Az április 2-án Lausanneban elfogadott előzetes megállapodás után láthatóvá vált, hogy az azt övező optimizmus némileg túlzó volt. Annak ellenére ugyanis, hogy Irán például centrifugái számának az egyharmadára való csökkentésével, az araki erőmű főreaktorának forgalomból való kivonásával, és dúsított urán készletének tízezer kilogrammról háromszáz kilogrammra csökkentésével meglehetősen nagy engedményekre kész, felmerült néhány nehezen áthidalható probléma. Az első erre utaló egyértelmű jelnek Ali Hámenei ajatollah május 20-i beszéde tekinthető, melyben világossá tette országának a tárgyalásokra vonatkozó álláspontját. Irán legfelsőbb vezetője a következőket mondta: ?Ők (P5+1 országok) új szempontokat vetnek fel a tárgyalások során. Az ellenőrzésekkel kapcsolatban azt mondtuk, hogy semmilyen külföldiek által végzett vizsgálatot nem engedélyezünk iráni katonai létesítményekben.  Ellenségeinek pedig tudniuk kell, hogy az iráni nép és a hivatalos személyek nem fognak meghajolni túlzó követelések és fenyegetőzések előtt.?

Természetesen Hámenei szavaira szinte azonnal válasz érkezett. Még aznap az Egyesült Államok Külügyminisztériumának szóvivője, Marie Harf bejelentette, hogy amennyiben nem kapják meg a szükséges biztosítékokat az elképzelhetően katonai kapcsolatokkal rendelkező létesítményekkel és tevékenységekkel kapcsolatban, az problémát jelent számukra. Ennél jóval egyértelműbb volt Laurent Fabius francia külügyminiszter, aki május 27-én közölte, hogy kormánya nem ír alá olyan megállapodást, mely nem tartalmaz kitételt a katonai létesítmények ellenőrzésére. Fabius ezt az elvárását most szombaton újra megerősítette.

Az e kérdés körül kialakult vita kapcsán több kérdés is felmerülhet. Egyrészt a külső szemlélő számára továbbra sem világos, hogy korábban miről született megállapodás. Marie Harf ugyanis május 20-án azt is mondta, hogy: ?mi és Irán abban állapodtunk meg, hogy foglalkozni fogunk a nukleáris anyagok felhasználásának lehetséges katonai dimenzióival, melynek része a (katonai létesítményekhez való) hozzáférés?. Ezzel szemben Irán külügyminisztere Mohamed Dzsavád Zarif azon a véleményen van, hogy ez a követelés egyet jelent a lausannei megállapodás újratárgyalásával. Másrészt az is felvethető, hogy vajon mennyire elvárható Irántól, hogy engedélyezzen olyan vizsgálatokat, melyeket a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) egyetlen más államban sem végez, és erősen gyanítható, hogy a P5+1 országok egyike sem vetné alá magát ilyeneknek a jövőben.

Teherán számára ugyancsak elfogadhatatlannak látszik, hogy atomtudósait a NAÜ kihallgassa. E bizalmatlanság mögött feltehetően az az iráni sajtóban gyakorta elhangzó vád áll, melyet nagyjából egy hónapja a Forradalmi Gárda parancsnokhelyettese Raszúl Szanají Rád is megismételt. Szerinte ugyanis a NAÜ információkat szivárogtatott ki arról a hat atomtudósról, akiket az elmúlt évek során meggyilkoltak.

Ali Hámenei egy újabb, szerdán elhangzott beszédében arról is szólt, hogy a gazdasági, pénzügyi és banki szankciókat a megállapodás aláírását követően rögtön fel kell függeszteni. Ez a sietség érthető részéről tekintettel a 47 republikánus szenátor által az Iráni Iszlám Köztársaság vezetőinek címzett levelére. Ebben a szenátorok kifejtik, hogy: ?a következő elnök egy tollvonással visszavonhat egy ilyen megállapodást és a jövőbeli kongresszusok is bármikor módosíthatják azt?. A levél súlyát mutatja, hogy a republikánusok nagy része aláírta (a szenátus 100 tagjából 54 republikánus) és köztük három elnökjelöltet is találunk (név szerint Ted Cruzt, Rand Pault és Marco Rubiot). Egyébként azt, hogy a republikánusok, de legalábbis egy részük miként áll e megállapodáshoz, jól jellemzi texasi képviselőjük Louie Gohmert egy interjúja, ahol Irán megtámadását is felvetette. Ugyanakkor valószínűleg az sem segítette a tárgyalásokat, mikor Hillary Clinton (aki a demokraták elnökjelöltje) Oroszország és Észak Korea mellett Iránt is hagyományos fenyegetésnek nevezte.

Az Egyesült Államokat illetően azonban sokkal fontosabb, hogy Barack Obama, aki korábban arra kérte a Kongresszust, hogy ne fogadjon el olyan törvényt, mely veszélyeztetné a Teheránnal folyó tárgyalásokat, május 22-én mégis aláírta az Iran Nuclear Review Act-et. E jogszabály értelmében a Kongresszusnak lehetősége van felülvizsgálni és akár el is utasítani a végleges megállapodást. Ez a gyakorlatban pedig azt jelenti, hogy ha a P5+1 országok és Irán képviselői egyezségre is jutnának, az elbukhat a Kongresszus ellenkezésén.

Az iráni parlament most kedden ugyancsak elfogadott egy határozatot a végleges megállapodást illetően. A dokumentum a következő főbb pontokat tartalmazza:

  • minden Irán elleni szankciót meg kell szüntetni, azzal egyidejűleg, hogy a megállapodás teljesítése megkezdődik
  • a NAÜ csak hagyományos ellenőrzéseket végezhet a nukleáris létesítményekben
  • a NAÜ számára nem engedhető meg nem nukleáris katonai, biztonsági vagy egyéb szenzitív létesítmények vizsgálata és nem hallgathat ki atomtudósokat
  • semmiféle korlátozás nem elfogadható a nukleáris energia békés célú kutatásával és fejlesztésével összefüggésben

Természetesen egyes iráni szereplőkkel kapcsolatban is felvethető, hogy bizonyos megnyilatkozásaikkal nem éppen a bizalmi légkör megteremtéséhez járultak hozzá. Például afenti határozat megszavazáskor, a parlament néhány tagja azt skandálta, hogy halál Amerikára, de volt olyan képviselő is, aki korábban árulónak nevezte Zarífot a tárgyalások folytatása miatt.

Összességében tehát az itt felsoroltakra való tekintettel minden bizonnyal igaza volt Hasszán Roháninak, mikor június 21-én azt mondta, hogy a tárgyalások érzékeny szakaszba érkeztek. Így nem is meglepő, hogy az iráni delegáció szóvivője vasárnap bejelentette, hogy a június 30-i határidőt nem sikerül majd betartani. Ez önmagában még nem jelent gondot, hiszen az Egyesült Államok és a Szovjetunió, később Oroszország fegyverzetkorlátozásról szóló tárgyalásai is gyakran elhúzódtak. A valódi kérdést így az jelenti, hogy ha születik megállapodás, akkor az az előző példánál maradva nem jut-e akár nagyon gyorsan a SALT-2 vagy az ABM-szerződés sorsára.

Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.

Előző cikkBeavatkoznak a törökök Szíriában?
Következő cikkNATO-NETto Hírfigyelő ? 2015. április