A Magyar Hadtudományi Társaság Biztonságpolitikai Szakosztálya, a Nemzetbiztonsági Szakosztály, valamint a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében 2015. április 29-én Törökország biztonságpolitikája címmel dr. Fenyves Péter nyugállományú ezredes, egykori ankarai véderő-, katonai és légügyi attasé tartott előadást az Egyetem Tudós Kávézójában.
Az előadás során átfogó képet kaphattunk a Törökország biztonságát érintő tényezőkről. Az előadó egy általános ismertetéssel kezdte, amelynek során beszélt a jelenlegi török bel- illetve külpolitikai, valamint gazdasági helyzetről. Kiemelte többek között a június 7-én esedékes törökországi országgyűlési választások kimenetelének jelentőségét. A kurd Demokrata Néppártnak (HDP) ugyanis a közvélemény-kutatások szerint először lehet esélye arra, hogy átlépje a parlamentbe jutáshoz szükséges 10%-os küszöböt. Ez azonban fenyegetné a jelenlegi kormánypárt, az AKP abszolút többségét a törvényhozásban, amely így koalíciós kormányzásra kényszerülhet.
A biztonságpolitika témakörére áttérve az előadó megemlítette, hogy Törökország saját meghatározása szerint egy meglehetősen nagy kiterjedésű területen, az afro-eurázsiai térségben helyezkedik el, ahol egyfajta ?multiregionális? hatalomnak tekinti magát, és hivatalosan deklaráltan is vezető szerepre törekszik. A biztonságot leginkább fenyegető tényezők közé a törökök elsősorban a terrorizmust, a tömegpusztító fegyvereket, valamint a nemzetközi szervezett bűnözést sorolják; prioritásként pedig többek között a NATO- és EU-tagságot, vagy az ENSZ BT nem állandó tagságának elnyerését emelhetjük ki. Ezt követően szó esett a török hadsereget az elmúlt években ért változásokról (például a létszám csökkentése hatszázezer főre; Ergenekon-ügy) és tervekről (például a Göktürk 3 megfigyelő műhold projekt folytatása; nemzeti lövészfegyver kifejlesztése).
A nemzetközi környezetet elemezve az előadó kitért a legfontosabb államokkal, így Görögországgal, Oroszországgal, Egyiptommal, Szíriával, Iránnal, Izraellel, Kínával, Pakisztánnal, Azerbajdzsánnal, Bosznia-Hercegovinával, illetve az Egyesült Államokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatokra. Végezetül a hallgatóság kérdéseire válaszolva röviden beszélt Törökországnak az Iszlám Állammal szembeni ambivalens viszonyáról is.
A 2015. február 15-én megrendezett második minszki tárgyalásokat követően sokan úgy gondolták, hogy a szeparatisták által ellenőrzött kelet-ukrajnai régióban tartóssá válhat a harcokat felváltó tűzszünet. Az egyezmény elrendelte, hogy mindkét fél a 100 mm feletti űrméretű tüzérségi eszközöket a frontvonaltól számított mintegy 50 km-es távolságra, a 122 mm-es rakéta-sorozatvető rendszereket 70 km-es távolságra, végül az ennél nagyobb hatótávolságú és kaliberű nehéz rakéta-sorozatvető rendszereket 140 km-es távolságra vonja vissza, melynek végrehajtását az EBESZ és a háromoldalú kontaktcsoport megfigyelői ellenőrizték. A tűzszünet azonban nem bizonyult tartósnak, mivel március 27-én, egy csaknem két hónapnyi békésebb időszakot követően ismét kiújultak a harcok, melynek köszönhetően Sirokino városánál egy ukrán katona életét vesztette és további hat megsebesült. Az EBESZ speciális megfigyelő missziójának (SMM) vezetője Ertugrul Aspakan az eset kapcsán csalódottságának adott hangot és követelte, hogy mindkét fél haladéktalanul hagyjon fel az erőszakos cselekedetekkel. ,,A minszki egyezmény rendelkezései ellenére a felkelők 120-122 mm feletti űrméretű fegyvereket vetettek be a harcok során? ? állította Olekszandr Motuzjanik ukrán katonai szóvivő. Ezen túlmenően a szóvivő kiemelte, hogy az oroszok által küldött további 23 segélyszállítmány illegálisan lépte át az országhatárt, s Oroszország ezeken keresztül biztosít fegyvereket és utánpótlást a szeparatista erők számára.
Az újból fellángolt harcok kapcsán kiemelendő, hogy azok a normandiai négyek berlini találkozóját megelőzően robbantak ki ismételten. Oroszország, Ukrajna, Franciaország és Németország képviselői április 13-án, Berlinben gyűltek össze, hogy megvitassák a kelet-ukrajnai helyzetet. A találkozón résztvevők aggodalmukat fejezték ki a hétvégén lezajlott harcok ? különösen a nehézfegyverek Sirokino közelében történő bevetése és a donyecki repülőtérnél vívott heves összecsapások ? miatt. A német külügyminiszter Frank-Walter Steinmeier kiemelte, hogy a minszki egyezmény ellenére a térség biztonsági helyzete továbbra sem javult, s a fegyverszünet törékeny maradt. A külügyminiszterek a harcok azonnali leállítására szólították fel a szemben álló feleket, felhívva a figyelmet a politikai párbeszéd megkezdésének szükségességére. A hosszas egyeztetést követően a négyek szorgalmazták, hogy a szemben álló felek hajtsák végre a nehézfegyverek kivonását, amelybe mostantól beletartoznak a 100 milliméternél kisebb űrméretű tüzérségi eszközök és aknavetők, valamint a harckocsik is. A megállapodás értelmében az eszközök kivonását és a tűzszünet betartását továbbra is az EBESZ missziója fogja felügyelni. Mindemellett a diplomaták sürgették a konfliktus politikai, humanitárius és gazdasági megoldását segítő munkacsoportok felállítását, melyek hozzájárulnának a szemben álló felek közötti párbeszéd megindulásához.
A berlini megbeszéléseket követően a harcok tovább folytatódtak, április 16-án az orosz hírforrások szerint a Donyecki Népköztársaság (DNK) fegyveres erői sikerrel verték vissza az ukrán önkéntes zászlóaljak által ? a donyecki repülőtér és Szpartak település közelében ? indított betörési kísérletet, melyben több száz ukrán katona sebesült meg és vesztette életét. Az elmúlt hét folyamán a harcok elsősorban a Gorlovka-Donyeck-Peszki-Szpartak, illetve a Mariupolhoz közel fekvő Sirokino térségére korlátozódtak. A szeparatisták elsősorban kis csoportokban ? gerilla hadviselést folytatva ?, 10-15 fővel hajtják végre műveleteiket, amelyeket általában aknavető gránátokkal és különböző harcjárművekkel támogatnak. Az EBESZ értesülései szerint, az ukrán fegyveres erők és a DNK erői mellett, egy ismeretlen harmadik entitás provokálta a feleket.
A DNK vezetője Alekszandr Zaharcsenko közölte, hogy Mariupol a szeparatisták kezére fog kerülni, mindez szerinte csak idő kérdése. Zaharcsenko úgy nyilatkozott, hogy a DNK- elég erővel rendelkezik a város körülzárásához: ?23000 katona tartozik a közvetlen irányításom alá és további 30000 áll készenlétben?. Az ukrán források szerint a szeparatista erők tevékenysége folyamatosan növekszik a térségben, a frontvonal mentén páncélozott harcjárművek és harckocsik mozgását figyelték meg, Jenakijeve és Gorlovka irányába.
Mindez arra enged következtetni, hogy a közeljövőben várhatóan újra fellángolnak a harcok, miután a csaknem két hónapig tartó tűzszünetet mindkét fél a további harcokra történő felkészüléssel és erőinek átcsoportosítására használta fel. Az ukrán hadsereg várhatóan a donyecki repülőtér visszaszerzése érdekében fog támadást indítani, míg a szeparatisták megpróbálják körülzárni Mariupolt.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
A Biztonságpolitikai Szakkollégium tavaszi haditechnikai kurzusa keretében 2015. április 22-én 15:00 és 17:00 között Dr. Hegedűs Ernő mk. őrnagy tartott előadást a tagság számára a légideszant csapatok haditechnikai eszközeinek műszaki és alkalmazási kérdéseiről. Az előadó a bevezetőben kitért arra, hogy a 20. század során komoly fejtörést okozott a hadviselésben az a jelenség, amit a tűzerő-mozgékonyság olló kinyílásaként is nevezhetnénk, vagyis a katonai alakulatok tűzereje egy idő után sokkal gyorsabban növekedett, mint a mozgékonyságuk. A probléma áthidalásának egyik legfontosabb, és a mai napig hatékonyan alkalmazott módja, ha a szárazföldi erők mozgékonyságát hagyományos értelemben nem ehhez a haderőnemhez tartozó eszközökkel növelik meg, vagyis légideszant csapatokat hoznak létre.
A légideszant képességek kifejlődése az 1930-as években kezdődött el, viszont ebben az időszakban még számos kiforratlan eszköz és eljárás jelent meg. A légideszant robbanásszerű fejlődése az 1939 és 1945 közötti időszakra tehető, hiszen a szóban forgó alakulatok a II. világháború alatt nagyszámú hadműveleti és harcászati szintű műveletet hajtottak végre. Ezt követően viszont a fegyvernem bizonyos mértékű hanyatlása volt tapasztalható, ami elsősorban az egyre fejlettebb légvédelmi fegyverrendszereknek és radaroknak volt köszönhető, hiszen ezek megakadályozták, hogy a csapatokat merevszárnyú szállító repülőgépek révén az ellenség mögöttes területére juttassák. A II. világháborút követő pár évtizedes visszaesés ellenére azonban elmondható, hogy a légideszant ismét felfelé szálló ágban van. A fegyvernem fejlődése szempontjából gyakorlatilag már a vietnámi háború is nagy előrelépést jelentett, hiszen itt az amerikaiak már tömegesen alkalmazták a helikoptereket, amelyek lehetőséget biztosítanak a csapatok viszonylag kis magasságon a műveleti területre történő kijuttatására. Napjainkban pedig az amerikai V-22 Osprey billenőrotoros katonai konvertiplánt lehet a légideszant új fejlődési irányának hírnökeként emlegetni.
A fejlődésnek köszönhetően a légideszant műveletek az 1980-as évekre már ismét összemérhetőkké váltak a II. világháborúban tapasztaltakkal. A pályaív szemléltetése érdekében az előadó összehasonlította egymással többek között az 1944-es normandiai, az 1979-es afganisztáni, az 1991-es, 1992-es és a 2003-as iraki, valamint a 2001-es afganisztáni légideszant műveleteket.
A fejlődés ellenére megfigyelhető, hogy a közelmúltban már nem növekszik a különböző szállító repülőgépek és helikopterek által a műveleti területre kijuttatott haditechnikai eszközök mennyisége. A jelenség viszont elsősorban nem a technikai korlátoknak köszönhető, hanem annak, hogy a mai katonai műveletek abszolút értelemben kevesebb élőerőt és haditechnikai eszközt mozgatnak meg. Emellett az Egyesült Államok és a hozzá hasonlóan fejlett légideszanttal rendelkező államok esetében már olyan szintet ért el a gépesítettség és az egyéb eszközökkel való ellátottság, hogy a továbbiakban már nincs is értelme tovább növelni a kijuttatandó eszközök mennyiségét.
A kép forrása: http://www.channelnewsasia.com/image/840432/1393981322000/large16x9/768/432/china-s-military-show-off.jpg, a letöltés dáuma: 2015. április 25.
A Kínai Népköztársaság az elmúlt évtizedek politikai és gazdasági átalakulásának köszönhetően mára elfoglalta ? az ENSZ alapokmánya által kijelölt ? helyét a világ vezető hatalmai között. Az 1970-es években kezdődő dinamikus gazdasági fellendülés egy meglehetősen alacsony szintről indult, ezért az éves szinten rendre tíz százalék feletti GDP növekedés mellett is több évtizedre volt szükség ahhoz, hogy az ország megközelítse a fejlett világ gazdasági színvonalát. Mára azonban kijelenthető, hogy a Kínai Népköztársaság Földünk egyik legerősebb és legnagyobb gazdasággal rendelkező országa, amelyet népessége és területe is alkalmassá tesz arra, hogy meghatározó szerepet töltsön be a világpolitikában. Ahhoz azonban, hogy Kína globális hatalomként is hitelesen tudjon fellépni először regionális konfliktusaiban kell tudnia kamatoztatni megnövekedett erejét és befolyását. A tanulmány célja, röviden bemutatni a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (KNFH) hagyományos erőinek modernizációs folyamatát, amely alapvetően változtatja meg a XX. században kialakult erőviszonyokat. Fontos megjegyezni, hogy Kína katonai költségvetésével és fegyveres erőivel kapcsolatban teljes mértékben hiteles adatok nem érhetőek el, így a tanulmány elkészítése során az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának a Kongresszus számára készített jelentéseire támaszkodok, amelyek részben hírszerzési információk alapján kerülnek összeállításra.
A Kínai Népi felszabadító Hadsereg diszlokációja
Kínának jelenleg a régió négy államával van a konfliktus veszélyét is magában hordozó territoriális vitája, Japánnal, a Fülöp-szigetekkel, Vietnámmal és Tajvannal. A legérzékenyebb pont természetes módon Tajvan, amely felett Peking bár nem rendelkezik gyakorlati szuverenitással, a hivatalos retorika szerint a sziget a kínai tartományok egyike. Bár a Kínai Kommunista Párt jelenlegi főtitkára, Hszi Csin-ping folytatja elődjének békülékeny hangnemét, továbbra sem lehet kizárni, hogy a jövőben fegyveres összeütközés bontakozzon ki a sziget feletti hatalomért. Mindezt alátámasztja a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg erőinek diszlokációja is, mivel a támadó képességek jelentős része a Tajvannal szomszédos Nanjing és Guangzhou hadi körzetekben található. Az első ábra a légierő és a haditengerészeti bázisok elhelyezkedését mutatja, szemléltetve a fent említett két körzet stratégiai fegyverekkel való ellátottságát. A sziget elleni esetleges hadműveletek szempontjából meghatározó stratégiai légi szállító- és csapásmérő képességek jelentős része, illetve a haditengerészet keleti flottájának parancsnoksága is Tajvan közvetlen közelében található.
1. ábra A kínai haderő légi és tengeri komponensének
diszlokációja (1)
A második ábrán a Tajvannal határos katonai körzetekben található szárazföldi és rakétacsapatok kerülnek illusztrálására, amelyek szintén jelentős koncentrációban vannak jelen. A szárazföldi erők fenyegető erejének hangsúlyt adnak a rendszeres partraszálló gyakorlatok, mint például a 2013-ban megrendezett ?Mission Action? hadgyakorlat, amelynek során nagyszabású partraszálló műveletet gyakorolt a hadsereg, teljes összhaderőnemi támogatással (ez Tajvan mellet Japán számára is üzenet értékű volt a Szenkaku-szk kapcsán). Az egyénileg szervezett gyakorlatok mellett Kína szövetségeseivel közösen is demonstrálja képességeit, ilyen volt például az Oroszországgal 2014 márciusában közösen tartott haditengerészeti gyakorlat, amelynek második felvonását idén bizonyosan megrendezik, de az együttműködés állandósulása is várható.
2. ábra Szárazföldi és rakétacsapatok Nanjingban és Guangzhouban (2)
A rakétacsapatoknak nem csak a két vizsgált körzetben van meghatározó szerepe, hiszen Kína ? deklarált atomhatalomként ? elrettentő erejének szimbólumaiként tekint rájuk. Territoriális konfliktusok esetén azonban a követeléssel fellépő állam birtokában lévő nukleáris fegyverek hasznossága elenyésző, mivel a terület teljes elpusztítása nyilvánvalóan nem lehet kitűzött politikai cél. Ha azonban a védekező állam jut atomfegyverhez, az teljes mértékben képes megváltoztatni az erőviszonyokat, mivel e fegyverek elrettentő ereje gyakorlatilag kizárja a fegyveres összeütközés lehetőségét (ld.: Pakisztán és India esetét). A kelet-ázsiai térségben hivatalosan Kína az egyedüli atomhatalom, azonban Észak-Korea bizonyítottan rendelkezik nukleáris fegyverrel. Dél-Korea és Japán magas technológiai színvonalukból kifolyólag minden bizonnyal képesek lennének rövid idő alatt önerőből is nukleáris fegyvert létrehozni, azonban esetükben ennek nincs társadalmi támogatottsága, részben az USA-val való védelmi megállapodásaik miatt.
A hagyományos erők fejlesztése
Kína számára tehát regionális céljainak elérése érdekében elsősorban hagyományos erőinek fejlesztésére kell törekednie, globális nagyhatalmiságának bizonyításához pedig az interkontinentális ballisztikus rakéták és az egyéb erőkivetítő képességek járulnak hozzá.[1] Ez a kettősség érezhető a fegyverkezési politikán is, azonban Kína is követi azt, az egész világban tapasztalható trendet, hogy a hagyományos erők fejlesztésének fontossága megelőzi a ? használatra vitatottan alkalmas ? nukleáris erőkét. Elsőként kell szót ejteni a kínai rakétatechnológiáról, amely még az amerikai védelmi minisztérium közleménye szerint is a világ élvonalába tartozik.[2] 2013-ban a második tüzérség (Kína rakétacsapatai) nagyjából ezer darab rövid hatótávolságú ballisztikus rakétát, és számos közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát állított hadrendbe, amelyek hagyományos robbanófejek szállítására is alkalmasak. A közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták által a Tajvan szigetén túli távolabbi célpontok is elérhetőek, akár a Japánnal való konfrontációt magában hordozó Szenkaku-szigetek is.
Az utóbbi években állították hadrendbe a CSS5-Mod5 (DF-21D) szárazföldi telepítésű, hajók elleni közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát, amely képes a nagyobb méretű hajókat ? beleértve a repülőgép-hordozókat is ? támadni. A repülés közbeni manőverezésre is képes DF-21D hatótávolsága hozzávetőlegesen 1500 km. A második tüzérség alárendeltségébe tartoznak továbbá a nukleáris robbanófejek hordozására is alkalmas interkontinentális ballisztikus rakéták. Ezek közül az elmúlt években hadrendbe állt DF-31A (CSS10-Mod2) típusú interkontinentális ballisztikus rakéta hatótávolsága megközelíti az 11200 km-et, így képes az USA közel teljes kontinentális területét lefedni.
3. ábra: Rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták hatásköre Taivan viszonylatában
A kínai rakétatechnológia gyenge pontja a légvédelem, azonban mivel anyagi források tekintetében meglehetősen szabadon mozog a kínai haderő, sikerült ezt a lyukat is betömni. Először Oroszországtól vásároltak korszerű ? S-300-as ? légvédelmi rakétakomplexumot, ezt követően került kifejlesztésre a ? kísértetiesen hasonló ? kínai HQ-9 típusú légvédelmi rendszer. 2015. április 14-én került be a világsajtóba, hogy Oroszország a világon elsőként Pekingnek adta el csúcstechnológiásnak számító s-400-as légvédelmi rakétakomplexumát, a szerződés részletei és a darabszámok egyelőre nem ismertek. A korábbi évek alatt került kifejlesztésre egy új kínai légvédelmi rakétakomplexum, amely a HQ-19 nevet kapta és meglepő hasonlóságot mutat az orosz S-400-assal. Mindebből látszik, hogy a kínai ipari kémkedés tehát továbbra sem elhanyagolható az ázsiai ország technológiai fejlesztéseiben.
A szárazföldi erők tekintetében is ütemes fejlődés figyelhető meg, amelyben fontos szerepet játszik a gyors reagálási képesség és a minél szélesebb körű bevethetőség megteremtése illetve továbbfejlesztése. Kína igyekszik haderejét a modern haderők technológia szintjére emelni, ezért a haderőnemek közti együttműködést és a hatékony vezetést segítő kommunikációs és informatikai rendszerek felállítása folyamatban van. A KNFH elektronikai hadviselési képessége is kiépítés alatt áll, de emellett a katonák felszerelése és technikai eszközökkel való ellátottsága is folyamatosan javul. 2012-ben került hadrendbe a Z-19 típusú, saját fejlesztésű felderítésre és csapásmérésre is alkalmas helikopter, amelyet nagyobb méretű és tűzerejű, 2009-ben bemutatott társához, a Z-10-eshez hasonlóan a szárazföldi haderőnem légi komponensében alkalmaznak. Az elmúlt években a csapatlégvédelem is komoly fejlesztésen ment keresztül, több új ? saját fejlesztésű illetve Moszkvától vásárolt ? rakétás és csöves eszköz is rendszeresítésre került (pl.: PGZ-07). A kínai hadiipar harckocsik tekintetében is egyre újabb fejlesztésekkel áll elő, mint a 2001-ben bemutatott Type 99, vagy a 2012-ben elkészült VT-2 és MBT-3000.
A kínai légierő 330.000 fős létszámával, és 2800 eszközt számláló (az UAV-kat nem számolva) gépparkjával a világ harmadik legnagyobb ilyen típusú szervezete. A nagyjából 2800 repülő eszközből 1900 darab harci alkalmazású, amelyből 600 frissen beszerzett, vagy modernizált. Látható, hogy a légierő még nagy számban alkalmaz második és harmadik generációs eszközöket, azonban a következő néhány évben ez várhatóan megszűnik, és az eszközpark jelentős része minimum negyedik generációs lesz. Ennek megvalósítása érdekében jelenleg is folynak a tárgyalások Moszkvával, amelyek célja, hogy Kína licensz alapján gyárthasson SZU-35-ös vadászbombázókat. A nemzetközi közvélemény által leginkább ismert fejlesztés az amerikai mintára készült J-20 illetve J-31, amelyek tesztfázisban lévő ötödik generációs vadászgépek. Stratégiai bombázók terén továbbra is 1950-es évek második felében kifejlesztett Tu-16-os másolata, a H-6 van rendszerbe állítva, azonban ennek fejlesztése folyamatos, a H-6G például légi utántöltésre is alkalmas. Jelenlegi legfrissebb típusváltozata a H-6K, amely új motorjának köszönhetően nagyobb hatósugárral rendelkezik, fegyverzete pedig hat darab, nukleáris robbanófej szállítására is alkalmas levegő-föld típusú cirkáló rakéta. A doktrínaváltást, és a nyugati példa követését jelzi, hogy nemcsak a harci képességek fejlesztése figyelhető meg, hanem rendszeresítésre kerültek a légi vezetés-irányítási pontként is használható repülőgépek.
A kínai haditengerészet Ázsia legnagyobb flottája, körülbelül 77 felszíni, 60 tengeralattjáró, 55 kétéltű és 85 kisebb rakétanaszád egységgel. Hajói egyre gyakrabban járőröznek mind távolabbi vizeken az Atlanti- és a Csendes-óceánon. Az erőkivetítési képesség egyik kulcs eleme a repülőgép-hordozó, amelyből jelenleg egy teljesít szolgálatot, de továbbiak ? immár saját fejlesztésű – hadrendbe állítása is várható, előreláthatólag a 2020-as évek elején. Másik fontos elem a nukleáris tengeralattjáró, amely képesség szintén most kerül kiépítésre. Jelenleg három darab JIN (Type 094) osztályú tengeralattjáró van hadrendben, további öt darab legyártása után válik teljessé a flotta, előreláthatólag 2020 körül. A JIN osztályú tengeralattjáró a szintén új fejlesztésű JL-2 tengeralattjáró fedélzeti ballisztikus rakétával van felszerelve, amelynek becsült hatótávolsága 7.400 km. A tengeralattjáró erők zöme továbbra is dízel hajtású, ilyenek az Oroszországtól vásárolt Kilo osztályú (13 db), valamint a saját fejlesztésű Song (13 db) és Yuan (12) osztályú egységek. Az új felszíni hajók rendszerbe állítása is folyamatos, azok fejlesztése igazodik a hadsereg stratégiai igényeihez. Erre jó példa a 2012-ben hadrendben állított Jingdao korvett osztály, amelyből jelenleg kilenc teljesít szolgálatot, és speciálisan a Dél-kínai-tenger sekély, szigetek közötti vizeire lett tervezve.
A technikai eszközök rendszerbe állítása mellett természetesen a személyi állomány felkészítése is fontos eleme a hatékony haderő létrehozatalának. Kína ennek megfelelően egyre nagyobb szabású hadgyakorlatokat szervez, amelyek a tapasztalatszerzési lehetőség mellett komoly erő demonstrációt is jelentenek. 2013-ban került megrendezésre a korábban mér említett ?Mission Action 2013? hadgyakorlat, amelyben mindhárom haderőnem részt vett, Nanjing és Gangzhou körzetek parancsnoksága alatt. A nagyszabású gyakorlat három részletben került megrendezésre, egyszerre több mint 20.000 katona részvételével, amelynek során rövid, de nagy intenzitású partraszállási műveleteket modelleztek. Ez egyrészt fenyegetést jelent Taiwan számára, amely a hadgyakorlat ideje alatt szinte természetesnek nevezhető módon harckészültségbe helyezte védelmi erőit, de üzenet volt Japán számára is, mivel a Szenkaku-szigetek kapcsán kialakult konfliktus egyik lehetséges lezárását mutatta be Kína.
Összegzés
A Kínai Népköztársaságnak több regionális konfliktusa is magában hordozza az eszkaláció és a fegyveres konfrontáció veszélyét. Kína gazdasági erejére támaszkodva megkezdte hadseregének újjászervezését, technológiai szintjének javítását, 2013-as és 2014-es hadi kiadása a Global Fire Power szerint megközelíthette a 150 milliárd dollárt,[1] amely Oroszországot is megelőzve a világ második legnagyobb védelmi büdzséje. A kínai hadsereg ? csakúgy, mint egykor a gazdaság ? meglehetősen nagy hátrányból kell, hogy felküzdje magát a világ élvonalába, mind szervezetében mind technikai eszközökkel való ellátottságában elmarad az észak-atlanti országok hadseregeitől. Regionális keretekben azonban Kína dominanciája és túlsúlya egyre inkább nyomás alá helyezi a térség országait, Kelet-Ázsia felfegyverzése zajlik, amelyből az Egyesült Államok sem marad ki. Kína számára az első erőpróba a globális hatalmiságához régiójában követelt érdekeinek érvényesítése, amelynek során könnyen lehet, hogy gyorsan fejlődő hadserege nem csak elrettentő szerepet fog játszani.
Felhasznált források jegyzéke
Háda Béla: Ázsia, a felemelkedő katonai hatalmak hazája ? India, Kína és Japán. In: Nemzet és Biztonság 2014/1. Letölthető: http://www.nemzetesbiztonsag.hu/kereses.php, letöltés dátuma: 2015. 04. 12.
Tischler Zoltán: Kínai szigetviták ? a Szenkaku/Tiaojü-szigetek kérdése In: Nemzet és Biztonság 2014/1. Letölthető: http://www.nemzetesbiztonsag.hu/kereses.php, letöltés dátuma: 2015. 04. 12.
S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2013 Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2013_china_report_final.pdf, letöltés dátuma: 2015.04.12.
S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2014 Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2014_china_report_final.pdf, letöltés dátuma: 2015.04.12.
[1] Pl.: Az első repülőgép hordozó, a LIAONING, illetve az atomtengeralattjárók.
[2] Forrás: U.S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2014. Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2014_DoD_China_Report.pdf Letöltés ideje: 2014. 06. 06.
[3] Bár a hivatalos adat csak 112 milliárd dollár (Forrás: World Bank), azonban amerikai hírszerzési adatok szerint a tényleges költségvetés ezt jócskén meghaladhatta.
Képi anyagok forrásai:
(1) A kép forrása: U.S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2013 p. 77. Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2013_china_report_final.pdf, a letöltés dátuma: 2014. 06. 05.
(2) A kép forrása: U.S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2013 p. 78. Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2013_china_report_final.pdf, a letöltés dátuma: 2014. 06. 05.
Oroszország úgy tűnik, még sincs teljesen a ?Sátán (Egyesült Államok) befolyása alatt?, mint állította Mahmúd Ahmadinedzsád korábbi iráni elnök közvetlenül az után, hogy az orosz fél 2010 őszén egy a Biztonsági Tanács által hozott határozatra hivatkozva, felmondta az Sz-300-as légvédelmi rakétarendszer leszállításáról szóló szerződést. A Vlagyimir Putyin által hétfőn kiadott elnöki rendelet követően ugyanis, a még 2007-ben megrendelt fegyver, egész pontosan annak modernizált, PMU2 névre hallgató változata, akár már idén Iránba érkezhet. Noha sokan, köztük Izrael is az április 2-án Lausanne-ban az iráni nukleáris programmal kapcsolatban megkötött egyezség pozitív hatásának tulajdonítja az oroszok lépését, mégsem beszélhetünk hirtelen jött döntésről. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter januári teheráni látogatása alkalmával ? ahol mellesleg egy katonai együttműködési szerződés is aláírásra került ? iráni kollégája, Hosszein Dehkán, azt az akkor még homályosnak hangzó kijelentetést tette, hogy a két ország úgy döntött, megoldja az Sz-300-asok kérdését.
Magát a Sz-300-t tekintve elmondható, hogy ugyan nem képviseli a legmodernebb orosz technikát, mégsem lebecsülendő, hiszen hatékony védelmet nyújt a negyedik generációs vadászbombázó repülőgépekkel szemben. Az ötödik generációs F-35-ös már képes felvenni vele a harcot, de ezzel a térség országai közül egyelőre senki sem rendelkezik. Izrael ugyan már megkötötte az Egyesült Államokkal a szóban forgó gépek vásárlására vonatkozó szerződést, azonban ezek hadrendbe állítása leghamarabb csak 2018-ra várható. Mindez annak ellenére is fontos, hogy Ahmadinedzsád és utódja, Hasszán Roháni is többször elmondták, hogy a ?cionista rezsim? semmi esetre sem merné megtámadni Iránt, de tudható, hogy Izrael az Sz-300-asokkal egyaránt rendelkező Görögországban gyakorlat során már tanulmányozhatta a légvédelmi rendszer működését. Ennek ellenére azt, hogy Izrael valóban támadást intézne ezek ellen, sokan kétségesnek tartották már az Iránnál kisebb katonai erőt képviselő Szíria esetében is, mely szintén megrendelte a fegyvert. Azzal együtt ugyanis, hogy korábban hallhatók voltak olyan nyilatkozatok, melyek szerint beavatkozást terveznek még az Sz-300-asok működésbe állítását megelőzően, a legtöbb szakértő szerint Izrael egy ilyen lépéssel ? az esetleges orosz áldozatok miatt ? teljesen elidegenítené magától Oroszországot, ezért ennek bekövetkezte igencsak valószínűtlen.
A katonai szempontoknál azonban vélhetően sokkal fontosabb a dolog politikai oldala. Az a tény, hogy Irán egy nagyhatalomtól komoly fegyverrendszert kapott, mindenképpen arra utal, hogy a nukleáris programjáról folytatott tárgyalások eddigi eredményességével ? és e tekintetben Izraelnek részben igaza is van ? Iránnak sikerül egyre jobban kitörnie a korábban őt övező viszonylagos elszigeteltségből. Másrészt, ha végigtekintünk azon, hogy miként kommentálták Irán, Oroszország és az Egyesült Államok részéről az ügyet, azt láthatjuk, hogy mindhárman kiemelték annak regionális összefüggéseit. Ebből kifolyólag Dehkán védelmi miniszter a takfíri terroristák jelentette fenyegetés miatti együttműködést hangsúlyozta, míg Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a régió instabilitásával, különösképpen a Jemenben kialakult helyzettel indokolta a lépést. Ezzel szemben az amerikai külügyminisztérium szóvivője Irán Jemenben, Libanonban és Szíriában végzett ?destabilizációs tevékenységére? hivatkozva kritizálta az orosz döntést. Csakhogy Moszkva minden bizonnyal nem tekinti destabilizáló erőnek Teheránt, hiszen az előbbi három állam tekintetében egyáltalán nincs távol egymástól az orosz és az iráni álláspont.
Jemen kapcsán Iránt nemcsak napjainkban, hanem már a 2004-es felkelés során is az a vád ? melyet természetesen mindkét érintett hivatalosan tagad ? érte, hogy támogatja az Anszárullah mozgalmat, közismertebb nevükön a hútikat. Az oroszok számára szintén nem ismeretlen az ország, figyelembe véve a Dél-Jemeni Népköztársaságnak a Szovjetunióval ápolt jó viszonyát, ma pedig az Anszárullahot láthatjuk Moszkva támogatását keresni. A libanoni Hezbollah ? mely megalakulásától fogva szoros összeköttetésben áll Iránnal ? egyre jobb viszonyt alakít ki Oroszországgal, legalábbis erre utal például az az oroszok által az ENSZ-ben emelt panasz, ami Izraelnek Szíria területén végrehajtott, és két, a Hezbollah soraiba tartozó katona életét követelő légicsapását ítélte el. Továbbá Szíria, melynek 2006-tól kölcsönös védelmi szerződése van érvényben Iránnal, hosszú ideje Oroszország szövetségese is. Sőt Putyin, aki a 2013 nyarán végrehajtott vegyifegyver támadást követően még úgy indokolta országának az Egyesült Államok tervezett katonai beavatkozását ellenző álláspontját, hogy ezzel a nemzetközi jogot és nem Aszad elnököt védi, valamivel több mint egy évvel később már úgy fogalmazott, hogy tekintet nélkül az Egyesült Államok vagy Öböl-országok reakciójára, meg fogja védeni a régióhoz kapcsolódó érdekeit. Szíria azért is érdekes, mert kormánya ugyancsak rendelt Sz-300-asokat, ám annak Oroszország ez idáig csak bizonyos alkotóelemeit szállította le. Ez pedig fontos lehet, hiszen sokakban felmerült, hogy Irán továbbadhatja Szíriának vagy a Hezbollahnak is a most kapott légvédelmi rendszert. Ennek lehetőségéről egyelőre nehéz bármi biztosat állítani, azonban meg kell jegyezni, hogy minden bizonnyal ettől tarthat a Szíriai Nemzeti Koalíció is, mivel arra kérték Szaúd-Arábiát és szövetségesit, hogy válaszul az oroszok lépésére, jutassanak további fegyvereket számukra. Mindeközben a fentebb említett Szaúd-Arábia is egyre inkább kezd Oroszország és Irán közös ellenfélévé válni, aminek az oka nem csak a mindkettejük által elítélt Jemen elleni katonai művelet, vagy a szíriai felkelők támogatása, hanem az is, hogy Putyin és Roháni egyaránt a szaúdiakat véli felfedezni az országaikat sújtó olajárcsökkenés mögött.
Ugyanakkor az előbbiek mellett van néhány olyan ok, ami miatt a felek bizalma egymásban nem feltétlenül teljes. Egyrészt például a busehri erőmű építése körüli furcsaságok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy sok iráni szerint Oroszország csak felhasználja őket az Egyesült Államokkal való hatalmi alkudozás során. Az pedig oroszok attól félhetnek, hogy ha a nukleáris programról szóló tárgyalások eredményesen zárulnak le, sokat veszíthetnek pozíciójukból, mint Európa fő gázszállítója, hiszen az Európai Unió részéről látható szándék van iráni gáz vásárlására ? azzal együtt, hogy Roháni korábban már kijelentette: a nyugat számára nem megbízható gazdasági partner. Mindazonáltal az is egyértelmű, hogy az Sz-300-asok átadása esetén jóval többről lenne szó, minthogy Irán ? akinek haditechnikai eszközparkja ellenfeleihez mérten sok tekintetben korszerűtlen ? csak kihasználta volna Oroszország ajánlatát, akinek a jelen gazdasági nehézségek miatt jól jött egy olyan 800 millió dolláros üzlet, amely akár további védelmi ipari szerződés megkötését is segítheti. Ezt támasztja alá Sojgu és Dehkán legutóbbi találkozója, ahol mindkét fél a régió biztonsága miatti együttműködésen túl, már az Egyesült Államok számukra nemkívánatos politikája elleni közös fellépésről beszélt.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
A fenti kép forrása: http://i55.tinypic.com/2z9ay6x.jpg
A két részes cikk nem a NATO és Oroszország szándékaira, a háború kitörésének valószínűségére, valamint annak kimenetelére, hanem elsősorban a felek képességeire, és kisebb mértékben egymással kapcsolatos félelmeikre összpontosít. A rovat terjedelmi korlátainak tudatában csupán néhány fontos elem kiragadásával próbálok rávilágítani arra a furcsa helyzetre, amelyben aligha beszélhetünk egyik szereplő minden körülmények között fennálló egyértelmű fölényéről. Oroszország katonai képességfejlesztése során potenciális ellenfeleit, így a NATO-t is minden bizonnyal egészként értékeli, így tudatában van a számos téren jelentkező hátrányával, viszont ellenlépéseinek jelentős része többek szerint a kelet-közép-európai térségben erőfölényt biztosít számára, amely különösen a Balti-államokat, Lengyelországot és Romániát tölti el aggodalommal. Ebből kifolyólag a NATO előtt álló egyik legnagyobb dilemma a térségben található tagállamai védelmének szavatolása, és ezáltal a szövetség hitelességének fenntartása úgy, hogy közben az ezekhez szükséges intézkedéseket Oroszország nem értelmezi olyan provokációként, amely tovább szítaná a két fél közötti feszültséget.
Miért tart Oroszország a NATO-tól?
Annak fényében, hogy a NATO 1949-ben elsősorban egy Szovjetunióval szembeni szövetségként jött létre, nem túl meglepő, hogy a jogutód Oroszország még mindig gyanakodva figyeli a hidegháború után is fennmaradó szervezet tevékenységét. Oroszország rendszeresen nehezményezi a NATO keleti irányú terjeszkedését, melynek köszönhetően a hidegháborút követően a szövetség eddig három hullámban, 12 új taggal bővült. A 2014-es orosz katonai doktrína a NATO-t, annak bővülését és ezzel párhuzamosan katonai infrastruktúrája bizonyos részeinek Kelet-Közép-Európába való telepítését, valamint erőinek a térségben történő felvonultatását a fő külső veszélyek között az első helyen említi. Emellett, utalva az orosz közgondolkodás szerint a Nyugat, és elsősorban az Egyesült Államok által támogatott színes forradalmakra, valamint a végül Viktor Janukovics 2014-es megbuktatásával járó ukrán eseményekre, a második legfontosabb veszélyként az egyes országok és régiók destabilizálását, és ezáltal a globális, valamint a regionális stabilitás aláásását jelölik meg.
Habár nem a legfrissebb, de az arányok érzékeltetésére megfelelő 2013-as SIPRI adatok szerint a NATO tagállamok védelmi célzatú kiadásai összesítve 930 milliárd dollárt tettek ki. Ebből ugyan 640 milliárd dollár a továbbra is katonai szuperhatalomnak számító Egyesült Államoknak köszönhető, de a szóban forgó évben az európai államok is több mint 290 milliárd dollárt költöttek védelemre. Ráadásként a Military Balance 2014-es kiadásában szereplő adatok szerint csupán a NATO ? Törökországgal kiegészített ? európai tagállamaiban összesen 2 millió aktív katona szolgál, amelyhez nem épp elhanyagolható erősítésként járul hozzá az Egyesült Államok és Kanada több mint másfél millió fős aktív személyi állománya. Ezzel szemben Oroszország védelmi kiadásai 2013-ban megközelítőleg 90 milliárd dollárt tettek ki, és a haderő aktív személyi állománya 845 ezer főt számlált. Habár ezt a létszámot jelentős mértékben kiegészíti a 2 millió fős tartalék, valamint a több mint 500 ezer fős paramilitáris erők, ugyanezek a NATO kapcsán is megjelennek.
Oroszország a hagyományos erők modern haditechnikai eszközökkel való ellátottsága tekintetében is nagy hátrányban van a NATO-val szemben, ezért nem véletlen, hogy már hosszú ideje határozott kritikusa az európai fegyverzetellenőrzési rendszernek, és immár évek óta tart az orosz haderő erőltetett menetben történő átfegyverzése. Oroszország 2007 decemberében felfüggesztette az Európában állomásozó hagyományos erők bizonyos fegyverkategóriáinak (harckocsik, páncélozott harcjárművek, tüzérségi eszközök, harci repülőgépek, támadó helikopterek) mennyiségét, valamint felvonultatását korlátozó CFE-szerződés szerinti kötelezettségeinek végrehajtását. Idén márciusban pedig bejelentették, hogy a továbbiakban a konzultatív csoport ülésein sem fognak részt venni, mely lépéssel Oroszország a CFE-szerződéssel kapcsolatban felmerülő minden tevékenységét beszüntette. Habár ez a szimbolikus lépés valószínűleg szoros kapcsolatban áll a NATO kelet-közép-európai aktivitásának növekedésével, annak tudatában sem számít meglepőnek, hogy minden bizonnyal már az 1999-es adaptált CFE-szerződés ? amelyet egyébként a NATO-tagállamok nem is ratifikáltak ? sem felelne meg Oroszország jelenlegi elvárásainak. Az eredeti szerződéshez képest ez sokkal inkább passzol a hidegháborút követő helyzethez, de azóta a NATO tovább bővült, és a szerződés Oroszország számára még így is kedvezőtlenül korlátozza a fegyverek mennyiségét (28 216 db) a NATO azon tagállamaihoz képest, amelyek részesei a szerződésnek (92 678 db). A helyzeten tovább ront, hogy a NATO 28 tagállamából 6 nem részese még a hatályban lévő szerződésnek sem, és nem vesz figyelembe egyéb fegyverkategóriákat, például teljesen kihagyja a számításból a haditengerészeti erőket.
Ez utóbbi haderőnem terén Oroszországnak egyébként is komoly hiányosságai vannak, ugyanis a szovjet időkből örökölt, és fokozatosan elöregedő, majd kivonásra kerülő hajóikat egyelőre nem tudják kellő ütemben pótolni. A nagyobb méretű új felszíni hajók fejlesztésének, építésének elegendő kapacitással történő elkezdése 2020 előtt nem várható. Ennek pedig az a következménye, hogy az orosz haditengerészet rövid-, illetve középtávon egyre kevésbé lesz alkalmas a hazai területektől távoli tengeri műveletek végrehajtására, vagyis ilyen tekintetben nem válik a NATO riválisává.
Hagyományos fegyverek terén tapasztalható hátrányának ellensúlyozása érdekében Oroszország már a 2000-es katonai doktrínájában is nagy hangsúlyt helyezett a nukleáris elrettentésre, beleértve a nukleáris első csapás lehetőségét is, amelyet a 2010-es, és a nemrég elfogadott 2014-es dokumentumban is megerősítettek. Ennek ellenére a szakirodalom egy része úgy tartja, hogy az Egyesült Államok a potenciális ellenfélnek számító atomhatalmakkal, így Oroszországgal szemben is a stratégiai fölény megszerzésére törekszik, sőt minden bizonnyal már meg is szerezte azt. Amennyiben kihagyjuk a számításból Kínát, és csupán NATO-Oroszország kontextusban gondolkodunk, Oroszország már a számok tükrében is hátrányban van, ugyanis a jelenleg telepített 1780 darab stratégiai nukleáris robbanófejével szemben az Egyesült Államok, Franciaország és az Egyesült Királyság összesen 2340 darabbal rendelkezik. Mindez kiegészül azzal, hogy az Egyesült Államok nem nukleáris, precíziós stratégiai fegyverek terén egyértelmű fölényben van Oroszországgal szemben, amely egyes orosz szakértők szerint egy esetleges amerikai első csapás esetén komoly veszély jelenthet az orosz stratégiai nukleáris erőkre nézve. Ebben az esetben pedig egész más értelmezést nyer az Egyesült Államok nemzeti rakétavédelmi rendszere, valamint a NATO európai telepítésű rakétavédelmi pajzsa is. A hivatalosan a lator államok által indított kisméretű rakétatámadások ellen létrehozott rendszerek az orosz félelmek szerint magukban rejtik egy a NATO által végrehajtott sikeres első csapás utáni korlátozott orosz válaszcsapás elhárításának lehetőségét, ezzel drasztikusan csökkentve Oroszország biztonságának végső garanciáját jelentő nukleáris elrettentés hitelességét. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy a legutóbbi orosz katonai doktrína továbbra is a legfőbb katonai veszélyek közé sorolja a stratégiai stabilitás rakétavédelmi rendszerek és nem nukleáris stratégiai fegyverek telepítése, valamint az űrfegyverkezés révén történő aláásását.
Folytatása hamarosan következik…
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
A fenti kép forrása: http://joinfo.com/images/news/2015/04/55278e2553c9a_55278d6de2354_image1.jpeg
A fenti kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Arab_League#/media/File:Emblem_of_the_Arab_League.svg
Az Arab Liga tagállamai – válaszul a régió fegyveres konfliktusaira és a jelentős politikai fordulatokra – március végén Egyiptomban döntöttek arról, hogy a szervezet több évtizedes katonai integrációját egy magasabb szintre helyezik. Abdel Fattah el-Sisi egyiptomi elnök ezt a közös elhatározást történelmi jelentőségűnek tulajdonította, ami segíthet az arab államoknak kitörni az elmúlt évek zűrzavaros időszakából, lehetőséget teremtve a régióban zajló polgárháborúk és fegyveres felkelések kezelésére, mint ahogy azt Jemen és Szíria példája mutatja.
A közös hadsereg iránti igény az Arab Ligában több évtizedes múltra tekint vissza, amit sokáig az Izrael elleni közös fellépés igénye táplált. A tényleges megvalósulását elősegítő politikai hangulatot és döntést az elmúlt évek eseményei gyorsították fel úgy, mint a 2011-es arab tavasz néven elhíresült eseménysorozat és a belőle fakadó következmények Egyiptomban, Líbiában és Szíriában. Ezen felül az összeomlás szélére sodródott országokban megjelentek a különböző fegyveres milíciák és szélsőséges iszlamista csoportok, melyek közül napjaink egyik legfőbb kihívást az Iszlám Állam jelenti, melynek hatékony térnyerése a régióban napról napra megfigyelhető.
Az Arab Liga a szíriai események kapcsán felismerte hiányosságait, amely tetten érhető abban, hogy a formális politikai nyomásgyakorlása kimerült a gazdasági szankciók és békemegfigyelők küldésében.
Előzetes tervek szerint az Arab Liga egy csaknem 40.000 fős gyorsreagálású katonai kontingens felállítását tervezi, amelynek nagy részét Egyiptom és Szaúd-Arábia fogja biztosítani. E képesség jövőbeni alkalmazása lefedi a klasszikus haderőnemek területeit így alkalmasak lesznek szárazföldi, légvédelmi és haditengerészeti feladatokra egyaránt. A Liga vezetője, Nabil Al Arabi bejelentése szerint a közös hadseregnek képesnek kell lennie katonai segítség nyújtására, támogatásra olyan arab államok számára, amelyek biztonságát katonai fenyegetés veszélyezteti. Elvárásként fogalmazták meg, hogy nem csak konvencionális kihívásokra kell felkészülni, hanem alacsony intenzitású műveletekre is.
A hadsereget a következő hónapokban gyors ütemben szervezik meg, hogy az minél előbb rendelkezésre állhasson az Arab Liga számára, különös tekintettel az Iszlám Állam erősödésére és a Jemeni konfliktusra.
A Liga vezetői szerint ez a haderő egy új eszköz lesz az arab államok kezében, amely hozzájárul azokhoz az erőfeszítésekhez, amelynek révén nagyobb stabilitás és biztonság garantálható majd a térségben.
Más vélemények szerint a Liga e lépésével kontra produktív hatást fog elérni a régióban, különösen, ha figyelembe vesszük a térség más meghatározó, de elkülönült katonai-politikai szereplőit és a köztük levő törésvonalakat. Az egyik ilyen a többségében perzsa identitású síita vallási irányzathoz tartozó Irán és a zsidó Izrael állam. Mindkettő ország percepciójában kiemelt fenyegetésként jelenhet meg az Arab Liga ilyen irányú törekvése.
Hosszú távon az Arab Ligát belső tagoltsága is hátráltathatja, ugyanis a tagállamok között is jelentős eltérések vannak. Ennek okai hidegháborús múltjukban, gazdasági súlyukban vagy politikai berendezkedésükben keresendők. Vannak olyan országok, amelyek jellemzően jó viszonyt ápolnak a nyugati országokkal, míg mások Oroszországgal tartanak fenn hagyományosan szorosabb kapcsolatot. A másik belső törésvonalat a monarchiák és az úgynevezett forradalmi kormányok közti különbségek, akár ellentétek jelenthetik.
Az Arab Liga egy regionális nemzetközi szervezet a Közel-keleten, amely 1945-ben alakult, Kairóban. A II. világháború utáni hatalmi átrendeződések és közvetve Népszövetségi mandátum rendszer felszámolása után az arab nyelvű és tágabb értelemben szunnita iszlám vallási irányzathoz tartozó országok, élve az újonnan megszerzett vagy kiszélesített szuverenitásukkal, egy regionális nemzetközi tervezetbe tömörültek a hatékonyabb érdekérvényesítés reményében. A szervezet célja, hogy a tagállamok, kölcsönösen segítsék egymást és együttműködésre törekedjenek kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai és katonai területeken egyaránt.
Az alapító tagállamok: Egyiptom, Jordánia, Irak, Szaúd-Arábia, Szíria, Jemen, Libanon.
A később csatlakozott országok: Líbia, Szudán, Marokkó, Tunézia, Kuvait, Algéria, Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Katar, Omán, Mauritánia, Szomália, Dzsibuti, Comore-szigetek
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
A ?Biztonsági Tanulmányok – Új fogalmi keretek, és tanulságok a visegrádi országok számára? című könyv bemutatója 2015. április 8-án az Antall József Tudásközpont és a Biztonságpolitikai Szakkollégium közös rendezvényén valósult meg, a Corvinus Egyetemen.
A könyv szerzői: Marton Péter a Corvinus Egyetem, Rada Péter az ELTE, Balogh István pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatói.
A szerzők rövid tudományos és szakmai bemutatását követően Marton Péter vette át a szót, és beszélt a kötet tartamáról, létrehozásának főbb céljairól. Megemlítette, hogy a biztonsági tanulmányok területén – különösen a hazai terminológiában – számos fogalom tisztázásra szorult, és a tudományág klasszikus elméleti alapjainak hiányosságait, korszerűtlenségeit kísérli meg pótolni a könyv. Emellett egy egészen újszerű, kérdés-specifikus megközelítést alkalmaz, amelynek révén könnyebb megérteni és elemezni korunk biztonsági fenyegetéseit a maguk komplexitásában. Végül a könyv elméleti alapjainak alkalmazhatóságát a járványok kérdésének tárgyalásával illusztrálta.
A későbbiek során Rada Péter hangsúlyozta, hogy a könyv megszületését csaknem évtizedes együttműködés előzte meg. Majd a fenyegetések kölcsönhatásáról beszélt, arról, hogy miként válik egy bizonyos kihívás sok más típusú fenyegetés forrásává. Ezt az általa részletesen tárgyalt terrorizmus kérdésköre mentén illusztrálta. Majd a biztonsági fenyegetések társadalom által vélt és valós szintjének különbségeire világított rá.
Utolsóként, de nem utolsó sorban Balogh István ismertette a könyv kifejezetten katonai fenyegetésekkel kapcsolatos részeit. Elmondta, hogy míg a korábban irányt adó biztonsági elméletek, alig vagy akár egyáltalán nem foglalkoztak olyan mai kihívásokkal, mint a kiberbiztonság vagy a járványok, a katonai hadviselés téren is jócskán megváltoztak a feltételek. Ismertette, hogy a kötet egy adott területre fókuszálva (Visegrádi Négyek) mutatja be, a régió államainak, és egyéb szereplőinek, mint a média és társadalom folyamatos interakciójából kirajzolódó hálózat vizsgálati lehetőségeit. Végül megjegyezte, hogy a kötettel első sorban a régió szakirodalmának hiánypótlása volt a cél, mégis reméli, hogy a szakmába készülőknek is egy hasznos gyakorlati útmutatóként szolgáló művet hoztak létre.
A bemutatót követően a hallgatóságnak még lehetősége volt kérdések megfogalmazására.
április 8-án a Magyar Hadtudományi Társaság Biztonságpolitikai Szakosztálya, a Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Nemzetbiztonsági Szakosztály közös szakmai rendezvényt szervezett, „A II. világháború magyarországi hadszínterének hadművészeti jellemzői” címmel. Előadásában Kerekes András, PhD hallgató áttekintette a Magyarország területén zajlott hadi eseményeket, összehasonlítva a felek hadművészeti és harcászati sajátosságait. Az előadó nagy hangsúlyt fektetett a magyarországi hadszíntér háborúban játszott szerepének bemutatására, különös tekintettel a szemben álló felek politikai és katonai vezetésének hadászati elgondolásaira. Kerekes András előadása végén összegezte a szovjet és német hadvezetés között ? a harcászati és hadműveleti tervezés és végrehajtás területén ? fennálló főbb különbségeket és jellegzetességeket.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. További információ
Cookie-k elfogadása
Cookie beállítások
Süti box beállítások
Süti box beállítások
Adatvédelmi beállítások
Döntse el, hogy mely cookie-kat kívánja engedélyezni. Bármikor megváltoztathatja ezeket a beállításokat. Ezek a változtatások korlátozhatják az oldal elérhetőségét, használatát. További információkért a cookie-k törléséről látogasson el böngészőjének a Segítség oldalára.
A kurzor segítségével aktiválhatja és deaktiválhatja a különböző típusú cookie-kat
Ez a honlap használja:
Emlékezni arra, melyik süti csoportot fogadta el
Ez a weboldal nem használja:
Bejelentkezési adatok megjegyzése
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Ez a weboldal nem használja:
Bejelentkezési adatok megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Ez a weboldal nem használja:
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Ez a weboldal nem használja:
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
