A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

Az Észak-atlanti Tanács ülése: a Készenléti Akcióterv implementálása

A védelmi miniszterek formációjában ülésező Észak-atlanti Tanács (North Atlantic Council, NAC) ülésének eredményeit a résztvevők közös nyilatkozata és az ülést követő sajtótájékoztató foglalta össze. A szövetség állam- és kormányfői által ősszel elfogadott Készenléti Akcióterv (Readiness Action Plan) célja, hogy a NATO megtartsa magas szintű reagáló képességét a gyorsan változó geopolitikai környezetben, demonstrálja a szövetségesek közti szolidaritást, valamint megfelelő biztosítékot nyújtson a keleti tagállamok számára az orosz-ukrán konfliktus árnyékában. A februári találkozón a védelmi miniszterek mérleget vontak az Akcióterv két pillérét adó Biztosítási Intézkedések (Assurance Measures) és Adaptációs Intézkedések (Adaptation Measures) eddigi megvalósításáról, valamint több fontos döntést hoztak az akciótervnek a NATO hosszú távú transzformációjára vonatkozó második elemére vonatkozóan.

Az Akcióterv adaptációs pillérét illetően az ülés több, hosszú távon hatást gyakorló, valóban stratégiai jellegű döntést eredményezett. Az első ilyen a NATO Reagáló Erő (NATO Response Force, NRF) megerősítésére vonatkozott. A gyorsreagálású erő létszámát a jelenlegi 13,000 főről több mint kétszeresére, összesen 30,000 főre emelik. A hadosztály méretűre emelt NRF kötelékén belül 5,000 fős létszámmal létrehozásra kerül a Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erő (Very High Readiness Joint Task Force, VJTF). Ez a légi és tengeri támogató egységekkel, valamint különleges műveleti egységekkel kiegészített többnemzeti szárazföldi dandár maximum öt zászlóaljból fog állni, melyek bizonyos elemei a tervek szerint 48-72 órán belül, míg a VJTF egésze maximum egy héten belül telepíthető lesz. A VJTF támogatására jelentős válság esetén két további, szintén az NRF kötelékébe tartozó dandár áll majd rendelkezésre.

A VJTF 2016-tól áll fel, keretnemzeti koncepcióban, a vezetését vállaló államok éves rotációjával. A találkozón hat állam, az Egyesült Királyság, Franciaország, Lengyelország Németország, Olaszország és Spanyolország vállalta ennek feladatát, amely európai vezető szerep a transzatlanti tehermegosztás egyensúlyának növelése szempontjából pozitívumként értékelhető. Elsőként a spanyolok, őket követően 2017-ben pedig a britek fogják betölteni a keretnemzet szerepét. A VJTF hivatalos felállásáig, tehát 2015 folyamán a neki szánt feladatokat egy Németország, Hollandia és Norvégia által létrehozott ideiglenes egység (Interim Spearhead Force) fogja betölteni, azonban elképzelhető, hogy ennek alkalmazása egészen a varsói csúcstalálkozóig kitolódik.

A VJTF felállítása mellett a védelmi miniszterek döntöttek hat többnemzeti parancsnoki és irányítási központ azonnali felállításáról is. A NATO-erők integrációs egységei (NATO Force Integration Units, NFIUs) névre keresztelt koordinációs központok feladata szükség esetén a NATO erőinek az adott országba való telepítésének megkönnyítése, a kollektív védelmi tervezés támogatása, valamint a többnemzeti képzések és hadgyakorlatok koordinációja lesz. Az első hat ilyen központ Bulgária, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia és Románia területén létesül. A központok személyzetét részben a NATO, részben a befogadó állam adja, méretük körülbelül 40-50 fő lesz. Fontos, hogy ezek a központok állandó jelleggel kerülnek létrehozásra, és a gyakorlati együttműködés előmozdításán túl a Szövetség láthatóságának növelésén keresztül szimbolikus üzenettel is bírnak.

A fenti döntések finanszírozásának részleteiről még nem született végleges döntés, erre a kérdésre a júniusi találkozó adja majd meg a választ. A főtitkár sajtótájékoztatóján elhangzottak alapján kijelenthető, hogy az intézkedéseket kisebb részben közös, nagyobb részben tagállami forrásból fogják finanszírozni. Az erre vonatkozó elköteleződés a tagállamok részéről a szervezet főtitkárának, Jens Stoltenbergnek a szavaival élve ?kifejezetten erős?. A finanszírozás kérdése mellett a döntési mechanizmus kialakítását is későbbre halasztották a résztvevők.

A védelmi miniszterek üdvözölték, hogy a dán, lengyel és német együttműködésben működő Északkeleti Többnemzeti Hadtestparancsnokság (Headquarters Multinational Corps Northeast) gyorsreagálási képességgel bővült és a jövőben hatékonyabban lesz képes támogatni a NATO tevékenységét Lengyelország és a balti államok térségében. Szintén üdvözölték Románia azon szándékát, hogy elérhetővé tesz egy többnemzeti hadosztályparancsnokságot egy délkeleti hadosztály felállítására.

A Szövetség kelet-európai jelenlétének megerősítése és a VJTF felállítása ? függetlenül attól, hogy bevetésére a jövőben lesz-e tényleges politikai akarat ? komoly stratégiai következményekkel jár. A mostani találkozót kísérő nyilatkozatokat és sajtótájékoztatókat egyértelműen dominálta az orosz fenyegetés kérdésköre. Ezt a tényt csak minimálisan árnyalta, hogy az intézkedések bejelentése során következetesen hangsúlyozták, hogy azok célja, hogy a szövetség rugalmasan tudjon reagálni bármilyen irányból érkező és bármilyen jellegű fenyegetésre. Ahogy azt Jonathan Eyal, a RUSI elemzője a miniszteri csúcs kapcsán megjelent cikkében kiemeli, a találkozó kontextusát az a fejlemény adja, miszerint egyre valószínűbb, hogy Moszkva az ukrajnai konfliktus szítását már nem pusztán tárgyalási pozíciójának javítására kívánja felhasználni, hanem hosszú távon kívánja destabilizálni Ukrajna nyugati felét. Ilyen környezetben a NATO lépései azt az üzenetet hordozzák, hogy az orosz törekvések erősödésével párhuzamosan Oroszország egyre közelebb kerül ahhoz az állapothoz, amit a kezdetektől elkerülni kíván, nevezetesen, hogy a határai mentén jelentős számú NATO-csapatok állomásozzanak. A Szövetség lépéseinek stratégiai jelentőségét az adja, hogy Moszkva egyre inkább úgy látja, hogy a NATO kelet felé fordulása megkezdődött és ennek folyamata megállíthatatlan. Az orosz percepciót nem befolyásolja lényegesen, hogy a keleti tagállamokban állomásozó csapatok létszáma alacsony, és a meghozott döntések inkább szimbolikus, mintsem gyakorlati jelentőséggel bírnak. Az orosz stratégiai gondolkodásra valószínűleg az sem gyakorol majd nagy hatást, hogy a héten újabb béketervvel Kijevbe, majd Moszkvába utazó német és francia kormány- illetve államfő közül Angela Merkel a NATO keleti infrastruktúrájának megerősítését csak ideiglenesnek szeretné látni, míg Francois Hollande a védelmi miniszterek találkozójával párhuzamosan megjegyezte, hogy nem támogatná Ukrajna NATO-tagságát.

Jens Stoltenberg a hétvégén a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia során találkozik Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. A főtitkár csütörtökön többször kihangsúlyozta, a NATO álláspontja továbbra is az, hogy kiállnak Ukrajna és Grúzia területi integritása mellett, és elítélik a nemzetközi jog Oroszország általi megsértését. Stoltenberg emlékeztetett arra is, hogy a NATO az ukrajnai események következtében felfüggesztett mindenfajta gyakorlati kooperációt Oroszországgal, a politikai párbeszéd lehetőségét azonban nyitva kell tartani, ennek szellemében fog zajlani kettejük találkozója.

A Nukleáris Tervező Csoport ülése

Az évente általában egyszer ülésező Nukleáris Tervező Csoport (Nuclear Planning Group, NPG) normál ülésszakára is sor került a találkozón. Noha az NPG ülései teljesen zártak, sajtóközlemény sem követi őket, a védelmi miniszterek találkozóját követő sajtótájékoztatón a főtitkár újságírói kérdésre válaszolva elárulta, hogy a fókuszban az Egyesült Államoknak és az Egyesült Királyságnak a NATO számára felajánlott nukleáris erők állapotával, biztonságával és hatékonyságával kapcsolatos beszámolói álltak. Az NPG mostani ülését kiemeli, hogy ? Chuck Hagel utalásai alapján ? valószínűleg szóba került az orosz-ukrán konfliktusnak a NATO nukleáris stratégiájára gyakorolt hatása is, valamint megvitatták a közepes és rövid hatótávolságú rakétákról szóló szerződés Oroszország általi megszegését, továbbá azt is, hogy a közelmúltban az európai tagállamok légterének peremén nukleáris fegyverek hordozására is alkalmas orosz repülőgépek jelentek meg.

A NATO-Grúzia Tanács eredményei

A NATO-Grúzia Tanács (NATO-Grúzia Commission, NGC) ülése után kiadott nyilatkozat és sajtótájékoztató alapján a Szövetség számba vette a Grúzia számára Newportban a Tagsági Akcióterv (Membership Action Plan, MAP) helyett felajánlott tartalmas együttműködési csomag (Substantial NATO-Georgia Package) keretében addig megtett lépéseket. Ennek alapján a kaukázusi ország eredményeket mutathat fel mind a haderőreform és a NATO-normáknak való megfelelés, mind pedig a demokratikus intézmények és a jogállamiság intézményeinek megszilárdítása terén. A Szövetség méltatta a grúz hozzájárulást a különböző NATO-műveletekhez, az NRF-hez, és az Európai Unió misszióihoz, valamint pozitívan értékelték az Éves Nemzeti Terv (Annual National Plan, ANP) kapcsán elért eredményeket is. A nyilatkozat újból megerősítette a walesi csúcson elhangzottakat, miszerint Grúzia a bukaresti csúcs óta jelentős haladást elérve közelebb került a NATO-hoz, továbbá a felek ismételten kölcsönösen biztosították egymást arról, hogy céljuk az előremutató lépések megtétele a tagsághoz vezető úton. A Szövetség azt is leszögezte, hogy továbbra is kiáll Grúzia területi integritása mellett, elítéli az Oroszország és Abházia közt létrejött katonai megállapodást, aggódva figyeli a Dél-Oszétiával kötendő hasonló egyezmény előkészületeit, valamint felszólítja Oroszországot, hogy vonuljon ki Grúzia területéről és vonja vissza a két szakadár terület elismerését. Mindezek ellenére Grúzia NATO-tagsága igencsak távolinak tűnik, ugyanis az ország meghívása a szövetség tagjai közé egyértelműen tovább élezné a NATO és Oroszország közti viszonyt.

A gyakorlati együttműködés területén azonban kiemelkedik a NATO-grúz közös értékelő- és kiképzőközpont felállítása Tbilisziben. Ennek megvalósulásához több, mint 12 tagállam járul hozzá a megfelelő pénzügyi erőforrások vagy a személyzet biztosítójaként. A központ létrehozásával Grúzia területén, igaz csak korlátozott számú kiképzőtiszt formájában, de állandósul a NATO jelenléte. A létesítmény egyaránt szolgálja a grúz haderő kiképzését, a NATO és Grúzia közti interoperabilitás javítását, valamint a más partnerországokkal való közös gyakorlatok előkészítését.

Bilaterális találkozók

A csütörtöki tanácskozást megelőzően, illetve azzal párhuzamosan a NATO és Grúzia közti találkozó mellett sor került három kétoldalú megbeszélésre is Görögország, Norvégia, illetve az Egyesült Államok részvételével.

Görögország részéről a Sziriza választási győzelmét követően frissen beiktatott védelmi miniszter, Panos Kammenos, valamint a görög vezérkari főnök, Michail Kostarakos találkozott Jens Stoltenberg főtitkárral, és helyettesével, Alexander Vershbow nagykövettel. A görög delegáció látogatásának célja az volt, hogy biztosítsa a szövetséget arról, hogy a Sziriza választási győzelme semmiféle változást nem okoz Görögország NATO-val kapcsolatos politikájában.

A norvég védelmi miniszter, Ine Eriksen Soreide a Stoltenberggel folytatott megbeszélésén felajánlotta, hogy országa 2018-ban kész otthont adni egy nagyszabású, 25,000 fő részvételével zajló NATO-hadgyakorlatnak. A gyakorlat előreláthatóan Norvégia északi részén, az orosz határhoz közel eső területen kerülhet lebonyolításra, fókuszában pedig területvédelmi feladatok lesznek. A bejelentés illeszkedik a NATO azon törekvésébe, miszerint a szövetség az orosz fenyegetésre válaszul több és nagyobb létszámú gyakorlatokat kíván tartani.

Chuck Hagel, aki amerikai védelmi miniszterként utolsó NATO-ülésén vett részt, hosszabb sajtótájékoztatón értékelte a találkozó eseményeit és a Szövetség előtt álló kihívásokat. Pozitívan beszélt a NATO-nak az orosz-ukrán konfliktusra adott válaszlépéseiről, kiemelte a Szövetség Afganisztánban elért eredményeit, valamint méltatta az európai szövetségesek szerepét a közel-keleti és észak-afrikai stabilitás megteremtéséért tett erőfeszítésekben. Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa a walesi csúcsot követően jóváhagyta a Barack Obama elnök által kért 1 milliárd dolláros Európai Viszontbiztosítási Kezdeményezést (European Reassurance Initiative), szárazföldi, légi és tengeri erőkkel is jelen van a NATO keleti határán, valamint szándékában áll törzstiszteket delegálni a létrehozandó integrációs központokba. Figyelmeztetett ugyanakkor arra, hogy a NATO csak akkor lehet sikeres a jövőben, ha képes fenntartani és erősíteni azt a képességét, hogy sokféle, jelentősen különböző feladatot tud ellátni, földrajzilag egymástól távol eső régiókban. Hagel kifejezte abbéli aggodalmát, hogy a szövetség fókusza egyetlen terület, kelet felé fordul, amely megoszthatja szövetség északi és déli tagállamait. Gondolatainak kicsengése, hogy a NATO csak egységben lehet sikeres.