Hasszan Naszrallah, a Hezbollah vezetője egy 2015. május 24-i beszédében kijelentette, hogy csapatait hajlandó egész Szíria területén bevetni, ha ezt az Iszlám Állam előretörése szükségessé teszi. A bejelentés vegyes fogadtatásra talált Libanonban, és felszínre hozta a különböző politikai csoportok közötti törésvonalakat.

A Hezbollah Libanon politikai életében meghatározó szereplőnek számít, hiszen a jelenlegi kormányba két minisztert is delegált. Paramilitáris szárnyának megítélése azonban nem egységes, melynek következtében több ország is a terrorista csoportok között tartja számon. A szervezet a szíriai polgárháborúban Bassár el-Aszad oldalán jelent meg, melynek részeként vélhetően 2012 óta küld csapatokat az országba, de hivatalosan csak 2013-ban ismerték el, hogy katonai erővel részt vesznek a felkelők elleni harcban. Ez nagy segítséget jelent a szír kormányoldalnak, hiszen egyébként nem bővelkedik a támogatókban: a Hezbollah mellett csak Irán fejezte ki nyíltan a szír kormány melletti elkötelezettségét, illetve ennél ugyan lényegesen burkoltabb formában, de Oroszország is az Aszad-rezsim támogatójának számít. Amennyiben viszont Irán úgy dönt, hogy külpolitikájában a nukleáris programjára vonatkozó tárgyalások eredményessége élvezzen prioritást, a nyugati országok jóindulatának elnyerése érdekében akár az Aszad-rezsim mögül való kihátrálás, vagy legalábbis a támogatás mértékének csökkentése is elképzelhető lehet. A korábban bevont kisebbségek hajlandósága is csökkent a harcokban való részvételre, tehát mindent összevetve a Hezbollah katonáira a jövőben több feladat hárulhat.

A Hezbollah harcoló csapatai kezdetben a határ menti térségben voltak jelen Daraa és Golán fennsík környékén. Jelenleg megközelítőleg húsz olyan falvat védenek, amelyekben ugyan libanoniak laknak, de a libanoni-szír határ túloldalán találhatók. A leghevesebb harcok a Qalamoun fennsíkon folynak, amely az ellátási útvonalak szempontjából stratégiai fontosságú, hiszen összeköttetést biztosít libanoni Beeka-völgy és Homsz, valamint Damaszkusz között. A másik fontos feladatuknak tekintik, hogy a Damaszkuszhoz közeli Sayyida Zeinab szentélyt védjék, amely a siíták egyik szent helye.

A jövőben a csapatok várhatóan kénytelenek lesznek eltávolodni a határoktól, hogy Szíria belső területein vegyenek részt a harcokban, ahol az ISIS és az Al-Nuszra Front szerez egyre nagyobb területeket. Hasszan Naszrallah már többször kijelentette, hogy ezek a csoportok közvetlenül fenyegetik Libanon biztonságát, és lehetőleg törekedni kell a határoktól távol történő feltartóztatásukra. A nemzetközi koalíció által indított légicsapások szerinte eredménytelenek, hiszen eddig nem sikerült megállítaniuk az iszlamistákat. Legutóbb úgy fogalmazott, hogy az általuk jelentett veszély „precedens nélküli a történelemben, amely magát az emberiséget fenyegeti”, ezért ha szükséges, hajlandó akár egész Szíria területén is harcba bocsátkozni. Ennek érdekében egyre több katonát toboroznak, a stratégiájuk pedig hatékony, mivel a szervezet jelenlegi mérete elérte az eddigi legnagyobbnak számító, 20 000 fős létszámot, és sikerült egy a Hezbollah kötelékén belül harcoló, tisztán keresztény alakulatot is felállítani. A létszám mellett a katonai kapacitásokat is növelték, melyeknek legfőbb támogatója Irán volt, ahonnan eszközöket és pénzügyi segítséget is kaptak.
Sokan azonban attól tartanak, hogy a kiterjedt harcok Libanont is belerántják a háborúba. A korábbi miniszterelnök, Saad al-Hariri szerint nem a Hezbollah felelőssége, hogy megvédje az országot és annak szuverenitását.

Egyes elemzők szerint azonban érdemes felkészülni arra az eshetőségre is, ha az Aszad rezsim elbukik. Ennek következtében ugyanis nagy valószínűséggel olyan kormány kerül hatalomra, amely ellen a Hezbollah is harcolt, tehát a két ország közötti viszony annak ellenére is megromolhat, hogy Libanon a szíriai polgárháború kapcsán hivatalosan semlegesnek mutatkozik, és ennek következtében hadereje egyelőre nem vett részt a harcokban.