Január 25-én a görög parlament is ratifikálta a görög?macedón névvita lezárására kötött Preszpa-megállapodást (a névvita történelmi előzményeiről és a megállapodáshoz vezető útról itt olvashatnak). Ezzel véget ért a majdnem 30 éve húzódó névvita, a nyugat-balkáni vitatott nevű állam hivatalosan Észak-Macedónia lett, és az egyezmény értelmében megkezdődhet a macedón euroatlanti integráció, melyet eddig a görög fél blokkolt.
Ratifikációs nehézségek mindkét oldalon
Habár a Preszpa-megállapodást 2018. június 17-én kötötte meg Macedónia és Görögország, a névvita lezárásához szükséges volt azt mindkét ország parlamentjének ratifikálni, illetve Macedóniában a szükséges alkotmánymódosítások előtt még népszavazást is tartottak.
A macedón parlament január 11-én szavazta meg az ország átnevezéséhez szükséges négy alkotmánymódosítást; a 120 fős macedón parlamentből 81 képviselő támogatta így szavazatával a névvita lezárását. Ahhoz, hogy hivatalosan is Észak-Macedóniának hívhassák az országot, kétharmados többséget kellett a kormányon lévő Szociáldemokrata Uniónak (SDSM) biztosítani; ellenzéki képviselők támogatását is meg kellett nyerni a kormánykoalíció 71 képviselője mellé. A jobboldali korábbi kormánypárt, a VRMO-DPMNE (Belső Macedón Forradalmi Szervezet ? Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) bojkottálta a január 11-i szavazást, így fejezve ki helytelenítő álláspontját a Preszpa-megállapodással kapcsolatban.
A VRMO magatartása nem meglepő, először tavaly nyáron akasztotta meg a névvita lezárásához vezető utat a VRMO-tag köztársasági elnök, Gjorge Ivanov azzal, hogy nem írta alá a parlament által elfogadott megállapodást. Másodszorra azonban már nem tudta gyakorolni elnöki vétóját Ivanov, hiszen a Preszpa-egyezményt másodszor is abszolút többséggel szavazta meg a macedón parlament. A VRMO ellenállása ezután a szeptember 30-án, a megállapodásról tartott népszavazáson mutatkozott meg, akkor a szavazástól való távolmaradásra szólították fel a lakosságot, hogy érvénytelen legyen a referendum. Végül valóban, a szükséges 50%-os részvételi arányhoz képest csak a lakosság 37%-a ment el szavazni; ám az egyezményt támogató voksok aránya kiemelkedő, 91% volt. Ekkor Zoran Zaev, az egyezményt megkötő macedón miniszterelnök azt mondta, ha a parlamentben nem tudnak kétharmados többséget biztosítani a szükséges alkotmánymódosításokhoz, új választások kiírását fogja kezdeményezni.
A tavaly szeptemberi népszavazáson a választópolgárok az alábbi kérdésre adhatták le igen/nem voksukat: „Are you in favour of European Union and NATO membership by accepting the agreement between the Republic of Macedonia and the Republic of Greece?”
A kérdést a VRMO manipulatívnak nevezte, és ellenezte, hogy a névvita lezárásáról szóló egyezményt összekötik az ország integrációs törekvéseivel. Az SDSM erre úgy reagált, hogy a Preszpa-egyezmény nélkül Macedónia nem indulhatna el a fejlődést hozó euroatlanti integráció útján.
Az egyezmény életbe lépéséhez szükséges utolsó állomás a görög parlament ratifikációja volt. Nemcsak a heves utcai tüntetések jelezték a még mindig tartó görög ellenérzéseket az egyezményt illetően, de az Alekszisz Cipras, görög miniszterelnök személyéről szóló január 16-i bizalmi szavazás is. A szavazást maga Ciprasz kezdeményezte, miután a baloldali, kormányon lévő Sziriza koalíciós partnere, a jobboldali ANEL párt kilépett a kormányból, kifejezve a névvita rendezésére kötött egyezmény helytelenségét. A 300 fős görög parlamentből végül 151 képviselő szavazott bizalmat Ciprasznak; a Sziriza 145 képviselője mellett a távozó ANEL párt és független képviselők támogatásával. Ciprasz úgy nyilatkozott, hogy a parlament a ?stabilitásnak szavazott bizalmat?. Ezt követte a három napig tartó parlamenti vita, melynek végén 153 képviselő szavazott a Preszpa-egyezmény ratifikálása mellett; a macedón névváltoztatásra válaszul így Görögország nem fogja tovább blokkolni Észak-Macedónia euroatlanti integrációját.
Gyors lépések az euroatlanti integráció felé
A névváltoztatásra válaszul a NATO február 6-án már alá is írta Észak-Macedóniával a csatlakozási jegyzőkönyvet. Az eseményre a brüsszeli NATO Központban került sor a Szövetség 29 tagjának állandó képviselői, illetve a macedón külügyminiszter, Nikola Dimitrov jelenlétében. A csatlakozási folyamat következő állomása, hogy a szövetséges tagállamok parlamentjei ratifikálják az aláírt jegyzőkönyvet. Amint ez mind a 29 tagállam nemzeti parlamentjében megtörtént, Észak-Macedónia hivatalosan is a Szövetség 30. tagja lesz.
Görögország és Szlovénia parlamentje elsőként már ratifikálta is a csatlakozási jegyzőkönyvet; a gyors lépéseknek köszönhetően Észak-Macedónia már 2020-ra NATO-tagállam lehet. Elköteleződésük kifejezésére február 12-én NATO zászlót vontak fel Szkopjéban, a kormány épülete előtt.
Újra megnyitották az Algéria és Tunézia közötti határátkelőt a tunéziai Bouchebka városánál december 18-án. A határátkelő lezárására december 16-án került sor, miután zavargások törtek ki, melyek során felháborodott tunéziaiak kövekkel támadtak az algériai határőrségre, valamint blokkolták az áthaladó kamionforgalmat. Azt követően szabadultak el az indulatok, hogy az algériai hatóságok letartóztattak két tunéziai állampolgárt, mituán azok megfelelő iratok hiányában kíséreltek meg belépni Algériába.
John Bolton, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója a Heritage Foundationnak fejtette ki a nyugat-szaharai konfliktus megoldatlanságával kapcsolatos elégedetlenségét. Bolton kiemelte azzal kapcsolatos problémáját, hogy a konfliktusban érdekelt felek 27 év alatt sem tudtak közelebb jutni a szembenállás lezárásához. A nemzetbiztonsági tanácsadó kommentárjában éles kritikát fogalmazott meg az ENSZ békefenntartó misszióinak hatékonyságával kapcsolatban, valamint kifejtette, hogy Washington nyomást fog gyakorolni a Biztonsági Tanács tagjaira, hogy a hagyományos 1 éves periódusról 6 hónapra csökkentsék a nyugat-szaharai misszió mandátumát. Bolton kritikáját egy nappal a konfliktusban érdekelt felek részvételével lezajlott, ám jelentős előrelépést nem hozó genfi találkozót követően fejtette ki.
VI. Mohammed, Marokkó királya fogadta az Oroszországi Föderáció külügyminiszterét, Szergej Lavrovot. Az orosz külügyér hivatalos marokkói látogatása várhatóan új lendületet ad a két ország közötti kapcsolatoknak. Az esemény tiszteletére a Királyi Hivatal közleményt adott ki, amelyben kifejtették, hogy az orosz külügyminiszter látogatása annak a két ország közötti mélyreható stratégia partnerségnek a része, amely az uralkodó 2016-os moszkvai látogatását követően kezdődött. A két ország közötti egyre jobb kapcsolat lehetőséget teremt arra is, hogy Rabat és Moszkva minél jobban megerősítse a politikai és gazdasági kapcsolatokat. A marokkói uralkodó hivatalos látogatásra hívta Marokkóba Vlagyimir Putyin, orosz államfőt is.
Abd el-Azíz Buteflika, algériai elnök 2019. április 18-ra írta ki az elnökválasztás időpontját. Az algériai Belügyminisztérium közleménye szerint január 22-ig 32 fő jelezte indulási szándékát az elnöki címért folytatott küzdelemben. A 81 éves, 2013-as agyvérzése óta kerekesszékbe kényszerült Buteflika szándékai még egyenlőre ismeretlenek. Bár az 1999 óta hatalmon lévő Buteflika egyelőre még nem jelezte azon szándékát, hogy újra induljon az elnöki cím megszerzéséért. Az elnöknek (és mindenkinek, aki indulni szeretne az elnöki posztért) március 4-ig van lehetősége arra, hogy jelezze indulási szándékát.
Kairóban fogadta Abdel Fattah al-Szíszí, egyiptomi elnök francia kollégáját, Emmanuel Macront. Az államfői találkozón a francia köztársasági elnök az emberi jogok fontosságára hívta fel al-Szíszí figyelmét. A két vezető harminc üzlet aláírásáról állapodott meg Franciaország és Egyiptom között; összesen több száz millió dollár értékben, és ennek során ragadta meg a lehetőséget Macron, hogy a sajtótájékoztatón kifejtse véleményét az egyiptomi kormányzatról. ?A stabilitás és tartós béke megtalálható az egyén méltóságának és a jogrendnek a tisztelete mellett. Továbbá a stabilitás keresése nem társítható az emberi jogok megkérdőjelezésével.?
A szudáni hadsereg vezetője, Kamal Abdul Maarouf szerint az Omar al-Bashir ellen folyó zavargások és tüntetések az állam létét veszélyeztetik. A tüntetők egy része a tüntetők támogatását, és a Bashir-rendszer elleni harc együttes folytatást kérik a hadseregtől. A szudáni vezérkari főnök, Maarouf tábornok ugyanakkor kijelentette: ?A fegyveres erők nem engedik a szudáni államot elbukni vagy az ismeretlenbe csúszni.? A tüntetéseket az áremelkedések és a készpénzhiány váltotta ki, de gyorsan a Bashir-rendszer elleni demonstrációkká nőtték ki magukat.
December 26-án öngyilkos merénylettel összekötött támadást hajtottak végre fegyveresek a líbiai Külügyminisztérium Tripoliban található épülete ellen. A támadás első szakaszában fegyveresek hatoltak be a minisztérium épületébe, a második szakaszban pedig az épület közvetlen közelében hajtottak végre pokolgépes támadást. A hatósági közlemény szerint legalább három ember életét vesztette, és további tíz pedig megsérült a támadás folyamán. A támadásért az Iszlám Állam vállalta a felelősséget.
Négy hónapos ?nyugalmat? követően január 16-án kiújultak a harcok a Tripolit irányításuk alatt tartó milíciák között. A város feletti ellenőrzés újraosztásáért folyó vetélkedés tavaly szeptemberben odáig fajult, hogy a líbiai főváros majdnem egy hónapon keresztül a milíciák közötti összecsapások helyszínévé vált. Végül az ENSZ líbiai missziójának (UNSMIL) segítségével szeptember végére sikerült a szembenálló felekkel elfogadtatni a tűzszüneti megállapodást. A január közepén kirobbant harcok többek között a tavaly megkötött tűzszüneti megállapodás felbomlásával fenyegetnek. Mind az ENSZ líbiai missziója, mind pedig a hivatalos líbiai kormány elítélte az eseményeket, és az egyezmény betartására szólítja fel a feleket. Az összecsapásokban legalább két ember életét vesztette.
A török hadügyminiszter, Hulusi Akar még december 19-én arról számolt be, hogy a török hadsereg készen áll kiszorítani Szíriai észak-nyugati tartományaiból a kurd autonómia hadseregének számító SDF-et (Syrian Democratic Forces). Ezzel szemben január 28-án az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov azt nyilatkozta, hogy a HTSh (a Levanti Felszabadító Tanács arab akronímja), vagyis az Al-Kaida szíriai nyúlványának előrehaladása ? az egyébként török befolyás alatt álló észak-nyugati tartományokban ? összeegyeztethetetlen az Asztanában megkötött orosz?török egyezménnyel, miszerint Ankara felelősséget vállal a terrorista csoportok felszámolására, hogy ezzel párhuzamban fegyvermentes övezet jöhessen létre közös felügyelettel.
Az amerikai kivonulás mellett a terrorszervezet előrenyomulása bizonytalanná tette részben az SDF, részben az utolsó megmaradt ellenzéki terület sorsát. Míg Ankara a kurdok elleni hadművelet árnyéka alatt teret adott a szélsőséges iszlamista csoportok terjeszkedésének, addig Moszkva és Damaszkusz a terrorista csoportok fenyegetése által jutottak újabb jogosultsághoz egy esetleges offenzívát illetően. Ezzel esélyessé vált, hogy Idlíb tartomány a közeljövőben visszakerül a kormányerők felügyelete alá, az orosz hadsereg támogatásával. Az amerikai szerepvállalás megszűnésével párhuzamban új dimenziókat kapott nemcsak az orosz nagyhatalom, de a török, iráni és szaúdi regionális hatalmak befolyása is.
Donald Trump, amerikai elnök 2018 decemberében a Szíriában állomásozó csapatok gyors, majd lassú kivonásáról egyeztetett Recep Tayyip Erdogan, török elnökkel. Az Egyesült Államok döntését az elnök azzal magyarázta, hogy az észak-szíriai terrorista szervezeteket (Iszlám Állam) részben legyőzték, ezért nincs szükség a nagyhatalom jelenlétére ? döntésével egyik párt sem értett egyet, James Mattis, védelmi miniszter lemondott. Recep Tayyip Erdogan, török államfő előzetesen megköszönte Washingtonnak a régióban tett erőfeszítéseit. Ugyanakkor az Egyesült Államok kifejezte, hogy a kurdok elleni török támadás gazdasági szankciókat vonhat maga után. Washington a feszültség csökkentése érdekében egy 30 kilométeres ütközőzóna létrehozását javasolt a felek között. Az USA mellett az európai nagyhatalmak is arra figyelmeztették Törökországot, hogy a kurdok elleni egyoldalú offenzíva a térség destabilizációjához vezethet.
A török főügyészség a december eleji elfogatóparancs kiadása után Szaúd-Arábiát a nyomozás eredményeinek nyilvánosságra hozatalára kérte fel. Az nemzetközi közösség közbenjárásával Agnes Callamard, az ENSZ diplomatája Törökországba utazott, melynek kapcsán a törökök a kitervelt gyilkosság felelősének kézre kerülését remélik.
Az izraeli telepek növekvő száma hosszabb távon egy igen nehéz döntés elé sodorja az ország vezetését, amely alapvetően meghatározza az állam jövőbeli arculatát is. A problémát az jelenti, hogy a palesztin lakosságszám meghaladta a zsidó lakosságszámot, amelynek következtében Izrael nem maradhat meg zsidó és demokratikus államnak, miközben az egész Szentföldet az ellenőrzése alatt tartja. A zsidó jellegből, a demokráciából és a megszállt területek ellenőrzéséből álló trilemmában szimultán csupán két tényező tud megvalósulni, amelynek következtében három különféle forgatókönyv áll rendelkezésünkre.
A tengerszint feletti, hat méter magas, 200 méter hosszú és víz alatti szenzorokkal felszerelt kerítés építése a 2014-es Izrael és Hamasz között lezajlott háború következtében kezdődött, amikor a háború alatt egy Hamasz-kommandó csónakkal kelt át Izrael területére egy akciót végrehajtani. Ezzel egy időben egy új, 65 km hosszú, föld feletti és alatti szárazföldi kerítés építési munkálatai is megkezdődtek az övezet határán, amely előreláthatólag az év végére készül el.
Az izraeli miniszterelnök döntését azzal indokolta, hogy nem engedi egy olyan nemzetközi erő további működését, amely Izrael érdekei ellen tevékenykedik. A missziót jelenlegi formájában 1997-ben, az izraeliek és palesztinok közötti megállapodás részeként telepítették Hebronba azzal a céllal, hogy felügyelje a palesztin lakosság jogérvényesülését, illetve dokumentálja az esetleges jogsértéseket.
Az Al Jazeera összesítésében többek között a Gázai övezetben zajló ?Visszatérés Menetéről?, a Nakba 70. évfordulójáról, Benjamin Netanyahu ománi látogatásáról, valamint az Egyesült Államok izraeli nagykövetségének Jeruzsálembe helyezéséről (a témában megjelent korábbi cikkünk ide kattintva olvasható) olvashatnak rövid összefoglalót.
A miniszterelnök lemondására azután került sor, hogy a Palesztin Hatóság elnöke, Mahmoud Abbas bejelentette egy új kormány létrehozásának szándékát. Habár állítása szerint az új vezetés hatálya kiterjed majd a Gázai övezetre is, azonban a kormányalakításban csupán a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) tagszervezetei vehetnek részt, így az övezetet uraló Hamaszt, illetve a területen jelentős erőt képviselő Iszlám Dzsihádot kizárta a kormányalakításból, amely döntéssel lényegében a jelenleg is fennálló párhuzamos politikai vezetést konzerválja. Tovább csökkenti az alakuló kormány legitimitását, hogy a PFSZ több tagszervezete is jelezte, hogy nem kíván részt venni a folyamatban. Az új palesztin vezetés felállításának célja valószínűleg a Fatah hatalmának megszilárdítása, a Hamasz jelentős megerősödése, illetve Mahmoud Abbas támogatottságának folyamatos csökkenése lehet, melyet a Palestinian Centre for Policy and Survey Research (PCPSR) decemberi közvéleménykutatása mutatott ki.
A december 3-án indult izraeli művelet célja a Libanonból Izrael területére behatoló Hezbollah-alagutak feltárása és hatástalanítása volt. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) jelentése szerint a művelet keretében összesen hat ilyen határon átnyúló, a 2006-os háború lezárásaként elfogadott tűzszüneti feltételeket sértő alagutat sikerült megsemmisíteniük. Válaszul a Hezbollah vezetője, Hassan Nasrallah a Mayadeen TV-nek adott interjújában csodálkozásának adott hangot, hogy az IDF csupán most bukkant az alagutakra, mert állítása szerint egyikük már 13 éve épült. Továbbá kijelentette, hogy az alagutakat képesek újra felépíteni, illetve ha szükséges, alagutak nélkül is be tudnak hatolni Izrael északi részére.
Több mint nyolc hónappal a májusi választások után alakult meg az új libanoni kormány. A kormányalakítás nehézségét az ország konfesszionális rendszere adja, amelyben az egyes miniszteri tisztségek betöltésének alapfeltétele egy-egy meghatározott vallási felekezethez való tartozás. (A libanoni választási rendszerről szóló korábbi cikkünket ide kattintva olvashatják.) A kinevezéseknél így a politikai hovatartozás mellett egy újabb dimenziót is számításba kell venni. A politikai döntésképtelenség a rendszer velejárója, amelyre jó példa, hogy a jelenlegi államfő megválasztása két és fél évbe, a választások kiírása kilenc évbe, míg a költségvetés elfogadása tizenkét évbe telt. Az ország gyenge gazdasági teljesítménye és a politikai instabilitás okozta bizonytalanság komoly társadalmi következményekkel is jár; 2017-óta jelentősen nőtt az öngyilkosságok száma. Libanonban a statisztikák szerint átlagosan hatóránként követnek el öngyilkossági kísérletet, amelyekből minden tizedik sikeres.
A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Felde Bence (Szíria), Ibrahim Imre (Szíria), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Shadeh Fadi (palesztin?izraeli konfliktus és Libanon), Szabó Orsolya Réka (Észak-Afrika).
A január 11-i ülésén a Tanács elfogadta a határozattervezetet, mely a kilépésről rendelkező megállapodás megkötéséről szól. Ezt az Európai Parlament számára is továbbítani fogja. Ezenkívül az Európai Tanács jóváhagyta a megállapodás aláírásáról szóló határozatot, valamint az Egyesült Királyság az EURATOM-ból és az EU-ból való kilépéséről szóló megállapodás aláírásáról is döntöttek.
2019. január 14-én rendkívül fontos levélváltásra került sor Theresa May, Jean-Claude Juncker és Donald Tusk között. Az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnökei levelükben kifejtették, az Egyesült Királyság parlamentjének érdemi szavazását követően készen állnak majd a kilépésről rendelkező megállapodás aláírására. Ezt követően sor kerülhet ? az Unió elhagyását követő ? brit?EU kapcsolatok kialakításának előkészítésére annak érdekében, hogy a kilépés után a tárgyalásokat minél hamarabb elkezdhessék.
Theresa May válaszában leírta: „A kihívások és lehetőségek, melyek a jövőben mind az Egyesült Királyságot, mind az Európai Uniót érinteni fogják, jelzik, hogy erős partnerek, jó szomszédok és közeli barátok kell, hogy maradjunk.”
Hosszas parlamenti vita után a brit törvényhozás alsóháza január 15-én leszavazta a Theresa May kormányfő által megtárgyalt kilépési megállapodást, amit ez Európai Unió döntéshozói már elfogadtak. A képviselők közül 202-en álltak ki az egyezség mellett, 432-en pedig ellene szavaztak. Ez azt jelenti, hogy számos kormánypárti konzervatív képviselő sem tartotta elfogadhatónak a megállapodás jelenlegi formáját. Az ellenzéki Munkáspárt még aznap bizalmatlansági indítvány nyújtott be a parlament elé megtárgyalásra, azonban azt másnap leszavazta a parlament (325 képviselő állt ki May kormánya mellett és 306 ellene). A szavazások azt mutatják, hogy a kormányt ugyan támogatják a képviselők, viszont az általa kialkudott megállapodást nem.
Nincs egyetértés azonban továbbra sem arról, hogy milyen formában távozzon az Egyesült Királyság az Unióból, mindösszesen a rendezetlen, megállapodás nélküli kilépést kívánják elkerülni a brit törvényhozásban. Több különböző törvényjavaslatot is nyújtottak be képviselők, akik keretek közé szeretnék szorítani a kilépést. Január 29-én meg is szavazták az ír?északír tartalékmegoldás újratárgyalását, és kötelezték a kormányfőt a megállapodás nélküli kilépés elkerülésére. Ezek a fejlemények szükségessé tették, hogy Theresa May miniszterelnök tárgyalások folytatását kérje az Európai Uniótól, azonban ezt az uniós politikusok elutasították. 2 hónappal a tervezett márciusi kilépés előtt az elemzőcégek azt jósolják, hogy a legvalószínűbb forgatókönyv a brexit folyamatának meghosszabbítása, és a kilépés időpontjának elhalasztása.
Regionális politika
2019. január 21-én tartotta ülését a Külügyek Tanácsa. A tagállamok külügyminiszterei az aktuális nemzetközi problémák rövid áttekintése után megbeszélést tartottak az Európai Unió és az Arab Államok Ligája közötti miniszteri találkozó előkészítéséről, melyre február 4-én kerül sor Brüsszelben. A két szervezet közötti első csúcstalálkozót február 24-25-én tartják Sarm-es-Sejkben, Egyiptomban. Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője sajtótájékoztatóján elmondta, hogy szoros az együttműködés az Arab Államok Ligájával a különböző kérdésekről és kihívásokról való politikai párbeszéd terén. Ezek közé tartozik a terrorellenes harc, a migráció, a gazdasági együttműködés, valamint a regionális problémák.
A Tanács ülésének napján tartották az EU?ASEAN miniszteri találkozót is. A Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetségébe tartozó tagállamok külügyminiszterei és az EU-tagállamok külügyminiszterei között elvi megállapodás született a stratégiai együttműködés elmélyítéséről, ezáltal létrehozva a stratégiai partnerséget a két integrációs szervezet között. Federica Mogherini kiemelte, hogy fontos politikai és biztonsági kérdésekben lesz mélyebb az együttműködés, ezzel kiállnak a multilateralizmus és a szabályokon alapuló világrend mellett. Ezenfelül alapvető cél egy szabadkereskedelmi egyezmény megkötése, illetve szorosabb együttműködés a légi szállítmányozás területén. Vivian Balakrishnan, Szingapúr külügyminisztere ? aki egyben az ASEAN uniós kapcsolatokért felelős koordinátora is ? a világ két legsikeresebb regionális szervezeteként jellemezte az EU-t és az ASEAN-t. A közös célok és értékek mentén mélyítik el a partnerséget, olyan új területeken együttműködve, mint a kiberbiztonság, az éghajlatváltozás és a tengerbiztonság. Elmondása szerint az utóbbi évek globalizációellenes retorikája miatt is fontos, hogy a két szervezet közös platformon álljon.
A Fehér Ház arra figyelmeztetett, hogy szoros megfigyelés alatt tartja az Európai Unió törekvéseit egy új fizetési rendszer létrehozására Iránnal, mellyel a perzsa országgal való kereskedelem megkönnyítése a cél az amerikai szankciók kikerülésével. Az Európai Unió jelezte, hogy az új rendszer csak humanitárius jellegű tranzakciókra szolgál, azonban az USA továbbra is szkeptikus a funkcióival kapcsolatban. Az iráni atomprogramról szóló megállapodás bennmaradó tagjai (Kína, Nagy-Britannia, Oroszország, Franciaország, Németország) 2018 szeptemberében egy új gazdasági egység (SPV) létrehozásáról állapodtak meg. A mechanizmus szerint az európai pénzügyi intézetek lehetővé teszik az egyszerűbb elszámolását az Iránnal folytatott ügyletek kapcsán, ezáltal csökkentve az Amerika által bevezetett másodlagos szankciók körét, amelyek a banki ügyleteket erőteljesen érintik. A Trump-adminisztráció arra figyelmeztetett, hogy a szankciók megkerülésével az Unió az európai?amerikai kapcsolatokat teszi kockára és komoly pénzbírságra számíthat.
Szomszédságpolitika
I. Mohammed király január 16-án fogadta Federica Mogherini főképviselőt. A látogatás célja az EU és Marokkó közötti kapcsolat megerősítése volt annak érdekében, hogy létrejöjjön egy mélyebb, szorosabb stratégiai partnerség. A felek a találkozón áttekintették politikai, gazdasági, biztonsági és migrációs bilaterális kapcsolataikat, és regionális szakpolitikai kérdéseket is megvitattak. A partnerség keretében az EU és Marokkó a jövőben együtt néznek szembe a térség különböző kihívásaival.
Federica Mogherini az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalának (UNRWA) biztosával, Pierre Krähenbühllel találkozott. Ismertették álláspontjaikat a jelenlegi közel-keleti helyzetről és kihívásokról. Mogherini megerősítette, hogy az EU továbbra is mind politikailag, mind pénzügyileg támogatja az UNRWA-t. Mindemellett kiemelte a hivatal hozzájárulását a régió stabilitásához és biztonságához, illetve az UNRWA munkájának szerepét abban, hogy az Izrael és Palesztina közötti konfliktusban egy kétállami megállapodás születhessen. Mogherini és Krähenbühl ezenkívül megvitattak egy UNRWA-t érintő lehetséges reformot is.
Az ENSZ szíriai különmegbízottja és Federica Mogherini között telefonos beszélgetés zajlott le a különmegbízott, Geir Pedersen mandátumának kezdete alkalmából. Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elmondta, hogy az EU továbbra is támogatja az ENSZ vezette genfi békefolyamatot Szíriában, hiszen ez a kulcsa annak, hogy az ENSZ BT 2254. határozatát megvalósítsák. Beszéltek azokról a módokról is, amelyekkel az Unió támogatni tudná a folyamatot. Ilyen például a tavasszal megrendezésre kerülő Brüsszel III Konferencia, amelyen középpontba kerül Szíria jövője. Mogherini ennek kapcsán kifejtette, hogy az ország jövőjében a civil társadalom és a nők is nagy szerepet játszanak.
Az Arab Maghreb Unió (AMU) főtitkára, Taieb Baccouche január 24-én meglátogatta a barcelonai székhelyű Unió a Mediterrán Térségért (UfM) Főtitkárságát, ahol találkozott Nasser Kamel főtitkárral. A látogatása célja a két szervezet közötti jövőbeni együttműködés kezdeményezése és kialakítása volt. A találkozó során Kamel és Baccouche beszéltek a szervezetek főbb szerepéről, illetve egy együttműködés kialakításáról, amely a Maghreb Unió lakosainak hasznára válik, főképpen olyan kulcsfontosságú területeken, mint a fejlődés, közlekedés, oktatás és migráció. Ez volt az AMU első hivatalos látogatása az UfM-nél, ahol mindkét főtitkár egyetértett az együttműködésről a Maghreb régióban.
Az európai szomszédságpolitikáért és a bővítési tárgyalásokért felelős uniós biztos, Johannes Hahn január 29-én és 30-án látogatást tett Örményországban. Az örmény kormánnyal történt találkozója során megvitatták az EU támogatását az örmény reformokkal kapcsolatban. Emellett az EU és Örményország Átfogó és Megerősített Partnerségi Megállapodás (CEPA) végrehajtása, a szélesebb körű regionális együttműködés és a hegyi-karabahi konfliktus békés rendezésének előmozdítása is szóba került. Hahn biztos találkozott a civil társadalom képviselőivel, és közös sajtótájékoztatót tartott Mnatsakanyan külügyminiszterrel. Látogatása során bejelentést tett egy 23 millió eurós segélycsomag aláírásáról Örményország számára az oktatás és az innováció terén. A biztos a látogatása előtti nyilatkozatában kiemelte: ?Nagy jelentőséget tulajdonítunk az EU és Örményország közötti kapcsolatoknak, és készen állunk arra, hogy fokozzuk az ország reformjainak támogatását a polgárok életének javítása érdekében. Örményország elkötelezettsége a Keleti Partnerségben továbbra is kulcsfontosságú számunkra, és továbbra is ösztönözzük a regionális együttműködésre, a jólétre és a stabilitásra.? Hahn biztos emellett kiemelte a 2019-es év fontosságát, mivel a régió idén ünnepli a Keleti Partnerség 10. évfordulóját.
Január 18-án az EU nyilatkozatot adott ki a hegyi-karabahi konfliktus békés rendezésére irányuló erőfeszítések legújabb fejleményeiről. ?Az Örmény Köztársaság miniszterelnökének, Nikol Pashinyannak és az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökének, Ilham Alijevnek az elmúlt hónapokban való megbeszélései, valamint a külügyminiszterek ülései a EBESZ társelnökeinek vezetése alatt pozitív jelzést adnak a hegyi-karabahi konfliktus békés rendezésében elért haladásról.? ? olvashatjuk a nyilatkozatban. Az EU hozzátette, hogy várakozással tekint a találkozók és megbeszélések eredményeinek teljeskörű végrehajtására, beleértve a külügyminiszterek közelmúltbeli egyetértését arra vonatkozóan, hogy konkrét intézkedéseket kell hozni a lakosság békéért, valamint a tárgyalások újrakezdésére tett lépéseket. Az EU további támogatásáról biztosított a rendezéssel kapcsolatban.
Január 31-én az EU és Grúzia Külügyminisztériuma 3 éves folyamatot követően sikeresen lezárta a Grúziával létrejött társulási megállapodás végrehajtását segítő projektet. ?Az EU-Grúzia társulási megállapodás az EU és Grúzia közötti kapcsolatok alapja és jövőbeli együttműködésünk ütemterve.? ? mondta Carl Hartzell nagykövet, az EU grúziai küldöttségének vezetője. ?A vízummentes utazás és a grúz termelők az EU egységes piacához való hozzáférése mellett kiemeli azokat a reformokat is, amelyek kézzelfogható és pozitív hatást gyakorolnak a grúzok mindennapi életére.? Az EU több program és projekt révén támogatja a társulási megállapodás végrehajtási folyamatát.
Grúzia 2018-ban megerősítette elkötelezettségét az EU-val folytatott politikai társulás és gazdasági integráció mellett, amit a kormány novemberi találkozója az európai biztosokkal is megerősített. A január 31-én közzétett Harmadik Társulási Végrehajtási Jelentés kijelenti, hogy az EU?Grúzia társulási megállapodás keretében Grúzia teljesítette kötelezettségvállalásait. A jelentés rámutat arra, hogy a jogalkotási reform, valamint a szabályok és szabványok folyamatos végrehajtása elengedhetetlen ahhoz, hogy a grúz polgárok teljes mértékben ki tudják használni az EU és Grúzia közötti szoros kapcsolat előnyeit.
2019 januárjában az Európai Unió Tanácsadó Missziója (EUAM) elindította az ukrán rendőrség számára első kiképzési kurzusát Ukrajna Lviv régiójában. A 3 hetes program során összesen 375 járőr és kerületi rendőr, valamint a Lviv régió Központi Rendőrségének képviselői vesznek részt a kurzuson. A tanfolyam résztvevői bővebb ismereteket szereznek az ukrán választási jogszabályokról és a potenciális jogsértésekről, amelyek a folyamatban lévő 90 napos választási kampány során, valamint a választás napján is jelentkezhetnek. A kurzus anyagát az Ukrajna elnökének választásáról szóló törvény, és a közigazgatási jogsértésekről szóló ukrán törvénykönyv képezi. E témák mellett a rendőrök megtanulják, hogyan kell osztályozni a választási jogsértéseket, és mi a megfelelő válaszlépés rájuk.
Mogherini kül-és biztonságpolitikai főképviselő arra szólította fel Maduro venezuelai elnököt, hogy tartsanak szabad és tisztességes választásokat az országban, és állítsanak fel olyan törvényhozást, ami tényleg képes hitelesen képviselni az ország állampolgárait.
A Földközi-tenger térségében Marokkó fontos migrációs átjáróvá vált. A tavalyi évben a helyi hatóságok 89 ezer illegális migránst tartóztattak fel az ország területén. A problémát tovább súlyosbítja, hogy az országba más afrikai országokból vízum nélkül léphetnek be az emberek, ami megkönnyíti a tömegek számára az illegális Európába jutást.
Általános intézményi hírek
Az Európai Parlament januárban elfogadta a tervezetet, mely szerint a Bizottság feladatköre lesz megállapítani, hogy a tagállamok betartják e az EU-ban elvárt jogállamiság alapelveit. A vizsgálat kiterjed az adócsalásra, korrupcióra, valamint arra is, hogy megfelelően költik-e el az EU-s pénzeket. Amennyiben a Bizottság ezek valamelyikében hiányosságot vagy csalást fedez fel egy tagállam esetében, akkor ez az uniós támogatások felfüggesztésével járhat a számára. Az új szabályok az EU következő hosszú távú költségvetésével (2021-2027) lépnének életbe.
Az EU?Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodás az előkészítése utolsó fázisába érkezett, melyről a parlamenti szakbizottság szavazott. Februárban ezért az Parlament elé kerülhet az ügy. A megállapodás célja, hogy a Szingapúrba exportált uniós árucikkek legtöbb vámját gyakorlatilag megszüntessék.
A Parlament megtartotta idei első plenáris ülését, melyen az osztrák elnökség eredményeiről és a román prioritásokról vitáztak. Ezenkívül szó esett a nők jogairól és helyzetéről is. A plenáris megnyitóján Antonio Tajani aggodalmát fejezte ki a venezuelai lakosság sorsát illetően, s megjegyezte, hogy az Európai Parlament nem maradhat néma ebben az ügyben. Ezután a Parlament támogatásáról biztosította Juan Guaidót, a venezuelai parlament elnökét, akit hivatalosan is elismertek az ország legitim ideiglenes elnökének.
2019. január 21-én és 22-én zajlott az Európai Unió és az Afrikai Unió külügyminisztereinek csúcstalálkozója. Az eseményen a gazdasági kapcsolatok megerősítése mellett tárgyaltak a nagyobb összefogásról a békét és biztonságot fenyegető tényezők elleni küzdelemben, valamint a migráció kérdése is napirendre került.
Január 10-én és 11-én kiemelkedő algériai tudósok és egyetemi professzorok tettek látogatást a NATO-központba. A 13 szakember számos nemzetközi munkatárssal találkozott, hogy olyan témákat vitassanak meg, mint a NATO együttműködése a Mediterrán Párbeszéd országaival; a Tudomány a Békéért és Biztonságért Programban való kooperáció; az energiabiztonság és a terrorizmus elleni küzdelem. A csoport meglátogatta a NATO Eurotlanti Katasztrófaelhárítási Koordinációs Központját (EADRCC) is.
Izrael 1994 óta tagja a NATO Mediterrán Párbeszéd kezdeményezésnek, és 2017-től az Önálló Partnerségi és Együttműködési Program (IPCP) keretein belül kooperál a Szövetség tagállamaival. Rose Gottemoeller, a NATO főtitkár-helyettese az izraeli Külügy- és Hadügyminisztérium hivatásos és civil munkatársaival egyeztetett a partnerségen belüli műveleti és gyakorlati együttműködés kérdéseiről, Izrael és a NATO közös érdekeiről, valamint partnerségük kiterjedéséről. Több kormányzati tisztviselővel is találkozott Tel-Avivban és Jeruzsálemben, hogy tárgyalásokat folytassanak a régiót érintő jelenlegi fejlesztésekről. Goettemoeller látogatásának másik fontos témája a Nők, Béke és Biztonság (NATO?s Women, Peace and Security) elnevezésű program volt, itt megerősítette a NATO elkötelezettségét az iránt is, hogy támogassák a női munkaerő alkalmazásának növelését; főként vezetői szinten, mind a civil és mind a katonai szférában.
Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára 2019. január 23-án üdvözölte Salomé Zourabichvili georgiai elnökasszonyt a NATO és Georgia partnerségéről folytatott tárgyalásokon. A Főtitkár megköszönte Zourabichvili elnökasszonynak a georgiai hozzájárulást a NATO oktatási missziójához Afganisztánban, a NATO Reagáló Erőkhöz, valamint a márciusban esedékes közös gyakorlat megtartásához. Georgiára ?egyedülálló partnerként? hivatkozva a Főtitkár üdvözölte az ország reformfolyamatát, és biztosította az államot a NATO támogatásáról, mivel Georgia továbbra is arra készül, hogy a Szövetség tagja legyen. A Főtitkár az elnökkel tartott sajtókonferencia alatt kiemelte a Fekete-tenger feletti ellenőrzés fontosságát, illetve Georgia területi integritásának határvédelem általi megerősítését, reflektálva az Abháziában és Dél-Oszétiában állomásozó orosz csapatok jelenlétére, mely Oroszország befolyási szférájává tehetné a területet. Zourabichvili asszony hangsúlyozta, hogy elnöksége következő éveiben abszolút prioritást élvez a NATO-hoz, illetve az EU-hoz való csatlakozás, ahogy azt az alkotmányban is lefektették.
Január 24-én Jens Stoltenberg, NATO Főtitkár egy panelbeszélgetésen vett részt Ursula von der Leyen, német védelmi miniszter, Jacek Czautowicz, lengyel külügyminiszter, John Kerry, korábbi amerikai külügyminiszter és Kishore Mahbubani, a Szingapúri Nemzeti Egyetem professzora társaságában a davosi Világgazdasági Fórumon, Svájcban. A beszélgetés során Stoltenberg úr kiemelte, hogy a több mint 70 éve tartó együttműködés Európa és Észak-Amerika között egyre szorosabb és kiterjedtebb, említve például a növekvő befektetéseket a kollektív védelemi keretbe. 2016 óta az európai szövetségesek és Kanada 41 milliárd dollárral többet költött védelemre, a plusz kiadások pedig a Főtitkár szerint 2020 végére elérhetik a 100 milliárd dollárt is.
Stoltenberg hozzátette továbbá, hogy a NATO-szövetségesek álláspontja egységes a fegyverzetkorlátozással kapcsolatban: úgy ítélik meg, az Oroszországi Föderáció nem tesz eleget az Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty-ben (közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése) vállalt kötelezettségeinek.
A január 25-i pénteki ülésen részt vett a 29 szövetséges NATO-tagország és az Oroszországi Föderáció. Két fontos témát tárgyaltak: Ukrajna kérdését és az INF-szerződést (közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése). „Oroszország és a Szövetségesek a két ügyben alapjában véve nem értenek egyet, de pont ezért fontos beszélni róluk ? megosztjuk aggodalmainkat, fokozzuk a kiszámíthatóságot és csökkentjük a kockázatokat.” ?mondta Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára.
Németország átvette Olaszországtól a NATO Nagyon Magas Készenletű Összhaderőnemi Műveleti Erejének (Very High Readiness Joint Task Force ? VJTF) irányítását, gondoskodva ezzel arról, hogy több ezer katona álljon folyamatosan készenlétben. A VJTF a NATO 40.000 egységet számláló Reagáló Erőinek (NRF) leggyorsabban aktiválható egysége. Létrehozásáról a NATO állam- és kormányfői a 2014 szeptemberében megtartott walesi NATO-csúcson döntöttek, reagálva a megváltozott biztonsági környezet kihívásaira.
2019-ben a VJTF haderejét kilenc szövetséges tagállam 8000 multinacionális csapata alkotja, alapját pedig a Kilencedik Német Páncélos Dandár képezi, kiegészülve Hollandia és Norvégia légierejének és tüzérségének támogatásával, valamint a szövetségesek különleges erőivel. Az együttműködésben továbbá részt vesz Franciaország, Csehország, Lettország, Litvánia, Belgium és Luxemburg. Idén az első számú német/holland hadtest felelős az NRF szárazföldi erőinek irányításáért, mely feladatot James Foggo admirális látja Nápolyból, a NATO Összhaderőnemi Parancsnokságáról.
Oana Lungescu, NATO-szóvivő szerint a VJTF kiemelt szerepet játszik a kollektív védelemben, hiszen a csapatok 48 órán belül bármikor és bármilyen fenyegetés ellen mozgósíthatóak a szövetséges tagállamok védelme érdekében. 2019-ben a VJTF védelemben betöltött fontosságát igazolja, a tavaly ősszel Norvégiában megrendezett gyakorlat, a „Trident Juncture 18”, melyben 51.000 személy, 6 katonai dandár, a tengerészgyalogság, a légierő és a különleges erők katonái is részt vettek. A feladat fókuszában a NATO azon képességének fejlesztése állt, hogy a személy- és fegyveres erőinek Európán valón keresztülszállítását felgyorsítsák.
A NATO Balti Légvédelmi programjában Lengyelország vette át az irányítást január 3-án a Šiauliai Légibázison (Litvánia), immáron második alkalommal. A lengyel légierő egysége négy F16-os vadászgéppel érkezett, és négy hónapot fog eltölteni vezető pozícióban. Raimundas Karoblis, litván védelmi miniszter az ünnepélyen elmondta, hogy „A NATO Légvédelmi programja bizonyítéka a Szövetségesek szolidaritásának, és megmutatja, hogy az összes Szövetséges egységet alkot, és mindig éberen őrzik a stabilitást, demonstrálják az eltökéltséget és az elrettentést.” A következő négy hónapban a lengyel légierő egysége kiegészül a német légierő Eurofighter vadászgépeivel az Ämari Légibázison, Észtországban. Márciusban és áprilisban portugál F-16-osokat telepítenek a lengyel malborki légibázisra a NATO biztosító intézkedéseinek keretében, a Szövetségesi Légiparancsnokság vezetésével.
Az Egyesült Államok haditengerészeti admirálisa ünnepélyes keretek között átvette a parancsnokságot a NATO 1. számú Állomásozó Tengerészeti Csoportja felett (Standing NATO Maritime Group 1) a dán királyi haditengerészeti sorhajókapitánytól 2019. január 14-én. Cashman admirális parancsnoksága alatt fog állni az új USS Gravely zászlóshajó legénysége. Ezzel egyidejűleg Peter Krough, a dán királyi haditengerészet parancsnoka átvette a parancsnokságot a NATO 1. számú Aknafelderítő és Ellenintézkedő Csoportja felett (NATO Mine Countermeasures Group 1) a belga haditengerészettől.
A Szövetség állomásozó haditengerészeti haderői integrált egységet képeznek a NATO Reagáló Erején belül, emellett biztosítják a NATO folyamatos tengeri jelenlétét. Ezek a multinacionális erők rendszeresen járőröznek és gyakorlatokat hajtanak végre, továbbá kikötőket ellenőriznek és együttműködnek a partnerekkel. Ezenfelül elősegítik az illegális migráció megakadályozását Görögország és Törökország között, az Égei-tengeren történő bevetésük során.
Az amerikai kormányzat működését biztosító költségvetési törvény elfogadásának egyik visszatérő kérdése, hogy sikerül-e elfogadni anélkül, hogy az előző évre szóló források kimerülnének. Ha az érintett felek nem tudnak megegyezni, akkor a kormányzati forrásokból biztosított szolgáltatások, intézmények működése ? a politikai és gazdasági helyzettől függően ? részlegesen leáll. A jelenlegi kormányzati leállás hátterében az áll, hogy az amerikai elnök, Donald Trump csak olyan költségvetési tervezet elfogadását tudja támogatni, amelyben rendelkezésre állnak a ? a választási kampánya során ígért ? mexikói határra tervezett fal építésének költségei, amit a képviselőház demokrata többsége nem akar jóváhagyni.
Az eddigi leghosszabb kormányzati leállás 2018. december 22-én kezdődött. Az intézkedés mintegy 800 ezer ember munkáját akadályozza, akik az érintett hivatalok és ügynökségek alkalmazottjaiként fizetés nélkül dolgoznak, szabadságon tartózkodnak vagy nem járnak be a munkahelyeikre. Amíg nem biztosítottak a munkavégzéshez szükséges alapvető feltételek, addig a kormányzati költségvetési forrásból működő intézmények ? munkavállalóik hiánya miatt ? részlegesen vagy egyáltalán nem végzik feladataikat.
Az elmúlt időszakban a külföldre irányuló katonai célú értékesítések engedélyeztetése is akadályoztatva volt. Ennek értelmében a világ legnagobb fegyverexportőre ? a tavalyi évre vonatkozó becslések alapján a globális fegyvereladások megközelítőleg harmadát kitevő ?, az amerikai hadiipar is kénytelen alkalmazkodni a kormányzati költségvetést érintő politikai vita fejleményeihez.
A jelenlegi amerikai szabályozás értelmében a haditechnikai eszközöket és katonai célú szolgáltatásokat csak a megfelelő engedélyek birtokában lehet külföldön értékesíteni. Az érintett vállalatok csak akkor köthetnek üzletet külföldi partnerekkel, ha azt előtte a kormányzati apparátus részeként a Külügyminisztérium, majd a Szenátus is jóváhagyta.
Ez már ugyan egy könnyített és gyorsított eljárás, de továbbra sem megkerülhető, melynek bevezetése része volt annak a reformcsomagnak (FMS ? Foreign Military Sales), amit a Trump-adminisztráció fogadott el annak érdekében, hogy megkönnyítse a hadiipar bürokratikus terheit az exportra irányuló fegyvereladásokat illetően, és minél gyorsabban kiszolgálja a külföldi megrendelőket.
A külföldre irányúló katonai célú értékesítések esetén, amennyiben az export szövetségesek vagy baráti államok részére történik, a szigorúbb nemzetközi fegyverkereskedelemre, és annak szállítására vonatkozó szabályzók (International Traffic in Arms Regulations) helyett a megengedőbb, közvetlen kereskedelmi értékesítésre (Direct Commercial Sales) vonatkozó direktívákat részesítik előnyben. Ennek során kevesebb véleményezési és egyetértési szinten kell végigmennie az engedélyre vonatkozó kérvénynek, ezért az ügyintézési idő nagymértékben csökkent.
A program további elemei közé tartozik, hogy csökkentésre kerüljön a haditechnikai eszközöket érintő illetékek és szállítási költségek mértéke, ezáltal is növelve az amerikai fegyverek iránti keresletet.
A tavalyi év során bevezetett reformok célja gazdasági szempontból, hogy fokozzák az Egyesült Államok részesedését a nemzetközi fegyverkereskedelemben, ezáltal is tovább növelve az amerikai vállalatok bevételét, valamint a külpolitika eszközeként szövetséges és baráti államok részére szorosabb együttműködési lehetőséget biztosítson.
A szándék ellenére a jelenlegi ösztönzők nem tudják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket a kormányzati leállás miatt. Az előrejelzések szerint a több mint két hónapja tartó leállásnak komoly negatív kihatásai lesznek az idei évre, különösen az évek óta egyre jobban teljesítő nemzetközi fegyvereladásokra.
A Külügyminisztérium az ötödik hetet követően lépett közbe, tájékoztatása szerint a külföldre értékesített haditechnikai eszközök és szolgáltatások engedélyeztetését megkövetelő eljárások lefolytatása prioritást élveznek, ezért a Külügyminisztérium részéről az engedélyeztetésért felelős igazgatóság (Directorate of Defense Trade Controls – DDTC) megkezdte működését. Az igazgatóság jelezte, hogy a leállás óta felhalmozott, és újonnan érkező engedélykérelmek ellenőrzése a megszokott ügymenettől eltérően hosszabb időtartalmat fog igénybe venni. A tavalyi fegyvereladásokat meghaladó ambiciózus terv elérését tovább nehezíti, hogy az ügynökség által kiadott engedélyeket még ? a szintén időigényes eljárás keretében ? a Szenátusnak is jóvá kell hagynia.
Egyes hadiipari szereplők már jelezték, hogy az amerikai nemzetbiztonsági és gazdasági érdekeket sérti a kormányzati leállás okozta fennakadás. Ennek következtében a külföldi megrendelőkkel nincsen előrelépés a már megkezdett tárgyalások terén, továbbá egyre bonyolultabb és költségesebb a jelenlegi helyzetet fenntartani.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Biztonságpolitikai Szakkollégiumának Kelet-Ázsia műhelye interdiszciplináris hallgatói konferenciát szervez 2019. február 27-én ?Mérföldkövek és változások Kelet-Ázsiában? címmel, melynek célja előadói lehetőséget biztosítani a téma iránt érdeklődő alap és mesterszakos, illetve doktorandusz hallgatók számára. A konferencia elsősorban aktuális biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkozó témákat kíván bemutatni, de tekintve, hogy 2019-ben több jelentős változás és szimbolikus mérföldkő elé néz Kelet-Ázsia térsége, fontos a történelmi reflexió perspektíváit is felvonultatni, így jelenkori történelmi, valamint társadalom- és politikatörténeti témájú előadásokat is nagy örömmel várnak a szervezők. A konferenciát követően az előadók számára a Szakkollégium igyekszik publikációs lehetőséget biztosítani saját, ISSN számmal ellátott elektronikus publikációs kiadványában.
A konferenciára elsősorban az alábbi témák mentén várjuk a rezüméket:
Észak-Korea ? A ?Remetekirályság?
Védelempolitika Kelet-Ázsiában
Elöregedés, pontrendszer, ?égi mandátumok? ? Társadalmi és politikai kihívások
A konferencia tervezett időpontja: 2019. február 27. (szerda), helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem (1083 Budapest, Ludovika tér 2.). A konferencia magyar nyelvű.
A konferenciára 25 perces előadásokat várunk, amelyeket 5 perces vita követ. A jelentkezéseket 2019. február 10-ig kérjük elküldeni a Bartok.Andras@uni-nke.hu e-mail címre.
A jelentkezésnek az alábbiakat kell tartalmaznia:
az előadó neve (intézmény, képzés feltüntetésével),
az előadás címe,
az előadás 800?1000 leütésnyi terjedelmű, magyar nyelvű absztraktja.
Az Európai Tanács 2018. november 25-én tartottrendkívüli ülése során az Egyesült Királyság kilépéséről szóló egyezmény került elfogadásra. Ezt követően az EU és az Egyesült Királyság kilépést követő kapcsolatairól szóló nyilatkozatot szintén jóváhagyták.
?A mai napon az Európai Tanács jóváhagyta a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből való kilépéséről rendelkező megállapodást. Ennek alapján az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy (?) tegyék meg az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a megállapodás 2019. március 30-án hatályba léphessen.? ? nyilatkozott Donald Tusk.
Az ülést követőendecember 5-én az Európai Bizottság eljárást indított el, mely a kilépésről szóló megállapodásra irányult. A Bizottság két tanácsi határozatra vonatkozóan fogadott el javaslatot: a megállapodás aláírásáról, valamint annak megkötéséről.
A december 13-ai Európai Tanácsrendkívüli ülésén az elért eredmények; a kilépésről rendelkező megállapodás került újbóli megerősítésre. Ezen kívül felmerült Írország és Nagy-Britannia jövőbeli viszonya is, többek között az egységes piac integritása és az ellenőrzött határok kérdése. A vezetők továbbá a megegyezés nélküli kilépésre való felkészülésről is tárgyaltak.
?Amennyiben mégis szükség lenne a tartalékmegoldás igénybevételére, az ideiglenes jelleggel lenne alkalmazandóabban az esetben, ha és addig, ameddig annak egy olyan újabb megállapodás nem lép a helyébe, amellyel elkerülhetők az ellenőrzött határok.? ? szögezték le az EU 27-ek vezetői.
Brit parlamenti képviselők fordultak az Európai Unió Bíróságához, hogy az vizsgálja meg, hogy az EUSZ 50. cikkelye alapján egyoldalúan visszavonható lenne-e a kilépési szándék. A kérdés megvizsgálása után a bírókmegállapították, hogy az Egyesült Királyság a kilépési megállapodás hatályba lépéséig, vagy a folyamat elkezdésétől számított két éven belül egyoldalúan visszavonhatja a kilépési szándékát.
A bírósági vélemény tovább erősítette a vitát egy esetleges második brexit-népszavazás kérdése körül. Több kockázatelemző vállalat is 50% körülinek tartja a népszavazás megtartásának az esélyét, annak ellenére, hogy a brit kormány továbbra is elutasítja annak ötletét. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a Választási Bizottság szerint rendkívülvalószínűtlen, hogy a népszavazást meg tudják szervezni a kilépés időpontja (2019. március 29.) előtt.
A széleskörű vitának és az alacsony támogatottságnak köszönhetően Theresa May, brit kormányfő december 10-énelhalasztotta a következő nap esedékes parlamenti szavazást a brexit-megállapodásról. A kormány szerint a szavazást legkésőbb január 21-ig megtartják, pontos dátumot egyelőre nem tűztek ki. A kormányfő bejelentése után másfél éves mélypontra süllyedt a font árfolyama, ami a megállapodást övező ellentéteknek és bizonytalanságnak köszönhető.
A szavazás elmaradását követően a Konzervatív Párton belülbizalmatlansági indítványt indítottak Theresa May ellen. A szavazást ugyan kényelmes többséggel megnyerte (200 képviselő állt ki mellette, 117 ellene), azonban a párt megosztottságát jól mutatják az arányok. A parlamenti szabályok értelmében a képviselők legközelebb egy év múlva szavazhatnak újra kérdésről.
A brit parlament január 9-énfolytatja a vitát a brexitről és az azt követő héten pedig megtartják a szavazást a megállapodásról.
Általános intézményi hírek
December 6-án a Tanács migránscsempész-hálózatok felszámolásával kapcsolatban átfogó operatív intézkedéseket fogadott el. Az intézkedések magukban foglalják az uniós és nemzeti szintű együttműködésre vonatkozó megközelítés erősítését az érintett szervek között; valamint a rendelkezésre álló operatív eszközök együtthatásának és az EU külső eszközeinek lehető legjobb kihasználását. A cél ezzel a migránscsempész-hálózatok felszámolása az Unión belül és kívül egyaránt. Emellett az EU megerősíti az Europolon belül működő Migránscsempészet Európai Központját, mellyel a tagállamok nyomozását és az információcserét kívánja elősegíteni.
A Coreper december 19-én megállapodott azEU űrprogramjának 2021-27 közöttre vonatkozó rendelettervezetéhez kapcsolódó álláspontjáról. Ez lehetővé teszi, hogy az Európai Parlamenttel is tárgyalásokat folytathasson róla. A rendelettervezet kitűzött célja az űrpolitikára vonatkozó uniós jogi keret egyszerűbbé és ésszerűbbé tétele; a megfelelő költségvetés biztosítása a kiemelt űrpolitikai programok folytatásához és javításához, az űrben lévő veszélyek megfigyelését szolgáló világűr-megfigyelési programhoz; hozzáférést biztosítson a nemzeti hatóságoknak a biztonságos műholdas kommunikációhoz; szabályokat hozzon létre az uniós űrprogram irányítására vonatkozóan; valamint egységesítse az űrprogramra vonatkozó biztonsági keretet.
Szomszédságpolitika
December 5-én Fehéroroszország fővárosában, Minszkben megtartotta kezdeti ülését az Európai Unió keleti partnerségre irányuló vízügyi kezdeményezése (EUWI+). A találkozó része az EU integrált vízkészlet-gazdálkodásról szóló nemzeti párbeszéd támogatásának az országban. Az értekezleten a fehérorosz kormány által kinevezett kormányközi bizottság tagjai szólaltak fel. A bizottság megvitatta az EUWI+ szerepét a fehéroroszországi vízpolitikai reform támogatásában, valamint a nemzeti vízstratégia tervezetét 2030-ig. A stratégia az éghajlatváltozás szempontjából a fenntartható gazdálkodás és a vízkészletek megőrzését célozza. Ez hozzájárul a kapcsolódó fenntartható fejlesztési célok megvalósításához. Fehéroroszország részt vesz az EUWI+ projektben, hogy megfeleljen az európai vízügyi keretirányelv követelményeinek. A projekt támogatja az országot annak érdekében, hogy 2020-ig megvalósítsa az integrált vízkészlet-gazdálkodást.
December 12-13-án megtartotta az EU?Fehéroroszország koordinációs bizottság hatodik ülését. Az EU újra megerősítette az elhatározását a Fehéroroszországgal történő együttműködés folytatásáról. A résztvevők megvitatták a közelmúltbeli fejleményeket és a kétoldalú kapcsolatok helyzetét, beleértve a következő lépéseket az EU?Belarusz partnerségi prioritásokról szóló tárgyalások véglegesítése felé, amelyek megkötése után az EU és Fehéroroszország közötti együttműködés új szakaszát alakítják ki. Az EU bemutatta a folyamatban lévő és tervezett pénzügyi támogatási programjait is, amelyek a 2014?2018 közötti időszakban több mint 120 millió eurót tesznek ki. A következő ülés várhatóan Minszkben kerül megrendezésre 2019 elején.
December 17-én tartotta meg az EU és Ukrajna a Társulási Tanács ötödik ülését Brüsszelben. Ez volt az első tanácskozás amely a 2017. szeptember elsején létrejött EU?Ukrajna társulási megállapodást követően zajlott le. Az ülés a tanácskozást követően kiadott sajtónyilatkozat szerint pozitív fejlődés a kétoldalú kereskedelemben és a reformok előrehaladásában. A Társulási Tanács aggodalmát fejezte ki az Azovi-tengeren történt incidens és a térség további militarizálódása miatt. A Tanács felszólította Oroszországot az ukrán foglyok elengedésére és a tengerszoros szabad átjárhatóságának biztosítására. A Társulási Tanács megvitatta a célzott uniós támogatás nyújtásának lehetőségeit az azovi régió számára.
December 19-én az EU tanácsadó missziója (EUAM) és az ukrán parlament (Verhovna Rada) aláírta az egyetértési nyilatkozatot. A nyilatkozat lehetővé teszi az ukrán jogszabályok közelítését az uniós normákhoz az európai gyakorlatokon alapuló közvetlen jogalkotási szakértelem biztosításával. A dokumentum fokozza az EUAM és a Verhovna Rada (ukrán parlament) közötti együttműködést a polgári biztonsági szektor reformjával kapcsolatos valamennyi jogalkotási kérdésben.
A cikk az európai polgárok aggodalmait vizsgálja a kevesebb mint fél év múlva esedékes választások kimenetelét tekintve. A kutatások kimutatták, hogy a bevándorlás kérdése minden tagállam három legfontosabb alapproblémája között van, és a polgárok úgy gondolják, hogy a választások előtt diskurzust kellene kezdeni a kérdésről.
Nyilatkozatok Líbiáról
A Tanács állást foglalt Líbiáról a novemberi palermoi nemzetközi konferenciát követően: A líbiai helyzet továbbra is az instabilitás és a bizonytalanság forrása nemcsak a líbiai nép, hanem a szomszédos országok, illetve az egész régió számára. A krízisre csak politikai megoldás lehetséges és ezt magának a líbiai népnek kell elindítania egy belső politikai folyamat által, a nők teljes és egyenlő részvételével és képviseletével, valamint a nemzetközi és emberi jogok tiszteletben tartásával.?
A líbiai Külügyminisztériumot 2018. december 25-én támadás érte, ennek kapcsán az EU biztonságpolitikai és külügyi szóvivője az alábbiakat nyilatkozta: ?A mai napi terrortámadás a líbiai Külügyminisztérium ellen tovább fenyegeti az így is törékeny biztonságot Tripoliban. Részvétünket nyilvánítjuk az áldozatok családjainak és gyors felépülést kívánunk a sérülteknek. Ez és az ehhez hasonló támadások a líbiai szuverén intézmények ellen elfogadhatatlanok és az elkövetőket felelősségre kell vonni. A líbiai nép már eleget szenvedett, megérdemli, hogy egy békés, stabil és biztonságos országban éljen. Reméljük, hogy az összes líbiai legitim érdekelt fél ezért a célért fog dolgozni úgy, hogy a líbiai nép érdekét helyezi előre. Továbbra is támogatjuk az ENSZ különleges képviselőjének erőfeszítéseit, hogy megvalósítsa az ENSZ Cselekvési Tervét, azaz az átmenetet és a politikai krízis végét az országban.?
Meghosszabbítják az EU mandátumát a Földközi-tenger keleti részén
A Tanács meghosszabbította az EUNAVFOR MED Operation Sophia mandátumát 2019. március 31-ig. Az akció lényege, hogy hozzájáruljon az EU munkájához abban, hogy az embercsempészek és emberkereskedők tevékenységét megzavarja a Földközi-tenger középnyugati részén. Az akció más feladatok végrehajtását is segíti: a líbiai partiőrség és haditengerészet kiképzését, illetve az ENSZ fegyverembargóját a líbiai partoknál. Továbbá, megfigyelési tevékenységeket is folytatnak és információt gyűjtenek a líbiai illegális olajexportról. Mindezek által hozzájárul a líbiai biztonság és stabilitás visszaállításához, és a Földközi-tenger biztonságához.
Regionális politika
Emmanuel Macron, francia elnök Csádba látogatott az ott állomásozó francia csapatokhoz. Beszédében kitért az aktuális világpolitikai helyzetre is. Macron mély sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Donald Trump elrendelte az Egyesült Államok csapatainak kivonását Szíriából. Franciaország fontos szerepet játszik az USA vezette Iszlám Állam elleni koalícióban. A francia elnök elmondta, hogy egy szövetségesnek megbízhatónak kell lennie, illetve szövetségesként vállvetve kellene harcolni, Trump azonban egyoldalú döntést hozott. Macron a lemondását benyújtó James Mattis védelmi miniszternek tiszteletét fejezte ki, megbízható partnernek nevezve őt. Az amerikai kivonulás ellenére a francia csapatok maradnak Szíriában.
Megalázó módon utasította ki Bart Ouvry-t, az Európai Unió nagykövetét a Kongói Demokratikus Köztársaság. A diplomáciai kapcsolatok az EU és Kongó között történelmi mélypontra süllyedtek. Az EU diplomata úgy fogalmazott: ?a kongói döntés nem tekinthető a diplomácia eszközeinek az elfogadásáról és alkalmazásáról, hanem erőszakos erőfitogtatás történt, ami jelzésértékű a glóbusz országai számára is.? Az Unióval szembeni fellépés külön érdekessége, hogy az ország 2014-2020 között 709 millió eurót kapott a kormányzás javítására, infrastruktúra-fejlesztésre, különböző egészségügyi projektek megvalósítására.
Szankciós politika
Angela Merkel, német kancellár és Emmanuel Macron, francia államfő a december 13-14-i Európai Tanács ülésen tájékoztatást adtak a minszki megállapodás végrehajtásáról. Moszkva továbbra sem mutat hajlandóságot a kialakult helyzet rendezésében emiatt a Tanács egybehangzóan elfogadta az Oroszország elleni szankciók meghosszabbítását. A szankciók energetikai, gazdasági és védelmi jellegűek.
A Krím-félszigetre történő turizmus támogatásának megtiltása a tagországok számára.
Fegyverexport és -import megtiltása.
Oroszország számára kulcsfontosságú kőolaj kitermelési technikák embargója.
Az uniós tőkepiacról való támogatáshoz jutás tiltása öt, többségben állami tulajdonban lévő orosz pénzügyi intézmény, három védelmi és három energiavállalat számára.
Vízumtilalom és vagyonbefagyasztás 164 személlyel és 44 szervezettel szemben (2019. március 15-ig).
EU missziók
10 éves azEU megfigyelő missziója Grúziában. Az EUMM elnevezésű missziót a 2008-as orosz?grúz háború után telepítették az országba. Feladatuk többek között az elszakadni kívánó Abházia és Dél-Oszétia közigazgatási határának felügyelete. A misszió hatékonyan enyhítette a feszültségeket a felek között, tető alá hozva több találkozót a közös biztonsági kérdésekről.
Az orosz destabilizáló tevékenység, erőszakos szélsőségesek a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, továbbá Afganisztán instabilitása ? ezek voltak a fő témák a NATO külügyminiszteri ülésen. December 4-én Ukrajna és Grúzia képviselőivel találkozott a szövetség, és teljes támogatásukról biztosították mindkét felet egy esetleges orosz agresszió esetén. Az elmúlt években jelentősen nőtt a NATO jelenléte a Fekete-tenger térségében; vízen, levegőben és szárazföldön egyaránt. Mindez válasz az orosz jelenlétre Abháziában és Dél-Oszétiában, a Krím elcsatolására és az Azovi-tenger kisajátítására.
Az INF-szerződés megszegésével vádolják az Oroszországi Föderációt. Az egyezmény, ami több mint 30 éven át biztosította Európa védelmét, megremegni látszik, mikor az orosz fél egy új rakétát fejleszt ki és állít hadrendbe. Jens Stoltenberg kijelentette, hogy a NATO feladata a béke fenntartása, nem pedig a konfrontáció. ? Nem akarunk egy új fegyverkezési versenyt. Nem akarunk egy új hidegháborút.? ? tette hozzá a Főtitkár a sajtótájékoztatón. ?Az oroszoknak van még esélyük visszatérni a szerződésekben foglaltakhoz, de meg kell kezdenünk a felkészülést egy INF-szerződés nélküli világra is.? ? zárta le gondolatmenetét a Főtitkár. A nap további részében a Közel-Keletet, illetve az Észak-Afrikát érintő kihívásokat tárgyalták. Örömmel fogadták az új iraki küldetést, ami a helyi erők kiképzését célozza meg; így növelve a térség biztonságát és stabilitását.
December 5-én a Balkán felé fordultak. Megtárgyalták Macedónia állását a csatlakozási folyamatban. Támogatásukról biztosították Bosznia-Hercegovinát, és készek elfogadni az ország első Éves Nemzeti Programját, ami politikai, gazdasági és védelmi reformokkal alapozza a közös munkát. Koszovó a hadserege létrehozásáról szóló újonnan elfogadott törvényeit pedig Jens Stoltenberg rosszul időzítettnek minősítette, és felszólított minden félt a nyugalom megőrzésére, a párbeszéd folytatására.
Az utolsó ülés az afganisztáni küldetéshez hozzájáruló országok részvételével zajlott. Megerősítették elkötelezettségüket Afganisztán hosszú távú biztonsága és stabilitása, és az afgánok vezette békefolyamat mellett. Az ülést követően Jens Stoltenberg felszólította a tálibokat, hogy tegyék le a fegyvert és üljenek le a tárgyalóasztalhoz, a hatóságokat pedig, hogy vizsgálják és kezeljék a választási rendszer hiányosságait a jövő évi elnökválasztások előtt.
Még november végén ült össze a NATO civil és katonai hírszerzési szervezete annak érdekében, hogy megbeszéljék, miképpen tudnak reagálni a dezinformációra, a kibertámadásokra és az általános kémkedésre. A konferenciát Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára nyitotta meg, illetve mellette megszólalt a civil hírszerzési szervezet román elnöke és a katonai hírszerzés kanadai elnöke is. Az előbb felsoroltak mellett általános támogatást nyert el egy NATO Hírszerzési Akadémia létrehozása, amelyet már el is kezdtek szervezni. A konferencián a NATO-tagállamok mellett egyéb partnerországok és az Európai Unió is részt vett, akikkel együtt megbeszélték a jövő kihívásai, tovább bővítve az EU?NATO kapcsolatokat.
Arndt Freytag von Loringhoven, a NATO hírszerzésért és biztonságért felelős főtitkárhelyettese kifejtette, hogy a hírszerzési képesség kulcsfontosságú napjainkban, és példának Oroszországi Föderációt és a Közel-Keleten aktív terrorcsoportokat hozta fel, amelyek képesek hatékony kibertámadásokat kivitelezni.
December 5-én Jens Stoltenberg bejelentette, hogy 2019 márciusától a brit Sir Nicholas Kay lesz a NATO civil képviselője Afganisztánba. Sir Kay jelenleg az Egyesült Királyság afganisztáni nagykövete, így releváns tapasztalatokkal rendelkezik és jól ismeri az országot. Mind a NATO, mind a brit politikai vezetés teljes mértékben támogatja Sir Kay-t és bízik a további eredményes munkában.
A civil képviselő a Szövetség politikai oldalát képviseli egy országban, továbbítja és végrehajtja a Szövetség által kitűzött feladatokat és célokat, továbbá aktívan együttműködik az adott ország politikai vezetésével, összekötve azt a NATO politikai vezetőségével. Afganisztánban ez a pozíció azzal egészül még ki, hogy az afgán kormány mellett az összekötő aktívan együttműködik a NATO Eltökélt Támogatás missziójának (Resolute Support Mission) vezetőségével és parancsnokaival is.
Jens Stoltenberg a NATO nyugat-balkáni külügyminiszteri szintű találkozóját követően fogalmazta meg álláspontját Szerbia és Koszovó részére a koszovói rendfenntartó erők mandátumának megváltoztatása kapcsán. Stoltenberg támogatta ugyan a rendfenntartó erők haderővé transzformálásának célkitűzését, azonban arra az álláspontra helyezkedett Ramus Haradinaj, koszovói miniszterelnökkel folytatott megbeszélésén, hogy ennek egyelőre még nem érkezett el az ideje, az érintetteknek tartózkodnia kellene a további provokatív akcióktól és kijelentésektől. A Főtitkár arra is figyelmeztetett, hogy a koszovói biztonsági erők hivatalos haderővé alakítását számos NATO-tagállam ellenzi, és ez Pristina euroatlanti integrációs ambícióit is hátráltatja. Emellett szükségessé válik az is, hogy a NATO felülvizsgálja a koszovói rendfenntartó erőkkel való közreműködésének kereteit, a KFOR békefenntartó misszió célkitűzéseit azonban mindez nem befolyásolja. Stoltenberg Aleksandar Vučić, szerb államfőt is felszólította, hogy a jelenlegi feszültséget csökkentse, és mindkét felet informálta arról, hogy az EU közvetítésével zajló Belgrád?Pristina párbeszéd az egyetlen módja a hosszú távú béke és stabilitás elérésének a nyugat-balkáni régióban.
A NATO brüsszeli főparancsnokságán került megrendezésre a kritikus infrastruktúrát érintő interdependencia veszélyeire fókuszáló workshop a tagállamok, partnerországok, valamint civil szakértők és az Európai Bizottság képviselőinek együttműködésével. A szemináriumon résztvevők, a NATO által kategorizált 7 rugalmassági faktor (NATO?s seven resilience baseline) mentén elemezték a kockázatokat, amelyek az energia-, élelem- és ivóvízellátás, kommunikáció, tömegközlekedés, állami szervek működésének folytonossága, lakossági megmozdulások és tömeges áldozatokat követelő katasztrófák miatt kialakult krízishelyzetek összefüggéseiben nyilvánulnak meg. A beszélgetés központjába ezen szektorokat érintő közös információmegosztás és helyzetelemző-képesség kialakítása került. Ennek fontosságára Dr. John Manza, a NATO műveletekért felelős főtitkár asszisztense hívta fel a figyelmet a sajtónak tett nyilatkozatában: a NATO 2016-os varsói csúcstalálkozóján meghatározott elvek mentén (Resilience Commitment) a kritikus infrastruktúra védelmének kontinuitása (vagyis a rugalmasság biztosítása a szektorok közt) az első védvonalát képezi az államok működése ellen irányuló támadások kivédésének (pl.: hibrid eszközök), ezáltal kulcsszerepet játszik a NATO védelempolitikájában.
December 10-én a NATO politikai és biztonságpolitikai ügyeinek titkára, Alejandro Alvargonzález és Maciej Popowski, az Európai Bizottság Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatóságának főigazgató-helyettese, együttműködési megállapodást írtak alá, hogy megerősítsék mindkét szervezet elköteleződését a jó kormányzati gyakorlatok támogatására. A megállapodás értelmében az Európai Unió 2 millió euróval fog hozzájárulni a NATO integritást fejlesztő programjának (Building Integrity) alapjához 2019 és 2022 között. A 2007-ben indult BI program, amiben NATO tag- és partnerállamok vehetnek részt, eddig is hasznos eszköznek bizonyult az átláthatóság, számonkérhetőség és becsületesség értékeinek megerősítésére a résztvevő országok védelmi és biztonsági szektoraiban. Az EU ezzel a hozzájárulással a 2016-os varsói EU?NATO együttes nyilatkozatban vállalt kötelességeinek tesz eleget, miszerint támogatja az Európai Szomszédságpolitika keleti és déli országaiban a jó kormányzást és a biztonsági ügyeket.
Jens Stoltenberg és II. Abdullah király december 12-én találkoztak a NATO székhelyén, hogy megbeszéljék a Szövetség partnerségi programját Ammánnal. A jordán király részt vett az Észak-atlanti Tanács egyik értekezletén is, melyen a közel-keleti és észak-afrikai térség biztonsági kihívásai és a terror elleni küzdelem volt a fő téma. A tábornok kifejezte elismerését Jordánia felé az aktív szerepéért az Iszlám Állam elleni koalíciós harcban. Megjegyezte továbbá, hogy Jordáni magas szinteken vett részt NATO-műveletekben a Balkántól Afganisztánig, és megköszönte a király hozzájárulását, hogy a NATO a II. Abdullah Király Speciális Műveleti Kiképző Központjában képezhette ki az új iraki erőket.
A NATO és az Európai Unió magas rangú képviselői, köztük a NATO Főtitkár kiemelkedő biztonsági kihívásokért (emerging security challenges, ESC) felelős asszisztense, Dr. Antonio Missiroli és Pawel Herczynski, az Európai Külügyi Szolgálat biztonságpolitikai ügyekért felelős vezetője december 10-i találkozójukon megvitatták a kibervédelem területén az idei, júliusi brüsszeli NATO-csúcs óta elért eredményeket. Ezek közé tartoztak például azon előrelépések, hogy a NATO kiterjessze az operatív hadviselés területét a kibertérre is, és teljesítse egyéb vállalásait a 2016-os Kibervédelmi Nyilatkozattal (Cyber Defence Pledge) kapcsolatban, illetve az EU által összeállított kiberdiplomáciai eszköztár alkalmazásával. Az utóbbi években a két szervezet többször rendezett közös gyakorlatokat, például a 2018. novemberi, Észtországban tartott Kiber Koalíció elnevezésű hadgyakorlatot, amin több mint 700 kibervédelemmel foglalkozó szakember vett reszt.
A tárgyaló felek ismét megerősítették a NATO és az EU közötti együttműködés folytatásának jelentőségét a kibervédelem területén, kiemelten az információk és sikeres gyakorlatok megosztásának tekintetében, hogy ezáltal a jövőben jobban felismerhetőek, megelőzhetőek, és megválaszolhatóak legyenek a rosszindulatú támadások a kibertérben.
Jens Stoltenberg, NATO Főtitkár és Petro Poroshenko, ukrán elnök december 13-án találkoztak, hogy megbeszéljék az Azovi-tenger körül forgó kérdéseket. Mr. Stoltenberg megerősítette, hogy Ukrajna számíthat a szövetséges erők teljes támogatására országuk területi egységének és szuverenitásának védelme érdekében, melyet a Kercsi-szoros felé épített orosz híd is sért. Ehhez 40 millió eurós támogatást folyósítanak a NATO?Ukrajna Bizalmi Alap keretében, emellett kommunikációs felszerelésekkel látják el az ukrán hadsereget az év végéig.
A Főtitkár dicsérte Poroshenko elhatározását abban, hogy folytassa a kulcsfontosságú reformok megvalósítását országában, mint például civil kontroll létrehozását a biztonsági és hírszerző szolgálat felett, vagy a korrupcióellenes és kisebbségi jogok megerősítéséért folytatott programokat. Stoltenberg hozzátette, hogy egy jó kormányzat és reformok közelebb hozzák Ukrajnát a NATO-hoz való csatlakozás lehetőségéhez, mely iránti törekvéseket a szövetségesek elismerik az ukrán részről.
Az Észak-atlanti Tanács 2018. december 18-án tartott ülésén határozták meg a költségvetést, melyben 250,5 millió eurós polgári költségvetést és 1,395 milliárd eurós katonai keretet kötöttek 2019-re. A tagok ehhez a GDP-jük alapján elfogadott költségmegosztási képlet szerint járulnak hozzá. Jens Stoltenberg üdvözölte a költségvetési döntést, kiemelve a NATO alkalmazkodásának fontosságát a felmerülő kihívások és fenyegetések legyőzése érdekében, és hangsúlyozta, hogy a szervezet elkötelezett annak biztosításában, hogy továbbra is biztonságban tartsa az embereket ?hatékony és pénzügyileg felelős módon?.
A polgári költségvetés a személyzeti, működési költségeket és a programok kiadásait finanszírozza a brüsszeli központban; 1,9%-kal haladja meg a tavalyi szintet, tartalmazza a NATO-központ funkcionális felülvizsgálatának végrehajtására szánt összeget, magában foglalja a NATO hírszerzési képességeit erősítő intézkedéseket is; a kiberfenyegetések és hibrid kihívások előrejelzését és tervezését; javítja a Szövetség stratégiai eszközként történő adatkezelésének módját; növeli a partnerekkel folytatott védelmi együttműködést. Ezen intézkedések végrehajtása érdekében a NATO 2019-ben harminc új álláshelyet hoz létre. A katonai költségvetés fedezi a NATO parancsnoki központjainak és programjainak, misszióinak és műveleteinek költségeit a világ minden táján, 7,2%-kal haladja meg a 2018-as szintet. Tartalmazza a jelenleg alkalmazandó parancsstruktúra finanszírozását is.
A polgári és katonai elem mellett ki kell emelni a harmadik fő közös finanszírozású területet: ez a NATO Biztonsági Beruházási Program (NSIP), költségvetésének felső határa 2019-ben 700 millió euró a főbb építési, irányítási és ellenőrzési rendszerekre vonatkozó beruházások esetében.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának hallgatóiként 2018 nyarán azzal a szándékkal látogattunk el Koszovóba, hogy a viharos múltú, jelenleg is vitatott jogállású államról szerzett elméleti ismereteinket gyakorlati tapasztalatokkal egészítsük ki, illetve vizsgáljuk felül, valamint a lehetőségek szerint képekben is dokumentáljuk az aktuális állapotokat.
Belépési engedélyt kaptunk egy rövid látogatásra a Koszovóban szolgáló magyar KFOR kontingensnél a Novo Selo-i táborba, illetve a misszió parancsnokságának helyet adó pristinai Film Citybe is. Három napos programunkban továbbá három koszovói nagyváros, Pristina (Prishtinë/Priština), Prizren (Prizrend/Prizren) és Ipek (Peja/Peć)[1], valamint utóbbi környékének bejárása kapott helyet.
Cikkünk a meglátogatott helyszínekhez kapcsolódóan foglalja össze a szakterületünk szempontjából leglényegesebbnek, illetve legérdekesebbnek ítélt tapasztalatainkat.
KFOR
Miután első reggelünkön tanulságos sétát tettünk a pristinai piacon (amely a zöldségek és dohányáruk tömkelege mellett olyan ?csemegékkel? is szolgált, mint a Koszovói Felszabadítási Hadsereges (Ushtria Çlirimtare e Kosovës? UÇK) felvarrók, boxerek és egyéb fegyvernek látszó eszközök), két magyar katona kíséretében, a KFOR járművével elindultunk a Novo Selo-i táborba (amely hivatalosan a Camp Maréchal de Lattre de Tassigny nevet viseli). A Pristinától északnyugati irányba vezető főút és környéke bőven kínált érdekességeket, a Rigómezei csata emlékére emelt Gazimestan emlékműtől a szénásszekéren heverészve utazó helybéli földművesen át a múlt évezred végi történések köztiszteletben álló szereplőit megidéző utcanévtáblákig (pl. Toni Bler, Robin Kuk). Magyar kísérőink útközben készséggel meséltek, egyebek mellett a koszovói tartózkodásukat megelőzően hat hónapig tartó felkészítésükről, nem hagyva kétséget afelől, hogy feladataik ellátásához meglehetősen korrekt, objektív előismereteket szereztek, különösen a jelenlegi állapotokra vonatkozóan, de a szerb-albán konfliktus gyökereit is érintve. Napjaink Koszovójával kapcsolatban a legnagyobb problémaként a korrupciót és a pénzmosást említették, amit meggyőzően támasztottak alá az utunk mentén sorjázó, nyilvánvalóan kihasználatlan wellness-hotelek és autómosó telepek.
A szigorú beléptetésnél várakozva megtudtuk, hogy a Novo Selo-i táborhoz körülbelül a jelenleg a KFOR-ban szolgáló katonák negyede, továbbá több száz, az üzemeltetést végző civil alkalmazott tartozik. A misszióban alapvetően minden nemzet a saját ellátásáért felel. A nemzetek közti együttműködést minden megkérdezett (a nagyon eltérő feltételek ellenére is) megfelelőnek és hasznosnak ítélte. A kulturális különbségek nem kerülnek felszínre, a kommunikáció angol nyelven folyik, az eltérő nemzetiségű katonák pedig a feladatok ellátásán túl jellemzően nem töltenek egymás társaságában hosszabb időt. A nemzeti ünnepek mindemellett jó alkalmat nyújtanak a kultúrák közötti közeledésre.
A tábor területén Horváth Sándor alezredes, a MH KFOR kontingens 18. váltásának parancsnoka fogadott minket, aki számos hasznos, főként gyakorlati jellegű információval szolgált számunkra.
A Koszovóban tartózkodó magyar katonák többsége Novo Seloban teljesít szolgálatot, a KFOR Harcászati Tartalék Zászlóalj állományánál főleg járőrözéssel, tömegkezeléssel kapcsolatos, valamint lövész feladatokat látnak el. A kiutazókat a küldő alakulatok készítik fel, a MH KFOR kontingens 18. váltása esetében ez a tatai 25. Klapka György Lövészdandár volt. Egy váltás körülbelül hét hónapot tölt el a misszióban, ezt követően a teljes állományt lecserélik (jelen sorok írásakor, 2018. október elején már a 19. váltás szolgál Koszovóban).[1] A hazatérők tapasztalatait szervezett formában értékelik és figyelembe veszik a későbbi váltások állományainak felkészítése során.
A tábori élet ritmusa erősen szabályozott, úgy napi szinten, mint az egy váltás által kinn töltött időszakot tekintve. Az állandó feladatokat a KFOR parancsnoka határozza meg, havi munkatervek biztosítják ennek a keretét. Horváth alezredes úr kiemelte a sportolási, illetve rekreációs lehetőségek jelentőségét a lelkileg megterhelő missziós szolgálat során. (Ezt kísérőink is hangsúlyozták, a tábori lelkész tevékenységének méltatásával együtt.) A nagyságrendileg fél éves időszak alatt egy katona mindössze tíz szabadnapot vehet igénybe, egyszerre az állomány legfeljebb 10%-a lehet távol. Hetente egy pihenőnap jár, ebből havonta egynek vasárnapra kell esnie. A hazaiakkal való kapcsolattartás nincs korlátozva, ennek anyagi vonzatai, illetve a technikai feltételei össze sem hasonlíthatóak a korábbi missziók sanyarúbb viszonyaival.
A tábor telephelye kiválasztásának, elrendezésének elveire vonatkozó kérdésünk kapcsán megtudtuk, hogy a francia elnevezés nem véletlen: a területet eredetileg a francia KFOR használta. (A mezőgazdasági földekkel övezett tábort egyébként Novo Selo néven nehéz megtalálni: a szerb elnevezés Újfalut jelent és meglehetősen gyakori a Balkánon.) A lakó-, a gépjárművek és egyéb technikai eszközök elhelyezését szolgáló, egészségügyi és egyéb funkciók térben praktikusan elkülönítve kaptak helyet. A katonák egészségügyi ellátása több lépcsős: a táborban rendelkezésre áll magyar orvos, Film City táborban a nemzetek közösen tartanak fenn életmentésre szakosodott egészségügyi intézményt. Indokolt esetben a táboron kívüli egészségügyi intézménybe szállítják a beteget. Amennyiben szükséges, a katona hazai kórházba kerül evakuálásra. A konténerépületek falain figyelmeztető táblák jelzik, hogy a tábori körülmények között az egészségügyi problémák jelentős részét a calici vírusok közé tartozó ún. norovírus jelenléte okozza, amely gyakorlatilag kiirthatatlan és csak a higiénés előírások szigorú betartásával tartható kordában.[2] (Koszovóra nem igazán jellemző a hulladékkezelés európai normarendszere, amint azt a bázis biztonsági kapuját őrző, higiéniára és köztisztaságra láthatóan érzékeny dán tiszthelyettes lakonikusan megjegyezte, hulladékkezelési stratégiájuk abban merül ki, hogy a helyiek megpróbálják a szemetet egyenletesen szétteríteni az országban.)
A szerbek és albánok viszonyával kapcsolatban Horváth alezredes úr megjegyezte, hogy meglátása szerint alapvetően mindkét fél tanult a múlt hibáiból és szeretné elkerülni az újabb konfliktust. Céljuk, hogy a ?Nyugathoz? tartozzanak, az albánok esetében ezt a nagy lélekszámú svájci, német, egyesült királyságbeli, stb. diaszpóra tapasztalatai is erősítik. A törékeny békére ugyanakkor veszélyt jelenthet a (szerbek irányába) növekvő orosz, illetve az erőteljesebb (török és szaúdi támogatású) iszlám befolyás, ennek a lehetséges érintettek megfigyelésével, ellenőrzésével igyekeznek gátat szabni. Érdekes tény, hogy a szerb köztudatban különválik a NATO és a KFOR megítélése. Előbbit élesen elítélik a múlt évezred végi bombázások miatt, míg utóbbi a koszovói szerbek védelmezőjeként nagy elismerésnek örvend.
A KFOR nagy hangsúlyt helyez a helyiekkel való kapcsolattartásra és a katonai döntéshozók naprakész tájékoztatását szolgáló információk gyűjtésére ? napjainkban ezt a célt szolgálja a három ún. Összevont Regionális Parancsnokság (Joint Regional Detachment; JRD).[3]
A beszélgetést követően rövid sétát tehettünk a tábor területén, majd átszállítottak minket a Pristinához tartozó Film City táborba, az egykori jugoszláv filmgyár területére, amely ma a KFOR főparancsnokságának ad helyet.
A ?magyar ház? klubhelyiségében Csombók János dandártábornok fogadott bennünket, aki 2017 októberétől ez év októberéig a KFOR parancsnokhelyetteseként szolgált, második magyar főtisztként betöltve ezt a magas pozíciót. (Elődje, Korom Ferenc dandártábornok 2015 és 2016 között szolgált parancsnokhelyettesként Koszovóban.) Csombók dandártábornokkal a NATO koszovói szerepvállalásáról, a régió stabilitását meghatározó tényezőkről, szereplőkről, aktuális történésekről beszélgettünk.
A NATO koszovói misszióját napjainkban 28 nemzet[4] körülbelül 4000 katonája alkotja. A magas beosztásokat a nemzeti hozzájárulások arányára figyelemmel töltik be, ugyanakkor az ebben élenjáró Amerikai Egyesült Államok nem tart igényt a parancsnoki pozícióra. A sorban következő legjelentősebb hozzájáruló nemzet az olasz. Utóbbiaknak földrajzi közelségük miatt erős nemzeti érdekük a térség stabilitásának fenntartása ? a KFOR parancsnoka ennek megfelelően immár ötödik éve olasz, ott jártunkkor ezt a pozíciót Salvatore Cuoci vezérőrnagy töltötte be (őt november 28-án honfitársa, Lorenzo D?Addario váltotta). Őket követi Magyarország és Ausztria (nagyon hasonló arányban), ezért az elmúlt években a második legmagasabb vezetőt hazánk és nyugati szomszédunk felváltva biztosítja (Csombók Jánostól 2018. október 4-én az osztrák Reinhard Ruckenstuhl dandártábornok vette át a parancsnokhelyettesi pozíciót).[5]
Magyarország a kezdetektől jelentős szerepet vállal a KFOR-ban, ez a Magyar Honvédség legnagyobb lélekszámú missziója. A Balkán történelmének ismeretében könnyen belátható a térség stabilitásának kiemelt jelentősége hazánk, Közép-Európa, sőt az egész kontinens stabilitására nézve. A misszió időtartama nem előre meghatározott, a NATO erői akkor fogják elhagyni Koszovót, ha a helyi biztonsági szint ezt megnyugtatóan lehetővé teszi.
A Koszovói Köztársaság napjainkban nem rendelkezik saját haderővel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának az 1998-1999-es koszovói háborút lezáró 1244. számú határozata Koszovó területén kizárólag nemzetközi haderő jelenlétét engedélyezte. Bár a koszovói albánok erős ambíciókat táplálnak az iránt, hogy a könnyű fegyverzetű egyenruhásokból álló Koszovói Biztonsági Erőket (Forca e Sigurisë së Kosovës/Kosovo Security Forces) Koszovói Fegyveres Erővé (Forcat e Armatosura të Kosovës/Kosovo Armed Forces) alakítsák (ami egyben lehetővé tenné a KFOR erőinek további csökkentését), ennek feltételei még nem adottak, a kérdéskör neuralgikus pont a 2011 óta folyó, az EU által ösztönzött Belgrád-Pristina párbeszédben is. A nemzetközi közösség számára az átalakítás csak alkotmánymódosítás eredményeképp lenne elfogadható, amelyhez valamennyi koszovói kisebbség hozzájárulását kellene adja. A közelmúltban azonban koszovói politikusok több alkalommal is kísérletet tettek ennek megkerülésére. Október óta ismét felerősödtek azok a hangok, amelyek év végére már elképzelhetőnek tartják az önálló koszovói hadsereg felállítását, a Koszovói Biztonsági Erők hatáskörének bővítésével.[6]
Napjaink egyik legnagyobb biztonsági kihívása a koszovói albánok (a Koszovói Felszabadítási Hadsereg egykori parancsnokai) háborús bűntetteinek kivizsgálásához kötődik. A KFOR, mint jelenleg a helyzet eszkalálódása esetén a Koszovói Rendőrséget és az EULEX rendőrséget követő harmadik reagáló erő, élénk figyelemmel kíséri a folyamatot. A Koszovói Alkotmány 2015-ös módosítása tette lehetővé az ún. Különleges Törvényszék és Különleges Ügyészség (Specialist Chambers and the Specialist Prosecutor?s Office) felállítását, amely nemzetközi összetételű személyzettel, de a koszovói igazságszolgáltatási rendszer részeként végzi munkáját. (Ugyanakkor tanúvédelmi megfontolásokból a törvény lehetővé teszi az eljárások külföldön történő lefolytatását.)[7] A súlyos vádak kivizsgálása lassan két évtizede húzódik, a helyzetet különlegesen érzékennyé teszi, hogy az egykori szabadságharcosok ? nem kis részt a nemzetközi közösség támogatásának köszönhetően ? mára a koszovói politikai élvonalába emelkedtek. Miközben az első vádemelések időpontja egyre későbbre tolódik, az érintett politikusok mindent elkövetnek az általuk diszkriminatívnak tartott vonatkozó törvény visszavonása érdekében.[8]
A mintegy 30 ezer főt tömörítő Háborús Veteránok Szervezetét (Organizata e Veteranëve të Luftës/War Veterans?Organisation) szintén jelentős biztonsági kockázatként tartják számon, hiszen létszámánál fogva magában hordozza a lehetőséget arra, hogy jelentős katonai képességé fejlődjön.
A radikális iszlám nézeteket valló, esetenként külföldön harcoló személyek megfigyelése elsősorban a Koszovói Hírszerző Ügynökség, illetve a Koszovói Rendőrség hatáskörébe tartozik. (Létszámukat tekintve az Iszlám Állam támogatói nincsenek sokan Koszovóban, de az összlakossághoz viszonyított arányuk itt a legmagasabb a Nyugat-Balkánon.) A visszatérő harcosok számára jól működő programot dolgoztak ki. 2-3 év börtönbüntetést követően pszichológus szakértők bevonásával döntenek arról, hogy az illető visszaintegrálható-e a koszovói társadalomba.
Koszovói látogatásunk idején még igen kedvező kilátások mutatkoztak Szerbia és Koszovó viszonyának esetleges normalizálására 2018 őszén. (Aleksandar Vučić szerb államfő és Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének személyes politikai ambíciói is érezhetően a történelmi jelentőségű folyamat elősegítése irányába hatottak.) Előremutató lépésként volt értékelhető, hogy egy 2017 végén tető alá hozott megállapodással (legalább is elméletileg) sikerült integrálni Koszovó északi, szerbek lakta megyéinek igazságszolgáltatását a koszovói igazságszolgáltatási rendszerbe. Az alapprobléma megoldására ? miszerint Szerbia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, ennek megfelelően a többségében szerbek lakta koszovói területek Szerbiához tartozónak tekintik magukat ? két megoldási lehetőség merül fel újra és újra. Az egyik a 2013-as, a szerb-koszovói kapcsolatok normalizálása tekintetében mérföldkőnek tekintett brüsszeli megállapodás szerinti, széles körű jogosítványokkal rendelkező Szerb Többségű Önkormányzatok Szövetségének létrehozása (ennek finanszírozásához Szerbia továbbra is hozzájárulhatna),[9] a másik a 2018-ban a két fél által komolyan fontolóra vett (ám a nemzetközi közösség által nem támogatott) területcsere: az észak-koszovói területekért cserébe a dél-szerbiai, többségében albánok lakta Presevo-völgy lehetne a cserealap. (Utóbbi megoldás teljesen ellentétes a Koszovó függetlenségének kikiáltásakor elfogadott elvekkel,[10] amelyek kizárják a területcsere lehetőségét, valamint egy többnemzetiségű társadalom létrehozását ösztönzik.)
A Szerbiával való megegyezést, illetve határmegállapodást nagyban befolyásolhatja Észak-Koszovó ásványvagyona is. A Mitrovicától (Mitrovicë/Kosovska Mitrovica) északra fekvő híres trepcsai (Trepça/Trepča) bányászati komplexum pl. komoly lehetőségeket rejtő hatalmas vasérc, ólom, cink, ezüst telepeken létesült. A gazivodei (Gazivoda/Gazivode) vízerőmű stratégiai jelentősége felől a 2018. szeptember végi események sem hagytak kétséget, amikor is Szerbia a koszovói szerbek elleni provokációként értékelte Hashim Thaçi koszovói elnöknek a szerb-koszovói határon fekvő, a koszovói főváros víz- és áramellátása szempontjából egyaránt kulcsfontosságú mesterséges tónál tett látogatását.
A villamosenergia-termelés Koszovóban egyébként javarészt két elavult, a környezetet erősen szennyező lignittüzelésű erőművön alapul, amelyek Pristina határától mindössze pár kilométerre helyezkednek el. (A KFOR Film City táborában egészségügyi megfontolásból nagyméretű kijelző tájékoztatja a katonákat a légszennyezettség aktuális mértékéről.) Egy amerikai cég által (a Koszovóban valaha látott legnagyobb beruházás keretében), a Világbank támogatásával folyamatban van egy korszerűbb, de szintén a nagy mennyiségben rendelkezésre álló lignitre épülő erőmű építése.
Koszovó Jugoszlávián belül a legszegényebb régiónak számított, gazdasága ma is rendkívül fejletlen (2017-ben az egy főre jutó GDP 10900 dollár volt, a munkanélküliség 33%, a fiatalok körében csaknem 60%).[11] Bevételei jelentős részét a diaszpórában élő koszovóiak hazautalt, illetve nyáron hazahozott jövedelme biztosítja. Ezzel együtt kérdéses, hogy mennyire lenne életképes a koszovói állam a nemzetközi szervezetek hathatós támogatása hiányában. (2015-ben pl. az ország GDP-jének nagyjából harmada érkezett Nyugatról: 15-16% segélyek, 18% a diaszpórában élő koszovóiak hazautalásai formájában.)[12]
A KFOR mindenkori parancsnokhelyettesének feladatai közé tartozik a részvétel a Koszovóban jelen lévő nemzetközi szervezetek (ENSZ, illetve UNMIK ? az ENSZ Koszovói Missziója; EU, illetve EULEX [Európai Unió Jogállamiság Missziója Koszovóban]; Európa Tanács; Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet ill. KFOR) rendszeres heti egyeztetésein, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy minden résztvevő a saját szervezete nézőpontjából értékelje az aktuális történéseket.
A Balkán a NATO és az Európai Unió együttműködésének kiemelten fontos terepe. A KFOR egyes képességei a 2003-as Berlin Plusz megállapodás értelmében (valamint a NATO ?stabilitás kiterjesztése? koncepciója érdekében) nem csak Koszovóban, hanem az EUFORAlthea misszió[13] műveleti területén, Bosznia-Hercegovinában is alkalmazásra kerülhetnek. 2018-ban egyébként az a ritka helyzet állt elő, hogy a két szorosan együttműködő katonai műveletben egyszerre töltöttek be felsővezetői szerepkört magyar katonák: az EUFOR Althea törzsfőnöki beosztását 2018. április végétől Horváth Gábor dandártábornok látja el.[14]
A civil társadalommal való kapcsolattartás a békefenntartó missziók fontos eleme. Lényeges cél, hogy a KFOR jelenléte mind az albán, mind a szerb (és egyéb kisebbségi) lakosság biztonságérzetét erősítse, egyben visszatartó hatást gyakoroljon a békét, illetve stabilitást veszélyeztető elemekre. Hasonlóképp fontos, hogy a katonák tisztában legyenek a jelenlegi biztonsági helyzetet befolyásoló tényezőkkel, illetve folyamatokkal. A koszovói népesség közel 93%-át alkotó albánok[15] számára például napjainkban is különlegesen nagy jelentősége van a családi kötelékeknek. Nem ritka, hogy több generáció egyetlen hatalmas házban lakik együtt, vagy a fiútestvérek egymás szomszédságában maradva, egyforma házakban élnek saját családjaikkal. Részben az összezártság miatt nagyon gyakori a családon belüli erőszak, de a társadalom felépítése, működése például a koszovói albánok háborús bűneinek kivizsgálását is erősen befolyásolja (az erős családi és klánsági kötelékekre épülő közösségekben nehéz olyan személyt találni, aki a saját honfitársa ellen vall).
Csombók János dandártábornokkal. (Fotó: KFOR)
A szakmai jellegű beszélgetést követően a KFOR-nál tett látogatásunk a Csombók János dandártábornokkal közösen elköltött ebéddel zárult, melynek során megismerhettük kiemelkedően sikeres katonai életpályájának legfontosabb állomásait is.
Pristina
A körülbelül kétszázezer lakost számláló főváros sok értelemben cáfolta a Koszovóval kapcsolatos előítéleteinket. A szegénység, illetve magas munkanélküliség következményei ? valószínűleg a társadalom berendezkedéséből, a családok összetartásából fakadóan ? nem jelennek meg látványosan az utcákon. (Kevés hagyományos értelemben vett koldussal találkoztunk, a jelzőlámpáknál diót áruló, jól öltözött gyerekek képe inkább kedves közjátékként maradt meg bennünk.) Koszovó egyébként nem csak a függetlensége kikiáltásának időpontját tekintve, de a népesség átlagéletkora (29,6 év) szempontjából is Európa legfiatalabb állama. A nyári estéken megszokott látvány, hogy sokgyerekes családok töltik meg Pristina főutcáját és zsúfolásig telnek velük az ? egyébként magyar szemmel nagyon baráti árakkal dolgozó ? belvárosi éttermek is. Ez persze csalóka is lehet: a rengeteg nyugati rendszámú autó is jelezte, hogy augusztusban sok külföldön dolgozó koszovói tölti a szabadságát hazájában. (A lakosság diaszpórával való élő kapcsolatára utalnak a speciális telefontarifák hirdetései, valamint egyes nemzetközi pénzátutaló rendszerek helyi kirendeltségei is.)
Az albánok, ezzel együtt Koszovó lakosságának többsége muzulmán vallású, hitüket azonban meglehetősen kevesen gyakorolják, főleg a nagyvárosokban. A fővárosban csak elvétve lehet találkozni a konzervatív iszlám előírásainak megfelelően öltözött hívekkel, az alkoholfogyasztás tilalmát sem veszik szigorúan. (Ilyen előismereteket, illetve tapasztalatokat követően igazán meglepő volt számunkra, amikor a repülőtéren a Mekkába (a Háddzs-ra) induló, a zarándokok hagyományos fehér lepleit viselő albán férfiak tömegébe futottunk bele.)
Pristina ? más nagyvárosokhoz hasonlóan ? nagyon eltérő karakterű városrészekből áll, belvárosában a rendezett sétálóutcától az egészen eklektikus épületegyüttesekig sok minden megtalálható, míg külvárosi részein modern lakóparkok és számtalan toronydaru jelzi a dinamikus fejlődést.
Pristina. Dinamikus a fejlődés. (Fotó: Lángné Petruska Szidónia)
A városképnek meghatározó elemei a mecsetek és dzsámik. A főváros központi részén azonban helyet kapott egy katolikus székesegyház is, amelyet a koszovói albán származású (prizreni felmenőkkel rendelkező) Kalkuttai Szent Teréz tiszteletére emeltek és 2017. szeptember 5-én szenteltek fel.[1] (Erre az a tény ad magyarázatot, hogy a mindössze 2,2%-nyi római katolikus hitű koszovói[2] szinte kivétel nélkül albán nemzetiségű.)
Az albán zászló ? piros mezőben fekete, kétfejű sas ? Koszovó-szerte megkerülhetetlen jelkép, a 2008-ban bevezetett, hat csillagával a hat legnépesebb koszovói etnikumra utaló hivatalos nemzeti lobogó népszerűsége meg sem közelíti.[3] De nem csupán ez utal arra, hogy a nemzetközi közösség multietnikus Koszovóról szóló víziója komoly kihívásokkal kénytelen szembesülni. Az etnikumok együttélését talán segíthetné a ?jugoszláv múlt? kellemes emlékei iránti közös nosztalgia, a kialakulóban lévő koszovói nemzeti identitás azonban ezt az időszakot érezhetően tudatosan mellőzi, míg alappilléreinek az albánok területi igényét ?alátámasztó? illír (dardán) múltat, illetve a múlt évezred végi koszovói háborúban a tartomány függetlenségéért életüket is feláldozni kész albán szabadságharcosok hősiességét tekinti. Mindez tetten érhető a Koszovói Nemzeti Múzeumban ? ahol az illír-kori leletek és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg emléktárgyai mellett kis túlzással csak Teréz anyára vetül némi figyelem, illetve ott jártunkkor egy időszaki kiállítás mutatta be a néhai dr. Ibrahim Rugova elnök életútját. A közterületek, középületek elnevezései, valamint a város emlékművei is jellemzően az (enyhén szólva felemás megítélésű) gerilláknak (pl. Adem Jashari, Luan Haradinaj) és nemzetközi, különösképpen amerikai szövetségeseiknek állítanak emléket (pl. Bill Clinton, Madeleine Albright).
A koszovói szerb kisebbség létszámáról nem áll rendelkezésre aktuális és megbízható adat. (A CIA World Factbook a 2011-es népszámlálás adatai alapján 1,5% körülire becsüli az arányukat, megjegyezve, hogy a cenzus nem terjedt ki a többségében szerbek lakta Észak-Koszovóra, illetve hogy azt a délebbi területeken élő szerbek és romák részben bojkottálták.)[4] Hasonlóképp csak ellentmondásos adatok lelhetőek fel a napjainkban Pristinában élő szerbekkel kapcsolatban. Koszovói utazásunk legelszomorítóbb pillanatait a pristinai szerb temetőben éltük meg, ahol az egykor nagy műgonddal elkészített ortodox síremlékek egy része megrongáltan, más része ?csupán? derékig érő gyomok közt árválkodott, a temetőhöz tartozó kápolna állapota pedig a nyilvános illemhelyekre emlékeztetett, dacára annak, hogy fizetett őr vigyázza. Az idősödő úr a temető állapotával kapcsolatos kérdéseink hallatán egyszerűen sírva fakadt. (Utunk során albán és szerb személyek esetében is tapasztaltuk, hogy a konfliktusok, illetve a háború emlékének közelsége milyen érzelmi terhet jelent még ma is a lakosság számára.)
Pristina. Lakópark az elhanyagolt szerb temető szomszédságában. (Fotó: Lángné Petruska Szidónia)
Mindennek ellenére az ellenségeskedés továbbra sem szűnt meg. A szerb nemzeti öntudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű Rigómező, illetve az 1389-es Rigómezei csata emlékét idéző Gazimestan emlékmű a fővárostól mindössze negyedórányi autóútra található. Hosszú ideig egyike volt azoknak az objektumoknak, amelyek a KFOR védelme alatt álltak, ma a tudatosan többnemzetiségűvé szervezett Koszovói Rendőrség szerb egyenruhásai őrzik. Sokatmondó, hogy albán taxisofőrünk még 2018 nyarán is fontosnak tartotta megjegyezni: ?Semmi nem igaz abból, ami ott ki van írva!?
Ipek és Decsáni (Deçan/Dečani)
Ipek Nyugat-Koszovóban, az Albán-Alpok (Prokletije) lábánál fekvő körülbelül 60 ezer lakosú város, amely a 13. századtól a középkori szerb állam egyházi központjának szerepét töltötte be. (A jugoszláv időkben Koszovó tartomány eredetileg a Koszovó és Metóhija nevet viselte, utóbbi elnevezés a nyugati területekre utal és ?templomok földjét? jelent.)
Az Ipeki Patriarchátus Kolostor az egyik legrégebbi, ma is működő szerb kolostor, az UNESCO Világörökség része.[5] A 13-14. századi, terrakotta színű, három kupolás épületegyüttes a szomszédságában lévő modernebb lakóépületekben élő ortodox apácák gondozásában áll. Kertjében megtekinthetőek egy másik régi kolostor romjai, valamint az elhunyt apácák síremlékei. Bár eredeti lakóépületei 1981-ben szándékos gyújtogatás áldozatai lettek, a kolostor végül jelentősebb károk nélkül átvészelte a múlt évezred végi konfliktusokat, s ma is a környék ? jelenkori viszonylatban jelentős ? szerb lakosságának fontos kulturális központja. (Szuvenír boltjában ? ahogy egyéb, többségében szerbek lakta területeken is szokás Koszovóban ? az euró mellett szerb dinárban is feltüntetésre kerülnek az árak.)
Az Ipeki Patriarchátus Kolostor. (Fotó: Lángné Petruska Szidónia)
A kolostor védelmét ? a szerb kisebbség és műemlékei kárára az albánok által elkövetett támadásokra, illetve rongálásokra tekintettel ? hosszú ideig a KFOR látta el. Ma már a Koszovói Rendőrség őrzi (lehetőség szerint szerb nemzetiségű rendőrök), de továbbra is csak iratellenőrzést követően látogatható.
Ipektől 12 kilométerre található a szerb ortodox egyház egy másik kiemelt vallási és kulturális értéket képviselő szent helye, a szintén az UNESCO Világörökség részét képező (Viszoki) Decsáni ((Deçan/Dečani) kolostor, amely ma már az egyetlen, a KFOR védelme alatt álló műemlék Koszovóban. Tankcsapdákkal övezett, forgalomlassító akadályokkal ellátott erdei úton közelíthető meg, őrzését hagyományosan olasz katonák látják el. Az iratellenőrzés mellett itt nagy hangsúlyt helyeznek arra is, hogy a látogatók ne vihessenek be magukkal veszélyes tárgyakat, minden holmit le kellett tennünk a bejáratnál (a kolostor területén csak okostelefonnal szabad fényképezni). A látogatásunk idején őrt álló olasz katona elmondása szerint egyéb megelőző intézkedésekre nincs felhatalmazásuk. Az óvatosság nem véletlen: legutóbb 2016-ban hiúsított meg a KFOR és a Koszovói Rendőrség egy iszlám radikálisok által a kolostor ellen tervezett merényletet.[6]
A (Viszoki) Decsáni kolostor a 14. században épült, ez a legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt középkori szerb templom, fontos zarándokhely.[7] A kezdetektől napjainkig szerzetesek viselik gondját (jelenleg 24-en), akik a spirituális feladatok mellett ma az élelmiszertermeléstől a kolostor honlapjának üzemeltetéséig változatos feladatokat látnak el. Szükséghelyzetekben aktív szerepet töltöttek be az üldözött szerb családok megsegítésében. Különös tapasztalat volt az egyik szerzetessel a kolostor szuvenír boltjában ? egy alkalmi tolmács segítségével ? a szerb-albán konfliktusról beszélgetni és átérezni, milyen nagy reményeket fűz ahhoz, hogy egyszer az Európai Unióba való belépéssel a két nép területi vitája el fogja veszíteni a súlyát.
Decsáni település az 1998-1999-es koszovói háború gerilláinak fontos emlékhelye, márvány emlékmű és hatalmas katonaszobrok emlékeztetnek a szabadságharcosok hősiességére Az egyik ilyen szobor a jelenlegi miniszterelnök, az egy Decsánihoz közeli településről származó Ramush Haradinaj Luan nevű öccsének állít emléket, akit 1997-ben egy fegyvercsempész-akció során gyilkoltak meg ? és aki az idők során a legendás hősök sorába emelkedett.
Luan Haradinaj hősi szobra. (Fotó: Józsa Borbála)
Prizren
A Dél-Koszovóban, a Sár-hegység (Malet e Sharrit/Šar Planina) lábánál fekvő Prizren az ország második legnépesebb települése, a turisták kedvelt úti célja. A város feletti dombon, bizánci alapokra épült középkori erődből festői kilátás nyílik Prizren történelmi városközpontjának leghíresebb látványosságaira: Sinan pasa 17. századi mecsetjére (és tucatnyi társára), illetve a Bisztrica (Lumbardhi/Bistrica) folyón átívelő 15. századi kőhídra.
A város különleges jelentőséggel bír az albán nemzet öntudatra ébredése szempontjából. 1878-ban itt alapították meg az ún. Prizreni Ligát, amely három évig harcolt az albánok lakta vilajetek Oszmán Birodalomtól való elszakadásáért és önálló Albánia létrehozásáért. Később, a kommunista időkben is az albán nacionalista mozgalmak egyik központjául szolgált. Prizrent ? a környező településekhez mérten ? kevés kár érte a múlt évezred végi fegyveres konfliktusok során, de a szerbeknek gondja volt rá, hogy az albánok egyik legfontosabb kulturális emlékhelyét, a Prizreni Liga épületét elpusztítsák (helyén ma a liga történetét bemutató múzeum működik).[8] A szerb pusztításra mintegy válaszul, kontrasztként látható a prizreni fellegvárhoz vezető szerpentines hegyi út egyik teraszán található 16. századi Szent Megváltó szerb ortodox templom tető nélkül árválkodó romos épülete.
Prizren. Kilátás az erődből. (Fotó: Lángné Petruska Szidónia)
Koszovó területén a prizreni körzetben a legmagasabb a török nemzetiségű lakosok aránya, körülbelül 5% (a teljes lakosságon belül az arány 1,1%), erre tekintettel itt a török is hivatalos nyelvnek számít.[9] Pristinával szemben, ahol a törökök aránya az országos átlagéhoz közelít, Prizrenben nem megy ritkaságszámba az iszlám előírásoknak megfelelő öltözetet viselő helyiek látványa. A török hatás az üzletek választékára is rányomja a bélyegét: az ajándékboltokban jól megférnek egymás mellett a hagyományos albán fejfedők (a qeleshe-ek), az UÇK-s felvarrók és az ?Allah szeme? amulettek. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy Prizren belvárosában a KFOR körülbelül 300 fős török kontingensének katonáit láttuk járőrözni.
Összegzés
Koszovó a tíz éves fennállását ünneplő ifjú állam, illetve az európai nemzetközi rendszerbe való vitatott integrálódását, helyét és önazonosságát kereső nemzet minden pozitív és negatív kortünetét, jellemző vonását magán hordozza, kiegészülve a lelkek mélyén lapuló kölcsönös gyanakvással, (nem ritkán elfojtott gyűlölettel), amely nyilvánvaló és sajnálatos módon teljesen más hétköznapokat eredményezne Koszovóban a rendre, békére és biztonságra felügyelő nemzetközi erők vigyázó tekintete nélkül.
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretnénk megköszönni Szenes Zoltán vezérezredes úr támogató segítségét koszovói tanulmányutunk megszervezésében. Továbbá köszönjük Csombók János dandártábornok úrnak és Horváth Sándor alezredes úrnak, hogy számos teendőjük mellett rendelkezésünkre álltak, feltehettük nekik kérdéseinket és ezek kapcsán rengeteg hasznos és aktuális információhoz juthattunk témánkban.
Ugyancsak hálásak vagyunk a kíséretünket biztosító magyar katonáknak, valamint a velünk kapcsolatba kerülő valamennyi albán és szerb nemzetiségű koszovóinak, hogy tartalmassá és feledhetetlenné tették számunkra ezt a három napot.
Végül, de nem utolsó sorban köszönjük valamennyi magyar katonának a térség, és ezáltal hazánk biztonságának érdekében végzett szolgálatát.
[3] Vogel Dávid: NATO?s Kosovo Force Mission in transition: Fifteen years after the deployment ? Past experiences, future perspectives. Defence Review, 2015, Vol.143, Special Issue, pp.33-46.
[4] 2018 októberében Montenegró a 29. nemzetként csatlakozott a KFOR-hoz.
Vogel Dávid: NATO?s Kosovo Force Mission in transition: Fifteen years after the deployment – Past experiences, future perspectives. Defence Review, 2015, Vol.143, Special Issue, pp.33-46.
Autóba rejtett bomba robbant december 6-án, az Irán déli részén fekvő Csabahar kikötővárosban. A merénylő a helyi rendőrség épületének közelében hajtotta végre az akciót, a robbanásban két rendőr életét vesztette, a sebesültek száma pedig 42-48 fő körül mozog, melyek között négy gyerek és egy terhes anyuka is van. A merénylet hátterében az Anszár al-Furkán nevű szervezet áll, mely elsősorban radikalizmusáról és arab szeparatizmusáról ismert. Az utóbbi hónapokban Iránban komoly aktivitást mutatnak azok a csoportok, amelyek a Teherántól való elszakadást hangoztatják. Ez főként a többségében arabok lakta déli tartományokra, Khuzisztánra, valamint Szisztán és Beludzisztán területeire jellemző. A szeparatista csoportok első idei fegyveres akciója a khuzisztáni, Ahváz városában történt, melyet szeptember 22-re, az iraki?iráni háború kitörésének dátumára időzítettek (Irán számos városában ekkor katonai felvonulásokat tartottak). A támadás körülményei több ponton hasonlóságot mutatnak a jelenlegi csabahari esettel.
Teherán számára kiemelten fontos a kapcsolat az ország déli tartományaival. Ennek elsődleges oka az, hogy itt találhatóak a legnagyobb kőolajlelőhelyek, amelyek az iráni gazdaság alapjának számító olajszektort látják el, illetve ezeknek a területeknek az ellenőrzése által tudják felügyelni a tengeri kereskedelem biztonságát. Az elszakadáspárti politikai és félkatonai tömörülések 1979-től az erős centralizációval kezdődően erőteljesebb tevékenységet fejtettek ki, mivel korábban a sah rendszerében széleskörű gazdasági autonómiát élveztek.
Kikötő a gazdasági frontvonalban
Csabahar stratégiai szerepe és gazdasági fontossága sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint az első látszatra kirajzolódik. 2016-től Narendra Modi, indiai elnök kormánya mintegy 500 millió dollárt fordított a kikötő fejlesztésére, ami hozzájárult Teherán és Új-Delhi kapcsolatának a szorosabbra fűzéséhez. India csabahari fejlesztése mögött Kína nagyhatalmi, stratégiai törekvései állnak. A 2015-ben meghirdetett ,,egy övezet, egy út?? program keretén belül egy Ázsiát Európával összekötő, szárazföldi és tengeri útvonalakból álló kereskedelmi hálózat kiépítése lett megcélozva. Az Új Selyemút program kialakításában kulcsszerepet kap Pakisztán és annak Gwadara kikötővárosa. Kína ennek köszönhetően meg tudja erősíteni pozícióit a térségben, a kereskedelmi útvonalak biztosítása érdekében akár a flottáját is indokoltan állomásoztathatja India felségvizeinek közvetlen közelében. Ennek tükrében nem meglepő Delhi lépése, ugyanis Csabahar kézben tartásával jelen tud lenni a Hormuzi-szoros partjainál és az Ománi-öbölben, valamint be tudja vonni Afganisztánt is mint szövetségest a tengeri kereskedelembe, ellensúlyozva ezzel Kína előretörését.
A kialakult regionális gazdasági és geostratégiai törésvonalaknak Irán csak élvezője. Ugyan a bandar-abbászi kikötőt tekintik a perzsa állam legfontosabb tengeri kereskedelmi és tengerészeti központjának, viszont ott csak 100 ezer tonnás hajók tudnak kikötni, míg Csabahar 250 ezer tonnás hajók befogadására is alkalmas, ami azért fontos, mivel a tengeri árukereskedelmet az utóbbi típusú szállítóhajókon bonyolítják. Azzal, hogy Irán ilyen kapacitású mélytengeri kikötővel rendelkezik, jelentős profitkiesést tud megakadályozni, ugyanis Bandar-Abbászban csak átrakodás útján tudják az árut leszállítani, ami időveszteséggel és jelentős anyagi ráfordítással jár.
A Dél-Iránban bekövetkezett támadások Teherán szempontjából a biztonsági veszély mellett komoly gazdasági kockázattal járhatnak, melyet felerősítenek az Egyesült Államok által bevezetett gazdasági szankciók. Ebből kifolyólag Khuzisztán, valamint Szisztán és Beludzsisztán tartományok belső stabilitása stratégiai fontosságú a Hormuzi-szoros és Csabahar miatt is, hiszen az iráni exportútvonalak szinte kizárólag itt haladnak át. Nem véletlen, hogy a térséget Arany Kapuként is emlegetik. Ugyanakkor a jelenlegi kereskedelmi partnerekben is aggodalmat válthat ki a déli tartományok instabilitása, mely ismételten felszítja az etnikai és vallási, azaz a síita?szunnita ellentétet.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. További információ
Cookie-k elfogadása
Cookie beállítások
Süti box beállítások
Süti box beállítások
Adatvédelmi beállítások
Döntse el, hogy mely cookie-kat kívánja engedélyezni. Bármikor megváltoztathatja ezeket a beállításokat. Ezek a változtatások korlátozhatják az oldal elérhetőségét, használatát. További információkért a cookie-k törléséről látogasson el böngészőjének a Segítség oldalára.
A kurzor segítségével aktiválhatja és deaktiválhatja a különböző típusú cookie-kat
Ez a honlap használja:
Emlékezni arra, melyik süti csoportot fogadta el
Ez a weboldal nem használja:
Bejelentkezési adatok megjegyzése
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Ez a weboldal nem használja:
Bejelentkezési adatok megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Ez a weboldal nem használja:
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Ez a weboldal nem használja:
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
