4.3 C
Budapest
2026 november 9. hétfő 01:27
Kezdőlap Blog Oldal 2

dr. Nyikes Enikő: Vízbiztonság, geopolitika és vízdiplomácia a Nílus-medencében: a GERD esete

Szerző:
BSZK
-
0

A víz az egyik legfontosabb természeti erőforrás a Földön. Nemcsak az emberi élethez nélkülözhetetlen, hanem számos gazdasági tevékenységhez is: alapvető szerepet játszik a mezőgazdaságban, az iparban és a gazdaság működésében. A biztonságos és kiszámítható vízellátás ezért az államok stabilitását is befolyásolja. A folyók azonban nem állnak meg az országhatároknál, ezért az ezeket megosztó államok közötti együttműködés elengedhetetlen. Az érintett államok érdekei ugyanakkor eltérhetnek, ami konfliktusokhoz vezethet. Erre jó példa a Nílus és a Grand Ethiopian Renaissance Dam (GERD) esete. Az esszé azt vizsgálja, hogy miért vált a GERD körüli vita geopolitikai és biztonságpolitikai konfliktussá, és milyen szerepet játszhat a vízdiplomácia annak kezelésében.

A Grand Ethiopian Renaissance Dam (GERD) egy vízerőmű a Kék-Níluson, Etiópiában. Etiópia számára a projekt jelentős előrelépést jelent, mivel a gát lehetővé teszi az energiatermelés növelését, a saját vízkészletek fokozottabb hasznosítását, és hozzájárulhat az ország gazdasági fejlődéséhez. Emellett a projekt az etióp szuverenitás és önállóság szimbólumává is vált. Egyiptom és Szudán azonban más szemszögből tekint a beruházásra. Etiópiához képest downstream államként a gát működése közvetlenül érintheti a folyó vízhozamát, miközben mindkét ország jelentősen függ a Nílustól. Emiatt a projekt számukra vízbiztonsági kockázatokat is felvethet.[1] Látható tehát, hogy ugyanaz a projekt három különböző módon jelenik meg az érintett államok biztonságpolitikai gondolkodásában.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan vált a GERD körüli vita geopolitikai konfliktussá, meg kell vizsgálnunk a három ország történelmi és politikai hátterét is. A Nílus vízhasználatával kapcsolatos korábbi megállapodásokban Etiópia nem vett részt: az 1929-es megállapodás, illetve az 1959-es egyiptomi–szudáni egyezmény olyan vízhasználati rendszert alakított ki, amelyből Etiópia kimaradt.[2] A GERD körüli vita egyik alapvető kérdése ezért az lett, hogy ezeknek a korábbi megállapodásoknak milyen jelentősége lehet a mai vízhasználat szempontjából. Etiópia jelenlegi álláspontja szerint a korábbi megállapodások nem alapozhatják meg más államok kizárólagos igényét a folyó használatára, és az országnak joga van saját vízkészleteinek fejlesztéséhez.[3] Ezzel szemben Egyiptom a Nílust elsősorban vízbiztonsági szempontból közelíti meg, mivel az ország erősen függ a folyótól. A konfliktus ezért nem pusztán a víz mennyiségéről szól, hanem arról is, hogy az érintett államok milyen jogon és milyen feltételek mellett használhatják a közös vízkészletet. Az eltérő történelmi tapasztalatok, politikai érdekek és biztonsági szempontok így jelentősen megnehezítik a kompromisszum kialakítását.

A GERD körüli konfliktusban a nemzetközi jog is fontos szerepet játszik, azonban önmagában nem feltétlenül elegendő a vita rendezéséhez. A nemzetközi vízjog egyik fontos alapját az 1997-es ENSZ Vízfolyás-egyezményben megjelenő elvek jelentik, köztük az „equitable and reasonable utilization”, vagyis a vízkészletek méltányos és ésszerű használata, valamint a „no significant harm”, azaz a jelentős károkozás tilalma.[4] Ezek az alapelvek azonban olyan általános jogi követelményeket fogalmaznak meg, amelyek alkalmazása során vitatható lehet, hogy egy konkrét helyzetben mi tekinthető méltányosnak, illetve mi minősül jelentős kárnak. A GERD esetében éppen ez jelenti az egyik legfontosabb problémát. Etiópia a saját vízkészleteinek szuverén hasznosításához és fejlesztéséhez való jogát hangsúlyozza, míg Egyiptom és Szudán a vízbiztonságukat érintő lehetséges károkra helyezik a hangsúlyt. A nemzetközi vízjog ráadásul nemcsak anyagi elveket, hanem együttműködési, információmegosztási, értesítési és konzultációs kötelezettségeket is hangsúlyoz.

A konfliktust tovább nehezíti, hogy a jogi keretek gyakorlati alkalmazása az államok együttműködésétől is függ. A GERD esetében a technikai adatok megosztása nem kizárólag technikai kérdés, a forrás szerint az információkhoz való hozzáférés korlátozása politikai eszközzé is válhat, amely befolyásolja a felek közötti alkupozíciókat. A konfliktus rendezésében több külső szereplő is megpróbált közvetíteni. Az Afrikai Unió a regionális megoldást szorgalmazta, és az „African solutions to African problems” elvét hangsúlyozta. Ugyanakkor a Frontiers tanulmánya szerint az Afrikai Uniónak kezdetben nem állt rendelkezésére minden szükséges, független technikai kapacitás a közvetítéshez. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szintén foglalkozott a kérdéssel, de a konfliktus rendezésében korlátozott eredményt tudott elérni.[5] Mindez arra utal, hogy a közvetítő önmagában nem jelent megoldást, fontos a felek által elfogadott semlegesség, a megfelelő technikai háttér és mindenekelőtt az együttműködési hajlandóság.

Ebből adódik a kérdés, hogy ha a nemzetközi jog önmagában nem tudja megoldani a konfliktust, akkor milyen más módszerekhez lehet fordulni. Itt lép be a vízdiplomácia. A diplomácia nem a jog helyett működik, hanem annak gyakorlati érvényesítését és az együttműködést segítheti. A tárgyalások és közvetítések lehetőséget teremthetnek arra, hogy az államok a jogi elvek által nem egyértelműen rendezett kérdésekben is kompromisszumot keressenek. A GERD esete ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a vízdiplomácia eredményessége nemcsak a közvetítő szervezettől függ. Ha az államok között erős a bizalmatlanság, a vízkészlet pedig szorosan kapcsolódik a nemzeti szuverenitáshoz és biztonsághoz, akkor a kompromisszum politikailag is nehézzé válhat. A kérdés így végső soron az, hogy a víz konfliktus forrásává válik-e, vagy az együttműködés területévé.

Összefoglalva tehát a GERD esete azért vált geopolitikai konfliktussá, mert a víz rendkívül fontos stratégiai erőforrás, amelytől az államok alapvető társadalmi és gazdasági működése függ. A határokon átnyúló folyók esetében könnyen eltérő nemzeti érdekek jelenhetnek meg, amelyekhez a Nílus esetében történelmi viták és bizalmatlanság is társulnak. A GERD példája azt mutatja, hogy ugyanaz a vízügyi beruházás az egyik állam számára a fejlődés és a szuverenitás szimbóluma, míg egy másik számára biztonsági kockázat lehet. A nemzetközi jogi keretek fontos alapot biztosítanak, önmagukban azonban nem feltétlenül képesek megoldani a mögöttes politikai konfliktusokat. Ehhez tárgyalásokra, megfelelő közvetítői mechanizmusokra és mindenekelőtt az érintett államok együttműködési hajlandóságára van szükség. A GERD esete így jól mutatja, hogy a víz a konfliktusok forrása mellett az együttműködés egyik lehetséges területévé is válhat.

 

Felhasznált források

Adja-Kwesi, W. (2025). The Grand Ethiopian Renaissance Dam – A Water Diplomacy Challenge. United Nations University–CRIS Insight Brief Series.

Khwaileh, K. M. (2026). Damming the international order: the GERD and Ilisu dams as challenges to international water law and regional security. Frontiers in Political Science, 8, 1756778. https://doi.org/10.3389/fpos.2026.1756778

United Nations (1997). Convention on the Law of the Non-Navigational Uses of International Watercourses. New York, 21 May 1997.

United Nations Security Council (2025). Letter dated 10 September 2025 from the Permanent Representative of Ethiopia to the United Nations addressed to the President of the Security Council. S/2025/573.

[1] Adja-Kwesi, W. (2025). The Grand Ethiopian Renaissance Dam – A Water Diplomacy Challenge. United Nations University–CRIS Insight Brief Series.

[2] Khwaileh, K. M. (2026). Damming the international order: the GERD and Ilisu dams as challenges to international water law and regional security. Frontiers in Political Science, 8, 1756778. https://doi.org/10.3389/fpos.2026.1756778

[3] United Nations Security Council (2025). Letter dated 10 September 2025 from the Permanent Representative of Ethiopia to the United Nations addressed to the President of the Security Council. S/2025/573.

[4] United Nations (1997). Convention on the Law of the Non-Navigational Uses of International Watercourses. New York, 21 May 1997., Articles 5-7

[5] Khwaileh, K. M. (2026). Damming the international order: the GERD and Ilisu dams as challenges to international water law and regional security. Frontiers in Political Science, 8, 1756778. https://doi.org/10.3389/fpos.2026.1756778

Gulyás Máté: Migráció, mint biztonságpolitikai kihívás

Szerző:
BSZK
-
0

Az Európát 2015-ben elérő, soha nem látott méretű és hatásait azóta is éreztető illetve azóta is fennálló migrációs válság azzal párhuzamosan, hogy mély nyomot hagy nem csak a kontinens, azon belül is az Európai Unió országainak társadalmában, új dimenziót nyitott a biztonságpolitika világában. Az addig többnyire egységesnek mondható EU országai között komoly nézeteltérés alakult ki a migrációs válság kezelésének módszertanát illetően, ezen túl pedig, magukban a tagországokban sincs társadalmi konszenzus arról, hogy mi is lenne a helyes és/vagy járható út a menekültválság megoldására.

Fontos megjegyezni, hogy az EU területére irányuló migráció a 2015-ös válságot megelőzően is jelen volt, továbbá egyes tagállamokban, mint például Németországban, Franciaországban, vagy az Egyesült Királyságban már akkor is jelentős bevándorló hátterű kisebbség volt jelen, de az Unió szervezeti, sőt, mi több tagállami szinten sem volt felkészülve egy ekkora volumenű migrációs hullám hatékony  kezelésére. Egységes stratégia hiányában a tagállamok különböző módon igyekeztek orvosolni a problémát, ami súlyos belső konfliktusoknak ágyazott meg: míg Magyarország és Lengyelország a bevándorlók megállítása és az EU határain kívül tartása mellett tette le a voksát, addig Németország, és a nyugati tagállamok inkább a bevándorlók beengedése, integrálása mellett kardoskodott. Általánosságban elmondható, hogy az EU-n belül egy kelet-nyugat ellentét alakult ki, ami megrengette a szervezet politikai egységét.

Na de miért lett a migráció biztonságpolitikai kérdés? Felismervén, hogy az Európai Unió egysége megbomlott, a későbbiekben több ország is, így Törökország, vagy Belarusz is a migrációs válságot kihasználva igyekezett nyomást gyakorolni az EU-ra a politikai, vagy gazdasági céljaik elérése érdekében. Nem elhanyagolható, hogy az EU-ba igyekvő menekültek túlnyomó hányada muszlim vallású és háború sújtotta térségekből érkezett, például Szíriából, Afganisztánból, vagy Nyugat-Afrikából. Az említett térségekben több szélsőséges, iszlamista terrorszervezet is aktív, melyek a válság adta lehetőségeket kihasználva juttatták be a tagjaikat az EU területére. Végül, de nem utolsó sorban ez a válság tökéletes táptalajnak bizonyult az addig tetszhalott, az EU politikai elitje által szélsőségesnek titulált politikai formációk számára, melyek bevándorlásellenes retorikája mellé sokszor euroszkepticizmus is társul és e formációk erősödése tovább mélyíti a szervezet kohéziójára bénító hatással lévő politikai ellentéteket.

Természetesen a következményeket és hatásokat naphosszat lehetne sorolni, de én most inkább a külső következményekre helyezném a hangsúlyt, nem pedig a határokon belüli problémákra.

Tehát az EU egysége megrendült, a tagállamok sokszor saját belátásuk szerint, a szervezet intézményeit megkerülve hoznak döntéseket, ami mellé látványos kommunikációs csatározás is társul, ráadásul a probléma kiváltó okára továbbra sincs megoldás. Természetesen a környező, esetlegesen ellenséges hatalmak sem hagyták ezt figyelmen kívül, sőt, mi több aktívan hasznot húznak belőle. Jó példa erre Recep Tayyip Erdogan török elnök figyelmeztetése 2017 március 15-én, amikor is kilátásba helyezte az EU és Törökország közötti megállapodás felmondását, melynek a lényege a Törökország irányából az EU-ba tartó szír menekültek megállítása. A fenyegetés nem az égből jött: Németország és Hollandia megakadályozta, hogy török politikusok a területükön egy olyan referendum mellett kampányoljanak, ami kiterjesztené az elnöki tisztség, így Erdogan jogköreit, ezzel is növelve a hatalmát.

Tanulságul szolgálhat a 2021 novemberében a Belarusz és Lengyelország közötti határon lezajlott incidens is, amikor több száz közel-keleti hátterű menekült próbált meg betörni Lengyelország, így az EU területére Belarusz irányából, nagy valószínűséggel a fehérorosz hatóságok ösztönzésére és támogatásával. Az incidens előzménye a 2020-ban lezajlott fehérorosz választás, amit Alexander Lukasenko fölényesen megnyert, az utána szervezett tüntetéseket pedig a karhatalmi erők segítségével leverte. A választást követően az EU szankciókat vetett ki Fehéroroszország ellen, ezáltal gyanítható, hogy a menekültek szervezetten történő határra terelése egyfajta retorzió a szankciókért, továbbá nyomásgyakorlás azok feloldására. A legfrissebb példa pedig a 2026 áprilisi ceutai krízis, amikor is Marokkóból emberek tízezrei szöktek át a tengeren keresztül a Spanyolországhoz tartozó észak-afrikai Ceuta városába. Marokkó oldaláról ez nem történhetett volna meg, amennyiben a határt megfelelően védik a marokkói hatóságok, így sokan szándékosságot sejtenek az incidens mögött, mely vád azért is megalapozott, ugyanis Marokkó és az EU között hosszú ideje nézeteltérés áll fent Nyugat-Szahara hovatartozását illetően. Feltehetően a válság nyomásgyakorlás volt, mellyel Marokkó próbálja „jobb belátásra” bírni az EU-t.

A fentebb felsorolt esetek tanulsága, hogy amíg az Európai Unió nem képes egy egységes migrációs stratégia kidolgozására, a tagállamok pedig látványosan egymással csatároznak a megoldás közös erővel történő megoldása helyett, addig a szervezet súlyosan sebezhető marad a külső erők általi zsarolásokkal szemben, ami által a nemzetközi színtéren megszűnik tényezőnek lenni, nem lesz képes az érdekeit érvényesíteni más nagyhatalmakkal szemben és a belső feszültségeket, mint a terrortámadásokat, vallási és hovatartozási ellentétek által fűtött gyűlöletet még nem is érintettük.

 

Stelczer Virág: A venezuelai migráció, mint regionális biztonságpolitikai kihívás, Kolumbia példáján

Szerző:
BSZK
-
0

A venezuelai migráció az elmúlt évtized egyik legnagyobb népességmozgásává vált, amelynek következményei messze túlmutatnak Venezuela határain. Az UNHCR 2025 végén közzétett adatai szerint közel 7,9 millió ember hagyta el Venezuelát, közülük több mint 6,9 millióan Latin-Amerika és a Karib-térség országaiban élnek. A válság különösen erősen érinti Kolumbiát, amely földrajzi közelsége, a két ország közötti történelmi kapcsolatok és a hosszú közös határ miatt a venezuelai migráció egyik legfontosabb cél- és tranzitországává vált. A Migración Colombia 2024. év végi becslése alapján 2.815.611 venezuelai migráns élt Kolumbiában. A venezuelai migráció ezért Kolumbia számára már nem csupán humanitárius vagy szociális kérdés, hanem összetett regionális biztonságpolitikai kihívás is (UNHCR, n.d.).

A tömeges kivándorlás hátterében Venezuela hosszú ideje fennálló politikai, gazdasági és humanitárius válsága áll. A kivándorlás különösen a 2010-es évek második felében gyorsult fel, és rövid idő alatt alapvetően megváltoztatta Kolumbia migrációs helyzetét. A World Bank szerint 2015-ben még csak mintegy 148 ezer hosszú távú bevándorló élt Kolumbiában, 2021-re azonban már körülbelül 1,7 millió venezuelai tartózkodott az országban. Fontos ugyanakkor különbséget tenni a migráció és a biztonsági fenyegetés között. Nem önmagukban a venezuelai migránsok jelentenek veszélyt, hanem azok a problémák, amelyek a nagy létszámú és részben irreguláris migráció, a gyenge állami jelenlét, a szervezett bűnözés és a korlátozott intézményi kapacitások találkozásából alakulnak ki (Rossiasco és de Narváez, 2023).

A probléma egyik legfontosabb eleme maga a kolumbiai-venezuelai határ. A két ország közös határa körülbelül 2.200 kilométer hosszú, amelyen 7 hivatalos, ugyanakkor több száz informális átkelőhely található. A határ földrajzi adottságai miatt annak teljes ellenőrzése rendkívül nehéz, ezért az irreguláris migráció kezelése nem oldható meg kizárólag hagyományos határőrizeti eszközökkel (IOM, n.d.). A Migración Colombia 2024 végi adatai szerint a Kolumbiában élő venezuelaiak közül 454.514 ember tartózkodott irreguláris migrációs helyzetben. Fontos azonban, hogy az irreguláris státusz nem feltétlenül jelent illegális határátlépést, sokan szabályosan érkeztek az országba, de később lejárt a tartózkodási engedélyük. Ez jól mutatja, hogy a biztonsági probléma nem egyszerűen a határ fizikai védelméről, hanem a migráció megfelelő adminisztratív kezeléséről is szól (Migración Colombia, 2024).

Az irreguláris migráció emellett összekapcsolódhat az embercsempészet és az emberkereskedelem problémájával. A hivatalos dokumentumokkal nem rendelkező, informális útvonalakon közlekedő migránsok kiszolgáltatottabbak a bűnözői csoportoknak, valamint a munkaerő- és szexuális kizsákmányolásnak. Az R4V 2024-es elemzése szerint regionális szinten körülbelül 2,2 millió venezuelai maradt irreguláris helyzetben, miközben 4,5 millió ember valamilyen regularizációs vagy nemzetközi védelmi rendszer segítségével rendezni tudta jogi helyzetét (R4V, n.d.).

A migráció másik fontos következménye a kolumbiai közszolgáltatásokra nehezedő nyomás. A Migración Colombia adatai alapján 2017 márciusa és 2024 augusztusa között mintegy 32,2 millió egészségügyi ellátási eseményt regisztráltak venezuelai migránsok esetében. 2020-2024 között pedig közel 200 ezer venezuelai anyától született gyermek szülészeti ellátása történt kolumbiai intézményekben, ami az adott időszak összes ellátott szülésének 7,2%-át jelentette. Az oktatásban is jelentős változás következett be, a venezuelai tanulók aránya a kolumbiai oktatási rendszerben 4,5%-ról 6,8%-ra emelkedett 2019 és 2023 között. Ezek az adatok jól érzékeltetik, hogy a nagy létszámú és területileg koncentrált migráció komoly alkalmazkodást követel az államtól (Migración Colombia, 2024). A World Bank korábbi számításai a migráció rövid távú költségvetési terhét évente a kolumbiai GDP 0,4–0,5%-ára becsülték, ugyanakkor arra is rámutattak, hogy a megfelelő munkaerőpiaci integráció hosszabb távon gazdasági előnyökkel járhat (Rossiasco és de Narváez, 2023).

Kolumbia egyik legfontosabb válasza ezért a venezuelai migránsok jogi helyzetének rendezése lett. 2021-ben létrehozták az Estatuto Temporal de Protección para Migrantes Venezolanos (ETPV) rendszerét, amely tízéves ideiglenes védelmi keretet biztosít, és lehetőséget teremt a legális tartózkodásra, munkavállalásra, valamint bizonyos közszolgáltatások igénybevételére. 2024 áprilisára mintegy 2,2 millió venezuelai regisztrált a rendszerben, és közülük körülbelül 1,9 millióan rendelkeztek ideiglenes védelmi engedéllyel (Migración Colombia, 2024). A regularizáció biztonságpolitikai szempontból is jelentős, hiszen a dokumentált személyek könnyebben bekerülnek az állami nyilvántartásokba és a formális munkaerőpiacra, miközben csökkenhet az informális gazdaságtól és illegális közvetítőktől való függőségük.

Összegezve, Kolumbia példája jól mutatja, hogy a venezuelai migráció biztonságpolitikai jelentősége túlmutat a hagyományos határvédelem kérdésén. A több millió ember érkezése egyszerre jelent kihívást a határellenőrzés, a szervezett bűnözés elleni fellépés, az állami intézmények és a közszolgáltatások működése, valamint a migránsok emberi biztonsága szempontjából. A kolumbiai tapasztalatok alapján a migráció biztonsági vonatkozásai szorosan összefüggnek a jogi státusz rendezésével és a társadalmi-gazdasági integrációval. A regularizáció elősegítheti a migránsok beilleszkedését, miközben az állami ellenőrzést és a jogérvényesítést is hatékonyabbá teheti. A venezuelai válság így rávilágít arra, hogy a modern biztonságpolitikában az állambiztonság és az emberi biztonság nem egymással ellentétes szempontok, hanem egy összetett regionális kihívás egymást kiegészítő

 

Források:

IOM (n.d.) Displacement Tracking Matrix – Colombia. Elérhető itt: https://dtm.iom.int/colombia?page=2 (Hozzáférés dátuma: 2026. szeptember 22.)

IOM (n.d.) DTM Activities 2014–2016 – Colombia. Elérhető itt: https://dtm.iom.int/reports/colombia-dtm-activities-2014-2016 (Hozzáférés dátuma: 2026. szeptember 22.)

Migración Colombia (2024) Salud migrantes venezolanos – Corte diciembre 2024. Elérhető itt: https://nexusmigracion.cancilleria.gov.co/sites/default/files/documentos/2026-03/Salud_migrantes_venezolanos_Dic%20%282024%29_Migracion_Colombia.pdf (Hozzáférés dátuma: 2026. szeptember 22.)

R4V (n.d.) Regional Refugee and Migrant Response Plan 2025–2026. Elérhető itt: https://rmrp.r4v.info/rmrp-2025-2026/ (Hozzáférés dátuma: 2026. szeptember 22.)

R4V (n.d.) Refugee and Migrant Needs Analysis 2024. Elérhető itt: https://rmrp.r4v.info/rmna2024/ (Hozzáférés dátuma: 2026. szeptember 22.)

Rossiasco, P. és de Narváez, P. (2023) Adapting public policies in response to an unprecedented influx of refugees and migrants: Colombia case study of migration from Venezuela. World Bank. Elérhető itt: https://thedocs.worldbank.org/en/doc/7277e925bdaa64d6355c42c897721299-0050062023/original/WDR-Colombia-Case-Study-FORMATTED.pdf (Hozzáférés dátuma: 2026. szeptember 22.)

UNHCR (n.d.) Venezuela Situation. Elérhető itt: https://www.unhcr.org/emergencies/venezuela-situation (Hozzáférés dátuma: 2026. szeptember 22.)

Elek Balázs – Modern kihívások a kritikus infrastruktúrák védelmében

Szerző:
BSZK
-
0

Napjainkban a hibrid fenyegetések korát éljük. Már nem kell egy államnak nyílt háborút indítania az ellenlábasa ellen, hogy komoly zavarokat, károkat okozzon. Sokkal kifinomultabb eszközök is léteznek manapság, melyek egyszerűbben, kisebb kockázattal alkalmazhatók, sőt, akár az államtól független szereplők is képesek lehetnek ezek bevetésére. Az egyik ilyen eszköz nem más, mint a kritikus infrastruktúrák, létesítmények elleni támadások mind a fizikai, mind a kibertérben. A hibrid fenyegetések pedig hibrid védelmi megoldásokat igényelnek a biztonsági szereplők részéről.

Mi is az a kritikus infrastruktúra? Az Európai Tanács irányelve1 szerint azon eszközök vagy rendszerek, amelyek elengedhetetlenek a létfontosságú társadalmi feladatok ellátásához, az egészségügyhöz, a biztonsághoz, valamint az emberek gazdasági és szociális jólétéhez. Az irányelv meghatározza továbbá az úgynevezett európai kritikus infrastruktúra fogalmát is (European critical infrastructures, ECI), amely az uniós országokban található olyan kritikus infrastruktúra, amelynek megzavarása vagy megsemmisítése jelentős hatással lenne legalább két uniós országra (pl. villamosenergia-erőművek vagy olajszállító vezetékek). Ezen infrastruktúrák vonatkozásában is alkalmazandók azok az alapelvek és védelmi mechanizmusok, amelyek kifejtésére alább sor kerül, védelmüknek részletes tárgyalása viszont meghaladná ezen esszé kereteit.

A kritikus infrastruktúra fentebb leírt fogalmából következik, hogy miért is kiemelten fontos feladat a védelme; valamely elemének zavara az egész társadalomra jelentős negatív hatást gyakorol, így ennek megelőzése nemzetbiztonsági érdek, amely közös erőfeszítést igényel több állami illetve magánszereplő részéről. Ezen folyamat fő szempontjainak bemutatása az esszé célja.

A kritikus infrastruktúra védelmének első lépése a kockázatértékelés, amely során reális képet kaphatunk, milyen elhárítani kívánt veszélyekkel kell számolnunk, milyen sérülékenységek elhárítására kell felkészülnünk. Fontos leszögezni, hogy napjainkban már nem csupán a szó legszorosabb értelmében vett védelemről beszélhetünk a kritikus infrastruktúra kapcsán, hiszen az Európai Parlament és a Tanács újabb, 2022-es irányelve2 korszerűbb felfogásban átdolgozta, kiegészítette a fentebb hivatkozott, 2008-as irányelvet. Ebben immár a reziliencia, vagyis az ellenállóképesség követelményét határozták meg, szerteágazóbb vizsgálatra van tehát szükség.

A mérlegelni szükséges főbb veszélyek közé tartoznak a természeti katasztrófák illetve a szélsőséges időjárás, ami az idei extrém szárazság tükrében különösen aktuálissá vált. Figyelembe kell venni, hogy a hőmérsékleti értékek és a csapadék mennyisége és gyakorisága megváltozott ahhoz képest, amire egy létesítmény tervezve lett akár néhány évtizeddel ezelőtt, vizsgálni szükséges tehát, milyen zavarokat okozhat ez a rendeltetésszerű működés során. Számolni kell továbbá a műszaki meghibásodásokkal, amelyek kiküszöbölése inkább mérnöki, mintsem biztonságszakmai kérdéskörbe tartozik, de a kockázatértékelés során nem mehetünk el mellette szó nélkül, különösen a reziliencia követelményére figyelemmel. Tervvel kell rendelkezni a különböző elemek, alkatrészek hibáinak elhárítására, javítására és cseréjére. Vizsgálni szükséges továbbá az ellátási láncok, függőségek témakörét, mit csinálunk például, ha nem áll rendelkezésre a működéshez elég áram, víz vagy gáz? Hogyan tudjuk a létesítményünket vagy rendszerünket működtetni csökkentett üzemmódban, honnan tudjuk pótolni a kiesett energiát, alapanyagot? Kell-e, tudunk-e diverzifikálni a beszerzések során a függőségek csökkentésére?

Térjünk rá végül az emberi tevékenység által előidézett zavarokra. Itt szó lehet szabotázsról, fizikai vagy kibertámadásról, esetleg az ellátási láncok megzavarásáról. Úgy tartják, hogy a technológia háborúban fejlődik a leggyorsabban, aminek igazáról első kézből győződhetünk meg a szomszédunkban zajló konfliktus kapcsán. Négy évvel ezelőtt még tankok vonulásáról és vadászgépek által elért légi fölényről volt szó, ma pedig a háborús felek tömeggyártott, filléres drónokkal tudnak húsba vágó károkat okozni egymás energetikai rendszereiben akár a fronttól többszáz kilométeres távolságban. Komplex tervezés szükségeltetik tehát a megfelelő védelemhez.

A kockázatértékelés fázisát követi a tervezés szakasza, amely során meghatározzuk azokat az intézkedéseket, amik alkalmasak az értékelés során feltárt veszélyek, sérülékenységek elhárítására. Ennek része kell, hogy legyen a fizikai védelem, ami ideális esetben az élőerős őrzés és az intelligens rendszerek, mint a biztonsági kamerák, mozgásérzékelők, tűzjelző rendszerek kombinációja. A biztonsági rendszerek biztosítják számunkra a folyamatos, objektív megfigyelést, míg az élő erő a rugalmasságot és a döntéshozatalt. Ki kell dolgozni az illetéktelen személyek távoltartásának módját például kerítés vagy más fizikai akadály létesítésével. Szükséges a létesítmény területére való belépési pont(ok) kijelölése és a belépés módjának meghatározása. Talán a biztonsági őrnél elhelyezett listák és az arcmemóriára való hagyatkozás ideje már lejárt, így célszerű valamilyen beléptető rendszer telepítése, ami csökkenti a hibák lehetőségét. Meg kell határozni azt is, hogy a belépésre jogosult személyek, dolgozók milyen módon azonosítják magukat a könnyebb ellenőrizhetőség érdekében, célszerű például jól látható helyen hordott belépőkártya és/vagy egyenruha viselésének előírása területen belül.

Elengedhetetlen, hogy kidolgozásra kerüljenek különböző cselekvési tervek az egyes rendkívüli események bekövetkeztének esetére, így nem fokozott stresszhelyzetben, az idő szorításában kell majd döntést hozni. Ezeket célszerű gyorsan elérhető helyen, fizikai formában tárolni, például az őrség vezetőjénél vagy más, döntéshozatalra feljogosított személynél, így egy esetleges áramkimaradás vagy az elektronikus adatok elérhetetlenné válása esetén is hozzáférhetőek maradnak.

Ezzel pedig rá is kanyarodhatunk a legújabbkori fenyegetésekre, a kibertámadásokra. Mivel egyre több adatot tárolunk elektronikusan, és sok rendszer, erőmű, közlekedési vállalat egyre inkább automatizáltan működik, ezen adatok elérhetetlenné tétele, illetéktelen törlése vagy ellopása nagyban megzavarhatja vagy akár meg is béníthatja az adott infrastruktúra működését. Fontos tehát ezeket megfelelő védelemmel ellátni a külső behatolással szemben, magától értetődő tehát egy korszerű vírusírtó és tűzfal alkalmazása, valamint biztonsági másolat készítése. Minden védelem azonban annyira erős csak, mint a leggyengébb láncszeme, ami itt nem más, mint az ember. A könnyen felismerhető tömeges spamek után megjelent a célzott adathalászat, az úgynevezett „spear phishing”, ahol az elkövetők célzott adatgyűjtést végeznek az adathalászattal megcélzott személy, munkavállaló kapcsán, majd személyre szabott üzenettel próbálják rávenni, hogy egy fertőzött fájlt, linket megnyisson, valamilyen jelszót vagy adatot megadjon részükre, esetleg pénzt utaljon át. Egy hihető történetet kreálnak, gyakran a célszemély kollégájának, főnökének vagy egy vele kapcsolatban álló cég képviselőjének adják ki magukat, általában sürgető jelleggel azonnali intézkedést kérnek, ami alkalmas lehet arra, hogy az ítélőképességet befolyásolják.3 Szükséges tehát a munkavállalók edukálása a legújabb módszerek, trendek kapcsán, hogy felismerhessék az adathalászati kísérleteket. Metodikát kell továbbá kidolgozni az esetleges adatvesztés bejelentésének módjára, következményeinek csökkentésére, a további veszteségek elhárítására.

A tervezési szakaszt követi a védelem végrehajtása. Fontos leszögezni azonban, hogy a kockázatértékelés nem egyszeri tevékenység; folyamatosan monitorozni szükséges a fennálló helyzetet, körülményeket, elemezni a rendelkezésre álló információkat, szükség szerint felülvizsgálni a kialakított cselekvési terveket.

A védelem mindig szoros együttműködést igényel a tényleges fizikai védelmet általában ellátó biztonsági szolgálat vagy az erre a feladatra rendelt rendőrök, az általános rendőri feladatok ellátására létrehozott szerv, a terrorelhárítási feladatokat ellátó szerv illetve a titkosszolgálatok között, mely főleg az információmegosztáson és a koordináción, a hatáskörök tisztázásán alapul.

A világ, és így a biztonsági helyzet is gyorsabban változik, mint az emberiség történetében valaha, ezért a kritikus infrastruktúra védelméért felelős szakembereknek is naprakésznek, dinamikusnak és rugalmasnak kell lenniük, hogy lépést tarthassanak a napról napra fejlődő fenyegetésekkel.

 

Felhasznált források:

1 Az Európai Tanács 2008/114/EK irányelve (2008. december 8.) az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről

2 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2557 irányelve (2022. december 14.) a kritikus szervezetek rezilienciájáról és a 2008/114/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

3 What is spear phishing? (https://www.cisco.com/site/us/en/learn/topics/security/what-is-spear-phishing.html)

Európa és Amerika hírfigyelő, 2026. szeptember

Szerző:
BSZK
-
0

2026 szeptembere a transzatlanti és az amerikai térségben egyaránt a védelmi architektúrák átrendeződéséről és a belső politikai törésvonalak mélyüléséről szólt.

Összeállították: Deák Botond, Nagy-Bato Jonatán és Rohoska Réka (Euramerika Műhely)

 

ÉSZAK-AMERIKA

Új biztonsági megállapodás Grönlandról

2026 szeptemberében jelentős változás következett be az Egyesült Államok, Dánia és Grönland kapcsolatában. Szeptember 22-én Donald Trump amerikai elnök, Mette Frederiksen dán miniszterelnök és Jens-Frederik Nielsen grönlandi miniszterelnök New Yorkban, az ENSZ Közgyűlésének margóján új, Grönland védelméről szóló biztonsági megállapodást írt alá. Az egyezmény az 1951-es amerikai–dán védelmi megállapodást egészíti ki, és az Északi-sarkvidék, az Észak-Atlanti térség, valamint Észak-Amerika biztonságának megerősítését célozza.

A megállapodás jelentősen bővíti az Egyesült Államok katonai lehetőségeit Grönlandon. Washington korszerűsítheti és bővítheti a Pituffik Space Base működését, emellett két új védelmi terület létrehozását teszi lehetővé Narsarsuaq és Mestersvig térségében. Az amerikai haderő számára szélesebb hozzáférést biztosítanak a sziget területéhez, légteréhez és felségvizeihez. Az egyezmény emellett támogatja a NATO fokozottabb szerepvállalását az északi-sarkvidéki biztonságban, és szorosabb együttműködést irányoz elő az Egyesült Államok, Dánia és Grönland között.

Ez a megállapodás azért fontos különösen, mert az év korábbi részében komoly diplomáciai feszültséget okozott Trump Grönland megszerzésére irányuló politikája. Washington korábban stratégiai és biztonsági okokra hivatkozva hangsúlyozta a sziget jelentőségét. A szeptemberi egyezmény azonban nem változtatja meg Grönland politikai státuszát: a terület továbbra is a Dán Királyság része, miközben a dokumentum elismeri a grönlandi nép önrendelkezési jogát. Az egyezménynek nincs meghatározott lejárati ideje, és Grönland esetleges jövőbeli függetlenné válása esetén is érvényben maradna.

A szeptember 25-i beszámolók szerint az amerikai jelenlét stratégiai jelentőségű lehet az északi tengeri útvonalak ellenőrzése, a műholdas megfigyelés, valamint az orosz katonai tevékenység nyomon követése szempontjából. Az Északi-sarkvidék jelentősége az olvadó jég miatt a hajózási útvonalak és a természeti erőforrások szempontjából is növekszik. Szeptember 28-án a dán védelmi miniszter már hosszú távú NATO-jelenlétet szorgalmazott Grönlandon és az Északi-sarkvidéken. A szeptemberi fejlemények így nemcsak a három érintett fél kapcsolatát rendezhetik, hanem az észak-atlanti és sarkvidéki biztonságpolitikai helyzetre is hosszabb távú hatással lehetnek.

Szerző: Deák Botond

 

EURÓPA

Brexit: inkább vissza az EU-ba?

Az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Andy Burnham felvetette annak lehetőségét, hogy a Munkáspárt (Labour) a következő választási programjában ígéretet tesz egy újabb népszavazásra az európai uniós tagságról. Bár a kormányfő a BBC-nek adott interjújában hangsúlyozta, hogy „jelenleg nem lenne helyes” azonnal kiírni egy újabb referendumot, szerinte az országnak mindenképpen mérlegelnie kell a lehetőségeit az EU-val való kapcsolatát illetően, mivel a jelenlegi felállás „nem elég jó”.

A miniszterelnök nyilatkozata nem előzmény nélküli: a párt szeptember 27-30. közötti kongresszusán tartott beszédében már elkötelezte magát amellett, hogy az év későbbi részében esedékes csúcstalálkozón szorosabb kötelékek kiépítésére fog törekedni az európai partnerekkel. A Konzervatív Párt máris hevesen reagált, azzal vádolva Burnhamet, hogy „régi sebeket tép fel”, és lényegében újra akarja indítani a Brexit-évek csatározásait.

 

A német tartományi választások margójára:

Szeptemberben tartományi választásokat tartottak három keletnémet tartományban (Szász-Anhalt, Berlin, Mecklenburg-Elő-Pomeránia). Időrendben az első voksolásra szeptember 6-án került sor a Magdeburg központú Szász-Anhaltban. Itt a papírformának megfelelően a jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) nyert Ulrich Siegmund vezetésével: a szavazatok 43,8%-ának begyűjtésével 39 helyet szereztek a 83 fős törvényhozásban. A második helyen a jobbközép CDU futott be 17,2%-kal, míg a dobogó harmadik fokát a Szociáldemokrata Párt (SPD) szerezte meg 9,3%-kal. A szász-anhalti választás történelmi jelentőségét az adja, hogy a tartomány történetében először az AfD alakíthat kormányt (a BSW külső vagy koalíciós támogatásával), ami a hagyományos pártok úgynevezett tűzfalpolitikájának kudarcát jelzi.

Kiválóan szerepelt és győzött az AfD a Mecklenburg-Elő-Pomerániában szeptember 20-án tartott választáson is. Itt a párt 38,2%-ot ért el, megelőzve az eddig kormányzó SPD-t (35,5%). Ez a választás is történelminek bizonyult, ugyanis 1949 óta először fordult elő, hogy a CDU (4,9%) nem jutott be egy tartományi parlamentbe. Az eredményeket követően többen a CDU vezetőjének, Friedrich Merz kancellárnak a lemondását követelték, ő azonban egyértelművé tette: nem távozik pozíciójából.

A mecklenburgi választással egy napon tartottak voksolást a fővárosban, a tartományi rangú Berlinben is. Itt a Die Linke tudott győzelmet aratni a szavazatok 25,7%-ával, akiket a CDU (18,8%), az AfD (16,3%), a Zöldek (14,3%), valamint az SPD (12,1%) követett. Míg Mecklenburg-Elő-Pomerániában a legvalószínűbb forgatókönyv szerint ismét az eddig is kormányzó Manuela Schwesig (SPD) alakíthat kormányt, addig Berlinben várhatóan a Die Linke és az SPD lép koalícióra. A három választásból levonható fő következtetés, hogy a mainstream pártok nem képesek feltartóztatni a rendszerkritikus pártok (AfD, Die Linke, BSW) előretörését. Emellett a szövetségi szinten kormányzó CDU olyan történelmi válságban van, amelyből a következő időszakban nehezen körvonalazódik a kiút.

 

Szerbia: Vučić megy vagy marad?

Szeptember 27-én lemondott elnöki tisztségéről Aleksandar Vučić. A döntés hátterében az október 25-i parlamenti választások állnak: bár Vučić  kimerítette az alkotmányban rögzített újraválaszthatósági korlátot, a visszavonulás helyett ismét miniszterelnöki ambíciókat dédelget. Ez a pozíció nem lenne új számára, hiszen 2014 és 2017 között már betöltötte a kormányfői tisztséget, mielőtt 2017 és 2026 között kétszer is megválasztották Szerbia elnökének. Vučić elsődleges kihívója az októberi választáson egy nemrégiben a diáklázadásokból kinőtt, új politikai formáció lesz.

 

Német-orosz találkozó az ENSZ-en

Az ENSZ Közgyűlés margóján sor került az első kétoldalú találkozóra Németország és Oroszország között az ukrajnai háború kitörése óta. A Johann Wadephul német külügyminiszter által kezdeményezett egyeztetést azonban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter sikertelennek minősítette. Az orosz fél értékelése szerint: „Berlintől semmi újat nem tudtunk meg; minden, amit hallottunk, már elhangzott a hivatalos, nyilvános kommunikációban”. A találkozó rendkívül feszült geopolitikai légkörben zajlott le, mivel Németország Oroszországot tartja felelősnek a meghiúsult lipcsei terrortámadásért, míg Moszkva azzal vádolja Berlint, hogy az ukrán kormányzat és ezáltal az Oroszország elleni támadások elsődleges finanszírozója.

Szerző: Nagy-Bato Jonatán Imre

 

LATIN-AMERIKA

Narkoterrorizmus, andoki diplomácia és a UNITAS: mozgásban a déli félteke

Idén szeptemberben a térség legfontosabb fejleménye az Egyesült Államok által vezetett, kábítószer-ellenes kampány regionális intézményesülése volt. Szeptember 22-én Washington és 14 latin-amerikai és karibi állam közös nyilatkozatban foglalta össze a Shield of the Americas kezdeményezés három pillérét: gazdasági ellenállóképesség, biztonsági együttműködés és többoldalú koordináció. A koalíció 24 bűnszervezetet „narkoterrorista” szervezetként jelölt, továbbá szankciókat, vízumkorlátozásokat és büntetőügyi együttműködést ígért. Trump elnök beszédében kiemelte, hogy az Egyesült Államok szükség esetén „páratlan katonai erőt” fog bevetni a régió fenyegetései ellen. Az együttműködés katonai oldala is bővült. Az amerikai erők több gyanúsított kábítószer-szállító hajó ellen is felléptek a Karib-térségben, miközben a Pentagon számos további műveletet jelentett Latin-Amerikában. Washington emellett 52 millió dolláros katonai finanszírozást csoportosított át Kolumbia, Ecuador, Peru és Panama felé, és a régió felé irányította az MQ-9 Reaper drónok egy részét Afrikából.

Ebben hónapban az andoki térség kiemelt diplomáciai helyszín volt. Marco Rubio külügyminiszter szeptember 8–10. között látogatást tett Kolumbiában, Ecuadorban és Peruban, ráadásul Peru csatlakozott a Shield of the Americas-hoz, Kolumbiával pedig a Patriot Plan nevű kétoldalú katonai modernizációs programról tárgyalt.

Venezuela esetében részleges normalizálódás figyelhető meg. Szeptember 16-án az USA levette az országot a kábítószer-ellenes küzdelem „nyilvánvalóan elbukott” országainak listájáról, majd Trump szeptember 22-én Delcy Rodríguezzel tárgyalt az ENSZ közgyűlés margóján. Ez azonban természetesen nem szüntette meg a katonai nyomást vagy a venezuelai helyzet bizonytalanságát.

Haiti továbbra is a régió legsúlyosabb belbiztonsági válságával néz szembe.  Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szeptember 29-én hat hónappal, 2027. március 31-ig meghosszabbította a Gang Suppression Force mandátumát, bár az erő továbbra is jelentősen alul létszámozott.

Kolumbiában a hadsereg FARC-disszidens csoportoktól szabadított ki túszt, miközben a kormány elutasította az ELN feltételes túszcseréjét. A transznacionális bűnözés elleni együttműködés is erősödött: Argentína kiadott egy jelentős brazil fegyverkereskedőt, Bolívia pedig egy állítólagos PCC-tagot adott át Brazíliának.

Végül a hagyományos védelempolitikai együttműködés kiegészült kiber- és tengeri elemekkel. Peruban, Callaóban 24 ország vett részt a UNITAS 2026 hadgyakorlaton, amely több mint 5000 katonát vont be, és tengeri, kétéltű, folyami, kibervédelmi valamint magashegyi gyakorlatokat is tartalmazott.

Szerző és szerkesztő: Rohoska Réka

Közel-Kelet, 2026. szeptember hírfigyelő

Szerző:
BSZK
-
0

Újabb lépés a katonai diktatúra felé vezető úton Pakisztánban?

Pakisztán 1947-es függetlenedése óta a fegyveres erők jelentős befolyással bírnak az állam politikai irányítására. Ezt bizonyítja az is, hogy nyolc évtized alatt négy különböző katonai puccsot tartunk számon, melyek eredményeképp több, mint harminc évnyi katonai diktatúrában volt része az országnak. Egy, az elmúlt hetekben elfogadott jogszabály-csomag pedig a fegyveres erők vezetőjének hatalmának további növekedését vetíti előre.

2026. augusztus 20-án került a pakisztáni törvényhozás elé egy törvényjavaslat-csomag (a Defense Forces of Pakistan Act és a National Command Authority Act módosítójavaslata), melyeket rendkívül gyorsan, még aznap el is fogadott a parlament. Ezeknek a jogszabályoknak az eredményeképp rendkívüli hatalom került egyetlen ember kezébe.

Ez az ember pedig a pakisztáni hadsereg vezérkari főnöke, Asim Munir tábornagy, akit 2022-ben egy hároméves ciklusra neveztek ki.  Ezt több törvény átírásával (ezek közül a legfontosabb az alkotmány tavaly novemberi, 27. módosítása) előbb ötévesre hosszabbították, majd lehetővé tették, hogy egy újabb ötéves ciklussal toldja meg, így jelenleg 2030-ig töltheti be a vezérkari főnöki tisztséget.

Munir 2025 novembere óta már nem csak a szárazföldi haderőnem vezérkari főnöke, hanem az ekkor létrehozott védelmi erők vezérkari főnöki (chief of defense forces – CDF) pozíciót is betölti párhuzamosan. A CDF az 1976-ban létrehozott vezérkari főnökök bizottságának elnöke (Chairman of the Joint Chiefs of Staff Committee – CJCSC) pozíciót váltotta fel, mint az ország legmagasabb katonai tisztsége.

A 27. alkotmánymódosítással létrejött pozíciónak az augusztus 20-ai törvények adták meg a pontos jogszabályi kereteit. A CDF gyakorlatilag mindhárom haderőnem (szárazföldi erők, haditengerészet, légierő) és a nukleáris képességekért felelős Nemzeti Stratégiai Parancsnokság fölött is jelentős operatív hatalmat kapott a kezébe azzal, hogy ő, valamint a szintén frissen létrehozott parancsnoksága (CDF HQ) felelős a vezetés-irányítási feladatok ellátásáért a fegyveres erők egészének tekintetében.

Az újonnan elfogadott törvények továbbá jelentős hatalmat biztosítanak Asim Munirnak a különböző személyi döntések (kinevezések, nyugdíjazások) terén is, valamint formálisan is kinevezték a miniszterelnök legfőbb katonai tanácsadójának. A fegyveres erők hierarchiájának mostani teljes újragondolása, illetve a már korábban is megfigyelhető diplomáciai és gazdasági befolyás, amit Munir megszerzett az elmúlt években jogosan vetik fel a kérdést, hogy nem koncentrálódik-e túl nagy hatalom egy olyan ember kezében, akinek semmilyen demokratikus felhatalmazása nincs, és nem egy katonai diktatúra alkotmányos úton való kiépítése zajlik-e éppen.

-Veres Máté

 

Izrael hírfigyelő

Szeptemberben továbbra is a gázai háború és az izraeli belpolitika állt az Izraelről szóló hírek középpontjában.

A Gázai-övezetben szeptemberben is folytatódtak az izraeli légicsapások a tavaly megkötött tűzszünet ellenére. Szeptember 17-én egy, korábbi támadásokban megrongálódott épület omlott össze Gázában, ahol legalább 21 ember, közöttük nyolc gyermek vesztette életét, illetve 45-en kórházba kerültek. A mentés nehézségéhez főleg a megfelelő felszerelés hiánya járult hozzá.

A diplomáciában is történtek fontos események. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök szeptember 24.-én beszédet mondott az ENSZ Közgyűlésén, ahol beszéde előtt több tucat ország küldöttei hagyták el a termet, amire az izraeli delegáció tapssal reagált.

Szeptember végén Netanjahu Abu-Dzabiba is ellátogatott, ahol Mohamed bin Zájed elnökkel tárgyalt. Az Egyesült Arab Emírségek „nyitott és közvetlen kommunikációs vonalakat” tart fent Izraellel, és ez a jó kapcsolat közvetlen csatornát nyit neki Washingtonba.

-Tekula Dóra

Szerkesztette: Tekula Dóra, műhelyvezető

Vége a diplomáciai kapcsolatoknak Algéria és az Egyesült Arab Emírségek között

Szerző:
BSZK
-
0

Szeptember 10-én Algéria megszakította a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Arab Emírségekkel (United Arab Emirates, a továbbiakban: UAE). A külügyminisztérium által csütörtökön kiadott közleményben bár konkrét indokot nem közöltek, az általuk „provokatív vagy ellenséges” cselekményekre hivatkozva döntött így az algériai kormány. A közleményben szerepel továbbá, hogy az UAE „olyan határokat lépett át, amelyek már nem tekinthetők elfogadhatónak vagy tűrhetőnek”.

Ezen döntésben szerepet játszhatott az UAE egyre növekvő befolyása az észak-afrikai térségben és a Száhel-övezetben, ami miatt a két állam között évek óta feszült a viszony. Algéria számos alkalommal azzal vádolta az Emírségeket, hogy olyan észak-afrikai országok destabilizálásán munkálkodnak, mint pl. Líbia, Mali vagy éppen Szudán. A vádakat, miszerint az UAE a szudáni polgárháborúban az RSF félkatonai szervezetet támogatja, Abu-Dzabi tagadja. Az algériai miniszterelnök, Abdelmajid Tebboune júliusban egy televíziós interjúban azt mondta, hogy „ahová beteszik a lábukat, ott vér folyik”, utalva az UAE más országokra tett negatív hatására.

Algéria továbbá a légterét is lezárta minden olyan polgári és katonai repülőgép előtt, melyek az Emírségekbe vannak bejegyezve, oda tartanak vagy onnan érkeznek.

Egy másik fajsúlyos nézeteltérés a két ország között az Izraelhez való viszonyulás. Míg Algéria erősen ellenzi a kapcsolatok rendezését Izraellel, addig az Emírségek elsők között volt aláírója és szerződő fele 2020-ban az USA által közvetített Ábrahám-megállapodásoknak. Az egyezményhez nem sokkal később csatlakozott Marokkó is, Algéria szomszédja és helyi riválisa. Az évtizedek óta tartó, Nyugat-Szahara feletti területi vitában az UAE Marokkó igényét támogatja (Nyugat-Szahara nagyrészt marokkói ellenőrzés alatt áll), míg Algéria ezzel szemben a független államot létrehozni kívánó fegyveres csoportot, a Polisario Frontot.

-Bánfi Zita

Heti Gyorsjelentés: Törésvonalak az ENSZ-ben, nicaraguai válság és francia védelmi jelenlét a Vörös-tengernél (2026.09.21–27.)

Szerző:
BSZK
-
0

 

A 2026. szeptember 21–27. közötti héten több érdekellentétnek is a tanúi lehettünk. Míg New Yorkban a nemzetközi multilateralizmus intézményi reformja és a nagyhatalmi polarizáció állt a viták középpontjában, addig a latin-amerikai térségben az autoriter hatalomkoncentráció és a külső hatalmi befolyás mélyülése jelent újabb kihívást. Ezzel párhuzamosan az európai ellátási láncok és az energiabiztonság védelme közvetlen katonai szerepvállalást követelt meg a Közel-Keleten. Az alábbiakban a BSZK Euramerika Műhely heti stratégiai összefoglalója olvasható.

 

  1. Törésvonalak és reformkövetelések az ENSZ Közgyűlésének vitáján

Az ENSZ Közgyűlésének 81. ülésszaka 2026. szeptember 8-án nyílt meg New Yorkban, a magas szintű általános vita pedig szeptember 22-én, kedden kezdődött. Habár a fórum elsődleges célja az államok közötti konstruktív párbeszéd, a vezető államok felszólalásai ismét a nemzeti érdekek és a polarizáció mentén alakultak.. Jó példa erre az amerikai adminisztráció, Donald Trump elnök saját eredményeinek hangsúlyozására fókuszált. Irán Donald Trump korábbi fenyegetéseire válaszolva kijelentette, hogy nem hagyja magát és kész tárgyalni, azonban a Hormuzi-szoros kapcsán kijelentette, nem engedi, hogy elvitassák hajózási jogát. A szolidaritás jegyében több ország küldöttei is elhagyták a termet Netanjahu beszéde előtt, bár ez cseppet sem hatotta meg az izraeli kormányfőt. Az Európai Unió részéről António Costa hangsúlyozta, hogy az ENSZ-nek továbbra is központi szerepet kell betöltenie a multilaterális rendszerben, ehhez azonban egy hatékonyabb és eredményesebb ENSZ-re van szükség.

 

(Forrás: ENSZ, Európai Külügyi Szolgálat)

 

  1. GHREN-jelentés: Rendszerszintű jogsértések és orosz közeledés Nicaraguában

Szeptemberben megjelent jelentésében az ENSZ nicaraguai emberi jogi szakértői csoportja (GHREN) megállapította, hogy Daniel Ortega és a felesége, Rosario Murillo (társelnök), által vezetett kormány rendszerszintű emberiesség elleni bűncselekményeket követett el állampolgáraival szemben. A jelentés többek között kényszereltűnésekkel és a politikai indíttatású megtorlásokkal állapított meg. Nem segíti a helyzetet, hogy Ortega elnök az idén novemberre kitűzött választásokat először be akarta tiltatni, végül 2028-ra tolta ki a dátumot. További aggodalmakra ad okot, hogy az ENSZ közgyűlési felszólalásában a nicaraguai külügyminiszter megerősítette, hogy országa szövetségre lép Oroszországgal a „fasizmus elleni harcban” és méltatta a BRICS-országok növekvő erejét a nyugati befolyással szemben.

 

(Forrás: BBC News)

 

  1. Francia haderő Szaúd-Arábiában

Az elmúlt időszakban a jemeni húszi lázadók sorozatos rakéta- és dróntámadásokat intéztek a szaúdi olajterminálok ellen. Mivel a Vörös-tenger partján fekvő janbui létesítmény közvetlenül felelős Európa energiabiztonságát és a dízelolaj-ellátást Emmanuel Macron bejelentette, hogy Franciaország katonai erőket telepít Szaúd-Arábiába, hogy ezt az olajkikötőt és annak energetikai infrastruktúráját. Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter a France 2 csatornának adott nyilatkozatában nyomatékosította, hogy a katonai támogatás kizárólag védelmi feladatokat lát el. Franciaország nem válik hadviselő féllé a húszik elleni konfliktusban, a cél csupán a globálisan is kritikus fontosságú janbui finomítók és csővezetékek biztosítása, ezt Macron elnök is később megerősítette.

 

(Forrás: Le Monde)

 

Összeállította: Rohoska Réka (Euramerika Műhely)

Rovat: Hírfigyelő / Euramerika

 

Távol-Kelet hírfigyelő, 2026. szeptember

Szerző:
BSZK
-
0

Kína

Szeptemberben számos esemény történt a Távol-Kelet térségében, ezek közül ebben a hírfigyelőben a Kínával kapcsolatos hírek fognak a középpontba kerülni. A Reuters nemzetközi hírügynökség 2026. szeptember 3.-ai beszámolója szerint a kínai Természeti Erőforrások Minisztériuma a múlt hónapban felmérést végzett Tajvantól keletre fekvő vizekről, amely állításuk szerint segít majd „egyetlen térkép” létrehozásában a területi tervezéshez és az erőforrás-gazdálkodáshoz. Tajvan folyamatos tengeri provokációnak tekinti a hajókkal elvégzett méréseket és figyelemmel kíséri a további, valamint az ehhez hasonló műveleteket.

Szeptember közepén került megrendezésre az éves védelmi fórum a pekingi Hsziangsanban. A kínai katonai vezetés várhatóan felvázolja globális biztonsági céljait, amelyen új felhívást fog intézni a többpólusú világon belüli szorosabb nemzetközi együttműködésre, de valószínűleg burkolt támadásokat is fog intézni az Egyesült Államok és szövetségesei ellen.

2026. szeptember 21-én, hétfőn Kína kizárta a Kommunista Pártból és a hadseregből két magas rangú katonai vezetőt, Zhang Youxia-t és Liu Zhenlit. Az esetről egy hivatalos közleményt is kiadtak, amelyben hűtlenségre, korrupcióra és más súlyos fegyelmi vétségekre hivatkoztak.

Donald Trump amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök 2026. szeptember 24-én találkozott Washingtonban, a kínai államfő szeptember 23–25. közötti hivatalos állami látogatásának keretében. Ez volt a két vezető második csúcstalálkozója 2026-ban, a májusi pekingi találkozójuk után. A felek többek között egyeztettek a korábbi kereskedelmi megállapodások végrehajtásáról és a kereskedelmi fegyverszünet fenntartásáról, Tajvanról, a mesterséges intelligenciáról és más további technológiai mechanizmusokról, ritkaföldfémek és egyéb meghatározó kritikus nyersanyagokról és nem utolsó sorban a nemzetközi helyzetről, középpontban Iránnal.

A CBS News beszámolója szerint a csúcstalálkozó nem hozott jelentős áttörést, de az elemzők szerint a szorosabb együttműködés felé tett lépések fontosak voltak. Kína és az Egyesült Államok megállapodott egy mesterséges intelligenciával kapcsolatos incidensek kezelésére szolgáló csatorna létrehozásában, valamint egyetértési megállapodást ír alá a válságkommunikáció megerősítéséről és a két hadsereg közötti válságok megelőzéséről.

– Fodor Balázs

Tajvan

A tajvani sajtót aggodalommal töltötte el Trump túlságosan üzleties diplomáciája és a fegyvereladási tárgyalások miatt. A tajvani kormány már hónapok óta vár egy 14 milliárd dolláros fegyvercsomagra, amelyet Trump nyíltan alkualapként használ a Pekinggel folytatott tárgyalások során. A feszültséget tovább fokozta, hogy az amerikai nagykövet szerint Trump a találkozón felvetette Hszi Csin-pingnek, nem akar-e Kína amerikai fegyvereket vásárolni. Bár az amerikai diplomaták gyorsan leszögezték, hogy a tajvani politika nem változott, és eszük ágában sincs Kínát fegyverezni, ezek a megnyilvánulások bizonytalanságot szülnek. Ezzel párhuzamosan Tajvan határozottan elutasította a Fehér Ház azon történelmi narratíváját, miszerint Kína az USA szövetségese volt a második világháborúban ezzel emlékeztetve az USA-t, hogy a Kínai Köztársaság harcolt az amerikaiak oldalán, nem pedig a kommunisták.

Amíg Washington és Peking a csúcstalálkozót követően megállapodott egy 60 milliárd dolláros kereskedelmi csomag kölcsönös vámcsökkentéséről (ami kínai háztartási cikkeket és amerikai mezőgazdasági termékeket, például szóját és baromfit érint), az elemzők megnyugtatták Tajpejt, hogy az USA nem fogja háttérbe szorítani Tajvant. Egy amerikai elemző szerint Tajvan a félvezető- és az MI-szervergyártásban betöltött globális szerepe miatt túlságosan értékes az amerikai gazdaság számára ahhoz, hogy az USA feláldozza néhány mezőgazdasági vagy kereskedelmi megállapodásért cserébe. A tajvani és amerikai szakértők szerint a fegyverszállítások jelenlegi késlekedése nem a tajvani támogatás gyengülését jelzi, hanem sokkal inkább az amerikai hadiipar gyártási nehézségeit, valamint a diplomáciai feszültségkezelést szolgálja a kínai-amerikai találkozók idején. Bár Washington hivatalos irányvonala stabil maradt, a tajvani tudósok arra figyelmeztetnek: a szigetországnak folyamatosan résen kell lennie, mivel Donald Trump kiszámíthatatlan, személyes döntéseken és üzleti logikán alapuló megközelítése bármikor váratlan kihívások elé állíthatja a tajvani-amerikai kapcsolatokat.

– Huszár Róbert

Történelmi választás Németországban

Szerző:
BSZK
-
0

Szeptember 6-án tartanak tartományi választást a németországi Szász-Anhalt (Sachsen Anhalt) tartományban. Szász-Anhalt tele van történelmileg jelentős helyekkel, itt található például Wittenberg, a reformáció bölcsője, valamint Quedlinburg és Magdeburg csodálatos városai, melyek a középkori Németország, a Német-Római Császárság ékkövei voltak.

A sajtó figyelmének középpontjába azonban nem a régió szépsége vagy a választás puszta ténye repítette a tartományt. Történelmi jelentőségét az adja ennek a választásnak, hogy először fordulhat elő olyan, hogy a hagyományos pártoktól jobbra található csoportosulás egyedül kormányozzon egy tartományt. Az AfD most erre készül. A jelenlegi felmérések alapján reális esélye lehet a pártnak a szükséges mandátumok összegyűjtésére. Az INSA legfrissebb felmérése szerint az AfD 43%-on, a centrumban elhelyezkedő CDU 22%-on, a szélsőbaloldali Linke 12%-on, míg a szociáldemokrata párt 7%-on áll. Ők úgy tűnik, biztosan bekerülnek a tartományi döntéshozásba. Akiknél ez még kérdés, azok a Zöldek (5% körül), valamint a szélsőbaloldali BSW (4%).

Az Alternatíva Németországért párt népszerűségének hátterében a mainstream pártokkal szembeni elégedetlenség áll. A német választók szerint az elmúlt évtizedek CDU-SPD kormányzata nem adott megfelelő választ a migráció, a klímaváltozás, az orosz–ukrán háború, valamint az európai versenyképesség helyzetét érintő kérdésekre. A rendelkezésre álló információink alapján kétféle eredménye lehet ennek a választásnak. Vagy az AfD sikeresen megszerzi a mandátumok 50%-át (42 helyet a 83-ból), vagy az összes többi párt összefogva (CDU-Linke-SPD-Zöldek) próbál meg valamiféle tartományi kormányzást végezni. Az AfD sikere a központi források elvesztésével járhat, míg a négypárti koalíció a tartományi stabilitás teljes felszámolásával (ahogy látjuk azt Türingiában, ahol a legutóbbi választáson 30% feletti eredménnyel az AfD nyert, de kormányt nem tudott alakítani, azóta pedig már bőven 40% felé mérik a pártot helyben).

Sokaknak furcsa lehet, hogy miért kell az AfD-nek a mandátumok 50%-át megszerezni, miért nem fog össze inkább valamelyik kisebb párttal a szükséges mandátumok megszerzése érdekében. Erre a válasz igen egyszerű: a német politikából ismerős kifejezés, a tűzfal (Brandmauer). Ez a mainstream pártok által felállított fal arra szolgál, hogy az AfD-t távol tartsák a hatalomtól. A német média és a mainstream pártok által szélsőségesnek vélt AfD-vel ennek okán senki nem kíván együttműködni, vagy koalícióra lépni.

Biztonságpolitikai szempontból is érdemes megközelíteni a kérdést. Németország Európán belül az egyik leghatározottabban Oroszország-kritikus ország, ezzel szemben az AfD pragmatikusabb Oroszország-politikát követel, valamint a kapcsolatok újraértelmezését, az északi gázvezetékek újbóli megnyitását. Különösen érdekes helyzetet teremthetne tehát, ha a központi Ukrajna-politikától lényegesen eltérő nézetrendszerrel rendelkező párt kerülne hatalomra. Sajtóinformációk szerint a berlini kormányzat már kidolgozott egy potenciális cselekvési tervet egy AfD-győzelemre. Ebben a forgatókönyvben a központi kormányzat szövetségi kényszert (Bundeszwang) alkalmazhat a tartománnyal szemben, amennyiben az nem hajlandó eleget tenni az ország NATO-vállalásainak (például nem engedi át a fegyvereket, vagy nem támogatja külföldi katonák állomásoztatását). Érdemes azonban megjegyezni, hogy a honvédelem és a külpolitika Németországban kizárólagos szövetségi hatáskör (Bundessache), így egy tartományi kormánynak jogilag nagyon minimális mozgástere van a nemzetközi biztonságpolitikai és katonai kötelezettségek blokkolására.

A választás eredményétől függetlenül a kérdés marad: meddig tartható távol az AfD a hatalomtól, és vajon a vele szemben felállított tűzfal nem hajtja-e a vizet inkább a jobboldali párt malmára? Nem tudjuk, de a választás kapcsán ma este okosabbak leszünk.

 

– Nagy-Bato Jonatán Imre

123...1162. oldal a 116-ból

Kiemelt témák

3,127KövetőTetszik

biztonsagpolitika.hu

BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKPORTÁL.
A honlap "Elemzések" rovatához tartozó időszaki kiadványok és egyéb folytatódó dokumentumok nemzetközi szabványos azonosítószáma: ISSN 2062-4379
Email: biztpolkapcsolat@biztonsagpolitika.hu
Facebook

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

internetster 2004 - 2026 © biztonsagpolitika.hu - Minden jog fenntartva!