A két héttel ezelőtt Münchenben megkezdett folyamatoknak köszönhetően az Egyesült Államoknak és Oroszországnak sikerült egy valós szíriai tűzszüneti megállapodást tető alá hoznia. Ennek értelmében február 27-től kezdve az Al-Nuszra Front, az Iszlám Állam és más, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által terrorista szervezetnek minősített csoportok elleni műveleteket kivéve minden fegyveres tevékenységet beszüntetnek a közel-keleti országban. A tűzszünethez csatlakozni kívánóknak legkésőbb február 26-án, délelőtt 10 óráig kell jelezniük erre vonatkozó szándékukat. Bassár el-Aszad szír elnök szinte azonnal jelezte, hogy kész elfogadni a nagyhatalmak által gründolt megállapodást, azonban hozzá tette: nem hagyja, hogy a tűzszünet alatt bármilyen terrorista szervezet megerősítse a pozícióit. Arról, hogy a kisebb szélsőséges mozgalmak közül Moszkva és Washington melyeket tekinti terrorista szervezetnek, a közeljövőben további egyeztetéseket folytatnak. A megállapodást az amerikai és orosz politikai vezetés is egyaránt pozitívnak értékelte. Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint a mostani tűzszünet segíthet a szíriai vérontás tényleges megállításában.
Iráni haderőfejlesztés: sérti a fegyverembargót a tervezett repülőgép-beszerzés
Irán orosz gyártmányú harci repülőgépeket vásárolna Oroszországtól: a megfontolás jogos, de mit szól ehhez az ENSZ Biztonsági Tanácsa és mik a hosszú távú kilátások?
Irán úgy tűnik kész aláírni az adásvételi szerződést Moszkvával az orosz gyártmányú Szuhoj Szu-30 Flanker repülőgépek beszerzéséről. A vásárlás az iráni haderő modernizálási tervébe illeszkedik, köszönhetően a júliusi nukleáris megállapodásnak, mely feloldotta az ország fegyvervásárlási tilalmát.
Teheráni kormányzati források szerint Hosszein Degán, iráni védelmi miniszter február 16-i moszkvai látogatása alkalmával a beszerzésre vonatkozó tárgyalások célegyenesbe érkeztek. A miniszter elsősorban a szóban forgó repülőgépek vásárlásáról, illetve az Almaz-Antej Sz-300 PMU-2 ? ballisztikus rakéták elhárítására is alkalmas ? légvédelmi rakétarendszerek szállításáról tárgyalt Oroszországban. „Az iráni légierőnek szüksége van a Szu-30 típusú repülőgépekre, és a tárgyalások előrehaladottságát tekintve reméljük, hogy a következő látogatáson aláírásra kerül az adásvételi szerződés” – nyilatkozta korábban az iráni védelmi minisztérium egy képviselője.
Degán személyesen is megerősítette szándékát a repülőgéppark modernizálására, de nem pontosította, hogy az orosz gyártmányú vadászrepülőgép típus melyik változata érdekelné. Teherán feltehetőleg a Szu-30 egy (az indiai, maláj, algériai és egyes orosz gépekhez hasonlóan) jelentősen továbbfejlesztett verzióját részesítené előnyben, de tekintettel a gazdaság nem túl fényes helyzetére, elképzelhető, hogy egy egyszerűbb és olcsóbb, (az orosz légierőnél rendszeresített) Szu-30M2-n alapuló változatra esik a választásuk.
Bár az Oroszország legkeletebbi csücskében, Komszomolszk-on-Amurban gyártott Szu-30M2 aerodinamikai és avionikai tulajdonságai is elmaradnak a továbbfejlesztett Szu-30SzM-étől, bármely Szu-30 változat beszerzése nagyban növelné az iráni légierő ütőképességét, mely jelenleg elavult amerikai, orosz és kínai gyártmányú repülőkből áll. A géppark legmodernebb elemeinek a még a sah idejében vásárolt amerikai Grumman F-14A Tomcatek és részben a Szovjetuniótól vásárolt, részben az első öbölháború alatt Iránba menekített iraki MiG-29-esek számítanak.
Egyes vélemények szerint Teherán nem elégszik meg a beszerzésekkel: az a szándéka, hogy a repülőgépek gyártási engedélyét is megvásárolja. Ebben az esetben (India után) Irán lenne a második ország a világon, mely helyileg gyártja az Szu-30 egy változatát.
Mindazonáltal még korai lenne ?tiszta üzletről? beszélni, hiszen nemcsak a gyártás, de a vásárlás is akadályokba ütközhet. A 2015 júliusában aláírt és történelmi jelentőségűként definiált nukleáris megállapodás szerint a fegyver-embargó még az aláírást követően 5 évig hatályos, hagyományos felszerelések esetén létezik egy kibúvó: ilyenkor az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy bejelentési és ellenőrzési eljárás, valamint esetenként egyedi elbírálás alapján dönthet a fegyvervásárlások engedélyezéséről.
Hegemonisztikus ambíciók?
A nukleáris megállapodás meghozta Iránnak azt a nemzetközi legitimációt, mellyel hozzáférhet a katonai technológiához Oroszország és legnagyobb kereskedelmi partnere, Kína részéről. Az évtizedes szankciók, az iraki háború veszteségei, a befektetői bizalmatlanság, a korrupció és a belterjes gazdaság azonban megtette a hatását, így Irán regionális hegemóniát vizionáló tervei a katonai képességek terén egyelőre harmatgyenge lábakon állnak. Bár a hadsereg létszáma magas, a szárazföldi erők felszereltsége hiányos, valamint megosztott a reguláris erők és az Iráni Forradalmi Alakulat (IRGC) között, és inkább alkalmas puccsok megelőzésére, vagy aszimmetrikus hadviselésre mint, hogy valós fenyegetést jelentsen a szomszédaira. Teherán a hátrányát eddig többek között hazai fejlesztésű ballisztikus rakétarendszerek telepítésével próbálta kompenzálni, mely a szomszédos arab államok légibázisaira, olajfinomítóira és kitermelő-állomásaira is fenyegetést jelenthet, ezzel ellensúlyozva azok más területeken fennálló katonai fölényét.
Az Öböl-Menti Együttműködési Tanács államainál fenyegetőbb szomszédokat pedig keresve sem találni: együttes katonai költségvetésük az elmúlt években az iráni sokszorosa volt, nem is beszélve arról, hogy jövedelmező nyugati fegyverkereskedelmi megállapodásaik révén a piacon elérhető legfejlettebb technológiákhoz jutnak hozzá. Iránnak tehát nem évekre, de valószínűleg az elkövetkezendő évtizedekre is szüksége lesz ahhoz, hogy életet leheljen a sok tekintetben elmaradott haderejébe.
Nem kérdés, Teherán mindig megtalálja a módját, hogy nagyhatalmi szövetségesei segítségével kedvező pozícióba kerüljön, ezért szerepe soha nem elhanyagolható a Közel-kelet biztonsági útvesztőjében. De, hogy potenciálisan katonai hegemón státuszt szerezzen a térségben? Abszolút kizárt.
A Baltikum biztonsága Magyarországról szemlélve
A Magyar Külügyi Társaság Ifjúsági Csoportja 2016. február 12-én megtartott panelbeszélgetésén a Baltikum biztonsága volt a fő téma. A meghívott vendégek között olyan magas rangú személyek voltak, mint Rasa Kairien?, Litvánia, valamint Imants Lie?is, Lettország nagykövete, illetve Balogh István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, Biztonságpolitikai és Non-Proliferációs Főosztály vezetője.
A rendezvényt Nagy Dénes András, a Magyar Külügyi Társaság Ifjúsági Csoportjának elnöke nyitotta meg, majd köszöntőt mondott Pesuth Tamás, a Magyar Külügyi Társaság főtitkára is. A beszélgetést a lett fél nyitotta meg, amelyben vázolta Lettország – ezáltal a Baltikum – három fő biztonsági sarokkövét, kiemelve, hogy a katonai biztonság szemszögéből fejti ki gondolatait. Ez a három sarokkő a védelem és elrettentés, a hibrid hadviselés és a szolidaritási elkötelezettség.
Imants Lie?is a védelem és elrettentés kapcsán a NATO-t helyezte a középpontba. A Szövetségnek a balti államok is tagjai, tehát ennek megfelelően a 2014-es walesi NATO-csúcson elhangzott és elfogadott lépések fontosságát hangsúlyozta. Beszédében kitért a Krím-félsziget orosz annektálására, amely által előtérbe került a területvédelem és szükségessé vált az európai keleti szárny biztonságának fokozása. A lett nagykövet beszédében méltatta a kontinens déli régiójának biztonsági felzárkózását, amelyet a szíriai polgárháború eseményei és következményei, valamint az Iszlám Állam térnyerése és nagyfokú fenyegetése váltott ki.
A nagykövet úr a hibrid hadviselés eszközei közül a kiberhadviselést emelte ki, amelynek aktív használata hatékony a katonai célok elérése érdekében. Ennek ellensúlyozására koordinált fellépés szükséges, továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy Lettországban székel a NATO Stratégiai Kommunikációs Kiválósági Központja (Strategic Communications Centre of Excellence), amelynek feladata, hogy azonosítsa és felmérje a biztonságra veszélyes elemeket és meghatározza a szükséges választ a kibertér kihívásaira. Kitért arra, hogy Iklódy Gábor személyében magyar munkatársa is van a központnak.
Szolidaritásként az Európai Unió és NATO tagságot említette, amelyben aktív szerepet vállal a három balti állam. Az Iszlám Állam megfékezéséhez a szövetségi rendszerek több tagállamával – köztük Magyarországgal is együttműködve – Lettország is hozzájárult. Az ország azonban nem csak ezen a műveleti területen képviselteti magát, hanem Maliban is együttműködik francia fegyveres erőkkel, továbbá Lettország kiveszi a részét a migrációs válságból is: eritreai és szíriai menekülteket fogad be.
Az előadást Rasa Kairien? folytatta, aki az energiabiztonság témáját állította középpontba. Véleménye szerint az energiahordozókat, mint a politikai nyomásgyakorlás eszközeit több ország is aktívan használja, ezáltal a téma mindig napirenden van. Szuverenitásuk elnyerése előtt a balti államok energiaellátása nagymértékben függött Oroszországtól, ezért nagy lépéseket tettek ennek ellensúlyozására az elmúlt évtizedekben. Kiemelte, hogy a 2009-es orosz-ukrán gázvita is a fent említett politikai nyomásgyakorlást tanúsította. Litvánia és a térség a legmagasabb áron vette a gázt Európa többi országához képest az orosz GAZPROM-tól. Ezzel párhuzamosan tehát az egyik fontos célkitűzés, hogy csökkentsék az energiafüggőséget, így ennek érdekében 2015-ben a balti államok szándéknyilatkozatot írtak alá Norvégiával a cseppfolyós földgáz importjára vonatkozóan. Mindemellett az elektromos áramhálózatot is függetleníteni kívánják Oroszországtól, így a 2015-ben elkezdődött folyamat révén villamosenergia távvezeték hálózat épül ki a balti térség és Svédország, illetve Lengyelország között. A megújuló energiaforrásokra is nagy figyelmet fordítanak, amelynek eredményeképpen jelenleg a lakossági felhasználás 80%-át és az ipari felhasználás 35%-át képesek ezen forrásokból előállítani. A nagykövetasszony megemlítette, hogy az Európai Uniónak energiaügyben is szolidárisnak kell lennie és a nukleáris biztonság kérdéskörét napirenden kell tartania, amelynek fő oka, hogy Fehéroroszország atomerőműve 50 km-re található Vilniustól. Zárógondolatként elmondta, hogy Oroszország továbbra is fontos energia exportőr marad, de megfelelő versenyhelyzetet kell teremteni.
Balogh István főosztályvezető úr felszólalásában fontos eseményként kiemelte a 25 éve folyó visegrádi négyek közötti regionális együttműködést, illetve az ugyancsak negyedszázada elindított diplomáciai kapcsolatokat a balti államokkal. Megerősítette azt a tényt, hogy a NATO fontos eleme a térség biztonságának, illetve a szövetségi rendszer iraki és afganisztáni szerepvállalása elősegíti a távoli országok kríziseinek megoldását, ezáltal közvetve hozzájárul az európai biztonsági helyzet normalizálódásához is.
A védelem és elrettentés stratégiával kapcsolatban kijelentette, hogy a jövőben is a kollektív védelem lesz a meghatározó. Európa és Oroszország között fontos a konfliktus megoldása, a politikai párbeszédhez való ajtók nyitva tartása és a feszültség csökkentése. Kiemelten kell kezelni azonban a biztonság támogatását, illetve hozzátette, hogy a délről érkező migráció magában foglal különféle biztonsági kockázatokat is.
A panelbeszélgetés folytatásában hallhattunk, hogy a hibrid hadviselés valóban újfajta kihívás, azonban mint eszköz már évszázadok óta használják. Magyarország 2014-ben egy századdal járult hozzá a Baltikumban megrendezett „IRON SWORD” gyakorlathoz, illetve új képességeinket kamatoztatva a NATO és a kollektív védelem részeként 2015-ben légtérvédelmi szolgálatot (Baltic Air Policy) láttak el hazánk JAS-39-es vadászgépei. A NATO-erők integrációs egységének (NATO Forces Integration Unit, NFIU) részeként Magyarországon is létrejön egy elem és a már meglévő NFIU egységekben 1-1 katona lát majd el szolgálatot Litvániában és Észtországban.
A rendezvény folytatásában Twitteren keresztül leadott kérdések kerültek megválaszolásra, amelyek főként a Lettországban elő orosz kisebbség jogaira vonatkoztak, mint például a nyelvgyakorlás és az emberi jogok.
Facebookon is lehetőség nyílt kérdések leadására, amelyek között szerepelt, hogy milyen jövője van a visegrádi négyek és a balti államok együttműködésének. A lett nagykövet válaszában egy kiterjedtebb együttműködésről beszélt, mégpedig a NB8 (Nordic-Baltic 8), vagyis Svédország, Finnország, Norvégia, Dánia, Izland, Észtország, Lettország és Litvánia illetve a visegrádi négyek kapcsolatáról. A nagykövet köszönetét fejezte ki Magyarországnak a balti légtérvédelemben való szerepvállalásért.
Az esemény záró részeként a hallgatóság tehetett fel kérdéseket, amelyek közt szerepelt a megnövekedett amerikai szerepvállalás Kelet-Európában. Balogh István válaszában elmondta, hogy a közel 3,5 milliárd dollárnyi hozzájárulás négyszer több, mint a korábbi években. A finanszírozott programok elviekben a NATO 2014-es eseményeket követő válaszlépéseit hivatott kiegészíteni. Az úgynevezett készenléti akcióterv (Readiness Action Plan) összhangban van a walesi NATO csúcson elfogadott lépésekkel, ezáltal növeli a térség biztonságát.
Litvánia nagykövete a határok megerősítését és védelmét sürgette. Lettország nagykövete válaszában kiemelte az országa által vállalt nemzeti befogadó támogatást (Host Nation Support), amellyel megvalósul a szolidaritás, a védelem és elrettentés elve. Továbbá felhívta a figyelmet a következő NATO csúcsra, amely júliusban lesz Varsóban.
Összegzésként elmondható, hogy egy olyan párbeszéd alakult ki az esemény során, amely mély betekintést engedett a Baltikum biztonsági környezetébe. A regionális együttműködés fontosságát emelte ki, valamint Magyarország szerepének mind a NATO-ban, mind a visegrádi négyek szervezetében való felértékelődését.
Terítéken a migránsáradat, a terrorizmus, Grúzia és Afganisztán
A NATO védelmi miniszterei február 10-11-én tartották tanácskozásukat, amely során a kooperáció további erősítésének szükségessége mellett Grúzia és a NATO közötti kapcsolatok, a menekültáradat megoldási lehetőségei, Szíria és Irak helyzete, valamint az afganisztáni tapasztalatok feldolgozása is szóba került.
A miniszterek megerősítették a 2014-es walesi csúcstalálkozón bejelentett, Grúzia védelmi képességfejlesztését szolgáló segítség (NATO-Georgia Package/SNGP) iránti eltökéltségüket, valamint azt is, hogy további lépéseket tesznek Grúzia és a NATO együttműködése érdekében. A grúz védelem tizenhárom szektorának megerősítéséhez húsz NATO tagállam ajánlott fel tanácsadókat és képességeket. A 13 terület a következő: beszerzés, stratégiai tervezés, különleges műveleti erők, katonai rendészet, kibervédelem, tengeri biztonság, kommunikáció, közös kiképzési és értékelési központ (Tbilisziben), védelmi iskola építése, logisztika, hírszerzés, repülés és légvédelem, NATO-Grúzia hadgyakorlatok. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár kiemelte: az SNGP egyaránt erősíti a grúz védelmi rendszert és interoperabilitását a NATO képességeivel. A miniszterek üdvözölték Grúzia demokratikus intézményrendszer megteremtésének irányában tett lépéseit, azonban jelezték, hogy a jogállamiság tényleges kiépüléséhez további reformok szükségesek. A főtitkár emellett kijelentette: ?Abházia és Dél-Oszétia Grúziához tartoznak, mint autonóm tartományok. Felszólítjuk Oroszországot ennek elismerésére.?
A menekülthelyzetet érintve a miniszterek közös álláspontjukban kijelentették, hogy lépéseket tesznek az Égei-tengeren tapasztalt illegális embercsempészet megszüntetése és a migránsválság megoldása érdekében. A NATO haditengerészeti ereje jelenleg is hozzájárul az Égei-tenger biztosításához, azonban a továbbiakban szorosan együttműködve az EU határvédelmi szervezetével (FRONTEX), felderítő és ellenőrző mandátumot is kap. A NATO ezen felül AWACS (Airborne Warning and Control System ? korai előrejelző és légtérellenőrző) repülőgépekkel fogja támogatni Törökország és a nemzetközi koalíció erőfeszítéseit az Iszlám Állam terrorszervezet elleni műveletekben. Stoltenberg beszédében említette az újonnan felállított hat NFIU (NATO Force Integration Unit ? NATO-erők integrációs egysége) kiemelt munkáját és azt is, hogy a közeljövőben további kettő felépítését tervezik.
Az új típusú fenyegetések elleni képességek megerősítésé érdekében a védelmi miniszterek részletes, hibrid képességekre vonatkozó stratégiát dolgoztak ki. A gyorsreagálási képesség fejlesztése érdekében kiemelten fontos a kritikus területeken (mint például az élelem és vízkészletek, a telekommunikáció és a közlekedés) való rugalmasság kialakítása.
Zárásul az afganisztáni Eltökélt Támogatás Misszió (Resolute Support Mission) eddigi eredményeire is kitértek. A küldetés sikerességének biztosítása érdekében a miniszterek megegyeztek annak rendszeres ellenőrzésében és a tanácsadás hatékonyságának felülvizsgálatában is.
Irán alelnöke az MTA-n
Ali Akbar Szalehi, Irán alelnöke és egyben az Iráni Atomenergia-ügyi Szervezet (AEOI) elnöke február 18-án a nukleáris megállapodás sikeréről beszélt a Magyar Tudományos Akadémián. Beszédében a megfontolt, türelmes, precíz diplomácia sikereként értékelte a tavaly júliusban aláírt megállapodást. A tizenkét éven át tartó tárgyalásokat végül a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség januárban közzétett jelentése zárta, amely automatikusan feloldotta a szankciókat. Elmondása szerint ezzel Irán hivatalosan is eleget tett a júliusi megállapodásban foglaltaknak, bár utalt rá, hogy a térségben vannak államok, amelyek nem örülnek az elért eredménynek. Habár az Európai Unió a szankciók feloldásának gyors lefolyását ígéri, az Egyesült Államok gazdasági embargója továbbra is hatályos marad.
Szalehi többször hangsúlyozta, hogy Irán mindig is a nukleáris energia békés felhasználására törekedett, és a megállapodás eredményeként az ország gazdasági növekedése újabb lendületet vett. Az elmúlt évben a GDP 3%-os emelkedéséről beszélhetünk, a jövőben pedig a nukleáris energia lehet az, ami tovább bővítheti a gazdasági növekedést, megalapozva ezzel az iráni társadalom fejlődését. Az alelnök szerint a beruházások jelentősége azonban nem csak a gazdaságban, hanem a politikában is megnyilvánul, utalva ezzel az energiafüggőség eredményezte politikai függőség kérdésére is.
Az alelnök a tárgyalások aktív résztvevőjeként és a megállapodás aláírójaként a politikai érdekeken túlmenően a technikai oldalt is képviselte. Fizikusként végzett, PhD fokozatát pedig az Egyesült Államokban szerezte nukleáris energetikából.
A tervek szerint egy nagy erőmű helyett egyelőre három kisebb, 25 MW teljesítményű reaktort fognak építeni. Ennek oka az ország mérete, és a rendszer üzemeltetéshez szükséges természetes víz közelsége, ami mint ismert, Iránban szűkös, de a hűtés biztosítása érdekében elengedhetetlen.
Magyarország vonatkozásában a régóta fennálló jó kapcsolatokról beszélt, és felvetette a nukleáris együttműködés lehetőségét is, mely elképzelése szerint magyar szakemberek tervezési és gyártási folyamatokba történő bevonását jelentené.
Washington: az oroszok sértenék az iráni nukleáris megállapodást
Washington szerint sértené az Iránnal kötött nukleáris megállapodást, ha Oroszország vadászrepülőgépeket adna el a perzsa országnak. Az amerikai közlemény szerint a Szu-30-as gépek eladásához az ENSZ Biztonsági Tanács jóváhagyására lenne szükség.
Mark Toner külügyminisztériumi szóvivő elmondta, a fegyverüzlet megvalósulása esetén az Egyesült Államok újabb büntetőintézkedéseket kezdeményezhet Oroszországgal szemben, ugyanis az köteles lenne betartani a nukleáris megállapodásban foglaltakat, miszerint még öt évig érvényes az iráni fegyvervásárlást korlátozó embargó.
Hosszein Degan iráni védelmi miniszter jelentette be múlt héten, hogy Szu-30-as vadászgépeket, valamint légi utántöltő repülőgépeket vásárolnak Oroszországtól, továbbá tárgyalnak az Almaz-Antej Sz-300 típusú légvédelmi rakétarendszerről is. Arról azonban nem mondott részleteket, hogy Teherán pontosan hány darab gépet vásárolna, ahogyan egyelőre a szerződés véglegesítésének időpontja sem ismert.
Lezárult őszi kurzus az NTP-SZKOLL-2015 pályázati támogatással
2016. január 31-ével lezárult a Biztonságpolitikai Szakkollégium ?A rendészet és honvédelem aktuális kérdései és kihívásai hazai és nemzetközi kitekintéssel? 20 órás kurzusa. Ennek során a résztvevő szakkollégisták különös figyelmet fordítottak szervezett bűnözés biztonságpolitikai és honvédelmi kockázataira és kihívásaira csakúgy, mint például a Latin-Amerikában tevékenykedő egyes csoportok jellemzőinek bemutatására.
A kurzus az NTP-SZKOLL-2015 „A felsőoktatásban működő szakkollégiumok támogatása” pályázat révén a Nemzeti Tehetség Program keretein belül valósult meg.
Szakkollégiumi Esték – A kihallgatás mesterei Guantánamo története és technikái
A Biztonságpolitikai Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt a következő rendezvényre, melynek címe:
„Szakkollégiumi Esték – A kihallgatás mesterei Guantánamo története és technikái ”
Előadó:
– Pákozdi Nóra, a BSZK tagja
Időpont: 2016. 02 24. – 18.30
Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Orczy úti Kollégium, F-14-es terem
A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni:
?Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás? IV. ? Összefoglaló Dr. Jobbágy Zoltán alezredes előadásáról az MH ÖHP-n
A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságán (MH ÖHP) 2016. február 03-án megrendezett ?Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás? című tudományos konferenciája szorosan illeszkedett az ÖHP-n 2009-ben alapított kutatóhely célkitűzéseihez. A soron következő rövid összefoglalókban az elhangzott előadásokat foglaljuk össze. Ennek első része ide, második része ide, míg harmadik része ide kattintva olvasható.
Dr. Jobbágy Zoltán alezredes a ?Mission Command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek? című előadás második előadójaként kapott szót.[1]
Jobbágy alezredes előadásában hangsúlyozta, hogy a szövetségi összhaderőnemi doktrína szerint a vezetés olyan hatáskör, amivel egy parancsnoknak lehetősége van az események befolyásolására és döntéseinek megvalósítására. A vezetés három, egymással szoros kapcsolatban álló elemből áll, úgymint a vezetői képességből eredő parancsnoklás, a kockázatértékelésen alapuló döntéshozatal, és a folyamatos visszaellenőrzést lehetővé tevő irányítás. A vezetéshez szükség van a megkívánt eredményekre vonatkozó vízióra, a különböző elgondolások megértésére, a küldetési prioritások meghatározására, a különböző erőforrások rendelkezésre bocsátására, az emberek és kockázatok felmérésére, valamint a mindenkori helyzet folyamatos értékelésére.
Az összhaderőnemi erő parancsnokának lehetősége van hatásköröket az alárendelt parancsnokok számára átadni, így a hadműveleti folyamatok egy részét decentralizálni. Ennek megfelelően az alárendelt parancsnokok saját hatáskörükben önállóan tevékenykedhetnek egészen addig, amíg az elöljáró parancsnok szándékán belül maradnak. Ez lehetővé teszi, hogy az alárendeltek tudjanak előre nem látható eseményekre reagálni, és előnyösnek tűnő lehetőségeket kihasználni. Az összhaderőnemi erő parancsnoka egyértelműen rögzíti a hatáskörök egy részének átadása előtt a szándékát, meghatározza az alárendelt parancsnokra vonatkozó korlátozásokat és az elérendő célokat, és biztosítja a feladat végrehajtásához szükséges erőforrásokat katonai erők és eszközök formájában. Az elöljáró parancsnok szándéka lehetővé teszi, hogy az alárendelt parancsnokok a hadművelet tágabb környezetét szabadon értelmezve cselekedjen, ne pedig meghatározott hadműveleti elgondolások, manőver sémák megkötései mentén. Az elérendő végállapotot és nem az egymást követő eseményeket alapul véve elősegíti a döntéshozatali sebesség növelését, a döntéshozatalba vetett bizalom erősítését.
Az összhaderőnemi erő parancsnoka és az összhaderőnemi törzs viszonyát a hadműveleti dizájn és a hadműveleti menedzsment különválasztásával az AJP-k tárgyalják.[2] Szövetségi összhaderőnemi műveletek esetében a küldetésorientált vezetés sikeres alkalmazásának előfeltétele, hogy az összhaderőnemi erő parancsnoka és törzse alapvetően összhaderőnemi szintű hadműveleti kérdésekkel, míg az alárendelt haderőnemek hadműveleti kérdéseivel csak a szükséges mértékben foglalkozzon. Továbbá az alárendelt parancsnokok teljes mértékben értsék meg az elöljáró parancsnok szándékát és a számukra meghatározott célokat, a siker érdekében minimális elöljárói ellenőrzés mellett legyenek kezdeményezőek. A tagállamok aktívan vegyenek részt a NATO doktrínafejlesztési tevékenységében annak érdekében, hogy az erők alkalmazása közösen kidolgozott és értelmezett elvek és eljárások mentén történjen; az összhaderőnemi erő parancsnoka és az alárendelt haderőnemek parancsnokai, valamint a parancsnokok és a törzsek közötti munkakapcsolatot hassa át a bizalom és a bajtársiasság. Ilyen értelemben az összhaderőnemi erő parancsnoka kiadja és az alárendeltek számára hozzáférhetővé teszi a parancsnoki szándékát, meghatározza a hadművelet alakulására vonatkozó elgondolását, egyértelműsíti a saját hatáskörben megtartott hadműveleti szintű döntést igénylő jogköröket, és az alárendeltek számára maximális szabadságot biztosít harcászati tevékenységük végrehajtása során.
A küldetésorientált vezetés kialakulása részben visszavezethető a XIX. század második felében lezajlott gyarmatosítási hullám idejére. A fejlett államok hagyományos értelemben vett katonai mutatóiknak (felszerelés, fegyverzet, kiképzés, ellátás) köszönhetően egymás után aratták katonai győzelmeket. Képesek voltak a legegyszerűbb harceljárások alkalmazása esetén is lényegesen nagyobb ellenséges erők felett sokszor mészárlásokba fulladó győzelmeket aratni.[3] Gyarmati múltja miatt a brit haderő máig egy felkelések elleni műveletekre szakosodott hadsereg, mivel a kezdetektől fogva igen sikeresen vett részt különböző kis háborúkban. Ennek megfelelően a brit haderő fő feladata sokáig a birodalom terjeszkedésének támogatása, majd annak belső rendjének folyamatos fenntartása volt. A brit küldetésorientált vezetés kialakulásának okai alapvetően olyan tényezők mentén érthetőek meg a legjobban, mint a minimális (katonai) erő alkalmazása és a civil-katonai kapcsolatok megléte.
A XIX. század elejétől az egyre erősebbé és befolyásosabbá váló brit középosztály a tisztikar fontos utánpótlási bázisa volt. A korszak a liberalizmust és filantrópiát hangsúlyozó, a lovagiasság, becsületesség és a kötelesség köré épülő viktoriánus korszak (1837-1901) volt, s előkelő, bentlakásos iskoláinak rendszere, amely a jellemet és nem feltétlenül az intellektust helyezte előtérbe, mindenképpen fontos tényezők. A brit haderő innen kikerülő és zömében úriemberekből álló tisztikara saját magára úgy tekintett, mint akik nemcsak a brit birodalmi érdekeket szolgálják, hanem egyben brit értékeket is közvetítenek. Ezek az értékek a brit katonákat folyamatosan figyelmeztették arra, hogy a fő feladatuk az ellenség teljes és/vagy részleges megsemmisítése helyett az átmeneti zavargások elnyomása, amely során az alkalmazott erőnek mindig arányosnak kellett lennie a feladattal. Az arányos erő alkalmazásával kapcsolatos döntések meghozatala pedig alapvetően a helyi parancsnok feladata volt. A birodalmi rendteremtési és rendfenntartási feladatokat ellátó brit katonai szervezeteket sok esetben szándékosan hagyták felsőbb irányelvek, ajánlások és szabályok nélkül. Ennek következtében a katonák tevékenységét alapvetően homályosan megfogalmazott társadalmi elvárások szabályozták, aminek következtében a brit haderőben kialakult az önálló döntéshozatal kultúrája. A módszereket illetően ? néhány szomorú esettől eltekintve ? kijelenthető, hogy a brit hadsereget áthatotta a fair play iránti igénynek való egyfajta megfelelés, és a különböző mocskos trükköktől való idegenkedés. A minimális erő alkalmazása olyannyira a brit haderő mindennapjainak részévé vált, hogy pl. az Észak-Írországba küldött csapatoknak nem voltak bevetési szabályai (ROE[4]).
A minimális katonai erő alkalmazásának elve és az önálló döntéshozatal gyakorlata nem volt elképzelhető hatékony és jól működő civil-katonai kapcsolatok nélkül. Az együttműködés alapja a bizalom volt, mivel mind a katona, mind a civil igyekezett a feladatot olyan módon megoldani, hogy az ne hozzon szégyent a londoni kormányzatra. Az esetek többségében a tisztviselők iránymutatását követve a tisztek megértették, hogy a kis háborúk sikere megköveteli a civil iránymutatást. Nem szabad eltekinteni attól a ténytől sem, hogy mind a katonatisztek, mind a civil tisztviselők ugyanazon társadalmi csoportból jöttek és ugyanazokat az iskolákat végezték. A hasonló társadalmi származás lehetővé tette, hogy a tiszt a döntése meghozatala előtt hallgasson más emberek véleményére, ily módon legyen kész a problémákat megtárgyalni. A közös háttér jelentette kapcsolati rendszer a mai napig folyamatos megerősítést kap a meglévő formális/informális átfedésekből, a közösen szerzett tapasztalat megosztásából. A brit haderő a kis háborúkat alapvetően civil összefüggésben közelítette meg és értelmezte, amelyben a londoni politikai elit soha nem volt türelmetlen, és nem követelt gyors eredményeket. Az előadó itt föltette a kérdést, hogy mennyiben tekinthető ez esetleg a comprehensive approach brit előfutárának. Természetesen a civil-katonai kapcsolatok brit rendszere nem mindig volt problémamentes, esetenként a katonákat akár magukra is hagyták. Azonban a politikai döntéshozók bíztak a tisztek és tábornokok felkészültségében, akik pedig bíztak beosztottjaik felkészültségében, fegyelmezettségében és kiképzettségében. Ez a fajta bizalom képezte az alapját a brit küldetésorientált vezetésnek (mission command), ami mind a felelősséget, mind a feladatot lefelé delegálja. Ennek máig ható eredménye, hogy a brit katonák alacsonyabb szinteken nem várnak a parancsra, hanem amennyiben szükséges, bátran kezdeményeznek.
Elődását Jobbágy alezredes Napóleon[5] 1806-os jénai győzelmének vezetési tapasztalataival zárta: a csata során Napóleon nem tudott semmit a nap folyamán végrehajtott fő harctevékenységről, elfeledkezett két hadtestéről, nem adott parancsokat egy harmadiknak és talán egy negyediknek, teljesen meglepődött egy további (ötödik) hadteste tevékenységétől, valamint egyik alárendeltje olyan engedetlenséget tanúsított, amiért más a kivégzőosztag előtt találta volna magát. Mindezen tényezőkben nyilvánult meg a küldetésorientált vezetés fölénye, amely ilyen körülmények között is biztosította a siker kivívását.[6] A fenti gondolatok összecsengenek Dr. Porkoláb Imre, a jövő vezetőivel kapcsolatos elvárásokkal kapcsolatban megfogalmazottakkal[7] csakúgy, mint Lippai Péter ezredes által kifejtett egyes elméleti összetevőkkel[8].
[1] Jobbágy alezredes a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Összhaderőnemi Műveleti Tanszék egyetemi docense, és egyben Czeglédi százados témavezetője a Hadtudományi Doktori Iskolában.
[2] Allied Joint Publications = Szövetségi Összhaderőnemi Kiadványok (vagy Doktrínák)
[3] Az előadó itt a következő példát említette: az 1898-as omdurmani csatában egy hat darab Maxim géppuskával megerősített, de kisebb brit seregtest döntő győzelmet tudott aratni a két és félszer nagyobb mahdista sereg felett.
Összesen 28 brit katona halt meg, de a géppuskáknak hála egy halott brit katonára 393 halott dervis jutott, ami a csatát tömeges kivégzéssel tette egyenlővé.
[4] Rules of Engagement = a bevetés/harcérintkezés szabályai.
[5] Bonaparte Napóleon (1769-1821) francia tábornok, politikus, I. Napóleon néven Franciaország császára (1805-1814/1815).
[6] Dr. Jobbágy Zoltán alezredes: Mission Command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek, konferencia előadás anyaga, MH ÖHP, 2016. február 03., p. 1-31.
[7] Németh József Lajos: ?Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás? I. ? Összefoglaló Dr. Porkoláb Imre dandártábornok előadásáról az MH ÖHP-n, in: http://biztonsagpolitika.hu/cikkek/korszeru-hadviseles-korszeru-vezetoi-felfogas-i-osszefoglalo-dr-porkolab-imre-dandartabornok-eloadasarol-az-mh-ohp-n, a letöltés dátuma: 2016.02.18.
[8] Kaló József: ?Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás? I. ? Összefoglaló Lippai Péter ezredes előadásáról az MH ÖHP-n, in: http://biztonsagpolitika.hu/cikkek/korszeru-hadviseles-korszeru-vezetoi-felfogas-i-osszefoglalo-lippai-peter-eloadasarol-az-mh-ohp-n, a letöltés dátuma: 2016.02.18.
?Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás? III. ? Összefoglaló Czeglédi Mihály százados előadásáról az MH ÖHP-n
A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságán (MH ÖHP) 2016. február 03-án megrendezett ?Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás? című tudományos konferenciája szorosan illeszkedett az ÖHP-n 2009-ben alapított kutatóhely célkitűzéseihez. A soron következő rövid összefoglalókban az elhangzott előadásokat foglaljuk össze. Ennek első része ide, második része ide kattintva olvasható.
Czeglédi Mihály százados[1] a ?Mission Command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek? címmel tartott közös előadást dr. Jobbágy Zoltán alezredessel. Az előadó bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a fenti téma szorosan kacsolódik Dr. Porkoláb Imre által a jövő vezetőivel kapcsolatos elvárásokkal kapcsolatban megfogalmazottakhoz[2] csakúgy, mint Lippai Péter ezredes által kifejtett egyes elméleti összetevőkhöz[3].
Czeglédi százados folytatva Jobbágy alezredes előadását, II. Frigyes[4] és Napóleon[5] hadművészetének tapasztalataival kezdte. Napóleon 1806-ban egy nap alatt kétszer is döntő vereséget mért a porosz hadseregre, először Jenánál, majd Auerstädt-nél. Annak ellenére, hogy a francia támadás nem volt megfelelően koordinálva, a merev vezetésű porosz hadsereg elszalasztotta a kezdeményezés megragadását. A francia hadsereg üldözőbe vette, majd szétforgácsolta a demoralizált porosz csapatokat. Részekre szabdalva megsemmisítette azt, majd elfoglalta Berlint. [6]
A francia siker kulcsa részben II. Frigyeshez kötődik. Napóleon úgy fogalmazott, hogy ?nem a porosz hadsereg volt az, amelyik hét éven át védelmezte Poroszországot Európa három leghatalmasabb birodalmával szemben, hanem Nagy Frigyes?. A későbbi Auftragstaktik[7] alapgondolata, az önállóságon, kezdeményezőkészségen alapuló szemlélet, Nagy Frigyes hadvezéri tevékenységében már megnyilvánult. Többször fenyített meg ezredparancsnokot azért, mert az nem cselekedett önállóan, annak ellenére, hogy lehetősége nyílt volna rá. [8]
Az előadó ezt követően a XVII-XX. századi hadügyi reform eredményeinek ismertetésével kezdte, s az ekkor bekövetkező hadviselési generációváltás részleteit ismertette. A fejlődést a fegyverzet, harceljárás és szervezet hármasságával lehet a legplasztikusabban szemléltetni. A három fogalom, mint egymásra ható tényezők befolyásolták és befolyásolják napjainkig is a hadviselés fejlődését. A fegyverzetben az első lépés a szurony megjelenése és elterjedése volt a XVII. század utolsó harmadában, ezt követte a huzagolt cső, a hátultöltő gyalogsági fegyverek, az ismétlőfegyverek, majd a sorozatlövő fegyverek megjelenése, s ezzel párhuzamosan fejlődött a tüzérség is. A harceljárás tekintetében a kezdeti merev vonalharcászatot felváltotta az oszlopharcászat, majd az ennél is nyitottabb csatárláncharcászat, melyeket az első világháborúban a csoportos harcrend majd a rohamharcászat kialakulása követtek. A szervezeti változásokban tetten érhető az egységes rendben vezetett kötelékek megjelenése, a vonalalakzatok helyett az oszlopok, vagy oszlopvonalak (zászlóaljoszlopok) kialakulása, a milliós tömeghadsereg és az új fegyvernemek megjelenése. Döntővé vált még a kisebb létszámú de nagyobb tűzerejű kötelékek létrejötte.[9]
Az Auftragstaktik születésénél Scharnhorst[10] az 1806-os vereségeket követően vezérkari főnökként vezette a porosz hadsereg újjászervezését. Véleménye szerint az arcvonal mögött elhelyezkedő parancsnok nem rendelkezhet pontos képpel az elöl zajló eseményekről. A harc káoszában, a ?háború ködén? keresztül nem láthatja a történéseket. A ?háború köde? esetében még a feketefüstű lőpor alkotta sűrű felhő volt. Az elöl harcoló parancsnokok azonban kedvezően befolyásolhatják az eseményeket. Véleménye szerint a haderő háborúra való felkészítésének legjobb módja, ha a fiatal tiszteket átfogóan készítik fel, majd arra késztetik őket, hogy önállóan hozzák meg döntéseiket. Munkássága inkább szólt a haderő rugalmasabbá tételéről, a könnyűgyalogság haladó alkalmazásának lehetőségeiről, mint a vezetés reformjáról. Nézetei azonban előmozdították ez utóbbi átalakulását is. Munkássága nyomán az 1812-es porosz Gyalogsági Harcszabályzat magasabb parancsnoki szinten a kezdeményező készséget, az önálló döntéshozatalt, az önálló csapásmérés képességét helyezte előtérbe. [11]
Moltke[12] a német haderő alapvető vezetési filozófiájává tette az Auftragstaktikot. A harcászat alacsonyabb szintjein is kiemelte a delegált döntés, a kezdeményező parancsnoki magatartás fontosságát. Elkezdte kialakítani azt a szemléletet, hogy az elérendő cél meghatározásán túl a végrehajtás mikéntjét az elöljáró csak a koordinációhoz szükséges minimális mértékben korlátozza. Mindennapi vezetői magatartásával is terjesztette az új vezetésszemlélet elveit. Munkássága nyomán az beépült a nevelésbe, a kiképzésbe, majd a hivatalos doktrínákba is. Egyik fő tanítása, mely napjainkra a küldetésorientált vezetés alapvetésévé vált, pont azt emeli ki, hogy a parancsnokoknak számtalan helyzetben kell önállóan döntenie a saját helyzetmegítélésük alapján. Kedvezőtlen lenne, ha parancsra kellene várniuk olyankor, amikor az nem adható. Az önálló tevékenység eredményessége növelhető, ha az elöljáró szándékának, elgondolásának megfelelően cselekszik. [13]
A tervezéssel kapcsolatos szlogen is tőle származik, miszerint ?egyetlen haditerv sem éli túl az ellenséggel való találkozást?, de ezzel ? a közhiedelemmel ellentétben ? nem elvetette, hanem épp szorgalmazta a körültekintő tervezést, majd annak igazítását a kialakuló helyzethez.
A speciális porosz-német társadalmi-kulturális háttér szükséges volt az Auftragstaktik szemlélet kialakulásához. A porosz arisztokráciát és a tiszti kart összetartotta egyfajta monarchista szemlélet, mely a folyamatos háborúkkal megszerzett területek megtartására irányult, továbbá a liberalizmus és szocializmus eszméi elleni összefogásban nyilvánult meg. A kor európai országaiban a tiszti utánpótlás elsősorban az arisztokráciából került ki. Az arisztokrata múltú idősebb tiszti állomány saját, meglevő értékeit közvetítette. Modell szerepben tanácsokkal, intelmekkel segítették a fiatalabb állományt. Így egy tisztjelölt, később tiszt bizalommal fordulhatott elöljárója felé, és biztos lehetett abban, hogy az konstruktívan, építő jellegűen fogja támogatni őt. [14]
I.Frigyes[15] már a XVIII. század első felében gondoskodott a tisztképzés intézményesítéséről. Scharnhorst haderőreformja után a porosz katonai iskolák átfogó ismereteket adtak mind a tisztek, mind az altisztek számára, melyet elősegített a kiképzési szabályzók folyamatos fejlesztése, egységesítése is. A parancsnokok elsősorban agresszív kezdeményezőkészséget és nem szigorú vasfegyelmet vártak el beosztottjaiktól. A gyakorlások, gyakorlatok esetleges sikertelensége tanulságként és nem hibaként került beállításra. 1920-ig képzésük során a tisztjelöltek olyan helyzeteket is gyakoroltak, ahol szándékosan meg kellet tagadniuk a parancsot anélkül, hogy az elöljáró elgondolásától eltértek volna. [16]
Maga az Auftragstaktik kifejezés 1871 körül született. Hivatalosan az 1888-ban kiadott gyalogsági szabályzatban jelent meg először. A német szárazföldi haderő vezetés-irányítási ?bibliája? szerint a küldetésorientált vezetés alapja a kölcsönös bizalom és szükséges hozzá minden katona rendíthetetlen elkötelezettsége feladatai teljesítése iránt. A parancsnok közli elgondolását, tiszta és elérhető célkitűzéseket állít fel, továbbá biztosítja a szükséges feltételeket. A végrehajtás részleteit csak akkor szabályozza, ha politikai vagy katonai megfontolásokból szükséges a koordináció. Továbbá mozgásteret biztosít az alárendelt parancsnokok számára feladataik maradéktalan végrehajtásához. [17]
A konkrét cél meghatározása (feltételek biztosítása), a kölcsönös bizalom (elkötelezettség); a felelősség vállalása, elfogadása, és a cselekvés szabadsága a második világháború vége óta változatlan formában szerepelnek a német vezetési szabályzatban. Hasonló felsorolásokat tartalmaznak NATO szövetségeseink vezetés-irányítási doktrínái is.
A korszerű német vezetésszemlélet, az ún. Innere Führung, azaz a belső vezetés 1956 után a megalakuló Bundeswehrrel együtt jött létre. Az alapelvek tekintetében és a benne található követelményekhez igazodva a ?civil kontroll? német megfelelője. Alkotmányos értékek, jogi, de legfőképp erkölcsi normák összessége, mely összekapcsolja a katonát és a civilt. Történelmi gyökerei a porosz újító, katonatudós Scharnhorst ?egyenruhás állampolgár? elméletében keresendők. A ?belső vezetés? nagyban elősegítette az újjászülető német hadsereg öntudatának, önbecsülésének kialakulását, mely hatással volt a hagyományos egyéni kezdeményezőkészség fenntartására is. Fontos tényezője az emberközpontúság, mely nem csak a személyes leleményességnek enged teret, hanem fontos az emberi tényező megóvása szempontjából is. A szemlélet megjelenik a katonákról való minden oldalú gondoskodás hangsúlyozásában is. A feltételek biztosításán túl ez a minőségi kiképzés biztosítását is jelenti. [18]
A két fogalom egymástól elválaszthatatlan. Az Auftragstaktik, mint a belső vezetés megvalósításához szükséges stílus jelenik meg, melynek fontos jellemzője, hogy az elöljárónak időnként el kell fogadni a beosztottjai véleményét, továbbá be kell vonnia őket a fontos döntések meghozatalába.
E kijelentéseket támasztja alá a 2006. évi német Fehér könyv, mely Németország Biztonsági Stratégiáját és a Bundeswehr jövőjét rögzíti. A belső vezetés koncepciója szerint a biztonságot érintő ügyben a politikának, a társadalomnak és a hadseregnek közösen kell a válaszokat megtalálni. A felelősségvállalást, a beosztott állományról való gondoskodást, a küldetésorientált vezetést, a példával való vezetést továbbra is a Bundeswehr központi filozófiájának tartják.
Czeglédi százados egy megjelenés előtt álló tanulmányára hivatkozva megállapította: a különböző nemzetek vezetés-irányítás rendszerével foglalkozó doktrínáikban rögzítik a katonai vezetőikkel, a vezetéssel szemben támasztott követelményeket, melyeket történelmi alapokra helyeznek. Az 1996-os holland doktrína már azt javasolja, hogy a küldetésorientált vezetést kellene alkalmazni a műveletek végrehajtásánál, de a békekiképzés során is. Szó szerint megfeleltetik a német szó jelentésének saját kifejezésüket. Kanadában Elismerik a német eredetet, de a fogalom tisztázásánál kiemelik, hogy nem összekeverendő azzal a parancsnoki stílussal, amely az eljárások mentén való gondolkodást és az irányítást helyezi előtérbe. Tanulmányokat, értekezéseket szenteltek annak, hogy a kanadai parancsnokok az első világháború lövészárokharcai során merítettek a német rohamcsapatok, akkor egyedinek és újnak számító harceljárásaiból. Franciaország vezetési doktrínáiban kétfajta vezetési stílust különböztet meg, az egyik a küldetésorientált vezetés. Belgium a Hollandhoz hasonló szellemiségű doktrínákat alkalmaz. Izrael nem NATO országként, de harci tapasztalattal bőven rendelkező nemzetként szintén a küldetésorientált vezetés szellemiségének követője.[19]
Czeglédi százados előadásban leszögezte: ?Ha az ezredforduló békeműveleti tevékenységeit, a közelmúlt iraki, afganisztáni tapasztalatait, napjaink és a közeljövő várható vezetési kihívásait a teljesség igénye nélkül vizsgáljuk, akkor is látható, hogy a hagyományos felülről-lefelé vezérelt vezetési szemlélet nem hordozza magában a megfelelő válaszokat.? A német Widder altábornagy[20] egy 2002-es tanulmányában[21] megállapította, hogy az ellenség egyre kevésbé megkülönböztethető, a saját erők egyre jobban szétszórtak.
Napjaink konfliktusainak területi kiterjedése kérdőjeles, nem biztos, hogy földrajzilag behatárolt területen vehető fel a harc, pl. egy terrorszervezettel szemben. Az ellenség ereje nehezen behatárolható, folyamatosan változik, nem biztos, hogy számokkal kimutatható. A konfliktusoknak nincs határozott befejezése, lezárása. Bizonyos fázisok lezárása újabb, más konfliktusokat kelt életre. Mindez életre hívta szövetségi összhaderőnemi szinten a műveletek átfogó megközelítését ? comprehensive approach. Harcászati szinten felértékelődött az önálló, dönteni és cselekedni képes parancsnok szerepe.
Összegzésként Czeglédi százados megállapította, hogy mind a brit, mind a porosz/német vonal vizsgálata egyértelművé teszi: a küldetésorientált vezetés központi eleme a magasabb szinteken meglévő alacsonyabb műveleti ritmus sikeres ötvözése az alacsonyabb szinteken meglévő magasabb műveleti ritmussal. Az alárendeltek felhatalmazása, felelősséggel való felruházása eredményeként jelentkező cselekvési szabadság, a nagyfokú önállóságon nyugvó feladat-végrehajtás sikeresen ötvözi az alárendeltek kezdeményezőkészségét és az elöljáró szándékát. [22]
Miközben az elöljáró szándéka nagyban meghatározza a ?mi?-t, az alárendeltek tevékenysége egyértelműsíti a ?hogyan?-t. A küldetésorientált vezetés további sajátossága, hogy a parancs nem hagyományos értelemben vett lineáris és merev utasítások összessége. Az alárendelteknek lehetősége van a küldetés megvalósíthatóságát megkérdőjelezni amennyiben úgy gondolják, hogy az elöljáró elgondolása nincs összhangban a kialakult helyzettel, vagy nem áll rendelkezésre megfelelő erőforrás. Amennyiben azonban megszületik egyfajta ?megállapodás? az elöljáró és az alárendeltek között, az elöljárónak minden alapja megvan arra, hogy a beosztottól elvárja a feladat sikeres végrehajtását. A közös erőkifejtésként jelentkező alulról felfelé irányuló kezdeményezés, és a felülről lefelé irányuló szándék eredményeként a feladat jelentősebb kohézióvesztés nélkül kerül végrehajtásra, mivel lehetővé teszi a katonai szervezetek számára a változó feltételekhez való sikeres alkalmazkodást. A küldetésorientált vezetés tehát sikeresen ötvözi a hagyományos katonai tervezés előnyeit, valamint a tanulásban és alkalmazkodásban rejlő lehetőségeket.[23]
[1] Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár megbízott kiképzési részlegvezetője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza.
[2] Németh József Lajos: ?Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás? I. ? Összefoglaló Dr. Porkoláb Imre dandártábornok előadásáról az MH ÖHP-n, in: http://biztonsagpolitika.hu/cikkek/korszeru-hadviseles-korszeru-vezetoi-felfogas-i-osszefoglalo-dr-porkolab-imre-dandartabornok-eloadasarol-az-mh-ohp-n, a letöltés dátuma: 2016.02.18.
[3] Kaló József: ?Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás? I. ? Összefoglaló Lippai Péter ezredes előadásáról az MH ÖHP-n, in: http://biztonsagpolitika.hu/cikkek/korszeru-hadviseles-korszeru-vezetoi-felfogas-i-osszefoglalo-lippai-peter-eloadasarol-az-mh-ohp-n, a letöltés dátuma: 2016.02.18.
[4] II. (Nagy) Frigyes porosz király (1712-1786) Poroszország királya és Brandenburg választófejedelme. Uralkodása alatt a porosz állam a nagyhatalmak közé lépett. Legjelentősebb háborúi az osztrák örökösödési (1740-1748) és a hétéves háború (1756-1763) voltak.
[5] Bonaparte Napóleon (1769-1821) francia tábornok, politikus, I. Napóleon néven Franciaország császára (1805-1814/1815).
[6] PRYER, Douglas A.: Growning leaders who practice mission command and win the peace. In: Military Rewiew, Nov/Dec 2013., vol. 93., no. 6., p. 31-41. Internet : letöltve: 2015. március 8., elérhető : http://usacac.army.mil/CAC2/MilitaryReview/Archives/English/MilitaryReview_20131231_art008.pdf
[7] Auftrag ? megbízás, küldetés; Taktik ? harcászat. Szó szerinti fordítása küldetésharcászat. Lippai Péter: A küldetésorientált vezetés történelmi tapasztalatai. http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2004/2/2004-2-8.html (letöltés ideje 2016. február 04.)
[8] Vandergriff, Donald E.: Misinterpretation and confusion: What is mission command and can the U.S. Army make it work? The Land Warfare Papers, Number 94 (February 2013), p. 3.
[9] NAGY-L. István: A császári?királyi hadsereg magasabbegység-szervezete 1765?1815. In: Hadtörténelmi közlemények, 2012., 125. évf., 1. sz., p. 5-40., 22. p; lásd még KISS Álmos Péter: Generációk a hadviselésben ? A negyedik generáció. In: Hadtudományi Szemle, 2009., 2. évf., 2. sz., p. 10-18.; lásd még WIDDER, Werner: Auftragstaktik and Innere Führung: Trademarks of german leadership. In: Military Rewiew, Sept/Okt 2002., vol. 82., no. 2., p. 3-9. Internet, letöltve: 2015. november 17. elérhető: http://www.ramblemuse.com/rmtp/wp-content/uploads/2010/06/Widder_2002_Auftragstaktik_MilRevr.pdf
[10] Gerhard Johann David von Scharnhorst (1756-1813) porosz altábornagy és katonai reformer a napóleoni háborúk időszakában.
[11] LIPPAI Péter: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai. In: Seregszemle, 2009. ápr.-jún., 7. évf., 2. sz., p. 30-45.
[12] Helmuth Karl Bernhard von Moltke (1800-1891) porosz tábornagy és katonai teoretikus. 1858?1871 között a porosz királyi haderő vezérkari főnöke, majd 1888-ig a német császári nagyvezérkar főnöke. Kiemelkedő szerepet játszott ? Bismarck kancellár mellett ? a Német Császárság 1871-es létrehozásában. A modern vezérkar létrehozója.
[13] WIDDER, Werner: Auftragstaktik and Innere Führung: Trademarks of german leadership. In: Military Rewiew, Sept/Okt 2002., vol. 82., no. 2., p. 3-9. Internet, letöltve: 2015. november 17. elérhető: http://www.ramblemuse.com/rmtp/wp-content/uploads/2010/06/Widder_2002_Auftragstaktik-MilRevr.pdf; lásd még: Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai, Seregszemle, 2009. 2. szám 31. o.
[14] KIRKLAND, Faris R.: Auftragstaktik, How U.S. Army officers disgruntled by the culture of „looking good”and „ticket-punching”survived the system, became generals and created a revolution in military leadership. (letöltve 2015. november 16.) http://www.fs.fed.us/fire/doctrine/philosophy/source_materials/auftragstaktik-kirkland.doc
[15] I. Frigyes (1657-1713), 1688-tól Brandenburg választófejedelme, 1701-től az első ?király Poroszországban? ? Poroszország csak 1713 után lett királyság.
[16]Ibid. lásd még: PRYER, Douglas A.: Growning leaders who practice mission command and win the peace. In: Military Rewiew, Nov/Dec 2013., vol. 93., no. 6., p. 31-41. Internet, letöltve: 2015.03.08., elérhető: http://usacac.army.mil/CAC2/MilitaryReview/Archives/English/MilitaryReview_20131231_art008.pdf
[17] WIDDER, Werner: Auftragstaktik and Innere Führung: Trademarks of german leadership. In: Military Rewiew, Sept/Okt 2002., vol. 82., no. 2., p. 3-9. Internet, letöltve: 2015. november 17. elérhető: http://www.ramblemuse.com/rmtp/wp-content/uploads/2010/06/Widder_2002_Auftragstaktik-MilRevr.pdf; lásd még: Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai, Seregszemle, 2009. 2. szám 31. o.
[18] Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált katonai vezetésszemlélet lehetőségei és korlátai egy hadtörténelmi példán keresztül bemutatva (doktori értekezés); Budapest, 2009.
[20] Werner Widder (1944-) német altábornagy.
[21] Werner Widder: Auftragstaktik and Innere Führung. Trademarks of German Generalship, in: Military Review, Band 82, Heft 5 (September-October, 2002), p. 3?9.
[22] Boyd, John: Patterns of Conflict, 1986, Internet, elérve 2005. június 15., letölthető: www.d-n-i.net/boyd/pdf/poc.pdf.
[23] Czeglédi Mihály százados: Mission command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek, konferencia előadás anyaga, MH ÖHP, 2016. február 03., p. 1-14.; Czeglédi Mihály: A küldetésorientált vezetés tartalma. Hadtudományi Szemle. VIII. évf. 2015/2. szám. p. 68-79. http://uni-nke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2015/2015_2/15_2_tt_czegledi.pdf (letöltés ideje 2016. február 4.)
Kiemelt témák
