A Szovjetunió 1957-ben fellőtte a Szputnyikot, s ezzel megnyitotta a hidegháború egy új szakaszát. Az Egyesült Államokban valóságos pánik tört ki, és a két fél az atomtöltetek célba juttatására alkalmas rakéták fejlesztése mellett egyre nagyobb figyelmet fordított a világűrre is. Sokáig ezt a területet a különböző állami fejlesztések uralták. Ők rendelkeztek a megfelelő költségvetéssel és eszközökkel ehhez, valamint a technológia szigorúan titkosnak minősült. A Szovjetunió és az Egyesült Államok versengésének csúcsa talán az első ember Holdra juttatása körül bontakozott ki. A NASA költségvetése 1966-ban az Egyesült Államok költségvetésének 4,41%-át tette ki, ami elképesztő arány a mai 0,5% körüli értékhez képest. Ekkor létezett egy olyan cél, ami az egész közvéleményt foglalkoztatta, és a szovjet oldalról rájuk nehezedő nyomás serkentette a versenyt.

Kína felemelkedése és ezzel párhuzamosan a kínai űrprogram jelentős eredményei egy erősödő nyugtalanságot keltenek Washingtonban. Különösen, mivel ezt az űrprogramot a kínai fél katonai képességeinek javítására is fel tudja használni. Erre az egyik legjobb példa egy ASAT (Anti Satellite) rakéta sikeres tesztelése volt, 2007-ben. Az Egyesült Államok jelenleg előnyben van, ami az űr területét illeti, de ez az előny csökken, ami nyilván nincs ínyükre az amerikai stratégáknak. Így nem meglepő, hogy Donald Trump fokozni kívánja az űrbéli tevékenységet. Ennek érdekében sor került több látványos lépésre. Ezek egyike az 1993 óta nem működő Nemzeti Űr Tanács (National Space Council) újbóli felállítása, amit az alelnök vezet. De a hangzatos célok mögött milyen valós tartalom rejlik? Milyen anyagi forrásokat rendeltek a célok eléréséhez? A jelenlegi anyagi források nem feltétlen teszik lehetővé a Marsra való utazást, de még a Hold újbóli elérése is kérdéses. A költségvetés legnagyobb részét a védelmi kiadások, az egészségügy és a nyugdíjak emésztik fel. Növekedésre 2018-ban csak nagyon kevés terület számíthatott, azok is főleg a védelmi területhez kötődtek, a NASA nem tartozik ezek közé.  Az ügynökség költségvetésének nagy része, jelenleg a már futó programokra és a létező eszközpark, például a jelentős műholdállomány fenntartására megy el. Az új adminisztráció ráadásul az oktatási és a Földdel kapcsolatos kutatás forrásait csökkentette radikálisan. Ez utóbbi a klímaváltozás vizsgálatát is magába foglalja. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy a költségvetés elosztása szándékosan a privát cégek bevonása felé akarja eltolni az amerikai űrhajózási tevékenységet, főleg az alacsony orbitális pályák tekintetében. Emellett terveik vannak a nemzetközi űrállomás kereskedelmi hasznosításának irányában is.

A NASA költségvetési problémák szerencsére nem feltétlen jelentik az űrhajózás megrekedését. Az utóbbi évtizedekben egyre erősebben jelen lévő privát cégek, melyek műholdak fellövésére is vállalkoznak egy olyan lehetőséget jelentenek, ami a kormányok figyelmét sem kerülte el, beleértve Kínát és az Egyesült Államokat is. Nemrégiben a Rocket Lab nevezetű cég elsőként juttatott műholdat az űrbe, bármiféle kormányzati segítség nélkül. Más szereplők is megjelentek a piacon, mint a Blue Origin, vagy a SpaceX. Ez utóbbiban Trump elnök kifejezetten nagy lehetőségeket lát. A cég óriási lépést tett előre, mikor sikeresen leszállt egy rakétájával, ezzel utat nyitva a rakéták újrafelhasználásához, ami a költségek drasztikus csökkenésével fog járni. Az amerikai kormány eddig is igénybe vette a SpaceX szolgáltatásait, de ez a Falcon Heavy nevű rakéta 2018. február 6-ai sikeres indítása után még inkább igaz lesz.

Erről az indításról két dolgot kell megjegyeznünk. Az első, hogy ezzel egy olyan teherhordó képességű rakéta áll ismét az Egyesült Államok rendelkezésére, amire az 1960-as évek óta nem volt példa. A holdraszállást sikerrel végrehajtó Apolló program Saturn V rakétáinak teljesítményét ugyan még nem éri el, de ez sem tűnik távoli célnak. Emellett egy Falcon Heavy rakéta útja 90 millió dollárba kerül, ami összevetve a NASA által fejlesztett Space Launch System becsült 1 milliárd dollár/út költségével nagyon is kedvező. A kiválasztott keringési pálya sem véletlen. Ez lehet a pálya, amin egy későbbi Föld-Mars ellátó rendszer létesülhet.

A másik, ami miatt érdemes szót ejtenünk róla, az a rakéta rakománya. Rakéták tesztelésekor gyakran helyeznek el a jövőbeli rakományt szimuláló súlyokat, például betontömböket. De Musk úgy döntött inkább a Tesla által legyártott Roadster típusú autót küldi fel, egy benne ülő bábúval, amely egy SpaceX űrruhát visel. Az autó hangszóróiból David Bowie Space Oddity című száma szólt. A járműre elhelyezett feliratok egyike ?made by humans on Earth?, ami nem vethető össze a Voyager űrszonda korábbi komoly üzenetével. Emellett a műszerfalon egy ?Don?t panic!? felirat lett elhelyezve, ami utalás a klasszikusnak számító Galaxis útikalauz stopposoknak című regényre. Mi értelme ennek? A hasznosság tekintetében nem sok, de a figyelemfelkeltésre, illetve a cég presztízsének növelésére kitűnően alkalmas. Az interneten fellelhető reakciók nagyon is kedvezőek voltak. Elon Musk ambíció között szerepel emberek eljuttatása a Marsra, amihez egy még nagyobb rakétát szeretne építeni a cég. Hogy mennyire ötvözik a komoly eredményeket az abszurd humorral azt jól mutatja, hogy a rakéta elnevezése B.F.R. (B, mint „big” és R, mint „rocket”). A cég máris rendelkezik megbízásokkal a következő Heavy indításokhoz. A megbízók között a Légierő is ott található.

A nagyobb népszerűség természetesen nagyobb erőforrásokhoz juttathatja a céget. Emellett azonban bepótol egy lemaradást. A szondák és robotok világűrbe küldése ugyan komoly tudományos eredményeket hozhat, így szükségesek. De szükséges egy történet, valami olyan elem, amihez a szélesebb néprétegek is kapcsolódni tudnak. Ennek egyik módja egy történet elmesélése, olyan jelképek használata, amihez lehet kötődni akár érzelmi téren is. Az ilyen típusú propagandát érintő kérdésekben a kínaiak ezidáig előnyben voltak. A Jáde Nyúl elnevezésű holdszondát egy képregényben elevenítették meg, aki elmesélte kalandjait a Hold felszínén. Mikor halottnak nyilvánították sok rajongója meggyászolta, bármit is jelentsen ez számukra.

Mit is jelent tehát egy sportkocsi az űrben? Egy soktényezős és bonyolult játszma egy jól látható mozzanata. Ezek a propaganda lépések amennyire szórakoztatóak, annyira véresen komolyak is. Nem csak cégek, de rajtuk keresztül bizonyos államok vetélkedését is befolyásolják. Ezért a privát űrhajózási cégek felemelkedése nem csak gazdasági, hanem biztonságpolitikai szempontból is figyelmet érdemel.