A kép forrása: http://www.channelnewsasia.com/image/840432/1393981322000/large16x9/768/432/china-s-military-show-off.jpg, a letöltés dáuma: 2015. április 25.

A Kínai Népköztársaság az elmúlt évtizedek politikai és gazdasági átalakulásának köszönhetően mára elfoglalta ? az ENSZ alapokmánya által kijelölt ? helyét a világ vezető hatalmai között. Az 1970-es években kezdődő dinamikus gazdasági fellendülés egy meglehetősen alacsony szintről indult, ezért az éves szinten rendre tíz százalék feletti GDP növekedés mellett is több évtizedre volt szükség ahhoz, hogy az ország megközelítse a fejlett világ gazdasági színvonalát. Mára azonban kijelenthető, hogy a Kínai Népköztársaság Földünk egyik legerősebb és legnagyobb gazdasággal rendelkező országa, amelyet népessége és területe is alkalmassá tesz arra, hogy meghatározó szerepet töltsön be a világpolitikában. Ahhoz azonban, hogy Kína globális hatalomként is hitelesen tudjon fellépni először regionális konfliktusaiban kell tudnia kamatoztatni megnövekedett erejét és befolyását. A tanulmány célja, röviden bemutatni a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (KNFH) hagyományos erőinek modernizációs folyamatát, amely alapvetően változtatja meg a XX. században kialakult erőviszonyokat. Fontos megjegyezni, hogy Kína katonai költségvetésével és fegyveres erőivel kapcsolatban teljes mértékben hiteles adatok nem érhetőek el, így a tanulmány elkészítése során az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának a Kongresszus számára készített jelentéseire támaszkodok, amelyek részben hírszerzési információk alapján kerülnek összeállításra.

A Kínai Népi felszabadító Hadsereg diszlokációja

Kínának jelenleg a régió négy államával van a konfliktus veszélyét is magában hordozó territoriális vitája, Japánnal, a Fülöp-szigetekkel, Vietnámmal és Tajvannal.  A legérzékenyebb pont természetes módon Tajvan, amely felett Peking bár nem rendelkezik gyakorlati szuverenitással, a hivatalos retorika szerint a sziget a kínai tartományok egyike. Bár a Kínai Kommunista Párt jelenlegi főtitkára, Hszi Csin-ping folytatja elődjének békülékeny hangnemét, továbbra sem lehet kizárni, hogy a jövőben fegyveres összeütközés bontakozzon ki a sziget feletti hatalomért. Mindezt alátámasztja a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg erőinek diszlokációja is, mivel a támadó képességek jelentős része a Tajvannal szomszédos Nanjing és Guangzhou hadi körzetekben található. Az első ábra a légierő és a haditengerészeti bázisok elhelyezkedését mutatja, szemléltetve a fent említett két körzet stratégiai fegyverekkel való ellátottságát. A sziget elleni esetleges hadműveletek szempontjából meghatározó stratégiai légi szállító- és csapásmérő képességek jelentős része, illetve a haditengerészet keleti flottájának parancsnoksága is Tajvan közvetlen közelében található.

kina_diszlokacio_2015

1. ábra A kínai haderő légi és tengeri komponensének 
diszlokációja (1)

A második ábrán a Tajvannal határos katonai körzetekben található szárazföldi és rakétacsapatok kerülnek illusztrálására, amelyek szintén jelentős koncentrációban vannak jelen. A szárazföldi erők fenyegető erejének hangsúlyt adnak a rendszeres partraszálló gyakorlatok, mint például a 2013-ban megrendezett ?Mission Action? hadgyakorlat, amelynek során nagyszabású partraszálló műveletet gyakorolt a hadsereg, teljes összhaderőnemi támogatással (ez Tajvan mellet Japán számára is üzenet értékű volt a Szenkaku-szk kapcsán). Az egyénileg szervezett gyakorlatok mellett Kína szövetségeseivel közösen is demonstrálja képességeit, ilyen volt például az Oroszországgal 2014 márciusában közösen tartott haditengerészeti gyakorlat, amelynek második felvonását idén bizonyosan megrendezik, de az együttműködés állandósulása is várható.

kina_diszlokacio_raketa_szarazfold_2015

2. ábra Szárazföldi és rakétacsapatok Nanjingban és Guangzhouban (2)

A rakétacsapatoknak nem csak a két vizsgált körzetben van meghatározó szerepe, hiszen Kína ? deklarált atomhatalomként ? elrettentő erejének szimbólumaiként tekint rájuk. Territoriális konfliktusok esetén azonban a követeléssel fellépő állam birtokában lévő nukleáris fegyverek hasznossága elenyésző, mivel a terület teljes elpusztítása nyilvánvalóan nem lehet kitűzött politikai cél. Ha azonban a védekező állam jut atomfegyverhez, az teljes mértékben képes megváltoztatni az erőviszonyokat, mivel e fegyverek elrettentő ereje gyakorlatilag kizárja a fegyveres összeütközés lehetőségét (ld.: Pakisztán és India esetét). A kelet-ázsiai térségben hivatalosan Kína az egyedüli atomhatalom, azonban Észak-Korea bizonyítottan rendelkezik nukleáris fegyverrel. Dél-Korea és Japán magas technológiai színvonalukból kifolyólag minden bizonnyal képesek lennének rövid idő alatt önerőből is nukleáris fegyvert létrehozni, azonban esetükben ennek nincs társadalmi támogatottsága, részben az USA-val való védelmi megállapodásaik miatt.

A hagyományos erők fejlesztése

Kína számára tehát regionális céljainak elérése érdekében elsősorban hagyományos erőinek fejlesztésére kell törekednie, globális nagyhatalmiságának bizonyításához pedig az interkontinentális ballisztikus rakéták és az egyéb erőkivetítő képességek járulnak hozzá.[1] Ez a kettősség érezhető a fegyverkezési politikán is, azonban Kína is követi azt, az egész világban tapasztalható trendet, hogy a hagyományos erők fejlesztésének fontossága megelőzi a ? használatra vitatottan alkalmas ? nukleáris erőkét. Elsőként kell szót ejteni a kínai rakétatechnológiáról, amely még az amerikai védelmi minisztérium közleménye szerint is a világ élvonalába tartozik.[2] 2013-ban a második tüzérség (Kína rakétacsapatai) nagyjából ezer darab rövid hatótávolságú ballisztikus rakétát, és számos közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát állított hadrendbe, amelyek hagyományos robbanófejek szállítására is alkalmasak. A közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták által a Tajvan szigetén túli távolabbi célpontok is elérhetőek, akár a Japánnal való konfrontációt magában hordozó Szenkaku-szigetek is.

Az utóbbi években állították hadrendbe a CSS5-Mod5 (DF-21D) szárazföldi telepítésű, hajók elleni közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát, amely képes a nagyobb méretű hajókat ? beleértve a repülőgép-hordozókat is ? támadni. A repülés közbeni manőverezésre is képes DF-21D hatótávolsága hozzávetőlegesen 1500 km. A második tüzérség alárendeltségébe tartoznak továbbá a nukleáris robbanófejek hordozására is alkalmas interkontinentális ballisztikus rakéták. Ezek közül az elmúlt években hadrendbe állt DF-31A (CSS10-Mod2) típusú interkontinentális ballisztikus rakéta hatótávolsága megközelíti az 11200 km-et, így képes az USA közel teljes kontinentális területét lefedni.

kina_taivan_rovid_hatotavolsag_raketa

3. ábra: Rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták hatásköre Taivan viszonylatában

A kínai rakétatechnológia gyenge pontja a légvédelem, azonban mivel anyagi források tekintetében meglehetősen szabadon mozog a kínai haderő, sikerült ezt a lyukat is betömni.  Először Oroszországtól vásároltak korszerű ? S-300-as ? légvédelmi rakétakomplexumot, ezt követően került kifejlesztésre a ? kísértetiesen hasonló ? kínai HQ-9 típusú légvédelmi rendszer. 2015. április 14-én került be a világsajtóba, hogy Oroszország a világon elsőként Pekingnek adta el csúcstechnológiásnak számító s-400-as légvédelmi rakétakomplexumát, a szerződés részletei és a darabszámok egyelőre nem ismertek. A korábbi évek alatt került kifejlesztésre egy új kínai légvédelmi rakétakomplexum, amely a HQ-19 nevet kapta és meglepő hasonlóságot mutat az orosz S-400-assal. Mindebből látszik, hogy a kínai ipari kémkedés tehát továbbra sem elhanyagolható az ázsiai ország technológiai fejlesztéseiben.

A szárazföldi erők tekintetében is ütemes fejlődés figyelhető meg, amelyben fontos szerepet játszik a gyors reagálási képesség és a minél szélesebb körű bevethetőség megteremtése illetve továbbfejlesztése. Kína igyekszik haderejét a modern haderők technológia szintjére emelni, ezért a haderőnemek közti együttműködést és a hatékony vezetést segítő kommunikációs és informatikai rendszerek felállítása folyamatban van. A KNFH elektronikai hadviselési képessége is kiépítés alatt áll, de emellett a katonák felszerelése és technikai eszközökkel való ellátottsága is folyamatosan javul. 2012-ben került hadrendbe a Z-19 típusú, saját fejlesztésű felderítésre és csapásmérésre is alkalmas helikopter, amelyet nagyobb méretű és tűzerejű, 2009-ben bemutatott társához, a Z-10-eshez hasonlóan a szárazföldi haderőnem légi komponensében alkalmaznak. Az elmúlt években a csapatlégvédelem is komoly fejlesztésen ment keresztül, több új ? saját fejlesztésű illetve Moszkvától vásárolt ? rakétás és csöves eszköz is rendszeresítésre került (pl.: PGZ-07). A kínai hadiipar harckocsik tekintetében is egyre újabb fejlesztésekkel áll elő, mint a 2001-ben bemutatott Type 99, vagy a  2012-ben elkészült VT-2 és MBT-3000.

A kínai légierő 330.000 fős létszámával, és 2800 eszközt számláló (az UAV-kat nem számolva) gépparkjával a világ harmadik legnagyobb ilyen típusú szervezete. A nagyjából 2800 repülő eszközből 1900 darab harci alkalmazású, amelyből 600 frissen beszerzett, vagy modernizált. Látható, hogy a légierő még nagy számban alkalmaz második és harmadik generációs eszközöket, azonban a következő néhány évben ez várhatóan megszűnik, és az eszközpark jelentős része minimum negyedik generációs lesz. Ennek megvalósítása érdekében jelenleg is folynak a tárgyalások Moszkvával, amelyek célja, hogy Kína licensz alapján gyárthasson SZU-35-ös vadászbombázókat. A nemzetközi közvélemény által leginkább ismert fejlesztés az amerikai mintára készült J-20 illetve J-31, amelyek tesztfázisban lévő ötödik generációs vadászgépek. Stratégiai bombázók terén továbbra is 1950-es évek második felében kifejlesztett Tu-16-os másolata, a H-6 van rendszerbe állítva, azonban ennek fejlesztése folyamatos, a H-6G például légi utántöltésre is alkalmas. Jelenlegi legfrissebb típusváltozata a H-6K, amely új motorjának köszönhetően nagyobb hatósugárral rendelkezik, fegyverzete pedig hat darab, nukleáris robbanófej szállítására is alkalmas levegő-föld típusú cirkáló rakéta.  A doktrínaváltást, és a nyugati példa követését jelzi, hogy nemcsak a harci képességek fejlesztése figyelhető meg, hanem rendszeresítésre kerültek a légi vezetés-irányítási pontként is használható repülőgépek.

A kínai haditengerészet Ázsia legnagyobb flottája, körülbelül 77 felszíni, 60 tengeralattjáró, 55 kétéltű és 85 kisebb rakétanaszád egységgel. Hajói egyre gyakrabban járőröznek mind távolabbi vizeken az Atlanti- és a Csendes-óceánon. Az erőkivetítési képesség egyik kulcs eleme a repülőgép-hordozó, amelyből jelenleg egy teljesít szolgálatot, de továbbiak ? immár saját fejlesztésű – hadrendbe állítása is várható, előreláthatólag a 2020-as évek elején. Másik fontos elem a nukleáris tengeralattjáró, amely képesség szintén most kerül kiépítésre. Jelenleg három darab JIN (Type 094) osztályú tengeralattjáró van hadrendben, további öt darab legyártása után válik teljessé a flotta, előreláthatólag 2020 körül. A JIN osztályú tengeralattjáró a szintén új fejlesztésű JL-2 tengeralattjáró fedélzeti ballisztikus rakétával van felszerelve, amelynek becsült hatótávolsága 7.400 km. A tengeralattjáró erők zöme továbbra is dízel hajtású, ilyenek az Oroszországtól vásárolt Kilo osztályú (13 db), valamint a saját fejlesztésű Song (13 db) és Yuan (12) osztályú egységek. Az új felszíni hajók rendszerbe állítása is folyamatos, azok fejlesztése igazodik a hadsereg stratégiai igényeihez. Erre jó példa a 2012-ben hadrendben állított Jingdao korvett osztály, amelyből jelenleg kilenc teljesít szolgálatot, és speciálisan a Dél-kínai-tenger sekély, szigetek közötti vizeire lett tervezve.

A technikai eszközök rendszerbe állítása mellett természetesen a személyi állomány felkészítése is fontos eleme a hatékony haderő létrehozatalának. Kína ennek megfelelően egyre nagyobb szabású hadgyakorlatokat szervez, amelyek a tapasztalatszerzési lehetőség mellett komoly erő demonstrációt is jelentenek. 2013-ban került megrendezésre a korábban mér említett ?Mission Action 2013? hadgyakorlat, amelyben mindhárom haderőnem részt vett, Nanjing és Gangzhou körzetek parancsnoksága alatt. A nagyszabású gyakorlat három részletben került megrendezésre, egyszerre több mint 20.000 katona részvételével, amelynek során rövid, de nagy intenzitású partraszállási műveleteket modelleztek. Ez egyrészt fenyegetést jelent Taiwan számára, amely a hadgyakorlat ideje alatt szinte természetesnek nevezhető módon harckészültségbe helyezte védelmi erőit, de üzenet volt Japán számára is, mivel a Szenkaku-szigetek kapcsán kialakult konfliktus egyik lehetséges lezárását mutatta be Kína.

Összegzés

A Kínai Népköztársaságnak több regionális konfliktusa is magában hordozza az eszkaláció és a fegyveres konfrontáció veszélyét. Kína gazdasági erejére támaszkodva megkezdte hadseregének újjászervezését, technológiai szintjének javítását, 2013-as és 2014-es hadi kiadása a Global Fire Power szerint megközelíthette a 150 milliárd dollárt,[1] amely Oroszországot is megelőzve a világ második legnagyobb védelmi büdzséje. A kínai hadsereg ? csakúgy, mint egykor a gazdaság ? meglehetősen nagy hátrányból kell, hogy felküzdje magát a világ élvonalába, mind szervezetében mind technikai eszközökkel való ellátottságában elmarad az észak-atlanti országok hadseregeitől. Regionális keretekben azonban Kína dominanciája és túlsúlya egyre inkább nyomás alá helyezi a térség országait, Kelet-Ázsia felfegyverzése zajlik, amelyből az Egyesült Államok sem marad ki. Kína számára az első erőpróba a globális hatalmiságához régiójában követelt érdekeinek érvényesítése, amelynek során könnyen lehet, hogy gyorsan fejlődő hadserege nem csak elrettentő szerepet fog játszani.

Felhasznált források jegyzéke

Végjegyzetek:

[1] Pl.: Az első repülőgép hordozó, a LIAONING, illetve az atomtengeralattjárók.

[2] Forrás: U.S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2014. Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2014_DoD_China_Report.pdf Letöltés ideje: 2014. 06. 06.

[3] Bár a hivatalos adat csak 112 milliárd dollár (Forrás: World Bank), azonban amerikai hírszerzési adatok szerint a tényleges költségvetés ezt jócskén meghaladhatta.

Képi anyagok forrásai:

(1) A kép forrása: U.S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2013 p. 77. Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2013_china_report_final.pdf,
a letöltés dátuma: 2014. 06. 05.

(2) A kép forrása: U.S. Department of Defense, Annual report to congress: Military and Security Developments Involving the People?s Republic of China. 2013 p. 78. Elérhető: http://www.defense.gov/pubs/2013_china_report_final.pdf,
a letöltés dátuma: 2014. 06. 05.

Előző cikkAz Sz-300-asok jelentősége az iráni-orosz viszonyban
Következő cikkA légideszant jelentősége napjainkban
Újvári Zoltán
Újvári Zoltán

KAPCSOLÓDÓ CIKKEKA SZERZŐ TOVÁBBI CIKKEI