Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) feloldotta annak a nagyjából 500 oldalas vizsgálati jelentésnek a titkosítását, amely a World Trade Centert ért 2001. szeptember 11-i terrortámadást megelőző nyomozás mulasztásairól és a titkosszolgálati munka hibáiról szól. A jelentést a CIA főfelügyelője már ugyan 2005-ben lezárta, de eddig nem került nyilvánosságra. Az elemzésben részletesen kitérnek azokra a rendszerszintű hibákra, amelyek eredményéül a korábbi riasztások ellenére nem tudták kivédeni a támadást. Megemlítik a CIA és az NSA valamint a CIA és az FBI közötti együttműködés hiányosságait. Kitérnek továbbá arra is, hogy a 2001-et megelőző években jelentősen csökkentették a terrorelhárítási műveletekre fordított forrásokat, ami kihatott a szolgálatok munkájára, akik részben ennek köszönhetően nem vettek tudomást a figyelmeztető jelekről. Bár a többi eddig megjelent elemzést a most nyilvánosságra került adatok csak kiegészítik, több elemző szerint ezek az adatok egyértelművé tették, hogy bár jogsértést nem követtek el, a CIA munkatársai nem végezték kielégítően munkájukat. Ezt azzal egészítették ki, hogy ekkoriban nem volt átfogó stratégiájuk az al-Kaida elleni harcra. A terrorista csoportot illetően az elemzés felhívta a figyelmet a lehetséges szaúd-arábiai gazdasági és politikai kapcsolatokra a szaúdi kormány tagjai és az al-Kaida vezetése között, azonban az együttműködést pontos bizonyítékok hiányában nem tudta igazolni.
Az Egyesült Államok nehézfegyvereket telepít Kelet-Közép-Európába
Az Oroszországgal szembeni hagyományos elrettentés hatékonyságának növelése, valamint a kelet-közép-európai szövetségesei viszontbiztosítása érdekében az Egyesült Államok mérlegeli egy nagyjából 5000 fős dandár feltöltéséhez elegendő mennyiségű harckocsi, gyalogsági harcjármű és egyéb nehézfegyver balti államok, Lengyelország, Bulgária, Románia és szükség esetén Magyarország területén való állomásoztatásának lehetőségét.
Egy amerikai katonai tisztségviselő szerint egy teljes feltöltöttségű dandár 1200 járművel, ezen belül 250 M1-A2 Abrams harckocsival, Bradley gyalogsági harcjárművel és önjáró tüzérségi löveggel rendelkezik.
Az Egyesült Államok már hónapok óta hangoztatja különböző nehézfegyverek, illetve hadfelszerelések Kelet-Közép-Európába történő – állandó jelleggel ott állomásozó személyi állomány nélküli – átcsoportosításának lehetőségét, de korábban ennél kevesebb – nagyjából 150 darab – nehézfegyverről volt szó, és a végrehajtására egyelőre nem került sor. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a lépést Oroszország minden bizonnyal az 1997-es NATO-Oroszország Alapító Okirat megsértéseként értékelné, hiszen a dokumentum szerint a Szövetség állandó jelleggel nem állomásoztat jelentős méretű erőket az Oroszország szomszédságában lévő NATO-tagállamok területén. Az amerikai tervek támogatói szerint ez a személyi állomány hiánya miatt nem feltétlenül ellentétes a dokumentumban vállaltakkal, másrészt Oroszország által a NATO határai mentén tanúsított agresszív tevékenységek egyre vitatottabbá teszik az okirat életképességét, hiszen kimondja többek között azt is, hogy „a NATO és Oroszország nem tekint egymásra ellenségként.”
Előadás a 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred múltjáról és jelenéről, valamint a NATO Integrált Lég- és Rakétavédelmi Rendszeréről
A Biztonságpolitikai Szakkollégium lehetőséget kapott, hogy látogatást tegyen a 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred laktanyájában, melyre június 5-én került sor. A program keretében szakmai előadásokon vettünk részt, majd megtekintettük a technikai parkot és a csapatmúzeumot is.
Az előadásokat Könczöl Ferenc alezredes, parancsnokhelyettes tartotta, aki megismertetett minket az alakulat történetével, mely ? a szervezeti integráció befejezésével ? 2007 óta viseli jelenlegi nevét. A rakétaezred különleges szerepét az adja, hogy jelenleg Magyarországon ez az egyetlen alakulat, amely légvédelmi oltalmazási feladatot lát el. Az ezred egy vezetési és egy logisztikai zászlóaljból, két légvédelmi rakétaosztályból, egy egészségügyi központból és a helyőrségi támogatóegységekből áll. Az alakulat 2010 óta részt vesz a Magyar Honvédség missziós tevékenységében is.
A rakétaezred a NATO Integrált Lég- és Rakétavédelmi Rendszerének (NATINAMDS-NATO Integrated Air and Missile Defence System) keretén belül látja el tevékenységét, melyek védelmi jellegű légi szembenállási műveletek. Ehhez a két rakétaosztály számára közepes hatótávolságú SA-6 (KUB) és rövid hatótávolságú Mistral légvédelmi rakétarendszerek állnak rendelkezésre. A feladatuk többek között bizonyos ipari és közigazgatási létesítmények, szárazföldi csapatok, ill. egyéb meghatározott objektumok légi oltalmazása. Az alezredes előadásában felhívta a figyelmet arra is, hogy 2015 után több területen növekedhet a fenyegetettség. A ballisztikus rakéták és UAV-k fejlődése újabb kihívások elé állíthatja a szövetséget, hiszen ezek a pontossága, hatótávolsága valamint mennyisége is gyorsan nő, és a tömegpusztító fegyverek proliferációjával veszélyes elegyet alkot. Erre válaszul a NATO a 2010-es lisszaboni és a 2012-es chicagói csúcstalálkozóján kifejezte hajlandóságát arra vonatkozóan, hogy ? amennyiben szükséges ? a hadszíntéren kívül az egyes országok területére, ezáltal azok lakosságára és az ott telepített erőire is kiterjessze a rakétavédelmi műveleteket. Ez a többrétegű hadszíntéri ballisztikus rakétavédelmi rendszer (ALTBMD), melyhez az Egyesült Államok hozzájárulásaként az Európai Szakaszolt Adaptív Megközelítés (EPAA) is kapcsolódik. A 2009-ben indított program jelenleg a második szakaszban tart, melynek keretén belül többek között SM-3-as ellenrakéták indítására alkalmas Aegis Ashore állásokat telepítenek Romániába, az utolsónak számító, 2018-ban befejeződő harmadik szakaszban pedig szintén ilyen rendszerek kerülnek Lengyelországba.
A Szövetség a változó feladatok és a csökkenő források miatt az irányítási rendszerét is átalakította, jelentős mértékben egyszerűsítve azt. A Szövetséges Légi Parancsnokság Ramsteinben található, amely felelős valamennyi légi vonatkozású ügyért a NATO-n belül.
A beszámolót írta: Pocsai Erzsébet
A horvát légierő válsága
A horvát fegyveres erők fejlődési pályája az elmúlt két évtizedben jelentősen eltért a balkáni és a kelet-közép-európai országokban megfigyelhető tendenciáktól. Ezen országok ugyanis a hidegháborús fegyverkezési verseny következtében jellemzően nagy mennyiségű ? és sok esetben meglehetősen korszerű ? haditechnikai eszközt halmoztak fel. A bipoláris világ megszűnése utáni új globális biztonsági környezetben az államok közötti fegyveres konfliktusok esélye jelentősen lecsökkent, így a legtöbb európai ország megkezdte védelmi stratégiájának felülvizsgálatát. Ezek során meghatározták a fegyveres erők alkalmazásának legfőbb elveit, valamint kijelölték feladataikat reagálva az új típusú biztonsági kihívások és fenyegetések megjelenésére. Az ennek szellemében végrehajtott haderő-átalakítások során jelentős létszámcsökkentést hajtottak végre, továbbá alaposan visszavágták a nehézfegyverzet arányát.
Ezzel párhuzamosan a délszláv háború kitörése révén Jugoszlávia egyes tagköztársaságainak nagy mennyiségű fegyverre volt szükségük annak érdekében, hogy megvalósítsák függetlenségi törekvéseiket. Többek között a horvátok függetlenségük kikiáltása után gyors ütemben fogtak hozzá egy ütőképes és önálló haderő alapjainak megteremtéséhez, melynek köszönhetően sikerrel tudták felvenni a harcot a Szerb hadsereggel szemben. Mindez nehéz feladatnak bizonyult, mivel az egykori jugoszláv hadsereg haditechnikai eszközeinek és infrastruktúrájának döntő része a szerbekhez került. E folyamat bemutatása meghaladja ezen írás kereteit, de összességében elmondható, hogy a horvát fegyveres erőknek ? a függetlenségi háború során ? sikerült kialakítani egy területvédelmi feladatokra alkalmas ? aktív harci tapasztalatokkal rendelkező ? klasszikus három haderőnemmel rendelkező haderőt.
A horvát hadsereg kezdeti fejlődési szakaszát meghatározta annak felismerése, hogy önállóan csak egy korlátozott célokért folytatott háborút tudnak sikerrel megvívni. A horvát vezetés ezért már korán rájött arra, hogy céljaik eléréséhez szükség van egy külső nagyhatalom politikai és katonai támogatására. A horvátok kitartása és az Egyesült Államok, valamint más nyugati országok beavatkozása végül hozzájárult a délszláv háborút lezáró daytoni békeszerződés megkötéséhez és az új határok kialakításához. A háborút követően Horvátország ? levonva a tapasztalatokat ? törekedett a NATO-val való szoros együttműködésre, mely végül a 2009-es csatlakozásban öltött testet.
Ehhez azonban hosszú út vezetett, mely során Horvátország igyekezett védelmi költségvetését a NATO elvárások közelében tartani. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (Stockholm International Peace Research ? SIPRI) összesítése szerint Horvátország GDP-hez viszonyított védelmi kiadásai 1,6 és 1,9 százalék között változott az elmúlt évtizedben. A horvátok kapcsán is megfigyelhető volt a trend, miszerint a NATO csatlakozást követően a védelmi kiadások fenntartására irányuló hajlandóság alábbhagy, hiszen 2013-ban ez az arány Horvátország esetében is mérséklődött ? 1,6 százalék körüli értékre csökkent. Mindez kevésnek bizonyult a fegyveres erők évek óta esedékes modernizációjának végrehajtására.
A horvát légierő helyzete
A Military Balance számait tekintve a horvát légierőnek kezdetben csak az a 4 darab MIG 21-es vadászrepülőgép állt a rendelkezésére, amit még időben sikerült kimenekíteni a közös bázisokról. A másik oldal légiereje ezzel szemben 480 harci repülőgépet sorakoztatott fel ? mely különböző típusokból tevődött össze, beleértve a MIG-21-es és MIG-29-es típusokat is.
Napjainkban Horvátország a régió azon kevés országa közé tartozik, mely rendelkezik ugyan légierővel, de légterének védelmét csak korlátozottan képes ellátni. Ennek önálló teljesítésére a Balkánon csak a vele szomszédos ? és sokáig ellenséges ? nem NATO tagállam, Szerbia képes. Ebből is következik, hogy a horvát légierő egy minél korábbi korszerűsítésre és új eszközök beszerzésére szorul, ha nem akar a balti államok sorsára jutni, melyek légtérvédelmét a szövetséges NATO tagállamok látják el. Nagyságát tekintve a Horvát Fegyveres erők aktív szolgálatot teljesítő 16 500 fős állományából 1850-en teljesítenek szolgálatot a légierőnél.
A forráshiányok és az évek óta halogatott modernizáció leginkább a légierőt érintette, amelynek folyamatos leépítése és sikertelen korszerűsítése figyelhető meg. Ennek egyik eklatáns példája a MiG-21 bisz/D típusú vadászrepülőgépek felújításának esete. Egy elhúzódó pályáztatás során végül egy ukrán vállalat nyerte el a gépek korszerűsítésének feladatát, azonban a munkálatok szintén hosszú időt vettek igénybe, ráadásul az egyik gép gyakorlat közben a levegőben meghibásodott. Emiatt a már elméletileg működő gépek felszállását megtiltották, és hosszas vizsgálódás indult annak kiderítése érdekében, hogy egyáltalán üzembiztosnak számítanak-e. Ennek következtében a horvát légierő ezen időszak alatt csak részleges megbízhatósággal tudta ellátni a feladatait, ami sokat ártott a megítélésének. Ennek ellenére elmondható, hogy a horvát légierőt tapasztalt pilóták és oktatók alkotják, így többek között a haderőnemben szolgálnak a nemzetközi szinten elismert Wings of Storm formáció tagjai is.
Mindezen körülmények ismeretében különösen nagy sikernek mondható, hogy az Ománi Szultánság katonai megállapodást írt alá Horvátországgal, amelynek értelmében a horvát légierő oktató pilótái fogják képezni az ománi légierő tagjait. Az ománi vezérkar főnöke és a delegáció vezetője által Zágrábban aláírt együttműködési dokumentumban a képzések helyszínéül a Zadar közeli Zemunki 93-as légibázist jelölték ki. Az első 16 ománi pilóta 2014 márciusában kezdte meg a kilenc hónapos kiképzést, amely során Pilatus PC-9M kiképző repülőgépekkel sajátíthatták el a szükséges ismereteket. A kiképzést a Horvát Nemzeti Színházban, ünnepélyes keretek között zárták le, melynek során átnyújtották az ománi pilóták teljesítményét elismerő okleveleket. A horvát légierő parancsnoka ünnepi beszédében kiemelte, hogy a képzés eredményességét a két ország együttes sikereként kell elkönyvelni. Az Ománi Szultánság is elégedett volt a horvátok által nyújtott képzéssel, és a tervek szerint idén februárban érkezett volna egy újabb ománi csoport.
A horvát légierő hat legjobbként számon tartott oktató pilótája azonban időközben leszerelését kérte a vezérkarnál, ugyanis az Ománi Szultánságtól jobb ajánlatot kaptak. A bejelentés hirtelensége és következményei révén a horvát légierő komoly személyügyi és szervezeti válságba került. Ennek során egyrészt számolniuk kell a hat legképzettebb pilóta távozásával járó feladatok megfelelő minőségben történő ellátásával, másrészt olyan légkör alakulhat ki a szervezeten belül, melynek következtében fellazulhat a légierő iránti elköteleződés, tovább roncsolva a haderőnem tekintélyét.
Az Omán és Horvátország között létrejött megállapodás eleinte mindenképp pozitív visszajelzés volt egyrészt a horvát légierő, másrészt a védelmi tervezésben szerepet vállaló döntéshozók számára is. Az együttműködés ugyanis azt igazolta, hogy a térségben jellemző alacsony, és folyamatosan csökkenő védelmi kiadások, illetve elöregedő haditechnikai eszközállomány ellenére a pilóták továbbra is magas szakmai színvonalat képviselnek. A megállapodásban kitűzött célok elérését követően elképzelhető lett volna, hogy az ország vezetése újraértékeli a haderő, azon belül is a légierő külpolitikában játszott szerepét. A haderőnem sikerei hozzájárulhattak volna az eszközállomány fejlesztéséhez szükséges politikai döntés meghozatalához, azonban erre utaló meggyőző lépések nem történtek.
Másrészről a horvát politikai vezetés ? más térségbeli országokhoz hasonlóan ? nem mérte fel reálisan azt, hogy az általuk a légierő személyi állománya számára biztosított jövedelem és munkakörülmények korántsem számítanak versenyképesnek összehasonlítva a haderőn kívüli lehetőségekkel. Horvátország tehát felismerte, hogy rendelkezésére áll egy jól működő haderőhöz feltétlenül szükséges komponens, vagyis a szakértelem, de azokat a feltételeket már nem tudta megteremteni, amelyek ennek megtartásához szükségesek.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
Szaúd-Arábia nukleáris fegyvert szerezne be?
Miközben Irán és a P5+1 világhatalmak folyamatosan egyeztetnek Teherán nukleáris programjáról, erre válaszul Szaúd-Arábia Pakisztántól vásárolna nukleáris fegyvert, a Perzsa-öböl menti országok pedig óva intenek egy labilis megállapodás megkötésétől Irán nukleáris programjával kapcsolatban. Turki bin Fejszál herceg, egykori szaúdi hírszerzési főnök valamint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) munkatársai szerint a megállapodás létrejötte ugyanis megnyithatja az utat a nukleáris fegyverek elterjedéséhez a régióban. A félelmeket több térségbeli ország is osztja, akik kétlik a szankciók hosszútávú hatásosságát, és a további nukleáris proliferáció lehetőségét hangoztatják.
Az iráni fenyegetésre válaszul Szaúd-Arábia és a régió ? hivatalosan ? egyetlen nukleáris arzenállal rendelkező állama, Pakisztán között újra napirendre kerültek az előre legyártott, könnyen elérhető nukleáris fegyverek beszerzéséről szóló tervezetek. A két ország között már korábban megkötött egyezség sokak szerint most ért el gyakorlati megvalósításához, azaz Szaúd-Arábia adott esetben nukleáris fegyvereket vásárolhat Pakisztántól, annak ellenére, hogy az ország 1988 óta az atomsorompó-szerződés részes állama. „Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, miközben Irán megtartja legtöbb urándúsítóját és fejleszti a nukleáris technológiáját? – jelentette ki május elején egy Barack Obama amerikai elnökkel találkozó szaúdi vezető. A nyilatkozatot megerősítette Turki bin Fejszál herceg Dél-Koreában elmondott beszéde, amelyben úgy fogalmazott, hogy „minden, ami van Iránnak, nekünk is lesz.? A fegyverek beszerzését az ország és az egész régió biztosításának valamint az iráni urándúsítás elleni válaszlépésnek tekintik, és úgy tartják, hogy ez a szankciókkal ellentétben hatékonyan és hosszútávon meg tudja védeni az államokat.
Nem valószínű, hogy a szállítások már megkezdődtek, azonban a szaúdi kijelentések mindenképpen stratégiai fontosságúak, a háttérben megkötött pakisztáni szerződés pedig biztossá teszi az iráni kormányzat számára: Szaúd-Arábia rövid időn belül képes lesz válaszolni a nukleáris fenyegetésre. A királyság jelenleg a 2010-ben elindított KACARE nevű, atomenergiára és megújuló energiaforrásokra összpontosító program alapján építi fel energiaszektorát. Ennek keretein belül 2032-re 17.6 gigawattos kapacitásra szeretné bővíteni reaktorait, azonban a beruházásokra eddig még nem került sor. Olli Heinonen, az IAEA egykori főigazgató-helyettese szerint minimum 10 évnyi fejlesztés kell még ahhoz, hogy Szaúd-Arábia képes legyen nukleáris fegyverek önálló gyártására. Heinonen hozzátette: a szomszédos Jordánia rendelkezik a régió legnagyobb urániumkészleteivel, azonban ezek kinyeréséhez nincs elegendő anyagi forrása, így kézenfekvő megoldás lenne egy Szaúd-Arábia és Jordánia között megkötött szerződés, amely mindkét fél számára előnyökhöz vezetne.
Bár pakisztáni illetékesek cáfolták, hogy Szaúd-Arábia hozzáférést kaphat országuk nukleáris technológiájához, köztudott, hogy a két államot szoros szálak fűzik egymáshoz, hiszen Szaúd-Arábia az utóbbi harminc évben a pakisztáni nukleáris program finanszírozásában is segített. Az amerikai hírszerző szolgálatok a jelenlegi bizonytalanság kiküszöbölése érdekében a fegyverek érkezésére és a két ország között lezajló áruszállítási folyamatokra kiemelt figyelmet fordítanak. A kialakuló konfliktusban Iránt elsősorban Oroszország, míg Szaúd-Arábiát leginkább a francia vezetés támogatja.
A közel-keleti államok közül Pakisztánon kívül Izrael rendelkezhet még nukleáris arzenállal, azonban ezt az izraeli vezetés eddig se nem erősítette meg, se nem cáfolta. Brit elemzők szerint a legnagyobb probléma az, hogy más térségbeli állam, például Törökország vagy Egyiptom is kényszerítve érezheti magát nukleáris robbanófejek gyártására vagy vásárlására, ezáltal pedig egy újabb, sokkal veszélyesebb fegyverkezési verseny alakulhat ki. A helyzetet pedig tovább súlyosbítja a Közel-Keleten zajló számos proxy háború ? például Szíria és Jemen területén ?, amelyek mögött szintén érezhető Irán és Szaúd-Arábia szembenállása. Mr. Burns, a Harvard egyetem professzora szerint a félelmekre és a lehetséges fegyverkezési versenyre egy erős, keménykezű amerikai vezetés lenne a megoldás, amely hosszú távon tudná garantálni az arab államok számára, hogy a megszületett, Iránt kötő nemzetközi szerződések biztosítják a térség stabilitását, valamint hatékonyan visszaszorítják a nukleáris fegyverek kifejlesztésére és gyártására vonatkozó esetleges törekvéseket. Ebben ugyanis a jelenlegi helyzetet tekintve kevés állam bízik.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
Tovább gyűrűzik a lehallgatási botrány: veszélyben a Merkel-kormány?
Hatalmas felháborodást okozott a nemzetközi politikában a hír, miszerint a német hírszerzés szerteágazó adatgyűjtést folytatott több európai szövetségese ? többek között Franciaország és Belgium ? ellen. A német Szövetségi Hírszerző Szolgálat (Bundesnachrichtendienst ? BND) állítólag az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatallal (National Security Agency ? NSA) közösen végezte az információk begyűjtését. A célpontok közé tartozott többek között a francia kormányzat, az Európai Unió Bizottsága, illetve az Airbus csoport. Az ügy valószínűleg megrengeti az uniós országok egymásba ? és különösen Németországba ? fektetett bizalmát, valamint kérdéseket vet fel az állampolgárok adatainak biztonságáról is. A jelenlegi helyzetet több esemény is megelőzte, amelyek napjaink fontos biztonságpolitikai beszédtémáivá váltak.
Ezek közül a kémkedés és lehallgatás leginkább a hidegháború időszakában volt ?népszerű? téma, azonban újból a felszínre került, miután az NSA volt alkalmazottja, Edward Snowden fontos információkat szivárogtatott ki az Egyesült Államok adatgyűjtési módszereiről. Ebből kiderült, hogy az Egyesült Államok még az európai szövetségeseiről is gyűjtött tikos információkat, melynek keretében nagykövetségeket figyeltek meg, továbbá telefonhívások milliót hallgatták le és tárolták el. Ezen kívül több európai állam vezetőjének ? köztük a német kancellár, Angela Merkel ? telefonhívásait és elektronikus levelezéseit is ellenőrizték. Mindez súlyos diplomáciai válságot okozott a felek között, hiszen nem gondolták, hogy baráti országok hírszerzési egységeinek célpontjaivá válhatnak.
A 2001. szeptember 11-i események sarkallták arra az amerikai törvényhozást, hogy létrehozzák a ?Patriot Act? törvényt, amely mostanáig lehetővé tette a hírszerző ügynökségek számára az adatgyűjtési módszerek széles spektrumú alkalmazását. Mindez most megváltozhat, hiszen a törvény hatálya június 1-vel lejárt, helyette a szenátus által június 2-án megszavazott ?Freedom Act? törvény lépett életbe, miután az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama még aznap aláírta azt. A széleskörű hírszerzési jogosítványokat korlátozó új szabályozással leállították az Egyesült Államok területén végzett tömeges adatgyűjtést, így az NSA ezentúl csak indokolt esetekben ? és célzottan ? a külföldi hírszerzést felügyelő titkos szövetségi bíróság (Foreign Intelligence Surveillance Court, FISC) felhatalmazással folytathat megfigyeléseket. Ezt követően a szolgáltatók tárolják majd az adatokat, akik kötelesek azokat ? a gyakorlatuknak és a törvényeknek megfelelően ? másfél évig megőrizni. Fontos megjegyezni, hogy az átállás fokozatos lesz, az NSA csak fél év múlva fogja elveszíteni jogosultságát az úgynevezett metaadatok gyűjtésére és tárolására.
Az NSA által folytatott „kémkedést” maga a kancellárasszony is elítélte, azonban idén tavasszal kiderült, hogy a BND is részt vett titkos információk gyűjtésében. A megfigyelések célpontjai az európai kormányok és nagyvállalatok, valamint az Európai Unió szervei voltak ? a felháborodást tovább fokozta, hogy német vállalatok és magánszemélyek ellen is folytattak titkos adatgyűjtést. A német és az amerikai szolgálatok összehangolták tevékenységeiket, mellyel legfőbb céljuk a terrorgyanús elemek kiszűrése lett volna, ám a tények azt mutatják, hogy az általuk végzett megfigyelések messze meghaladták ennek kereteit. Tovább erősíti a gyanút az is, hogy ? az amerikai források szerint ? a BND segítve a CIA munkáját hozzájárult az Osama bin Laden elleni hajtóvadászat sikerességéhez. Merkelnek további fejfájást okozhat a tény, miszerint Belgium és Hollandia saját nyomozást indított a kémkedési ügyek kivizsgálása érdekében. Franciaország ? aki szintén áldozatául esett a kémkedésnek ? arra az álláspontra helyezkedett, hogy Németország várhatóan magyarázattal fog szolgálni a történtekre, így bizonyítva azt a bizalmat, mely a két európai nagyhatalom között fennáll. Néhány forrás szerint külön optikai kábeleken keresztül futtatták az ellenőrzött adatokat a német BND számára, melyhez hozzájárult a Deutsche Telekom is, így a német telekommunikációs óriáscég ügyfeleinek adatai is veszélybe kerülhettek.
A lehallgatási botrány a német belpolitikában is hamar éreztette hatását, ennek eredményeképp az ellenzék folyamatosan támadja a kancellárt, mivel a kancellári hivatal alá van rendelve a német hírszerzés. Komoly viták folynak arról is, hogy a német parlament alsóházának (Bundestag) illetékes bizottsága betekintést nyerhessen a megfigyelési listákba és adatokba. A történtek ellenére a kancellár továbbra is kiáll a német és az amerikai hírszerzés együttműködése mellett, hiszen véleménye szerint a legfontosabb cél a nemzetközi terrorizmus elterjedésének megfékezése. Kijelentette továbbá, hogy az ő feladata megtalálni az egyensúlyt a hírszerzés feladatinak megszervezésében, illetve célpontjainak kiválasztásában. Az ügy a kormánykoalícióban is feszültségeket szült, Christine Lambrecth, a szociáldemokrata (SDP) frakció parlamenti ügyvezetője is arra szólította fel Angela Merkelt, hogy adja át az alkotmányvédelmi hivatal (BfV) részére az NSA-tól kapott keresőkifejezések listáját, ami azonban eddig még nem történt meg.
Valószínűsíthető, hogy a lehallgatási és kémkedési botrány hosszútávon fogja befolyásolni az európai államok biztonsági környezetét és diplomáciai kapcsolatait. Világos, hogy az alapvető bizalom is megrendül az államok vezetői között, ha ilyen tevékenységekről szereznek tudomást. Az már más kérdés, hogy az európai polgárok adatai, hívásai, levelezései mennyire lehetnek biztonságban a különböző hírszerzési ügynökségek adatgyűjtési gyakorlataitól. Végül, de nem utolsó sorban feltehetjük magunknak a kérdést, hogy meddig terjedhet az információszerzés határa a terrorizmus, vagy szervezett bűnözés elleni harc égisze alatt.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
Biztonság és légtérvédelem
Dr. Németh József okleveles biztonság- és védelempolitikai szakértő vezetésével a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Biztonságpolitikai Szakkollégiumának képviselői tettek látogatást a 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezrednél június 05-én.
A látogatásra a szakkollégium vezetésének azon elismerésre méltó kezdeményezése keretében DSCF1095került sor, mely szerint a biztonságpolitikával foglalkozó szakemberek látásmódjának alakításában mindenképp kiemelkedő szerepet kell kapjon a biztonság katonai dimenziójában meghatározó szerepet játszó katonai szervezetek megismerése,valamint a Magyar Honvédség képességeiről történő személyes tapasztalatgyűjtés.
A látogatókat Könczöl Ferenc alezredes, parancsnokhelyettes fogadta, aki prezentációjában ismertette a légvédelmi rakéta és tüzér fegyvernem NATO-ban betöltött helyét és szerepét, a fegyvernemmel szemben álló kihívásokat, közöttük olyanokat, mint a tüzérségi lövedékek (RAM ? Rocket, Artillery and Mortar), valamint ballisztikus rakéták jelentette fenyegetés és a Szövetség4 erre adott válaszai. Ezt követően a parancsnokhelyettes felvázolta az ezred szervezeti felépítését, feladatrendszerét, bemutatta az üzemeltetett vezetési és fegyverrendszereket, valamint a légvédelmi rakétaezred által a NATO Integrált Lég- és Rakétavédelmi Rendszerében (NATO Integrated Air and Missile Defence System ? NATINAMDS) elfoglalt pozícióját.
Mivel a látogatásra az alakulat nagysikerű Nyitott Kapuk Hete rendezvénysorozatának utolsó napján került sor, így a látogatók ennek keretében az alakuló téren kiállított főbb haditechnikai eszközök mellett megismerkedhettek a katonák elhelyezési körülményeivel és kiképzési lehetőségeivel, valamint kipróbálhatták az IGLA légvédelmi rakéta szimulátor berendezést és sikeres kísérletet DSCF1145tettek a szituációs paintball pálya leküzdésére.
A látogatás hangulatélményét csak fokozta az először passzív nézőként, majd aktív résztvevőként (!) teljesített alaki kiképzés, illetve a megtekintett, akciófilmekbe illő tűzharc-jelenetekkel tarkított taktikai bemutató, amelynek során egy rajtaütés elhárítását és egy sérült kimentésének professzionálisan kivitelezett módját mutatták be az ezred katonái.
A jó hangulatban elköltött ebédet követően a látogatók bejegyzést tettek az ezred látogatói könyvében, majd a Csapatmúzeum, illetve a Művelődési Otthon környezetében kialakított technikai park és emlékhely megtekintése után a vendégek egy tartalmasan eltöltött szakmai nappal a hátuk mögött, elégedettségüknek hangot adva köszöntek el a légvédelmi rakétaezredtől, illetve annak parancsnokhelyettesétől, aki sok sikert, erőt, egészséget és kitartást kívánt a szakkollégium tagjainak mind tanulmányaikhoz, mind a biztonságpolitika területén végzett munkájukhoz.
Írta: Cseszreginé Csekei Judit százados
A cikk először az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred hivatalos honlapján jelent meg.
Az Eurázsiai Gazdasági Unió
A 2010. január elsején létrejött Eurázsiai Vámunió 2014. május 29-én Eurázsiai Gazdasági Unióvá (EaEU; EAEU) fejlődött, köszönhetően azon eurázsiai országoknak, amelyek Asztanában egy mélyebb kapcsolat kialakítása mellett döntöttek. Az új rendszernek három alapító tagja volt (Fehérorszország, Kazahsztán, Oroszország), de a szerződés 2015. január elsejei hatályba lépését követően megkezdődött munkálatokból január 2-ától már Örményország is kivette a részét (ami viszont a későbbiek során valószínűleg ellehetetleníti Azerbajdzsán csatlakozását). Mindemellett Kirgizisztán egy kisebb várakozási időt követően 2015. májusában csatlakozott a korábban említett négy ország mellé, a szervezet területi hatálya így jelenleg körülbelül 175 millió fős lakosságot fed le.
Az egyezmény szerint az uniót azzal az indokkal hozták létre, hogy egy széleskörű piac alakuljon ki, és a tagállamok életszínvonala az integrációnak köszönhetően magasabbá váljon. Ennek érdekében biztosítják a munkaerő, termékek és szolgáltatások unión belüli szabad áramlását, illetve szorgalmazzák egy tagállamok közötti összehangolt, harmonizált piac létrehozását is.
A szervezet felépítése a következő elemekből áll:
- Legfelsőbb Eurázsiai Gazdasági Tanács (Supreme Eurasian Economic Council)
A legfelsőbb tanács munkáját az országok államfői alkotják: Serzs Szargszjan, Alexander Lukasenko, Nurszultán Nazarbajev és Vlagyimir Putyin.
- Eurázsiai Kormányközi Gazdasági Tanács (Eurasian Intergovernmental Economic Council)
A kormányközi tanács munkáját az államok kormányfői látják el: Hovik Abrahamian, Andrej Kobjakov, Karim Maszimov és Dmitrij Medvegyev.
- Eurázsiai Gazdasági Bizottság ( Eurasian Economic Commission)
A bizottság az unió állandó szerve, amely kollektív döntések alapján hozza határozatait. Tagjait a tanácsi bizottság és a bizottsági testület (Board of the Eurasian Economic Commission) jelöli ki. A bizottság elsődleges funkciőja, hogy elősegítse az unió fejlődését, s a gazdasági integrációt szolgáló célokat határozzon meg.. A bizottság tagjait 12 személy alkotja (Kirgizisztán végleges csatlakozásával ez valószínűleg 15 főre fog emelkedni), amely azt jelenti, hogy minden egyes tagállam 3 taggal képviselheti magát. A 12 tag közül pedig egy személyt a Bizottsági Testület Elnökévé is választanak (Chairman of the Board of the Commission). A bizottság tagjait a Legfelsőbb Eurázsiai Gazdasági Tanács államfői választják meg 4 évre.
- Eurázsiai Gazdasági Unió Bírósága (Court of the Eurasian Economic Union)
A Bíróság természetesen az Eurázsiai Unió rendeltetésszerinti jogi feladatait látja el.
Ha jól megnézzük, az unió már nevében és szervezeti felépítésében is nagymértékben hasonlít az Európai Unióra. Ebben a tekintetben talán a parlament hiánya tűnhet fel, amely másolata még névlegesen sem szerepel az Európai Gazdasági Unió intézményei között. Egyes szerzők szerint azonban a tagállamok közötti megfelelő mértékű gazdasági harmonizáció és a valódi közös piac csak hosszú távú folyamat eredményeként alakulhat ki. A pénzügyi szektor törvényi harmonizációja előreláthatólag 2025-re fog megvalósulni, míg egy közös energiatérség körülbelül 2019-re, a közös földgáz-és kőolaj kereskedelem azonban szintén 2025-re várható.
Mindennek ellenére a Bizottság feladata, hogy az együttműködést és az eredményességet fenntartsák. A nemzetközi kooperációért felelős intézmény, egy kiemelkedő része a szervezetnek és elsődleges prioritásának tekinti Európával, valamint a csendes-óceáni államokkal való kapcsolatok mélyítését.
Az Eurázsiai Gazdaság Unió és Vietnám között május 29-én aláírt szabadkereskedelmi egyezménynek köszönhetően már meg is mutatkoztak a csendes-óceáni térsgében való terjeszkedés első jelei. A szerződést Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök és Nguyen Tan Dung vietnámi miniszterelnök látta el kézjegyével, akik elmondásuk szerint az egyezménytől a bilaterális kapcsolatok fejlődését várják el. A vietnámi miniszterelnök a szerződéskötés lehetőségét érdekes módon elsősorban Oroszországnak, az Eurázsiai Gazdasági Unió több tagjának pedig csak mellékesen köszönte meg, amely ismételten rávilágít a szervezeten belüli orosz befolyás erősségére. Az EaEU életében egyébként ez volt az első nemzetközi dokumentum, amelyet nem egy poszt-szovjet tagköztársasággalkötött. Dmitrij Medvegyev 2015. június elsején úgy nyilatkozott, hogy ? a Vietnámmal aláírt egyezményhez hasonlóan ? további kapcsolatok kialakítására törekszik az ázsiai régióban, hiszen véleménye szerint ez a bilaterális szerződés egy fontos kaput nyitott meg a többi térségbeli országgal való kapcsolatteremtés megvalósulásához. Mindemellett, pedig a térség legjelentősebb gazdasági hatalmával, Kínával is megkezdődtek a az egyeztetések egy gazdasági és kereskedelmi együttműködés létrehozásáról. Mindez nem véletlen, hiszen Kína szerepe egyre jelentősebb, és az unióval együtt szintén egy szabadkereskedelmi övezet létrehozására törekednek, az oda vezető út első lépését pedig az együttműködési doukmentum aláírása jelentheti.
A célok elérése érdekében azonban nemcsak Ázsiával, hanem az Európai Unióval is számolni kell. A szervezet megalakulását követően, január másodikán már az EU figyelmét is felhívták az EaEU megalakulására. Oroszország EU-s nagykövete, Vlagyimir Csizov – kissé elterelve a figyelmet az ukrán válságról – kiemelte, hogy az EaEu egy komoly lehetőségekkel rendelkező gazdasági térség, amely az Amerikai Egyesült Államoknál jelentősebb mezőgazdasági termékekkel rendelkezik. Egyes elemzők azonban továbbra is úgy gondolják, hogy ez az eurázsiai tömörülés elsősorban Oroszország nagyhatalmi törekvésit reprezentálja.
A szervezet fejlődése azonban nem stagnál, mivel a következő célkitűzése az országoknak, hogy egy közös valutát vezessenek be az unión belül, amely a további integráció egyik fontos pontja lehet. Ez a terv először március 20-án Vlagyimir Putyin egyik nyilatkozatában jelent meg, majd pedig május 29-én Dmitrij Medvegyev, a Vietnámmal megkötött szerződés aláírásának a napján is kiemelte egy pénzügyi unió létrehozását.
A szervezet létrejötte jelentős kezdeményezésnek számít, azonban az Eurázsiai Gazdasági Unió jövőjével kapcsolatos latolgatásokra még várni kell néhány évet, és majd csak ezt követően lehet egyes államokkal kapcsolatos pozitívumokat illetve negatívumokat kifejteni.
Párizsban találkoztak az Iszlám Állam elleni koalíció tagjai
Párizsban találkoztak az Iszlám Állam ellen alakult koalíció tagjai június másodikán, ahol a 24 ország képviselői vitatták meg a szervezet elleni fellépés jövőjét. Az Egyesült Államokat a balesetéből fakadóan nem John Kerry külügyminiszter, hanem Antony Blinken külügyi helyettes államtitkár és a koalíciós csapatokat vezető különmegbízott, John Allen tábornok képviselte. A tavaly szeptemberi találkozó utókövetését célzó konferencia középpontjában az Iszlám Állam elleni harc mellett a szíriai polgárháború szerepelt, tekintettel arra, hogy az párhuzamosan zajló és egymással kölcsönhatásban álló konfliktusok rendezését egy fórumon célszerű kezelni.
A találkozó megtartásának fő indoka a kilenc hónappal ezelőtt megkezdett Iszlám Állam elleni légitámadások értékelése volt. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy mennyire mondható eredményesnek a koalíciós közbelépés. Mindenképpen le kell szögezni, hogy a felek kommunikációja igen zavaros, a térségből érkező híradások pedig több esetben ellentmondásosak. Az így keletkezett zavarban az érintett országok mindegyike a saját érdekeinek megfelelően próbálja alakítani a konfliktus kezelését célzó lépéseket. Első sorban az iraki kormány vezetője, az egy éve megválasztott Haider al-Abádi lépései figyelemreméltóak ebben a tekintetben. Az új kormányfőtől az iraki politika átalakulását várják, ezen belül is a vallási és etnikai különbségek, valamint az ebből fakadó konfliktusok mélyülésének megakadályozását kérik. A várakozásokkal ellentétben al-Abádi szerepe a helyzet mérséklésében igen kettős, a partnerországok elvárásait jóval alulmúlja az általa folytatott kisebbségi politika. Mentségére ezzel párhuzamosan azonban fel lehet hozni, hogy a polgárháborúban minden politikai lépésnek igen komoly következményei lehetnek, így az iraki politikai vezetésnek nem áll érdekében a szunnita kisebbséggel való békülékeny kommunikáció, tekintettel arra, hogy az iraki kormányerők alkalmatlanok az Iszlám Állam elleni harcra, amellyel párhuzamosan megnő a síita milíciák szerepköre.
(Forrás: https://www.stratfor.com/image/understanding-strategic-shift-syria)
A légicsapások eredményessége kettős képet mutat, ugyanis egyfelől sikeresen hozzájárultak a Kobani és Erbil elleni támadások visszaveréséhez, azonban arra nem voltak elegendőek, hogy az Iszlám Állam ne vegye be az Anbár tartományban található Ramadi és a szíriai területeken lévő Tadmur városokat, amelyek stratégiai jelentőséggel bírnak. Az Iszlám Állam térnyerése az északi és keleti frontokon visszaesőben van, köszönhetően a kurd Pesmerga erők ellenállásának, azonban az iraki és szíriai régiók középső, nyugati és déli régióban igen erőteljesnek mondható. A párizsi konferencián Blinken a légicsapások sikeressége kapcsán három tényezőre hívta fel a figyelmet. Egyfelől arra, hogy az Iszlám Állam az egy évvel ezelőtti képességeihez képest ? a nemzetközi fellépés ellenére ? erős maradt, másfelől a koalíciós légicsapások megkezdésekor mindenki tudatában volt annak, hogy az akció igen hosszú időt fog igénybe venni tekintettel a konfliktus természetére. Végül pedig összességében az Iszlám Állam egynegyedével kevesebb területet birtokol, mint korábban. Az utolsó ponthoz hozzá kell tenni, hogy ennek az eredménynek jelentős részét a kurd erőknek köszönhetik, amely intő jel lehet arra, hogy szárazföldi erővel elejét lehet venni a szervezet terjeszkedésének. Al-Abádi beszédében külön kitért az iráni és az orosz relációk elemzésére. Nehezményezte, hogy nincs komolyabb összhang a felek között, tekintettel arra, hogy közös célt szolgál a felek tevékenysége. Emellett felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzetközi közösség szankcióinak hatására Irak nem tud fegyvereket szerezni Oroszországból.
Egyre gyakrabban merül fel ? természetesen a lehető legnagyobb fenntartásokkal ? a nyugati politikai vezetők nyilatkozatai között, hogy a konfliktusra tekintettel az Aszad-rezsimmel valamilyen politikai megoldást kell találni a polgárháborúra. Amíg a szíriai vezetés 2011 után a nemzetközi közösség nagy része számára szinte vállalhatatlanná vált, úgy a megváltozott stratégiai környezetre való tekintettel egyre inkább felmerül a politikai kapcsolatok lassú, óvatos újraépítése. Amint azt az arab tavasz utáni régióbeli országok belpolitikai válságain keresztül is láthattuk, az ?erős ember? szituáció mindig is nagy szerepet játszott ? és játszik ma is ? a közel-keleti politikai folyamatokban. Ezen túl felmerül a kérdés, hogy ha az Aszad-rezsimet mégis bevonják ? vagy csak megengedik számára ? a konfliktus rendezését, azt végül milyen körülmények között teszik.
Nemzetközi közvetítés és kísérletek a béke megteremtésére Szíriában
Május 4-én kezdődtek meg az újabb egyeztetések Szíriát illetően, a kormány, egyes ellenzéki csoportok és más helyi szervezetek valamint több külföldi állam képviselői részvételével Genfben. Az eseményről az ENSZ szíriai különmegbízottjának posztját jelenleg betöltő Staffan de Mistura úgy nyilatkozott, hogy az nem tekintendő sem konferenciának, sem pedig harmadik genfi találkozónak, csupán közte és az előbb említettek közötti konzultációnak. A különmegbízott szerint az egyeztetésnek nincs konkrétan meghatározott célja és vége, de a tervek szerint június 30-án felmérésre kerülnek az addigi tapasztalatok, és azok alapján fog döntés születni a lehetséges következő lépésekről. Azt, hogy mindeddig nem sikerült megoldást találni e rendkívül súlyos, humanitárius katasztrófával fenyegető válságra, többen ? köztük az ENSZ főtitkára is ? a nemzetközi közösség szégyenének tartják. Ezt támasztja alá többek között az, hogy az eddig elhunytak száma 220 ezerre tehető, továbbá több mint 11 millióan kényszerültek elhagyni lakhelyüket, s közülük majd 4 millióan idegen országban kerestek menedéket.
Tehát így, túl a válság kitörésének negyedik ?évfordulóján?, egy újabb, immár sokadik rendezésre tett kísérlet idején, érdemes végigtekinteni azon, hogy a kezdetektől egészen napjainkig kik és hogyan próbálkoztak a felek kibékítésével, miként lehet ezeket a kísérleteket értékelni, mik voltak ezek hibái. Emellett számba kell venni azon tényezőket, körülményeket, melyek hátráltatják vagy esetleg lehetetlenné is teszik az egyezségre jutást. Világosan látszik pedig, hogy a katonai győzelem egyik fél számára sem lehetséges, és sokan ? legyen szó akár szíriaiakról, akár külső szereplőkről ? számos alkalommal hangsúlyozták a békés, politikai megoldás szükségességét. Sőt, a felek közötti közvetítésre a konfliktusrendezések terén igen járatos diplomaták is kaptak felkérését.
Elsőként az Arab Liga ? 7 hónappal az első tüntetések után ? 2011 októberében kezdett a szíriai eseményekkel foglalkozni, melyek kezelésére a hónap végére kidolgozott egy tervet, amit Damaszkusz november 2-án el is fogadott. A terv szerint a kormányzatnak ki kellet vonnia a hadsereget az utcákról, szabadon bocsájtania a különböző megmozdulások során letartóztatottakat, lehetővé tennie megfigyelők és tudósítók belépését az országba, valamint tárgyalásokat kezdeni az ellenzékkel. Arról azonban, hogy ez mennyiben valósult meg, már egészen eltérő vélemények láttak napvilágot. Annak ellenére ugyanis, hogy míg Szíria moszkvai nagykövete november 11-én az elvárások szinte maradéktalan végrehajtásáról nyilatkozott, addig az Arab Liga rögtön másnap éppen ennek ellenkezőjére hivatkozva ? mellesleg a szervezet alapokmányával ellentétes módon ? felfüggesztette Szíria tagságát és szankciókat léptetett életbe vele szemben.
Mindezek következtében már a válság kezdeti szakaszában látszódott, hogy a békés rendezés ? legalábbis az Arab Liga segítségével ? nem érhető el egykönnyen, aminek alapvetően két oka volt. Egyrészt Szíriának az Öböl-országok felé táplált bizalmatlansága, amely különösképpen vonatkozott a Liga akkori soros elnöki tisztségét betöltő Katarra, hiszen ekkor már ismert volt róla, hogy Kadhafi elleni felkelés során katonákat küldött Líbiába. A másik ok az ellenzék magatartásában keresendő, ugyanis nem sokkal a tárgyalások megkezdését tartalmazó terv kormány általi elfogadása után kijelentették, hogy elutasítanak minden olyan tárgyalási feltételt, mely nem foglalja magába a rezsim távozását. Továbbá ? még ha nem is ért mindenki egyet azzal a Damaszkusz által már a kezdetektől hangoztatott érvvel, hogy szélsőséges fegyveres szervezetekkel harcol ? az is kétségtelen, hogy ekkorra már végbement az ellenzék militarizálódása, ráadásul bármilyen világos politikai program ezzel párhuzamos megjelenése nélkül. Sőt, az al-Káidának a válságban való érdekeltsége is hamar láthatóvá vált. Mindent összevetve a novemberben elfogadott tervnek azon része, mely a hadsereg kivonását rendelte el, már nem biztos, hogy időszerű volt.
Látva korábbi elgondolásának problémáit, a Liga egy megfigyelő misszió felállítása mellet döntött, melyhez december 19-én a szíriai kormány rövid húzódozás után hozzá is járult. Ezt követően azonban az ellenzék szinte rögtön külföldi katonai beavatkozást kezdett követelni, majd néhány héttel később a katari emír is e mellett foglalt állást, melyhez Szaúd-Arábia is csatlakozott. A megfigyelő misszió által készített jelentés viszont nem volt a beavatkozást pártolók kedvére, hiszen azt állította, hogy Szíriában jelenleg egy olyan kormányellenes fegyveres felkelés zajlik, melyben mindkét fél felelős az erőszak eszkalálódásáért, így elsőként Szaúd-Arábia, majd őt követve a többi Öböl-ország is visszahívta megfigyelőit. A visszahívással pedig nemcsak a misszió, hanem gyakorlatilag annak esélye is megszűnt, hogy a Liga egyedül tudja kezelni a válságot, így került kinevezésre 2012. február 23-án Kofi Annan, az ENSZ és az Arab Liga közös különmegbízottjaként.
Annan március 16-án mutatta be úgynevezett 6 pontos tervét a Biztonsági Tanács előtt, mely röviden a következőket tartalmazta: tárgyalások kezdését politikai megoldás elérése érdekében, ENSZ felügyelet alatt létrejövő tűzszünetet, a humanitárius segélyek beérkezésének biztosítását, a politikai okokból letartóztatottak szabadon bocsájtását, valamint az újságírók szabad mozgását és a békés véleménynyilvánításhoz való jog garantálását. Végigolvasva ezeket a pontokat, rögtön látható az, amiért Annan azon nyomban több kritikát is kapott, nevezetesen, hogy a terve túl általános és nyitva hagy számos kérdést, így alkalmatlan a válság kezelésére. Mindenképpen meg kell viszont jegyezni, hogy közel sem egyértelmű helyzettel nézett szembe. Egyrészt egyre inkább világossá vált, hogy Aszad elnököt ? akiről már nem sokkal a tüntetések kezdete után többen kijelentették, hogy csak napjai vannak hátra, sőt mint később kiderült, több nyugati állam diplomatája azt feltételezte, hogy Annan célja Aszad viszonylag nyugodt távozásának levezénylése ? alábecsülték. Ugyanakkor a felkelőket illetően Hillary Clinton is elismerte, hogy alig tudható róluk biztos információ, különösképpen a köztük ekkor már egyre nyilvánvalóbban meglévő szélsőséges erők befolyásáról. Nemzetközi színtéren pedig azt láthattuk, hogy a Biztonsági Tanács nagyrészt a líbiai események miatt kialakult légkörnek köszönhetően nem volt képes semmilyen egyezségre jutni. Ezzel egy időben pedig egy külföldi, akár NATO tagok, vagy Törökország, esetleg egyes arab országok által végrehajtott katonai beavatkozás lehetősége is felmerült.
Mindezek ellenére kezdetben úgy tűnt, mégis van remény az erőszak megfékezésére, mivel Annannak sikerült rábírnia mind a kormányt, mind a Szabad Szíriai Hadsereg Főparancsnokságát egy tűzszünet elfogadására, és egy megfigyelő misszió fogadására. A tűzszünet április 12-én életbe is lépett, ám hamarosan összeomlott, és a misszió június 15-én felfüggesztette tevékenységét. A kudarc egyik oka, hogy a misszió felállítása megkésett, mivel csak április 21-én alakult meg, és teljes működésbe csak május 30-án lépett. Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy a Szabad Szíriai Hadsereg nemcsak a többi felkelő csoporttal történő koordináció terén, de még a saját csapatok feletti hatékony vezetés-irányítás kapcsán is komoly problémákkal küzdött. Ezt támasztják alá a Livá at-Tauhíd parancsnokának szavai, aki szerint a Szabad Szíriai Hadsereg nem egyéb, mint egy márkanév, mivel tulajdonképpen minden fegyvert viselő csoportot így hívnak. Harmadrészt nyilvánvalóvá vált, hogy egy tűzszünet sokaknak nem érdeke, legalábbis ezt a következtetést lehet levonni a Damaszkuszban ekkor elkövetett több robbantásos merényletből, melyek közül a május 10-ei volt a főváros ellen addig elkövetett legsúlyosabb támadás. Az itt jelenlévő szélsőséges erők számára ugyanis, saját befolyásuk növelése szempontjából a káosz és az elhúzódó erőszak mindenképpen előnyös lehetett.
Annan ezt követően stratégiát váltott, melynek oka nemcsak a tűzszünet bukása volt, hanem feltehetően az is ? amiről Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa is beszélt ekkoriban ?, hogy a szíriai események már túllépték egy egyszerű belső konfliktus szintjét, ráadásul a külföldről beáramló fegyverek és egyéb segítség csak növelték a vérontást. Ezért került megrendezésre 2012 júniusában az első genfi konferencia, azzal a céllal, hogy létrejöhessen valamiféle egyezség a konfliktusban érdekelt külső szereplők, elsősorban Oroszország és az Egyesült Államok közt. A konferencia június 30-ra hozott eredményt, hiszen ekkor került kiadásra az úgynevezett genfi kommüniké, mely az erőszak beszüntetésére, tárgyalások megkezdésére és egy átmeneti kormány megalakítására hívott fel. A dokumentum azonban ? mint azt a szíriai különmegbízott posztját később átvevő Lakhdar Brahimi is megjegyezte ? túl felszínes volt ahhoz, hogy valós eredményeket lehessen tőle várni, különös tekintettel az átmeneti kormányra vonatkozó, Oroszország és az Egyesült Államok által teljesen eltérő módon értelmezett rész esetében. Nem meglepő tehát, hogy amikor az Egyesült Államok és néhány európai szövetségese a Biztonsági Tanács elé terjesztett egy a Líbia esetében elfogadotthoz hasonló határozattervezetet, melyben az ENSZ alapokmányának VII. fejezete alapján kívántak volna érvényt szerezni Annan elgondolásainak, azt Oroszország és Kína megvétózta. Maga Annan pedig, aki többször is kifejtette, hogy ellene van a líbiai példa megismétlésének, augusztus 2-án lemondott, és utódjaként a már említett Lakhdar Brahimit nevezték ki ugyanezen hónap 17-én.
Brahiminak október 24-én sikerült egyetértésre jutnia a kormánnyal és néhány felkelő csoporttal arról, hogy Íd al-Adha ünnep idejére tűzszünet léphessen életbe. Ez azonban a 2012. áprilisi tűzszünethez hasonló okoknál fogva ismét csak nem bizonyult tartósnak, még annyira sem, mint az előbbi, kiegészítve azzal, hogy ezúttal még misszió sem állt rendelkezésre az egyezség betartásának megfigyelésére. Brahimi erőfeszítéseit ezt követően arra koncentrálta, hogy sikerüljön elérnie egy olyan magas szintű tárgyalást, immár szíriai szereplők részvételével, amelyen közeledhetnek az álláspontok a válság megoldása érdekében. Ennek eredményeként került megrendezésre 2014 januárjában a második genfi konferencia, ahol humanitárius kérdésektől, így például a segélyeknek a harcok sújtotta Homszba való beengedésétől eltekintve nem igazán történt előrelépés, hacsak nem tekintjük annak azt az inkább szimbolikus jelentőségű tényt, hogy a kormány és az ellenzék egy része végre hajlandó volt egy asztalhoz ülni.
A konferenciával kapcsolatban rögtön problémaként merülhet fel, hogy a konfliktus néhány fontos résztvevője nem volt jelen, főleg úgy, hogy azon részt vehetett például Dél-Korea, Dánia vagy éppen a Szentszék. Ellenben a kormányt támogatók oldaláról sem a Hezbollah, sem a Szíriával kölcsönös védelmi szerződésben álló Irán nem volt a meghívottak között. A másik oldalt tekintve, a Szíriai Nemzeti Tanács és a Szabad Szíriai Hadsereg Főparancsnoksága a tárgyalások feltételeként továbbra is ahhoz az irreális és értelmetlen követeléshez ragaszkodott, hogy a rezsimnek távoznia kell. A Nemzeti Koordinációs Bizottság és a kurd Demokratikus Unió Pártja, nem kívánt részese lenni egy a Szíriai Nemzeti Koalíció által vezetett delegációnak. A szalafita szervezeteket tömörítő Iszlám Front szóvivője pedig kijelentette, hogy aki részt vesz a konferencián, árulás miatt forradalmi bíróság elé állítják. Ezen erők, különösképpen a felkelők fegyveres csoportjainak teljes hiánya pedig finoman szólva is kétségessé tették, hogy ha születik is megállapodás, azt végre lehet-e majd hajtani.
Magát a konferenciát tekintve már rögtön az első napon sejthetővé vált, hogy nem várható egyhamar egyezség, hiszen az ilyen események első napjain megszokott ceremoniális beszédek helyett tulajdonképpen már ekkor vádaskodás folyt. Később pedig azt láthattuk, hogy a felek még a konferencia tárgyában sem értenek egyet, hiszen míg a szíriai kormány a terrorizmus elleni fellépés szükségességét, addig az ellenzék egy új átmeneti kormány felállítását tartotta fontosnak. Az átmeneti kormány kérdésével kapcsolatban érdemes lehet két dolgot megemlíteni. Egyrészt arról, hogy egy szíriai politikai átmenet pontosan hogy nézne ki, mindeddig nem hallhattunk szinte semmi konkrétumot. Ez már csak azért is fontos lenne, mert például abban, hogy a mai iraki állapotokhoz igen jelentős mértékben hozzájárult Paul Bremer ?Baásztalanitási? programja, mára szinte mindenki egyetért. Másrészt a rendezésre tett eddigi kísérleteket az is jelentősen hátráltatta, hogy nem látszódott a rezsim számára más lehetőség, mint a harc folytatása. A felkelők ugyanis tárgyalások nélkül, fegyveres úton kívánták eltávolítani, míg a politikai ellenzék és az őket támogató külföldi államok ? ha esetleg hajlandók is voltak tárgyalni ? még egy átmeneti kormányba sem fogadták volna el őket. Ráadásul eközben a kormány több okból is sokkal előnyösebb helyzetben tudhatta magát. Először is azért, mert Aszad valóban rendelkezik erős társadalmi támogatottsággal, amit alátámaszt több, a konfliktus korai szakaszából származó adat: az új alkotmány a 2012 februárjában tartott népszavazáson 89%-os támogatást kapott 57%-os részvételi arány mellett, sőt ugyanez év januárjában egy katari ? tehát a felkelőket leginkább támogatók közt lévő államból való ? intézet által készített kutatás szerint a szíriaiak 55%-a szerette volna, ha az elnök hivatalában marad. Emellett a hadsereg is ? mely létszámát és felszereltségét tekintve is ellenségei előtt van ? hűséges hozzá, és bár valóban történtek dezertálások, olyan nem fordult elő, hogy komolyabb méretű alakulatok álltak volna át. Ezzel szemben a felkelők megosztottak, ami nem csak ideológiai különbségeket, a koordináció hiányát, vagy akár az egymás közötti harcokat jelenti, hanem földrajzi megosztottságot is, hiszen az ISIS-t leszámítva nem tudtak meghódítani nagy, egybefüggő területeket. Mindamellett ezeken a területeken sem igazán voltak képesek megfelelő körülményeket teremteni. Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalának ez év márciusi jelentéséből például kiderül, hogy Gúta általuk uralt keleti részében az alapvető élelmiszerekhez átlagosan tíz-hússzoros áron lehet hozzájutni, mint a közeli, a kormányzat ellenőrzése alatt álló Damaszkuszban. Így nem meglepő, hogy Gútában korábban már éhségtüntetések is zajlottak a területet irányító Dzsajs al-Iszlám ellen. Szintén fontos tényező a ?dzsihadista? csoportok befolyásának folyamatos növekedése, mivel az a kérdés, hogy a rezsim esetleges bukásával keletkező hatalmi vákuum a számukra lenne a legelőnyösebb, már a 2013-as hírhedt vegyi fegyver támadást követő, külföldi beavatkozásról szóló vitákat is erőteljesen meghatározta. Azzal pedig, hogy e beavatkozás végül nem történt meg, a felkelők számára a siker érdekében feltétlenül szükséges jelentősebb, külső katonai segítség esélye is minimálissá vált. Továbbá, a ?dzsihadisták? jelentette fenyegetés mellett, a mérsékeltnek nevezett ellenzék is sokat tett azért, hogy diszkreditálja magát, gondoljunk csak a Szabad Szíriai Hadsereg brutális kivégzéseit bemutató, már a kezdetektől kiszivárgó felvételekre. Mindezeket tekintetbe véve, Aszad nem érezhette akadályát annak, hogy induljon a 2014-es elnökválasztásokon, amit az igen magasnak számító 73%-os részvétel mellett a szavazatok 89%-ával meg is nyert. Ezzel viszont egy átmeneti kormány felállításának a lehetősége gyakorlatilag megszűnt, így a Genfben megkezdett tárgyalási folyamat is zsákutcába jutott. Az időközben lemondott Brahimi helyét pedig 2014. július 10-én Staffan de Mistura vette át.
Mistura, aki teljesen új koncepcióval állt elő, október végén mutatta be a harcok helyi szintet történő ?befagyasztásáról? szóló tervét, melynek első állomása Szíria legnagyobb városa, a 2012 júliusától súlyos harcoktól szenvedő Aleppó lett volna. A befagyasztás szó használatát itt az indokolja, hogy jelen esetben nem egy hagyományos értelemben vett tűzszünetről beszélhetünk. A javaslat ugyanis nem tartalmazza csapatok vagy bizonyos fegyverkategóriák kivonását, csupán az összecsapások felfüggesztését írja elő, azzal a céllal, hogy a humanitárius segélyek elérhessék a rászorulókat, és akár az újjáépítés is megkezdődhessen. A terv emellett teljesen politikamentes, tehát nem esik szó benne például átmeneti kormány felállításáról, vagy új választások kiírásáról. Ráadásul nem is kíván választ adni a válság végső megoldásának kérdésére, hanem helyben kötött egyezségek elérése útján tervezi megváltoztatni a konfliktus dinamikáját és lökést adni a magasabb szinten megrekedt tárgyalási folyamatoknak.
A terv kritikusai szerint azonban egy tűzszünet megkötése mögött általában taktikai megfontolások állnak, ennél fogva az ritkán szolgálja a megbékélést, hiszen esélyt ad a feleknek arra, hogy erőiket máshová csoportosítsák át. Ugyanez az érv köszönt vissza az aleppói felkelők egyik vezetőjének szavaiból, aki szerint, ha ők feladnák a harcot, azzal a rezsim még több erőt összpontosíthatna Dara elfoglalására. Szintén nem biztos, hogy első állomásként Aleppó jó választás volt, mivel a városban lévő felkelők között az al-Káidához tartozó Dzsabhat an-Nuszra, az Anszár ad-Dín és az Ahrár as-Sám nevű szélsőséges terrorszervezetek szövetsége alkotja a legmeghatározóbb erőt. Márpedig igen nehéz elképzelni, hogy velük lehetséges lenne bármilyen egyezségre jutni, nem is beszélve az ugyancsak jelen lévő ISIS-ről. Hasonlóképpen kétséges volt, hogy a kormányzatnak, mely ugyan hajlandónak mutatkozott a terv elfogadására, valóban érdekében állt-e annak megvalósulása, tekintettel arra, hogy a hadsereg komoly erőket mozgósított Aleppó bekerítése érdekében.
Ezzel párhuzamosan Mistura azt sem adta fel, hogy nemzetközi szinten is pozitív irányba történhessen elmozdulás. Így már korábban látogatást tett többek közt Törökországba, Iránba, Szaúd-Arábiába valamint Oroszországba is. Ezek közül a legutóbbi emelendő ki, hiszen Oroszország megpróbálkozott egy újabb politikai megoldást célzó tárgyalás összehozásával, melynek eredményeképpen eddig két találkozóra került sor Moszkvában. Amint azonban az a korábbi tapasztalatokból ? a két eseményre irányuló csekély médiafigyelemből valamint abból, hogy az ENSZ különmegbízott a két esemény egyikén sem vett részt ? kikövetkeztethető volt, ezek bíztattak túl sok reménnyel. Ez be is igazolódott, hiszen azon túlmenően, hogy sikerült néhány, a válság rendezését célzó, általánosságban megfogalmazott alapelvet elfogadni, nem történt jelentős előrelépés, ráadásul az utóbbi alkalommal még e tekintetben sem mutatkozott teljes egyetértés. Természetesen a moszkvai tárgyalások kapcsán is problémaként említhető a valós befolyással bíró szervezetek hiánya, sőt ezúttal még többen, köztük a Szíriai Nemzeti Koalíció is bojkottálták a találkozót. A Koalíció azzal a már jól ismert érvvel indokolta távolmaradását, hogy a tárgyalások nem foglalják magukba Aszad távozását, ami azért érdekes, mert korábban Genf esetében már nem ragaszkodtak ehhez. Tekintettel erre, valamint a néha már tragikomikussá váló belső vitákra, felmerül a kérdés, hogy az a szervezet, melyet több állam, köztük Magyarország is a szíriai nép egyetlen legitim képviselőjének ismer el, alkalmas-e még bármilyen komolyabb tárgyaláson való részvételre. Ez egy újabb ok arra, hogy azt feltételezzük, a szíriai politikai ellenzékkel való egyeztetések a jövőben sem fognak eredményt elérni. Ezen felül az sem szól mellettük, hogy a szervezet az utóbbi időben számos gesztust tett a Dzsabhat an-Nuszra felé. Így például vezetőjük, Khálid Khúdzsa egy nemrég elhangzott beszédében dicsérte azokat a ?hősöket?, akik ? nem mellesleg az al-Káidához tartozó szervezet vezetésével ? ?felszabadították? Idlibet, Boszra as-Sámot, és Dzsiszr as-Sughúrt. Ennél még tovább ment védelmi miniszterük, Szálim Idrisz, aki úgy méltatta a Nuszrát, mint ?az egyetlenek, akik tettekben is képviselik a szíriai nép törekvéseit?, sőt a Koalíció részéről az is felmerült, hogy székhelyüket Isztambulból Idlibbe tennék át.
Mistura, aki szinte egy időben került kinevezésre azzal, hogy Abu Bakr al-Bagdádi kikiáltotta ?kalifátusát?, többször hangsúlyozta, hogy ha nem sikerül egyezséget elérni, abból valószínűleg csak az ISIS profitálhat. Jelenleg azonban nem sok esély látszik arra, hogy e terrorszervezet felemelkedése hozzájárulhatna valamiféle taktikai együttműködéshez a konfliktusban érintett akár külföldi akár szíriai szereplők közt. A Szabad Szíriai Hadseregnek az ISIS-el való viszonya ugyanis korántsem egyértelmű. Annak ellenére, hogy egyes területeken valóban történtek köztük összecsapások, korábbi aleppói parancsnokuk, Abdel Dzsabbár al-Okajídí elmondása szerint, az ő viszonya az ISIS-el jó, sőt testvéries. Az Egyesült Államokat tekintve szintén kétséges, hogy mennyire szándékozik eddigi politikáján változtatni, hiszen John Kerry azon kijelentését, hogy a válság megoldása érdekében feltétlenül szükséges közvetlen tárgyalásokat kezdeni Aszad elnökkel, a Külügyminisztérium szóvivője szinte rögtön cáfolta. Az Öböl-országok esetén pedig még kevesebb esély van erre, hiszen például Szaúd-Arábia ENSZ nagykövete nemrég beszélt arról a Biztonsági Tanács előtt, hogy országa miután Jemenben ?bizonyította erejét a stabilitás elérésére,? ezúttal a ?szíriai népet fogja segíteni a szabadság elérésében?. Az sem segíti elő sem ennek a taktikai együttműködésnek a létrejöttét, sem az éppen folyó tárgyalások sikerét, hogy a török külügyminiszter, Mevlüt Çavuşo?lu nyilatkozata szerint elvi egyetértésre jutottak az Egyesült Államokkal ? akik ezt hivatalosan nem erősítették meg ? arról, hogy légi támogatást nyújtanak majd a két ország által közösen kiképzendő és Szíriába küldendő 15 ezer fegyveresnek.
Összességében tehát nem csak azért érthető, hogy az eddigiekben nem jártak sikerrel, mert a felkelők oldalán nincs olyan szereplő, akiben a szándék és az erő is meglenne egy megállapodás végrehajtására, hanem azért sem, mert Szíria esetében egy igen furcsa konfliktussal állunk szembe. Nem is véletlen, hogy általában a meglehetősen tág kategóriát képviselő válság szóval szokás illetni, ugyanis amit itt láthatunk az nem polgárháború, mivel ha az lenne világosan meg lehetne mondani, hogy a társadalom mely rétegei mely oldalt támogatják. Noha többen a felekezeti különbségeket vélik megosztó tényezőnek, nem hiszem, hogy a szunniták képviselőinek mondhatnák magukat azok, akik egy mecsetben követtek el merényletet a világ egyik legtekintélyesebb szunnita hittudósa, Mohamed Szajid Ramadán al-Búti ellen, vagy éppen megölték az ország nagy muftijának, Ahmed Badreddín Hasszúnnak a fiát. Egy autoriter rezsim elleni szabadságharcról sem beszélhetünk, hiszen mára legalábbis teljesen világossá vált, hogy a felkelők túlnyomó többsége jóindulattal sem nevezhető a demokratikus értékek elkötelezettjének. Emellett az itteni ellenzék sosem volt képes akkora tömegeket vonzani, mint ahogy az az ?arab tavaszban? érintett más országokban történt. Sőt, például a 2011 februárjában a ?harag napja? néven meghirdetett tüntetés érdeklődés hiányában elmaradt, míg igazán nagy megmozdulásokat a kormányzat mellett valóban láthattunk. Ezzel együtt ugyancsak túlzás volna a kezdetektől mindössze terrorizmus elleni küzdelemként tekinteni az eseményekre. Szintén nem teljesen igaz, hogy helyettesek háborúja zajlana Szíriában, hiszen több olyan szervezet is felemelkedett a válság során, ami racionálisan senkinek sem lehetne érdeke. Csupán egy közelmúltbeli példát említve, a Nyugat által támogatott Harakat Hazm nevű csoport, miután súlyos veszteségeket szenvedett, bejelentette feloszlását, az Egyesült Államoktól kapott fegyverzetük pedig a Dzsabhat an-Nuszra kezébe került.
Mistura ? habár a körülmények saját bevallása szerint sem voltak megfelelők terve megvalósításához ? úgy vélem helyesen tette, hogy új megközelítést alkalmazott. Ugyanis e minden szinten rendkívül összetett válságban, ahol a külföldi hatalmak láthatóan képtelenek egyezségre jutni, a politikai ellenzék alig bír befolyással és támogatottsággal, a fegyveres felkelők teljesen megosztottak, ráadásul igen ellentmondásos kapcsolat fűzi őket az egyre csak erősödő szélsőséges szervezetekhez, egy átfogó politikai megoldás kivitelezése rövid időn belül szinte lehetetlen. Ez valószínűleg vonatkozik a mostani genfi egyeztetésekre is, hiszen a korábbi problémák jelenleg is adottak. A meghívott 37 fegyveres csoport ugyanis Mistura állítólagos elfogultsága miatt közös levélben utasította vissza a meghívást. A Szíriai Nemzeti Koalíció hozzáállását pedig jól jellemzi, hogy először bejelentették részvételi szándékukat, majd alig két hét múlva visszavonták azt. Jelenleg viszont ismét úgy tűnik, hogy Isztambulban mégis létrejöhet valamiféle egyeztetés köztük és az ENSZ különmegbízottja között. A legtöbb pedig, amit ezek alapján várhatunk, hogy június 30-án, vagy még esetleg az előtt, a tárgyalások nem szakadnak meg, és ha kevés is, de lesz ok azok folytatására. Ebből kifolyólag nem meglepő egyes elemzők azon sejtése, miszerint Mistura az eseményt inkább kötelességtudatból, semmint valós remények miatt szervezte volna meg, és esetleg már lemondását is tervezi.
Mindezekre való tekintettel, véleményem szerint Szíriában valamekkora enyhülést más lehetőség híján csak kisebb helyi kezdeményezések hozhatnak. Nyilván teljesen irreális ilyenek nagy számban való megjelenésében reménykedni, de fontos megjegyezni, hogy külső közvetítés nélkül is létrejöttek már tűzszüneti megállapodások. Erre volt példa Babilában vagy Barzében is, és a háborúban kimerült lakosság függetlenül attól, hogy kivel szimpatizál, alapvetően támogatja ezeket. Az azonban, hogy az emberek képesek lesznek-e nyomást gyakorolni a szemben álló felekre, igencsak kérdéses. Egyrészt ? ahogy az a Szálim Idrisztől idézett mondatból, de eseményeket figyelve is látható ? az utóbbi időben a felkelők közül katonai sikereket már szinte kizárólag csak a Nuszra és az ISIS tudtak elérni, így felmerül annak lehetősége, hogy a jövőben rajtuk kívül nem is nagyon marad más erő a kormányzattal szemben állók oldalán. Másrészt, amint azt már a Human Rights Watch legfrissebb Szíriáról szóló jelentése is elismeri, nemcsak a terroristaként nyilvántartott szerveztek, hanem a Szabad Szíriai Hadsereg is, a harcok során egyre kevésbé vannak tekintettel a civilekre, sőt nem egyszer követtek el támadást katonai szempontból jelentéktelen célpontok ellen. Mindezek pedig kétségessé teszik, hogy a békefolyamat sikerre viteléhez akadnak-e a felkelők között megfelelő számban olyanok, akik legalább a lakosság szempontjaira való tekintettel hajlandóak lennének a harcok felfüggesztésére.
Felhasznált források:
Action Group for Syrian Final Communnique, in: http://www.un.org/News/dh/infocus/Syria/FinalCommuniqueActionGroupforSyria.pdf (letöltve: 2015.04.25.)
Andrej Barth: The Geneva II peace talks about the end of the civil war in Syria. in: http://www.academia.edu/8518882/The_Syrian_CivilWar_An_International_Negotiation_Perspective (letöltve: 2015.04.25.)
Arab Center for Research and Policy Studies: De Mistura?s Plan for Syria: Small Steps Running up Against Big Obstacles. in: http://english.dohainstitute.org/release/12515805-ed65-48e1-bb57-121f354bada1 (letöltve: 2015.04.30.)
Aron Lund: Syrian Jihadism. in:http://www.ui.se/upl/files/77409.pdf (letöltve: 2015.04.25.)
Craig Charney: ?Maybe We Can Reach a Solution?. in: http://www.charneyresearch.com/wp-content/uploads/2015/02/Report-Syrian-Perceptions-of-the-Conflict-and-Local-Initiatives-20151.pdf (letöltve: 2015.04.30.)
David W. Lesch: Obstacles to a Resolution of the Syrian Conflict. in: http://english.nupi.no/content/download/475898/1585253/version/1/file/03c+103830+GRTID+Final+Report+1301+Hovedrapport+S.pdf (letöltve: 2015.04.30.)
Dr Rim Turkmani: Hungry for Peace. in: http://www.lse.ac.uk/newsAndMedia/PDF/Syriareport.pdf (letöltve: 2015.04.30.)
ETANA, PAX: Syria Alert Issue XIV: Can de Mistura’s ‘freeze’ plan save Aleppo, and under what conditions? in: http://www.paxforpeace.nl/stay-informed/news/syria-alert-issue-xiv-can-de-misturas-freeze-plan-save-aleppo-and-under-what-conditions (letöltve: 2015.04.30.)
Human Rights Watch: ?He Didn?t Have to Die? Indiscriminate Attacks by Opposition Groups in Syria. in: http://www.hrw.org/sites/default/files/reports/syria0315_ForUpload.pdf (letöltve: 2015.04.30.)
Müjge Kücükkeles: Arab League?s Syrian Policy. in: http://setadc.org/pdfs/SETA_Policy_Brief_No_56_Arab_Leagues_Syrian_Policy.pdf (letöltve: 2015.04.25.)
OCHA: Humanitarian Bulletin: Syria. in: http://reliefweb.int/sites/reliefweb.int/files/resources/Bulletin_no_53_17032015_final_01.pdf (letöltve: 2015.04.30.)
Richard Gowan: Kofi Annan, Syria and the Uses of Uncertanity in Mediation. in: http://cic.nyu.edu/sites/default/files/stability_gowan_syria_15mar2013.pdf (letöltve: 2015.04.25.)
UN.org: Six-Point Proposal of the Joint Special Envoy of the United Nations and the League of Arab States. in: http://www.un.org/en/peacekeeping/documents/six_point_proposal.pdf (letöltve: 2015.04.25.)
Egyéb interneten elérhető források:
ABC News: Syrian Oppn warns violence could engulf the region. in: http://www.abc.net.au/worldtoday/content/2011/s3396433.htm (letöltve: 2015.04.25.)
Al-Ahram: Awaiting implementation? in: http://weekly.ahram.org.eg/2012/1092/re7.htm (letöltve: 2015.04.25.)
Al-Akhbar: A Blow to Ankara: Syrian Army Makes Advances in Aleppo Offensive. in: http://english.al-akhbar.com/node/23846 (letöltve: 2015.04.30.)
Al Arabiya News: Syria accepts Arab League peace plan to end bloody crackdown on civilians. in:http://english.alarabiya.net/articles/2011/11/02/175105.html (letöltve: 2015.04.25.)
Al- Manar: ?FSA? Brutality: Insurgents Throw Syrian Workers from Roof, Slaughter Another. in:http://www.almanar.com.lb/english/adetails.php?eid=64791&cid=23&fromval=1&frid=23&seccatid=20&s1=1 (letöltve: 2015.04.25.)
Al-Monitor: Brahimi: Ending Syria crisis ‘in hands of international community’. in: http://www.al-monitor.com/pulse/ar/politics/2014/06/syria-brahimi-un-arab-envoy-interview-efforts-solution.html#ixzz3buNM8ROZ (letöltve: 2015.04.30.)
Al-Monitor: Brahimi: Geneva I Communique was ‘superficial. in:http://www.al-monitor.com/pulse/politics/2014/06/syria-brahimi-interview-envoy-reasons-failure.html# (letöltve: 2015.04.30.)
Al-Monitor: De Mistura: Aleppo freeze could be applied elsewhere. in: http://www.al-monitor.com/pulse/politics/2014/12/syria-aleppo-freeze-agreement-un-envoy-interview.html#ixzz3buNZWkxN (letöltve: 2015.04.25.)
BBC News: Syria Geneva II peace talks witness bitter exchanges, in:http://www.bbc.com/news/world-middle-east-25836827 (letöltve: 2015.04.25.)
BBC News: What is the Geneva II conference on Syria? in:http://www.bbc.com/news/world-middle-east-24628442 (letöltve: 2015.04.25.)
Business Insider: The State Department is walking back John Kerry’s apparent support for the US negotiating with Assad. in:http://www.businessinsider.com/r-no-place-for-assad-in-syria-talks-us-officials-say-2015-3 (letöltve: 2015.04.30.)
Carnegie Endovment for International Peace: ?Syrians have overthrown Staffan de Mistura:? An Interview with Subhi al-Refai. in:http://carnegieendowment.org/syriaincrisis/?fa=60103 (letöltve: 2015.05.30)
Carnegie Endovment for International Peace: The Politics of the Islamic Front, Part 3: Negotiations. in: http://carnegieendowment.org/syriaincrisis/?fa=54213(letöltve: 2015.04.25.)
CNN: New al Qaeda leader slams Syrian president, praises protesters. in:http://edition.cnn.com/2011/WORLD/meast/07/28/al.qaeda.leader.message/ (letöltve: 2015.04.25.)
Council on Foreign Relations: Low Expectations for UN Syria Talks. in: http://www.cfr.org/syria/low-expectations-un-syria-talks/p36513 (letöltve: 2015.05.30.)
Etilaf: President Khoja’s speech on latest rebel gains. in:http://en.etilaf.org/press/president-khoja-s-speech-on-latest-rebel-gains.html (letöltve: 2015.04.30.)
Examiner: Military intervention in Syria will make the situation much worse, Kofi says. in:http://www.examiner.com/article/military-intervention-syria-will-make-the-situation-much-worse-kofi-says (letöltve: 2015.04.25.)
Gen. Salim Idriss on Twitter, in: https://twitter.com/Gen_Idriss/status/581870226440097792 (letöltve: 2015.04.30.)
Huffingtonpost: Obama’s Move to Arm and Train ‘Moderates’ in Syria Is a Feint. in: http://www.huffingtonpost.com/marco-caceres/obamas-move-to-arm-and-tr_b_5804432.html (letöltve: 2015.04.25.)
Institute for the Study of War: Assad Regime Loses Idlib to Jabhat al-Nusra and Rebel Offensive. in: http://www.understandingwar.org/backgrounder/assad-regime-loses-idlib-jabhat-al-nusra-and-rebel-offensive (letöltve: 2015.04.30.)
International Business Times: Starving Syrians Protest Islamist Rebel Group Jaish al-Islam In Douma, in:http://www.ibtimes.com/starving-syrians-protest-islamist-rebel-group-jaish-al-islam-douma-1729191 (letöltve: 2015.04.25.)
International Business Times: Syria: al-Qaeda Nusra Front shows off huge cache of US weapons seized from moderate Harakat Hazm rebels. in: http://www.ibtimes.co.uk/syria-al-qaeda-nusra-front-shows-off-us-weapons-seized-moderate-harakat-hazm-rebels-1490378 (letöltve: 2015.04.25.)
Landis, Joshua: Analysis: Why Syria’s Assad enters Geneva talks in a position of strength, in: http://america.aljazeera.com/articles/2014/1/23/why-syria-s-assadapproachesgenevafromapositionofstrength.html (letöltve: 2015.04.25.)
LiveLeak: Syria ambassador to the UN replies to Saudi Arabia threats. in: http://www.liveleak.com/view?i=a7e_1429795249 (letöltve: 2015.04.30.)
Press TV: Flow of arms to Syria fueling violence: UN rights chief, in:http://www.presstv.ir/detail/2012/07/03/249090/arms-flow-fuelling-violence-in-syria/ (letöltve: 2015.04.25.)
Reuters: Syria activist doubts deal will end violence. in: http://www.reuters.com/article/2011/11/03/us-syria-interview-maleh-idUSTRE7A269S20111103 (letöltve: 2015.04.25.)
Reuters: Syria suicide bombers kill 55, ceasefire in tatters. in: http://www.reuters.com/article/2012/05/10/us-syria-idUSBRE8470O020120510 (letöltve: 2015.04.25.)
Reuters: Syrian opposition will lose out if boycotts Moscow talks, Russia says. in: http://uk.reuters.com/article/2015/01/14/uk-syria-crisis-russia-idUKKBN0KN1KB20150114 (letöltve: 2015.04.25.)
Russia Today: Arab League roadmap: Dead or doing fine? in: http://rt.com/news/arab-league-roadmap-syria-125/ (letöltve: 2015.04.25.)
Russia Today: Syrian opposition calls for foreign intervention. in: http://rt.com/news/syria-observers-opposition-arab-213/ (letöltve: 2015.04.25.)
The Guardian: Most Syrians back President Assad, but you’d never know from western media. in:http://www.theguardian.com/commentisfree/2012/jan/17/syrians-support-assad-western-propaganda (letöltve: 2015.04.25.)
The Guardian: Qatar admits sending hundreds of troops to support Libya rebels. in: http://www.theguardian.com/world/2011/oct/26/qatar-troops-libya-rebels-support (letöltve: 2015.04.25.)
The Guardian: Syria suspended from Arab League. in: http://www.theguardian.com/world/2011/nov/12/syria-suspended-arab-league (letöltve:2015.04.25.)
The Telegraph: Saudi Arabia calls for outside intervention in Syra. in: http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/middleeast/syria/9031316/Saudi-Arabia-callsfor-outside-intervention-in-Syra.htm (letöltve: 2015.04.25.)
The Wall Street Journal: Syrian Rebels Dismiss U.N. Cease-Fire Proposal for Aleppo. in: http://www.wsj.com/articles/syrian-rebels-dismiss-u-n-cease-fire-proposal-for-aleppo-1424284697 (letöltve: 2015.04.25.)
The Washington Post: Syrian opposition falls deeper into disarray, in: http://www.washingtonpost.com/blogs/post-partisan/wp/2014/10/15/syrian-opposition-falls-deeper-into-disarray (letöltve: 2015.04.25.)
Today?s Zaman: Çavuşo?lu backtracks, admits no US deal on Syrian rebel air support. in: http://www.todayszaman.com/national_cavusoglu-backtracks-admits-no-us-deal-on-syrian-rebel-air-support_381821.html (letöltve: 2015.05.30.)
UN News Centre: As Syria crisis enters fifth year, UN humanitarian leaders urge end to conflict. in:http://www.un.org/apps/news/story.asp?NewsID=50316#.VRvDyfmsXfd (letöltve: 2015.04.25.)
UN News Centre: In Egypt, Ban calls on Arab leaders to strengthen bonds for region’s people, global security. in: http://www.un.org/apps/news/story.asp?NewsID=50448#.VRvZg_msXfc (letöltve: 2015.04.25.)
Xinhuanet: Will Syria consultations lead to Geneva 3? in: http://news.xinhuanet.com/english/2015-05/05/c_134212789.htm (letöltve: 2015.05.30)
YAHOO News: Assad ‘part of the solution’ in Syria: UN envoy. in:http://news.yahoo.com/assad-part-solution-syria-un-envoy-112345541.html(letöltve: 2015.04.25.)
YAHOO News: Syrian peace talks in Moscow end in disarray. in: http://news.yahoo.com/both-sides-syria-conflict-wrap-4-days-moscow-090249031.html (letöltve: 2015.04.25.)
YouTube: Syria Peace Talks Due in May. in: https://www.youtube.com/watch?v=bwYV0a1Kubw (letöltve: 2015.05.30)
YouTube: US Key Man in Syria Worked Closely with ISIL and Jabhat al-Nusra. in: https://www.youtube.com/watch?v=piN_MNSis1E (letöltve: 2015.04.25.)
Kiemelt témák
