Az immáron nyolcadik évébe lépő véres konfliktus menetében talán az eddigi legjelentősebb változások történtek az utóbbi fél év időszakában. A szíriai polgárháború kimenetele végérvényesen átformálja nem csak az ország, de a térség arculatát is. Amennyiben a szíriai kormányzat hadseregének és szövetségeseinek sikerül győztesként kikerülnie a polgárháborúból, az egy a nemzetközi politika szintjén nem várt fordulat betetőzése lesz.
A 2015. őszi szíriai orosz intervenció óta eltelt két és fél év mérlegét levonva immáron kijelenthetjük, hogy a beavatkozás sikeres volt. Az Orosz Föderáció a Szovjetunió összeomlása előtti időkhöz hasonlítható befolyásra tett szert a térségben. Szövetségese kimentésével Bassár el-Aszad csapatai mára már jobb pozíciókat birtokolnak mint az Iszlám Állam 2014-es térhódítása óta bármikor. A három évvel ezelőtt a kormányerők még az egyre biztosabb vereség felé tartottak, erőik fogyatkoztak, Idlib kormányzóságon belüli bástyáikat pedig elvesztették. A nem is olyan régen még alaptézisként hangoztatott nemzetközi állásfoglalással, mely szerint a szíriai rendezéshez előfeltétel, hogy Aszad elnöknek távoznia kell, mára már alig-alig találkozhatunk. Ennek legjelentősebb oka, hogy a katonai erőviszonyok változásainak figyelembe vételével ezen követelések realizálhatóságának esélyei jelentősen csökkentek. A kormányerők olyan mértékben stabilizálták és terjesztették ki állásaikat, melyek tudatában a jelenlegi szereplők változatlansága esetén már nehezen képzelhető el a polgárháború menetében beálló újabb nagy fordulat. Az Iszlám Állam mint katonai tényező kiesésével a kormánycsapatok erőiket az ellenzék végső felőrlésére fordíthatják, ennek ékes példáját láthatjuk 2018. eddig eltelt időszakában. A 2017. októberében megindult és 2018. februárjában befejeződött északnyugat-szíriai hadjárat a kormányerők számára olyan grandiózus sikereket hozott az ellenzéki erőkkel szemben, melyek talán csupán Aleppó 2016-os bevételéhez hasonlíthatóak.
Az északnyugat-szíriai offenzíva
Az északnyugat-szíriai offenzívát, mely megközelítőleg négy hónapig tartott, két szakaszra oszthatjuk. A műveletek Idlib és Aleppó kormányzóságok területén zajlottak. Október elejétől december közepéig egy alacsonyabb intenzitású fegyveres küzdelem zajlott, melynek oka, hogy a rezsim erői egyidőben küzdöttek az Iszlám Állammal az ország keleti végein is, Dajr ez-Zaur térségében. A kormányerők az Iszlám Állam, Ithriyah-tól délre található, Hama és Homsz városoktól keletre található enklávéjának felszámolása után kezdték meg műveleteik sorozatát. Habár a pontos történéseket homály fedi, a kormányerőket megvádolták azzal, hogy szándékosan utat nyitottak az Iszlám Állam menekülő csapatainak észak irányába, hogy azok a felkelők területeire érkezzenek. A szír kormány nem ismerte el ezen cselekményeket, azonban mint taktikai lépés, egyértelműen érdekében állt ellenfelei erőinek egymás általi lekötése.
A második szakasz december végétől február elejéig tartott. A kormányerők ekkora már fölszámolták az Iszlám Állam eufráteszi állásait egészen az iraki határig, így kellő mennyiségű élőerő állt rendelkezésre egy jelentősebb méretű és intenzitású művelethez. Két hónapos küzdelem során megközelítőleg 2000 négyzetkilométernyi területre tettek szert. Felismerve az Iszlám Állam és a felkelők ellentéteit, a kormányerők a kalifátus egységeit is kvázi felhasználták céljaik könnyebb elérése érdekében. A kormányerők csak azután fordítottak jelentősebb erőket a kalifátus helyi erőinek felőrlésére, miután a terrorszervezet jelentős területeket foglalt el az ellenzéki koalíciótól. A műveletek a Hama?Ithriyah?Khanasszer?Dél-Aleppó városok által félkörívben körbekerített területek bekebelezésére indultak. A Szíriai Arab Hadsereg erői Hama városától észak-északnyugati irányból kiindulva indították támadásukat, délről észak felé tartva, néhány hét alatt elérve és bevéve Abu al-Duhur városát. Ezzel egy időben további egységeik Khanasszer, Szafira és Dél-Aleppó térségéből kiindulva kelet-északkelet felől szintén elérték Abu al-Duhurt, így bekerítve egy több mint ezer négyzetkilométeres eredetileg lázadó, de időközben már javarészt az Iszlám Állam által birtokolt területet. Végezetül az Abu Al-duhur várostól északra fekvő területek is elfoglalásra kerültek, az Iszlám Állam által ellenőrzött területekkel egyetemben. A műveletek fő célkitűzései ? az újabb területek felszabadítása, illetve a Hama-Aleppó vasútvonal megszerzése ?, maradéktalanul teljesültek. Olyan területek is a kormány ellenőrzése alá kerültek, melyek egészen a polgárháború kezdete óta az ellenzék irányítása alatt álltak. A továbbiakban a Szíriai Arab Hadsereg már nem kizárólag a Khanasszer-Ithriyah országútra kell hagyatkozzon, ha tömegesen utánpótlást szeretne eljuttatni Aleppó tartomány északi részeibe. Mindezen történéseknek, a Törökország által indított kurdok elleni offenzíva fényében még nagy jelentősége lehet, amennyiben a kormányerők a jövőben közvetlenül is szembe kerülnének a török hadsereggel.
Kelet-gútai támadás
Minden bizonnyal az északnyugat-szíriai offenzíva sikerén is felbuzdulva, a kormányerők újabb támadást indítottak a lázadók ellen, ezúttal az ország déli részén, Kelet-Gúta térségében. Február 18. óta rendkívül heves légicsapások sújtják a területeket, nem kímélve a civil lakosokat sem. Február 25-én pedig a szárazföldi műveletek is megindultak a térségben, melyek már március elején jelentős területi nyereségeket könyvelhettek el. Az ütközetek a cikk írása közben is folyamatosan zajlanak.
Amennyiben a szír hadsereg Kelet-Gútában is hasonló sikereket ér el, úgy várható, hogy a későbbiekben a felkelők utolsó bástyái is meginognak északon, Idlib tartományban. Aszad elnök serege győzelem esetén a veszteségek mellett jelentős mennyiségű erők felszabadulásával is kalkulálhat. A jövőbe ugyan nem láthatunk, és a kurdok valamint a törökök szerepe is még rengeteg további kérdést felvet a polgárháború kapcsán, de talán mégsem túlzó állítás kijelenteni a történtek fényében, hogy a szíriai polgárháború a végjáték szakaszába lépett.
