Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő ? 2018. július

Szerző:

aug 4, 2018

Palesztin-izraeli konfliktus

Izraelben bemutatták az új Merkava harckocsit

Az új, Barak nevet viselő Merkava IV 2020-ban kerülhet a hadsereghez. A harckocsi kivitelezésénél a mérnökök az újfajta kihívásokra helyezték a hangsúlyt, hiszen manapság már szinte elképzelhetetlen, hogy Izrael az 1970-es évekhez hasonló frontális háborút vívjon szomszédaival. Az új Merkava sokkal inkább a kisebb, gerilla akciók elhárítására alkalmas fejlesztéseket tartalmaz. Ennek megfelelően egy speciális harci számítógéppel van felszerelve, amely a kívül elhelyezett szenzoroknak köszönhetően nem csupán felismeri az ellenséges célpontokat, de célba is veszi őket. Ezen kívül a légierőnél használtakhoz hasonló okos sisak is bevezetésre kerül, amely segítségével a tankparancsnok láthatja, hogy mi történik a harckocsin kívül. (angol, Haaretz, 07. 20.)

Kis híján új háború robbant ki a Gázai övezetbeli Hamász, az Iszlám Dzsihád és Izrael között

A 2014-es gázai háború óta a július közepén történt pár napos fellángolás volt a legsúlyosabb konfliktus a Gázai övezetbeli Hamász, az Iszlám Dzsihád és az Izraeli Védelmi Erők (IDF) között. Pár nap alatt körülbelül 190 rakétát lőttek ki Izraelre, míg az IDF 40 célpontot bombázott le az övezetben. Az eszkaláció következtében Tel-Aviv térségébe egy Vaskupola rakétavédelmi egységet telepítettek Végül Egyiptom és az ENSZ közvetítésével sikerült fegyverszünetet kötnie Izraelnek és a palesztin fegyveres csoportoknak. (angol, Haaretz, 07. 15. és Middle East Eye, 07. 21.)

Szíriai konfliktus és a kurd kérdés

Egy újabb Aszad-ellenes bástya bukott el Szíriában

Július 6-án a damaszkuszi kormány sikeres megállapodást hozott tető alá a dél-szíriai Daraa tartomány jelentős részét kézben tartó Aszad-ellenes felkelőkkel. Az egyezmény értelmében a felkelőknek át kellett adniuk a kezükben lévő nehézfegyverzetet a szíriai kormányerőknek . Ezt követően az Aszadhoz hű erőknek a tartományból való szabad elvonulást kellett biztosítaniuk azon fegyveresek számára, akik nem voltak hajlandóak elismerni a két fél között létrejött megállapodást (őket a még mindig ellenzéki kézen lévő Idlíb tartományba evakuálták). Végezetül pedig a kormányellenes lázadóknak át kellett adniuk Daraa tartomány általuk ellenőrzött keleti területeit. Az egyezséggel a damaszkuszi rezsim sikeresen megszerezte a provincia kelleti területeit. A megállapodás nem vonatkozik a tartomány délnyugati területeire, ugyanis ezen területek jelentős részét az Iszlám Államhoz köthető dzsihádista szervezetek ellenőrzése alatt állnak.

A kormányerők és a területet uraló Aszad-ellenes csoportosulások között megkötött megállapodást megelőzte a damaszkuszi rezsim által (mely az orosz erők támogatását élvezi) a terület visszaszerzésre irányuló offenzíva. Az ENSZ becsélései szerint a szíriai hadsereg inváziója megközelítőleg háromszázezer embert kényszerített lakhelyének elhagyására. (angol, Dailymail, 07. 11. és The Jordan Times, 07. 08.)

Az észak-szíriai kurdok támogatnák Aszadot Idlíb tartomány visszavételében

Amennyiben a török hadsereg és helyi szövetségeseik által az év elején elfoglalt Afrín visszaszerzésében Bassár el-Aszad szíriai elnök hajlandó segítséget nyújtani, akkor az észak-szíriai kurdok készek támogatni a szír kormányerőket Idlíb tartomány visszafoglalásában. (angol, Rudaw, 07.26.)

A szír kormány és a Szíriai Demokratikus Tanács tárgyalni fognak Észak-Szíria kurd jövőjéről

Július végén Szíriában megbeszélések zajlottak Észak-Szíria jövőjével kapcsolatban a szír kormány és a kurdok által vezetett Szíriai Demokratikus Tanács (SDC) között. A Szíriai Demokratikus Tanács (SDC) annak az Egyesült Államok által támogatott Szír Demokratikus Erőknek (SDF) a politikai szárnya, amelynek a gerincét a kurd Népvédelmi Egységek (YPG) alkotják.

A damaszkuszi találkozó során a felek megállapodtak további tárgyalásokról. A szíriai kurdok célja egy demokratikus és decentralizált Szíria jövőbeli megteremtése. A hét éve tartó polgárháború során a kurd milíciák megvédték a kurdok által lakott területek nagy részét, és ezen északi és északkeleti országrészeken autonómiát hoztak létre. Bassár el-Aszad szíriai elnök májusban még csupán egy átmeneti képződménynek vélte a kurd autonómiát, és az ország teljes felszabadításáról beszélt. Korábban a kurdok úgy gondolhatták, hogy mivel az Amerikai Egyesült Államok támogatását élvezik, az általuk ellenőrzött kurd területek védettek, de az utóbbi hónapokban a gyakran egymással ellentétes washingtoni nyilatkozatok miatt bizalmatlanok lettek az Egyesült Államokkal szemben. Ezért történhet meg ez a nyitás a részükről az Oroszország és Irán által támogatott szír kormány felé. (angol, Reuters, 07.28.)

Síita félhold

Fordulat a jemeni konfliktusban

Jemen saját védelme érdekében be fogja vetni légierejét a Szaúd-Arábia vezette koalícióval és szövetségeseikkel szemben ? mondta Mohammad Ali Al-Houthi, a Jemeni Legfelsőbb Forradalmi Bizottság vezetője. Júliusban a jemeni légierő csapást mért az Abu Dabi nemzetközi repülőtér és az ARAMCO olajvállalat (szaúdi tulajdonú) finómítói ellen Sammad-3 és Sammad-2 nagy hatótávolságú harci drónokkal, valamint támadást hajtott végre két olajszállító hajóval szemben, melyek Hodeida kikötőjében horgonyoztak. A támadásokat követően az ARAMCO bejelentette, leállítja hajóinak forgalmát vörös-tengeri Báb el-Mandeb szorosnál, melyen keresztül naponta 5 millió hordó kőolaj halad át. Szaud-Arábia szárazföldi úton, vezetéken és teherszállítókon keresztül továbbra is fent tudja tartani kőolajexportját, a szoros feladásával azonban, a jemeni erőkön keresztül Irán került a térségben stratégiai előnybe, így Roháni elnök a napokban a ,,Hormuz Ura?? mellett a ,,Szorosok Ura?? címet is megkapta. Ez viszont nem egyenlő teljes fölénnyel, Washington és Teherán között továbbra is feszült a helyzet, hiszen az Egyesült Államok felügyelete alatt kívánja tartani a régió tengeri kereskedelmét.(angol, Foreign Policy, 07.26. és IRNA 07.28.)

Irán bővíti rakétaarzenálját

Irán elkezdi a Fakoor típusú légvédelmi rakéták sorozatgyártását, az üzem megnyitásán jelen volt Amar Hatami védelmi miniszter is.

A tábornok kifejtette, a legtöbb ország nem tud saját technológiát alkalmazni és számára kielégítő fegyvereket gyártani, mivel importra szorul. A miniszter szerint Irán jelenlegi ellenfelei nem értenek másból, csak az erő és fegyverek szavából, ezért nincs lehetősége az alkunak az ellenséggel. (angol, IRNA, 07.23.)

Támadás az iráni kurd határvidéken

A Kurdisztáni Szabad Élet Pártja vállalta magára a Marivan határvidéken fekvő Dari falu ellen elkövetett terrortámadást. Mohamamd Shafi, Marivan tartomány kormányzója megerősítette, a támadásban 11-en vesztették életüket, míg 8-an megsebesültek. A halálos áldozatok közül tíz személy a Forradalmi Gárda tagja volt. Az összecsapás során a támadóknak sikerült felrobbantaniuk egy lőszerraktárat. (angol, IRNA, 07. 20.)

Trump hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a teheráni vezetéssel

Kész tárgyalni az Iráni vezetőkkel Donald Trump ? nyilatkozta az amerikai elnök a Giuseppe Conte olasz miniszterelnökkel tartott közös washingtoni sajtótájékoztatón.
Trump kiemelte, véget vetett az atomalkunak, szerinte helytelen megállapodás volt, azonban megerősítette: hisz a békés rendezésben és abban, hogy tárgyalások útján is lehetséges a konfliktusokat kezelni. Mike Pompeo külügyminiszter megerősítette, hogy az elnök kész tárgyalóasztalhoz ülni, amennyiben a teheráni vezetés hajlandó változtatni politikai lépésein és enyhíteni az iráni néppel szemben gyakorolt elnyomáson. Az amerikai vezetés az atomalkut követően a korábbi gazdasági szankciók újbóli bevezetését helyezte kilátásba az iszlám köztársasággal szemben. A Teherán elleni amerikai szankciók első hulláma augusztus elején lép életbe, ezek elsősorban azautóipart, valamint a jelentősebb fémeket fogják sújtani.(angol, CNN, 07.31.)

Észak-Afrika

Újra Tripoli kezébe kerültek az olajexportot biztosító kelet-líbiai kikötők

A Tripoli kormányhoz köthető Nemzeti Olajtársaság (National Oil Corporation) szóvivője bejelentette, hogy július 11-ei kezdettel újra üzembe helyeznek négy olajterminált. Az ország keleti részén található négy kikötőt (Rász Lánúf, Es Sider, Zueitina és Hariga) felett az előző hónapban szerezte meg az ellenőrzést a Tripoli kormánnyal szemben álló Khalifa Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg. Bár a Líbiai Nemzeti Hadsereg szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a kikötőkön keresztül exportált szénhidrogének bevételei a Tobrukban székelő ellenkormányt illetik, végül (feltehetőleg engedve a nemzetközi nyomásnak) Haftar tábornok a ?nemzeti érdek elsőségére? hivatkozva visszaadta a Nemzeti Olajtársaságnak a fent említett kikötőket. (angol, Al Jazeera, 07.11.)

Mogherini Tripoliba látogatott

Július 14-én Tripoliba látogatott Federica Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője. Az uniós főképviselő látogatásának elsődleges célja az EU állandó képviseletének és határtámogató missziójának (European Union Border Assistance Mission in Lybia) a líbiai fővárosban újranyílt irodáinak a megnyitása volt. Bár az Unió korábban is rendelkezett képviselettel az észak-afrikai országban, a 2014-es év folyamán elmélyülő belpolitikai válság következtében Brüsszel a szomszédos Tunéziába telepítette át a misszióját. A látogatás további szakaszában a főképviselő találkozott többek között Fáíz al-Szarrádzs miniszterelnökkel, valamint az ENSZ líbiai rendkívüli megbízottjával, Ghassan Salaméval. A találkozók során Mogherini többször kihangsúlyozta, az Uniónak az észak-afrikai ország stabilizációjában (az Unió Líbia elsődleges kereskedelmi partnere , illetve legnagyobb segélyezője) játszott kiemelkedő szerepét. (angol, Al Jazeera, 07.14.)

Olasz támogatás Líbia számára

Július 24-én Tripoliban találkozott egymással Elisabetta Trenta, az új olasz kormány védelmi minisztere és Fáíz al-Szarrádzs, a nemzetközi közösség által elismert líbiai kormány miniszterelnöke. A két politikus közötti megbeszélésen az olasz védelmi miniszter megerősítette, hogy Olaszország támogatni fogja a líbiai kormány erőfeszítéseit többek között olyan területeken, mint az észak-afrikai ország egészségügyi szektorának fejlesztése vagy az illegális migrációval szembeni harc. (angol, Libya Herald, 07. 25.)

Salvini-Maítík találkozó

Július 6-án Rómában találkozott egymással Matteo Salvini, Olaszország belügyminisztere és Ahmed Maítík, az Elnöki Tanács elnökhelyettese. A megbeszélés központi támája a Földközi-tenger középső régióját súlytó migráció volt. A megbeszélés során a líbiai fél megismételte azon kérését, hogy a nemzetközi közösség oldja fel az észak-afrikai országgal szembeni fegyverembargót. A fegyvereladásoknak a Tripoli irányában történő tiltása ugyanis megnehezíti a líbiai partiőrség számára, hogy hatékonyan kezelje az országot sújtó migrációs problémát.(angol, The Libya Observer, 07.06.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron (Síita félhold), Vincze Patrik és Varga Zsolt (szíriai konfliktus, kurd kérdés).

EU hírfigyelő ? 2018. július

Szerző:

BSZK

aug 3, 2018

BREXIT

A brit kabinet 2018. július 12-én kiadta az úgynevezett Fehér Könyvet, amiben részletezi a kormány Brexit-stratégiáját. A Chequers-i megállapodás értelmében létrejött 104 oldalas dokumentum négy fő szekcióra oszlik: gazdasági kapcsolatok, biztonság, együttműködés és intézményi kérdések. A legfőbb viták az első fejezet körül folynak, mely a jövőbeli gazdasági együttműködésre tesz javaslatot. Az áruk és szolgáltatások áramlását az Egyesült Királyság döntéshozói egy, a vámunióhoz hasonló rendszerben képzelték el, hogy a határ ne lassíthassa le a kereskedelmet, ami kulcsfontosságú az ipar számára, illetve megkönnyítené a ír határkérdés rendezését is. A migráció terén azonban megszigorítaná a szabályozást a brit kormány, az uniós polgárok ugyanis csak turistaként vagy ideiglenes üzleti út okán léphetnének be vízum váltása nélkül a szigetország területére. Ez komoly korlátozása lenne az emberek szabad mozgásának, amit a mai rendszer biztosít. Pontos részletek egy új, a bevándorlásról szóló fehér könyvben fognak megjelenni.

Az új stratégia komoly visszhangot keltett a szigetországban. Lemondott Boris Johnson külügyminiszter, helyére Jeremy Hunt konzervatív képviselő lépett. A Brexit-kampány ikonikus alakja túl ?puhának? tartja a stratégiát és a brit parlament alsóházában tartott beszédében komolyan ostorozta Theresa May miniszterelnököt. A kormány egy másik fontos tagja, David Davis, Brexit-miniszter is távozott posztjáról, egyet nem értésének kifejezéseként. Az ő helyét Dominic Raab kapta meg, aki az elmúlt hónapokban egyre komolyabb szerepet játszott May stábjában.

Justine Greening, a második May-kormány korábbi oktatásügyi minisztere felvetette egy második Brexit-népszavazás ötletét, amivel terve szerint visszaadta volna az irányítást az emberek kezébe. Javaslatát a kormány azonban félresöpörte és Theresa May ismét kiállt a 2016-os népszavazása eredményének végrehajtása mellett.

A brit alsóház EU-párti képviselői kezdeményezték, hogy ha a kormány nem tud egy életképes szabadkereskedelmi megállapodást tető alá hozni az Unióval, akkor az ország maradjon vámunióban az EU-val. A javaslatot azonban a szűk konzervatív többség rendkívül kicsi szavazatkülönbséggel, de leszavazta.

Július 20-án az Európai Unió Tanácsa (EU27) is tájékoztatást kapott a Brexit-tárgyalások állásáról. Az uniós tárgyalóküldöttség vezetője, Michel Barnier tájékoztatta a minisztereket az ír-északír határral és a leendő viszonyrendszerrel kapcsolatos tárgyalások során elért eredményekről.

?A kilépésről rendelkező megállapodás csak akkor jöhet létre, ha az összes kérdésben egyetértés születik a jogi szövegről. Ebbe az Észak-Írországra vonatkozó tartalékmegoldás is beletartozik. Ennek keretében nem szabad elfelejtenünk, hogy az eddig vállalt kötelezettségeket teljes mértékben tiszteletben kell tartani. A kilépésről rendelkező megállapodást minél előbb meg kell kötnünk. A munkát a leendő viszonyrendszerről szóló politikai nyilatkozat elkészítése érdekében is fel kell gyorsítani. Ezenkívül fokoznunk kell a felkészülés területén végzett munkát arra az esetre, ha nem tudnánk megegyezni. Az EU27 egységének biztosítása továbbra is kulcsfontosságú? ? mondta el Gernot Blümel osztrák miniszter, az ülés elnöke.

A leendő viszonyrendszert illetően a Tanács megvitatta, hogyan járul hozzá a brit kormány által 2018. július 12-én kiadott úgynevezett Fehér Könyv a megbeszélésekhez. Ennek megfelelően július 26-i sajtótájékoztatóján Michel Barnier kizárta a négy szabadságból való önkényes válogatást, és azt, hogy az Egyesült Királyság az Unió nevében szedje be a vámokat. A Dominic Raab, brit Brexit-miniszterrel tartott közös tájékoztatón a tárgyalófelek elmondták, hogy a tárgyalások produktívak voltak, de komoly akadályokkal küzdenek továbbra is, melyeket legközelebb augusztus közepén fognak újratárgyalni. Ezt követőn az októberi határidőig bezárólag heti szinten fognak egyeztetni, hogy időben megállapodhassanak a Kilépési Egyezmény jogi szövegéről. A Tanács legközelebb Általános Ügyek Tanácsának (50. cikk) következő, 2018. szeptemberi ülésén tárgyal majd a kérdésről.

Júliusi csúcstalálkozók

Az Európai Unió és a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) külügyminiszterei csúcstalálkozót tartottak július 16-án és 17-én Brüsszelben. Az esemény végén a részvevők kiadtak egy közös nyilatkozatot. A deklarációban számos témát érintettek, megerősítésre került például az ENSZ céljai és alapelvei iránti elkötelezettség, az emberi jogok érvényesülésének és a demokrácia kiteljesedésének elősegítése, a nőkkel szembeni erőszak és diszkrimináció tilalma, valamint a nemzetközi szervezett bűnözés elleni közös küzdelem is. A nyilatkozat fontos részét képezi a klímaváltozásról szóló rész, a részvevők ugyanis elismerték, hogy Latin-Amerika és a Karibi-térség rendkívüli módon kitett a természeti csapásoknak. A felek ezen a területen is megerősítették kétoldalú együttműködésüket; az EUROCLIMA+ kezdeményezést is beleértve. A deklaráció végén a részvevők elkötelezettségüket fejezték ki az Agenda 2030 fentartható fejlődési célok megvalósítása, illetve a kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fűzése mellett.

Július 16-án Pekingben megrendezésre került a 20. EU-Kína csúcstalálkozó, Jean-Claude Juncker, Donald Tusk és a kínai miniszerelnök, Li Ko-csiang részvételével. Az Európai Bizottság elnöke, Juncker megállapította, hogy ma már az EU Kína második legnagyobb kereskedelmi partnere, de különböző megállapodásokkal fokozni lehet az együttműködést ezen a területen. A csúcstalálkozón közös nyilatkozat elfogadására és több konkrét eredmény megszületésére is sor került. Az éghajlatváltozásról és a tiszta energiáról szóló vezetői nyilatkozatban a két fél kinyilvánította elkötelezettségét az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a Párizsi Megállapodás végrehajtása, az ennek érdekében tett együttműködés fokozása mellett. Egy óceánokra vonatkozó partnerségi megállapodás is megkötésre került az Unió és Kína között, mely magába foglalja az illegális halászat elleni küzdelmet és a tiszta technológiák kutatását is. A kül-és biztonságpolitika is fontos részét képezte a találkozónak, a felek megegyeztek az együttműködés elmélyítésén ezen a területen. Észak-Koreára vonatkozóan a vezetők kijelentették, hogy a helyzet megoldására a diplomáciai eszközöket részesítik előnyben.

A Tanács júliusi közleményei, sajtóhírei

Federica Mogherini, az Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője július 16-án számolt be a Külügyek Tanácsának a két nappal korábban lezajlott líbiai látogatásáról. A főképviselő elsősorban az EU líbiai delegációjának, valamint az Unió líbiai határtámogató missziójának (EU Border Assistance Mission in Libya) otthont adó irodák megnyitására utazott Tripoliba. Mogherini az észak-afrikai országban tett látogatás alatt többek között találkozott Ghassan Salaméval, az ENSZ rendkívüli líbiai megbízottjával. A találkozón a főképviselő kifejtette, hogy jelenleg az EU Líbia legfőbb pénzügyi támogatója, jelenleg is megközelítőleg 350 millió euróval támogatja Brüsszel a nemzetközi közösség és a helyi civil csoportok által irányított programokat. Az ENSZ megbízottal való megbeszélést követően Fáíz Szarrádzs miniszterelnökkel folyatatott megbszéléseket Mogherini.

2018. július 30-án a Tanács döntést hozott az EU NAVFOR Szomália Atalanta művelet működésének meghosszabításáról. A misszió mandátuma így jelenleg 2020. december 31-ig szól. Döntés született egyúttal a műveleti és a tengeri biztonsági központ áthelyezéséről az Egyesült Királyságbeli Northwoodból a spanyolországi Rotába, illetve a franciaországi Brestbe. Az Európai Unió ezzel a lépéssel megerősítette elkötelezettségét a kalózkodás felszámolása mellett Szomália partjainál.

Új székház, új feszültségek, változatlan politika – A NATO brüsszeli csúcstalálkozójának értékelése

Szerző:

Szenes Zoltán

júl 22, 2018

Szerzőnk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára.

2018. július 11-12.-én már az új székházban tartotta a NATO a 28. csúcstalálkozóját, ahová a tagországok májusban költöztek át. A hipermodern, eco-stílusban készült épületegyüttes minden korszerű építészeti és biztonsági követelménynek megfelel, de az újdonság varázsa nem tartott sokáig. A legfelsőbb szintű tanácskozáson ugyanis Donald Trump amerikai elnök ?ellopta a show-t?; tagországi kritikáival, új védelmi költségvetési normák javaslataival azonnal a nemzetközi média figyelmébe került. Trump az első napi (szerdai) NAC(North Atlantic Council-a szervezet politikai döntéshozó testülete-a szerkesztő kiegészítése) ülésen amiatt bírálta az európai szövetségeseket, hogy azok keveset költenek a védelemre. Majd váratlanul az GDP 2%-os elfogadott követelmény 4%-os megemelésére tett javaslatot. (Az USA jelenleg a bruttó nemzeti termék 3.7%-át költi katonai célokra). A második napi (csütörtök) ukrán és grúz partnerségi ülésen pedig azt vetette fel, hogy a tagországok már 2019-ben teljesítsék a 2%-os előírást, mert különben az USA elhagyja a NATO-t (bár az erről szóló névtelen forrásokat később névtelen források cáfolták). Az ülést ekkor berekesztették, a NAC zártkörű megbeszélésen tisztázta a kialakult helyzetet, és megerősítette a 2024-ig elérendő walesi GDP 2%-os védelmi költségvetési szintet, amelyből 20%-t kell fordítani fejlesztésre. A rendkívüli ülés után az amerikai elnök ? miután lemondta a tervezett kétoldalú megbeszéléseket – soron kívüli sajtótájékoztatót tartott, ahol magyarázta a bizonyítványát: a szövetség ?nagyon együtt van, nagyon erős, nincs probléma?, a ?csúcstalálkozó elérte célját?, és ?aláírta a zárónyilatkozatot?. A brüsszeli csúcsot a nemzetközi és hazai sajtó ?feszültnek?, ?konfliktusosnak?, ?megosztónak? és ?ellentmondásosnak? értékelte. Bár a transzatlanti ?veszekedés? elvonta a nemzetközi közvélemény figyelmét a csúcs fontos témáiról, paradox módon, az ankéton mégis minden előkészített javaslatot jóváhagytak.

A csúcstalálkozó legfontosabb üzenetei

A NATO-csúcsról a szövetség egy hosszú és részletes nyilatkozatot (79 pont, 23 oldal)[1] jelentetett meg, amely tartalmazza mindazon kérdéseket, amit a 29 tagország képviselői a tanácskozással kapcsolatban rögzíteni fontosnak tartottak. A szövetség változatlanul a stratégiai koncepcióban meghatározott hármas feladatrendszer (1. kollektív védelem; 2. válságkezelés; 3. kooperatív biztonság) szerint dolgozik, miközben fenntartja a 360 fokos biztonsági megközelítést. A csúcs értékelése szerint (Nyilatkozat 1. pont) a nemzetközi biztonsági környezet továbbra is veszélyes és kiszámíthatatlan, a NATO minden stratégiai irányból tartós kihívásokkal, kockázatokkal és fenyegetésekkel néz szembe, amelyeket állami és nem állami szereplők, katonai erők, terrorista, kiber és hibrid támadások jelentenek. Oroszország agresszív fellépései, a fenyegetés és az erőszak alkalmazása a politikai célok elérése érdekében megkérdőjelezik a szövetséget, aláássák az euro-atlanti biztonságot és a szabályokon alapuló nemzetközi rendet. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában az instabilitás és a folyamatos válságok táplálják a terrorizmust, de hozzájárulnak az illegális migrációhoz és az emberkereskedelemhez is. A folyamatban lévő szíriai válság közvetlen hatást gyakorol a térség stabilitására és a szövetség egészének biztonságára. A tagországok erősödő hibrid kihívásokkal szembesülnek, beleértve a félretájékoztatási kampányokat és a rosszindulatú számítógépes tevékenységeket. Mindezek fényében a brüsszeli ankét megerősítette a korábbi csúcstalálkozókon (Wales 2014, Varsó 2016) elfogadott stratégiát, és számos olyan döntést hozott, amely az elrettentés, a kollektív védelem, a terrorizmus elleni harc és a stabilitás kivetésének megerősítését szolgálja. A csúcson zajlott viták ellensúlyozására a NAC kiadott egy transzatlanti szolidaritási nyilatkozatot is, amelyben összefoglalta azokat a legfontosabb eredményeket, amelyek semlegesítették a trumpi bírálatokat.[2]

A döntések közül igazából két ?határozatcsomag? emelkedik ki: a ?készenléti kezdeményezés? (NATO Readiness Initiative, NRI) elnevezésű program a keleti fenyegetéssel kapcsolatban, valamint az ún. Déli Csomag (Package on the South) című intézkedési terv, amely a déli-délkeleti stratégiai iránnyal kapcsolatos biztonsági helyzetre reagál. A készenléti kezdeményezés egy erőteljes, középtávú terv, amely a készenléti erők megsokszorozását, az európai katonai mobilitás növelését, valamint új hadműveleti és csapatparancsnokságok megalakítását foglalja magába. A ?Déli csomagban? a szövetség ?összegyűjtött? minden olyan teendőt, amely összefüggésben van a biztonság kivetítésével déli és közel-keleti irányban. Ide sorolhatjuk a bővítést (a NATO meghívta Macedóniát a csatlakozási szerződési tárgyalásokra), az EU-al való együttműködést, a két- és többoldalú megállapodásokat (Finnország, Svédország, Grúzia,[3] Ukrajna,[4] Moldova). A csomagnak fontos részét képezik a Balkánon (Koszovó Force, KFOR), Afganisztánban (Resolute Support Mission, RSM)[5] és a Földközi tengeren (Operation Sea Guardian, OSG) folytatott műveletek és missziók, az ISIS ellen küzdő koalíció támogatása, a rakéta- és kibervédelem. A NATO továbbra is nagy figyelmet fordít a gyengén működő államok (Afganisztán, Irak)[6] segítésére, amely főleg a kiképzésre, a segítségnyújtásra és a tanácsadásra terjed ki. Ebbe a tevékenységbe a szövetség bevonja a térségi partnerállamokat (Jordánia, Kuvait, Tunézia), fejleszti a kapcsolatait az ún. MENA közel-keleti és észak-afrikai országokkal (Middle East and North Africa, MENA) országokkal is. A gyorselemzés a továbbiakban a csúcs legnagyobb innovációjának tekinthető NATO Készenléti Kezdeményezést (Nyilatkozat 14. pont) tárgyalja és értékeli.

NATO Készenléti kezdeményezés

Katonai szempontból a csúcs legnagyobb újdonsága a Készenléti kezdeményezés (NRI) jóváhagyása volt (Nyilatkozat 14. pont), amelynek segítségével a szövetség új alapokra helyezi a NATO erők készenlétét. Az elmúlt három év tapasztalatai azt mutatják, hogy az elrettentés és védelem fenntartására, valamint erősítésére sokkal több felkészített, mobilizálható és alkalmazható erőre, valamint parancsnokságra van szükség.

4×30-as (Four 30s) koncepció

A walesi csúcson (2014) a szövetség vezetése létrehozta az ún. megerősített NATO Reagáló Erőt (enhanced NATO Reaction Force, eNRF), amely egy 40 ezer fős, hadtest+ szintű hadműveleti seregtest létrehozását jelentette. Az NRF koncepció ?felturbósítását? a NATO szakemberek a 2-7 nap alatt bevethető ún. ?lándzsahegy-dandárra?, hivatalos nevén a VJTF-re (Very High Readiness Joint Task Force – Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Harccsoport) alapozták,[7] amely 2015-ben szolgálatba is állt. Az eNRF négy részből áll: (1) A vezetési és irányítási elemekből, amelyet mindig az aktuális ?parancsnokló? hadműveleti vezető szerv (Joint Force Command ? Összhaderőnemi Erők Parancsnoksága), Nápoly vagy Brunssum biztosít (2) Az azonnal reagáló erőből (Immediate Reaction Force, IRF), amely a szolgálatba lépő VJTF- t jelenti. (3) A kezdeti követő erőkből (Initial Follow-on Forces, IFF), amelyet szintén a VJTF erőkből hoznak létre oly módon, hogy bevonják a készenléti szolgálatra készülő (stand-up) és a szolgálatot már leadó (stand-down) dandárerőket. (4) A követő erőkből, amelyet a NATO a felajánlott reagáló erőkből (Response Forces Pool, RFP) hív le, amelyek felkészültségéről azonban legkevesebb információval rendelkezik. Ezt a clausewitzi ?ködöt? akarja a NATO az új kezdeményezéssel megoldani, amelynek központi elemét a 4×30-as koncepció (Four 30s) képezi. A NATO vezetése 2020-ig 30 nehéz vagy közepesen nehéz manőverzászlóaljat, 30 harci repülő-századot, és 30 hadihajót szeretne lebiztosítani a nemzetektől, amelyek 30 nap alatt bevethetőek lesznek. A 4×30-as erők felkészítési és készenlét-ellenőrzési eljárásai megegyeznek majd a VJTF követelményekkel. Teljesen világos, hogy az új készenléti képességekkel a szövetség vezetése a ?követő erőket? szeretné megerősíteni oly módon, hogy egyúttal újabb felkészített csapatokat is kapjon az elrettentés demonstrálásához, szükség esetén a gyors katonai válságkezeléshez vagy a kollektív védelem feladatainak végrehajtásához.

Stratégiai mobilitás

A készenlét fokozásához azonban nem elegendőek csak az erők, hanem az is kell, hogy szabadon tudjanak mozogni a NATO-térben, különösen a keleti frontországok irányába. A VJTF gyakorlatok rossz tapasztalatokkal szolgáltak, hiszen a tagországok eltérő gyorsasággal / lassúsággal tudták engedélyezni az államhatárok átlépését, a csapatok gyors mozgását.[8] Bár a helyzet javult az elmúlt két évben, a kezdeti egyhónapos felvonulási idők már 10-15 napra csökkentek, ami azonban a ?lándzsahegy-dandár? esetében még mindig nem fogadható el. A probléma megoldására Frederick B. Hodges altábornagy, az európai szárazföldi amerikai erők volt parancsnoka a katonai Schengen zóna kifejezést alkotta meg, amelynek létrehozása lehetővé tenné a NATO erők Európán belüli gyors mozgását. Ma minden tagállamban (nem is említve a semleges országokat) eltérőek a jogszabályok, a diplomáciai engedélyezés rendje, a határátlépési szabályok, de más a közlekedési hálózat fejlettsége is, ahol a csapatoknak és a harci technikának közlekedni kell. ?Azt szeretném, ha a NATO erők ugyanolyan gyorsan tudnának mozogni Európában, mint a migránsok?- mondta a tábornok a Politico újságírójának.[9] Ha ehhez hozzá tesszük, hogy a hidegháború alatt a NATO-erők szabadon mozogtak az országhatárokon keresztül, akkor látható igazán, hogy mennyire tarthatatlan helyzet alakult ki a ?békeosztalék? eredményeképpen.

A brüsszeli csúcson ezért a NATO vezetők több döntést hoztak a helyzet megváltoztatására. Először is jóváhagyták az európai főparancsnok felelősségi körébe tartozó engedélyezési tervet (Enablement Plan for SACEUR?s Area of Responsibility), amelynek ?honosítását?, a nemzeti jogrendbe történő ?beemelését? a tagállamoknak 2024-ig kell elvégezni (Nyilatkozat 16. pont). A terv életbe léptetéséhez szükség van a szárazföldi, a légi és a tengeri mobilitás nemzetközi és nemzeti jogszabályainak módosítására, az eljárások javítására, a vezetési és irányítási hatáskörök újra szabályozására. A megvalósítás érdekében a NAC részhatáridőket állapított meg (Nyilatkozat 17. pont), amelynek teljesítéséről a védelmi miniszterek évente beszámolnak. Elsődleges cél, hogy 2019 végéig el kell érni az öt napon belüli határátlépést. Ugyancsak a jövő év végéig létre kell hozni egy NATO-n belüli kommunikációs rendszert, egy olyan kooperatív hálózatot, amelyben az illetékes NATO szervek, a nemzeti polgári és katonai szervezetek egyaránt szerepelnek. A koordinációra minden nemzetnek ki kell jelölni egy nemzeti összekötőt (National Points of Contact, NPC). Elfogadták a NATO gyors légi mobilitást biztosító légierő-képességről (Rapid Air Mobility, RAM) szóló jelentést is, amely megállapította az erők gyors légi szállítására hivatott légierő-szervezet kezdeti műveleti képességének elérését.[10]

Külön probléma az európai infrastruktúra (közutak, vasútvonalak, hidak, kikötők, repülőterek, üzemanyagellátó-rendszerek, stb) – a szövetséges erők és haditechnika gyors felvonulásához, mozgatásához, átcsoportosításához szükséges ? fejlesztése, amit a szövetség az EU-val együtt szeretne elérni (Nyilatkozat 18. pont).

A NATO parancsnoksági rendszer megerősítése

A készenlét javításához azonban nem elegendőek csak új erők, a szabad mozgás, újabb katonai vezető szervek, csapatparancsnokságok is kellenek a vezetési és irányítási feladatok elvégzéséhez. A parancsnoksági rendszert (NATO Command Structure, NCS) a NATO katonai ?gerincének? nevezik, amely állandó vezetést és irányítást biztosít, tervezi és szervezi a feladatokat, átveszi a nemzetek által a szövetségnek átalárendelt erőket. A csúcstalálkozó döntése alapján létrejön egy új haditengerészeti hadműveleti parancsnokság (Joint Force Command, JFC) Norfolkban (Florida, USA) és egy logisztikai és támogató parancsnokság (Joint Support and Enabling Command, JSEC) Ulmban (Németország). A hidegháború után ez az első eset, hogy a NATO parancsnoksági rendszerét nem csökkentik, hanem erősítik.[11] Legutóbb, 2011-2012-ben, komponens parancsnokságokat zártak be, így ma a két hadműveleti parancsnokság (Brunssum /Hollandia; Nápoly /Olaszország/) csak egy-egy haderőnemi (szárazföldi, légi, haditengerészeti, különleges műveleti, logisztikai) vezető szervvel rendelkezik, amelyről aztán 2014 után kiderült, hogy elégtelen. A módosított szervezet elsősorban a tengeri biztonság, a logisztika és a katonai mobilitás, valamint a kiberbiztonság területén rendelkezik majd megerősített vezetési kapacitással (Nyilatkozat 29. pont).

A norfolki parancsnokság egy SACLANT (Supreme Allied Commander Atlantic) típusú, hadműveleti szintű vezető szerv lesz, amely elsősorban az észak-atlanti-óceáni térségért lesz felelős. Az új NATO JFC része egy nagyobb szövetségesi tengeri stratégiai tervnek, amelynek keretében az USA felállítja a 2011-ben bezárt 2. Flottát, amelynek központja szintén Norfolkban lesz. [12] Az amerikai haditengerészet erősítése része az új (2018. januári) amerikai nemzeti védelmi stratégiának,[13] amely nagyobb szerepet kíván adni a tengeri komponensnek a nagyhatalmi katonai versengésben. A terv nemcsak az amerikai flotta erősítését, hanem a hadműveleti modus operandi megváltozását is jelenti. A tartós jelenlétet felváltja a haditengerészeti erők gyorsabb, rövidebb és meglepetésszerűbb alkalmazása a világtengereken, hogy ellensúlyozni tudják a megélénkült orosz és a kínai hadiflotta tevékenységét. Az utóbbi években az orosz haditengerészet különösen fokozta aktivitását a sarkvidéken, a Balti-tengeren és az Észak-atlanti óceánon.[14] Az orosz haditengerészeti provokációk elsősorban az ún. GIUK – átjáróban (Grönland, Izland és az Egyesült Királyság közötti vizek) szaporodtak meg a közelmúltban. Az átjáró stratégiai jelentősége abban rejlik, hogy ott kellene az amerikai (kanadai) hadihajóknak áthaladni egy esetleges európai háború esetén, de egyúttal szövetségi szempontból ellenőrzőpont is, mert csak ezen keresztül tud közlekedni az orosz Északi Flotta az Atlanti-óceán vagy a Földközi-tenger felé.

A másik hadműveleti parancsnokság, a németországi JSEC, lényegében egy kollektív védelmi feladat esetén aktiválandó logisztikai és támogató parancsnokság lesz, amelyet az ulmi Többnemzeti Összhaderőnemi Parancsnokság (Multinational Joint Headquarters, MN JHQ) laktanyájában hoznak létre. Az új vezetési központ feladata lesz 5. cikk aktiválása esetén a műveleti térségbe felvonuló NATO erők biztosítása és támogatása, de alkalmazására csak akkor kerülne sor, ha a szövetséget nagy (?összemérhető nagyságú?) erőkkel támadnák meg. Az ilyen háborús helyzetekre a NATO a maximális erőfeszítés (Maximum Level of Effort, MLE) terminust használja, amelyet az 5. cikk szerinti hadviseléssel összefüggésben alkalmaznak. [15] A JSEC feladatköre az európai főparancsnok (Supreme Allied Commander Europe, SACEUR) teljes felelősségi területére kiterjed, Európára és a kapcsolódó tengerekre, Grönlandtól Afrikáig. Az új parancsnokság békeidőszakban ? mintegy 100 fős német és nemzetközi állománnyal ? a háborús feladataira készül fel, amelyet az aktiválás után 500 főre egészítenek ki. A JSEC felállításával és működőképességének biztosításával Németország európai központi ?hub? szerepét erősíti a NATO-ban, amelyhez lényegében felajánlja a Bundeswehr Összhaderőnemi Támogató Parancsnokságát (Joint Support Service, JSS).[16] A feladat költségeit most még nem lehet megbecsülni, hiszen a JSEC alkalmazásának tervezése még hátra van, de az jól látható, hogy nagy hadműveleti erők (Major Joint Operations, MJO+) biztosításáról van szó, amihez jelentős német erőforrásokat terveznek. Németország többek között ezért beszél arról, hogy a közös teherviselést nemcsak a GDP %-os arányos védelmi költségvetés nagysága határozza meg. Az új parancsnokság felállítását az idén teljesen működőképessé vált[17] MN JHQ (amelyet 60 ezer fős haderő globális alkalmazásának vezetésére készítettek fel különböző válsághelyzetekben, NATO, EU vagy ENSZ mandátum esetén) végzi a bonni Támogató Parancsnoksággal (JSS) együtt. A német JCC egyébként több cluster területén felelős a keretnemzet koncepció (NATO Framework Nation Concept) kidolgozásáért és irányításáért. Az előkészítő törzs már idén júliusban felállt, az előzetes készenlétet 2019 végéig, a teljes készenlétet pedig 2021-re kell elérni.

A parancsnoksági rendszer részeként a NATO felállít még egy kiber műveleti központot (Cyberspace Operation Center, COC) is, amely a katonai kibervédelmi célokat szolgál (Nyilatkozat 20. pont). A kiberbiztonság változatlanul fontos célja a szövetségnek, a kifejezés többször szerepelt a deklarációban, mint a terrorizmus elleni védelem. A NATO kiber politikája gyorsan fejlődik 2014 után: a walesi csúcs az 5. cikk hatályát kiterjesztette a kiber támadásokra, a varsói ankét az információs teret (domain) műveleti térségnek nyilvánította, a nemzetek pedig ígéretet tettek a kibervédelem fejlesztésére (Cyber Defence Pledge). A 2017. évi kiber támadások (Wanna Cry, NotPetya) felvetették annak szükségességét, hogy a NATO-nak is legyen egy műveleti információkat és tapasztalatokat megosztó központja, amely egyben műveleti tervezéssel, az információk integrálásával, szervezet-fejlesztéssel is foglalkozna. [18] Az új központ Monsban, az európai főparancsnokságon állt fel (amelyet egyébként Vass Sándor mérnök dandártábornok, a Honvéd Vezérkar korábbi híradó- és informatikai csoportfőnöke /J-6/ vezeti), egyelőre még a SHAPE J-6 részeként. Létrehozását a tervezők a különleges erők vezetési központja evolúciós modelljének mintájára képzelik el: először központ, majd önálló csoportfőnökség, végül független NATO parancsnokság jönne létre. A COC felállítása az elrettentés és védelem mellett a szövetség ellenálló képességét (reziliencia) is javítja az információs biztonság területén. Az új műveleti kiber egység szoros együttműködésben fog dolgozni a kutatásért, fejlesztésért és kiképzésért felelős kibervédelmi központtal (NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence, CCDCOE, Tallin, Észtország), amely évente a világ legnagyobb valós időben folyó kiber gyakorlatait szervezi Locked Shields (Zárt Pajzsok) névvel.[19]

Új harcászati vezető szervek létrehozása

Úgy tűnik azonban, hogy a NATO parancsnoksági rendszer adaptációja nem fejeződik be: a határozat már ?beharangozta? két új, hadtestműveletek vezetésére alkalmas szárazföldi komponens parancsnokság felállítását (1999-ben már felállítottak ilyen szubregionális parancsnokságokat, amelyeket aztán 2002 után felszámoltak), valamint jóváhagyott több nemzeti kezdeményezésű vezető szervezetet is. Különösen a keleti frontországok jeleskednek e területen: Romániában (MND SE, Bukarest)[20] és Lengyelországban (MND NE, Elblag, Gdansk és Kalinyingrád között)[21] egyaránt létrejött már egy-egy hadosztályparancsnokság, amelyeket még a walesi készenléti akcióterv (Readiness Action Plan, RAP) hívott életre. Emellett a NATO már befogadta a románok hadtestparancsnokságra, a balti országok egy közös hadosztályparancsnokságra tett felajánlását, illetve az olaszok rotációs hadosztályparancsnokságra megfogalmazott javaslatát. Az új vezetési központok fokozatosan kerülnek be a NATO haderőstruktúrájába (NATO Force Structure, NFS), bár többnemzetiek lesznek, felállításuk és működtetésük költségei a befogadó országokat terhelik. Lehet persze, hogy a részvevő nagy országok (például az USA) hozzájárulnak a közös erőfeszítéshez, de a befogadó nemzeti támogatást nyújtó országok nem remélhetnek jelentős forrásokat a NATO beruházási költségvetéséből (NATO Security Investment Budget, NSIP). Azonban 4×30-as készenléti kezdeményezés miatt valószínűleg újabb csapatparancsnokságokra is szükség lesz, mert a csúcstalálkozó további felajánlásokat vár a tagországoktól ?Üdvözöljük azt a számos, konkrét, multinacionális, kétoldalú és nemzeti kezdeményezést, amelyek hozzájárulnak a szövetség erősítéséhez. A szándéknyilatkozatok és együttműködési megállapodások aláírása egy tisztességes teherviseléshez való hozzájárulás gyakorlati kifejeződése lesz? (Nyilatkozat 32. pont)

Következtetések

A viharos brüsszeli tanácskozás sokkal eredményesebben zárult, mint azt a média visszhangok alapján gondolnánk. Az Észak-atlanti Tanács gyakorlatilag minden tervezett döntést elfogadott, a gondosan előkészített nyilatkozatokat is jóváhagyták a tagországok. Bár a hivatalos kommunikáció szerint Trump amerikai elnök ellentmondásos politikája nem hagyott nyomot a határozatokban, azt ma még nem lehet megmondani, hogyan hat a szövetségre hosszabb távon. Bár úgy tűnik, hogy Trump az erőszakos ?üzleti? politikájával fordulatszám-változásra kényszerítette a szövetséget, minden tagország el kezdte növelni a kiadásait, megfelelő lelkesedéssel csatlakozik az elrettentés és védelem megerősítését szolgáló intézkedésekhez. Ez így van Magyarország esetében is, hiszen már 2016-ban, a NATO-csúcs előtt bevállaltuk a védelmi költségvetés GDP 2%-ra növelését 2024-re, tavaly elkészült a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program, nemrégen pedig nyilatkoztunk arról, hogy Magyarország is (Németország segítségével, Horvátország, Szlovákia és Szlovénia részvételével) hozzájárul a NATO erőfeszítéseihez egy közép-kelet-európai hadosztályparancsnokság (MND CE) felállításával.[22] Bár a NATO ?harcedzett? szervezet, számos támadást és konfliktust élt meg működése során, a 2014 utáni átalakuláshoz a lehető legnagyobb egyetértés, bizalom és szolidaritás kell a jövő biztonsági kihívásainak, kockázatainak és fenyegetéseinek kezeléséhez. Ehhez pedig konstruktív politikai légkör kell, követni kell a szövetség mottóját, Animus In Consulendo Liber. A szellem szabadságát a konzultáció adja, nem pedig a diktátumok. Egy jobb, konstruktívabb légkörhöz bizonyára hozzájárulnak majd jövőre a NATO 70. születésnapjával kapcsolatos ünnepségek.

[1] Brussels Summit Declaration Issued by the Heads of State and Government participating in the meeting of the North Atlantic Council in Brussels 11-12 July 2018. 11 July 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_156624.htm?selectedLocale=en (2018.07.11)

A találkozót – mint általában máskor is ? egy konferencia (NATO Engages: The Brussels Summit Dialogue) kísérte, továbbá ünnepélyesen aláírtak két nemzetközi megállapodást többnemzeti kooperációban történő lőszergyártásról (egyet a szárazföldi lőszerekről, amelyet 16 tagország + 3 partnerország írt alá, egyet pedig a tengeri hadviseléshez szükséges rakétákról, amelyhez 7 tagország csatlakozott). Magyarország nem volt érintve egyik aláírási ceremóniában sem.

[2] Brussels Declaration on Transatlantic Security and Solidarity. 11 July, 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_156620.htm (2018.07.18)

[3] NATO- Georgia Comission Declaration at the Brussels Summit.12 July 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/events_156556.htm (2018.07.12)

[4] Chairman?s Statement on NATO- Ukraine following the meeting of the North Atlantic Council with Georgia and Ukraine at the Brussels Summit. 12 July 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_156623.htm (2018.07.12)

[5] Joint Statement on the Resolute Support Mission in Afghanistan.12 July 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_156625.htm (2018.07.12)

[6] A Fund For Peace 2018. évi törékeny államok listáján Afganisztán a 9., Irak pedig a 11. helyre került. Bár mindkét országban történt javulás, besorolásuk a magas veszélyeztetettségű (high alert) kategóriába történt. http://fundforpeace.org/fsi/wp-content/uploads/2018/04/951181805-Fragile-States-Index-Annual-Report-2018.pdf (2018.07.21)

[7] Jan Abts: NATO?s Very High Readiness Joint Task Force. Can the VJTF give new élan to the NATO Response Force? NATO Defence College, Research Paper, No.109. February 2015. https://www.files.ethz.ch/isn/189415/rp_109.pdf (2015.03.10)

[8] Sam Jones: NATO rapid unit for eastern Europe deployment, says generals. Financial Times, May 15, 2016.

https://www.ft.com/content/7ac5075c-1a96-11e6-b286-cddde55ca122 (2018.07.12)

[9] Call for ?military Schengen? to get troops moving. Politico, 04 August, 2017. https://www.politico.eu/article/call-for-military-border-schengen-to-get-troops-moving-nato-eu-defense-ministers/ (2018.07.14)

[10] A NATO-csúcs előestéjén fogadták el a NATO összhaderőnemi légierő stratégiáját (Joint Air Power Strategy). A szövetség haditengerészeti stratégiáját 2011-ben adták ki. https://www.nato.int/cps/en/natohq/news_156372.htm (2018.07.16)

[11] The NATO Command Structure. Factsheet, February 2018. https://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/pdf_2018_02/1802-Factsheet-NATO-Command-Structure_en.pdf (2018.07.11)

[12] A II. világháború alatt létrehozott flotta 1950-től a NATO-t támogatta. 17 millió km? atlanti óceáni területért volt felelős, és ?fénykorában? 126 hajó, 4500 repülőgép és 90 ezer tengerész tartozott hozzá. US Navy resurrets Second Fleet in Atlantic to counter Russia. BBC, 5 May 2018. https://www.bbc.com/news/world-us-canada-44014761 (2017.07.17)

[13] Summary of the 2018 National Defence Strategy of the United States of America. Sharpening the American Military?s Competition Age. Department of Defense. 19 Jan, 2018. https://www.defense.gov/Portals/1/Documents/pubs/2018-National-Defense-Strategy-Summary.pdf (2018.01. 24)

[14] Christopher Woods: Russia has?stepped on the gas? with its submarine fleet – and NATO is on alert. Business Insider, Apr 28, 2018. http://www.businessinsider.com/russia-submarine-warfare-increasing-focus-2018-4 (2018.07.17)

[15] New NATO Joint Support and Enabling Command in Ulm. Permanent Delegation of the Federal Republic of Germany to NATO, 14.06. 2018. https://nato.diplo.de/nato-en/aktuelles/-/2107338 (2018.07.17)

[16] A BW Joint Support Service 32 ezer fős, haderőnemi szintű szervezet, amelynek parancsnoka egyben a vezérkari főnök helyettese is. A parancsnokság központja Bonnban működik. A közel 20 éves szervezet fő feladata a német fegyveres erők ellátása otthon és külföldön. Alárendeltségébe logisztikai, vegyvédelmi, katonai rendőri, területvédelmi és speciális ellátó-biztosító erők tartoznak, közel 200 helyen települnek, kiterjedt német és nemzetközi polgári beszállítói körrel rendelkeznek. http://www.streitkraeftebasis.de/portal/a/streitkraeftebasis/start/!ut/p/z1/hY_BDoIwEET_iClNgHqEA0ZDCAQU24upSBCtLSENGr_eGs-EPc3uvszsQuAEoeU89NIORkvlei7Cc8KyOqMbSmvip2QXloxSVviEUBzRrCHCrclCxQRVp8GdR7TsEaGCgFA9uIOdustZvr3RTFZ11pPt71rwm9RX1RWmjf-DPUSvzMW90STg06G27WslakvXgADjM2V5Hsyf4lF-ASqRFf0!/dz/d5/L2dBISEvZ0FBIS9nQSEh/#Z7_B8LTL2922T01F0I6Q8228P1007 (2018.07.17)

[17] Trident Jaguar 2018 tests NATO?s Readiness. NATO Communications and Information Agency, 06 June, 2018. https://www.ncia.nato.int/NewsRoom/Pages/20180506.aspx (2018.07.17)

[18] Jens Stoltenberg: Speech at Cyber Defence Pledge Conference. Paris, 15 May, 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/opinions_154462.htm (2018.07.17)

[19] A gyakorlatot a NATO kibervédelmi központ évente szervezi számos egyetem, katonai és civil szervezet, valamint IT cégek bevonásával. A CCDCO E általában olyan stratégiai és technikai elemeket kombinál a tréningen, amelyek segítik a kritikus infrastruktúra elleni védelmet, javítják a nemzeti és szövetséges döntéshozatal eljárásait erős kibertámadások során. A Locked Shields 2018 gyakorlaton 150 IT team, 1000-nél több szakember 4000 virtuális rendszert és 2500 hackertámadást kezelt. A gyakorlást, a legjobb tapasztalatok megosztását, a folyamatos konzultáció iránti igényt fejezi ki az a tény, hogy a LS18 már a világ legnagyobb kiber rendezvénnyé nőtte ki magát. Ez évben indult először integrált NATO-csapat, amely megnyerte a gyakorlat részeként rendezett versenyt. NATO Won Cyber Defence Exercise Locked Shields. CCDCOE, 27 April 2018. https://ccdcoe.org/nato-won-cyber-defence-exercise-locked-shields-2018.html (2018.05.02)

[20] Headquarters Multinational Division South-East (Bucharest) http://www.en.mndse.ro/about (2018.07.17)

[21] Multinational Division North East (Elbang) https://mndne.wp.mil.pl/en/ (2018.07.17)

[22] Rendkívül szoros magyar- német védelmi együttműködés jön létre. Külgazdasági és Külügyminisztérium, 2018. július 5. http://www.kormany.hu/hu/kulgazdasagi-es-kulugyminiszterium/hirek/rendkivul-szoros-magyar-nemet-vedelmi-egyuttmukodes-jon-letre (2018.07.07)

Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő ? 2018. június

Szerző:

BSZK

júl 5, 2018

Síita félhold

Kína és az EU támogatják az iráni atomalkut

Wang Ji, kínai külügyminiszter és Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője megerősítették, hogy továbbra is támogatják a közös átfogó cselekvési tervet (JCPOA).

2018 májusában mondta fel Donald Trump azt a többhatalmi szerződést, mely az iráni nukleáris program megfékezésére, valamint a síita állam és a nagyhatalmak, főként a nyugati országok viszonyának rendezésére jött létre.

Mogherini kifejtette, a megállapodás az ENSZ által lett érvényesítve, így minden félnek be kell azt tartani. Kína, az EU és más partnerek is az atomalku megmentésén dolgoznak. (angol, Mehr News, 06.01.)

?Az atomalku nem áldozható fel” – jelentette ki Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, utalva ezzel az Egyesült Államok protekcionista politikájára, amely kizárólag Trump saját, belpolitikai érdekeit szolgálja.

Juncker kifejtette, a Trump-adminisztráció hátrányba fog kerülni világpolitikai szinten, mely veszélybe sodorhatja a globális biztonságot és a békefolyamatokat is, ezért felszólította az Európai Unió tagállamait, hogy álljanak ki az iráni atomalku mellett. Hozzátette, az Unió nem kíván kereskedelmi háborút folytatni Amerikával szemben, de rabszolgája sem akar lenni. (angol, Mehr News, 06.02.)

Elnöki találkozó

Hasszán Roháni, iráni és Hszi Csin-ping, kínai elnök találkozott egymással Qingdaóban. A két vezető a Shanghaji Együttműködési Szervezet tagjainak éves találkozója keretén belül folytatott tárgyalásokat. Teherán és Peking a kétoldalú együttműködés érdekében olyan pontokat tárgyalt meg, mely mind a két államot stratégiailag érinti. A legnagyobb hangsúly az iráni atomalkura helyeződött, mert az Egyesült Államok kilépésével új gazdasági és politikai kérdéseket vetett fel. Kína mint az atomalku egyik aláírója, annak megtartása mellett érvelt, valamint kifejezte, a továbbiakban is támogatja Iránt. A találkozót követően Roháni elnök a mongol Kathalmagiin Battuga elnökkel és az indiai Narendra Modi miszterelnökkel is tárgyalt. (angol, Mehr News, 06.10.)

Terrorellenes találkozó Bagdadban

Oroszország, Irán, Szíria és Irak katonai képviselői találkoztak az iraki fővárosban. Az esemény egy négyoldalú együttműködés kialakításának a kezdete, amely kooperáció a térség terrorszervezeteinek, főként az Iszlám Államnak a megfékezését tűzte zászlajára.

Az négy ország képviselői előrevetítették egy közös biztonsági együttműködés létrehozását, valamint a terrorszervezetekről szóló információszerzés összehangolásáról is döntöttek. Utóbbi már 2015-ben kezdetét vette egy Bagdad-központú információszerző központ létesítésével; szintén egy Moszkva?Teherán?Damaszkusz?Bagdad együttműködés keretén belül.

Othman al-Ghanim, iraki vezérkari főnök kiemelte és megköszönte a négy állam erőfeszítéseit, melyet a terrorizmussal szemben hoztak. (angol, Fars News, 06.14.)

Szíriai konfliktus

Folytatódik az orosz csapatkivonás Szíriából

Június végén 13 harci repülőgépet, 14 helikoptert, és 1140 katonát vont ki Oroszország Szíriából. Az orosz csapatok hazatérését még 2017 decemberében a szíriai Hmejmímben lévő orosz légitámaszponton tett látogatásakor jelentette be Vlagyimir Putyin orosz elnök. (angol, Reuters, 06.28.)

A szíriai konfliktus nemcsak a terrorizmusról szól

Ali Shamkhani, Irán Legfelsőbb Biztonsági Tanácsának a vezetője szerint a nyugati beavatkozás a szíriai konfliktusban nem kizárólag a terrorizmus felszámolására irányul, egy erős Szíria nem tudja úgy kiszolgálni a nagyhatalmi érdekeket, mint a jelenlegi instabilitás. Irán ezért továbbra is támogatja a szíriai nemzeti és biztonsági érdekeket, annak ellenére, hogy Teherán befolyása mérsékelt a térségben, viszont ez a jelenlét és rakétaprogram vezetett ahhoz, hogy Amerika kilépett az atomalkuból ? fejtette ki Shamkhani. (angol, Mehr News, 06.02.)

Törökország

Az amerikai és a török elnök megegyezett a kapcsolatok javításáról

A június 24-i elnök- és parlamenti választás győztesének, Recep Tayyip Erdogan török elnöknek gratulált Donald Trump, amerikai elnök. Mindketten támogatják a kétoldalú védelmi és biztonsági kapcsolatok javítását. Egyetértettek a terrorizmus elleni harcban való közös együttműködésről, és a manbídzsi nézeteltérések közös megoldásában is.

Törökország a szíriai kurdok milíciáját, a Népvédelmi Egységeket (YPG) terrorszervezetnek tartja, viszont az Egyesült Államok támogatta őket. Manbídzsnál jelentős kurd erők állomásoztak amerikai segítséggel egészen addig, míg végül Törökországnak sikerült megállapodni az Egyesült Államokkal abban, hogy amerikai nyomásra a kurdok kivonják erőiket Manbídzsból, és a biztonságot török és amerikai csapatok fogják fenntartani. A két elnök személyesen a július 11-12-i NATO-csúcson fog találkozni. A két fél viszonyában továbbra is problémát jelent, hogy Törökország a NATO tagjaként orosz Sz-400-as légvédelmi rakétarendszert készül beszerezni. (angol, Reuters, 06.26.)

Perzsa-öböl

Donald Trump Szaúd-Arábiától az olajtermelés növelését kéri

Június 22-én a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és a számos OPEC-en kívüli olajtermelő ország, mint például Oroszország, napi 1 millió hordós termelésnövelésben állapodott meg. A kínálat bár emelkedik, de az olajárak továbbra is stabilak, sőt, emelkedtek is. Ezen ok miatt június 28-án az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump arra ösztönözte Szalmán bin Abdel-Azíz szaúdi királyt, hogy Szaúd-Arábia növelje az olajtermelését 2 millió hordóval.

Ali Hámenei, Irán legfelsőbb vezetője szerint Trump Irán térségbeli riválisa, vagyis Szaúd-Arábia által az OPEC-et kívánja befolyásolni, valamint gazdasági nyomásgyakorlással az irániak és az iráni kormány közé igyekszik éket verni. Iránt rendkívül kedvezőtlenül érintené az olaj árának csökkenése miatt bekövetkező bevételkiesés. Az iráni riál idén jelentősen gyengült, az árak pedig emelkednek, a romló gazdasági helyzet miatt Teheránban június 25-én hatalmas tüntetés volt. (angol, BBC, 06.30.)

Rakétatámadás Hudaydah ellen

Bahrám Kásszemi, az iráni külügyminisztérium szóvívője elítélte az emirátusok Hudaydah elleni légi támadását, mely teljes humanitárius katasztrófához vezethet a térségben.

Jemen Vörös-tengeri kikötője elleni támadás az eddigi legtöbb áldozatot követelő akció azóta, hogy Szaud-Arábia és szövetségesei megtámadták Jement. ENSZ jelentések szerint a támadás 250 ezer ember életét követelheti, hiszen a kikötő összeomlásával a lakosság helyzete az eddiginél is nagyobb válságba kerülhet.

Az támadás a szaúdi erők hathatós támogatásával lett végrehajtva. (angol, Farsnews, 06.15.)

Palesztin-izraeli konfliktus

William herceg Izraelben ? elsőként a brit királyi családból

William herceg látogatása azért számít mérföldkőnek, mert ő az első a brit királyi családból, aki Izraelbe látogatott az ország 1948-as megalakulása óta. Habár a herceg megnyilvánulásainak nincs politikai relevanciája, azok szimbolikus jelentése miatt mégis nagy sajtóérdeklődés kísérte látogatását. Izraeli oldalról kritikák érték amiatt, hogy Nir Barkat-al, Jeruzsálem polgármesterével csupán a városon kívül, a brit nagykövet rezidenciáján, Ramat Ganban lett volna hajlandó találkozni. Ez a döntés valószínűleg a város kényes státusza, illetve az Egyesült Államok nagykövetségének áthelyezése miatt születhetett, amely még jobban kiélezte a város megosztottságával kapcsolatos feszültségeket.

A Palesztin Nemzeti Hatóság elnökével, Mahmúd Abásszal folytatott beszélgetése alatt pedig a ?két állam? szoros együttműködése kapcsán fejezte ki örömét. Ez a mondat önmagában diplomáciai konfliktushoz vezethetett volna, azonban az izraeli külügyminisztérium nem kommentálta az esetet. A brit külügyminisztérium azonban közleményt adott ki, amelyben közvetetten utalt rá, hogy az Egyesült Királyság nem ismeri el Palesztinát független államként, azonban továbbra is támogatja a függetlenedés útján, amelyet kizárólag a békefolyamat eredményeként érhet el. (angol, The Times of Israel, 06.27.)

Új napelemfarm javíthat a Gázai övezet áramellátásán

Az Izraelben elfogadott terv szerint a Gázai övezet északi határánál lévő Erez határátkelő környékén jönne létre a magánfinanszírozásból megvalósuló projekt. A beruházásra azért van szükség, mert a Gázai-övezet egyetlen erőműve idén leállt, a Sínai-félszigeten pedig az Iszlám Állam megrongálta a vezetékeket. Így az övezetbe csupán Izraelen keresztül érkezik áram, amely a jelenlegi mennyiség (120 megawatt) mellett megközelítőleg napi négy órát tudja biztosítani az övezet áramellátását. Ennek megduplázásához azonban a jelenlegi legnagyobb izraeli napelemfarm tizenötszörösét kellene megépíteni. (angol, The Times of Israel, 06.26.)

Súlyos pénzügyi gondokkal küzd az ENSZ palesztinokat segélyező ügynöksége (UNRWA)

Az UNRWA egy New York-i donorkonferencián igyekszik összegyűjteni 250 millió dollárt, amelynek hiányában a sürgősségi ellátások is leállhatnak heteken belül. A pénzügyi hiány legfőbb oka, hogy az Egyesült Államok idén januárban drasztikusan csökkentette a szervezetnek nyújtott támogatását. A ENSZ is felszólította tagállamait, hogy járuljanak hozzá a szervezet működésének fennmaradásához. (angol, Al-Jazeera, 06.26.)

Észak-Afrika

Matteo Salvini Tripoliba látogatott

Június 25-én a Giuseppe Conte vezette új olasz kormány belügyminisztere, Matteo Salvini Tripoliba látogatott, ahol találkozott az Elnöki Tanács több tagjával. Salvini a Tanács elnökével, Fáíz Szarrádzzsal tartott közös sajtótájékoztatóján kiemelte, hogy Olaszország továbbra is támogatja az ENSZ által elismert Nemzeti Egység Kormányát (Government of National Accord), valamint hogy Róma fontos stratégia partnernek tekinti a Tripoliban székelő kormányt. A sajtótájékoztatón az olasz belügyminiszter kifejtette, hogy országa támogatja Líbia stabilizálásának az érdekében tett erőfeszítéseket. A találkozón a két politikus között lezajlott megbeszélés elsődleges témája a migráció kezelésével, valamint az embercsempész-hálózatok elleni fellépés területén kialakítandó együttműködés volt. Szarradzs miniszterelnökkel folytatott megbeszélést követően Matteo Salvini találkozott az ország miniszterelnök-helyettesével, Ahmed Maitíkkel is. A találkozón a líbiai miniszerelnök-helyettes kifejtette az olasz belügyminiszter számára, hogy kormánya nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy menekültközpontokat hozzanak létre az észak-afrikai állam területén. (angol, Libya Herald, 06.25.)

Haftar újabb győzelme

Június 28-án Khalifa Haftar tábornok a Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) vezetője bejelentette a kelet-líbiai Derna városának a felszabadítást. Derna városa volt az utolsó jelentősebb kelet-líbiai város, amely mindeddig ellenállt a veterán tábornok csapatainak. A települést 2014 óta tartotta kezében a dzsihádista Dernai Mudzsahedin Szúra Tanács (DMSC), majd annak felbomlása után a Dernai Védelmi Erők. A Líbiai Nemzeti Hadseregnek a várossal szembeni offenzívái 2017 nyarától váltak egyre erőteljesebbé. Ennek eredményeként idén június 5-re a város területének 75%-a a Líbiai Nemzeti Hadsereg ellenőrzése alá került, majd az ezt követő hetekben a tábornok erőinek sikerült megtörnie a várost védő védelmi milíciák erejét. Haftar tábornok a Derna feletti győzelmet kihirdető beszédben azt is kifejtette, hogy a Líbiai Nemzeti Hadsereg folytatni fogja a harcot a líbiai kőolaj- és földgázlelőhelyek, és az ezeket kiszolgáló infrastruktúra védelmét biztosító Ibráhím Dzsadhrán vezette erőkkel szemben. (angol, Libya Herald. 06.29.)

Élesedő harc az olajért

Júniusban közepén újból kiújultak a harcok az ország keleti területein található olajterminálok birtoklásáért. A kelet-líbiai Rász Lánúf és Al-Szidra települések nagy jelentőséggel bírnak a líbiai olajexport tekintetében, ebből következően a két város birtoklása fontos lépés az ország olajbevételeinek a megszerzéséhez. A hónap közepén a Khalifa Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) a városok megszerzésére irányuló újabb offenzíva megindítását jelentette be. Az LNA támadásának közvetlen előzménye az volt, hogy a líbiai olajlétesítmények őrzéséért felelős Íbráhím Dzsadhrán vezette milíciák június elején kiszorították a Haftarhoz hű erőket. A harcok kiújulása óta több, a haderők helyzetével kapcsolatos ellentmondásos hír látott napvilágot. Míg ugyanis Haftar tábornok június 21-én a terület visszaszerzésére irányuló invázió győzelmét deklarálta, addig az LNA-val szembenálló erők folyamatosan tagadták a termináloknak a Haftar általi visszafoglalásáról szóló híreket. (angol, al-Jazeera, 06.21.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron és Vincze Patrik (Síita félhold, szíriai konfliktus), Vincze Patrik (Törökország).

Vége a görög?macedón névvitának? Macedónia Észak-Macedóniaként folytatja

Szerző:

Ármás Julianna

júl 4, 2018

Június 17-én a macedón és görög miniszterelnökök, Zoran Zaev és Alexis Ciprasz, valamint külügyminisztereik, Nikola Dimitrov és Nikos Kotzias aláírták a több mint két és fél évtizede húzódó görög?macedón névvita lezárásáról szóló egyezményt. Ennek értelmében Görögország és Macedónia megállapodott, hogy Macedóniát ezentúl Észak-Macedóniának hívják. Az eseményen a miniszterelnökök és külügyminiszterek mellett részt vett az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, Johannes Hahn, európai uniós bővítési biztos, illetve Matthew Nimetz, ENSZ-megbízott, aki 1999 óta koordinálja a névvitát. A megállapodást a macedón parlament már ratifikálta, de a görög parlamentnek ratifikálnia kell még, és Macedóniában népszavazást is tartanak a kérdésről ősszel.

A névvita előzményei és körülményei

A 90-es évek óta fennálló görög?macedón névvita gyökerei az ókorig visszavezethetőek, mindkét nép hivatkozik a makedónokkal való rokonságra; a görög álláspont szerint a makedónok is görögök voltak, míg a macedónok a makedón-macedón kontinuitást vallják. A földrajzi Makedónia három részből áll; megkülönböztetünk vardari, pirini és égei egységeket; a történelem során állt bolgár, bizánci és szerb uralom alatt is a Balkán török megszállásáig, majd az említett területeket osztották fel az 1912-13-as Balkán-háborúk alatt. Így került a vardari rész Szerbia (ez feleltethető meg a mai Macedóniának), a pirini rész Bulgária és az égei rész Görögország kezére. 1991-es függetlenedéséig Macedónia a két jugoszláv állam részét képezte; 1945-től a második délszláv állam tagköztársasága.

A macedónok nemzeti ébredése a térség többi népéhez képest későn, a 19. század utolsó évtizedeiben kezdődött meg, amikor Macedónia már a szerb, a bolgár és a görög nacionalizmusoknak is célpontja volt. Már ekkor megjelent az identitás azon eleme, hogy Nagy Sándor is szláv volt, és a macedónok az ő leszármazottai. A macedón nemzeti önállóság elnyerése és az identitás megszilárdítása azonban a második délszláv államhoz köthető: a kiegyensúlyozási politika részeként, a kis nemzetek megerősítésének szellemében az identitás alapjait képező nyelv és vallás tekintetében is előrelépés történt. A macedón nyelvet az irodalmi nyelv kodifikálásával elkülönítették a bolgár és a szerb nyelvektől, a macedón ortodox egyházat pedig leválasztották a szerb egyházról, illetve 1967-ben autokefál státuszt is kapott. Előbbit a bolgárok nem ismerik el; a macedón nyelvet a bolgár egyik dialektusának tartják, míg az egyház autokefál jellegét a szerb testvéregyház nem fogadja el. A legnagyobb szembenállása a macedónoknak azonban a görögökkel van, akik egyenesen az állam nevét utasítják el, hiszen területi követeléseket látnak mögötte.

Görögország álláspontja

Görögország a macedónok 1991-es függetlenedése óta nem ismeri el a Macedón Köztársaság államnevet. Egyrészt elutasítja a makedón-macedón kontinuitásra történő nemzetépítést, másrészt saját, észak-görögországi Makedónia (égei makedón rész) nevű tartományukra hivatkozva állítja, ezt a nevet csak a görögök használhatják, és a macedón lépéseket a belügyekbe való beavatkozásnak tekinti. Amellett, hogy macedón területi követelésektől félnek a görögök, Macedónia államnévvel a görög Makedónia tartományban élő szlávok identitásának erősítésével vádolják a macedónokat, melynek a vége ? a görög retorika alapján ? akár autonómia-követelés is lehet.

Görögország a kezdetektől fogva több komoly diplomáciai sikert is elért a görög?macedón névvita tekintetében. Már 1991-ben, a Badinter-bizottság jelentésében megjelent, hogy csak olyan jugoszláv utódállam függetlenségét ismeri el a nemzetközi közösség, amelynek nincs területi követelése más állam felé. 1993-ban az ENSZ Közgyűlésének határozata nyomán Macedónia, Volt Jugoszláv Köztársaság (the Former Yugoslav Republc of Macedonia, FYROM) néven lett Macedónia ENSZ-tag, a továbbiakban a NATO és az EU is ezt a megnevezést követte. 1995-ben létrejött a két ország kapcsolatainak rendezésére az úgynevezett Ideiglenes Megállapodás (Interim agreement), melyben mindkét állam tett engedményeket: Macedónia vállalta, hogy nem csak Görögország felé, de más állam irányába sem támaszt területi követeléseket, Görögország pedig ígéretet tett, hogy nem fogja akadályozni Macedónia euroatlanti integrációját, illetve elismerte a FYROM államnevet; a névvita további rendezését azonban későbbre halasztották. Ám a tárgyalások befagytak, az Ideiglenes Megállapodás így elkezdett de facto végleges megállapodásként funkcionálni.

Új államnévvel úton az Európai Unióba?

Habár Görögország az Ideiglenes Megállapodásban megerősítette, hogy nem akadályozza Macedónia euroatlanti integrációját, a valóságban más magatartást tanúsított. Macedónia elsőként írta alá 2001-ben a nyugat-balkáni országok közül a stabilizációs és társulási megállapodást az Európai Unióval, a csatlakozási tárgyalásokat mégsem tudták megnyitni a folyamatos görög vétó miatt. Hasonló helyzet állt elő a NATO tekintetében is, a szervezet a 2008-as bukaresti csúcson fogalmazta meg először Macedónia esetleges meghívását a közösségbe, melyet Görögország azonnal vétózott a névvitára hivatkozva; kijelentette, hogy először azt kell megoldani.

A kapcsolatokat továbbá nehezítette a macedón belpolitikában jelenlévő, kifejezetten a 2008-as ún. Antikvizacija kampánnyal induló és a Szkopje 2014 programban kiteljesedő nacionalista retorika. A jobboldali, nacionalista kormánynak (VRMO-DPMNE, Belső Macedón Forradalmi Szervezet ? Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) a célja ezzel egyrészt a macedón identitás erősítése volt, másrészt az ország problémáiról a presztizsberuházásokkal próbálták elterelni a figyelmet. Az ókori makedónokkal való közösség hangsúlyozása, és makedón történelmi alakok átvétele (Nagy Sándor és apja, II. Fülöp) csak mélyítették a görögökkel való ellentétet. Változást elsőként a 2017-es kormányváltás hozott, a hatalomra került szociáldemokrata kormány (SDSM, Macedóniai Szociáldemokrata Unió) kompromisszumkészsége a görögök felé már a kezdetekben megmutatkozott, mikor bejelentették, hogy leállítják a Szkopje 2014 programot. A nyitás már 2018 februárjában látható volt, amikor a Nagy Sándor repülőteret átnevezték Szkopje nemzetközi repülőtérre, illetve a Nagy Sándor autópálya új neve Barátság (Prijateljsko) autóút lett.

Macedónia euroatlanti integrációja az új névvel azonban most új lendületet vehet. A 2018 februárjában megjelent európai uniós Nyugat-Balkán stratégia Macedóniát akkor az élenjáró Szerbia és Montenegró mögé sorolta; a megállapodás aláírása után Federica Mogherini biztatóan nyilatkozott: ?(…) ma véget ért egy időszak, de ezzel együtt egy új utazás kezdődik, mely Szkopjét az európai integráció felé vezeti.?

Ellenérzések mindkét oldalon

A megállapodást a macedón parlament június 20-án ratifikálta; a 120 fős parlamentből mind a 69 jelenlévő képviselő elfogadta az egyezményt, míg az ellenzéki képviselők távolmaradásukkal fejezték ki egyet nem értésüket. A megállapodás értelmében Macedóniának több mint 150 változtatást kell tenni az alkotmányában, mielőtt az a görög parlament elé kerülhet ratifikálásra. A szociáldemokrata macedón miniszterelnöknek, Zoran Zaevnek és kormányának a legnagyobb kihívást a nacionalista ? a korábbi kormányokat adó pártból jövő ?, VMRO-tag köztársasági elnök, Gjorge Ivanov jelenti, aki nem írta alá a parlament által elfogadott megállapodást. Ivanovnak egyszer lehetősége van az egyezmény vétózására, ám ha azt másodszor is abszolút többséggel megszavazza a parlament, kénytelen lesz elfogadni. Zaev tervei szerint legkésőbb ősszel fogják megtartani az egyezményről szóló népszavazást.

A görög oldalon sem fogadták egyhangú támogatottsággal az egyezmény megkötését. Ciprasz ellen bizalmatlansági indítványt nyújtott be az Új Demokrácia, a legnagyobb ellenzéki párt, mely ugyan nem volt sikeres, ám a miniszterelnöknek így is kihívást fog jelenti a parlamentben a megállapodás ratifikációja. Nemcsak a parlamentben emelték fel a szavukat az egyezmény ellen, hanem tüntetések is kezdődtek Görögországban; ?kapitulációnak és árulásnak? bélyegezve a megegyezés aláírását.

A görög?macedón konfliktus két és fél évtizede során több alternatív macedón államnév is felmerült. Ilyenek voltak a már 1995-ös Pinheiro-javaslatban szereplő Új-Macedónia és Felső-Macedónia, melyeket akkor a görög fél utasított el. A vétó mögött olyan megfontolás állt, hogy a földrajzi előtaggal ellátott javaslatok mögött Görögország Makedónia nevű tartományának veszélyeztetését látja. Így az Észak-Macedónia vagy Felső-Macedónia is sikertelen volt sokáig. Később a görögök által javasolt Szkopijanija, Szkopjei Köztársaság vagy Várdári Köztársaság alternatívákat a macedónok nem fogadták el, mert a Macedónia szó nem szerepelt bennük valamilyen formában. 2006-ban már majdnem megegyeztek a Matthew Nimetz által javasolt Macedón Köztársaság (Szkopje) névben a felek, ám végül a macedónok elutasították. 2006 és 2008 között újabb alternatívák jöttek: Alkotmányos Macedón Köztársaság, Felső-Macedón Köztársaság, Demokratikus Macedón Köztársaság, Független Macedón Köztársaság és Új Macedón Köztársaság. Ezek azonban már nem tekinthetők komoly javaslatoknak, Macedónia csak multilaterális szinten használta volt, bilaterális szinten maradt volna az ország alkotmányos neve.

A támadások ellenére mindkét oldal megerősítette, hogy nincs visszaút, az egyezmény ratifikációja meg fog történni. A több mint két és fél évtizedes konfliktus lezárásával Macedónia Észak-Macedóniaként (Severna Makedonija) vagy Észak-macedón Köztársaságként (Republika Severna Makedonija) jelenhet meg a nemzetközi közösség előtt, a továbbiakban nem kell alkalmazni a ?FYROM? megnevezést. Az ország nyelvét a továbbiakban is macedónnak fogják hívni, az ország lakóira macedónokként vagy Észak-Macedónia állampolgáraiként hivatkozhatunk.

EU hírfigyelő – 2018. június

Szerző:

BSZK

júl 2, 2018

Migrációról szóló EU-csúcs Brüsszelben

Az elmúlt hónapokban több uniós magországban is a migráció kérdése uralta a belpolitikai napirendet. Bár az Unióra nehezedő migrációs nyomás jelentősen csökkent a 2015-ös évhez képest, a kérdés megoldatlansága mégis több országban belpolitikai válságot eredményezett. Míg a migráció jelenségével összekapcsolódó félelmek Olaszországban Giuseppe Conte euroszkeptikus és bevándorlásellenes kormányát segítették hatlomra, addig Berlinben ugyanez a kérdés az Angela Merkel vezette CDU (Kereszténydemokrata Unió) és a Horst Seehofer által elnökölt CSU (Keresztényszocialista Unió) között okozott már magát a koalíciós kormányt veszélyeztető nézeteltérést.

Ilyen körülmények között került sor június 28-án és 29-én Brüsszelben az Európai Tanács ülésére. Bár a találkozót megelőzően az új olasz kormány az Európai Tanács által elfogadandó zárónyilatkozat blokkolásával fenyegetett, a rendkívül hosszúra nyúlt ülést követően végül az olaszok is belementek a közös megoldás elfogadásába. Az állam- és kormányfők által elfogadott nyilatkozatban az Európai Unió tagállamai közös fellépést fogalmaztak meg az Európába irányuló nyugat-, közép- és kelet-mediterrán migrációs útvonalak lezárásával kapcsolatban. Az intézkedések többek között magukban foglalják a frontállamok (Olaszország, Görögország) nagyobb fokú támogatását és az embercsempész-hálózatokkal szembeni keményebb fellépést is.

A nyilatkozat továbbá kitért az Unió és Törökország között kötött migrációs megállapodás teljes végrehajtásának a szorgalmazására, illetve úgynevezett regional disembarkation platformok létrehozására. A zárónyilatkozat értelmében ezeken az állomásokon döntenének az ENSZ menekültügyi főbiztosával (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) közösen a tengerből kimentett személyek státuszával kapcsolatban. A záróokmány kiemelte, hogy a menekültügyi eljárások lefolytatása az erre a célra létrehozott központokban fog megtörténni, ezen centrumok felállításáról önkéntes alapon döntenének az egyes tagállamok.

Védelempolitika

Implementing the Global Strategy: The EU delivers on security and defence címmel adta közre Frederica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője az Unió globális stratégiájának két éves jelentését. A 2016-ban elfogadott stratégia célja, hogy az EU gazdasági és diplomáciai súlyának megfelelően képes legyen katonai és hibrid kihívásokra is válaszolni a többi globális szereplőtől nem elmaradva. Az orvosolni kívánt problémák között a védelmi költségek szétaprózódása, a koordináció hiánya és az eszközpark sokfélesége szerepel első helyen.

A főképviselő asszony kiemelte, hogy a gyors fejlődésnek és az ígéretes eredményeknek legfontosabb tényezője, hogy a két év alatt kiépült az EU eszköztára a kontinens biztonságának fejlesztésére. A tagállamok egyetértésével alakulhatott meg a PESCO, az EDF és az European Peace Facility, amelyek mind új lehetőségeket nyitnak meg a tagállamok előtt a védelmi együttműködésben. A hibrid fenyegetésekre adott gyors és hatékony válaszadás elősegítésére jött létre a Hybrid Fusion Cell, amely a tagállamok közötti információáramlást hivatott elősegíteni.

Június 26-án a Tanács következtetéseket fogadott el az Európai Unió tengerészeti biztonsági stratégiájának (EUMSS) felülvizsgálatáról. A stratégia azért bír kiemelt jelentőséggel, mert az EU kereskedelmének jelentős részét a vízen bonyolítja le, ezért fontos a gazdaság számára a tengerek biztonságának garantálása. Federica Mogherini, az EU kül-és biztonságpolitikai főképviselője szerint a módosított akciótervnek köszönhetően az Unió megőrizheti fontos szerepét, melyet a tengerek és óceánok biztonságának fenntartásában tölt be világszerte. A stratégiát 2014-ben fogadták el, olyan problémák kezeléséről ír, mint például a határokon átívelő és a szervezett bűnözés, a biodiverzitást érő fenyegetések vagy különböző halászati problémák kezelése. A módosított akcióterv hozzájárul többek között az Európai Unió globális stratégiájának végrehajtásához is.

European Intervention Initiative

Kilenc uniós tagállam írta alá a European Intervention Initiative nevet viselő kezdeményezést, amelyet először Emmanuel Macron francia államfő vetett fel szeptemberben. Az aláírók között ott van Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia, Dánia, Spanyolország, Portugália és Észtország. A projekt lényege egy gyorsan bevethető, az EU intézményeitől független egység létrehozása, amelyet a kontinenshez közeli válságkörzetekben fognak bevetni. A kezdeményezés a válságkezelés mellett a közös stratégiai kultúra kialakításában és a tagállami haderők és haderőnemek közötti együttműködés fejlesztésében is jelentős szerepet játszhat. Különlegessége, hogy a résztvevők között megtalálható az Egyesült Királyság is. Bár a britek a Brexit-tárgyalások folyamatában kihátráltak a PESCO-ból és több uniós védelmi projektből, a francia kezdeményezés mégis lehetőséget teremthet a kontinens második legnagyobb haderejének együttműködésére az Unióval.

A kezdeményezés jövője sokáig bizonytalan volt a Macron és Angela Merkel német kancellár közötti nézeteltérés miatt a közös védelem jövőjéről. Németország ragaszkodott az uniós struktúrához, azonban ez az elmúlt egy hónapban változni látszott ? feltehetően a közelgő EP-választások miatt, ahol különösen fontos a francia-német tandem összhangja. A központi kérdés ? vagyis, hogy az EII a PESCO riválisa vagy kiegészítése lesz ?, továbbra is megválaszolatlan maradt. A vitában meghatározó lesz az új projekt finanszírozhatósága, amiben Németországtól, mint a kontinens legnagyobb gazdaságától, komolyabb felajánlásokat várnak.

A megállapodás ellenére Theresa May, brit miniszterelnök arra figyelmeztet, hogy az Unió jelenlegi magatartása veszélyezteti a polgárok biztonságát. Az uniós hozzáállás szerinte akadályozza az információmegosztást a bűnözéssel és a terrorizmussal kapcsolatban a Brexit után. Az Egyesült Királyság szeretne minden korábbinál szélesebb körű hozzáférést az uniós adatbázisokhoz, cserébe felajánlja a saját szolgálatai által gyűjtött információkat. A brit kormány ugyanis továbbra is széleskörű együttműködést szeretne fenntartani az EU-val a biztonság, a bűnüldözés és a terrorizmus elleni harc területén. Theresa May sürgette az uniós vezetőket, hogy a június végi Európai Tanács (50.cikk) ülésen vegyék figyelembe a polgárok biztonságát a tárgyalási irányelvek meghozatalakor.

BREXIT

A brit parlament alsóháza leszavazta a felsőház Brexit-megállapodással kapcsolatos módosító indítványait június 13-án. A Lordok Háza javaslatai szorosabb kapcsolatot hagytak volna meg az Európai Unióval, mivel az Európai Gazdasági Térségben folytatták volna a kereskedelmet az Unióval. Az EGT támogatói azzal érvelnek, hogy gazdaságilag előnyös lenne, ha a jelenlegivel hasonlóan szoros viszony maradna az EU országaival. A javaslat ellenzői ezzel szemben úgy látják, hogy az EGT-ben való maradás szembemenne a kilépésre felhatalmazást adó 2016-os népszavazás eredményével. Az alsóház képviselői így a kormány akaratával összhangban leszavazták a javaslatokat 327-126 arányban.

Június 19-én egy közös nyilatkozatot adott ki az Európai Bizottság és az Egyesült Királyság a március óta lezajlott Brexit-tárgyalások során elért eredményekről. Michel Barnier, az Unió főtárgyalója a következőket mondta el a nyilatkozat kapcsán:

Sikerült haladást elérni a vámok, az adók, az Euratom és az áruk minősítése kapcsán.
A személyes adatok védelme fontos a felek számára.
Továbbra sincs megállapodás az ír-északír határ ügyében, aminek Barnier szerint tartalmaznia kell egy biztonsági megállapodást is.

Michel Barnier az Általános Ügyek Tanácsának (50.cikk) ülésén is ismertette a fejleményeket június 26-án. A 27 tagú formációban ülésező Tanács megvizsgálta a tárgyalások aktuális állását, a lezáratlan kérdéseket, valamint az Európai Tanács (50.cikk) által június 29-én elfogadandó következtetések tervezetét. Az elkövetkező ülés során az európai vezetők megvizsgálják az összes nyitott kérdést ? többek között az Írország és Észak-Írország között húzódó határral kapcsolatban.

Az Európai Tanács (50.cikk) június 29-ei ülésén tárgyaltak az EU27-ek vezetői a Brexit-tárgyalások során elért eredményekről. Az Unió főtárgyalójától kapott beszámoló után a vezetők üdvözölték a jelentős haladást a kilépésről rendelkező megállapodás szövegével kapcsolatban. Az Európai Tanács azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos területeken még nem értek el kellő mértékű előrelépés ? ilyen területek például Gibraltár státusza, az ír?északír határ megoldatlan kérdése. Utóbbi kapcsán egy ?tartalékmegoldás? megalkotásának fontosságára hívták fel a figyelmet az uniós vezetők. Fokozottan hangsúlyozták, hogy minél hamarabb meg kell kötni a megállapodást, hogy az a kilépés napján hatályba léphessen.

Jeruzsálem helyzete az Egyesült Államok izraeli nagykövetségének áthelyezése tükrében

Szerző:

Shadeh Fadi

jún 6, 2018

Jeruzsálem a világ egyik legősibb városa. A város mindhárom ábrahámi vallás ? a judaizmus, a kereszténység és az iszlám számára is szent helynek számít. Jól tükrözi ezt az óváros megosztottsága, hiszen mindegyik felekezetnek külön városnegyede van. A keresztény városnegyedben található a Szent Sír-templom, amely a keresztény hagyomány szerint Jézus keresztre feszítésének, eltemetésének és feltámadásának a helyét is magába foglalja. A muszlim negyedben van az iszlám harmadik legszentebb helye, a Templom-hegyen található Al-Aksza mecset, illetve a mellette álló Sziklamecset. Az iszlám hagyomány szerint Mohamed próféta innen indult mennybeli utazására. A judaizmus legszentebb helye, a második templomból fennmaradt siratófal pedig a zsidó negyedben található.

Felosztási tervek és Jeruzsálem

Izrael megalakulását megelőzően, a brit mandátumi időszak alatt, a helyi arab lakosság és a növekvő számú zsidó bevándorló között kialakult konfliktusok miatt több faji alapú felosztási terv is született, azonban Jeruzsálemet, speciális helyzetére való tekintettel, mindig kiemelték a felosztandó területek közül. Mind a Peel-Bizottság terve (1937), mind pedig a Woodhead-Bizottság terve (1938) mandátumi irányítás alatt hagyta volna Jeruzsálemet. Az 1947-ben megfogalmazott ENSZ 181. közgyűlési határozat pedig nemzetközi felügyelet alá (Corpus Separatum) helyezte volna a várost. A szerződéses úton történő felosztás azonban nem valósult meg. Az első arab-izraeli háború (1948-49) következtében a város nyugati fele izraeli, míg keleti fele jordán adminisztráció alá került. Jeruzsálem Kelet-Nyugat kettéosztottságát ez az időszak alakította ki. 1950-ben Izrael kikiáltotta Jeruzsálemet fővárosának, majd Nyugat-Jeruzsálemben kormányzati szerveket állított fel. A hatnapos háború (1967) alatt Izrael elfoglalta a város keleti részét is, amelyet végül az 1980-ban hozott ?Jeruzsálem törvénnyel? annektált, az egyesített Jeruzsálemet pedig egyoldalúan fővárosává kiáltotta ki. Erre válaszul az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a 478-as számú határozatot, amelyben a nemzetközi joggal ellentétesnek ítélte a Jeruzsálem törvényt. Ezenkívül felszólította a Jeruzsálemben működő diplomáciai missziókat, hogy hagyják el a várost.

Nagykövetségek Jeruzsálemben

Nem az Egyesült Államok nagykövetsége lesz az első, amelyet Jeruzsálemben létesítenek. A történelem folyamán, az 1950-es évektől egészen 1980-ig 16 ország működtetett Izraelhez delegált nagykövetséget a városban. Ezek a következő országok voltak: Elefántcsontpart, Zaire (mai nevén: Kongói Demokratikus Köztársaság), Kenya, Bolívia, Chile, Kolumbia, Costa Rica, Dominikai Köztársaság, Ecuador, El Salvador, Panama, Uruguay, Venezuela, Guatemala, Haiti és Hollandia. A nagykövetségek létesítése de iure nem jelentette Jeruzsálem Izrael fővárosaként történő elismerését.

Jeruzsálem vagy Tel Aviv?

Habár Izrael 1950-ben Nyugat-Jeruzsálemet kikiáltotta fővárosának, majd 1980-ban ezt kiterjesztette a város egész területére, a nemzetközi közösség túlnyomó többsége ezt nem ismeri el. Általánosan elfogadott elv, hogy a város státuszát az izraeliek és palesztinok között folytatott tárgyalások eredményeként kell eldönteni. Éppen ezért, az Izraelbe akkreditált nagykövetek ? az államképviselet helyének szimbolikus jelentése miatt ? Tel Avivból látják el feladatukat, Jeruzsálemben pedig jellemzően csak konzulátusok működnek. Ennek a magatartásnak azonban nem csak szokásjogi relevanciája van, hiszen 1980-ban, az ENSZ Biztonsági Tanács 478-as számú határozatában Jeruzsálem elhagyására szólította fel az ott működő nagykövetségeket.

A ?Jerusalem Embassy Act?

Az Egyesült Államok nagykövetségének Tel Avivból Jeruzsálembe költöztetése már több mint húsz éve húzódik. A Kongresszus 1995-ben elfogadta a ?Jerusalem Embassy Act? nevű törvényt, amely felszólította az elnököt, hogy ismerje el Jeruzsálemet Izrael fővárosának, valamint rendelje el a nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését. A törvény azonban lehetőséget adott annak fél éves intervallumokra történő felfüggesztésére. Bill Clinton, George W. Bush és Barack Obama mind biztonsági okokra hivatkozva éltek a felfüggesztés lehetőségével. Donald Trump azonban kampányígéretéhez híven 2017. december 7-én, a Fehér Házban mondott beszédében eleget tett a törvény rendelkezéseinek. Elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, valamint bejelentette, hogy az Egyesült Államok hamarosan megkezdi a nagykövetségének átköltöztetését.

A nagykövetség átadóünnepsége

2018. május 14-én, Donald Trump távollétében történt meg Jeruzsálemben az Egyesült Államok nagykövetségének átadóünnepsége. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy egyelőre a diplomatáknak csak egy töredéke költözött, hiszen az új nagykövetségi épület felépítése még több évet vesz igénybe. David Friedman, az Egyesült Államok Izraelbe akkreditált nagykövetének irodája viszont most már Jeruzsálemből látja el feladatát.

A részleges átköltözés ellenére, a lépés szimbolikus jellege miatt ez egy hatalmas diplomáciai siker az izraeli vezetés számára. Az Egyesült Államok bejelentését követően több állam is jelezte már, hogy nagykövetségét Jeruzsálembe költözteti. Ilyen bejelentést tett többek között Csehország, Honduras, Románia, Guatemala és Paraguay is. Japán viszont ellenpéldaként szolgál, hiszen a szigetország miniszterelnöke kijelentette, hogy országa nem tervezi a nagykövetségének elköltöztetését.

A palesztinok reakciója

A palesztin vezetés felháborodva és aggodalommal követte az Egyesült Államok nagykövetségének költözését, hiszen ebben is Kelet-Jeruzsálemre irányuló követelésük ellehetetlenítését látják. A költözés dátuma csak olaj volt a tűzre. Míg május 14-e Izrael számára a függetlenség ünnepe ? ami idén az állam kikiáltásának a 70. évfordulója volt ?, addig a palesztinok számára ez a Nakba, a katasztrófa napja. A palesztinok ekkor emlékeznek meg elveszett hazájukról, illetve arról a több százezer honfitársukról, akik az első arab-izraeli háború következtében menekültté váltak.

Tiltakozásképpen a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász hazarendelte Washingtonból a palesztin küldöttséget. Az amerikaiakkal a béketervről folytatott egyeztetéseket is befagyasztották, arra hivatkozva, hogy a Jeruzsálemmel kapcsolatos lépések egyértelművé tették az Egyesült Államok Izrael iránti elfogultságát. A teljes képhez hozzá tartozik, hogy márciusban napvilágot látott Donald Trump rendezési terve, amely a jövőbeli palesztin állam fővárosának Kelet-Jeruzsálem helyett annak egyik elővárosát, Abu Dis-t jelölte meg.

A palesztin vezetés elkeseredettsége nem alaptalan. Az elmúlt években, az arab tavasz folyamán kitört regionális válságok következtében a palesztin ügy sokadrangú kérdés lett a Közel-Keleten. Emellett a szaúdi-izraeli közeledésnek köszönhetően regionális támogatóit is kezdi elveszíteni a Palesztin Nemzeti Hatóság. A Kelet-Jeruzsálem körül folyó izraeli adminisztratív intézkedések, a telepespolitika, illetve a jeruzsálemi palesztin lakosokra vonatkozó engedélyrendszer lassan ellehetetleníti, hogy a város valaha egy palesztin állam fővárosa legyen.

Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő – 2018. május

Szerző:

BSZK

jún 5, 2018

Rövid hírek a Közel-Keletről

Irán hajlandó támogatni a tűzszünet létrejöttét Jemenben

A 2015 óta tartó jemeni polgárháborúban Irán a síita húti lázadókat támogatja, míg térségbeli riválisa, Szaúd-Arábia a szunnita kormányt. A humanitárius válsághelyzetre tekintettel Irán hajlandó a befolyását felhasználni ahhoz, hogy a lázadókat tűzszünetre bírja. Ezzel lehetővé válna az ártatlan civilek nemzetközi szervezetek általi segítése. Irán kész együttműködni Franciaországgal, az Egyesült Királysággal és Németországgal a konfliktus megoldásában. Az európai hatalmak, amennyiben sikerrel járnak, példát mutathatnak az Egyesült Államok számára, hogy kell Iránnal sikeresen kompromisszumokat kötni. (angol, Reuters, 05.29.)

Törökország máshonnan fog harci gépeket beszerezni, ha az Egyesült Államoktól nem vehet F35-öst

Korábban Törökország több mint 100 ilyen harci repülőt tervezett vásárolni. Mivel az utóbbi időszakban az Amerikai Egyesült Államokkal és Izraellel számos nézeteltérés alakult ki (többek között az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe helyezése, az amerikai Szíria-politika, valamint a törökök oroszoktól történő légvédelmi rakétarendszer beszerzése), ezért az Egyesült Államok igyekszik meggátolni Törökországot abban, hogy a Lockheed Martin F-35 vadászgépeit megvásárolja. Mevlüt Cavusoglu, török külügyminiszter szerint a török légierő igényeit máshonnan kell kielégíteni. (angol, Haaretz, 05.30.)

A szíriai elnök, Bassár el-Aszad a hónap végén ismertette a szír kormányerők jelenlegi helyzetét

Véleménye szerint Szíria közel került a 7 éve tartó háború megnyeréséhez az Amerikai Egyesült Államok beavatkozása ellenére is. Az egész országot fel fogják szabadítani, visszafoglalják azon területeket is majd, melyeket a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) tartanak ellenőrzésük alatt. Az izraeli légicsapásokra válaszul meg fogják erősíteni az ország légvédelmét. Az iráni csapatok szíriai tartózkodását tagadta, de az iráni tisztek segítségét elismerte. Szerinte az Egyesült Államoknak el kellene hagyni az országot; tanulnia kell az Irakban történtekből, hogy az emberek e régióban már nem fogadnak el idegeneket. (angol, RT, 05.31.)

Manbij: a puskaporos hordó

Manbij régóta gócpont a térségben, ahol a következő erők sorakoznakfel egymással szemben vagy egymás mellett: a szíriai kormány hadserege és támogatóik, a kurdok által vezetett milíciák, a szíriai lázadó csoportok, ezenfelül török és amerikai csapatok is vannak Észak-Szíria térségében. (Reuters, angol, 05.30.)

A nukleáris nagyhatalmak fenyegetik a glóbuszt ? ezzel a kijelentéssel vette Erdogan, török elnök Izraelt ismét célkeresztbe. Erdogan szerint a Közel-Kelet térségét meg kell tisztítani a nukleáris fegyverektől; a török elnök ezzel bírálta Donald Trump amerikai elnököt az iráni nukleáris megállapodás felmondásáért. (Reuters, angol, 05.21.)

Erdogan nagyobb ellenőrzést akar a gazdaság felett, de a gazdaság ennek nem örül

A választások után a török központi bank lehet az egyik fő áldozata Erdogan hatalma kiszélesítésének. A török líra hetek óta mélyrepülésben van, és egyre inkább elértéktelenedik a dollárral szemben. Ezt a helyzetet nem javítja az argentín válság sem, ugyanis a két ország valutája egy kosárban van, így a tovagyűrűzés valós problémát jelenthet. (Reuters, angol, 05.16.)

Úton a béke felé?

Május 19-én Emmanuel Macron, francia államfő vezetésével Párizsban került megrendezésre az a csúcstalálkozó, amelyen részt vettek a líbiai politikai élet legfontosabb kulcsszereplői. Az eseményen többek között képviseltette magát Fáiz Szarradzs, a nemzetközi közösség által elismert Tripoli kormány miniszterelnöke, a Líbiai Nemzeti Hadsereget irányító Khalifa Haftár tábornok, Aguila Saleh, a Tobrukban székelő Képviselőház elnöke, illetve Khaled al-Mishri, az Államtanács elnöke. A résztvevők megállapodtak, hogy december 10-én parlamenti választásokat fognak tartani az észak-afrikai országban. Továbbá abban is egyetértettek, hogy legkésőbb szeptember közepéig meg kell teremteni a választások lebonyolításának alkotmányos alapjait, és ki kell dolgozni a szükséges választási törvényeket. A találkozón részt vett Ghassan Salamé, az ENSZ líbiai megbízottja, aki tűzszünetre szólította fel a konfliktusban résztvevő feleket.

Választások Libanonban

Libanont az elmúlt évtizedben mély politikai válság jellemezte, többek között 2014-2016 között nem volt hivatalban államfő, illetve két kormány is megbukott. Azonban a 2009-es választások után kilenc évvel idén kiírták az új általános választásokat Libanonban.

A május 6-án tartott választás egyben a 2017-ben elfogadott új választási rendszer próbájaként is szolgált. Egyfelől csökkentették a választókerületek számát, másfelől egy arányosabb rendszer került bevezetésre, amely felváltotta az eddigi ?győztes mindent visz? elvet. A politikai struktúra gerincét alkotó konfesszionális rendszer azonban megmaradt.

A választások legnagyobb vesztesének a Saad Hariri miniszterelnök vezette Jövő Mozgalom (Future Movement) listáját tartják, amely a 2009-es választásokhoz képest a kapott szavazatok csupán kétharmadát megszerezve a 32 mandátuma 20-ra csökkent. A legnagyobb növekedést a Keresztény Libanoni Erők (Christian Lebanese Forces) listája érte el, amely közel megduplázva mandátumainak számát, 15 képviselőt delegálhat az országgyűlésbe. Igaz, a Hezbollah csupán eggyel tudta növelni megszerzett mandátumainak számát, a választások másik nagy győztese mégis az általa vezetett pártszövetség, amely 70 mandátummal a parlament legerősebb frakciójává vált. Ez a mandátumszám már lehetővé teszi bármely törvényjavaslat megvétózását.

Bővebben: http://biztonsagpolitika.hu/egyeb/valasztasok-libanonban

Jeruzsálem helyzete az Egyesült Államok nagykövetségének áthelyezése után

A Kongresszus 1995-ben elfogadta a ?Jerusalem Embassy Act? nevű törvényt, amely felszólította az elnököt, hogy ismerje el Jeruzsálemet Izrael fővárosának, valamint rendelje el a nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését. A törvény azonban lehetőséget adott annak fél éves intervallumokra történő felfüggesztésére. Donald Trump azonban ? kampányígéretéhez híven ? 2017. december 7-én, a Fehér Házban mondott beszédében eleget tett a törvény rendelkezéseinek. Elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, valamint bejelentette, hogy az Egyesült Államok hamarosan megkezdi a nagykövetségének átköltöztetését. Habár a hivatalos átadásra 2018. május 14-én sor került, fontos megjegyezni, hogy egyelőre a diplomatáknak csak egy töredéke költözött át, hiszen az új nagykövetségi épület felépítése még több évet vesz igénybe.

A lépés szimbolikus jellege miatt ez egy hatalmas diplomáciai siker az izraeli vezetés számára. Az Egyesült Államok bejelentését követően több állam is jelezte már, hogy nagykövetségét Jeruzsálembe költözteti.

Értelemszerűen, a palesztin vezetés felháborodva és aggodalommal követte az Egyesült Államok nagykövetségének költözését, hiszen ebben is Kelet-Jeruzsálemre irányuló követelésük ellehetetlenítését látják. Tiltakozásképpen a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász hazarendelte Washingtonból a palesztin küldöttséget.

Bővebben: http://biztonsagpolitika.hu/egyeb/jeruzsalem-helyzete-az-egyesult-allamok-izraeli-nagykovetsegenek-athelyezese-tukreben

Irán válasza az atomalku felmondására

Olaj a tűzre – Irán részéről nem maradhat válasz nélkül Donald Trump amerikai elnök döntése, amely alapján felmondta az iráni atommegállapodást (JCPOA). Irán elsődleges célpontjai az Egyesült Államok legfontosabb közel-kelti stratégiai és gazdasági partnerei lehetnek, főként Szaud-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok. A csapások főként a szaúdi olajmezőket érinthetik, amelyek a világ olajtermelésének jókora hányadát adják, komoly hatást gyakorolva így az olaj világpiaci árának emelkedésére. Az akciókat feltehetően kibertámadások, drónok és nagy hatótávolságú rakéták bevetésével hajtják majd végre, új szintre emelve ezáltal a térség eddigi hadviselési doktrínáit.

Az atomalku felmondásának körülményei korántsem olyan egyoldalúak, mint azt a Trump-adminisztráció próbálja feltüntetni. A perzsa állam az atomalku megkötését követően leállította programját és elkezdte szisztematikusan gyakorlatba ültetni az egyezményben megfogalmazottakat. Ennek ellenére a jelenlegi amerikai vezetés geopolitikai veszélyt látott Irán szárazföldi terjeszkedésében, amelyet az a proxy háborúival próbált elérni. Ahogyan Mike Pompeo, amerikai külügyminiszter kifejtette: a Teheránhoz közeli síita milíciák szíriai és regionális tevékenysége súlyosan veszélyezteti az Egyesült Államokat és a szövetségeseinek az érdekeit.

Trump elnök irányelve, valamint az iráni válasz nagy mértékben kihat az európai energiapiacokra is, mivel az Európai Unió jórészt az iráni olajra alapozta energiapolitikáját, emellett az atomalku növelte az Unió világpolitikában betöltött szerepét. Előrejelzések szerint az olaj hordónkénti ára tovább fog emelkedni, amennyiben az amerikai vezetés nem dolgoz ki egy átláthatóbb és működő energiapolitikát a régióban.

EU hírfigyelő ? 2018. május

Szerző:

BSZK

jún 4, 2018

PESCO

Nagy-Britannia és a kontinens biztonsága

A hónapban a Politico birtokába jutott egy kétoldalas dokumentum, amely ?harmadik országok? bevonását szorgalmazza a PESCO projektjeibe. A Benelux államok által jegyzett elképzelés lényege, hogy eseti szinten nem uniós országok is részt vehessenek az állandó strukturált együttműködés egyes fejlesztéseiben, anélkül, hogy a döntéshozatalba be lennének vonva. A támogatók azzal érvelnek, hogy ezzel biztosítanák Nagy-Britannia szerepvállalását a kontinens biztonságában a Brexit után. Jelenleg az EU tagországok közül a szigetország rendelkezik a legnagyobb védelmi költségvetéssel, valamint őfelsége hadereje a világ legkülönbözőbb pontjain szerzett missziós tapasztalatokat: ezek olyan források, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak az európai biztonság fejlődéséhez.

A megfogalmazók arra is felhívták a figyelmet, hogy az elképzelésük nem az Egyesült Királyságra koncentrálódik. London márciusban ? korábbi ígérete ellenére, visszavonta részvételét a felálló EU egységekben ?, megkérdőjelezve eltökéltségét a kontinens biztonsága mellett. Ugyanakkor Norvégia, Kanada, Svájc és az Egyesült Államok is felmerültek, mint potenciális résztvevői a fejlesztéseknek, ami által újabb pénzügyi és szellemi források szabadulnának fel az európai biztonság megerősítésére ? közülük az Egyesült Államok már jelezte is szándékát a részvételben.

Kritikaként fogalmazódhat meg az elképzeléssel szemben, hogy az EU forrásai így a tömbbön kívül hasznosulnának, amikor a PESCO egyik lényegi eleme, hogy az Unión belül fektet a védelmi iparba. Másik ellenérv lehet harmadik felek bevonására, hogy ezzel könnyebben hozzáférhetővé válhatnak olyan kritikus katonai eszközök, amelyeket az Unió összes tagállama rendszeresít.

Az elképzelés támogatói közt szerepel még Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Bulgária, Portugália, Svédország, Finnország és a balti államok. A kezdeményezők a júniusi Külügyminiszteri Tanácson szeretnék elfogadtatni a tervezetüket, azonban ez az ambiciózus határidő könnyen ellene dolgozhat a dokumentum elfogadásának.

Emmanuel Macron és a ?coalition of the willing?

A Németország által erősen támogatott PESCO mellett ? amelynek célja a védelmi iparban az innovációnak, fejlesztéseknek a támogatása ? Franciaország egy kisebb koalíció összeállításán munkálkodik, melynek középpontjában az európai missziós képességek kialakítása áll: válságkezelési és béketeremtési feladatokat fejlesztene Macron. Az Európai Intervenciós Kezdeményezésnek (European Intervention Initiative – EII) a lényege, hogy nem lenne az Unió lassú bürokratikus döntéshozatalához kötve, hanem a résztvevők önkéntes vállalásaik alapján vennének részt benne. Ennek értelmében a francia, az olasz, a brit, a német, a dán, az észt, a portugál, a belga és a holland védelmi miniszterek júniusban egy szándéknyilatkozatot írnak alá, amely a közös stratégiai kultúra megteremtésére és a válságelőrejelzési elemzések közös kiértékelésére irányul.

Informális védelmi miniszteri találkozó Szófiában

A márciusban elfogadott 17 PESCO projekthez még idén újabb projektek kerülnek elfogadásra ? tájékoztatott Frederica Mogherini a védelmi miniszterek informális találkozója után. A Főképviselő bizakodóan nyilatkozott a megbeszélésről, és kiemelte, hogy a május 2-i költségvetési javaslat 22-szeres növekedést javasol az EU védelmi kiadásaiban, amely forrásokból tovább lehet növelni a kontinens biztonságát. Ezek mellett bejelentette, hogy nyáron egy új ?off-budget? intézmény, az European Peace Facility (Európai Béke Intézet – EPF) felállítására tesz majd javaslatot, amely a védelmi szektor finanszírozásával, katonai műveletekkel és katonai partnerkapcsolatokkal foglalkozna.

A közös kül- és védelempolitika civil oldalának megerősítése

Május 28-án az Európai Tanács a CSDP civil képességeinek megerősítése mellett döntött, ezzel tervezve megerősíteni az EU, mint biztonságszolgáltató szerepét a válságövezetekben. A dokumentum levonja az Unió eddigi civil misszióiból a lényeges következtetéseket, és ezek alapján három területet jelöl meg a fejlesztések fő irányának: a hatékonyság növelése, a külső és a belső biztonsági kihívások hatékonyabb kezelése, és a reakcióképesség javítása. Ennek értelmében 2018 nyarára készül el a Civil Képességek Fejlesztési Terve (Civil Capability Development Plan – CCDP) a Tanács, a tagállamok, a Bizottság szakosított szervei és a bel- és igazságügyi együttműködésben érintett szereplők együttműködésével, amely konkrét lépéseket tartalmaz majd a kapacitások bővítésére.

Májusi csúcstalálkozók, nyilatkozatok

2018. május 17-én Bulgária fővárosában, Szófiában megrendezésre került egy csúcstalálkozó az Európai Unió és a Nyugat-Balkán országainak vezetői között. A rendezvényen részt vett az összes uniós tagállam állam- és kormányfője, valamint a hat nyugat-balkáni partnerország; azaz Albánia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Szerbia és Koszovó vezetője. A találkozó eredményeképpen elfogadásra került a szófiai nyilatkozat. A deklarációban az Európai Unió vezetői támogatásukról biztosították a térség országait az európai integrációban való részvételükkel kapcsolatban, és üdvözölték, hogy partnereik elkötelezettek a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás, valamint az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása mellett. A nyilatkozat kiemeli a biztonsági kihívásokkal szembeni közös fellépés fontosságát. Ilyen kihívás a migráció; a terrorizmus és a szélsőségesség; a korrupció és szervezett bűnözés; az emberkereskedelem; a kábítószernövény-termesztés; az ember-, kábítószer- és fegyvercsempészet elleni küzdelem. A nyilatkozathoz mellékletet csatoltak, mely tartalmazza a kiemelt célkitűzések szófiai menetrendjét.

2018. május 22-én Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatot adott ki a május 20-án Venezuelában lezajlott elnöki és regionális választásokra reflektálva. Ebben kijelentette, hogy a választások érvénytelenek és eredménytelenek, hiszen az alacsony részvétel mellett számos törvényellenesség volt tapasztalható a választások során. Ennek következtében szankciók bevezetését helyezte kilátásba. Május 28-án a Tanács a főképviselő nyilatkozatára is hivatkozva következtetéseket fogadott el Venezuelával kapcsolatban. Az EU felszólította az államot egy új, alkotmányos, demokratikus követelményeknek megfelelő választás mihamarabbi lebonyolítására. Az Unió további támogatásáról biztosította Venezuela lakosságát, és ígéretet tett arra, hogy a jövőben is segítséget nyújt majd a válság leküzdése érdekében.

Az Unió válasza Iránnak az atomalku amerikai felmondása után

Sokkolóan hatott az Európai Unió és a legtöbb tagország vezetőire Donald Trump, amerikai elnöknek az iráni nukleáris megállapodással kapcsolatos május 8-ai lépése. Az elnök ugyanis a paktumból való kivonuláson túl a lehető legkeményebb gazdasági szankciók bevezetését helyezte kilátásba az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben. Trump ezen lépése cselekvésre kéztette az egyezség mellett továbbra is kiálló uniós és tagállami vezetőket.

A nukleáris megállapodás megmentésnek az érdekében május 15-én az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Frederica Mogherini a brit, a francia és a német külügyminiszterrel közösen megbeszélést tartott Mohammad Javad Zarif iráni külügyminiszterrel. A találkozón az európai fél a megállapodás, valamint az abból adódó gazdasági előnyök további fenntartását ígérte Teheránnak. Ugyanakkor a főképviselő hangsúlyozta, hogy egyenlőre konkrét gazdasági és jogi garanciákat nem tudnak Irán számára biztosítani.

Május 17-én a 28-ak szófiai találkozóján a kormány- és államfők egyetértettek abban, hogy közösen lépnek fel a megállapodás megmentésének az érdekében. Május 21-én a Frederica Mogherini az iráni atomprogram felügyeletének egyetlen lehetséges alternatívájának nevezet a megállapodást. Ezzel a főképviselő az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo azon korábbi kijelentésére reagált, amely szerint az egyezségből való amerikai kivonulás mellett Washington igen kemény szankciókkal kívánná sújtani a perzsa államot.

BREXIT

Május 14-én tartotta ülését az Általános Ügyek Tanácsa (50.cikk), melynek során Michel Barnier, az EU Brexit-ügyekért felelős főtárgyalója tájékoztatta az EU27 formációban ülésező Tanácsot a tárgyalások állásáról. A Tanács áttekintette a márciusi ülés óta lezajlott egyeztetéseket, melyek kapcsán a biztos hangsúlyozta, hogy jelentős előrelépés nem történt, ezért az EU-nak fel kell készülnie minden lehetséges forgatókönyvre. Barnier ismertette a miniszterekkel az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeli partnerségének lehetséges kereteit is. Az ülés zárásaként a miniszterek hangsúlyozták, hogy minél hamarabb ? az Általános Ügyek Tanácsának júniusi üléséig ? ki kell dolgozni egy működőképes megoldást az Ír-szigeten húzódó határ ügyében. Ekaterina Zaharieva bolgár miniszterelnök-helyettes így nyilatkozott a Tanács ülése után: „Októberig már csak öt hónap maradt, és néhány kulcsfontosságú kérdés még megoldásra vár. Haladéktalanul előre kell lépnünk az Írországgal, az irányítással és minden egyéb, a kilépéssel kapcsolatos lezáratlan kérdés tekintetében. Ezenkívül ki kell alakítanunk a leendő viszonyrendszerünk keretét is. A La Mache-csatorna mindkét partján meg kell nyugtatnunk a polgárokat és a vállalkozásokat, hogy a Brexitre rendezett keretek között kerül majd sor.?

A tárgyalások kapcsán május 17-én Theresa May, brit miniszterelnök ismételten kihangsúlyozta, hogy az Egyesült Királyság nem kíván közös vámunióban maradni az Európai Unióval. A vámunió helyett két lehetséges megoldást támogat London: az egyik opció esetén visszaállna a vámhatár az Egyesült Királyság és az EU között, de a brit hatóságok megpróbálnák minimálisra szorítani az ellenőrzést különböző technikai megoldásokkal, míg a másik verzió szerint különleges vámmegállapodás lépne életbe, amelynek során a brit hatóságok csak az EU vámuniója által megszabott vámértéket szednék be az országba belépő termékek után. Egy brit felmérés szerint az utóbbi lehetőséggel élve is, a brit vállalatok összesen akár évi 20 milliárd font kiadással nézhetnek szembe, ezért komoly belpolitikai vita övezi a kereskedelmi kapcsolatok kérdéskörét.

Komoly vita alakult ki az EU és az Egyesült Királyság között, mivel az előbbi ki akarja zárni a briteket a Galileo navigációs műhold használatából, amivel az EU az amerikai műholdak egyeduralmát kívánják megtörni. David Davis Brexit-miniszter egymilliárd euró kártérítést követel az EU-tól, ugyanis Nagy-Britannia komoly összegekkel hozzájárult a fejlesztésekhez. A műhold a tervek szerint 2026-ra lesz teljesen működőképes. Az Unió elképzelései szerint a britek ugyanolyan feltételek mellett használhatnák csak a műholdat, mint minden más közösségen kívüli ország. A brit kormány az említett kártérítés mellett azzal fenyegetőzik, hogy ha nem használhatják a Galileot, megépítik a saját műholdas rendszerüket. Az előzetes számítások alapján egy ilyen program 5 milliárd fontjába kerülne az angol adófizetőknek. A vita fokozódása akár komolyan befolyásolhatja a két fél kapcsolatát a további biztonságpolitikai együttműködések terén.

Választások Libanonban

Szerző:

Shadeh Fadi

jún 1, 2018

Libanont az elmúlt évtizedben mély politikai válság jellemezte, többek között 2014-2016 között nem volt hivatalban államfő, illetve két kormány is megbukott. A 2009-es választások után kilenc évvel azonban idén kiírták az általános választásokat Libanonban. Az eddigi várakozás indokául az szolgált, hogy nem akarták a szíriai polgárháború által felkavart etnikai és szektariánus feszültségeket felerősíteni a választások okozta felfokozott hangulattal. Habár a szíriai polgárháború továbbra sem zárult le, a libanoni választásokat mégis megtartották 2018. május 6-án.

Libanon politikai rendszere

A Libanoni Köztársaságot 1926-ban alapították és alkotmányát is ebben az évben fogadták el, amely bevezette a politikai berendezkedés gerincét képző kvóta alapú, konfesszionális rendszert. Az elképzelés lényege, hogy az etnikailag és vallásilag sokszínű társadalom minden rétegének úgy legyen garantálva a politikai képviselete, hogy közben megvalósuljon a két fő államalkotó vallásnak az egyenlő hatalommegosztása. A napjainkban használt kvótát a 15 éves libanoni polgárháborút lezáró Taif Egyezmény keretében fogadták el 1989-ben.

Ennek megfelelően a 128 parlamenti mandátum 64-64 arányban oszlik meg keresztény és muszlim képviselők között. Továbbá rögzítve van, hogy a köztársasági elnöknek maronita kereszténynek, a miniszterelnöknek szunnita muszlimnak, illetve a parlament elnökének siíta muszlimnak kell lenni.

A konfesszionális rendszer felépítésével kapcsolatban több aggály is felmerül. Ilyen például annak a kérdése, hogy a vallási felekezetek között felosztott mandátumszámok valóban tükrözik-e a társadalmon belüli súlyukat. Az utolsó, vallási hovatartozást is mérő népszámlálás 1932-ben volt, így manapság csak becslések vannak az ország felekezeti megoszlásáról. A CIA becsült adatai szerint Libanonban a muszlim és keresztény lakosság aránya megközelítőleg 60-40 százalék, amely adat megkérdőjelezi az 1989-ben megállapított 50-50 százalékos kvótaarány legitimitását.

Az új választási rendszer

A május 6-án tartott választás egyben a 2017-ben elfogadott új választási rendszer próbájaként is szolgált. Egyfelől csökkentették a választókerületek számát, másfelől egy arányosabb rendszer került bevezetésre, amely a kapott szavazatok arányában osztja fel a mandátumokat ? felváltva az eddigi ?győztes mindent visz? elvet. Ez elviekben megkönnyíti az új szereplők belépését a politikába (igaz, a mostani választásokon csupán egy független civil képviselő került be a parlamentbe). Ezenfelül egy kétlépcsős szavazást alakítottak ki, amelynek keretében a választópolgárok két szavazatot adnak le. Egyiket egy pártszövetség listájára, a másikat pedig egyéni jelöltre. Szintén újításnak számít, hogy jelen alkalommal a diaszpórában élő, közel 900 000 libanoni állampolgár is szavazati jogot kapott, igaz, csupán 82 965-en éltek a lehetőséggel.

A választási eredmények

A választások legnagyobb vesztesének a Saad Hariri miniszterelnök vezette Jövő Mozgalom (Future Movement) listáját tartják, amely a 2009-es választásokhoz képest a kapott szavazatok csupán kétharmadát szerezte meg, így a korábbi 32 mandátuma 20-ra csökkent. Ennek ellenére még mindig a Jövő Mozgalom a legerősebb szunnita pártszövetség a parlamentben, amelynek köszönhetően a Szaúd-Arábiával jó viszonyt ápoló Hariri kezdheti meg immáron harmadik ciklusát Libanon miniszterelnökeként.

A legnagyobb növekedést a Keresztény Libanoni Erők (Christian Lebanese Forces) listája érte el, amely közel megduplázva mandátumainak számát, 15 képviselőt delegálhat az országgyűlésbe. Kampányukban a féktelen korrupció felszámolását ígérték.

Május 7-én Haszan Naszr Alláh, a Hezbollah vezetője győzelemként értékelte a szavazás eredményét. Igaz, a Hezbollah csupán eggyel tudta növelni megszerzett mandátumainak számát, a választások másik nagy győztese mégis az általa vezetett pártszövetség, amely 70 mandátummal a parlament legerősebb frakciójává vált. Ez a mandátumszám már lehetővé teszi bármely törvényjavaslat megvétózását.

A Hezbollah

A Hezbollah egy 1982-ben alapított siíta muszlim politikai párt erős katonai szárnnyal és szoros iráni kapcsolatokkal. A szervezet az 1985-ben közétett célkitűzéseiben az Egyesült Államokkal és Izraellel szemben határozta meg magát. Habár az 1989-es, a libanoni polgárháborút lezáró Taif Egyezmény a milíciák leszerelését kérte, a Hezbollah ennek nem tett eleget, mivel a dél-libanoni izraeli megszállás ellen harcoló ellenálló mozgalommá nyilvánította magát. Izrael 2000-ben kivonult Dél-Libanonból, a Hezbollah mégsem oszlott fel, sőt, tovább erősödött. Politikai pártként először 1992-ben szerepelt a választásokon. Az Egyesült Államok és Izrael terrorszervezetként tartja számon, az Európai Unió különválasztja politikai és katonai szárnyának a megítélését, míg Oroszország egy legitim politikai erőként tekint a Hezbollahra. A libanoni belpolitikát megosztó, a szektariánus ellentéteket felkorbácsoló döntés volt a szervezet Bassár el-Aszad melletti beavatkozása a szíriai polgárháborúba. Ez a lépés nem csupán belpolitikai, de külpolitikai jelentőségű is, hiszen a szervezet Izraellel igen feszült viszonyát tovább mélyítette, valamint a nemzetközi színtéren is több támadásnak tette ki magát a szervezet.

Május végén például az ENSZ Főtitkára, Antonio Guterres szólította fel a libanoni kormányt és a fegyveres erőket, hogy tegyenek meg mindet a Hezbollah, a Közel-Kelet legjobban felfegyverzett milíciájának leszerelése érdekében. Kiemelte, hogy a paramilitáris szervezet működése nem csupán a Taif Egyezményt szegi meg, de egy 2004-es ENSZ BT határozatot is, amely szintén az összes libanoni milícia leszerelését írta elő.

A választási eredmény lehetséges hatásai a libanoni-izraeli kapcsolatokra

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a Libanont katonailag domináló Hezbollah politikai győzelme milyen hatással lehet az ország Izraelhez fűződő viszonyára. Az azonban vitán felüli, hogy Irán megerősödése a térségben, valamint a Hezbollah beavatkozása Szíriában igen aggasztja az izraeli vezetést, amelyet a választási győzelem tovább fokozhat.

Az előzetes választási eredmények közzététele után az izraeli oktatási miniszter, a jobboldali Naftali Bennett Twitter bejegyzésében a következőt írta:

?Hezbollah = Libanon
Izrael állam nem fog különbséget tenni a szuverén Libanon állam és a Hezbollah között, és Libanont tekinti felelősnek minden cselekményért, amelyet a területéről követnek el.?

Izrael és a Hezbollah közötti frontális háború nem elképzelhetetlen, hiszen már kétszer is fegyveres konfliktusba került egymással a két fél, azonban ez egyelőre nem tűnik valószínűnek. Egyfelől a siíta szervezetnek a szíriai beavatkozása óta a prioritási listájának élén a szíriai kormányerők támogatása áll, és ekképp az Izraellel való konfrontálódás háttérbe szorult. Az izraeli légi csapások pedig Irán megerősödése és a Hezbollahnak küldött fegyverszállítmányok ellen irányulnak; céljuk a szervezet utánpótlásának elvágása szíriai területen, nem pedig a milícia háttérországaként szolgáló Libanon támadása. Ezek az akciók eseti jellegűek és úgy tűnik, mindkét fél figyel arra, hogy egy támadás se eszkalálódjon frontális háborúvá. Azonban azt fontos kiemelni, hogy ez a fajta feszültség a Hezbollah vezette pártlista választási győzelme előtt is fennállt, így a választási eredmény maximum a két fél retorikájára tud hatással lenni, valós változást a kapcsolatukban nem okoz.

Azonban van olyan álláspont is, ami kifejezetten előnyösnek tartja a Hezbollah politikai győzelmét. Libanon politikai stabilitása Izrael érdeke is. Egy virágzó Libanon számára sokkal nagyobb elrettentő erővel bírhat egy esetleges izraeli támadás, mint egy belső viszályokkal, politikai és gazdasági problémákkal küzdő ország számára.

1...515253...113 52. oldal a 113-ból

biztonsagpolitika.hu

Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő ? 2018. július

EU hírfigyelő ? 2018. július

BREXIT

Júliusi csúcstalálkozók

A Tanács júliusi közleményei, sajtóhírei

Új székház, új feszültségek, változatlan politika – A NATO brüsszeli csúcstalálkozójának értékelése

Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő ? 2018. június

Vége a görög?macedón névvitának? Macedónia Észak-Macedóniaként folytatja

EU hírfigyelő – 2018. június

Migrációról szóló EU-csúcs Brüsszelben

Védelempolitika

BREXIT

Jeruzsálem helyzete az Egyesült Államok izraeli nagykövetségének áthelyezése tükrében

Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő – 2018. május

Rövid hírek a Közel-Keletről

Választások Libanonban

Jeruzsálem helyzete az Egyesült Államok nagykövetségének áthelyezése után

Irán válasza az atomalku felmondására

EU hírfigyelő ? 2018. május

PESCO

Májusi csúcstalálkozók, nyilatkozatok

BREXIT

Választások Libanonban

Kiemelt témák

From Kinetic Warfare to Complex Resilience: The Evolution of Security Policy Education (1984–2024)

The Relationship Between Attack and Defense in Warfare Theoretical Foundations and Historical Lessons

Amerika, 2026 Március

“World War III” as a Discursive Risk Factor: Historical Lessons, Contemporary Escalation Drivers, and Implications for Nuclear Stability

Transatlantic Debate Intensity 2006–2026: Extended Analytical Study

Twenty Years of Security Discourse: Why Context Still Matters

biztonsagpolitika.hu

NÉPSZERŰ CIKKEK

A Wagner csoport

Kelet-Közép-Európa szerepe a NATO kollektív védelmi rendszerében

A mexikói kábítószer-kereskedelem legjelentősebb szereplői

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

biztonsagpolitika.hu

BREXIT

Júliusi csúcstalálkozók

A Tanács júliusi közleményei, sajtóhírei

Migrációról szóló EU-csúcs Brüsszelben

Védelempolitika

BREXIT

Rövid hírek a Közel-Keletről

Választások Libanonban

Jeruzsálem helyzete az Egyesült Államok nagykövetségének áthelyezése után

Irán válasza az atomalku felmondására

PESCO

Májusi csúcstalálkozók, nyilatkozatok

BREXIT

Kiemelt témák

biztonsagpolitika.hu

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

Cookie (süti) beállítások

Adatvédelmi beállítások

A kurzor segítségével aktiválhatja és deaktiválhatja a különböző típusú cookie-kat

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

A kurzor segítségével aktiválhatja és deaktiválhatja
a különböző típusú cookie-kat