Kezdőlap Blog Oldal 3

Közel-Kelet, 2025. március

0

A forrongó Szíria

 

A Szíriával kapcsolatos márciusi híreket diplomáciai, politikai, gazdasági és katonai szempontokból lehet összefoglalni.

Március 13-án Gier Pederson ENSZ-követ elítélte Izrael Szíria elleni agresszióját, míg 17-én a szír elnök ellátogatott Brüsszelbe egy konferenciára, ahol az ellene életben lévő terrorista vádak miatti amerikai, ENSZ és EU szankciókat felfüggesztve találkozhatott az euróai vezetőkkel. A konferencia után Németország 300 millió, míg az EU 2.5 milliárd euró támogatásról biztosította az elnököt. Továbbá az is megfigyelhető, hogy Törökország befolyása egyértelműen betömte a Hezbollah és Irán után hátrahagyott űrt.

A brüsszeli konferencia előtt a szír rezsim a Latakiába korlátozódott Aszad-párti erők ellen újabb „terrorellenes” műveletet indított, ami átcsapott kisebb népirtásba. Az atrocitás civil áldozatainak száma minimum 1500 és főleg a kisebbségi keresztény, drúz és alavita közösségek érintettek. Március 13-án a HTS és a kurd SDF egy koalíció megalakításáról tárgyaltak, míg a kormány elfogadta az új alkotmányt. 29-én megalakult egy átmeneti kormány 23 miniszterrel, köztük egy keresztény miniszterrel.

Gazdasági szempontból érdemes megjegyezni, hogy az országban áramkimaradások voltak, ami körülbelül az ország népességének a 80%-át érintette, azonban a helyzet enyhítésére Oroszország humanitárius és gazdasági segélyt küldött az országnak cserébe a kapcsolatok javításáért.

Izrael folytatta a szír haderő demilitarizálását, több légitámadás is volt bázisok és megmaradt eszközparkok ellen, Ennek célja az egyik jövőbeli potenciális ellenfél katonai meggyengítése és a dél-szíriai ütközőzóna biztosítása. Törökország katonákat küld néhány szíriai bázisra, hogy elrettentsék Izraelt és az Iszlám Államot további agresszív lépésektől.

Szerző: Harmath Barnabás

Letartóztatások és radikalizmus: növekvő feszültség Törökországban

Törökországban kétségtelenül a legnagyobb nemzetközi figyelmet kapó esemény az isztambuli polgármester, Ekrem Imamoğlu március 19-i letartóztatása. Erdoğan legfőbb riválisa korábban bejelentette, a CHP (Cumhuriyet Halk Partisi – Köztársasági Néppárt) jelöltjeként indul a pár nap múlva esedékes elnökjelölt-választáson. A bejelentést követően az Isztambuli Egyetem „eddig fel nem fedezett szabálytalanságokra” hivatkozva visszavonta az intézményben 1990-ben megszerzett diplomáját, így a török törvények értelmében megakadályozták, hogy jelöltként induljon. Ezt követően korrupcióra és terrorizmusban való részvétel bűncselekményére hivatkozva március 19-én saját házában, szemtanúk szerint legalább száz rendőr jelenlétében tartóztatták le az ellenzéki politikust. Az eseményeket sosem látott tüntetéshullám követte, a protestálás következtében öt nap alatt több mint 1100 embert vettek őrizetbe, legtöbbjüket azért, mert megszegték a város területére kiterjedő tiltakozási tilalmat, de a letartóztatottak között szép számmal akadnak újságírók és önkormányzati tisztviselők is.

Szintén Isztambulban március 21-én Şişli községben tüzet nyitottak az Iraki Nagykövetség épületére. A rendőrség információi szerint a támadás hátterében egy bűnöző iraki letartóztatása állhat, az eset következtében 12 személyt vettek őrizetbe.

Mindeközben a nemzetközi diplomácia terén is aggasztó a helyzet. Március 26-án a Törökországgal évszázadok óta viszályban lévő Görögországban a függetlenség napját ünnepelték. A nemzeti ünnep alkalmából rendezett katonai felvonulás során a Görög Fegyveres erők egyes katonái törökellenes rigmusokat kiabáltak. A török külügyminisztérium felhívására a görög Haditengerészeti Parancsnokság vizsgálatot indított az eset kapcsán, miután olyan felvételek kerültek körbe, amelyeken a görög katonák nyíltan sértegetik Törökországot és a ciprusi törököket. A török-görög kapcsolatok az elmúlt évtizedben súlyos romlást mutatnak és a fennálló konfliktus fő színtere az utóbbi időben egyértelműen az Égei-tenger.

Érdemes egy pillantást vetni Erdoğan közel-keleti helyzetet érintő retorikájára is. Szakértők szerint a török elnök az utóbbi időben egyre szélsőségesebb kijelentéseket tesz az Izrael-Palesztin konfliktus kapcsán. A helyzet súlyosságát az is jól mutatja, hogy a Nagel-bizottság január óta sürgeti az IDF-et a katonai kiadások növelésére, hogy megfelelően felkészüljenek egy esetleges török támadásra. Március végén egy Korán szavalóverseny díjátadó ünnepségén tartott beszédében Erdoğan felszólította az iszlám világot, hogy etnikai különbségektől függetlenül fogadják el az egységet és „ragaszkodjanak szorosan a testvériségükhöz”. A Ramadan időszakát lezáró látogatásán az isztambuli Grand Camlica mecsetben imádkozva azt kérte: Allah pusztítsa el a cionista Izraelt. Ez utóbbi kijelentése még török mércével is különösen szélsőségesnek bizonyult.

A török belső válságok mellett tehát az izraeli eszkaláció is egyre valószínűbbnek tűnik, ilyen irányú lépések azonban jelentős kihívások elé állítanák a NATO-t.

Szerző: Strasser Lilla

Tárgyalások Szaúd-Arábiában:

Az elmúlt hetekben Szaúd-Arábia több az orosz-ukrán háború lezárására irányuló párbeszédnek is otthont adott. Először február 18-án, Rijádban találkoztak egymással a Marco Rubio amerikai-és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter által vezetett delegációk, majd Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tett látogatást Mohamed bin Szalmán koronahercegnél március 10-én. Egy napra rá egy ukrán delegáció tárgyalt az amerikaiakkal Dzsidában, március 23 és 25 között pedig az USA maratoni tárgyalás-sorozatot folytatott mind az orosz mind pedig az ukrán féllel.

Ezek eddig vegyes eredményeket hoztak, Dzsida után Donald Trump amerikai elnök újraindította az Ukrajnának szánt katonai-és hírszerzési támogatást, amit még a Zelenszkijjel való február 28-ai heves szóváltása után fagyasztott be. Szó esett az amerikai-ukrán ritkaföldfém-megállapodásról, és részleges tűzszünetről is megegyeztek először az energetikai infrastruktúrára majd pedig a Fekete-Tenger térségére vonatkozóan. Ezeket azonban már mindkét fél többször megszegte és abban sincs egyetértés, mik esnek pontosan a hatálya alá, Oroszország az utolsó pillanatban plusz feltételeket szabott a fekete-tengeri tűzszünethez ráadásul eddig az ukrán ásványkincsekről sem született egyezség, ezek miatt pedig kezd egyre türelmetlenebbé válni az amerikai elnök.

Szaúd-Arábia közvetítő szerepe több okból is fontos. Nem tagja a hágai Nemzetközi Büntető Bíróságnak, így Vladimir Putyin orosz elnök is szabadon odautazhat majd egy békeszerződés aláírására, emellett az Egyesült Államoknak is fontos szövetségese a régióban. Modern fegyvereket és biztonsági-garanciákat akar szerezni az USA-tól, Washington pedig az OPEC-ben betöltött vezető szerepét szeretné kihasználni, hogy az olajár csökkentésével kényszerítse tárgyalóasztalhoz Oroszországot, ha szükséges, valamint az is célja, hogy az ország elismerje Izraelt, bár ennek jelenleg rendkívül kicsi az esélye a gázai tűzszünet összeomlása miatt.

Szerző: Rózsa Sándor

Pakisztán 3 millió afgán kitelepítését tervezi

Mintegy 3 millió afgán nézhet szembe kiutasítással Pakisztánból, amennyiben önkéntesen el nem hagyják az országot. A határidő bár március 31-én lejárt, a letartóztatások és deportálások április 10-én fognak kezdődni (az eredeti, április 1-i határidőt kitolták az Eid al-Fitr ünnepnapok miatt).
Ez az utolsó fázisa a még 2023 októberében országos szinten meghirdetett szigorú fellépésnek a Pakisztánban illegálisan élő/tartózkodó külföldiekkel szemben – akik javarészt afgán állampolgárok. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) számításai alapján már kb. 845 000 afgán hagyta el Pakisztánt az elmúlt 18 hónap alatt, ám ez még nem elég a pakisztáni kormánynak. Többségük rendelkezik afgán állampolgársági kártyával vagy bejegyzési igazolvánnyal (Proof of Registration Card – PoR), azonban 1 millió fölött van azok száma, akik semmiféle papírokkal nem rendelkeznek. A hatóságok figyelmeztették az afgán állampolgársági kártyát birtoklókat, hogy hagyják el Iszlámábád és Rawalpindi városát március 31-ig, különben kitoloncolják őket. A PoR kártyával rendelkezők viszont június 30-ig maradhatnak Pakisztánban.
Pakisztán azt nyilatkozta, gondoskodni fog róla, hogy ezúttal ne térjenek vissza a deportáltak az országba.

Szerző: Bánfi Zita

Szerkesztette: Németh Merse

A klímaváltozás hatásai a biztonságra

0

A klímaváltozás korunk egyik legsúlyosabb problémája. A Föld átlag hőmérséklete folyamatosan nő a sarki jégsapkák olvadnak, a tengerszint pedig emelkedik, amik a természeti katasztrófák mellett akár fegyveres konfliktusokhoz is vezethetnek a jövőben.  Ezek a hatások azonban nem minden országot érintenek egyformán, bizonyos régiók sokkal inkább érintve lesznek általuk, de olyan nemzetek is akadnak, akik akár pozitívan is kijöhetnek belőle. Jelen írásomban a globális éghajlatváltozást és annak a biztonságra gyakorolt hatásait fogom bemutatni.

Az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) tudósai szerint a Föld felszínének hőmérséklete átlagosan 1.1 Celsius fokkal emelkedett 1900 és 2020 között, ami még az optimista becslések szerint is további 2-2.5 fokkal nőni a XXI. század végére, de a pesszimistább forgatókönyvek akár 4 fok feletti növekedést is jósolnak.  Pár fok eltérés elsőre nem hangzik olyan soknak, e szcenárió szerint azonban a legtöbb folyó és tó kiszáradna, a bolygó nagy része, többek között teljes Közép-Ázsia, Mongólia, Kína, a Koreai-félsziget, Japán és majdnem a teljes indiai szubkontinens sivataggá válik a folyók kiszáradnak a földek termékenysége pedig drasztikusan csökken, ami tömeges elvándorlást idéz elő. Hasonló lesz a helyzet Afrikában és Latin-Amerikában is, a Száhel-övezetet és Patagóniát (Argentína és Chile déli részét) kivéve. Az USA nagy része ugyanerre a sorsa jutna, azonban az északi államai és Alaszka miatt valószínűleg képes lesz megőrizni a nagyhatalmi státuszát. Ausztrália egy része szintén lakható maradna ahogyan Új-Zéland jelentőségé is nőne, de lenne néhány ország, aminek kifejezetten előnyére válna az éghajlat ezen átalakulása.

Kutatások igazolták, hogy az emberi társadalmak produktivitása 11 és 15 Celsius fok közötti átlag-hőmérsékleten a legmagasabb, bármilyen ennél hidegebb vagy melegebb klíma csökkenti egy civilizáció hatékonyságát. Jelenleg az USA 48 állama, Európa, Anatólia, Kína, Japán és Korea esnek ebbe az égövbe, vagyis korunk meghatározó politikai és gazdasági hatalmainak a nagy része. 4 Celsius fokos hőmérséklet-emelkedés esetén ez a vonal fentebb tolódna, így többek között Alaszka, Kanada, Izland, az Egyesült Királyság, Skandinávia és a Balti államok kerülnének bele. Az imént említett területeket borító jég jelentős része elolvadna ezáltal elérhetővé téve számos természeti erőforrást ráadásul a művelhető földterület nagysága is jelentősen megnőne, drasztikusan növelve ezen országok eltartó-képességét mindezzel elősegítve azok nagyhatalmi státuszát.

A legnagyobb nyertes viszont kétségkívül Oroszország lenne. A jégolvadás Szibériát is lakhatóvá teszi majd ráadásul az ott található, becslések szerint összesen nagyjából 2000 milliárd dollár értékű ásványkincs is kitermelhetővé válik. A térség rendkívül gazdag szénben, kőolajban, földgázban és uránban, de található ott többek között nikkel, vasérc, cink, réz, ezüst, arany, gyémánt és ritkaföldfémek is, amik elengedhetetlenek a modern elektronikai eszközökhöz, chipgyártáshoz és fegyverrendszerekhez. Ez azonban mind semmi ahhoz a tényhez képest, hogy az ország északi kikötői, amik most évente minimum néhány hónapig be vannak fagyva folyamatosan hajózhatóvá válnak. Oroszország méretéhez képest rendkívül kevés egész évben jégmentes kikötővel rendelkezik így ez a változás komolyan meg fogja növelni Moszkva lehetőségeit a tengeren mind katonai mind pedig gazdasági téren.

A hosszabb partszakasz viszont sebezhetővé is teszi az országot, aminek eddig Északról, Keletről és Délről is természetes védelmet nyújtott a külső támadások ellen a jég és a tundra. Ez egyike a számtalan indoknak, amiért Oroszország már több mint egy évtizede folyamatosan fokozza a katonai aktivitását az Északi Sarkon és környékén, egyre több bázist üzemeltet a sarkkörön és többek között S-400-as légvédelmi rakéta-rendszereket is telepített oda. Ebben persze nem csak egy ellenséges flotta támadásától való félelem hajtja, a sarki jégtakarók olvadásával az Északi Sark is kezd egyre jobban felértékelődni biztonságpolitikai szemszögből. Természeti erőforrások ott is szép számban akadnak, igazoltan nagyjából 90 milliárd hordónyi kőolaj 47000 milliárd köbméter földgáz és 44 milliárd hordónyi cseppfolyós gáz található bolygónk legészakibb részén, ami a dokumentált olaj-és gázkészletek 22%-át teszi ki. Ezek nagy részének a kitermelése az időjárás miatt egyelőre még speciális felszerelést igényel, így rendkívül drága ráadásul évente csak néhány hónapig lehetséges, de a hőmérséklet emelkedésével egyre könnyebben hozzáférhetővé fognak válni, a kitermelési költségek pedig előbb-utóbb alacsonyabbak lesznek, mint az energiahordozók világpiaci ára.

Ezek szintén konfliktusok kiváltó okai lehetnek. Jelenleg 5 ország rendelkezik egymást fedő területi igényekkel a Jeges-tengeren. Ezek az Egyesült Államok (Alaszka miatt), Kanada, Dánia (Grönland és a Feröer-szigetek révén), Norvégia (nagyrészt a Spitzbergáknak köszönhetően) és természetesen Oroszország.  Az ENSZ Tengerjogi Egyezményének értelmében egy ország kizárólagos gazdasági övezettel (Exclusive Economic Zone – EEZ) rendelkezik a partjaitól 200 tengeri mérföldes (~370 kilométer) körzetben (ha nem ütközik más ország EEZ-jével), ami a kontinentális talapzat figyelembevételével akár 350 tengeri mérföldig is kiterjeszthető. Ezen belül az adott országnak kizárólagos joga van ásványkincseket kitermelni, az USA azonban nem tagja ennek az egyezménynek, ami újabb jogi vitáknak adhat alapot, ráadásul a kontinentális talapzat terén sincs egyetértés az országok között és Oroszországnak már most vannak területi követelései Norvégiával szemben.

Az egyes országok a kitermelés kérdéséhez is eltérően állnak. Kanada jelenleg nem szándékozik lépéseket tenni ennek érdekében és Dánia is csak a környezeti hatások figyelembevételével hajlandó bármiféle munkálatokra. Az USA esetében nagyban befolyásolja a kérdést, hogy republikánus vagy demokrata kormányzat van éppen hatalmon, Norvégia viszont nagy erőkkel folytja a kitermelést már lassan 9 éve. Emiatt heves kritikák érik az Emberi Jogok Európai Egyezményének feltételezett megsértéséért, viszont ezzel abban is közre játszott, hogy az EU képes volt nagy mértékben csökkenteni az orosz energiahordozóktól való függőségét az ukrajnai háború kezdete óta (igaz, ez egy lényegesen drágább alternatívának bizonyult).

Az energiahordozók mellett egyéb ásványkincsek is találhatók az Északi Sarkon, úgy, mint az alumíniumgyártáshoz használt bauxit, a műtrágyához elengedhetetlen foszfát vagy a már említett ritkaföldfémek. A régió a Kínai Népköztársaság figyelmét is felkeltette, Peking 2013 óta állandó-megfigyelő szerepet tölt be az Északi-sarkvidéki Tanácsban (melynek tagjai a fent említett 5 nemzet + Svédország, Finnország és Izland) egy 2018-as white paper-ben pedig „közel sarkköri” nemzetté nyilvánította magát (úgy, hogy az ország legészakibb pontja nagyjából 1500 kilométerre található az Északi Sarkkörtől) és elindította a „Sarkköri Selyemút”-projektjét, ami egyértelmű jele annak, hogy Kína is komoly ambíciókkal rendelkezik a térségben és a későbbiekben akár meghatározó szereplője is lehet az ott zajló játszmának. Oroszország ebben is komoly előnyökkel indul a nyugati országokkal szemben már most, ugyanis sokkal hamarabb kezdett el hangsúlyt fektetni a térségre, a sarkköri-stratégiája lényegesen kidolgozottabb és több jégtörő hajóval rendelkezik, mint az összes többi ország együttvéve. Ezek ráadásul rendszerint modernebbek, jelentős részük atommeghajtású és az ilyen eszközök legyártása mai technológiával majdnem egy évtizedet vesz igénybe, tehát az USA-nak (és a szövetségeseinek) rendkívül sok időbe fog telni, mire behozza a lemaradását, már ha ez egyáltalán meg fog történni az elkövetkező pár évtizedben.

Jelenleg a legrövidebb út Ázsia és Európa legforgalmasabb tengeri kikötője (Sanghaj és Rotterdam) között mintegy 18000 kilométer hosszú és nagyjából 37 napba telik megtenni, közben pedig olyan stratégiai fojtópontokon kell keresztülhajózni, mint a Malaka-szoros, a Bab el-Mandeb-szoros, a Szuezi-csatorna, a Gibraltári szoros vagy a dán szorosok (Skagerrak és Kattegat). Ezek rendszerint keskeny szakaszok, amiknek elzárása képes megakasztani a tengeri kereskedelmet vagy háborús időben akár egy hadiflotta mozgását is. A jég olvadása következtében azonban kezd egyre inkább hajózhatóvá válni az Északi Tengeri Út (Northern Sea Route – NSR) ami mintegy 15 nappal és 7500 kilométerrel rövidíti le ezt az utat ráadásul a tengerfenék is mélyebben van, ami nagyobb rakomány szállítását is lehetővé teszi. Az útvonal az év nagyrészében még csak jégtörő hajók kíséretében vehető igénybe, de az elkövetkező néhány évtizedben egyre inkább hajózhatóvá fog válni. Ez a globális tengeri kereskedelem teljes átalakulását fogja eredményezni, a fent említett stratégiai fojtópontok jelentősége csökkenni fog és az őket irányító országok (többek között Egyiptom) tranzitból származó bevételei is jelentősen csökkenni fognak míg mások, úgy mint az Alaszkát és Szibériát elválasztó Bering-szoros fel fognak értékelődni. A Bering-szoros után az NSR jelenleg 2 útvonalra oszlik: az Északnyugati Átjáróra, ami az USA és Kanada felé veszi az irányt, valamint az Északkeleti átjáróra, Oroszország EEZ-jén át egészen Európáig. Ez komoly tranzit-bevételt generálhat Moszkvának emellett tengeralatti internetkábelek lefektetését is lehetővé teszi, lényegesen gyorsítva az adatátvitelt Európa és Ázsia között. Amennyiben az Északi Sark ideiglenesen (az előrejelzések szerint 2040-re) vagy teljesen jégmentessé válik, úgy az azon közvetlenül áthaladó Transzpoláris tengeri útvonal is elérhető lesz azok számára, akik nem szeretnének orosz vagy amerikai partok közelében hajózni.

  1. ábra Az Északi Tengeri Út (pirossal jelölve) és az eddig használt útvonal (kékkel) A különbség szemmel látható Forrás: https://www.economist.com/the-economist-explains/2018/09/24/what-is-the-northern-sea-route

  1. ábra Az Északkeleti (piros) és Északnyugati (kék) átjárók, valamint a Transzpoláris tengeri út (sárga) és a Kanadát Oroszországgal összekötő Északi-sarki híd (zöld) Forrás: https://makronom.eu/2023/06/30/eszaki-sarkkor-uj-utvonalak-nyersanyagforrasok-konfliktusok-otthonava-valik/

Az Északi mellett érdemes megemlíteni a Déli Sarkot is. Ez a régió ugyan sokkal kevesebb figyelemnek örvend, mint az Arktisz, illetve az 1959-es Antarktisz Szerződés tiltja a természeti erőforrások kitermelését és mindenfajta katonai aktivitást a térségben a későbbiekben ez (ahogyan eddig sok más fegyverzetkorlátozó szerződés) is felbontásra kerülhet, főleg úgy, hogy tavaly májusban orosz kutatók nem kevesebb, mint 511 milliárd hordónyi olajat találtak ott, az északi sarki készletek több, mint 10-szeresét. Itt jelenleg 8 ország rendelkezik területi igénnyel, ezen felül az USA és Oroszország is fenntartja a jogot arra, hogy a későbbiekben ilyen követelésekkel éljen. A leghevesebb konfliktusforrás várhatóan a kontinens nyugati része lesz majd egyrészt azért, mert ott történt az említett olajmező felfedezése másrészt pedig, ha a Föld hőmérséklete 4 Celsius fokot emelkedik ez a terület is alkalmassá válik majd a földművelésre, ideális célállomássá téve azt több százmillió klíma-menekült számára. Chile, Argentína és az Egyesült Királyság már most igényt tart erre a területre, ami, ha figyelembe vesszük, hogy ez utóbbi két ország már a Falkland szigetekért is háborút vívott egymással 1982-ben szintén nem kecsegtet túl jó kilátásokkal.

A jégolvadás másik következménye a tengerszint emelkedése. Emiatt akár egész országok vagy szigetcsoportok is víz alá kerülhetnek, például Hollandia, Belgium vagy Banglades, de többek között Indonézia és Polinézia nagy része is erre a sorsa juthat, amennyiben 4 fokot emelkedik a hőmérséklet. Az USA és Európa nagyvárosainak és katonai bázisainak jelentős része a vízparton vagy ahhoz közel helyezkedik el, amik szintén súlyos károkat szenvedhetnek, Oroszország azonban ezt is „olcsóbban megúszná”, tekintve, hogy a 30 legnagyobb orosz városból mindössze 3 található a tenger közelében. A vízszint-emelkedéssel drasztikusan csökken a megművelhető földterületek száma fokozva a már meglévő élelmiszerválságokat és újakat generálva melléjük, amit az egyre gyakoribb és intenzívebb szárazságok csak tovább tetéznek.

Még az élelemiszer-hiánynál is nagyobb probléma lesz a tiszta ivóvízhez való hozzáférés. Az Föld népessége folyamatosan növekszik és az előrejelzések szerint még fog is nagyjából 2100-ig, becslések szerint azonban a jelenlegi vízfogyasztás fenntartása mellett az emberiség vízigénye 2040-re meg fogja haladni a rendelkezésre álló készleteket. A szűkös erőforrások akár fegyveres konfliktushoz is vezethetnek a fejlődő országokban és tovább növelhetik a fel-és alvízi nemzetek közötti konfliktusok valószínűségét. Felvízi nemzeteknek nevezzük azokat az országokat, ahonnan a folyók erednek. Ez geopolitikailag rendkívül előnyös, mivel képesek fedezni a saját lakosságuk vízigényét és a mezőgazdaságukhoz szükséges öntözést anélkül, hogy más országok ezt akadályozni tudják, ők ugyanakkor gátakkal és víztározókkal képesek ezt szabályozni politikai nyomást gyakorolva az alvízi nemzetekre, vagy éppen el is áraszthatják őket. Vízhiány esetén valószínűleg a legtöbb felvízi ország vezetése a saját állampolgárai szükségleteit fogja előnyben részesíteni, még akkor is, ha ezzel többmillió halálos áldozattal járó humanitárius katasztrófát idéznek elő, így viszont a közép-és alvízi nemzetek vezetői könnyen olyan helyzetben találhatják magukat, hogy a háborún kívül nem marad más eszközük a problémájuk megoldására. Ilyen konfliktusok több helyen felüthetik a fejüket, akár Etiópia és Szudán meg Egyiptom között a nílusi Nagy Etióp Reneszánsz Duzzasztógát miatt, vagy Kirgizisztán és Tádzsikisztán, valamint a többi Közép-Ázsiai ország között a Szirdarja és az Amudarja folyók vizének felhasználása kérdésében, de Törökország is a kezében tartja a Tigris és az Eufrátesz folyók vízhozamát, ahogyan Kína is képes a  vízzel nyomást gyakorolni a teljes  kontinentális Délkelet-Ázsiára, mivel Tibetből ered a térség összes nagyobb folyója, úgy mint a Huangho, Jangce, Indus, Gangesz, Brahmaputra, vagy a Mekong a teljesség igénye nélkül. A sótalanítási eljárások ugyan javíthatják egy térség vízbiztonságát, ez azonban rendkívül drága és környezetszennyező folyamat, ugyanis a kivont fel nem használt rendkívül sós víz (angolul brine) rendszerint visszakerül a tengerbe károsítva annak ökoszisztémáját, ráadásul az energiaigénye is rendkívül magas, amit ha nem zöldenergiából fedeznek még inkább hozzájárul a fő problémához, így tehát ez bár egy hasznos és szükséges eljárás, önmagában nem oldja meg a vízkérdést.

Végezetül érdemes még megemlíteni, hogy a komolyabb természetei katasztrófák elhárításába általában az adott ország fegyveres erőit is bevonják, ilyenkor azonban annak védelmi képességei ideiglenesen csökkennek. Ez kitűnő alkalmat biztosít a hasonló katasztrófákban épp nem érintett rivális nemzeteknek, hogy akkor indítsanak támadást, amikor az ellenség katonái éppen az árvíz elleni védekezéssel vagy erdőtüzek oltásával vannak elfoglalva. Az ilyen lehetőségek egyre gyakoribbak lesznek a jövőben, az általuk jelentett veszélyt pedig hatványozottan növeli, ha az adott állam politikai vezetésének közben a klímaváltozás okozta politikai, gazdasági és menekültválságokat is kezelnie kell.

Szerző: Rózsa Sándor 

A Bundeswehr története, német védelmi kiadások az elmúlt évekből

0

Napjainkban szinte nap, mint nap hallani olyan hírről, amely a világ valamelyik tájáról érkező ország fegyverkezéséről vagy esetleges védelmi kiadásairól szól. Kiemelkedő mostanság ebben a témában Európa, azon belül is a nyugati nagyhatalmak, de nem szabad megfeledkezni akár a Magyar Honvédség Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programjáról vagy Romániáról, vagy a lengyel hadsereg korszerűsítéseiről sem.

Viszont ebben a cikkben a Bundeswehr-ről, vagyis a német hadseregről szeretnék közelebbi bemutatást adni, hogyan változott meg az elmúlt években és milyen terveik vannak a jövőre nézve. De ne ugorjunk ennyire előre, kezdjük egy kisebb történelmi visszatekintéssel. 10 évvel a második világháború lezárását követően és a német kapituláció után 1955 novemberéig kellett várni, hogy újabb, a nyugati világ által elismert hivatalos katonai erő létesüljön az akkori Nyugat-Németországban. Köztudott, hogy a kapituláció után felszámolták az összes katonai szervezetet, ezenkívül demilitarizálták, megszállási övezetekre osztották az országot. A nyugati hatalmak és a szovjet vezetés ellentétes elképzelései is kellettek ahhoz, hogy szükségessé váljon a Bundeswehr felállítása. A folyamatokat nagyban felgyorsította a berlini blokád, majd az 1950-es koreai háború is. Az új hidegháborús környezet újabbnál újabb szükségességeket teremett, így nem csoda, hogy 1989-ig eltelt időszakban a hivatalos katonai állomány száma a fél milliót is elérte. Az akkori Német Szövetségi Köztársaság az egyik, ha nem a legnagyobb védő bástyája volt az akkori Európának, hiszen a „Vasfüggöny” teljes határszélességben végig húzódott a határ mentén.

Összefoglalva ezt az időszakot, kimondható, hogy a német hadsereg volt a NATO tagországokon belül az egyik legnagyobb védelmi kiadásokkal rendelkező országa. Ezt bizonyítja, hogy 1955-90 közötti időszakban a GDP 3-5%-ból, ilyen célokat finanszíroztak, emellett, ha a különböző haditechnikai eszközök számát vizsgáljuk meg közelebbről, láthatjuk, hogy például harckocsiból közel 6684 darab állt rendelkezésre, de vadászgépekből is 553 darab volt.

1990-ben az egyesítést követően a hivatalos állomány számában egy folyamatos csökkenést lehet megtapasztalni. A 90-es évek elején Volker Rühe volt a védelmi miniszter, az ő nevéhez fűződik számos hadsereget érintő döntés, mint például az, hogy 380 000-re csökkentették az állomány számát, de átszervezések is történtek. Integrálták a kelet-német hadsereget a Bundeswehrbe, emellett az ő hivatali időszaka alatt vett részt az egyesített német hadsereg elsőként külföldön misszióban. Az 1998-as kormányváltást követően a hadsereg létszámát 250 000-ben határozták meg, emellett a kötelező sorkatonai szolgálatot 6 hónapra csökkentették. A 2000-es évek elejét és Angele Merkel kancellári időszakának elejét a külföldi missziók határozták meg. Belső politikai nyomás ellenére többek között Afganisztánban, Maliban, de a NATO keretein belül a világ számos pontján megfordultak a Bundeswehr alakulatai. Viszont az eltelt évek alatt nem csak az állomány számát csökkentették folyamatosan, hanem a harcra fogható eszközök száma is rohamosan csökkent, emellett 2011-ben beszüntették a kötelező sorkatonai szolgálatot is. Az élő erő melletti technikát kisebb-nagyobb javításokon kívül nagyobb fejlesztések nem érintették az évek alatt, így nem csoda, hogy az eszközök nagy részét leselejtezték ebben az időszakban. A megmaradt eszközök nagy része már elavult és az elindult fejlesztésekhez még több év, évtized szükséges, hogy eredményesen záruljon.

Ursula von der Leyen hivatali időszaka alatt viszont változások történtek a kiadások terén. 2013-2019 között betöltött hivatali időszaka alatt kiadták 2016-ban az úgynevezett „Weißbuch”-ot ( A Fehér könyv, a Szövetségi Védelmi Minisztérium által készített és a szövetségi kormány által elfogadott alapdokumentum, amely összefoglalja az ország következő évekre vonatkozó biztonságpolitika iránypolitikáját), amely a korábban meghatározott külföldi bevetés-központú német haderőnek teljesen új célokat határoztak meg. Innentől kezdve a biztonságpolitika állt a középpontban, hisz 2014-ben Oroszország annektálta a Krím-félszigetet.

Visszatekintve látható, hogy a 2016-os év fordulópont volt a Bundeswehr újkori történetében, hiszen innentől kezdve a védelmi kiadások összegében is egy folyamatosan növekvő tendenciát lehet tapasztalni. Ennek persze számos oka is van, többek között Donald Trump első elnöki időszakából származó NATO-kvóta teljesítését érintő döntések, valamint az orosz agresszió is ide tartozik. De nem csak a külső nyomás az, ami megindította a német haderő kérdésének elmozdulását a holtpontról. Belpolitikailag is megnőtt a feszültség, hiszen 2014-ben senki sem számított az orosz agresszióra és ez egyrészt meglepetésszerűen, másrészt felháborodottan érte a német lakosságot. A nyugati nagyhatalmak hadseregei mondhatni mélyponton voltak, egy esetleges válaszcsapásra az Amerikai Egyesült Államokon kívül senki se volt felkészülve.

Kiemelve a német hadsereget, az azóta eltelt időszakban nagyobb változás nem történt, hiába például a külső növekvő amerikai nyomás. 2016-ban Ursula von der Leyen egy 130 milliárd euróról szóló csomagot nyújtott be a német parlamentnek, és az év végén Angele Merkel volt kancellár is bejelentette, hogy törekedni fognak a védelmi szövetség kritériuminak teljesítésére és az elmúlt 25 év hanyatló védelmi programját hátrahagyva egy megújuló programba kezdenek. Az első Trump adminisztráció mondhatni „támadásba” lendült Németország ellen, hisz az elmúlt években/évtizedekben összeszedett elmaradás pótlásához nagyobb erőfeszítésekre van szükség. Kijelenthető, hogy Németország volt Donald Trump 2017-2021 közötti első ciklusában a kiválasztott „kiskedvenc”. Figyelembe véve azt, hogy Európa egyik, ha nem a legerősebb gazdaságáról beszélünk, emellett a hidegháborús időszak alatt „védőbástyának” tekinthető ország védelmi költségei ebben az időszakban átlagosan a GDP 1.2%-t tették ki. Összehasonlítva például Franciaországgal vagy az Egyesült Királysággal, ahol előbbinél megközelítették a 2%-os küszöböt vagy utóbbinál mindig teljesítették azt ugyanebben az időszakban.

A német kormány felismerte, hogy a védelmi kiadásokra fordított összegek hirtelen megemelése nem lesz egyszerű, egyik évről a másikra nem megvalósítható. Ez bizonyítja az akkori pénzügyminiszter Olaf Scholz és von der Leyen közötti kisebb összetűzés kialakulását is. A kancellár Angela Merkel kijelentette, hogy az ország évekig nem tudja teljesíteni a felvázolt terveket, emiatt inkább rövidtávú célokat határozott meg a védelmi kiadásokra. Úgy gondolta, hogy 2024-re a GDP 1,5%-a védelmi kiadásokra teljesíthető lehet, viszont ebben egyfajta időnyerés is szerepet játszott az amerikai nyomás miatt. Bejelentették, hogy a 2018-as költségvetést 10%-kal fogják megemelni, ezenkívül úgy vizionálták, hogy a 2024-es költségvetés 80%-kal lesz magasabb, mint a 2014-es érték. Annegret Kramp-Karrenbauer akkori védelmi miniszter többször kijelentette, hogy az emelkedést nem az amerikai nyomás váltotta ki, hanem Németország megvédése teszi ezt szükségessé. Nyilatkozataiban számtalanszor bírálta az amerikai kormányt, de ezenkívül többször véleményezte az európai országok hadseregét is, miszerint Európa képtelen lenne megvédeni magát egy esetleges támadástól amerikai segítség nélkül. A következő évekre nézve (2020 és 2021) újabb 10%- és 5%-os emelkedést jelentettek be, annak ellenére, hogy az akkori pénzügyminiszter Olaf Scholz többször is ellenezte a kiadások költségeinek emelkedését gazdasági okokra hivatkozva. Viszont az 50 milliárd dollár körüli védelmi kiadások összege már az Egyesült Királyság költségeit is megközelítette, mondhatni megközelítették a korábban kitűzött célokat. Sokan úgy gondolják, hogy a 4 évig tartó folyamatos amerikai gúnyolódás következménye a látható növekedési tendencia, viszont erről az évekről készített statisztikák bizonyítják, hogy a növekedés a Trump-kormányzás előtt megindult már. Egy dolog azonban biztos, hogy a mértékét nagyban befolyásolta az amerikai kritika szerepe. Az kijelenthető, hogy a német-amerikai viszonyra biztosan rányomta a bélyegét az évekig tartó véleménynyilvánítás a másik országával szemben.

2021-ben változás történt a német politikai vezetésben, hiszen 16 évet követően Olaf Scholz vette át a kancellári széket Angela Merkeltől. Nem is kezdődhetett volna rosszabbul Scholz kancellársága, mint hogy 2022 február 24-én Oroszország megindította Ukrajnával szemben a különleges hadműveletet. Nem is kellett sokat várni, hiszen 3 nappal az invázió megindítását követően bejelentette (a Zeientwende-Rede nevét viseli ez a beszéde a Bundestagban), hogy egy 100 milliárd euróból álló különleges alapot hoznak létre a Bundeswehr számára. Ahogy mondta; egy fordulópontot élünk, hiszen egy meglepetésszerű konfliktus alakult ki a kontinensünkön, amire senki se számított és senki sem készült fel. A kancellár kijelentette, hogy nem csak az országa, de Európa biztonságáért is többet kell tenni és ehhez kontinens színtű összefogásra van szükség. Az elmúlt években tapasztalt növekedést folytatni kell, fel kell készíteni a német hadsereget, akár az ország védelmére is. De mit is lehet ebből a különleges alapból egyik napról a másikra elérni? Teheti fel a kérdést a laikus ember. Az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az új eszközök beszerzése, gyártása is hónapokba, akár évekbe is telhet. A Bundeswehr-t nem lehet egyik napról a másikra átalakítani és a konfliktus pedig a küszöbünket „éri”. Kritikák és kihívások kereszttüzébe került a német kormány, hiszen teljes mellszélességben kiálltak Ukrajna támogatása mellett, pénzt és eszközöket is szállítottak, viszont az ország képtelen lenne saját határait megvédeni. Ennek is köszönhető, hogy megpróbálták felgyorsítani a védelmi kiadások különböző folyamatait és a német hadipari vállalatokkal együttműködve több beszerzést is elindítottak. 2023-ban ez a GDP 1,6 százalékát tette ki, amivel Németország a 21. helyen állt a 30 NATO-ország közül. 2024-ben valószínűleg elérik a kiadások a 2%-os küszöböt, de meghaladni valószínűleg majd csak 2028-ban fogja azt. Az országnak nem gazdasági vagy pénzügyi korlátai vannak a védelmi kiadásokat figyelembe véve, hanem inkább jogi és politikai döntések hátráltatják a folyamatokat.

Viszont hiába az elmúlt évek költekezései; nagy változás nem történt és továbbra is egy elöregedő hadseregről beszélünk, elavult eszközökkel. Eva Högl, a Bundestag fegyveres erőkért felelős biztosa kijelentette, hogy a kialakult helyzet nagyon is komoly színtű, hiszen mikor máskor, ha nem most lenne szükség egy erős hadseregre? Ezenkívül elmondta, hogy a német hadsereg nem azon a szinten tart, ahol azt szeretnék és még nagyon sokat kell ahhoz tenni, hogy a kívánt szintet elérjék. A legnagyobb problémát az állomány folyamatos csökkenése jelenti, hiszen körülbelül már csak 180 000 fő alkotja a német hadsereget és a 2031-re kitűzött 203 000 főtől egyre távolodnak. Ezenkívül a különböző haderőnemek eszközparkjai még mindig fejlesztésekre szorulnak, és további beszerzések szükségesek. A helyzetet nehezíti, hogy Litvániában a német hadsereg egyik dandárja (körülbelül 5000 fő, szükséges eszközökkel) NATO keleti szárnyának védelmi feladatait fogja ellátni a jövőben, amely Pistorius védelmi miniszter egyik legambiciózusabb projektje. A Világbank adatai szerint 1991 után először 2024-ben érte el Németország a NATO által kitűzött GDP 2 százalékos védelmi kiadásokra fordított összegét.

Az új kancellár Friedrich Merz megoldandó feladatai közé tartozik még az is, hogy újból Donald Trump nyerte az amerikai választásokat, így a két ország közötti kapcsolatok újra kiszámíthatatlanná válhatnak. Nem beszélve arról, hogy Ukrajna helyzete is fordulatot vett a régi új elnök vezetésével. Akár egy döntésen is múlhat, miként alakul az Amerikai Egyesült Államok és Európa jövőbeli kapcsolata katonai kérdésekben. Ha csak példaként szeretnénk említeni; Trump nemrég bejelentette, hogy leállítja az Ukrajnának szánt hírszerzési információk megosztását és akár ennek a feladatnak a megoldása is a jövőben Európára hárulhat.

De mire is van szüksége a jövőben a Bundeswehrnek? Az új kormány szerint bármit megtesznek a modernizáció érdekében. A hivatalos állomány számának megnövelése az egyik, ha nem a legfontosabb a prioritások között, viszont a katonák elhelyezése újbóli problémákat vetít előre, hisz a németországi laktanyák nagy része felújításra szorul. Ha a fegyverrendszereket nézzük meg közelebbről, látható, hogy a hidegháború óta új eszközök alig kerültek beszerzésre, a korábban említett 100 milliárdos alap arra megfelelő volt, hogy az elavult fegyvereket „foltozzák” és a létszükséges alkatrészek beszerzésre kerüljenek. Az már biztos, hogy a jövőben 35 darab F-35-ös ötödik generációs vadászgép kerül a német légierő kötelékeibe, ezenkívül 60 darab új CH-47-es nehézszállító helikopter beszerzése is folyamatban van. Ami a haditengerészetet illeti; a jövőben új fregattokat, tengeralattjárókat és P8 Poseidon tengeri felderítő repülőgépeket kap. Idén nyáron a hírek szerint bemutatják a Leopard 2A8-at, ami az előzetes információk szerint a világ egyik legmodernebb harckocsija lesz. A légvédelem terén is sürgős „beavatkozásra” van szükség, ennek is az eredménye, hogy Patriot és IRIS légvédelmi rendszerek alkalmazása várható a jövőben a német hadseregben. Viszont Boris Pistorius védelmi miniszter nemrég azt nyilatkozta, hogy „hét-nyolc évbe telik a tengeralattjárók, hat év a fregattok, 2,5 év a tankok és ugyanennyi az önjáró tarackok” megérkezése is. Ami szintén nagy gondot jelent a Bundeswehr számára, az a lőszerek száma, hisz a német hadseregnek viszonylag kis lőszerkészlete van jelenleg. A hidegháború befejeztével csökkentették a készleteket és csökkentették a termelési kapacitásokat. A Bundeswehr ráadásul az elmúlt években készleteinek nagy részét, köztük 427 ezer tüzérségi lőszert, a szabványos, 155 milliméteres kaliberű tüzérségi lőszert szállította át Ukrajnába. Az ukrán hadsereg hatalmas mennyiségű lőszert fogyasztott az elmúlt időszakban a fronton, a német hadsereg pedig most szeretne többet felhalmozni magának, mintegy 8,5 milliárd euró értékben rendelve tüzérségi lőszert a Rheinmetall fegyvergyártótól. Ez a cég történetének legnagyobb megrendelése, és bár a német fegyveripar általában igyekszik felpörgetni kapacitásait, de ez, mint máshol sem megy egyik napról a másikra egyszerűen.

Összegezve az olvasottakat; ahogy az Európa más országaiban sem, Németországban se megy olyan egyszerűen a hadsereg modernizációja, viszont ez a jövőre nézve példaként szolgálhat, hogy a hadsereget inkább kis részletekben, de folyamatosan fejleszteni kell és nem egy külső konfliktusnak kell ráébresztenie a világot a hadsereg létfontosságára.

Szerző: Fodor Balázs

Izrael-hírfigyelő, 2025. március

0

2025 március

2025 márciusában Izrael és a Hamász közötti tűzszünet összeomlott, ami intenzív harcokhoz vezetett a Gázai övezetben. Az izraeli kormány bejelentette a terület újbóli megszállását és a Trump-terv végrehajtásának előkészítését.​

Március végén Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy Izrael növeli a Hamászra gyakorolt katonai nyomást, és átveszi a Gázai övezet feletti „biztonsági ellenőrzést”. Ez a lépés előkészíti a terepet a Trump-terv végrehajtásához, amely a Gázai övezet átalakítását célozza. ​ A Trump-terv értelmében az Egyesült Államok átvenné a Gázai övezet irányítását, a palesztin lakosságot pedig önkéntes alapon más országokba telepítenék át. A cél a terület újjáépítése és egy „Közel-Kelet Riviérája” létrehozása. Ez a javaslat jelentős nemzetközi vitát váltott ki, és számos ország, valamint nemzetközi szervezet bírálta az elképzelést.

Nemzetközi reakciók és diplomáciai lépések

Az Arab Liga elutasította a Trump-tervet, és saját újjáépítési tervet fogadott el a Gázai övezet számára. Ez a terv a terület helyreállítását és a palesztin lakosság helyben maradását támogatja. A Hamász üdvözölte ezt a kezdeményezést, míg az Egyesült Államok és Izrael elutasította az arab alternatívát.

Humanitárius helyzet és segélyszállítmányok leállítása

Március elején Izrael leállította a Gázai övezetbe irányuló segélyszállítmányokat, miután a Hamász nem egyezett bele a tűzszünet meghosszabbításába és további túszok szabadon bocsátásába. Ez tovább súlyosbította a humanitárius helyzetet a területen. ​

Összegzés

Március hónapja jelentős változásokat hozott a Gázai övezet helyzetében, az izraeli megszállás és a Trump-terv előkészítése komoly nemzetközi vitákat váltott ki. A humanitárius helyzet romlása és a diplomáciai feszültségek további kihívásokat jelentenek a régió stabilitása szempontjából.

 

2025 Február

Az év második hónapjában Izrael és a Hamász közötti tűzszüneti megállapodás keretében folytatódtak a túsz- és fogolycserék. A hónap során több alkalommal is sor került ilyen cserékre:​

  • Február 1.: A Hamász három izraeli túszt engedett szabadon, míg Izrael 183 palesztin foglyot bocsátott el. ​
  • Február 8.: Újabb három izraeli túsz szabadult ki, cserébe Izrael további 183 palesztin foglyot engedett el. ​
  • Február 22.: A Hamász hat izraeli túszt engedett szabadon, köztük olyanokat is, akiket már egy évtizede tartottak fogva. Izraelnek cserébe 620 palesztin foglyot kellett volna elengednie. ​

A fogolycsere leállítása és annak háttere

Február 22-én, a tervezett fogolycsere során Izrael váratlanul felfüggesztette 620 palesztin fogoly szabadon bocsátását. Az izraeli hatóságok azzal indokolták a lépést, hogy a Hamász korábbi túszszabadítási ceremóniái megalázóak voltak, és propagandacélokat szolgáltak. Különösen felháborodást keltett, hogy a Hamász a túszok elengedését nyilvános eseményekké alakította, amelyeket Izrael a túszok méltóságának megsértéseként értékelt. ​

Az izraeli döntés következtében a már buszokra ültetett palesztin foglyokat több mint 13 órán keresztül várakoztatták, majd végül visszavitték őket a börtönökbe, anélkül hogy szabadon engedték volna őket.

A helyzet rendezése érdekében február 26-án új megállapodás született: a Hamász négy izraeli túsz holttestét adta át, míg Izrael több száz palesztin foglyot engedett szabadon. Ez az egyezség feloldotta a korábbi patthelyzetet, és lehetővé tette a fogolycserék folytatását. ​

Egyéb februári események

A fogolycserékkel párhuzamosan februárban több fontos esemény is történt:​

  • Február 9.: Az izraeli hadsereg kivonult a Gázai övezetet kettészelő Necarim-folyosóról, lehetővé téve több ezer palesztin számára, hogy visszatérjen otthonába. ​
  • Február 20.: A Hamász átadta négy izraeli túsz földi maradványait a Nemzetközi Vöröskeresztnek a Gázai övezet déli részén, Hán-Júniszban. ​
  • Február 27.: A Hamász újabb négy izraeli túsz holttestét adta át Izraelnek a tűzszüneti megállapodás részeként. Ugyanezen a napon Izrael több mint 600 palesztin foglyot engedett szabadon. ​

Ezek az események jelentős hatással voltak a térség biztonsági helyzetére és a felek közötti bizalom alakulására.

2025 Január

A 2025-ös év Izraelnek tűzszüneti megállapodással indult, amely sikeres tárgyalás után jött létre a Hamásszal január 15-én. Hatálybalépése pedig január 19-én volt.  A létrejött megegyezés három szakaszból állt:

  1. Első szakasz (6 hét): A Hamász 33 izraeli túszt engedett szabadon, köztük nőket, gyermekeket és időseket. Cserébe Izrael több száz palesztin foglyot bocsátott el. Az izraeli csapatok fokozatosan kivonultak a Gázai övezet sűrűn lakott területeiről, lehetővé téve a kitelepített palesztinok visszatérését otthonaikba. Emellett napi több száz segélyszállító teherautó belépését engedélyezték a területre.
  2. Második szakasz: A tűzszünet folytatása mellett további túszok és foglyok szabadon bocsátására került sor. Az izraeli erők teljesen kivonultak a Gázai övezetből, és megkezdődött a humanitárius segélyek fokozott beáramlása, valamint az infrastruktúra helyreállítása. ​
  3. Harmadik szakasz: A megállapodás utolsó fázisában a még fogva tartott túszok maradványait adták át, és megkezdődtek a tárgyalások Gáza újjáépítéséről és a hosszú távú béke feltételeiről. ​

A megállapodás létrejöttében jelentős szerepet játszottak Katar és Egyiptom közvetítői, valamint az Egyesült Államok kormányzata. Joe Biden amerikai elnök és Donald Trump megválasztott elnök egyaránt támogatták a tárgyalásokat, és üdvözölték az egyezség megszületését.

 

 

Izraeli belpolitikai reakciók

A tűzszüneti megállapodás vegyes reakciókat váltott ki Izraelben. Miki Zohar kulturális miniszter támogatta az egyezséget, hangsúlyozva a túszok hazatérésének fontosságát. Ezzel szemben Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter és Bezalel Smotrich pénzügyminiszter ellenezték a megállapodást, és kilátásba helyezték pártjaik kilépését a kormánykoalícióból, ha a háború nem folytatódik az első szakasz után. ​

Nemzetközi reakciók

A nemzetközi közösség üdvözölte a tűzszüneti megállapodást. Olaf Scholz német kancellár, Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök és António Guterres ENSZ-főtitkár egyaránt pozitívan értékelték az egyezséget, reményüket fejezve ki a régió stabilitásának növekedésével kapcsolatban.

 

Szerző: Hetzer Miklós

 

Távol-Kelet, 2025. március

0

Kína növekvő védelmi költségvetése és a nemzetközi feszültségek

Az év harmadik hónapjában számos esemény történt a Távol-Kelet térségében, ezek közül ebben a hírfigyelőben a Kínával kapcsolatos hírek fognak a középpontba kerülni. A hónap elején a kínai kormány bejelentette, hogy 7,2 százalékkal növeli a védelmi kiadásait. Mondhatni ebben semmi meglepetés sincs, hiszen az elmúlt években is ennyivel emelkedett az ázsiai óriás hadseregének a költségvetése. Idén nemzetbiztonsági kiadásokra fordítják majd elsősorban az összegeket, de elmondható, hogy nemcsak Kína növeli a különböző védelmi kiadásokra fordított költségeket, hanem az egész világ. A hónap közepén találkozott és egyeztetett a Kínai Népköztársaság miniszterelnök-helyettese Ding Xuexiang és Ed Miliband brit energiabiztonságért felelős államtitkár. A találkozó célja az volt, hogy növeljék a két ország közötti együttműködéseket legfőképp a klímaváltozással kapcsolatban. Kína kész együttműködni az Egyesült Királysággal a kétoldalú kapcsolatok javításának és fejlesztésének érdekében, emellett olyan területen együttműködni, mint például az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztések vagy az éghajlatváltozás közös kezelésében. Kína külügyminisztere a napokban felszólította az Egyesült Államokat, hogy tartózkodjon a kínai diákokkal szembeni diszkriminatív és korlátozó intézkedések bevezetésétől, hiszen az elmúlt napokban az Amerikai Egyesült Államok Képviselőháza hat amerikai egyetemnek küldött levelet, hogy az ott tanuló kínai diákokról készítsenek nemzetbiztonsági vizsgálatokat. Talán sokan nem is tudják, hogy az amerikai egyetemekre járó külföldi diákok egy negyede kínai állampolgár. Szintén ebben a hónapban történt, hogy Kína és Tajvan közötti szorosbeli középvonalat a kínai hadsereg 59 repülőgépe és 9 hajója átlépte. A tajvani védelmi minisztérium közleménye szerint fokozott figyelemmel követik a helyzet alakulását és ennek megfelelően reagálnak majd.

Szerző: Fodor Balázs

Japán felkészülése egy esetleges konfliktusra

Március 22-én egy trilaterális miniszteri szintű találkozón vett részt a japán külügyminiszter dél-koreai és kínai kollégáival. A találkozó célja a régió biztonságának stabilizálása, gazdasági együttműködés és egy potenciális trilaterális államfői csúcs előkészítése. A japán és kínai külügyminiszterek között téma volt a fukushimai katasztrófa utáni élelmiszer betiltás a radioaktivitásra hivatkozva. Természetesen ezen tiltás felülvizsgálata óriási előnyt jelentene Japán számára, hiszen ez lehetővé tenné az exportot a lélekszámban és anyagi forrásokban hatalmas kínai piacra, illetve újabb együttműködések előtt nyitná ki a kapukat.

Március 25-én a Japán Önvédelmi Erők egy új, egységesített parancsnoki rendszert vezetett be, melynek célja a haderő rugalmasabb és hatékonyabb vezetése. Ez egyfajta készültségnövelő eszközként is értelmezhető, hiszen a régió biztonságpolitikailag nagyon ingatag és Japánnak fel kell készülnie arra az eshetőségre is, ha az Egyesült Államok kivonná a szigetországon állomásozó csapatait. Ez a lépés főleg a kiszámíthatatlan dél-koreai és az agresszív kínai vezetés ellen irányul.  Továbbá, nem hivatalos információk szerint Japán a jövő év végéig hosszútávú csapásmérő eszközöket telepítene Kyushu szigetére.

Március 27-én nyilvánosságra hozott az ország egy evakuációs tervezetet, amely egy konfliktus esetén a Tajvanhoz közeli szigetekről 120.000 japán civil evakuálását tenné lehetővé.

Szerző: Harmath Barnabás

Tajvani kémügy és a fokozódó feszültség Kínával

Japán az elkövetkező hetekben vagy hónapokban gyakorlatokat fog tartani a Tajvanhoz közeli szigetein. A gyakorlatok célja felmérni, hogy mennyi idő szükséges a körülbelül 110000 japán állampolgár és 10000 turista kimenekítéséhez egy esetleges Tajvan elleni kínai invázió esetén. Előzetes becslések szerint körülbelül 6 nap lenne szükséges mindenki kimenekítésére és ezt hajókkal, illetve repülőkkel oldanák meg.

4 személyt ítéltek el kémkedés vádjával Tajvanon mert információkat adtak át a Kínai Népköztársaságnak, hárman közülük a tajvani elnök védelmét biztosító katonai alakulatban szolgáltak a negyedik férfi pedig a Védelmi Minisztériumban dolgozott, mint infokommunikációs tiszt. A nyomozás során kiderült, hogy 260000 és 660000 tajvani dollárt kaptak Kínából havonta azért, hogy fotókat készítsenek különböző információkról. Előreláthatólag 7 év szabadságvesztésre számíthat a 4 ember, de ez nem egyedi eset. 2024-ben 64 embert ítéltek el kémkedés vádjával Tajvanon a 2023-as 48-hoz és a 2022-es 10-hez képest. Ebből látszik, hogy a kínaiak most talán más megközelítést alkalmaznak vagy több embert vonnak be az akcióikba ezzel növelve a számát azoknak az eseteknek amikor fény derül a kémkedésre.

A tajvani elnök úgy hivatkozott Pekingre, mint egy ellenséges külső erő. Ezt valószínűleg arra az esetre lehet válasz amikor Peking Tajvanról azt nyilatkozta, hogy a „szoros közti béke” megsemmisítője és a krízis okozója. Emellett egyre nő a száma Kína „szürke zónás” támadásainak a száma és emiatt a tajvani közvélemény egyre jobban kívánja az ország fellépését Kína ellen

Szerző: Huszár Róbert

Az USA elkötelezett a Fülöp-szigetek védelme mellett és rakétákat telepít a kínai fenyegetésekre válaszul

 

2025. március 29-én Kína katonai járőrözést hajtott végre a Dél-kínai-tengeren, ezzel figyelmeztetve a Fülöp-szigeteket és a szövetségeseit, hogy hagyjanak fel “illegális követeléseikkel és provokációikkal”. Peking állítása szerint Manila külföldi hatalmakkal együttműködve destabilizálja a térséget, míg a Fülöp-szigetek szerint viszont Kína agresszív fellépése sérti az ország szuverenitását.

Kína katonai erődemonstrációjával adott választ Pete Hegseth, az Egyesült Államok védelmi minisztere egy nappal ezt megelőző, március 28-án tett fülöp-szigeteki látogatására. Hegseth vizitje során határozottan kiállt Manila mellett, egyértelműen megerősítette Washington “megingathatatlan elköteleződését” a Fülöp-szigetek védelme mellett. Bejelentette, hogy az USA fejlett, hajó elleni rakétarendszereket (NSM) és pilóta nélküli tengeri járműveket telepít a térségbe, ill. a Balikatan nevű, évente megrendezett közös hadgyakorlatra, hogy elrettentse Kínát az esetleges agressziótól.

Közvetlenül Hegseth érkezése előtt Kína két H-6-os nagy hatótávolságú csapásmérő repülőgépet vonultatott fel a Scarborough-zátonynál, amelyet Kína 2012 óta magáénak vall annak ellenére, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság 2016-ban ezt elutasította ítéletében.

Március 28-án, az amerikai tisztviselő látogatása napján az USA, a Fülöp-szigetek és  Japán sem voltak restek, egymással karöltve haditengerészeti gyakorlatot hajtottak végre a Scarborough-zátonynál, ami során egy kínai fregatt barátságtalanul megközelítette a gyakorlatozó egységeket, de aztán tovább állt.

Szerző: Sánta Mária

 

Észak-Korea és a modern hadviselés

Kim Dzsongün ígérete a hadiipar bővítésére és a hadsereg fejlesztésére megvalósulni látszik. Az elmúlt hónap során tesztelték az első mesterséges intelligenciával működő drónokat, amelyek képesek önállóan felderíteni célpontokat, emellett hasznosak lehetnek az információ szerzés és a megfigyelés terén is. Mindezek Észak-Korea hírszerzési képességének megerősítésére szolgálnak, egyben kritikus elemei a modern hadviselésnek.

Továbbá hivatalosan is bemutatták az első légi korai előrejelző radarrendszert is. Ennek nagy jelentősége van, hisz képes észlelni az ellenséges repülőket vagy rakétákat, ami pedig segíthet javítani az ország elavult légvédelmi rendszerét. Kim azt is megjegyezte, hogy a fegyveres erők modernizálásához első számú prioritásnak kell lennie az AI alkalmazása.

Ezen új katonai technológiák kifejlesztésében valószínűsíthető Oroszország közreműködése, bár a hatékonysága megkérdőjelezhető, csakúgy mint az első elkészült nukleáris meghajtású tengeralattjárónak. Egyes elemzők szerint feltételezhetően nem korszerű, csak az ország „hiúsági programjának” része.

Az orosz kapcsolatok tovább virágoztak a hónap folyamán, amelynek egyik fénypontja Kim Dzsongün találkozója az orosz Biztonsági Tanács titkárával, Szergej Sojguval, ahol kifejezte megingathatatlan támogatását Oroszország felé. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a további 3,000 katona, amelyet az orosz haderők megsegítésére küldtek az elmúlt két hónapban. Ezen felül már most elkezdték az előkészületeket a Kim Dzsongün moszkvai és Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter phenjáni látogatásaikra.

Márciusban vették kezdetét az USA és Dél-Korea közös éves tavaszi katonai gyakorlatozásaik, amit Phenján határozottan elítélt és aggresszívnak minősített, csakúgy, mint azokat a haditengerészeti gyakorlatokat, amelyekben Japán is részt vett. Azt pedig különösképpen bírálta, hogy egyes hírek szerint Japán nagy hatótávolságú rakétaegységeket fog telepíteni Kjúsú (Kyushu) szigetére, amely Észak-Korea szerint veszélyezteti a regionális stabilitást. Tokió viszont cáfolta ezen értesüléseket.

Szerző: Simonffy-Kiss Anita Alexandra

 

Földmozdulás Mianmarban

Március 28-án a 7.7-es erősségű földrengés rázta meg Mandalay városát. A földrengés 1600 áldozatot követelt. A menekítést többnyire a civil lakosság hajtotta végre ásókkal 41 fokos hőségben. A segítségnyújtást megnehezíti a sérült úthálózat, a leomlott hidak, a sérült telekommunikáció és a polgárháború sújtotta országban való működés kihívásai.

4 évvel ezelőtt Mianmarban puccs történt, amikor az újonnan megválasztott elnököt Aung San Suu Kyi-t háziőrizetbe vették, ennek következtében a puccsot vezető tábornok Min Aung Hlaing lett az új, de facto vezető. Min Aung Hlaing választási csalásokra hivatkozva nyilvánította a 2020-as választásokat érvénytelenné. Mianmarban 1962 óta folyamatosak a fegyveres harcok a hadsereg (Tatmadaw) hatalom átvétele következtében. Ez egy enyhítési időszakot követett 2010 és 2020 között, amikor a demokratikus átmenet elindult. A 2021-es puccs hatására azonban ezek a polgárháborús viszonyok ismét fellendültek. Ezért különös, hogy március 26-án a tábornok szabad és tisztességes választásokat hirdetett meg 2025 végére és szorgalmazta, hogy a polgárháborús ellenfelei is vegyenek részt. A választások megtartása számos szempontból problémás, elsősorban választásokat rendezni polgárháborús körülmények között nem egyszerű, másodszor a katonai junta az ország felénél is kevesebb területet ural és végül, de nem utolsó sorban 2 nappal a bejelentés után egy földrengés sújtotta a fővárost. 30-án egy 5.5-ös utórengés rázta meg ismét a helyieket.

Szerző: Lázár Sebastian

 

Dél-Koreai politikai válság és elnöki ügyek

2025. március 8-án Jun Szogjol, a hivatalából felfüggesztett dél-koreai elnök szabadon távozhatott, miután a bíróság megszüntette a lázadás okán kiadott elfogatóparancsot, aminek értelmében január 15. óta volt letartóztatásban. Ezzel azonban még korántsem ért véget a felfüggesztett elnök ügye, továbbra sem láthatja el hivatali tisztségét addig, amíg az Alkotmánybíróság nem hoz ítéletet arról, hogy visszahelyezi a pozíciójába. Ezenfelül jelenleg is folyamatban van az a büntetőeljárás, amit a december elején önkényesen kihirdetett hadiállapot miatt indítottak az elnök ellen. A döntés után az elnök több mint 55 000 támogatója gyűlt össze a fővárosban, miközben az Alkotmánybíróság közelében 32 500-an tüntettek a szabadon engedése ellen. A legnagyobb ellenzéki párt, a Demokrata Párt is bírálta az ügyészek azon döntését, hogy nem fellebbezték meg a bírósági ítéletet, mindemellett a párt sürgette az Alkotmánybíróságot, hogy a lehető leghamarabb távolítsa el Jun Szogjolt a hivatalából. A Gallup Korea kutatócég felmérése szerint jelenleg a koreaiak többsége (59%) támogatja a felfüggesztett elnök végleges eltávolítását a hivatalából, míg a koreaiak 35%-a ellenzi azt.

Március 24-én újabb fordulat következett be a hadiállapot körüli ügyben, ugyanis az Alkotmánybíróság visszahelyezte megbízott elnöki tisztségébe Han Dokszu miniszterelnököt. A miniszterelnököt Jun Szogjol felfüggesztett elnök helyére nevezték ki ideiglenesen elnöknek még decemberben, de nem sokkal később, december 27-én őt is felfüggesztették a pozíciójából, miután a dél-koreai nemzetgyűlés megvádolta, hogy segített az elnöknek a hadiállapot kihirdetésében, valamint később megakadályozta az elnök elleni indított vizsgálatokat azzal, hogy nem nevezett ki bírákat az Alkotmánybíróság megüresedett posztjaira, amelynek döntenie kellett Jun Szogjol menesztésének jóváhagyásáról. Az alkotmánybíróság a döntését azzal indokolta, hogy nem volt elég bizonyíték arra, hogy a miniszterelnök részt vett a hadiállapot bevezetésében, illetve az alkotmányt és a törvényeket sem sértette meg, így nem indokolt a hivatalából való eltávolítása.

Jelenleg mind a dél-koreai, mind a nemzetközi közösség érdeklődve várja az Alkotmánybíróság Jun Szogjol elnökkel kapcsolatos ítéletét. Ha ugyanis a felfüggesztett elnök menesztéséről határoznak, akkor a döntést követő 60 napon belül új államfőt kell választani Dél-Koreában, ami számos változást hozhat a hazai politikában és a nemzetközi kapcsolatok terén is.

Szerző: Knipfer Noémi

Szerkesztő: Lázár Sebastian

Észak-Korea és Kína kapcsolatának alakulása az aktuális nemzetközi viszonyok fényében

0

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) és Kína közötti kapcsolat egészen az államalapításukig nyúlik vissza. Nem sokkal a megalakulásuk után 1949. október 6-án diplomáciai kapcsolatot kötöttek egymással, amellyel nem csak egy ideológiai hasonlóságokon alapuló szövetség vette kezdetét, de egy időnként hullámzó, különböző külső tényezők hatására változó viszony alakult ki. Ennek ellenére a két állam egymástól elszakíthatatlan, ahogy Mao Ce-tung jellemezte a kapcsolatot: „ajkak nélkül a fogak hidegek”, ezzel utalva a szoros viszonyra és az egymásra való utaltságra, persze különböző okok miatt, sokkal inkább stratégiai érdekek által vezérelt megfontolások végett.

Észak-Korea és Kína között mai napig egy erős gazdasági és politikai kötelék van, viszont ezt a közeli kapcsolatot számos tényező próbára teszi. Ahhoz, hogy jobban érthetővé váljon a két ország közötti jelen viszony, elengedhetetlen kitekintést tenni a történelmi múltra is.

 

A kétoldali kapcsolat kezdete és története

A két távol-keleti országnak a viszonya közel sem kezdődött zökkenőmentesen. Ugyan a közös ellenszenv a japán gyarmati uralom, a Koreai-félszigeten bekövetkező változások, egyben az Amerikai Egyesült Államoknak a jelenléte a szomszédságban egy lapra helyezte az érdekeiket, ettől függetlenül nem mindenben volt teljes az egyetértés.

Dél-Korea megtámadásáról Mao Ce-tung (Mao Zedong) állítólagosan nem kapott idejében tájékoztatást, így kezdetben nem is vett részt a háborúban, később viszont Kim Ir Szen (Kim Il Sung) mégis a támogatását kérte, amikor már rosszabra fordult a helyzet. A Kínai Népköztársaság „önkéntes” csapatokat küldött az országba, miután Sztálin is felszólította a segítségnyújtásra. Kína nem engedhette, hogy szövetségesét megsemmísitsék.

Az idők alatt számtalan állami és nem hivatalos találkozóra is sor került a két ország vezetői között. Egyik kiemelkedő esemény az 1961. július 11-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés volt, amelynek kulcsmotívuma, hogy Kína köteles katonai segítséget nyújtani Észak-Koreának, amennyiben azt támadás éri – akár az USA, akár a Koreai Köztársaság részéről –, abban az esetben viszont, ha ő a kezdeményező, akkor semleges pozícióban marad. Ez arra enged következtetni, hogy Kína csak bizonyos keretek között támogatja Észak-Koreát, de nem fog minden esetben mellette kiállni. A szövetség okozta közelebbi viszonyt hamar felváltja annak ellenkezője, mikor az 1960-as évek második felében Kínában kibontakozóban volt a kulturális forradalom. Ennek kiéleződése 1967-re tehető, amikor is Kínában Kim Ir Szen-ről és az észak-koreai belső vitákat elítélő fali plakátok jelennek meg. A kapcsolat 1970-ben stabilizálódik, mikor sor kerül az első találkozásra Csou En-laj (Zhou Enlai) Phenjánba (Pyeongyang) való utazásával. Megbeszélésre és felidézésre került a két ország barátsága, közös érdekei, de közös aggodalmaik is.

A jó viszonyt egy újabb kellemetlen esemény árnyékolja be, hiszen 1975-ben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kína támogatását kéri egy új háborúba, egész pontosan Dél-Korea megtámadásában, ezt viszont Peking határozottan elutasította. Ezáltal megint csak jól kirajzolódik milyen Kína viselkedése szövetségeséhez, mi több a kettejük közötti erőviszonyoknak megoszlása is. A barátságos jellegét a kapcsolatnak bár 1978-ra helyreállították, nem lesz maradandó.

A Kínai Népköztársaság 1992-ben normalizálja viszonyát Dél-Koreával és diplomáciai kapcsolatot kötnek. Ez nyílvánvaló feszültséget okozott a két ország között, nem beszélve az Észak-Korea felé irányuló különböző kedvezmények megtagadásáról, amelyet addig kínált számára. Ettől a ponttól kezdve valamilyen szinten állandósult a súrlódás a mindkét oldalról érkező intézkedések és lépések által. Észak-Korea az atomsorompó-egyezményből való 2003-as kilépését, aztán a 2006-ban végrehajtott első atomfegyver-kísérletét sem nézte jó szemmel Kína, „botrányos és arcátlan” húzásnak nevezte azt. Kína támogatta az ezt követő ENSZ szankciókat, beleértve a 2013-ban és 2016-ban kivetett szankciókat is, hiszen ellenezte Észak-Korea nukleáris programjának ilyen mértékű kiterjesztését. Ezen cselekedetek egyoldalú szankciókhoz is vezettek Peking részéről 2017-ben. Ugyanebben az évben a KNDK az Egyesült Államokkal is egy kiélezett helyzetbe került, amit Kína nehezményezett.

A kialakult nyugtalan és hektikus szituációt következő évben fogják valamelyest enyhíteni és elsimítani, ugyanis Észak-Korea mind az Egyesült Államokkal, mind Dél-Koreával kommunikációt fog folytatni, és találkozásokra is sor kerül Kim Dzsongün (Kim Jong Un) és a két másik állam vezetője között. Ezen közeledést Kína támogatta, hiszen enyhült a térségben felmerülő kritikus állapot, viszont azt kevésébé tartotta előnyösnek, hogy ő ebből kimarad. Észak-Korea Kínához való kötöttségét ezáltal megszegte, elkezdett egy bizonyos „alárendeltebb” helyzetből kilépni, ahol megtudja maga oldani a problémáit Kína segítsége nélkül. Ennek köszönhetően Pekingnek ezen változtatnia kellett. 2005 óta először 2019-ben fog kínai vezető ellátogatni Phenjánba, ahol Hszi Csin-ping (Xi Jinping) elnök a két ország kapcsolatának a megerősítéséért tett erőfeszítéseket. Ezt a kapcsolat helyreállítást azt is kiegészítette, hogy 2021-ben az 1961-es szövetségi szerződést megújították, amit a KNDK „erős fegyvernek” nevezett az imperializmus ellen. 2018-tól kezdve mindenképp egy felívelő szakasza volt a két ország kapcsolatának, ez viszont 2022-ben megváltozott.

 

Jelenlegi kapcsolat: újabb hullámvölgy és új barátság

A 2022-ben Ukrajna ellen indított orosz „különleges katonai hadművelet” teljesen megrázta a globális politikai rend alakulását. Nem csak az adott területet éríntette az invázió, de az egész nemzetközi életet felforgatta az esemény. A támadást követően országok sora egyértelműen elítélte az orosz megszállást, ennek ellenére voltak olyanok is, akik kiálltak a tett mellett, mivel igazoltnak tartották azt. Ezen államok közé tartozott például Észak-Korea, amit bizonyít az is, hogy a 2022 júliusában Ukrajna keleti részén elfoglalt két területet Phenján elismerte függetlennek. Míg a KNDK nyíltan kifejezte támogatását, Kína ezzel szemben hallgatott az ügyben, és inkább semleges álláspontot képviselt, de mindenképp közelről figyelte az események alakulását. De miért is van ez?

A 2022-es támadás óta az Oroszország és Észak-Korea közötti viszony csak mélyülni látszik. Az év során a két vezető egymásnak küldött levelekben fejezték ki szándékukat egy szorosabb bilaterális kapcsolat kialakításában, egyben ígéretet tettek egy megerősített stratégiai és taktikai együttműködésre is. 2023-tól kezdve Észak-Korea már nem csak szavakkal támogatta Oroszországot, hanem tűzérségi fegyverek szállítását is kezdeményezett részére, viszonzásképpen pénzügyi támogatást, élelmiszereket és haditechnológiai segítséget nyújtott Moszkva. 2023 szeptemberében egy látogatásra is sor került Kim Dzsongün által a Vosztocsnij űrrepülőtéren, következő év júniusában pedig Phenjánban találkozott a két vezető. Ez az esemény kiemelkedő volt a kapcsolat fejlődése szempontjából, hiszen megkötnek egy átfogó stratégiai partnerségről szóló szerződést, amely tartalmaz egy védelmi klauzulát is. Ennek értelmében bármelyik felet támadás ér, a másik fél segítséget kell nyújtson, legyen szó katonai vagy bármilyen jellegű segítségről. A talalálkozásról és a szerződés kötésről Kína mit sem tudott, így a történelem megismételte önmagát, hasonló szituáció alakult ki, mint a koreai háború idején. A kapcsolat következő szakaszba lépett, amikor 2024 októberétől már észak-koreai katonák is megjelentek a fronton. Ezzel Észak-Korea tulajdonképpen „belépett” orosz-ukrán háborúba, ugyanakkor az európai politikába is megjelent.

Oroszország és a KNDK szövetsége szinte történelmi mélypontra taszította az észak-koreai és kínai kapcsolatokat, ma pedig a „fagyos” szóval tudnák a legjobban jellemezni a viszonyt, ami kialakult a két ország között. Arról nem is beszélve, hogy egy belső információkat jól ismerő forrás szerint Kína észak-koreai nagykövete távozott az országból, tiltakozva a Moszkva és Phenján szoros katonai együttműködése ellen még 2024 októberében.

 

Peking válasza és „problémája”

Ahogy fentebb az már említve volt, Kína kivonta magát mindenféle határozott megnyilvánulásból és nem tanúsított semmilyen elköteleződést bármelyik oldal felé, se az orosz-koreai, se a nyugati országok felé. Ezt több okból is tette.

Először is, egy kellemetlen szituációba került, hiszen Észak-Korea, az egyik legfőbb szövetségese – bár ez inkább fordítva mondható el –, talált magának egy másik partnert Oroszország személyében, amellyel szinte „helyettesítheti” Kínát. Ezzel a lépéssel Pekinget újra kihagyta a nagyhatalmi játszámából, csakúgy, mint a Donald Trumppal való tárgyalásai során Kim Dzsongün. Igaz, bizonyos szempontból, nem is biztos, hogy részese szeretne lenni, legalábbis nem olyan formában és mértékben, hogy az sértse és veszélyeztesse érdekeit, de erről még a későbbiekben lesz szó.

Kína és Észak-Korea kapcsolata egy kölcsönös függésen alapul. Ez a függés mindkét részről más minőségű, sok esetben aszimmetrikus függésnek szokták nevezni: míg Kínának stratégiai szempontból van szüksége Észak-Koreára, addig utóbbinak gazdasági helyzete és fennmaradása függ Peking döntéseitől. A KNDK kereskedelmében Kína meghatározó szerepet tölt be: 2023-ban az ország exportjának 73,6%-a, míg importjának 96,6%-a Kínához köthető. A különboző szankciós csomagok hatására ugyan csökkenés tapasztalható a számokban, 2020-ban pedig drasztikusan visszaesett a kereskedelme Kínával, ennek ellenére az illegális csempészet által a gazdasági kapcsolatok nem tűntek el egészen. A visszaesések olyan mértékűek voltak, hogy 2020-ban az export fő cél országa nem Kína, hanem Pápua Új-Guinea lett, illetve hasonló tendencia figyelhető meg az import szempontjából is 2021-ben. Viszont 2023-ra megközelítőleg visszaállt a gazdasági volumen a 2019-es szintre. Ezen értékek alapján egyértelműen megállapítható, hogy Észak-Korea gazdasági függése Kínától rendkívüli erős, egyenesen példátlan mértékű. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a 2022-től kezdődő kevésbé előnyös politikai és diplomáciai kapcsolat nem befolyásolta a gazdasági kapcsolatokat, így ez által is a szükségesség a két ország részéről egymás felé jól kimutatható.

Kína szempontjából Észak-Korea egy olyan pufferállam, amely védelmet nyújt számára olyan országok felől, mint az USA, Dél-Korea vagy Japán. Tulajdonképpen egy határt képez. Ennek megfelelően ehhez a fajta stratégiai védelemhez Kínának szüksége van arra, hogy kapcsolatot ápoljon Phenjánnal, hiszen csak így van biztonságban ő maga is. A KNDK esetleges összeomlása regionális – de akár globális – felfordulást, nem kívánt háborút is okozhat, mindazonáltal rengeteg észak-koreai menekültet jelentene, amely mind Kínába venné az irányt. Egy ilyen szcenárióban valószínű Kína határossá válna Dél-Koreával, ezáltal pedig már csak egy lépés az USA is, amely a régióban talán túl nagy befolyást és kezet kapna, Kína pedig valamelyest „háttérbe szorulna”. Ez természetesen Kínának nem lenne előnyös. Ennek elkerülése végett Pekingnek érdeke Észak-Korea fenntartása, amelyet gazdaságilag, pénzügyileg, bizonyos helyzetekben politikailag is támogat (itt megemlíthetőek Észa-Korea nemzetközi fórumokon való védelme). Ezeket figyelembe véve Phenján sok esetben inkább teher Kínának, hiszen el kell tűrnie olyan szituációkban is, mint például az aktuális helyzet.

Az Észak-Korea és Oroszország közötti folytonosan felfelé ívelő diplomáciai kapcsolat, de főleg a katonai kötelék az utóbbi időszakban igen csak sok aggodalmat jelentett az Egyesült Államok és Kína számára is. Utóbbi esetében ez a kötelék több kellemetlenséget is okoz: amellett, hogy kimarad a geopolitikai folyamatok alakításából és Phenján talált egy alternatívát magának – bár valószínű Moszkva nem menne olyan szintig a segítségnyújtásban, mint Peking –, Kína nem is szeretne hivatalosan belefolyni a két ország szövetségébe, hiszen az által az Európai Unió hozzájuk hasonló ellenségnek tekintené, ezzel pedig elvesztené egyik fontos kereskedelmi partnerét. Kína annál inkább szeretne egy semleges mediátor szerepében megjelenni, aki nem nem foglal állást egyik fél mellett sem, de képes befolyásolni a helyzet alakulását. Kína nem fogja nyíltan támogatni a kettejük szövetségét, sőt a napjainkban elterjedt „felemelkedés vagy felfordulás”, másnéven az „autokráciák tengelyét” sem („axis of upheaval”). Ez a tengely négy országot foglal magába: Kína, Oroszország, Észak-Korea és Irán, amelyeknek gazdasági, katonai és politikai együttműködése többé-kevésbé bővülni látszik az utóbbi időkben. Ennek eredményeképpen Peking nem szeretne legalábbis nyíltan szerepet vállalni ebben sem, hiszen a Nyugat számára egyértelművé válna, hogy Kína ki mellett is áll. Ugyanakkor el kell tűrnie Észak-Korea elhajlásait, időnkénti átpártolását, eltávolódását tőle, hiszen így legalább nem válnak teljes mértékben ellenségekké és Phenján sem fog hasonlóan gondolni Kínára, tehát adott esetben még beleszólhat tevékenységébe és tárgyalásra bírhatja. De ettől független limitált Kína Phenján feletti hatalma és befolyása.

Egy másik probléma, ami felmerül az új barátság kapcsán, a következő: azáltal, hogy Észak-Korea beavatkozik az európai ügyekbe (ez alatt az Oroszországnak való fegyver szállítást és a katonák jelenlétét a harcban kell érteni), Ázsiát közelebb hozza Európához és a NATO figyelme ezzel a távol-keletre terelődik, sőt párbeszédeket is kezdeményez Dél-Koreával és Japánnal, de akár egy „kelet-ázsiai NATO” gondolata is felmerülhet. Kínának ez megint csak újabb aggodalomra ad okot, hiszen nem csak ő jelent akkor befolyást a régióban, ezenfelül előtérbe kerülhet a Koreai-félsziget problémája is, amely ugyancsak feszültségeket fog okozni.

 

További magyarázat a kétoldali kapcsolat jellegére

Kína érdeke tehát a meglévő status quo fenntartása, ezért nem fogja se Észak-Koreát bírálni, de a Nyugattal sem fog bármilyen ellenük létrehozott szövetségbe lépni. Fontos számára továbbá a Koreai-félsziget stabilitása, tehát egy esetleges háború elkerülése. Ezért is ellenzi Peking Észak-Korea fokozódó nukleáris programját, ami viszont prioritást élvez Phenján számára. Oroszországtól ugyanakkor megkapja erre a támogatását – nem elfelejtendő, hogy a Szovjet Unió nyújtott segítséget az észak-koreai nukleáris kutatóközpont létrehozásában is –, így jelentősen csökken annak valószínűsége, hogy a közeljövőben eltávolódik Moszkvától. Észak-Korea tulajdonképpen talált egy alternatívát a kínai szövetségre, ugyan Oroszországnak a jelenlegi kölcsönös segítségnyújtás előnyös, kérdés, hogy hosszútávon is szeretné-e ezt a szerepet átvállalni. Bár a béke folyamatban Vlagyimir Putyin a BRICS országokon kívül Észak-Koreát is szívesen látná. Ettől függetlenül mind Kínának, mind Oroszországnak a KNDK egy „társ a pokolból”, ugyanis jelentős anyagi forrásokat emészt fel.

Az orosz-ukrán háború végetértével – persze ez függ a háború lezárásának körülményeitől is –, amennyiben az Oroszország és Észak-Korea közötti kapcsolat meggyengülne, Phenján újra Peking felé fordul majd, hogy biztosítsa támogatását.

A kínai és észak-koreai kapcsolatok nem csak politikai vagy gazdasági tényezőkön múlik, de bizonyos tradicionális kulturális sajátosságokon is. Sok esetben lehet olvasni olyan összehasonlításokat, mint Kína a nagytestvér, Észak-Korea a kistestvér, vagy akár egy apa-fiú viszony is kirajzolódik. A tradicionális államközi kapcsolatoknak az alapja a kisállamok és nagyhatalmak általi meghatározott szerepek betöltése: míg Észak-Korea egy kis- vagy pufferállamként alárendeli magát bizonyos mértékben, addig Kína nagyhatalomként gondoskodó, paternalisztikus szerepet ölt, aki biztonságot nyújt a kisállamnak és megvédi azt. Ezt a konfuciánus értékekkel is lehet azonosítani: az apa védelmet nyújt, de a fiú tiszteletet kell mutasson érte. Ez a tisztelet viszont nem minden esetben fog kialakulni. Ettől függetlenül Kína, még ha érdekeit sértik is, nem fog fellépni a be nem avatkozás elve végett. Mindkét államnak rendkívül fontos a szuverenitás fogalma, Észak-Korea esetében ez visszavezethető a japán gyarmati uralom éveire. Ennek értelmében ez szab egy bizonyos korlátot a bilaterális kapcsolatokban és ez fogja leginkább meghatározni a kínai és észak-koreai viszonyt.

Kína tehát bármilyen provokatív lépés ellenére csak abban az esetben fog valamilyen szintű nyomást gyakorolni Észak-Koreára, ha az a szuverenitását veszélyezteti, de akkor sem túl intenzíven, hiszen azzal ellenségeskedés és feszültség fog kialakulni kettejük között, egyben a térségben is.

 

Jövőbeli kilátások    

A jelen állás szerint, Észak-Korea és annak nukleáris ambiciói marad a régió, de a globális világ egyik fő kihívása, amelyben Kína eddigiekkel eltérően minden bizonnyal szeretne szerepet vállalni. A krízis enyhítésének végett még akár egy lehetséges dél-koreai és japán együttműködés is szóba kerülhet, ami szintén jelentős hatással lehet a bilaterális kapcsolatuk alakulására. Ugyanakkor az USA izolacionista politikája is megemlíthető, mint befolyásoló tényező, hiszen abban az esetben, ha Washington nem kíván hasonló párbeszédeket folytatni Phenjánnal, mint az első Trump-adminisztráció alatt, akkor Kína továbbra is meghatározó nagyhatalom maradhat a Távol-Keleten, és az Észak-Koreával való viszonya is előnyösebb pozícióba kerülhet.

 

Konklúzió
Összegzésként elmondható, hogy Kína és Észak-Korea között egy szoros politikai és gazdasági kötelék rajzolódik ki, viszont ezt a viszonyt időnként befolyásolja a nemzetközi élet egyéb szereplői és eseményei. A bilaterális kapcsolatok már az elejétől fogva ezt a hullámzó tendenciát mutatták, és végigkísérte napjainkig annak jellege. Az együttműködés ennek következtében nem minden esetben jelent kedvező diplomáciai kapcsolatokat, viszont a kölcsönös függés biztosítja a szövetség erősségét és szükségességét, egyben elutasítja a kapcsolat teljes megszakításának lehetőségét.

Szerző: Simonffy-Kiss Anita

Mesterséges intelligencia használata a kibervédelemben és kibertámadások során

0

A kiberbiztonság napjainkban az egyik legfontosabb fogalommá vált a biztonságpolitikában és más szakterületeken. Mára a mesterséges intelligencia olyan fejlett szintre ért el és annyira széleskörben hozzáférhetővé vált, hogy elkerülhetetlen a használata a kibervédelemben. Kezdetben a mesterséges intelligenciának csak a gépi tanulás (machine learning) alágát használták fel, hogy monitorozzák a felhasználói interakciókat ezzel kiszűrve egy esetleges betörést a rendszerbe vagy engedély nélküli hozzáférést bizonyos adatokhoz. A machine learning előnye, hogy egy emberhez képest elképesztően sok adatot tud rövid idő alatt feldolgozni és a nap 24 órájában dolgozik, ez tökéletessé tette erre a feladatra. A generatív AI-ok megjelenésével új korszak kezdődött hiszen ezek az AI-ok folyó szöveget tudnak alkotni és így a védelmi oldalon történő felhasználást is megkönnyítették, de ezzel egyidőben a csalások és támadások száma is megnőtt mesterséges intelligencia felhasználásával.

A gyakorlati felhasználásban ez azt jelenti, hogy a generatív AI segítségével például az AI ír egy jelentést, hogy adott informatikai rendszerben az elmúlt tetszőleges időtartamban volt-e bármi féle rendellenes tevékenység és ha esetleg akadt ilyen akkor megoldásokat is kínál a szakembereknek. Ennek a használatával drasztikusan lehetett javítani a nagy informatikai rendszerek felügyeletének a hatásfokát és gazdaságosságát. A mesterséges intelligencia egyik kulcsszerepe a prediktív elemzésekben rejlik a machine learning mellett. Ennek a lényege, hogy az AI mivel folyamatosan figyeli a rendszert stratégiákat tud kidolgozni arra, hogy a jövőben milyen típusú fenyegetések várhatóak az informatikai rendszer ellen és ezekkel szemben mi lenne a leghatékonyabb védelmi eljárás. Mindemellett az emberi faktor sem elhanyagolható és egyedül az AI nem sokat ér a kiberbiztonságban egyelőre jelenlegi tudásunk szerint. Tehát a mesterséges intelligenciával manapság csak a szakemberek munkáját tudjuk megkönnyíteni.

A támadások terén megoszlik a szakértők véleménye hiszen nincs konkrét bizonyíték minden esetben, hogy használtak AI-t a támadás során. Legtöbbször az elkövetés módja és eszköze az, ami következtetni engedi a szakértőket, hogy mesterséges intelligenciát alkalmaztak egy támadás során. Egyik olyan eset amikor bizonyítottan AI-t használtak egy kibertámadáshoz az a 2021-ben fejlesztett WormGPT volt. Ez a mesterséges intelligencia modell nagyon hasonlít a sokak által ismert ChatGPT-hez, ennek is lehet olyan feladatot adni, hogy megadott paraméterek szerint generáljon egy szöveget. Ez olyannyira jól ment az AI-nak, hogy tökéletesen tudta utánozni az emberi szóhasználatot és így olyan üzeneteket tudott küldeni többek között emailen, amiket a spam-szűrők nem tudtak megkülönböztetni a valós üzenetektől. Ezzel tehát az adathalász kiber bűncselekmények sokkal hatékonyabbak tudtak lenni, főleg, hogy ezeknek a phishing emaileknek a fő célpontjai vállalatok voltak és a tőlük való információszerzés.

Azonban nem csak a rosszindulatú felhasználás szüli ezeket a programokat, például fejlesztenek ilyeneket az IBM-nél is többek között. Ezeknek a fejlesztéseknek a célja, hogy fel tudjanak készülni a jövőbeni fenyegetésekre és hogy talán egy lépéssel a támadók előtt járhassanak a védelmi mechanizmusok tekintetében. A program, amit itt kifejlesztettek a DeepLocker nevet viseli és a lényege, hogy teljesen új és nagyon hatékony kitérőtechnikákat alkalmaz a víruskereső szoftverek ellen. Az IBM kísérletében egy ártalmatlannak tűnő videókonferencia szoftverbe rejtették és a kísérletben résztvevő emberek egyikének sem észlelte a számítógépére telepített vírusirtó program. A másik fontos innováció az a célzott támadás, ami csak akkor aktiválódik, ha a program észleli az áldozat arcát, hangját vagy egy előre megadott földrajzi helyet. Az ilyen rendszert mély neurális hálózatnak nevezik (DNN) és ez teszi lehetővé, hogy rejtve maradjon a különböző vizsgálatok során. A másik nagy előrelépés, amit felfedeztek az a malware aktiválási ideje, hiszen eddig ezt valahogy időzíteni kellett vagy egy IP-címhez kötni míg a DeepLockerrel biometrikus adatok alapján aktiválódik a kártevő.

Kínai és amerikai kutatók is fejlesztettek már olyan szoftvert, ami a CAPTCHA védelmi rendszert képes feltörni. A tesztek szerint a torzított szövegeket 94%-os pontossággal képes az AI felismerni, tehát így a legtöbb webes felület botok elleni védelme veszélybe került. Ez könnyen adhat felületet DDoS támadásoknak így túlterhelve és megbénítva mind magán mind pedig állami weboldalakat és informatikai rendszereket.

Ami pedig a nemzetbiztonsági kérdéseket illeti, több példa is van rá, hogy AI-t használtak fel többek között iráni és kínai hackerek is. A kínaiak fő célja a politikai ellenzék monitorozása és szétzilálása a cél, erre tökéletes platformot nyújtottak a közösségi média oldalak. Másik eszközük pedig, egy rejtőzködő és a saját kódja átíró malware volt, amivel az áldozatok eszközein tárolt adatokat tudták ellopni. Ezenkívül bizonyíték van arra, hogy egy iráni hackercsoport pszichológiai hadviselésre és dezinformációra használta az AI-t. A 2024-es olimpiai játékok idején elárasztotta a nemzetközi médiát az Izrael és a Hamas között dúló katonai konfliktusról szóló hírekkel. Ezeket a híreket AI generálta, de annyira kifinomult a nyelvi modellje, hogy szinte nem lehet megkülönböztetni a valódi hírektől. Mindezek mellett természetesen ezeket az mesterséges intelligenciákat az irániak phishingre is használják, hiszen főként ezekből a csalásokból finanszírozzák a csoport költségeit.

Igazából ahhoz, hogy megfelelően tudjunk védekezni az AI ellen, nekünk is AI-t kell alkalmazni. Hiszen például a Deepfake szoftverrel létrehozott hang vagy képanyagot manapság az AI fejlettsége miatt nagyon nehéz megkülönböztetni a valóstól, kivéve, ha használunk kifejezetten erre fejlesztett AI-t. De ha az AI csak a felhasználói szokásokat figyeli úgy is közel 90% pontossággal ki tudja szűrni a fenyegetéseket és a rendellenes műveleteket. Egy másik elterjedt és hatékony módszer a sandboxing, ennek a lényege, hogy az eszköz egy virtuális környezetben lefuttatja a programot és figyeli, hogy az tesz e bármilyen kirívó tevékenységet például titkosítást. Ezzel is nagy részét ki lehet szűrni nem csupán az AI fenyegetéseknek, de a hagyományos kártevőknek is. A valós idejű blokkolás is egy mára már elterjedt és AI segítsége nélkül elképzelhetetlen lenne, a lényege, hogy a rendszer figyeli például a fertőzött IP címeket és azonnal letiltja azokat amint észlel egyet. Ezzel a rendszerrel a Microsoft Defender a reakció idejét 2-6 óráról 30 másodpercre csökkentette. Vannak olyan AI-ok, amik önjavító rendszerrel vannak megírva, tehát ha az AI úgy véli talált egy olyan hibát a kódjában, amit ki tud használni egy kártevő akkor úgy módosítja azt, hogy a későbbiekben ne legyen lehetőség a hiba kihasználására. Egy másik módszer az AI felhasználására a kiberbiztonságban az a különböző tréningeken lenne. Itt a cégek dolgozói vagy akár magánembereke is megismerkedhetnének az AI által küldött phishing üzenetekkel és hogy különböztessék meg azokat a többi üzenettől.

A jövőben ezeknek az önjavító és öntanuló rendszereknek a működése valószínűen még kifinomultabb lesz. Csak gondoljunk bele, hogy ha ma egy DDoS támadás észlelése után 10 másodperccel tudja izolálni a fertőzött csomópontokat egy ilyen önjavító rendszer akkor mire lesz képes egy ilyen rendszer 2 vagy 3 év múlva. Ezenkívül a prediktív védelem nagyobb szerepet fog kapni, a legvalószínűbb az lesz, hogy az AI az internet és a dark web böngészésével és figyelésével előre tud jelezni egy esetleges kibertámadást. Az okosotthonok terén is lesz változás, hiszen egy AI felügyelni tudja, hogy minden eszköz működik e rendesen, vagy ha éppen nem melyikkel mi a probléma. Így ki lehet kerülni azt a biztonsági kiskaput, hogy ezeket az okoseszközöket lehallgatásra, vagy információ szerzésre használják fel illetéktelenek. Ezen a gondolaton elindulva az AI-t a kritikus infrastruktúrában is lehet alkalmazni, hogy ha esetleg megszűnne egy alrendszernek az összeköttetése a fő informatikai rendszerrel az AI tovább tudná működtetni biztonságosan azt az alrendszert külső beavatkozás nélkül. Ezzel decentralizálná például az energia vagy vízellátást így csökkentve annak a kockázatát, hogy az ország ellen intézett kibertámadás teljesen meg tudja bénítani azt és elvágja a polgárokat a kritikus infrastruktúrától. Az informatikai rendszerek védelmét segítheti az is, hogy AI által szimulált mesterséges támadásokkal tesztelik a rendszerek biztonságát és ez kombinálva egy önjavító programmal elméletben ki tudná küszöbölni a támadások több mint 90%-át. Napjainkban is használnak ilyeneket, de ennek a kettőnek a kombinációja meghatározó lesz a következő években a kibervédelem terén.

Azonban nem csak pozitív oldala van az AI vállalati felhasználásának, például 2024-ben egy német vállalat biztonsági rendszerében működő AI megfigyelte az alkalmazottak magánüzeneteit és így próbálta meggátolni a vállalat elleni támadásokat. Ez pedig azt támasztja alá, hogy az AI nem ismeri az erkölcsöket és az etikát, ez pedig komoly gondot okozhat a jövőre nézve hiszen egy nem keretek közé szorított mesterséges intelligencia ilyen helyzetben csak a feladattal foglalkozik és elképzelhető, hogy nem a humánus megoldást választja. Az AI betanítása is fontos feladat hiszen, ha ez nem megfelelően történik akkor komoly gazdasági következményei is lehetnek, például, ha banki vagy pénzügyi rendszereket felügyelő AI-ról van szó, amit csak Európai adatokkal tanítottak be, akkor használat közben ez egy afrikai vagy ázsiai országban problémákat okozhat. Az AI számára úgy fog tűnni mintha mindenki hamis vagy kirívó bankkártya adatokat adna meg és így egy adathalászatra gondol vagy csalásra. Ezenkívül nagyon sok országban az AI használatára semmi féle törvényi előírás nem vonatkozik, ez a jövőben problémákat okozhat és tömeges visszaéléseket eredményezhet. Feltételezem az elkövetkező pár évben minden ország felkészül erre és törvényileg is rendelkezik a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, de addig ez egy kiaknázatlan terület a bűnözők számára.

Tehát a mesterséges intelligencia mind a támadó és mind a védekező oldalon nagyon fontos eszköz és nem csupán a nagy informatikai rendszerekben hasznos, hanem a mindennapi életben is. Az embereknek tudniuk kell hogyan reagáljanak például egy AI által küldött adathalász üzenetre vagy tisztában kell lenniük, hogy mennyire fontos, hogy tisztában legyenek vele milyen élethű hang vagy kép készíthető deepfake segítségével és hogy ezt zsarolásra vagy csalásra lehet felhasználni.

Szerző: Huszár Róbert

A támogatások változása az orosz-ukrán konfliktusban

0

2022 februárjában Oroszország különleges katonai művelet elnevezéssel katonai konfliktusba kezdett Ukrajnával szemben. Az azóta eltelt lassan 3 évben számos hírt közölt a sajtó, amelyek beszámolnak az egyes országok különféle támogatásairól Ukrajna részére. Cikkemben, a 2024-es év fontosabb eseményeinek segítségével szeretném az előbbiek hatását bemutatni két szembenálló félre.

A kezdetektől fogva legfőképpen a nyugati országok pénzügyi és katonai segélyben részesítették Ukrajnát. Ezen az oldalon ki kell emelni az Amerikai Egyesült Államokat, aki már a konfliktus kitörése előtt segítette keleti szomszédunkat. De nem szabad megfeledkezni Nagy-Britannia, Németország, Lengyelország és a Balti államok katonai, pénzügyi szubvenciójáról sem, hisz Európában ők a legfőbb támogatók. Ha a katonai segélyek oldalát vizsgáljuk, Ukrajna rengeteg olyan fegyvert kapott a szövetségeseitől, amivel már Oroszország mélységi területeit is tudja veszélyeztetni. Itt meg lehet említeni például az amerikai HIMARS-rakétarendszert vagy a német Panzerhaubitze 2000-t, nem utolsósorban pedig a brit nagy hatótávolságú Storm Shadow rakétákat.

Persze kisebb atrocitások, támadások (esetleges drón támadások) néha előfordultak korábban is a határterületeken, de nagyobb csapások nem voltak. Hiába a számtalan nyugati fegyver, bevetésük célpontjait csak védelmi célokra engedélyezték, hisz esetleges orosz területű bevetésük komoly következményekkel járnának. Ehhez igyekeztek tartani magukat a támogatók, annak ellenére, hogy az ukrán elnök kitartóan sürgeti a nyugati szövetségeseket, hogy engedélyezzék Ukrajna számára nagy hatótávolságú rakéták használatát a háború frontvonalán túli célpontok, köztük az orosz logisztikai központok és katonai támaszpontok elleni támadásra. Ha a másik oldalt vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, akkor azt vesszük észre, hogy Oroszországot eleinte csak Irán segítette katonai eszközökkel.

Ebben az évben változás történt, hiszen 2024 nyarán, bő két és fél évvel az orosz-ukrán konfliktus kitörését követően az ukrán csapatok az oroszországi területek ellen hajtottak végre katonai műveleteket. Ez nem csak az orosz vezetést, de számos nyugati országot is meglepetésként ért, hiszen kisebb „merényletnek” gondolták. Ez a kurszki betörés egy olyan fordulópontot hozott el a konfliktusba, amely úgy tűnik, hogy nem csak elmélyíti a konfliktust még jobban, hanem megnehezíti a békés úton történő megegyezés lehetőségét. Az ukrán csapatok benyomulása az egész konfliktust átformálta, hiszen mostantól nem beszélhetünk csak védelmi célú műveletekről. Persze itt se szabad elfelejteni, hogy ha nincsenek nyugati megfigyelések valószínűleg ilyen precíz, jól megszervezett akcióról nem beszélhetnénk. Ahogy a világ sajtóközleményeiben is megjelent, még egy lépéssel közelebb került a világ az eszkaláció lehetőségéhez, viszont így pár hónappal később azt tapasztalhatjuk, hogy a fenyegetőzések száma növekedett, de más változást nem hozott. Az idő múlásával azt vehetjük észre, hogy nagyobb változások nem történtek a fronton, kisebb falvak, településeket lassacskán elfoglalnak az orosz csapatok, de nagyobb előrenyomulás nem történt. Mondhatjuk akár azt is, hogy a mindennapi rakéta, drón támadásokon kívül jelentősebb események nem történtek a konfliktusban.

A nyugati támogatók folyamatosan kiállnak Ukrajna függetlenségi háborúja mellett, ezt a folyamatos szállítmányok alá is támasztják, viszont „keleti” oldalon egy új, kissé meglepetésszerű segítő tűnt fel, nem más, mint Észak-Korea. Azt már korábban is lehetett sejteni, hogy a két ország közös történelmi eseményei miatt közel áll egymáshoz, emellett a két ország között folyamatosak a gazdasági együttműködések, viszont azt senki se várta, hogy az ukrajnai háborúba is részt fog venni. Bár a tavalyi csúcstalálkozó után szinte biztosra vehető volt, hogy nem csak gazdasági, hanem katonai célú egyeztetések is megtörténtek, hisz például orosz segítséggel Phenjan műholdakat tudott feljuttatni a világűrbe, ami nem csak a szomszédos Dél Korea aggodalmát keltette fel, de a világ több vezető hatalmáét is. Hiába beszélünk a világ egyik legjobban elzárt országáról, ahol sokszor a nyomor lassan felöleli a társadalmat, mégis évről évre azt lehet tapasztalni, hogy katonai fejlesztésekben még a világ vezető hatalmait is lassan utoléri.  Akár megemlíthetjük itt a sikeresen kifejlesztett atombombát vagy a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákat is akár, de persze nem szabad megfeledkezni orosz támogatásról sem.  Mondhatjuk akár azt is, hogy a közös ellenség, aki ebben az esetben nyugati országok, közelebb hozta egymáshoz a országot. Dél koreai hírszerzők szerint több ezer konténernyi tüzérségi, rakéta- és egyéb hagyományos fegyvert küldött Észak-Korea Oroszországnak ebben az évben. Persze a fronton nem fog nagyobb változást eredményezni, viszont kijelenthető, hogy Putyin mögött is már számos ország áll.

Ahogy a nyári események forrósága elcsendesedett, úgy mondhatjuk azt is, hogy a konfliktusban is visszaállt a korábbi „szélcsendes” időszak. Hisz október-november elején, ahogy az egész világ úgy Oroszország és Ukrajna is árgus szemekkel figyelte a tengeren túli elnökválasztás eseményeit. Keleti szomszédunk, persze kisebb magabiztossággal kijelentette, hogy bármi is fog történni a választásokon Ukrajna segítése a nyugati országok körében változatlan marad. Viszont Donald Trump republikánus elnökjelölt szavaiból arra lehetett következtetni, hogy akár megválasztása után egyből békét fog elhozni Kelet Európa térségére. November ötödike után szinte biztosra vehetővé vált, hogy egy új időszak kezdődik majd el Donald Trump januári beiktatását követően. A két szembenálló fél természetesen gratulált a frissen megválasztott amerikai elnöknek, és kijelenthető mindenki számára, hogy nem csak ők, de az egész világ izgatottan várja, vajon milyen változások fognak történni a következő 4 évben. Egy szinte biztosra vehető, hogy a konfliktus akár teljesen új fordulatot is vehet, de ez majd csak a következő hónapokban fog kiderülni.

Ahogy korábban elhangzott, Észak-Korea egyre komolyabb eszközökkel támogatja szövetségesét, viszont arra senki se számított, ami 2024 novemberében jelent meg a nyugati sajtóközleményekben.  Amerikai és dél-koreai forrásokra hivatkozva egyre többen számoltak be arról, hogy közel 10.000 észak-koreai katona indult el Oroszországba. A hírszerzők szerint a frontvonalra kerültek ezek az egységek viszont, ha csak a kommunikációs különbségeket vesszük figyelembe erre minimális az esély. Az biztos, hogy kiképzések révén, valószínűleg idővel egyre közelebb kerülnek majd ezek a katonák a fronthoz, de ha reálisabban figyeljük az eseményeket inkább csak a kisegítő munkákban fognak részt venni. Ennek a váratlan fordulatnak, inkább a geopolitikai következménye és az eszkaláció lehetőségének megnövekedése az, ami elgondolkodtatja a világot. Hisz eddig csak Ukrajna és Oroszország között zajlott a háború, de így, hogy észak-koreai katonák is részt vesznek a konfliktusban, mondhatjuk hadviselő féllé vált. Ha ukrán szemszögből figyeljük ezt az eseményt, egyértelműen kijelenthetjük, hogy igenis az előbb leírtaknak megfelelően egy új ország került bele a konfliktusba. Viszont, ha a másik oldalról közelítjük meg az történéseket, Vlagyimir Putyin már a konfliktus kirobbanása után egyből jelezte, hogy ő nem csak Ukrajnával, de az egész Nyugattal vívja a harcot, hisz nem szabad megfeledkezni arról a sok nyugati fegyverről, amelyek nélkül keleti szomszédunk közel se vehetné fel a versenyt az agresszorral. Egy dolog szinte biztosan leszögezhető, hogy a konfliktusban egy olyan fordulatot hozott, amivel megalapozta több jövőbeli esemény bekövetkezésének lehetőségét.

Nem is kellett sokat várni, amerikai vezetéssel, sok nyugati szövetséges engedélyezte az általuk átadott fegyverek bevetését oroszországi mélységi területek ellen, ami az előzetesen bevezetett spirál egy újabb megállójához vezetett. Ukrajna ezzel a jóváhagyással, olyan csapásokat hajthat végre, amely a frontra komoly kihatásokkal lehet, hiszen energetikai, vagy logisztikai központok esetleges megsérülése az orosz csapatokat nagy mértékben korlátozhatja vagy akár kisebb megállásokra is kényszerítheti. Nem is beszélve arról, hogy így akár Moszkva, vagy több más kulcsfontosságú város az ukrán célpontok kereszttüzébe kerülhet, ami nagyon sok meglepetést okozhat. Az ukrán fegyveres erők kapva a lehetőségen, ki is használhatják nem csak a kurszki régióban, hanem front sok pontján az új „távolsági” fegyvereiket. Ezzel persze nem minden ország ért egyet, köztük Magyarország sem, de úgy látszik a Joe Biden vezette kormányzat minden lehetőséget ki szeretne használni januárig. Hisz nem csak a fegyverek korlátozásában hozott új lépéseket, de egy utolsó nagyobb segélycsomag elfogadását is minél jobban fel szeretné gyorsítani, mielőtt Donald Trump elfoglalná elnöki székét a Fehér Házban. Ahogy egyik oldalt, úgy másik oldalt se maradhat el a válaszlépés, hiszen Vlagyimir Putyin bejelentette, a nukleáris doktrína megújítását, amivel a nukleáris fegyver bevetéséhez egy lépéssel közelebb került a világ. Az orosz vezetés ezzel szeretné a nyugati partnereket megállásra kényszeríteni, viszont ugyanúgy, mint eddig ez is csak egy adok-kapok játék újabb lépése és a háború spiráljának egy újabb megállója. November 21.-én viszont ukrán közlések szerint Vlagyimir Putyin újfajta interkontinentális ballisztikus rakétát alkalmazott egy ukrán létesítmény ellen, ami 2022 óta egyszer sem történt meg.  Ezt a feltételezést nem csak az elnök, de az amerikai szakértők is cáfolták, viszont az kijelenthető az orosz elnök beszédét követően, hogy igenis egy közepes hatótávolságú új fegyverről van szó. Kijelenthető, hogy a konfliktus egy olyan szintre jutott, amikor már nem csak hagyományos fegyverek alkalmazásáról beszélhetünk, hanem szóba kerülhetnek a 21. század legmodernebb fegyverei is. Ami egy újabb fordulathoz vezette a konfliktust, hiszen az ilyen típusú fegyverek ellen nem csak Ukrajna, de az egész világon kevés ország tud felmutatni megfelelő védelmét. Ez a támadás az egész világ számára egy figyelmeztetés, hisz ez is megmutatta, hogy Oroszországnak a modern fegyverarzenáljai még a „raktárban” vannak és képes bármiféle nyugati fegyver, fenyegetés ellen cselekedetet felmutatni. November utolsó napjai, akár az egész konfliktus menetét átírhatják, de egy biztos, hogy mint olvasó izgalmas eseményeknek lehetünk a tanúi a következő napokban, hetekben.

Az említett eseményekkel csak lépésről lépésre közelebb kerülünk az esetleges eszkalációhoz, amivel nem csak a két szemben álló ország épségét, de az egész világot veszélyeztetik. Ahhoz, hogy a konfliktus megoldódjon, valószínűleg még sokat kell várnunk, de a januári beiktatás lehet egy tényleges megoldás vagy egy újabb állomás, ami majd a következő hónapok izgalmait fogja megalapozni.

Szerző: Fodor Balázs

Uganda: A Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek minősítette a katonai bíróságok civilek feletti joghatóságát

0

2025. január 31-én mondta ki az ugandai Legfelsőbb Bíróság az ítéletét arra vonatkozóan, hogy a civilek ügyeinek katonai bíróság általi tárgyalása alkotmány-és törvényellenes. Ennek értelmében a bíróság elrendelte a folyamatban lévő tárgyalások azonnali felfüggesztését és azok civil bíróságok hatáskörébe való átutalását, valamint a korábbi ítéletek felülvizsgálatát. Az ítélet szerint a hatóságoknak ki kell vizsgálniuk a fogvatartottakkal szembeni visszaélésekre vonatkozó állításokat is, és felelősségre kell vonniuk a visszaélésekért felelős személyeket.

Az ítélet az emberi jogi szervezetek, aktivisták és ügyvédek fokozódó nyomását követően született meg, ami fontos lépés lehet a jogállamiság, emberi jogok tiszteletben tartása és az elszámoltathatóság biztosítása felé vezető úton.

Katonai büntetőjog és katonai igazságszolgáltatás

Annak érdekében, hogy jobban megértsük, hogy miért is vet fel jogi problémákat az, hogy a katonai bíróságok széles körben joghatósággal rendelkeznek az állam civil polgárai felett, szeretném röviden bemutatni a katonai büntetőjog és annak keretében megvalósuló katonai igazságszolgáltatási rendszer definícióját és funkcióját. A katonai igazságszolgáltatás egy állam fegyveres erőinek tagjaira irányuló igazságszolgáltatás, amelyből következik, hogy békeidőben néhány indokolt kivételtől eltekintve a civil társadalomra nem terjed ki a hatálya. Az általánostól eltérő, különös katonai szabályok és intézményrendszer alkalmazását a speciális katonai életviszonyok indokolják. A katonai büntetőjog elsődleges funkciója az általános társadalmi viszonyokhoz képest szigorúbb szabályok és keretek között működő katonai életviszonyok rendjének és fegyelmének a fenntartása, amiből megállapítható, hogy a katonai büntetőjog a katonai rendre veszélyes cselekményekre értelmezhető. Belátható, hogy egy civil által elkövetett bűncselekmény alapvetően nem veszélyes a katonai rendre, éppen ezért a katonai büntetőjog hatálya alá sem tartozhat egy „közönséges” bűncselekmény elkövetésével vádolt polgári személy.

Problémák

Ugandában ennek ellenére 2002 óta több mint 1000 civil ellen folytattak le eljárást olyan bűncselekmények kapcsán, mint a gyilkosság vagy a fegyveres rablás.

2005-ben fogadták el az Ugandai Népi Védelmi Erő (angolul Uganda People’s Defence Force, rövidítése UPDF) törvényét, amely katonai bíróságok létrehozását mondja ki a katonai büntetőjognak alárendelt személyek által elkövetett bűncselekmények tárgyalására. Azonban a törvény szerint a katonai büntetőjog hatálya alá eső személyek nem csak a fegyveres erők tagjai, hanem civilek is lehetnek.

UPDF törvény 119. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy többek között a katonai joghatóság alá tartozik:

(g) minden olyan személy, aki nem esik katonai joghatóság alá, és aki segítséget nyújt vagy bátorít egy olyan személyt, aki katonai joghatóság alá tartozik, szolgálati bűncselekmény elkövetésében; és

(h) minden olyan személy, aki jogellenesen birtokolja az alábbiakat:

(i) fegyvereket, lőszert vagy olyan felszerelést, amely jellemzően a fegyveres erők monopóliuma; vagy

(ii) egyéb titkosított készleteket, ahogyan azt előírják.

A katonai bíróságok irányítására kijelölt katonatiszteknek nem szükséges jogi végzettséggel rendelkezniük, és míg a polgári bíróságok bírái függetlenek, a katonai bíróságok tisztségviselőit az elnök nevezi ki. Sem a katonai bírói testület függetlensége, sem pártatlansága nem teljesül a végrehajtó hatalom befolyása miatt, a vádlott jogait nem tartják tiszteletben, különösen a védelemhez való jogot, az önvádra kötelezés tilalmát, és gyakran hallani kínzásokról szóló állításokat is, amit a jogtalanul fogvatartottakkal szemben követnek el az ugandai katonai hatóságok.

Emberi jogi szervezetek is gyakran kifejezik az aggályaikat az ugandai katonai igazságszolgáltatás hatóságai által lefolytatott eljárásokkal szemben. A legfőbb emberi jogi jogsértések a következők:

  • a tárgyalás során nem valósul meg a bíróság függetlensége és pártatlansága
  • jogellenesen tartják fogva a vádlottakat, gyakran évekig fogságban vannak mielőtt egyáltalán megkezdődne a perük
  • tisztességes eljáráshoz való jog sérülése: nem teljesül a védelem elve, a védőhöz való jog, az önvádra kötelezés tilalma, a jogellenesen (kínzással) megszerzett bizonyítékok felhasználásának tilalma, és a jogorvoslati jogosultság elve sem
  • az elítéltek között vannak olyan civilek is, akiket halálra ítéltek, ami még inkább súlyosbítja az alapvető jogok sérelmét

Az UPDF Törvény egyszerre sérti Uganda nemzetközi jogi kötelezettségeit, illetve az ugandai alkotmánnyal ellentétes rendelkezéseket is tartalmaz.

Nemzetközi jogi szempontok:

  • Ember és Népek Jogainak Afrikai Kartája (ACHPR), 7. cikk: Garantálja a tisztességes eljáráshoz való jogot, beleértve a pártatlanságot és a jogot arra, hogy egy illetékes bíróság tárgyalja le a vádlott ügyét.
  • ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICCPR), 14. cikk: Előírja, hogy a pereket független és pártatlan bíróságok előtt kell lefolytatni, továbbá tiltja a jogtalan fogvatartást.

Uganda mindkét nemzetközi egyezményt aláírta, így alapvető kötelessége lenne az abban foglaltakat teljesíteni.

Alkotmányos jogsértés:

  • Az ugandai Alkotmány cikk (1) bekezdés: Garantálja minden személy számára a tisztességes meghallgatáshoz való jogot egy független és pártatlan bíróság előtt.

 

Korábbi próbálkozások a jogszerűtlen eljárások beszüntetésére

A legújabb bírósági ítéletet megelőzően is számos alkalommal voltak tiltakozások a gyakorlat ellen és a civil bíróságok többször is elutasították a civil személyek bűncselekményeinek katonai bíróságok általi tárgyalását.

2005-ben az Ugandai Jogász Társaság megkérdőjelezte a katonai joghatóság alkalmazását civilek esetében, 2006-ban pedig az ugandai Alkotmánybíróság kimondta, hogy törvénytelen a civileket katonai bíróságok elé állítani. 2009-ben a Legfelsőbb Bíróság megerősítette az ítéletet a nemzetközi jogra hivatkozva, miszerint a katonai bíróságok nem kompetens fórumok a civilek által békeidőben elkövetett bűncselekményekkel szembeni eljárás lefolytatására. 2021-ben az Alkotmánybíróság ismét alkotmányellenesnek minősítette az UPDF törvényének erre vonatkozó rendelkezéseit. Az ítéleteket azonban az ugandai hatóságok nem vették figyelembe, ezért az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Bizottsága is többször figyelmeztette Ugandát a nemzetközi jogi kötelezettségeire és következetesen elítélte a civilek katonai bíróságok előtti perét, mint a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését. Mindezek ellenére azonban semmilyen változás nem történt és a hadbíróságok ugyanúgy folytatták a civilekkel szembeni eljárásokat, mint korábban.

Az ellenzékkel szembeni perek

Az ugandai kormányellenes csoportok szerint ezeknek a pereknek az áldozatai elsősorban fiatalok, ellenzéki pártok tagjai és kormányellenes aktivisták, akik számára ilyen tárgyalások sosem biztosítottak igazságot. A kritikusok kiemelik, hogy a katonai bíróságok civil személyek feletti joghatóságának oka – sok diktatórikus rendszerben alkalmazott módszerhez hasonlóan – az, hogy az igazságszolgáltatás felhasználásával tudjanak a rendszer politikai ellenfeleivel leszámolni.

Ennek példája egy nemrégi ügy, amikor is 2024 októberében az egyik legjelentősebb ellenzéki pártot (Ugandai Nemzeti Egységmozgalom, angol rövidítése NUP) támogató 16 civil személyt ítélt el a hadbíróság 5 év szabadságvesztésre árulás és robbanóanyag birtoklásának vádjával. Az ítéletet kimondó tárgyalás egy évig tartott és előtte 3 éven keresztül voltak előzetes letartózatásban a vádlottak.

Nem olyan rég pedig Dr. Kizza Besigye, ellenzéki vezető ellen indult eljárás rázta meg a közvéleményt, amiről legtöbben úgy gondolják, hogy politikai indíttatású. Kizza Besigye korábban négyszer is indult Yoweri Museveni ugandai elnök ellen az elnökválasztásokon, és mindegyik alkalommal veszített, bár mindig elutasította az eredményeket, csalást és választói megfélemlítést hangoztatva. Az ellenzéki politikust novemberben tartóztattak le egy könyvbemutató során Kenyában, majd Ugandába szállították, és egy katonai börtönben tartották fogva. Több bűncselekménnyel vádolták meg a katonai bíróság előtt, többek között árulással és azzal, hogy erőszakosan próbálta megdönteni az elnök hatalmát. Ezek a vádak szélsőséges esetben akár halálbüntetést is vonhatnak maguk után.

Azok, akik kritizálják a katonai bíróságok civilekre kiterjedő jogkörét – köztük ügyvédek is – könnyen letartóztatásba kerülhetnek. A fentebb említett Besigye ügyvédjét is 9 hónapos szabadságvesztésre ítélték miután kritizálta a védence ellen indított az eljárás jogszerűségét.

Az ítélet

2025. január 31-én a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az UPDF Törvény több rendelkezése, különösen azok, amelyek a katonai bíróságok számára joghatóságot biztosítanak a civilek ügyében, ellentétesek az alapvető alkotmányos értékekkel, beleértve a tisztességes eljáráshoz való jogot és az igazságszolgáltatás függetlenségét.

„Minden vádat vagy folyamatban lévő büntetőeljárást, amelyek a hadbíróság előtt zajlanak, el kell utasítani, és át kell adni a megfelelő joghatósággal rendelkező rendes bíróságoknak” – mondta Owiny-Dollo főbíró a többségi döntés indoklásában.

Bár a Legfelsőbb Bíróság nem nyilvánította a katonai bíróságokat önmagukban alkotmányellenesnek, hangsúlyozta, hogy azok jelenlegi jogi kerete nem biztosít elegendő garanciát az igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának biztosítására. A bíróság arra kérte a Parlamentet és a végrehajtó hatalmat, hogy reformálják meg a katonai bírósági eljárásokat és módosítsák az UPDF törvényt, hogy összhangban legyen az alkotmányos és nemzetközi emberi jogi normákkal.

Számos lehetséges reformot javasoltak, többek között:

  • A katonai bíróságok olyan átalakítását, hogy azok a Legfelsőbb Bíróság részeként működjenek tovább.
  • A katonai bírósági testületek szabadságvesztés kiszabási jogának korlátozását.
  • Képzett polgári bírák kinevezését a katonai bíróságokra a tisztességes eljárás biztosítása érdekében.
  • A katonai bíróság előtti tárgyalandó, civilek által elkövetett bűncselekmények pontos meghatározását, szigorú korlátozásokkal.

Az ugandai elnök válasza

Az ítéletet követő napon, február 1-én Yoweri Museveni, Uganda elnöke a médiának adott nyilatkozatában tévesnek nevezte a bíróság döntését, és bejelentette, hogy a továbbiakban is folytatni fogják a civilekkel szembeni katonai büntetőeljárásokat. Az elnök kijelentette, hogy a katonai büntetőeljárások erősítik a polgári bíróságokat abban, hogy megvédjék az ugandai polgárokat a fegyveres bűnözőkkel szemben. Az államfő azt is hozzátette, hogy az országot nem a bírák irányítják, hanem a nép, valamint arra utasította az igazságügyi minisztert, hogy javasoljon alkotmánymódosítást, amely megakadályozza, hogy a bírák beavatkozzanak munkájukba. Chris Magezi, a hadsereg szóvivője elmondta, hogy bárkit katonai bíróság elé állíthatnak, aki a köztársasági elnök meggyilkolására irányuló összeesküvést, vagy Uganda ellen fegyveres lázadást, terrorizmust követett el.

Az elnök állítása szerint a civil hatóságok nem tudtak hatékonyan fellépni az erőszakos bűncselekményekkel vádolt személyekkel szemben. Ha ez valóban igaz, akkor annak elsődleges oka valószínűleg az lehet, hogy a rendőrség nélkülözi a megfelelő erőforrásokat a nyomozás lefolytatására. Azonban a civil igazságszolgáltatási szervezet problémái soha nem indokolhatják a vádlottak alapvető jogainak megsértését.

Az ellenzék és az emberi jogi szervezetek reakciója

A kormány és a hadsereg válasza a bírói döntésre sokakat felháborított, ám nem volt váratlan az ugandai vezetés reakciója. Az ENSZ és számos emberi jogi szervezet aggodalmát fejezte ki az ellenzék elnyomása miatt Ugandában, különösen most, hogy várhatóan 2026 januárjában ismét elnökválasztásokat fognak tartani. A jelenlegi, 80 éves elnök 1986 óta van hatalmon és várhatóan a 2026-os választáson is újra indulni fog, hogy megújítsa a mandátumát. Az emberi jogi aktivisták és ellenzéki politikusok régóta vádolják Museveni elnököt és a kormányát, hogy a letartóztatottak többsége az elnök politikai ellenfele, és a katonai bíróságokat használja fel annak érdekében, hogy tovább konszolidálja hatalmát a csaknem négy évtizedes hivatalban töltött idő után.  A bírósági ítélet elutasításával kapcsolatban Medard Sseggona ugandai politikus azt nyilatkozta a médiának, hogy ez „az ugandai jogállamiság összeomlásának jele”. Michael Kabaziguruka, korábbi parlamenti ellenzéki képviselő szerint „a hadsereg engedetlensége a bírósági döntéssel szemben sokkoló, de beszédes”.

Következtetések

Nem sok, de azért egy kis remény lehet a helyzet javulására, a legutóbbi hírek szerint ugyanis a bírósági döntést követően Kizza Besigye ügyét hivatalosan is átutalták a civil bíróságra, és legutóbb már a polgári bíróság előtt jelent meg.

Jelenleg azonban nem túl valószínű, hogy a többi, kevésbé ismert ügy, amelyek közül sok fegyveres rablás és fegyver birtoklásának vádját tartalmazza, elkerüli a katonai bíróságokat, mivel a kormány ragaszkodik a katonai joghatósághoz ezekben az ügyekben, annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet ezzel. Még ha a hatóságok kezdeményezik is az ügyek polgári bíróságokhoz történő áthelyezését, a folyamat a nagy ügyszám miatt akár évekig is eltarthat. Nem áll rendelkezésre pontos adat arról, hogy jelenleg hány civil van letartóztatásban, a 2024-es év februári kormányzati jelentése szerint 264 embert tartanak előzetes letartóztatásban katonai hatóságok, de George Musisi, ugandai ügyvéd szerint ez a szám akár 2000 is lehet.

A civilek jelenlegi helyzete Ugandában elkeserítő, és hiába vannak tiltakozások az emberi jogi aktivisták részéről emiatt, egy határozottabb nemzetközi fellépés nélkül aligha várható jelentős változás a következő években.

Szerző: Knipfer Noémi

Az ellátási láncok II. – a vámháború hatásai

0

Az ellátási láncok felépítéséről és biztonságáról az előző elemzésemben írtam. Ebben a cikkben a láncok gazdasági sérülékenységét szeretném bemutatni, különösen a globális vámháborúk árnyékában. Az amerikai elnök beiktatása után pörögtek fel igazán az események és kerültek nagyobb fókuszba a kereskedelmi vámok. Az adó olyan formájáról beszélünk, amelyet az államok a határokon átnyúlóan értékesített árukra vetnek ki, és célja a helyi ipar védelme, a bevételek növelése vagy a kereskedelmi mérleg javítása. Például, ha egy ország 25%-os vámot vet ki az importált acélra, azzal megdrágítja a külföldi terméket, ösztönözve a hazai termelést és fogyasztást. A vámok árthatnak a külföldi országoknak, mivel drágábbá teszik termékeiket, és megnehezítik azok értékesítését külföldön. A vállalatoknak a versenyképesség megőrzése érdekében csökkenteniük kell az árakat. Fel kell áldozniuk a profitjukat, hogy ellensúlyozzák a tarifákat, és megpróbálják megőrizni piaci részesedésüket. Az Egyesült Államok az elmúlt években jelentős védővámokat és kereskedelmi korlátozásokat vezetett be, amelyek célja a hazai ipar védelme és a külkereskedelmi egyensúly helyreállítása. Ezek az intézkedések azonban nemcsak az érintett országokra, hanem az egész világgazdaságra is hatással vannak. Szeretném összegezni az USA motivációját, a világ válaszát (különös tekintettel az Európai Unióra és Kanadára), valamint a vámháborúk gazdasági hatásait és az ellátási láncok működésére gyakorolt hatását.

Az Egyesült Államok motivációi és céljai

A hazai ipar védelme: Az Egyesült Államok kormánya úgy véli, hogy a külföldi termékek, különösen a kínai áruk, tisztességtelen versenyelőnyt élveznek az alacsony gyártási költségek és az állami támogatások miatt. A magasabb vámokkal az amerikai vállalatok versenyképességét kívánják növelni. 2025. február 1-jén Donald Trump amerikai elnök 25%-os vámot vetett ki a Kanadából és Mexikóból származó termékekre, míg a Kínából érkező árukra 10%-os vámot alkalmaztak.

A külkereskedelmi hiány csökkentése: Az USA hosszú ideje jelentős kereskedelmi deficittel rendelkezik, különösen Kínával és az Európai Unióval szemben. A védővámok bevezetésével próbálják csökkenteni ezt a különbséget. 2025 januárjában az USA áruforgalmi deficitje rekordszintre nőtt, ami azt jelzi, hogy az amerikai cégek készültek a vámok bevezetésére a vámháborús félelmek miatt.

A technológiai dominancia megőrzése: Az amerikai kormány attól tart, hogy Kína állami támogatású vállalatai stratégiai iparágakban (pl. félvezetők, mesterséges intelligencia) túlságosan megerősödnek. Ezért exportkorlátozásokat is bevezetett ezekre a termékekre.

Politikai célok és belpolitikai nyomás: Az amerikai kormányzati politikában a protekcionizmus erősödése részben belpolitikai tényezők eredménye. Az amerikai munkásosztály támogatásának megőrzése érdekében sok politikai szereplő támogatja a vámháborús stratégiát. Michael Brooks közgazdász korábban kiemelte: „A protekcionizmus kérdése nemcsak gazdasági, hanem politikai eszköz is. Az amerikai vezetés ezzel próbálja megőrizni a hazai ipar támogatottságát, különösen a rozsdaövezetekben.”

Érvek és ellenérvek: a vám alkalmazását támogató politikusok szerint ezek védik a helyi munkahelyeket és fellendítik a hazai termelést: a magasabb illeték ugyanis arra kényszeríti a vállalatokat, hogy többet termeljenek az Egyesült Államokban. Az alkalmazást ellenzők pedig azon az állásponton vannak, hogy a védett cégek a verseny nélkül elkényelmesednek és nem hajtanak végre fejlesztéseket. Egy másik fontos szempont, hogy a célba vett ország sem tétlenkedik, és szintén vámokat vet ki az amerikai exportra, amit Kanada, Mexikó és Kína jelzett már.

Hiába van minden gazdasági, társadalmi érv, ha a kiszámíthatatlanság a legnagyobb nehézség. Napról napra változik, hogy melyik országra, milyen termékre, mekkora vám kerül kiszabásra. A nemzetközi diplomáciában éppen, úgy, mint a tőzsdéken is nehézség. A vámháborús feszültségek és a gazdasági lassulás miatti aggodalmak hetek óta tartó volatilitást okoznak a piacokon.

A világ reakciója: Európai Unió, Kanada és Kína

Az Európai Unió válasza: Az EU gyors válaszlépést tett az amerikai vámintézkedésekre. Az Európai Bizottság bejelentette, hogy saját ellenintézkedései akár 26 milliárd euró értékű amerikai árut érinthetnek, és áprilisban lépnek életbe. Ezenkívül az EU 50%-os vámot vetett ki az amerikai whiskey-re, ami komoly csapást jelent az amerikai szeszgyártóknak, mivel exportjuk jelentős része az unióba irányul. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kijelentette:

„A vámok adók. Rosszak az üzleti életnek és még rosszabbak a fogyasztóknak. Ezek a vámok megzavarják az ellátási láncokat. Bizonytalanságot hoznak a gazdaságba. Munkahelyek forognak kockán. Az árak emelkedni fognak.”​

Kanada reakciója: Kanada, mint az USA egyik legnagyobb kereskedelmi partnere, jelentős kihívásokkal nézett szembe. Justin Trudeau kanadai miniszterelnök lemondását követően Mark Carney lett a Liberális Párt új vezetője, aki keményen bírálta Donald Trump vámintézkedéseit. Kanada válaszul ellenvámokat vezetett be amerikai termékekre, és új piacokat keres olajának és a gáznak az amerikai vámháború miatt. A másik érintett terület a villamos energia, amely nagyon érzékenyen érinti az USA-át. Kanada bejelentette, hogy 25%-kal emeli az energia árát, amelyet az USA-ba importál. A politikai döntések mellet a kanadai állampolgárok is elkezdték bojkottálni az Egyesült Államokból érkező termékeket.

Kanada és az EU közeledése:

Az EU és Kanada közötti Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Megállapodás (CETA) 2017. szeptember 21-én lépett ideiglenesen hatályba, jelentősen megkönnyítve a kétoldalú kereskedelmet azáltal, hogy csökkentette a vámokat és egyéb kereskedelmi akadályokat. A jelenlegi vámháborús helyzet tovább erősítette az EU és Kanada közötti együttműködést. Mindkét fél elkötelezett a szabadkereskedelem mellett, és a CETA keretében igyekeznek minimalizálni az amerikai vámok negatív hatásait. Ez a megállapodás lehetőséget biztosít mindkét fél számára, hogy diverzifikálják kereskedelmi kapcsolataikat és csökkentsék függőségüket az amerikai piactól.​ Összességében az EU és Kanada közötti szorosabb együttműködés hozzájárul a globális kereskedelmi kapcsolatok stabilizálásához és a protekcionista intézkedések ellensúlyozásához.

Kína válasza

Kína az egyik legnagyobb elszenvedője az amerikai vámháborúnak. Az USA által bevezetett magasabb vámok miatt a kínai export jelentős része drágábbá vált az amerikai piacon. Kína válaszul szintén vámokat vezetett be az amerikai termékekre, és alternatív piacokat keresett más országokban. Peking emellett hosszú távú stratégiát dolgozott ki az ipari önellátás növelésére, például a félvezetőgyártás területén. A Davosi világgazdasági fórumon Kevin O’ Mara felhívta a figyelmet hogy az Egyesült Államok és Kína közötti vámháború jelentős hatással lehet a stratégiai ellátási láncokra, különösen az elektromos járművek, a napenergiás termelők és a félvezetők gyártásánál. Az ilyen feszültségek nemcsak az árakat emelik világszerte, hanem a vállalatokat arra kényszerítik, hogy helyben vagy regionálisan invesztáljanak. Ez ugyan növeli a költségeket, de hosszabb távon elősegítheti az ellátási láncok fenntarthatóbb és rugalmasabb kialakítását.

Hatások Magyarországra

Donald Trump amerikai elnök vámintézkedései jelentős hatással vannak az európai országokra is. Különösen Magyarországra és a közép-kelet-európai régióra. Az Egyesült Államok által kivetett 25%-os vámok az acél- és alumíniumiparra, valamint az európai borokra és konyakra közvetlenül érintik az európai exportőröket. Bár Magyarország közvetlen kitettsége az amerikai piac felé korlátozott, a német gazdasággal fennálló szoros kapcsolatai miatt közvetett hatásokkal kell szembenéznie. A német iparra gyakorolt negatív hatások, különösen az autóiparban, dominóhatást eredményezhetnek a magyar gazdaságban is. A vámháború következtében Kína várhatóan az európai piacra irányítja dömpingáruit, ami fokozza az ipari versenyt és nyomást gyakorol az európai gyártókra. Az Európai Unió igyekszik új kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni és növelni stratégiai autonómiáját, miközben egyes ágazatokban protekcionista lépéseket tesz. A régióban a politikai instabilitás, különösen a Nyugat-Balkánon, további gazdasági kockázatokat hordoz. Az amerikai biztonságpolitikai visszalépés bizonytalanságot okoz, ami a működőtőke-beáramlást is veszélyeztetheti. Összességében Trump vámintézkedései közvetlenül és közvetetten is negatívan befolyásolják Magyarországot és a közép-kelet-európai régiót, különös tekintettel, a német gazdasággal fennálló szoros kapcsolatokra és az ebből eredő gazdasági kitettségre. Mivel a magyar gazdaság exportorientált és jelentősen függ a nemzetközi kereskedelemtől, különösen az autóiparban és az elektronikai szektorban. Az amerikai-kínai vámháború közvetve is érinti Magyarországot, mivel a globális beszállítói láncokban számos magyar vállalat is szerepet játszik.

  • Az autóipar kihívásai: Az USA által kivetett vámok érinthetik azokat az európai autógyártókat, amelyek Magyarországon is termelnek, például a BMW, Mercedes és Audi. Ez csökkentheti a magyarországi gyártási volumeneket.
  • Az elektronikai ipar változásai: Az amerikai-kínai technológiai konfliktus miatt az elektronikai termékek ellátási lánca is sérülékenyebbé vált. Ez kihathat a magyarországi gyártókra, például az itt működő kínai és dél-koreai beszállítókra.
  • Befektetések elmozdulása: Egyes amerikai és kínai vállalatok Európában kereshetnek új termelési helyszíneket, ami lehetőséget teremthet Magyarország számára, de növelheti a geopolitikai kockázatokat is.

Az ellátási láncokra gyakorolt hatás

A vámháborúk jelentős kihívások elé állítják a világgazdaságot a fent leírtak alapján. Az Egyesült Államok protekcionista intézkedései láncreakciót indítottak el, amelyben az érintett országok saját védőintézkedéseket vezettek be. Az ellátási láncok megszakadása, a fogyasztói bizalom csökkenése és a tőzsdei ingadozások mind-mind azt mutatják, hogy a globális gazdaság erősen összefonódott, és egy-egy ilyen konfliktus messzemenő következményekkel járhat. Fontos lenne a nemzetközi együttműködés erősítése és a kereskedelmi feszültségek csökkentése a gazdasági stabilitás érdekében. A vámháborúk egyik legnagyobb veszélye az ellátási láncok instabilitása. Az alábbi problémákkal kell várhatóan szembenézni:

  • Termelési költségek növekedése: A vámok miatt drágábbá válik az alapanyagok és alkatrészek beszerzése, ami a végtermékek áremelkedéséhez vezethet.
  • Készletezési stratégiák változása: A vállalatok növelhetik a stratégiai készleteket, hogy csökkentsék a vámszabályok miatti bizonytalanságot.
  • Beszállítói hálózatok átalakulása: Egyes vállalatok új partnereket kereshetnek olyan országokban, amelyek nem érintettek a vámháborúkban.

Következtetés és összegzés

A kereskedelmi háború hatásai messze túlmutatnak az érintett országok közvetlen gazdasági érdekein: destabilizálják a globális ellátási láncokat, növelik a termelési költségeket, és hozzájárulnak a gazdasági bizonytalanság fokozódásához. Az Egyesült Államok protekcionista lépései, különösen a magas vámok bevezetése, egyértelműen a hazai ipar védelmét és a külkereskedelmi deficit csökkentését célozzák. Ugyanakkor az ellenintézkedések és a megtorló vámok miatt nemcsak az amerikai gazdaság, hanem a nemzetközi piacok is jelentős kihívásokkal szembesülnek. Véleményem szerint a jelenlegi gazdasági helyzet egyik legnagyobb problémája a kiszámíthatatlanság. A folyamatosan változó vámok és kereskedelmi szabályozások belengetése ellehetetlenítik a hosszú távú üzleti tervezést, ami különösen érzékenyen érinti a globális nagyvállalatokat és az exportorientált gazdaságokat, mint például Magyarország. Úgy vélem, hogy a protekcionista intézkedések rövidtávon ugyan védhetnek egyes ágazatokat, de hosszú távon inkább hátráltatják a gazdasági növekedést és a technológiai fejlődést. A szabadkereskedelem korlátozása nemcsak az árakat emeli, hanem a vállalatokat is verseny hátrányba hozhatja a nemzetközi piacokon. Ahhoz, hogy a vámháborúk negatív hatásait mérsékelni lehessen, az alábbi lépésekre lenne szükség:

  1. Nemzetközi tárgyalások erősítése: a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az Európai Unió és más nemzetközi intézmények aktívabb szerepvállalása elengedhetetlen a vámháborús feszültségek enyhítésében. Többoldalú megállapodásokkal csökkenteni lehetne a vámok mértékét és a kereskedelmi akadályokat.
  2. Ellátási láncok diverzifikálása: a vállalatoknak érdemes regionális beszállítói hálózatokat kiépíteniük, hogy csökkentsék az egy-egy országra való túlzott függőséget. Ez hosszú távon stabilabb és rugalmasabb termelést eredményezhet.
  3. Technológiai fejlesztések és digitalizáció: az ipari digitalizáció és az automatizáció révén a vállalatok csökkenthetik a vámok hatásait, például a gyártási folyamatok optimalizálásával vagy a helyi termelés fokozásával.
  4. Új kereskedelmi szövetségek kiépítése: az EU és Kanada közötti szorosabb gazdasági kapcsolatok példája megmutatja, hogy a vámháborúk alternatív piacokat is teremthetnek. Magyarországnak és az EU-nak érdemes diverzifikálnia kereskedelmi partnereit, hogy csökkentse az USA és Kína közötti konfliktusból fakadó kockázatokat.
  5. Kiszámíthatóbb gazdaságpolitika: az állami szereplők felelőssége, hogy átláthatóbb és hosszútávon fenntartható gazdaságpolitikát alakítsanak ki. A gyorsan változó vámok és kereskedelmi korlátozások jelentős kockázatot jelentenek az üzleti szektor számára.

Összegzésképpen elmondható, hogy a vámháborúk rövidtávon jelentős gazdasági feszültségeket okoznak, de hosszabb távon új lehetőségeket is teremthetnek a gazdasági kapcsolatok átalakulása révén. Az ellátási láncok átrendeződése és a kereskedelmi stratégiák átalakulása elkerülhetetlen, de a kulcs a rugalmas alkalmazkodás és a nemzetközi együttműködés megerősítése lesz. Az elkövetkező években az országok és vállalatok számára a legnagyobb kihívás az lesz, hogyan tudnak navigálni ebben a gyorsan változó gazdasági környezetben.

Szerző: Hetzer Miklós

Kiemelt témák

3,127KövetőTetszik