Deborah James amerikai légierőért felelős miniszter szerint az Egyesült Államok az Oroszország által jelentett fenyegetésre válaszul akár ötödik generációs F-22 Raptor vadászrepülőgépeket is telepíthet Európába. Az európai NATO-tagállamok megnyugtatása érdekében az amerikaiak az egyébként is Európában állomásozó gépek mellett eddig 12 A-10-es csatarepülőgépet és 12 F-15C vadászrepülőgépet vezényeltek az öreg kontinensre, ahol azok 6 hónapig teljesítenek szolgálatot. A miniszter véleménye szerint könnyen elképzelhető, hogy a jelenleg Európában állomásozó vadászrepülőgépeket a jövőben egy F-22 század fogja felváltani.
Az Egyesült Államok F-22-eseket telepíthet Európába?
G7 találkozó Elmauban
A világ hét legfejlettebb ipari országát tömörítő G7-csoport vezetői a bajor Alpokban fekvő Elmau kastélyszállóban gyűltek össze, június 7-8-án. A találkozón az Egyesült Államok, Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Japán, Kanada és Olaszország állam-, illetve kormányfője, valamint az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnöke zárt ajtók mögött folytatott megbeszéléseket. Az idei fórum kapcsán megemlíthető, hogy azon a G8-as csoportból tavaly felfüggesztett Oroszország mellett Görögország sem vett részt. A kétnapos tanácskozáson a világpolitikai aktuális kérdéseinek megvitatása mellett a párizsi klímacsúcsot, és a szegénység visszaszorítását szolgáló új fejlesztési programról szóló New York-i konferenciát is előkészítették.
A globalizációellenes civil csoportok szerint ? dacára annak, hogy a G7-es csoport politikai döntései és az együttműködés erősítése érdekében tett közös erőfeszítések kiemelkedő fontossággal bírnak ? a csúcstalálkozók luxuskörülményei nincsenek összhangban a világgazdaság jelenlegi helyzetével. Ehhez hozzátették továbbá, hogy a G7-ek döntései csupán ajánlás jellegűek, így gyakorlati hasznuk igen csekély. A ?Stop G7 Elmau? nevű baloldali környezetvédő szervezet tüntetéssorozattal és blokáddal jelezte ellenérzéseit, melyet azonban a helyszínre vezényelt körülbelül 20 ezer rendőr könnyen megfékezett.
Az első napon világgazdasági és külpolitikai kérdések kaptak helyet, melyek közül kiemelt figyelmet fordítottak a görög adósságválság, valamint a kelet-ukrajnai konfliktus rendezésére. Ezen túl sürgették ? a világméretű szabadkereskedelmi tárgyalássorozat keretein belül ? az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi övezetről (Transatlantic Trade and Investment Partnership ? TTIP) szóló tárgyalásokat. A görög válságot illetően Angela Merkel kijelentette: Európa támogatja Görögország gazdasági talpraállását, de csak abban az esetben, ha Athén bevezeti a szükséges reformokat és önálló javaslatokkal áll elő.
Az orosz agresszióra reagálva Angela Merkel úgy nyilatkozott, hogy a Hetek nem akarják szigorítani az Oroszország elleni szankciókat, de szükség esetén készen állnak a megfelelő lépések meghozatalára. A kancellárasszony ennek kapcsán kiemelte a minszki megállapodások betartásának fontosságát, melyre Barack Obama is kitért sajtótájékoztatójában. Az amerikai elnök ehhez hozzátette: a válság rendezését akadályozza, hogy orosz katonai egységek vannak jelen Ukrajna keleti részén.
A második napon a globális éghajlatváltozásra, a terrorizmusra, a fejlődő országok felzárkóztatására, valamint a szegénység visszaszorítását célzó ?Post-2015 Agenda? nevet viselő programra koncentráltak. A globális éghajlatváltozás megfékezéséről szóló viták kiemelt helyszíne lesz az ENSZ decemberi párizsi klímakonferenciája, ahol előreláthatóan a vezetők érdekeinek összehangolásával kell kezdeni a tárgyalásokat. Japán és Kanada ugyanis fenntartásokkal kezeli a németek széndioxid kibocsátás csökkentését célzó kezdeményezését, ami a globális középhőmérséklet emelkedését 2 Celsius-fok alatt akarja tartani az évszázad végéig.
A globális felmelegedés elleni kezdeményezés kiegészítő lépéseként a G7-csoport elkötelezte magát a világgazdaság dekarbonizációja mellett. Ezen túltörekednek rá, hogy 2050-ig? az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (Intergovernmental Panel on Climate Change ? IPCC) ajánlása alapján ? 40 és 70 százalék közötti mértékben csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ehhez Hozzátették: a fosszilis energiahordozókról való áttérés nem a nukleáris energiára való átállást, hanem a megújuló alternatív erőforrások kiemelt használatát jelentené.
A terrorizmus kapcsán a résztvevők megvitatták az ISIS elleni nemzetközi fellépés és az iráni nukleáris fenyegetés körül felmerülő kérdéseket. A globális terrorizmust és az ISIS előretörését érintő tárgyalásokhoz a zárónapon Irak, Nigéria és Tunézia, valamint Etiópia, Szenegál és Libéria állam- illetve kormányfője, valamint az ENSZ főtitkára, a Világbank, a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization ? WTO), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization ?ILO) és a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund ? IMF) vezetője is csatlakozott a G7-ek mellé.
A tárgyalás részletes záródokumentuma angol nyelven itt elérhető.
Az amerikai titkosszolgálat hibái vezettek 9/11-hez?
Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) feloldotta annak a nagyjából 500 oldalas vizsgálati jelentésnek a titkosítását, amely a World Trade Centert ért 2001. szeptember 11-i terrortámadást megelőző nyomozás mulasztásairól és a titkosszolgálati munka hibáiról szól. A jelentést a CIA főfelügyelője már ugyan 2005-ben lezárta, de eddig nem került nyilvánosságra. Az elemzésben részletesen kitérnek azokra a rendszerszintű hibákra, amelyek eredményéül a korábbi riasztások ellenére nem tudták kivédeni a támadást. Megemlítik a CIA és az NSA valamint a CIA és az FBI közötti együttműködés hiányosságait. Kitérnek továbbá arra is, hogy a 2001-et megelőző években jelentősen csökkentették a terrorelhárítási műveletekre fordított forrásokat, ami kihatott a szolgálatok munkájára, akik részben ennek köszönhetően nem vettek tudomást a figyelmeztető jelekről. Bár a többi eddig megjelent elemzést a most nyilvánosságra került adatok csak kiegészítik, több elemző szerint ezek az adatok egyértelművé tették, hogy bár jogsértést nem követtek el, a CIA munkatársai nem végezték kielégítően munkájukat. Ezt azzal egészítették ki, hogy ekkoriban nem volt átfogó stratégiájuk az al-Kaida elleni harcra. A terrorista csoportot illetően az elemzés felhívta a figyelmet a lehetséges szaúd-arábiai gazdasági és politikai kapcsolatokra a szaúdi kormány tagjai és az al-Kaida vezetése között, azonban az együttműködést pontos bizonyítékok hiányában nem tudta igazolni.
Az Egyesült Államok nehézfegyvereket telepít Kelet-Közép-Európába
Az Oroszországgal szembeni hagyományos elrettentés hatékonyságának növelése, valamint a kelet-közép-európai szövetségesei viszontbiztosítása érdekében az Egyesült Államok mérlegeli egy nagyjából 5000 fős dandár feltöltéséhez elegendő mennyiségű harckocsi, gyalogsági harcjármű és egyéb nehézfegyver balti államok, Lengyelország, Bulgária, Románia és szükség esetén Magyarország területén való állomásoztatásának lehetőségét.
Egy amerikai katonai tisztségviselő szerint egy teljes feltöltöttségű dandár 1200 járművel, ezen belül 250 M1-A2 Abrams harckocsival, Bradley gyalogsági harcjárművel és önjáró tüzérségi löveggel rendelkezik.
Az Egyesült Államok már hónapok óta hangoztatja különböző nehézfegyverek, illetve hadfelszerelések Kelet-Közép-Európába történő – állandó jelleggel ott állomásozó személyi állomány nélküli – átcsoportosításának lehetőségét, de korábban ennél kevesebb – nagyjából 150 darab – nehézfegyverről volt szó, és a végrehajtására egyelőre nem került sor. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a lépést Oroszország minden bizonnyal az 1997-es NATO-Oroszország Alapító Okirat megsértéseként értékelné, hiszen a dokumentum szerint a Szövetség állandó jelleggel nem állomásoztat jelentős méretű erőket az Oroszország szomszédságában lévő NATO-tagállamok területén. Az amerikai tervek támogatói szerint ez a személyi állomány hiánya miatt nem feltétlenül ellentétes a dokumentumban vállaltakkal, másrészt Oroszország által a NATO határai mentén tanúsított agresszív tevékenységek egyre vitatottabbá teszik az okirat életképességét, hiszen kimondja többek között azt is, hogy „a NATO és Oroszország nem tekint egymásra ellenségként.”
Előadás a 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred múltjáról és jelenéről, valamint a NATO Integrált Lég- és Rakétavédelmi Rendszeréről
A Biztonságpolitikai Szakkollégium lehetőséget kapott, hogy látogatást tegyen a 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred laktanyájában, melyre június 5-én került sor. A program keretében szakmai előadásokon vettünk részt, majd megtekintettük a technikai parkot és a csapatmúzeumot is.
Az előadásokat Könczöl Ferenc alezredes, parancsnokhelyettes tartotta, aki megismertetett minket az alakulat történetével, mely ? a szervezeti integráció befejezésével ? 2007 óta viseli jelenlegi nevét. A rakétaezred különleges szerepét az adja, hogy jelenleg Magyarországon ez az egyetlen alakulat, amely légvédelmi oltalmazási feladatot lát el. Az ezred egy vezetési és egy logisztikai zászlóaljból, két légvédelmi rakétaosztályból, egy egészségügyi központból és a helyőrségi támogatóegységekből áll. Az alakulat 2010 óta részt vesz a Magyar Honvédség missziós tevékenységében is.
A rakétaezred a NATO Integrált Lég- és Rakétavédelmi Rendszerének (NATINAMDS-NATO Integrated Air and Missile Defence System) keretén belül látja el tevékenységét, melyek védelmi jellegű légi szembenállási műveletek. Ehhez a két rakétaosztály számára közepes hatótávolságú SA-6 (KUB) és rövid hatótávolságú Mistral légvédelmi rakétarendszerek állnak rendelkezésre. A feladatuk többek között bizonyos ipari és közigazgatási létesítmények, szárazföldi csapatok, ill. egyéb meghatározott objektumok légi oltalmazása. Az alezredes előadásában felhívta a figyelmet arra is, hogy 2015 után több területen növekedhet a fenyegetettség. A ballisztikus rakéták és UAV-k fejlődése újabb kihívások elé állíthatja a szövetséget, hiszen ezek a pontossága, hatótávolsága valamint mennyisége is gyorsan nő, és a tömegpusztító fegyverek proliferációjával veszélyes elegyet alkot. Erre válaszul a NATO a 2010-es lisszaboni és a 2012-es chicagói csúcstalálkozóján kifejezte hajlandóságát arra vonatkozóan, hogy ? amennyiben szükséges ? a hadszíntéren kívül az egyes országok területére, ezáltal azok lakosságára és az ott telepített erőire is kiterjessze a rakétavédelmi műveleteket. Ez a többrétegű hadszíntéri ballisztikus rakétavédelmi rendszer (ALTBMD), melyhez az Egyesült Államok hozzájárulásaként az Európai Szakaszolt Adaptív Megközelítés (EPAA) is kapcsolódik. A 2009-ben indított program jelenleg a második szakaszban tart, melynek keretén belül többek között SM-3-as ellenrakéták indítására alkalmas Aegis Ashore állásokat telepítenek Romániába, az utolsónak számító, 2018-ban befejeződő harmadik szakaszban pedig szintén ilyen rendszerek kerülnek Lengyelországba.
A Szövetség a változó feladatok és a csökkenő források miatt az irányítási rendszerét is átalakította, jelentős mértékben egyszerűsítve azt. A Szövetséges Légi Parancsnokság Ramsteinben található, amely felelős valamennyi légi vonatkozású ügyért a NATO-n belül.
A beszámolót írta: Pocsai Erzsébet
A horvát légierő válsága
A horvát fegyveres erők fejlődési pályája az elmúlt két évtizedben jelentősen eltért a balkáni és a kelet-közép-európai országokban megfigyelhető tendenciáktól. Ezen országok ugyanis a hidegháborús fegyverkezési verseny következtében jellemzően nagy mennyiségű ? és sok esetben meglehetősen korszerű ? haditechnikai eszközt halmoztak fel. A bipoláris világ megszűnése utáni új globális biztonsági környezetben az államok közötti fegyveres konfliktusok esélye jelentősen lecsökkent, így a legtöbb európai ország megkezdte védelmi stratégiájának felülvizsgálatát. Ezek során meghatározták a fegyveres erők alkalmazásának legfőbb elveit, valamint kijelölték feladataikat reagálva az új típusú biztonsági kihívások és fenyegetések megjelenésére. Az ennek szellemében végrehajtott haderő-átalakítások során jelentős létszámcsökkentést hajtottak végre, továbbá alaposan visszavágták a nehézfegyverzet arányát.
Ezzel párhuzamosan a délszláv háború kitörése révén Jugoszlávia egyes tagköztársaságainak nagy mennyiségű fegyverre volt szükségük annak érdekében, hogy megvalósítsák függetlenségi törekvéseiket. Többek között a horvátok függetlenségük kikiáltása után gyors ütemben fogtak hozzá egy ütőképes és önálló haderő alapjainak megteremtéséhez, melynek köszönhetően sikerrel tudták felvenni a harcot a Szerb hadsereggel szemben. Mindez nehéz feladatnak bizonyult, mivel az egykori jugoszláv hadsereg haditechnikai eszközeinek és infrastruktúrájának döntő része a szerbekhez került. E folyamat bemutatása meghaladja ezen írás kereteit, de összességében elmondható, hogy a horvát fegyveres erőknek ? a függetlenségi háború során ? sikerült kialakítani egy területvédelmi feladatokra alkalmas ? aktív harci tapasztalatokkal rendelkező ? klasszikus három haderőnemmel rendelkező haderőt.
A horvát hadsereg kezdeti fejlődési szakaszát meghatározta annak felismerése, hogy önállóan csak egy korlátozott célokért folytatott háborút tudnak sikerrel megvívni. A horvát vezetés ezért már korán rájött arra, hogy céljaik eléréséhez szükség van egy külső nagyhatalom politikai és katonai támogatására. A horvátok kitartása és az Egyesült Államok, valamint más nyugati országok beavatkozása végül hozzájárult a délszláv háborút lezáró daytoni békeszerződés megkötéséhez és az új határok kialakításához. A háborút követően Horvátország ? levonva a tapasztalatokat ? törekedett a NATO-val való szoros együttműködésre, mely végül a 2009-es csatlakozásban öltött testet.
Ehhez azonban hosszú út vezetett, mely során Horvátország igyekezett védelmi költségvetését a NATO elvárások közelében tartani. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (Stockholm International Peace Research ? SIPRI) összesítése szerint Horvátország GDP-hez viszonyított védelmi kiadásai 1,6 és 1,9 százalék között változott az elmúlt évtizedben. A horvátok kapcsán is megfigyelhető volt a trend, miszerint a NATO csatlakozást követően a védelmi kiadások fenntartására irányuló hajlandóság alábbhagy, hiszen 2013-ban ez az arány Horvátország esetében is mérséklődött ? 1,6 százalék körüli értékre csökkent. Mindez kevésnek bizonyult a fegyveres erők évek óta esedékes modernizációjának végrehajtására.
A horvát légierő helyzete
A Military Balance számait tekintve a horvát légierőnek kezdetben csak az a 4 darab MIG 21-es vadászrepülőgép állt a rendelkezésére, amit még időben sikerült kimenekíteni a közös bázisokról. A másik oldal légiereje ezzel szemben 480 harci repülőgépet sorakoztatott fel ? mely különböző típusokból tevődött össze, beleértve a MIG-21-es és MIG-29-es típusokat is.
Napjainkban Horvátország a régió azon kevés országa közé tartozik, mely rendelkezik ugyan légierővel, de légterének védelmét csak korlátozottan képes ellátni. Ennek önálló teljesítésére a Balkánon csak a vele szomszédos ? és sokáig ellenséges ? nem NATO tagállam, Szerbia képes. Ebből is következik, hogy a horvát légierő egy minél korábbi korszerűsítésre és új eszközök beszerzésére szorul, ha nem akar a balti államok sorsára jutni, melyek légtérvédelmét a szövetséges NATO tagállamok látják el. Nagyságát tekintve a Horvát Fegyveres erők aktív szolgálatot teljesítő 16 500 fős állományából 1850-en teljesítenek szolgálatot a légierőnél.
A forráshiányok és az évek óta halogatott modernizáció leginkább a légierőt érintette, amelynek folyamatos leépítése és sikertelen korszerűsítése figyelhető meg. Ennek egyik eklatáns példája a MiG-21 bisz/D típusú vadászrepülőgépek felújításának esete. Egy elhúzódó pályáztatás során végül egy ukrán vállalat nyerte el a gépek korszerűsítésének feladatát, azonban a munkálatok szintén hosszú időt vettek igénybe, ráadásul az egyik gép gyakorlat közben a levegőben meghibásodott. Emiatt a már elméletileg működő gépek felszállását megtiltották, és hosszas vizsgálódás indult annak kiderítése érdekében, hogy egyáltalán üzembiztosnak számítanak-e. Ennek következtében a horvát légierő ezen időszak alatt csak részleges megbízhatósággal tudta ellátni a feladatait, ami sokat ártott a megítélésének. Ennek ellenére elmondható, hogy a horvát légierőt tapasztalt pilóták és oktatók alkotják, így többek között a haderőnemben szolgálnak a nemzetközi szinten elismert Wings of Storm formáció tagjai is.
Mindezen körülmények ismeretében különösen nagy sikernek mondható, hogy az Ománi Szultánság katonai megállapodást írt alá Horvátországgal, amelynek értelmében a horvát légierő oktató pilótái fogják képezni az ománi légierő tagjait. Az ománi vezérkar főnöke és a delegáció vezetője által Zágrábban aláírt együttműködési dokumentumban a képzések helyszínéül a Zadar közeli Zemunki 93-as légibázist jelölték ki. Az első 16 ománi pilóta 2014 márciusában kezdte meg a kilenc hónapos kiképzést, amely során Pilatus PC-9M kiképző repülőgépekkel sajátíthatták el a szükséges ismereteket. A kiképzést a Horvát Nemzeti Színházban, ünnepélyes keretek között zárták le, melynek során átnyújtották az ománi pilóták teljesítményét elismerő okleveleket. A horvát légierő parancsnoka ünnepi beszédében kiemelte, hogy a képzés eredményességét a két ország együttes sikereként kell elkönyvelni. Az Ománi Szultánság is elégedett volt a horvátok által nyújtott képzéssel, és a tervek szerint idén februárban érkezett volna egy újabb ománi csoport.
A horvát légierő hat legjobbként számon tartott oktató pilótája azonban időközben leszerelését kérte a vezérkarnál, ugyanis az Ománi Szultánságtól jobb ajánlatot kaptak. A bejelentés hirtelensége és következményei révén a horvát légierő komoly személyügyi és szervezeti válságba került. Ennek során egyrészt számolniuk kell a hat legképzettebb pilóta távozásával járó feladatok megfelelő minőségben történő ellátásával, másrészt olyan légkör alakulhat ki a szervezeten belül, melynek következtében fellazulhat a légierő iránti elköteleződés, tovább roncsolva a haderőnem tekintélyét.
Az Omán és Horvátország között létrejött megállapodás eleinte mindenképp pozitív visszajelzés volt egyrészt a horvát légierő, másrészt a védelmi tervezésben szerepet vállaló döntéshozók számára is. Az együttműködés ugyanis azt igazolta, hogy a térségben jellemző alacsony, és folyamatosan csökkenő védelmi kiadások, illetve elöregedő haditechnikai eszközállomány ellenére a pilóták továbbra is magas szakmai színvonalat képviselnek. A megállapodásban kitűzött célok elérését követően elképzelhető lett volna, hogy az ország vezetése újraértékeli a haderő, azon belül is a légierő külpolitikában játszott szerepét. A haderőnem sikerei hozzájárulhattak volna az eszközállomány fejlesztéséhez szükséges politikai döntés meghozatalához, azonban erre utaló meggyőző lépések nem történtek.
Másrészről a horvát politikai vezetés ? más térségbeli országokhoz hasonlóan ? nem mérte fel reálisan azt, hogy az általuk a légierő személyi állománya számára biztosított jövedelem és munkakörülmények korántsem számítanak versenyképesnek összehasonlítva a haderőn kívüli lehetőségekkel. Horvátország tehát felismerte, hogy rendelkezésére áll egy jól működő haderőhöz feltétlenül szükséges komponens, vagyis a szakértelem, de azokat a feltételeket már nem tudta megteremteni, amelyek ennek megtartásához szükségesek.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
Szaúd-Arábia nukleáris fegyvert szerezne be?
Miközben Irán és a P5+1 világhatalmak folyamatosan egyeztetnek Teherán nukleáris programjáról, erre válaszul Szaúd-Arábia Pakisztántól vásárolna nukleáris fegyvert, a Perzsa-öböl menti országok pedig óva intenek egy labilis megállapodás megkötésétől Irán nukleáris programjával kapcsolatban. Turki bin Fejszál herceg, egykori szaúdi hírszerzési főnök valamint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) munkatársai szerint a megállapodás létrejötte ugyanis megnyithatja az utat a nukleáris fegyverek elterjedéséhez a régióban. A félelmeket több térségbeli ország is osztja, akik kétlik a szankciók hosszútávú hatásosságát, és a további nukleáris proliferáció lehetőségét hangoztatják.
Az iráni fenyegetésre válaszul Szaúd-Arábia és a régió ? hivatalosan ? egyetlen nukleáris arzenállal rendelkező állama, Pakisztán között újra napirendre kerültek az előre legyártott, könnyen elérhető nukleáris fegyverek beszerzéséről szóló tervezetek. A két ország között már korábban megkötött egyezség sokak szerint most ért el gyakorlati megvalósításához, azaz Szaúd-Arábia adott esetben nukleáris fegyvereket vásárolhat Pakisztántól, annak ellenére, hogy az ország 1988 óta az atomsorompó-szerződés részes állama. „Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, miközben Irán megtartja legtöbb urándúsítóját és fejleszti a nukleáris technológiáját? – jelentette ki május elején egy Barack Obama amerikai elnökkel találkozó szaúdi vezető. A nyilatkozatot megerősítette Turki bin Fejszál herceg Dél-Koreában elmondott beszéde, amelyben úgy fogalmazott, hogy „minden, ami van Iránnak, nekünk is lesz.? A fegyverek beszerzését az ország és az egész régió biztosításának valamint az iráni urándúsítás elleni válaszlépésnek tekintik, és úgy tartják, hogy ez a szankciókkal ellentétben hatékonyan és hosszútávon meg tudja védeni az államokat.
Nem valószínű, hogy a szállítások már megkezdődtek, azonban a szaúdi kijelentések mindenképpen stratégiai fontosságúak, a háttérben megkötött pakisztáni szerződés pedig biztossá teszi az iráni kormányzat számára: Szaúd-Arábia rövid időn belül képes lesz válaszolni a nukleáris fenyegetésre. A királyság jelenleg a 2010-ben elindított KACARE nevű, atomenergiára és megújuló energiaforrásokra összpontosító program alapján építi fel energiaszektorát. Ennek keretein belül 2032-re 17.6 gigawattos kapacitásra szeretné bővíteni reaktorait, azonban a beruházásokra eddig még nem került sor. Olli Heinonen, az IAEA egykori főigazgató-helyettese szerint minimum 10 évnyi fejlesztés kell még ahhoz, hogy Szaúd-Arábia képes legyen nukleáris fegyverek önálló gyártására. Heinonen hozzátette: a szomszédos Jordánia rendelkezik a régió legnagyobb urániumkészleteivel, azonban ezek kinyeréséhez nincs elegendő anyagi forrása, így kézenfekvő megoldás lenne egy Szaúd-Arábia és Jordánia között megkötött szerződés, amely mindkét fél számára előnyökhöz vezetne.
Bár pakisztáni illetékesek cáfolták, hogy Szaúd-Arábia hozzáférést kaphat országuk nukleáris technológiájához, köztudott, hogy a két államot szoros szálak fűzik egymáshoz, hiszen Szaúd-Arábia az utóbbi harminc évben a pakisztáni nukleáris program finanszírozásában is segített. Az amerikai hírszerző szolgálatok a jelenlegi bizonytalanság kiküszöbölése érdekében a fegyverek érkezésére és a két ország között lezajló áruszállítási folyamatokra kiemelt figyelmet fordítanak. A kialakuló konfliktusban Iránt elsősorban Oroszország, míg Szaúd-Arábiát leginkább a francia vezetés támogatja.
A közel-keleti államok közül Pakisztánon kívül Izrael rendelkezhet még nukleáris arzenállal, azonban ezt az izraeli vezetés eddig se nem erősítette meg, se nem cáfolta. Brit elemzők szerint a legnagyobb probléma az, hogy más térségbeli állam, például Törökország vagy Egyiptom is kényszerítve érezheti magát nukleáris robbanófejek gyártására vagy vásárlására, ezáltal pedig egy újabb, sokkal veszélyesebb fegyverkezési verseny alakulhat ki. A helyzetet pedig tovább súlyosbítja a Közel-Keleten zajló számos proxy háború ? például Szíria és Jemen területén ?, amelyek mögött szintén érezhető Irán és Szaúd-Arábia szembenállása. Mr. Burns, a Harvard egyetem professzora szerint a félelmekre és a lehetséges fegyverkezési versenyre egy erős, keménykezű amerikai vezetés lenne a megoldás, amely hosszú távon tudná garantálni az arab államok számára, hogy a megszületett, Iránt kötő nemzetközi szerződések biztosítják a térség stabilitását, valamint hatékonyan visszaszorítják a nukleáris fegyverek kifejlesztésére és gyártására vonatkozó esetleges törekvéseket. Ebben ugyanis a jelenlegi helyzetet tekintve kevés állam bízik.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
Tovább gyűrűzik a lehallgatási botrány: veszélyben a Merkel-kormány?
Hatalmas felháborodást okozott a nemzetközi politikában a hír, miszerint a német hírszerzés szerteágazó adatgyűjtést folytatott több európai szövetségese ? többek között Franciaország és Belgium ? ellen. A német Szövetségi Hírszerző Szolgálat (Bundesnachrichtendienst ? BND) állítólag az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatallal (National Security Agency ? NSA) közösen végezte az információk begyűjtését. A célpontok közé tartozott többek között a francia kormányzat, az Európai Unió Bizottsága, illetve az Airbus csoport. Az ügy valószínűleg megrengeti az uniós országok egymásba ? és különösen Németországba ? fektetett bizalmát, valamint kérdéseket vet fel az állampolgárok adatainak biztonságáról is. A jelenlegi helyzetet több esemény is megelőzte, amelyek napjaink fontos biztonságpolitikai beszédtémáivá váltak.
Ezek közül a kémkedés és lehallgatás leginkább a hidegháború időszakában volt ?népszerű? téma, azonban újból a felszínre került, miután az NSA volt alkalmazottja, Edward Snowden fontos információkat szivárogtatott ki az Egyesült Államok adatgyűjtési módszereiről. Ebből kiderült, hogy az Egyesült Államok még az európai szövetségeseiről is gyűjtött tikos információkat, melynek keretében nagykövetségeket figyeltek meg, továbbá telefonhívások milliót hallgatták le és tárolták el. Ezen kívül több európai állam vezetőjének ? köztük a német kancellár, Angela Merkel ? telefonhívásait és elektronikus levelezéseit is ellenőrizték. Mindez súlyos diplomáciai válságot okozott a felek között, hiszen nem gondolták, hogy baráti országok hírszerzési egységeinek célpontjaivá válhatnak.
A 2001. szeptember 11-i események sarkallták arra az amerikai törvényhozást, hogy létrehozzák a ?Patriot Act? törvényt, amely mostanáig lehetővé tette a hírszerző ügynökségek számára az adatgyűjtési módszerek széles spektrumú alkalmazását. Mindez most megváltozhat, hiszen a törvény hatálya június 1-vel lejárt, helyette a szenátus által június 2-án megszavazott ?Freedom Act? törvény lépett életbe, miután az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama még aznap aláírta azt. A széleskörű hírszerzési jogosítványokat korlátozó új szabályozással leállították az Egyesült Államok területén végzett tömeges adatgyűjtést, így az NSA ezentúl csak indokolt esetekben ? és célzottan ? a külföldi hírszerzést felügyelő titkos szövetségi bíróság (Foreign Intelligence Surveillance Court, FISC) felhatalmazással folytathat megfigyeléseket. Ezt követően a szolgáltatók tárolják majd az adatokat, akik kötelesek azokat ? a gyakorlatuknak és a törvényeknek megfelelően ? másfél évig megőrizni. Fontos megjegyezni, hogy az átállás fokozatos lesz, az NSA csak fél év múlva fogja elveszíteni jogosultságát az úgynevezett metaadatok gyűjtésére és tárolására.
Az NSA által folytatott „kémkedést” maga a kancellárasszony is elítélte, azonban idén tavasszal kiderült, hogy a BND is részt vett titkos információk gyűjtésében. A megfigyelések célpontjai az európai kormányok és nagyvállalatok, valamint az Európai Unió szervei voltak ? a felháborodást tovább fokozta, hogy német vállalatok és magánszemélyek ellen is folytattak titkos adatgyűjtést. A német és az amerikai szolgálatok összehangolták tevékenységeiket, mellyel legfőbb céljuk a terrorgyanús elemek kiszűrése lett volna, ám a tények azt mutatják, hogy az általuk végzett megfigyelések messze meghaladták ennek kereteit. Tovább erősíti a gyanút az is, hogy ? az amerikai források szerint ? a BND segítve a CIA munkáját hozzájárult az Osama bin Laden elleni hajtóvadászat sikerességéhez. Merkelnek további fejfájást okozhat a tény, miszerint Belgium és Hollandia saját nyomozást indított a kémkedési ügyek kivizsgálása érdekében. Franciaország ? aki szintén áldozatául esett a kémkedésnek ? arra az álláspontra helyezkedett, hogy Németország várhatóan magyarázattal fog szolgálni a történtekre, így bizonyítva azt a bizalmat, mely a két európai nagyhatalom között fennáll. Néhány forrás szerint külön optikai kábeleken keresztül futtatták az ellenőrzött adatokat a német BND számára, melyhez hozzájárult a Deutsche Telekom is, így a német telekommunikációs óriáscég ügyfeleinek adatai is veszélybe kerülhettek.
A lehallgatási botrány a német belpolitikában is hamar éreztette hatását, ennek eredményeképp az ellenzék folyamatosan támadja a kancellárt, mivel a kancellári hivatal alá van rendelve a német hírszerzés. Komoly viták folynak arról is, hogy a német parlament alsóházának (Bundestag) illetékes bizottsága betekintést nyerhessen a megfigyelési listákba és adatokba. A történtek ellenére a kancellár továbbra is kiáll a német és az amerikai hírszerzés együttműködése mellett, hiszen véleménye szerint a legfontosabb cél a nemzetközi terrorizmus elterjedésének megfékezése. Kijelentette továbbá, hogy az ő feladata megtalálni az egyensúlyt a hírszerzés feladatinak megszervezésében, illetve célpontjainak kiválasztásában. Az ügy a kormánykoalícióban is feszültségeket szült, Christine Lambrecth, a szociáldemokrata (SDP) frakció parlamenti ügyvezetője is arra szólította fel Angela Merkelt, hogy adja át az alkotmányvédelmi hivatal (BfV) részére az NSA-tól kapott keresőkifejezések listáját, ami azonban eddig még nem történt meg.
Valószínűsíthető, hogy a lehallgatási és kémkedési botrány hosszútávon fogja befolyásolni az európai államok biztonsági környezetét és diplomáciai kapcsolatait. Világos, hogy az alapvető bizalom is megrendül az államok vezetői között, ha ilyen tevékenységekről szereznek tudomást. Az már más kérdés, hogy az európai polgárok adatai, hívásai, levelezései mennyire lehetnek biztonságban a különböző hírszerzési ügynökségek adatgyűjtési gyakorlataitól. Végül, de nem utolsó sorban feltehetjük magunknak a kérdést, hogy meddig terjedhet az információszerzés határa a terrorizmus, vagy szervezett bűnözés elleni harc égisze alatt.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
Biztonság és légtérvédelem
Dr. Németh József okleveles biztonság- és védelempolitikai szakértő vezetésével a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Biztonságpolitikai Szakkollégiumának képviselői tettek látogatást a 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezrednél június 05-én.
A látogatásra a szakkollégium vezetésének azon elismerésre méltó kezdeményezése keretében DSCF1095került sor, mely szerint a biztonságpolitikával foglalkozó szakemberek látásmódjának alakításában mindenképp kiemelkedő szerepet kell kapjon a biztonság katonai dimenziójában meghatározó szerepet játszó katonai szervezetek megismerése,valamint a Magyar Honvédség képességeiről történő személyes tapasztalatgyűjtés.
A látogatókat Könczöl Ferenc alezredes, parancsnokhelyettes fogadta, aki prezentációjában ismertette a légvédelmi rakéta és tüzér fegyvernem NATO-ban betöltött helyét és szerepét, a fegyvernemmel szemben álló kihívásokat, közöttük olyanokat, mint a tüzérségi lövedékek (RAM ? Rocket, Artillery and Mortar), valamint ballisztikus rakéták jelentette fenyegetés és a Szövetség4 erre adott válaszai. Ezt követően a parancsnokhelyettes felvázolta az ezred szervezeti felépítését, feladatrendszerét, bemutatta az üzemeltetett vezetési és fegyverrendszereket, valamint a légvédelmi rakétaezred által a NATO Integrált Lég- és Rakétavédelmi Rendszerében (NATO Integrated Air and Missile Defence System ? NATINAMDS) elfoglalt pozícióját.
Mivel a látogatásra az alakulat nagysikerű Nyitott Kapuk Hete rendezvénysorozatának utolsó napján került sor, így a látogatók ennek keretében az alakuló téren kiállított főbb haditechnikai eszközök mellett megismerkedhettek a katonák elhelyezési körülményeivel és kiképzési lehetőségeivel, valamint kipróbálhatták az IGLA légvédelmi rakéta szimulátor berendezést és sikeres kísérletet DSCF1145tettek a szituációs paintball pálya leküzdésére.
A látogatás hangulatélményét csak fokozta az először passzív nézőként, majd aktív résztvevőként (!) teljesített alaki kiképzés, illetve a megtekintett, akciófilmekbe illő tűzharc-jelenetekkel tarkított taktikai bemutató, amelynek során egy rajtaütés elhárítását és egy sérült kimentésének professzionálisan kivitelezett módját mutatták be az ezred katonái.
A jó hangulatban elköltött ebédet követően a látogatók bejegyzést tettek az ezred látogatói könyvében, majd a Csapatmúzeum, illetve a Művelődési Otthon környezetében kialakított technikai park és emlékhely megtekintése után a vendégek egy tartalmasan eltöltött szakmai nappal a hátuk mögött, elégedettségüknek hangot adva köszöntek el a légvédelmi rakétaezredtől, illetve annak parancsnokhelyettesétől, aki sok sikert, erőt, egészséget és kitartást kívánt a szakkollégium tagjainak mind tanulmányaikhoz, mind a biztonságpolitika területén végzett munkájukhoz.
Írta: Cseszreginé Csekei Judit százados
A cikk először az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred hivatalos honlapján jelent meg.
Az Eurázsiai Gazdasági Unió
A 2010. január elsején létrejött Eurázsiai Vámunió 2014. május 29-én Eurázsiai Gazdasági Unióvá (EaEU; EAEU) fejlődött, köszönhetően azon eurázsiai országoknak, amelyek Asztanában egy mélyebb kapcsolat kialakítása mellett döntöttek. Az új rendszernek három alapító tagja volt (Fehérorszország, Kazahsztán, Oroszország), de a szerződés 2015. január elsejei hatályba lépését követően megkezdődött munkálatokból január 2-ától már Örményország is kivette a részét (ami viszont a későbbiek során valószínűleg ellehetetleníti Azerbajdzsán csatlakozását). Mindemellett Kirgizisztán egy kisebb várakozási időt követően 2015. májusában csatlakozott a korábban említett négy ország mellé, a szervezet területi hatálya így jelenleg körülbelül 175 millió fős lakosságot fed le.
Az egyezmény szerint az uniót azzal az indokkal hozták létre, hogy egy széleskörű piac alakuljon ki, és a tagállamok életszínvonala az integrációnak köszönhetően magasabbá váljon. Ennek érdekében biztosítják a munkaerő, termékek és szolgáltatások unión belüli szabad áramlását, illetve szorgalmazzák egy tagállamok közötti összehangolt, harmonizált piac létrehozását is.
A szervezet felépítése a következő elemekből áll:
- Legfelsőbb Eurázsiai Gazdasági Tanács (Supreme Eurasian Economic Council)
A legfelsőbb tanács munkáját az országok államfői alkotják: Serzs Szargszjan, Alexander Lukasenko, Nurszultán Nazarbajev és Vlagyimir Putyin.
- Eurázsiai Kormányközi Gazdasági Tanács (Eurasian Intergovernmental Economic Council)
A kormányközi tanács munkáját az államok kormányfői látják el: Hovik Abrahamian, Andrej Kobjakov, Karim Maszimov és Dmitrij Medvegyev.
- Eurázsiai Gazdasági Bizottság ( Eurasian Economic Commission)
A bizottság az unió állandó szerve, amely kollektív döntések alapján hozza határozatait. Tagjait a tanácsi bizottság és a bizottsági testület (Board of the Eurasian Economic Commission) jelöli ki. A bizottság elsődleges funkciőja, hogy elősegítse az unió fejlődését, s a gazdasági integrációt szolgáló célokat határozzon meg.. A bizottság tagjait 12 személy alkotja (Kirgizisztán végleges csatlakozásával ez valószínűleg 15 főre fog emelkedni), amely azt jelenti, hogy minden egyes tagállam 3 taggal képviselheti magát. A 12 tag közül pedig egy személyt a Bizottsági Testület Elnökévé is választanak (Chairman of the Board of the Commission). A bizottság tagjait a Legfelsőbb Eurázsiai Gazdasági Tanács államfői választják meg 4 évre.
- Eurázsiai Gazdasági Unió Bírósága (Court of the Eurasian Economic Union)
A Bíróság természetesen az Eurázsiai Unió rendeltetésszerinti jogi feladatait látja el.
Ha jól megnézzük, az unió már nevében és szervezeti felépítésében is nagymértékben hasonlít az Európai Unióra. Ebben a tekintetben talán a parlament hiánya tűnhet fel, amely másolata még névlegesen sem szerepel az Európai Gazdasági Unió intézményei között. Egyes szerzők szerint azonban a tagállamok közötti megfelelő mértékű gazdasági harmonizáció és a valódi közös piac csak hosszú távú folyamat eredményeként alakulhat ki. A pénzügyi szektor törvényi harmonizációja előreláthatólag 2025-re fog megvalósulni, míg egy közös energiatérség körülbelül 2019-re, a közös földgáz-és kőolaj kereskedelem azonban szintén 2025-re várható.
Mindennek ellenére a Bizottság feladata, hogy az együttműködést és az eredményességet fenntartsák. A nemzetközi kooperációért felelős intézmény, egy kiemelkedő része a szervezetnek és elsődleges prioritásának tekinti Európával, valamint a csendes-óceáni államokkal való kapcsolatok mélyítését.
Az Eurázsiai Gazdaság Unió és Vietnám között május 29-én aláírt szabadkereskedelmi egyezménynek köszönhetően már meg is mutatkoztak a csendes-óceáni térsgében való terjeszkedés első jelei. A szerződést Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök és Nguyen Tan Dung vietnámi miniszterelnök látta el kézjegyével, akik elmondásuk szerint az egyezménytől a bilaterális kapcsolatok fejlődését várják el. A vietnámi miniszterelnök a szerződéskötés lehetőségét érdekes módon elsősorban Oroszországnak, az Eurázsiai Gazdasági Unió több tagjának pedig csak mellékesen köszönte meg, amely ismételten rávilágít a szervezeten belüli orosz befolyás erősségére. Az EaEU életében egyébként ez volt az első nemzetközi dokumentum, amelyet nem egy poszt-szovjet tagköztársasággalkötött. Dmitrij Medvegyev 2015. június elsején úgy nyilatkozott, hogy ? a Vietnámmal aláírt egyezményhez hasonlóan ? további kapcsolatok kialakítására törekszik az ázsiai régióban, hiszen véleménye szerint ez a bilaterális szerződés egy fontos kaput nyitott meg a többi térségbeli országgal való kapcsolatteremtés megvalósulásához. Mindemellett, pedig a térség legjelentősebb gazdasági hatalmával, Kínával is megkezdődtek a az egyeztetések egy gazdasági és kereskedelmi együttműködés létrehozásáról. Mindez nem véletlen, hiszen Kína szerepe egyre jelentősebb, és az unióval együtt szintén egy szabadkereskedelmi övezet létrehozására törekednek, az oda vezető út első lépését pedig az együttműködési doukmentum aláírása jelentheti.
A célok elérése érdekében azonban nemcsak Ázsiával, hanem az Európai Unióval is számolni kell. A szervezet megalakulását követően, január másodikán már az EU figyelmét is felhívták az EaEU megalakulására. Oroszország EU-s nagykövete, Vlagyimir Csizov – kissé elterelve a figyelmet az ukrán válságról – kiemelte, hogy az EaEu egy komoly lehetőségekkel rendelkező gazdasági térség, amely az Amerikai Egyesült Államoknál jelentősebb mezőgazdasági termékekkel rendelkezik. Egyes elemzők azonban továbbra is úgy gondolják, hogy ez az eurázsiai tömörülés elsősorban Oroszország nagyhatalmi törekvésit reprezentálja.
A szervezet fejlődése azonban nem stagnál, mivel a következő célkitűzése az országoknak, hogy egy közös valutát vezessenek be az unión belül, amely a további integráció egyik fontos pontja lehet. Ez a terv először március 20-án Vlagyimir Putyin egyik nyilatkozatában jelent meg, majd pedig május 29-én Dmitrij Medvegyev, a Vietnámmal megkötött szerződés aláírásának a napján is kiemelte egy pénzügyi unió létrehozását.
A szervezet létrejötte jelentős kezdeményezésnek számít, azonban az Eurázsiai Gazdasági Unió jövőjével kapcsolatos latolgatásokra még várni kell néhány évet, és majd csak ezt követően lehet egyes államokkal kapcsolatos pozitívumokat illetve negatívumokat kifejteni.
Kiemelt témák
