2016. január 31-ével lezárult a Biztonságpolitikai Szakkollégium ?A rendészet és honvédelem aktuális kérdései és kihívásai hazai és nemzetközi kitekintéssel? 20 órás kurzusa. Ennek során a résztvevő szakkollégisták különös figyelmet fordítottak szervezett bűnözés biztonságpolitikai és honvédelmi kockázataira és kihívásaira csakúgy, mint például a Latin-Amerikában tevékenykedő egyes csoportok jellemzőinek bemutatására.
A kurzus az NTP-SZKOLL-2015 „A felsőoktatásban működő szakkollégiumok támogatása” pályázat révén a Nemzeti Tehetség Program keretein belül valósult meg.
A Biztonságpolitikai Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt a következő rendezvényre, melynek címe:
„Szakkollégiumi Esték – A kihallgatás mesterei Guantánamo története és technikái”
Előadó:
– Pákozdi Nóra, a BSZK tagja
Időpont: 2016. 02 24. – 18.30
Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Orczy úti Kollégium, F-14-es terem A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni:
Honvédségi gyakorlat 2014-ben (Forrás: http://szegedma.hu/hir/szeged/2014/07/a-tiszan-gyakorlatozott-a-matula-szazad-fotok.html, a letöltés dátuma: 2016.02.18.)
A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságán (MH ÖHP) 2016. február 03-án megrendezett ?Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás? című tudományos konferenciája szorosan illeszkedett az ÖHP-n 2009-ben alapított kutatóhely célkitűzéseihez. A soron következő rövid összefoglalókban az elhangzott előadásokat foglaljuk össze. Ennek első része ide, második része ide, míg harmadik része ide kattintva olvasható.
Dr. Jobbágy Zoltán alezredes a ?Mission Command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek? című előadás második előadójaként kapott szót.[1]
Jobbágy alezredes előadásában hangsúlyozta, hogy a szövetségi összhaderőnemi doktrína szerint a vezetés olyan hatáskör, amivel egy parancsnoknak lehetősége van az események befolyásolására és döntéseinek megvalósítására. A vezetés három, egymással szoros kapcsolatban álló elemből áll, úgymint a vezetői képességből eredő parancsnoklás, a kockázatértékelésen alapuló döntéshozatal, és a folyamatos visszaellenőrzést lehetővé tevő irányítás. A vezetéshez szükség van a megkívánt eredményekre vonatkozó vízióra, a különböző elgondolások megértésére, a küldetési prioritások meghatározására, a különböző erőforrások rendelkezésre bocsátására, az emberek és kockázatok felmérésére, valamint a mindenkori helyzet folyamatos értékelésére.
Az összhaderőnemi erő parancsnokának lehetősége van hatásköröket az alárendelt parancsnokok számára átadni, így a hadműveleti folyamatok egy részét decentralizálni. Ennek megfelelően az alárendelt parancsnokok saját hatáskörükben önállóan tevékenykedhetnek egészen addig, amíg az elöljáró parancsnok szándékán belül maradnak. Ez lehetővé teszi, hogy az alárendeltek tudjanak előre nem látható eseményekre reagálni, és előnyösnek tűnő lehetőségeket kihasználni. Az összhaderőnemi erő parancsnoka egyértelműen rögzíti a hatáskörök egy részének átadása előtt a szándékát, meghatározza az alárendelt parancsnokra vonatkozó korlátozásokat és az elérendő célokat, és biztosítja a feladat végrehajtásához szükséges erőforrásokat katonai erők és eszközök formájában. Az elöljáró parancsnok szándéka lehetővé teszi, hogy az alárendelt parancsnokok a hadművelet tágabb környezetét szabadon értelmezve cselekedjen, ne pedig meghatározott hadműveleti elgondolások, manőver sémák megkötései mentén. Az elérendő végállapotot és nem az egymást követő eseményeket alapul véve elősegíti a döntéshozatali sebesség növelését, a döntéshozatalba vetett bizalom erősítését.
A NATO AJP-k rendszere (Forrás: Dr. Jobbágy Zoltán előadásának anyaga)
Az összhaderőnemi erő parancsnoka és az összhaderőnemi törzs viszonyát a hadműveleti dizájn és a hadműveleti menedzsment különválasztásával az AJP-k tárgyalják.[2] Szövetségi összhaderőnemi műveletek esetében a küldetésorientált vezetés sikeres alkalmazásának előfeltétele, hogy az összhaderőnemi erő parancsnoka és törzse alapvetően összhaderőnemi szintű hadműveleti kérdésekkel, míg az alárendelt haderőnemek hadműveleti kérdéseivel csak a szükséges mértékben foglalkozzon. Továbbá az alárendelt parancsnokok teljes mértékben értsék meg az elöljáró parancsnok szándékát és a számukra meghatározott célokat, a siker érdekében minimális elöljárói ellenőrzés mellett legyenek kezdeményezőek. A tagállamok aktívan vegyenek részt a NATO doktrínafejlesztési tevékenységében annak érdekében, hogy az erők alkalmazása közösen kidolgozott és értelmezett elvek és eljárások mentén történjen; az összhaderőnemi erő parancsnoka és az alárendelt haderőnemek parancsnokai, valamint a parancsnokok és a törzsek közötti munkakapcsolatot hassa át a bizalom és a bajtársiasság. Ilyen értelemben az összhaderőnemi erő parancsnoka kiadja és az alárendeltek számára hozzáférhetővé teszi a parancsnoki szándékát, meghatározza a hadművelet alakulására vonatkozó elgondolását, egyértelműsíti a saját hatáskörben megtartott hadműveleti szintű döntést igénylő jogköröket, és az alárendeltek számára maximális szabadságot biztosít harcászati tevékenységük végrehajtása során.
A küldetésorientált vezetés kialakulása részben visszavezethető a XIX. század második felében lezajlott gyarmatosítási hullám idejére. A fejlett államok hagyományos értelemben vett katonai mutatóiknak (felszerelés, fegyverzet, kiképzés, ellátás) köszönhetően egymás után aratták katonai győzelmeket. Képesek voltak a legegyszerűbb harceljárások alkalmazása esetén is lényegesen nagyobb ellenséges erők felett sokszor mészárlásokba fulladó győzelmeket aratni.[3] Gyarmati múltja miatt a brit haderő máig egy felkelések elleni műveletekre szakosodott hadsereg, mivel a kezdetektől fogva igen sikeresen vett részt különböző kis háborúkban. Ennek megfelelően a brit haderő fő feladata sokáig a birodalom terjeszkedésének támogatása, majd annak belső rendjének folyamatos fenntartása volt. A brit küldetésorientált vezetés kialakulásának okai alapvetően olyan tényezők mentén érthetőek meg a legjobban, mint a minimális (katonai) erő alkalmazása és a civil-katonai kapcsolatok megléte.
A XIX. század elejétől az egyre erősebbé és befolyásosabbá váló brit középosztály a tisztikar fontos utánpótlási bázisa volt. A korszak a liberalizmust és filantrópiát hangsúlyozó, a lovagiasság, becsületesség és a kötelesség köré épülő viktoriánus korszak (1837-1901) volt, s előkelő, bentlakásos iskoláinak rendszere, amely a jellemet és nem feltétlenül az intellektust helyezte előtérbe, mindenképpen fontos tényezők. A brit haderő innen kikerülő és zömében úriemberekből álló tisztikara saját magára úgy tekintett, mint akik nemcsak a brit birodalmi érdekeket szolgálják, hanem egyben brit értékeket is közvetítenek. Ezek az értékek a brit katonákat folyamatosan figyelmeztették arra, hogy a fő feladatuk az ellenség teljes és/vagy részleges megsemmisítése helyett az átmeneti zavargások elnyomása, amely során az alkalmazott erőnek mindig arányosnak kellett lennie a feladattal. Az arányos erő alkalmazásával kapcsolatos döntések meghozatala pedig alapvetően a helyi parancsnok feladata volt. A birodalmi rendteremtési és rendfenntartási feladatokat ellátó brit katonai szervezeteket sok esetben szándékosan hagyták felsőbb irányelvek, ajánlások és szabályok nélkül. Ennek következtében a katonák tevékenységét alapvetően homályosan megfogalmazott társadalmi elvárások szabályozták, aminek következtében a brit haderőben kialakult az önálló döntéshozatal kultúrája. A módszereket illetően ? néhány szomorú esettől eltekintve ? kijelenthető, hogy a brit hadsereget áthatotta a fair play iránti igénynek való egyfajta megfelelés, és a különböző mocskos trükköktől való idegenkedés. A minimális erő alkalmazása olyannyira a brit haderő mindennapjainak részévé vált, hogy pl. az Észak-Írországba küldött csapatoknak nem voltak bevetési szabályai (ROE[4]).
A minimális katonai erő alkalmazásának elve és az önálló döntéshozatal gyakorlata nem volt elképzelhető hatékony és jól működő civil-katonai kapcsolatok nélkül. Az együttműködés alapja a bizalom volt, mivel mind a katona, mind a civil igyekezett a feladatot olyan módon megoldani, hogy az ne hozzon szégyent a londoni kormányzatra. Az esetek többségében a tisztviselők iránymutatását követve a tisztek megértették, hogy a kis háborúk sikere megköveteli a civil iránymutatást. Nem szabad eltekinteni attól a ténytől sem, hogy mind a katonatisztek, mind a civil tisztviselők ugyanazon társadalmi csoportból jöttek és ugyanazokat az iskolákat végezték. A hasonló társadalmi származás lehetővé tette, hogy a tiszt a döntése meghozatala előtt hallgasson más emberek véleményére, ily módon legyen kész a problémákat megtárgyalni. A közös háttér jelentette kapcsolati rendszer a mai napig folyamatos megerősítést kap a meglévő formális/informális átfedésekből, a közösen szerzett tapasztalat megosztásából. A brit haderő a kis háborúkat alapvetően civil összefüggésben közelítette meg és értelmezte, amelyben a londoni politikai elit soha nem volt türelmetlen, és nem követelt gyors eredményeket. Az előadó itt föltette a kérdést, hogy mennyiben tekinthető ez esetleg a comprehensive approach brit előfutárának. Természetesen a civil-katonai kapcsolatok brit rendszere nem mindig volt problémamentes, esetenként a katonákat akár magukra is hagyták. Azonban a politikai döntéshozók bíztak a tisztek és tábornokok felkészültségében, akik pedig bíztak beosztottjaik felkészültségében, fegyelmezettségében és kiképzettségében. Ez a fajta bizalom képezte az alapját a brit küldetésorientált vezetésnek (mission command), ami mind a felelősséget, mind a feladatot lefelé delegálja. Ennek máig ható eredménye, hogy a brit katonák alacsonyabb szinteken nem várnak a parancsra, hanem amennyiben szükséges, bátran kezdeményeznek.
Elődását Jobbágy alezredes Napóleon[5] 1806-os jénai győzelmének vezetési tapasztalataival zárta: a csata során Napóleon nem tudott semmit a nap folyamán végrehajtott fő harctevékenységről, elfeledkezett két hadtestéről, nem adott parancsokat egy harmadiknak és talán egy negyediknek, teljesen meglepődött egy további (ötödik) hadteste tevékenységétől, valamint egyik alárendeltje olyan engedetlenséget tanúsított, amiért más a kivégzőosztag előtt találta volna magát. Mindezen tényezőkben nyilvánult meg a küldetésorientált vezetés fölénye, amely ilyen körülmények között is biztosította a siker kivívását.[6] A fenti gondolatok összecsengenek Dr. Porkoláb Imre, a jövő vezetőivel kapcsolatos elvárásokkal kapcsolatban megfogalmazottakkal[7] csakúgy, mint Lippai Péter ezredes által kifejtett egyes elméleti összetevőkkel[8].
[1] Jobbágy alezredes a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Összhaderőnemi Műveleti Tanszék egyetemi docense, és egyben Czeglédi százados témavezetője a Hadtudományi Doktori Iskolában.
[2] Allied Joint Publications = Szövetségi Összhaderőnemi Kiadványok (vagy Doktrínák)
[3] Az előadó itt a következő példát említette: az 1898-as omdurmani csatában egy hat darab Maxim géppuskával megerősített, de kisebb brit seregtest döntő győzelmet tudott aratni a két és félszer nagyobb mahdista sereg felett.
Összesen 28 brit katona halt meg, de a géppuskáknak hála egy halott brit katonára 393 halott dervis jutott, ami a csatát tömeges kivégzéssel tette egyenlővé.
[4] Rules of Engagement = a bevetés/harcérintkezés szabályai.
[5] Bonaparte Napóleon (1769-1821) francia tábornok, politikus, I. Napóleon néven Franciaország császára (1805-1814/1815).
[6] Dr. Jobbágy Zoltán alezredes: Mission Command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek, konferencia előadás anyaga, MH ÖHP, 2016. február 03., p. 1-31.
Napóleon gárdistái Waterloo-nál (Forrás: http://warfarehistorynetwork.com/wp-content/uploads/Napoleon-Bonapartes-Old-Guard-at-Waterloo.jpg, letöltés dátuma: 2016.02.18.)
A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságán (MH ÖHP) 2016. február 03-án megrendezett ?Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás? című tudományos konferenciája szorosan illeszkedett az ÖHP-n 2009-ben alapított kutatóhely célkitűzéseihez. A soron következő rövid összefoglalókban az elhangzott előadásokat foglaljuk össze. Ennek első része ide, második része ide kattintva olvasható.
Czeglédi Mihály százados[1] a ?Mission Command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek? címmel tartott közös előadást dr. Jobbágy Zoltán alezredessel. Az előadó bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a fenti téma szorosan kacsolódik Dr. Porkoláb Imre által a jövő vezetőivel kapcsolatos elvárásokkal kapcsolatban megfogalmazottakhoz[2] csakúgy, mint Lippai Péter ezredes által kifejtett egyes elméleti összetevőkhöz[3].
Czeglédi százados folytatva Jobbágy alezredes előadását, II. Frigyes[4] és Napóleon[5] hadművészetének tapasztalataival kezdte. Napóleon 1806-ban egy nap alatt kétszer is döntő vereséget mért a porosz hadseregre, először Jenánál, majd Auerstädt-nél. Annak ellenére, hogy a francia támadás nem volt megfelelően koordinálva, a merev vezetésű porosz hadsereg elszalasztotta a kezdeményezés megragadását. A francia hadsereg üldözőbe vette, majd szétforgácsolta a demoralizált porosz csapatokat. Részekre szabdalva megsemmisítette azt, majd elfoglalta Berlint.[6]
A francia siker kulcsa részben II. Frigyeshez kötődik. Napóleon úgy fogalmazott, hogy ?nem a porosz hadsereg volt az, amelyik hét éven át védelmezte Poroszországot Európa három leghatalmasabb birodalmával szemben, hanem Nagy Frigyes?. A későbbi Auftragstaktik[7] alapgondolata, az önállóságon, kezdeményezőkészségen alapuló szemlélet, Nagy Frigyes hadvezéri tevékenységében már megnyilvánult. Többször fenyített meg ezredparancsnokot azért, mert az nem cselekedett önállóan, annak ellenére, hogy lehetősége nyílt volna rá. [8]
Az előadó ezt követően a XVII-XX. századi hadügyi reform eredményeinek ismertetésével kezdte, s az ekkor bekövetkező hadviselési generációváltás részleteit ismertette. A fejlődést a fegyverzet, harceljárás és szervezet hármasságával lehet a legplasztikusabban szemléltetni. A három fogalom, mint egymásra ható tényezők befolyásolták és befolyásolják napjainkig is a hadviselés fejlődését. A fegyverzetben az első lépés a szurony megjelenése és elterjedése volt a XVII. század utolsó harmadában, ezt követte a huzagolt cső, a hátultöltő gyalogsági fegyverek, az ismétlőfegyverek, majd a sorozatlövő fegyverek megjelenése, s ezzel párhuzamosan fejlődött a tüzérség is. A harceljárás tekintetében a kezdeti merev vonalharcászatot felváltotta az oszlopharcászat, majd az ennél is nyitottabb csatárláncharcászat, melyeket az első világháborúban a csoportos harcrend majd a rohamharcászat kialakulása követtek. A szervezeti változásokban tetten érhető az egységes rendben vezetett kötelékek megjelenése, a vonalalakzatok helyett az oszlopok, vagy oszlopvonalak (zászlóaljoszlopok) kialakulása, a milliós tömeghadsereg és az új fegyvernemek megjelenése. Döntővé vált még a kisebb létszámú de nagyobb tűzerejű kötelékek létrejötte.[9]
Az Auftragstaktik születésénél Scharnhorst[10] az 1806-os vereségeket követően vezérkari főnökként vezette a porosz hadsereg újjászervezését. Véleménye szerint az arcvonal mögött elhelyezkedő parancsnok nem rendelkezhet pontos képpel az elöl zajló eseményekről. A harc káoszában, a ?háború ködén? keresztül nem láthatja a történéseket. A ?háború köde? esetében még a feketefüstű lőpor alkotta sűrű felhő volt. Az elöl harcoló parancsnokok azonban kedvezően befolyásolhatják az eseményeket. Véleménye szerint a haderő háborúra való felkészítésének legjobb módja, ha a fiatal tiszteket átfogóan készítik fel, majd arra késztetik őket, hogy önállóan hozzák meg döntéseiket. Munkássága inkább szólt a haderő rugalmasabbá tételéről, a könnyűgyalogság haladó alkalmazásának lehetőségeiről, mint a vezetés reformjáról. Nézetei azonban előmozdították ez utóbbi átalakulását is. Munkássága nyomán az 1812-es porosz Gyalogsági Harcszabályzat magasabb parancsnoki szinten a kezdeményező készséget, az önálló döntéshozatalt, az önálló csapásmérés képességét helyezte előtérbe.[11]
Moltke[12] a német haderő alapvető vezetési filozófiájává tette az Auftragstaktikot. A harcászat alacsonyabb szintjein is kiemelte a delegált döntés, a kezdeményező parancsnoki magatartás fontosságát. Elkezdte kialakítani azt a szemléletet, hogy az elérendő cél meghatározásán túl a végrehajtás mikéntjét az elöljáró csak a koordinációhoz szükséges minimális mértékben korlátozza. Mindennapi vezetői magatartásával is terjesztette az új vezetésszemlélet elveit. Munkássága nyomán az beépült a nevelésbe, a kiképzésbe, majd a hivatalos doktrínákba is. Egyik fő tanítása, mely napjainkra a küldetésorientált vezetés alapvetésévé vált, pont azt emeli ki, hogy a parancsnokoknak számtalan helyzetben kell önállóan döntenie a saját helyzetmegítélésük alapján. Kedvezőtlen lenne, ha parancsra kellene várniuk olyankor, amikor az nem adható. Az önálló tevékenység eredményessége növelhető, ha az elöljáró szándékának, elgondolásának megfelelően cselekszik.[13]
A tervezéssel kapcsolatos szlogen is tőle származik, miszerint ?egyetlen haditerv sem éli túl az ellenséggel való találkozást?, de ezzel ? a közhiedelemmel ellentétben ? nem elvetette, hanem épp szorgalmazta a körültekintő tervezést, majd annak igazítását a kialakuló helyzethez.
A speciális porosz-német társadalmi-kulturális háttér szükséges volt az Auftragstaktik szemlélet kialakulásához. A porosz arisztokráciát és a tiszti kart összetartotta egyfajta monarchista szemlélet, mely a folyamatos háborúkkal megszerzett területek megtartására irányult, továbbá a liberalizmus és szocializmus eszméi elleni összefogásban nyilvánult meg. A kor európai országaiban a tiszti utánpótlás elsősorban az arisztokráciából került ki. Az arisztokrata múltú idősebb tiszti állomány saját, meglevő értékeit közvetítette. Modell szerepben tanácsokkal, intelmekkel segítették a fiatalabb állományt. Így egy tisztjelölt, később tiszt bizalommal fordulhatott elöljárója felé, és biztos lehetett abban, hogy az konstruktívan, építő jellegűen fogja támogatni őt. [14]
I.Frigyes[15] már a XVIII. század első felében gondoskodott a tisztképzés intézményesítéséről. Scharnhorst haderőreformja után a porosz katonai iskolák átfogó ismereteket adtak mind a tisztek, mind az altisztek számára, melyet elősegített a kiképzési szabályzók folyamatos fejlesztése, egységesítése is. A parancsnokok elsősorban agresszív kezdeményezőkészséget és nem szigorú vasfegyelmet vártak el beosztottjaiktól. A gyakorlások, gyakorlatok esetleges sikertelensége tanulságként és nem hibaként került beállításra. 1920-ig képzésük során a tisztjelöltek olyan helyzeteket is gyakoroltak, ahol szándékosan meg kellet tagadniuk a parancsot anélkül, hogy az elöljáró elgondolásától eltértek volna.[16]
Maga az Auftragstaktik kifejezés 1871 körül született. Hivatalosan az 1888-ban kiadott gyalogsági szabályzatban jelent meg először. A német szárazföldi haderő vezetés-irányítási ?bibliája? szerint a küldetésorientált vezetés alapja a kölcsönös bizalom és szükséges hozzá minden katona rendíthetetlen elkötelezettsége feladatai teljesítése iránt. A parancsnok közli elgondolását, tiszta és elérhető célkitűzéseket állít fel, továbbá biztosítja a szükséges feltételeket. A végrehajtás részleteit csak akkor szabályozza, ha politikai vagy katonai megfontolásokból szükséges a koordináció. Továbbá mozgásteret biztosít az alárendelt parancsnokok számára feladataik maradéktalan végrehajtásához.[17]
A konkrét cél meghatározása (feltételek biztosítása), a kölcsönös bizalom (elkötelezettség); a felelősség vállalása, elfogadása, és a cselekvés szabadsága a második világháború vége óta változatlan formában szerepelnek a német vezetési szabályzatban. Hasonló felsorolásokat tartalmaznak NATO szövetségeseink vezetés-irányítási doktrínái is.
A korszerű német vezetésszemlélet, az ún. Innere Führung, azaz a belső vezetés 1956 után a megalakuló Bundeswehrrel együtt jött létre. Az alapelvek tekintetében és a benne található követelményekhez igazodva a ?civil kontroll? német megfelelője. Alkotmányos értékek, jogi, de legfőképp erkölcsi normák összessége, mely összekapcsolja a katonát és a civilt. Történelmi gyökerei a porosz újító, katonatudós Scharnhorst ?egyenruhás állampolgár? elméletében keresendők. A ?belső vezetés? nagyban elősegítette az újjászülető német hadsereg öntudatának, önbecsülésének kialakulását, mely hatással volt a hagyományos egyéni kezdeményezőkészség fenntartására is. Fontos tényezője az emberközpontúság, mely nem csak a személyes leleményességnek enged teret, hanem fontos az emberi tényező megóvása szempontjából is. A szemlélet megjelenik a katonákról való minden oldalú gondoskodás hangsúlyozásában is. A feltételek biztosításán túl ez a minőségi kiképzés biztosítását is jelenti. [18]
A két fogalom egymástól elválaszthatatlan. Az Auftragstaktik, mint a belső vezetés megvalósításához szükséges stílus jelenik meg, melynek fontos jellemzője, hogy az elöljárónak időnként el kell fogadni a beosztottjai véleményét, továbbá be kell vonnia őket a fontos döntések meghozatalába.
E kijelentéseket támasztja alá a 2006. évi német Fehér könyv, mely Németország Biztonsági Stratégiáját és a Bundeswehr jövőjét rögzíti. A belső vezetés koncepciója szerint a biztonságot érintő ügyben a politikának, a társadalomnak és a hadseregnek közösen kell a válaszokat megtalálni. A felelősségvállalást, a beosztott állományról való gondoskodást, a küldetésorientált vezetést, a példával való vezetést továbbra is a Bundeswehr központi filozófiájának tartják.
Czeglédi százados egy megjelenés előtt álló tanulmányára hivatkozva megállapította: a különböző nemzetek vezetés-irányítás rendszerével foglalkozó doktrínáikban rögzítik a katonai vezetőikkel, a vezetéssel szemben támasztott követelményeket, melyeket történelmi alapokra helyeznek. Az 1996-os holland doktrína már azt javasolja, hogy a küldetésorientált vezetést kellene alkalmazni a műveletek végrehajtásánál, de a békekiképzés során is. Szó szerint megfeleltetik a német szó jelentésének saját kifejezésüket. Kanadában Elismerik a német eredetet, de a fogalom tisztázásánál kiemelik, hogy nem összekeverendő azzal a parancsnoki stílussal, amely az eljárások mentén való gondolkodást és az irányítást helyezi előtérbe. Tanulmányokat, értekezéseket szenteltek annak, hogy a kanadai parancsnokok az első világháború lövészárokharcai során merítettek a német rohamcsapatok, akkor egyedinek és újnak számító harceljárásaiból. Franciaország vezetési doktrínáiban kétfajta vezetési stílust különböztet meg, az egyik a küldetésorientált vezetés. Belgium a Hollandhoz hasonló szellemiségű doktrínákat alkalmaz. Izrael nem NATO országként, de harci tapasztalattal bőven rendelkező nemzetként szintén a küldetésorientált vezetés szellemiségének követője.[19]
Czeglédi százados előadásban leszögezte: ?Ha az ezredforduló békeműveleti tevékenységeit, a közelmúlt iraki, afganisztáni tapasztalatait, napjaink és a közeljövő várható vezetési kihívásait a teljesség igénye nélkül vizsgáljuk, akkor is látható, hogy a hagyományos felülről-lefelé vezérelt vezetési szemlélet nem hordozza magában a megfelelő válaszokat.? A német Widder altábornagy[20] egy 2002-es tanulmányában[21] megállapította, hogy az ellenség egyre kevésbé megkülönböztethető, a saját erők egyre jobban szétszórtak.
Napjaink konfliktusainak területi kiterjedése kérdőjeles, nem biztos, hogy földrajzilag behatárolt területen vehető fel a harc, pl. egy terrorszervezettel szemben. Az ellenség ereje nehezen behatárolható, folyamatosan változik, nem biztos, hogy számokkal kimutatható. A konfliktusoknak nincs határozott befejezése, lezárása. Bizonyos fázisok lezárása újabb, más konfliktusokat kelt életre. Mindez életre hívta szövetségi összhaderőnemi szinten a műveletek átfogó megközelítését ? comprehensive approach. Harcászati szinten felértékelődött az önálló, dönteni és cselekedni képes parancsnok szerepe.
Összegzésként Czeglédi százados megállapította, hogy mind a brit, mind a porosz/német vonal vizsgálata egyértelművé teszi: a küldetésorientált vezetés központi eleme a magasabb szinteken meglévő alacsonyabb műveleti ritmus sikeres ötvözése az alacsonyabb szinteken meglévő magasabb műveleti ritmussal. Az alárendeltek felhatalmazása, felelősséggel való felruházása eredményeként jelentkező cselekvési szabadság, a nagyfokú önállóságon nyugvó feladat-végrehajtás sikeresen ötvözi az alárendeltek kezdeményezőkészségét és az elöljáró szándékát.[22]
A küldetés orientált vezetés sajátosságai (Forrás: Czeglédi Mihály százados előadásának anyaga)
Miközben az elöljáró szándéka nagyban meghatározza a ?mi?-t, az alárendeltek tevékenysége egyértelműsíti a ?hogyan?-t. A küldetésorientált vezetés további sajátossága, hogy a parancs nem hagyományos értelemben vett lineáris és merev utasítások összessége. Az alárendelteknek lehetősége van a küldetés megvalósíthatóságát megkérdőjelezni amennyiben úgy gondolják, hogy az elöljáró elgondolása nincs összhangban a kialakult helyzettel, vagy nem áll rendelkezésre megfelelő erőforrás. Amennyiben azonban megszületik egyfajta ?megállapodás? az elöljáró és az alárendeltek között, az elöljárónak minden alapja megvan arra, hogy a beosztottól elvárja a feladat sikeres végrehajtását. A közös erőkifejtésként jelentkező alulról felfelé irányuló kezdeményezés, és a felülről lefelé irányuló szándék eredményeként a feladat jelentősebb kohézióvesztés nélkül kerül végrehajtásra, mivel lehetővé teszi a katonai szervezetek számára a változó feltételekhez való sikeres alkalmazkodást. A küldetésorientált vezetés tehát sikeresen ötvözi a hagyományos katonai tervezés előnyeit, valamint a tanulásban és alkalmazkodásban rejlő lehetőségeket.[23]
[1] Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár megbízott kiképzési részlegvezetője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza.
[4] II. (Nagy) Frigyes porosz király (1712-1786) Poroszország királya és Brandenburg választófejedelme. Uralkodása alatt a porosz állam a nagyhatalmak közé lépett. Legjelentősebb háborúi az osztrák örökösödési (1740-1748) és a hétéves háború (1756-1763) voltak.
[5] Bonaparte Napóleon (1769-1821) francia tábornok, politikus, I. Napóleon néven Franciaország császára (1805-1814/1815).
[6] PRYER, Douglas A.: Growning leaders who practice mission command and win the peace. In: Military Rewiew, Nov/Dec 2013., vol. 93., no. 6., p. 31-41. Internet : letöltve: 2015. március 8., elérhető : http://usacac.army.mil/CAC2/MilitaryReview/Archives/English/MilitaryReview_20131231_art008.pdf
[7] Auftrag ? megbízás, küldetés; Taktik ? harcászat. Szó szerinti fordítása küldetésharcászat. Lippai Péter: A küldetésorientált vezetés történelmi tapasztalatai. http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2004/2/2004-2-8.html (letöltés ideje 2016. február 04.)
[8] Vandergriff, Donald E.: Misinterpretation and confusion: What is mission command and can the U.S. Army make it work? The Land Warfare Papers, Number 94 (February 2013), p. 3.
[9] NAGY-L. István: A császári?királyi hadsereg magasabbegység-szervezete 1765?1815. In: Hadtörténelmi közlemények, 2012., 125. évf., 1. sz., p. 5-40., 22. p; lásd még KISS Álmos Péter: Generációk a hadviselésben ? A negyedik generáció. In: Hadtudományi Szemle, 2009., 2. évf., 2. sz., p. 10-18.; lásd még WIDDER, Werner: Auftragstaktik and Innere Führung: Trademarks of german leadership. In: Military Rewiew, Sept/Okt 2002., vol. 82., no. 2., p. 3-9. Internet, letöltve: 2015. november 17. elérhető: http://www.ramblemuse.com/rmtp/wp-content/uploads/2010/06/Widder_2002_Auftragstaktik_MilRevr.pdf
[10] Gerhard Johann David von Scharnhorst (1756-1813) porosz altábornagy és katonai reformer a napóleoni háborúk időszakában.
[11] LIPPAI Péter: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai. In: Seregszemle, 2009. ápr.-jún., 7. évf., 2. sz., p. 30-45.
[12] Helmuth Karl Bernhard von Moltke (1800-1891) porosz tábornagy és katonai teoretikus. 1858?1871 között a porosz királyi haderő vezérkari főnöke, majd 1888-ig a német császári nagyvezérkar főnöke. Kiemelkedő szerepet játszott ? Bismarck kancellár mellett ? a Német Császárság 1871-es létrehozásában. A modern vezérkar létrehozója.
[13] WIDDER, Werner: Auftragstaktik and Innere Führung: Trademarks of german leadership. In: Military Rewiew, Sept/Okt 2002., vol. 82., no. 2., p. 3-9. Internet, letöltve: 2015. november 17. elérhető: http://www.ramblemuse.com/rmtp/wp-content/uploads/2010/06/Widder_2002_Auftragstaktik-MilRevr.pdf; lásd még: Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai, Seregszemle, 2009. 2. szám 31. o.
[15] I. Frigyes (1657-1713), 1688-tól Brandenburg választófejedelme, 1701-től az első ?király Poroszországban? ? Poroszország csak 1713 után lett királyság.
[17] WIDDER, Werner: Auftragstaktik and Innere Führung: Trademarks of german leadership. In: Military Rewiew, Sept/Okt 2002., vol. 82., no. 2., p. 3-9. Internet, letöltve: 2015. november 17. elérhető: http://www.ramblemuse.com/rmtp/wp-content/uploads/2010/06/Widder_2002_Auftragstaktik-MilRevr.pdf; lásd még: Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai, Seregszemle, 2009. 2. szám 31. o.
[18] Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált katonai vezetésszemlélet lehetőségei és korlátai egy hadtörténelmi példán keresztül bemutatva (doktori értekezés); Budapest, 2009.
[21] Werner Widder: Auftragstaktik and Innere Führung. Trademarks of German Generalship, in: Military Review, Band 82, Heft 5 (September-October, 2002), p. 3?9.
Nagy várakozások előzték meg az idén 52. alkalommal megrendezett Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciát, melynek fókuszában a szíriai polgárháború, az egyre nagyobb méreteket öltő nemzetközi migrációs válság, valamint a Nyugat és az Oroszország közötti feszültség állt. Ezeken túl számos fontos témakörben – az afrikai versenyképességtől egészen a kiberbiztonságig – zajlottak panelbeszélgetések, prezentációk. A bajor fővárosban február 12-14-e között megrendezett konferencián a szakértők mellett tiszteletüket tették a világ vezető államainak legjelentősebb politikusai is, mely különleges rangot adott az eseménynek, továbbá lehetőséget teremtett diplomácia tárgyalások lefolytatásához.
Szíriai polgárháború
Jól mutatja a szíriai helyzet jelentőségét, hogy a hagyományosan transzatlanti együttműködés problémáival foglalkozó konferencia fókuszpontja eltolódott a Közel-keleti válság irányába. Ez nem is meglepő, hiszen a transzatlanti államok számára az aktuális biztonsági fenyegetések (az Iszlám Állam és nyugati terror tevékenysége, valamint az egyre növekvő migrációs hullám) gyökerei ebben a régióban találhatók.
A válság megoldása érdekében értekezletet tartott Szíriát Támogató Nemzetközi Csoport (International Syria Support Group – ISSG)[1], ahol a tagoknak sikerült megegyezniük a kormány, illetve felkelő csoportok közötti fegyvernyugvásról. A megállapodás értelmében a feleknek a harcokat egy héten belül fel kell függeszteniük. Amikor a körülmények lehetővé teszik, a nemzetközi csapatok azonnal megkezdik a segélycsomagok szállítását a harcok által leginkább sújtott régiókba. A fegyvernyugvás betartását, valamint a segélyek célba juttatását egy, az ISSG tagjaiból és az ENSZ illetékes szerveiből álló ellenőrző csapat fogja felügyelni. A válság megoldása szempontjából legfontosabb nemzetközi szereplők – az Egyesült Államok és Oroszország – lényegesen eltérő állásponton voltak a megállapodással kapcsolatban.
John Kerry amerikai külügyminiszter ? brit kollégájával, Phil Hammonddal egybehangzóan ? pozitívan értékelte a megállapodást, amely lehetőséget teremthet, hogy a 2012-ben megindult genfi folyamatok újrakezdődjenek. A washingtoni politikus, azonban hozzáfűzte, a sikeres megvalósításhoz elengedhetetlen, hogy a Bassár el-Aszad és az őt támogató csapatok is partnerek legyenek, célozva ezzel az orosz légierő folyamatos bombázásaira, melyet a mérsékelt ellenzéki csapatok ellen hajtanak végre. Kerry kiemelte, hogy a válság egyetlen megoldását a teljeskörű politikai átalakulás jelenti.
John Kerry amerikai külügyminiszter szerint csak teljes politikai transzformációval oldható meg a válság (forrás: reuters.com)(letöltve: 2016.02.16.)
Orosz kollégája, Szergej Lavrov kevésbé volt ilyen derülátó. Lavrov szerint az ellenségeskedés megszüntetése nem realizálható ilyen egyszerűen, így nem feltétlenül hisz benne, hogy egy héten belül sikerül megvalósítani a szükséges körülményeket a humanitárius szállítmányok megindításához. ?Oroszország nem fogja beszüntetni a támadásokat, mivel a terrorista szervezetek – Al-Nuszra Front és Iszlám Állam – sem fogják ezt tenni. Ennek következtében az orosz légierő folytatni fogja tevékenységét e szervezetek ellen?– jelentette ki az orosz politikus. Lavrov egyetértett Kerryvel, hogy fontos lenne a béketárgyalások folytatása, és kifejtette: ?? minél hamarabb újra kéne indítani a genfi tárgyalásokat, azonban az ellenzéknek is asztalhoz kell ülnie ehhez?.
A szakértők és a politikusok közül többen is kételkedve fogadták a megállapodást, ugyanis Oroszország geopolitikai céljai eléréséhez nem engedheti meg az Aszad rezsim bukását. Norbert Röttgen a német parlament külügyi bizottságának elnöke a konferencián elmondott beszédében kifejtette, hogy Putyin rátette a kezét a Közel-Keletre és ebből nem fog engedni.
Az Európát sújtó migrációs nyomás természetesen a kontinens összes felszólaló politikusának beszédében kiemelt szerepet kapott. A közelgő Európai Tanács ülés előtt különösen fontos voltak az Európai Unió vezető politikusai megnyilvánulásait, ezeknek köszönhetően jól látható, hogy honnét indulnak majd a csütörtökön kezdődő brüsszeli tárgyalások.
A német külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier a jelenlegi helyzetet a legnagyobb kihívásnak jellemezte, amivel hosszú ideje nem álltunk szembe. Mindamellett kitartott a befogadó európai menekültpolitika mellett, továbbá hitet tett a Merkel kancellár által javasolt állandó menekült befogadási kvótarendszer mellett.
Nem fogjuk azt mondani a menekülteknek, hogy gyertek – jelentette ki Manuel Valls francia miniszterelnök (forrás: securityconference.de) (letöltve: 2016.02.16.)
Nyugat-Oroszország viszony
Szinte minden felszólalásban felmerült, a transzatlanti térség és Oroszország feszült viszonyának kérdése. A probléma megoldása kulcskérdés lenne a szíriai helyzet kapcsán, ugyanis látható, hogy a két fél eltérő stratégiai érdekei tulajdonképpen nemhogy nem oldják meg a konfliktust, hanem még inkább konzerválják azt. Azonban a feszült viszony tekintetében sajnálatos módon javulására kevés esély mutatkozik, a NATO és az Egyesült Államok csupán üres diplomáciai megoldásokkal próbálnak eredményt elérni ? miközben az Észak-Atlanti Szövetség folyamatosan erősíti jelenlétét a keleti határoknál -, míg felszólalásában Dimitrij Medvegyev orosz miniszterelnök igencsak kemény hangnemet ütött meg.
Néha azon gondolkozom, hogy 1962-ben vagy 2016-ban élünk-e? – elmélkedett prezentációjában Dimitrij Medvegyev orosz miniszterelnök (forrás: zimbio.com) (letöltve: 2016.02.16.)
Jens Stoltenberg NATO Főtitkár szombati beszédében kifejtette, hogy a NATO továbbra is partnernek tekinti Oroszországot, ugyanakkor a közelmúlt eseményeire való tekintettel állandó, szövetségi szintű alakulatok telepítését tervezi a keleti határokra. Ez lehetővé teszi, hogy adott esetben ezen államok képesek legyenek területük valós védelmére. A főtitkár szerint a közelmúltbéli iráni megállapodás során tanúsított konstruktív orosz hozzáállás pozitív a jövőre nézve. Stoltenberg kifejtette, hogy a NATO-Oroszország Tanács lehetne egy olyan fórum, ahol a fennálló vitákat elsimíthatnák, ennek felélesztéséről pozitív visszajelezést kapott Szergerj Lavrovtól is.
Dimitrij Medvegyev élesen kritizálta nyugati kollégái hozzáállását, mind a szíriai helyzet rendezésében, mind pedig a kétoldalú kapcsolatokat illetően. A miniszterelnök szerint az afganisztáni tapasztalatok megmutatták, hogy az amerikai vezetés képtelen egy konfliktus valódi megoldására. Oroszország ezért nem fogja abbahagyni a bombázásokat, míg teljesen helyre nem áll a béke Szíriában. Végezetül Medvegyev kifejtette, hogy jelenleg úgy tűnik Oroszország és a Nyugat viszonya újból a hidegháborús időket idézi.
Összegzésként elmondható, hogy bár a rendezvényen jelen voltak a világ vezető hatalmai, azonban a várakozások nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. Sőt, az elkövetkező időszakban talán még feszültebb lehet Oroszország és a Nyugat viszonya, mint valaha, melynek következtében a szíriai konfliktus megoldása is elmarad, így Európa készülhet a tavalyinál nagyobb migrációs nyomásra.
[1] Szíriát Támogató Nemzetközi Csoport – International Syria Support Group: A 2015-ös bécsi béketárgyalásokon résztvevő 17 államból és három nemzetközi szervezetből álló csoportosulás, melynek célja a szíriai béke helyreállítása. Tagjai: Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Arab Emirátusok, Egyesült Királyság, Egyiptom, Franciaország Irak, Irán, Jordánia, Katar, Kína, Libanon, Németország, Olaszország, Omán, Oroszország, Szaúd-Arábia, Törökország, továbbá az Arab Liga, az ENSZ és az Európai Unió
További információk:
A konferencia hivatalos honlapjaMüncheni Biztonsági Jelentés 2016
Az Oroszország által bérelt bajkonuri űrrepülőtér. (Kép forrása: http://www.1000ut.hu/images/54/Baykonur_28.jpg)
A kazahsztáni parlament tagjai egyre erőteljesebb nyomást gyakorolnak a kormányra annak érdekében, hogy növelje azoknak a katonai létesítménynek a bérleti díját, amiket az állam területén az oroszok használnak.
A múlt héten Okasz Szaparov védelmi miniszterhelyettest érte támadás a Szenátus részéről, amiért az oroszok a piaci ár alatt bérelnek négy katonai objektumot. Ezekért körülbelül 24 millió dollárt fizet évente Moszkva, amit a parlamenti képviselők kevésnek tartanak.
?Nem tehetünk addig semmit, amíg a szerződés hatályos. 2020 után a létesítmények visszakerülnek az állam kezébe; ezt követően egy kétoldalú bizottság fogja megvizsgálni a további bérlés lehetőségét.? ? nyilatkozta Szaparov.
Kazahszán mindemellett érdekes ellenpontja azon posztszovjet államoknak, ahol Oroszország katonai bázisokat bérel. Amíg a többi hasonló országban ? Örményországban, Tádzsikisztánban, Kirgizisztánban és Azerbajdzsánban ? az alkufolyamat hosszan elnyúló, nyilvános és átpolitizált volt, addig Kazahsztánban a tárgyalások gyorsan és zárt ajtók mögött történtek. Asztana az utóbbi időben azonban egyre csökönyösebb Moszkvával szemben. Ezt az is bizonyítja, hogy az orosz kézen lévő bajkonuri űrrepülőtér (rakétaindító hely) kapcsán is a kazah használati jogot sürgeti.
KN 08-asok a legutóbbi katonai parádén(kép forrása: NHK http://www.nknews.org/wp-content/uploads/2015/10/kn-08-upgrades.jpg)
Észak-Korea február 14-én jelentette be új stratégiai rakétaegysége, a KN-08 Dandár hadrendbe állítását. Kim Dzsongun remetekirálysága ezzel újabb tételt adott hozzá a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) körül az elmúlt két hónapban felkorbácsolt feszültségekhez.
A KN-08, vagy koreai nevén Hvaszong-13 (?Tűzcsillag?), mobil platformról indítható interkontinentális ballisztikus rakéta legutóbb 2015 októberében, egy észak-koreai katonai parádén tűnt fel, a korábbi változatokhoz képest sokkal fejlettebb állapotokat mutatva, derül ki a Pentagon által a Kongresszus számára készített éves összefoglalóból. A jelentés szerint mindamellett, hogy az észak-koreai rakétaprogram az utóbbi években jelentős előrelépéseket tudott produkálni, továbbra is komoly kihívást jelent számukra az Egyesült Államok területét is elérni képes rakétákhoz tartozó visszatérő egység kifejlesztése. Komolyabb külső segítség nélkül a Pentagon szerint ez még jó ideig meghaladja majd Phenjan képességeit, ám az egy héttel ezelőtti rakétakísérlet is mutatja, mennyire központi szerepet tölt be a csapásmérő képesség kialakítása és demonstrálása a KNDK számára.
Észak-Korea az idén, viszonylagos nyugalmi időszakot követően, komoly provokatív lépésekkel indította az évet. Az észak-koreai rezsim január 6-án végrehajtotta eddigi negyedik kísérleti atomrobbantását. Phenjan szerint egy miniatürizált (kétfázisú) termonukleáris robbanófej sikeres tesztjét hajtották végre, ám a nemzetközi szakértők véleménye szerint a technológia valójában még távol állt egy ilyen összetett megoldástól. Sokkal valószínűbb, hogy ismételten egy ? esetleg hidrogénizotópokon alapuló technológiával kiegészített ? fissziós (egyfázisú) nukleáris robbanófejjel való kísérlet történt.
A robbantást követően az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülést tartott, mely során egyértelműen elítélte az észak-koreai atomrobbantást és az eddigi szankciók további szigorításait helyezte kilátásba. A 38. szélességi vonal túloldalán Dél-Korea érthető módon rendkívüli aggodalommal figyelte az eseményeket. Szöül az esetet követően újraindította a határ mentén működtetett propagandasugárzó berendezéseit, melyeket korábban az északi féllel való kapcsolatok enyhülésének jegyében beszüntettek. A propaganda-hadjárat újraindítsa mellett Dél-Korea tárgyalásokat kezdett szövetségesével, az Egyesült Államokkal a félszigeten állomásoztatott stratégiai fegyverrendszerek kibővítéséről.
Ez utóbbi lépést azonban nem csak Phenjan, de Peking sem nézi jó szemmel. A Kínai Népköztársaság ugyan határozottan elítélte Észak-Korea atomkísérletét, ám a kínai vezetés szerint az amerikai katonai jelenlét növelése csak további destabilizációhoz vezet.
Észak-Korea alig egy hónappal később újból felrázta a nemzetközi közvéleményt, miután rakétakilövést hajtott végre, melynek célja hivatalosan egy megfigyelő műhold pályára állítása volt. A legtöbben azonban az észak-koreai ballisztikus rakétaprogram kísérleti kilövéseként értékelték az esetet.
A korábbi tárgyalások az amerikai és dél-koreai vezetés között további lendületet vettek és immár a THAAD (Visszatérő-fázisú Nagy Magasságú Területvédelem ? Terminal High Altitude Area Defense) rakétaelhárító védelmi rendszerek telepítését helyezte kilátásba Washington és Szöul.
Dél-Korea ráadásul kivonult a közös észak-déli üzemeltetésű Keszong ipari park területéről. Phenjan ezt hadüzenettel vette egyenértékűnek és Kim Dzsongun február 11-én katonai műveleti területnek nyilvánította a Keszong ipari parkot, valamint a két Korea közötti forródrót is elhallgatott.
Az Egyesült Államok február 13-án bejelentette, hogy Dél-Korea támogatása érdekében növelni fogja az országban állomásoztatott Patriot légvédelmi rakétarendszereinek a számát.
Észak-Korea megnövekedett aktivitása mögötti tényezők kapcsán a nemzetközi elemzők véleménye megoszlik. A rezsim esetleges destabilizációjától kezdve, Kim Dzsongun hatalmának megszilárdulásáig sokféle elképzeléssel találkozhatunk, ám a remetekirályság zárkózottságából adódóan ilyen rövid időn belül nehéz kézzelfogható magyarázatot találni. Ha a mélyebb hatalmi dinamikába nem is láthatunk bele, annyi bizonyos, hogy Phenjan számára fontos kérdés a figyelemfelkeltés. A KNDK számára létfontosságú segélyek kérdésében ugyanis nem utolsó szempont, milyen mértékben sikerül Észak-Koreára és a rezsimre irányítani a nemzetközi közösség figyelmét. Ez alkalommal azonban a figyelemfelkeltés akár kétélű fegyvernek is bizonyulhat. Úgy tűnik, Észak-Korea egyetlen és legfontosabb szövetségese, a Kínai Népköztársaság (KNK) az incidensek hatására akár változtathat is engedékeny politikáján, derült ki a Global Times (a legnagyobb kínai napilap, a Renmin Ribao nemzetközi ügyekkel foglalkozó, angol nyelvű on-line felülete) legfrissebb vezércikkéből.
Kína egyrészt aggódva figyeli az észak-koreai fenyegetés ürügyén kilátásba helyezett rakétavédelmi rendszerek bővítését, valamint az Egyesült Államok és Dél-Korea szorosabb együttműködését. Ám a nagyhatalmi rivalizálás dinamikája mellett egyre meghatározóbb a kínai közvélemény szerepe a KNK külpolitikájának alakításában. A Global Times szerint úgy tűnik, mind a kínai közvélemény, mind a vezetői elit nagy része egyre inkább tehernek látja a Kim Dzsongun vezette rezsimet, és elégedetlen Észak-Korea provokatív lépéseivel szembeni enyhe kínai fellépéssel. A KNK vezetésével szemben már nem csupán nemzetközi, de saját közvéleménye részéről is kezd elvárássá válni a hatékony szankciók bevezetése Észak-Koreával szemben, amely adott esetben komolyan megrendítheti Kim Dzsongun hatalmának stabilitását.
Denis Zvizdic, Bosznia-Hercegovina miniszterelnöke és Federica Mogherini, az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője (A kép forrása: http://static.independent.co.uk/s3fs-public/styles/story_large/public/thumbnails/image/2016/02/15/08/bosnia-EU.jpg)
A mai nap során Bosznia-Hercegovina hivatalosan is benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unió felé. Az eseményről Federica Mogherini, az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője és Johannes Hahn, a bővítésért és az európai szomszédságpolitikáért felelős biztos közös nyilatkozatot adott ki, amelyben elismerően szóltak Szarajevó eddig elért teljesítményéről, de felhívták a figyelmet a gazdasági, jogi és szociális reformok végrehajtásához szükséges jövőbeli kemény munka fontosságára. A nyilatkozat hangsúlyozza az európai egység jelentőségét is: ?A mai napon egy egyesült és békés kontinens felé tett újabb lépést ünnepelhetünk. Szükségünk van az egységre ebben a kihívással teli időszakban. Ahogy a kontinensen néhány erő Uniónk alapvető létezését kérdőjelezi meg, Bosznia-Hercegovina csatlakozási kérelme mutatja, hogy egy egyesült európai kontinens igénye még mindig erősen jelen van népeink körében.?
A többi nyugat-balkáni országhoz hasonlóan Bosznia-Hercegovina is 2003 júniusában, az Európai Tanács Szalonikiben tartott csúcstalálkozóján vált lehetséges tagjelölt országgá. Öt évvel később, 2008-ban írta alá az ország és az Európai Unió a Stabilizációs és társulási megállapodást, amely tavaly nyáron lépett életbe. Szarajevó a reformok végrehajtásának felgyorsításán dolgozik, annak érdekében, hogy minél hamarabb megkaphassa a hivatalos tagjelölt státuszt. Bosznia-Hercegovina a volt jugoszláv tagköztársaságok között ugyanis sereghajtónak számít az európai integráció területén: Szlovénia és Horvátország már EU-tag, Montenegróval és Szerbiával megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, Macedónia pedig 2005 óta hivatalos tagjelölt.
(A kép forrása: http://www.dw.com/image/0,,17483972_303,00.jpg)
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Barack Obama felszólította Oroszországot a mérsékelt szíriai lázadó csoportok elleni bombatámadások beszüntetésére. Washington álláspontja szerint az orosz légierő akciói hátráltatják a békefolyamatot és Bassár el-Aszad szír elnök csapatait segíthetik döntő győzelemhez Aleppó térségében. Az amerikaiak kifogásolják, hogy Moszkva nem kizárólag az iszlamista terrorszervezetek állásait támadja, hanem más ellenzéki csoportokét is, mely jelentős előnyhöz juttatja a kormányerőket, ezzel veszélybe sodorva a konfliktus mielőbbi rendezését. A 17 államot tömörítő Szíriát Támogató Nemzetközi Csoportnak (International Syria Support Group) február 12-én Münchenben sikerült megállapodnia az Aszad-rezsim és a felkelők közötti fegyvernyugvásról, melynek a tervek szerint egy héten belül kellene életbe lépnie.
(Forrás: http://www.alt-market.com/images/stories/mind%20maze.jpg, a letöltés dátuma: 2016.02.15.)
A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságán (MH ÖHP) 2016. február 03-án megrendezett ?Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás? című tudományos konferenciája szorosan illeszkedett az ÖHP-n 2009-ben alapított kutatóhely célkitűzéseihez. A soron következő rövid összefoglalókban az elhangzott előadásokat foglaljuk össze. Ennek első része ide kattintva olvasható.
Lippai Péter ezredes a MH 88. könnyű vegyes zászlóalj parancsnoka ?A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai történelmi áttekintésen keresztül? címmel tartott előadást. E témában szerezte meg PhD doktori fokozatát, és számos publikáció szerzője, évek óta a téma kutatója.
Az előadó a téma felvezetését egy Clausewitz idézettel kezdte: ?A hadvezér csak az egészet tudja irányítani, nem pedig valamennyi részletet. És ott, ahol a részt nem képes irányítani, ott a harci szellem kell, hogy a vezér legyen.?[1]
Carl von Clausewitz (1780-1831), (A kép forrása: http://www.britannica.com/biography/Carl-von-Clausewitz, a letöltés dátuma: 2016.02.15.)
Az eredeti fogalom, az Auftragstaktik szó szerinti fordítása küldetésharcászat[2], mai értelmében pedig az egész rendszert átfogó vezetési filozófiát értünk alatta. Egy másik idézet még jobban megvilágítja a fogalom lényegét: ?A paranccsal az ember egy menetjegyet kap a végállomás feltüntetésével. A legmegfelelőbb útvonalat, a különböző kerülőket az utazóra kell bízni.?[3] Egy másik lehetőség a fogalom megmagyarázására az ellentétének, a parancsorientált vezetéselméletnek (Befehlstaktik) a bemutatása. Ennek főbb elemei a következők: erősen centralizált; meghatározója a parancsnok személyének túlzott súlya; a részletek túlzott meghatározása, azaz az alárendeltek hogyan hajtsák végre az adott feladatot; ebből következik, hogy az alárendelteknek csak csekély önállóságot enged meg ez a vezetési szemlélet, hiszen a végrehajtás egyszerre tervezett és automatikus; minden elgondolást előzetesen jóvá kell hagyatni az elöljáróval; s mindezek eredményeként a vezetés és a végrehajtás nagyon nehézkes, merev, rugalmatlan.[4]
A küldetésorientált vezetést a fentiekkel szemben a következők jellemzik: alapvetőn decentralizált; keretjellegű célokat határoz meg, amely nagyfokú döntési szabadságot jelent az alárendeltek számára; így az alárendelt dönt, amely elölről történő vezetést eredményez, azaz a történések sűrűjében, első kézből kapott információk alapján történik; az egységek és alegységek parancsnokai között csak szükségszerű koordináció áll fenn a végrehajtás folyamán; s csak vészhelyzet (azaz amikor egyértelművé válik, hogy az alárendelt döntése veszélyezteti az elöljárói szándék megvalósulását) esetén következik be a hatásköri beavatkozás felülről. E vezetési filozófia előnye, hogy önállóságra nevel, amely azonban nem azonos az önfejűséggel. Rugalmassága révén nagyobb túlélőképességet biztosít, gyorsaságának és rugalmasságának köszönhetően hatékonyabbá válik a manőver-centrikus műveletek végrehajtása. Cél- és helyzetorientált cselekvést eredményez, ami az alárendeltek számára motivációt jelent, a szervezet számára pedig megtartó erőt biztosít. A küldetésorientált vezetés lehetővé teszi a parancstól való eltérést, amely az alárendelt mérlegelő képességétől függ a bekövetkező szükséghelyzetben. Mindezek következtében a modern hadviselés (manőver, aszimmetria, stb.) feltételeinek jobban megfelelő vezetési filozófiáról és vezetési szemléletről van szó.
Fenntartásához és működtetéséhez a következő alapelveknek kell teljesülnie: egységes és ugyanakkor magas fokú kiképzettséggel rendelkező parancsnokokat és csapatokat feltételez; a vezetői kiválasztásnak szigorúan teljesítményalapú kiválasztáson kell alapulnia; fontos a parancsoki példamutatás, a nevelés; kölcsönös bizalmat feltételez az alárendelt és elöljárója részéről, ahol a hibák őszinte feltárása, kiértékelése, a hibák nem túldimenzionálása, a hiba feltárása lehetőséget teremt a jövőbeni javításra. Ez a fajta kontroll tudás- és képességalapú önbizalmat eredményez az alárendeltekben, ami segíti a manőverező szellemiséget a harctéren és a tervező asztaloknál egyaránt. A legfontosabb feltétele azonban a mindenki számára egyértelmű, tiszta és világos elöljárói szándék meghatározása. Az alárendeltnek a két vezetési szinttel magasabb szintű elöljárója szándékát is ismernie kell.[5]
A napjainkban ismert fogalom, az Auftragstaktik a napóleoni háborúk után született meg, a franciáktól súlyos vereséget szenvedett, és éppen ezért gyökeres reformokat végrehajtó porosz haderőben. Mindenekelőtt Gneisenau[6], Scharnhorst[7] és Clausewitz[8] nevét kell megemlíteni, majd évtizedekkel később hozzájuk csatlakozott a küldetésorientált vezetés rendszerét tovább formáló idősb Moltke[9]. Azonban ha a pontos eredetét keressük, nem tudunk egzakt választ adni: felismerhetők előzményei a XVIII. században az észak-amerikai rangerök[10] és indiánok harcászatában; a vonalharcászat merevségét oldó huszár csapatnem harcászatában, Szuvorov[11] vagy Napóleon[12] vezetési elveiben. Viszont vezetési rendszerré mindenképpen a porosz katonai reformerek formálták. A kiváltó okok között szerepelnek a hadművészet fejlődése következményeként a harctér kiszélesedése, ahol a hadvezéri vezénylő dombról már nem lehetett egy időben belátni és kontrollálni a harc közben bekövetkező eseményeket. Megnőtt a manőver szerepe, a helyzetek gyorsan és élesen váltakoztak (hadászati és harcászati szinten egyaránt), ahol az egyes egységek között csak bizonytalan összeköttetés állt fenn, s mindezek következtében szükségessé vált a gyors döntés, azaz megnőtt az időtényező szerepe. Így vált teljessé a clausewitzi tér?erő?idő hármassága (amelyhez hamarosan felzárkózott negyedik tényezőként az információ is).[13] Ugyancsak a kiváltó okok közé sorolandó az ipari és demográfiai forradalomnak köszönhetően megnövekedett létszámok, új harceszközök és eljárások megjelenése. A XVII-XVIII. századi metodikus kordon- vagy revüharcászatot a francia forradalomi háborúkban felváltotta a mozgékonyabb oszlopharcászat. Carnot[14]-nak köszönhetően 1794-ben létrejött a többnemű hadosztályszervezet, ezzel megjelent az önálló hadosztályparancsnokok szintje, s szerepük rohamosan nőtt, az akkor már egymillió főt számláló francia haderőben. Az 1806-ban bekövetkezett Jéna-Auerstädt-i kettős vereség után ? ahol a franciák időzített erőkoncentrációt hajtottak végre, hiszen külön meneteltek de együtt csatáztak ? megindultak a porosz hadügyi reformok, amelyek egyszerre jártak szervezeti, doktrinális és a képzésbeli reformokkal. Ezek a reformok fejlődtek tovább a német egyesítési háborúk során, s érték egy tetőpontjukat a XIX. század végére, amikor is az 1871-es porosz-francia háborúban mutatták meg igazi előnyüket, ahol a porosz haderő részére háborút eldöntő vezetési fölényt biztosítottak.[15]
Majd következett az első világháború, ahol ?lebutított harcászat folyt? az állásháború zsákutcájának köszönhetően. Az ezen feltételek között folytatott harctevékenységek hatékony vezetésére leginkább a parancsorientált vezetés volt alkalmas. Az állásháború zsákutcájából való kitörést a rohamharcászat jelentette, mely ismét teret engedett a küldetésorientált vezetésnek. A két világháború közti időszakban revansra készülő német haderő a megjelenő új típusú katonai elméleteknek (páncélos és gépesített háború elmélete, mély hadművelet elmélet ? bár ez utóbbival csak a Szovjetunióval való együttműködés időszakában, azaz rövid ideig kerültek kapcsolatba) köszönhetően is visszatért az Auftragstaktikhoz. A fénykor egyértelműen a második világháború első esztendeiben következett be. Ennek iskolapéldája a ?Fall Gelb?[16], ahol egyértelműen megmutatkozott a német vezetési fölény. Lippai ezredes ismét egy idézettel érzékeltette a német vezetési elveket a háború ezen szakaszában: ?Megbízok a hadosztályparancsnok urak tett erejében.?[17] A német csapatok számbeli hátrányát itt az eszközök minőségi fölénye és a már említett vezetési ellensúlyozta, ami meglepő gyorsasággal végrehajtott műveletekben realizálódott. A francia szellemiség elavult volt, alapvetően még mindig az első világháborús merev elvekre épített.
A Szovjetunió elleni Barbarossa hadművelet esetében a német hadvezetés hibásan mérte fel az erőviszonyokat, a tér ? idő ? erő ? információ összefüggéseit, s ez vezetett oda, hogy az első, valóban Bliztkrieg-nek tervezett hadművelet a kezdeti sikerek után kudarcba fulladt. A három német hadseregcsoport a számára túlméretezett feladatokat nem tudta végrehajtani, majd az időjárás kedvezőtlenre fordulásával krízishelyzet alakult ki. Hitler személyesen vette át a parancsnokságot a szárazföldi haderőnem élén 1941 decemberétől, ami nem kedvezett az Auftragstaktik érvényesülésének. Ahogyan a háború előre haladtával Hitler egyre nagyobb mértékben avatkozott be a hadászati, hadműveleti, majd már a harcászati szintű vezetésbe is, a küldetésorientált vezetési filozófia háttérbe szorult. Egy mellékhadszíntéren, Észak-Afrikában ugyan még ideiglenesen érvényesülhetett, és rövidéletű sikerekhez vezethetett az Auftragstaktik, azonban az ottani irreálisan nagy erőhátrányt és a logisztikai feltételek hiányát a küldetésorientált vezetésszemlélet nem tudta kellően ellensúlyozni. Ez a német csapatok vereségét eredményezte Észak-Afrikában is.
Természetesen a két világháború között és a második világháborúban más államok képviselői is kutatták és sikeresen alkalmazták a küldetésorientált vezetést, vagy annak egyes elemeit, úgy mint Patton[18], Fuller[19], Tuhacsevszkij[20], vagy de Gaulle[21]. Magyar viszonylatban Lippai ezredes megemlítette vitéz Bertalan Árpád[22] őrnagyot, aki a Caporetto-i áttörésnél[23] egy rohamjárőr helyzethez igazodó, öntevékeny és példamutatóan bátor vezetésével nyújtott teljesítménye miatt nem csak a Tiszti Arany Vitézségi Érmet kapta meg, de a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkereszt elismerésben is részesült.
A küldetésorientált vezetéselmélet természetesen a második világháborúval nem merült feledésbe: a győztesek tudományos alapossággal vizsgálták a háború első időszakának német sikereit és építették be a német vezetésszemlélet elemeit saját vezetési filozófiájukba (Mission Command). A kutatások és a szemlélet meghonosításának nagy lökést adott a vietnámi háború, ami kihegyezte a kis alegységek szintjén is nélkülözhetetlen önálló döntéshozatal és vezetés szükségességét. A vietnámi háborút követően a NATO-szabályzataiban gyorsuló ütemben jelent meg a küldetésorientált vezetésszemlélet, mint doktrinális alapelv.
A történeti áttekintést követően Lippai ezredes az Auftragstaktik korlátait foglalta össze: csak olyan haderőben alkalmazható hatékonyan, amelynek állományát megfelelő módon és egységes elvek mentén magas szintén képezték ki, valamint doktrínáiba és szabályzataiba átültetésre kerültek a fenti vezetési elvek. Az egész haderőt átfogó hatására csak akkor van reális esély, ha a vezetés mindhárom szintjén (harcászati ? hadműveleti ? hadászati) meghatározó alapelvként kezelik. Ellenkező esetben a tér ? erő ? idő ? információ egymásra ható tényezőinek megbomlására számíthatunk.
Hatását nagyban csökkentheti az úgynevezett ?helikopter effektus?, amikor a korszerű harcvezetési rendszerek részletes adatokat biztosító lehetőségeit kihasználva az elöljáró indokolatlanul avatkozik be az alárendeltek hatáskörébe, azaz meg akarja határozni a végrehajtás mikéntjét is. Automatizált és nagy hatású (pld: tömegpusztító) fegyverrendszerek alkalmazása esetén nincs lehetőség a küldetésorientált vezetésre, mert ilyenkor azok alkalmazása legtöbbször közvetlen politikai döntést feltételez, A nagy koordinációigényű hadműveleteknél sem feltétlenül célszerű alkalmazása, mert ekkor mindennek óramű pontossággal kell működnie, amihez az alárendeltek önállóságát is korlátozni kell. A politikai vezetés túlsúlya nem kedvez érvényesülésének. Ilyen környezetet teremthet a diktatúra, a politikai jelentőségű fegyverek alkalmazása, a politikai és katonai célok szembenállása, illetve a centralizált vezetés (ami bizonyos fokig és elsősorban magasabb szinten a békemissziókra is jellemző).
Lippai ezredes előadását azzal zárta, hogy véleménye szerint minden parancsnoknak ?késznek lenni a körülményeknek megfelelően, önállóan dönteni és tenni azt, ami így az elöljáró szándékának legjobban megfelel?, azaz tudnia kell alkalmazni mind a küldetés-, mind a parancsorientált vezetést. A két vezetésszemlélet közül a küldetésorientáltnak kell a meghatározónak lennie, mert az ilyen értékrend szerint szocializált katonai vezetők különösebb nehézség nélkül képesek szükség esetén a parancsorientált vezetés alapelveit is alkalmazni, míg fordítva ez nem igaz.[24]
A következő összefoglaló témája: Dr. Jobbágy Zoltán alezredes a ?Mission Command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek?
[1] Carl von Clausewitz: A háborúról. Budapest, Zrínyi Kiadó. 1962.
[3] Heinz Guderian (1888-1954) vezérezredes, katonai teoretikus. A német páncélos és gépesített háború elméletének fő képviselője és a német páncélos fegyvernem megteremtője.
[4] Lippai Péter ezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai történelmi áttekintésen keresztül, konferencia előadás anyaga, MH ÖHP, 2016. február 03., p. 1-10.
[5] Lippai Péter ezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai történelmi áttekintésen keresztül, konferencia előadás anyaga, MH ÖHP, 2016. február 03., p. 11-13.; Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai. Sereg Szemle 2009/2. szám. p. 34.
[6] August Neidhardt von Gneisenau (1760-1831) porosz tábornagy és katonai reformer a napóleoni háborúk idpőszakában.
[7] Gerhard Johann David von Scharnhorst (1756-1813) porosz altábornagy és katonai reformer a napóleoni háborúk időszakában.
[8] Carl Philipp Gottlieb von Clausewitz (1780-1831) porosz vezérőrnagy és katonai teoretikus. Fő műve A háborúról című munkája, melyet csak halála után jelentettek meg.
[9] Helmuth Karl Bernhard von Moltke (1800-1891) porosz tábornagy és katonai teoretikus. 1858?1871 között a porosz királyi haderő vezérkari főnöke, majd 1888-ig a német császári nagyvezérkar főnöke. Kiemelkedő szerepet játszott ? Bismarck kancellár mellett ? a Német Császárság 1871-es létrehozásában. A modern vezérkar létrehozója.
[10] Robert Rogers (1731-1795) brit őrnagy a franciák elleni gyarmati háborúban (1754-1763) 1756-ban kilenc ranger századot állított fel, amelyek katonái eredményesen vették fel a harcot a franciákkal és az őket támogató indiánokkal. Ő a modern irreguláris hadviselés egyik megteremtője.
[11] Alekszandr Vasziljevics Szuvorov (1729 v. 1730-1800) orosz generalisszimusz
[12] Bonaparte Napóleon (1769-1821) francia tábornok, politikus, I. Napóleon néven Franciaország császára (1805-1814/1815).
[13] ?A korszerű csapatvezetésben a nagy mozgékonyságú kötelékek irányítása komoly kihívást jelentő feladat. A csapatoknak maximális gyorsasággal a helyzetváltozásoknak megfelelően kell tevékenykedniük, ha ki akarják használni az időtényezőben rejlő előnyöket. A gyors tevékenység gyors döntéseket tesz szükségessé. Ennek akkor is meg kell valósulnia, ha az elöljárónak még nincsenek birtokában azok az információk, amelyek alapján az eseményekre megfelelően reagálni tudna, illetve ha a vele való kapcsolat megszakadt. Az elöljárói utasításokra való tétlen várakozás bűnnek számít olyan helyzetben, amikor a gyors döntés létfontosságú. Az alárendeltek gyors döntéséhez az elöljárónak világosan és egyértelműen kell megfogalmaznia szándékát az alárendeltek felé, hogy azok értelmezésével ne lehessen probléma. Ugyanakkor a feladatot tartalmazó parancsoknak olyannyira elasztikusnak kell lenniük, hogy ne gátolják az alárendeltek önállóságát.? Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai. Sereg Szemle 2009/2. szám. p. 34.
[14] Lazare Nicolas Marguerite Carnot (1753-1823) francia műszaki tiszt. 1793 nyarán a Közjóléti Bizottság tagja, a hadsereg konvent-biztosa.
[15] Lippai Péter ezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai történelmi áttekintésen keresztül, konferencia előadás anyaga, MH ÖHP, 2016. február 03., p. 14-20.
[16] A franciaországi hadjárat első szakaszának (1940. május 10. ? június 5.) fedőneve, szó szerinti fordításban Sárga Eset.
[17] Heinz Guderian (1888-1954) vezérezredes, ekkor páncélos tábornok, a német XIX. hadtest parancsnokának előzetes parancsa a Maas-on történő átkelésre.
[18] George Smith Patton Jr. (1885-1945) amerikai vezérezredes
[19] John Frederick Charles Fuller (1878-1966) brit vezérőrnagy, katonai teoretikus.
[20] Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij (1893-1937) a Szovjetunió marsallja, honvédelmi népbiztoshelyettes, katonai teoretikus.
[21] Charles de Gaulle (1890-1970) francia tábornok, katonai teoretikus, a Francia Köztársaság elnöke.
[22] Vitéz Bertalan Árpád (1898-1941) őrnagy, a magyar ejtőernyős fegyvernem megszervezője.
[23] A caporettói áttörés hadműveletre (más néven XII. isonzói csatára) 1917. október 24. és november 19. között került sor a szövetséges Osztrák?Magyar Monarchia és a Német Birodalom, valamint Olaszország erői között. Az Osztrák?Magyar Monarchia és Németország csapatai Caporettónál áttörték az olasz arcvonalat és az antant-erőket egészen a Piave folyóig szorították vissza.
[24] Lippai Péter ezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai történelmi áttekintésen keresztül, konferencia előadás anyaga, MH ÖHP, 2016. február 03., p. 20-38.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. További információ
Cookie-k elfogadása
Cookie beállítások
Süti box beállítások
Süti box beállítások
Adatvédelmi beállítások
Döntse el, hogy mely cookie-kat kívánja engedélyezni. Bármikor megváltoztathatja ezeket a beállításokat. Ezek a változtatások korlátozhatják az oldal elérhetőségét, használatát. További információkért a cookie-k törléséről látogasson el böngészőjének a Segítség oldalára.
A kurzor segítségével aktiválhatja és deaktiválhatja a különböző típusú cookie-kat
Ez a honlap használja:
Emlékezni arra, melyik süti csoportot fogadta el
Ez a weboldal nem használja:
Bejelentkezési adatok megjegyzése
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Ez a weboldal nem használja:
Bejelentkezési adatok megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Ez a weboldal nem használja:
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Ez a weboldal nem használja:
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
