csak így lehet hatékonyan fellépni a keletről és délről érkező kihívásokkal szemben. Walesben a tagállamok elfogadták a Készenléti Akciótervet, amelynek megvalósítása során a NATO már megerősítette jelenlétét Európa keleti területein tengeren, levegőben és szárazföldön egyaránt. A főtitkár hangsúlyozta: minden szövetséges kiveszi a részét a Nyugat biztonságának szavatolásából.
Ezt követően sor került az Egyesült Államokkal folytatott bilaterális találkozóra, majd a NATO-Ukrajna Bizottság ülésére. Az ukrán külügyminiszter csak video-kapcsolat segítségével ?csatlakozhatott? az eseményhez, mert Ukrajna parlamentje, a Rada éppen az új koalíciós kormány felállításáról döntött. A főtitkár gratulált az új kormány sikeres beiktatásához, illetve ahhoz, hogy az ukrán nép az európai integrációt és a demokráciát választotta. Kiemelte: Oroszország destabilizációs törekvéseivel szemben a Szövetség kitart amellett, hogy az ukrán emberek szabadon dönthessenek jövőjükről. A találkozón a Bizottság közös nyilatkozatot fogadott el, amelyben egyhangúan elítélték Oroszország Ukrajnát destabilizáló, a nemzetközi jogot megsértő tevékenységét. A NATO tudomása szerint Moszkva harckocsikat, légvédelmi eszközöket és nehézfegyvereket is átadott a szeparatistáknak, amellyel a minszki megállapodást is felrúgják. Oroszország ezzel szemben tiszteletben tartja a szeparatisták által november 2-án megtartott választást, amelyet a Szövetség semmilyen formában sem ismer el.
A Bizottság elítélte a Krím-félsziget elfoglalását, katonák odatelepítését, és ezzel a humanitárius helyzet rontását. Moszkva egyoldalú döntésével aláásta Ukrajna biztonságát és az euro-atlanti térség békéjét. Elítélték továbbá azt a gyakorlatot is, hogy a Fekete-tenger térségébe további orosz fegyveres erőket telepítenek, mivel ez csak további feszültség forrásául szolgálhat. A NATO megítélése szerint a minszki egyezményhez való visszatérés lehet a válság megoldásának egyetlen módja, így Oroszországnak vissza kell vonnia csapatait és haditechnikai eszközeit Ukrajna területéről, illetve az ukrán határ közeléből. Nemzetközi felügyeletet kell létrehozni a határőrizetre. Oroszországnak el kell érnie, hogy a szeparatisták tegyék le a fegyvert, túszaikat adják át. Mindezek megvalósításához szükség van az EBESZ széleskörű tevékenységére.
A NATO-Ukrajna Bizottság ülésén a transzatlanti közösség képviselői támogatásukról biztosították Pavlo Klimkin ukrán külügyminisztert (Forrás: www.nato.int)
A Bizottság üdvözölte a sikeres ukrán parlamenti választás eredményét, amely annak ellenére zajlott le, hogy a körülmények rendkívül nehezek voltak. A választás eredménye egyértelműen bizonyítja az ukrán nép demokratikus és európai integráció melletti elkötelezettségét. A Szövetség elsősorban az Éves Nemzeti Programon keresztül segíti Ukrajnát, amelynek elsődleges célja a reformok bátorítása és a korrupció letörése, miközben Kijevnek erősítenie kell a demokratikus értékek és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását. A Szövetség pénzügyi alapok létrehozásával segíti az új ukrán kormányt, továbbá növelni kívánják az interoperabilitást a NATO erői és az ukrán fegyveres erők között. További szakértőket küldenek Ukrajnába, ezzel is támogatva a reformokat. Ukrajna továbbra is elkötelezett a NATO-val folytatott párbeszéd és a nyugati értékek mellett.
A főtitkár sajtótájékoztatóján is megerősítette, hogy az orosz elitnek tiszteletben kell tartania az ukrán nép ? választásuk alkalmával kifejezett ? nyugati elkötelezettségét. A NATO mindenben támogatja az új ukrán vezetést, aminek érdekében öt pénzügyi alapot állítottak fel, amelyek felhasználásával fejlesztik Ukrajna képességeit olyan területeken, mint a kibervédelem, a katonák képzése, a sebesültek rehabilitációja, a logisztika és a kommunikáció. A támogatás célja egy demokratikus ország és politikai rendszer, valamint transzparens védelmi szféra építése.
Délután került sor az Észak-atlanti Tanács külügyminiszteri találkozójára. Jens Stoltenberg megnyitó beszédében újra hangsúlyozta, hogy az instabilitás egyre közelebb húzódik a Szövetség határaihoz, ráadásul Oroszország a nemzetközi jog uralmát szeretné felcserélni az erő uralmára. Észak-Afrikában és a Közel-Keleten a szélsőséges eszmék és az erőszak egyre inkább teret nyernek, a Szövetség egészére nézve pedig a kiberterrorizmus és a rakétaeszközök proliferáció ugyancsak fenyegető tényezők. Ám a NATO készen áll a válaszadásra, aminek egyik legfontosabb eszköze a newporti csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv, amelynek megvalósítása folyamatos volt az azóta eltelt időszakban. A főtitkár kiemelte, hogy a Szövetség erősíti kapcsolatait a világ számos ? az euro-atlanti térségen kívüli ? országával és segíti biztonsági szervezeteik fejlesztését, mert ezen keresztül lehet úgy biztosítani más régiók stabilitását, hogy a Nyugat közvetlenül nem avatkozik be. Hangsúlyozta: a prevenció sokkal jobb, mint a helyreállítás.
Az ülés lezárását követően a tagállamok képviselői közös nyilatkozatot fogadtak el,amelyben először is méltatták az akciótervet, rámutatva, hogy nagyban növeli a NATO védelmi és válságkezelési képességeit. A szövetségesek fokozzák hadgyakorlataikat és továbbra is szorosan figyelemmel követik az orosz katonai tevékenységet Európa határain. Az előzetes várakozásokkal összhangban határozat született a Nagyon Magas Készenlétű Összehaderőnemi Erő (VJTF) felállításának további lépéseiről a NATO Reagáló Erők kötelékén belül, aminek eredményét 2015 februárjában fogják értékelni a NATO védelmi miniszterei.
Az Észak-atlanti Tanács az afganisztáni misszió átalakításával kapcsolatban is ülésezett.Jens Stoltenberg megnyitó beszédében méltatta az afgán kormányt, kifejtve, hogy a közép-ázsiai ország a Nemzeti Egységkormány megalakulásával sokat lépett előre a demokrácia irányába. Afganisztán ma biztonságosabb, mint valaha, a 2015 elején kezdődő misszió pedig arra lesz biztosíték, hogy az afgán biztonsági erők maguk tudják garantálni az ország védelmét. Afganisztán jövője mostantól az afgán emberek kezében van, azonban a NATO nem hagyja magára a régiót, hanem hosszú távú partnerséget épít az országgal. A Nyugat viszont továbbra is elvárja a jó kormányzást és az emberi jogok ? kiemelten a nők jogainak ? tiszteletben tartását. A Tanács ülésének végén közös zárónyilatkozatot fogadtak el, amely hat pontban foglalta össze az együttműködés eredményeit:
A NATO gratulál Afganisztán új kormányának a sikeres választáshoz, az egységkormány létrehozásához, illetve a két biztonsági szerződéshez a NATO-val és az Egyesült Államokkal. A kormányzat elkötelezett a szükséges reformok mellett, ahol kiemelt terület a nők helyzetének javítása.
Mindenkinek tiszteletet érdemel, aki az elmúlt évtized során áldozatokat hozott az afganisztáni biztonság fokozásáért, valamint a terrorizmus visszaszorításáért. Az új afgán vezetés messzemenően kiáll azon célok mellett, melyekről a walesi csúcstalálkozón döntött a Szövetség. Széleskörű nemzetközi összefogással és hosszú távú partnerséggel a felek szeretnék elérni egy prosperáló Afganisztán kiépülését, amelyet a jog uralma és a béke jellemez.
Az afgán biztonsági erők a következő év elejétől teljes mértékben átveszik az ország biztosítását. A NATO ennek támogatására 2015 januárjától elindítja támogató misszióját, hogy tanácsadással és egyéb segítséggel fejlessze a helyi erők működésének hatékonyságát.
A walesi csúcstalálkozón a felek megegyeztek az afgán erők támogatására irányuló 2015-ös évre vonatkozó pénzügyi támogatás feltételeiben, ezt azóta többször újratárgyalták, hogy mindenki számára átlátható legyen.
Abban is megállapodtak a felek, hogy tovább mélyítik az együttműködést számos biztonsági kérdésben, rendszeresen konzultálnak, és fölállítanak egy magas rangú tisztségviselőkből álló munkacsoportot a felmerülő kérdések rendezésére.
A NATO továbbra is elkötelezett Afganisztán irányában annak érdekében, hogy az ország történelmének ezen új fejezetében is fontos szerepet játsszon a Szövetség.
Az afgán rendezés kapcsán Jens Stoltenberg többször hangsúlyozta, hogy Afganisztán stabilitását csak regionális keretben lehet biztosítani. (Forrás: www.nato.int)
A találkozók sorozatának zárásaként John Kerry amerikai külügyminiszter sajtótájékoztatóján a newporti csúcstalálkozó és a brüsszeli külügyminiszteri találkozó amerikai olvasatát ismertette. Hangsúlyozta, hogy három hónapja Walesben a NATO tagállamok számos komoly kérdésben hoztak döntést, most pedig felülvizsgálták az elért eredményeket. Kerry deklarálta, hogy fokozni kell az erők bevethetőségét, növelni kell a védelmi célú kiadásokat Európa szerte, és éberen kell őrködni a transzatlanti térség perifériáin. A külügyminiszter úgy vélte, hogy a Szövetség összességében jó irányba halad, ám mindenkinek ki kell vennie a részét a közös védelem szavatolásából. Leszögezte: a 21. században a biztonság megteremtése és fenntartása nem olcsó, ezért minden tagállamnak növelnie kell ráfordításait.
A külügyminiszter véleményét mi szerint az új ukrán kormány megalakulása nagyon fontos lépés a térség biztonságának garantálása szempontjából. Az Egyesült Államok és a NATO többi tagállama egységesen kiállnak Ukrajna mellett, támogatják a bejelentett reformokat, amelyek a prosperáló Ukrajna megteremtéséhez vezető egyetlen utat képezik. Kijev tiszteletben tartja a minszki megállapodást, azonban Oroszország és a szeparatisták nem hajlandóak betartani ezt. Kerry hangsúlyozta, hogy a megállapodás aláírása óta Oroszország több száz katonai eszközt adott át a szeparatistáknak, amelyek között harckocsik, páncélozott csapatszállítók és tüzérségi eszközök is vannak. Amerikai források szerint orosz katonák tevékenykednek Kelet-Ukrajnában, gyakran vezetés-irányítási és egyéb támogatási segítséget adva a lázadóknak.
Az amerikai külügyminiszter abbéli reménykedését fejezte ki, hogy az afgán elnök és a miniszterelnök képesek lesznek félretenni személyes ellentétüket Afganisztán érdekében. (Forrás: www.nato.int)
Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
Wagner Péter, a korábbi Magyar Külügyi Intézet (MKI) kutatója.
1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?
Nehéz erre a kérdésre válaszolnom, mert számomra mind a NATO-csatlakozás története, mind NATO-tagságunk jó része tanult emlék. Olvastam róla, beszélgettem róla olyanokkal, akik átélték, részt vettek benne. Itt is megvan az ellentmondás, ami a magyar élet más területein is megtapasztalható: írásban, az utókorra csak szép eredmények és sikerek maradnak, miközben a szóbeli emlékek, személyes beszélgetések rengeteg hibáról, elhallgatott problémáról, ki nem beszélt sérelemről szólnak. Én csak a Magyar Honvédség komolyabb afganisztáni szerepvállalása kapcsán, 2006-tól kezdtem el érdemben foglalkozni magyar biztonságpolitikával, bár a téma már egyetemista korom óta érdekelt.
A magyar biztonságpolitikáról, a Honvédségről és a NATO-ról nagyon kevés érdemi, kiegyensúlyozott írás jelenik meg, ezért egy kívülállónak nehéz reális képet kapnia a sikerekről és a problémákról. Én azt tapasztalom, hogy egyrészt van egy erős, mindent sikerként beállító hivatalos verzió, és egy frusztrált, megkeseredett, mindent bíráló kritikus oldal. A kettő között pedig egy nagyon vékony szakmai réteg, de még ott is sok az elhallgatás, a visszafojtás. Ilyen körülmények között nehéz megítélni, hogy mi számít sikernek, és mi az, amit természetes elvárásként fogalmazhatnánk meg.
A példa kedvéért: sikernek tekinthetjük az afganisztáni szerepvállalásunkat, csak azért mert ott voltunk majd egy évtizeden át? Szerintem nem; mert amikor csatlakoztunk a szövetséghez, vállaltuk azt is, hogy a szövetségeseinkkel közösen ott leszünk, ahol szükség lesz ránk. Ezeket a kifelé látványosnak tűnő missziókat önmagukban nem a siker részének tartom, hanem a NATO-tagságunkból fakadó kötelező feladatoknak. Az a minimum volt, hogy ott voltunk, vagyunk a missziókban és kivesszük a részünket.
A korábbi interjúkban elhangzott eredményként a védelmi erők teljes együttműködési képességének elérése, vagy a tömeghadseregről történő átállás. Ezek valóban eredmények, de nem a NATO-tagságból fakadóan. A korábbi tömeghadseregből így is, úgy is át kellett állni a megváltozott világpolitikai környezet és az ország teherbíró képessége miatt. A katonai együttműködés más szövetségesekkel pedig azt hiszem, inkább a normális működés része, hiszen talán ez különbözteti meg a jószomszédokat a katonai szövetségesektől.
Az eredményeket inkább valahol ott keresném, amit magam is inkább csak sejtek, ami a védelempolitika és a Honvédség mélyebb struktúráiban jelentkezik: hogy lassan, nagyon lassan valamiféle új gondolkodásmód terjed el, felvesszük a NATO (nyugati) gondolkodás módját, hozzáállását, a fiatalabb generációk egyre könnyebben találják meg helyüket a nemzetközi műveletekben, egyre jobban értik, hogy a rájuk osztott szerepben hogyan kell hatékonyan tevékenykedniük. Egy generációváltás általában 20-25 év, mi valójában még csak félúton járunk.
2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?
A felkészületlenség mind politikai mind katonai szinten, majd az erőforrások hiánya. Az előbbi érthető, hiszen a körülmények teljesen alkalmatlanok voltak. A tisztikar más szellemben, más elvek szerint nevelkedett, az angol nyelv ismeretének hiánya miatt érdemi, mély információ nem állt rendelkezése a NATO-ról, ráadásul az egzisztenciális kihívásokra is mindvégig figyelnie kellett a katonatiszteknek. Nem ismertük a NATO-t, és nem tudtuk mit jelent a csatlakozás. Emlékszem, nemrég megkérdeztem egy tábornokot, aki a NATO csatlakozásunk során vezető szerepet játszott, hogy mi igaz abból a pletykából, hogy szinte az egész honvédséget felajánlottuk a NATO-nak a csatlakozás előtt. Azt válaszolta, majdnem igaz, de a kollektív védelem céljaira csak a tatai dandárt ajánlottuk fel (ami akkor a Honvédség egyik legütőképesebb, legjobban felszerelt alakulata volt) a szükséges támogató erőkkel és eszközökkel együtt. Aztán a csatlakozás után, amikor a NATO számára először töltöttük ki a védelmi tervezési kérdőívet (DPQ), kiderült, hogy teljesen félreértettük a szövetséget. Ők ugyanis azt értették a felajánláson, hogy ha támadás éri valamelyik tagot, akkor milyen erőket tudunk felajánlani a támadás helyén zajló műveletekhez. A teljesítéshez azonban mozgósítani kellett volna a tatai dandárt a maga több száz harci és kiszolgáló járművével, ami elvitte volna az adott évi teljes honvédelmi költségvetés egészét. A tábornok szavai szerint, mi, Magyarország, azt értettük felajánláson, hogy milyen erőket tudunk felajánlani a NATO számára egy minket érő támadás esetén. ?Hogy történhetett ez?? ? kérdeztem a tábornok urat. ?Úgy Péter, hogy nem értettük, hogy mire gondolt a NATO.?
3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a szövetségben?
Nem tudok konkrét példát arra, hogy bármiféle hatásunk lett volna a szövetségre stratégiai kérdésekben, talán a balkáni missziók kapcsán lehettek ilyenek. Sosem voltunk eminens tagja a szervezetnek, az ígéreteink mindig messze meghaladták azt, amit teljesíteni tudtunk a folyamatos alulfinanszírozottság (azaz a politikai akarat hiánya) miatt. Kinek van kedve egy társaságban pont arra a tagra hallgatni, akivel állandó problémák vannak? Talán ez túl pesszimista álláspont, hiszen Magyarország saját méreténél fogva sem lehet önmagában komoly befolyással bíró szereplő, inkább azért hangsúlyozom a fentieket, mert elképzelhető, hogy ? magyar módra ? apró részeredményeket, részsikereket ? megpróbálunk felnagyítani és becsapni magunkat azzal, hogy valami érdemi, stratégiai szintű hatást tudtunk gyakorolni a NATO-ra.
4. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?
Szerintem a NATO-csatlakozással is úgy voltunk, mint a rendszerváltással vagy az EU-csatlakozással: sokat vártunk tőle, de nem nagyon tudtuk, mi az, és mivel fog járni. És mivel nyelvi korlátok között élünk, és egyébként sem szeretünk kérdezni, nem is tudtunk felkészülni arra, hogy mi jön. A NATO-csatlakozás abban mindenképpen változást hozott ? és talán ezt jól látták itthon is előre ? hogy a biztonsági helyzetünk javulni fog, hiszen több atomhatalom szövetségese és a legnagyobb katonai szövetség részese lettünk. Ugyanakkor ez teljesen megfoghatatlan, ?eladhatatlan? eredmény, mivel addig sem jelentett fenyegetést senki Magyarországra.
A katonák részéről szerintem volt egy erőteljes várakozás, hogy a NATO-csatlakozás majd megállítja azt a folyamatot, amit hitetlenkedve szemléltek legalább 1989 óta, azaz, hogy a honvédelem kérdése nem volt prioritást többé, és a civil kontroll kialakítása kezdetben teljes felfordulást jelentett a korábbi évtizedek rendszeréhez képet. Ezeken persze még túltette volna magát a katonatiszt, ha nem látja közben a pénzforrások drasztikus csökkenését is. A várakozás abban állt 1999 körül, hogy a NATO egy komoly szervezet, tehát valami erőt, stabilitást, folytonosságot az országnak is mutatnia kell a saját részéről. Ez azonban nem következett be, és ahogy a politika felismerte (megtapasztalta?), hogy a honvédelmi költségvetést komolyabb, a NATO-tól érkező retorziók nélkül lehet csökkenteni, az ezredforduló után folytatódott a csökkenés.
5. Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?
Az elmúlt években ? a poszt-afganisztáni időszakra készülve ? a NATO ismét a hagyományos területvédelmi, azaz V. cikkely jellegű kihívások felé fordul, amelyet a jelenlegi ukrán/orosz konfliktus még inkább megerősített. Magyarország számára önmagában is és a NATO-tagságunk szempontjából is a legnagyobb kihívás a jövőben az emberi erőforrásainak megtartása és a haditechnikai modernizáció lesz. Mindkettő pénzkérdés. A katonai életpályamodellnek az elkövetkező évtizedben komolyan bizonyítania kell, hogy valóban képes lesz kiváltani az eddigi korkedvezményes szolgálati nyugdíjat, mert különben a tisztikar elöregedése fog bekövetkezni. Az elavult haditechnika kérdése lerágott csont, ennek kapcsán leginkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy a rendszerváltás óta egyetlen fegyverrendszert sem sikerült problémamentesen rendszerbe állítani vagy rendszerben tartani (talán a Gripenek kivételével), és ezek tanulságai, tapasztalatai ma nincsenek összeszedve, leírva, rendszerezve, ami hasznos lenne a jövőbeni döntés-előkészítők számára (talán persze azért, mert részben itt a politikai elit érdektelensége és forrásmegvonása volt a probléma). Persze van helyette rengeteg pletyka, sztori, anekdota, mese és keserűség, de a bürokratikus döntéshozatali rendszer számára ezek használhatatlanok.
6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?
Az én legmeghatározóbb élményemet Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan az afganisztáni látogatásaim jelentették. A legelső, 2006. februári utam kivételével, az összes többi annak volt köszönhető, hogy a NATO és Magyarország ott volt az országban. Ez lehetővé tette számomra, hogy járjak abban az országban, amelyet már rengeteget tanulmányoztam az íróasztalom mögül, lehetővé tette, hogy ne csak laktanyák nyílt napjain ülhessek páncélozott szállítójárművekben, helikopterekben, MRAP-ekben. Missziós ?kirándulásaim? segítségével a NATO és a Honvédség új arcát ismertem meg. Ennek az élménynek a legmaradandóbb része azért mégis csak a katonák, akiket megismertem a misszió révén az elmúlt években, és akik megismertek engem.
November fontos találkozóval és látogatással kezdődött a NATO számára. Brüsszelben, az Európai Unió Külügyi Szolgálatának központjában, az EU frissen kinevezett külügyi és biztonságpolitikai főképviselője fogadta Jens Stoltenberget, a NATO főtitkárát, majd néhány nappal később a főtitkár Afganisztánba látogatott, ahol egyeztetéseket folytatott a NATO 2014 utáni szerepvállalásáról. A hónap folyamán a főtitkár két napos látogatást tett a balti államokban, miközben a Katonai Bizottság elnöke Ukrajnában egyeztetett az ország számára nyújtandó pénzügyi támogatás részleteiről. Novemberben 600 szakértő bevonásával lezajlott a Szövetség történetének eddigi legnagyobb kibervédelmi gyakorlata is, és első ízben vehettek rajta részt megfigyelőként az akadémiai és ipari szféra képviselői.
Partnerkapcsolatok
November 4-én az Európai Külügyi Szolgálat brüsszeli központjában magas szintű találkozóra került sor. Az Európai Unió frissen kinevezett külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini fogadta Jens Stoltenberget, a NATO főtitkárát. A megbeszélésen elsősorban a két szervezetet délről és keletről fenyegető közös biztonsági kihívásokról esett szó, így többek között kitértek az ukrán és a líbiai helyzetre, valamint az ún. ?Iszlám Állam? (IS) terrorista csoport elleni fellépés nemzetközi erőfeszítéseire. Stoltenberg hangsúlyozta, hogy a NATO és az EU értékei és érdekei közösek, ahogyan az őket érő kihívások is. A főtitkár kiemelte, hogy ?mindenki egyetért abban, hogy az erősebb és cselekvőképesebb európai védelmi képességek a NATO-t is erősítik. Ezekben a kihívásokkal terhes időkben fontos, hogy az európai államok folytassák az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy többet és hatékonyabban költhessenek védelemre.? A főtitkár a találkozót követő sajtótájékoztatón elmondta, hogy részt fog venni az EU védelmi minisztereinek találkozóján is, továbbá meghívta az EU főképviselőjét a NATO külügyminisztereinek soron következő, decemberi találkozójára.
Jens Stoltenberg és Federica Mogherini az Európai Unió Külügyi Szolgálatának központjában 2014. november 4-én. (Forrás: nato.int)
A NATO főtitkárának és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének közös sajtótájékoztatója. (Forrás: youtube.com/NATO)
November 6-7-én Knud Bartels tábornok, a NATO Katonai Bizottság elnöke látogatást tett Macedóniában, ahol találkozott a macedón elnökkel, akinek köszönetét fejezte ki a NATO által vezetett missziókban folytatott macedón szerepvállalásért, valamint üdvözölte az ország haderejének reformlépéseit annak érdekében, hogy megfeleljen a NATO elvárásainak. A bizottság elnöke találkozott Zoran Jolevski védelmi miniszterrel és Nikola Poposki külügyminiszterrel. Bartels tábornok biztosította a macedón védelmi minisztert, hogy a NATO továbbra is támogatni fogja a védelmi reformtörekvéseket, míg a külügyminiszterrel folytatott egyeztetés során kiemelte, hogy Macedónia szerepe rendkívül értékes a NATO regionális és nemzetközi biztonsági törekvései során. A Katonai Bizottság elnöke közös sajtótájékoztatót tartott a macedón vezérkari főnökkel, majd meglátogatta a Mihajlo Apostoski Katonai Akadémia kadétjait, akikkel a NATO-t körülvevő instabilitásról és a Szövetség jövőjéről beszélgetett.
A Partnerség a Békéért (PfP) program huszadik évfordulója alkalmából november 10-14 között egy több elemből álló rendezvénysorozatra került sor Kirgizisztán fővárosában, Biskekben. A sorozat legjelentősebb eseménye a ?Közép-Ázsia, Afganisztán és a regionális biztonság 2014 után? címmel megtartott konferencia volt, amelyen a Kirgiz Diplomáciai Akadémia hallgatói, a média képviselői, valamint a diplomáciai testületek tagjai vettek részt. A kirgiz és a környező országokból érkezett vezető szakemberek előadásaikban az afganisztáni folyamatokra és kihívásokra koncentrálva külön kitértek a közép-ázsiai országok stabilizációban betöltött szerepére. A rendezvénysorozaton részt vett Alexander Vinnikov, a NATO Közép-Ázsiáért felelős kapcsolattartója, aki több kormányzati képviselővel is találkozott annak érdekében, hogy tovább mélyíthessék az együttműködést a PfP keretein belül csakúgy, mint a közös regionális biztonsági kérdésekben (Afganisztán, Közel-Kelet, Ukrajna).
November 11-én ? Szlovénia új miniszterelnökeként ? Miro Cerar első ízben tett látogatást a NATO főhadiszállásán. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár megköszönte Cerar miniszterelnöknek a szlovén szolidaritást, amit elsősorban az afganisztáni misszióban és a KFOR műveleteiben játszott szerep tesz igazán jelentőssé a NATO számára. A főtitkár külön köszönetét fejezte ki azért, hogy Cerar miniszterelnök mandátumának ilyen korai szakaszában látogatott el a NATO-hoz, ami nemcsak a Szövetség iránti személyes elkötelezettséget fejezi ki, hanem a kapcsolatok erősítését is segíti. A látogatás során tárgyaltak az ukrán helyzetről, a partnerkapcsolatok erősítéséről, valamint a nyugat-balkáni helyzet aktualitásairól is.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) főtitkára, Lamberto Zannier november 12-én találkozott Jens Stoltenberggel, továbbá részt vett az Észak-atlanti Tanács ülésén, ahol a NATO-hoz delegált nagykövetekkel folytatott tárgyalás során az ukrán helyzetre, valamint az EBESZ különleges megfigyelő missziójára fókuszáltak. A NATO-főtitkár kifejtette, hogy az EBESZ kulcsfontosságú az euro-atlanti biztonságot évtizedek óta legkomolyabb mértékben fenyegető válság megoldásában. A két szervezet döntő szerepet játszik az európai biztonsági architektúrában, ami az együttműködés további erősítésére sarkall a regionális és tematikus területeken egyaránt. Az EBESZ képviselői részt vettek 2014 szeptemberében a NATO walesi csúcstalálkozóján, ahol a NATO-tagállamok vezetői elkötelezték magukat többek között az EBESZ-szel folytatott politikai párbeszéd és gyakorlati együttműködés erősítése mellett, amihez számos olyan kezdeményezés kapcsolódik, mint például a Védelmi Képességfejlesztési Kezdeményezés és az Interoperabilitási Platform. Az EBESZ meghívást kapott a kezdeményezésekben való részvételre, a megvalósítási tárgyalások pedig már elkezdődtek.
A NATO főtitkára, Jens Stoltenberg november 17-én Brüsszelben köszöntötte Irakli Garibashvili grúz miniszterelnököt. A NATO-tagságra törekvő Grúzia rendkívül értékes partnere a Szövetségnek, és egyedülálló szerepet játszik a szövetséges műveletekben ? hangsúlyozta a NATO-főtitkár. A brüsszeli megbeszélések során a két vezető kitért a NATO walesi csúcstalálkozóján elfogadott együttműködési csomag részleteire, amivel kapcsolatban Stoltenberg elmondta, hogy erősíteni fogja Grúzia védelmi képességeit, egyúttal közelebb hozza az országot a NATO-hoz. A tagság elérése érdekében folytatott fejlesztések keretében Grúziában hamarosan új NATO Kiképző Központ nyílik, amit a Szövetség kiképzőkkel támogat, illetve a grúzok meghívást kaptak a NATO interoperabilitást erősítő kezdeményezésébe is, ami az afganisztáni stabilizációs műveletekben részt vevő országokat fogja össze.
Két napos látogatásra érkezett a balti államokba Jens Stoltenberg november 20-án. A NATO-főtitkár Rigában megerősítette, hogy a Szövetség minden tagját oltalmazza és megvédi, ami Lettországra vonatkozóan látványosan megmutatkozik a balti légtérrendészet feladatait ellátó NATO-repülők, valamint a balti vizeken járőröző NATO-hajók alkalmazásában. A lett elnökkel folytatott megbeszélésén a NATO-főtitkár kitért a keleti kihívásokra, valamint az ukrán válságra, továbbá megköszönte az ország afganisztáni szerepvállalását, és elismerően szólt a NATO Stratégiai Kommunikációs Kiválósági Központjának felállításáról. A főtitkár felhívta a figyelmet az Európai Unió soros elnökségét betöltő országként Lettországnak az európai védelem erősítésében játszott szerepére. Az észt miniszterelnök Taavi Röivas is fogadta Jens Stoltenberget, aki a megnövekedett orosz légi aktivitással kapcsolatban elmondta, hogy a balti légtérrendészeti misszió idén több mint 100 elfogást hajtott végre, ami az előző évi adatok háromszorosa, ugyanakkor egész Európában lényegesen növekedett az orosz repülőgépek aktivitása. A NATO-főtitkár olyan példaként állította Észtországot, amely a gazdasági körülmények ellenére a GDP 2%-át költi védelmi kiadásokra ? egyben megköszönte az országnak a kollektív kibervédelem terén játszott vezető szerepét. Látogatása második napján a főtitkár felkereste a Litvániában található Karmelava Légtér-irányítási Központot, ahol találkozott Dalia Grybauskaité litván elnök asszonnyal, valamint litván, holland, magyar és amerikai katonákkal. Az elnöki egyeztetésen napirendre kerültek az orosz agresszióval kapcsolatos biztonsági kihívások, valamint a balti légtérrendészeti misszió. A főtitkár megköszönte Litvánia műveleti szerepvállalását, valamint az energiabiztonság fokozásában betöltött vezető szerepét, és ? ahogyan Észtországban és Lettországban is ? hangsúlyozta, hogy komoly munka folyik a walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv (Readiness Action Plan ? RAP) végrehajtása kapcsán, hogy az abban foglaltak teljes egészében és időben megvalósuljanak.
A NATO-főtitkár és az észt védelmi miniszter az aktuális biztonsági kihívásokról és az észt képességekről egyeztetett. (Forrás: youtube.com/NATO)
A főtitkár balti látogatásával párhuzamosan (november 20-21), a Katonai Bizottság elnöke, Knud Bartels tábornok Ukrajnába látogatott, ahol találkozott az ukrán vezérkari főnökkel, akit meghívott a NATO vezérkari főnökeinek következő, 2015. januári találkozójára. A tábornok találkozott a védelmi miniszterrel, a Nemzeti Biztonsági és Védelmi Tanács tagjaival, valamint magas beosztású katonai vezetőkkel, akikkel a walesi csúcstalálkozó döntéseiről tárgyalt. A megbeszélések azokra a NATO pénzügyi alapokra fókuszáltak, amelyekből az ukrán kibervédelmi képességet, az integrált vezetési, irányítási és kommunikációs képességet, a logisztikai és katonai képzést, valamint a sérült katonák rehabilitációját kívánja támogatni a Szövetség.
Bartels tábornok, a NATO Katonai Bizottság elnöke koszorút helyez el az ismeretlen katona sírjánál Kijevben. (Forrás: nato.int)
Műveletek, hadgyakorlatok
A NATO főtitkára november 6-án kettős céllal utazott Afganisztánba. A főtitkár egyfelől köszönetét fejezte ki a tizenhárom éves ISAF misszió lezárása kapcsán a nemzetközi és afgán erőknek, másfelől erősíteni kívánta a NATO afganisztáni elkötelezettségét, ami magában foglalja a 2015 első napján induló Resolute Support missziót. A 350.000 fős Afgán Nemzeti Biztonsági Erők kiképzésében és a szervezet felállításában ? az ISAF misszión keresztül ? jelentős szerepet játszott a NATO. Az afgán katonák és rendőrök 2013 júniusa óta vezetnek biztonsági műveleteket az ország területén, 2015. január 1-től pedig teljes felelősség mellett folytathatják a munkát. Ashraf Ghani afgán elnök és a miniszterelnöki funkciókat ellátó Abdullah Abdullah is találkozott Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral, aki szerint az ISAF misszió elérte a kitűzött célt, így a Szövetség kész új fejezetet nyitni a NATO-afgán kapcsolatokban. A főtitkár elmondta, hogy miközben Afganisztán jövője afgán kezekbe kerül, a NATO támogatása továbbra is folytatódik.
A NATO-főtitkár novemberi látogatása Afganisztánban. (Forrás: youtube.com/nato)
A 2014. december 31-én befejeződő ISAF missziót 2015. január 1-től egy olyan nem harci művelet váltja fel, amelynek célja az afgán biztonsági erők további fejlesztése. A NATO folytatólagos támogatása a jövőben kiterjed majd az afgán biztonsági erők pénzügyi fenntarthatóságában való közreműködésre, illetve a NATO-afgán partnerkapcsolat erősítésére. A főtitkár a két afgán vezetőt meghívta a NATO külügyminisztereinek decemberi találkozójára, Brüsszelbe.
A Kabulban folytatott megbeszéléseket követően Stoltenberg látogatást tett az ISAF erőknél, ami érintette Kandahárt, Herátot és Mazar-i-Sharifot is. A főtitkár egyaránt köszönetét fejezte ki az ötven ország képviseletében katonai és civil szolgálatot teljesítő nőknek és férfiaknak, továbbá részt vett két megemlékezésen is, ahol elmondta: azért érkezett, hogy különös tiszteletét fejezze ki azok iránt, akik életüket áldozták szolgálatteljesítés közben.
November 17-én Törökország jelenlegi afganisztáni nagykövetét, Ismail Aramazt nevezte ki Jens Stoltenberg a Szövetség következő, afganisztáni civil főképviselőjének. A tapasztalt diplomata korábban négy évig szolgált Törökország NATO-hoz delegált főképviselőjének helyetteseként, valamint egy évig az ISAF erők parancsnokának politikai tanácsadója is volt. Aramaz a 2012 augusztusa óta szolgáló Maurits Jochems nagykövetet váltja a poszton várhatóan 2015 elejétől, és nélkülözhetetlen szerepe lesz a decemberben véget érő ISAF missziót követő Resolute Support művelet kiképző, tanácsadó és közreműködő tevékenységének, valamint a hosszú távú partnerkapcsolat fejlesztésének elősegítésében.
A NATO valaha volt legnagyobb kibervédelmi gyakorlata november 18-án kezdődött Cyber Coalition 2014 elnevezéssel. A három napos gyakorlat célja az volt, hogy leteszteljék: a Szövetség képes-e megvédeni hálózatait a különböző kihívásokkal szemben, illetve a NATO-ban rendelkezésre álló szakértelem eléri-e a megfelelő szintet? A gyakorlaton 600 technikai, kormányzati és kiber szakértő vett részt több tucat szövetséges és partner országból. A gyakorlatra első alkalommal hívták meg az akadémiai és ipari szféra képviselőit megfigyelőként. Az egyik rendszer, amit a gyakorlat során kipróbáltak, a kanadai ADGA-RHEA által a NATO számára fejlesztett Kiber-információs és Incidens Koordinációs Rendszer (Cyber Information and Incident Coordination System ? CIICS). A gyakorlattal kapcsolatban Sorin Ducaru, a NATO-főtitkár új típusú biztonsági kihívásokért felelős helyettese hangsúlyozta, hogy ?a kibertérből érkező fenyegetés nem csak egy potenciális fenyegetés, hanem napi valóság.? Ducaru szerint a?konfliktusok lehetnek virtuálisak, de a következmények valódiak és pusztítóak.? A NATO walesi csúcstalálkozóján a szövetségesek egyetértettek abban, hogy a kibertámadások elérhetnek egy olyan küszöböt, ami súlyosan veszélyezteti a nemzeti és az euro-atlanti stabilitást és biztonságot. A támadások modern társadalmakra gyakorolt hatásai elérhetik egy hagyományos támadásét, ezért a NATO vezetői megerősítették, hogy a kibervédelem alapvető feladat a kollektív védelemben.
Az afgán parlament november 27-én ratifikálta azt a két egyezményt, ami a NATO jövőbeni afganisztáni szerepvállalásának jogi alapját is megteremti. A NATO-erők státuszáról szóló NATO-afgán egyezményt, valamint az Egyesült Államok és Afganisztán közötti Kétoldalú Biztonsági Egyezményt Jens Stoltenberg is üdvözölte. A 2015. január 1-jén induló, harci feladatokat nem teljesítő, pusztán kiképzést, tanácsadást és egyéb közreműködő tevékenységet ellátó Resolute Support elnevezésű művelet csak a jogi alapot is magába foglaló, megfelelő háttér biztosításával érheti el a kitűzött célokat.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. További információ
Cookie-k elfogadása
Cookie beállítások
Süti box beállítások
Süti box beállítások
Adatvédelmi beállítások
Döntse el, hogy mely cookie-kat kívánja engedélyezni. Bármikor megváltoztathatja ezeket a beállításokat. Ezek a változtatások korlátozhatják az oldal elérhetőségét, használatát. További információkért a cookie-k törléséről látogasson el böngészőjének a Segítség oldalára.
A kurzor segítségével aktiválhatja és deaktiválhatja a különböző típusú cookie-kat
Ez a honlap használja:
Emlékezni arra, melyik süti csoportot fogadta el
Ez a weboldal nem használja:
Bejelentkezési adatok megjegyzése
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Ez a weboldal nem használja:
Bejelentkezési adatok megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Ez a weboldal nem használja:
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Ez a weboldal nem használja:
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
