Libanont az elmúlt évtizedben mély politikai válság jellemezte, többek között 2014-2016 között nem volt hivatalban államfő, illetve két kormány is megbukott. A 2009-es választások után kilenc évvel azonban idén kiírták az általános választásokat Libanonban. Az eddigi várakozás indokául az szolgált, hogy nem akarták a szíriai polgárháború által felkavart etnikai és szektariánus feszültségeket felerősíteni a választások okozta felfokozott hangulattal. Habár a szíriai polgárháború továbbra sem zárult le, a libanoni választásokat mégis megtartották 2018. május 6-án.
Libanon politikai rendszere
A Libanoni Köztársaságot 1926-ban alapították és alkotmányát is ebben az évben fogadták el, amely bevezette a politikai berendezkedés gerincét képző kvóta alapú, konfesszionális rendszert. Az elképzelés lényege, hogy az etnikailag és vallásilag sokszínű társadalom minden rétegének úgy legyen garantálva a politikai képviselete, hogy közben megvalósuljon a két fő államalkotó vallásnak az egyenlő hatalommegosztása. A napjainkban használt kvótát a 15 éves libanoni polgárháborút lezáró Taif Egyezmény keretében fogadták el 1989-ben.
Ennek megfelelően a 128 parlamenti mandátum 64-64 arányban oszlik meg keresztény és muszlim képviselők között. Továbbá rögzítve van, hogy a köztársasági elnöknek maronita kereszténynek, a miniszterelnöknek szunnita muszlimnak, illetve a parlament elnökének siíta muszlimnak kell lenni.
A konfesszionális rendszer felépítésével kapcsolatban több aggály is felmerül. Ilyen például annak a kérdése, hogy a vallási felekezetek között felosztott mandátumszámok valóban tükrözik-e a társadalmon belüli súlyukat. Az utolsó, vallási hovatartozást is mérő népszámlálás 1932-ben volt, így manapság csak becslések vannak az ország felekezeti megoszlásáról. A CIA becsült adatai szerint Libanonban a muszlim és keresztény lakosság aránya megközelítőleg 60-40 százalék, amely adat megkérdőjelezi az 1989-ben megállapított 50-50 százalékos kvótaarány legitimitását.
Az új választási rendszer
A május 6-án tartott választás egyben a 2017-ben elfogadott új választási rendszer próbájaként is szolgált. Egyfelől csökkentették a választókerületek számát, másfelől egy arányosabb rendszer került bevezetésre, amely a kapott szavazatok arányában osztja fel a mandátumokat ? felváltva az eddigi ?győztes mindent visz? elvet. Ez elviekben megkönnyíti az új szereplők belépését a politikába (igaz, a mostani választásokon csupán egy független civil képviselő került be a parlamentbe). Ezenfelül egy kétlépcsős szavazást alakítottak ki, amelynek keretében a választópolgárok két szavazatot adnak le. Egyiket egy pártszövetség listájára, a másikat pedig egyéni jelöltre. Szintén újításnak számít, hogy jelen alkalommal a diaszpórában élő, közel 900 000 libanoni állampolgár is szavazati jogot kapott, igaz, csupán 82 965-en éltek a lehetőséggel.
A választási eredmények
A választások legnagyobb vesztesének a Saad Hariri miniszterelnök vezette Jövő Mozgalom (Future Movement) listáját tartják, amely a 2009-es választásokhoz képest a kapott szavazatok csupán kétharmadát szerezte meg, így a korábbi 32 mandátuma 20-ra csökkent. Ennek ellenére még mindig a Jövő Mozgalom a legerősebb szunnita pártszövetség a parlamentben, amelynek köszönhetően a Szaúd-Arábiával jó viszonyt ápoló Hariri kezdheti meg immáron harmadik ciklusát Libanon miniszterelnökeként.
A legnagyobb növekedést a Keresztény Libanoni Erők (Christian Lebanese Forces) listája érte el, amely közel megduplázva mandátumainak számát, 15 képviselőt delegálhat az országgyűlésbe. Kampányukban a féktelen korrupció felszámolását ígérték.
Május 7-én Haszan Naszr Alláh, a Hezbollah vezetője győzelemként értékelte a szavazás eredményét. Igaz, a Hezbollah csupán eggyel tudta növelni megszerzett mandátumainak számát, a választások másik nagy győztese mégis az általa vezetett pártszövetség, amely 70 mandátummal a parlament legerősebb frakciójává vált. Ez a mandátumszám már lehetővé teszi bármely törvényjavaslat megvétózását.
A Hezbollah
A Hezbollah egy 1982-ben alapított siíta muszlim politikai párt erős katonai szárnnyal és szoros iráni kapcsolatokkal. A szervezet az 1985-ben közétett célkitűzéseiben az Egyesült Államokkal és Izraellel szemben határozta meg magát. Habár az 1989-es, a libanoni polgárháborút lezáró Taif Egyezmény a milíciák leszerelését kérte, a Hezbollah ennek nem tett eleget, mivel a dél-libanoni izraeli megszállás ellen harcoló ellenálló mozgalommá nyilvánította magát. Izrael 2000-ben kivonult Dél-Libanonból, a Hezbollah mégsem oszlott fel, sőt, tovább erősödött. Politikai pártként először 1992-ben szerepelt a választásokon. Az Egyesült Államok és Izrael terrorszervezetként tartja számon, az Európai Unió különválasztja politikai és katonai szárnyának a megítélését, míg Oroszország egy legitim politikai erőként tekint a Hezbollahra. A libanoni belpolitikát megosztó, a szektariánus ellentéteket felkorbácsoló döntés volt a szervezet Bassár el-Aszad melletti beavatkozása a szíriai polgárháborúba. Ez a lépés nem csupán belpolitikai, de külpolitikai jelentőségű is, hiszen a szervezet Izraellel igen feszült viszonyát tovább mélyítette, valamint a nemzetközi színtéren is több támadásnak tette ki magát a szervezet.
Május végén például az ENSZ Főtitkára, Antonio Guterres szólította fel a libanoni kormányt és a fegyveres erőket, hogy tegyenek meg mindet a Hezbollah, a Közel-Kelet legjobban felfegyverzett milíciájának leszerelése érdekében. Kiemelte, hogy a paramilitáris szervezet működése nem csupán a Taif Egyezményt szegi meg, de egy 2004-es ENSZ BT határozatot is, amely szintén az összes libanoni milícia leszerelését írta elő.
A választási eredmény lehetséges hatásai a libanoni-izraeli kapcsolatokra
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a Libanont katonailag domináló Hezbollah politikai győzelme milyen hatással lehet az ország Izraelhez fűződő viszonyára. Az azonban vitán felüli, hogy Irán megerősödése a térségben, valamint a Hezbollah beavatkozása Szíriában igen aggasztja az izraeli vezetést, amelyet a választási győzelem tovább fokozhat.
Az előzetes választási eredmények közzététele után az izraeli oktatási miniszter, a jobboldali Naftali Bennett Twitter bejegyzésében a következőt írta:
?Hezbollah = Libanon
Izrael állam nem fog különbséget tenni a szuverén Libanon állam és a Hezbollah között, és Libanont tekinti felelősnek minden cselekményért, amelyet a területéről követnek el.?
Izrael és a Hezbollah közötti frontális háború nem elképzelhetetlen, hiszen már kétszer is fegyveres konfliktusba került egymással a két fél, azonban ez egyelőre nem tűnik valószínűnek. Egyfelől a siíta szervezetnek a szíriai beavatkozása óta a prioritási listájának élén a szíriai kormányerők támogatása áll, és ekképp az Izraellel való konfrontálódás háttérbe szorult. Az izraeli légi csapások pedig Irán megerősödése és a Hezbollahnak küldött fegyverszállítmányok ellen irányulnak; céljuk a szervezet utánpótlásának elvágása szíriai területen, nem pedig a milícia háttérországaként szolgáló Libanon támadása. Ezek az akciók eseti jellegűek és úgy tűnik, mindkét fél figyel arra, hogy egy támadás se eszkalálódjon frontális háborúvá. Azonban azt fontos kiemelni, hogy ez a fajta feszültség a Hezbollah vezette pártlista választási győzelme előtt is fennállt, így a választási eredmény maximum a két fél retorikájára tud hatással lenni, valós változást a kapcsolatukban nem okoz.
Azonban van olyan álláspont is, ami kifejezetten előnyösnek tartja a Hezbollah politikai győzelmét. Libanon politikai stabilitása Izrael érdeke is. Egy virágzó Libanon számára sokkal nagyobb elrettentő erővel bírhat egy esetleges izraeli támadás, mint egy belső viszályokkal, politikai és gazdasági problémákkal küzdő ország számára.
