14.8 C
Budapest
2026 április 26. vasárnap 12:00
Kezdőlap Blog Oldal 60

Fenntartható-e Szerbia katonai semlegessége?

Szerző:
Németh Ferenc
-
0

Egy felmérés szerint a szerbiai lakosság több mint fele támogatja az ország katonai semlegességét ? holott ez a hozzáállás hosszú távon csak további problémák forrása lehet.

A belgrádi Demostat legfrissebb felmérése alapján a megkérdezettek 53%-a nem szeretné, ha az országban külföldi katonai támaszpontok létesülnének, vagy ha Szerbia bármilyen katonai szövetség tagjává válna.

A szerbiai parlament 2007-ben fogadta el az ország (elsősorban) katonai semlegességére vonatkozó dokumentumát. Ezen lépés magyarázata a NATO-val szembeni ellenszenv és bizalmatlanság az ország 1999-es légi bombázása miatt (egyben Szerbia területi integritásának megőrzése), valamint a tradicionálisan jó orosz kapcsolatok fenntartására való igény.

Ez a törvény azonban nemzetközi jogi szempontból semmilyen kötelezettséget nem teremt, hiszen Szerbia egyoldalúan kinyilvánított katonai semlegességét nem övezi széleskörű elismertség (ellentétben például Svájc vagy Ausztria semlegességével). A nemzetközileg el nem ismert semlegesség egyedüli eredménye pedig a bizalmatlanság erősödése nem csak a nyugati oldalról, de Oroszország (és Kína) felől is. Ugyan Szerbia célja ezzel elsősorban a kiegyensúlyozott politikai-katonai és gazdasági kapcsolatok fenntartása mindkét térfélen, de ezen magatartásával hosszú távon az ellenkezőjét érheti el – ha egyáltalán az a jövőben fenntartható marad.

A szerb-orosz baráti és szövetségi viszonyra való hivatkozás pedig csak az egyik oldalról tűnik bizonyíthatónak. A felmérés során megkérdezettek 41%-a Oroszországot tartja Szerbia legjobb barátjának és szövetségesének. Hasonló felmérésben az oroszok Szerbiát csupán a 12. helyen sorolták; így a két ország kapcsolata a politikai-gazdasági szintet is beleértve aszimmetrikusnak mondható.

A Nyugat-Balkán államai közül jelenleg Szerbia az egyetlen, akinek nincsenek aspirációi a NATO-hoz való csatlakozásról, miközben ő is EU-tag kíván lenni. Ezen külpolitikai orientáció fenntartása pedig egyre bonyolultabb lesz a Balkán-félsziget változó geopolitikai berendezkedése miatt.

Horvátország és Albánia 2009-ben, míg Montenegró a NATO 29. tagjaként 2017-ben csatlakozott a Szövetséghez. Jelenleg pedig az új macedón vezetés nagy lendülettel dolgozik a NATO-csatlakozást blokkoló macedón-görög névvita megoldásán. Bosznia-Hercegovina (kivétel az ország 49 %-át alkotó Republika Srpska) és a Szerbia által el nem ismert Koszovó is elkötelezte magát az euroatlanti integráció ezen formája iránt ? miközben mindkettőben napjainkban is jelen vannak valamilyen formában NATO-erők.

Szerbia eközben az Oroszország és a NATO által szervezett katonai gyakorlatokon is egyaránt részt vesz. Az ország 2006-tól tagja a Szövetség Békepartnerség (Partnership for Peace) programjának, 2015-től pedig az Egyéni Partnerségi Akciótervnek (Individual Partnership Action Plan), amelyek keretein belül multilaterális kapcsolatokat tart fent a NATO-val és tagállamaival.

NATO-NETto Hírfigyelő ? 2017. augusztus

Szerző:
BSZK
-
0

Partnerkapcsolatok

  1. július 31-augusztus 3.

A NATO támogatásával bagdadban nyolc iraki minisztérium képviselője vett részt egy több napon át tartó eszmecserén. Az esemény célja az volt, hogy a civil-katonai kapcsolatokat fejlesszék Irakban. Mint ahogy az egyik jelenlévő mondta, ?ami Iraknak a legjobban kell, az a bizalom ? ma egy lépéssel közelebb kerültünk ehhez.?

  1. augusztus 3.

Augusztus 2-án az afganisztáni Kandahár tartományban két amerikai katona életét vesztette egy támadás során. Az esetet másnap Jens Stoltenberg NATO-főtitkár elítélte. Emellett a főtitkár emlékeztetett arra, hogy a Szövetég célja Afganisztán megerősítése annak érdekében, hogy az ország ne válhasson ismét a nemzetközi terrorizmus menedékévé ? és ennek elérésétől az ilyen támadások sem tudják eltéríteni a NATO-t.

  1. augusztus 22.

A NATO főtitkára elismerően nyilatkozott az Egyesült Államok új dél-ázsiai stratégiájáról. Nyilatkozata szerint a NATO szövetséges- és a partnerországok elkötelezték magukat amellett, hogy szervezetten növeljék jelenlétüket Afganisztánban, hiszen jelen pillanatban a NATO több mint 12 ezer katonával rendelkezik az országban. Az utóbbi hetekben több mint tizenöt nemzet tett ígéretet további hozzájárulásukról az Eltökélt Támogatás nevű misszió kapcsán. A misszió keretein belül különös hangsúlyt fektetnek az afgán különleges erők és a légierő fejlesztésére, valamint a parancsnoklás és az irányítás javítására.

?Afganisztáni jelenlétünk az Egyesült Államokat ért szeptember 11-i terrortámadások közvetlen eredménye. A NATO támogatásának köszönhetően Afganisztánnak jelenleg 350.000 fős hivatásos védelmi ereje van. 2014-ben sikeresen átadtuk nekik a biztonságukért való teljes felelősséget. Továbbra is támogatjuk őket, tanácsot és pénzügyi támogatást nyújtunk számukra. Célunk továbbra is annak biztosítása, hogy Afganisztán soha többé ne legyen biztonságos menedék a terroristák számára, akik megtámadják a saját országukat.? ? nyilatkozta a főtitkár.

  1. augusztus 24.

Jens Stoltenberg is részt vett a Rimini Találkozón, ahol az ?Északtól délig: védelem és biztonság a Földön? című beszélgetés során kifejtette véleményét a NATO-ról és a folyamatos alkalmazkodásáról. Kiemelte, hogy a Szövetség jó irányban változik ahhoz, hogy egy agresszívabb Oroszország vagy egy instabil Közel-Kelet okozta új kihívásokkal is megbirkózzon.

?A béke, demokrácia és nyitott társadalmak mindig felülkerekednek a gyűlöleten, erőszakon és elutasításon. Ha egyesülünk a közös értékeink mögött, nincs olyan fenyegetés, mellyel nem tudunk elbánni és nincs olyan kihívás, melyet nem tudunk leküzdeni.?

EU Hírfigyelő ? 2017. augusztus

Szerző:
BSZK
-
0

Külkapcsolatok

Az EU véleménye a venezuelai alkotmányozó nemzetgyűlésről

A Venezuelát sújtó politikai válsággal kapcsolatban augusztus 2-án közleményt adott ki Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. A nyilatkozat értelmében az Unió nem ismeri el a frissen megválasztott venezuelai alkotmányozó nemzetgyűlést, illetve a politikai helyzet rosszabbra fordulása esetén kész az országgal szembeni szankciók bevezetésére is. Bejelentésében az Unió nyilvánvalóvá tette, hogy a bizalom helyreállítása érdekében az új alkotmányozó nemzetgyűlésnek a felfüggesztését és a letartóztatott ellenzéki politikusok szabadon engedését várja el Maduro elnöktől.

Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke a főképviselő nyilatkozatánál keményebb hangot ütött meg. Tajani nyilatkozatában arra szólítja fel az Uniót, hogy minél hamarabb kezdjen érdemben foglalkozni a Venezuelával szembeni lehetséges szankciókkal.

Az EU véleménye az USA-Irán vitáról

Augusztus 3-án az Európai Külügyi Szolgálat ismertette az Unió álláspontját az Egyesült Államok és az Iráni Iszlám Köztársaság között erősödő ellentéttel kapcsolatban. Catherine Ray, a Külügyi Szolgálat szóvivője kifejtette, hogy az Unió felfogása szerint mindegyik fél betartotta az iráni atomprogrammal kapcsolatos, 2015-ben megkötött megállapodásban szereplő kötelezettségeiket. Továbbá Ray azt is leszögezte, hogy az Unió továbbra is elvárja az egyezményben résztvevő országoktól, hogy tartsák tiszteletben a megegyezésben foglaltakat. Az uniós álláspontot augusztus 5-én Mogherini is megerősítette Teheránban Hasszán Rohani iráni elnökkel való találkozója alkalmával.

Az EU szankciókat vet ki Észak-Koreára

Augusztus 10-én az Európai Unió az ENSZ lépéseivel összhangban további szankciókat léptetett életbe Észak-Koreával szemben, amik újabb kilenc személyt és négy szervezetet érintenek. A szankcionált szervezetek között található a koreai állam tulajdonában lévő Külkereskedelmi Bank is. Ezzel a lépéssel már összesen százhárom személyt és ötvenhét szervezetet érintenek a szankciók.

Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini augusztus 14-én a Koreai-félszigeten növekvő feszültséggel kapcsolatban kijelentette, hogy a konfliktust katonai beavatkozástól mentesen, kizárólag békés úton szabad megoldani. Továbbá felszólította Phenjant, hogy tartózkodjon a további provokációtól.

Migráció

Diskurzus a migrációról

Európai és afrikai vezetők találkozójának adott otthont augusztus 28-án a párizsi Élysée-palota. Az összejövetel célja az volt, hogy megoldást találjanak az Afrikából Európába tartó migráció megfékezésére. A találkozón többek között szóba került azon korábbi uniós javaslat, amelynek értelmében befogadóállomásokat hoznának létre Csád és Niger területén. A francia elnök, Emmanuel Macron azt javasolta, hogy a menedékkérők azonosítása az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának (UNHCR) felügyelete alatt történjen. Angela Merkel német kancellár kijelentette, hogy meg kell állítani az illegális bevándorlást, illetve kiemelte, hogy az Uniónak ehhez forrásokat kell biztosítania az afrikai országok számára.

 

Nyári körkép: Ahogy a terrorizmus átszelte Európát

Szerző:
Mészár Kata
-
0

„A veletek vívott háború a világ végéig fog tartani.” – fenyegetőzött legutóbb nyilvánosságra hozott videójában az ISIS, amit a terrorszervezet a spanyol államnak címzett, szimpatizánsai által Barcelonában elkövetett támadás után. Reméljük, ez a megmozdulás zárja majd a nyári merényletsorozatot, melytől folyamatosan hangos a nyugati sajtó. A következőkben számra vesszük, mi is történt ezen a nyáron, és milyen következtetésre juthatunk az esetek láttán.

2017. június 3. London Bridge ? Egyesült Királyság
A ?nyárnyitó? 48 sebesültet és 6 halottat követelő gázolásos merénylet kísérteties hasonlóságot mutat a március 22-i, Westminster-hídon szervezett akcióval. A három támadót vélhetően az ISIS által küldött Telegram üzenet motiválta, amelyben a szervezet ?testvérei? segítségét kéri abban, hogy az ünnep alatt minél több embert támadjanak meg késsel, fegyverrel és furgonnal. Ez választ ad a további nyári esetek közötti hasonlóságra is. A London-hídon elkövetett támadásért a szervezet szintén felelősséget vállalt.

2017. június 6. Párizs Notre Dame ? Franciaország
A nyár elején ismét kisebb támadás érte a francia hatóságokat a párizsi monumentum előtt. Az algériai származású Farid Ikken kalapáccsal támadott, míg látogatók tömege rekedt a katedrálisban. A szintén magányos farkasként tevékenykedő radikálisnak nem volt sok esélye a rendőrség ellen, azonban célpontjai, valamint a házkutatás során talált elektronikus anyagok egyértelművé tették, hogy újabb ISIS-szimpatizánsról van szó.

2017. június 20. Brüsszel ? Belgium
A 2016 márciusában elkövetett támadás után több mint egy évvel egy terrorista aktatáskából működtethető pokolgépet robbantott a brüsszeli Central Station-ön.  A vonatállomást két gyors egymásutánban történő robbanás rázta meg. A marokkói származású Oussama Zariouh-t a felkészült biztonsági szolgálat gyorsan kiiktatta, így saját készítésű fegyverével nem tudott kárt tenni az utazóközönségben.

2017. június 19. Finsbury Park ? Egyesült Királyság
A Ramadán időszakában idén (május 26. ? június 24.) csapás csapást követett. A kisteherautós támadások újabb példája volt, amikor egy fehér férfi belehajtott egy csoport imádatról távozó hívőbe egy londoni mecset közelében. Az esetet muszlim ellenes, személyes indíttatásból elkövetett terrorista bűncselekménynek nyilvánították.

2017. augusztus 17. Barcelona, Cambrils, Alcanar ? Spanyolország
Augusztus közepén ismét gázolásos merényletnek lehettünk szemtanúi, mely a katalán fővárosra koncentrálódott. Pár nappal később a hatóságok kiderítették, hogy egy 12 fős terrorista sejt akciójáról volt szó, amely feltételezésük szerint nagyobb horderejű támadásra törekedett, de egy véletlen következtében tervük meghiúsult. Augusztus 16-án este ugyanis a Barcelonától kb. 200 km-re lévő Alcanarban nagy erejű robbanást jelentettek be a katalán hatóságoknak. Először balesetnek vélték, azonban a későbbi nyomozás során kiderült, hogy ennél többről van szó. A rendőrség megállapította, hogy a lakásban talált eszközök és gázpalackok egy nagyobb akció előkészítéséhez szolgáltak alapanyagul. Ennek véghezvitelét egy bután palack robbanása akadályozta meg, amely 3 terrorista életét is követelte, akik a lakásban tartózkodtak. Köztük volt állítólag Abdelbaki Es Satty is, Ripoll (Girona tartomány) imámja, aki vélhetőleg a sejt vezetője volt.  Az események láncolatának folytatása a turistáktól hemzsegő La Ramblan végrehajtott merénylet volt, amelynek 130 sérültje és 14 halottja van, összesen 35 nemzetből. A terv kivitelezőjének tartott, marokkói származású Younes Abouyaagoubot a hatóságok pár nappal később lelőtték, miközben egy hamis robbanómellényt viselve menekült. Ezzel azonban még nem volt vége a spanyol rémálomnak, ugyanis másnap 5 embert lőttek le Cambrilsban (Tarragona tartomány), miután azok gázolásos merényletet kíséreltek meg pár órával a barcelonai eset után. Járókelőkre és a rendőrökre késsel támadtak, miközben szintén hamis robbanómellényt viseltek, de szerencsére a hatóságok időben cselekedtek. Az Iszlám Állam magára vállalta a támadást és közölte, hogy ez csak a háború kezdete azon országok ellen, akik tagjai az USA által szervezett koalíciónak és ellenük harcolnak Szíriában és Irakban.

„A dzsihád nem ismer határokat” 

Az utóbbi időkben történt radikális-iszlamista akciók szinte már napi szinten veszélyeztetik Európa polgárait, egyre nagyobb biztonsági ráfordításokat követelve az államoktól. A tettesek vallási indíttatásból vagy egyéni politikai okból támadnak, önmaguktól radikalizálódva vagy már az Iszlám Állam tagjaiként. Az államellenes bűncselekmények ékes példája Franciaország, ahol a biztonsági szolgálat tisztviselői céltáblaként szolgálnak az iraki és szíriai légicsapásokért cserébe. Az Egyesült Királyságban és Spanyolországban a támadások civilekre fókuszáltak, minél nagyobb rettegést és médiavisszhangot indukálva Európa-szerte. Az efféle ?home grown? terroristák kiszűrése a társadalomból szinte lehetetlen, hiszen gyakran olyan esetekről van szó, akik nincsenek rendőri nyilvántartásba véve és ezelőtt semmilyen jelét nem mutatták extrémizmusnak (lásd Farid Ikken esetét). A gyorsreagálási képesség növelésének köszönhetően azonban láthatóan több akció kudarcba fulladt a nyáron Nyugat-Európában, mely egyik kulcsa annak, hogy megakadályozzuk a terroristák által hőn áhított, globális média által felerősített figyelmet és pánikot.

DIPLOMATIC CLASH BETWEEN SERBIA AND MACEDONIA

Szerző:
Berencsi Gábor
-
0

It all began when Serbia rather unexpectedly withdrew all the diplomats accredited to Skopje on August 20th. For a couple of hours there was no official statement regarding the reasons of this unusual action, the foreign ministries merely acknowledged the steps taken. Although the crisis, at least in the light of the latest media reports, seems to have come to an end, it is worth summarizing what caused the political turbulence.

Media speculations immediately arose about the causes. The number one explanation was Macedonia?s alleged support for Kosovo?s UNESCO membership. Back in May this year, Macedonian PM Zoran Zaev said that his country will be neutral during the next vote about Pristina?s accession bid. According to this explanation, Belgrade received detailed and proven information about a drastic change in Macedonia?s standpoint. The strong Albanian presence and influence in the Zaev Government made this scenario quite likely for the Serbian public. (They are in the kingmaker?s role in Skopje.)

Later on Serbian President Aleksandar Vučić, Foreign Minister Ivica Dačić and Macedonian Prime Minister Zoran Zaev all commented on the events. The Serbian side stated that the crisis is not at all connected to Kosovo, it is a result of ?offensive Macedonian intelligence activities? against the institutions of Serbia. Of course they were unwilling to give any specific details but media reports mentioned regular following of Serbian diplomats. Dačić even added that ?a powerful foreign country? is also involved in the operation. By doing so, he indirectly and without mentioning its name accused the United States of causing trouble in the region. Zaev naturally denied all the Serbian accusations and stated that his government is interested in good neighbourly relations with Serbia. He added that there was neither will nor a single order to take counterintelligence measures against the Serbian diplomats in Skopje.

On Wednesday Zaev had ?a long and open? telephone conversation with Vučić. The fact that the Serbian negotiator was not his counterpart (PM Brnabić) but President Vučić clearly shows the political element of the conflict and the importance of PR in the whole issue. Moreover, it is a clear sign of the political dominance of the President over the Prime Minister and the Government.

After the phone call they issued a common statement about the five points they have agreed on. Interestingly enough, there is no reference to the above-mentioned circumstances (espionage and the UNESCO).

On August 23rd the Serbian Foreign Ministry announced that most of the diplomatic personnel would be returned to Macedonia the next day, while Ambassador Divjak-Tomić will return on August 31st. Her first action is supposed to be a meeting with PM Zaev in order to close the conflict ? hopefully in a definite manner.

Feszült légkör a balti államokban: közeleg az orosz expanzió?

Szerző:
Mészár Kata
-
0

2017 nyarán több olyan hír látott napvilágot, melyek szerint orosz harci repülőgépek engedély nélkül behatoltak a balti államok légterébe, tovább súlyosbítva ezzel a NATO és Oroszország között már így is pattanásig feszült viszonyt.  Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára azonban a legutóbbi NRC (NATO-Oroszország Tanács) találkozó után nyugalomra intette a szövetséges és az érintett országok képviselőit.

A legutóbbi légvédelmi incidensre augusztus elején került sor Oroszország részéről. Egy spanyol és egy finn vadászgép két orosz MiG-31 típusú elfogó vadászrepülőgépet és egy AN-26 típusú szállítórepülőt tartóztatott fel, melyek vészesen közel repültek az észt légtérhez. Nem ez az első ?véletlennek? ígérkező lépés, például júniusban a Balti-tenger felett egy vélhetően felfegyverzett orosz vadászgép vészesen megközelített egy amerikai felderítő repülőgépet.

E példákból is látszik, hogy a NATO csapatok erősítésre szorulnak légvédelem tekintetében a Baltikumban, hiszen Oroszország nyilvánvaló túlereje aggodalomra adhat okot. Ez a kérdés is tárgyalóasztalra került a legutóbbi, 2017. július 13-án megrendezett NATO-Oroszország találkozón Brüsszelben. Az ülésen kiemelték, hogy szükség van a folyamatos kommunikációra és tájékoztatásra a félreértések elkerülése végett, nagyobb figyelmet fordítva a katonai gyakorlatokra. Minden országnak megvan a joga arra, hogy gyakorlatokat hajtson végre nemzetközi légtérben, azonban köteles azokat az elfogadott normákkal összhangban végezni, különös tekintettel más országok szuverenitására.

A kérdés azért is kulcsfontosságú, mert hamarosan ismét megkezdődik a fehérorosz-orosz kötelékben lebonyolított, ZAPAD néven ismert hadgyakorlat. A megmozdulás nem új keletű, folytatása az elsőként 1973-ban megrendezett szovjet gyakorlatnak, melyet a Szovjetunió összeomlása után újból felélesztve, 2009 óta fehérorosz-orosz bilaterális együttműködés alapján tartanak négyévente. A nyilvánosságra hozott információk alapján 2017-ben szeptember 14-20. között kerül sor a gyakorlatra más kiképzésekkel párhuzamosan, valamint kisebbek folytatásaként, egy forgatókönyv keretében. A pontos létszám tekintetében csak becsléseink vannak és homályos nyilatkozatok, melyek szerint kb. 13.000 katonával kell számolni mindkét részről. Annyi előzetesen elmondható, hogy nagyszabású manőver várható, melyben biztosan részt vesz mind az orosz haditengerészet Balti Flottája, mind pedig az orosz 1. gárda-harckocsihadsereg (1st Guards Tank Army). Fontos, hogy a Bécsi Dokumentumban lefektetett összlétszám túllépése nem lehetséges, ezt Stoltenberg is kiemelte az NRC ülésen.

Ezenfelül továbbra is fundamentális ellentétet jelent a felek között a kelet-ukrajnai harcok és a Krím-félsziget annektálása. A konfliktus megoldási kísérletei továbbra is patthelyzetet teremtenek, hiszen a NATO illegálisnak ítéli Oroszország lépéseit, Moszkva pedig továbbra sem tesz meg minden tőle telhetőt a minszki megállapodás gyakorlatban történő végrehajtására és folytatja a kelet-ukrajnai szakadárok támogatását. Viselkedése igazolásaképp a Szövetség kelet felé való terjeszkedését és ezzel párhuzamosan az orosz állam veszélyeztetését hozza fel.

Mindezeket figyelembe véve valóban szükségesnek mondható további NATO-erők telepítése a Baltikum térségébe a ZAPAD 2017 idejére, valamint a légvédelem általános megerősítése. Az előkészületek már megkezdődtek, az USA 600 ejtőernyős katonát telepít a 3 érintett balti államba (Észtország, Lettország, Litvánia) és csapataik állomásoznak Lengyelországban is. Az Egyesült Államok emellett deklarálta Észtország felé, hogy elkötelezett a kollektív biztonság kérdésében orosz agresszió esetén, valamint a NATO vezetőség kiemelte, hogy a hadgyakorlatot a Szövetség szigorúan nyomon követi majd.  Ezenfelül időszerűnek ítélték a hosszú hatótávolságú légvédelmi rakéták telepítését is az érintett térségbe a légvédelem erősítése érdekében.

Szeptember közeledtével egyre feszültebbé válik a hangulat Európa-szerte, de Stoltenberg ennek ellenére nyugalomra intette a közösséget a brüsszeli csúcs után. Holott a NATO 2014 óta hivatalosan befagyasztotta az NRC-t az orosz fél Ukrajna felé tanúsított nemzetközi jogot sértő lépései miatt, a politikai kommunikáció érdekében üléseken időnként egyeztetnek a felek. A Szövetség ismét kinyilvánította, hogy nem kíván konfrontációba kerülni Moszkvával, sem veszélyeztetni annak szuverenitását. A balti régió légvédelmének növelése érdekében finn kezdeményezésre elindult egy szakértői csoport a NATO, Oroszország és Svédország közreműködésével, a megnövekedett légi forgalomra való tekintettel. A közös munka szintén alátámasztja a dialógus működőképességét. A légiforgalmi incidensek pedig, néhány kivételtől eltekintve, biztonságos és felelősségteljes módon lettek kezelve mindkét részről, így a főtitkár szerint aggodalomra a gyakorlat közeledtével sincs ok.

Kis-Oroszország halvaszületése

Szerző:
Petróczki Márk
-
0

2017. július 18-án a nemzetközileg nem elismert Donyecki Népköztársaság vezetője, Alexander Zaharcsenko megpróbálta kikiáltani Malorossziját, azaz Kis-Oroszországot Ukrajna utódállamaként. Ebben állítólag Ukrajna régióiból érkező küldöttekkel állapodott meg, habár az ebben való részvételét a szintén Kelet-Ukrajnában lázadó Luhanszki Népköztársaság is tagadja. Sőt, még a donyecki törvényhozó testület elnöke, Denisz Pusilin sem állt ki teljesen az ötlet mellett. Kis-Oroszország koncepcióját minden, a minszki jegyzőkönyvek megvalósításán fáradozó állam nehezen fogadta, még a lázadókat támogató Oroszország is.

Kis-Oroszország koncepciója

Zaharcsenko egy föderatív államot képzelt el új névvel, alkotmánnyal, politikai berendezkedéssel és gazdasági elvekkel. Ehhez szerinte az első lépés az, hogy Ukrajnát át kell nevezni Kis-Oroszországgá, mivel a jelenlegi név összemosódott a háborús bűnökkel, a tömegterrorral és a népirtással.  A Kis-Oroszország elnevezést a cári időkben használták, amikor a mai Ukrajna egyes területei az Orosz Birodalomhoz tartoztak, így a nemzeti büszkeségükre érzékeny ukránokat eleve sérti ez a név.

Kis-Oroszország, azaz Ukrajna egyesítése után pedig egy 3 éves szükségállapotot szeretne Zaharcsenko, ami alatt a politikai pártok tevékenységét és a külföldi támogatásokat betiltanák. Emellett a mostani vezetés bűneit egy nemzetközi szakértőkkel kiegészült nyomozással derítenék fel, a polgárháború kialakulásában felelős személyeket pedig elítélnék ? ennél a pontnál Viktor Janukovics, volt oroszpárti ukrán elnököt és Petro Porosenko jelenlegi ukrán elnököt és körét nevezték meg.

Mindezt azzal magyarázzák a Donyecki Népköztársaságban, hogy Ukrajna egy bukott állam, ami képtelen megfelelő életkörülményeket teremteni a lakossága számára, hiszen egy gazdasági katasztrófa szélén áll. Miközben az ukrán vezetés illegitim, mert puccs után, politikai terror árnyékában választották meg. Az előbbiek okán létrejött instabilitás miatt pedig félő, hogy a neonácik fognak hatalomra kerülni, akik egy sokkal kiterjedtebb polgárháborúba sodorják Ukrajnát. Így Zaharcsenko szerint a legjobb megoldás a békére Kis-Oroszország létrehozása.

Nemzetközi reakciók

Azonban úgy tűnik, hogy Donyecken kívül sehol sem gondolják úgy, hogy ez a javaslat lenne a megoldás a polgárháborúra. Donyeck harcostársa, a Luhanszki Népköztársaság kijelentette, hogy ők erről az ötletről a médiából hallottak először és nem küldtek képviselőket Donyeckbe. Mint mondták, ők a minszki jegyzőkönyv megvalósítása mellett elhivatottak. Donyeckben erre az válasz, hogy Kis-Oroszország létrejöttével nem lenne lehetséges a háború, mert a hazájuk egységes lenne, így a minszki jegyzőkönyv lényegét teljesítenék.

Az ukrán elnök Zaharcsenko elképzelését teljesen elutasította, a lázadó államok vezetőit pedig orosz báboknak nevezte. Ő úgy gondolja, hogy a polgárháborúból való kiút a minszki jegyzőkönyv betartása, amit ez a felvetés ellehetetlenít, hiszen ha az ukrán vezetést illegitimnek tekintik, akkor nem tudnak velük együtt dolgozni. Porosenko reményét fejezte ki aziránt, hogy egyszer az orosz katonákat és tüzérséget kivonják majd Kelet-Ukrajnából, így a Donbasz és a Krím-félsziget visszakerülhet ukrán fennhatóság alá.

Németország, Franciaország és az Európai Unió szintén elítélték Kis-Oroszország ötletét. Szerintük a minszki jegyzőkönyvet kell betartani és megvalósítani. Az oroszokat is megkérték arra, hogy határolódjanak el a felvetéstől.

Oroszország ezt meg is tette, amikor kijelentették, hogy nekik ehhez nincsen közük, ők a minszki jegyzőkönyv mellett állnak. Sőt, Oroszország minszki főtárgyalója, Boris Grizlov azt mondta, hogy Zaharcsenko nem valódi politikát folytat, hanem információs háborút vív.

Az oroszok őszintesége azonban kérdéses. Az őszinteség mellett szól, hogy a legfontosabb orosz TV csatornák eleinte nem számoltak be Kis-Oroszország kikiáltásáról, mintha nem lett volna rá forgatókönyvük ? persze ez lehet ügyes színjáték is. Emiatt egyesek úgy látják, hogy a felkelők kezdenek túlzottan önállósodni, viszont ez ellen szól, hogy az államaik Oroszország támogatása nélkül nehezen maradnának fent. Az őszinteséget megkérdőjelezők úgy gondolják, hogy ez egy oroszok által kitervelt akció volt, aminek a célja az lehetett, hogy figyelmeztessék Nyugatot: Ukrajnának meg kell valósítania a minszki jegyzőkönyvbe foglalt kötelezettségeit, különben a helyzet tovább romolhat a keleti határán.

Visszalépés az új állam kikiáltásától

Kis-Oroszország kikiáltása kapcsán Zaharcsenko nemcsak a nemzetközi közösséggel találta magát szemben. A Donyecki Népköztársaság törvényhozásának elnöke, Denisz Pusilin rögtön kijelentette, hogy ez még nem lehet végleges döntés. Szerinte ez nem több egy érdekes kezdeményezésnél, amit meg kell vitatni és amiről ki kell kérni a lakosság véleményét, hogyha meg szeretnék valósítani.

Később pedig már maga Zaharcsenko is úgy nyilatkozott, hogy ez nem egy végleges döntés volt a részéről, csupán egy vitaindító javaslat, ahol ő az új állam létrehozása mellett állt ki. Tehát úgy tűnik, hogy a Donyecki Népköztársaság vezetője is egy nagyot lépett hátra, valószínűleg a nagy ellenállásra való tekintettel.

Tagfelvételt hirdet a Biztonságpolitikai Szakkollégium!

Szerző:
BSZK
-
0

A Biztonságpolitikai Szakkollégium idén is megnyitja kapuit minden hallgató számára, aki érdeklődik a biztonságpolitika iránt és Budapesten jár egyetemre!

Miért jelentkezzek?

  • Értékes kapcsolati tőkére tehetsz szert tanáraid, szakmád nagyjai és szakkollégista társaid megismerése révén
  • Saját publikációs felülethez juthatsz, ahol elemzéseidet, cikkeidet teheted közzé
  • Olyan többlettudásra tehetsz szert kurzusaink, konferenciáink és előadásaink révén, melyekre egyszerű hallgatóként nem lenne esélyed
  • Részt vehetsz konferenciákon, tanulmányi utakon ? akár külföldön is
  • Kollégiumi elhelyezést kaphatsz
  • Új ösztöndíjlehetőségek nyílnak meg előtted

 

Milyen kötelességeim vannak szakkollégistaként?

  • A biztonsagpolitika.hu oldalunkra 1-2 havonta legalább 1 cikket vagy elemzést kell írnod
  • Konferenciánk szervezésében, lebonyolításában részt kell venned, ha szükséges
  • A szakmai kurzusunkra el kell járnod ? de jár érte szabadon választható kredit!
  • Technikai és közgyűléseinkre el kell járnod: itt döntjük el, hogy hogyan működjön a Szakkollégium

 

Hogyan tudok jelentkezni?

Ezen a linken tudod jelezni jelentkezési szándékodat. Ezután mi felveszünk téged egy listára, ami alapján a jelentkezési határidő lejártáig folyamatosan értesítünk majd mindenről, ami jelentkezőként fontos lehet számodra.

A határidő 2017.10.08. 23:59

A határidő lejárta után el kell küldened egy rövid motivációs levelet és az önéletrajzodat. Ezután részt kell venned egy írásbeli fordulón, ahol egy feladatlapon rövid kifejtős kérdésekkel és tesztfeladatokkal felmérjük alapműveltségedet és affinitásodat a biztonságpolitikához. De ne aggódj, ez nem egy második érettségi, tényleg csak azt nézzük meg, hogy nem véletlenül tévedtél-e hozzánk. Amennyiben nem, egy szóbeli forduló következik, ami lényegében egy beszélgetés rólad és az érdeklődési köreidről.

Ha ezek után meggyőztél minket arról, hogy megfelelő tagjelölt vagy, akkor október végére már szakkollégista leszel!

Amennyiben bármilyen kérdésed lenne, örömmel állunk a rendelkezésedre Facebookon vagy a biztpolszakkoll@gmail.com címen.

Hirosima és Nagaszaki: előzmények, tények, következmények, és vitatott kérdések

Szerző:
Németh József Lajos
-
0

 

 

A jelen rövid összefoglaló cikk szerzőjének az a célja, hogy emlékeztessen a több mint 70 évvel ezelőtt történt eseményekre oly módon,  hogy annak összetettségére felhívja a figyelmet.

Tények

köztudott tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok 1945 augusztus 6-án és 9-én  atombombát dobott le  Hirosimára és Nagaszakira.

Az alábbi videó, a támadás eredeti felvételeit tartalmazza:

A támadást számos esemény előzte meg, amelyek közül ki kell emelni hogy az európai hadszíntéren  ekkor már béke honolt, hiszen ott már 1945 májusában véget ért a II.világháború, a Csendes-óceáni hadszíntéren azonban még hosszú hónapokig rendkívül véres harcok dúltak,amelynek eseménytörténete innen elérhető.

Az atomtámadás előzményei közé kell sorolunk az úgynevezett Manhattan-terv kialakítását és lebonyolítását is, mely kapcsán fontos megemlíteni azt a vonatkozó hazai szakirodalomban kevésbé feltüntetett tényt, hogy az atombomba megalkotása szorosan illeszkedett az ún. tudomány és biztonság és technológia (science & security &technology) stratégiai programjainak és elgondolásainak sorába. Ennek kidolgozásában és végrehajtásában kulcsszerepe volt a Tudományos Kutatási és Fejlesztési hivatal (Office of Scientific Research and Development ? OSRD) vezetőjének, Vannevar Bush-nak, aki nem összekeverendő a későbbiek során komoly politikai karriert elérő Bush család tagjaival.

A következmények

Úgy gondolom, hogy az atomtámadások következményeinek feltárásakor  érdemes a közvetlenül elszenvedett emberveszteség és anyagi károk adatsorain túl a politikai, katonai, társadalmi, gazdasági, valamint a környezeti biztonságot érintő szektorok oldaláról is megvizsgálni a történteket.

Emellett, nem szabad elfeledkezni az erkölcsi és jogi következményekről sem, amelyek mind a mai napig tetten érhetőek. De a következmények felsorolása  nem lehet teljes anélkül hogy ne hangsúlyozzuk: az atomtámadás kétségtelenül hozzájárult Japán feltétel nélküli kapitulációjához  és a második világháború  befejezéséhez ?  habár a  fent említett események után még a továbbiakban is maradtak elszórtan harcoló japán katonai egységek.

Vitatott kérdések:

A szerzőnek nem volt és nem is lehet olyan szándéka, amely bármilyen mérleg megvonását célozná, ugyanakkor végezetül szeretné hangsúlyozni, hogy az atomtámadással kapcsolatos viták időről időre fellángolnak napjainkban is. Mielőtt tovább boncolgatnánk  a témát, itt is érdemes tovább szűkíteni a megközelítést, hiszen a viták két fő csoportba sorolhatók:  az egyik csoport elfogadja, ha úgy tetszik támogatja az atomtámadásokat. Érveik  közé többek között az sorolható, hogy a atámadások eredményeképp Japán kapitulált, melynek köszönhetően elkerülhetővé váltak a további emberveszteségek és gyorsabban  be tudták fejezni a háborút. A támogatók továbbá azt is hangsúlyozzák, hogy az atomtámadásokra egy totális háború részeként került sor, valamint csak így lehetett elérni, hogy a japánok letegyék a fegyvert.

Egyes elemzők ezzel szemben azt állítják, hogy katonailag már nem volt értelme a támadásoknak, mivel szerintük elegendő lett volna csupán tengeri blokád alá venni a szigetországot. Mások pedig azt hangsúlyozzák, hogy a támadásokkal háborús, vagy emberiség elleni bűntett követett el az Egyesült Államok. Léteznek olyan elemzők, akiknek az a véleményük, hogy a támadás az állami terror klasszikus példája volt, és az atombombák bevetése alapvető erkölcsi normákba  ütközött.Olyan álláspontok is vannak, hogy a két támadás közül  elegendő lett volna csak az egyiket végrehajtani.

A fenti vélemények alapján tehát érzékelhető, hogy az atomtámadásoknak a mai napig tartó hatásai vannak, és talán nem követünk el nagy hibát akkor, ha azt is megállapítjuk, hogy azok a jövőben is megkerülhetetlen és fontos témát jelentenek majd. Úgy gondolom, hogy a már megtörtént történelmi események kapcsán felesleges bármilyen feltételezésekbe bocsátkozni, az viszont nagy bizonyossággal kijelenthető:  az atomtámadások rendkívül nagy hatást gyakoroltak és gyakorolnak mind a stratégiai, mind pedig a biztonságpolitikai gondolkodásunkra.  Az atombomba bevetése Kétségtelenül felborította a támadó és védekező eszközök és eljárások között addigra beállt viszonylagos egyensúlyt, amelynek kialakulása évszázadokban mérhető. Így tehát egy új korszak vette kezdetét, amelyben akorábbi biztonsági dilemma még  erősebben jelentkezett.

Az atom támadások üzenete:

A szerző álláspontja szerint az atomtámadások a mai napig is olyan üzenettel bírnak, amelyek besorolhatók a stratégiai kommunikáció egyes példái közé Nevezetesen:  a falra függesztett kardot, főleg, ha azzal csak a valódi tulajdonosa rendelkezik, kizárólag rendkívül indokolt esetben szabad (???) használni, ugyanis a következmények beláthatatlanok. Különösen fontos ezt az üzenetet értelmezni és megfelelően megérteni akkor, amikor napjainkban is azzal  szembesülünk,  hogy a világpolitika újra a nukleáris eszközök fejlesztésétől és az ellene történő fellépéstől  hangos. józanság és türelem szükséges tehát minden érintett fél részéről, hiszen az nem kerül semmibe…

 

Ázsia két gigásza és a Doklam-fennsík

Szerző:
Ilosvai Dániel
-
0

Június közepe óta néznek farkasszemet egymással a Népi Felszabadító Hadsereg (Peoples Liberation Army, PLA) és az Indiai Hadsereg csapatai a himalájai Doklam/Donglang-fennsíkon, India (Sikkim), Kína (Tibet) és Bhután határán. A három határvonal találkozási pontja évtizedek óta vita tárgyát képezi, ennek ellenére a konfliktus idén júniusig nem tört felszínre.

A diplomáciai háromszög

A térképen pirossal jelölt terület képezi a vita tárgyát, és ezen jól látható, hogy a három résztvevő közül India nem tart igényt a területre; az Timpu és Peking közös ügye, ahogy erre az utóbbi fél többször is hivatkozott India ellenében. Az ok azonban, amiért Újdelhi mégis beavatkozott és behatolt a vitatott területre, kétrétű. Egyrészt jelentős szerepet játszott benne különleges kapcsolata Bhutánnal ? aki felkérte a beavatkozásra ?, valamint az 1949-es barátsági szerződés, amelyben Bhután a nemzetközi kapcsolatokban alávetette magát India vezetésének. Másrészt a vitatott régió elfoglalásával Kína olyan stratégiai jelentőségű pozícióra tenne szert, amivel fenyegetheti a Sziliguri folyosót ? a szűk átjárót az északkelet-indiai államokhoz. Mivel India 1962-ben vereséget szenvedett Kínától a Himalájában, az itteni határok védelme kiemelt jelentősséggel bír Újdelhiben. Továbbá, bár a barátsági szerződést 2007-ben felülvizsgálták és azóta Timpu szélesebb autonómiával rendelkezik minden területen, továbbra is szoros a védelmi együttműködés a két ország között, és ez elég okot szolgáltatott Újdelhinek arra, hogy a PLA útépítési munkálatait látva behatoljon a vitatott területre.

A másik fontos pillére a két ország együttműködésének az energetikai szektor, ahol Bhután óriási kapacitásokkal rendelkezik, és ezeket elsősorban indiai tőkéből és technológiával aknázza ki és a megtermelt energiát Indiának adja el. Manmohan Singh korábbi indiai miniszterelnök 2008-ban jelentette be, hogy 2020-ra 10,000 MW-tal fogják növelni a himalájai ország vízenergia-termelését. Ezzel szemben Bhután Kína egyetlen szomszédja, akivel nem tart fent hivatalos diplomáciai kapcsolatot.

Diplomáciai csörte ? fegyveres konfliktus?

Az Indiai Hadsereg benyomulását a vitatott régióba Kína szuverenitása megsértéseként értelmezte, amire válaszul a háborút se tartja elkerülhetetlennek. Ugyan egy hagyományos háború a két óriás között kicsiny valószínűséggel bír, azonban ? a kínai narratíva szerint indiai mintára ? elképzelhető, hogy a két ország közötti vitatott határrégiókban további konfliktusokra kerül sor. Két másik terület hovatartozása (a kelet-indiai Arunácsal Prades, amit Kína Tibet déli részeként magáénak követel; valamint Ladakhban) nem rendezett, ahol korábban is előfordultak kisebb-nagyobb incidensek (legutóbb 2013-ban Ladakhban).

Úgy tűnik tehát, hogy a két ország egy ?gyáva nyúl? játékban van összezárva: egyikük sem látszik engedni, elrettentő lépésekkel próbálja a másikat visszavonulásra kényszeríteni. A nyilatkozatokon túl mindkét fél megerősítette a közös határszakaszokat, a PLA ezen felül egy tibeti hadgyakorlattal demonstrálta utánpótlási képességeit. 

Konklúzió

A határkonfliktusok száma és jelentősége az utóbbi évtizedben megnövekedett Kína és India viszonyában, és ez a trend minden jel szerint folytatódni fog a közeljövőben is. Peking az elmúlt évtizedek gazdasági fejlődését kihasználva egyre aktívabbá válik a saját környezetében ? ezt a kezdeményezőkészséget a dél-kínai-tengeri szigetvitáknál és a regionális együttműködési szervezetek esetében is láthattuk. A megnövekedett képesség kihasználásához a határviták remek kiindulási pontot jelentenek. Ezzel szemben Újdelhi szokatlan asszertivitásról tett tanúbizonyságot a „megelőző lépéssel?, deklarálva saját igényét a regionális hegemón szerepére. A jelenlegi helyzet minden bizonnyal békés úton rendeződik majd, azonban hosszú távon tovább éleződhet a hatalmi verseny a világ két legnépesebb országa között.

1...596061...11360. oldal a 113-ból

Kiemelt témák

3,127KövetőTetszik

biztonsagpolitika.hu

BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKPORTÁL.
A honlap "Elemzések" rovatához tartozó időszaki kiadványok és egyéb folytatódó dokumentumok nemzetközi szabványos azonosítószáma: ISSN 2062-4379
Email: biztpolkapcsolat@biztonsagpolitika.hu
Facebook

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

internetster 2004 - 2026 © biztonsagpolitika.hu - Minden jog fenntartva!