Trump „félig kivonulása” Szíriából

Szerző:

márc 3, 2019

Donald Trump, amerikai elnök 2018. december 19-én jelentette be Twitterén, hogy ki kívánja vonni az USA erőit Szíriából, valamint felére csökkenté az Afganisztánban állomásozó amerikai csapatok létszámát. A Fehér Ház megerősítése után kiderült, hogy 30 napon belül kivonnák a katonai alakulatokat a szír területekről.

Az Egyesült Államok 2000 katonája állomásozik Szíria észak-keleti részén, akik segítik a szíriai kurdokat (SDF) az Iszlám Állam elleni harcban. A kiterjedt légi támadások mellett így szárazföldi csapatokkal is jelen van a területen az USA, felismerve a korábbi, kizárólag légicsapásokra alapuló stratégia hátrányait. Donald Trump álláspontja szerint azonban az Iszlám Államot a koalíciós erők legyőzték Szíriában, így az amerikai katonák további tartózkodása okafogyottá vált.

Az amerikai elnök döntését belső és külső tiltakozások fogadták, amelyek közül az egyik legjelentősebb James Mattis, védelmi miniszter és Brett McGurk, ISIS elleni küzdelemmel megbízott nagykövet lemondása volt. Számos állam, többek között az ISIS elleni koalícióban részt vevő Franciaország és Egyesült Királyság is kritizálta a döntést, és kijelentették, hogy továbbra is folytatják a radikális terrorszervezet elleni hadműveleteket. Az Iszlám Állam tevékenysége által leginkább érintett Irak miniszterelnöke is arról beszélt, hogy a döntés súlyos, negatív következményekkel járhat az ország számára. Ugyan az ISIS 2014 óta elveszítette a területének 95%-t, kvázi állami jellegét elveszítette és jelentős emberi, anyagi veszteségeket szenvedett, de a jelentések alapján közel sincsen legyőzve.

A kritikusok szerint akár a dzsihadista szervezet újjáéledéséhez is vezethet az amerikai kivonulás. Irakban a katonai vereség és területeiről való kiszorulása után a szervezet teljesen átállt az aszimmetrikus hadviselésre és a terrorcselekmények végrehajtására. A kivonulás végrehajtásával megbízott Votel vezérezredes (aki egyben az közel-keleti térségért felelős Középső Parancsnokságnak vezetője) is több tízezer ISIS-harcosról beszélt Irakban és Szíriában tett látogatása során, ami komoly aggályokat vet fel a következő hónapokra vonatkozóan. A magas rangú amerikai tábornok ugyanakkor leszögezte, hogy az Irakban állomásozó 5000 amerikai katona kivonása belátható időn belül nem valószínű, és a szíriai kurd erőket továbbra is támogatják fegyverekkel és ellátmánnyal annak érdekében, hogy továbbra is fenntarthassák a nyomást az Iszlám Állam megmaradt állásain.

Szíriában Trump a teljes kivonulással a leghűségesebb és leghatékonyabb helyi szövetségesét tenné egy rendkívül kellemetlen stratégiai pozícióba. A kurdokat, arabokat, keresztényeket és egyéb északkelet-szíriai csoportokat tömörítő ernyőszervezetet, a Szíriai Demokratikus Erőket (SDF) eddig az amerikai szárazföldi erők jelenléte oltalmazta a külső beavatkozásoktól. Törökország többször is közvetett és közvetlen módon fenyegette a szíriai kurdokat beavatkozással, sőt a török területről kiinduló szíriai ellenzéki erők, a török haderő segítségével a legnyugatibb kurd kantont, Afrint el is foglalták, és az egész szír-török határon egy biztonsági zónát akarnak kialakítani. A török kormány ugyanis a SDF fő alkotóját, a Népi Védelmi Erőket (YPG) a Kurd Munkáspárt nevű terrorszervezet szíriai ágának tekinti. Emellett pedig a török kormány érdekelt az Aszad-rezsim megdöntésében, így támogat bizonyos mérsékeltnek mondott kormányellenes szervezeteket Szíria északi részén. A törököktől való félelmükben az SDF szinte egyből tárgyalásokba kezdett a szír kormánnyal, ezzel megerősítve annak pozícióját. A konfliktusból való kiugrással az USA gyakorlatilag beismerné, hogy a szíriai polgárháborúban a szír kormány és az őt támogató Oroszország és Irán kerekedett felül.

A decemberi bejelentés óta Donald Trump, amerikai elnök meghallgatva a belső és külső kritikákat több ízben is módosította a döntését. Először mindössze arról beszélt, hogy logisztikai nehézségek miatt 30 nap helyett 6 hónapig fog tartani a kivonulás. A napokban azonban arról érkezett hír, hogy 200 amerikai katona továbbra is marad támogatni a kurdokat az ISIS elleni küzdelemben logisztikai, hírszerzői és koordinációs képességekkel. Ezen felül további 200 katonáról esett szó, akik egy nagyobb, akár 1500 főt is elérő nemzetközi, főleg NATO-kontingens elemeként megfigyelői művelet részeként maradnának Északkelet-Szíriában. A NATO-szövetségesek (főként az Egyesült Királyság és Franciaország) ezzel kívánja biztosítani a továbbra is fenntartott USA jelenlétet, illetve azt, hogy a kurd és a török erők között összecsapások törjenek ki.

Egyelőre még nem tiszta a tervezett nemzetközi katonai kontingens pontos mérete, összetétele és mandátuma. Annyi biztos, hogy nem egy, az ENSZ-kötelékében végrehajtott békefenntartó illetve megfigyelő misszió lenne. Az USA tehát továbbra is fenntartja szárazföldi katonai jelenlétét Szíriában, Donald Trump decemberi bejelentésével ellentétben. Ettől függetlenül az ehhez hasonló hirtelen irányváltások, és hektikus kormányzati kommunikáció a Fehér Ház részéről komolyan alááshatják a világ vezető hatalmába vetett bizalmat, ami középtávon súlyos külpolitikai válsághoz vezethet az Egyesült Államok egyelőre kiterjedt szövetségi rendszerében.

Eljött az új hidegháború? ? fegyverkezik a sas és a medve

Szerző:

Gönczi Róbert

márc 2, 2019

2019. február 1-jén Mike Pompeo, az Egyesült Államok külügyminisztere bejelentette, hogy az USA felfüggeszti a közepes és rövid hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról szóló szerződésből eredő kötelezettségvállalásait Oroszországgal, melyet korábban az INF-szerződés szabályozott. Ezen állítást nem sokkal később Donald Trump, az ország elnöke is igazolta. Másnap Vlagyimir Putyin, az Oroszországi Föderáció elnöke bejelentette, hogy országuk biztonsága érdekében minden amerikai lépésre ?tükörválaszt? fognak adni. Eljött tehát egy újabb fegyverkezési időszak? A világ két nagyhatalma ismét atomtöltetű rakétákkal fogja riogatni egymást? Itt egy 2. hidegháború? A válaszok ? egyelőre ? nem tiszták, de a körülményeket és a lehetséges ok-okozatokat át tudjuk tekinteni, hogy egy tisztább képet kapjunk.

A szavak harca ? avagy ki mit tud?

1987-ben az Egyesült Államok akkori elnöke, Ronald Reagan és a Szovjetunió akkori ? és utolsó ? főtitkára, Mihail Gorbacsov aláírta az INF-szerződést, mely egyezmény a szárazföldi indítású, hagyományos és nukleáris robbanótöltetekkel felszerelt közepes (500-5500 kilométeres) hatótávolságú ballisztikus rakéták és manőverező robotrepülőgépek megsemmisítéséről szólt, illetve amely mérföldkő volt a hidegháború lezárásában az által, hogy megtiltotta az ilyen eszközök gyártását, birtoklását és tesztelését. Oroszország, a Szovjetunió jogutódja 2014 óta folyamatosan megszegte ezen szerződést ? legalábbis a Trump-adminisztráció szerint. Az oroszoknak a Baltikumban található, kalinyingrádi exklávéba telepített Iszkander-M rakétái, a 9M729 kódnevű cirkálórakéták telepítése, és az állítólagos manőverező robotrepülőgépek tesztelése mind okot adtak az Egyesült Államok kormányának, hogy úgy döntsön, egyoldalúan felmondja a szerződésben foglaltakat önvédelem céljából. Trump továbbá bejelentette egy kis hatóerejű taktikai atomfegyver fejlesztését, vélheően elrettentés céljából.

Az orosz válasz nem váratott sokat magára. Putyin a Szergej Sojgu védelmi- és Szergej Lavrov külügyminiszterrel megtartott tanácskozása után röviden bejelentette, hogy ők is felfüggesztik az INF-szerződést. Kijelentette, hogy az orosz Szövetségi Biztonsági és Védelmi Tanácsnak pedig arra van megdönthetetlen bizonyítéka, hogy az Egyesült Államok szegi meg a szerződést immáron sokadszorra, melyre azonban a ?jószándék jeleként? nem reagáltak ilyen nyílt módon, mint azt tette a másik fél. Ismertette, hogy az amerikaiak új tűzérségi fegyvere 1600 kilométerre képes ellőni, tehát megsérti az egyezményt, továbbá, hogy manőverező robotrepülőgépek indítására is alkalmassá tették a Lengyelországba és Romániába telepített rakétaelhárító (MK 41 VLS) rendszerüket, mellyel immáron Moszkva pusztán 10-12 percnyi rakétaidőre van. Putyin elnök úgy fogalmazott, hogy „tükörválaszt fogunk adni. Amerikai partnereink nyilvánvalóvá tették, hogy felfüggesztik részvételüket a szerződésben, így most mi is felfüggesztjük azt. Az USA azt is bejelentette, hogy felerősítik kutatási és fejlesztési tevékenységüket, így mi is ezt fogjuk tenni,” illetve hozzátette, hogy az amerikai fél a nemzetközi rend megbontására törekszik azzal, hogy kilép mindenféle szerződésből (pl. az iráni atomalkuból és a párizsi klímaegyezményből). ?Egyetértek a védelmi miniszter úrral ? hangoztatta Putyin ?, ezért kérem is, hogy kezdjék meg a Kalibr típusú, tengeri indítású manőverező repülőgépek szárazföldi változatának kifejlesztését, és egy szárazföldi indítású, közepes hatótávolságú, hiperszonikus rakétának a tesztelését.” Említette továbbá, hogy a szerződés újratárgyalása továbbra is napirendi pontra lesz tűzve náluk, de ők nem fognak kezdeményezni.

Két nappal Trump bejelentése előtt az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erőinek Hazafi Kongresszusi és Kiállító Központjában, Moszkvában az oroszok bemutatták Mihail Matvejevszkij altábornagy vezetésével a NATO-kódban SSC-8-nak, az orosz nómenklatúrában 9M729-nek nevezett rakétát, mely az a hírhedt fegyver, ami miatt az amerikaiak felbontották nem sokkal később a szerződést. A 9M729-cel kapcsolatban Matvejevszkij megállapította, hogy a szóban forgó rakéta csupán 480 kilométert tud megtenni, több hajtóanyagot nem képes befogadni, így az amerikaiak vádja alaptalan. Az altábornagy azzal húzta alá állítását, hogy az Egyesült Államok semmilyen objektív adatot nem adott át nekik, amely bizonyítaná, hogy megsértették a szerződést. Számos CIA és NGA (National Geospatial-Intelligence Agency) forrás ugyanakkor azt állítja, hogy az oroszok egy kis cselhez folyamodtak a sajtó előtt is nyitott tájékoztatón, ugyanis szerintük másik rakétát mutattak be, mint amelyiknek létét az amerikaiak kifogásolják. Állításuk szerint a rakéta be se férne a Hazafi Kongresszusi és Kiállítási Központban, arról nem is beszélve, hogy a bemutatón csak a hordozótégelyt és a TEL-t (mobil indítóplatform) mutatták be, valódi rakéta nem is volt kiállítva.

Vélemények Kínától Gorbacsovig

Számos elemző szerint azonban ez a konfliktus döntőrészt nem az amerikai?orosz ellentéten alapszik. Valójában az amerikaiak szerződésfelmondásának hátterében az állhat, hogy míg az Egyesült Államok és Oroszország megegyezéses alapon szabályozza egymás fegyverkezését, Kínát nem korlátozza semmi, aki viszont jelentős fegyverkezésbe kezdett, mely komolyan veszélyezteti az USA-t is. Azonban a körülmények nem segítenek, és egy jelentős amerikai?orosz konfliktus ? ha szavak szintjén is ?, de kialakulóban van, melyben közrejátszanak a NATO-szövetségesek megnyilvánulásai is. Lengyelország bejelentette már korábban is, szintúgy, mint Románia, hogy engedélyt adnak az amerikai védelmi célzatú rakéták telepítésére, melyet Putyin sérelmez. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő szerint azonban nem eszik olyan forrón a kását: ?Egyelőre ezek a bejelentések inkább csak a diplomáciai fenyegetések körébe tartoznak?. Szerinte még az se biztos, hogy a NATO-szövetségesek támogatnák a lengyelek és a románok ezen lépését. Ez annak fényében is érdekes, hogy a katonai szövetség kijelentette, hogy nem szeretne fegyverkezési versenyben részt venni. Ahogy Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára fogalmazott: ?Szeretnénk meggyőzni Oroszországot, hogy térjen vissza a megállapodáshoz. A kilépésig hat hónap van hátra, ez idő alatt Moszkva átértékelheti a döntését”. Ugyanez a vélemény került elő az Észak-atlanti Szövetség februári brüsszeli találkozóján. A védelmi miniszterek közös álláspontja is az volt, hogy meg kell egyezni Moszkvával. Trump elnök ekkor említette először rendkívül árulkodó álláspontját, mely szerint az Egyesült Államok nyílt a tárgyalásra, azonban csak akkor, ha ebben Kína is részt vesz.

Február 13-án a Vedomosztyi orosz lap vezércikkében Mihail Gorbacsov, az 1987-es INF-szerződés egyik aláírója mondott véleményt a kialakult helyzetről. Szerinte nem ez az első egyoldalú lépése Washingtonnak. Emlékeztetett arra, hogy 2002-ben az amerikaiak felmondták a rakétavédelmi rendszerek kiépítését korlátozó ABM-szerződést, és a kezdeti három, a globális biztonságot garantáló fő szerződésből (INF, ABM és START) már csak egy, a START-3 van érvényben, melyet 2010-ben kötött Barack Obama és Dmitrij Medvegyev. Gorbacsov hozzátette, hogy az ABM és az INF felbontása után a START-3 megszűnése is már csak idő kérdése lehet.

Putyin ereje ? avagy miért történik ez?

Egy héttel később Vlagyimir Putyin megtartotta immáron hagyománnyá vált évértékelőjét, melyben jelentős hangsúly esett a fegyverkezésre. Az orosz elnök azzal borzolta a nemzetközi kedélyeket, hogy ?nemcsak a rakétaállásos országok vannak célkeresztbe véve, hanem a gazdájuk is?, tehát Románia és Lengyelország mellett akár a NATO központja és/vagy a Pentagon is. Putyin a NATO-tagországokról úgy fogalmazott, hogy ?még a szatellitáikat is mozgósítják, akik óvatosan, de aláröfögnek az amerikaiaknak ebben a kérdésben”. Az elnök tételesen felsorolta, hogy önvédelmi célzatból milyen fegyverek fejlesztésébe vagy továbbfejlesztésébe kezdenek. A felsorolásban szerepelt a Poszejdon típusú atommeghajtású tengeralattjáró vízre bocsájtása, amely korlátlan hatótávolságú víz alatti eszközök szállítására képes; a Pereszvet lézerfegyver hadrendbe állítása; az orosz MiG-31-es harci repülők felszerelése Kinzsal típusú hiperszonikus rakétákkal; az Avantgard rakétarendszer szériagyártásának elindítása; a Szarmat interkontinentális rakéta 2020-ig történő hadrendbe állítása; és a Cirkon rakéta továbbfejlesztése, mely a hangsebesség kilencszeresével fog tudni száguldani. Piers Cazalet, a NATO szóvivője az évértékelő után kijelentette, hogy a szövetség mindig készen áll arra, hogy megvédje bármely tagját minden veszélytől.

Putyin évértékelője nemcsak a fegyverkezésről számolt be, hanem széleskörű életszínvonal-javító intézkedéseket is az orosz nép elé tárt. Ez alighanem összefüggésben áll azzal, hogy az orosz elnök támogatottsága az elmúlt egy évben érezhetően csökkent. 2014 óta most érte el először a legalacsonyabb szintet elfogadottsága (64%), ráadásul egyes felmérések szerint az oroszoknak csak a 40%-a szavazna rá. Elemzők szerint a népszerűségvesztés hátterében a gazdasági nehézségek és az ezzel összefüggő népszerűtlen reformok állnak ? tavaly ősszel például nagy felháborodást váltott ki a nyugdíjkorhatár emelése. Az, hogy ezen reformok (illetve az „erőfitogtatás”) javítják-e elfogadottságát, még a jövő zenéje.

Továbbá kérdés marad, hogy a kialakult helyzet bármelyik fél elfogadottságát növelni fogja-e (hiszen 2020-ban az USA is elnököt választ)? Az is nyitott kérdés marad, hogy Kínára hatással lesz-e a burkolt amerikai üzenet, ahogy az is, hogy az orosz gazdaság bírni fogja-e a szankciók súlya alatt mindazt, amit Putyin megígért? Nem tudhatjuk, de számíthatunk még sok érdekes fordulatra az ?új? vagy ?kis hidegháborúban?.

A Hanoi-találkozó

Szerző:

BSZK

márc 1, 2019

Magyar idő szerint 2019. február 28-án hajnali háromkor ült tárgyalóasztalhoz Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, és Kim Dzsong Un, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetője. Csúcstalálkozójukat Hanoiban tartották, azonban a tárgyalásoknak váratlanul vége szakadt, s nem ejtették meg az ünnepélyes záróebédet ? ahogy megállapodás sem született a kardinális kérdésekben.

Nem ez volt a két vezető első találkozása. Először a szingapúri csúcson, 2018 nyarán találkoztak, mely során a vezetők delegációik kíséretében több órás tárgyalásokat folytattak, majd aláírták a dokumentumot, melyben mindketten elkötelezték magukat a Koreai-félsziget teljes denuklearizációja mellett. A találkozó ? úgy tűnt ?, új fejezetet nyitott a két ország számára. A nagy horderejű eseményt követően az amerikai elnök jelentős előrelépésként könyvelte el a találkozót, előrevetítve a tárgyalások folytatását és a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok fellendítését.

Nyolc hónap elteltével, 2019 februárjára tűzték ki a második találkozót, a helyszín ezúttal Hanoi, Vietnam. Két napot töltött együtt a két vezető, a tárgyalások fókuszában a nukleáris töltetek leszerelése mellett a koreai háborút lezáró hivatalos békeszerződés aláírása állt. Utóbbit a demokraták kongresszusi tevékenysége övezi; a 18 demokrata képviselő által felterjesztett törvényjavaslat a háború végleges lezárását szorgalmazza.

Azonban nem történt megállapodás, nem történt aláírás. Trump elnök sajtótájékoztatója során kiemelte, hogy számára nem a gyorsaság fontos, hanem az, hogy helyesen cselekedjen; sok beszélgetés vár még a két vezetőre, hosszú folyamat lehet, mire az amerikai elnök képes meggyőzni a fiatalabb vezetőt, hogy hagyjon fel nukleáris programjával. Érkezett információ arról is, hogy az Otto Wambrier-ügyről is szó esett, azonban Kim Dzsong Un „nem volt tisztában” a bebörtönzött amerikai állampolgár fogvatartási körülményeivel. A tárgyalás során nem kerültek összetűzésbe, az álláspontjaik mellett azonban mindketten kitartottak: Kim Dzsong Un a szankciók eltörlését követelte, amelyek nem kedveznek országa gazdaságának ? így számára ez volt a legfontosabb és egyetlen kérdés.

Mivel zártkörű beszélgetést folytattak kamerák nélkül, csak a sajtótájékoztatók alapján tudunk információhoz jutni. Trump elnök úgy fogalmazott, hogy az észak-koreai vezetőnek is van egy bizonyos jövőképe, amely nem egyezik pontosan az USA-éval, de a tavalyi állapotokhoz képest már közeledett a kettő egymáshoz, és végül összeérnek majd. A tárgyalóasztaltól végül felálltak, elsétáltak ? az amerikai elnök szerint ez egy ?nagyon barátságos séta volt? ?, nem vettek részt az ünnepélyes záróebéden sem. Trump elnök hozzátette, hogy bár a csütörtöki tárgyalás nem vezetett közvetlen eredményre, hosszú távon fantasztikus sikereket érhetnek el. Újabb csúcsról nem egyeztek meg, de a tendenciák alapján várható, hogy a továbbiakban újra sor kerül találkozásra, hogy előremozdítsák a már megkezdett folyamatokat.

Noha Trump elnök akkurátusan kitart amellett, hogy semmi szükség sietségre, és érzékelhetően nem akarja túlfeszíteni a húrt az észak-koreai vezetőnél, a Stanford Egyetem legújabb kutatásai szerint Észak-Korea nem fogta vissza, egyáltalán nem állította le nukleáris programját, sőt, a becslések szerint elég hasadóanyaggal rendelkezik legalább öt további atomfegyver előállításához.

Nem kedvezett Trump elnöknek, hogy éppen a csúcstalálkozó alatt tanúskodott ellene a Kongresszus előtt korábbi ügyvédje és tanácsadója, Michael Cohen, a címlapokon ezzel olyan reklámot biztosítva számára, mely árnyékát a nukleáris leszerelés sikere kergethette volna el.

A nemzetközi reakciók változatosak: Kína Külügyminisztériumának szóvivője szerint nem lehet egy éjszaka alatt megoldani a Koreai-félsziget problémáját, Dél-Korea miniszterelnöke azonban sajnálatosnak tartotta, hogy nem jutottak megállapodásra.

Hatalmas elvárásokat támasztottak ezzel a találkozóval szemben az előző váratlan sikere következtében, és a tanácstalanság, hogy megakadni látszik a kommunikáció egy ilyen kardinális témakörben, mint a denuklearizáció, kétségeket ébreszthet mind az amerikai, mind az észak-koreai oldalon. Bár Trump elnök számít arra, hogy Kim Dzsong Un hajlandó engedni az elvárásaiból, és valóban közeledhetnek az álláspontok, ez mindenképpen egy harmadik találkozót vetítene elő, amelyről azonban nem egyeztek meg. Ugyanakkor nem vethető el az első találkozó és a diplomáciai siker eredménye sem.

Írta: Györgyi Dominika

Lektorálta: Bartók András

A visegrádi védelempolitika fejlődése

Szerző:

Fodor Márk Joszipovics

febr 26, 2019

A Visegrádi Együttműködés kialakítása

A Visegrádi Nyilatkozatot 1991. február 15-én írták alá Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország vezetői. A formáció történelmi alapja messzire nyúlik vissza: 1335-ben Róbert Károly, magyar király kezdeményezésére a cseh Luxemburgi János és a lengyel III. Kázmér uralkodók hármas találkozót tartottak a Magyar Királyság területén lévő Visegrádon. A ?regionális csúcstalálkozó? célja az volt, hogy megoldást találjanak a Bécs városa, konkrétan az árumegállító joga által okozott gazdasági kihívásra, amely súlyos hátrányokkal járt a közép-európai kereskedelem számára. Megoldásképp megállapodtak egy új kereskedelmi útvonal kijelölésében, amely megkerülte a bécsi vámot. A kereskedelmen túl több politikai, sőt katonai kérdésben is fontos döntéseket hoztak, hiszen elsimították a Lengyel Királyság és a Cseh Királyság közti ellentéteket, illetve ?kölcsönös védelmi megállapodást? kötöttek egymással. Ezekre a pozitív történelmi hagyományokra építkezve hívták életre az új együttműködést 1991-ben. Az eredetileg háromtagú regionális együttműködés 1993-ban vált a jelenleg is ismert négytagúvá, mikor Csehszlovákia felbomlott és létrejött a független Szlovák Köztársaság, amely továbbra is részt kívánt venni a közös formációban.

A magyar miniszterelnök által kezdeményezett együttműködés többek közt a partnerállamok közti biztonságpolitikai, azon belül is a katonai, azaz a védelempolitikai kapcsolatok fejlesztését tűzte ki célul. (Ennek magyar részről ki nem mondott célja az volt, hogy megakadályozza egy új kisantant létrejöttét a közép-európai hatalmi vákuumban.) A felek megállapodtak abban, hogy rendszeres találkozókat tartanak és összehangolják külpolitikájukat a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának lebontásával, valamint segítséget nyújtanak egymásnak az európai uniós, illetve a NATO integrációval kapcsolatban.

A védelempolitikai fejlődés korszakai

A védelempolitikai együttműködés fejlődését három szakaszra lehet bontani. Az első szakasz az alapító nyilatkozattól számítva 2004-ig tart, amikor minden visegrádi állam sikeresen felvételt nyert az Európai Unióba és az Észak-tlanti Szövetségbe. Ebben az időszakban a találkozók témáját az integráció(k) előkészítése és menedzselése dominálta. A második szakasz 2004-től körülbelül 2012-2013-ig tartott, mely során az újradefiniált visegrádi együttműködés elsődleges feladatának az EU közös kül- és biztonságpolitikájának, valamint a NATO transzformációnak és műveleteinek támogatását tartotta. A harmadi szakasz, melyet az aktív kezdeményezőkészség, majd pedig az önálló védelempolitikai együttműködés gondolata jellemez, a 2010-es évek elejétől számítható. A 2012-es chicagói NATO-csúcsot, és a megváltozott biztonsági környezet (arab tavasz, ukrajnai válság, migrációs válság) kialakulását követően új lendületet nyert a visegrádi védelempolitikai együttműködés, ismét rendszeressé váltak a miniszteri szintű találkozók, valamint a védelempolitikai vonatkozású csúcstalálkozók, melyek során részletes közlemények, valamint meghatározó stratégiai dokumentumok születtek.

Az első időszak: ?tetszhalott? állapot

Az Együttműködés első éveit a kevés sikerek ellenére (mint a CEFTA) inkább a kudarcok, a széthúzás és az egymással való versengés jellemezte; a közép-európai államok külön-külön lobbiztak az euroatlanti integrációjukért. Ennek oka, hogy a Visegrádi Együttműködés nem rendelkezik állandó intézményi struktúrával, ezáltal sokkal erősebben megszenvedi a részes államok politikai irányváltásait, amelyek megnehezítik az együttműködést. A kilencvenes éveket a Visegrádi Együttműködés ?tetszhalott? állapotaként jellemezzük, amely egészen az 1998-as budapesti csúcstalálkozóig tartott, ahol Csehország, Lengyelország és Magyarország megállapodott abban, hogy segítséget nyújtanak a ?97-es NATO bővítésből kimaradt Szlovákiának a lemaradásának lefaragásához, és új lendületet adnak az Együttműködésnek.

A második időszak: az euroatlanti integráció támogatása

2004-ben a formáció egy fontos választóvonalhoz érkezett, hiszen minden részes állam tagjává vált mind az Észak-atlanti Szövetségnek, mind pedig az Európai Uniónak, ezáltal pedig teljesültek az 1991-ben kitűzött célok. Szükségessé vált, hogy döntsenek az együttműködés jövőjéről; megszűntetéséről vagy új tartalommal való megtöltéséről. A 2004. május 12-ei csúcstalálkozón úgy döntöttek a visegrádi államok vezetői, hogy fenntartják a Visegrádi Együttműködés kereteit, hogy elősegítsék a régió fejlődését és érdekérvényesítő képességeit.

A 2004-től kezdődő időszakban a részes államok leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy kialakítsák a megfelelő együttműködést az Európai Unió és az Észak-atlanti Szövetség tekintetében. Önálló visegrádi védelempolitikai kezdeményezésről nem beszélhetünk. A miniszteri értekezletek és csúcstalálkozók témái legfőképpen az uniós közös kül- és biztonságpolitika, valamint a keleti bővítés voltak.

Harmadik időszak: az aktív kezdeményezés és az önálló visegrádi együttműködés időszaka

Az új időszak alapvető védelempolitikai irányvonalát az jellemezte, hogy a visegrádi országok igyekeztek meghatározni, hogy mivel tudnak hozzájárulni a NATO-képességek növeléséhez a megváltozott biztonsági környezetben. Ennek meghatározó dokumentuma a 2012. április 18-ai, a prágai védelmi miniszteri találkozón született „Responsibility for a strong NATO” nyilatkozat, melyet a 2012-es chicagói NATO-csúcs apropóján fogalmaztak meg. A nyilatkozatban a visegrádi országok kifejezték maximális támogatásukat és elhivatottságukat a 2010-es új stratégiai koncepció hármas prioritása (kollektív védelem, válságkezelés és kooperatív biztonság) iránt.

A 2013. október 14-ei budapesti csúcstalálkozó mérföldkőnek tekinthető a visegrádi országok védelempolitikai együttműködésében. A kormányfők által kiadott közös nyilatkozatban túlmennek azon, hogy a Visegrádi Négyek csupán hozzájárulnak a NATO és az Európai Unió védelmi képességeinek fejlesztéséhez, és célul tűzik ki egy saját, közös védelempolitika kidolgozását, természetesen összhangban az Észak-atlanti Szövetség és az EU törekvéseivel. A budapesti csúcstalálkozóhoz hasonló jelentőségű volt a V4 védelmi minisztereinek 2014. március 14-ei megbeszélése, ahol két, stratégiai jelentőségű dokumentumot hoztak nyilvánosságra a közös védelempolitikával kapcsolatban, melyek napjainkig meghatározzák az együttműködés törekvéseit.

Az első dokumentum a ?Long Term Vision of the Visegrad Countries on Deepening their Defence Cooperation? nevet viselte, melynek célja egy hosszútávú közös védelempolitikai stratégia megalapozása volt. A biztonsági környezet értékelése (melyet törékenynek minősítettek) után megnevezik azt a három területet, melyen szükségesnek tartják az együttműködés elmélyítését, ezek a következők:

közös képességek és a védelmi ipar fejlesztése, valamint közös beszerzések;
többnemzeti alakulatok létrehozása;
közös oktatások, képzések és gyakorlatok.

A második dokumentum, amely a ?Framework for Enhanced Visegrad Defence Planning Cooperation? nevet viselte, a hatékonyabb védelempolitikai gazdálkodásról szólt. Miután bizonyos katonai képességek fejlesztése és fenntartása rendkívül magas költségekkel jár, ezért feladatul tűzték ki, hogy kialakítsanak egy olyan keretrendszert, amely lehetőséget biztosít azon területek felkutatására, amelyeken megvalósulhatnak a közös védelempolitikai beszerzések és fejlesztések. A gyakorlati megvalósítás elemeiként a következőket határozták meg:

a források együttes biztosítása a visegrádi államok által;
közös beszerzések végrehajtása;
önálló kutatás-fejlesztés kialakítása a visegrádi együttműködésen belül.

Sikerek és kudarcok

Ha megvizsgáljuk az első dokumentumban megjelölt területeket, akkor egyaránt találhatunk sikereket és kudarcokat is. Sikeresnek tekinthető a többnemzeti alakulatok létrehozására való törekvés, hiszen 2019 nyarán másodjára kerül felállításra a V4 harccsoport, továbbá létrehoztak egy közös ABVR zászlóaljat. A közös oktatások és képzések szempontjából meg kell említeni a visegrádi országok területén található NATO Kiválósági Központokat (5), valamint a 2018-ban aláírt együttműködési megállapodást az államok védelmi felsőoktatási intézményei között.

Látható, hogy a többnemzeti alakulatok, valamint a közös képzések területén vannak sikerek és részeredmények az együttműködést tekintve. Sajnos, azonban a közös beszerzések és kutatás-fejlesztés kapcsán (melyek a szorosabb védelmi integráció irányába mutatnának) a törekvések ellenére inkább a kudarcok jellemzik a visegrádi államokat. A közös beszerzések területén számos próbálkozás történt. A kilencvenes években felmerült, hogy azonos modellekre cseréljék a volt szovjet vadászgép-flottákat, azonban ez meghiúsult. A lengyelek amerikai, a magyarok és a csehek svéd eszközöket vásároltak, míg a szlovákok megtartották a szovjet haditechnikát. Gondolkodtak egy közös, új generációs páncélozott harcjármű beszerzésében, sőt, közös modernizálásban is a T-72 harckocsikat illetően, de ezek sem valósultak meg. 2002. május 30-án hivatalosan is megállapodtak, hogy közösen hajtják végre a Mi-24 helikopterek felújítását, de ez szintén nem valósult meg. 2014-ben egy közös radarfejlesztési programot jelentettek be, amely az ígéretes indulás ellenére, végül a csehek kiszállása okán, nem valósult meg. Voltak még kisebb projektek a személyi felszerelések, a lőszergyártás összehangolása, valamint a vezetési, hírszerzési és felderítési (C4ISR) képességek terén, azonban ezek sem valósultak meg.

Értékelés

Az eredmények és a visegrádi nyilatkozat aláírása óta eltelt idő függvényében könnyedén fogalmazódhat meg bennünk negatív vélemény a védelempolitikai együttműködéssel kapcsolatban, hiszen relatív kevés sikert tud felmutatni a Visegrádi Együttműködés ebben a tekintetben. A teljes képhez azonban figyelembe kell vennünk a kooperációt gátló tényezőket is, melyből számtalan akad.

A V4 fejlődésének kulcsszava az egyensúly. A részes államok történelmét és jelenét is számos vitás pont terheli, gondoljunk csak a határon túli kisebbségek helyzetére vagy az Oroszországhoz fűződő különböző álláspontokra. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a gazdasági erőforrások és képességek aszimmetriáját. Ebben a kontextusban értelmezve a V4 akár sikeresnek is tekinthető, hiszen az érdekellentétek és a sérelmek ellenére már több mint két évtizede jelent biztos pontot a négy közép-európai ország kapcsolatában.

Egy elhamarkodott mélyítés az együttműködésben azonban felborítaná ezt a kényes politikai egyensúlyt, és az egyik részes tagállam akár bojkottba forduló ellenkezése ismételten ?tetszhalott? állapotba juttathatná az együttműködést. Nagyon fontos ezért, hogy minden lépésnél, melyet az intézményesítés vagy az együttműködés mélyítése kapcsán tesznek az államok, tekintettel legyenek a konszenzusra való törekvésre és ezáltal a folyamatok időigényességére. Ezen szempontok figyelembe vételével kell véleményt alkotnunk a védelempolitikai együttműködés mértékével és minőségével kapcsolatban.

A Sárkány és kincsei ? ritkaföldfémek

Szerző:

Edl András

febr 21, 2019

A mai csúcstechnológia egyik elengedhetetlen nyersanyaga a ritkaföldfémek gyűjtőfogalom alatt is ismert 17 elem. Kína jelenleg az egyik vezető kitermelője ezen fémeknek, s az utóbbi években számtalan hír felröppent arról, hogy Kína a termelési kvóták változtatásának segítségével nagy hatással van az árakra, illetve egyes iparágak termelési kapacitására. De pontosan mik ezek a fémek, és hogyan használja Kína őket eszközként? Milyen módon befolyásolhatják ezek az USA és Kína közötti, jelenleg épp egy csendes időszakban lévő kereskedelmi versengést?

A ritkaföldfémek (angolul: rare earth elements ? REE) tulajdonképpen nem is annyira ritkák. A lantanoidák csoportjába tartozó 15 elem a lantán (La), cérium (Ce), prazeodímium (Pr), neodímium (Nd), prométium (Pm), szamárium (Sm), európium (Eu), gadolínium (Gd), terbium (Tb), diszprózium (Dy), holmium (Ho), erbium (Er), túlium (Tm), itterbium (Yb), és lutécium (Lu). A legtöbb szakember ezekhez még hozzáteszi a szkadiumot (Sc) és az ittriumot (Y) is. Ez az átlagember számára nem sokat mond, keveset tud ezekről az elemekről és tulajdonságaikról, hiába vesznek körül minket akár mindennapi használati tárgyainkban is. Elnevezésük kicsit félrevezető lehet, mert mindegyik gyakoribb az ezüstnél és kettő még a réznél is (lantán és cérium). De geokémiai tulajdonságaiknál fogva ritkán jelennek meg olyan koncentrációban, ami kitermelésre érdemes. Emellett a legtöbbször együtt fordulnak elő, mivel tulajdonságaik nagyon hasonlóak (kivétel a szkandium), sokszor keverten jelennek meg és tiszta formában nehezen előállíthatóak.

A legnagyobb készletekkel rendelkező ország sokáig Kína, Oroszország, USA, Ausztrália, és India volt, de kisebb lelőhelyek voltak ismertek Kanadában, Malajziában, Grönlandon, Vietnamban, stb. De ehhez hozzá kell tenni, hogy a lelőhelyek feltárása közel sem tekinthető lezárt folyamatnak, számos területen alig végeztek ilyen felméréseket. Kína 2009-ig viszonylag alacsonyan tartotta az árakat, így más területek, például a kaliforniai Mountain Pass nem tudott ezzel versenyezni, így Kína igen gyorsan csaknem kizárólagos szállítója lett eme nyersanyagoknak.

A ritkaföldfémek sajnos nem helyettesíthetőek, így a szállításuk akadozása komoly zavarokat, vagy akár egyenesen a termelés leállását is okozhatja egyes ágazatokban. A teljesség igénye nélkül elmondhatjuk, hogy a gépkocsigyártásban, az olajiparban, a magas hőmérsékletnek és oxidációnak ellenálló fémötvözetek előállításában, lézerek, optikai berendezések, adattárolók vagy nagy pontosságú diagnosztikai eljárások során (pl. MRI, PET), mágnes-, üveg- és kerámiagyártásban, akkumulátorokban, világítástechnikában (pl. a LED-ek), illetve a távközlési iparban egyaránt alkalmazzák őket. Ebből látható stratégiai jelentőségük.

Mi történik akkor, ha ezek az anyagok szűkösen állnak rendelkezésre? A továbbgyűrűző hatások szinte kimeríthetetlenek, itt most két hatásról ejthetünk szót. Amikor valami létfontosságú hiánya beindítja a takarékoskodást és az innovációt, hogyan lehetne azt saját részről előállítani, illetve helyettesíteni? Az Egyesült Államok például, észlelve saját kiszolgáltatottságát, már 2013-ban felállított egy kutatócsoportot, amelynek feladata a ritkaföldfém-hiány megoldása, különösen az energetika szempontjából (Kalantzakos 77. o.). Ez lenne az első hatás. A második azonban éppen az, amely a hiányból adódó lassulás. Ezen anyagok elengedhetetlenek a megújuló energiaforrások előállításában, például a napelemek gyártásban, vagy a szélturbinák előállításában. Így az innováció hosszútávon meghozza majd hatását, de más területeken visszaveti a fejlődést.

Különösen érdekessé válik a történet, ha megvizsgáljuk, milyen mértékben befolyásolja ez az Egyesült Államok és Kína viszonyát. Mint az köztudott, a két nagyhatalom feszültsége egy fokozott kereskedelmi versenyhez, drámaibb megfogalmazásban ?kereskedelmi háborúhoz? vezetett. Az egymásnak feszülő érdekek és az érvényesítésükre felhasznált erők kétségkívül jelentősek, a kivetett vámok összege is számottevő, de pontosabb lehet az alacsony intenzitású konfliktus megnevezést is használni, hogy a távolságot a ?háború? és e között szem előtt tudjuk tartani.

Az érvényben lévő, eddig kivetett vámok alapján az Egyesült Államok mintegy 267 milliárd dolláros vámot vetett ki, míg Kína a maga részéről 110 milliárdos értéket szabott meg.

Fontos kiemelni, ez nem csak pénz, hiszen Kína éppen összetett társadalmi, gazdasági változásokon megy keresztül, és ezek a veszteségek homokszemekként jelenhetnek meg a gépezetben. Jelenleg ez az erőpróba egy csendesebb szakaszában van, azonban a felek közötti megállapodás, amit 2018 decemberében kötöttek egy ?fegyverszünetről?, március 1-jén le fog járni, és akkor ismét megindulhat a védővámok kivetése, a bonyolult manőverezés. Köztudott, hogy a kereskedelmi kapcsolatok minősége, és az amerikai és kínai gazdaság szoros összefonódása a katonai konfliktus megakadályozásának egyik fő oka. Ha a két ország gazdasága egyre inkább széttartó irányba fejlődik, más erőforrások és piacok felé nyitva csökkenti a riválisától való függést, így az növelheti a katonai konfliktus esélyét is.

A források diverzifikációja ellenére Kína még mindig a világ összetermelésének több mint 90%-át adja. A kereskedelmi vetélkedés végkimenetele egyelőre bizonytalan. Mindkét állam számtalan olyan jelet küld, amely a tárgyalások folytatását jelzi, majd a következő fordulóban azok zátonyra futását sejthetjük. A legutóbbi ilyen csavar Trump bejelentése volt, miszerint mégsem találkozik Xi Jinping-gel a március 1-jei határidő előtt, pedig ezt január 31-én még szorgalmazta. Mi történik a ritkaföldfémek területén? Kína a kitermelt mennyiségből sokat saját használatra tart vissza. Emellett az amerikai kormányzat ezen nyersanyagokra is vámokat vetett ki, ez tovább növeli a beszerzés nehézségeit. Ám a várakozásokkal ellentétben ez megnehezítette az egyetlen amerikai bánya, a Mountain Pass üzemeltetését, ugyanis a korábban a kitermelt ércet Kínába szállították, hogy ott nyerjék ki belőle a fémeket, de így megnövekedtek a költségeik. A kínai fél ugyanúgy vámokat vethet ki, mint ahogy azt megtette Japánnal 2010-ben. Az ügy érdekessége az volt, hogy a piacok hamar reagáltak és a kínai lépés nem sikerült olyan hatékonyra, mint remélték.

A kutatás új lelőhelyek után tovább folyik, és a hírek szerint éppen Japán fedezett fel egy hatalmas készletet a csendes-óceáni Minami-Torishima szigetét körülvevő iszapban. Természetesen, ennek kitermelése nagy kihívás lesz, de ha sikerül, nagyban ellensúlyozhatja a kínaiak túlsúlyát ezen a területen. Bárhogy is, de ezen a téren is érdekes éveknek nézünk elébe.

Nyomtatott források:
Sophia Kalantzakos: Kína és a ritkaföldfémek geopolitikája.Budapest: Pallas Athéné Könykiadó, 2018.

Mindanao: újabb lépés az autonómia felé

Szerző:

Barabás Dóra

febr 18, 2019

2019. január 21-én népszavazást tartottak a Fülöp-szigetek déli részén található Mindanaón. Az ország második legnagyobb szigetén a referendum tárgya egy jelentős muszlim lakossággal rendelkező terület autonómiája volt. Az itt élő iszlám vallást követő népesség évtizedek óta harcot folytat a többségében katolikusok által lakott Fülöp-szigetektől való elszakadásért.

A konfliktus nagyon hosszú történelmi gyökerekre tekint vissza. A 14. századtól, tehát jóval a spanyol gyarmatosítás kezdete előttől élnek Mindanao szigetén muzulmánok. Az amerikaiak 20. század végi érkezését, majd az önálló Fülöp-szigetek létrejöttét követően azonban megindult a keresztények betelepülése az ország többi részéről Mindanaóra, az itteni termőföldek kihasználása céljából. A folyamat következtében a muszlimok az 1960-as évekre kisebbségbe kerültek a katolikusokhoz képest. A feszültségek fokozatosan nőttek, és 1969-ben fegyveres összecsapások kezdődtek a kormányerők és a felkelők között.

A következő évtizedekben többször is próbálkoztak a felek a konfliktus tárgyalásos rendezésével. A januári népszavazás is ennek a hosszú folyamatnak a részeként került megrendezésre. 2014-ben ugyanis a lázadók és a központi kormány kompromisszumot kötöttek, melynek értelmében előbbiek lemondanak szeparatista elképzeléseikről a nagyobb önállóságért cserébe.

A szavazáson 1,74 millió fő adta le voksát, ami közel 88%-os részvételi arányt jelent. A szavazók túlnyomó többsége, 85%-a az autonómiát választotta. Ez az eredmény lehetővé teszi a békefolyamat további mélyítését, ugyanis a kormány és a szeparatisták egyezségének értelmében 3 év átmeneti időszakot követően a helyi lakosság saját törvényhozást választ majd, amely pedig létrehozza a terület különálló végrehajtási rendszerét. A központi kormányzat irányítása alatt marad azonban a biztonság- és védelempolitika, valamint a külügy és a monetáris rendszer irányítása is.

A terrorizmus Mindanaón

A fegyveres összecsapások a kormány és a felkelők között ugyan már lezárultak, de a terület továbbra sem békés. Az Iszlám Állam és több szélsőséges terrorszervezet is aktív a térségben, és időről időre merényletekkel hívják fel magukra a figyelmet. Január 27-én történt a legfrissebb támadás, amelyben robbantások következtében 27 ember vesztette életét és 70-nél is többen megsérültek. A terrorcselekményre egy katolikus templom közelében került sor Mindanao Sulu nevű provinciájában.

Egy másik esemény, mely szintén jelzi a szélsőséges szervezetek itteni aktvitása által okozott problémát, hogy 2018 decemberében Rodrigo Duterte elnök a 2017 májusa óta fennálló szükségállapot meghosszabbítását kezdeményezte abból a célból, hogy az ilyen helyzetben hatalmat gyakorló katonai vezetés meggátolhassa a terrorista csoportok újraszerveződését. A javaslatot a törvényhozás jóváhagyta.

A szükségállapot kihirdetésére is az Iszlám Állam tevékenysége miatt került sor. 2017 májusában ugyanis a legnagyobb muzulmán többségű városban, Marawiban fegyveres összecsapások törtek ki, amikor katonák le akarták tartóztatni egy, az ISIS-hoz köthető terrorista csoport vezetőjét. A kormányerők és a szélsőségesek közötti harcok 5 hónapig húzódtak; ezalatt 1000-nél is többen vesztették életüket, illetve 300 ezer ember kényszerült lakhelye elhagyására. Az összecsapások tehát nagy humanitárius problémát okoztak, a város újjáépítése várhatóan évekig elhúzódik majd.

Látható tehát, hogy nagy kihívást jelent Mindanao szigetén jelenleg a terrorizmus elleni küzdelem. A szavazás eredményeképpen létrejövő muszlim mindanaói Bangsamoro Autonóm Régió gyakorlati működésének megvalósulása ugyan még bizonytalan, de a széles körű támogatottság mindenképpen pozitív a térség békés jövőjére nézve.

Itt a vita vége: az államnév Észak-Macedónia

Szerző:

Ármás Julianna

febr 18, 2019

Január 25-én a görög parlament is ratifikálta a görög?macedón névvita lezárására kötött Preszpa-megállapodást (a névvita történelmi előzményeiről és a megállapodáshoz vezető útról itt olvashatnak). Ezzel véget ért a majdnem 30 éve húzódó névvita, a nyugat-balkáni vitatott nevű állam hivatalosan Észak-Macedónia lett, és az egyezmény értelmében megkezdődhet a macedón euroatlanti integráció, melyet eddig a görög fél blokkolt.

Ratifikációs nehézségek mindkét oldalon

Habár a Preszpa-megállapodást 2018. június 17-én kötötte meg Macedónia és Görögország, a névvita lezárásához szükséges volt azt mindkét ország parlamentjének ratifikálni, illetve Macedóniában a szükséges alkotmánymódosítások előtt még népszavazást is tartottak.

A macedón parlament január 11-én szavazta meg az ország átnevezéséhez szükséges négy alkotmánymódosítást; a 120 fős macedón parlamentből 81 képviselő támogatta így szavazatával a névvita lezárását. Ahhoz, hogy hivatalosan is Észak-Macedóniának hívhassák az országot, kétharmados többséget kellett a kormányon lévő Szociáldemokrata Uniónak (SDSM) biztosítani; ellenzéki képviselők támogatását is meg kellett nyerni a kormánykoalíció 71 képviselője mellé. A jobboldali korábbi kormánypárt, a VRMO-DPMNE (Belső Macedón Forradalmi Szervezet ? Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) bojkottálta a január 11-i szavazást, így fejezve ki helytelenítő álláspontját a Preszpa-megállapodással kapcsolatban.

A VRMO magatartása nem meglepő, először tavaly nyáron akasztotta meg a névvita lezárásához vezető utat a VRMO-tag köztársasági elnök, Gjorge Ivanov azzal, hogy nem írta alá a parlament által elfogadott megállapodást. Másodszorra azonban már nem tudta gyakorolni elnöki vétóját Ivanov, hiszen a Preszpa-egyezményt másodszor is abszolút többséggel szavazta meg a macedón parlament. A VRMO ellenállása ezután a szeptember 30-án, a megállapodásról tartott népszavazáson mutatkozott meg, akkor a szavazástól való távolmaradásra szólították fel a lakosságot, hogy érvénytelen legyen a referendum. Végül valóban, a szükséges 50%-os részvételi arányhoz képest csak a lakosság 37%-a ment el szavazni; ám az egyezményt támogató voksok aránya kiemelkedő, 91% volt. Ekkor Zoran Zaev, az egyezményt megkötő macedón miniszterelnök azt mondta, ha a parlamentben nem tudnak kétharmados többséget biztosítani a szükséges alkotmánymódosításokhoz, új választások kiírását fogja kezdeményezni.

A tavaly szeptemberi népszavazáson a választópolgárok az alábbi kérdésre adhatták le igen/nem voksukat: „Are you in favour of European Union and NATO membership by accepting the agreement between the Republic of Macedonia and the Republic of Greece?”
A kérdést a VRMO manipulatívnak nevezte, és ellenezte, hogy a névvita lezárásáról szóló egyezményt összekötik az ország integrációs törekvéseivel. Az SDSM erre úgy reagált, hogy a Preszpa-egyezmény nélkül Macedónia nem indulhatna el a fejlődést hozó euroatlanti integráció útján.

Az egyezmény életbe lépéséhez szükséges utolsó állomás a görög parlament ratifikációja volt. Nemcsak a heves utcai tüntetések jelezték a még mindig tartó görög ellenérzéseket az egyezményt illetően, de az Alekszisz Cipras, görög miniszterelnök személyéről szóló január 16-i bizalmi szavazás is. A szavazást maga Ciprasz kezdeményezte, miután a baloldali, kormányon lévő Sziriza koalíciós partnere, a jobboldali ANEL párt kilépett a kormányból, kifejezve a névvita rendezésére kötött egyezmény helytelenségét. A 300 fős görög parlamentből végül 151 képviselő szavazott bizalmat Ciprasznak; a Sziriza 145 képviselője mellett a távozó ANEL párt és független képviselők támogatásával. Ciprasz úgy nyilatkozott, hogy a parlament a ?stabilitásnak szavazott bizalmat?. Ezt követte a három napig tartó parlamenti vita, melynek végén 153 képviselő szavazott a Preszpa-egyezmény ratifikálása mellett; a macedón névváltoztatásra válaszul így Görögország nem fogja tovább blokkolni Észak-Macedónia euroatlanti integrációját.

Gyors lépések az euroatlanti integráció felé

A névváltoztatásra válaszul a NATO február 6-án már alá is írta Észak-Macedóniával a csatlakozási jegyzőkönyvet. Az eseményre a brüsszeli NATO Központban került sor a Szövetség 29 tagjának állandó képviselői, illetve a macedón külügyminiszter, Nikola Dimitrov jelenlétében. A csatlakozási folyamat következő állomása, hogy a szövetséges tagállamok parlamentjei ratifikálják az aláírt jegyzőkönyvet. Amint ez mind a 29 tagállam nemzeti parlamentjében megtörtént, Észak-Macedónia hivatalosan is a Szövetség 30. tagja lesz.

Görögország és Szlovénia parlamentje elsőként már ratifikálta is a csatlakozási jegyzőkönyvet; a gyors lépéseknek köszönhetően Észak-Macedónia már 2020-ra NATO-tagállam lehet. Elköteleződésük kifejezésére február 12-én NATO zászlót vontak fel Szkopjéban, a kormány épülete előtt.

Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő ? 2018. december és 2019. január

Szerző:

BSZK

febr 11, 2019

Észak-Afrika

Feszültség az algériai?tunéziai határon

Újra megnyitották az Algéria és Tunézia közötti határátkelőt a tunéziai Bouchebka városánál december 18-án. A határátkelő lezárására december 16-án került sor, miután zavargások törtek ki, melyek során felháborodott tunéziaiak kövekkel támadtak az algériai határőrségre, valamint blokkolták az áthaladó kamionforgalmat. Azt követően szabadultak el az indulatok, hogy az algériai hatóságok letartóztattak két tunéziai állampolgárt, mituán azok megfelelő iratok hiányában kíséreltek meg belépni Algériába.

Bolton kritikája

John Bolton, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója a Heritage Foundationnak fejtette ki a nyugat-szaharai konfliktus megoldatlanságával kapcsolatos elégedetlenségét. Bolton kiemelte azzal kapcsolatos problémáját, hogy a konfliktusban érdekelt felek 27 év alatt sem tudtak közelebb jutni a szembenállás lezárásához. A nemzetbiztonsági tanácsadó kommentárjában éles kritikát fogalmazott meg az ENSZ békefenntartó misszióinak hatékonyságával kapcsolatban, valamint kifejtette, hogy Washington nyomást fog gyakorolni a Biztonsági Tanács tagjaira, hogy a hagyományos 1 éves periódusról 6 hónapra csökkentsék a nyugat-szaharai misszió mandátumát. Bolton kritikáját egy nappal a konfliktusban érdekelt felek részvételével lezajlott, ám jelentős előrelépést nem hozó genfi találkozót követően fejtette ki.

Lavrov Marokkóban

VI. Mohammed, Marokkó királya fogadta az Oroszországi Föderáció külügyminiszterét, Szergej Lavrovot. Az orosz külügyér hivatalos marokkói látogatása várhatóan új lendületet ad a két ország közötti kapcsolatoknak. Az esemény tiszteletére a Királyi Hivatal közleményt adott ki, amelyben kifejtették, hogy az orosz külügyminiszter látogatása annak a két ország közötti mélyreható stratégia partnerségnek a része, amely az uralkodó 2016-os moszkvai látogatását követően kezdődött. A két ország közötti egyre jobb kapcsolat lehetőséget teremt arra is, hogy Rabat és Moszkva minél jobban megerősítse a politikai és gazdasági kapcsolatokat. A marokkói uralkodó hivatalos látogatásra hívta Marokkóba Vlagyimir Putyin, orosz államfőt is.

Algéria elnökválasztás előtt

Abd el-Azíz Buteflika, algériai elnök 2019. április 18-ra írta ki az elnökválasztás időpontját. Az algériai Belügyminisztérium közleménye szerint január 22-ig 32 fő jelezte indulási szándékát az elnöki címért folytatott küzdelemben. A 81 éves, 2013-as agyvérzése óta kerekesszékbe kényszerült Buteflika szándékai még egyenlőre ismeretlenek. Bár az 1999 óta hatalmon lévő Buteflika egyelőre még nem jelezte azon szándékát, hogy újra induljon az elnöki cím megszerzéséért. Az elnöknek (és mindenkinek, aki indulni szeretne az elnöki posztért) március 4-ig van lehetősége arra, hogy jelezze indulási szándékát.

Macron az emberi jogok fontosságára hívta fel al-Szíszí figyelmét

Kairóban fogadta Abdel Fattah al-Szíszí, egyiptomi elnök francia kollégáját, Emmanuel Macront. Az államfői találkozón a francia köztársasági elnök az emberi jogok fontosságára hívta fel al-Szíszí figyelmét. A két vezető harminc üzlet aláírásáról állapodott meg Franciaország és Egyiptom között; összesen több száz millió dollár értékben, és ennek során ragadta meg a lehetőséget Macron, hogy a sajtótájékoztatón kifejtse véleményét az egyiptomi kormányzatról. ?A stabilitás és tartós béke megtalálható az egyén méltóságának és a jogrendnek a tisztelete mellett. Továbbá a stabilitás keresése nem társítható az emberi jogok megkérdőjelezésével.?

A szudáni hadsereg számára nem opció az állam bukása

A szudáni hadsereg vezetője, Kamal Abdul Maarouf szerint az Omar al-Bashir ellen folyó zavargások és tüntetések az állam létét veszélyeztetik. A tüntetők egy része a tüntetők támogatását, és a Bashir-rendszer elleni harc együttes folytatást kérik a hadseregtől. A szudáni vezérkari főnök, Maarouf tábornok ugyanakkor kijelentette: ?A fegyveres erők nem engedik a szudáni államot elbukni vagy az ismeretlenbe csúszni.? A tüntetéseket az áremelkedések és a készpénzhiány váltotta ki, de gyorsan a Bashir-rendszer elleni demonstrációkká nőtték ki magukat.

Támadás a líbiai Külügyminisztérium ellen

December 26-án öngyilkos merénylettel összekötött támadást hajtottak végre fegyveresek a líbiai Külügyminisztérium Tripoliban található épülete ellen. A támadás első szakaszában fegyveresek hatoltak be a minisztérium épületébe, a második szakaszban pedig az épület közvetlen közelében hajtottak végre pokolgépes támadást. A hatósági közlemény szerint legalább három ember életét vesztette, és további tíz pedig megsérült a támadás folyamán. A támadásért az Iszlám Állam vállalta a felelősséget.

Újabb harcok Tripoliban

Négy hónapos ?nyugalmat? követően január 16-án kiújultak a harcok a Tripolit irányításuk alatt tartó milíciák között. A város feletti ellenőrzés újraosztásáért folyó vetélkedés tavaly szeptemberben odáig fajult, hogy a líbiai főváros majdnem egy hónapon keresztül a milíciák közötti összecsapások helyszínévé vált. Végül az ENSZ líbiai missziójának (UNSMIL) segítségével szeptember végére sikerült a szembenálló felekkel elfogadtatni a tűzszüneti megállapodást. A január közepén kirobbant harcok többek között a tavaly megkötött tűzszüneti megállapodás felbomlásával fenyegetnek. Mind az ENSZ líbiai missziója, mind pedig a hivatalos líbiai kormány elítélte az eseményeket, és az egyezmény betartására szólítja fel a feleket. Az összecsapásokban legalább két ember életét vesztette.

Szíriai polgárháború

A szíriai ellenzék utolsó fellegvára

A török hadügyminiszter, Hulusi Akar még december 19-én arról számolt be, hogy a török hadsereg készen áll kiszorítani Szíriai észak-nyugati tartományaiból a kurd autonómia hadseregének számító SDF-et (Syrian Democratic Forces). Ezzel szemben január 28-án az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov azt nyilatkozta, hogy a HTSh (a Levanti Felszabadító Tanács arab akronímja), vagyis az Al-Kaida szíriai nyúlványának előrehaladása ? az egyébként török befolyás alatt álló észak-nyugati tartományokban ? összeegyeztethetetlen az Asztanában megkötött orosz?török egyezménnyel, miszerint Ankara felelősséget vállal a terrorista csoportok felszámolására, hogy ezzel párhuzamban fegyvermentes övezet jöhessen létre közös felügyelettel.

Az amerikai kivonulás mellett a terrorszervezet előrenyomulása bizonytalanná tette részben az SDF, részben az utolsó megmaradt ellenzéki terület sorsát. Míg Ankara a kurdok elleni hadművelet árnyéka alatt teret adott a szélsőséges iszlamista csoportok terjeszkedésének, addig Moszkva és Damaszkusz a terrorista csoportok fenyegetése által jutottak újabb jogosultsághoz egy esetleges offenzívát illetően. Ezzel esélyessé vált, hogy Idlíb tartomány a közeljövőben visszakerül a kormányerők felügyelete alá, az orosz hadsereg támogatásával. Az amerikai szerepvállalás megszűnésével párhuzamban új dimenziókat kapott nemcsak az orosz nagyhatalom, de a török, iráni és szaúdi regionális hatalmak befolyása is.

Az amerikai hadsereg kivonulása Szíriából

Donald Trump, amerikai elnök 2018 decemberében a Szíriában állomásozó csapatok gyors, majd lassú kivonásáról egyeztetett Recep Tayyip Erdogan, török elnökkel. Az Egyesült Államok döntését az elnök azzal magyarázta, hogy az észak-szíriai terrorista szervezeteket (Iszlám Állam) részben legyőzték, ezért nincs szükség a nagyhatalom jelenlétére ? döntésével egyik párt sem értett egyet, James Mattis, védelmi miniszter lemondott. Recep Tayyip Erdogan, török államfő előzetesen megköszönte Washingtonnak a régióban tett erőfeszítéseit. Ugyanakkor az Egyesült Államok kifejezte, hogy a kurdok elleni török támadás gazdasági szankciókat vonhat maga után. Washington a feszültség csökkentése érdekében egy 30 kilométeres ütközőzóna létrehozását javasolt a felek között. Az USA mellett az európai nagyhatalmak is arra figyelmeztették Törökországot, hogy a kurdok elleni egyoldalú offenzíva a térség destabilizációjához vezethet.

Tovább folytatódik Dzsamál Hasogdzsi ügye

A török főügyészség a december eleji elfogatóparancs kiadása után Szaúd-Arábiát a nyomozás eredményeinek nyilvánosságra hozatalára kérte fel. Az nemzetközi közösség közbenjárásával Agnes Callamard, az ENSZ diplomatája Törökországba utazott, melynek kapcsán a törökök a kitervelt gyilkosság felelősének kézre kerülését remélik.

Palesztin?izraeli konfliktus

Izrael jövőjének trilemmája

Az izraeli telepek növekvő száma hosszabb távon egy igen nehéz döntés elé sodorja az ország vezetését, amely alapvetően meghatározza az állam jövőbeli arculatát is. A problémát az jelenti, hogy a palesztin lakosságszám meghaladta a zsidó lakosságszámot, amelynek következtében Izrael nem maradhat meg zsidó és demokratikus államnak, miközben az egész Szentföldet az ellenőrzése alatt tartja. A zsidó jellegből, a demokráciából és a megszállt területek ellenőrzéséből álló trilemmában szimultán csupán két tényező tud megvalósulni, amelynek következtében három különféle forgatókönyv áll rendelkezésünkre.

Hamarosan befejeződik a Gázai övezetnél épülő izraeli tengeri határkerítés építése

A tengerszint feletti, hat méter magas, 200 méter hosszú és víz alatti szenzorokkal felszerelt kerítés építése a 2014-es Izrael és Hamasz között lezajlott háború következtében kezdődött, amikor a háború alatt egy Hamasz-kommandó csónakkal kelt át Izrael területére egy akciót végrehajtani. Ezzel egy időben egy új, 65 km hosszú, föld feletti és alatti szárazföldi kerítés építési munkálatai is megkezdődtek az övezet határán, amely előreláthatólag az év végére készül el.

Nem újítja meg a Hebronban állomásozó ideiglenes nemzetközi megfigyelő misszió (TIPH) mandátumát Benjamin Netanyahu

Az izraeli miniszterelnök döntését azzal indokolta, hogy nem engedi egy olyan nemzetközi erő további működését, amely Izrael érdekei ellen tevékenykedik. A missziót jelenlegi formájában 1997-ben, az izraeliek és palesztinok közötti megállapodás részeként telepítették Hebronba azzal a céllal, hogy felügyelje a palesztin lakosság jogérvényesülését, illetve dokumentálja az esetleges jogsértéseket.

2018 legmeghatározóbb eseményei a palesztin területeken

Az Al Jazeera összesítésében többek között a Gázai övezetben zajló ?Visszatérés Menetéről?, a Nakba 70. évfordulójáról, Benjamin Netanyahu ománi látogatásáról, valamint az Egyesült Államok izraeli nagykövetségének Jeruzsálembe helyezéséről (a témában megjelent korábbi cikkünk ide kattintva olvasható) olvashatnak rövid összefoglalót.

Lemondott a Palesztin Hatóság miniszterelnöke, Rami Hamdallah

A miniszterelnök lemondására azután került sor, hogy a Palesztin Hatóság elnöke, Mahmoud Abbas bejelentette egy új kormány létrehozásának szándékát. Habár állítása szerint az új vezetés hatálya kiterjed majd a Gázai övezetre is, azonban a kormányalakításban csupán a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) tagszervezetei vehetnek részt, így az övezetet uraló Hamaszt, illetve a területen jelentős erőt képviselő Iszlám Dzsihádot kizárta a kormányalakításból, amely döntéssel lényegében a jelenleg is fennálló párhuzamos politikai vezetést konzerválja. Tovább csökkenti az alakuló kormány legitimitását, hogy a PFSZ több tagszervezete is jelezte, hogy nem kíván részt venni a folyamatban. Az új palesztin vezetés felállításának célja valószínűleg a Fatah hatalmának megszilárdítása, a Hamasz jelentős megerősödése, illetve Mahmoud Abbas támogatottságának folyamatos csökkenése lehet, melyet a Palestinian Centre for Policy and Survey Research (PCPSR) decemberi közvéleménykutatása mutatott ki.

Libanon

Véget ért az ?Északi Pajzs Művelet?

A december 3-án indult izraeli művelet célja a Libanonból Izrael területére behatoló Hezbollah-alagutak feltárása és hatástalanítása volt. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) jelentése szerint a művelet keretében összesen hat ilyen határon átnyúló, a 2006-os háború lezárásaként elfogadott tűzszüneti feltételeket sértő alagutat sikerült megsemmisíteniük. Válaszul a Hezbollah vezetője, Hassan Nasrallah a Mayadeen TV-nek adott interjújában csodálkozásának adott hangot, hogy az IDF csupán most bukkant az alagutakra, mert állítása szerint egyikük már 13 éve épült. Továbbá kijelentette, hogy az alagutakat képesek újra felépíteni, illetve ha szükséges, alagutak nélkül is be tudnak hatolni Izrael északi részére.

A választások után nyolc hónappal felállt az új kormány Libanonban

Több mint nyolc hónappal a májusi választások után alakult meg az új libanoni kormány. A kormányalakítás nehézségét az ország konfesszionális rendszere adja, amelyben az egyes miniszteri tisztségek betöltésének alapfeltétele egy-egy meghatározott vallási felekezethez való tartozás. (A libanoni választási rendszerről szóló korábbi cikkünket ide kattintva olvashatják.) A kinevezéseknél így a politikai hovatartozás mellett egy újabb dimenziót is számításba kell venni. A politikai döntésképtelenség a rendszer velejárója, amelyre jó példa, hogy a jelenlegi államfő megválasztása két és fél évbe, a választások kiírása kilenc évbe, míg a költségvetés elfogadása tizenkét évbe telt. Az ország gyenge gazdasági teljesítménye és a politikai instabilitás okozta bizonytalanság komoly társadalmi következményekkel is jár; 2017-óta jelentősen nőtt az öngyilkosságok száma. Libanonban a statisztikák szerint átlagosan hatóránként követnek el öngyilkossági kísérletet, amelyekből minden tizedik sikeres.

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Felde Bence (Szíria), Ibrahim Imre (Szíria), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Shadeh Fadi (palesztin?izraeli konfliktus és Libanon), Szabó Orsolya Réka (Észak-Afrika).

EU hírfigyelő ? 2019. január

Szerző:

BSZK

febr 5, 2019

Brexit

A január 11-i ülésén a Tanács elfogadta a határozattervezetet, mely a kilépésről rendelkező megállapodás megkötéséről szól. Ezt az Európai Parlament számára is továbbítani fogja. Ezenkívül az Európai Tanács jóváhagyta a megállapodás aláírásáról szóló határozatot, valamint az Egyesült Királyság az EURATOM-ból és az EU-ból való kilépéséről szóló megállapodás aláírásáról is döntöttek.

2019. január 14-én rendkívül fontos levélváltásra került sor Theresa May, Jean-Claude Juncker és Donald Tusk között. Az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnökei levelükben kifejtették, az Egyesült Királyság parlamentjének érdemi szavazását követően készen állnak majd a kilépésről rendelkező megállapodás aláírására. Ezt követően sor kerülhet ? az Unió elhagyását követő ? brit?EU kapcsolatok kialakításának előkészítésére annak érdekében, hogy a kilépés után a tárgyalásokat minél hamarabb elkezdhessék.

Theresa May válaszában leírta: „A kihívások és lehetőségek, melyek a jövőben mind az Egyesült Királyságot, mind az Európai Uniót érinteni fogják, jelzik, hogy erős partnerek, jó szomszédok és közeli barátok kell, hogy maradjunk.”

Hosszas parlamenti vita után a brit törvényhozás alsóháza január 15-én leszavazta a Theresa May kormányfő által megtárgyalt kilépési megállapodást, amit ez Európai Unió döntéshozói már elfogadtak. A képviselők közül 202-en álltak ki az egyezség mellett, 432-en pedig ellene szavaztak. Ez azt jelenti, hogy számos kormánypárti konzervatív képviselő sem tartotta elfogadhatónak a megállapodás jelenlegi formáját. Az ellenzéki Munkáspárt még aznap bizalmatlansági indítvány nyújtott be a parlament elé megtárgyalásra, azonban azt másnap leszavazta a parlament (325 képviselő állt ki May kormánya mellett és 306 ellene). A szavazások azt mutatják, hogy a kormányt ugyan támogatják a képviselők, viszont az általa kialkudott megállapodást nem.

Nincs egyetértés azonban továbbra sem arról, hogy milyen formában távozzon az Egyesült Királyság az Unióból, mindösszesen a rendezetlen, megállapodás nélküli kilépést kívánják elkerülni a brit törvényhozásban. Több különböző törvényjavaslatot is nyújtottak be képviselők, akik keretek közé szeretnék szorítani a kilépést. Január 29-én meg is szavazták az ír?északír tartalékmegoldás újratárgyalását, és kötelezték a kormányfőt a megállapodás nélküli kilépés elkerülésére. Ezek a fejlemények szükségessé tették, hogy Theresa May miniszterelnök tárgyalások folytatását kérje az Európai Uniótól, azonban ezt az uniós politikusok elutasították. 2 hónappal a tervezett márciusi kilépés előtt az elemzőcégek azt jósolják, hogy a legvalószínűbb forgatókönyv a brexit folyamatának meghosszabbítása, és a kilépés időpontjának elhalasztása.

Regionális politika

2019. január 21-én tartotta ülését a Külügyek Tanácsa. A tagállamok külügyminiszterei az aktuális nemzetközi problémák rövid áttekintése után megbeszélést tartottak az Európai Unió és az Arab Államok Ligája közötti miniszteri találkozó előkészítéséről, melyre február 4-én kerül sor Brüsszelben. A két szervezet közötti első csúcstalálkozót február 24-25-én tartják Sarm-es-Sejkben, Egyiptomban. Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője sajtótájékoztatóján elmondta, hogy szoros az együttműködés az Arab Államok Ligájával a különböző kérdésekről és kihívásokról való politikai párbeszéd terén. Ezek közé tartozik a terrorellenes harc, a migráció, a gazdasági együttműködés, valamint a regionális problémák.

A Tanács ülésének napján tartották az EU?ASEAN miniszteri találkozót is. A Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetségébe tartozó tagállamok külügyminiszterei és az EU-tagállamok külügyminiszterei között elvi megállapodás született a stratégiai együttműködés elmélyítéséről, ezáltal létrehozva a stratégiai partnerséget a két integrációs szervezet között. Federica Mogherini kiemelte, hogy fontos politikai és biztonsági kérdésekben lesz mélyebb az együttműködés, ezzel kiállnak a multilateralizmus és a szabályokon alapuló világrend mellett. Ezenfelül alapvető cél egy szabadkereskedelmi egyezmény megkötése, illetve szorosabb együttműködés a légi szállítmányozás területén. Vivian Balakrishnan, Szingapúr külügyminisztere ? aki egyben az ASEAN uniós kapcsolatokért felelős koordinátora is ? a világ két legsikeresebb regionális szervezeteként jellemezte az EU-t és az ASEAN-t. A közös célok és értékek mentén mélyítik el a partnerséget, olyan új területeken együttműködve, mint a kiberbiztonság, az éghajlatváltozás és a tengerbiztonság. Elmondása szerint az utóbbi évek globalizációellenes retorikája miatt is fontos, hogy a két szervezet közös platformon álljon.

A Fehér Ház arra figyelmeztetett, hogy szoros megfigyelés alatt tartja az Európai Unió törekvéseit egy új fizetési rendszer létrehozására Iránnal, mellyel a perzsa országgal való kereskedelem megkönnyítése a cél az amerikai szankciók kikerülésével. Az Európai Unió jelezte, hogy az új rendszer csak humanitárius jellegű tranzakciókra szolgál, azonban az USA továbbra is szkeptikus a funkcióival kapcsolatban. Az iráni atomprogramról szóló megállapodás bennmaradó tagjai (Kína, Nagy-Britannia, Oroszország, Franciaország, Németország) 2018 szeptemberében egy új gazdasági egység (SPV) létrehozásáról állapodtak meg. A mechanizmus szerint az európai pénzügyi intézetek lehetővé teszik az egyszerűbb elszámolását az Iránnal folytatott ügyletek kapcsán, ezáltal csökkentve az Amerika által bevezetett másodlagos szankciók körét, amelyek a banki ügyleteket erőteljesen érintik. A Trump-adminisztráció arra figyelmeztetett, hogy a szankciók megkerülésével az Unió az európai?amerikai kapcsolatokat teszi kockára és komoly pénzbírságra számíthat.

Szomszédságpolitika

I. Mohammed király január 16-án fogadta Federica Mogherini főképviselőt. A látogatás célja az EU és Marokkó közötti kapcsolat megerősítése volt annak érdekében, hogy létrejöjjön egy mélyebb, szorosabb stratégiai partnerség. A felek a találkozón áttekintették politikai, gazdasági, biztonsági és migrációs bilaterális kapcsolataikat, és regionális szakpolitikai kérdéseket is megvitattak. A partnerség keretében az EU és Marokkó a jövőben együtt néznek szembe a térség különböző kihívásaival.

Federica Mogherini az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalának (UNRWA) biztosával, Pierre Krähenbühllel találkozott. Ismertették álláspontjaikat a jelenlegi közel-keleti helyzetről és kihívásokról. Mogherini megerősítette, hogy az EU továbbra is mind politikailag, mind pénzügyileg támogatja az UNRWA-t. Mindemellett kiemelte a hivatal hozzájárulását a régió stabilitásához és biztonságához, illetve az UNRWA munkájának szerepét abban, hogy az Izrael és Palesztina közötti konfliktusban egy kétállami megállapodás születhessen. Mogherini és Krähenbühl ezenkívül megvitattak egy UNRWA-t érintő lehetséges reformot is.

Az ENSZ szíriai különmegbízottja és Federica Mogherini között telefonos beszélgetés zajlott le a különmegbízott, Geir Pedersen mandátumának kezdete alkalmából. Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elmondta, hogy az EU továbbra is támogatja az ENSZ vezette genfi békefolyamatot Szíriában, hiszen ez a kulcsa annak, hogy az ENSZ BT 2254. határozatát megvalósítsák. Beszéltek azokról a módokról is, amelyekkel az Unió támogatni tudná a folyamatot. Ilyen például a tavasszal megrendezésre kerülő Brüsszel III Konferencia, amelyen középpontba kerül Szíria jövője. Mogherini ennek kapcsán kifejtette, hogy az ország jövőjében a civil társadalom és a nők is nagy szerepet játszanak.

Az Arab Maghreb Unió (AMU) főtitkára, Taieb Baccouche január 24-én meglátogatta a barcelonai székhelyű Unió a Mediterrán Térségért (UfM) Főtitkárságát, ahol találkozott Nasser Kamel főtitkárral. A látogatása célja a két szervezet közötti jövőbeni együttműködés kezdeményezése és kialakítása volt. A találkozó során Kamel és Baccouche beszéltek a szervezetek főbb szerepéről, illetve egy együttműködés kialakításáról, amely a Maghreb Unió lakosainak hasznára válik, főképpen olyan kulcsfontosságú területeken, mint a fejlődés, közlekedés, oktatás és migráció. Ez volt az AMU első hivatalos látogatása az UfM-nél, ahol mindkét főtitkár egyetértett az együttműködésről a Maghreb régióban.

Az európai szomszédságpolitikáért és a bővítési tárgyalásokért felelős uniós biztos, Johannes Hahn január 29-én és 30-án látogatást tett Örményországban. Az örmény kormánnyal történt találkozója során megvitatták az EU támogatását az örmény reformokkal kapcsolatban. Emellett az EU és Örményország Átfogó és Megerősített Partnerségi Megállapodás (CEPA) végrehajtása, a szélesebb körű regionális együttműködés és a hegyi-karabahi konfliktus békés rendezésének előmozdítása is szóba került. Hahn biztos találkozott a civil társadalom képviselőivel, és közös sajtótájékoztatót tartott Mnatsakanyan külügyminiszterrel. Látogatása során bejelentést tett egy 23 millió eurós segélycsomag aláírásáról Örményország számára az oktatás és az innováció terén.
A biztos a látogatása előtti nyilatkozatában kiemelte: ?Nagy jelentőséget tulajdonítunk az EU és Örményország közötti kapcsolatoknak, és készen állunk arra, hogy fokozzuk az ország reformjainak támogatását a polgárok életének javítása érdekében. Örményország elkötelezettsége a Keleti Partnerségben továbbra is kulcsfontosságú számunkra, és továbbra is ösztönözzük a regionális együttműködésre, a jólétre és a stabilitásra.? Hahn biztos emellett kiemelte a 2019-es év fontosságát, mivel a régió idén ünnepli a Keleti Partnerség 10. évfordulóját.

Január 18-án az EU nyilatkozatot adott ki a hegyi-karabahi konfliktus békés rendezésére irányuló erőfeszítések legújabb fejleményeiről. ?Az Örmény Köztársaság miniszterelnökének, Nikol Pashinyannak és az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökének, Ilham Alijevnek az elmúlt hónapokban való megbeszélései, valamint a külügyminiszterek ülései a EBESZ társelnökeinek vezetése alatt pozitív jelzést adnak a hegyi-karabahi konfliktus békés rendezésében elért haladásról.? ? olvashatjuk a nyilatkozatban. Az EU hozzátette, hogy várakozással tekint a találkozók és megbeszélések eredményeinek teljeskörű végrehajtására, beleértve a külügyminiszterek közelmúltbeli egyetértését arra vonatkozóan, hogy konkrét intézkedéseket kell hozni a lakosság békéért, valamint a tárgyalások újrakezdésére tett lépéseket. Az EU további támogatásáról biztosított a rendezéssel kapcsolatban.

Január 31-én az EU és Grúzia Külügyminisztériuma 3 éves folyamatot követően sikeresen lezárta a Grúziával létrejött társulási megállapodás végrehajtását segítő projektet. ?Az EU-Grúzia társulási megállapodás az EU és Grúzia közötti kapcsolatok alapja és jövőbeli együttműködésünk ütemterve.? ? mondta Carl Hartzell nagykövet, az EU grúziai küldöttségének vezetője. ?A vízummentes utazás és a grúz termelők az EU egységes piacához való hozzáférése mellett kiemeli azokat a reformokat is, amelyek kézzelfogható és pozitív hatást gyakorolnak a grúzok mindennapi életére.? Az EU több program és projekt révén támogatja a társulási megállapodás végrehajtási folyamatát.

Grúzia 2018-ban megerősítette elkötelezettségét az EU-val folytatott politikai társulás és gazdasági integráció mellett, amit a kormány novemberi találkozója az európai biztosokkal is megerősített. A január 31-én közzétett Harmadik Társulási Végrehajtási Jelentés kijelenti, hogy az EU?Grúzia társulási megállapodás keretében Grúzia teljesítette kötelezettségvállalásait. A jelentés rámutat arra, hogy a jogalkotási reform, valamint a szabályok és szabványok folyamatos végrehajtása elengedhetetlen ahhoz, hogy a grúz polgárok teljes mértékben ki tudják használni az EU és Grúzia közötti szoros kapcsolat előnyeit.

2019 januárjában az Európai Unió Tanácsadó Missziója (EUAM) elindította az ukrán rendőrség számára első kiképzési kurzusát Ukrajna Lviv régiójában. A 3 hetes program során összesen 375 járőr és kerületi rendőr, valamint a Lviv régió Központi Rendőrségének képviselői vesznek részt a kurzuson. A tanfolyam résztvevői bővebb ismereteket szereznek az ukrán választási jogszabályokról és a potenciális jogsértésekről, amelyek a folyamatban lévő 90 napos választási kampány során, valamint a választás napján is jelentkezhetnek. A kurzus anyagát az Ukrajna elnökének választásáról szóló törvény, és a közigazgatási jogsértésekről szóló ukrán törvénykönyv képezi. E témák mellett a rendőrök megtanulják, hogyan kell osztályozni a választási jogsértéseket, és mi a megfelelő válaszlépés rájuk.

Mogherini kül-és biztonságpolitikai főképviselő arra szólította fel Maduro venezuelai elnököt, hogy tartsanak szabad és tisztességes választásokat az országban, és állítsanak fel olyan törvényhozást, ami tényleg képes hitelesen képviselni az ország állampolgárait.

A Földközi-tenger térségében Marokkó fontos migrációs átjáróvá vált. A tavalyi évben a helyi hatóságok 89 ezer illegális migránst tartóztattak fel az ország területén. A problémát tovább súlyosbítja, hogy az országba más afrikai országokból vízum nélkül léphetnek be az emberek, ami megkönnyíti a tömegek számára az illegális Európába jutást.

Általános intézményi hírek

Az Európai Parlament januárban elfogadta a tervezetet, mely szerint a Bizottság feladatköre lesz megállapítani, hogy a tagállamok betartják e az EU-ban elvárt jogállamiság alapelveit. A vizsgálat kiterjed az adócsalásra, korrupcióra, valamint arra is, hogy megfelelően költik-e el az EU-s pénzeket. Amennyiben a Bizottság ezek valamelyikében hiányosságot vagy csalást fedez fel egy tagállam esetében, akkor ez az uniós támogatások felfüggesztésével járhat a számára. Az új szabályok az EU következő hosszú távú költségvetésével (2021-2027) lépnének életbe.

Az EU?Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodás az előkészítése utolsó fázisába érkezett, melyről a parlamenti szakbizottság szavazott. Februárban ezért az Parlament elé kerülhet az ügy. A megállapodás célja, hogy a Szingapúrba exportált uniós árucikkek legtöbb vámját gyakorlatilag megszüntessék.

A Parlament megtartotta idei első plenáris ülését, melyen az osztrák elnökség eredményeiről és a román prioritásokról vitáztak. Ezenkívül szó esett a nők jogairól és helyzetéről is. A plenáris megnyitóján Antonio Tajani aggodalmát fejezte ki a venezuelai lakosság sorsát illetően, s megjegyezte, hogy az Európai Parlament nem maradhat néma ebben az ügyben. Ezután a Parlament támogatásáról biztosította Juan Guaidót, a venezuelai parlament elnökét, akit hivatalosan is elismertek az ország legitim ideiglenes elnökének.

2019. január 21-én és 22-én zajlott az Európai Unió és az Afrikai Unió külügyminisztereinek csúcstalálkozója. Az eseményen a gazdasági kapcsolatok megerősítése mellett tárgyaltak a nagyobb összefogásról a békét és biztonságot fenyegető tényezők elleni küzdelemben, valamint a migráció kérdése is napirendre került.

NATO-NETto Hírfigyelő ? 2019. január

Szerző:

BSZK

febr 4, 2019

Partnerkapcsolatok

január 11.: Algír kutatók a NATO-központban (Ibrahim Imre)

Január 10-én és 11-én kiemelkedő algériai tudósok és egyetemi professzorok tettek látogatást a NATO-központba. A 13 szakember számos nemzetközi munkatárssal találkozott, hogy olyan témákat vitassanak meg, mint a NATO együttműködése a Mediterrán Párbeszéd országaival; a Tudomány a Békéért és Biztonságért Programban való kooperáció; az energiabiztonság és a terrorizmus elleni küzdelem. A csoport meglátogatta a NATO Eurotlanti Katasztrófaelhárítási Koordinációs Központját (EADRCC) is.

január 20.: Izraelbe látogatott a NATO főtitkár-helyettese (Haiszky Edina Julianna, Lendvai Tünde)

Izrael 1994 óta tagja a NATO Mediterrán Párbeszéd kezdeményezésnek, és 2017-től az Önálló Partnerségi és Együttműködési Program (IPCP) keretein belül kooperál a Szövetség tagállamaival. Rose Gottemoeller, a NATO főtitkár-helyettese az izraeli Külügy- és Hadügyminisztérium hivatásos és civil munkatársaival egyeztetett a partnerségen belüli műveleti és gyakorlati együttműködés kérdéseiről, Izrael és a NATO közös érdekeiről, valamint partnerségük kiterjedéséről. Több kormányzati tisztviselővel is találkozott Tel-Avivban és Jeruzsálemben, hogy tárgyalásokat folytassanak a régiót érintő jelenlegi fejlesztésekről. Goettemoeller látogatásának másik fontos témája a Nők, Béke és Biztonság (NATO?s Women, Peace and Security) elnevezésű program volt, itt megerősítette a NATO elkötelezettségét az iránt is, hogy támogassák a női munkaerő alkalmazásának növelését; főként vezetői szinten, mind a civil és mind a katonai szférában.

január 23.: A Főtitkár köszönti Georgia elnökét a NATO-ban (Györgyi Dominika)

Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára 2019. január 23-án üdvözölte Salomé Zourabichvili georgiai elnökasszonyt a NATO és Georgia partnerségéről folytatott tárgyalásokon. A Főtitkár megköszönte Zourabichvili elnökasszonynak a georgiai hozzájárulást a NATO oktatási missziójához Afganisztánban, a NATO Reagáló Erőkhöz, valamint a márciusban esedékes közös gyakorlat megtartásához. Georgiára ?egyedülálló partnerként? hivatkozva a Főtitkár üdvözölte az ország reformfolyamatát, és biztosította az államot a NATO támogatásáról, mivel Georgia továbbra is arra készül, hogy a Szövetség tagja legyen. A Főtitkár az elnökkel tartott sajtókonferencia alatt kiemelte a Fekete-tenger feletti ellenőrzés fontosságát, illetve Georgia területi integritásának határvédelem általi megerősítését, reflektálva az Abháziában és Dél-Oszétiában állomásozó orosz csapatok jelenlétére, mely Oroszország befolyási szférájává tehetné a területet. Zourabichvili asszony hangsúlyozta, hogy elnöksége következő éveiben abszolút prioritást élvez a NATO-hoz, illetve az EU-hoz való csatlakozás, ahogy azt az alkotmányban is lefektették.

január 24.: NATO Főtitkár: a transzatlanti szövetség erős (Vas Beatrix)

Január 24-én Jens Stoltenberg, NATO Főtitkár egy panelbeszélgetésen vett részt Ursula von der Leyen, német védelmi miniszter, Jacek Czautowicz, lengyel külügyminiszter, John Kerry, korábbi amerikai külügyminiszter és Kishore Mahbubani, a Szingapúri Nemzeti Egyetem professzora társaságában a davosi Világgazdasági Fórumon, Svájcban. A beszélgetés során Stoltenberg úr kiemelte, hogy a több mint 70 éve tartó együttműködés Európa és Észak-Amerika között egyre szorosabb és kiterjedtebb, említve például a növekvő befektetéseket a kollektív védelemi keretbe. 2016 óta az európai szövetségesek és Kanada 41 milliárd dollárral többet költött védelemre, a plusz kiadások pedig a Főtitkár szerint 2020 végére elérhetik a 100 milliárd dollárt is.

Stoltenberg hozzátette továbbá, hogy a NATO-szövetségesek álláspontja egységes a fegyverzetkorlátozással kapcsolatban: úgy ítélik meg, az Oroszországi Föderáció nem tesz eleget az Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty-ben (közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése) vállalt kötelezettségeinek.

január 25.: NATO-Oroszország Tanács ülésezett Brüsszelben (Szilágyi Laura)

A január 25-i pénteki ülésen részt vett a 29 szövetséges NATO-tagország és az Oroszországi Föderáció. Két fontos témát tárgyaltak: Ukrajna kérdését és az INF-szerződést (közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése). „Oroszország és a Szövetségesek a két ügyben alapjában véve nem értenek egyet, de pont ezért fontos beszélni róluk ? megosztjuk aggodalmainkat, fokozzuk a kiszámíthatóságot és csökkentjük a kockázatokat.” ?mondta Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára.

Műveletek

január 1.: 2019-ben Németország lép a NATO gyorsreagálású erőinek élére (Haiszky Edina Julianna)

Németország átvette Olaszországtól a NATO Nagyon Magas Készenletű Összhaderőnemi Műveleti Erejének (Very High Readiness Joint Task Force ? VJTF) irányítását, gondoskodva ezzel arról, hogy több ezer katona álljon folyamatosan készenlétben. A VJTF a NATO 40.000 egységet számláló Reagáló Erőinek (NRF) leggyorsabban aktiválható egysége. Létrehozásáról a NATO állam- és kormányfői a 2014 szeptemberében megtartott walesi NATO-csúcson döntöttek, reagálva a megváltozott biztonsági környezet kihívásaira.

2019-ben a VJTF haderejét kilenc szövetséges tagállam 8000 multinacionális csapata alkotja, alapját pedig a Kilencedik Német Páncélos Dandár képezi, kiegészülve Hollandia és Norvégia légierejének és tüzérségének támogatásával, valamint a szövetségesek különleges erőivel. Az együttműködésben továbbá részt vesz Franciaország, Csehország, Lettország, Litvánia, Belgium és Luxemburg. Idén az első számú német/holland hadtest felelős az NRF szárazföldi erőinek irányításáért, mely feladatot James Foggo admirális látja Nápolyból, a NATO Összhaderőnemi Parancsnokságáról.

Oana Lungescu, NATO-szóvivő szerint a VJTF kiemelt szerepet játszik a kollektív védelemben, hiszen a csapatok 48 órán belül bármikor és bármilyen fenyegetés ellen mozgósíthatóak a szövetséges tagállamok védelme érdekében. 2019-ben a VJTF védelemben betöltött fontosságát igazolja, a tavaly ősszel Norvégiában megrendezett gyakorlat, a „Trident Juncture 18”, melyben 51.000 személy, 6 katonai dandár, a tengerészgyalogság, a légierő és a különleges erők katonái is részt vettek. A feladat fókuszában a NATO azon képességének fejlesztése állt, hogy a személy- és fegyveres erőinek Európán valón keresztülszállítását felgyorsítsák.

január 3.: Lengyelország védi a balti légteret először 2019-ben (Szabó Orsolya Réka)

A NATO Balti Légvédelmi programjában Lengyelország vette át az irányítást január 3-án a Šiauliai Légibázison (Litvánia), immáron második alkalommal. A lengyel légierő egysége négy F16-os vadászgéppel érkezett, és négy hónapot fog eltölteni vezető pozícióban. Raimundas Karoblis, litván védelmi miniszter az ünnepélyen elmondta, hogy „A NATO Légvédelmi programja bizonyítéka a Szövetségesek szolidaritásának, és megmutatja, hogy az összes Szövetséges egységet alkot, és mindig éberen őrzik a stabilitást, demonstrálják az eltökéltséget és az elrettentést.” A következő négy hónapban a lengyel légierő egysége kiegészül a német légierő Eurofighter vadászgépeivel az Ämari Légibázison, Észtországban. Márciusban és áprilisban portugál F-16-osokat telepítenek a lengyel malborki légibázisra a NATO biztosító intézkedéseinek keretében, a Szövetségesi Légiparancsnokság vezetésével.

január 14.: Az Egyesült Államok és Dánia átvette két NATO haditengerészeti csoport vezetését (Rácz-Nagy Judit)

Az Egyesült Államok haditengerészeti admirálisa ünnepélyes keretek között átvette a parancsnokságot a NATO 1. számú Állomásozó Tengerészeti Csoportja felett (Standing NATO Maritime Group 1) a dán királyi haditengerészeti sorhajókapitánytól 2019. január 14-én. Cashman admirális parancsnoksága alatt fog állni az új USS Gravely zászlóshajó legénysége. Ezzel egyidejűleg Peter Krough, a dán királyi haditengerészet parancsnoka átvette a parancsnokságot a NATO 1. számú Aknafelderítő és Ellenintézkedő Csoportja felett (NATO Mine Countermeasures Group 1) a belga haditengerészettől.

A Szövetség állomásozó haditengerészeti haderői integrált egységet képeznek a NATO Reagáló Erején belül, emellett biztosítják a NATO folyamatos tengeri jelenlétét. Ezek a multinacionális erők rendszeresen járőröznek és gyakorlatokat hajtanak végre, továbbá kikötőket ellenőriznek és együttműködnek a partnerekkel. Ezenfelül elősegítik az illegális migráció megakadályozását Görögország és Törökország között, az Égei-tengeren történő bevetésük során.

1...454647...113 46. oldal a 113-ból

biztonsagpolitika.hu

Trump „félig kivonulása” Szíriából

Eljött az új hidegháború? ? fegyverkezik a sas és a medve

A Hanoi-találkozó

A visegrádi védelempolitika fejlődése

A Sárkány és kincsei ? ritkaföldfémek

Mindanao: újabb lépés az autonómia felé

Itt a vita vége: az államnév Észak-Macedónia

Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő ? 2018. december és 2019. január

EU hírfigyelő ? 2019. január

Brexit

Regionális politika

Szomszédságpolitika

Általános intézményi hírek

NATO-NETto Hírfigyelő ? 2019. január

Kiemelt témák

The Relationship Between Attack and Defense in Warfare Theoretical Foundations and Historical Lessons

Amerika, 2026 Március

“World War III” as a Discursive Risk Factor: Historical Lessons, Contemporary Escalation Drivers, and Implications for Nuclear Stability

Transatlantic Debate Intensity 2006–2026: Extended Analytical Study

Twenty Years of Security Discourse: Why Context Still Matters

A szíriai kisebbségek helyzete 2025-ben: vallási és etnikai csoportok jogi, politikai és társadalmi státusza, valamint migrációja

biztonsagpolitika.hu

NÉPSZERŰ CIKKEK

A Wagner csoport

A mexikói kábítószer-kereskedelem legjelentősebb szereplői

Kelet-Közép-Európa szerepe a NATO kollektív védelmi rendszerében

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

biztonsagpolitika.hu

Brexit

Regionális politika

Szomszédságpolitika

Általános intézményi hírek

Kiemelt témák

biztonsagpolitika.hu

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

Cookie (süti) beállítások

Adatvédelmi beállítások

A kurzor segítségével aktiválhatja és deaktiválhatja a különböző típusú cookie-kat

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

A kurzor segítségével aktiválhatja és deaktiválhatja
a különböző típusú cookie-kat