14.8 C
Budapest
2026 április 26. vasárnap 10:06
Kezdőlap Blog Oldal 54

Békefenntartókat gyilkoltak Maliban

Szerző:
Nemcsényi Angelika
-
0

Április 5-én Maliban megtámadtak egy ENSZ békefenntartókat szállító járművet, ezzel két csádi kéksisakost meggyilkoltak és további tízet megsebesítettek. Az ENSZ erői Észak-Maliban a MINUSMA békefenntartó műveletben vettek részt.

Mi a MINUSMA és miért létezik?

A MINUSMA (Multidimensional Integrated Stabilization Mission in Mali) egy ENSZ misszió, amelyet a BT 2100-as határozata hozott létre 2013-ban.

Mali, egykori francia gyarmat, 1960-ban nyerte el függetlenségét. Etnikailag megosztott és kevert (élnek itt mandek, peulek, votalok), azonban a ritkán lakott északi részén, Timbuktu, Gao Kidal háromszögben, egy tömbben élnek a tuaregek. Egy részük 2011-ben Líbiában Kadafi oldalán harcolt, annak halála után líbiai fegyverekkel egyetemben hazaszivárogtak. Ezek a hazatérő exzsoldosok  újabb lázadást (1963, 1991 és 2006 után) indítottak Azawad területén, az MNLA (National Movement for the Liberation of Azawad) vezetésével. Azawad Mali észak-keleti része, ezen a részen élnek egy tömbben a tueregek, és ezt a területet kívánták kiszakítani Maliból.

A polgárháborút politikai válság is követte: 2012. március 21-én Bamakóban a mali hadsereg vezetői puccsot hajtottak végre. Ez természetesen kedvezett a tueregeknek, így áprilisra ellenőrzésük alá vonták a legfontosabb azawadi városokat, majd az MNLA 2012 áprilisában kikiáltotta Azawad függetlenségét. Ezt egy állam sem ismerte el, de a mali hadsereg kivonult a területről.

A területen jelen vannak különböző iszlamista szervezetek, például a MOJWA (Movement for Oneness and Jihad in West Africa), és az al-Káidahoz szorosan kötődő AQIM (Al-Quaeda in the Islamic Maghreb). A két szélsőséges szervezet közötti súrlódások végül fegyveres harcba torkollottak, és az MNLA elveszítette uralmát Azawad felett.

2012 szeptemberében merényletet követtek el a bengáli amerikai konzulátus ellen, amelyről kiderült, hogy a merénylet elkövetői kötődnek AQIM-hez. Az ENSZ ekkor kezdett érdemben foglalkozni a térség problémáival. 2013 januárjára, sikertelen béketárgyalások után, Mali kérésére Franciaország a beavatkozás mellett döntött, majd 2013 áprilisában az ENSZ BT 2100-as határozatában döntést hozott a MINUSMA misszió elindításáról.

Mi történik Maliban?

A 2016. márciusi ENSZ jelentés szerint jelenleg Maliban hozzávetőlegesen 11 ezer békefenntartó állomásozik. Ezeknek a csapatoknak az elsődleges feladata a vitatott határok ellenőrzése, a civilek védelme, a helyi katonák kiképzése és támogatása, a békeszerződések megkötésének előkészítése és a béke elősegítése és megfigyelése a korábbi konfliktusok helyszínén. Ez utóbbi sérült a múlt pénteki incidensnél. A kéksisakosokat szállító járművet helyi idő szerint 18:15 perckor lőtték meg, ennek során ketten életüket vesztették és tízen megsérültek. Egyébként nem ez az első eset, hogy ENSZ békefenntartókat gyilkolnak Maliban, legutóbb idén februárban négyen vesztették életüket, amikor a konvojukat megtámadták a Közép-Maliban található Moptiban. A MINUSMA egyike a legvéresebb ENSZ misszióknak: elindulása óta több mint 160 békefenntartója vesztette életét.

Milyen reakciók várhatók?

A Biztonsági Tanács felszólította a mali hatóságokat, hogy minél előbb vonják felelősségre a támadás elkövetőit. ?A békefenntartók ellen irányuló támadások a nemzetközi jogban háborús bűnnek számítanak [?] ezek tervezése, támogatása vagy szervezése MINUSMA békefenntartók ellen szankciókhoz vezetnek? ? írja a biztonsági tanácsi álláspont, amely egyben részvétet is nyilvánít az elhunytak családjainak.

Az ENSZ békefenntartók ellen elkövetett merényletek hasonló következményekkel járnak, mint a nemzetközi terrorizmussal összefüggésben elkövetett cselekmények. Ezért felmerül a kérdés, hogy ENSZ szankciók kerülnek bevezetésre a jövőben Malival szemben vagy további esetleg békefenntartókat küldenek az övezetbe.

Az ENSZ BT az intézkedés jogát a G5 Sahel (Group of Five for the Sahel States) csoportra hárította. A G5 Sahel államai kifejezték aggodalmukat a Maliban uralkodó állapotok miatt és felszólították a feleket a mielőbbi békekötésre.

Group of Five the Sahel States (G5 Sahel): Egy 2014-ben létrejött nemzetközi szervezet, amelynek célja a gazdasági fejlődés, a régió biztonságának elősegítése és a terrorizmus elleni harc. Tagjai: Burkina, Faso, Csád, Mali, Mauritania, Niger

Lektorálta: Ármás Julianna

 

Pakisztán válaszúton

Szerző:
Ilosvai Dániel
-
0

Sokan bizonyára megmosolyogják a ?pakisztáni választások? kifejezést, azonban idén különös jelentősége lehet a ?demokrácia ünnepének? az iszlám köztársaságban. Pervez Musharraff 2008-as távozása óta ugyanis a júliusi választás lenne a harmadik, amelyet a népszuverenitás jegyében, az alapvető normák ? kirívó ? megsértése nélkül tartanának meg. Három, egymást követő békés hatalomátadásra pedig még nem volt példa az ország történelmében ? épp ezért érdeklődésre tarthat számot, azonban érdemes kritikával megközelíteni a helyzetet.

Elnökök és generálisok

Pakisztán szinte születése pillanatában háborúba ment ikertestvérével, Indiával, és az örökösödési vitákat azóta sem sikerült megoldaniuk. Azonban a szomszédos állam túlereje jelentette fenyegetés nem csak biztonsági kihívásként jelent meg az ország védelmi tervezésében, hanem a nemzetépítés fontos eszközévé vált a döntéshozók kezében: Hindusztán, mint a muszlimok ? és a muszlim állam, Pakisztán ? elnyomója, az iszlám vallás mellett az egyetlen összekötő kapocs az ország összes lakója közt. A társadalom egyben tartására és kezelhetőségére szüksége volt az alapítóknak valamire, amit ebben az ellenségképben találták meg. Annál is inkább sürgető volt ez a kényszer és egyértelmű a válasz, mivel 1947-ben Pakisztán egyetlen létező és működő állami intézménye a hadsereg volt, amely a kezdeti évek instabilitása után 1958-ben először ragadta magához a hatalmat.

Hasonlóképp történt 1977-ben és 1999-ben, amikor a vezérkarból lépett elő Zia ul-Haq és Pervez Musharraff az elnöki székbe. A civil kormányzat a puccsok közötti időszakokban sem tudott hatalomra szert tenni, döntéseit nemzetbiztonsági okokból bármikor felülírhatta a katonai vezetés. Ugyanígy napjainkban: habár a törvényhozásnak felelős kormány irányítja az országot, a hadsereg nyomására miniszterelnökök távozhatnak és dzsihadista szervezetek alakulhatnak párttá.

Demokratikus megújulás vagy katonai restauráció?

Júliusig még sok idő van hátra, így az eredményeket előre megjósolni minimum vakmerő, de sokkal inkább tudománytalan próbálkozás lenne. Azonban bizonyos folyamatok, a társadalom mozgása, reakciói fogják meghatározni ezeket az eredményeket, így a vizsgálatuk képet festhet arról, mire számíthatunk a nyáron.

Egy újabb törvényhozás ? többnyire ? békés megválasztására utaló lehet az a mozgalom, amely az északnyugati törzsi területeken kezd kibontakozni. Az ország egyik legelmaradottabb területéről elinduló szervezkedés a felelős kormányzás mellett és a hatalommal visszaéléssel szemben foglal állást, egyedi esetről egyedi esetre képviselve tagjai érdekeit a hatóságok és az igazságszolgáltatás előtt. Az elmúlt években figyelemre méltó eredményeket értek el, azonban kérdéses, hogyha fő céljukat: a hadsereg jelenlétének csökkentését, elérik a körzetben, mi várható utána. A körzet korábban a tálibok egyik legfontosabb központja volt, ahol hatalmuk csúcsán teljesen átvették az állam szerepét a helyi közigazgatástól. A katonai ellenőrzés csökkenését követő potenciális erőszakhullám megerősítheti a ?stabil és erőskezű? vezérkarba vetett bizalmat. Másrészről, a mozgalom kudarcával vagy hitelvesztésével újabb csorbát szenvedne a társadalom demokráciába vetett bizalma, ami a Gallup felmérése szerint egyébként se túl magas.

Fontos szerepet játszik az idei választásokon a tavaly, a Legfelsőbb Bíróság döntésével eltávolított miniszterelnök, Nawaz Sharif és eltávolítása körülményeinek megítélése. Sharif pártja ugyan megtartotta többségét a törvényhozásban és a választókerületében megtartott előrehozott választást is megnyerték, azonban támogatásuk apadóban van. A választók többsége hitelt ad az őt ért korrupciós vádaknak, ami a felelősségre vonhatóság egy fontos mérföldköve lehet. Meg is indult az értelmezési verseny az eseményért: a kormánypárti PML-N áldozatként állítja be magát, akivel szemben az államhatalom visszaél (jótékonyan figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy ők vannak kormányon). A hasonló korrupciós vádakat kikerülő ellenzéki vezető, Imrah Ali Khan (PTI) pedig mint a korrupcióval és az establishmenttel szemben álló, tiszta vezető pozícionálja magát. Azonban a kampány értelmezési kereténél fontosabb lesz, hogy mennyire marad egyszeri Nawaz Sharif esete, mennyire valósul meg valódi számonkérés magas beosztású vezetőkkel szemben, vagy ellenkezőleg: mennyiben válik a hadsereg eszközévé további vezetők, renitens pártpolitikusok eltávolítására? A bíróságok gyakorlatának eddigi tapasztalataiból az utóbbi tűnik valószínűbbnek.

Végezetül pedig minden pakisztáni elemzés elengedhetetlen eleme és minden választás témája a belbiztonság, a terrorizmus, a milíciák és fegyveres csoportok elleni fellépés. Ezekkel kapcsolatban a legfontosabb tisztázni, hogy ameddig a katonai elit ? és első sorban a hírszerzés, az Interservice Intelligence Directorate (ISI-D) ? hasznukat látja, akár indiai merényletek végrehajtása által, akár afganisztáni politikai tényezőként; az általános helyzet nem fog változni. Egyes források szerint a korábbi miniszterelnök eltávolítása is arra vezethető vissza, hogy keményebb fellépést és a kormánnyal együttműködő magatartást várt az ISI-től egyes pakisztáni-bázisú terrorista szervezetekkel szemben. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy Pakisztán kapcsolatai ezekkel a szervezetekkel a saját és sokszor a szövetségesei hasznára váltak, kezdve a Szovjetunió afganisztáni háborújával egészen a jelenlegi afganisztáni helyzetig.

Miért éppen Pakisztán?

A pakisztáni választásoknak, bár első ránézésre nincs komolyabb jelentőségük, mégis hosszú távon befolyásolhatják a térség és a világ biztonságát egyaránt. Az első és nyilvánvaló oka ennek, hogy az ország rendelkezik nukleáris fegyverekkel, és amelyik országnak megvan a képessége pusztulást hozni a világ egy jelentős részére, azt nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Az első számú veszélyt a proliferáció jelenti, amire azonban az Egyesült Államok, mint Pakisztán szövetségese, komoly összegeket és szakértelmet fordít, hogy ne történhessen meg. A második, hogy egy keményvonalas katonai vezetés rendszerint kevesebb tényező alapján, rövidebb döntési idővel és sokkal kalandvágyóbban hoz meg döntéseket, mint egy intézményesen lelassított, érdekeket becsatornázó civil kormány. A katonai sikerekből fakadó politikai haszon reményében sokkal hamarabb dönt az esetleges eszkaláció mellett, mivel hamarabb ítéli szükségesnek a védelmet vagy megelőzést. Az elmúlt 20 évben, mióta India és Pakisztán deklaráltan rendelkeznek nukleáris fegyverekkel, több egyezmény is született egy ?véletlen? nukleáris háború elkerülésére, az emberi tényezőt és a tévedés lehetőségét véglegesen nem tudták kiiktatni.

A második, talán kevésbé nyilvánvaló ok, hogy a katonai hatalomátvételeket rendszerint a ?politikailag kifogásolható? egyének tömegeinek menekülése követi. Akár országon belül, akár országon kívülre, ez irtózatos nyomás alá helyezné a hatalomváltó államot és környezetét. Különösen igaz ez egy olyan országban, ahol jelenleg is másfél millió menekült él az UNHCR adatai szerint, és amelyik a világ egyik legsűrűbben lakott régiójában helyezkedik el. Egy elhúzódó válság esetén kialakult bizonytalan helyzetben

Ezek mellett a pakisztáni belpolitikának közvetlen hatása van az afganisztáni műveletekre, az Egyesült Államokra és tágabban a NATO-ra. A szövetség korábban is tapasztalta, mennyire egyszerű az együttműködés egy katonából lett diktátorral, azonban kétségtelen az is, hogy az erőszakos hatalomváltások, a vízfej hadsereg, a civil kontroll hiánya mind olyan problémák, amelyek életre hívták a NATO térségbeli szerepvállalását. A Szövetségen belül természetesen az USA az, akinek a legtöbb érdeke fűződik egy stabil és szövetséges Pakisztánhoz ? azzal azonban Washingtonban is tisztában vannak, hogy ezt a hadsereg nélkül sose lehetett biztosítani. Azonban ennek a kapcsolatnak jelenleg egy újabb kihívással kell megbirkóznia: az USA és India gyarapodó partnerségi kapcsolataival, amelynek egyik sarokköve a védelmi együttműködés. A két dél-ázsiai állam közti antagonisztikus ellentét még nehéz helyzetbe hozhatja a Fehér Házat, amennyiben a jelenlegi kölcsönös függés (anyagi támogatás és kiképzés az afganisztáni utánpótlási vonalak biztosításáért cserébe nagyon röviden összefoglalva) valamelyik eleme veszt fontosságából. Egy valószínűtlen afganisztáni rendezés vagy a háború vége, esetleg Iszlámábád anyagi függésének megszűnése könnyen szakítást eredményezhet ? mint láttuk ezt az első afganisztáni háború és a nukleáris kísérletek után.

Pakisztán tehát rengeteg kihívással néz szembe, mind a kül- és biztonságpolitika, mind a belpolitikai küzdelmek terén. A kettő között az összekötő kapocs a kormány és a hadsereg tusakodása a hatalomért, amelynek új próbájára kerül sor idén nyáron. Az eredményeket egyik kérdésben sem lehet biztosan előre látni, azonban ezek állása nem feltétlenül a problémamentes hatalomátadás irányába mutatnak.

Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló – 2018. március

Szerző:
BSZK
-
0

Palesztin-izraeli konfliktus

Izraeli katonai titkok szivárogtak ki az internetre

Avigdor Liebermann védelmi miniszter által aláírt, szigorúan titkos katonai dokumentumok kerültek fel a világhálóra. A dokumentumok többek között az Izraeli Védelmi Erők kapacitásáról és eljárásrendjéről tartalmaznak bizalmas információkat. (angol, Haaretz, 02.07.)

Kairóban napi egymillió köbméter víz veszik kárba

Kairó kormányzója, Atef Abdel Hamid szerint napi egymillió köbméter vizet pazarol az egyiptomi főváros. A vízgazdálkodás javítása kifejezetten fontos egy ilyen vízszegény térségben, kiváltképp az Etiópia által tervezett ?Nagy Reneszánsz Gát? projekt tükrében. (angol, Middle East Monitor, 03.12.)

A palesztin vezetés visszautasítja Donald Trump béketervét

Szaúd-Arábia közvetítésével jutott el a 35 oldalas dokumentum a Palesztin Hatóság vezetőihez, akik szerint az amerikaiak ?egy olyan palesztint sem fognak találni, aki elfogadná ezt az ajánlatot?. A palesztin főtárgyaló, Saeb Erekat szerint a terv a Gázai-övezetre és Ciszjordánia egyes részeire korlátozná a jövőbeni palesztin állam területét, kihagyva belőle Kelet-Jeruzsálemet. (angol, Middle East Eye, 03.16)

Arab diplomaták: Abbas-nak el kellene fogadnia Trump béketervét, máskülönben a palesztinok mindent elveszthetnek

Az egyiptomi Al Shorouk cikkében idéz egy arab diplomatát, aki szerint a palesztin vezetés könnyen megbánhatja, ha nem fogadja el Donald Trump béketervét, hiszen jelenleg az bármennyire is elfogadhatatlannak tűnik, az intenzív telepépítések miatt a jövőben még ennél is rosszabb alkupozícióból indulhatnak a tárgyalások. (angol, The Times of Israel, 03.09.)

Saad Hariri: Libanon a tervek szerint megerősíti katonai jelenlétét az izraeli határon

A libanoni miniszterelnök a terv megvalósításához kért anyagi támogatást Rómában egy nemzetközi konferencián, amelyen közel 40 ország képviseltette magát. A Libanoni Fegyveres Erők megerősítése egyben gátat vethet a Hezbollah további térnyerésének. (angol, Midle East Eye, 03.15)

Egész országra kiterjedő gyakorlatot tartott az Izraeli Védelmi Erők

A gyakorlat nem csupán a katonaság válságkezelő és gyorsreagáló képességét kívánta felmérni, hanem tesztelte, hogy egy válsághelyzet esetén a lakossági szirénák által mennyire mobilizálhatók a civilek. (angol, The Times of Israel, 03.11.)

Egyiptom megkapta Izrael engedélyét, hogy átadjon két szigetet Szaúd-Arábiának

Izrael beleegyezésére azért volt szükség, mert az Akabai-öböl bejáratánál található két sziget, Tirán és Szanáfír részét képzik az 1978-ban megkötött egyiptomi-izraeli békeszerződésnek. A szigetek eredetileg Szaúd-Arábiához tartoztak, ám az 1948-as háború előtt az ország átadta azokat Egyiptomnak. (angol, Middle East Monitor, 03.07.)

15 halott és 1400 sérült a Gázai-övezetben tartott Föld napi tüntetésen

A tüntetők ezzel hívják fel a figyelmet a hazatérés jogára. A Gázai-övezet kétmilliós lakosságának 70%-a menekült, illetve menekültek leszármazottja, így számukra kiemelten fontos ez a kérdés. (angol, Al-Jazeera, 03.30.)

EU: A jeruzsálemi lakosságra vonatkozó új jogszabály még bizonytalanabbá teheti az ott élő palesztinok helyzetét

A március 7-én a Knesszetben elfogadott új törvény értelmében megvonható a kelet-jeruzsálemi tartózkodási engedély azoktól a személyektől, akik terrortámadásban vagy hazaárulásban vettek részt. Az EU szerint ez a törvény alkalmas lehet arra, hogy tovább csökkentse a palesztinok arányát Jeruzsálemben, ezzel aláásva a kétállami megoldást, ezért az Unió folyamatosan ellenőrizni fogja a törvény betartásának módját és annak hatásait. (angol, The Times of Israel, 03.09.)

Túlélte a konvoját ért merényletet a palesztin miniszterelnök

A Palesztin Hatóság miniszterelnökének, Rami Hamdallahnak a konvoját március 13-án érte bombatámadás, röviddel azután, hogy a Gázai-övezet területére értek. A látogatás célja a Hamasz és a Palesztin Hatóság közötti együttműködés további elmélyítéséről szóló tárgyalás volt. (angol, Middle East Eye, 03.13.)

Hosszú hallgatás után Izrael elismerte Aszád atomreaktorának felrobbantását

Izrael hivatalosan is elismerte, hogy 2007-ben az izraeli légierő bombázta le a szíriai Deir Ezzorban épült atomreaktort. A lépés a Begin-doktrínához köthető, amely kimondja, hogy törekedni kell az ellenséges országok nukleáris képességének elpusztítására. Ez a doktrína először 1981-ben lépett életbe, amikor egy Irakban épülő atomreaktort bombázott le az izraeli légierő. (Ekkor azonban azonnal felvállalta a felelősséget.) (angol, The Times of Israel, 03.21)

Törökország és a kurd kérdés

Törökország nem ért egyet Franciaország szíriai szerepvállalásával

Egy török hivatalnok szerint a francia tervek csak arra irányulnak, hogy a kurd erők által ellenőrzött észak-szíriai régiót stabilizálják ? ez a lépés azonban a terrorizmus támogatását idézheti elő. A szíriai kurd erők (YPG) Párizs általi támogatása jelentősen ronthatja az Ankarával fennálló viszonyt. Franciaország megerősíti pozícióit Szíriában, hogy erőteljesebben fel tudjon lépni az Iszlám Állam ellen. A kurdok támogatásának a kérdése akár a két ország közötti diplomáciai csörte kialakulásához is vezethet. (Reuters, angol, 03.30.)

EU-Törökország csúcstalálkozó

Az Unió valószínűleg újabb forrásokat fog biztosítani Törökországnak, hogy megfelelően tudja kezelni a szíriai menekültek beözönlését. Mindemellett az EU vonakodik a mélyebb kereskedelmi kapcsolat kiépítésétől, és a vízummentesség megadásától is.  (Reuters, angol, 03. 26.)

Németország kifejezte nemtetszését Törökország szíriai beavatkozása miatt

Angela Merkel elfogadhatatlannak tartja a török beavatkozást Afrin városában, és Oroszország tétlenkedését is bírálta a gútai támadások miatt. (Reuters, angol, 03.21.)

Törökország nem ért egyet az Egyesült Államokkal a szíriai Manbij városával kapcsolatban

Törökország  sajátságos politikájával  a többi NATO-tagország sem ért egyet. Legutóbb Manbij városának jövőbeli ellenőrzése kapcsán került a világsajtóba az erdogani vezetés. A török hadsereg a YPG-ellenes hadjáratának keretében megállíthatatanul nyomul előre a város irányába. Ankara ezen lépése azonban  komoly fejtörést jelent Washington számára, ugyanis amerikai csapatok állomásoznak a várostól keletre. (Reuters, angol, 03.21.)

Törökország intelme az Európai Parlament felé

A Parlament indítványában hangsúlyozta, hogy „az Egyesült Nemzetek által felsorolt ??terrorszervezetek legyőzésére kell összpontosítani”. Törökország úgy tekint a YPG-re,  mint egy olyan terrorista szervezetre, mint ami a Törökországi ??Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szíriai ága. A PKK három évtizede vív kemény küzdelmet Ankarával szemben. (Reuters, angol, 03. 15.)

A szíriai konfliktus a török lírára is nagy hatással van

A török líra rekord alacsony szinten áll az euróval szemben, a kötvényhozamok pedig az elmúlt három hónapban magas szintre kúsztak fel. A török államháztartás, benne a folyó fizetési mérleg is gyors romlásnak indult. (Reuters, angol, 03. 13.)

Aszad elnök meglátogatta a Kelet-Gútában állomásozó kormányerőket

?Amelyik harckocsi egy métert halad előre, megváltoztatja a világ politikai térképét? ? jelentette ki Aszad, mert a damaszkuszi  rezsimhez hű csapatok az elmúlt hónapokban sikeresen visszafoglalták az Allepótól keletre lévő lázadók által birtokolt enklávét. (2018.03.19.)

Trump elnök befagyasztaná a Szíriának szánt támogatást

A Fehér Ház nem erősítette meg a Wall Streat Journal által közölt információt.  Trump elnök március 29-én Ohio államban tett látogatása során tartott beszédében kijelentette, hogy ?amilyen hamar csak lehetséges, kivonja az amerikai csapatokat Szíriából.? (2018.03.31.)

Észak-Afrika

Több állam is rendszeresen megszegi az ENSZ Líbiára vonatkozó fegyverembargóját

Az ENSZ legfrissebb jelentése szerint egyes arab államok nyíltan megszegik a nemzetközi közösségnek az észak-afrikai országgal szemben fenntartott fegyverembargóját. A kiszivárgott beszámoló szerint Egyiptom és az Egyesült Arab Emirátusok fegyverekkel támogatják a Líbiai Nemzeti Hadsereget irányító Khalifa Haftart. Egy korábbi jelentés már tavaly júniusban is kiemelte, hogy az Emirátusok fegyverekkel látják el a tobruki Képviselőházzal szövetséges Haftart. Líbiával szemben a 2011-es Kaddáfi-ellenes harcok kirobbanása óta fegyverembargót tart fenn a nemzetközi közösség. (Al-jazeera. angol. 03.20)

Kiújuló harcok Líbia déli területein

A Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg megindította ?Law enforcement? névre hallgató műveletét az észak-afrikai ország déli területein. A katonai fellépés célja, hogy megtisztítsák az ország déli területeit a külföldi (szudáni, csádi) fegyveresektől. A JEM, FACT és más fegyveres csoportok évek óta jelen vannak az országban, és aktívan részt vettek az egymással viaskodó két tömb (tripoli kormányzat, Haftar és a Képviselőház) fegyveres támogatásában. A hadművelet első szakasza a Nemzeti Hadsereg által megfogalmazott ultimátum lejártát követően március 19-én vette kezdetét. Március 25-én a Líbiai Nemzeti Hadsereg Mig-24-es harci repülői hajtottak végre több támadást a csádi ellenzéki erők (CCMSR) kezében lévő ellenőrző pont ellen. Mindeközben a Tripoliban székelő Elnöki Tanács megpróbálja csökkenteni a felek között fennálló feszültséget. Faiez al-Szarradzs kormányfő (a nemzetközi közösség által elismert kormány vezetője) egy bizottságot állított fel, amelynek célja a felek közötti egyeztetések lefolyatása, és az ország déli területein felerősödő feszültség csökkentése. (Libya Herald, angol. 03.29)

Dél-Szudán csatlakozna az Arab Ligához

Az egyiptomi külügyminiszter, Sameh Shukry március 12-én a dél-szudáni Jubában találkozott Salva Kiir elnökkel. A két politikus közötti megbeszélés tárgya Salva Kiir elnök azon kérése volt, amelynek értelmében Dél-Szudán csatlakozna a kairói központú Arab Ligához. A találkozón ezenfelül szóba került a két ország közötti kapcsolatok javításának a lehetősége, valamint a régióban egyre nagyobb aggodalmat keltő ? jelenleg még építés alatt álló ? Nagy Etióp Újjászületés Gátja. (al-jazeera. angol. 03.20)

Omar al-Bashir?al-Szíszí találkozó Kairóban

Március 19-én Omar al-Bashir szudáni elnök találkozott egyiptomi kollégájával, Abdel Fattáh al-Szíszível. A két Nílus-parti ország vezetője közötti megbeszélések központi kérdése a jelenleg is építés alatt álló Nagy Etióp Újjászületés Gát volt. Egyetértettek abban, hogy az etiópokkal közösen egy mindenki számára előnyös helyzetet kell teremteni. A szudáni elnök elismerően nyilatkozott az al-Szíszí-féle vezetésről, valamint szerencsét kívánt egyiptomi kollégájának a hónap végén tartandó elnökválasztáshoz. (Al-jazeera. angol. 03.22)

Putyin elfogadta a kartúmi meghívást

Vlagyimir Putyin orosz elnök elfogadta Omar al-Bashir elnök meghívását, adta hírül a szudáni állami média. Bashir gratulált Putyinnak, aki már korábban világossá tette elköteleződését a szudáni energia-, kőolaj-, földgáz- és aranykitermelésbe történő orosz befektetések növelés mellett. (Reuters. angol. 03.22)

Kartúm meghosszabbította a fegyverszünetet a lázadó tartományokkal szemben

Kartúm kiterjesztette a Kordofán, Kék Nílus és Dárfúr tartományok felé fennálló, egyoldalúan deklarált fegyverszünetet. Hivatalosan a tűzszünet március végéig állt volna fent, ezt az időpontot hosszabbította meg a szudáni vezetés június végéig. (Reuters. angol. 03.29)

Régi-új elnök Egyiptom élén

Az előzetes eredmények szerint Abdel Fattáh al-Szíszí elnök nyerte meg a március 26-a és 27-e között tartott elnökválasztást. Az újraválasztott elnöknek a következő ciklusában szembe kell néznie mind az egyre romló gazdasági helyzettel, mind pedig a Sínai-félszigeten megjelenő olyan szélsőséges csoportokkal, mint az Iszlám Állam egyiptomi ága. (al-Jazeera. angol.03.29)

Síita félhold

Szabadkereskedelmi megállapodás

Bilaterális szerződést írt alá Iszlámábádban Mohammad Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter. A megállapodás értelmében Irán és Pakisztán között szorosabb együttműködés jön létre a kereskedelem és a terrorral szembeni fellépés terén. Pakisztán kiemelt fontossággal bír Teherán számára, a jelenlegi külügyminiszter immár hetedik alkalommal látogatott el Irán délkeleti szomszédjához. (Farsnews 03.12)

?Mindenki meg fogja bánni a nukleáris megállapodás összeomlását? ? mondta Haszán Rouhani iráni miniszterelnök Teheránban, Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszterrel való találkozása során. Rouhani kifejtette, a térség stabilitásának és biztonságának egyik alapja a JCPOA (nukleáris megállapodás) megmentése, ?mely bizonyítaná a világ számára, hogy a tárgyalások és a diplomácia a legjobb mód a konfliktusok rendezésére?. Irán és az 5+1 országok (Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) között már 2015. óta tartottak az egyeztetések a perzsa állam atomprogramjáról, melyek során 2016-ban megállapodást írtak alá. Donald Trump hatalomra kerülésével azonban felvetődött az egyezmény újratárgyalása. (Farsnews 03.13)

?Európa, különösen Franciaország elfogadja és elismeri a nukleáris megállapodást? ?fejtette ki Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter teheráni látogatása során. Le Drian iráni partnerének a kijelentéseire reagált ezzel, és felszólította az Európai Unió országait Irán támogatására. (Farsnews 03.14)

Jemeni fegyverszálítmányok

Fegyverek Jemenbe csempészésével vádolta meg az iráni vezetést a francia külügyminiszter, Jean-Yves Le Drian. A vádakra reagálva Bahram Ghashemi, Irán külügyi szóvivője abszurdnak és hazugságnak nevezte, hogy az iszlám köztársaság bármiféle fegyvert is eladott volna a polgárháború sújtotta Jemennek. Továbbá kifejtette, hogy egy olyan ország számára (Franciaország), mely Szaúd-Arábiának exportál fegyvert, természetes, hogy a szaúdi légi támadásokat önvédelemnek tekintik, és az is, hogy Jement bűnbaknak állítják be. (MEHR News 03.30)

Az EU egységes a JCPOA megőrzésében ? mondta Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint kijelentette, hogy az Európai Unió a saját érdekeit kívánja érvényesíteni a tárgyalások során. A főképviselő kijelentései alapvetően Washington felé irányultak, ugyanis Trump elnök csak május 12-én fogja eldönteni, hogy az Egyesült Államok részt kíván-e venni a közös átfogó akcióterv (JCPOA) tárgyalásában vagy sem. (MEHR News 03.20)

Moszul újjáépítése a kulcs az Iszlám Állam legyőzésében

Megkezdődtött a romok eltakarítása a nagyobb iraki városokban, köztük Moszulban is. Mohammad Shaban, Nyugat-Moszul polgári védelmében szolgáló tiszt szerint, ha 6 hónapon keresztül megállás nélkül dolgoznának, akkor sem fejeznék be a munkálatokat. Az ENSZ fejlesztésért felelős bizottságának (UNDP) adatai szerint legalább 700 millió dollárra van szükség Moszul teljes újjáépítéséhez. (Gulf News 03.31)

Megnyílnak a repterek

Ha rövid időre is, de újból megnyílnak a nemzetközi légiforgalom előtt az Irak kurd területein lévő repterek, jelentette be Haider Al Abadi iraki miniszterelnök. A szeptemberi kurd népszavazás óta Bagdad elhatárolódott a kurd lakosságtól, valamint megpróbálta elszigetelni ezeket a területeket. Az indulatok lecsillapítása az iraki központi vezetés számára is fontos feladat. (Gulf News 03.13)

A Közel-Kelet Hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, É-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron (Síita félhold), Vincze Patrik (Törökország), Banos Benjámin (Törökország), Varga Zsolt (szíriai konfliktus)

Az afgán kormány béketárgyalásokba kezdhet a tálibokkal

Szerző:
Kovács Georgina
-
0

Afganisztán sorsát hosszú távon meghatározó lépéseket fogalmazott meg február végén Ashraf Ghani, Afganisztán elnöke.

Régóta terítéken vannak az esetleges béketárgyalások a tálibokkal, azonban eddigiekben a hiányzott a megfelelő platform a tárgyalások megkezdéséhez. Az ország számára több szempontból is fontos lenne megállapodásra és békére jutnia a radikális iszlamista mozgalom tagjaival. Egyrészt, az ország biztonsági helyzete a tálibok által elkövetett támadások miatt kaotikus állapotban van. Másrészt, Pakisztán már régóta szorgalmazza a két fél közötti béketárgyalások megkezdését, így ez talán enyhülést hozhat Afganisztán és Pakisztán közötti nézeteltérésekben is. Ugyanezen a konferencián Ghani felajánlást tett a tálibok felé, hogy elismeri a csoportot, mint legális politikai párt. Ez a felajánlás Ghani szerint a kezdő lépcsőfoka lehet a több mint 16 éve dúló konfliktus lezárásának.

Ez a megnyilvánulás jelentősnek nevezhető Ghani részéről, aki a múltban rendszeresen terroristának és lázadóknak nevezte a tálibokat. Habár korábban már felajánlotta, hogy tárgyalásokba bocsátkozna a tálibok kisebb csoportjával, akik elfogadnák a békét, a tárgyalások mégis kudarcba fulladtak. Az USA 2001-es beavatkozásának köszönhetően a tálibokat eltávolították az ország vezetéséből. A beavatkozás után a harc, hogy visszakerülhessenek a hatalomba, egyre vérsebbé vált. A mozgalom vezetői felajánlották; ha visszakerülhetnek az ország vezetésébe, akkor tárgyalásokba kezdenek az Egyesült Államokkal, de Kabullal nem voltak hajlandók tárgyalni.

Az elnök javaslatai között szerepelt egy azonnali tűzszünet a két fél között, továbbá szó esett a foglyok szabadon engedéséről is, valamint egy új választás kiírásáról és alkotmányos felülvizsgálatról. Ghani azt is felajánlotta, hogy segítséget nyújt a reintegrációban, valamint a szankciók megszüntetésében. Mindezt abban az esetben, ha a tálibok felszámolják az erőszak alkalmazását, elismerik az afgán kormányt és tiszteletben tartják a jogállamiságot.

Ghani ajánlatát természetesen az USA sem hagyta kommentár nélkül. A bejelentés talán csak növelni fogja azt a szakadékot, ami Kabul és Washington között keletkezett. Az év elején Donald Trump bejelentette, hogy Washington nem hajlandó tárgyalásokba kezdeni a tálibokkal, az általuk folytatott folyamatos támadások és erőszak alkalmazása miatt.

Míg az USA ellenzi a béketárgyalásokat, addig Pakisztán örömmel fogadta a tárgyalások megkezdését, amit a szomszédos ország már régóta szorgalmazott. Kabul sűrűn megvádolta azzal Pakisztánt, hogy támogatja a tálibokat, de a szomszédos Pakisztán ezt végig elutasította, sőt többször is kihangsúlyozta, hány pakisztáni állampolgár életét oltották ki a mozgalom tagjai. Ghani felismerve a diplomáciai támogatás és nyomás előnyét, békejobbot nyújtott Pakisztán felé. Az elnök úgy fogalmazott a február végén megrendezett kabuli konferencián: ?Készek vagyunk elindítani a tárgyalásokat Pakisztánnal és elfelejteni a múlt keserű eseményeit?.

A jelenleg megfogalmazott javaslatok elfogadásánál és a tárgyalások megkezdésénél már nehézségékbe is ütköztek. A kormány kikötése volt, hogy a békefolyamat bármelyik részében nők is részt vehetnek. Azonban a tálibok az iszlám fundamentalista értelmezése alapján a nőket másodrangú polgárként kezelik, így amíg nők is részt vehetnek a tárgyalásokban, a tálibok távol fognak maradni a tárgyalóasztaltól. Ghanira hárul a kényes feladat, miszerint valahogy puha lépésekkel rá kell bírnia a tálibokat a tárgyalásokra, miközben nem veszíti el jó hírnevét az ország liberális, nyugati szövetségesei között.

Az ország számára sorsdöntő lehet a tálibokkal történő megegyezés. Az afgán lakosság túl sokat szenvedett már a mozgalom tagjai által alkalmazott terror miatt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az az éhségsztrájk, ami a napokban vette kezdetét. Több tucat afgán állampolgár csatlakozott az éhségsztrájkhoz, amivel céljuk, hogy felhívják a figyelmet a Helmand tartományt érő folyamatos erőszakra. Olyan erőszakos cselekményekre, mint ami március 23-án történt a tartomány fővárosában, mikor is egy autóba rejtett bomba robbant fel a sportpálya mellett, ezzel megölve több mint 20 embert. A merénylet nem sokkal a békatárgyalások bejelentése után következett be. Egyelőre az afgán kormány nem reagált sem a sztrájkra, sem a támadásra, aminek következménye lehet, hogy egyre több dühös és reményvesztett állampolgár fog az utcákra vonulni a jövőben, annak érdekében, hogy kifejezze elégedetlenségét.

EU hírfigyelő – 2018. március

Szerző:
BSZK
-
0

PESCO

Mérföldkő a CFSP-ben

Március 6-án az Európai Tanács elfogadta a PESCO első 17 közös projektjét, amivel az EU védelmi együttműködése új fázisába lépett. A projektek három kategóriába sorolhatók: kiképzés és közös gyakorlatok, műveleti területek, és összhaderőnemi képességfejlesztés. Szerepel közöttük közös eszközök fejlesztése, missziós kiképzőközpont felállítása, a tengeri jelenlét és megfigyelés erősítése, valamint közös kibervédelmi adatbázis és gyorsreagálású csapatok felállítása.

PESCO és EDF

A PESCO-t (Permanent Structured Cooperation) 2017. december 11-én hozta létre az Európai Tanács 25 tagja azzal a céllal, hogy egy integrált, szerződésalapú védelmi együttműködési felületet biztosítsanak a tagállamok számára. Alapvetéseit tekintve leginkább a NATO Smart Defence programjához hasonlít. A PESCO legfőbb döntéshozója és felügyelője a Tanács, azonban az egyes projekteket érintő kérdésekben a résztvevő tagállamok határozhatnak. Az eddig meghirdetett 17 projekt mellé még idén újabbak csatlakoznak, illetve júniusban döntenek konkrét irányítási-szabályozási kérdésekről az egész PESCO-t illetően.

Az EDF (European Defence Fund – Európai Védelmi Alap) 2017. nyarán jött létre a védelmi eszközök közös gyártásának és fejlesztésének támogatására. Az Alapba 2020-tól 5,5 milliárd eurót különítenek el, amely legalább három tagállam közös fejlesztési projektjeire használható fel. Az alap célja egy összehangolt védelmi iparág kialakítása, amivel – becslések szerint – akár 100 milliárd eurót takaríthatnának meg a tagállamok éves szinten. Ugyanakkor az EDF minden projektnek maximum 20%-át finanszírozza, a maradékot a résztvevő tagállamoknak kell fizetniük – a PESCO esetében azonban a költségek 30%-a finanszírozható az Alapból.

Frederica Mogherini sajtótájékoztatójában külön figyelmet szentelt annak, hogy az EU kollektív biztonságát garantáló lépések sosem a NATO – vagy egyéb – védelmi szervezetek rovására, hanem annak kiegészítéseként jönnek létre. Az Unió nem katonai szövetség, a védelempolitikai együttműködés kialakítása tehát nem a NATO konkurrenciájaként jön létre, hanem a tagállamok együttműködésének és hatékonyságjavításának eredményeképpen. A PESCO egyik kiemelt programja az európai katonai mobilitás javítása, ami a két szervezet közös vállalása: lényege, hogy Európában hatékonnyá tegyék a szövetséges csapatmozgásokat.

Márciusi közlemények és csúcstalálkozók

Március 22-én az Európai Tanács következtetéseket fogadott el a március 4-én Salisburyben elkövetett merénylettel kapcsolatban. A kiadott közleményben az Európai Tanács a leghatározottabban elítélte az eseményt, és felajánlotta segítségét az Egyesült Királyságnak a nyomozás lefolytatásához. Súlyos biztonsági problémának tartja, hogy Oroszország áll a merénylet hátterében, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Uniónak meg kell erősíteni a vegyi, radiológiai, biológiai és nukleáris támadásokkal szemben a védelmi képességeit, és mélyíteni kell ezen a területen a tagállamok közötti és a NATO-val való együttműködést. Ezenkívül a hibrid fenyegetések kezelése is kiemelten fontos, például a kiberkérdések, a stratégiai kommunikáció és az elhárítás területén.

Március 26-án a bulgáriai Várnában EU-Törökország vezetői szintű találkozót rendeztek Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk, az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, és a bolgár miniszterelnök, Bojko Boriszov fogadták a török elnököt, Recep Tayyip Erdogant. Megállapodás született a migrációs együttműködés folytatására; az EU vezetői jelezték, hogy az Unió hajlandó további támogatásokat tenni a menekültek helyzetének javítása érdekében. Törökország szíriai beavatkozásával kapcsolatban azonban az EU aggodalmát fejezte ki, különösen a török ellenőrzés alatt álló Afrín régiót illetően. Az EU felkérte Törökországot a polgári lakosság védelmére, valamint a humanitárius segélyek célbajuttatásának segítésére. Szintén aggályokat fejeztek ki jogellenes földközi-tengeri és égei-tengeri török tevékenység miatt, emlékeztették Törökországot arra, hogy köteles a kapcsolatok normalizálására és a jó kapcsolatok fenntartására, valamint kiálltak Ciprus mellett. Hangsúlyozták azt is, hogy tagjelöltként Törökországnak kötelezettsége a demokratikus alapjogok biztosítása. Az EU felkérte Törökországot, hogy működjön együtt az Európa Tanáccsal a jogállamiság védelme érdekébe.

Bojko Boriszov, Donald Tusk, Recep Tayyip Erdogan és Jean-Claude Juncker Várnában / Forrás: eeas.europa.eu

Szankciók

A Tanács 2018. március 12-én hat hónapra meghosszabbította az ukrajnai események miatt bevezetett Oroszország elleni szankciókat, így a korlátozó intézkedések 2018. szeptember 15-ig vannak hatályban. Az ?Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések? miatti szankciók a következőkre vonatkoznak: vagyoni eszközök befagyasztása, utazási tilalom, 150 személy és 30 szervezet.

Az orosz gazdaság bizonyos ágazatait érintő gazdasági szankciók 2018. július 31-ig vannak érvényben, míg a Krím és Szevasztopol területére vonatkozó ? azok jogellenes annektálása miatt bevezetett ­intézkedések 2018. június 23-ig.

Március 19-én a Tanács további négy, a szíriai rezsimhez köthető személyt vett fel a szankciós listájára: egy magasrangú katonai vezetőre és három tudósra terjesztették ki a korlátozásokat. Mindegyiküknek szerepe lehet a civilek ellen bevetett vegyi fegyverek fejlesztésében és alkalmazásában. Ezek a lépések összhangban vannak az EU-nak azon politikájával, amelynek értelmében fel kíván lépni a vegyi fegyverek terjesztése és felhasználása ellen.

EU a világban

Közel-Kelet

Március 6-án az Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini és az EU humanitárius segítségnyújtásáért és válságkezelésért felelős biztosa, Hrisztosz Sztilianidesz nyilatkozatott adtak ki a kelet-gútai eseményekkel kapcsolatban. A közleményben kiemelték, hogy a damaszkuszi kormány és szövetségeseik a 30 napos tűzszünet életbeléptetésére felszólító 2401-es ENSZ BT határozat ellenére tovább folytatták az offenzívájukat. Bár a beszámoló pozitív lépésként ismerte el a segélyszállítmányok beengedését a területre március 5-én, a dokumentum azt is kiemeli, hogy a kormányerők több szükséges orvosi felszerelést is eltávolítottak a szállító konvojról; ezzel a lépésével a szíriai kormány nyíltan megsértette a nemzetközi humanitárius jogot. Végezetül kiemelték, hogy az Európai Unió folytatni fogja a munkát a BT határozat teljeskörű végrehajtásának az érdekében.

Március 15-én Federica Mogherini nyilatkozatott adott ki a szíriai eseményekkel kapcsolatban. Kiemelte, hogy bár az ország egész területén humanitárius krízissel kell szembenézni, a helyzet különösen rossz Kelet-Gútában, Idlibben és Afrínban. A főképviselő nyilatkozatában újra felszólította a harcban álló feleket, hogy tegyenek eleget a 2401-es BT határozatban szereplő tűzszünet betartására. Továbbá szólt az asztanai folyamatot garantáló hatalmakhoz (Iránhoz, Oroszországhoz és Törökországhoz), hogy tegyenek eleget a megállapodásban foglalt feladataiknak. A dokumentumban az Unió leszögezte, hogy a konfliktust nem lehet katonai úton megoldani.

Az Európai Unió 50 millió eurónyi támogatást jelentett be a libanoni biztonsági szektor számára március 15-én Rómában, mely jól mutatja az Unió elkötelezettségét Libanon biztonsága mellett. A csomag keretében biztosított 50 milliós támogatásból 46,6 millió eurót fordítanak a jogállamiság előremozdítására, a fennmaradó összegből pedig a terrorizmus elleni közdelem erősítését és a reptéri védelmet kívánják biztosítani. Az új csomag része annak a hosszú távú elköteleződésnek, melynek keretében 2006 óta az EU 85 millió eurót biztosított a közel-keleti ország biztonsági helyzetének a javítására.

Közép-Ázsia

Március 9-én Brüsszelben hatodik alkalommal tartották meg az EU-Tadzsikisztán Együttműködési Bizottság találkozóját. A tárgyalásokon a két fél megerősítette, hogy tovább erősítik a kapcsolataikat az EU-Tadzsikisztán partnerségi és együttműködési megállapodás keretében. A találkozó lehetőséget biztosított a feleknek a véleménycserére az EU új közép-ázsiai stratégiájával kapcsolatban is: az Unió és Tadzsikisztán egyetértett abban, hogy közösen folytatják a munkát az afganisztáni békefolyamatok támogatásában. Az EU ugyanakkor kritikát is megfogalmazott Tadzsikisztánnal szemben; elsősorban a tádzsikisztáni civil társadalom egyre szűkülő lehetőségeit emelete ki.

Március 27-án az üzbegisztáni Taskentben tartott Afganisztán- konferencián részt vett Federica Mogherini, az Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője is. Az ülés során a főképviselő többek között megbeszélést folytatott Ashraf Ghani afgán elnökkel. Mogherini hangsúlyozta, hogy az EU támogatja az afgán elnöknek a tálibok felé intézett átfogó békeajánlatát, illetve kiemelte, hogy az Unió továbbra is jelentős pénzügyi és politikai támogatást fog nyújtani az afgán gazdasági és társadalmi fejlődés előremozdítása érdekében.

Posztszovjet térség

Március 16-án Federica Mogherini kiadta a Krím-félsziget négy éve tartó orosz megszállásával kapcsolatos EU nyilatkozatot. A főképviselő hangsúlyozta, hogy az Európai Unió továbbra is jogellenesnek tartja a Krím Oroszország általi annektálást. Azt is kiemelte, hogy Brüsszel kitart Ukrajna szuverenitása és területi integritásának sérthetetlensége mellett, illetve felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt négy évben jelentősen romlott a félszigeten élő kisebbségek (tatárok, ukránok) jogi helyzete. Március 19-én az Európai Külügyi Szolgálat által közétett nyilatkozat kiemeli, hogy az EU nem ismeri el jogszerűnek a Krím-félszigeten is megtartott március 18-ai orosz elnökválasztást, hiszen eleve a félsziget Oroszországhoz való csatolását is illegitimnek tartja.

Brexit

Március elején az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk találkozott Theresa May brit miniszterelnökkel Londonban. A megbeszélés célja a Brexit-tárgyalások előmozdítása volt. Több fontos téma mellett szóba került  Észak-Írország jövőbeli helyzete is. Ezt követően Tusk március 7-én jelentette be a tárgyalás eredményeit és egy 16 pontból álló iránymutatás-tervezetet bocsátott ki. A tervezetben az egyetlen lehetséges jövőbeli modellnek az Unió és az Egyesült Királyság közötti szabadkereskedelmi övezet létrehozását jelölte meg. Tusk a javaslatban megemlíti a terror elleni küzdelem és a légi közlekedés területein történő további együttműködés fontosságát, illetve felkérte az Egyesült Királyságot az uniós K+F programokban való részvételre a kilépést követően is.

A tervezetet az Európai Tanács elnöke megküldte a többi 27 tagállam állam- és kormányfőinek, melyet azok az Európai Tanács (50. cikk) március 23-i ülésén el is fogadtak. A jövőben ez a döntés határozza meg az uniós tárgyalódelegáció céljait a Brexit-tárgyalások során. Ezt megelőzően az Általános Ügyek Tanácsába (50. cikk) megtárgyalták a kilépés első szakaszát lezáró megállapodást, melyet március 20-án el is fogadtak a miniszterek. A megállapodás a polgárok jogaira, a pénzügyi elszámolásra, az átmeneti időszakra és a kilépés egyéb körülményeire vonatkozik. Ezzel megkezdődhet a tárgyalás második szakasza, melynek során az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti jövőbeli kapcsolatot kell kialakítania a tárgyaló feleknek. Az EU hangsúlyozta, hogy a „lehető legszorosabb partnerségre törekszik” a kilépő britekkel, azonban ehhez az Egyesült Királyságnak is megfelelő partnerségi magatartást kell képviselnie. 

Kína terjeszkedése Afrikában: Kolonizáció vagy a fekete kontinens felemelkedése?

Szerző:
Krizsán Bence
-
0

Tagadhatatlan, hogy Kína jelenléte Afrikában bár nem újszerű, az ázsiai ország az utóbbi időben rohamosan növeli befolyását a fekete kontinensen. A hidegháború idején Kína elsősorban ideológiai úton és a közös gyarmati múlt által próbált kapcsolatokat kiépíteni Afrikával, azonban ezt mára felváltották az üzleti érdekek és egy pragmatikus magatartás. A nagyszabású folyamatot azonban számos kritika éri, és sokan beszélnek új kolonizációról. Jelenleg Kína a kontinens legnagyobb kereskedelmi partnere, illetve nagyban támaszkodik az afrikai piacokra, a természeti erőforrások folyamatos áramlása pedig elengedhetetlen a hazai termelés fenntartása érdekében. Az afrikai erőforrások Kína általi behozatala változatos; kiterjed például az olajra, a vasércre, a fára és a rézre. Kína ipari termékeket exportál, fejleszti az infrastruktúrát, közvetlen külföldi befektetéseket és milliárd dolláros hiteleket bonyolít le, mindezt természetesen az erőforrásokhoz való széleskörű hozzáférésért cserébe. Csak 2014-ben a kereskedelem értéke meghaladta a 200 milliárd dollárt. Ráadásul a kínai külföldi segélyek több mint felét Afrika kapja. Ez gyors és látható eredményekkel jár, valamint a nyugati befektetőkkel szemben Kína nem követeli meg az emberi jogok tiszteletben tartását, ami számos afrikai ország szemében vonzóbb alternatívává teszi.

Kétélű penge

A kínai gazdasági aktivitással foglalkozó írások általában két csoportba sorolhatók. Az egyik tábor szerint Kína kiszipolyozza Afrikát, és a látszólag előnyös kereskedelmi szerződések, gazdasági egyezmények valójában csupán Kína érdekeit tartják szem előtt, míg a fekete kontinens hosszú távú érdekei és lehetőségei sérülnek. Gyakori kritika például, hogy a helyi lakosok alkalmazása helyett Kína a saját állampolgárait foglalkoztatja a kormány által finanszírozott infrastrukturális beruházások esetén, holott Afrikában jelentős a munkanélküliség, így az embereknek nagy szükségük lenne tapasztalatra és jövedelemre. Fontos továbbá megemlíteni, hogy a kínai olcsó áruk elárasztják az afrikai piacokat, ezzel nehéz helyzetbe hozva a helyi termelőket. Gyakran lehet bírálatokat hallani olyan iparágakról is, amelyekben kínai vállalatok afrikai munkavállalókat foglalkoztatnak. A Human Rights Watch állításai alapján, a kínai tulajdonú rézbányák a zambiai munkásaikat túldolgoztatják, nem biztosítanak biztonságos munkakörülményeket, a panaszkodókat pedig megfenyegetik.

A másik megközelítés sokkal inkább üdvözli Kína növekvő gazdasági befolyását, és Afrika felemelkedésének a garanciáját látja a feltörekvő ázsiai országban. Ezzel párhuzamosan természetesen elutasítja az előbbi álláspontot, miszerint egy új gyarmatosításról és kizsákmányolásról lenne szó. Szerintük ugyanis ez a narratíva egyrészt nyugati szempontokon alapul, másrészt azon, hogy a nyugati országok egy riválist látnak Kínában. Valamint a déli kontinensnek elengedhetetlen egy hatékonyabb infrastruktúra a fejlődéshez, ásványkincsek tekintetében pedig sokkal többet termelnek, mint amennyit fel tudnának használni, így a cserével mindkettő fél jól járhat.

A gazdaságon túl

Kína mint a világ egyre nagyobb politikai befolyással bíró szereplője elismerésre és elfogadásra törekszik, különösen az olyan nemzetközi intézményekben, mint az ENSZ és a WTO. Kína vezetői igyekeztek erősíteni a különböző afrikai országokkal fennálló politikai kapcsolatokat, hogy elsősorban a világpolitika nyugati szereplőivel szemben hatékonyabban tudják képviselni érdekeiket. Afrika 54 országból áll, ez az ENSZ-en belüli szavazásokkor különösen értékessé teheti a kontinenst és az afrikai kapcsolatokat. Kína a hagyományos diplomáciára is nagy hangsúlyt fektet. Az afrikai vezetőkkel rendszeresen magas szintű csúcstalálkozókat szervez, és magas rangú kínai politikusok is számos látogatást tesznek a kontinensen; a kínai külügyminiszter első tengerentúli útja minden évben egy afrikai országba vezet. A nyugati országoknak figyelniük kell az afrikai kapcsolataikra, ugyanis a jövőben egy egyre jelentősebb versenytársra számíthatnak Kína személyében

Összefoglaló

Afrika korábbi kolonizációja számos szörnyűséggel járt, többek között elnyomó rendszerek fenntartásával, véres lázadásokkal, lappangó konfliktusokkal és a kontinens tartós lemaradásával. Sokak szerint ez nem csupán a múlt, és bár más keretek között, de a történelem újra megismételheti önmagát. Azonban most nem európai országok, hanem a dinamikusan növekedő Kína lesz a gyarmatosító. A helyzet azonban közel sem ilyen egyszerű, hiszen, bár Kína egy percig sem téveszti szem elől a saját érdekeit, nem avatkozik be az afrikai országok belügyeibe, illetve jelentős erőforrásokat fordít a fekete kontinens fejlesztésére. Európa érdeke egy stabil és gyarapodó Afrika, reméljük, hogy a kínai jelenlét ennek megvalósulását segíti és nem pedig hátráltatja majd a jövőben.

Dzsammu és Kasmír: egy véget nem érő konfliktus

Szerző:
Kiss Beatrix
-
0

Több mint 70 éve az Indiai szubkontinens egyik fő biztonsági kihívását a Pakisztán és India közt zajló, Kasmírt övező konfliktus jelenti. A két ország 1947-es függetlenedését követően többször került sor fegyveres konfliktusra a vízben gazdag, változatos földrajzi képet mutató, csodálatos régióban.

Az elmúlt napokban azonban ismét fellángoltak az események. Több tucat tiltakozás vette kezdetét Kasmír vitatott himalájai területein, Sophian központtal, miután indiai katonák megöltek 4 civilt és 2 feltételezett harcost. A civil áldozatok az indiai hadsereg szóvivője, Rajhes Kalia ezredes állítása alapján felkelőket támogató személyek voltak.

A vasárnap késő esti lövöldözést követően a hatóságok lezárták a sűrűn militarizált területek egy részét katonák és tömegoszlatásra kiképzett rendőrök segítségével. Kijárási tilalmat rendelt el a kormányzat, valamint az iskolák bezárását, az internet hozzáférés korlátozását is. Azonban a szeparatisták közt indult sztrájhullám csak fokozta a helyiek indulatait, több ezres tömegeket mozdítva meg az indiai hadsereg és Kasmír indiai fennhatósága ellen. Továbbá militánsok egy kormánypárti vezetőt is megtámadtak Szrinagar külvárosában.

A hasonló halálos katonai beavatkozások száma megnövekedett a közelmúltban, amit Kasmír kormányzata sem néz jó szemmel. Mehbooba Mufti ? az indiai ellenőrzés alá tartozó Kasmír első női miniszterelnöke 2016. óta, a jobboldali BJP-vel együttműködve ? a Pakisztánnal való párbeszéd felélénkítését sürgeti. Azonban a Pakisztánhoz közeledés vegyes érzelmeket váltott ki nem csak az államon, hanem a kormányzó párton belül is. Sokan nem tartják helyesnek a közeledést, a pakisztáni kormány felkelő milíciáknak nyújtott nyílt támogatása miatt. A párbeszédet ellenzők szerint a határokon belüli törvényes fellépést kellene szigorítani, habár a kritikusok szerint ez az út már korábban kudarcot vallott.

A múlt eseményei

A Pakisztán és India közti konfliktus 1947-ben az indai szubkontinens szétdarabolását és Pakisztán létrejöttét követően alakult ki, amelynek központjában a himalájai területek állnak. A függetlenedést követően Kasmír kikiálthatta volna függetlenségét és egy önálló állam jöhetett volna létre. Azonban ennek védelmére reguláris erők hiányában nem lettek volna képesek, így a pakisztáni támogatású muzulmán felkelés hatására az Indiához való közeledés mellett döntöttek. A térségben eszkalálódott feszültség már ebben az évben fegyveres összeütközésekké csúcsosodtak.

1948. januárjában az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendelete alapján egy bizottságot állítottak fel (UNCIP), melynek feladata egy tűzszüneti megállapodás elérése a két fél között, csapatok kivonásának elérése és a konzultáció a stabilizáció érdekében, valamint a kasmíri lakosság akaratának az érvényre juttatása. Viszont mire a nemzetközi közösség képviseletében az UNCIP megjelent a területen, Pakisztán már felvonultatta reguláris erőit. Majd 1949-ben az ENSZ közreműködésével a két ország katonai képviselői Karacsiban egyezségre jutottak; egy demarkációs vonal létrehozásával felosztották a himalájai régiót: Pakisztáné lett a területek egyharmada, a maradék pedig Indiáé, azonban a kínai háború során ennek egy része kínai fennhatóság alá került.

1954-ben Dzsammu és Kasmír ratifikálta Indiához való csatlakozását és az állam berendezkedését elkezdték átalakítani indiai mintára.

Ezt követően 1965-ig viszonylagos béke uralta a területet, amikor ugyanis a pakisztáni kormányzat rejtett offenzívát indított a demarkációs vonalat átlépve. Ennek hatására háborús helyzetté nőtték ki magukat az összeütközések. Ezt egy csupán 5 évig tartó béke követte, ugyanis az kelet-pakisztáni függetlenségi háborúban India a bengáliakat támogatva becsatlakozott a harcokba.

Az 1987-es dzsammu és kasmíri törvényhozói testületi választásokon elkövetett visszaélések miatt újabb lázadás hullám vette kezdetét, amely során a lakosság két csoportra bomlott: a Pakisztánhoz való közeledés és a függetlenedés híveire. A pakisztáni kormányzat ekkor már nem csak a milíciák támogatásával, hanem diplomáciai úton is támogatta az államot. Ezekben az években a konfliktus ideológiai eltolódása figyelhető meg. Az Afganisztánban Szovjetunió ellen háborút vívott pakisztáni harcosok beáramlásával a nacionalizmust felváltották az iszlamista nézetek.

Az ezredfordulót megelőzően Pakisztán és India is nukleáris teszteket hajtottak végre. Ezt a nemzetközi közösség nem nézte jó szemmel, és először Japán és az USA, majd a G8 országok is befagyasztottak minden, az indiai szubkontinensre áramló hitelt, segélyt és a kereskedelmet is.

Habár a két állam politikai vezetése nem egyszer tett hitet a konfliktus békés rendezése mellett, ezek a próbálkozások általában kudarcba fulladtak, ugyanis Pakisztán nem hagyott fel a militánsok támogatásával, amire India határmenti terrorizmusként hivatkozik. A kétezres évek elején azonban példátlan irányváltás következett be India és Pakisztán kapcsolatában és az Ellenőrzési Vonalon keresztül szabad kereskedelmet hirdettek.

Újabb visszaesés a biztonsági helyzetben

A 2010-es évek óta újabb visszaesés figyelhető meg a térségben, ennek kezdetét a több, mint 100 fiatal halálát okozó India-ellenes tüntetések voltak. Majd 2016. júniusában az indiai biztonsági erők rajtaütést követően tűzpárbajban megölték a Hizbul Mujahideen nevű milícia vezetőjét. Ezzel egy 50 napos demonstrációsorozat vette kezdetét Kasmírban, amely alatt 68 civil, 2 reguláris erőkhöz tartozó katona vesztette életét és megközelítőleg 9000 ember sérült meg.

Napjainkig sem csendesedtek el a kedélyek. Míg a felek tavaly összesen 860 alkalommal szegték meg a tűzszüneti egyezményt, az idei év első két hónapjában mintegy 633-szor és 12 civil és 6 katonai személyzet, valamint 4 BSF (Border Security Force ? határőrség) személyzet vesztette életét. A határsértések száma 2017-ben kiemelkedően magas volt, 123 végződött sikerrel és 59 esetében a határsértő terroristák megölésével. Januárban ez a szám 5 sikeres és 4 halálos kísérletre tehető.

Hansraj Gangaram Ahri, India belügyminisztere szerint ők nyitottak a békés, bilaterális rendezésre, azonban ezt terror és erőszak segítségével nem lehet elérni. A terrorcselekmények száma idén márciusig 60 volt, amelyben 17 terrorista és 15 biztonsági személyzet, valamint 2 civil vesztette életét. Az elmúlt év 39 hasonló esetéhez képest ez a szám már most kiemelkedően magas.

Ezek a számok az elmúlt napokban is tovább növekedtek. Nem véletlen, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésén, közel 50 év után, Zeid Ra?ad Al-Hussein főmegbízott több, mint 500 nemzetközi emberjogi szervezet képviselőjének jelenlétében a Kasmírban uralkodó helyzetet súlyossá nyilvánította. Így 2016-ban felkerült a humanitárius katasztrófák hivatalos listájára Szíriával és Mianmarral együtt. Al-Hussein Burhan Wani ifjúsági felkelő meggyilkolását követően hozta ezt a döntést. Az egyre kritikusabb körülményekre figyelemmel az ENSZ 2018 júniusában elkészíti Kasmírról szóló szakjelentését.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindkét fél nukleáris fegyverekkel rendelkezik és a mai napig sem léptek be az ezt szabályzó szerződésekbe a többi atomhatalommal együtt. A megnövekedett határsértések már nem egyszer vezettek fegyveres ütközetekhez, és 1999-ben az atomháború lehetőségéhez is közel sodródott a két ország. Ezt máig sem vetették el és nukleáris arzenáljukat folyamatosan fejlesztik, bővítik.

Vajon sikerül megfékezni az egyre szélesebb körben terjedő ? már az értelmiségieket is megszólító ? terrorizmust, az egyre szaporodó vérengzéseket, és a mindennapos emberi jogi sérelmeket, ezzel pedig enyhíteni a lakosság elégedetlenségét a szubkontinensi területen? Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, minden félnek fel kéne adnia területi igényeit és a béke fenntartására törekedni, mind politikai és társadalmi szinten is.

Jöhet egy Trump – Kim Dzsongun csúcstalálkozó?

Szerző:
Kiss Tamara
-
0

Sor kerülhet egy Trump ? Kim Dzsongun találkozóra a közeljövőben. Az események megváltozott irányvonala azonban rengeteg kérdést vet fel, kételkedésre ad okot. Mi lesz a tárgyalás kimenetele? Létrejöhet valamiféle bizalom az államok között? Mi lesz a térség jövője? A szakértők között is megoszlanak a vélemények.  Vannak, akik optimizmussal fogadják az eseményeket: Mintaro Oba, korábbi amerikai diplomata a hangzatos ?mosolyogjon, bólogasson, de ne egyezzen meg semmiben? tanácsot adja az elnöknek. „Ragadjon meg minden lehetőséget, ami a békét és a nukleáris leszerelést segíti. Az elhamarkodott ígéretek helyett, egy jól kidolgozott programra van szükség, ami lehet hónapokig, akár évekig is eltarthat.”

Az USA és Észak-Korea közötti feszültség a nukleáris fegyverkezési program felgyorsulásával nőtt, a kísérleti robbantások a nemzetközi közösség figyelmét a koreai-félszigetre irányították. Trump tweetjeiben Rakétaembernek nevezte az észak-koreai diktátort, akit válaszul a rakétakísérleteire tűzzel és haraggal fenyegette (?fire and fury?) és gazdasági szankciókkal próbált hatni a rezsimre.

A 2018-as év elején úgy tűnt, nem fog javulni a fagyos viszony. Az évre előrevetítették az újabb teszteket, amikkel bizonyítást nyerhet, hogy a ballisztikus rakéták elérhetik az Egyesült Államok összes nagyvárosát.

Újévi beszédében a diktátor úgy nyilatkozott, hogy a ?nukleáris programjuk már valóság, nem csak egy fenyegetés? és ebben az évben folytatni fogják a nukleáris program fejlesztését. Arra a kijelentésre, hogy a nukleáris rakéták indítógombja ?az asztalán van?, egy korábbi amerikai tisztviselő reakcióként kijelentette, hogy az Észak-Koreával való nukleáris háború közelebb van, mint eddig bármikor és nem tud elképzelni egy diplomáciai megoldást a krízisre. Trump szokásához híven egy twitter bejegyzésben válaszolt, miszerint az ő nukleáris gombja nagyobb.

Az indítógombok méregetése után az észak- és dél-koreai viszonyban azonban meglepetésszerű enyhülést hozott a téli olimpia. Kim Dzsongun bejelentette, kész delegációt küldeni a Szöulban megrendezésre került téli olimpiára. Az sportdiplomácia nem először oldana fel egy hosszú, fagyos viszonyt két állam között. Elég csak az 1971-es pingpong diplomáciára gondolnunk, ami áttörést hozott a kínai-amerikai kapcsolatokban.

Azóta életre hívták a 2016. óta nem használt forródrótot észak és dél között, március elején pedig a diktátor fogadott egy dél-koreai delegációt. A küldöttség legfontosabb pontjai a félsziget nukleáris leszerelése (ez természetesen a hosszú távú cél) és az Egyesült Államokkal való találkozás előkészítése volt. A feszültség csökkentése a két Korea között mindkét félnek érdeke, azonban Moon Jae-in, Dél-Korea elnöke szerint nem tekinthetnek el a nukleáris kísérletek tényétől.

A Trump adminisztráció vegyes érzésekkel fogadta a tárgyalásokat. A szkeptikusok szerint Kim Dzsongun éket akar verni Washington és Szöul közé. Trump nyitott a tárgyalásokra, szerinte a téli olimpián való részvétel az általa meghirdetett ?fire and fury?-nek, az erőteljes fellépésnek, és a szigorú szankcióknak köszönhető.

Csung Ej Jong a dél-koreai nemzetbiztonsági hivatal vezetője jelentette be, Trump kész tárgyalni Kim Dzsongunnal. A csúcstalálkozót májusig szeretnék tető alá hozni. Az amerikai vezetés bizonytalan a tárgyalási stratégiát illetően, Rex Tillerson külügyminiszter távozása is nehezíti a helyzetet, illetve az a tény, hogy Dél-Koreában még mindig betöltetlen a nagykövetségi pozíció.  Észak-Korea nukleáris hatalomként egyenlő félnek tekinti magát az USA-val, de kérdéses, hogy ha sor kerülne egy megállapodásra, a tényleges leszerelés vagy korlátozás mennyiben rendítené meg a diktátor helyét a rezsimben. Az elnököt tanácsadói szkepticizmusra és óvatosságra intik, sokak szerint nem lesz eredményes a találkozó. Akármilyen kompromisszum születik ? vagy nem születik – a felek között, mindenképpen mérföldkőnek tekinthető az amerikai ? észak-koreai kapcsolatokban.

Kína egyedüli ura

Szerző:
Holló-Szabó Benedek
-
0

Az elmúlt évek folyamán már több jele is volt, hogy Hszi Csin-ping egyre több hatalmat összpontosít maga köré. Hszi magához ragadta a gazdaság irányítását és első elnöki ciklusában korrupcióellenes harcot hirdetett, melynek eredményeképpen több ellenlábasát (minisztereket, párttagokat, magas rangú tisztségviselőket) száműzött a foglalkozásából, vagy egyenesen börtönbe küldött. Fontos megemlíteni, hogy a párt központi vezetőjévé nevezték ki, míg elődei pártfőtitkári pozícióban gyakorolták a hatalmat. Ez is igazolja, hogy hatalomgyakorlás területén is eltér az előző rendszerektől.
A regnáló elnökök a második elnöki ciklusukban vették maguk mellé a hatalom várományosát, aki általában valamilyen magasan kiemelkedő politikai sikert ért el, ezzel bizonyítván rátermettségét. Ezen folyamat hamarosan aktuális lehetne, de nem látni Hszi közelében olyan ambiciózus politikust, akit kiemelne a tömegből.
Az elnök a 2013-as hivatalba lépése óta megreformálta a hadsereget, mely magában hordozta az ellenzéki katonai vezetők kizárását. Hszi megváltoztatta a hadsereg szervezeti struktúráját és rekord magas összegeket költ fegyverbeszerzésre. Január 1-től közvetlen irányítása alá vonta a Népi Fegyveres Rendőrséget, melynek létszáma közel másfél millió és lényegében tartalék haderőként funkcionál.

Megerősítette az állami berendezkedést a sajtó és közösségi oldalak ellenőrzésének szigorításával, a bűnözőkkel való határozott, erős elbánással, a korrupcióellenes küzdelmekkel.

Február végén a Kínai Kommunista Párt (KKP) központi bizottsága kezdeményezte, hogy töröljék az alkotmány azon szakaszát, amely kiköti, hogy a Kínai Népköztársaság elnöke és alelnöke nem maradhat hatalmon két egymást követő ciklusnál tovább. Értelemszerűen ez a kezdeményezés azt a célt szolgálja, hogy Hszi maradjon az elnök 2023 után is.
?Ennek a gyakorlatnak a bevezetése segít megvédeni a párt tekintélyét Hszi Csin-ping elnök irányításával, valamint megerősíti és tökéletesíti a nemzet irányításának rendszerét? ? mondta Csang Je-szuj, a kínai nemzeti népi kongresszus szóvivője.

A mandátumkorlát megszüntetésével a kínai elnök olyan hatalomhoz jutott, mely utoljára Mao Ce-tung idejében volt tapasztalható.

A kínai közvélemény nem emelt hangot az alkotmánymódosítás ellen. Elmondható, hogy amíg az állampolgárok érzik a gazdasági növekedést, a növekvő életszínvonalat és tapasztalják az ország előrenyomulását a nemzetközi platformon, addig nem emelnek szót a hatalom ellen.

Kína tagadhatatlanul szerzi meg az USA gyengülő politikai-gazdasági érdekszféráit Afrikában, Ázsiában. Soha nem látott mértékben fejlődik a haderő, mely szintén igen nagy kihívás elé állítja az Amerikai Egyesült Államokat.

Érdekes kérdés, hogy Hszi elnöknek miért fontos a hatalmat ilyen erősen összpontosítania saját maga körül, de Kína haderejének megreformálását, gazdasági fejlődését, nemzetközi kapcsolatait vizsgálva, aligha kellene attól tartanunk, hogy a közeljövőben átveszi a világ vezető szerepét. Kína regionális hatalomnak tekinthető, azaz a földrajzi körzetében erős katonai, gazdasági, politikai vonzereje van, de geopolitikai szempontból hatalmas méretei és lakosságszáma ellenére is kedvezőtlenebb helyzetben van, mint az Amerikai Egyesült Államok. Az elnöki ciklikusság eltörlése a kínai remények szerint további fejlődést fog eredményezni, hisz a fejlesztéseket, reformokat egy ember fogja kézben tartani.

A szenvedés földje: Kelet-Gúta

Szerző:
Gábor Halasi
-
0

Az elmúlt napokban tovább súlyosbodott a helyzet a szíriai kormányerők által lassan öt éve ostromgyűrűbe zárt Kelet-Gútában. A elmúlt hónapokban folyamatosan érkeztek az aggasztó hírek az ostrom alatt tartott enklávéban uralkodó válságos egészségügyi, élelmezési és humanitárius helyzetről. A Bassár al-Aszad elnökhöz hű erők teljesen ellehetetlenítették a segélyszállítmányok területre való bejutatását. A szinte már elviselhetetlen helyzetet tovább súlyosbította, hogy február elején a kormányerők az orosz légierő hathatós támogatásával támadást indítottak a területet uraló ?terroristák” ellen. Bár a nemzetközi közösség főtisztviselői mellett több tagállam (elsősorban a nyugati hatalmak) is a harcok azonnali beszüntetésére szólította fel a feleket, az összecsapások száma ennek ellenére sem csökkent.

Blokád, versengő ellenzéki erők, vegyi fegyverek és deeszkalációs zóna

Damaszkusz külső területének számító vidékét 2013. áprilisa óta tartják ostrom alatt az Aszad rezsimhez hű erők. A változó intenzitású harcok ellenére egészen 2018. februárjáig az ellenzéki erők sikeresen tartották ellenőrzésük alatt a térséget. A térség megközelítően négyszázezer lakójának az elmúlt években az ostrommal járó harcok mellett hozzá kellett szoknia az alapvető élelmiszerek és gyógyszerek hiányához. A Damaszkusztól alig 15 kilométerre elterülő térség neve már 2013. késő nyarán a világsajtó érdeklődésének a középpontjába került. Feltehetőleg a szíriai kormányerők által végrehajtott gáztámadás (szarin) hívta fel a nemzetközi közvélemény figyelmét a szíriai polgárháború minden képzelet felülmúló embertelen voltára.

A kegyetlen vegyi támadást követően a kelet-gútai lakosság mindennapjait tovább nehezítette a kormányerők blokádja. A virágzó csempészet következményeként a lakosok az ostromzár ellenére is képesek voltak hozzájutni bizonyos élelmiszerekhez és árukhoz. Az ostromló erők 2017. áprilisában azonban szorosabbra fogták a térség körüli gyűrűt, ezáltal szinte teljesen ellehetetlenítették az enklávé ellátását részben biztosító csempésztevékenységet. A területen élők helyzetét tovább nehezítette, hogy a nemzetközi szervezetek egyre nehezebben tudják bejuttatni segélyszállítmányaikat az Aszadhoz hű erők által körbezárt térségbe. A Nemzetközi Vöröskereszt 2017. decemberében már arra figyelmeztetett, hogy a kelet-gútai lakosság életkörülményei kritikus szintre jutottak. A helyzetet tovább bonyolította, hogy az enklávét ellenőrzése alatt tartó két nagy ellenzéki szervezet, a Jaish al-Islam és a Faylaq al-Rahman időnként egymással is fegyveres konfliktusba került, ezzel is tovább nehezítve a helyiek életét.

Az asztanai folyamat következtében 2017. májusában megállapodás született a deeszkalációs zónák létrehozásáról. Az egyezség értelmében Oroszország, Irán és Törökország védnöksége alatt négy ?safe place”-t hoztak létre Szíriában. A négy övezetben be kellett szüntetni a felek közötti harcokat, illetve meg kellett nyitni a területek kapuit a nemzetközi közösség segélyszállítmányai előtt. Kelet-Gúta egyike volt ezen négy deeszkalációs körzetnek. Ez a lépés reményt jelenthetett volna a terület sokat szenvedett lakossága számára. Sajnos az egyezménnyel szembeni bizakodást gyorsan felváltotta a csalódottság, mivel a harcok a konvenció ellenére is tovább folytatódtak Kelet-Gútában.

Februári offenzíva, nemzetközi közvélemény, tűzszüneti kísérletek

A 2018-as év beköszöntével felgyorsultak a kelet-gútai események. Február elejétől az oroszok támogatását élvező damaszkuszi rezsim heves légicsapásokat hajtott végre a négy éve ostromgyűrűben lévő területtel szemben. A bombázásokkal a kormányerők előkészítették a terepet a következő hetekben meginduló offenzívának. A helyzet február 18-án kezdett igazán súlyossá válni, amikor a szíriai kormányerők orosz szövetségesükkel karöltve fokozták az ellenzéki kézben lévő enklávé elleni légi támadásokat. A londoni székhelyű Syrian Observatory For Human Rights (SOHR) beszámolója szerint a légicsapások megindulását követő szűk négy napban a halottak száma négyszáz fő fölé emelkedett. Az egyre inkább eszkalálódó szíriai események lépéskényszerbe hozták a nemzetközi közösséget. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) tagjai egyhangúlag fogadták el azt a svéd-kuvaiti előterjesztést, amely értelmében harminc napos tűzszünetet rendeltek el Szíriában. A SHOR beszámolója szerint nem sokkal a BT határozat megszületése után a damaszkuszi rezsim újabb légitámadásokat hajtott végre az ostromlott területen, a halottak száma ekkora már elérte az ötszáz főt. Az ENSZ tűzszüneti indítványát az orosz elnök Vlagyimir Putyin napi öt órás tűzszüneti javaslata követte, amely a korábbi kezdeményezéshez hasonlóan szintén nem járt sikerrel. Mindeközben a Bassár al-Aszad vezette szíriai kormányzat február 25-én megindította szárazföldi offenzíváját a körbe zárt térséget uraló ellenzéki erőkkel szemben.

Az egyre véresebbé váló szíriai események következtében egy hangos kommunikációs háború indult el nyugati hatalmak és az Aszad rezsimet támogató Oroszország között. Németország és Franciaország közös nyilatkozatban szólította fel a feleket a tűzszünet betartására. Az Európai Unió részéről a külügyi főképviselő, Federica Mogherini az Asztanai Megállapodás betartását garantáló három regionális hatalmat (Oroszország, Törökország és Irán) szólította fel a tűzszünetet biztosító konkrét lépések megtételére. Az angolszász hatalmak az európaiaknál keményebb hangnemben bírálták az Aszad rezsimet és az azt támogató orosz-iráni tandemet. Az amerikaiak a vérfürdő elkerülésére irányuló erőfeszítések akadályozásával vádolták meg Moszkvát. A brit külügyminiszter, Boris Johnson kemény fellépést ígért arra az esetre, ha bebizonyosodik, hogy a damaszkuszi rezsim vegyi fegyvereket vetett be Kelet-Gúta területén. A Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) megkezdte a vizsgálatát az elmúlt hetekben végrehajtott állítólagos vegyifegyver támadás ügyében. Az Orosz Védelmi Minisztérium közleményében ugyanakkor a területet ellenőrzése alatt tartó ellenzéki csoportosulásokat vádolta meg a mérgező anyagok használatával.

Az elmúlt szűk egy hónap eseményei valószínűsíteni látszanak azokat a feltételezéseket, amelyek szerint a Bassár al-Aszad vezette szíriai kormány elérkezettnek látta az időt, hogy felszámolja a főváros közvetlen szomszédságában elterülő ellenzéki kézen lévő enklávét. A február közepe óta tartó, egyre fokozódó támadások mindenféleképpen ezt a nézetet támasztják alá. A legutolsó hírek szerint a kormányerők egyre intenzívebb előrenyomulása három részre szakította szét az ostrom alatt lévő területet. A hadműveletekkel párhuzamosan az ENSZ-ben, majd a médiában zajló diplomáciai csörte azt is világossá tette, hogy a nyugati hatalmak nem tudják érdemben befolyásolni a szíriai eseményeket.

1...535455...11354. oldal a 113-ból

Kiemelt témák

3,127KövetőTetszik

biztonsagpolitika.hu

BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKPORTÁL.
A honlap "Elemzések" rovatához tartozó időszaki kiadványok és egyéb folytatódó dokumentumok nemzetközi szabványos azonosítószáma: ISSN 2062-4379
Email: biztpolkapcsolat@biztonsagpolitika.hu
Facebook

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

internetster 2004 - 2026 © biztonsagpolitika.hu - Minden jog fenntartva!