Oroszország felújítja lég- és rakétavédelmi rendszereit a NATO tagállamokkal közös határszakaszainak közelében. A Sputnik News orosz állami hírügynökség értesülései szerint az Ukrajnával is határos Nyugati Katonai Körzetben Oroszország folyamatosan növeli Sz-400 Triumf és Pancir-Sz típusú légvédelmi rakétakomplexumainak számát. ?A Nyugati Katonai Körzetnek átadandó korszerű nagy hatótávolságú Sz-400 Triumf és Pancir-Sz légvédelmi rakétakomplexumok rendszerbe állítása az év végére befejeződik? ? nyilatkozta Oleg Kocsetkov ezredes, a Nyugati Katonai Körzet szóvivője. Oroszország ezen lépése nagymértékben befolyásolhatja a NATO erők légi műveleteinek eredményességét egy esetleges konfliktus esetén. A lépés jól illeszkedik a közelmúlt eseményeibe, mely során a Moszkva és Washington közötti viszony egyre feszültebbé válik. Ennek kapcsán az Egyesült Államok védelmi minisztere, Ashton Carter megjegyezte: „Arra készülünk, hogy a Moszkvával való feszültség hosszútávon ? akár Putyin elnök hivatali ideje utáni időkben is ? fenn fog állni.”
Folytatódó görög-orosz közeledés az államcsőd árnyékában
Az idei évben június 18-20 között rendezték meg az ?orosz Davos?-ként is emlegetett Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumot, amely egyik legfontosabb eredményének a Moszkva és Athén közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését tekinthetjük.
A Fórumon, ahol Vlagyimir Putyin orosz elnök külön tárgyalásokat folytatott Alekszisz Ciprasz görög kormányfővel, a görög-orosz kapcsolatokat érintő több jelentős kérdésben is döntés született. Megállapodtak többek között a Török Áramlat gázvezeték továbbépítéséről (a vezeték görögországi kiterjesztése a megállapodásban Dél-európai Gázvezeték néven szerepel), amelynek köszönhetően az orosz földgáz Görögországon keresztül juthatna Európába. Az évi 47 milliárd köbméter kapacitásúra tervezett vezeték építését 2016-ban kezdik el, és várhatóan 2019-re fejezik be. Alekszandr Novak orosz energiaügyi miniszter bejelentette, hogy a görög szakasz építésére egy 50-50%-os részesedésű görög-orosz vegyesvállalatot hoznának létre, amely a vezetéket is ilyen arányban felügyeli majd. A tervek szerint a mintegy két milliárd eurós beruházás költségeit az orosz állami fejlesztési bank (Vnyesekonombank) finanszírozná, a görögöknek csak később kell visszafizetniük a rájuk eső részt. A találkozón felmerült, hogy Moszkva megfontolja egy Görögországnak juttatandó esetleges pénzügyi segély lehetőségét is.
Athén és Moszkva a közös vallási és történelmi szálaknak köszönhetően hagyományosan szorosan kapcsolódik egymáshoz. Emellett hasonló álláspontot képviselnek több érzékeny politikai kérdésben. Moszkva például támogatja Athén Ciprussal kapcsolatos politikáját, Athén pedig Moszkva álláspontját Koszovó kérdésében. Ezen kívül kiemelhetjük még azt is, hogy évente átlagosan több, mint egymillió orosz turista látogat Görögországba. Athén stratégiai érdeke is azt kívánja, hogy jó kapcsolatokat ápoljon Moszkvával, tekintettel elsősorban energiafüggőségére. Görögország jelenleg földgázszükségletének mintegy 65%-át importálja Oroszországból. Moszkva mindezek mellett a görög állampolgárok számára is egyre vonzóbbnak tűnhet. Egyes európai politikusok nyilatkozatai ugyanis egyre inkább elidegenítik a görög társadalmat, amelynek egy része az Európai Unió által szabott feltételeket nemzeti megaláztatásként, megbélyegzésként éli meg. Oroszország ezzel összehasonlítva sokak számára egy baráti országnak tűnhet, amely nem ítél el, és nem kér megszorításokat – noha tudjuk persze, hogy Moszkva sem ad semmit ingyen.
A 2015 januárjában megválasztott Radikális Baloldal Koalíciója (Sziriza) hatalomra kerülésétől kezdve gyakorol gesztusokat Moszkva felé: az újonnan megválasztott miniszterelnök például a választások megnyerését követően elsőként az orosz nagykövetet fogadta.
Az elmúlt hét folyamán az Európai Unió és Görögország illetékesei napi szinten tárgyaltak, hogy közös megoldást találjanak a közelgő görög államcsőd elkerülésére. Június 30-ig ugyanis Athén 1,6 milliárd eurót kellene, hogy törlesszen a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF). Erre azonban csak akkor lesz képes, ha lehívhatja a második mentőcsomag utolsó részletét, 7,2 milliárd eurót, amihez azonban előtte meg kell állapodnia hitelezőivel a cserébe bevezetendő reformintézkedésekről. A fizetésképtelenség megkérdőjelezné Görögország jövőjét, eurózóna-tagságának, sőt egyesek szerint akár EU-tagságának fenntarthatóságát is. A Nemzetközi Valutaalap arra számít, hogy megszületik a megegyezés. Az IMF szóvivője, Gerry Rice csütörtökön azt nyilatkozta, hogy a csődről szóló találgatások „merő spekulációk, mert úgy gondoljuk, hogy a törlesztés június 30-ig megtörténik, amint ezt a görög hatóságok nyilvánosan ki is jelentették.”
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
A tartományi újjáépítési csoportok kihívásai Afganisztánban
David Miller ezredes, a Virginia Military Institute munkatársa az afganisztáni NATO PRT-k 2003 és 2008 közötti kihívásairól tartott előadást június 25-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar könyvtárának Tudós Kávézójában. Az ezredes, saját tapasztalatokra épülő bemutatójában a PRT-k kialakulását, működési nehézségeit, előnyeit és a fontos tapasztalatokat is összefoglalta. Az előzményeket tekintve kiemelte a dél-vietnámi CORDS program valamint a fülöp-szigeteki és a balkánon felálló hasonló feladatkörű egységek munkáját, melyben a katonák és a civil szakértők közötti kooperáció elsődlegességét hangsúlyozta.
David Miller kifejtette: bár az iraki szerepvállalás sokszor elsődleges feladatként jelent meg, így valamelyest háttérbe szorította az afganisztáni stabilizáló folyamatokat, a PRT-k munkája elengedhetetlen volt a rekonstrukciós feladatokban való tapasztalatszerzés miatt. Az újjáépítő csoportok kiemelt kihívásaként említette meg többek között a felügyelendő területek az állomány képességeihez mért nagyságát, a rekonstruáló folyamatok fenntarthatóságának kérdését, a gyorsan változó biztonsági körülményeket és az NGO-kkal való együttműködés nehézségét is. Bemutatta a PRT-k összetételével kapcsolatos hibákat, azaz a rotáció során felmerülő tapasztalathiányt, valamint a hatékony együttműködést nehezítő egyedi nemzeti szabályozásokat. Tanulságként említette továbbá a megbízható helyi partnerekkel való kooperáció fontosságát. Az előadás összegzéseként David Miller elmondta: az afganisztáni tapasztalatok megmutatták a nemzetközi közösség agilitását és erejét, a kihívások ellenére a PRT-k mintául szolgálhatnak a hasonló jövőbeni műveletek tervezése és végrehajtása során. Az előadás után a résztvevőknek lehetőségük volt kérdésekkel fordulni az előadóhoz.
A beszámolót írta: Pákozdi Nóra
Northern Edge 2015 amerikai összhaderőnemi gyakorlat
Alaszkában a végéhez közeledik az Egyesült Államok Csendes-óceáni Parancsnokságának június 15-én kezdődött „Northern Edge 2015” elnevezésű összhaderőnemi gyakorlata. A négy haderőnem bevonásával zajló hadgyakorlat ? melyen közel 6000 katona vesz részt ? célja a hadsereg készenlétének ellenőrzése. A gyakorlat levezénylésében segédkező Tim Bobinsky alezredes kiemelte, hogy Alaszka hatalmas légterével ? melyet a gyakorlat ideje alatt közel 200 katonai repülőgép vesz használatba ? egyedülálló kiképzési lehetőséget biztosít. A gyakorlat részét képezi az Alaszkai-öbölben zajló haditengerészeti gyakorlat is, melynek keretében három romboló és egy tengeralattjáró hajt végre műveleteket. Fontos megemlíteni, hogy a hagyományosan kétévente megrendezésre kerülő „Northern Edge” gyakorlat 2011-et követően kényszerűen szünetelt a kormányzat 2013-as leállása miatt.
Eszkalálódnak az örmény tüntetések
Örményországban múlt pénteken tüntetésekbe kezdtek Jereván központjában, miután az illetékes bizottság bejelentette, hogy emeli az energiaárakat. Az augusztus elsejétől érvénybe lépő szabályozás szerint 22%-kal kell többet fizetni a háztartási energiáért. A tüntetések kezdetben békés jellegűek voltak, azonban miután a rendőrség vízágyúkat vetett be a tömeg oszlatására egyre többen jelentek meg a tiltakozásokon. A hírek hatására megindult tiltakozáshullám Oroszországot a Majdan téri tüntetésekre emlékezteti, így azt Örményország „színes forradalmaként” aposztrofálja. Igor Morozov az orosz parlament felsőháza külügyi bizottságának tagja szerint a jereváni amerikai nagykövetség is aktív részese a most zajló eseményeknek. Egyes elemzők ezzel szemben kiemelik, hogy Örményország része az Eurázsiai Uniónak, a második legnagyobb városában Gjumriban közel 5000 fős orosz csapat állomásozik, tehát meglehetősen szoros kapcsolatban áll Oroszországgal. Továbbá a társadalom sem annyira megosztott az Oroszországhoz fűződő viszonnyal kapcsolatban, mint az Ukrajna kapcsán megfigyelhető volt 2014 elején. A jelenlegi tüntetések tehát a társadalmi elégedetlenség megnyilvánulásai, nem egyfajta oroszellenesség feléledése és egy új „Majdan” kezdete.
Szövetség az Iszlám Állam és a kaukázusi iszlamista csoportok között
Az Iszlám Állam (ISIS) szóvivője, Abu Muhammad al-Adnani bejelentette, hogy Oroszország észak-kaukázusi területein ? Dagesztánban, Csecsenföldön, Ingusétiában, Kabarda-Balkár és Karacsáj-Cserkesz köztársaságokban ? működő ? és több ezer harcost számláló ? iszlamista csoportok hűséget esküdtek a magát önhatalmúlag kalifának kikiáltó Abu Bakr al-Baghdadinak. A terrorszervezet szóvivője új kormányzót nevezett ki a „kaukázusi tartomány” élére, engedelmességre szólítva fel a térség muszlimjait. A régióban működő szélsőséges iszlamista csoportok már évtizedek óta harcot folytatnak az orosz uralom ellen, ám a mostani bejelentés legfőbb tanulsága, hogy az ISIS megfogalmazta közvetlen területi követelését Oroszországgal szemben. Orosz hírszerzői értesülések szerint az ISIS soraiban több ezer olyan szélsőséges harcol Irakban és Szíriában, akik Oroszország és a volt szovjet tagköztársaságok területéről származnak. Összességében elmondható, hogy az ISIS és az önmagát „kaukázusi kalifátusnak” nevező csoport közötti szövetség veszélyezteti a régió törékeny stabilitását új frontot nyitva Európa kapujában.
Ne maradjon le az idei Hacktivity-ről!
Június 16-át tűzték ki az előregisztráció határidejének a Hacktivity szervezői, de a nyári időszakra és a melegre való tekintettel úgy döntöttek, adnak még egy kis időt, hogy lehessen még jelentkezni
az idei Hacktivityre, a legkedvezőbb áron, egészen június 30-áig!
A diákoknak rendkívüli kedvezményt biztosítanak. Itt lehet jegyet váltani az idei hackerfesztiválra, ahol idén is előadásokkal, Wello Workshopokkal, lockpickinggel, hardware hackinggel, számos érdekes programmal, fergeteges hangulattal és meglepetésekkel várnak mindenkit a szervezők.
Még tart a CFP előadói pályázat is, szintén június 30-ig, így ha valaki kedvet érez a részvételhez, regisztráljon: letölthető CFP kiírás (angol).
Amerikai hozzájárulás a NATO Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erejéhez
Ashton Carter amerikai védelmi miniszter hétfőn bejelentette, hogy az Egyesült Államok Barack Obama elnök korábban tett ígéretéhez híven hírszerzési-felderítési, különleges műveleti, logisztikai, légiszállító képességekkel, illetve bombázókkal, vadászrepülőgépekkel és hajófedélzeti rakétákkal járulna hozzá a NATO új Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erejéhez (NATO Very High Readiness Joint Task Force – VJTF). Fontos megjegyezni, hogy ennek felvállalása nem feltétlenül növelné meg az Európában állomásozó amerikai erők létszámát, amely jelenleg nagyjából 65 000 főt tesz ki. A 250 harckocsi, gyalogsági harcjármű és önjáró tüzérségi löveg egyes kelet-közép-európai országokba történő esetleges telepítése pedig az Egyesült Államok VJTF-től független, a térségben lévő szövetségeseinek megnyugtatására irányuló önálló kezdeményezése.
Összhaderőnemi Expedíciós Erő: egy valódi katonai együttműködés esélye?
Az elmúlt évek gazdasági nehézségei, valamint a katonai műveletek jellegében bekövetkező változások, egyre inkább valódi kooperációra, a költségek csökkentésére, illetve a hatékonyság növelésére kényszeríti még az olyan jelentős katonai hatalmakat is, mint az Egyesült Királyság. A fejlett nyugat-európai országok szinte kivétel nélkül gazdasági válsággal küszködnek, a nemzeti kormányok a központi költségvetés csökkentésével próbálják pénzügyi problémáikat enyhíteni, melynek elsősorban a nemzeti hadseregek látják kárát. A folyamatos létszámcsökkentések és átszervezések negatív hatással vannak Európa biztonságára, valamint veszélyeztetik a kontinens országainak világpolitikában betöltött vezető szerepét is, ugyanis, ahogy Sir David Richards volt brit vezérkarfőnök egy 2012-es beszédében fogalmazott ?? a puha biztonság (diplomáciai erő) nem létezhet a kemény biztonság (katonai erő) alátámasztása nélkül.? Az elmúlt időszakban a probléma orvoslására az egyes nemzetközi szervezetek tagállamai különböző többnemzeti együttműködési formákat dolgoztak ki, melyek eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A 2014 szeptemberében Walesben tartott NATO-csúcstalálkozón az Egyesült Királyság javaslatot tett egy közös, 10 000 fős Összhaderőnemi Expedíciós Erő (Joint Expeditionary Force – JEF) létrehozására, amely lehetővé tenné az európai államok számára a hatékonyabb szerepvállalást a transzatlanti szövetségben.
A brit-francia Egyesített Összhaderőnemi Expedíciós Erő
A gondolat azonban nem új a britektől, 2010. november 2-án Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök és David Cameron brit miniszterelnök Londonban megállapodott az Egyesített Összhaderőnemi Expedíciós Erő (Combined Joint Expeditionary Force – CJEF) létrehozásáról.
Az elképzelések szerint a felek olyan közös alakulatot kívánnak létrehozni 2016-ra, mely a katonai műveletek széles spektrumában képes önállóan, vagy szövetségben tevékenykedni, legyen szó akár támadó, illetve védekező jellegű feladatokról. Ezért a CJEF légi-, szárazföldi- és tengeri komponenssel egyaránt rendelkezik. Franciaország és az Egyesült Királyság a szerződésben vállalta, hogy 50-50 százalékban járul hozzá a személyi, technikai állományhoz, valamint a költségekhez, továbbá a parancsnoki struktúrában is megosztják az irányítást. Ahhoz, hogy a 10 000 katonát és több száz haditechnikai eszközt magában foglaló rendszer hatékonyan működjön mind a stratégiai szinten, mind az eszközök terén, mind pedig az alakulatok kapcsán nagyfokú összehangoltságra van szükség. Ennek érdekében a felek 2011-től megkezdik doktrínáik összehangolását, a beszerzéseik egyeztetéseit, valamint a csapatok gyakorlatait.
A megállapodás értelmében a CJEF-ben résztvevő alakulatok nem képezik a nemzeti haderők részét, azokat kizárólag nemzetközi szervezetek (NATO, Európai Unió, ENSZ) műveleteiben kívánják alkalmazni. A CJEF esetében fontos a rugalmasság, ugyanis a telepíthető csapatok számát az adott művelethez kívánták igazítani. A 2016-os teljes készültség megvalósítása egyelőre zökkenőmentesen halad előre. 2012-ben a hatékonyabb parancsnoki döntéshozatal érdekében a felek létrehozták az Egyesített Összhaderőnemi Parancsnokságot (Combined Joint Headquaters), 2014-ben pedig a támogató feladatok eredményességének növelése érdekében az Egyesített Logisztikai Támogató Csoportot (Combined Logistic Support Group).
Az Összhaderőnemi Expedíciós Erő gondolatának megszületése
Az Egyesült Királyság a 2010-es kormányváltást követően a haderő komoly átszervezésébe és a személyi állomány jelentős csökkentésébe kezdett. A Cameron-kormány azonban fontosnak tartotta, hogy a kisebb méretű fegyveres erők is képesek legyenek az aktív nemzetközi szerepvállalásra, ha azt az ország érdekei megkívánják. Ennek megvalósítása érdekében a londoni védelmi minisztérium 2012-re kidolgozta az ?önálló? brit JEF tervezetét. A politikai vezetés ezen állítása azonban nem egészen volt helytálló, ugyanis az Egyesült Királyság a kezdetektől hangsúlyozta, hogy más nemzetek számára is lehetőség van a részvételre ? sőt kifejezetten örülnének neki ?, tehát valójában inkább keretnemzet szerepre törekednének, és csak a vezetést kívánják kisajátítani maguknak.
A kezdeti időszakban azonban nem igazán sikerült komoly eredményeket elérni. A westminsteri parlament védelmi bizottságának ülésein többször felmerültek a JEF megvalósításának folyamatára, valamint a partnerek keresése irányuló kérdések, viszont a kormányzat részéről nem érkezett kielégítő válasz. Már-már úgy tűnt, hogy az egész programot leállítják, amikor 2014-ben Oroszország megszállta a Krím-félszigetet és Kelet-Ukrajnában polgárháború tört ki, amely végül cselekvésre késztette a NATO-tagállamok vezetőit.
A JEF kiteljesedése
A 2014. szeptember 4 ? 5 között tartott walesi NATO csúcstalálkozó házigazdájaként David Cameron egy igazán nagy dobásra készült. Az már nyilvánvaló volt, hogy az Egyesült Államok nyomására megemelik a NATO Reagáló Erő (NATO Response Force) létszámát. Az elmúlt évek során azonban folyamatosan napirenden van Brüsszelben, hogy az európai szövetségeseknek ? különösen az új keleti-közép-európai államoknak ? lényegesen nagyobb szerepet kellene vállalniuk a saját biztonságuk szavatolása érdekében, mely az éppen zajló ukrajnai konfliktus és az amerikai államadósság kezeléssel kapcsolatos problémák árnyékában talán szükségesebbnek látszik, mint valaha. A Financial Times már augusztus 29-én közölt részleteket a britek új közös haderőtervévről, így a csúcstalálkozó végén nem ért senkit meglepetésként, hogy hét állam, az Egyesült Királyság, Hollandia, Dánia, Norvégia, Észtország, Lettország és Litvánia megkötötte JEF megalakításáról szóló szándéknyilatkozatot. Az viszont már igen, hogy a hírekkel ellentétben Kanada egyelőre visszautasította részvételét, később Stephen Harper miniszterelnök fontos információk és garanciák hiányával indokolta országának távolmaradását. A keleti országok részvételét különösen pozitívan fogadták a szakértők, hiszen az orosz fenyegetés elsősorban ezeket az államokat sújtja. Annak ellenére ugyanis, hogy a nyilatkozatban a világ különböző pontjain megjelenő konfliktusok kezelésében való hatékony fellépés szerepel indokként, a JEF létrehozásának valódi oka a Vlagyimir Putyin ukrajnai fellépése okozta félelem.
A létrejövő expedíciós haderő tulajdonképpen a 2012-es brit elképzelések megvalósulását jelenti. A tervek szerint a 10 000 fős alakulat ? a CJEF-hez hasonlóan ? rendelkezni fog mindhárom haderőnemi komponenssel, valamint logisztikai támogatással. Ennek következtében 2018-tól ? mikor is eléri a teljes műveleti képesség szintjét ? a műveletek széles skáláját tudja végrehajtani, így akár önállóan, vagy esetleg egy nagyobb haderő részeként is szinte azonnal telepíthető lesz a világ bármely pontjára. A JEF-et három nemzetközi szervezet, az Európai Unió, az ENSZ vagy a NATO veheti igénybe. A vezetést természetesen az Egyesült Királyság végzi majd, azonban a többi nemzetnek is van lehetősége tiszteket delegálnia JEF műveleti központjába. Fontosnak tartották kiemelni a felek, hogy a csapatok az elfogadott NATO szabályzók szerint tevékenykednek, valamint folyamatos gyakorlatokon keresztül törekednek az interoperabilitás mielőbbi megvalósítására.
A tavaly szeptemberi aláírást követően azonban nagy a csend a JEF körül. Az Egyesült Királyság is inkább egyéb NATO-béli kötelezettségei végrehajtására törekszik, míg a többi nemzet egyelőre csendben szemléli az eseményeket. Így egyelőre nehéz megjósolni, hogy milyen sors vár a JEF-re: a tervezetteknek megfelelően ? esetleg némi késéssel ? valóban létrejön, vagy sok más kezdeményezéshez hasonlóan elbukik.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy maga a CJEF és a JEF koncepciója jelenthet alternatívát a közeljövő többnemzeti együttműködései számára, de egyelőre nehéz véleményt mondani róla, hiszen egyrészt még nem érték el a teljes műveleti képességet, másrészt nem kerültek éles bevetésre. Mindenesetre az bíztatónak számít, hogy a brit-francia tandem közös alakulatának megvalósítása ? még a kisebb döccenők ellenére is ? jól halad. Ugyanakkor a CJEF létrejötte önmagában nem jelent komoly eredményt, hiszen ezzel továbbra sem sikerülne a kisebb tagországok részvételének növelését elérni, márpedig az Egyesült Királysághoz hasonló vezető államok számára jelenleg létfontosságú lenne a terhek egyenlőbb eloszlásának megvalósítása.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
Szerbia: félúton Oroszország és az EU között?
Csaknem másfél év telt el azóta, hogy 2014 januárjában a szerb EU-csatlakozási tárgyalások ünnepélyes bejelentésére sor került, de előrelépés azóta sem történt, a felek még egyetlen fejezetet sem nyitottak meg a 35-ből. Az EU napirendjén az ukrán válság óta a Nyugat-Balkán egyértelműen hátra sorolódott, ugyanakkor az Uniónak semmiképp nem áll érdekében elengedni a csatlakozási kritériumok terén egyre jobban teljesítő Belgrád kezét.
Oroszország és Szerbia
Ugyan Alekszandar Vucsics szerb miniszterelnök elkötelezett az EU-csatlakozás irányába, de nem akarja megbontani Oroszországgal fennálló jó kapcsolatát sem. A csatlakozási tárgyalások lassúságát ennek ellenére sokak az ukrán válság következményének látják, ugyanis ? a szerb-orosz viszony tükrében érhető módón ? Belgrád nem kívánt szankciókat bevezetni Moszkva ellen. A két állam hagyományos kulturális kapcsolataikon túl gazdaságilag, különösen az energia terén is kötődik egymáshoz, továbbá Koszovó kérdésében Oroszország a szerb álláspont fő támogatója (nem utolsósorban az ENSZ Biztonsági Tanácsában is).
Mindezek ellenére Vucsics látványosan távolságtartó Moszkvával szemben, több ízben kritizálta az államfő, Tomiszlav Nikolics oroszbarát magatartását, miután részt vett a Győzelem napi katonai parádén, de a Washingtonban tett, közelmúltbeli látogatása is beszédes az elmúlt évtizedek fagyos amerikai-szerb viszonya után.
Az amerikai látogatás talán legfontosabb pontja, hogy a szerb kormányfő kijelentette: diverzifikálni kívánja energiaforrásait, és felröppent az a hír is, hogy a Török Áramlat tervezett meghosszabbítása helyett az Adriai-gázvezetékhez (Trans Adriatic Pipeline, TAP) csatlakozna. Szerbia földgázellátása 75 %-ban orosz gázból áll, mely jelenleg Ukrajnán keresztül érkezik, ennek orvoslására született a Török Áramlat terve, mely a fekete-tengeri, illetve törökországi szakaszának meghosszabbításával Szerbiát, Macedóniát és Bulgáriát látná el energiával. Ezen országok bármelyikének távolmaradása a tervezett gázvezetékben való részvételtől a projekt végét jelentheti, korai lenne még azonban temetni azt: a Gazprom Görögországban és Olaszországban találhat alternatív partnerekre.
Bár Szerbia az EU Energiaközösség tagja, továbbá csatlakozni kíván az integrációba, köteles harmonizálni politikáját az EU energiaforrás-diverzifikációs alapelveivel. Ennek ellenére sokkolta a közvéleményt a bejelentés, miszerint Vucsics tárgyalásokat kezdeményez Azerbejdzsánnal, hogy az USA által is támogatott vezetékhez csatlakozhasson ? annál is inkább, mivel köztudott, hogy Putyin mennyire zokon veszi, ha partnerei ellentmondanak Oroszország gazdasági érdekeinek.
Regionális viszonyok
Vucsicsot ellenlábasai előszeretettel vádolják azzal, hogy a Szerb Radikális Párt (SRS) színeiben a nagyszerb törekvéseket támogatta, ugyanakkor kétségtelen, hogy az ő miniszterelnöksége alatt hazája figyelemre méltó átalakuláson ment át: a vonakodó européer tagjelölt szerepéből kitörve a ?legjobb tanítvány? lett az uniós integrációban. A kormányfő a szerb-horvát és a szerb-boszniai viszony javításában is élen jár, sőt, még Tiranába is ellátogatott Edi Rama albán miniszterelnökhöz.
Bár hivatalosan még soha nem került említésre az EU részéről, de a szerb sajtóban rendre megjelenik az a ? valószínűleg igencsak megalapozott ? vélemény, hogy a csatlakozás feltétele Koszovó elismerése is lesz, mely a szerb közvélemény tiltakozása miatt minden bizonnyal teljesíthetetlen. Maga Vucsics is elismeri, hogy a koszovói státuszkérdés rendezése a legproblematikusabb kérdés, ugyanakkor a 2008 óta létező állam elismerése a megingathatatlan és az alkotmányban foglalt szerb vélekedés ellenében (mely szerint Koszovó Szerbia tartománya), egyértelmű politikai öngyilkossággal járna. Egy közvélemény-kutatás alapján a szerbek 55 %-a támogatja az uniós integrációt, emellett viszont 66 % nem ismeri el a köztársaság létezését sem. Vucsics mindenesetre a szerb-koszovói megbékélés folyamatában is élen jár, a tárgyalások közte és Isza Mustafa koszovói miniszterelnök között az EU közvetítésével folynak.
Az igyekezetet előbb-utóbb az EU-nak is honorálnia kell, de még Brüsszelben sincs egyetértés abban, milyen stratégiát kell követni Belgráddal kapcsolatban. A csatlakozási tárgyalások elején még a könnyebb fejezeteket akarták először tárgyalni, újabban viszont a legkényesebb, szabadságjogi, bel- és igazságügyi, igazságszolgáltatási, közbiztonsági kérdéseket vennék előre. Akárhogy is lesz, a tárgyalások belátható időn belüli elmozdulása égetően szükséges, mert ha ez nem következik be, a belgrádi kormány nehezen magyarázhatja meg a szerb közvéleménynek, miért sürgeti annyira az uniós integrációt.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
Kiemelt témák
