A Jane’s Intelligence Review szerint Oroszország egy nukleáris robbanófej hordozására is alkalmas hiperszónikus (a hangsebesség ötszörösét meghaladó sebességgel repülő) csapásmérő repülőeszköz kifejlesztésén munkálkodik. A Yu-71 elnevezésű eszközön a „Project 4202” program keretében már évek óta dolgoznak, és eddig négy tesztet hajtottak végre. Az eszköz maximális sebessége az állítások szerint eléri a 11 200 km/h-t, emellett pedig magas szintű manőverező képességgel bír. Mindezeknek köszönhetően képes lesz áttörni a jelenleg létező rakétaelhárító rendszerek védelmén. A jelentés szerint 2020 és 2025 között Oroszország 24 Yu-71-est állíthat rendszerbe, melyek hordozására akár a szintén fejlesztés alatt álló Szarmat nehéz interkontinentális ballisztikus rakéta is alkalmassá tehető. Ezzel az oroszok – a rakétavédelmen való áttörés képessége révén – tovább erősíthetik stratégiai erőik második csapásmérő képességének hitelességét. Oroszország mellett az Egyesült Államok és Kína is hasonló csapásmérő eszközök fejlesztésén dolgozik, ami egyesek szerint akár egy új fegyverkezési versenyhez is vezethet.
Források:
1. http://www.ibtimes.com/russias-secret-hypersonic-nuclear-missile-yu-71-can-breach-existing-missile-defense-1987590?rel=most_read1
2. http://missilethreat.com/russia-tested-hypersonic-glide-vehicle-in-february/
Fejlesztik az orosz Yu-71-et?
Ajánló – Michael O’Hanlon: Deconstructing Syria – Towards a regionalized strategy for a confederal country
[quote_box_center]A szerzőről: Michael O?Hanlon a Brookings Intézet keretében működő Center for 21st Century Security and Intelligence főmunkatársa valamint társigazgatója. Emellett kutatási igazgató az intézet külpolitikai programjában, ahol kutatási területe az USA védelmi stratégiája, valamint a katonai erő alkalmazása az amerikai külpolitikában. Meghívott előadó a Princetoni Egyetemen, a Johns Hopkins Egyetem docense és a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (International Institute for Strategic Studies) tagja.[/quote_box_center]
A szerző a tanulmányban a szíriai helyzet megoldására tesz javaslatot, mégpedig arra biztatja a döntéshozókat, hogy egy konföderatív jellegű állam kiépítésének irányába mozduljanak el. Véleménye szerint ennek első lépése a jelenlegi kiképző missziók bővítése lenne, mely a fenntarthatóság alapját biztosítaná. Az átszervezés kezdetben egy-két ?kísérleti jellegű? területen menne végbe, melyekre konkrét javaslatot is tesz: Északkelet-Szíria kurdok lakta része és a Jordániához közeli déli területek. Az itteni tapasztalatok alapján alakítanának ki újabb régiókat, párhuzamosan a szövetséges fegyveres csoportok előrenyomulásával, és újabb területek felszabadításával.
A szerző azonban rámutat arra a problémára, hogy a szövetséges csapatok a kormány, az ISIS, az al-Nuszra és a Hezbollah után egyelőre csak az ötödik legerősebb fegyveres erőnek számítanak. Jelenleg nem várható, hogy Aszad hajlandó lenne új, ellenzékkel való hatalommegosztáson alapuló kormány létrehozására, hiszen az a saját gyengeségének elismerését jelentené. Szintén nincs a tervek között egy nagyszabású amerikai misszió sem. Szíria etnikai vagy vallási alapú felosztása pedig azért nem lehetséges, mert sok heterogén összetételű terület van, amelyek státuszát nehéz lenne rendezni. Emellett egyelőre nem valószínűsíthető egy olyan egységes haderő létrehozása, amely Aszad és az ISIS ellen is hatékonyan fel tudna lépni, mivel az ellenzék soraiban kevés katonai és politikai vezető van, másrészt a kiképző missziók is mérsékelt hatékonysággal működnek.
A fent említett lehetőségek mind nemzeti szinten értelmezhetőek, ez azonban szerinte túl nehéz és specifikus, ezért nem megoldható. A stratégiája a felkelések leverésének inverzét jelenti: megerősíteni és hatalomátvételre képessé tenni mérsékelt ellenzéki erőket.
Bár a terv látszólag csak részleges sikert jelent, és egy pont után patthelyzet alakulhat ki, még mindig hatékonyabb, mint az egész országra kiterjedő támadásokat indítani. Felhívja azonban a figyelmet arra is, hogy az egyes régiók felszabadításában és stabilizálásában szerzett tapasztalatokat nem lehet standardizáltan átültetni más területre, és Washington nem szabhat konkrét határidőket sem. Jelenleg ennek a több, részleges sikert hozó stratégiának lehet a legnagyobb előnye ? jelenti ki a szerző. Ez a megközelítés összhangban van a jelenlegi kormányzati politikával, de a célok és az eszközök sokkal közelebb állnak egymáshoz, ezért megvalósíthatóbb.
Az első feladat a kiképző missziók megerősítése, melyekre Törökországban és Jordániában kerülne sor, a szövetsége erők által elfoglalt területek stabilizálását követően pedig a helyszínen folyna a személyi állomány felkészítése. A légi támogatáson túl szárazföldi speciális egységeket is be kellene vetni, akik segítenék a helyi erőket. A stabilizált területeken az ENSZ és a nem-kormányzati szervezetek közreműködésével újra kinyitnák az iskolákat, egészségügyi intézményeket, valamint a kialakítanák a kormányzó tanácsokat (a választások helyett kezdetben kinevezéssel). A jövőben megalakuló nemzeti kormány ezen területek vezetőire támaszkodna, de a konföderáció fenntartásához vélhetően nemzetközi békefenntartó erők közreműködésére is szükség lenne. Ezek a ?zónák? pedig fokozatosan kiterjeszthetők, melynek eredményeként Aszadot visszaszorítanák.
A szerző szerint ez a módszer nem példa nélküli, hiszen bizonyított már Boszniában, Afganisztánban és Szomáliában is.
O?Hanlan elismeri, hogy vannak kockázatok, ugyanis a javaslat megvalósításához szükséges műveletek során az amerikai csapatok komolyabb veszteségeket is szenvedhetnek. Véleménye szerint ugyanakkor az Egyesült Államok számára presztízskérdés, hogy a konfliktusba történő beavatkozása végül eredményes legyen, hiszen a hatástalan lépések rontják a hitelességét. Emellett az ISIS által tervezett kalifátus létrehozásának és terjeszkedésének terve ? még akkor is, ha ennek megvalósulása belátható időn belül nem reális ? számos amerikai szövetségest veszélyeztet.
RUSI Land Warfare Conference 2015
A Royal United Services institute (RUSI) nevű brit kutatóintézet idén is megrendezte a ?Land Warfare Conference? elnevezésű kétnapos rendezvényét, amin a brit fegyveres erők és a kormány prominens képviselői mellett az akadémiai és az ipari szféra ? valamint az ország partnereinek és szövetségeseinek ? szakértői vitatják meg a szárazföldi erőket érintő aktuális kérdéseket. Az idei konferencia fókuszában a napjaink fenyegetéseire adható válaszok és a brit hadsereg lehetséges fejlesztési irányai állnak.
Élő közvetítés: https://twitter.com/hashtag/RUSILWC?src=hash
NATO-NETto Hírfigyelő ? 2015. április
Partnerkapcsolatok
A NATO fennállásának 66. évfordulóját ünnepelte április 4-én. 1949-ben ugyanezen a napon írta alá az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét alapító 12 tagállam a Washingtoni Szerződést, amelynek szellemiségét és célkitűzéseit azóta is őrzi a 28 tagúra bővült kollektív védelmi szervezet. A jeles nap alkalmából összeállított, a NATO történelmét bemutató honlap itt érhető el.
A környezettudatosság és a ?zöld? NATO jegyében rendezett dán workshopról számolt be a Szövetség április 7-én. A program arra hívta fel a figyelmet, hogy az energiafogyasztás átgondolása, ezen belül is különösen a üzemanyagfogyasztás mérséklése a hadseregek részére is egyre fontosabb kérdéssé válik, amelyet nemcsak környezetvédelmi és költséghatékonysági szempontból kell elemezni, mivel a mozgékonyabb és hosszabb ideig üzemképes haditechnikai és szállítási eszközök sok esetben katonák életét is megmenthetik. A Szövetség számára az energiabiztonság és azon belül a haderők energiahatékonyságának fokozása a következő években egyre nagyobb figyelmet fog kapni. A workshop előadói kiemelték: az elmúlt években nem egy olyan súlyos következményekkel járó precedens volt a NATO-ban, amikor az energiautánpótlás kérdése katonák életét követelte: Afganisztánban és Irakban például 2003 és 2007 között legalább 3000 katona veszítette életét az üzemanyag- és vízutánpótlást szállító konvojokat ért támadások miatt. A környezetkímélő ?okos energia? kialakítása többnemzeti feladat a NATO-ban, ahogyan erre Sorin Ducaru, az új biztonsági kihívásokért felelős főtitkár-helyettes is emlékeztetett. Az ötlet nem újkeletű: a tagországok már a 2012-es chicagói és a tavaly őszi walesi csúcson is hitet tettek az energiahatékonyabb haderők kialakítása mellett, és a 2014 februárjában elfogadott ?Zöld Védelem? (Green Defence) koncepció is ennek szellemiségében született. A Szövetség különböző szakértői csoportjai azon dolgoznak, hogy az energiafogyasztás csökkentésére irányuló etikai kódexeket, eljárásmódokat és sztenderdeket dolgozzanak ki a tagországok számára. Az elért eredmények és a jó példák megosztása érdekében a NATO felállította az ún. Smart Energy Team-et (SENT), amely arra törekszik, hogy a lehető legkörnyezetbarátabb, ugyanakkor a katonai reagálóképességet nem visszavető megoldásokat dolgozzon ki a Szövetség számára. A SENT legfőbb támogatója a NATO Tudománnyal a Békéért és Biztonságért (Science for Peace and Security, SPS) programja, amely ezen kívül bármely, a szervezet elképzeléseibe illő tagállami zöld törelvéseket is támogat. Az idén februárban a dániai S?nderborg városában megszervezett dán-finn közös rendezésű eseményre közel 60 meghívott tudós, mérnök és kormányzati szakember érkezett Európából, Kanadából és az Egyesült Államokból. A NATO ?okos energiára? való törekvése a június 8-19. között Magyarországon megrendezendő Capable Logistician gyakorlat keretében is nagy figyelmet kap, ahova számos, megújuló energiaforrásokkal foglalkozó magáncég is meghívást kapott. Miként azt Susanne Michaelis, a NATO okos energia projektjéért felelős szakértője elmondta, 2015 mind a NATO, mind pedig a magánszektor szereplői számára az okos energia éve lesz, mert csak a két fél együttes erőfeszítésével érhető el számottevő változás a hadsereg és a politikai döntéshozók gondolkodásában.
Április 15-én a Szövetség brüsszeli központjában találkozott Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Milo Đjukanović montenegrói kormányfő, amely eseményt mindkét fél jelentősnek nevezte. Stoltenberg méltatta Montenegró valódi eredményeket felmutató reformtörekvéseit, és megköszönte a montenegrói katonák afganisztáni szerepvállalását, valamint az ország anyagi hozzájárulását a Resolute Support (Eltökélt Támogatás) elnevezésű művelethez. Đjukanović miniszterelnök részt vett az Észak-atlanti Tanács (North Atlantic Council, NAC) ülésén is, amelynek témája a NATO és Montenegró közti kapcsolatok voltak. A Szövetség tavaly szeptemberben, Podgoricában döntött arról, hogy ?intenzív és fókuszált? párbeszédbe kezd Montenegróval, amelynek végső célja az ország NATO-taggá válása. Stoltenberg a mostani találkozón elmondta, hogy a Szövetség külügyminiszterei az év végén értékelik a Montenegró által elért eredményeket, amely során akár az is eldőlhet, hogy felkérik-e az országot a Szövetséghez való csatlakozásra.
Másnap, április 16-án Jens Stoltenberg Izland fővárosába látogatott. Reykjavíkban elsősorban az Ukrajna ellen folytatódó orosz agresszióról, a MENA-térségben erősödő iszlám radikalizmusról és Izlandnak a NATO-ban betöltött sajátos szerepéről esett szó. A NATO-főtitkár Sigmundur David Gunnlaugsson miniszterelnök és Gunnar Bragi Sveinsson külügyminiszter mellett a belügyi tárca vezetőjével is találkozott, valamint megbeszélést folytatott az izlandi parlament szenior tanácsadóival is, akiknek beszámolt a Nagyon Magas Készenléti Összhaderőnemi Harci Kötelék (Very High Readiness Joint Task Force, VJTF) első gyakorlatainak eredményéről. A főtitkár ellátogatott a Keflavik városában található biztonsági zónába is, illetve a parti őrség Thor hajójának legénységével is találkozott.
A NATO Katonai Bizottságának (Military Committee, MC) elnöke, Knud Bartels tábornok április 16-17-én Szerbiában tett látogatást, ahol kiemelte az ország által a Partnerség a Békéért (Partnership for Peace, PfP) programban elért eredményeket és a két fél közötti Egyéni Partnerségi Akcióterv (Individual Partnership Action Plan, IPAP) kölcsönös előnyeit. Bartels tábornok méltatta a szerb katonák által a KFOR-műveletben nyújtott széleskörű támogatást, és kifejezte abbéli véleményét, hogy a két fél közötti együttműködésben komoly potenciálok rejlenek. Szerbia 2006 óta tagja a PfP-nek, míg az IPAP az év elején indult el a NATO-val folytatott párbeszéd és a kialakított együttműködés további fokozására.
A februári koppenhágai támadások tükrében is a demokratikus jogok mindenkori védelmének szükségességéről beszélt Stoltenberg NATO-főtitkár április 20-i dániai látogatása során. A főtitkár Nicolai Wammen védelmi miniszter mellett Helle Thorning-Schmidt miniszterelnökkel is találkozott, illetve előadást tartott a Koppenhágai Egyetemen. A legújabb biztonsági kihívások közül az orosz agressziót és az egyes radikális iszlám csoportok Európát fenyegető jellegét emelte ki a főtitkár. Stoltenberg köszönetét fejezte ki a kormányfőnek a Dánia által a Szövetség erőfeszítéseihez nyújtott aktív támogatásáért, beleértve Koppenhága hozzájárulását a VJTF-kötelékéhez és a NATO rakétavédelmi rendszeréhez.
Az Észak-atlanti Tanács 28 állandó képviselője Jens Stoltenberg vezetésével április 21-én a törökországi Izmirbe utaztak. A Szövetséges Szárazföldi Parancsnokságot (Headquarters of Allied Land Command, LANDCOM) meglátogató delegációhoz csatlakozott Knud Bartels tábornok, a NATO Katonai Bizottságának elnöke és Alexander Vershbow NATO-főtitkárhelyettes is. A találkozón a résztvevők áttekintették a Készenléti Akcióterv (Readiness Action Plan, RAP) végrehajtásához szükséges feladatokat, illetve sor került a walesi csúcstalálkozó óta eltelt időszak értékelésére is a jövő évi varsói csúcsra való felkészülés jegyében. A nagyköveteket John W. Nicholson altábornagy, a LANDCOM parancsnoka köszöntötte, aki a parancsnokság jelenlegi prioritásairól és kihívásairól tartott rövid tájékoztatót. A résztvevők meglátogatták a Çi?li Jet többnemzeti kiképző légi bázist is, amelynek kiemelt feladata a NATO-szövetségesek és partnerországok pilótaállományának kiképzése.
Az Afrika Szarván futó, a kalózkodás visszaszorítását célzó Ocean Shield művelet támogatásában fontos szerepet játszó megállapodás született április 22-én a NATO és Dzsibuti között. A szerződő felek ezen a napon írták alá a Szövetség dzsibuti összekötő irodájának létrehozásáról szóló dokumentumot, amely a jövőben az Ocean Shield műveleti feladatainak koordinálásával foglalkozik. A NATO részéről Francesca Tardioli, a műveletekért felelős főtitkár-helyettes írta alá a dokumentumot, míg a dzsibuti kormányt Mahmoud Ali Youssouf külügyminiszter képviselte. A 2009 augusztusában indult művelet alapvető sikerét jelzi, hogy 2012 májusa óta nem volt sikeres kalóztámadás az Ádeni-öbölben, s ebben nagy szerepe van a NATO és az EU együttműködésének is (az EU az EUNAVFOR Atalanta haditengerészeti művelettel támogatja a kalózkodás elleni nemzetközi küzdelmet). Korábban, 2014 tavaszán Dzsibuti elnöke, Ismail Omar Guellah látogatott el a NATO brüsszeli központjába, amelynek során a korábbi főtitkárral, Anders Fogh Rasmussennel találkozott.
A NATO-főtitkár egyenjogúsági kérdésekért felelős különmegbízottja, Marriët Schuurman április 22-től háromnapos látogatást tett Afganisztánban. A látogatáson annak kérdését járták körül, hogy a Szövetség miként lehet képes tovább erősíteni a női egyenjogúság elősegítését célzó támogatását a Resolute Support műveleten és a NATO-Afganisztán Tartós Partnerségen keresztül. A különmegbízott találkozott Ismail Aramazzal, a Resolute Support afganisztáni szenior tanácsadójával, valamint a művelet parancsnokával, John F. Campbell tábornokkal. Schuurman nagykövet asszony hangsúlyozta, hogy a nőknek minden társadalomban, így Afganisztánban is vezető szerepük van a békés és biztonságos jövő előmozdításában, a fejlődés biztosításában és a társadalom formálásában, éppen ezért a NATO továbbra is támogatni fogja a Resolute Support műveletet, illetve annak emberi jogi törekvéseit. A nagykövet találkozott az afgán elnök feleségével, továbbá a belügyi és a védelmi tárcák vezetőivel megvitatta annak kérdését, hogy miként növelhető a hadseregben és a rendőrség kötelékeiben szolgáló nők aránya, valamint az őket célzó toborzás hatékonysága. Az afgán kormány célja, hogy tíz év alatt a védelmi szférában dolgozók 10%-a nő legyen. Jelenleg 869 nő szolgál az Afgán Nemzeti Haderő (Afghan National Army, ANA), míg 2334 nő a rendőrség (Afghan National Police, ANP) kötelékeiben.
Április 23-án Észtország miniszterelnöke, Taavi R?ivas tett látogatást a NATO brüsszeli központjában. A szervezet főtitkárával folytatott beszélgetés egyik célja a jövő évi varsói csúcstalálkozóra való felkészülés volt. Stoltenberg főtitkár méltatta Észtország törekvését a 2%-os védelmi ráfordítási arány elérésére; ?Észtország annak bizonyítéka, hogy igenis lehetséges egyszerre 2%-ot költeni a védelemre és közben jó fiskális politikát folytatni. Ez egy kiváló példa a Szövetség többi tagja számára is?, mondta Stoltenberg. A főtitkár ugyancsak üdvözölte Észtországnak a balti országok légtérrendészeti feladataiban (Baltic Air Policing, BAP) betöltött központi szerepét, illetve a Tallinnban létrehozott Kibervédelmi Kiválósági Központ (Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence) munkáját is méltatta.
Julie Bishop osztrák külügyminiszter asszonyt köszöntötte Brüsszelben Jens Stoltenberg április 24-én. A semleges ország sajátos státusza ellenére aktív támogatója a NATO feladatainak, azonban a főtitkár szerint napjaink feszült biztonsági helyzetében még szorosabb dialógusra lesz szükség Ausztria és a Szövetség között. Stoltenberg főtitkár köszönetet mondott, hogy Ausztria hosszú éveken át támogatta az afganisztáni rendezést, és elkötelezett résztvevője mind a balkáni, mind az Afrika Szarván futó műveleteknek. Mindemellett a bécsi kormány a Smart Defence (?Okos Védelem?) programok finanszírozásában is jelentős szerepet vállal. Ausztria ? Svédországhoz, Finnországhoz, Grúziához és Jordániához hasonlóan ? azon nem-tagországok közé tartozik, amelyek részére a walesi csúcson elindították a hatékonyabb kommunikációnak és gyakorlati együttműködésnek teret nyitó ?Enhanced Opportunity? kezdeményezést. Ugyanezen a napon Gerry Brownlee új-zélandi védelmi miniszter is látogatást tett Stoltenberg főtitkárnál. Új-Zéland a szövetség globális partnereként rendkívül aktív támogatója a NATO-műveleteknek, korábban az IFOR és az SFOR, napjainkban pedig az afganisztáni és az Afrika Szarván futó műveletek vonatkozásában.
Április utolsó napjaiban a NATO-főtitkár portugál és horvát vezetőkkel egyeztetett a Szövetség fontosabb ügyeiről. Április 27-én Lisszabonban tett látogatásán Jens Stoltenberg beszámolt a VJTF-koncepcióról a portugál köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek és a védelmi miniszternek, amelyet követően a résztvevő felek megvitatták a délről érkező biztonsági kihívásokat is, amelynek során különös hangsúlyt kapott a Földközi-tengeren tapasztalható migrációs nyomás. Április 29-én Kolinda Grabar-Kitarović horvát védelmi miniszter utazott Brüsszelbe, hogy a főtitkárral megtárgyalhassa a Szövetséget érintő legaktuálisabb kérdéseket, úgy mint a VJTF, az ukrán válság, valamint a védelmi költségvetés GDP-arányos 2%-ra történő emelése.
Április 30-án Norvégia a litvániai Šiauliai légi bázison ünnepélyes keretek között vette át a balti légtérrendészeti feladat vezetését. A skandináv ország május 1-jétől fő felelőse az Észtország, Litvánia és Lettország légterének oltalmát biztosító műveletnek. Az Egyesült Királyság egyúttal újra csatlakozott a balti feladathoz, Belgium és Olaszország pedig tovább folytatja szerepvállalását. Norvégia négy F-16 vadászrepülőgéppel vesz részt a műveletben, míg Nagy-Britannia és Olaszország további négy-négy Eurofighter-t állomásoztat Litvániában. Belgium F-16-osainak kapacitására támaszkodva a lengyelországi Malbork légi bázisról járul hozzá a BAP feladataihoz. A magyar Gripenek idén ősztől négy hónapon keresztül fogják ellátni a légtérrendészeti feladatokat a térségben.
Gyakorlatok és új eredmények
A NATO Támogató Ügynökség (NATO Support Agency) április 1. óta új néven működik: a NATO Támogató és Beszerzési Ügynökség (NATO Support and Procurement Agency) elnevezés szemléletesebben jelöli az ügynökség kiterjedt munkakörét, amely a rendszerszintű beszerezések minden aspektusát átfogja, az üzembehelyezéstől a fenntartásig. Az ügynökség a fegyverzeti beszerzések, a logisztika, a műveleti és rendszerszintű harctámogatás területén nyújt segítséget a tagországoknak és a partnereknek a költséghatékonyság és az interoperabilitás elvei alapján. Az újraszervezés következtében öt különböző, egymástól jól elhatárolható feladatokat végző képességterület jött létre az ügynökségen belül (rendszerbeszerzés és termékéletciklus-menedzsment; műveletek és gyakorlatok részére nyújtott támogatás; stratégiai szállítás és raktározás; logisztikai szolgáltatások és projekt-menedzsment; üzemanyag-szolgáltatások menedzsmentje), amelyek az elkövetkező hónapokban megnyitják a csatlakozás lehetőségét az új beszerzési programok előtt.
Április 11-én megérkeztek Skócia partjaihoz a NATO Készenléti Haditengerészeti Kötelék (Standing NATO Maritime Group 2, SNMG2) és a két Készenléti Aknamentesítő Kötelék (Standing NATO Mine Counter-Measures Groups 1-2, SNMCMG1, SNMCMG2) hajói, hogy részt vegyenek az Egyesült Királyság vezette ?Joint Warrior? elnevezésű gyakorlaton. Az április 11-24. között tartott eseményen közel 13.000 fős állomány vett részt, 14 országot képviselve. A sikeres gyakorlat értékelése itt olvasható.
A belgiumi Mons-ban található Szövetséges kibervédelmi reagáló képesség (NATO Computer Incident Response Capability, NCIRC) egy csapata nyerte meg a legnagyobb nemzetközi kibervédelmi gyakorlatot és versenyt, a ?Locked Shields 2015?-öt, amelyet április 24-én rendeztek Észtországban. A Locked Shields egy évente megrendezett élő-kapcsolatos kibervédelmi gyakorlat, amelyet 2010 óta hívnak össze a tallinni NATO Kiválósági Központban. Az idei évben 16 ország képviselői, valamint az NCIRC csapata vett részt a megmérettetésen. A dobogó második és harmadik helyét az észt és a lengyel csapat szerezte meg. A versenyről részletes leírás itt elérhető.
A hónap eseménye: A VJTF riasztási gyakorlata
Április 2-án a NATO beszámolt a Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erő tavaszi tesztjének eredményeiről. A walesi csúcson hozott döntés értelmében felállítandó rendkívül gyors reagálású dandár 48 órán belül bárhol bevethető lesz, és a tervek szerint 5000 főt fog magában foglalni. A VJTF a NATO Reagáló Erő (NATO Response Force, NRF) részét képezi majd, és különlegesen gyors erőcsoportként szárazföldi, légi, haditengerészeti és különleges műveleti feladatok végrehajtására egyaránt képes lesz (a VJTF NRF-en belüli szerepét és karakterisztikáját jól illusztrálja a VJTF jelzőjeként használt ?lándzsahegy? ? ?spearhead? ? kifejezés). Az orosz-ukrán válság nyomán hozott megerősítő intézkedések és Készenléti Akcióterv egyik fő komponense ez az erő, ezért örvendetes tény, hogy már idén tavasszal sikerült elérnie mindazon átmeneti képességeket, amelyek a további fejlődés szempontjából elengedhetetlenek. A kötelék első gyakorlatára március 4-5. között Németországban került sor a német-holland 1. hadtest közös felkészülése során, mivel jelenleg Németország és Hollandia adja az NRF-készenlétet és a VJTF átmeneti készenlétet. A német-holland alakulat számára az idei már a harmadik NRF-készenlét, így megfelelő tapasztalatokkal ellátva készültek a VJTF miatt bővített készenléti feladatok ellátására. A márciusi gyakorlat egyrészt riasztógyakorlatként funkcionált, illetve az azonnali telepítési képességek gyakorlását tette lehetővé. A gyakorlat kezdeti fázisában C-17 szállítórepülőgépek segítségével haditechnikai eszközök és szállítójárművek rakományozását próbálták ki többnemzeti keretek között a münster-osnabrücki polgári repülőtéren amerikai és svéd logisztikai biztosítás mellett, majd az előzetes parancsnoki elem a gyorsreagáláshoz szükséges vezetés-irányítási (C2) képességeket gyakorolta a riasztás időtartamára kialakított műveleti területen. Valós riasztás esetén a harmadik és egyben utolsó fázis a maradék erők műveleti telepítése lenne a teljes műveleti készenlét elérése érdekében a NATO követő-erők beérkezéséig. Az első gyakorlatot áprilisban és júniusban újabbak követik majd, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a VJTF 2016-ra elérje a teljes készenlétet.
Később, április 7-9. között tartották a VJTF első éles riasztási gyakorlatát, amelyet a szervezők sikeresnek ítéltek meg. A ?Noble Jump? elnevezésű gyakorlaton 1500 katona vett részt, akik Horvátországból, Dániából, Németországból, Magyarországról, Litvániából, Norvégiából, Szlovéniából és Lengyelországból érkeztek, és Csehországban, illetve Hollandiában hajtották végre az eljárásrendszer szerinti feladatokat. A katonák a gyakorlat során légi és vasúti szállítási eszközöket is igénybe vettek. A következő hasonló tesztnek júniusban Lengyelország ad otthont.
A NATO-NETto Hírfigyelő a NATO Public Diplomacy Division, a Magyar Atlanti Tanács és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem támogatásával készül.
Lesz-e megállapodás Iránnal?
Az április 2-án Lausanneban elfogadott előzetes megállapodás után láthatóvá vált, hogy az azt övező optimizmus némileg túlzó volt. Annak ellenére ugyanis, hogy Irán például centrifugái számának az egyharmadára való csökkentésével, az araki erőmű főreaktorának forgalomból való kivonásával, és dúsított urán készletének tízezer kilogrammról háromszáz kilogrammra csökkentésével meglehetősen nagy engedményekre kész, felmerült néhány nehezen áthidalható probléma. Az első erre utaló egyértelmű jelnek Ali Hámenei ajatollah május 20-i beszéde tekinthető, melyben világossá tette országának a tárgyalásokra vonatkozó álláspontját. Irán legfelsőbb vezetője a következőket mondta: ?Ők (P5+1 országok) új szempontokat vetnek fel a tárgyalások során. Az ellenőrzésekkel kapcsolatban azt mondtuk, hogy semmilyen külföldiek által végzett vizsgálatot nem engedélyezünk iráni katonai létesítményekben. Ellenségeinek pedig tudniuk kell, hogy az iráni nép és a hivatalos személyek nem fognak meghajolni túlzó követelések és fenyegetőzések előtt.?
Természetesen Hámenei szavaira szinte azonnal válasz érkezett. Még aznap az Egyesült Államok Külügyminisztériumának szóvivője, Marie Harf bejelentette, hogy amennyiben nem kapják meg a szükséges biztosítékokat az elképzelhetően katonai kapcsolatokkal rendelkező létesítményekkel és tevékenységekkel kapcsolatban, az problémát jelent számukra. Ennél jóval egyértelműbb volt Laurent Fabius francia külügyminiszter, aki május 27-én közölte, hogy kormánya nem ír alá olyan megállapodást, mely nem tartalmaz kitételt a katonai létesítmények ellenőrzésére. Fabius ezt az elvárását most szombaton újra megerősítette.
Az e kérdés körül kialakult vita kapcsán több kérdés is felmerülhet. Egyrészt a külső szemlélő számára továbbra sem világos, hogy korábban miről született megállapodás. Marie Harf ugyanis május 20-án azt is mondta, hogy: ?mi és Irán abban állapodtunk meg, hogy foglalkozni fogunk a nukleáris anyagok felhasználásának lehetséges katonai dimenzióival, melynek része a (katonai létesítményekhez való) hozzáférés?. Ezzel szemben Irán külügyminisztere Mohamed Dzsavád Zarif azon a véleményen van, hogy ez a követelés egyet jelent a lausannei megállapodás újratárgyalásával. Másrészt az is felvethető, hogy vajon mennyire elvárható Irántól, hogy engedélyezzen olyan vizsgálatokat, melyeket a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) egyetlen más államban sem végez, és erősen gyanítható, hogy a P5+1 országok egyike sem vetné alá magát ilyeneknek a jövőben.
Teherán számára ugyancsak elfogadhatatlannak látszik, hogy atomtudósait a NAÜ kihallgassa. E bizalmatlanság mögött feltehetően az az iráni sajtóban gyakorta elhangzó vád áll, melyet nagyjából egy hónapja a Forradalmi Gárda parancsnokhelyettese Raszúl Szanají Rád is megismételt. Szerinte ugyanis a NAÜ információkat szivárogtatott ki arról a hat atomtudósról, akiket az elmúlt évek során meggyilkoltak.
Ali Hámenei egy újabb, szerdán elhangzott beszédében arról is szólt, hogy a gazdasági, pénzügyi és banki szankciókat a megállapodás aláírását követően rögtön fel kell függeszteni. Ez a sietség érthető részéről tekintettel a 47 republikánus szenátor által az Iráni Iszlám Köztársaság vezetőinek címzett levelére. Ebben a szenátorok kifejtik, hogy: ?a következő elnök egy tollvonással visszavonhat egy ilyen megállapodást és a jövőbeli kongresszusok is bármikor módosíthatják azt?. A levél súlyát mutatja, hogy a republikánusok nagy része aláírta (a szenátus 100 tagjából 54 republikánus) és köztük három elnökjelöltet is találunk (név szerint Ted Cruzt, Rand Pault és Marco Rubiot). Egyébként azt, hogy a republikánusok, de legalábbis egy részük miként áll e megállapodáshoz, jól jellemzi texasi képviselőjük Louie Gohmert egy interjúja, ahol Irán megtámadását is felvetette. Ugyanakkor valószínűleg az sem segítette a tárgyalásokat, mikor Hillary Clinton (aki a demokraták elnökjelöltje) Oroszország és Észak Korea mellett Iránt is hagyományos fenyegetésnek nevezte.
Az Egyesült Államokat illetően azonban sokkal fontosabb, hogy Barack Obama, aki korábban arra kérte a Kongresszust, hogy ne fogadjon el olyan törvényt, mely veszélyeztetné a Teheránnal folyó tárgyalásokat, május 22-én mégis aláírta az Iran Nuclear Review Act-et. E jogszabály értelmében a Kongresszusnak lehetősége van felülvizsgálni és akár el is utasítani a végleges megállapodást. Ez a gyakorlatban pedig azt jelenti, hogy ha a P5+1 országok és Irán képviselői egyezségre is jutnának, az elbukhat a Kongresszus ellenkezésén.
Az iráni parlament most kedden ugyancsak elfogadott egy határozatot a végleges megállapodást illetően. A dokumentum a következő főbb pontokat tartalmazza:
- minden Irán elleni szankciót meg kell szüntetni, azzal egyidejűleg, hogy a megállapodás teljesítése megkezdődik
- a NAÜ csak hagyományos ellenőrzéseket végezhet a nukleáris létesítményekben
- a NAÜ számára nem engedhető meg nem nukleáris katonai, biztonsági vagy egyéb szenzitív létesítmények vizsgálata és nem hallgathat ki atomtudósokat
- semmiféle korlátozás nem elfogadható a nukleáris energia békés célú kutatásával és fejlesztésével összefüggésben
Természetesen egyes iráni szereplőkkel kapcsolatban is felvethető, hogy bizonyos megnyilatkozásaikkal nem éppen a bizalmi légkör megteremtéséhez járultak hozzá. Például afenti határozat megszavazáskor, a parlament néhány tagja azt skandálta, hogy halál Amerikára, de volt olyan képviselő is, aki korábban árulónak nevezte Zarífot a tárgyalások folytatása miatt.
Összességében tehát az itt felsoroltakra való tekintettel minden bizonnyal igaza volt Hasszán Roháninak, mikor június 21-én azt mondta, hogy a tárgyalások érzékeny szakaszba érkeztek. Így nem is meglepő, hogy az iráni delegáció szóvivője vasárnap bejelentette, hogy a június 30-i határidőt nem sikerül majd betartani. Ez önmagában még nem jelent gondot, hiszen az Egyesült Államok és a Szovjetunió, később Oroszország fegyverzetkorlátozásról szóló tárgyalásai is gyakran elhúzódtak. A valódi kérdést így az jelenti, hogy ha születik megállapodás, akkor az az előző példánál maradva nem jut-e akár nagyon gyorsan a SALT-2 vagy az ABM-szerződés sorsára.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
Beavatkoznak a törökök Szíriában?
Befolyásos török kormánypárti és ellenzéki lapok szerint Recep Tayyip Erdo?an török elnök és Ahmet Davuto?lu miniszterelnök döntött a török katonai beavatkozásról Szíriában. A kormány mindeddig nem erősítette meg, de nem is cáfolta a média ez irányú értesüléseit. A beszámolók szerint Ankara 18 000 katonát telepítene a határ szíriai oldalának jelenleg az Iszlám Állam által ellenőrzött területeire, egy 30 kilométer mély, 100 kilométer hosszú sávban, szárazföldi csapatok mellett tüzérségi és légi fedezettel támogatott biztonsági zónát hozva létre. A Yeni Şafak értesülései szerint az előkészületek jövő hét péntekig be is fejeződhetnek. A kormány a lépéssel több legyet is üthetne egy csapásra. A beavatkozás egyrészt eltávolítaná az Iszlám Államot a török határ menti területekről, egyben elvágná az utánpótlási vonalaikat; másrészt a kurdoktól is visszaszerezhetnék az ellenőrzést a török?szír határ fölött, egyben megnehezítve a szíriai kurdok az irányú törekvéseit, hogy önálló államot hozzanak létre Szíriában. Ez utóbbit a török elnök pénteken egy nyilatkozatában megengedhetetlennek nevezte. A biztonsági zóna kialakítása válasz lehetne az egyre súlyosbodó menekültválságra is, hiszen a menekülteknek így nem kellene szükségképpen átlépniük a török határt, hogy biztonságos területre jussanak. Katonai források azonban óvatosak a beavatkozás megítélésével kapcsolatban, és arra figyelmeztetnek, Törökországnak vigyáznia kell, nehogy visszavonhatatlanul belesüllyedjen a szíriai „ingoványba”; illetve nagy valószínűséggel megtorlásokra is számítani lehet majd válaszként török területeken.
Az orosz haderő skandináv területek elfoglalását gyakorolta
A washingtoni székhelyű Center for European Policy Analysis (CEPA) think tank legutóbbi, The Coming Storm című jelentésében arról írnak, hogy az orosz haderő márciusban egy 33 000 főt felvonultató hadgyakorlat során elsősorban a Balti-tengeren található svéd és norvég területek elfoglalását, valamint a dán Bornholm sziget, a finn ?land-szigetek és Észak-Norvégia megszállását szimulálta. Edward Lucas, a CEPA szakértője szerint, ha Oroszország egy esetleges háború során ezeket a műveleteket sikeresen hajtja végre, akkor a NATO képtelen lenne időben elegendő erősítést küldeni a balti államoknak.
Oroszország agresszívabb külpolitikájának és provokatív hadgyakorlatainak köszönhetően már a hagyományosan semleges Svédországban és Finnországban is felmerült a NATO-val való kapcsolatok szorosabbra fűzésének, illetve a Szövetséghez történő esetleges csatlakozásnak a mérlegelése.
Forrás: http://www.dailymail.co.uk/news/article-3139933/Russia-rehearsed-invasion-SCANDINAVIA-carried-prevent-NATO-reinforcing-Baltic-states-claims-security-report.html
A Biztonságpolitikai Szakkollégium 2015. június 23-ai Közgyűlésének összegzése
A Biztonságpolitikai Szakkollégium (BSZK) 2015. június 23-án megtartotta félévzáró Közgyűlését, amelyen a szervezet elmúlt időszak során végzett tevékenységének összegzése és értékelése mellett személyi kérdésekről és a Szakkollégium jövőjére vonatkozó legfontosabb teendőkről is döntés született.
A Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete (BSZKE) Elnökségének jelenlévő tagjai, valamint a Diákbizottság (DB) összességében sikeresnek értékelték az elmúlt félévet. A tagság a szakkollégiumi élet meghatározó elemei közül az önképzés (angol nyelvű transzatlanti kapcsolatok, és haditechnikai ismeretek kurzus), a szakmai tevékenység (a megújult biztonsagpolitika.hu minőségi tartalommal történő feltöltése, illetve eredményes szereplés ITDK-n és OTDK-n), rendezvényszervezés (Kelet-Közép-Európa szerepe a NATO kollektív védelmi rendszerében, Északkelet-Ázsia biztonsága orosz-kínai-japán-amerikai összefüggésben, A II. világháború magyarországi hadszínterének hadművészeti jellegzetességei) valamint a közösségi programok (Bevonó Tábor Ócsán, 2015-ös Biztonságpolitikai Szakestély, a 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezrednél tett látogatás) terén is eredményes munkát végzett. A Szakkollégium a szóban forgó időszak alatt Dr. Padányi József mk. dandártábornokkal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos rektorhelyettesével sikeres egyeztetéseket folytatott, melynek eredményeként megszületett a BSZK 2015-től 2018-ig szóló stratégiája, és az erre az időszakra vonatkozó költségvetési terve is. Mindemellett a szervezet eddigi teljesítményének elismeréseként a Szakkollégiumok Egyeztető Fórumának Minősítő bizottsága 2015 áprilisában úgy határozott, hogy a BSZK 2018-ig megőrizheti minősített szakkollégiumi státuszát.
A Közgyűlésen a személyi kérdések kapcsán döntés született új tagok felvételéről, öt tag senior taggá válásáról, tisztújításról, valamint két tag BSZK-ból történő kizárásáról. A tavaszi felvételi eljárás során aktív és szakmai követelményeknek is megfelelő szereplésük elismeréseként a felvételi bizottság javaslatot tett a Közgyűlésnek Király Péter és Zsichla Bonifác BSZK-ba történő felvételére, amit a jelenlévők egyhangúlag meg is szavaztak. Ezt követően öt tag (Agócs Endre, Berta Szilárd, Farkas László, Kolarovszki Zoltán, Zsebe Zsolt) jelezte, hogy hallgatói jogviszonyuk megszűnését követően is fenn szeretnék tartani kapcsolatot a Szakkollégiummal, ezért kérvényezték senior taggá válásukat, amelyet a Közgyűlés ugyancsak jóváhagyott. Az Egyesületben és a BSZK-ban betölthető tisztségek vonatkozásában a következő javaslatok merültek fel a Közgyűlés során: a BSZK mentora Dr. Szenes Zoltán nyá. vezérezredes, a BSZKE tiszteletbeli elnöke Dr. Németh József Lajos, a BSZKE elnöke Dr. Kaló József, további elnökségi tagok Agócs Endre és Zsebe Zsolt; a DB elnöke Fekete Csanád, további DB tagok Pénzváltó Nikolett és Pocsai Erzsébet; a BSZK titkára Kukovics Mihály. A Közgyűléshez egyéb javaslatok nem érkeztek, és a testület a jelölteket kivétel nélkül megszavazta. Emellett a DB javaslatára a Közgyűlés úgy határozott, hogy ? mivel 2014 decemberi felvételüket követően nem vettek részt a szervezet tevékenységében ? Hegedüs Dávidot és Lázár Istvánt kizárja BSZK-ból.
A Közgyűlés utolsó napirendi pontját képező jövőbeni feladatok kapcsán a tagság egyetértett abban, hogy ezek közül a legfontosabb a BSZK, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara, illetve Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara közötti együttműködési megállapodás kidolgozása, az ehhez kapcsolódó technikai jellegű feladatok elvégzése, és mindezek gyakorlatba történő átültetése lesz.
![IMG_4024[1]](http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2015/06/IMG_40241.jpg)
Oroszország Sz-400-asokat telepít a NATO határainak közelébe
Oroszország felújítja lég- és rakétavédelmi rendszereit a NATO tagállamokkal közös határszakaszainak közelében. A Sputnik News orosz állami hírügynökség értesülései szerint az Ukrajnával is határos Nyugati Katonai Körzetben Oroszország folyamatosan növeli Sz-400 Triumf és Pancir-Sz típusú légvédelmi rakétakomplexumainak számát. ?A Nyugati Katonai Körzetnek átadandó korszerű nagy hatótávolságú Sz-400 Triumf és Pancir-Sz légvédelmi rakétakomplexumok rendszerbe állítása az év végére befejeződik? ? nyilatkozta Oleg Kocsetkov ezredes, a Nyugati Katonai Körzet szóvivője. Oroszország ezen lépése nagymértékben befolyásolhatja a NATO erők légi műveleteinek eredményességét egy esetleges konfliktus esetén. A lépés jól illeszkedik a közelmúlt eseményeibe, mely során a Moszkva és Washington közötti viszony egyre feszültebbé válik. Ennek kapcsán az Egyesült Államok védelmi minisztere, Ashton Carter megjegyezte: „Arra készülünk, hogy a Moszkvával való feszültség hosszútávon ? akár Putyin elnök hivatali ideje utáni időkben is ? fenn fog állni.”
Folytatódó görög-orosz közeledés az államcsőd árnyékában
Az idei évben június 18-20 között rendezték meg az ?orosz Davos?-ként is emlegetett Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumot, amely egyik legfontosabb eredményének a Moszkva és Athén közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését tekinthetjük.
A Fórumon, ahol Vlagyimir Putyin orosz elnök külön tárgyalásokat folytatott Alekszisz Ciprasz görög kormányfővel, a görög-orosz kapcsolatokat érintő több jelentős kérdésben is döntés született. Megállapodtak többek között a Török Áramlat gázvezeték továbbépítéséről (a vezeték görögországi kiterjesztése a megállapodásban Dél-európai Gázvezeték néven szerepel), amelynek köszönhetően az orosz földgáz Görögországon keresztül juthatna Európába. Az évi 47 milliárd köbméter kapacitásúra tervezett vezeték építését 2016-ban kezdik el, és várhatóan 2019-re fejezik be. Alekszandr Novak orosz energiaügyi miniszter bejelentette, hogy a görög szakasz építésére egy 50-50%-os részesedésű görög-orosz vegyesvállalatot hoznának létre, amely a vezetéket is ilyen arányban felügyeli majd. A tervek szerint a mintegy két milliárd eurós beruházás költségeit az orosz állami fejlesztési bank (Vnyesekonombank) finanszírozná, a görögöknek csak később kell visszafizetniük a rájuk eső részt. A találkozón felmerült, hogy Moszkva megfontolja egy Görögországnak juttatandó esetleges pénzügyi segély lehetőségét is.
Athén és Moszkva a közös vallási és történelmi szálaknak köszönhetően hagyományosan szorosan kapcsolódik egymáshoz. Emellett hasonló álláspontot képviselnek több érzékeny politikai kérdésben. Moszkva például támogatja Athén Ciprussal kapcsolatos politikáját, Athén pedig Moszkva álláspontját Koszovó kérdésében. Ezen kívül kiemelhetjük még azt is, hogy évente átlagosan több, mint egymillió orosz turista látogat Görögországba. Athén stratégiai érdeke is azt kívánja, hogy jó kapcsolatokat ápoljon Moszkvával, tekintettel elsősorban energiafüggőségére. Görögország jelenleg földgázszükségletének mintegy 65%-át importálja Oroszországból. Moszkva mindezek mellett a görög állampolgárok számára is egyre vonzóbbnak tűnhet. Egyes európai politikusok nyilatkozatai ugyanis egyre inkább elidegenítik a görög társadalmat, amelynek egy része az Európai Unió által szabott feltételeket nemzeti megaláztatásként, megbélyegzésként éli meg. Oroszország ezzel összehasonlítva sokak számára egy baráti országnak tűnhet, amely nem ítél el, és nem kér megszorításokat – noha tudjuk persze, hogy Moszkva sem ad semmit ingyen.
A 2015 januárjában megválasztott Radikális Baloldal Koalíciója (Sziriza) hatalomra kerülésétől kezdve gyakorol gesztusokat Moszkva felé: az újonnan megválasztott miniszterelnök például a választások megnyerését követően elsőként az orosz nagykövetet fogadta.
Az elmúlt hét folyamán az Európai Unió és Görögország illetékesei napi szinten tárgyaltak, hogy közös megoldást találjanak a közelgő görög államcsőd elkerülésére. Június 30-ig ugyanis Athén 1,6 milliárd eurót kellene, hogy törlesszen a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF). Erre azonban csak akkor lesz képes, ha lehívhatja a második mentőcsomag utolsó részletét, 7,2 milliárd eurót, amihez azonban előtte meg kell állapodnia hitelezőivel a cserébe bevezetendő reformintézkedésekről. A fizetésképtelenség megkérdőjelezné Görögország jövőjét, eurózóna-tagságának, sőt egyesek szerint akár EU-tagságának fenntarthatóságát is. A Nemzetközi Valutaalap arra számít, hogy megszületik a megegyezés. Az IMF szóvivője, Gerry Rice csütörtökön azt nyilatkozta, hogy a csődről szóló találgatások „merő spekulációk, mert úgy gondoljuk, hogy a törlesztés június 30-ig megtörténik, amint ezt a görög hatóságok nyilvánosan ki is jelentették.”
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
Kiemelt témák
