14.8 C
Budapest
2026 április 26. vasárnap 11:16
Kezdőlap Blog Oldal 55

Koszovó: mérlegen az első tíz év – konferencia összefoglaló

Szerző:
BSZK
-
0
Az előadói helyeken balról jobbra: Németh Ferenc, moderátor, Dr. Lattman Tamás, Kovács Károly főhadnagy, Dr. Ördögh Tibor

2018. február 20-án megrendezésre került Koszovó: mérlegen az első tíz év elnevezésű konferencia a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Orczy Úti Kollégiumában. Három előadónk három aspektusból vizsgálta a kérdést: Dr. Lattman Tamás, nemzetközi jogász (IIR Prague/NKE), aki jogi szempontból elemezte a helyzetet; Kovács Károly főhadnagy, a Magyar Honvédség Civil-katonai és Lélektani Műveleti Központ beosztott tisztje, aki katonai aspektusból; és Dr. Ördögh Tibor, Balkán-kutató (NKE), aki pedig leginkább politikai szempontból ismertette és elemezte az elmúlt időszakot Koszovó vonatkozásában.

Lattmann Tamás előadásában főleg azokat a kérdéseket feszegette, miszerint az egyoldalú függetlenedés hatására be tud-e illeszkedni az ország a nemzetközi közösségbe? A KFOR egységei meddig maradnak az állam területén, illetve milyen úton halad tovább az EU integráció? Végül pedig a Szerbiával való viszony milyen úton rendeződhet, egyáltalán rendeződni fog-e? 2008. óta lényegi változás nem született a függetlenedési kérdésben és politikailag is eltérő álláspontok ütköznek az Unióban a saját kisebbségek okán ? például Spanyolország és Románia esetében. Az ország célja 1999. óta a magyar berendezkedéshez hasonlító parlamentáris köztársaság kiépítése, azzal az ambícióval, hogy a posztszovjet modell helyett egy nyugati típusú jogállamot hozzanak létre. Azonban a pozitív képet a realitások lerombolták, mivel óriási méreteket öltött a korrupció, és magas állami szinteken is megjelent. A belső bizonytalanság ellenére a bilaterális kapcsolatokban egy lassú enyhülés volt tapasztalható: ennek jele például, hogy a szerb delegációk már nem vonulnak ki, ha koszovói zászló található a tárgyalóteremben.

Mivel a Magyar Honvédség 1999-től folyamatosan jelen van kinetikus és 2006-tól nem-kinetikus erőkkel, Kovács Károly főhadnagy első kézből adhatott át tapasztalatokat. 2017-ben február és november között részt vett a Kosovo Force nem-kinetikus missziójában összekötő-megfigyelőként. Előadásában beszélt a NATO 2009-ben megalkotott ?elrettentő jelenlét? víziójáról, melyet három fázisra osztottak, és az erők redukálása a lényege. Az első fázis során 2009-ben tízezer főre csökkentették a kontingenst, jelenleg a második fázis fut 4500 fővel, a jövőbeni harmadik fázis során pedig 2500 főre tervezik redukálni az erőket ? ennek az időpontja azonban még nem lefektetett. Mára a KFOR csak a harmadik reagáló erőként van számon tartva a koszovói rendőrség és az EULEX után. A reagálás mellett a Kosovo Security Force felkészítése és mentorálása, támogatása a feladata, melynek eleme a civil kontroll kiépítése is. A KSF könnyűfegyverzetű, védelmi helyzetekre felkészített helyi erő, jelenleg 2500 fő plusz 800 fő tartalékossal, amely parlamenti jóváhagyással a jövőben a reguláris hadsereg szerepét veheti át. A KFOR-ral közös gyakorlatokon vesznek részt, egyre jobb eredményekkel ? a KFOR ezzel is promótálja őket. Az északi területeken a KSF vegyesnek lett tervezve, ennek ellenére állományának 90% koszovói albán, de igyekeznek a szerb lakosokat is bevonni, ez azonban több konfliktus forrása is egyben. Jelenleg a legfontosabb kérdések a harmadik fázis bevezetéséhez kapcsolódnak, illetve ahhoz, hogy mikor válhat a KSF reguláris haderővé. Ehhez azonban előbb arra lenne szükség, hogy az ENSZ BT 1244-es határozatát módosítsák, mely kimondja, hogy Koszovó területén fegyveres erőként csak a KFOR tartózkodhat.

Ördögh Tibor, az NKE Balkán-kutatója a problémát politikai szemléletmóddal vizsgálta meg. Első kérdésként az merült fel, hogy mi határozza meg Koszovó és Szerbia viszonyát. A választ az alapokban lehet megtalálni, mivel a hatályos szerb alkotmány preambuluma kimondja, hogy Koszovó Szerbia szerves része. Ezt az alkotmányt 2006-ban nagyon gyorsan fogadták el, de már a szerbek is hangoztatják, hogy alkotmánymódosításra van szükség: erre az EU integráció kérdésében is felszólították őket. Ameddig azonban az alkotmányban és a köztársasági elnök esküjében is benne van ez a kitétel, a vezetők keze meg van kötve. 2013-ban az első brüsszeli megállapodás megkötésével egy lassú folyamat indult el a megegyezés felé. A folyamat kezdetben szakpolitikai kérdéseket rendezett, azonban ezt fokozatosan bővítették olyan politikailag terhelt témakörökkel is, mint a koszovói szerbek autonómiája vagy az EU integráció. Az ezt követő években mindkét országban keményvonalas vezetés került a választásokkal hatalomra, így a tárgyalások is egyre nehezebben haladtak. A fagyos viszonyban 2017-ben történt újabb változás, amikor az EU nyomására a két ország államfői tárgyaltak személyesen egymással: a legmagasabb szintű találkozó bizakodásra adhat okot a két ország kapcsolatát illetően.

A panelbeszélgetés során az előadások során felmerülő kérdéseket válaszolták meg előadóink. Szó esett az orosz befolyás mértékéről és lehetőségéről, illetve a jövőbeni lehetséges forgatókönyvekről. Kovács Károly főhadnagy a végén hozzátette, hogy a NATO szempontjából Koszovó kiváló terep a saját katonáink kiképzésére, felkészítésére, így feltehetőleg ? ha egyre csökkenő létszámmal is ?, még évekig jelen lesz a szövetség a balkáni országban, segítve az újjáépítést és a konszolidációt.

Egy végjáték margójára? Szíriai polgárháború 2018.

Szerző:
HDRVNI
-
0

Az immáron nyolcadik évébe lépő véres konfliktus menetében talán az eddigi legjelentősebb változások történtek az utóbbi fél év időszakában. A szíriai polgárháború kimenetele végérvényesen átformálja nem csak az ország, de a térség arculatát is. Amennyiben a szíriai kormányzat hadseregének és szövetségeseinek sikerül győztesként kikerülnie a polgárháborúból, az egy a nemzetközi politika szintjén nem várt fordulat betetőzése lesz.

A 2015. őszi szíriai orosz intervenció óta eltelt két és fél év mérlegét levonva immáron kijelenthetjük, hogy a beavatkozás sikeres volt. Az Orosz Föderáció a Szovjetunió összeomlása előtti időkhöz hasonlítható befolyásra tett szert a térségben. Szövetségese kimentésével Bassár el-Aszad csapatai mára már jobb pozíciókat birtokolnak mint az Iszlám Állam 2014-es térhódítása óta bármikor. A három évvel ezelőtt a kormányerők még az egyre biztosabb vereség felé tartottak, erőik fogyatkoztak, Idlib kormányzóságon belüli bástyáikat pedig elvesztették. A nem is olyan régen még alaptézisként hangoztatott nemzetközi állásfoglalással, mely szerint a szíriai rendezéshez előfeltétel, hogy Aszad elnöknek távoznia kell, mára már alig-alig találkozhatunk. Ennek legjelentősebb oka, hogy a katonai erőviszonyok változásainak figyelembe vételével ezen követelések realizálhatóságának esélyei jelentősen csökkentek. A kormányerők olyan mértékben stabilizálták és terjesztették ki állásaikat, melyek tudatában a jelenlegi szereplők változatlansága esetén már nehezen képzelhető el a polgárháború menetében beálló újabb nagy fordulat. Az Iszlám Állam mint katonai tényező kiesésével a kormánycsapatok erőiket az ellenzék végső felőrlésére fordíthatják, ennek ékes példáját láthatjuk 2018. eddig eltelt időszakában. A 2017. októberében megindult és 2018. februárjában befejeződött északnyugat-szíriai hadjárat a kormányerők számára olyan grandiózus sikereket hozott az ellenzéki erőkkel szemben, melyek talán csupán Aleppó 2016-os bevételéhez hasonlíthatóak.

Az északnyugat-szíriai offenzíva

Az északnyugat-szíriai offenzívát, mely megközelítőleg négy hónapig tartott, két szakaszra oszthatjuk. A műveletek Idlib és Aleppó kormányzóságok területén zajlottak. Október elejétől december közepéig egy alacsonyabb intenzitású fegyveres küzdelem zajlott, melynek oka, hogy a rezsim erői egyidőben küzdöttek az Iszlám Állammal az ország keleti végein is, Dajr ez-Zaur térségében. A kormányerők az Iszlám Állam, Ithriyah-tól délre található, Hama és Homsz városoktól keletre található enklávéjának felszámolása után kezdték meg műveleteik sorozatát. Habár a pontos történéseket homály fedi, a kormányerőket megvádolták azzal, hogy szándékosan utat nyitottak az Iszlám Állam menekülő csapatainak észak irányába, hogy azok a felkelők területeire érkezzenek. A szír kormány nem ismerte el ezen cselekményeket, azonban mint taktikai lépés, egyértelműen érdekében állt ellenfelei erőinek egymás általi lekötése.

A második szakasz december végétől február elejéig tartott. A kormányerők ekkora már fölszámolták az Iszlám Állam eufráteszi állásait egészen az iraki határig, így kellő mennyiségű élőerő állt rendelkezésre egy jelentősebb méretű és intenzitású művelethez. Két hónapos küzdelem során megközelítőleg 2000 négyzetkilométernyi területre tettek szert. Felismerve az Iszlám Állam és a felkelők ellentéteit, a kormányerők a kalifátus egységeit is kvázi felhasználták céljaik könnyebb elérése érdekében. A kormányerők csak azután fordítottak jelentősebb erőket a kalifátus helyi erőinek felőrlésére, miután a terrorszervezet jelentős területeket foglalt el az ellenzéki koalíciótól. A műveletek a Hama?Ithriyah?Khanasszer?Dél-Aleppó városok által félkörívben körbekerített területek bekebelezésére indultak. A Szíriai Arab Hadsereg erői Hama városától észak-északnyugati irányból kiindulva indították támadásukat, délről észak felé tartva, néhány hét alatt elérve és bevéve Abu al-Duhur városát. Ezzel egy időben további egységeik Khanasszer, Szafira és Dél-Aleppó térségéből kiindulva kelet-északkelet felől szintén elérték Abu al-Duhurt, így bekerítve egy több mint ezer négyzetkilométeres eredetileg lázadó, de időközben már javarészt az Iszlám Állam által birtokolt területet. Végezetül az Abu Al-duhur várostól északra fekvő területek is elfoglalásra kerültek, az Iszlám Állam által ellenőrzött területekkel egyetemben. A műveletek fő célkitűzései ? az újabb területek felszabadítása, illetve a Hama-Aleppó vasútvonal megszerzése ?, maradéktalanul teljesültek. Olyan területek is a kormány ellenőrzése alá kerültek, melyek egészen a polgárháború kezdete óta az ellenzék irányítása alatt álltak. A továbbiakban a Szíriai Arab Hadsereg már nem kizárólag a Khanasszer-Ithriyah országútra kell hagyatkozzon, ha tömegesen  utánpótlást szeretne eljuttatni Aleppó tartomány északi részeibe. Mindezen történéseknek, a Törökország által indított kurdok elleni offenzíva fényében még nagy jelentősége lehet, amennyiben a kormányerők a jövőben közvetlenül is szembe kerülnének a török hadsereggel.

Kelet-gútai támadás

Minden bizonnyal az északnyugat-szíriai offenzíva sikerén is felbuzdulva, a kormányerők újabb támadást indítottak a lázadók ellen, ezúttal az ország déli részén, Kelet-Gúta térségében. Február 18. óta rendkívül heves légicsapások sújtják a területeket, nem kímélve a civil lakosokat sem. Február 25-én pedig a szárazföldi műveletek is megindultak a térségben, melyek már március elején jelentős területi nyereségeket könyvelhettek el. Az ütközetek a cikk írása közben is folyamatosan zajlanak.

Amennyiben a szír hadsereg Kelet-Gútában is hasonló sikereket ér el, úgy várható, hogy a későbbiekben a felkelők utolsó bástyái is meginognak északon, Idlib tartományban. Aszad elnök serege győzelem esetén a veszteségek mellett jelentős mennyiségű erők felszabadulásával is kalkulálhat. A jövőbe ugyan nem láthatunk, és a kurdok valamint a törökök szerepe is még rengeteg további kérdést felvet a polgárháború kapcsán, de talán mégsem túlzó állítás kijelenteni a történtek fényében, hogy a szíriai polgárháború a végjáték szakaszába lépett.

Dr. Kis-Benedek József: Arab változások – izraeli kihívások 2018

Szerző:
Lázin Áron
-
0
https://cdn.cnn.com/cnnnext/dam/assets/180220154736-10-benjamin-netanyahu-file-2017-super-169.jpg

2018. február 28-án Dr. Kis-Benedek József ny. ezredes, címzetes egyetemi tanár tartott előadást a közel-keleti arab átalakulásáról és annak kihívásairól Izraelre nézve. Az esemény a Kiss Károly Hadtudományi Klub (MHTT Biztonságpolitikai Szakosztály, a Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Nemzetbiztonsági Szakosztály) rendezvénye volt.

Az előadás kezdetén az ezredes úr a közel-keleten kialakult helyzet sajátosságaira hívta fel a figyelmet, mint például arra, hogy a régió és Észak-Afrika átmeneti periódus alatt áll, a korábbi rendszerek összeomlottak, ennek ellenére még nem körvonalazódtak az új hatalmi struktúrák, valamint azok stabilizálódásáról sem lehet beszélni. A térségben a legfontosabb célmegvalósítási eszköz továbbra is katonai erő fenntartása maradt. A kialakult zavarnak és a saját érdekérvényesítő szereppel nem rendelkező nemzetközi szervezetek hiányának eredményeként a globális és regionális hatalmak törekednek befolyást szerezni. Érdekeiket a legkülönbözőbb módon próbálják érvényesíteni, ennek egyik alapja a fegyvereladás.

Szó esett továbbá azokról, a tanár úr által ?megatrendeknek? nevezett tényezőkről is, amik globális szinten befolyásolják a terület biztonságát. Példaként merült fel az átmenet az Egyesült Államok és annak nyugat-európai szövetségesei által vezetett egypólusú világból egy többpólusú világba, melynek során a Nyugat politikailag és gazdaságilag gyengül, így az erőpólusok áttevődhetnek keletre. A központi kormányok hatalmának háttérbe szorulásával, pedig felütheti fejét a lokalizáció. A katonai biztonsághoz szorosan kapcsolódik a természeti erőforrásokért, a vízért és az olajért való küzdelem. A kihívások sorában megemlíthető a tömegpusztító fegyverek beszerzésére irányuló szándék, emellett tartós tendenciaként aposztrofálható a globális terrorizmus térnyerése, amelynek szintén hatása van a kapcsolódó régiókra is (intenzív konfliktusok Irakban, Szíriában, Jemenben és Líbiában).  Az ezredes úr kitért arra, hogy 2018-ban az Iszlám Állam újjászerveződhet és új helyen jelenhet meg. Eddig a Magreb mutatkozott a legalkalmasabb területnek, de Afrika más pontjainis is gombamód szaporodnak a terrorszervezetek: al-Kaida, al-Murabitoun, Macina Liberation Front és az Ansar Dine.

A hatalomért való versenyfutásban kiemelendő Irán szerepe, aki komoly erőforrásokkal támogatja az iraki és szíriai síita milíciákat, melyek előretolt bástyái lehetnek az Izraellel szembeni törekvéseiben. Az AMAN (izraeli katonai hírszerzés) jelentése szerint azonban Izrael egyik ellensége sem akar jelenleg egy teljes háborút indítani (Izrael sem), de az incidensek gyorsan eszkalálódhatnak. Az izraeli védelmi erők vezetése, mégis egy ötfrontos háborúra készül, melynek résztvevői az iráni támogatású Hezbollah (Libanonban) és Hamasz, utóbbi Ciszjordániaban és a gázai övezetben aktív, illetve az orosz vezetésű koalíció, Irán és az Aszad rezsim erőivel közösen hajt végre akciókat.

Izrael számára az elsődleges cél, mivel nincsenek területi követelései, a vereség elkerülése. A lehetséges támadásokkal szemben az izraeli vezetés a védelemre rendezkedett be, a légierő pontos és gyors csapásainak végrehajtása miatt kiemelt szerepet kapott a hírszerzési fölény biztosítása. A határ mentén általánossá váltak a hadgyakorlatok, ezzel párhuzamosan megnőtt a száma a hagyományos és az aszimmetrikus műveletekre való felkészülésnek.

Fontos megemlíteni jelenleg is tartó török csapatmozgásokat Észak-Szíriában, mely új távlatokat nyithat az Izraellel való diplomáciában és a közel-keleti hatalmi rendszder alakulásában. Hasonló jelentőséggel bírhat az tény is, hogy Mahmúd Abbasz palesztin elnök kínai látogatása során felkérte a távol-keleti hatalmat, hogy vállalja a közvetítő szerepet az izraeli-palesztin tárgyalások alatt.

Az új szereplők Közel-Keleti megjelenésével és az eddigi rend megbomlásával fontos kérdések vetődnek fel és a maradnak válasz nélkül úgy izraeli, mint arab részről.

Belső reformok helyett globális hatalom: Hszi Csin-Ping elnök és Kína szerepe a nemzetközi térben

Szerző:
Fodor Márk Joszipovics
-
0

Tovább a maoi úton

Nem kapott túlságosan nagy médiafigyelmet, ahol pedig mégis, ott eléggé bulváros felhanggal jelent a hír, mely szerint eltörölték a Kínai Népköztársaság elnökére vonatkozó 2 mandátumciklusos korlátot. (És a túlbuzgó cenzoroknak sikerült az ?n? betűt is betiltaniuk.) Így egy újabb akadály hárult el Hszi Csin-Ping előtt, hogy hosszú időre biztosíthassa hatalmát a kommunista állam élén. A lépés nem előzmény nélküli: akik követték a Kínáról szóló híreket az elmúlt hetekben, pontosan láthatták a tendenciát ami Csin-Ping lépéseit jellemezte. A 2017. október 25-én véget ért pártkongresszuson a hagyományoktól eltérően (vagy a maoista hagyományokhoz visszatérve) nem jelölte meg utódját, a későbbiekben pedig közvetlen ellenőrzése alá vonta a Népi Fegyveres Rendőrséget. A mandátumkorlát eltörlésével pedig Hszi olyan hatalomhoz jutott, mellyel Mao Ce-Tung óta nem rendelkeztek az állam vezetői.

Bár az elmúlt évtizedekben konszolidálódó rendszer ismételten keményvonalas diktatúrába fordulása önmagában is aggasztó dolog, a fontosabb kérdés, hogy mik a lépések céljai és milyen hatással lesznek a nemzetközi rendszerre. A kínai gazdasági növekedésről szóló hírek és jóslatok már több, mint egy évtizede jelen vannak a sajtóban, az ennek katonai-politikai aspektusairól szóló elemzések azonban már sokkal kevésbé lépték át az emberek ingerküszöbét.

Kintről befelé – fél lábbal

A nemzetközi helyzet jelenleg Kínának kedvez. A Donald Trump vezette adminisztráció belpolitikai prioritásokkal rendelkezik, a külpolitikát is ezen kérdéseknek veti alá. Választási ígéreteinek eleget téve Trump elnök felmondta a kelet-ázsiai országokkal kötött szabadkereskedelmi egyezményeket, ami az amerikai politikai-gazdasági befolyás csökkenéséhez vezet. Ezentúl sajátos kommunikációja tovább rombolta Washington pozícióit a térségben, például az emlékezetes telefonbeszélgetése az ausztrál miniszterelnökkel.

A változások azonban nem érintik az Egyesült Államok térségre vonatkozó külpolitikájának katonai dimenzióját. Ezen területen közel sem látható akkor törés az előző adminisztráció politikájával kapcsolatban. Barack Obama 2012-ben hirdette meg új irányvonalait a külpolitikát illetően, mely a kelet-ázsiai térséget jelölte meg az USA új fókuszpontjaként. Ennek keretében fokozták a katonai együttműködést a Kínával konfliktusban álló országokkal és fizikailag is növelték jelenlétüket. Donald Trump Észak-Koreával kapcsolatos konfrontatív politikája kiváló okot szolgáltatott a Pentagon számára, hogy tovább növelhessék az amerikai erők számát és minőségét Kína határaitól nem messze. A szabad hajózás biztosítására pedig folyamatos erődemonstrációt tartanak a Dél-kínai-tengeren.  Az üzenetet minden bizonnyal értették Pekingben.

Bentről kifelé

Kína remek ütemérzékkel reagált az amerikai változásokra. Ahogy a Trump-adminisztráció folyamatosan csökkentette a globális szerepvállalását (kilépés a párizsi klímaegyezményből, protekcionista gazdaságpolitika), úgy Peking jelezte: kész és hajlandó átvenni az Egyesült Államok helyét a nemzetközi rendszerben, és hitet tett a globalizáció mellett. És valóban: a világ számos régiójában megfigyelhető a kínai befolyás növekedése. Afrikában a ?stadion-diplomáciával? vásárolják be magukat az adott politikai vezetés szívébe, Közép-Ázsiában az ?Egy út egy övezet? infrastruktúrális fejlesztései és kínai tőkeberuházások jelenthetnek vonzó alternatívát Washington befolyásával szemben, míg Európában a ?16+1? tárgyalások során a közép-kelet-európai államok szinte versengenek a pekingi vezetés kegyeiért. Kína a kelet-ázsiai térség számára is tud alternatívát támasztani: az Egyesült Államok TPP-ből való kivonulásával felértékelődhet a kínai szervezésű, Indiát is magába foglaló ?Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség?, amely a TPP vetélytársaként jött létre.

Összegzés

Hszi Csin-Ping lépéseinek célja, hogy stabil belpolitikai hátteret biztosítson az intenzív külpolitikához. Belső ellenzék nélkül az elnök maximálisan Kína nemzetközi erejének és jelenlétének növelésére koncentrálhat. Az elmúlt évtizedek gazdasági növekedése és a jelenlegi amerikai belpolitika bénító hatása a külpolitikára pedig minden alapot biztosít számára. Kérdés, hogy a jelenlegi kedvező feltételek mérséklődése után is folytatja-e globális hatalmi törekvéseit, vagy pedig átadva a vezetést a fiatalabb generációnak visszatérnek a belső társadalmi és gazdasági reformokhoz, melyekre igen nagy szüksége lenne az országnak.

Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló – 2018. február

Szerző:
BSZK
-
0

Palesztin-izraeli konfliktus

Nincsen közös EU-s álláspont Palesztina függetlenségének elismerésére

Palesztina függetlenségének elismerése az Unió tagállamainak szuverén döntése, a kérdéssel kapcsolatos közös álláspont kialakítását célzó tárgyalások jelenleg nincsenek ? nyilatkozta a Quds Press-nek Shadi Othman, az Európai Bizottság információs és kommunikációs tisztviselője. Ennek ellenére a Palesztin Hatóság bilaterális tárgyalások keretében folyamatosan törekszik egyes tagállamok támogatásának megszerzésére. (angol, Middle East Monitor, 02. 28.)

Izrael 70. évfordulóján költözhet Jeruzsálembe az Egyesült Államok nagykövetsége

A nagy port kavaró döntés végleges technikai megvalósítása habár még sok időt igényel, a nagykövetség szimbolikus költözése már idén májusban megtörténhet. A végleges átköltözése előreláthatólag 2019 végéig valósul meg. (angol, Times of Israel, 02. 23.)

A Trump-féle béketerv elismerheti Palesztina függetlenségét

Az Asharq al-Awsat londoni központú szaúdi újság hozott nyilvánosságra bizonyos részleteket a Trump-adminisztráció palesztin-izraeli béketervével kapcsolatban. A kiszivárgott információk szerint a terv hivatalos bejelentésére egy arab fővárosban, valószínűleg Kairóban kerül sor. (angol, Times of Israel, 02. 28.)

Libanon

Újra Szaúd-Arábiába látogatott a libanoni kormányfő, Saad Hariri

A libanoni miniszterelnök február 28-án érkezett újra Rijádba, miután novemberi látogatása alatt váratlanul benyújtotta lemondását, amelyet később visszavont. A látogatás alatt Szalman királlyal és fiával, a trónörökös Mohammad Bin Szalmannal is találkozik. (francia, Le Monde, 03. 01.)

Szíriai konfliktus

Lavrov: „az USA célja a kurdok támogatása Szíriában”

?Teljesen nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államoknak az a stratégiája, hogy örökre letáborozzon Szíriában, ahogyan az szándékukban állt Irakban és Afganisztánban is, minden ígéretük ellenére. És így viszont tartósan Szíriában maradnak, ahogyan ezt most láthatjuk, hogy minden eddigi ígéretük ellenére egyre nagyobb területet szigetelnek el az országban. Befagyasztva a Szíriai Arab Köztársaság szuverenitását, egy kvázi helyi hatóságot kreálva. Minden lehetséges eszközzel azon vannak, hogy egy kurdok támogatta autonóm egységet hozzanak létre” – tette hozzá a politikus. (magyar hu.euronews.com 2018.02.16.)

Putyin napi öt órás tűzszünetet rendelt el Kelet-Gúta területére

Vladimir Putyin orosz elnök napi öt órás „humanitárius szünetet” rendelt el Kelet-Gúta területén. Az időszakos fegyvernyugvás február 27-től lépett életbe, azzal a céllal, hogy hatékonyan felváltsa az ENSZ BT által előirányzott egy hónapos fegyverszünetet. (angol, theguardian.com 2018.02.27.)

Brüsszel ? ?A keresztény híveknek haza kell térniük Szíriába!?

?Nem lehet kevesebb a cél Aleppóban, mint a keresztények visszatérése és közösségeik újbóli megalapítása a polgárháborútól sokáig szenvedő városban!? – hangsúlyozta előadásában Jeanbart érsek. (magyarevangélikus.hu 2018.03.01.)

A szíriai polgárháborús szerepvállalását feldolgozó videójátékot készített a Hezbollah

A ?Sacred Defense? nevű játék a nagy sikerű Call of Duty mintájára készült. A forgatókönyve a libanoni síita szervezet szíriai beavatkozását dolgozza fel különböző területeken. (angol, Times of Israel, 02. 28.)

Észak-Afrika

A szudáni kormány szabadon engedett több, a ?kenyér tiltakozásban” részvevő tüntetőt

Február 19-én a szudáni elnök Omar al-Bashir utasítására több mint nyolcvan olyan aktivistát, diákot és ellenzéki politikust engedtek szabadon, akik részt vettek az év eleje óta tartó kormányellenes tiltakozásokban. A véres összecsapásokat sem mellőző tüntetés sorozat kiváltó okai a kartúmi kormány megszorító intézkedései voltak. A kormány rendelkezései közül a külföldi gabona importjának a leállítása érintette leginkább a lakosságot. A kormányzat ezen lépését követően robbant ki a média által csak ?kenyér tüntetésnek” elkeresztelt demonstráció hullám. A kormányerők aktivisták, diákok és magas rangú ellenzéki politikusok letartóztatásával válaszoltak a megmozdulásokra. (angol, al-Jazeera, 02. 19.)

Az egyiptomi haderő átfogó katonai műveletbe kezdett a Sínai-félszigeten és a Nílus deltában

Február 9-én az egyiptomi hadsereg átfogó katonai műveletet indított a Sínai-félszigeten, a Nílus deltájában, valamint a nyugati sivatagi területeken. A hadsereg szóvivője kifejtette, hogy a katonai fellépés célja a fent említett területek megtisztítása a terrorista és bűnözői csoportoktól. A hadsereg évek óta harcot folytat a félszigeten jelenlévő kormányellenes erőkkel szemben. Az elmúlt években több száz ember eset áldozatául a kormányerők és a lázadók közötti konfliktusnak. (angol, al-Jazeera, 02.09)

Az egyiptomi haderő kazettás bombákat vettet be a kormányellenes lázadókkal szemben

A kazettás bombák használatának azonnali beszüntetésére szólította fel az Amnesty International jogvédő szervezet az egyiptomi hadsereget. A február 14-én kirobbant botrányhoz az egyiptomi hadsereg által nyilvánosságra hozott videó vezetett. Az egyiptomi fegyveres erők szóvivőjének twitter fiókján megtalálható videón jól láthatók az egyiptomi harci gépekre felszerelt kazettás bombák. A kazettás bombákkal megrakott gépeket a február 9-én megindított katonai műveletben vetették be. A jogvédő szervezet által kiadott közlemény többek között arra is kitér, hogy ezen típusú fegyverek az általuk okozott mérhetetlen szenvedések miatt nemzetközileg tiltottnak minősülnek. (angol, Amnesty International, 02. 14)

Síita félhold

Több mint 100 iráni keresztényt fordítottak vissza

Megvonta az oltalmat a Trump adminisztráció több mint 100, zömében iráni kereszténytől és más menedékkérőktől, akik hazájukban üldöztetés áldozatai, mindezt annak dacára, hogy a washingtoni vezetés nyíltan kijelentette: kiáll a közel-keleti vallási kisebbségek jogaiért (Foreign Policy 02.21)

Amerikai tankok az iraki miliciák kezében

Kilenc darab M1A1 Abrams tank került iránbarát milíciák kezébe. Noha az Iszlám Államot folyamatosan szorítják vissza, a síita miliciák jelenléte továbbra is állandó maradt. Egy 2015-ben felbukkant videón amerikai M1 tankon látható a Kataib Hezbollah zászlaja, melyet az Egyesült Államok terrorszervezetként tart számon, 2016-ban szintén egy iránbarát milícia, a Kataib Sayyid Al Suhhada zászlaja alatt bukkant fel szintén egy Abrams tank. (Foreign Policy 03.02.)

Támadás a síita milíciák ellen

Támadást hajtott végre az Iszlám Álllam az iraki Hawija város közelében, a Népi Mobilizációs Egységek (Hasd Al-Shaabi) nevű síita milíciával szemben. A támadás 27 halálos áldozatot követelt, így ez volt a legvéresebb összecsapás a térség októberi felszabadítása óta. (02.20. CNN)

Megszűnhet Irán szíriai légifolyosója

Február első napjaiban egy iráni drón sértette meg Izrael légterét, melyet az izraeli légierőnek sikerült lelőnie, az akciót követően Izrael több légicsapást hajtott végre szíriai és iráni katonai célpontok ellen. Teherán akciója ürügyül szolgálhat az Egyesült Államok vezetésének, hogy fellépjenek az iráni jelenlét szíriai visszaszorításában.  A síita államnak célja a szárazföldi összeköttetés létrehozása a közte és a Földközi-tenger partvidéke között fekvő területeken, hogy kialakítsa a bázisait közvetlenül Izrael közelében, valamint a helyi fegyveres szervezeteit tudja támogatni. Jelenleg azonban a szárazföldi folyosó nélkül is el tudja látni a helyi alakulatait, főként légi úton a két legnagyobb iráni légitársaság a Mahan Air és az Iran Air közreműködésével. 2016 óta az Iran Airnek 140, míg Mahan Air-nek 379 regisztrált útja volt Teherán és Damaszkusz között. (02.02. Foreign Policy)

?Irán ellenségeinek a rémálma?

Mondta Farzad Esmayeeli tábornok, Khatam ol-Anbia légvédelmi bázis parancsnoka, a Bavar (Hit) 373 rakétavédelmi rendszerről a délnyugat iráni Ahváz városában. Irán már 2016-ban kifejlesztette saját rakétavédelmét, Bavar 373 néven az S-300 típusú orosz rendszer mintájára. Ennek segítségével észlelni lehet az ellenséges mozgást akár 3000 km-re az iráni határtól, képes akár ballisztikus rakéták, harci repülőgépek és drónok megsemmisítésére. Az új rendszert a perzsa újév kezdetén (2018 március 21-én) helyezik készenlétbe. (03.02. Farsnews)

Orosz vétó az iráni szankciókkal szemben

Az ENSZ BT-ben brit kezdeményezésre Irán-ellenes határozatot akartak életbe léptetni, melyet az Egyesült Államok is támogatott. A kiváltó ok 2017-ben Jemen területéről kilőtt és Szaud-Arábiában becsapódott rakéta volt. Az ENSZ független szakértői megállapították, hogy a rakéta Iránból származott, így Teherán megsértette a 2015-ös jemeni fegyverembargót.

Jemenben 2015 óta polgárháborús állapotok uralkodnak, a harcok Abdrabbuh Mansur Hadi elnökhöz hű csapatok és a húszi lázadók között folynak, jelenleg a térség Szaúd-Arábia és Irán egyik nem közvetlen ütközőzónája. A konfliktus kitörése óta több mint 10 000 ember vesztette életét, emellett kolerajárvány pusztít, az Egészségügyi Világszervezett jelentése szerint naponta 130 gyermek hal meg végelgyengülés és éhezés miatt. (02.25. The Telegraph)

Iráni-orosz kapcsolatok erősödése

Irán és Oroszország kapcsolatainak erősödéséről és a két ország tevékenységének összehangolásáról tárgyaltak Javad Zarif iráni és Szergej Lavrov orosz külügyminiszterek. A megbeszélésen felvetették egy közös területfejlesztési programon belül Jemen támogatását, ezzel is orvosolva a szaúdiak által elkövetett háborús bűnöket. A két fél érintette Irán nemzetközi helyzetét és az elmúlt időszakban történt ENSZ BT szavazást, melyen egy Irán-ellenes határozatot akartak megszavazni. A brit kezdeményezésű terevezetet Irán jemeni fegyverexportja váltotta ki, melyet végül Oroszország vétózott meg. (03.02. Farsnews)

Törökország és a kurd kérdés

Erdo?an meghívást kapott az EU csúcstalálkozóra Bulgáriában

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke meghívta Recep Tayyip Erdogánt, Törökország elnököt a bulgáriai uniós vezetők csúcstalálkozójára márciusban. Ankarának „el kell kerülnie a negatív kijelentéseket” a bolgár csúcstalálkozó előtt. Recep Tayyip Erdo?an fokozta a ciprusi és görögországi retorikáját. Az EU állam- és kormányfői azért találkoznak, hogy megvitassák az EU intézményeinek átalakítását, demokratikusabbá tegyék azokat a 2019-es európai választások előtt, és megvitassák a blokk következő hétéves költségvetési ciklusát. (Politico, angol, 02.06.; 02.13.)

Deniz Yücel, a Die Welt tudósítója kiszabadult börtönből

Yücelt tavaly év februárjában tartóztatták le Isztambulban propaganda és gyűlöletkeltés miatt. Fogvatartása hozzájárult Németország és Törökország közötti egyre hűvösebb kapcsolatok kialakulásához, és a német kormány többször felszólította a török felet az újságíró szabadon bocsátására. (Politico, angol, 02.07.)

Szíriai média: „kormányzati milíciák lépnek be a törökök által megszállt Afrin régióba” Törökország azt válaszolta, hogy örömmel fogadja, hogy ?Damaszkusz minden mozdulatot Afrinba költöztetett, hogy megszabaduljon az YPG kurd milíciáitól?, de ha szíriai csapatok lépnek be a kurd harcosok védelmére, akkor a török támadás folytatódik. (Euronews, angol, 02.19.)

Aksener: „Nincs több vita Törökországban” ?mondta az ellenzéki vezető

Meral Akşener az ellenzéki IYI (Jó párt) vezetője szerint a demokrácia Törökországban megszűnt. (Euronews, angol, 02.26.)

Nyolc török katona meghalt, tizenhárom megsebesült a szíriai Afrin műveletben

Nyolc török katona vesztette életét Szíria északnyugati szegmensében található Afrinban március 1-jén, a törökök által vezetett „Operation Olive Branch” (Olajág) hadművelet során. Törökország vállalja, hogy továbbra is folytatja hadműveletét Afrinban Szíria tűzszünete ellenére. Ankara azt állítja, hogy az Egyesült Nemzetek által szorgalmazott 30 napos szíriai fegyverszünetre vonatkozó kérelme nem vonatkozik az öthetes katonai műveleteire, amelyet Törökország miniszterelnöke fenntart a terrorista csoport ellen. (Euronews, angol, 03.01.; Hürriyet Daily News, angol, 03.01.)

 A Közel-Kelet Hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, É-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron (Síita félhold), Vincze Patrik (Törökország), Banos Benjámin (Törökország), Varga Zsolt (szíriai konfliktus)

Koszovó és Szerbia: lehet 2018 a változás éve?

Szerző:
Felde Bence
-
0

A 2013-as brüsszeli megállapodás új fejezetet nyitott a szerb-koszovói viszonyban. Az EU közvetítésével tető alá hozott egyezmény eredményeként a két ország miniszterelnöke aláírta a megállapodást, melyben vállalták, hogy az európai integrációs folyamat során egyik ország sem gátolja a másik felet. Az egyezmény számos témát ölelt fel; többek között a szabad mozgást, az integrált határigazgatást, Koszovó regionális képviseletének megvalósulását és a diplomák kölcsönös elismerését. A megállapodást Belgrádban heves tüntetések követték, Hashim Thaçi koszovói államfő ezzel szemben úgy fogalmazott, hogy az egyezmény történelmi jelentőségű, és azzal mindenki nyer, aki a régióban kíván befektetni.

Az egyezmény pontjainak gyakorlatban történő megvalósítását azonban hátráltatja az a tény, hogy Pristina az észak-koszovói térséggel együtt kívánja elismertetni országa szuverenitását, míg Belgrád az államként történő de jure elismerést minden fórumon visszautasítja. Napjainkban a feszültség csökkenését az európai integráció folyamata segíti elő különféle alternatívák mentén.

2018 a fordulat éve lesz?

Az Európai Unió szüntelen elkötelezettsége az – Európai Bizottság által néhány hete elfogadott – új bővítési stratégiában is megmutatkozik. Az EU álláspontja, hogy a nyugat-balkáni régió európai integrációjával olyan geostratégiai befektetés valósulhat meg, ami egy erős, stabil és egységes Európát hoz létre.

Ezenkívül a térség segítheti a migránsválság okozta kihívások megoldását, illetve ellensúlyozhatja Törökország és Oroszország befolyását a térségben.

Az európai közösséghez való csatlakozás feltétele, hogy Pristina és Belgrád eredményesen normalizálja kapcsolatait – amire Sigmar Gabriel német külügyminiszter is felhívta a figyelmet Pristinában ?, de Brüsszel nem jelentette ki az államelismerés kötelező feltételét Szerbiára nézve. Kapcsolatrendezésre a 2018-as év elején a két ország részéről is hajlandóság mutatkozik, azonban a legnagyobb törésvonalat még mindig az Észak-Koszovóban élő szerbek kérdése adja.

2018 elején a tárgyalásokra irányuló ambíciókat visszavetette Oliver Ivanović koszovói szerb politikus halála Mitrovicában. Az eset előtt arról lehetett hallani, hogy Koszovó és Szerbia az integrációt tartja szem előtt, de a hasonló helyi destabilizációs folyamatok határt húzhatnak az országok közé. Halála napja, illetve Belgrád és Pristina Uniós tárgyalása egy napra esett; a hír hallatán a szerb delegáció elhagyta az ülést. A szerb vezetés terrorcselekményként tartja számon az esetet, és kérte erőinek nyomozásba történő bevonását Koszovótól. Szerbia az eset után leszögezte, hogy az EU csatlakozás legfontosabb kritériuma továbbra is az, hogy rendezze kapcsolatát Koszovóval. Az eset emellett a koszovói igazságszolgáltatás vizsgája is, a lefolytatott nyomozás(ok) ? az esetleges korrupciós ügyekkel szemben is – visszajelzést adhat az EU-nak az állam megerősödéséről. Az Unió világossá tette, hogy a gazdasági erősödés, a belpolitikai szilárdság, és a regionális problémák bilateriális rendezése jelentik a tagság feltételeit. Koszovót illetően Hashim Thaçi államfő nyomatékosítva fejezte ki reményét a megbékélés mellett, és támogatásáról biztosította az egyezményben érintett feleket.

Az Ivanović-gyilkosság rávilágít az észak-koszovói szerbek életkörülményeire és arra, hogy az integráció szempontjából mindkét ország érdekében áll a kétoldalú ügyek mielőbbi rendezése. Az erre történő hajlandóságot mutatja Thaçi és Alexander Vučić, szerb államfő találkozása március 1-jén, hogy tárgyaljanak az európai uniós ülések folytatásának időpontjáról.

Az európai integrációs törekvések előtérbe kerülésével elmondható, hogy a szerb-, és a koszovói vezetés között eddig nem látott törekvés mutatkozik a kölcsönösen előnyös megállapodás megkötésére. Egy ilyen egyezmény a két ország között a Nyugat-Balkán, egyben pedig az EU biztonságát is növelné, illetve egy olyan egységet teremtene, ami ellensúlyozni tudja a térség nagyhatalmi befolyását. A következő tárgyalásra az új bővítési stratégiáról májusban kerül sor Bulgáriában, az Unió és a hat nyugat-balkáni ország között.

EU hírfigyelő – 2018. február

Szerző:
BSZK
-
0

Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia

Február 16-a és 18-a között került idén megrendezésre a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia ?A szakadékba ? és vissza?? címmel, melyen számos európai uniós vezető politikus vett részt.

Nyitóbeszédében Ursula von der Leyen, német védelmi miniszter kiemelte, hogy az olyan globális kihívások időszakában, mint a terrorizmus, szegénység, globális klímaváltozás, Európának határozott fellépést kell mutatnia. A védelmi képességek tekintetében üdvözölte a PESCO-t, ám hozzátette, hogy a kihívások hatékony kezelése érdekében egy sikeres külpolitikára is szüksége van az EU-nak, melyben eddig az Unió nem jeleskedett. Von der Leyen gondolatait Sigmar Gabriel, német külügyminiszter is megerősítette: másokra nem hagyatkozva, Európának kell tennie a saját biztonságáért. Ahogy a külügyminiszter fogalmazott: ?nehéz lesz egyedüli növényevőként Európának a ragadozók világában? ? utalva a védelmi képességek fejlesztésének a további szükségességére.

Theresa May, brit miniszterelnök beszédében egy új ?mély és speciális partnerség? megkötésének a szükségességét hangsúlyozta az EU és az Egyesült Királyság között annak érdekében, hogy a biztonsági együttműködés a Brexit után is folytatódhasson. A miniszterelnök biztosította az Európai Uniót, hogy az Egyesült Királyság a közösség elhagyása után sem hagyja magára Európát a biztonsági kérdések tekintetében, ám ehhez a Brexit elhagyása után új megállapodásokat kell kötni. Kiemelt területként jelent meg a jövőbeli együttműködésekre nézve a szankciók, a szárazföldi műveletek, a védelmi képességek fejlesztésének a kérdése, illetve a kibertér is.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke arról beszélt, hogy az Unió erősítésre szorul olyan tekintetben, hogy a ?világpolitika színpadán? meghatározó nemzetközi szereplő lehessen. Ennek értelmében nem elég már csak a soft power alkalmazása; hatékony kül- és biztonságpolitikára, megfelelő védelmi képességekre van szükség. Juncker szerint a hatékonyság egyik eszköze a döntéshozatali mechanizmus egyszerűsítése, ezen belül az egyhangú döntéshozatali modell meghaladása. Juncker megerősítette Theresa May gondolatait is, az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti biztonsági együttműködést a Brexit után is folytatni kell.

Elmondható, hogy minden résztvevő európai uniós politikus a globális kihívások közösségi szinten történő kezelésének a szükségességére hívta fel a figyelmet a beszédek, illetve a panelbeszélgetések során, csupán az említésre került válságokban volt különbség. Sebastian Kurz osztrák kancellár a külső és belső határok védelmének a szükségességét emelte ki. Edouard Philippe francia külügyminiszter már tágabb kontextusba helyezte az Európát erő veszélyeket, szerinte a globális interdependenciára, mint kihívásra az euroatlanti integráció elmélyítése lehet a válasz.

Az EU a közel-keleti békén dolgozik

Február 26-án az Európai Unió külügyminiszterei és az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini találkoztak, hogy értékeljék a Szíriában zajló polgárháború új eseményeit. Utóbbi ország kormánya támadást intézett a Kelet-Ghutában lévő felkelők ellen, melyre válaszul az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot adott ki. A világszervezet a harcok leállítását követeli, az EU pedig sürgeti az asztanai békefolyamatot garantáló országokat – Oroszországot, Iránt és Törökországot – hogy segítsék elő a határozat végrehajtását. Ennek jeléül a főképviselő levelet fog küldeni az említett országok külügyminisztereinek az ügy előremozdítása érdekében.

A nap folyamán a külügyminiszterek az Arab Liga képviselőivel ebédeltek, mely során a békefolyamat újraélesztését kezdeményezték a Közel-Keleten. Izrael és Palesztina konfliktusában az EU a kétállami megoldást tartja megvalósíthatónak, amivel Jeruzsálem válna mindkét állam jövőbeli fővárosává.

EU-Afrika

Február 23-án Brüsszelben a Száhel-övezet államait támogató konferenciát tartottak. Az eseményen többek között jelen volt Federica Mogherini az Unió külügyi és Biztonságpolitikai Főképviselője. A tanácskozás fő célja a régió országait tömörítő (Burkina Faso, Mali, Mauritánia, Niger és Csád) koordinációs szervezetnek, a G5 Száhelnek juttatott támogatások megtárgyalása volt.  Bár a találkozón kitértek a terület államinak nyújtandó fejlesztési segélyekre is, a megbeszélések középpontjában a védelmi kérdések maradtak.

Az egyeztetések legfontosabb témája az öt ország egyesített katonai ereje állt.  Az övezet nemzetei olyan biztonsági kihívásokkal kénytelenek szemben nézni, mint a kiépülő csempész hálózatok vagy a Daesh (Iszlám Állam) harcosainak az esetleges megjelenése. A konferencián résztvevő donor államok megállapodtak abban, hogy 414 millió eurónyi összeggel fogják támogatni a térség államainak katonai együttműködést. A támogatok közül messze kiemelkedik az Európai Unió, amely jelenleg megközelítően 100 millió euróval támogatja a G5-ök katonai erőfeszítései.

Február 7-én Catherine Ray az Unió Külügyi Szolgálatának a szóvivője felszólította a kameruni kormányt, hogy a kormány erők tartózkodjanak a felkelőkkel szembeni túlzott erő alkalmazásától. Tavaly október óta zajlanak az összecsapások az angol nyelvű kisebbség és a frankofón többség között. Az Európai Unió ?őszinte és konstruktív párbeszédre? szólította fel mindkét oldalt illetve, hogy tartózkodjanak minden olyan jellegű cselekménytől amely tovább növelni a feszültséget a két csoport között.

Szankciós politika

2018. február 2-án a Tanács három személyt felvett az emberi jogok súlyos megsértése miatt a dél-szudáni helyzetre tekintettel létrehozott jegyzékbe. A döntés értelmében utazási tilalom és vagyonieszköz-befagyasztás érvényes rájuk. A háttérben a folyamatosan romló biztonsági és humanitárius helyzet, valamint a békefolyamat iránti elkötelezettség hiánya áll.

2018. február 26-án a Tanács felvette a szír kormány ipari és tájékoztatási minisztereit arra a listára, amelyen a rezsim támogatása, a szíriai lakosság erőszakos elnyomása miatt szankcionált személyek neve szerepel. A két miniszterrel együtt 257-re emelkedett a jegyzékben szereplők száma, akikkel szemben utazási tilalom van érvényben és vagyoni eszközeiket is befagyasztották.

Mit jelent egy sportkocsi az űrben?

Szerző:
Edl András
-
0

A Szovjetunió 1957-ben fellőtte a Szputnyikot, s ezzel megnyitotta a hidegháború egy új szakaszát. Az Egyesült Államokban valóságos pánik tört ki, és a két fél az atomtöltetek célba juttatására alkalmas rakéták fejlesztése mellett egyre nagyobb figyelmet fordított a világűrre is. Sokáig ezt a területet a különböző állami fejlesztések uralták. Ők rendelkeztek a megfelelő költségvetéssel és eszközökkel ehhez, valamint a technológia szigorúan titkosnak minősült. A Szovjetunió és az Egyesült Államok versengésének csúcsa talán az első ember Holdra juttatása körül bontakozott ki. A NASA költségvetése 1966-ban az Egyesült Államok költségvetésének 4,41%-át tette ki, ami elképesztő arány a mai 0,5% körüli értékhez képest. Ekkor létezett egy olyan cél, ami az egész közvéleményt foglalkoztatta, és a szovjet oldalról rájuk nehezedő nyomás serkentette a versenyt.

Kína felemelkedése és ezzel párhuzamosan a kínai űrprogram jelentős eredményei egy erősödő nyugtalanságot keltenek Washingtonban. Különösen, mivel ezt az űrprogramot a kínai fél katonai képességeinek javítására is fel tudja használni. Erre az egyik legjobb példa egy ASAT (Anti Satellite) rakéta sikeres tesztelése volt, 2007-ben. Az Egyesült Államok jelenleg előnyben van, ami az űr területét illeti, de ez az előny csökken, ami nyilván nincs ínyükre az amerikai stratégáknak. Így nem meglepő, hogy Donald Trump fokozni kívánja az űrbéli tevékenységet. Ennek érdekében sor került több látványos lépésre. Ezek egyike az 1993 óta nem működő Nemzeti Űr Tanács (National Space Council) újbóli felállítása, amit az alelnök vezet. De a hangzatos célok mögött milyen valós tartalom rejlik? Milyen anyagi forrásokat rendeltek a célok eléréséhez? A jelenlegi anyagi források nem feltétlen teszik lehetővé a Marsra való utazást, de még a Hold újbóli elérése is kérdéses. A költségvetés legnagyobb részét a védelmi kiadások, az egészségügy és a nyugdíjak emésztik fel. Növekedésre 2018-ban csak nagyon kevés terület számíthatott, azok is főleg a védelmi területhez kötődtek, a NASA nem tartozik ezek közé.  Az ügynökség költségvetésének nagy része, jelenleg a már futó programokra és a létező eszközpark, például a jelentős műholdállomány fenntartására megy el. Az új adminisztráció ráadásul az oktatási és a Földdel kapcsolatos kutatás forrásait csökkentette radikálisan. Ez utóbbi a klímaváltozás vizsgálatát is magába foglalja. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy a költségvetés elosztása szándékosan a privát cégek bevonása felé akarja eltolni az amerikai űrhajózási tevékenységet, főleg az alacsony orbitális pályák tekintetében. Emellett terveik vannak a nemzetközi űrállomás kereskedelmi hasznosításának irányában is.

A NASA költségvetési problémák szerencsére nem feltétlen jelentik az űrhajózás megrekedését. Az utóbbi évtizedekben egyre erősebben jelen lévő privát cégek, melyek műholdak fellövésére is vállalkoznak egy olyan lehetőséget jelentenek, ami a kormányok figyelmét sem kerülte el, beleértve Kínát és az Egyesült Államokat is. Nemrégiben a Rocket Lab nevezetű cég elsőként juttatott műholdat az űrbe, bármiféle kormányzati segítség nélkül. Más szereplők is megjelentek a piacon, mint a Blue Origin, vagy a SpaceX. Ez utóbbiban Trump elnök kifejezetten nagy lehetőségeket lát. A cég óriási lépést tett előre, mikor sikeresen leszállt egy rakétájával, ezzel utat nyitva a rakéták újrafelhasználásához, ami a költségek drasztikus csökkenésével fog járni. Az amerikai kormány eddig is igénybe vette a SpaceX szolgáltatásait, de ez a Falcon Heavy nevű rakéta 2018. február 6-ai sikeres indítása után még inkább igaz lesz.

Erről az indításról két dolgot kell megjegyeznünk. Az első, hogy ezzel egy olyan teherhordó képességű rakéta áll ismét az Egyesült Államok rendelkezésére, amire az 1960-as évek óta nem volt példa. A holdraszállást sikerrel végrehajtó Apolló program Saturn V rakétáinak teljesítményét ugyan még nem éri el, de ez sem tűnik távoli célnak. Emellett egy Falcon Heavy rakéta útja 90 millió dollárba kerül, ami összevetve a NASA által fejlesztett Space Launch System becsült 1 milliárd dollár/út költségével nagyon is kedvező. A kiválasztott keringési pálya sem véletlen. Ez lehet a pálya, amin egy későbbi Föld-Mars ellátó rendszer létesülhet.

A másik, ami miatt érdemes szót ejtenünk róla, az a rakéta rakománya. Rakéták tesztelésekor gyakran helyeznek el a jövőbeli rakományt szimuláló súlyokat, például betontömböket. De Musk úgy döntött inkább a Tesla által legyártott Roadster típusú autót küldi fel, egy benne ülő bábúval, amely egy SpaceX űrruhát visel. Az autó hangszóróiból David Bowie Space Oddity című száma szólt. A járműre elhelyezett feliratok egyike ?made by humans on Earth?, ami nem vethető össze a Voyager űrszonda korábbi komoly üzenetével. Emellett a műszerfalon egy ?Don?t panic!? felirat lett elhelyezve, ami utalás a klasszikusnak számító Galaxis útikalauz stopposoknak című regényre. Mi értelme ennek? A hasznosság tekintetében nem sok, de a figyelemfelkeltésre, illetve a cég presztízsének növelésére kitűnően alkalmas. Az interneten fellelhető reakciók nagyon is kedvezőek voltak. Elon Musk ambíció között szerepel emberek eljuttatása a Marsra, amihez egy még nagyobb rakétát szeretne építeni a cég. Hogy mennyire ötvözik a komoly eredményeket az abszurd humorral azt jól mutatja, hogy a rakéta elnevezése B.F.R. (B, mint „big” és R, mint „rocket”). A cég máris rendelkezik megbízásokkal a következő Heavy indításokhoz. A megbízók között a Légierő is ott található.

A nagyobb népszerűség természetesen nagyobb erőforrásokhoz juttathatja a céget. Emellett azonban bepótol egy lemaradást. A szondák és robotok világűrbe küldése ugyan komoly tudományos eredményeket hozhat, így szükségesek. De szükséges egy történet, valami olyan elem, amihez a szélesebb néprétegek is kapcsolódni tudnak. Ennek egyik módja egy történet elmesélése, olyan jelképek használata, amihez lehet kötődni akár érzelmi téren is. Az ilyen típusú propagandát érintő kérdésekben a kínaiak ezidáig előnyben voltak. A Jáde Nyúl elnevezésű holdszondát egy képregényben elevenítették meg, aki elmesélte kalandjait a Hold felszínén. Mikor halottnak nyilvánították sok rajongója meggyászolta, bármit is jelentsen ez számukra.

Mit is jelent tehát egy sportkocsi az űrben? Egy soktényezős és bonyolult játszma egy jól látható mozzanata. Ezek a propaganda lépések amennyire szórakoztatóak, annyira véresen komolyak is. Nem csak cégek, de rajtuk keresztül bizonyos államok vetélkedését is befolyásolják. Ezért a privát űrhajózási cégek felemelkedése nem csak gazdasági, hanem biztonságpolitikai szempontból is figyelmet érdemel.

 

Szárazföldi támadást megelőző bombázások szedik áldozataikat a szíriai Kelet-Gútában

Szerző:
Dankó Mihály
-
0

Döntő csapásra készül a Bassár al-Asszad vezette szír kormány, hogy felszámolja az utolsó lázadó kézen lévő kelet-gútai enklávét. A hét elején felerősödő bombázások is számos emberéletet kioltottak, azonban a tervezett szárazföldi támadás végrehajtásával az egekig emelkedhet a halottak száma.

            A szír kormányerők bombázásainak következtében hétfőn legalább 100 ember, közülük alsó hangon 20 gyermek veszítette életét a lázadó kézen lévő Kelet-Gútában, Damaszkusz közelében  ? tette közzé az Egyesült Királyságban működő, szíriai emberi jogokkal foglalkozó megfigyelő csoport (Syrian Observatory of Human Rights, a továbbiakban: SOHR). Ezzel február 19-e lett a körzet leghalálosabb napja egészen annak 2013-ban elkezdődött ostroma óta. 2017 decembere óta a kormány által szervezett támadások során több mint 400 civil, közöttük 100 gyermek vesztette életét. A veszteségek száma tovább nőhet, ha az eddigi bombázások helyett nagyszabású szárazföldi támadásba kezdenek a szír kormány erői a kelet-gútai régióban, melynek csapdájában jelenleg is emberek ezrei élnek.

            A Szíriai Polgári Védelem ? vagy közismertebb nevükön a Fehér Sisakosok ? közleménye szerint a bombázás kedd reggel is folytatódott. Már korábban a hónap folyamán a szír karhatalmi erők megpróbálták irányításuk alá vonni a régiót, mely próbálkozás több mint 200 áldozatot követelt csupán négy nap leforgása alatt. Jelen esetben két nap (február 19-e és 20-a) elég volt ahhoz, hogy a halottak száma meghaladja a 200-at, a számláló kedd végeztével már 250-nél járt, így ez az időszak vált a háború legpusztítóbbjává a 2013-as vegyi támadás óta, állapította meg a SOHR. Ilyen jellegű támadás azonban nem akkor történt utoljára. Idén február 5-én a Fehér Sisakosok képviseletében tevékenykedő orvosok és aktivisták beszámolói szerint a szír kormány helikopterei klorin-bombákat dobtak le mind Kelet-Gúta, mind pedig Saraqeb területére, melyek további emberéleteket követeltek.

            De miért is olyan fontos Kelet-Gúta a Bassár al-Asszad vezette szír kormány számára? A terület az utolsó jelentős enkláve a főváros, Damaszkusz közelében, s mint ilyen, teljesen a kormány fennhatósága alatt álló területekbe ágyazódik be, így érthető, hogy miért akarja mihamarabb fennhatósága alá vonni a térséget Szíria kormánya.

            A február 18-án, vasárnap felerősödő támadások nem csupán a civil lakosságra irányultak, hanem az ő túlélésük számára nélkülözhetetlen pékségekre, raktárakra és minden egyéb olyan épületegységre, amelyről feltételezték, hogy alkalmas élelmiszer raktározására. Ezen létesítményeken kívül további bombatalálatok értek és tettek szinte használhatatlanná számos főutat, így az enkláve lakosai számára biztosítandó segítség eljuttatása, illetve az esetleges kimenekítő akciók is nem várt nehézségekbe ütköznek. A szír kormány bombái az egészségügyi épületek közül is számosat a földdel tettek egyenlővé ? közöttük négy ideiglenes kórházat, beleértve egy szülőotthont is ?, így a sebesültek ellátásának hiánya miatt jelentősen megnőtt a halálesetek száma.

            Már az eheti pusztítás előtt is ? segélyszervezetek szerint egészen pontosan tavaly decembertől ? válságos állapotok uralkodnak a régió fölött, mivel óriási élelmiszer-, üzemanyag- és gyógyszerhiány mutatkozik. Az ENSZ regionális humanitárius koordinátora, Panos Moumtzis úgy véli ?sürgősen véget kell verni a kelet-gútai emberek értelmetlen szenvedésének?.  A koordinátor azt is hozzátette, hogy ?a legtöbb lakosnak nincs más választása, mint az alagsorokban és földalatti bunkerekben menedékbe húzódni, a gyermekeikkel együtt?. Vele ellentétben az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov véleménye szerint ?Az ENSZ-ben a kelet-gútai és idlibi humanitárius problémák nagymértékben el vannak túlozva?, tette közzé az orosz média. A hatalmas pusztítás és emberi veszteségek láttán az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy 30 napos tűzszünet megkötésének tervezetét fontolgatja, hogy támogatást, illetve humanitárius segélyt nyújthasson a szír rászorulók számára.

            Minden eddiginél több jel mutat a szárazföldi támadás megindítására az al-Asszad által vezetett szíriai kormány fegyveres erőinek részéről, adta hírül a SOHR. Al-Asszad seregei már felsorakoztak, és a legtöbb hírforrás szerint a katonák már csak a parancsra várnak a szárazföldi támadás megkezdéséhez.

            Jövő hónapban, tehát 2018 márciusában fog a szíriai konfliktus nyolcadik évébe lépni. Az eddig eltelt hét év alatt emberek százezrei veszítették életüket, valamint megközelítőleg ötmillióan hagyták el az országot. Az ottmaradók továbbra bizonytalanságban élnek, napi szinten küzdenek a túlélésért a legzordabb körülmények között. ?Gúta sorsa ismeretlen számunkra. Egyedül Isten kegyelmében és az alagsoraink által nyújtott menedékben bízunk? ? fogalmazta meg Alaa al-Din, egy 23 éves állampolgár.

Új fejezet Izrael és Irán vetélkedésében

Szerző:
Berkes Rudolf
-
0

A szír légvédelem február 10-én lelőtt egy izraeli vadászbombázót, miután az Szíria déli részén állomásozó iráni milíciákon hajtott végre légicsapást. Ez volt az eddigi legsúlyosabb konfrontáció izraeli és iráni csapatok között és könnyen vezethet az ellenségeskedés fokozódásához.

Összesen nyolc izraeli vadászgép hajtott végre támadást, a területére behatoló iráni drón lelövése után. A szerencsétlenül járt F-16-ost a bevetésről visszatérve, izraeli légtér felett érte a végzetes találat. Mindkét pilóta sikeresen katapultált és azonnal a haifai korházba lettek szállítva, egyikük súlyos sérüléseket szenvedett.

A gép lelövésére válaszul Izrael újabb, intenzívebb légicsapást hajtott végre, lebombázva 12 iráni és szír célpontot, beleértve a szír légvédelem egységeit is.

A szír polgárháború immár 7 éve tombol, de eddig még egyetlen izraeli vadászgépet sem lőtt le a szír légvédelem, így ez az esemény egy új fázist nyit a háború alakulásába. Egy ?új stratégiai fázis kezdetéről? beszélt a Hezbollah is. Feltehetőleg az iráni támogatású militáns szervezet küldte a drónt Izrael légterébe, mely az okot szolgáltatta az izraeli hadseregnek (IDF) a válaszcsapásra.

Izrael állam számos más regionális- és nagyhatalommal ellentétben eddig semleges maradt a polgárháború évei alatt. Nem foglalt állás sem a vele ellenséges Aszad-rezsim, sem az egyre radikalizálódó, iszlamista lázadókkal szemben. Törekvései kizárólag a rövid, északi határszakasz védelme érdekében történtek. Az említett régiót ? a Golán-fennsíkot ? Izrael az 1967-es arab-izraeli háború óta tartja megszállva és mivel békeszerződést Szíriával azóta sem kötöttek de facto a mai napig háborúban állnak. A fegyverszünet betartását egy ENSZ-kontingens felügyeli, egy szűk demilitarizációs zónát ellenőrizve. Érdekes, hogy a háborús állapot hiánya ellenére a polgárháború kitöréséig ez az északi, hegyvidéki régió volt Izrael egyik legbékésebb határvonala. A 2011-es arab tavasz és polgárháború kezdete óta azonban a biztonsági helyzet jelentősen romlott, főleg a Hezbollah megjelenése óta. Az Irán által támogatott szervezet, több más síita milícia és a Forradalmi Gárda harcosai mellett az Aszad-rezsim oldalán harcolnak. A szervezet ? mely Izrael egyik legfenyegetőbb ellensége ? 2013-as megjelenése óta Izrael közel 100 légicsapást mért az utánpótlást szállító konvojokra, rakétaindító állásokra illetve a harcosokat elszállásoló támaszpontokra Dél-Szíriában. A légicsapások célja, hogy Irán ne juthasson tengeri kijárathoz, reptérhez, állandó katonai támaszponthoz illetve harcosai ne fenyegethessék Izraelt precíziós, nagy hatótávolságú rakétákkal.

Irán az utóbbi évtized folyamán proaktív módon használta ki a hatalmi vákuumot a térségben és aktívan tör a regionális status quo felborítására. Ennek részeként korábbi riválisa, Irak területén kitört polgárháborúban síita milíciákkal támogatja a gyenge iraki ? egyébként síita ? kormányt, megszilárdítva befolyását az országban. Szíriában a szintén síita Aszad-rezsimet támogatja 5 éve több ezer harcossal és saját elit alakulataival is. Libanonban pedig Szaúd-Arábiával vív proxy-háborút az ország irányítása felett. Mindez az ún. „Síita félhold” létrehozása érdekében történik.

Libanonban tevékenykedik az 1980-as évek óta Hezbollah is, természetesen iráni támogatással. A Hezbollah katonai szárnya 2006-ban háborút kezdett Izraellel, mely ? mivel utóbbi csak légierővel vett részt ? döntetlennel zárult. Azóta mindkét fél készült és figyelt. Egyes források szerint mára a Hezbollahnak már közel 100 ezer rakéta áll a rendelkezésére melyekkel egy újabb konfrontáció során eláraszthatná Izraelt. Az izraeli hadsereg attól fél, hogy ebben az esetben még az Vaskupola légvédelmi rendszer sem nyújthat kell védelmet a lakosságnak.

A szervezet szíriai terjeszkedése jogosan aggasztja Izraelt, a vadászgép lelövésével pedig egy veszélyes, új helyzet állt elő, mely könnyen eszkalálódhat egy regionális háborúba Izrael és Irán között. Ez azonban egyelőre egyik államnak sem áll érdekében: Izraelnek a potenciális több tízezernyi civil és katonai veszteség és egy elhúzódó konfliktus, Iránnak pedig a szankciók óta egyre jobban elszegényedő lakosság okozta belső instabilitás miatt. Azonban ha a felek nem figyelnek és alakítanak ki egy hosszútávon is működőképes rendszert, a fenti szcenárió könnyen bekövetkezhet, tovább bonyolítva a Közel-Keleten zajló regionális hidegháborút.

1...545556...11355. oldal a 113-ból

Kiemelt témák

3,127KövetőTetszik

biztonsagpolitika.hu

BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKPORTÁL.
A honlap "Elemzések" rovatához tartozó időszaki kiadványok és egyéb folytatódó dokumentumok nemzetközi szabványos azonosítószáma: ISSN 2062-4379
Email: biztpolkapcsolat@biztonsagpolitika.hu
Facebook

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

internetster 2004 - 2026 © biztonsagpolitika.hu - Minden jog fenntartva!