32.5 C
Budapest
2026 június 19. péntek 18:50
Kezdőlap Blog Oldal 95

Kína hagyományos erőinek fejlesztése stratégiai környezetének tükrében

Szerző:
Újvári Zoltán
-
0
A kép forrása: http://www.channelnewsasia.com/image/840432/1393981322000/large16x9/768/432/china-s-military-show-off.jpg, a letöltés dáuma: 2015. április 25.

A Kínai Népköztársaság az elmúlt évtizedek politikai és gazdasági átalakulásának köszönhetően mára elfoglalta ? az ENSZ alapokmánya által kijelölt ? helyét a világ vezető hatalmai között. Az 1970-es években kezdődő dinamikus gazdasági fellendülés egy meglehetősen alacsony szintről indult, ezért az éves szinten rendre tíz százalék feletti GDP növekedés mellett is több évtizedre volt szükség ahhoz, hogy az ország megközelítse a fejlett világ gazdasági színvonalát. Mára azonban kijelenthető, hogy a Kínai Népköztársaság Földünk egyik legerősebb és legnagyobb gazdasággal rendelkező országa, amelyet népessége és területe is alkalmassá tesz arra, hogy meghatározó szerepet töltsön be a világpolitikában. Ahhoz azonban, hogy Kína globális hatalomként is hitelesen tudjon fellépni először regionális konfliktusaiban kell tudnia kamatoztatni megnövekedett erejét és befolyását. A tanulmány célja, röviden bemutatni a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (KNFH) hagyományos erőinek modernizációs folyamatát, amely alapvetően változtatja meg a XX. században kialakult erőviszonyokat. Fontos megjegyezni, hogy Kína katonai költségvetésével és fegyveres erőivel kapcsolatban teljes mértékben hiteles adatok nem érhetőek el, így a tanulmány elkészítése során az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának a Kongresszus számára készített jelentéseire támaszkodok, amelyek részben hírszerzési információk alapján kerülnek összeállításra.

A Kínai Népi felszabadító Hadsereg diszlokációja

Kínának jelenleg a régió négy államával van a konfliktus veszélyét is magában hordozó territoriális vitája, Japánnal, a Fülöp-szigetekkel, Vietnámmal és Tajvannal.  A legérzékenyebb pont természetes módon Tajvan, amely felett Peking bár nem rendelkezik gyakorlati szuverenitással, a hivatalos retorika szerint a sziget a kínai tartományok egyike. Bár a Kínai Kommunista Párt jelenlegi főtitkára, Hszi Csin-ping folytatja elődjének békülékeny hangnemét, továbbra sem lehet kizárni, hogy a jövőben fegyveres összeütközés bontakozzon ki a sziget feletti hatalomért. Mindezt alátámasztja a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg erőinek diszlokációja is, mivel a támadó képességek jelentős része a Tajvannal szomszédos Nanjing és Guangzhou hadi körzetekben található. Az első ábra a légierő és a haditengerészeti bázisok elhelyezkedését mutatja, szemléltetve a fent említett két körzet stratégiai fegyverekkel való ellátottságát. A sziget elleni esetleges hadműveletek szempontjából meghatározó stratégiai légi szállító- és csapásmérő képességek jelentős része, illetve a haditengerészet keleti flottájának parancsnoksága is Tajvan közvetlen közelében található.

kina_diszlokacio_2015

1. ábra A kínai haderő légi és tengeri komponensének 
diszlokációja (1)

A második ábrán a Tajvannal határos katonai körzetekben található szárazföldi és rakétacsapatok kerülnek illusztrálására, amelyek szintén jelentős koncentrációban vannak jelen. A szárazföldi erők fenyegető erejének hangsúlyt adnak a rendszeres partraszálló gyakorlatok, mint például a 2013-ban megrendezett ?Mission Action? hadgyakorlat, amelynek során nagyszabású partraszálló műveletet gyakorolt a hadsereg, teljes összhaderőnemi támogatással (ez Tajvan mellet Japán számára is üzenet értékű volt a Szenkaku-szk kapcsán). Az egyénileg szervezett gyakorlatok mellett Kína szövetségeseivel közösen is demonstrálja képességeit, ilyen volt például az Oroszországgal 2014 márciusában közösen tartott haditengerészeti gyakorlat, amelynek második felvonását idén bizonyosan megrendezik, de az együttműködés állandósulása is várható.

kina_diszlokacio_raketa_szarazfold_2015

2. ábra Szárazföldi és rakétacsapatok Nanjingban és Guangzhouban (2)

A rakétacsapatoknak nem csak a két vizsgált körzetben van meghatározó szerepe, hiszen Kína ? deklarált atomhatalomként ? elrettentő erejének szimbólumaiként tekint rájuk. Territoriális konfliktusok esetén azonban a követeléssel fellépő állam birtokában lévő nukleáris fegyverek hasznossága elenyésző, mivel a terület teljes elpusztítása nyilvánvalóan nem lehet kitűzött politikai cél. Ha azonban a védekező állam jut atomfegyverhez, az teljes mértékben képes megváltoztatni az erőviszonyokat, mivel e fegyverek elrettentő ereje gyakorlatilag kizárja a fegyveres összeütközés lehetőségét (ld.: Pakisztán és India esetét). A kelet-ázsiai térségben hivatalosan Kína az egyedüli atomhatalom, azonban Észak-Korea bizonyítottan rendelkezik nukleáris fegyverrel. Dél-Korea és Japán magas technológiai színvonalukból kifolyólag minden bizonnyal képesek lennének rövid idő alatt önerőből is nukleáris fegyvert létrehozni, azonban esetükben ennek nincs társadalmi támogatottsága, részben az USA-val való védelmi megállapodásaik miatt.

A hagyományos erők fejlesztése

Kína számára tehát regionális céljainak elérése érdekében elsősorban hagyományos erőinek fejlesztésére kell törekednie, globális nagyhatalmiságának bizonyításához pedig az interkontinentális ballisztikus rakéták és az egyéb erőkivetítő képességek járulnak hozzá.[1] Ez a kettősség érezhető a fegyverkezési politikán is, azonban Kína is követi azt, az egész világban tapasztalható trendet, hogy a hagyományos erők fejlesztésének fontossága megelőzi a ? használatra vitatottan alkalmas ? nukleáris erőkét. Elsőként kell szót ejteni a kínai rakétatechnológiáról, amely még az amerikai védelmi minisztérium közleménye szerint is a világ élvonalába tartozik.[2] 2013-ban a második tüzérség (Kína rakétacsapatai) nagyjából ezer darab rövid hatótávolságú ballisztikus rakétát, és számos közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát állított hadrendbe, amelyek hagyományos robbanófejek szállítására is alkalmasak. A közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták által a Tajvan szigetén túli távolabbi célpontok is elérhetőek, akár a Japánnal való konfrontációt magában hordozó Szenkaku-szigetek is.

Az utóbbi években állították hadrendbe a CSS5-Mod5 (DF-21D) szárazföldi telepítésű, hajók elleni közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát, amely képes a nagyobb méretű hajókat ? beleértve a repülőgép-hordozókat is ? támadni. A repülés közbeni manőverezésre is képes DF-21D hatótávolsága hozzávetőlegesen 1500 km. A második tüzérség alárendeltségébe tartoznak továbbá a nukleáris robbanófejek hordozására is alkalmas interkontinentális ballisztikus rakéták. Ezek közül az elmúlt években hadrendbe állt DF-31A (CSS10-Mod2) típusú interkontinentális ballisztikus rakéta hatótávolsága megközelíti az 11200 km-et, így képes az USA közel teljes kontinentális területét lefedni.

kina_taivan_rovid_hatotavolsag_raketa

3. ábra: Rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták hatásköre Taivan viszonylatában

A kínai rakétatechnológia gyenge pontja a légvédelem, azonban mivel anyagi források tekintetében meglehetősen szabadon mozog a kínai haderő, sikerült ezt a lyukat is betömni.  Először Oroszországtól vásároltak korszerű ? S-300-as ? légvédelmi rakétakomplexumot, ezt követően került kifejlesztésre a ? kísértetiesen hasonló ? kínai HQ-9 típusú légvédelmi rendszer. 2015. április 14-én került be a világsajtóba, hogy Oroszország a világon elsőként Pekingnek adta el csúcstechnológiásnak számító s-400-as légvédelmi rakétakomplexumát, a szerződés részletei és a darabszámok egyelőre nem ismertek. A korábbi évek alatt került kifejlesztésre egy új kínai légvédelmi rakétakomplexum, amely a HQ-19 nevet kapta és meglepő hasonlóságot mutat az orosz S-400-assal. Mindebből látszik, hogy a kínai ipari kémkedés tehát továbbra sem elhanyagolható az ázsiai ország technológiai fejlesztéseiben.

A szárazföldi erők tekintetében is ütemes fejlődés figyelhető meg, amelyben fontos szerepet játszik a gyors reagálási képesség és a minél szélesebb körű bevethetőség megteremtése illetve továbbfejlesztése. Kína igyekszik haderejét a modern haderők technológia szintjére emelni, ezért a haderőnemek közti együttműködést és a hatékony vezetést segítő kommunikációs és informatikai rendszerek felállítása folyamatban van. A KNFH elektronikai hadviselési képessége is kiépítés alatt áll, de emellett a katonák felszerelése és technikai eszközökkel való ellátottsága is folyamatosan javul. 2012-ben került hadrendbe a Z-19 típusú, saját fejlesztésű felderítésre és csapásmérésre is alkalmas helikopter, amelyet nagyobb méretű és tűzerejű, 2009-ben bemutatott társához, a Z-10-eshez hasonlóan a szárazföldi haderőnem légi komponensében alkalmaznak. Az elmúlt években a csapatlégvédelem is komoly fejlesztésen ment keresztül, több új ? saját fejlesztésű illetve Moszkvától vásárolt ? rakétás és csöves eszköz is rendszeresítésre került (pl.: PGZ-07). A kínai hadiipar harckocsik tekintetében is egyre újabb fejlesztésekkel áll elő, mint a 2001-ben bemutatott Type 99, vagy a  2012-ben elkészült VT-2 és MBT-3000.

A kínai légierő 330.000 fős létszámával, és 2800 eszközt számláló (az UAV-kat nem számolva) gépparkjával a világ harmadik legnagyobb ilyen típusú szervezete. A nagyjából 2800 repülő eszközből 1900 darab harci alkalmazású, amelyből 600 frissen beszerzett, vagy modernizált. Látható, hogy a légierő még nagy számban alkalmaz második és harmadik generációs eszközöket, azonban a következő néhány évben ez várhatóan megszűnik, és az eszközpark jelentős része minimum negyedik generációs lesz. Ennek megvalósítása érdekében jelenleg is folynak a tárgyalások Moszkvával, amelyek célja, hogy Kína licensz alapján gyárthasson SZU-35-ös vadászbombázókat. A nemzetközi közvélemény által leginkább ismert fejlesztés az amerikai mintára készült J-20 illetve J-31, amelyek tesztfázisban lévő ötödik generációs vadászgépek. Stratégiai bombázók terén továbbra is 1950-es évek második felében kifejlesztett Tu-16-os másolata, a H-6 van rendszerbe állítva, azonban ennek fejlesztése folyamatos, a H-6G például légi utántöltésre is alkalmas. Jelenlegi legfrissebb típusváltozata a H-6K, amely új motorjának köszönhetően nagyobb hatósugárral rendelkezik, fegyverzete pedig hat darab, nukleáris robbanófej szállítására is alkalmas levegő-föld típusú cirkáló rakéta.  A doktrínaváltást, és a nyugati példa követését jelzi, hogy nemcsak a harci képességek fejlesztése figyelhető meg, hanem rendszeresítésre kerültek a légi vezetés-irányítási pontként is használható repülőgépek.

A kínai haditengerészet Ázsia legnagyobb flottája, körülbelül 77 felszíni, 60 tengeralattjáró, 55 kétéltű és 85 kisebb rakétanaszád egységgel. Hajói egyre gyakrabban járőröznek mind távolabbi vizeken az Atlanti- és a Csendes-óceánon. Az erőkivetítési képesség egyik kulcs eleme a repülőgép-hordozó, amelyből jelenleg egy teljesít szolgálatot, de továbbiak ? immár saját fejlesztésű – hadrendbe állítása is várható, előreláthatólag a 2020-as évek elején. Másik fontos elem a nukleáris tengeralattjáró, amely képesség szintén most kerül kiépítésre. Jelenleg három darab JIN (Type 094) osztályú tengeralattjáró van hadrendben, további öt darab legyártása után válik teljessé a flotta, előreláthatólag 2020 körül. A JIN osztályú tengeralattjáró a szintén új fejlesztésű JL-2 tengeralattjáró fedélzeti ballisztikus rakétával van felszerelve, amelynek becsült hatótávolsága 7.400 km. A tengeralattjáró erők zöme továbbra is dízel hajtású, ilyenek az Oroszországtól vásárolt Kilo osztályú (13 db), valamint a saját fejlesztésű Song (13 db) és Yuan (12) osztályú egységek. Az új felszíni hajók rendszerbe állítása is folyamatos, azok fejlesztése igazodik a hadsereg stratégiai igényeihez. Erre jó példa a 2012-ben hadrendben állított Jingdao korvett osztály, amelyből jelenleg kilenc teljesít szolgálatot, és speciálisan a Dél-kínai-tenger sekély, szigetek közötti vizeire lett tervezve.

A technikai eszközök rendszerbe állítása mellett természetesen a személyi állomány felkészítése is fontos eleme a hatékony haderő létrehozatalának. Kína ennek megfelelően egyre nagyobb szabású hadgyakorlatokat szervez, amelyek a tapasztalatszerzési lehetőség mellett komoly erő demonstrációt is jelentenek. 2013-ban került megrendezésre a korábban mér említett ?Mission Action 2013? hadgyakorlat, amelyben mindhárom haderőnem részt vett, Nanjing és Gangzhou körzetek parancsnoksága alatt. A nagyszabású gyakorlat három részletben került megrendezésre, egyszerre több mint 20.000 katona részvételével, amelynek során rövid, de nagy intenzitású partraszállási műveleteket modelleztek. Ez egyrészt fenyegetést jelent Taiwan számára, amely a hadgyakorlat ideje alatt szinte természetesnek nevezhető módon harckészültségbe helyezte védelmi erőit, de üzenet volt Japán számára is, mivel a Szenkaku-szigetek kapcsán kialakult konfliktus egyik lehetséges lezárását mutatta be Kína.

Összegzés

A Kínai Népköztársaságnak több regionális konfliktusa is magában hordozza az eszkaláció és a fegyveres konfrontáció veszélyét. Kína gazdasági erejére támaszkodva megkezdte hadseregének újjászervezését, technológiai szintjének javítását, 2013-as és 2014-es hadi kiadása a Global Fire Power szerint megközelíthette a 150 milliárd dollárt,[1] amely Oroszországot is megelőzve a világ második legnagyobb védelmi büdzséje. A kínai hadsereg ? csakúgy, mint egykor a gazdaság ? meglehetősen nagy hátrányból kell, hogy felküzdje magát a világ élvonalába, mind szervezetében mind technikai eszközökkel való ellátottságában elmarad az észak-atlanti országok hadseregeitől. Regionális keretekben azonban Kína dominanciája és túlsúlya egyre inkább nyomás alá helyezi a térség országait, Kelet-Ázsia felfegyverzése zajlik, amelyből az Egyesült Államok sem marad ki. Kína számára az első erőpróba a globális hatalmiságához régiójában követelt érdekeinek érvényesítése, amelynek során könnyen lehet, hogy gyorsan fejlődő hadserege nem csak elrettentő szerepet fog játszani.

Felhasznált források jegyzéke

Végjegyzetek:

[1] Pl.: Az első repülőgép hordozó, a LIAONING, illetve az atomtengeralattjárók.

[2] Forrás: U.S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2014. Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2014_DoD_China_Report.pdf Letöltés ideje: 2014. 06. 06.

[3] Bár a hivatalos adat csak 112 milliárd dollár (Forrás: World Bank), azonban amerikai hírszerzési adatok szerint a tényleges költségvetés ezt jócskén meghaladhatta.

Képi anyagok forrásai:

(1) A kép forrása: U.S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2013 p. 77. Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2013_china_report_final.pdf,
a letöltés dátuma: 2014. 06. 05.

(2) A kép forrása: U.S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2013 p. 78. Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2013_china_report_final.pdf,
a letöltés dátuma: 2014. 06. 05.

Az Sz-300-asok jelentősége az iráni-orosz viszonyban

Szerző:
Czottner Balázs
-
0
Azeri Sz-300 PMU2 légvédelmi rakétakomplexum

Oroszország úgy tűnik, még sincs teljesen a ?Sátán (Egyesült Államok) befolyása alatt?, mint állította Mahmúd Ahmadinedzsád korábbi iráni elnök közvetlenül az után, hogy az orosz fél 2010 őszén egy a Biztonsági Tanács által hozott határozatra hivatkozva, felmondta az Sz-300-as légvédelmi rakétarendszer leszállításáról szóló szerződést. A Vlagyimir Putyin által hétfőn kiadott elnöki rendelet követően ugyanis, a még 2007-ben megrendelt fegyver, egész pontosan annak modernizált, PMU2 névre hallgató változata, akár már idén Iránba érkezhet. Noha sokan, köztük Izrael is az április 2-án Lausanne-ban az iráni nukleáris programmal kapcsolatban megkötött egyezség pozitív hatásának tulajdonítja az oroszok lépését, mégsem beszélhetünk hirtelen jött döntésről. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter januári teheráni látogatása alkalmával ? ahol mellesleg egy katonai együttműködési szerződés is aláírásra került ? iráni kollégája, Hosszein Dehkán, azt az akkor még homályosnak hangzó kijelentetést tette, hogy a két ország úgy döntött, megoldja az Sz-300-asok kérdését.

Magát a Sz-300-t tekintve elmondható, hogy ugyan nem képviseli a legmodernebb orosz technikát, mégsem lebecsülendő, hiszen hatékony védelmet nyújt a negyedik generációs vadászbombázó repülőgépekkel szemben. Az ötödik generációs F-35-ös már képes felvenni vele a harcot, de ezzel a térség országai közül egyelőre senki sem rendelkezik. Izrael ugyan már megkötötte az Egyesült Államokkal a szóban forgó gépek vásárlására vonatkozó szerződést, azonban ezek hadrendbe állítása leghamarabb csak 2018-ra várható. Mindez annak ellenére is fontos, hogy Ahmadinedzsád és utódja, Hasszán Roháni is többször elmondták, hogy a ?cionista rezsim? semmi esetre sem merné megtámadni Iránt, de tudható, hogy Izrael az Sz-300-asokkal egyaránt rendelkező Görögországban gyakorlat során már tanulmányozhatta a légvédelmi rendszer működését. Ennek ellenére azt, hogy Izrael valóban támadást intézne ezek ellen, sokan kétségesnek tartották már az Iránnál kisebb katonai erőt képviselő Szíria esetében is, mely szintén megrendelte a fegyvert. Azzal együtt ugyanis, hogy korábban hallhatók voltak olyan nyilatkozatok, melyek szerint beavatkozást terveznek még az Sz-300-asok működésbe állítását megelőzően, a legtöbb szakértő szerint Izrael egy ilyen lépéssel ? az esetleges orosz áldozatok miatt ? teljesen elidegenítené magától Oroszországot, ezért ennek bekövetkezte igencsak valószínűtlen.

A katonai szempontoknál azonban vélhetően sokkal fontosabb a dolog politikai oldala. Az a tény, hogy Irán egy nagyhatalomtól komoly fegyverrendszert kapott, mindenképpen arra utal, hogy a nukleáris programjáról folytatott tárgyalások eddigi eredményességével ? és e tekintetben Izraelnek részben igaza is van ? Iránnak sikerül egyre jobban kitörnie a korábban őt övező viszonylagos elszigeteltségből. Másrészt, ha végigtekintünk azon, hogy miként kommentálták Irán, Oroszország és az Egyesült Államok részéről az ügyet, azt láthatjuk, hogy mindhárman kiemelték annak regionális összefüggéseit. Ebből kifolyólag Dehkán védelmi miniszter a takfíri terroristák jelentette fenyegetés miatti együttműködést hangsúlyozta, míg Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a régió instabilitásával, különösképpen a Jemenben kialakult helyzettel indokolta a lépést. Ezzel szemben az amerikai külügyminisztérium szóvivője Irán Jemenben, Libanonban és Szíriában végzett ?destabilizációs tevékenységére? hivatkozva kritizálta az orosz döntést. Csakhogy Moszkva minden bizonnyal nem tekinti destabilizáló erőnek Teheránt, hiszen az előbbi három állam tekintetében egyáltalán nincs távol egymástól az orosz és az iráni álláspont.

Jemen kapcsán Iránt nemcsak napjainkban, hanem már a 2004-es felkelés során is az a vád ? melyet természetesen mindkét érintett hivatalosan tagad ? érte, hogy támogatja az Anszárullah mozgalmat, közismertebb nevükön a hútikat.  Az oroszok számára szintén nem ismeretlen az ország, figyelembe véve a Dél-Jemeni Népköztársaságnak a Szovjetunióval ápolt jó viszonyát, ma pedig az Anszárullahot láthatjuk Moszkva támogatását keresni. A libanoni Hezbollah ? mely megalakulásától fogva szoros összeköttetésben áll Iránnal ? egyre jobb viszonyt alakít ki Oroszországgal, legalábbis erre utal például az az oroszok által az ENSZ-ben emelt panasz, ami Izraelnek Szíria területén végrehajtott, és két, a Hezbollah soraiba tartozó katona életét követelő légicsapását ítélte el. Továbbá Szíria, melynek 2006-tól kölcsönös védelmi szerződése van érvényben Iránnal, hosszú ideje Oroszország szövetségese is. Sőt Putyin, aki a 2013 nyarán végrehajtott vegyifegyver támadást követően még úgy indokolta országának az Egyesült Államok tervezett katonai beavatkozását ellenző álláspontját, hogy ezzel a nemzetközi jogot és nem Aszad elnököt védi, valamivel több mint egy évvel később már úgy fogalmazott, hogy tekintet nélkül az Egyesült Államok vagy Öböl-országok reakciójára, meg fogja védeni a régióhoz kapcsolódó érdekeit. Szíria azért is érdekes, mert kormánya ugyancsak rendelt Sz-300-asokat, ám annak Oroszország ez idáig csak bizonyos alkotóelemeit szállította le. Ez pedig fontos lehet, hiszen sokakban felmerült, hogy Irán továbbadhatja Szíriának vagy a Hezbollahnak is a most kapott légvédelmi rendszert. Ennek lehetőségéről egyelőre nehéz bármi biztosat állítani, azonban meg kell jegyezni, hogy minden bizonnyal ettől tarthat a Szíriai Nemzeti Koalíció is, mivel arra kérték Szaúd-Arábiát és szövetségesit, hogy válaszul az oroszok lépésére, jutassanak további fegyvereket számukra. Mindeközben a fentebb említett Szaúd-Arábia is egyre inkább kezd Oroszország és Irán közös ellenfélévé válni, aminek az oka nem csak a mindkettejük által elítélt Jemen elleni katonai művelet, vagy a szíriai felkelők támogatása, hanem az is, hogy Putyin és Roháni egyaránt a szaúdiakat véli felfedezni az országaikat sújtó olajárcsökkenés mögött.

Ugyanakkor az előbbiek mellett van néhány olyan ok, ami miatt a felek bizalma egymásban nem feltétlenül teljes. Egyrészt például a busehri erőmű építése körüli furcsaságok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy sok iráni szerint Oroszország csak felhasználja őket az Egyesült Államokkal való hatalmi alkudozás során. Az pedig oroszok attól félhetnek, hogy ha a nukleáris programról szóló tárgyalások eredményesen zárulnak le, sokat veszíthetnek pozíciójukból, mint Európa fő gázszállítója, hiszen az Európai Unió részéről látható szándék van iráni gáz vásárlására ? azzal együtt, hogy Roháni korábban már kijelentette: a nyugat számára nem megbízható gazdasági partner. Mindazonáltal az is egyértelmű, hogy az Sz-300-asok átadása esetén jóval többről lenne szó, minthogy Irán ? akinek haditechnikai eszközparkja ellenfeleihez mérten sok tekintetben korszerűtlen ? csak kihasználta volna Oroszország ajánlatát, akinek a jelen gazdasági nehézségek miatt jól jött egy olyan 800 millió dolláros üzlet, amely akár további védelmi ipari szerződés megkötését is segítheti. Ezt támasztja alá Sojgu és Dehkán legutóbbi találkozója, ahol mindkét fél a régió biztonsága miatti együttműködésen túl, már az Egyesült Államok számukra nemkívánatos politikája elleni közös fellépésről beszélt.

Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.

A fenti kép forrása: http://i55.tinypic.com/2z9ay6x.jpg

NATO vs. Oroszorszag: ki féljen kitől? I.

Szerző:
Agócs Endre
-
0

A két részes cikk nem a NATO és Oroszország szándékaira, a háború kitörésének valószínűségére, valamint annak kimenetelére, hanem elsősorban a felek képességeire, és kisebb mértékben egymással kapcsolatos félelmeikre összpontosít. A rovat terjedelmi korlátainak tudatában csupán néhány fontos elem kiragadásával próbálok rávilágítani arra a furcsa helyzetre, amelyben aligha beszélhetünk egyik szereplő minden körülmények között fennálló egyértelmű fölényéről. Oroszország katonai képességfejlesztése során potenciális ellenfeleit, így a NATO-t is minden bizonnyal egészként értékeli, így tudatában van a számos téren jelentkező hátrányával, viszont ellenlépéseinek jelentős része többek szerint a kelet-közép-európai térségben erőfölényt biztosít számára, amely különösen a Balti-államokat, Lengyelországot és Romániát tölti el aggodalommal. Ebből kifolyólag a NATO előtt álló egyik legnagyobb dilemma a térségben található tagállamai védelmének szavatolása, és ezáltal a szövetség hitelességének fenntartása úgy, hogy közben az ezekhez szükséges intézkedéseket Oroszország nem értelmezi olyan provokációként, amely tovább szítaná a két fél közötti feszültséget.

Miért tart Oroszország a NATO-tól?

Annak fényében, hogy a NATO 1949-ben elsősorban egy Szovjetunióval szembeni szövetségként jött létre, nem túl meglepő, hogy a jogutód Oroszország még mindig gyanakodva figyeli a hidegháború után is fennmaradó szervezet tevékenységét. Oroszország rendszeresen nehezményezi a NATO keleti irányú terjeszkedését, melynek köszönhetően a hidegháborút követően a szövetség eddig három hullámban, 12 új taggal bővült. A 2014-es orosz katonai doktrína a NATO-t, annak bővülését és ezzel párhuzamosan katonai infrastruktúrája bizonyos részeinek Kelet-Közép-Európába való telepítését, valamint erőinek a térségben történő felvonultatását a fő külső veszélyek között az első helyen említi. Emellett, utalva az orosz közgondolkodás szerint a Nyugat, és elsősorban az Egyesült Államok által támogatott színes forradalmakra, valamint a végül Viktor Janukovics 2014-es megbuktatásával járó ukrán eseményekre, a második legfontosabb veszélyként az egyes országok és régiók destabilizálását, és ezáltal a globális, valamint a regionális stabilitás aláásását jelölik meg.

Habár nem a legfrissebb, de az arányok érzékeltetésére megfelelő 2013-as SIPRI adatok szerint a NATO tagállamok védelmi célzatú kiadásai összesítve 930 milliárd dollárt tettek ki. Ebből ugyan 640 milliárd dollár a továbbra is katonai szuperhatalomnak számító Egyesült Államoknak köszönhető, de a szóban forgó évben az európai államok is több mint 290 milliárd dollárt költöttek védelemre. Ráadásként a Military Balance 2014-es kiadásában szereplő adatok szerint csupán a NATO ? Törökországgal kiegészített ? európai tagállamaiban összesen 2 millió aktív katona szolgál, amelyhez nem épp elhanyagolható erősítésként járul hozzá az Egyesült Államok és Kanada több mint másfél millió fős aktív személyi állománya. Ezzel szemben Oroszország védelmi kiadásai 2013-ban megközelítőleg 90 milliárd dollárt tettek ki, és a haderő aktív személyi állománya 845 ezer főt számlált. Habár ezt a létszámot jelentős mértékben kiegészíti a 2 millió fős tartalék, valamint a több mint 500 ezer fős paramilitáris erők, ugyanezek a NATO kapcsán is megjelennek.

Oroszország a hagyományos erők modern haditechnikai eszközökkel való ellátottsága tekintetében is nagy hátrányban van a NATO-val szemben, ezért nem véletlen, hogy már hosszú ideje határozott kritikusa az európai fegyverzetellenőrzési rendszernek, és immár évek óta tart az orosz haderő erőltetett menetben történő átfegyverzése. Oroszország 2007 decemberében felfüggesztette az Európában állomásozó hagyományos erők bizonyos fegyverkategóriáinak (harckocsik, páncélozott harcjárművek, tüzérségi eszközök, harci repülőgépek, támadó helikopterek) mennyiségét, valamint felvonultatását korlátozó CFE-szerződés szerinti kötelezettségeinek végrehajtását. Idén márciusban pedig bejelentették, hogy a továbbiakban a konzultatív csoport ülésein sem fognak részt venni, mely lépéssel Oroszország a CFE-szerződéssel kapcsolatban felmerülő minden tevékenységét beszüntette. Habár ez a szimbolikus lépés valószínűleg szoros kapcsolatban áll a NATO kelet-közép-európai aktivitásának növekedésével, annak tudatában sem számít meglepőnek, hogy minden bizonnyal már az 1999-es adaptált CFE-szerződés ? amelyet egyébként a NATO-tagállamok nem is ratifikáltak ? sem felelne meg Oroszország jelenlegi elvárásainak. Az eredeti szerződéshez képest ez sokkal inkább passzol a hidegháborút követő helyzethez, de azóta a NATO tovább bővült, és a szerződés Oroszország számára még így is kedvezőtlenül korlátozza a fegyverek mennyiségét (28 216 db) a NATO azon tagállamaihoz képest, amelyek részesei a szerződésnek (92 678 db). A helyzeten tovább ront, hogy a NATO 28 tagállamából 6 nem részese még a hatályban lévő szerződésnek sem, és nem vesz figyelembe egyéb fegyverkategóriákat, például teljesen kihagyja a számításból a haditengerészeti erőket.

Ez utóbbi haderőnem terén Oroszországnak egyébként is komoly hiányosságai vannak, ugyanis a szovjet időkből örökölt, és fokozatosan elöregedő, majd kivonásra kerülő hajóikat egyelőre nem tudják kellő ütemben pótolni. A nagyobb méretű új felszíni hajók fejlesztésének, építésének elegendő kapacitással történő elkezdése 2020 előtt nem várható. Ennek pedig az a következménye, hogy az orosz haditengerészet rövid-, illetve középtávon egyre kevésbé lesz alkalmas a hazai területektől távoli tengeri műveletek végrehajtására, vagyis ilyen tekintetben nem válik a NATO riválisává.

Hagyományos fegyverek terén tapasztalható hátrányának ellensúlyozása érdekében Oroszország már a 2000-es katonai doktrínájában is nagy hangsúlyt helyezett a nukleáris elrettentésre, beleértve a nukleáris első csapás lehetőségét is, amelyet a 2010-es, és a nemrég elfogadott 2014-es dokumentumban is megerősítettek. Ennek ellenére a szakirodalom egy része úgy tartja, hogy az Egyesült Államok a potenciális ellenfélnek számító atomhatalmakkal, így Oroszországgal szemben is a stratégiai fölény megszerzésére törekszik, sőt minden bizonnyal már meg is szerezte azt. Amennyiben kihagyjuk a számításból Kínát, és csupán NATO-Oroszország kontextusban gondolkodunk, Oroszország már a számok tükrében is hátrányban van, ugyanis a jelenleg telepített 1780 darab stratégiai nukleáris robbanófejével szemben az Egyesült Államok, Franciaország és az Egyesült Királyság összesen 2340 darabbal rendelkezik. Mindez kiegészül azzal, hogy az Egyesült Államok nem nukleáris, precíziós stratégiai fegyverek terén egyértelmű fölényben van Oroszországgal szemben, amely egyes orosz szakértők szerint egy esetleges amerikai első csapás esetén komoly veszély jelenthet az orosz stratégiai nukleáris erőkre nézve. Ebben az esetben pedig egész más értelmezést nyer az Egyesült Államok nemzeti rakétavédelmi rendszere, valamint a NATO európai telepítésű rakétavédelmi pajzsa is. A hivatalosan a lator államok által indított kisméretű rakétatámadások ellen létrehozott rendszerek az orosz félelmek szerint magukban rejtik egy a NATO által végrehajtott sikeres első csapás utáni korlátozott orosz válaszcsapás elhárításának lehetőségét, ezzel drasztikusan csökkentve Oroszország biztonságának végső garanciáját jelentő nukleáris elrettentés hitelességét. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy a legutóbbi orosz katonai doktrína továbbra is a legfőbb katonai veszélyek közé sorolja a stratégiai stabilitás rakétavédelmi rendszerek és nem nukleáris stratégiai fegyverek telepítése, valamint az űrfegyverkezés révén történő aláásását.

Folytatása hamarosan következik…

Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.

A fenti kép forrása: http://joinfo.com/images/news/2015/04/55278e2553c9a_55278d6de2354_image1.jpeg

Az Arab Liga közös hadsereget állít

Szerző:
Vay Bernát Dániel
-
0

A fenti kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Arab_League#/media/File:Emblem_of_the_Arab_League.svg

Az Arab Liga tagállamai – válaszul a régió fegyveres konfliktusaira és a jelentős politikai fordulatokra – március végén Egyiptomban döntöttek arról, hogy a szervezet több évtizedes katonai integrációját egy magasabb szintre helyezik.   Abdel Fattah el-Sisi egyiptomi elnök ezt a közös elhatározást történelmi jelentőségűnek tulajdonította, ami segíthet az arab államoknak kitörni az elmúlt évek zűrzavaros időszakából, lehetőséget teremtve a régióban zajló polgárháborúk és fegyveres felkelések kezelésére, mint ahogy azt Jemen és Szíria példája mutatja.

A közös hadsereg iránti igény az Arab Ligában több évtizedes múltra tekint vissza, amit sokáig az Izrael elleni közös fellépés igénye táplált. A tényleges megvalósulását elősegítő politikai hangulatot és döntést az elmúlt évek eseményei gyorsították fel úgy, mint a 2011-es arab tavasz néven elhíresült eseménysorozat és a belőle fakadó következmények Egyiptomban, Líbiában és Szíriában. Ezen felül az összeomlás szélére sodródott országokban megjelentek a különböző fegyveres milíciák és szélsőséges iszlamista csoportok, melyek közül napjaink egyik legfőbb kihívást az Iszlám Állam jelenti, melynek hatékony térnyerése a régióban napról napra megfigyelhető.

Az Arab Liga a szíriai események kapcsán felismerte hiányosságait, amely tetten érhető abban, hogy a formális politikai nyomásgyakorlása kimerült a gazdasági szankciók és békemegfigyelők küldésében.

Előzetes tervek szerint az Arab Liga egy csaknem 40.000 fős gyorsreagálású katonai kontingens felállítását tervezi, amelynek nagy részét Egyiptom és Szaúd-Arábia fogja biztosítani. E képesség jövőbeni alkalmazása lefedi a klasszikus haderőnemek területeit így alkalmasak lesznek szárazföldi, légvédelmi és haditengerészeti feladatokra egyaránt. A Liga vezetője, Nabil Al Arabi bejelentése szerint a közös hadseregnek képesnek kell lennie katonai segítség nyújtására, támogatásra olyan arab államok számára, amelyek biztonságát katonai fenyegetés veszélyezteti. Elvárásként fogalmazták meg, hogy nem csak konvencionális kihívásokra kell felkészülni, hanem alacsony intenzitású műveletekre is.

A hadsereget a következő hónapokban gyors ütemben szervezik meg, hogy az minél előbb rendelkezésre állhasson az Arab Liga számára, különös tekintettel az Iszlám Állam erősödésére és a Jemeni konfliktusra.

A Liga vezetői szerint ez a haderő egy új eszköz lesz az arab államok kezében, amely hozzájárul azokhoz az erőfeszítésekhez, amelynek révén nagyobb stabilitás és biztonság garantálható majd a térségben.

Más vélemények szerint a Liga e lépésével kontra produktív hatást fog elérni a régióban, különösen, ha figyelembe vesszük a térség más meghatározó, de elkülönült katonai-politikai szereplőit és a köztük levő törésvonalakat. Az egyik ilyen a többségében perzsa identitású síita vallási irányzathoz tartozó Irán és a zsidó Izrael állam. Mindkettő ország percepciójában kiemelt fenyegetésként jelenhet meg az Arab Liga ilyen irányú törekvése.

Hosszú távon az Arab Ligát belső tagoltsága is hátráltathatja, ugyanis a tagállamok között is jelentős eltérések vannak. Ennek okai hidegháborús múltjukban, gazdasági súlyukban vagy politikai berendezkedésükben keresendők. Vannak olyan országok, amelyek jellemzően jó viszonyt ápolnak a nyugati országokkal, míg mások Oroszországgal tartanak fenn hagyományosan szorosabb kapcsolatot. A másik belső törésvonalat a monarchiák és az úgynevezett forradalmi kormányok közti különbségek, akár ellentétek jelenthetik.

Az Arab Liga egy regionális nemzetközi szervezet a Közel-keleten, amely 1945-ben alakult, Kairóban.  A II. világháború utáni hatalmi átrendeződések és közvetve Népszövetségi mandátum rendszer felszámolása után az arab nyelvű és tágabb értelemben szunnita iszlám vallási irányzathoz tartozó országok, élve az újonnan megszerzett vagy kiszélesített szuverenitásukkal, egy regionális nemzetközi tervezetbe tömörültek a hatékonyabb érdekérvényesítés reményében. A szervezet célja, hogy a tagállamok, kölcsönösen segítsék egymást és együttműködésre törekedjenek kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai és katonai területeken egyaránt.


Az alapító tagállamok: Egyiptom, Jordánia, Irak, Szaúd-Arábia, Szíria, Jemen, Libanon.

A később csatlakozott országok: Líbia, Szudán, Marokkó, Tunézia, Kuvait, Algéria, Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Katar, Omán, Mauritánia, Szomália, Dzsibuti, Comore-szigetek

Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.

?Biztonsági Tanulmányok – Új fogalmi keretek, és tanulságok a visegrádi országok számára?

Szerző:
BSZK
-
0

A ?Biztonsági Tanulmányok – Új fogalmi keretek, és tanulságok a visegrádi országok számára? című könyv bemutatója 2015. április 8-án az Antall József Tudásközpont és a Biztonságpolitikai Szakkollégium közös rendezvényén valósult meg, a Corvinus Egyetemen.

konybemutato_2015_aprilis_01

A könyv szerzői: Marton Péter a Corvinus Egyetem, Rada Péter az ELTE, Balogh István pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatói.

A szerzők rövid tudományos és szakmai bemutatását követően Marton Péter vette át a szót, és beszélt a kötet tartamáról, létrehozásának főbb céljairól. Megemlítette, hogy a biztonsági tanulmányok területén – különösen a hazai terminológiában – számos fogalom tisztázásra szorult, és a tudományág klasszikus elméleti alapjainak hiányosságait, korszerűtlenségeit kísérli meg pótolni a könyv. Emellett egy egészen újszerű, kérdés-specifikus megközelítést alkalmaz, amelynek révén könnyebb megérteni és elemezni korunk biztonsági fenyegetéseit a maguk komplexitásában. Végül a könyv elméleti alapjainak alkalmazhatóságát a járványok kérdésének tárgyalásával illusztrálta.

A későbbiek során Rada Péter hangsúlyozta, hogy a könyv megszületését csaknem évtizedes együttműködés előzte meg. Majd a fenyegetések kölcsönhatásáról beszélt, arról, hogy miként válik egy bizonyos kihívás sok más típusú fenyegetés forrásává. Ezt az általa részletesen tárgyalt terrorizmus kérdésköre mentén illusztrálta. Majd a biztonsági fenyegetések társadalom által vélt és valós szintjének különbségeire világított rá.

Utolsóként, de nem utolsó sorban Balogh István ismertette a könyv kifejezetten katonai fenyegetésekkel kapcsolatos részeit. Elmondta, hogy míg a korábban irányt adó biztonsági elméletek, alig vagy akár egyáltalán nem foglalkoztak olyan mai kihívásokkal, mint a kiberbiztonság vagy a járványok, a katonai hadviselés téren is jócskán megváltoztak a feltételek. Ismertette, hogy a kötet egy adott területre fókuszálva (Visegrádi Négyek) mutatja be, a régió államainak, és egyéb szereplőinek, mint a média és társadalom folyamatos interakciójából kirajzolódó hálózat vizsgálati lehetőségeit. Végül megjegyezte, hogy a kötettel első sorban a régió szakirodalmának hiánypótlása volt a cél, mégis reméli, hogy a szakmába készülőknek is egy hasznos gyakorlati útmutatóként szolgáló művet hoztak létre.

konybemutato_2015_aprilis_03

A bemutatót követően a hallgatóságnak még lehetősége volt kérdések megfogalmazására.

Farkas László

A II. világháború magyarországi hadszínterének hadművészeti jellegzetességei

Szerző:
BSZK
-
0
  1. április 8-án a Magyar Hadtudományi Társaság Biztonságpolitikai Szakosztálya, a Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Nemzetbiztonsági Szakosztály közös szakmai rendezvényt szervezett, „A II. világháború magyarországi hadszínterének hadművészeti jellemzői” címmel. Előadásában Kerekes András, PhD hallgató áttekintette a Magyarország területén zajlott hadi eseményeket, összehasonlítva a felek hadművészeti és harcászati sajátosságait. Az előadó nagy hangsúlyt fektetett a magyarországi hadszíntér háborúban játszott szerepének bemutatására, különös tekintettel a szemben álló felek politikai és katonai vezetésének hadászati elgondolásaira. Kerekes András előadása végén összegezte a szovjet és német hadvezetés között ? a harcászati és hadműveleti tervezés és végrehajtás területén ? fennálló főbb különbségeket és jellegzetességeket.

    A beszámolót írta: Fekete Csanád

A Boko Haram felszereltsége

Szerző:
Pákozdi Nóra
-
0

(A fenti kép forrása: http://news.usni.org/wp-content/uploads/2014/05/boko.jpg)

A saría radikális értelmezésén alapuló állam létrehozásáért küzdő Boko Haram évek óta fegyveres harcot folytat Nigéria északi részén. Erejét mutatja, hogy tavaly a terrorszervezet egy nagyjából Belgium nagyságú területet foglalt el, amelynek visszaszerzéséért az afrikai ország rosszul felszerelt hadserege azóta is küzd. A szélsőséges csoport a hetekben hűséget fogadott az Iszlám Államnak, amely tovább nehezíti a nigériai kormányerők helyzetét. A lépés ugyanis nem csupán ideológiai hittételt jelent, hanem egyéb, mindkét fél számára profitáló kapcsolat kialakítását jelzi előre. A Boko Haram ezzel vélhetően újabb forráshoz jut fegyverszállítmányait tekintve, valamint további lőszer- és olajutánpótlásra is számíthat a kialakítás alatt lévő illetve a jelenleg fennálló kapcsolatai és a virágzó közép-afrikai feketepiac révén. Milyen rendelkezésre álló eszközbeli, anyagi és humánerőbeli háttere van a 2009-2010-ben újra erőre kapó, a Száhel-övbeli országoknak azóta is folyamatos fenyegetést jelentő csoportnak?

2011 óta a szervezet harcainak központi elemei a könnyűfegyverzetű ? leginkább gépkarabéllyal (AK-47), könnyű géppuskákkal és RPG-kkel és aknavetőkkel ellátott – gyors mozgású, kézi lőfegyverekkel felszerelt egységek. Emberszállításra legtöbbször a terepszínűre festett pick-up teherautók szolgálnak – amelyek csomagtere néhány esetben nehézfegyverzettel, RPG-kkel és automata fegyverekkel is meg van rakodva ? azonban 2014 óta egyre nagyobb számban érkeznek jelentések a gyalogsági harcjárművek megnövekedett számáról is. Bár már több forrás is megerősítette, hogy a Boko Haram nagyszámú páncélozott harcjárművel rendelkezik, azonban számukról még megközelítő mennyiséget sem lehet tudni. A skála a kis, könnyen páncélozott őrjárműtől a gyalogsági harcjárműveken át (Saurer 4K 4FA) egészen a nagyobb harckocsikig (T-55) terjed. Felszereltségük növekvő szintjét és ezzel párhuzamosan a nigériai erők ellátottságának csökkenését figyelve feltételezhető, hogy eszközkészletüket nem csupán a többi radikális szerveztettel fennálló kapcsolataik és a nigériai seregtől lefoglalt eszközök növelik, hanem szimpatizánsok segítségével lehetőségük van a hazai katonai erők raktárának elérésére is.

Jelentések szerint limitált számú légvédelmi fegyverrel a Boko Haram is rendelkezik, amelynek meglétére még 2014 szeptemberében derítettek fényt a nigériai hatóságok a radikális szervezet egyik székhelyén, Maiduguriban.

Számos esetben házilag gyártott robbanószerkezeteket (IED-k), autóba szerelt pokolgépeket, kézigránátokat és öngyilkos merénylőket vetettek be támadásaik során, valamint elterjedt módszer a gyújtogatás és az emberrablás is. A halálesetek nagyjából 5-5%-át teszik ki a bombázások, gyújtogatások, 10%-át pedig az öngyilkos merényletek és az emberrablások áldozatai.

Tagjai számát összesen 7-10000 fő körülre becsülik, amelyből az aktív fegyveres amerikai hírszerző szolgálatok szerint körülbelül 4-6000 fő lehet. A toborzást Nigéria legszegényebb területein (Yobe, Kano, Bauchi, Borno), leginkább a fiatal korosztályokban (12-14 éves kortól) kezdik. A szélsőségesek közel-keleti és az afrikai régión belüli kapcsolatrendszere, nem csupán egyre kifinomultabb fegyverek szállítását biztosítja, hanem számos kiképzőtábort is üzemeltet a Boko Haram fegyvereseinek felkészítésére. Feltételezések szerint ezen táborokat a kezdetek óta az Al-Kaida emberei támogatják mind kiképzővel, mind az egykori líbiai fegyverkészletek kiszolgáltatásával.

Problémát jelent továbbá a nigériai kormánynak, hogy a radikális szimpatizánsok és a helyi valamint távolabbi kapcsolatokból származó donorok rendszeres anyagi juttatással látják el a szélsőséges szervezetet, amelynek így lehetősége van az eszközkészlet karbantartására, pótlására. Ezen felül a drogkereskedelem és az állat- valamint embercsempészet is fellendíti a csoport pénzügyeit.

A harcok bizonyították, hogy a nigériai kormány egyedül nem bír a megfelelően felszerelt, nehézfegyverzettel is rendelkező milicistákkal. ?A Boko Haram jobban felszerelt és sokkal motiváltabb, mint a saját hadseregünk. A helyzet jelenlegi állása szerint lehetetlen, hogy legyőzzük a szélsőségeseket.? ? jelentette ki a nigériai Borno állam kormányzója, Kashim Shettima 2014 februárjában. Az Afrikai Unió vezetői a sürgető problémára a szomszédos országok részvételét és segítségét kérve úgy határoztak, hogy az ország védelmére 8700 főből álló egyesített haderőt állítanak fel Csád, Kamerun, Niger, Benin és Nigéria egységeiből.

Források:

  • http://fas.org/sgp/crs/row/R43558.pdf
  • http://www.reuters.com/article/2014/02/17/us-nigeria-violence-idUSBREA1G1AO20140217
  • https://www.iiss.org/en/militarybalanceblog/blogsections/2015-090c/february-8272/boko-haram-armoured-fighting-vehicles-3dff
  • http://saharareporters.com/2014/09/27/nigerian-troops-capture-monstrous-armored-tank-boko-haram-insurgents
  • http://www.thisdaylive.com/articles/where-boko-haram-gets-its-weapons/178579/
  • http://www.openbriefing.org/docs/Reducing-the-supply-of-weapons-to-Boko-Haram.pdf

Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.

FELVÉTELI A BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKKOLLÉGIUMBA – HATÁRIDŐ: 2015. ÁPRILIS 16.

Szerző:
BSZK
-
0

Felhívjuk minden érdeklődő figyelmét, hogy a Biztonságpolitikai Szakkollégium meghirdeti tavaszi felvételijét. Amennyiben egyetemi hallgató vagy, érdekel a biztonságpolitika, szereted a kihívásokat és célod a szakmai fejlődés, valamint szeretnél egy mindebben támogató, összetartó közösség része lenni, jelentkezz!

Jelentkezni az alábbi linken keresztül lehet: http://goo.gl/forms/2Mi8a7whPz

16 évvel a csatlakozás után: Magyarország jelenlegi szerepe a NATO-ban

Szerző:
Fekete Csanád
-
0

Magyarország katonai biztonságának szavatolásában kiemelt szerep hárul NATO-tagságára, így az ország elkötelezett a szövetség nemzetközi feladataiban történő aktív szerepvállalásban. Ezen írásban röviden áttekintem, hogy jelenleg Magyarország milyen feladatokban vesz részt és mik a jövőbeni kilátások.

A Magyar Honvédség jelenleg mintegy 800 katonával három földrészen és 12 országban – Afganisztánban, Koszovóban, Bosznia-Hercegovinában, Szomáliában, Maliban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Közép-afrikai Köztársaságban, Nyugat-Szaharában, Cipruson, Libanonban, Egyiptomban, Grúziában ? van jelen a különböző nemzetközi békemissziók részeként. A missziókban kint lévő katonák csaknem 60 százaléka a NATO-, 30 százaléka az Európai Unió-, végül 10 százaléka az ENSZ- vezette békeműveletekben vesz részt. Ezek közül a legnagyobb létszámú (350 fő) magyar kontingens Koszovóban teljesít szolgálatot a KFOR részeként.

A missziós tevékenység mellett a Magyar Honvédség más területeken is kiveszi a részét a közös erőfeszítésekből. Az Észak- Atlanti Tanács döntése nyomán 2009 októberében Budapesten jött létre a NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központ (NATO KEKK), mely képzésekkel, gyakorlatok szervezésével, az ismeretek és tapasztalatok cseréjével támogatja a NATO katona-egészségügyi céljainak megvalósítását valamint hozzájárul a tagállamok nemzeti egészségügyének fejlesztéséhez is. Magyarország egy 2014. elején aláírt megállapodás értelmében részt vállal Szlovénia légterének védelmében, melyet az olasz légierővel közösen hajt végre. Magyarország ezen kívül 2015 szeptembere és decembere között 4 JAS-39 Grippen típusú vadászgéppel és mintegy 90 fős kitelepülő állománnyal vállalta, hogy bekapcsolódik a balti államok légterének védelmébe, ugyanis ezen államok nem rendelkeznek megfelelő harci repülőgépekkel, így légterük védelméért a NATO reagáló erejének (NRF) tagjai felelnek. E vállalásokkal Magyarország a jövőben aktívabb szerepet kíván vállalni a NATO Integrált Légvédelmi Rendszerében, mindez kiváló lehetőség a magyar légierő számára, hogy fontos külföldi tapasztalatokat gyűjtsön. Magyarország közreműködik a 10 NATO-országot, valamint Finnországot és Svédországot tömörítő Stratégiai Légiszállítási Képesség (SAC) programban, melynek központjául a Pápa Bázisrepülőtér szolgál. A program keretei között létrejött multinacionális beszerzésnek köszönhetően 3 Boeing C-17 Globemaster III típusú stratégiai szállítógép állomásozik Pápán, melynek köszönhetően Magyarország olyan képességhez jutott, amit önállóan nem tudott volna megteremteni.

A nemzetközi béke és biztonság garantálása érdekében tett szövetséges erőfeszítésekhez történő magyar hozzájárulást, a 2014. szeptember 4-5-én, Walesben tartott NATO csúcsértekezleten hozott döntések alapvetően meghatározták. Magyarország továbbra is a szövetség megbízható és stabil tagja, ennek demonstrálása érdekében ? valamint a csúcstalálkozó zárónyilatkozatával összhangban ? a magyar kormány is elkötelezte magát a védelmi kiadások növelése mellett. A csúcson tett magyar felajánlások között szerepelt többek között a pápai bázisrepülőtér fejlesztése, mely a tervek szerint 2018-ra teljes értékű légi szállítási csomóponttá fog válni, a mintegy 20 milliárd forint értékű beruházás révén. Az ukrán válság megoldását célzó közös erőfeszítésekből Magyarország is kiveszi a részét, a találkozón többek között vállalta, hogy a Magyar Honvédség összekötő tisztet küld a kijevi NATO-irodába, valamint tíz sebesült ukrán katona ellátását a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjában. Ezen túlmenően Magyarország hozzájárul a kelet-ukrajnai aknamentesítési műveletekben részt vevők felkészítéséhez, végül pedig 100 ezer eurós támogatás biztosít a NATO azon pénzügyi alapjának, mely az ukrán kibervédelmi képességek fejlesztésére érdekében került felállításra. A találkozó másik fontos kérdése Afganisztán kapcsán fogalmazódott meg, ugyanis a 2014 végéig történő kivonulás ellenére döntés született az iszlám köztársaság további támogatásáról. Az ISAF műveletet felváltó Eltökélt Támogatás Műveletről (RSM) végül csak a walesi csúcstalálkozó után sikerült megállapodásra jutni, mely az eredeti tervek szerint 2015. január 1-én vette kezdetét. Az új kiképzési, támogatási és tanácsadói misszióban a kormány 2014. december 12-i határozata alapján a Magyar Honvédség a Különleges Műveleti Kontingenssel, a légi kiképzés-támogató csoporttal, a Nemzeti Támogató Elemmel, az erők védelmét végrehajtó Biztosító Szakasszal, valamint a különböző szintű parancsnokságokra delegált tisztekkel, összesen több mint száz katonával vesz részt. Ezen felül Magyarország vállalta, hogy 2015 és 2017 között több mint 500 ezer dollárral segíti az afgán biztonsági erők finanszírozását.

A walesi találkozón a tagállamok vezető megállapodtak abban, hogy az ukrán válság kapcsán megváltozott biztonsági környezet hatására fokozni fogják kiképzési és gyakorlatozási tevékenységüket. Ennek értelmében az Európában állomásozó amerikai szárazföldi erők 2014 őszén megkezdték az Operation Atlantic Resolve (OAR) nevű műveletet. A magyar fél vállalta, hogy ezekben aktív szerepet fog vállalni, ennek keretében a honvédség mintegy 140 katonája részt vett a 2014 novemberében, Litvániában tartott (Iron Sword 2014) kéthetes nemzetközi gyakorlaton. Ebbe a sorba illeszthető be a Warlord Rock 2015 közös amerikai-magyar hadgyakorlat, melynek keretében olaszországi és magyarországi helyszíneken gyakorolta a légideszant műveletek tervezési, szervezési és vezetési feladataira való felkészülést a kijelölt állomány. Március 4-10. között került megrendezésre a NATO idei válságkezelési vezetési gyakorlata, a CMX 2015. Az idei gyakorlat érdekessége, hogy a forgatókönyv számos, a kibertérben is zajló tevékenységet is tartalmazott reflektálva a tavalyi ukrán eseményekre.

A gyakorlat hazai dinamikus napján, március 6-án a Pápa Bázisrepülőtéren az elképzelt forgatókönyv szerinti járványhelyzet kezelésének módszerét gyakorolták. Ennek kapcsán Dr. Tokovicz József dandártábornok, a HM Védelmi Hivatal főigazgatója közölte, hogy ?hazánkban eddig nem volt ilyen jellegű begyakorlás, ahol minden védelmi igazgatásban érintett civil ? rendvédelmi ? katonai szerv közösen, kormányzati, területi és helyi szinten is lemodellezte volna a döntési mechanizmusokat és taktikai eljárásokat egy esetleges hasonló járványügyi helyzet kezelésére. Ezúttal a Magyar Honvédség is tesztelhette a több szervezet képességeiből összeállt folyamatot.? Az OAR keretei között hajtják végre a NATO egyik legnagyobb idei gyakorlatát a Németországban, Olaszországban, Litvániában és Romániában zajló Saber Junction 2015-öt, melyben tizenhét állam mintegy 5000 katonája ? ebből 250 magyar ? vesz részt. A gyakorlat célja, melyhez a Magyar Honvédség áprilisban fog csatlakozni, hogy a különböző országok katonáit egységes erővé kovácsolja, megteremtse és mélyítse az interoperabilitást valamint fokozza a készenlétet.

Magyarország számára fontos, hogy a Szövetség kelet-európai jelenlétének megerősítésében aktív szerepet vállaljon, hozzájárulva a térség biztonságának garantálásához. Ennek megvalósítása érdekében elengedhetetlen a védelmi kiadások növelése, melyből 20 százalékot a haderő-modernizálására kell fordítani, melynek révén lehetőség nyílik rá, hogy tovább fejlődjön a Magyar Honvédség rugalmas reagáló képessége, hadrafoghatósága és mobilitása. Ennek végrehajtása esetén Magyarország a jövőben aktív szerepet tud vállalni a Készenléti Akcióterv által, az NRF részeként létrehozott Magas Készenlétű (2-5 nap) Összhaderőnemi Haderőcsoport (Very High ReadinessJoint Task Force, VJTF, 5000 fő) tevékenységében. Ennek érdekében Hende Csaba honvédelmi miniszter februárban indítványozta, hogy Székesfehérváron jöjjön létre egy 40 fős magyarországi parancsnoki koordinációs és összekötő központ, mely hatékonyabbá teheti az ország védelmét valamint gyorsíthatná a NATO-val való együttműködést.

Írásomban igyekeztem összegezni, hogy Magyarország jelenleg mivel járul hozzá a Szövetség nemzetközi erőfeszítéseihez és mik a jövőbeni kilátások. Véleményem szerint az ország több területen járul hozzá a régió biztonságának és stabilitásának erősítéséhez, ez tetten érhető többek között a Szlovénia és a balti országok légterének védelmében történő szerepvállalásban, vagy a gyakorlatokon való aktív részvételben egyaránt. E feladatok hatékony végrehajtására és a jövőbeni vállalások teljesítéséhez azonban szükség van a védelmi kiadások növelésére, mely nemcsak hazánkban okoz problémát és a walesi csúcstalálkozó egyik fő napirendi pontja is volt.

Ez a cikk a FIGYELO.HU „Globálfalu” rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.

A fenti kép forrása: http://media.tumblr.com/78fafb6bb7210c08059786c1fc3d1536/tumblr_inline_n4jcmd1uaG1rvx775.jpg

Ez történt a héten – 11. hét

Szerző:
BSZK
-
0

Miután Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság is kifejezte a Kína által vezetett Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankhoz (Asian Infrastructure Investment Bank, továbbiakban: AIIB) való csatlakozási szándékát, az Egyesült Államok felhívta szövetségesei figyelmét arra, hogy körültekintően hozzák meg döntésüket a Washington által a Világbank jövőbeni riválisaként számon tartott pénzügyi szervezethez való közeledésük kapcsán. A felhívás nem meglepő, hiszen a Washington közeli szövetségeseinek tartott országok tervezett lépése jelentős diplomáciai csapást jelent az Egyesült Államoknak, mivel ellentétes a gyors gazdasági növekedést produkáló, valamint egyre kiterjedtebb diplomáciai befolyással bíró Kínával szembeni ellensúlyozó politikájának elveivel. A figyelmeztetés ellenére úgy tűnik, hogy ? habár formális úton ez még nem történt meg ? immár Ausztrália is egyre közelebb kerül a csatlakozásról szóló döntéshez, és Peking szerint Japán, valamint Dél-Korea szintén gondolkodik ennek lehetőségén. Kína az előző évben indította útjára az AIIB-t, annak érdekében, hogy ösztönözze az Ázsiába irányuló közlekedési, energiaipari, telekommunikációs és egyéb infrastrukturális beruházásokat.

A világ második gazdasági hatalmának számító Kína, megelőzve Németországot, immár a harmadik legnagyobb fegyverexportőrnek számít. Az új pozíció részben annak köszönhető, hogy Kína 2010 és 2014 között 143%-al növelte fegyvereladásait, mely főként Pakisztánba, Bangladesbe és Mianmarba irányult. Szakértők szerint mindez jól példázza, hogy a kínai fegyverek egyre hatékonyabban veszik fel a versenyt a piacon az orosz és az amerikai eszközökkel.

Három év után először találkoztak egymással március 21-én Dél-Korea, Japán és Kína külügyminiszterei, azzal a céllal, hogy helyreállítsák az együttműködést a három ázsiai gazdasági hatalom között. Az országok közötti viszony főként Japán háborús múltjával történő szembenézés hiánya, valamint a területi viták miatt hidegült el. A három állam között az elmúlt időszakban több találkozóra is sor került, amelyek előkészítették a Szöulban tartott háromoldalú kooperációról szóló tárgyalást, amely mellett egyébként Kína és Japán kétoldalú együttműködésre is törekszik. Japán és Dél-Korea is egyaránt az Egyesült Államok fontos szövetségesének számít, és Barack Obama amerikai elnök a 2014-es Nukleáris Biztonsági Csúcstalálkozón kísérletet is tett a két ország kapcsolatának szorosabbra fűzésére, kezdeményezését azonban nem koronázta siker. A három külügyminiszter által elfogadott közös nyilatkozat szerint a találkozó során elért eredményekre alapozva minél hamarabb folytatják háromoldalú tárgyalásaikat egy mindhárom ország számára alkalmas időpontban.

Úgy tűnik, hogy Az Egyesült Államok számítógépes hálózatait feltörő hackerek ?kézjegyeiket? hátrahagyva mutatnak rá a kritikus rendszerek sebezhetőségére ? jelentette ki Michael Rogers tengernagy, a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) igazgatója és a Pentagon kiberparancsnokságának vezetője egy március 19-én tartott szenátusi panelbeszélgetésen. Úgy hisszük, hogy potenciális ellenfeleink ezzel akarják tudtunkra adni, hogy nem vagyunk biztonságban, ha a köztünk lévő ellentétek valaha is katonai konfliktussá fajulnának ?fejtette ki a tengernagy. A támadók erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy állandó jelenlétet alakítsanak ki az amerikai hálózatokban, melynek köszönhetően pusztító erejű támadást tudnának indítani az ország kritikus infrastruktúrája ellen. Információbiztonsági szakértők a tavalyi év során arról számoltak be, hogy számos malware-t fedeztek fel az energiaszektor meghatározó vállalatainak ipari vezérlőrendszereiben. Ezzel kapcsolatban az NSA igazgatója megjegyezte, hogy a fenyegetések és a sebezhetőségek változása és növekedése az utóbbi időben riasztó méreteket öltött, arra kényszerítve az Egyesült Államokat, hogy fokozza védelmi intézkedéseit. A kibervédelemért felelős egységek felállítása folyamatban van, a tervek szerint többségük 2016 szeptemberéig eléri a kezdeti műveleti képességet ? nyilatkozta Michael Rogers. (A kiemelt képen Michael Rogers tengernagy látható, a kép forrása: gannett-cdn.com)

A német védelmi kiadások 2019-re 33-ról 35 milliárd euróra emelkednek, derül ki a költségvetési tervezet szerdán elfogadott főszámaiból. Ursula von der Leyen védelmi miniszter a felszerelések hiányosságával és az aktuális válságokkal indokolta az emelés szükségességét. A korábbi középtávú pénzügyi tervhez képest ez 6,2%-os többletet jelent. A kül- és belbiztonságra fordított kiadások egyaránt emelkednek; a hadsereg mellett a rendőrség és a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal is több forrásokhoz jut. A Külügyminisztérium további 550 millió euróval, összesen 4,275 milliárd euróval gazdálkodhat. A humanitárius segítségnyújtási feladatokra 318 millió eurót juttatnak. Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter külön kiemelte, hogy a diplomáciai képviseltek védelmére többet szeretne fordítani, mint korábban.

ursula-von-der-leyen

Ursula von der Leyen és Frank-Walter Steinmeier kabinetülésen 
(Forrás: tagesspiegel.de)

Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője a pénteken megrendezett EU-csúcs alkalmából találkozott David Cameron brit miniszterelnökkel, Francois Hollande francia elnökkel és Angela Merkel német kancellárral. Az európai vezetőkkel történt pénteki brüsszeli egyeztetés azt célozta, hogy az EU egységes álláspontot képviselve tudjon becsatlakozni az Iránnal folytatott nukleáris tárgyalások menetébe. Az úgynevezett ?hatok? (az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai, Németországgal kiegészülve) immár évek óta folytatnak tárgyalásokat a teheráni kormánnyal annak érdekében, hogy Irán nukleáris fejlesztési politikáját befolyásolják. A nemzetközi közösség azt szeretné elérni, hogy Irán ne folytathasson olyan nukleáris programot, amelynek folyománya egy katonai célokra is bevethető fegyver. Az idő egyre jobban sürgeti a feleket, amit az elmúlt hetek megélénkülő diplomáciai tevékenysége is mutat. A megállapodás megszületésének legutóbbi kitűzött határideje március 31-e, a technikai adatokkal kiegészített végső megállapodásé pedig június vége.

Az iraki hadsereg és a vele szövetséges milíciák, miután visszafoglalták Tikrit mintegy 85 százalékát, továbbá az annak környéken található stratégiai jelentőségű településeket, átmenetileg felfüggesztették műveleteiket annak érdekében, hogy a lakosság még ott maradt része elhagyhassa a harcok sújtotta területeket. Az iraki kormányerők először tudtak benyomulni Szaddám Huszein egykori diktátor szülővárosába azóta, hogy a települést mintegy kilenc hónappal ezelőtt elfoglalták az Iszlám Állam fegyveresei. Tikrit városa azért kulcsfontosságú, mert birtokbavételét követően lehetővé válna támadást indítani az Iszlám Állam egyik központjának számító Moszul ellen. A nagy befolyással rendelkező Hádi al-Amíri, a Badr Szervezet nevű párt vezetőjének javaslata szerint azonban Moszul előtt még Anbar tartományt is fel kellene szabadítani, mivel az ott küzdő erők segítség nélkül már nem képesek sokáig kitartani. A Tikrit elleni offenzívát követően ugyanis az Iszlám Állam egyre nagyobb intenzitással támadja a tartomány központját, Ramádit, és foglal el területeket a városból.

A Pentagon hétfői közleményében megerősítette, hogy egy amerikai drón végzett múlthét pénteken az iszlamista al-Shabab terrorszervezet egyik vezetőjével Adam Garar-ral. Az USA szerint Gararhoz köthető a 67 halálos áldozatot követelő, 2013-as Westgate bevásárlóközpont elleni merénylet irányítása, és halálával a konfliktus egy meghatározó eleme szűnt meg.

Északkelet-Kenyában, a szomáliai határtól körülbelül 100 km-re fekvő Wajirban egy csapat csuklyás férfi gránátot dobott egy kisboltra. Az üzlettel együtt a bent tartózkodó emberek is meggyulladtak és így rohantak ki az utcára, ahol végül belehaltak sérüléseikbe. Nem sokkal az eset után az al-Shabab terrorszervezet közleményben bejelentette, hogy az elkövetők a szervezet tagjai.

A jövő heti választásokon újra induló nigériai elnök Jonathan Goodluck egy interjúban arról beszélt, hogy reményei szerint egy hónapon belül sikerül a Boko Haram terrorcsoport által megszállt területeket visszafoglalni. A lakosság erős kritikával illeti a kormányt, amiért nem lépnek fel elég erélyesen a szervezet ellen és rengeteg lehetőséget elszalasztottak már a területek visszafoglalására. Goodluck miután a februárra tervezett elnökválasztást hat héttel elhalasztották azt nyilatkozta, hogy a hadseregnek több időre van szüksége felkészülni és megerősíteni az ország védelmi rendszerét. A mostani interjújában az elnök elismerte, hogy a kormányé a felelősség a kezdeti lassú reakciók miatt, de azt ígérte az állampolgároknak, hogy a későbbiekben minden erejükkel a folyamatok felgyorsítására fognak törekedni.

Nagy-Britannia komoly lépést tett a Falkland-szigetek légvédelmi megerősítése felé az új struktúra egyik kulcsfontosságú elemének kiépítéséről szóló tender kiírásával. A védelmi minisztérium a közelmúltban tájékoztatta az ipar érintettjeit, a ?Battle Management C4I? rendszer követelményiről, és egyúttal megindították a kiválasztási eljárást az előminősítési kérdőívek kiküldésével. A minisztérium szóvivője elutasította, hogy a fejlesztés a Falkland-szigetek megerősítését szolgálja majd, de ipari források szerint a BMC4I rendszer, az Argentínától mindössze 300 mérföldre fekvő, brit tengerentúli terület védelmi irányításának ellátására lesz kifejlesztve. A Lockheed Martin, a Northrop Grumman és a Saab azok a vállalatok, amelyekről biztosan lehet tudni, hogy képviselve voltak a minisztérium februárban tartott zárt ülésén. A pályázat a brit besorolás szerint a B1-es finanszírozási kategóriába esik, ami azt jeleni, hogy BMC4I projekt 100 millió font (147 millió USD) és 250 millió font közé tehető.

zsiraf-radar

A ?Zsiráf? radar része, a brit szárazföldi haderő légtér felderítő rendszerének (LEAPP)
(Forrás: Lockheed Martin)

A Kirgiz különleges rendőri alakulatok (GKNB) továbbra is harcolnak a Szíriába utazó radikális muszlimok ellen, akik az Iszlám Állam (IS) terrorszervezetet támogatják. Értesülések szerint, jelenleg 230 kirgiz nemzetiségű harcol Szíriában az IS oldalán. Eddig mintegy negyven főt tartóztattak le, akik bizonyosan kapcsolatban álltak a terrorszervezettel, illetve annak sejtjeivel. Nyomozás indult el Rashot Kamalov, népszerű vallási vezető ellen is, aki az IS támogatását hirdeti. Sokan félnek a GKNB beavatkozásaitól az országban, amelyek tovább szíthatják a feszültséget de Osh rendőrfőkapitány azonban kijelentette, hogy csak megfelelő intézkedésekkel lehet megállítani az Iszlám Állam térnyerését és a kalifátus kiterjesztését.

Az Oroszország vezette Eurázsiai Gazdasági Unió három legfontosabb tagja nagy gazdasági nehézségekkel fog szembesülni az olaj árának globális csökkenése miatt, mondta Nursultan Nazarbajev kazah elnök. Mielőtt azonban elkezdődtek a tárgyalások az orosz és fehérorosz féllel, Nazarbajev kijelentette, hogy a szituáció viszonylag stabilizálódott. Jelenleg Fehéroroszország, Kazahsztán, Oroszország és Örményország a gazdasági unió tagja, Kirgizisztán még fontolgatja belépését, amely ez évben következhet be. Nem segítették a kereskedelmi helyzetet az Oroszország ellen foganatosított szankciók sem, a rubel árfolyama hatalmasat zuhant a dollárral szemben. Vlagyimir Putyin orosz elnök véleménye szerint sem egyszerű megoldani a jelenlegi gazdasági problémákat, de bízik benne, hogy a gazdasági partner Kazahsztánnal ez sikerülni fog a jövőben.

Az Európai Unió tagállamainak vezetői csütörtöki találkozójukon megegyeztek abban, hogy továbbra is fennmaradnak az Oroszország elleni szankciók, addig biztosan, amíg létre nem jön egy Ukrajnával kötött békemegegyezés. A szankciók körét tovább is bővíthetik az eredményesség jegyében az év végéig. Egyes tagállamok vitáztak a gazdasági szankciók mértékéről, hiszen ezek a tagállamok gazdaságaira is negatív hatással vannak. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke szerint a szankciók felülvizsgálatát a Minszki egyezmény betartásához kell kötnie az Európai Uniónak, ezt a kérdést véleménye szerint az év végén kell megvitatni. Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök kifejezte reményét azt illetően, hogy az Európai Unió tagállamai egységesek maradnak Oroszország kérdésében, hiszen csakis így érhetik el a békét.

1...949596...11395. oldal a 113-ból

Kiemelt témák

3,127KövetőTetszik

biztonsagpolitika.hu

BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKPORTÁL.
A honlap "Elemzések" rovatához tartozó időszaki kiadványok és egyéb folytatódó dokumentumok nemzetközi szabványos azonosítószáma: ISSN 2062-4379
Email: biztpolkapcsolat@biztonsagpolitika.hu
Facebook

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

internetster 2004 - 2026 © biztonsagpolitika.hu - Minden jog fenntartva!