Találkozók a Szomália és Etiópia közötti patthelyzet megoldása érdekében
Még 2024. decemberében találkoztak az etióp és szomáli vezetők Törökországban és megegyeztek abban, hogy tárgyalásokat kezdeményeznek, mely célja egy olyan megállapodás létrehozása, amely Szomália területi integritását fenntartja és egyúttal Etiópia számára hozzáférést biztosít a tengerhez.
A technikai megbeszélések első fordulója Ankarában, 2025. február közepén zajlott török közvetítéssel, ahol az etióp külügyminiszter és a szomáli külügyi államtitkár által vezetett delegációk a két ország közötti feszültség egyik kiváltó okát kívánták megvitatni, ez pedig nem más, mint Szomáliföld. A független államként el nem ismert Szomáliföld de jure Szomáliához tartozik. 2024-ben Etiópia egyetértési megállapodást írt alá Szomálifölddel, hogy a tengerészeti erők bázisa létesítésének céljából földterületet bérel a tengerpart mentén. Cserébe Etiópia lenne az első ország, amely elismeri Szomáliföldet függetlenként és szuverén államként, ám Szomália szerint ez az alku sérti az ő területét és szuverenitását.
Mintegy bő héttel később, február 27-én az etióp miniszterelnök és a szomáli elnök Mogadishuban találkoztak. A szomáliai elnöki palotában tartott megbeszéléseket követően egy közös nyilatkozat is megszületett, mely szerint „Etiópia és Szomália egymástól függő nemzetek, amelyeknek közös a sorsuk és közös elképzelésük van a regionális stabilitás és jólét érdekében”.
A Törökország közvetítésével zajló tárgyalások márciusban folytatódnak.
Szerző: Bánfi Zita
Oroszország első haditengerészeti támaszpontja Afrikában
2025. február 12-én végleges megállapodás született Szudán és Oroszország között egy haditengerészeti támaszpont létesítéséről a háború sújtotta ország Vörös-tengeri partjainál. Ali Júszef szudáni külügyminiszter Moszkvában találkozott Szergej Lavrovval, Oroszország külügyminiszterével és közölte, hogy a megállapodást aláírták és teljes egyetértésben vannak a kikötő létesítéséről és ennek nincs semmiféle akadálya. A megvalósításhoz már csak a megállapodás ratifikálása szükséges.
Nem Oroszország lesz az egyetlen, aki rendelkezik a Vörös-tenger afrikai partjainál haditengerészeti jelenléttel. Franciaországnak, Kínának és az Egyesült Államoknak már hosszú ideje van ilyen kikötője Dzsibutiban, amely kulcsfontosságú stratégiai és kereskedelmi útvonalat jelent ezen államok számára. A Vörös-tenger a világ egyik, stratégiailag legfontosabb vízi útvonala, amely a Szuezi-csatornát köti össze az Indiai-óceánnal, és a világkereskedelem mintegy 12%-a halad át rajta.
Az orosz törekvés nem újkeletű, először 2017-ben Szudán részéről merült fel ez a kezdeményezés. 2020-ban írták alá először a megállapodást, amely lehetővé tette Oroszország számára, hogy 25 évig legfeljebb 4 haditengerészeti hajót tartson Szudánban maximum 300 fős személyzettel. Az oka annak, hogy évekig elhúzódott ez a megállapodás, az a Szudán részéről történő időhúzás a megállapodás feltételeivel kapcsolatos nézeteltérések miatt. A 2023 áprilisában kitört polgárháború csak tovább bonyolította a két ország viszonyát.
A közelmúltban történt események vélhetően visszavezethetőek arra, hogy az új szíriai kormány felmondta 2025 januárjában Oroszországgal azt a szerződést, amely hosszútávú bérleti jogot biztosított a kikötőre, ahol az oroszok egyetlen külföldi haditengerészeti bázisa volt. Ez joggal enged arra következtetni, hogy az orosz érdekek Szudánban a szíriai katonai eszközeinek elvesztésétől való félelem miatt nőttek meg az utóbbi hónapokban.
Szerző: Mócsán Evelin
A Szudáni Fegyveres Erők előre nyomulnak a fővárosban
Fordulóponthoz közeledhet a Szudáni Polgárháború. Az Abdel Fatah al-Burhan vezette Szudáni Fegyveres Erők (SAF) nagy intenzitással haladnak előre az ország fővárosában, Kartúmban, egyre kijjebb szorítva a para-militáns Rapid Support Forces (RSF) erőket. A város nagy részét még a háború elején foglalta el az RSF, aminek következtében al-Burhan kénytelen volt áthelyezni a támaszpontját a Vörös-tenger partja menti Port Sudan-ba, de a harcok egy pillanatra sem hagytak alább a fővárosban.
A konfliktus kezdeti szakaszában az RSF csapatok viszonylag gyorsan haladtak előre, kihasználva a mobilitásukat, valamint többek között az Egyesült Arab Emírségek, a Líbiai Hadsereg és Oroszország nyújtotta támogatásokat. Az előre nyomulásukat később aztán az iráni drón-szállítmányoknak köszönhetően sikerült megállítania az SAF-nek, amióta pedig Oroszország őket is elkezdte támogatni jelentős hadszíntéri sikerekről számoltak be. Először az ország második legnagyobb városában Omdurmánban kezdtek el területeket szerezni, idén januárban pedig az ország éléskamrájának is nevezett Wad Madani-t foglalták vissza, majd pedig a régi főhadiszállásukat is visszaszerezték.
Kartúm teljes visszavétele morális és stratégiai előnyhöz juttatná az SAF-et de ezzel még nem érne véget feltétlenül a háború, az ország nyugati részén található Dárfúr régió ugyanis még mindig az RSF kezében van, ami szó szerint népirtást hajt végre a helyi nem-arab kisebbségekkel szemben. Részben ez az oka annak, hogy sokan a civilek közül az SAF mellé álltak az utóbbi időben, ami bár sokszor ugyanúgy nem engedi be a külföldi segélyeket és nem törődik a civil áldozatokkal, még így is a kisebbik rossznak tekinthető a legtöbbek szemében.
Szerző: Rózsa Sándor
Szerkesztette: Németh Merse
