A Biztonságpolitikai Szakkollégium idén is megrendezi az immár hagyománnyá vált BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKESTÉLYT, amelynek időpontja 2015. május 20., szerda, 18:30 óra. Helyszíne a Honvéd Kulturális Központ Regiment Étterme (1143 Budapest, Stefánia út 34-36.)
További információ:
A fenti kép forrása: http://brussels.gmfus.org/
2015. március 20-22. között rendezték meg a brüsszeli Steigenberger Grand Hotel falai között a Brussels Forum elnevezésű, jelentős biztonságpolitikai kérdésekkel is foglalkozó konferenciát. A rendezvényt 2006 óta szervezi a Német Marshall Alap azzal a céllal, hogy több száz szakember tudjon véleményt cserélni a 21. században felmerülő jelenlegi és jövőbeli kihívásokkal kapcsolatban. A konferencia sikeréhez és ismertségéhez nagyban hozzájárul a Marshall Alap kapcsolati hálója, illetve az a tény, hogy Brüsszel helyszínéül szolgál az Európai Unió és a NATO központjának is. Az elmúlt évek eseményein feldolgozott témák a transzatlanti kereskedelemtől a beruházásokon és fenntarthatóságon át a regionális geopolitikai és stratégiai kérdésekig bezárólag kifejezetten sokrétűek voltak. Az idei rendezvényen többek között napirendre került a poszt-hidegháborús korszak orosz erőpolitikája, ahol egy panelben beszélgetett Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára, valamint az orosz Konstantin Kosachev, az alsóház (Duma) külpolitikai bizottságának elnöke. Biztonságpolitikai szempontból szintén érdekes volt a terrorizmus új hulláma (?Iszlám Állam?) elleni küzdelemmel foglalkozó, illetve az új típusú konfliktusokat vizsgáló panel, de a résztvevők több irányból körüljárták a gazdasági növekedés lehetőségeihez, a transzatlanti gazdaságok versenyképességéhez, valamint az energiabiztonság és a klímaváltozás költségeihez kapcsolódó kérdéseket is. Ahogyan az a jelentősebb nemzetközi konferenciákon megszokott, a beszélgetések egy része volt csak sajtónyilvános, ugyanis a késő esti szűkebb körű üléseket a Chatham House Szabály alapján szervezték.
Az első nap legérdekesebb beszélgetésének résztvevői: Konstantin Kosachev (b), Federica Mogherini (bk), Jens Stoltenberg (jk), Victoria Nuland (j). (Forrás: flickr.com)
(Az Egyesült Államok Német Marshall Alapja fő feladatának tekinti a transzatlanti együttműködés erősítését a Marshall Terv szellemében a regionális, nemzeti és globális kihívások és lehetőségek terén. A Marshall Alap támogatói között találhatunk a transzatlanti övezetben tevékenykedő magánszemélyeket és intézményeket is. Az Alap olyan kutatókkal, elemzőkkel és vezetőkkel működik együtt, akik a politikai döntéshozók számára releváns transzatlanti kérdésekkel foglalkoznak. A szervezet transzatlanti csereprogramokkal támogatja a feltörekvő vezetőket a képességeik és kapcsolataik fejlesztésében, míg a Balkánon és a Fekete-tenger régióiban élő civil közösségeket a demokratikus kezdeményezések elősegítésével és a regionális együttműködés fokozásával támogatja. Az 1972-ben alapított pártatlan, non-profit szervezet a Marshall Terv keretében kapott segítségnek állít emléket. A szervezet központja Washingtonban van, azonban Berlinben, Párizsban, Brüsszelben, Belgrádban, Ankarában, Bukarestben és Varsóban is rendelkeznek irodával, illetve Pozsonyban, Turinban és Stockholmban is működtetnek képviseletet. A szervezet rendszeresen megjelenő éves jelentéseiből részletesen is kiderül feladatköre, amelyről legfrissebb információkat itt olvashat: 2014-es Éves Jelentés.)
Oroszország, erőpolitika, poszt-hidegháborús korszak: zéró összegű játszma?
A brüsszeli fórum első napjának legnagyobb érdeklődésre számot tartó panelében négy meghívott beszélgetett az orosz-európai és orosz-amerikai kapcsolatokban az elmúlt években jelen lévő konfrontáció következményeiről. A panelt moderáló David Ignatius, a Washington Post munkatársa elmondta, hogy Vlagyimir Putyin 1999-ben kezdődött első elnöksége óta Oroszország európai regionális biztonságot érintő külpolitikai lépéseinek konfrontatív stílusa jelentősen megerősödött. Ezzel kapcsolatban Ignatius felidézte a kétezres évek közepétől alkalmazott agresszív energiapolitikát, a 2008-as orosz beavatkozást Grúziában, a Krím-félsziget megszállását és elcsatolását, valamint a donyecki inváziót. Ukrajnával kapcsolatban megjegyezte, hogy az orosz magatartás nem csak példa nélküli merészségre utal, de a poszt-hidegháborús nemzetközi biztonsági architektúra teljes semmibe vételét is jelzi. A következmények ismertek: a transzatlanti partnerek gazdasági szankciókat vezettek be Oroszországgal szemben, továbbá néhány ország katonai segítség nyújtását is fontolgatja Ukrajna számára. Mindeközben az oroszok részvétele Transznisztria, Abházia és Dél-Oszétia befagyott konfliktusaiban továbbra sem a megoldást szolgálja.
A növekvő feszültségek ellenére is lehet azonban pozitív példát felhozni a Moszkva, Brüsszel és Washington közötti együttműködésre. A nemzetközi közösség egyértelműen így tekint Afganisztánra, ahol a NATO és Oroszország között szoros együttműködés alakult ki az ópiumkereskedelem és a terrorizmus elleni harcban. Emellett Moszkva jelentős tranzit útvonalakat biztosított a 2014. december 31-én véget ért ISAF-misszió (International Security Assistance Force, Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő) számára. További pozitívumként szokták említeni Oroszország meghatározó szerepét a szír vegyi fegyverek miatt kialakult krízis megoldásában.
A panel fő kérdései közé tartozott, hogy miként lehetséges a kialakult helyzet de-eszkalációja, milyen megoldás elfogadható Európa és az Egyesült Államok számára Ukrajnával kapcsolatban és ez mennyiben különbözik az orosz fél számára elfogadható megoldástól? Ugyanakkor szóba került az is, hogy a gazdasági recesszió tükrében Oroszország meddig lesz képes fenntartani a jelenlegi kül- és biztonságpolitikáját, továbbá, hogy miként fog alakulni az együttműködés a Nyugat és Oroszország között az olyan, közös érdeklődésre számot tartó területeken, mint Afganisztán, a terrorizmus elleni harc, az Északi-sark vitatott határai és az iráni atomprogram.
A beszélgetés során a NATO-főtitkár elmondta, hogy a jelenlegi helyzet eltér a hidegháborús időszaktól, ahol ideológiai alapon két katonai blokk állt szemben egymással, ugyanis napjainkban az együttműködésre alkalmas környezet hiányát tapasztaljuk, amit egyértelműen az orosz fél határokat el nem ismerő, katonai erővel támogatott külpolitikai lépései idéznek elő. Az orosz lépésekre a NATO-nak válaszolnia kell, ezért a szövetségesek a kollektív védelem keretében a hidegháború vége óta nem látott mértékben erősítik meg a katonai erők jelenlétét Európában. Stoltenberg hangsúlyozta, hogy a jelenlegi intézkedések, beleértve a NATO Reagáló Erők (NATO Response Force, NRF) létszámának megduplázását, csak a kezdet, majd kiemelte, hogy a jelenlegi ukrán helyzetben hibrid háborúként hivatkozott jelenség egyáltalán nem olyan újszerű, mint ahogy azt a sajtó és egyes szakértők gyakran bemutatják. A hibrid hadviselés lényege, hogy katonai és nem katonai eszközök együttesen kerülnek alkalmazásra, amire jó példa Grúzia esete. Ugyanakkor a szövetségesek is nagyobb hangsúlyt fektetnek a kérdésre, mivel ez Ukrajnában jóval nagyobb mértékben és a NATO határaihoz is közelebb történik. Bár a hibrid hadviseléssel szemben megvannak azok az eszközök, amiket a NATO hatékonyan tud alkalmazni, ezeket tovább kell fejleszteni, csökkentve a katonai erők reagálási idejét, növelve a hírszerzés és felderítés hatékonyságát, valamint erősítve a különleges műveleti képességeket.
A poszt-hidegháborús időszakról és az orosz erőpolitikáról szóló teljes beszélgetés. (Forrás: youtube.com)
Küzdelem a terrorizmus új hullámával szemben belföldön és külföldön
A szíriai konfliktus tragikus alakulása, valamint az Irak nyugati részén kialakult hatalmi vákuum jelentősen megnövelte a szélsőséges csoportok jelentette fenyegetést a Közel-Keleten. A hullám élén az ?Iszlám Állam? található, amelyet megfélemlítő propagandájának, katonai sikereinek és területszerzéseinek nyomán más szélsőséges csoportok is támogatnak annak ellenére, hogy véleményük szerint az ISIS által folytatott dzsihád interpretációja túl könyörtelen és erőszakos. Annak következményeként, hogy a nemzetközi közösség szélesebb értelemben vett regionális destabilizációval kénytelen szembesülni, a nemzetállamok egyre inkább aggódnak amiatt, hogy saját állampolgáraik radikalizálódhatnak és csatlakozhatnak az ISIS vagy más regionális csoportok által vezetett dzsihádhoz. További kézzelfogható veszélyt jelent a szíriai harcokban edződött és radikalizálódott veteránok visszatérése saját közösségükbe. Az Egyesült Királyságból, Franciaországból vagy éppen a Balkánról származó európai harcosok részvétele a szélesebben értelmezett szíriai konfliktusban aggasztó, amely komoly politikai dilemmát okoz a kontinens számára. Bár az Egyesült Államokra nézve a Belbiztonsági Minisztérium szerint az Iszlám Állam okozta fenyegetés nem jelentős, a térségben tartózkodó amerikai állampolgárok célba vétele, valamint a konfliktusban szerepet vállaló amerikaiak együtt már valós biztonságpolitikai problémát okoztak. Az erőszakos extrémizmus új hulláma belföldön és külföldön is kihívások elé állítja a transzatlanti partnereket, ezért önálló panel keretén belül négy szakember foglalkozott a kérdéssel. Itt olyan fontos kérdésekre keresték a válaszokat, hogy miként lehet a hazájukba visszatérő ISIS-harcosok jelentette veszélyeket hatékonyan csökkenteni és milyen eszközök alkalmasak az ?Iszlám Állam? propagandájával szemben? De felmerült a konfliktust megjárt állampolgárok által generált veszély és a demokratikus jogok viszonya, valamint annak lehetősége, hogy míg a transzatlanti közösség az ISIS-re koncentrál, a mögöttes csoportok, mint például a Nigériában működő Boko Haram, vagy a Szíriában tevékenykedő al-Nusra Front megerősödik.
Gilles de Kerchove, az Európai Tanács terrorizmus-elleni koordinátora a radikalizálódás jelentette veszély forrásáról és nagyságáról beszélve elmondta, hogy bár komplex kérdésről van szó, alapvetően három külön kategóriáról beszélhetünk. Az elsőbe tartoznak azok az európai fiatalok, akiknek nincsenek kapcsolataik terrorista szervezetekkel és nem utaznak külföldre, de az interneten keresztül – vagy éppen a börtönben – radikalizálódhatnak, amire az elmúlt időszakban végrehajtott támadások kivitelezői közül számos példa hozható. Az ő esetükben akár a közvetlen környezetben végrehajtott kisméretű támadás is reális lehetőség, hiszen az a megfélemlítés eszközeként ugyanúgy alkalmazható, mint a nagyobb méretű, több tervezést és erőforrást igénylő támadások. A második kategóriába tartoznak azok az európaiak, akikről tudható, hogy szerepet játszottak korábbi konfliktusokban, katonai kiképzésben részesültek és radikalizálódtak. Még ha nem is mindenki válik erőszakossá az otthoni közösségbe való visszatérést követően, potenciális fenyegetést jelent az általuk fenntartott nemzetközi kapcsolati háló, illetve annak lehetősége, hogy gyökeresen átalakul az erőszakhoz kapcsolódó toleranciájuk szintje. A radikalizálódás forrásainak harmadik kategóriájába egy jelenséget, a szervezetek közötti versengést sorolta a koordinátor, hozzátette azonban, hogy a globális dzsihád vezetéséért folytatott vetélkedést nem szabad túlbecsülni. Fontos, hogy a három alapvető forrás kapcsán további, a radikalizálódást erősítő tényezőket is figyelembe kell venni. Az első a bukott államok nagy és egyre növekedő száma, második helyen szerepel a síiták és szunniták közötti szembenállás, míg a harmadik tényező az ?arab tavasz?. Az ideológiákkal kombinálva mindezek komoly hatást fejtenek ki Európára, elég csak az iszlám eltorzult értelmezésének terjedésére gondolni, amelyért nem csak a rosszul integrált második generációs migránsok felelősek.
A közel-keleti terrorizmus új hullámáról szóló beszélgetésben részt vett Volkan Bozkir, Törökország Európa-ügyi minisztere és főtárgyalója, Derek Chollet, a Német Marshall Alap külügyi és biztonságpolitikai tanácsadója, Susan Herman, az Amerikai Civil Szabadságok Uniójának elnöke, valamint Gilles de Kerchove, az Európai Tanács terrorizmus-elleni koordinátora. (Forrás: youtube.com)
A konfliktus jövője
A cím sokat elárul a záró nap kiemelt paneljéről, ahol a lengyel államfő, Bronislaw Komorowski nyitó beszéde után a Szövetséges Fegyveres Erők Európai Főparancsnoka (Supreme Allied Commander Europe, SACEUR), Philip Breedlove tábornok is felszólalt. A tábornok mellett további három szakember részvételével megtartott beszélgetés során a kiindulási pontot az jelentette, hogy a katonai stratégiákról és a katonai erők struktúrájáról szóló gondolkodást 2001 óta az irreguláris hadviseléshez kapcsolódó aggodalmak határozzák meg. Bár a kelet-ázsiai kockázatok miatt a nagyméretű konfliktus és a konvencionális erők alkalmazásának lehetősége nem kerültek le a napirendről, a globális biztonságot pedig továbbra is a nukleáris erőviszonyok alakítják, rendszeresen felmerül annak lehetősége, hogy az alacsony intenzitású konfliktusok, a felkelés és terrorizmus elleni műveletek stratégiai szinten is jelentőssé válnak. A legutóbbi események nyomán számos kérdés fogalmazódik meg a stratégiai stabilitás, az eszkaláció, az elrettentés és a kiterjesztett elrettentés kapcsán. Napjaink konfliktusainak jellemzőit vizsgálva két aspektus különleges figyelmet érdemel. Egyfelől a stratégiai tervezők a világ minden pontján elnyúló civil konfliktusokkal és tartósan káoszba süllyedő övezetekkel szembesülnek, ahol már beavatkozni is nehéz, sikereket elérni pedig szinte lehetetlen, miközben a támogatottság bizonytalan. Másfelől a Krím-félsziget és Ukrajna kapcsán divatos lett hibrid hadviselésről beszélni, ami a hagyományos konfliktus velejáróin túl magába foglalja a kiberháborút és az egyre kifinomultabb információs műveleteket. A jövő konfliktusainak megértése kritikus fontosságú a védelmi kiadásokkal, beszerzési prioritásokkal és koalíciós stratégiákkal kapcsolatos döntések kapcsán, amikor a különböző régiókban eltérő biztonsági érdekek versengenek egymással. A NATO stratégiája reflektál a területvédelem, az expedíciós hadviselés és a belbiztonság között meglévő változó viszonyokra, de ezek más régiók számára is fontosak lesznek a jövőben. Ezért a panelban többek között szóba került, hogy a legfrissebb tapasztalatok mit mondanak számunkra a konfliktusok természetéről és a hadviselés változásáról, illetve milyen következtetések vonhatók le a nemzeti és koalíciós stratégiák számára? További fontos kérdésként merült fel a beszélgetés során, hogy milyen védelmi beruházások szükségesek ahhoz, hogy az elrettentés és védelem követelményei teljesüljenek Európában és a világ más részein?
Új Marshall-terv kidolgozására tett javaslatot Bronislaw Komorowski lengyel államfő a brüsszeli fórum utolsó napján elhangzott beszédében. Az államfő elmondta, hogy ?A Marshall-terv röviddel a háború után segített Nyugat-Európán, hogy feltámadjon hamvaiból. Úgy vélem, Ukrajnának most egy új Marshall-tervre lenne szüksége a nehéz reformok végrehajtásához.? A lengyel államfő szerint Ukrajna túlélése azon múlik, hogy azokat az átalakításokat, amik elengedhetetlenül szükségesek, képes lesz-e végrehajtani. Az oroszok által Ukrajnával szemben tett lépések kapcsán Komorowski kijelentette: ?Oroszország ezzel a példátlan tettel dacol az európai biztonsági rendszerrel, továbbá aláásta a bizalmat.?
Bronislaw Komorowski beszéde a Német Marshall Alap brüsszeli fórumán. (Forrás: youtube.com)
Philip Breedlove tábornok azon kevesek közé tartozik, akik egy hagyományos konfliktus esetén a legjelentősebb erőforrások felett rendelkeznek, azonban a jövő válságaival kapcsolatban igyekezett érthetővé tenni, hogy a jelenlegi ukrán helyzetben nincsenek olyan újszerű eszközök, amikkel a Szövetség korábban ne találkozott volna. A haderőkben nagyon egyszerű modelleket alkalmaznak, melyek közül az egyik az úgynevezett DIME, ami egy konfliktus során a diplomáciai (Diplomacy), információs (Information), katonai (Military) és gazdasági (Economics) aspektusokra utal. Ebben a tekintetben az egyetlen érzékelhető újdonság, az ezeknek az eszközöknek az alkalmazásában jelenik meg, amivel eddig nem tapasztalt nyomást lehet gyakorolni egy államra. Diplomáciai szinten ez egyet jelent azzal, hogy egy egy nemzet vezetésének szavahihetőségét támadják, illetve lebontják a nemzetet támogató mechanizmusokat, mint például a nemzetközi szerződéseket, így szeparálva el szövetségeseitől egy adott államot. Az információs aspektus váltja ki talán a legjelentősebb hatást, ahol a központi eszköz a hamis narratíva gyártása. Ebben a tekintetben meghatározó a hamis információk terjesztésének és fenntartásának módja, különös tekintettel a közösségi média által kiváltott hatásokra. A katonai eszközök relatíve változatlanok, de az alkalmazásuk módja, illetve az alkalmazás elrejtésére irányuló törekvések újszerűek. Gazdasági téren is nem hagyományos nyomásgyakorlásról van szó, amihez kiváló eszközt jelenthet az energia, vagy a nagy összegű nemzetközi kölcsönök. A tábornok kifejtette, hogy az olyan jellegű támadásra, ami egy teljes kormányzat tevékenységét érinti, csak hasonló megközelítéssel lehet reagálni, amelyben a haderőnek megvan a saját szerepe és feladatai, amelyeket teljesítenie kell, azonban a diplomáciai nyomásra azonos mértékű diplomáciai nyomással kell válaszolni. A szövetségeseknek egységesen kell fellépni az információs hadviselés terén is, mert csak így lehet felülkerekedni a hamis narratívákon. Mindez politikai döntés kérdése, ahogyan a rendelkezésre álló katonai képesség alkalmazása is.
A jövő konfliktusáról szóló panelben felszólalt Philip Breedlove tábornok, a Szövetséges Fegyveres Erők Európai Főparancsnoka Michele Flournoy, az Új Amerikai Biztonság Központ társalapítója és ügyvezetője, Yang Jiemian, a Shanghai Nemzetközi Tanulmányok Intézetének nyugalmazott elnöke, valamint Marwan Lahoud, az Airbus stratégiai és marketing vezetője. (Forrás: youtube.com)
A www.biztonsagpolitika.hu ? Biztonságpolitika Portál fejlesztését a NATO Public Diplomacy Division, működtetését a Magyar Atlanti Tanács és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem támogatja.
Jens Stoltenberg NATO főtitkár a 2014-es évet értékelő beszédén. Forrás: http://www.nato.int/cps/en/natohq/photos_117027.htm
2015. január 30-án adták közre Jens Stoltenberg NATO-főtitkár évértékelő jelentését az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének 2014-es évi tevékenységéről. A francia, angol, orosz és ukrán nyelveken is elérhető dokumentum világos, jól áttekinthető szerkezetben mutatja be, az elmúlt esztendő legfontosabb eseményeit és eredményeit, ismertetve a NATO előtt álló kihívásokat és a kezelésükre adott válaszlépéseket. Az új jelentés több aspektusból is kiemelt helyen foglalkozik a walesi csúcstalálkozó eredményeivel, a Szövetség déli és keleti szárnyán jelentkező kihívásokkal, az afganisztáni ISAF-művelet lezárása utáni feladatokkal, a képességfejlesztés és a védelmi befektetések fontosságával, valamint a partnerkapcsolatok erősítésének lehetőségeivel.
A NATO előtt álló kihívások: instabilitás a keleti és déli határoknál
A 2014-es esztendő az európai biztonság fekete éve volt, és ez a tendencia a 2015. januári párizsi terrortámadásokkal tovább folytatódott. Ezek az események emlékeztették a NATO-t az előttük álló kihívások összetettségére, a merényletek kapcsán pedig több millióan álltak ki a NATO-tagországok által képviselt értékek és a nyitott társadalom elve mellett.
A Szövetséget körülvevő biztonsági környezet alapjaiban változott meg az elmúlt időszakban. A NATO déli határainál erőszakos szélsőséges csoportok kezdtek teret nyerni, destabilizálva Szíriát és Irakot, a terrorizmus jelenségét ismételten napjaink egyik legaktuálisabb biztonsági fenyegetésévé téve. A NATO keleti szárnyán Oroszország katonai erővel annektálta a Krím-félszigetet, folytatja Kelet-Ukrajna destabilizálását és félelmet kelt a szomszédos országokban. Ezek az események próbára tették és teszik a berlini fal leomlása után megszilárdult, demokratikus alapokon és értékeken nyugvó nemzetközi rendszert. Figyelembe véve a Szövetség előtt álló kihívásokat, a főtitkár három prioritást határozott meg: a NATO erejének megőrzését, a partnerekkel közösen egy stabil biztonsági környezetet kialakítását a Szövetség határai mentén, valamint az európai tagországok és Észak-Amerika közötti szilárd kapcsolat fenntartását.
Keleten a helyzet?
2014-ben Oroszország és az általuk támogatott szeparatisták erőszakos lépéseket tettek Ukrajna destabilizálása érdekében, ami azon túl, hogy sérti a nemzetközi jogot és szembe megy a korábban Oroszország által is vallott elvekkel és vállalt kötelezettségekkel, súlyos fenyegetést jelent nem csak Európa, hanem más térség biztonságára és stabilitására nézve is. 2014. március 2-án az Észak-atlanti Tanács (North Atlantic Council, NAC) közleményében kifejtette: az orosz katonai akciók (túl a fentebb megfogalmazott aggályokon) szembemennek a NATO?Oroszország Tanács (NATO-Russia Council) és a Partnerség a Békéért (Partnership for Peace, PfP) program által képviselt eszmékkel. Egy hónappal később a tagországok külügyminiszterei felfüggesztettek mindennemű, Oroszországgal folytatott civil és katonai jellegű gyakorlati együttműködést, csupán a nagyköveti szintű (és e feletti) politikai párbeszéd lehetőségét hagyva nyitva, amelyre 2014-ben két alkalommal is sor került az ukrajnai helyzet kapcsán.
Walesben a tagországok képviselői egyetértettek abban, hogy az együttműködésen alapuló, konstruktív kapcsolat feltételei jelenleg nem állnak rendelkezésre, amely helyzet megváltozása Oroszország hozzáállásától függ: amennyiben Moszkva hajlandó együttműködést tanúsítani az ukrán konfliktus békés megoldását illetően, akkor a NATO-tagországok is enyhítenek az életbe léptetett korlátozásokon. Júliusban egy malajziai légitársaság gépének lezuhanása felhívta a figyelmet az ukrajnai krízis regionális és globális biztonságra gyakorolt súlyos következményeire, amelyek megfelelő kezelésére a Szövetség szorosan együttműködik az olyan nemzetközi szereplőkkel, mint például az Európai Unió és a G7, messzemenőkig támogatva Oroszország elleni szankcióikat.
Erőszakos instabilitás a déli határoknál
A 2014-ben több ezer emberéletet követelő iraki és szíriai harcok hatására még súlyosabb humanitárius és biztonsági kihívásokkal kell szembenéznie nem csak a szomszédos országoknak, hanem az egész világnak. Az ?Iszlám Állam? ? melynek szíriai felemelkedéséhez és későbbi térnyeréséhez az Aszad-rezsim nagyban hozzájárult ? erőszakos és gyáva tevékenységét, valamint a civil társadalom ellen folytatott barbár támadásokat a NATO?tagállamok walesi csúcstalálkozójukon egyöntetűen elítélték. Egyetértettek továbbá abban, hogy biztosítják egymás számára a fokozott és kölcsönös információ-áramlást azon állampolgáraikról, akik valamilyen szálon kötődhetnek az Iszlám Államhoz, vagy felmerül a terrorszervezethez való csatlakozásuk lehetősége. A régió országainak támogatása jegyében a Szövetség a térségbeli partnereknek is folyamatos segítséget nyújt a védelmi és biztonsági kapacitások erősítése terén.
A Szövetség válaszlépései
Bár a NATO-nak nincs permanens katonai jelenléte a Szövetség keleti részén, a tagállamok 2014 áprilisa óta ? a szélesedő ukrán válságra adott válaszként ? komoly lépéseket tettek a kollektív védelem megerősítése iránti elkötelezettségük demonstrálására. Ennek során korlátozott jellegű szárazföldi, tengeri és légi csapaterősítésekre került sor a NATO nemzetközi kötelezettségeivel összhangban, amely intézkedéseket ? a déli határoknál tapasztalt kihívások kezeléséhez szükséges eszközökkel egyetemben – az államok a szeptemberi walesi csúcsértekezleten foglaltak egységes keretbe a Készenléti Akcióterv (Readiness Action Plan, RAP) megalkotása révén.
Biztonsági Intézkedések
A NATO balti légtérellenőrző missziója (Baltic Air Policing) Észtország, Lettország és Litvánia légterének biztonságát garantálja, melyben eddig 14 tagállam 34 kontingense vett részt. A 2014-es, a térség szomszédságában zajló események miatt az eddigieknél több gép teljesít szolgálatot a balti és a lengyel légtér felett, több repülőgép állomásozik Romániában és az AWACS (Airborne Warning and Control System) megfigyelő gépek több repülést hajtanak végre a lengyel és román légtérben.
Szövetséges repülőgépek járőröznek a Baltikum felett. (Forrás: nato.int)
2014 áprilisa óta a NATO Aknamentesítő Flottaegységének (Mine Countermeasure Group) tevékenységében résztvevő hat ország hét hajója ellenőrzi a Balti-tengert, a Földközi-tenger keleti részében pedig egy kibővített Készenléti Haditengerészeti Kötelék (Standing NATO Maritime Group) igyekszik megfelelni a terrorizmus jelentette fenyegetésnek.
2014-ben a Szövetség összesen 162 katonai gyakorlatot hajtott végre, mintegy kétszeresét az eredetileg tervezettnek. Ezek egyrészt növelték a résztvevő csapatok interoperabilitását, másrészt a földön, vízen és levegőben végrehajtott, megnövelt számú gyakorlatok demonstrálták, hogy a Szövetség mindent megtesz azért, hogy a lehető leghatékonyabban tudjon alkalmazkodni a folyamatosan változó biztonsági környezethez.
Készenléti Akcióterv
A Készenléti Akcióterv a Szövetség kollektív védelmének legnagyobb mértékű megerősítését jelenti a hidegháború vége óta eltelt időszakban, amelyet főként a Szövetség keleti és déli szárnyát veszélyeztető fenyegetések ellensúlyozására hoztak létre. Célja, hogy a NATO hatékonyabban tudjon reagálni a különböző kihívásokra. A Tervben foglalt intézkedések folyamatos légi, tengeri és szárazföldi jelenlétet tesznek lehetővé, amely a külügyminiszterek 2014 decemberi ülésén született döntés nyomán 2015-ben is tovább fog folytatódni a ?28-an 28-ért? szolidaritás szellemében. A koncepció keretében a NATO Reagáló Erők (NATO Response Force, NRF) eszköztára egy azonnali reagálású, 48-72 órán belül bevethető ún. Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erővel (Very High Readiness Joint Task Force, VJTF) bővül, amely légi, vízi, szárazföldi és különleges műveleti egységeket egyaránt tartalmaz. A reagáló képesség növelése érdekében sor kerül logisztikai fejlesztésekre is, továbbá kiemelt figyelmet kap a robosztus és agilis parancsnoki struktúra kiépítésének folytatása, a regionális együttműködés fokozása, valamint a képzések és gyakorlatok fejlesztése. A terv végrehajtását az országok folyamatosan figyelemmel kísérik, és bizonyos időközönként (legközelebb a védelmi miniszterek februári ülésén) felülvizsgálják, meghatározva a további szükséges lépéseket is.
Műveletek
Operation Active Endeavour
A szeptember 11-i terrortámadásokra adott egyik válaszként létrehozott, és azóta folyamatos fejlődésen áteső műveletben a szövetséges hajók ellenőrzik a Földközi-tenger térségét és hajóforgalmát annak érdekében, hogy a terrorista tevékenységeket időben felderítsék, megelőzzék, valamint megfelelő válaszlépéseket tehessenek. Az itt szerzett tapasztalatok a NATO több más tevékenységi területén is hasznosnak bizonyulnak, beleértve a tömegpusztító fegyverek proliferációja és a terrorizmus elleni küzdelmet, valamint erősítik a nem NATO-tagországokkal és a civil ügynökségekkel folytatott együttműködést is.
Afganisztán
2013 óta az Afgán Nemzeti Biztonsági Erők (Afghan National Security Forces, ANSF) felelnek a harci műveletek vezetéséért, melyek során bebizonyították, hogy hatékony erőt képviselnek, továbbá képesek biztonságos környezetet teremteni az afgán nép számára, amelynek élvezik bizalmát. Májusban Mi-17-esek és C-130-asok nyújtottak segítséget a badakhshani földcsuszamlás következményeinek felszámolásában, az ANSF katonái civil és kulturális rendezvényeket biztosítottak, valamint nagyban hozzájárultak az elnöki és tartományi választások sikeres és békés lebonyolításához.
Emellett számos konkrét eredmény tudnak felmutatni. 2014 júniusa és júliusa között 84 ezer önálló hagyományos műveletet vezettek, hétszer többet, mint 2012-ben. Egyre nő a szövetséges erők által kiképzett szakemberek száma, akik ma már saját haderejük újoncait képzik ki. Emellett a karrierlehetőségek és életkörülmények javulására tett kísérletek kézzelfogható eredményekkel jártak, beleértve a nők megnövekedett mértékű jelenlétét az ANSF-ben, amelyben ma már mintegy 2800 nő teljesít szolgálatot.
Mivel egy szárazföld által körülvett ország biztonságának szavatolására kulcsfontosságú a működőképes és hatékony légierő, a 2007 és 2017 közötti időszakban az Afgán Nemzeti Légierő (Afghan Air Force, AAF) újjáépítése és fejlesztése prioritást élvez. Ennek keretében 2014-ben számos, például evakuálást, légi felderítést és csapatszállítást magába foglaló műveletet hajtottak végre a nemzetközi erők komolyabb segítsége nélkül.
Az Operation Resolute Suppport művelet Afganisztánban. (Forrás: nato.int)
Az ISAF (International Security Assistance Force, Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők) műveletének 2014 végi hivatalos lezárása után 73 bázist adtak át vagy zártak be, 39 ország 36 000 katonája tért haza, valamint 25 000 felszerelést adományoztak az afgán erőknek. Szeptemberben a 12 000 repült órával és 1200 bevetéssel büszkélkedő AWACS-flotta visszatelepült a német geilenkircheni bázisukra. Az ISAF jelentőségét jól mutatja, hogy összesen 50 állam vett részt a műveletben, amely ezzel az egyik legnagyobb nemzetközi koalícióként funkcionált.
Az ISAF-művelet végével a Szövetség afganisztáni jelenlétének természete és feladatköre is megváltozott. Az ősszel megrendezett walesi csúcstalálkozón a tagországok meghatározták az Afganisztán jövőjével kapcsolatos három legfontosabb feladatot:
2014 szeptemberében a NATO és Afganisztán aláírták a szövetséges erők 2014 utáni jelenlétét nemzetközi jogilag lehetővé tevő, a csapatok külföldi állomásoztatásáról szóló SOFA-egyezményt (Status of Forces Agreement). A műveletet a nemzetközi közösség is támogatja, amit jól mutat az, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2014. december 12-én egyhangúlag fogadta el az erről szóló 2189. számú határozatát.
A művelet, melynek során 12 000 fő egy központban és négy parancsnokságon, keretnemzeti irányítással fog tevékenykedni, azért is bír kulcsfontossággal Afganisztán biztonsága szempontjából, mert bár az afgán erők sikeresen szavatolják az ország biztonságát, a felkelők jelentette veszély továbbra is fennáll, továbbá a vidéki területeken további harcok várhatóak.
Koszovó
2014-ben a koszovói misszió (Kosovo Force, KFOR) fennállásának 15. évfordulóját ünnepelte. Az eltelt idő alatt a misszió szerepe és feladatköre jelentős átalakuláson mentek keresztül, amely magába foglalta a kitelepítettek és menekültek hazatérésének segítését, az orvosi segítségnyújtásban való részvételt, a határokon átnyúló fegyvercsempészet elleni küzdelmet, a Koszovói Biztonsági Erők (Kosovo Security Forces, KSF) felállítását és a hatékony civil kontrol alapjainak lerakását. Bár politikai oldalon továbbra is jelentkeznek bizonyos kihívások, de mint ahogy azt a 2014 júniusi választások zavartalan lebonyolítása jól mutatja, az ország elindult a fejődés útján. Ebben a folyamatban a NATO többekkel, így az ENSZ-szel, EU-val és az EBESZ-szel együttműködésben fogja segíteni Koszovót.
Kalózkodás elleni műveletek
A kalóztevékenység elleni küzdelem szempontjából legkritikusabbnak számító Ádeni-öbölben és Afrika Szarvánál jelentős eredményeket hozott a 2014-es esztendő: a szomáliai partok környékén 2012 óta nem történt hajórablás, és 2014-ben is csak kevesebb, mint öt incidenst jeleztek a hatóságoknak.
Kalóztevékenységgel kapcsolatos incidensek 2009 és 2014 között. (Forrás: nato.int)
Ezzel szemben 2010-ben és 2011-ben évente mintegy 120 támadást jegyeztek fel, amely éles kontraszt jól láthatóan jelzi a nemzetközi erők által tett erőfeszítések sikerességét. A Szövetség égisze alatt zajló Operation Ocean Shield művelet, valamint az Egyesült Államok és az Európai Unió által vezetett műveletek hatására drámai mértékben csökkent a kalóztevékenységek száma, ami nem csak a regionális biztonságra, hanem a globális gazdasági rendszer működésére is jótékony hatással van. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy noha a fejlődés kézzel fogható, a nemzetközi és regionális szereplőknek továbbra is komoly kihívásoknak kell megfelelniük: a kalózkodás fenyegetése továbbra is jelen van, a kiváltó okok megszüntetéséhez pedig hosszú távú jelenlétre van szükség. Pozitívum, hogy a fent említett szervezetek olyan fejlesztéseken és programokon dolgoznak a régióban fontos szerepet játszó országokkal és szervezetekkel együtt – főleg a kiképzés, az oktatás, a gyakorlatok és a biztonsági szektor reformjának területén -, melyek a későbbiekben lehetővé teszik a probléma gyökereinek felszámolását.
Védelemgazdaság, védelmi befektetések
A védelmi befektetések növelése
A hidegháború vége óta folyamatosan csökkent a tagállamok védelmi kiadásokra szánt pénzügyi erőforrásainak mértéke. Míg 1990-ben az európai NATO-tagországok 314, addig 2010-ben már csak 275 milliárd dollárt fordítottak a védelmi kiadásokra, mindezt úgy, hogy idő közben a Szövetségesek létszáma 12-vel nőtt.
Az európai NATO-tagországok védelmi kiadásainak csökkenése. (Forrás: nato.int)
Még riasztóbb képet festenek a 2014-re vonatkozó becslések: a 28 tagország 250 milliárd dollárt irányzott elő védelmi kiadásokra. 2006-ban a tagállamok megegyeztek arról, hogy a GDP 2%-át fordítják majd ilyen jellegű kiadásokra, és ennek az összegnek a 20%-át kutatás-fejlesztésre és nagyobb eszközök beszerzésére különítik el.
A védelemre fordított kiadások mértékének változása 2007 és 2014 között. (Forrás: nato.int)
A walesi csúcstalálkozón megegyezés született arról, hogy a célértéket már teljesítő országok próbálják meg tartani azt, míg a többi tagállam a GDP növekedésével arányosan – ahogy a fokozatosan helyreálló gazdasági helyzet engedi – növelje a védelmi kiadásokat, hogy egy évtizeden belül elérhessék a kitűzött 2%-os és 20%-os arányszámokat. Emellett szintén Walesben döntöttek arról, hogy a tagállamok a rendelkezésre álló forrásokat igyekeznek hatékonyabban felhasználni, és a közös védelem kérdésében kiegyensúlyozottabb költség- és felelősség-megosztást megvalósítani. A NATO állam- és kormányfői első alkalommal tettek ilyen irányú elköteleződést.
Képességfejlesztés
Walesben a Szövetségesek az alábbi területeket emelték ki, amelyekre kiemelt figyelmet kell fordítani:
A 2012-es chicagói találkozón elfogadott 2020-as haderőmodell (NATO Forces 2020) célja olyan modern, szorosan összekapcsolt haderők fejlesztése, amelyek felszerelése, kiképzése és parancsnoki struktúrája lehetővé teszi, hogy műveleti környezettől függetlenül sikerrel tevékenykedhessenek közösen vagy más partnerországokkal együtt. A nemrég elfogadott Készenléti Akcióterv mellett az ?Okos Védelem? (Smart Defence) koncepció és az Összekapcsolt Haderők Kezdeményezés (Connected Forces Initiative, CFI) is ezen célok elérésére hivatottak.
Az Okos Védelem koncepció egy olyan kezdeményezés, amely segíti a szövetségeseket bizonyos védelmi képességek kialakításában és fejlesztésében az erőforrások hatékonyabb felhasználásán és a követelmények harmonizálásán keresztül, miközben igyekszik megkönnyíteni a specializációt és a többnemzeti együttműködést. A kezdeményezés 2011-es indítása óta 33 projekt indult, és ugyan többségük hosszú lefutású, hat program már a végéhez ért, ebből négy 2014 során. Ugyanebben az évben két további, a kibervédelem erősítését célzó projekt indult, melyekben ? ami az összes többi SD-projektről elmondható ? különösen aktív szerepet töltenek be az európai tagállamok.
Az európai szövetségesek aktív részvétele az afganisztáni tapasztalatokon nyugvó Keretnemzet Koncepcióban (Framework Nation Concept) is tetten érhető. Ennek keretében a Szövetség tagállamai egy nemzet vezetése alatt csoportokba tömörülnek, ahol többnemzeti alapon fejlesztik erőiket és a NATO számára szükséges képességeiket. Eddig Németország, az Egyesült Királyság és Olaszország vezetésével alakultak ilyen csoportok.
Az Összekapcsolt Haderők Kezdeményezés célja, hogy a nemzeti haderők változó környezetben is képesek legyenek közösen komplex műveleteket végrehajtani. A CFI a közel 20 év alatt összegyűlt műveleti tapasztalatokat igyekszik felhasználni az oktatáson, képzéseken és kiképzéseken keresztül, hogy a tagállamok hatékonyabban hajthassák végre a többnemzeti műveleteket. A kezdeményezés egyik eleme a speciális műveletek során telepíthető vezetési és irányítási képesség, a SOCC (Special Operations Component Command Core), amely mintegy 70 rövid időn belül bevethető személyt foglal magába, és ami a NATO műveleteinek hatékony támogatására szolgál.
A NATO Légi Parancsnoki és Vezetési Rendszere
A NATO Légi Parancsnoki és Vezetési Rendszere (Air Command and Control System, ACCS) az európai államok nemzeti rendszereivel közösen a nap 24 órájában ellenőrzi az európai légteret használó civil és katonai légi járműveket. A különböző fejlesztéseknek köszönhetően ez a rendszer képes valós idejű képet szolgáltatni a légtérről, ezzel még hatékonyabbá téve a Szövetség légi műveleteinek végrehajtását. A rendszer a kezdeti műveleti képességet várhatóan 2015 elejére, a teljes műveleti képességet pedig 2017-re éri el.
Közös Hírszerzés, Megfigyelés, Felderítés
Mivel egy adott művelet során fontos, hogy a résztvevők átfogó és valós képpel rendelkezzenek az aktuális helyzetről, ezért a Közös Hírszerző, Megfigyelő és Felderítő (Joint Intelligence, Surveillance and Reconnaissance, JIR) képesség fejlesztése 2014 során kiemelt jelentőségű volt. A rendszer Norvégiában megrendezett főpróbáját, az Unified Vision ?14 gyakorlatot az illetékesek hasznosnak és sikeresnek minősítették.
Drónok tesztelése a norvégiai gyakorlat során. (Forrás: nato.int)
Ballisztikus rakétavédelem
Miután 2010-ben a tagállamok kiterjesztették a ballisztikus rakétavédelmi képesség hatókörét Európa egész területére, 2014-ben önkéntes nemzeti felajánlásokon, valamint a parancsnoki és irányítási rendszer további finomításán keresztül folytatták megerősítését. Emellett két Aegis osztályú fregatt érkezett a spanyolországi Rota bázisra, melyeket 2015-ben még kettő fog követni. A hajókban olyan fejlett érzékelő berendezések és elfogó rakéták találhatóak, amelyek képesek felderíteni és megsemmisíteni bármilyen ballisztikus rakétát. A tervek szerint ezen képesség földi telepítésű verziója 2015-ben Romániába, 2018-ban pedig Lengyelországba települ majd.
Kiberbiztonság
A számítógépes rendszerek elleni támadások az idő előrehaladtával egyre kifinomultabbak és egyre veszélyesebbek lesznek, miközben egyre nagyobb károkat okozhatnak. Walesben a NATO állam- és kormányfői elfogadták a Kibővített Kibervédelmi Irányelvet (Enhanced NATO Policy on Cyber Defence) és a Kibervédelmi Akciótervet ( Cyber Defence Action Plan). A korábbi stratégiákra épülő irányelv a kibervédelmet a Szövetség kulcsfeladatai közé emeli, megerősíti a nemzetközi jog kibertérben való alkalmazhatóságát, valamint erősíti az ipari szektor és a NATO közötti együttműködést. A probléma súlyosságát jól érzékelteti, hogy 2014 során a Szövetség rendszerei 3000-nél is több eseményt regisztráltak a kibertérben, éppen ezért volt fontos, hogy az elsődlegesen a Szövetség kommunikációs rendszereinek védelmét célzó Kibervédelmi Reagálóképesség (Computer Incident Response Capability) 2014 végéig elérje teljes műveleti képességét. A kibervédelmi eszközöket 2014-ben számos gyakorlat során tesztelték sikerrel.
Terrorizmus elleni küzdelem
A CBRN Védelmi Kiválósági Központ (Joint Chemical, Biological, Radiological and Nuclear Defence Centre of Excellence) csehországi felállítása nagy lépés volt ezen a területen, hiszen ebből a műveleti szobából a kulcsszereplők kémiai, biológiai és nukleáris területen jártas tudósokkal és szakemberekkel vehetik fel a kapcsolatot, legyenek azok bárhol, amelynek révén szakirányú tapasztalatokkal támogatva valósulhat meg a döntéshozatal.
Szerkezeti reformok
Bár a szervezeti reformok jelenleg is tartanak, a 2011-ben elkezdett parancsnoki struktúra megvalósítása a végéhez közeledik: 2014 során a torrejoni Egyesített Légi Hadműveleti Központ (Combined Air Operations Centre) és az izmiri Szövetséges Szárazföldi Parancsnokság (Allied Land Command) elérte teljes műveleti kapacitását. Az Ügynökségek reformja is folytatódott: a 2011 és 2014 között számuk 14-ről háromra csökkent. Ezen felül a Szövetség egy olyan humán stratégia kidolgozásának lehetőségét vizsgálja, amelynek célja a tehetséges fiatalok alkalmazása és megtartása.
Az új Főparancsnokság. (Forrás: nato.int)
Az új brüsszeli főparancsnokság építése is folyamatban van, ahol a Nemzetközi Törzs, a Nemzetközi Katonai Törzs, az Ügynökségek és a delegációk is helyet kapnak majd. A várhatóan 2016-ra elkészülő új helyszín csökkenteni fogja az épületek környezetre gyakorolt terhelését és optimalizálja az energiafelhasználást is.
Partnerkapcsolatok
20 évvel ezelőtt a Szövetség a Partnerség a Békéért és a Mediterrán Dialógus (Mediterranean Dialogue) révén először igyekezett formalizálni a partnerekkel folytatott gyakorlati és politikai együttműködés előmozdítását. Mára a partnerekkel való kooperáció a NATO egyik alapvető feladatává vált. 2014-ben a nemzetközi események ismét demonstrálták a Szövetség partnerkapcsolatainak fontosságát és azok erősítésének szükségességét.
Együttműködési képesség
Köszönhetően annak, hogy nem csak a NATO-tagállamok, hanem a különböző partnerségi programokban résztvevő országok is jelentős mértékű pénzügyi erőforrásokkal, élőerővel és eszközökkel támogatják Szövetség által vezetett műveletek, a NATO nagyobb hatékonysággal tudja ellátni feladatát.
Az együttműködésen keresztül szerzett tapasztalatok és ?know-how? segítségével hívta életre a szövetség 2014-es csúcstalálkozóján a Partnerségi Interoperabilitási Kezdeményezést (Partnership Interoperability Initiative), amelynek köszönhetően a NATO immár egy sokkal fókuszáltabb, intézményesített keretek között folytathatja a partnerországokkal megkezdett munkát. A kezdeményezés egyik kulcseleme az az Interoperabilitási Platform (Interoperability Platform), ami megadja a 24 partner- és 28 szövetséges országnak a keretet az interoperabilitás fejlesztéséhez szükséges párbeszéd és közös munka megvalósításához.
Az interoperabilitás fontossága. (Forrás: nato.int)
Mivel az interoperabilitás növelése túlmutat a terepen való gyakorlati együttműködésen, az oktatás és a képzések kiemelt figyelmet kapnak. Ezt hivatott biztosítani Védelmi Oktatásfejlesztési Program (Defence Education Enhancement Programme, DEEP), amely a szellemi együttműködésre helyezi a hangsúlyt 12 partnerország (Afganisztán, Örményország, Azerbajdzsán, Georgia, Irak, Kazahsztán, Mauritánia, Moldova, Mongólia, Szerbia, Ukrajna, Üzbegisztán) részvételével. 2014-ben Ukrajnával volt a legintenzívebb az együttműködés, amelynek során a NATO többek között különleges tanácsadókkal segítette az ország katonai oktatásának reformját.
Védelmi és biztonsági kapacitásnövelés
A védelmi és biztonsági kapacitásnövelést célzó kezdeményezés (Defence and Related Security Capacity Building Initiative) erősíti a már meglévő partneri kapcsolatokat, továbbá összefogja a védelmi képességek és a helyi erők fejlesztése, valamint a védelmi szektor reformját, a nemzeti biztonsági architektúrát és a védelmi tervezési rendszert érintő tevékenységek közti együttműködést. Annyiban különbözik a többi, hasonló kezdeményezéstől, hogy elsősorban rövidtávú, a stabilitás elérését célzó erőfeszítésekre fókuszál. Jelenleg Grúziával, Jordániával, és Moldovával folyik a közös munka, de 2014 végén Irak is jelezte részvételi szándékát. A kezdeményezés fontosságát jól mutatja, hogy a NATO főtitkár-helyettese ezentúl a programért felelős különleges koordinátori feladatokat is ellátja.
Ukrajna
A válság kitörése óta a NATO támogatja Ukrajna szuverenitását, függetlenségét és területi integritását az ország és az euro-atlanti térség biztonsága érdekében. Az erős politikai támogatás megnyilvánulása ? és egyben jelentőségteljes üzenet – volt, hogy a walesi csúcstalálkozó keretében a NATO állam- és kormányfői találkoztak Petro Poroshenko ukrán elnökkel. Az 1997-ben megkötött Megkülönböztetett Partnerség (Distinctive Partnership) szellemében a válság eszkalálódása folyamán a NATO rövid- és hosszú távú akciókkal a gyakorlatban is folyamatosan támogatta Ukrajnát.
Nyitott ajtók
Jelenleg négy ország aspirál NATO-tagságra: Bosznia és Hercegovinának még számos reformot kell végrehajtania, Grúzia esetében pedig olyan lépések megtételére van szükség, amelyek magukba foglalják a védelmi képességek és az interoperabilitás erősítését, valamint az oktatás és képzés fejlesztését, hogy az ország megfelelően felkészülhessen a jövőbeni tagságra. Macedónia esetében továbbra is fennáll az ország nevével kapcsolatos rendezetlen probléma, Montenegrót illetően pedig egy ?intenzív és fókuszált párbeszéd? beindításáról állapodtak meg, melynek során a még függőben lévő kérdésekre próbálnak meg megoldást találni. A folyamat értékelése legkésőbb 2015 végén várható, a Szövetség ekkor dönt arról, hogy meghívja-e Montenegrót tagjai sorába.
Partneri kapcsolatok világszerte
A Szövetség partneri kapcsolatai átszövik a világot: Japán 2014-ben az ázsiai és csendes-óceáni régió országai közül ötödikként csatlakozott az Egyéni Partnerségi és Együttműködési Programhoz (Individual Partnership and Cooperation Programme, IPCP), amely a katasztrófa-elhárítás, a kibervédelem, a kalózkodás elleni küzdelem és az interoperabilitás kérdéskörére fókuszál. A Szövetség a térség más országaival is folytat párbeszédet: Kínával elsősorban az olyan közös témák kerülnek megvitatásra, mint Afganisztán és a kalózkodás jelentette fenyegetés.
A NATO 2012-ben létesített partnerségi kapcsolatot Irakkal a biztonsági erők hatékonyságának növelésére, amely az Iszlám Állam nevű terrorszervezet előretörésével egyre kiemeltebb figyelmet kapott. Ennek eredményeképpen az iraki kormány kérésére a Szövetség további támogatás nyújtását fontolgatja a védelmi és biztonsági kapacitásnövelést célzó kezdeményezés keretében.
Emellett a NATO és partnerországai folytatták azon akadályok lebontását, amelyek nehezítik a nők aktív részvételét a konfliktusok megelőzésében és kezelésében, valamint a békeépítés folyamata során, továbbá olyan irányelveket dolgoztak ki, amelyek a konfliktus sújtotta térségekben csökkentik a nők ellen elkövetett erőszak minden formájának kockázatát. A probléma kezelésének fontosságát jól mutatja, hogy 2014-ben létrehozták a NATO főtitkár egyenjogúsági kérdésekért felelős megbízottjának posztját.
A www.biztonsagpolitika.hu ? Biztonságpolitika Portál fejlesztését a NATO Public Diplomacy Division, működtetését a Magyar Atlanti Tanács és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem támogatja.
A Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében ?Kelet-Közép-Európa szerepe a NATO kollektív védelmi rendszerében? címmel tartott előadást Kovács István, Magyarország korábbi NATO nagykövete és Prof. Dr. Szenes Zoltán vezérezredes 2015. április 29-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző karán.
Tekintettel a közelgő NATO Parlamenti Közgyűlés májusi, Budapesten megrendezésre kerülő ülésére, valamint a NATO külügyminisztereinek találkozójára, az előadók röviden bemutatták többek között a szervezet munkájának gyakorlati oldalát, valamint a jelenlegi és a jövőben várható azon kihívásokat, amelyekkel a NATO-nak szembe kell néznie.
Kovács István a tagállamok NATO-n belüli érdekérvényesítő képességének lehetőségeit tekintve kifejtette: az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének működésében az egyéni érdekek helyett a kollektív védelmi képességek fejlesztésén és közös politika megalkotásán van a hangsúly, így véleménye szerint a tagállami és a regionális ?lobbizás? jóval kisebb jelentőséggel bír.
Megerősíti ezt az a tény is, hogy a 28 tagállam csak egyhangú szavazással dönthet a NATO előtt álló kérdésekben. Formális módon tehát kis csoportos együttműködés a tagállamok között nem jellemző, azonban a kötetlenebb tárgyalási lehetőségeket ? például a havonta vagy másfél havonta megrendezésre kerülő ebédek ? a legtöbb tagország diplomatái támogatják, hisz ezek jó lehetőséget biztosítanak egy konfliktus vagy probléma több, különböző háttérrel ? legyen az politikai vagy földrajzi adottság ? rendelkező ország szemszögéből való megvizsgálására.
Az előadó ezt követően kitért a NATO bővítésének lehetőségeire és az ezzel járó nehézségekre. Kiemelte azonban, hogy a NATO nem csupán a saját tagországai védelmére koncentrál, hiszen az utóbbi időszakban jelentősen kitágult a feladatköre, így többek között hangsúlyossá vált a klasszikus szembenállás újbóli feléledésének megakadályozása, a terrorizmus elleni küzdelem, valamint a tömegpusztító fegyverek proliferációjával szembeni fellépés.
Az Oroszország által tanúsított agresszív magatartást vizsgálva kiemelte, hogy napjainkban a NATO előtt álló egyik legnehezebb feladat a keleti kapcsolatainak fenntartása oly módon, hogy eközben ne veszítse el szavahihetőségét a világ előtt, és szükség esetén megfelelő elrettentő erőt tudjon felmutatni Oroszországgal szemben. Kovács István szerint Putyin vezetése alatt rengeteget változott az orosz politika, amelyet a NATO jelenlegi formájában nem tud eredményesen kezelni. Jelen körülmények között ugyanis a kapcsolatok elmélyítését nem engedheti meg magának, azonban ezek leépítése is komoly hátrányokkal járna.
Kovács István a NATO elismertségével kapcsolatban kiemelte, hogy a folyamatosan változó körülményekhez történő ? időnként ugyan viszonylag lassú, de összességében ? eredményes alkalmazkodásnak köszönhetően a Szövetség világszinten is nagy tiszteletnek örvend.
Magyarország korábbi NATO nagykövete az előadása végén hangsúlyozta, hogy bár Európában erősödtek az Egyesült Államok dominanciáját ellenző vélemények, a tagállamok számára még mindig egyértelműen a NATO jelenti biztonságuk szavatolásának leghatékonyabb keretét. Az előadó szerint annak ellenére, hogy hazánk védelmi képességek terén számos hiányossággal rendelkezik, a haderőnk méretéhez képest nagymértékű missziós szerepvállalásunk és magas színvonalú szakmai hozzájárulásaink következtében Magyarország a szervezet hasznos tagjának bizonyul, és a NATO tagságunk legitimitása a csatlakozásunkat megelőző népszavazás eredményeként itthon sem kérdőjeleződik meg.
Az előző előadóval egyetértve Szenes Zoltán is kiemelte a kollektív védelem jelentőségét. Ennek szerepe már az Oroszország és Grúzia közötti 2008-as háborút követően megnövekedett, viszont hangsúlyozottan a Krím-félsziget megszállása és a Kelet-Ukrajnában folyó harcok miatt került napirendre, hiszen ezt követően az Oroszország és a NATO közötti háború lehetősége ismét visszatérő témává vált.
Az előadó nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy habár egyes konfliktusok globálisnak tűnnek, mégsem egyformán érintik a tagállamokat, és a fenyegetettség szintje (amely nagyban függ többek között annak intenzitásától, földrajzi közelségétől, képességektől és a szándékoktól) nagymértékben befolyásolja az adott konfliktusról kialakított képet. A déli tagországok az ukrán válság helyett a számukra nagyobb problémát jelentő menekülthelyzetet helyezik előtérbe, ugyanakkor a kelet-közép-európai tagállamok biztonságpercepciója is eltérő, hiszen míg a balti államok, Lengyelország és Románia számára egyértelműen egy esetleges orosz agresszió számít a legfőbb veszélynek, addig többek között Szlovákia már kevésbé tekint fenyegetésként Oroszországra. Hazánkat a legtöbb fenyegetés délről és keletről éri, ami egyrészt köszönhető az egyre agresszívabb orosz magatartásnak, másrészt az Iszlám Állammal kapcsolatban álló merénylőknek. Mindezekből jól tükröződik, hogy a NATO működtetésének művészete éppen a különféle biztonságpercepciókkal bíró tagállamok érdekeinek érvényesítése közötti egyensúlyozásban rejlik.
Elsősorban a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásoknak köszönhető, hogy a NATO felelősségi területe a korábbi gyakorlattal ellentétben már nemcsak szigorúan az euro-atlanti térségre, illetve annak közvetlen környezetére korlátozódott, hanem kiterjedt a nemzetközi szinten jelentkező kihívások és fenyegetések 5. cikkelyen túli műveletek és többnemzeti kontingensek keretében történő kezelésére is. A 2014-es év eseményei azonban alapvető mértékben változtatták meg az euro-atlanti térség biztonsági környezetét, amely ismét szükségessé tette az 5. cikkelyhez fűződő feladatok szerepének növelését. Ennek érdekében a walesi csúcstalálkozón elfogadták a Készenléti Akciótervet, amely többek között új szervezeti egységek, hadgyakorlatok és a védelmi tervek felülvizsgálata útján kilátásba helyezte a kollektív védelem fejlesztését abból a célból, hogy a jelenlegi „műveleti NATO-ból” a kollektív védelmi feladatok minél hatékonyabb ellátására képes „készenléti NATO” jöhessen létre.
Szenes Zoltán előadásában kitért arra is, hogy a missziós részvételből fakadó kötelezettségek a hazánkhoz hasonló, korlátozott képességekkel bíró kis országok számára mindig nagy kihívást jelentenek. Ebből fakadóan a Magyarország által felvállalt és a közeljövőben realizálódó feladatok (a balti államok és Szlovénia légterének védelme, az észak-iraki misszió, valamint a Visegrádi Harccsoportban történő részvétel) amellett, hogy magas kockázatot jelentenek, és jelentős erőforrásokat vonnak el, gondos tervezést és megfeszített munkálatokat is igényelnek. A különféle kötelezettségek és terhek mellett azonban megkérdőjelezhetetlen, hogy hazánk missziós szerepvállalása többek között NATO tagságunk elismertségnek szempontjából is hasznos, és fontos előrelépést jelent képességeink NATO követelményeinek megfelelő szintre történő fejlesztésében is.
Az előadó emellett felhívta a figyelmet a NATO északi és déli tagállamai közötti választóvonal ismételt megjelenésére, amely kapcsán Magyarország helyzete különösen érdekesnek számít. A NATO-csatlakozás idején is nagy fejtörést okozott annak megállapítása, hogy hazánknak vajon a szervezet déli, vagy inkább az északi struktúrájához lenne-e érdemesebb tartoznia. Végül a déli rendszerhez történő integrációról született döntés, viszont az elsősorban északi tagállamok hozzájárulásaiból felépülő nagyon magas készenlétű erőben (Very High Readiness Joint Task Force ? VJTF) való magyar részvétel, és a NATO Székesfehérvárra települő parancsnoki koordinációs központja is azt jelzi, hogy hazánk a Szövetség északi szárnyával szintén szoros kapcsolatokat ápol.
Az összefoglalót írta: Pákozdi Nóri
A Magyar Hadtudományi Társaság Biztonságpolitikai Szakosztálya, a Nemzetbiztonsági Szakosztály, valamint a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében 2015. április 29-én Törökország biztonságpolitikája címmel dr. Fenyves Péter nyugállományú ezredes, egykori ankarai véderő-, katonai és légügyi attasé tartott előadást az Egyetem Tudós Kávézójában.
Az előadás során átfogó képet kaphattunk a Törökország biztonságát érintő tényezőkről. Az előadó egy általános ismertetéssel kezdte, amelynek során beszélt a jelenlegi török bel- illetve külpolitikai, valamint gazdasági helyzetről. Kiemelte többek között a június 7-én esedékes törökországi országgyűlési választások kimenetelének jelentőségét. A kurd Demokrata Néppártnak (HDP) ugyanis a közvélemény-kutatások szerint először lehet esélye arra, hogy átlépje a parlamentbe jutáshoz szükséges 10%-os küszöböt. Ez azonban fenyegetné a jelenlegi kormánypárt, az AKP abszolút többségét a törvényhozásban, amely így koalíciós kormányzásra kényszerülhet.
A biztonságpolitika témakörére áttérve az előadó megemlítette, hogy Törökország saját meghatározása szerint egy meglehetősen nagy kiterjedésű területen, az afro-eurázsiai térségben helyezkedik el, ahol egyfajta ?multiregionális? hatalomnak tekinti magát, és hivatalosan deklaráltan is vezető szerepre törekszik. A biztonságot leginkább fenyegető tényezők közé a törökök elsősorban a terrorizmust, a tömegpusztító fegyvereket, valamint a nemzetközi szervezett bűnözést sorolják; prioritásként pedig többek között a NATO- és EU-tagságot, vagy az ENSZ BT nem állandó tagságának elnyerését emelhetjük ki. Ezt követően szó esett a török hadsereget az elmúlt években ért változásokról (például a létszám csökkentése hatszázezer főre; Ergenekon-ügy) és tervekről (például a Göktürk 3 megfigyelő műhold projekt folytatása; nemzeti lövészfegyver kifejlesztése).
A nemzetközi környezetet elemezve az előadó kitért a legfontosabb államokkal, így Görögországgal, Oroszországgal, Egyiptommal, Szíriával, Iránnal, Izraellel, Kínával, Pakisztánnal, Azerbajdzsánnal, Bosznia-Hercegovinával, illetve az Egyesült Államokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatokra. Végezetül a hallgatóság kérdéseire válaszolva röviden beszélt Törökországnak az Iszlám Állammal szembeni ambivalens viszonyáról is.
A 2015. február 15-én megrendezett második minszki tárgyalásokat követően sokan úgy gondolták, hogy a szeparatisták által ellenőrzött kelet-ukrajnai régióban tartóssá válhat a harcokat felváltó tűzszünet. Az egyezmény elrendelte, hogy mindkét fél a 100 mm feletti űrméretű tüzérségi eszközöket a frontvonaltól számított mintegy 50 km-es távolságra, a 122 mm-es rakéta-sorozatvető rendszereket 70 km-es távolságra, végül az ennél nagyobb hatótávolságú és kaliberű nehéz rakéta-sorozatvető rendszereket 140 km-es távolságra vonja vissza, melynek végrehajtását az EBESZ és a háromoldalú kontaktcsoport megfigyelői ellenőrizték. A tűzszünet azonban nem bizonyult tartósnak, mivel március 27-én, egy csaknem két hónapnyi békésebb időszakot követően ismét kiújultak a harcok, melynek köszönhetően Sirokino városánál egy ukrán katona életét vesztette és további hat megsebesült. Az EBESZ speciális megfigyelő missziójának (SMM) vezetője Ertugrul Aspakan az eset kapcsán csalódottságának adott hangot és követelte, hogy mindkét fél haladéktalanul hagyjon fel az erőszakos cselekedetekkel. ,,A minszki egyezmény rendelkezései ellenére a felkelők 120-122 mm feletti űrméretű fegyvereket vetettek be a harcok során? ? állította Olekszandr Motuzjanik ukrán katonai szóvivő. Ezen túlmenően a szóvivő kiemelte, hogy az oroszok által küldött további 23 segélyszállítmány illegálisan lépte át az országhatárt, s Oroszország ezeken keresztül biztosít fegyvereket és utánpótlást a szeparatista erők számára.
Az újból fellángolt harcok kapcsán kiemelendő, hogy azok a normandiai négyek berlini találkozóját megelőzően robbantak ki ismételten. Oroszország, Ukrajna, Franciaország és Németország képviselői április 13-án, Berlinben gyűltek össze, hogy megvitassák a kelet-ukrajnai helyzetet. A találkozón résztvevők aggodalmukat fejezték ki a hétvégén lezajlott harcok ? különösen a nehézfegyverek Sirokino közelében történő bevetése és a donyecki repülőtérnél vívott heves összecsapások ? miatt. A német külügyminiszter Frank-Walter Steinmeier kiemelte, hogy a minszki egyezmény ellenére a térség biztonsági helyzete továbbra sem javult, s a fegyverszünet törékeny maradt. A külügyminiszterek a harcok azonnali leállítására szólították fel a szemben álló feleket, felhívva a figyelmet a politikai párbeszéd megkezdésének szükségességére. A hosszas egyeztetést követően a négyek szorgalmazták, hogy a szemben álló felek hajtsák végre a nehézfegyverek kivonását, amelybe mostantól beletartoznak a 100 milliméternél kisebb űrméretű tüzérségi eszközök és aknavetők, valamint a harckocsik is. A megállapodás értelmében az eszközök kivonását és a tűzszünet betartását továbbra is az EBESZ missziója fogja felügyelni. Mindemellett a diplomaták sürgették a konfliktus politikai, humanitárius és gazdasági megoldását segítő munkacsoportok felállítását, melyek hozzájárulnának a szemben álló felek közötti párbeszéd megindulásához.
A berlini megbeszéléseket követően a harcok tovább folytatódtak, április 16-án az orosz hírforrások szerint a Donyecki Népköztársaság (DNK) fegyveres erői sikerrel verték vissza az ukrán önkéntes zászlóaljak által ? a donyecki repülőtér és Szpartak település közelében ? indított betörési kísérletet, melyben több száz ukrán katona sebesült meg és vesztette életét. Az elmúlt hét folyamán a harcok elsősorban a Gorlovka-Donyeck-Peszki-Szpartak, illetve a Mariupolhoz közel fekvő Sirokino térségére korlátozódtak. A szeparatisták elsősorban kis csoportokban ? gerilla hadviselést folytatva ?, 10-15 fővel hajtják végre műveleteiket, amelyeket általában aknavető gránátokkal és különböző harcjárművekkel támogatnak. Az EBESZ értesülései szerint, az ukrán fegyveres erők és a DNK erői mellett, egy ismeretlen harmadik entitás provokálta a feleket.
A DNK vezetője Alekszandr Zaharcsenko közölte, hogy Mariupol a szeparatisták kezére fog kerülni, mindez szerinte csak idő kérdése. Zaharcsenko úgy nyilatkozott, hogy a DNK- elég erővel rendelkezik a város körülzárásához: ?23000 katona tartozik a közvetlen irányításom alá és további 30000 áll készenlétben?. Az ukrán források szerint a szeparatista erők tevékenysége folyamatosan növekszik a térségben, a frontvonal mentén páncélozott harcjárművek és harckocsik mozgását figyelték meg, Jenakijeve és Gorlovka irányába.
Mindez arra enged következtetni, hogy a közeljövőben várhatóan újra fellángolnak a harcok, miután a csaknem két hónapig tartó tűzszünetet mindkét fél a további harcokra történő felkészüléssel és erőinek átcsoportosítására használta fel. Az ukrán hadsereg várhatóan a donyecki repülőtér visszaszerzése érdekében fog támadást indítani, míg a szeparatisták megpróbálják körülzárni Mariupolt.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
A fenti kép forrása: http://mediarnbo.org/2015/04/18/map-the-situation-in-the-eastern-regions-of-ukraine-18-04-15/?lang=en
A Biztonságpolitikai Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt következő rendezvényére, melynek címe:
„Északkelet-Ázsia biztonsága orosz-kínai-japán-amerikai
Előadó: Dr. Böröcz László, nemzetközi kapcsolatok szakértő
Időpont: 2015. május 4. – 17:00
Helyszín: NKE-HHK IMO épület, 2. emelet, konferenciaterem
További információ: https://www.facebook.com/events/891755560867107/
A Biztonságpolitikai Szakkollégium tavaszi haditechnikai kurzusa keretében 2015. április 22-én 15:00 és 17:00 között Dr. Hegedűs Ernő mk. őrnagy tartott előadást a tagság számára a légideszant csapatok haditechnikai eszközeinek műszaki és alkalmazási kérdéseiről. Az előadó a bevezetőben kitért arra, hogy a 20. század során komoly fejtörést okozott a hadviselésben az a jelenség, amit a tűzerő-mozgékonyság olló kinyílásaként is nevezhetnénk, vagyis a katonai alakulatok tűzereje egy idő után sokkal gyorsabban növekedett, mint a mozgékonyságuk. A probléma áthidalásának egyik legfontosabb, és a mai napig hatékonyan alkalmazott módja, ha a szárazföldi erők mozgékonyságát hagyományos értelemben nem ehhez a haderőnemhez tartozó eszközökkel növelik meg, vagyis légideszant csapatokat hoznak létre.
A légideszant képességek kifejlődése az 1930-as években kezdődött el, viszont ebben az időszakban még számos kiforratlan eszköz és eljárás jelent meg. A légideszant robbanásszerű fejlődése az 1939 és 1945 közötti időszakra tehető, hiszen a szóban forgó alakulatok a II. világháború alatt nagyszámú hadműveleti és harcászati szintű műveletet hajtottak végre. Ezt követően viszont a fegyvernem bizonyos mértékű hanyatlása volt tapasztalható, ami elsősorban az egyre fejlettebb légvédelmi fegyverrendszereknek és radaroknak volt köszönhető, hiszen ezek megakadályozták, hogy a csapatokat merevszárnyú szállító repülőgépek révén az ellenség mögöttes területére juttassák. A II. világháborút követő pár évtizedes visszaesés ellenére azonban elmondható, hogy a légideszant ismét felfelé szálló ágban van. A fegyvernem fejlődése szempontjából gyakorlatilag már a vietnámi háború is nagy előrelépést jelentett, hiszen itt az amerikaiak már tömegesen alkalmazták a helikoptereket, amelyek lehetőséget biztosítanak a csapatok viszonylag kis magasságon a műveleti területre történő kijuttatására. Napjainkban pedig az amerikai V-22 Osprey billenőrotoros katonai konvertiplánt lehet a légideszant új fejlődési irányának hírnökeként emlegetni.
A fejlődésnek köszönhetően a légideszant műveletek az 1980-as évekre már ismét összemérhetőkké váltak a II. világháborúban tapasztaltakkal. A pályaív szemléltetése érdekében az előadó összehasonlította egymással többek között az 1944-es normandiai, az 1979-es afganisztáni, az 1991-es, 1992-es és a 2003-as iraki, valamint a 2001-es afganisztáni légideszant műveleteket.
A fejlődés ellenére megfigyelhető, hogy a közelmúltban már nem növekszik a különböző szállító repülőgépek és helikopterek által a műveleti területre kijuttatott haditechnikai eszközök mennyisége. A jelenség viszont elsősorban nem a technikai korlátoknak köszönhető, hanem annak, hogy a mai katonai műveletek abszolút értelemben kevesebb élőerőt és haditechnikai eszközt mozgatnak meg. Emellett az Egyesült Államok és a hozzá hasonlóan fejlett légideszanttal rendelkező államok esetében már olyan szintet ért el a gépesítettség és az egyéb eszközökkel való ellátottság, hogy a továbbiakban már nincs is értelme tovább növelni a kijuttatandó eszközök mennyiségét.
A beszámolót írta: Agócs Endre
A kép forrása: http://www.channelnewsasia.com/image/840432/1393981322000/large16x9/768/432/china-s-military-show-off.jpg, a letöltés dáuma: 2015. április 25.
A Kínai Népköztársaság az elmúlt évtizedek politikai és gazdasági átalakulásának köszönhetően mára elfoglalta ? az ENSZ alapokmánya által kijelölt ? helyét a világ vezető hatalmai között. Az 1970-es években kezdődő dinamikus gazdasági fellendülés egy meglehetősen alacsony szintről indult, ezért az éves szinten rendre tíz százalék feletti GDP növekedés mellett is több évtizedre volt szükség ahhoz, hogy az ország megközelítse a fejlett világ gazdasági színvonalát. Mára azonban kijelenthető, hogy a Kínai Népköztársaság Földünk egyik legerősebb és legnagyobb gazdasággal rendelkező országa, amelyet népessége és területe is alkalmassá tesz arra, hogy meghatározó szerepet töltsön be a világpolitikában. Ahhoz azonban, hogy Kína globális hatalomként is hitelesen tudjon fellépni először regionális konfliktusaiban kell tudnia kamatoztatni megnövekedett erejét és befolyását. A tanulmány célja, röviden bemutatni a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (KNFH) hagyományos erőinek modernizációs folyamatát, amely alapvetően változtatja meg a XX. században kialakult erőviszonyokat. Fontos megjegyezni, hogy Kína katonai költségvetésével és fegyveres erőivel kapcsolatban teljes mértékben hiteles adatok nem érhetőek el, így a tanulmány elkészítése során az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának a Kongresszus számára készített jelentéseire támaszkodok, amelyek részben hírszerzési információk alapján kerülnek összeállításra.
A Kínai Népi felszabadító Hadsereg diszlokációja
Kínának jelenleg a régió négy államával van a konfliktus veszélyét is magában hordozó territoriális vitája, Japánnal, a Fülöp-szigetekkel, Vietnámmal és Tajvannal. A legérzékenyebb pont természetes módon Tajvan, amely felett Peking bár nem rendelkezik gyakorlati szuverenitással, a hivatalos retorika szerint a sziget a kínai tartományok egyike. Bár a Kínai Kommunista Párt jelenlegi főtitkára, Hszi Csin-ping folytatja elődjének békülékeny hangnemét, továbbra sem lehet kizárni, hogy a jövőben fegyveres összeütközés bontakozzon ki a sziget feletti hatalomért. Mindezt alátámasztja a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg erőinek diszlokációja is, mivel a támadó képességek jelentős része a Tajvannal szomszédos Nanjing és Guangzhou hadi körzetekben található. Az első ábra a légierő és a haditengerészeti bázisok elhelyezkedését mutatja, szemléltetve a fent említett két körzet stratégiai fegyverekkel való ellátottságát. A sziget elleni esetleges hadműveletek szempontjából meghatározó stratégiai légi szállító- és csapásmérő képességek jelentős része, illetve a haditengerészet keleti flottájának parancsnoksága is Tajvan közvetlen közelében található.
1. ábra A kínai haderő légi és tengeri komponensének diszlokációja (1)
A második ábrán a Tajvannal határos katonai körzetekben található szárazföldi és rakétacsapatok kerülnek illusztrálására, amelyek szintén jelentős koncentrációban vannak jelen. A szárazföldi erők fenyegető erejének hangsúlyt adnak a rendszeres partraszálló gyakorlatok, mint például a 2013-ban megrendezett ?Mission Action? hadgyakorlat, amelynek során nagyszabású partraszálló műveletet gyakorolt a hadsereg, teljes összhaderőnemi támogatással (ez Tajvan mellet Japán számára is üzenet értékű volt a Szenkaku-szk kapcsán). Az egyénileg szervezett gyakorlatok mellett Kína szövetségeseivel közösen is demonstrálja képességeit, ilyen volt például az Oroszországgal 2014 márciusában közösen tartott haditengerészeti gyakorlat, amelynek második felvonását idén bizonyosan megrendezik, de az együttműködés állandósulása is várható.
2. ábra Szárazföldi és rakétacsapatok Nanjingban és Guangzhouban (2)
A rakétacsapatoknak nem csak a két vizsgált körzetben van meghatározó szerepe, hiszen Kína ? deklarált atomhatalomként ? elrettentő erejének szimbólumaiként tekint rájuk. Territoriális konfliktusok esetén azonban a követeléssel fellépő állam birtokában lévő nukleáris fegyverek hasznossága elenyésző, mivel a terület teljes elpusztítása nyilvánvalóan nem lehet kitűzött politikai cél. Ha azonban a védekező állam jut atomfegyverhez, az teljes mértékben képes megváltoztatni az erőviszonyokat, mivel e fegyverek elrettentő ereje gyakorlatilag kizárja a fegyveres összeütközés lehetőségét (ld.: Pakisztán és India esetét). A kelet-ázsiai térségben hivatalosan Kína az egyedüli atomhatalom, azonban Észak-Korea bizonyítottan rendelkezik nukleáris fegyverrel. Dél-Korea és Japán magas technológiai színvonalukból kifolyólag minden bizonnyal képesek lennének rövid idő alatt önerőből is nukleáris fegyvert létrehozni, azonban esetükben ennek nincs társadalmi támogatottsága, részben az USA-val való védelmi megállapodásaik miatt.
A hagyományos erők fejlesztése
Kína számára tehát regionális céljainak elérése érdekében elsősorban hagyományos erőinek fejlesztésére kell törekednie, globális nagyhatalmiságának bizonyításához pedig az interkontinentális ballisztikus rakéták és az egyéb erőkivetítő képességek járulnak hozzá.[1] Ez a kettősség érezhető a fegyverkezési politikán is, azonban Kína is követi azt, az egész világban tapasztalható trendet, hogy a hagyományos erők fejlesztésének fontossága megelőzi a ? használatra vitatottan alkalmas ? nukleáris erőkét. Elsőként kell szót ejteni a kínai rakétatechnológiáról, amely még az amerikai védelmi minisztérium közleménye szerint is a világ élvonalába tartozik.[2] 2013-ban a második tüzérség (Kína rakétacsapatai) nagyjából ezer darab rövid hatótávolságú ballisztikus rakétát, és számos közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát állított hadrendbe, amelyek hagyományos robbanófejek szállítására is alkalmasak. A közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták által a Tajvan szigetén túli távolabbi célpontok is elérhetőek, akár a Japánnal való konfrontációt magában hordozó Szenkaku-szigetek is.
Az utóbbi években állították hadrendbe a CSS5-Mod5 (DF-21D) szárazföldi telepítésű, hajók elleni közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát, amely képes a nagyobb méretű hajókat ? beleértve a repülőgép-hordozókat is ? támadni. A repülés közbeni manőverezésre is képes DF-21D hatótávolsága hozzávetőlegesen 1500 km. A második tüzérség alárendeltségébe tartoznak továbbá a nukleáris robbanófejek hordozására is alkalmas interkontinentális ballisztikus rakéták. Ezek közül az elmúlt években hadrendbe állt DF-31A (CSS10-Mod2) típusú interkontinentális ballisztikus rakéta hatótávolsága megközelíti az 11200 km-et, így képes az USA közel teljes kontinentális területét lefedni.
3. ábra: Rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták hatásköre Taivan viszonylatában
A kínai rakétatechnológia gyenge pontja a légvédelem, azonban mivel anyagi források tekintetében meglehetősen szabadon mozog a kínai haderő, sikerült ezt a lyukat is betömni. Először Oroszországtól vásároltak korszerű ? S-300-as ? légvédelmi rakétakomplexumot, ezt követően került kifejlesztésre a ? kísértetiesen hasonló ? kínai HQ-9 típusú légvédelmi rendszer. 2015. április 14-én került be a világsajtóba, hogy Oroszország a világon elsőként Pekingnek adta el csúcstechnológiásnak számító s-400-as légvédelmi rakétakomplexumát, a szerződés részletei és a darabszámok egyelőre nem ismertek. A korábbi évek alatt került kifejlesztésre egy új kínai légvédelmi rakétakomplexum, amely a HQ-19 nevet kapta és meglepő hasonlóságot mutat az orosz S-400-assal. Mindebből látszik, hogy a kínai ipari kémkedés tehát továbbra sem elhanyagolható az ázsiai ország technológiai fejlesztéseiben.
A szárazföldi erők tekintetében is ütemes fejlődés figyelhető meg, amelyben fontos szerepet játszik a gyors reagálási képesség és a minél szélesebb körű bevethetőség megteremtése illetve továbbfejlesztése. Kína igyekszik haderejét a modern haderők technológia szintjére emelni, ezért a haderőnemek közti együttműködést és a hatékony vezetést segítő kommunikációs és informatikai rendszerek felállítása folyamatban van. A KNFH elektronikai hadviselési képessége is kiépítés alatt áll, de emellett a katonák felszerelése és technikai eszközökkel való ellátottsága is folyamatosan javul. 2012-ben került hadrendbe a Z-19 típusú, saját fejlesztésű felderítésre és csapásmérésre is alkalmas helikopter, amelyet nagyobb méretű és tűzerejű, 2009-ben bemutatott társához, a Z-10-eshez hasonlóan a szárazföldi haderőnem légi komponensében alkalmaznak. Az elmúlt években a csapatlégvédelem is komoly fejlesztésen ment keresztül, több új ? saját fejlesztésű illetve Moszkvától vásárolt ? rakétás és csöves eszköz is rendszeresítésre került (pl.: PGZ-07). A kínai hadiipar harckocsik tekintetében is egyre újabb fejlesztésekkel áll elő, mint a 2001-ben bemutatott Type 99, vagy a 2012-ben elkészült VT-2 és MBT-3000.
A kínai légierő 330.000 fős létszámával, és 2800 eszközt számláló (az UAV-kat nem számolva) gépparkjával a világ harmadik legnagyobb ilyen típusú szervezete. A nagyjából 2800 repülő eszközből 1900 darab harci alkalmazású, amelyből 600 frissen beszerzett, vagy modernizált. Látható, hogy a légierő még nagy számban alkalmaz második és harmadik generációs eszközöket, azonban a következő néhány évben ez várhatóan megszűnik, és az eszközpark jelentős része minimum negyedik generációs lesz. Ennek megvalósítása érdekében jelenleg is folynak a tárgyalások Moszkvával, amelyek célja, hogy Kína licensz alapján gyárthasson SZU-35-ös vadászbombázókat. A nemzetközi közvélemény által leginkább ismert fejlesztés az amerikai mintára készült J-20 illetve J-31, amelyek tesztfázisban lévő ötödik generációs vadászgépek. Stratégiai bombázók terén továbbra is 1950-es évek második felében kifejlesztett Tu-16-os másolata, a H-6 van rendszerbe állítva, azonban ennek fejlesztése folyamatos, a H-6G például légi utántöltésre is alkalmas. Jelenlegi legfrissebb típusváltozata a H-6K, amely új motorjának köszönhetően nagyobb hatósugárral rendelkezik, fegyverzete pedig hat darab, nukleáris robbanófej szállítására is alkalmas levegő-föld típusú cirkáló rakéta. A doktrínaváltást, és a nyugati példa követését jelzi, hogy nemcsak a harci képességek fejlesztése figyelhető meg, hanem rendszeresítésre kerültek a légi vezetés-irányítási pontként is használható repülőgépek.
A kínai haditengerészet Ázsia legnagyobb flottája, körülbelül 77 felszíni, 60 tengeralattjáró, 55 kétéltű és 85 kisebb rakétanaszád egységgel. Hajói egyre gyakrabban járőröznek mind távolabbi vizeken az Atlanti- és a Csendes-óceánon. Az erőkivetítési képesség egyik kulcs eleme a repülőgép-hordozó, amelyből jelenleg egy teljesít szolgálatot, de továbbiak ? immár saját fejlesztésű – hadrendbe állítása is várható, előreláthatólag a 2020-as évek elején. Másik fontos elem a nukleáris tengeralattjáró, amely képesség szintén most kerül kiépítésre. Jelenleg három darab JIN (Type 094) osztályú tengeralattjáró van hadrendben, további öt darab legyártása után válik teljessé a flotta, előreláthatólag 2020 körül. A JIN osztályú tengeralattjáró a szintén új fejlesztésű JL-2 tengeralattjáró fedélzeti ballisztikus rakétával van felszerelve, amelynek becsült hatótávolsága 7.400 km. A tengeralattjáró erők zöme továbbra is dízel hajtású, ilyenek az Oroszországtól vásárolt Kilo osztályú (13 db), valamint a saját fejlesztésű Song (13 db) és Yuan (12) osztályú egységek. Az új felszíni hajók rendszerbe állítása is folyamatos, azok fejlesztése igazodik a hadsereg stratégiai igényeihez. Erre jó példa a 2012-ben hadrendben állított Jingdao korvett osztály, amelyből jelenleg kilenc teljesít szolgálatot, és speciálisan a Dél-kínai-tenger sekély, szigetek közötti vizeire lett tervezve.
A technikai eszközök rendszerbe állítása mellett természetesen a személyi állomány felkészítése is fontos eleme a hatékony haderő létrehozatalának. Kína ennek megfelelően egyre nagyobb szabású hadgyakorlatokat szervez, amelyek a tapasztalatszerzési lehetőség mellett komoly erő demonstrációt is jelentenek. 2013-ban került megrendezésre a korábban mér említett ?Mission Action 2013? hadgyakorlat, amelyben mindhárom haderőnem részt vett, Nanjing és Gangzhou körzetek parancsnoksága alatt. A nagyszabású gyakorlat három részletben került megrendezésre, egyszerre több mint 20.000 katona részvételével, amelynek során rövid, de nagy intenzitású partraszállási műveleteket modelleztek. Ez egyrészt fenyegetést jelent Taiwan számára, amely a hadgyakorlat ideje alatt szinte természetesnek nevezhető módon harckészültségbe helyezte védelmi erőit, de üzenet volt Japán számára is, mivel a Szenkaku-szigetek kapcsán kialakult konfliktus egyik lehetséges lezárását mutatta be Kína.
Összegzés
A Kínai Népköztársaságnak több regionális konfliktusa is magában hordozza az eszkaláció és a fegyveres konfrontáció veszélyét. Kína gazdasági erejére támaszkodva megkezdte hadseregének újjászervezését, technológiai szintjének javítását, 2013-as és 2014-es hadi kiadása a Global Fire Power szerint megközelíthette a 150 milliárd dollárt,[1] amely Oroszországot is megelőzve a világ második legnagyobb védelmi büdzséje. A kínai hadsereg ? csakúgy, mint egykor a gazdaság ? meglehetősen nagy hátrányból kell, hogy felküzdje magát a világ élvonalába, mind szervezetében mind technikai eszközökkel való ellátottságában elmarad az észak-atlanti országok hadseregeitől. Regionális keretekben azonban Kína dominanciája és túlsúlya egyre inkább nyomás alá helyezi a térség országait, Kelet-Ázsia felfegyverzése zajlik, amelyből az Egyesült Államok sem marad ki. Kína számára az első erőpróba a globális hatalmiságához régiójában követelt érdekeinek érvényesítése, amelynek során könnyen lehet, hogy gyorsan fejlődő hadserege nem csak elrettentő szerepet fog játszani.
Felhasznált források jegyzéke
Végjegyzetek:
[1] Pl.: Az első repülőgép hordozó, a LIAONING, illetve az atomtengeralattjárók.
[2] Forrás: U.S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2014. Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2014_DoD_China_Report.pdf Letöltés ideje: 2014. 06. 06.
[3] Bár a hivatalos adat csak 112 milliárd dollár (Forrás: World Bank), azonban amerikai hírszerzési adatok szerint a tényleges költségvetés ezt jócskén meghaladhatta.
Képi anyagok forrásai:
(1) A kép forrása: U.S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2013 p. 77. Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2013_china_report_final.pdf,
a letöltés dátuma: 2014. 06. 05.
(2) A kép forrása: U.S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2013 p. 78. Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2013_china_report_final.pdf,
a letöltés dátuma: 2014. 06. 05.
Oroszország úgy tűnik, még sincs teljesen a ?Sátán (Egyesült Államok) befolyása alatt?, mint állította Mahmúd Ahmadinedzsád korábbi iráni elnök közvetlenül az után, hogy az orosz fél 2010 őszén egy a Biztonsági Tanács által hozott határozatra hivatkozva, felmondta az Sz-300-as légvédelmi rakétarendszer leszállításáról szóló szerződést. A Vlagyimir Putyin által hétfőn kiadott elnöki rendelet követően ugyanis, a még 2007-ben megrendelt fegyver, egész pontosan annak modernizált, PMU2 névre hallgató változata, akár már idén Iránba érkezhet. Noha sokan, köztük Izrael is az április 2-án Lausanne-ban az iráni nukleáris programmal kapcsolatban megkötött egyezség pozitív hatásának tulajdonítja az oroszok lépését, mégsem beszélhetünk hirtelen jött döntésről. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter januári teheráni látogatása alkalmával ? ahol mellesleg egy katonai együttműködési szerződés is aláírásra került ? iráni kollégája, Hosszein Dehkán, azt az akkor még homályosnak hangzó kijelentetést tette, hogy a két ország úgy döntött, megoldja az Sz-300-asok kérdését.
Magát a Sz-300-t tekintve elmondható, hogy ugyan nem képviseli a legmodernebb orosz technikát, mégsem lebecsülendő, hiszen hatékony védelmet nyújt a negyedik generációs vadászbombázó repülőgépekkel szemben. Az ötödik generációs F-35-ös már képes felvenni vele a harcot, de ezzel a térség országai közül egyelőre senki sem rendelkezik. Izrael ugyan már megkötötte az Egyesült Államokkal a szóban forgó gépek vásárlására vonatkozó szerződést, azonban ezek hadrendbe állítása leghamarabb csak 2018-ra várható. Mindez annak ellenére is fontos, hogy Ahmadinedzsád és utódja, Hasszán Roháni is többször elmondták, hogy a ?cionista rezsim? semmi esetre sem merné megtámadni Iránt, de tudható, hogy Izrael az Sz-300-asokkal egyaránt rendelkező Görögországban gyakorlat során már tanulmányozhatta a légvédelmi rendszer működését. Ennek ellenére azt, hogy Izrael valóban támadást intézne ezek ellen, sokan kétségesnek tartották már az Iránnál kisebb katonai erőt képviselő Szíria esetében is, mely szintén megrendelte a fegyvert. Azzal együtt ugyanis, hogy korábban hallhatók voltak olyan nyilatkozatok, melyek szerint beavatkozást terveznek még az Sz-300-asok működésbe állítását megelőzően, a legtöbb szakértő szerint Izrael egy ilyen lépéssel ? az esetleges orosz áldozatok miatt ? teljesen elidegenítené magától Oroszországot, ezért ennek bekövetkezte igencsak valószínűtlen.
A katonai szempontoknál azonban vélhetően sokkal fontosabb a dolog politikai oldala. Az a tény, hogy Irán egy nagyhatalomtól komoly fegyverrendszert kapott, mindenképpen arra utal, hogy a nukleáris programjáról folytatott tárgyalások eddigi eredményességével ? és e tekintetben Izraelnek részben igaza is van ? Iránnak sikerül egyre jobban kitörnie a korábban őt övező viszonylagos elszigeteltségből. Másrészt, ha végigtekintünk azon, hogy miként kommentálták Irán, Oroszország és az Egyesült Államok részéről az ügyet, azt láthatjuk, hogy mindhárman kiemelték annak regionális összefüggéseit. Ebből kifolyólag Dehkán védelmi miniszter a takfíri terroristák jelentette fenyegetés miatti együttműködést hangsúlyozta, míg Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a régió instabilitásával, különösképpen a Jemenben kialakult helyzettel indokolta a lépést. Ezzel szemben az amerikai külügyminisztérium szóvivője Irán Jemenben, Libanonban és Szíriában végzett ?destabilizációs tevékenységére? hivatkozva kritizálta az orosz döntést. Csakhogy Moszkva minden bizonnyal nem tekinti destabilizáló erőnek Teheránt, hiszen az előbbi három állam tekintetében egyáltalán nincs távol egymástól az orosz és az iráni álláspont.
Jemen kapcsán Iránt nemcsak napjainkban, hanem már a 2004-es felkelés során is az a vád ? melyet természetesen mindkét érintett hivatalosan tagad ? érte, hogy támogatja az Anszárullah mozgalmat, közismertebb nevükön a hútikat. Az oroszok számára szintén nem ismeretlen az ország, figyelembe véve a Dél-Jemeni Népköztársaságnak a Szovjetunióval ápolt jó viszonyát, ma pedig az Anszárullahot láthatjuk Moszkva támogatását keresni. A libanoni Hezbollah ? mely megalakulásától fogva szoros összeköttetésben áll Iránnal ? egyre jobb viszonyt alakít ki Oroszországgal, legalábbis erre utal például az az oroszok által az ENSZ-ben emelt panasz, ami Izraelnek Szíria területén végrehajtott, és két, a Hezbollah soraiba tartozó katona életét követelő légicsapását ítélte el. Továbbá Szíria, melynek 2006-tól kölcsönös védelmi szerződése van érvényben Iránnal, hosszú ideje Oroszország szövetségese is. Sőt Putyin, aki a 2013 nyarán végrehajtott vegyifegyver támadást követően még úgy indokolta országának az Egyesült Államok tervezett katonai beavatkozását ellenző álláspontját, hogy ezzel a nemzetközi jogot és nem Aszad elnököt védi, valamivel több mint egy évvel később már úgy fogalmazott, hogy tekintet nélkül az Egyesült Államok vagy Öböl-országok reakciójára, meg fogja védeni a régióhoz kapcsolódó érdekeit. Szíria azért is érdekes, mert kormánya ugyancsak rendelt Sz-300-asokat, ám annak Oroszország ez idáig csak bizonyos alkotóelemeit szállította le. Ez pedig fontos lehet, hiszen sokakban felmerült, hogy Irán továbbadhatja Szíriának vagy a Hezbollahnak is a most kapott légvédelmi rendszert. Ennek lehetőségéről egyelőre nehéz bármi biztosat állítani, azonban meg kell jegyezni, hogy minden bizonnyal ettől tarthat a Szíriai Nemzeti Koalíció is, mivel arra kérték Szaúd-Arábiát és szövetségesit, hogy válaszul az oroszok lépésére, jutassanak további fegyvereket számukra. Mindeközben a fentebb említett Szaúd-Arábia is egyre inkább kezd Oroszország és Irán közös ellenfélévé válni, aminek az oka nem csak a mindkettejük által elítélt Jemen elleni katonai művelet, vagy a szíriai felkelők támogatása, hanem az is, hogy Putyin és Roháni egyaránt a szaúdiakat véli felfedezni az országaikat sújtó olajárcsökkenés mögött.
Ugyanakkor az előbbiek mellett van néhány olyan ok, ami miatt a felek bizalma egymásban nem feltétlenül teljes. Egyrészt például a busehri erőmű építése körüli furcsaságok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy sok iráni szerint Oroszország csak felhasználja őket az Egyesült Államokkal való hatalmi alkudozás során. Az pedig oroszok attól félhetnek, hogy ha a nukleáris programról szóló tárgyalások eredményesen zárulnak le, sokat veszíthetnek pozíciójukból, mint Európa fő gázszállítója, hiszen az Európai Unió részéről látható szándék van iráni gáz vásárlására ? azzal együtt, hogy Roháni korábban már kijelentette: a nyugat számára nem megbízható gazdasági partner. Mindazonáltal az is egyértelmű, hogy az Sz-300-asok átadása esetén jóval többről lenne szó, minthogy Irán ? akinek haditechnikai eszközparkja ellenfeleihez mérten sok tekintetben korszerűtlen ? csak kihasználta volna Oroszország ajánlatát, akinek a jelen gazdasági nehézségek miatt jól jött egy olyan 800 millió dolláros üzlet, amely akár további védelmi ipari szerződés megkötését is segítheti. Ezt támasztja alá Sojgu és Dehkán legutóbbi találkozója, ahol mindkét fél a régió biztonsága miatti együttműködésen túl, már az Egyesült Államok számukra nemkívánatos politikája elleni közös fellépésről beszélt.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
A fenti kép forrása: http://i55.tinypic.com/2z9ay6x.jpg
2004 - 2026 © biztonsagpolitika.hu - Minden jog fenntartva! 
