32.7 C
Budapest
2026 július 29. szerda 15:56
Kezdőlap Blog Oldal 8

Egy nemzet, amelyet sosem enged szabadon a sors, Haiti küzdelme a túlélésért

Szerző:
BSZK
-
0

Bevezető:

Gépfegyver lövöldözés hallható Haiti fővárosában Port-Au-Prince-ben. A főváros utcáit bandák uralják, az elnök három éve halott, a miniszterelnök április 24-én lemondott, az országban 2016 óta nem voltak választások. Haiti a Karibi térségben, Hispanola szigetén található. Egyetlen szomszédja a Dominikai Köztársaság hatszor akkora GDP-vel rendelkezik, az egy főre jutó GDP pedig ötször nagyobb a Dominikai Köztársaságban. Felmerül a kérdés, hogy mi vezet egy ennyire mostoha sorshoz?

Gyarmati múlt (1492-1804):

1492-ben fedezték fel Hispanola szigetét a spanyolok, létrehoztak egy gyarmatot a szigeten és kiirtották az őshonos taíno lakosságot. Az 1600-as években hozták létre Saint-Dominique nevű gyarmatot a franciák. A franciák a rabszolga munkaerőt felhasználva rendkívül nagy jövedelemre tettek szert, a 1790-es évekig Európa cukor fogyasztásának 40%-át, kávé fogyasztásának pedig 60%-át termelte ki a szigetgyarmat. Haiti 1804-ben nyerte el a függetlenségét Franciaországtól. Mi volt ennek az ára? Tizenkét év szabadságharc és kétszázezer lakos életébe került ezt elnyerni, de cserébe sikerült az első, független, korábban fekete rabszolgák által vezetett országgá válniuk. Haiti függetlenségét Franciaország csak 1825-ben, az Amerikai Egyesült Államok pedig csak 1862-ben, egy évvel a polgárháború kitörése után ismerte el.

Megnyomorító adósság (1825-1947):

Az öröm azonban nem tartott sokáig. Mindössze 21 évvel a függetlenségük kivívása után francia csatahajók jelentek meg Haiti partjánál, ultimátumot követelve. A fiatal köztársaság fizessen 150 millió frank értékű elégtételt az elvesztett állami vagyonért (felszabadított rabszolgák), cserébe Franciaország elismeri Haiti függetlenségét és véget vet az embargójának. Ha nem fizetnek akkor pedig Franciaország hadat üzen. Az adóság 300%-a volt az akkori Haiti GDP-nek, a cél az volt, hogy Haiti adóság spirálba kerüljön. Ennek ellenére Haiti az invázió elkerülése véget elfogadta az ultimátumot. Az adósság 90 millió frankra lett csökkentve 1838-ban, ami ma 34 milliárd dollárnak felel meg. A szigetország nominális bruttó hazai összterméke 2020-ban 14 billió dollár volt. Haiti 1922-ben fejezte be Franciaországnak visszafizetni adóságát, az adóság fennmaradó részét amerikai befektetőknek fizették ki. Csak 1947-ben – mintegy 122 év múlva – tudta Haiti végre visszafizetni az összes kapcsolódó kamatot a National City Bank of New Yorknak (ma már Citibank).

Az amerikai megszállás időszaka (1915-1934):

1915-ben az akkori elnök, Vilbrun Guillaume Sam elrendelte 167 politikai fogoly kivégzését, köztük volt a korábbi elnök, Oreste Zamor is. Ez és korábbi autoriter módszerei annyira feldühítette a lakosságot, hogy a francia nagykövetségre menekülő elnöküket meglincselték. Így, egyszerre 2 problémát sikerült létrehozniuk. Elsősorban jelentős amerikai pénzügyi érdekek voltak Haiti-ban hitelek és befektetések formájában, amit Amerika féltett Haiti kaotikus gazdasági és politikai helyzete miatt. Másodszor pedig létezett egy erős aggodalom afelől, hogy a Német Birodalom kihasználva a káoszt növelné befolyását a karibi térségben. Ez, szembement a Monroe doktrínával, amely igyekezett az Európai hatalmak befolyását redukálni az Új Világban. Ezen okoknak köszönhetően Amerika tengerészgyalogosokat küldött a szigetre, „hogy visszaállítsák a békét és nyugalmat”.  Így kezdődött el az amerikai megszállás, amely 1934-ben fejeződött be.

François Duvalier; Papa Doc (1946-1971):

François Duvalier, közismert nevén „Papa Doc,” Haiti diktátora volt 1957 és 1971 között, aki brutális elnyomással és a rettegett Tonton Macoute segítségével tartotta fenn hatalmát. A voodoo vallást politikai manipulációra használta, hogy félelmet keltsen és szinte isteni figuraként jelenjen meg a nép előtt.

A Vodou egy haiti eredetű vallás, amely afrikai, karibi őslakos és katolikus elemeket ötvöz. A szellemek (lwa) tiszteletén alapul, akik közvetítőként szolgálnak az emberek és a Legfelsőbb Lény között. A hívek rituálékkal, tánccal és áldozatokkal keresik a szellemek támogatását, hogy útmutatást és védelmet kapjanak mindennapi életükhöz.

Duvalier politikai pályafutása előtt orvos volt és részt vett az Amerika által finanszírozott frambőzia járvány kezelésében, nevét innen kapta. 1946-ban bekerült az Estimé vezette kabinetbe. 1949-ben egészségügyi és munkaügyi miniszter lett, titulusát azonban nem tudta sokáig élvezni mert 1950-ben Magloire elnök a katonaság segítségével megpuccsolta Estimé kormányát. Duvalier bujdosásra kényszerült egészen 1956-ig amikor amnesztiát kapott és bejelentette, hogy elnökjelöltként részt vesz az 57-es választáson, amit meg is nyert.  A katonaság puccsa és az, hogy bujdosásra kényszerült egy életre szóló leckét adott Papa Doc számára: nem bízhat meg a hadseregben. A katonaságot folyamatosan átszervezte palota őrségre. 1959-ben létrehozta a Milice de Volontaires de la Sécurité Nationale (Nemzetbiztonsági önkéntes milíciát) amit a lakosság csak Tonton Macoutes-nek hívott. A milícia nevét, egy Vodou szörnyről kapta, aki este elrabolja a gyerekeket aztán reggelinek megeszi őket. A név nem véletlen, a szervezetre erős hatást gyakorolt a Vodou kultusz, mivel rengeteg tagja egyben Vodou vezető is volt. A két szörny között nemcsak a kultusz volt közös. A Tonton Macoutes ismérve a brutalitás volt, számtalan gyilkosság és faji erőszak kötődik a szervezethez, az emberek annyira féltek, hogy még zárt ajtók mögött sem merték kritizálni a diktátor rezsimét. Duvalier politikája, amelynek célja az volt, hogy véget vessen a mulatt elit uralmának a nemzet gazdasági és politikai életében. Ez a művelet emberek tömeges kivándorlásához vezetett, elmélyítve Haiti gazdasági és társadalmi problémáit. Papa Doc azonban a fekete középosztályt a középosztálybeli városrészeken vezetett közmunkákkal nyerte meg. Ezek a városrészek korábban nem rendelkeztek aszfaltozott utakkal, folyóvízzel vagy modern csatornarendszerrel. 1964-ben Duvalier kikiáltotta magát élethosszig tartó elnöknek.

Jean-Claude Duvalier; Baby Doc (1971-1986):

1971-ben François Duvalier meghalt, a hatalmat akkor még 19 éves fia, Jean-Claude Duvalier vette át. Jean-Claude-ot nem érdekelték annyira az állam ügyei és édesanyára bízta a kormányzást míg ő dorbézolt. Uralma alatt csökkent az a terror, amit apja uralkodása alatt tapasztaltak az emberek. 1980-ban kötött házassága egy elvált mulatt nővel, Michèle Bennett-tel, egy 3 millió dolláros (2023-ban ~9,31 millió dollár) ceremónia keretében, széleskörű ellenállást váltott ki, mivel úgy tekintették, hogy ezzel elárulta apja elveit a mulatt elit iránt. Michèle kérésére édesanyját kiutasították Haitiről. Baby Doc kleptokráciája sebezhetővé tette a rendszert a váratlan válságokkal szemben, amelyeket az endemikus szegénység súlyosbított. Rendszere külföldi pénznek volt kiszolgáltatva. Így, az afrikai sertéspestis járvány során az USAID (segélyek és fejlesztési támogatások kezeléséért felelős amerikai szervezet) tisztviselőinek nyomására a haiti kreol sertések levágásához vezetett. Ennek az állatnak a tenyésztése a lakosság a fő bevételi forrását jelentette. Uralkodása továbbá az AIDS széles körű elterjedéséhez vezetett az 1980-as évek elején. A széles körű elégedetlenség Haitin 1983-ban kezdődött, amikor II. János Pál pápa egy látogatás során elítélte a rendszert, ami végül lázadást váltott ki, és 1986 februárjában, hónapokig tartó zavargások után a hadsereg lemondásra és száműzetésre kényszerítette Duvalier-t.

A demokráciáért folytatott küzdelem (1986-2004):

A Duvalier korszak után egy bizonytalan időszak vette kezdetét. A Namphy tábornok által vezetett átmeneti kormánynak 2 fő feladata volt, egy új alkotmány létrehozása és a választási rendszerhez való visszatérés. Az előbbi sikerült, az utóbbival akadtak gondok, mivel az 1987-es választásokat lemondták miután a katonák a szavazók közé lőttek. Nem sokkal később 1988-ban ismét rendeztek választásokat, amit az előző választójelöltek bojkottáltak. A választási részvét összesen 4% volt. Így került hatalomra Manignat elnök, akit néhány hónap után a hadsereg megbuktatott.
1990 decemberében Aristide, egy salézi pap nyerte meg a választásokat 67%-kal, azonban 1991 szeptemberében őt is lemondatta a hadsereg. A katonai junta uralma egészen 1994-ig tartott, amikor Amerika kijelentette, hogy ha nem vezetik vissza a demokratikus rendet akkor egy inváziót indít a szigetállam ellen. Így került vissza Aristide a kormány élére. Az 1995-ös választásokon Aristide koalíciója 88%-ot ért el. Aristide 1996 februárjában átadta a hatalmat Préval elnöknek, ez volt az ország történelmében az első alkalom, hogy két elnök között demokratikusan történt hatalomátadás. Aristide a 2001-es választások győzelme után visszatért és 2004-ig volt elnök amikor hatalmas tüntetések hatására lemondott. Ez a hivatalos magyarázat, amit az Egyesült Államok Külügye állít, Aristide azonban tagadja ezt és máig vitatott, hogy felmondását valóban ő maga írta-e? Aristide szerint 2004-ben külföldi erők által lett megbuktatva. A kormány vezetését legfelsőbb bírója, Alexandre Boniface vette át, aki egy nemzetközi békefenntartó missziót kért az ENSZ Biztonsági Tanácsától. A Biztonsági Tanács még aznap elfogadta a határozatot, amely kinevezte Boniface legfelsőbb bírót átmeneti elnöknek. Boniface elnök ezután jóváhagyta a békefenntartó missziót. A békefenntartó misszió vezetését június 1-én Brazília vette át Argentína, Chile, Jordánia, Marokkó, Nepál, Peru, Fülöp-szigetek, Spanyolország, Srí Lanka és Uruguay támogatásával és mintegy 7000 katonából állt és a MINUSTAH (United Nations Stabilisation Mission in Haiti) nevet kapta. 2004 novemberében a Miami Egyetem Jogi Kara emberi jogi vizsgálatot hajtott végre Haitin, és súlyos emberjogi visszaéléseket dokumentált. Megállapította, hogy a statáriális eljárás, bevett rendőrségi taktikának számított. A misszió 2017-ben ért véget.

Természeti katasztrófák (2010-2016):

2010 január 12-én a Richter skálán egy 7-es erősségű földrengés, aminek a következtében több mint 200.000 ember halt meg. A 7-es földrengést egy 5,9-es utórengés követte. A földrengések következtében a főváros a földdel lett egyenlő. Ennek következtében ember milliói váltak nincstelenné. Ugyanazon év októberében pedig kitört a modern történelem egyik legsúlyosabb kolerajárványa. A kolerajárvány kilenc hónappal a 2010. januári földrengés után kezdődött, ami néhány megfigyelő téves véleménye szerint a természeti katasztrófa következménye volt. A lakosok azonban azonnal gyanakodni kezdtek az Artibonite folyó egyik mellékfolyójánál található, nepáli békefenntartóknak otthont adó ENSZ-bázisra. A békemisszió szóvivője eleinte tagadta az összefüggést, de később az Al Jazeera sajtócsapata kameralencsére vette, amint a katonák egy szivárgó csatornacsövet próbálnak kiásni. Egyre növekedő nyomás hatására az ENSZ engedett, és közölte, hogy bizottságot nevez ki a koleratörzs forrásának kivizsgálására. A testület 2011 májusában kiadott jelentése megerősítette, hogy a nepáli csapatok hozták a betegséget Haitire. A hír hatására hatalmas tüntetések törtek ki, amely során legalább öt ember vesztette az életét. 2011 novemberében 5000 ember írt alá egy kérvényt, amiben kompenzációt követeltek az ENSZ-től a károkért. 2013 februárjában a világ szervezett hivatkozott immunitására, amely további botrányt eredményezett. 2016 decemberében az ENSZ akkori főtitkára, Ban Ki Mun végül bocsánatot kért az ENSZ nevében, mondván, hogy „mélységesen sajnálja” a járvány kitörését. A főtitkár megígérte, hogy 400 millió dollárt fordít az áldozatok megsegítésére és az ország működésképtelen higiéniai és vízügyi rendszerének javítására.

Haiti történelme összefoglalva a Bandaháborút megelőzően:

Haiti történelmét áttekintve nem túl meglepő, hogy napjainkban az utcai bandák próbálják a hatalmat megszerezni. A szigetország úgy kezdte a történelmét, hogy egy hatalmas adósságot kényszerítettek rá így biztosítva azt, hogy mindig is szegény maradjon. 1915-1934-ig az Egyesült Államok megszállta az országot. Ezután sorra olyan elnökök következtek, akik egyre autoriterebb tendenciákat mutattak, feltéve, ha közben sikerült elérniük, hogy ne legyenek a hadsereg által megbuktatva.

François Duvalier megtanulta a leckét és megszüntette a hadsereget, helyette létrehozta a saját terror szervezetét a Tonton Macoutes-et. 1986-ban sikerült Haiti polgárainak elkergetni az országból François Duvalier fiát Jean-Claude Duvalier-t. A Tonton Macoutes-et megszüntetve, de soha nem került lefegyverzésre. 1990-ben sikerült elsőnek legitim választásokat rendezni, a kormányt viszont a hadsereg 91-ben megdöntötte és egészen 94-ig volt hatalmon. Aristide a korrupt állami fegyveres szervekkel szemben jó ötletnek gondolta, hogy az emberek önmagukat megtudják védeni. Így kialakult az a szokás, hogy különböző pártoknak megvoltak a saját bandáik, akik őket támogatták. A rendőrség és a bandák gyakran annyira egybefüggőek voltak, hogy rendőrből banda tag lett. Ez igaz Jimmy Chérizier esetében is. Chérizier édesanyja gyerekkorában sült csirke árusként dolgozott, és állítása szerint innen ered a „Barbecue” beceneve; mások azonban azt állítják, hogy ez a becenév onnan ered, hogy állítólag mészárlások során embereket gyújtott fel, ezt azonban ő tagadja.

A Bandaháború kezdete (2018-napjainkig):

Jovenel Moïse elnök együttműködött a G9-es bandával, amit nem más vezetett, mint Jimmy Chérizier. A Haiti Ember Jogi Védelmi Hálózat (RNDDH) szerint létezett egy megállapodás a kormány és a bűnözök között, amely szabad kezet adott a bandának, ha rendet tartanak az utcákon. Nem véletlen, hogy néhány héttel Moïse elnök merénylete előtt az ENSZ szerint „még nem látott” szinteket ölt bűnözés. 2021 június 23-án Chérizier fegyveres forradalmat hirdetett Haiti gazdasági és politikai elitje ellen. Egy héttel a merénylet előtt Chérizier az elnök lemondását követelte, a merényletet követően viszont gyászolta és egy több mint 1000 fős tüntetést rendezett, ahol igazságszolgáltatást követelt az elkövetőkkel szemben.

Jovenel Moïse elnök 2021 július 7-én lett megölve. Utána Ariel Henry lett Haiti miniszterelnöke. A probléma kettős volt, a kisebbik probléma az, hogy nem volt megválasztva így hiányzott a demokratikus legitimáció. A nagyobb probléma viszont, hogy a mai napig gyanítottan érintett Moïse elnök halálában. Hatalomra lépésekor ígéretet tett, hogy visszaállítja a rendet és párbeszédet nyit az ország jövőjéről, továbbá megtartja a választásokat, amiket elődje már akkor 2 éve késleltetett. Egy hónappal később augusztus 14-én Haitit ismét egy 7-es erősségű földrengés rázta meg. A választásokat azóta sem tartották meg.

2024 februárban Ariel Henry elutazott Kenyába, hogy aláírjon egy egyezményt miszerint 1000 kenyai rendőrt telepítenének Haitiba, hogy segítsék a 9000 fős rendőrséget és 1500 főből álló hadsereget. Amikor viszont haza próbált térni a G9-es banda Chérizier vezetésével megostromolta a repteret, ahol Ariel Henry gépe leszállt volna és emellett több mint 4000 rabot engedett szabaddá. Chérizier Ariel Henry lemondását követelte. Március 11-én Ariel Henry beleegyezett, hogy amint megalakul az átmeneti kormány ő le fog mondani. Ezt, április 24-én megtette.

Így, a bandákkal való probléma nemhogy javult volna, de sokat romlott. Az állam hatalma annyira elenyészővé vált, hogy a fővárosban a hatalmi űrt a bandák igyekeznek kitölteni. Időközben már megérkezett a 400 kenyai rendőr, akik alaposan fel voltak fegyverezve. Nemzetközi megfigyelők szerint ez még mindig kevés, a nagyjából 12,000 fővel rendelkező bandák számához képest. Az ISS Africa szeptember 25-én azt írta, hogy az évente 600 millió dollárból finanszírozott misszió idáig csak 85 millió dollárt kapott. A CNN augusztusi cikkében arról írt, hogy a kenyai rendőrök 2 hónapja nem kapták meg a teljes fizetésüket. Nehéz kezdettel indult a misszió Haitiban, jelenleg csak reménykedni tudunk, hogy a szigetország szerencséje végül jobbra fordul.

Szerző: Lázár Sebastian

Afrika-hírfigyelő 2024 – 3. rész

Szerző:
BSZK
-
0

Választások Namíbiában

November 27-én, szerdán került sor Namíbiában az elnök- és parlamenti választásokra. Az apartheid Dél-Afrikától 1990-ben függetlenedett országot azóta is a SWAPO (South West Africa Peolpe’s Organisation) Párt kormányozza. Az idei választás a 34 éves kormányzást megszakíthatta volna, viszont ez nem következett be, hiszen 57%-os többséggel Netumbo Nandi-Ndaitwah nyerte meg a választást, ezzel ő lett az ország legelső női elnöke.

A megközelítőleg 3 millió fős lakosságú Namíbiában 1,45 millió regisztrált szavazóról beszélhetünk, akik 15 jelölt közül választhattak. A SWAPO-val szemben a lakhatás és foglalkoztatottság elérhetetlensége miatt – főleg a pályakezdő fiatalok körében – nagy elégedetlenség uralkodik. „Az eredmény nagyban függhet a fiatalok részvételi arányától, akik a szavazók több, mint felét teszik ki és nagyobb valószínűséggel támogatják az ellenzéket.” – mondta Rui Tyitende, a Namíbiai Egyetem oktatója. A SWAPO jelöltjének ígéretei között szerepelt a kb. 20%-os munkanélküliségi ráta (ami 30 évvel ezelőtt is ugyanennyi volt) csökkentése és megválasztása esetén 5 éven belül mintegy 500.000 munkahely létrehozása. A Világbank adatai alapján Namíbia társadalmának több, mint 30%-a kevesebb, mint napi 2,15 dollárból él, így ez a kérdés is kiemelt szerepet játszott a választásban.

A párt legnagyobb kihívója Panduleni Itula, az Independent Patriots for Change (IPC) jelöltje volt, aki 25.5%-al azonban alulmaradt, de a Nemzetgyűlésben pártja 20 mandátumot szerzett. A választások napokig elhúzódtak a szavazólapok hiánya és egyéb technikai problémák miatt, így az eredmény végül december 3-án látott napvilágot.

Szerző: Bánfi Zita

 

Csád felmondja védelmi együttműködését Franciaországgal, Szenegál is változásokat tervez

Csád november 28-án bejelentette, hogy felmondja a Franciaországgal kötött védelmi megállapodást, amely a francia csapatok távozását vonhatja maga után. Abderaman Koulamallah külügyminiszter nyilatkozatában kifejtette, hogy a döntés egy „alapos elemzést követően” született meg. Hangsúlyozta, hogy „az ország függetlensége óta eltelt 66 év után elérkezett az idő, hogy Csád teljes mértékben érvényesítse szuverenitását, és a nemzeti prioritások fényében újragondolja stratégiai partnereit”. Mindazonáltal kiemelte, hogy ez a lépés nem jelent teljes szakítást Franciaországgal, amely továbbra is kulcsfontosságú partner marad az ország számára.

Franciaország a Száhel-övezetben az elmúlt évek során számos nehézséggel szembesült. Maliból, Burkina Fasóból és Nigerből már kivonulásra kényszerültek, most pedig Csád is átalakítja kapcsolatait. Az országban jelenleg mintegy ezer francia katona állomásozik, akik az elmúlt évtizedek során több alkalommal hajtottak végre katonai beavatkozásokat – leginkább felfegyverzett lázadó csoportok betöréseit hiúsították meg.

Az elmúlt hónapokban egyre nyilvánvalóbbá vált Csád közeledése Oroszországhoz. Mahamat Idriss Déby Itno elnök 2024 januárjában Moszkvában tett látogatása során számos kulcsfontosságú területen – így az energiabiztonság és a védelem vonatkozásában – születtek kétoldalú megállapodások. Júniusban pedig Vlagyimir Putyin külügyminisztere, Szergej Lavrov vezetésével egy delegáció érkezett diplomáciai látogatásra N’Djamenába.

Eközben Szenegálban is hasonló diskurzus bontakozik ki, ahol jelenleg körülbelül 350 francia katona tartózkodik. Bassirou Diomaye Faye szenegáli elnök egy csütörtöki interjúban a francia állami televíziónak nyilatkozva kijelentette, hogy nem tartja helyénvalónak a francia csapatok további jelenlétét országában. „Szenegál független ország, szuverén ország, és a szuverenitás nem fogadja el katonai támaszpontok jelenlétét egy szuverén országban” – fogalmazott Faye. Ugyanakkor nem részletezte, hogy a francia csapatokat mikor és milyen módon kérhetik távozásra.

Ha Szenegál is Csádhoz hasonló lépést tesz, Franciaország stratégiai szerepe a Száhel-övezetben végleg megszűnhet.

Szerző: Danguly Ágnes

 

Majdnem 2,6 milliárd dollárnyi beruházást mondott vissza a kenyai elnök

William Ruto kenyai elnök 2024 november 21-én bejelentette, hogy eláll az indiai Adani Vállalattal kötött beruházásoktól, miután annak vezetője 250 millió dolláros vesztegetési gyanúba keveredett. Az előzetes megállapodások szerint ez a vállalat újította volna fel és bővítette volna 1,85 milliárd dollár értékben az ország elsőszámú nemzetközi repülőterét, valamint az energia-szektor fejlesztéséről is kötöttek egy 736 milliós szerződést. Az Adani vállalat elutasítja a vádakat és nem zárta ki annak lehetőségét, hogy jogi útra viszi a dolgot.

A döntést üdvrivalgással fogadta a kenyai parlament, a beruházásokat ugyanis sokan elhamarkodottnak és átláthatatlannak tartották, valamint a korrupció gyanúja is felmerült. Nem ez volt az első eset, hogy az elnök visszalépett egy hasonló volumenű döntéstől. Idén júniusban például egy 2,7 milliárd dolláros IMF-hitel feltételei váltottak ki több halálos áldozattal járó tüntetéseket, amik többek között az alapvető élelmiszerek és higiéniai termékek árának drasztikus növekedésével jártak volna. Ruto végül ezt is visszamondta és bár az IMF október végén jóváhagyott egy kisebb (nagyjából 600 milliós) kölcsönt, az ország így is komoly gazdasági problémákkal küzd, magas az államadósság és az infláció, valamint az orosz-ukrán háború miatt az élelmiszer és az üzemanyagárak is felszöktek.

Szerző: Rózsa Sándor

Polgárháború Szudánban

A szudáni polgárháború lassan két éve tart már és a helyzet egyre csak romlik, a lakosság egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül. Ez idő alatt a hadviselő felek között közel 9000 támadást jegyeztek fel, ami átlagosan napi 16-ot jelent. Ezen támadások háromnegyede a földrajzilag három fő régió köré összpontosulnak. Az egyik ilyen régió Khartoum, ahogy az összes regisztrált támadás 54%-át elkövetik. Az elmúlt hetekben a szudáni hadsereg nagyszabású offenzívát indított a fővárosban, annak érdekében, hogy visszaszerezze az RSF általt elfoglalt területeket. A másik régió Észak-Darfúr, ahol eddig közel 1000 támadás történt, valamint Gezira állam, amely Szudán mezőgazdasági központja és itt több, mint 1100 támadást hajtottak végre eddig. A támadások az egész ország területén jellemzőek, azonban azok mértéke és mennyisége változó, vannak ahol elenyészőbbek, míg máshol erőteljesebbek és rendszeresebbek.

A halálozások száma folyamatosan, napról napra növekszik, valamint az országot elhagyni kényszerülők és a belső menekültek száma is. 2024 novemberi adatok alapján több, mint 24 ezer ember veszítette életét a polgáháború következtében, ezek a számok azonban nagy valószínűséggel nem a tükrözik a valóságot. A halálos áldozatok száma feltehetően sokkal magasabb, főleg, ha figyelembe vesszük a betegségeket, alultápláltságot és az egészségügyi ellátás hiányát.

A tűzszünet közvetítésére tett több kísérlet is kudarcba fulladt az elmúlt hónapok során, legutóbb augusztusban, amikor a szudáni hadsereg nem volt hajlandó részt venni az Egyesült Államok közvetítésével Genfben folytatott tárgyalásokon. A felek részéről továbbra sincs meg a kellő akarat ahhoz, hogy tűzszünetet kössenek és valódi megoldást tudjanak találni a konfliktusra.

Szerző: Mócsán Evelin

 

Rejtélyes betegség 143 ember halálát okozta Délnyugat-Kongóban

Egy influenzaszerű betegség, amely két hét alatt több tucat ember halálát okozta, vizsgálat alatt áll Délnyugat-Kongóban – közölték a helyi hatóságok.

A haláleseteket november 10. és november 25. között rögzítették a Kwango tartomány Panzi egészségügyi körzetében. Apollinaire Yumba tartományi egészségügyi miniszter a hétvégén elmondta, hogy a tünetek közé tartozik a láz, fejfájás, köhögés és vérszegénység.

Rémy Saki, a tartomány helyettes kormányzója kedden közölte az Associated Press-szel, hogy 67 és 143 között lehet a halálos áldozatok száma.

„Egy epidemiológiai szakértőkből álló csapat várhatóan a térségbe érkezik, hogy mintákat vegyen és azonosítsa a problémát” – tette hozzá.

Yumba óvatosságra intette a lakosságot, és azt tanácsolta, hogy kerüljék a halott testekkel való érintkezést, hogy elkerüljék a fertőzést. Felszólította a nemzeti és nemzetközi partnereket, hogy küldjenek orvosi ellátmányokat az egészségügyi válság kezelésére.

Kongóban már így is pusztít a majomhimlő-járvány, amely a WHO adatai szerint több mint 47 000 feltételezett esetet és több mint 1 000 feltételezett halálesetet okozott az országban.

A WHO-nak tudomása van az azonosítatlan betegségről, és egy csapat már a helyszínen dolgozik a helyi egészségügyi szolgálatokkal együttműködve, hogy mintákat gyűjtsenek – közölte egy szervezet alkalmazottja, aki névtelenséget kért, mert nem volt jogosult nyilatkozni a médiának.

Szerző: Németh Merse

Szerkesztette: Németh Merse

Az olasz haditengerészet innovációja: drónok, tengeralattjárók és digitális rendszerek

Szerző:
Merényi Vivien
-
0

Az olasz haditengerészet – Marina Militare – az elmúlt évtizedek során jelentős technológiai fejlődésen ment keresztül, hogy megfeleljen a modern hadviselés kihívásainak. Az ország földrajzi elhelyezkedése, valamint a Földközi-tenger térségében betöltött stratégiai szerepe szükségessé tette, hogy az olasz flotta korszerű eszközökkel és rendszerekkel biztosítsa a térség stabilitását: a tengeri biztonsági műveletektől a migrációs válság kezelésén át az energiainfrastruktúrák védelméig számos területen vált kulcsfontosságúvá a modern technológia alkalmazása.

Az autonóm rendszerek, például a drónok és a lopakodó tengeralattjárók bevezetése jelentősen növelte az olasz haditengerészet hatékonyságát és reagálóképességét. E fejlesztések mögött olyan vállalatok állnak, mint a Leonardo S.p.A. és a Fincantieri, amelyek világszínvonalú innovációkat hoznak létre; mindezek mellett a digitális rendszerek, mint például a mesterséges intelligencia és a hálózatalapú kommunikáció, új dimenziókat nyitottak a hadviselésben. Az olasz haditengerészet technológiai fejlesztései nemcsak az ország védelmét erősítik, hanem hozzájárulnak a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához is.

 

Történeti perspektíva: Az innováció evolúciója a Marina Militare történetében

Az olasz haditengerészet a történelme során az állam geopolitikai szerepvállalásának egyik legfontosabb szimbóluma volt. Az 1861-ben létrejött egyesült Olaszország haditengerészeti hagyományait az előző századok tengeri köztársaságai, mint Velence és Genova, alapozták meg. A második világháború azonban jelentős törést jelentett e területen, mivel az ország veresége nemcsak katonai, hanem politikai átalakulásokkal is járt. Az 1946-ban kikiáltott köztársaság új korszakot nyitott a Marina Militare számára, amelynek újjáépítése és modernizációja az ország globális jelentőségének növelését célozta meg.

A háború utáni újjáépítés időszakában az ország haditengerészete fokozatosan elkezdte fejleszteni és modernizálni flottáját, különös hangsúlyt fektetve a technológiai innovációra. Az 1950-es és 60-as években megindult a hadihajók korszerűsítése, beleértve a fregattok, rombolók és tengeralattjárók fejlesztését. Az 1970-es években a Fincantieri és az OTO Melara által tervezett Sauro osztályú tengeralattjárók megalkotása komoly lépés volt a lopakodó technológiák integrációjában, ami a haditengerészet stratégiai erejének alapvető eleme lett.

A hidegháború idején a Marina Militare az Atlanti Szövetség szerves részeként működött, NATO-műveletekben és az európai védelmi struktúrákban való részvétellel. Ez az időszak meghatározó volt a modern tengeri hadviselés szabályainak elsajátításában és az innovációs képességek fejlesztésében. A hidegháború végét követően az olasz haditengerészet adaptálódott a globális biztonsági helyzet változásaihoz, beleértve a békefenntartó műveleteket, a humanitárius segítségnyújtást és a terrorizmus elleni küzdelmet – az innováció nem csupán a fegyverzet és hadihajók területére koncentrált, hanem a digitális technológiák és autonóm rendszerek területére is kiterjedt.


Korszerű hadviselés: regionális biztonság és globális jelenlét

A Marina Militare különleges pozícióját Olaszország stratégiai földrajzi elhelyezkedése határozza meg. A Földközi-tenger középpontjában lévő ország partjainál számos fontos kereskedelmi útvonal találkozik, ami a haditengerészet számára nemcsak regionális, hanem globális szintű felelősséget is jelent. Az elmúlt évtizedekben a migrációs válság kezelése és az illegális kereskedelem visszaszorítása a haditengerészet egyik legfontosabb feladatává vált. Az Operazione Mare Sicuro keretében a haditengerészet modern eszközökkel – például drónokkal és hálózatalapú megfigyelőrendszerekkel – biztosította a tengeri útvonalak háborítatlanságát.

Nemzetközi szinten az olasz haditengerészet olyan missziókban vett részt, mint az EU által koordinált Atalanta-művelet, amely a szomáliai partoknál zajló kalózkodás visszaszorítását célozta. Ezek a műveletek nemcsak a Marina Militare technológiai és taktikai kapacitásait tesztelték, hanem megerősítették az Olaszország és szövetségesei közötti katonai együttműködést is.

Geopolitikai hatások: innováció és kihívások

Olaszország különleges geopolitikai helyzete egyedi biztonsági kihívásokat teremt. A Közel-Kelet és Észak-Afrika közelsége miatt az olasz haditengerészetnek gyorsan és hatékonyan kell reagálnia az olyan dinamikus helyzetekre, mint a migrációs hullámok, a fegyveres konfliktusok és a természeti katasztrófák. Az energiabiztonság szintén kiemelt prioritás, mivel a Földközi-tenger számos olaj- és gázvezetékének védelme alapvető fontosságú az európai gazdaság számára. Az energiainfrastruktúrák védelme érdekében az olasz haditengerészet olyan modern technológiákat fejlesztett ki, amelyek lehetővé teszik a megelőző és védekező műveletek pontos végrehajtását.

 

Dróntechnológia a haditengerészetben

Drónok típusai és alkalmazása

Az olasz haditengerészet autonóm rendszereinek széles választéka a modern hadviselés egyik legfontosabb eszköztárává vált. A légi drónok, mint a Leonardo Falco Xplorer, különösen a tengeri megfigyelés, hírszerzés és célpontazonosítás terén emelkednek ki. Ezek a drónok képesek nagy hatótávolságú repülések végrehajtására, miközben valós idejű adatokat gyűjtenek és továbbítanak a parancsnoki központokba. A vízi drónok, például a REMUS 600, különösen a tengerfenék-felderítés és aknakeresés terén váltak nélkülözhetetlenné, mivel lehetővé teszik az emberi beavatkozás nélküli precíziós műveletek végrehajtását.

A drónok alkalmazása nemcsak költséghatékony, hanem az emberi élet védelmében is kiemelkedő. A nagy kockázatú műveletekben, például konfliktuszónákban vagy mélytengeri kutatások során, ezek az autonóm eszközök minimalizálják az emberi veszteségeket, miközben növelik a műveletek hatékonyságát.

Technológiai együttműködések: Leonardo S.p.A. és a védelmi ipar szerepe

Az olasz védelmi ipar – különösen a Leonardo S.p.A. – szorosan együttműködik a Marina Militare fejlesztési programjaival. A Leonardo által gyártott drónok, például a Mirach 40, nemcsak gyakorlati célokat szolgálnak, hanem valós műveletek során is bizonyították képességeiket. Az együttműködés keretében kifejlesztett technológiák nem csupán a katonai, hanem a civil szférában is alkalmazhatók, például környezeti monitoring vagy katasztrófavédelmi műveletek során.

Drónok hatása a haditengerészet működésére

A dróntechnológia alapvetően alakította át a haditengerészeti műveletek dinamikáját. A valós idejű adatgyűjtési képességek, az automatikus célazonosítás és a precíziós beavatkozások lehetőségei gyorsabb és pontosabb döntéshozatalt tesznek lehetővé. A drónok kiemelt szerepet játszanak a kutató-mentő műveletekben, ahol a gyorsaság és a hatékonyság életet menthet. Emellett az autonóm rendszerek olyan területeken is használhatók, ahol a hagyományos haditengerészeti egységek nem tudnak hatékonyan működni, például sekély vizeken vagy szűk csatornákban.

 

Tengeralattjáró-technológia

Új generációs tengeralattjárók: Az U212 NFS program

Az olasz haditengerészet egyik legambiciózusabb projektje az U212 NFS – Near Future Submarine – program, amely a tengeralattjáró-technológia legújabb eredményeit képviseli. Az olasz Fincantieri és a német ThyssenKrupp Marine Systems együttműködésében létrehozott tengeralattjárók az innováció élvonalát képviselik, ötvözve a lopakodó technológiát a fejlett fegyverrendszerekkel és a hosszú távú autonóm működéssel. Ezek a tengeralattjárók képesek heteken át észrevétlenül operálni, amely különösen fontos az érzékeny műveleti zónákban, például a Földközi-tenger keleti részén, ahol geopolitikai feszültségek jellemzőek.

Az U212 NFS egyik legfontosabb újítása a hidrogén üzemanyagcellás meghajtás, amely lehetővé teszi a rendkívül csendes működést és az alacsony környezeti kibocsátást. Az elektromos meghajtórendszer minimalizálja a tengeralattjárók zajkibocsátását, így rendkívül nehezen észlelhetők a modern akusztikai technológiákkal.

Lopakodó technológiák

A lopakodóképesség elengedhetetlen a modern tengeralattjárók esetében, és az U212 NFS tengeralattjárók fejlesztése során ezt maximális szinten valósították meg. A radar- és akusztikai detektálhatóság csökkentésére speciális, hangelnyelő bevonatokkal és geometriai kialakítással látják el a tengeralattjárókat. Az új formatervezés nemcsak a zajkibocsátást minimalizálja, hanem az áramvonalas test lehetővé teszi a nagyobb sebességet és a jobb manőverezhetőséget.

Tengeralattjárók és hálózati hadviselés

A modern tengeralattjárók nemcsak önállóan, hanem a hálózatalapú hadviselés részeként működnek. Az U212 NFS rendszerint real-time adatokat oszt meg más tengeri és légi egységekkel, így a tengeralattjárók a flotta integrált részévé válnak. Az adatok valós idejű megosztása javítja a helyzetértékelést és a koordinációt a többdimenziós műveletek során. Például, ha egy tengeralattjáró ellenséges célpontot észlel, azonnal értesítheti a felette lévő hadihajókat vagy légi egységeket, hogy gyors és összehangolt választ adhassanak.

Az ilyen képességek különösen fontosak a tengeralattjáró-elhárító műveletek során, amelyek a tengeri hadviselés egyik legösszetettebb területét jelentik. A Marina Militare az U212 NFS technológiáját nemcsak védekezésre, hanem támadó műveletekre is használhatja, különösen a modern torpedók és rakétarendszerek integrálásával.

 

Digitális rendszerek és kiberhadviselés

Hálózatalapú hadviselés (Network-Centric Warfare)

A hálózatalapú hadviselés (NCW) az olasz haditengerészet digitális fejlesztéseinek sarokköve. Az NCW lényege, hogy a haditengerészet minden egysége – legyen az hajó, tengeralattjáró, légi jármű vagy drón – valós időben kommunikáljon egymással és megossza a műveletekhez szükséges adatokat. Ez a rendszerszemléletű megközelítés javítja az információáramlást és a gyors döntéshozatalt, ami kritikus tényező a modern tengeri hadviselésben.

A Marina Militare integrált kommunikációs rendszerei képesek kezelni az ellenséges elektronikai hadviselés fenyegetéseit is, mivel fejlett zavarásgátló technológiákat alkalmaznak. A tengeri egységek valós időben csatlakozhatnak a NATO globális parancsnoki és irányítási hálózatához, amely növeli a szövetségesekkel való interoperabilitást.

Mesterséges intelligencia (AI) és big data

Az AI és a nagy adathalmazok (big data) elemzése alapvető szerepet játszik a modern olasz haditengerészet működésében. A mesterséges intelligencia alkalmazása lehetővé teszi a komplex helyzetek gyors elemzését, például a célpontok azonosítását, a fenyegetések osztályozását és a javasolt taktikai lépések kidolgozását. Az olasz haditengerészet különös figyelmet fordít az AI-alapú rendszerek fejlesztésére, mint például az automatikus célazonosító szoftverek, amelyek minimalizálják az emberi hibák lehetőségét.

A big data elemzése szintén hozzájárul a stratégiai előkészítéshez, különösen a tengeri megfigyelés és a hírszerzés területén. A különböző forrásokból – például műholdakból, drónokból és megfigyelőrendszerekből – érkező adatok feldolgozása lehetővé teszi az olasz haditengerészet számára, hogy előre jelezze az ellenséges tevékenységeket és gyorsan reagáljon azokra.

Kibervédelem

A kibervédelem az itáliai haditengerészet digitális stratégiájának egyik legkritikusabb eleme – hiszen olyan fejlett kibervédelmi rendszereket fejlesztett ki, amelyek képesek megelőzni az ellenséges kibertámadásokat, védelmezni az érzékeny adatokat és biztosítani a műveleti rendszerek zavartalan működését. A kibertérben való jelenlét kiterjed a támadó műveletekre is, amelyek során az olasz haditengerészet képes lehet ellenséges rendszerek semlegesítésére vagy zavarására.

 

Nemzetközi együttműködések és NATO szerep

Az olasz haditengerészet aktív szereplője a NATO katonai struktúrájának, és számos fontos gyakorlatban és hadműveletben vesz részt. A Dynamic Manta tengeralattjáró-elhárító gyakorlat, amelyet évente rendeznek meg, az olasz flotta egyik legfontosabb felkészülési eseménye. Ezek a gyakorlatok nemcsak a haditechnológiai fejlesztések tesztelésére alkalmasak, hanem növelik az interoperabilitást az olasz haditengerészet és más szövetséges flották között.

Európai védelmi ipari együttműködés

Az Európai Unió PESCO (Permanent Structured Cooperation) programjai keretében az olasz haditengerészet olyan projektekben vesz részt, amelyek célja az európai védelmi képességek megerősítése. Az ilyen együttműködések lehetővé teszik a közös technológiai fejlesztéseket, például új generációs hadihajók és tengeralattjárók tervezését. Az európai védelmi iparral való szoros együttműködés nemcsak a Marina Militare technológiai innovációit gyorsítja fel, hanem az európai biztonságpolitika szempontjából is kulcsfontosságú.

Nemzetközi műveletek

Az olasz haditengerészet jelentős szerepet vállal a békefenntartó és humanitárius műveletekben is. A szökőár vagy földrengés utáni segítségnyújtásban az olasz flotta gyorsan mozgósítható, köszönhetően a modern logisztikai rendszereknek és az autonóm technológiáknak. A Marina Militare aktívan részt vett a Közel-Keleten és Észak-Afrikában zajló humanitárius missziókban, ahol technológiai innovációik, például drónok és digitális rendszerek, jelentősen növelték a műveletek hatékonyságát.


Összegzés

Az olasz haditengerészet történelmi hagyományai, földrajzi helyzete és innovációs képességei egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a Marina Militare kiemelkdő szereplő legyen a modern tengeri hadviselés terén. A drónok, digitális technológiák és új generációs tengeralattjárók integrációja nemcsak a jelenlegi műveleti képességeket növeli, hanem biztosítja az olasz flotta relevanciáját a jövő biztonsági kihívásai közepette.
Az európai és nemzetközi szövetségek tovább erősítik Olaszország stratégiai pozícióját, miközben az innováció és a fenntarthatóság iránti elkötelezettség továbbra is a Marina Militare sikereinek alapját képezi.

Válságövezetek a XXI. században konferencia 2024.

Szerző:
BSZK
-
0

Szeretettel várunk minden érdeklődőt a „Válságövezetek a XXI. században” című konferenciánkra!

Az eseményt idén rendhagyó módon egy külső helyszínen, az Európa Ponton rendezzük meg.

Az eseményen elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete álláspontját.

Az esemény látogatása ingyenes, de regisztrációhoz kötött: https://ludevent.uni-nke.hu/event/4542/

09:45-09:55 Németh Merse Diákbizottsági elnök köszöntőt mond

09:55-10:00 Dr. Sztankai Krisztián Őrnagy úr felkonferálja a legelső szekciót (Orosz-Ukrán)

10:00-10:20 Dr. Kaiser Ferenc: Ukrajna EU-tagságának kérdése

10:20-10:40 Pecze Zsombor: A tüzérség alkalmazása doktrínális és harcászati viszonylatban a hidegháborútól napjainkig a Szovjetunióban és Oroszországban

10:40-10:45 Őrnagy úr értékel

10:45-11:20 szünet

11:20-11:25 Őrnagy úr felkonferálja a Közel-Kelet szekciót

11:25-11:45 Fodor Márk Joszipovics: Izrael Állam afrikai jelenléte

11:45-12:05 Bognár Gábor: Hezbollah: Ellenállás vagy terrorizmus? A szervezet története és megítélése

12:05-12:10 Őrnagy úr értékel

12:10-12:35 szünet

12:35-12:40 Németh Merse felkonferálja a Biztonságpolitika és energiabiztonság szekciót

12:40-13:00 Lázár Sebastian: Haiti: A bandaháborúból polgárháborúvá mélyülő válság

13:00-13:20 Lakatos Gergely: Energiabiztonság – energetikai célú hidrogénfelhasználás Magyarországon

13:20-13:25 Németh Merse értékel

13:25-13:30 Németh Merse felkonferálja az Afrika szekciót

13:30-13:50 Danguly Ágnes: ENSZ-békemisszió a tűzvonalban: a MONUSCO hatékonysága a Kongói Demokratikus Köztársaságban

13:50-14:10 Németh Merse: A csádi polgárháború és a Száhel-övezet migrációs válságának hatása Európára és az Európai Unióra

14:10-14:30 Benczik Boglárka: Mali összeomlásának okai és a nemzetközi reakciók

14:30-14:50 Rózsa Sándor: A szudáni polgárháború

14:50-15:10 Papp Zsanett: Az Északi-sark stratégiai szerepe az energiabiztonságban: geopolitikai kihívások és lehetőségek a XXI. században

15:10-15:15 Németh Merse értékel és lezárja a konferenciát

A migrációs politikák és az olasz hadsereg szerepe: A katonai eszközök használata a határvédelemben

Szerző:
Merényi Vivien
-
0

Olaszország, mint a Földközi-tenger középpontjában elhelyezkedő ország, kulcsfontosságú szereplője a migrációs válságnak, amely az elmúlt évtizedekben számos politikai, gazdasági és biztonsági kihívást hozott magával. A migrációs áramlatok különösen a közép- és észak-afrikai régiók, valamint a Közel-Kelet válságaival összefüggésben jelentős mértékben érintették az olasz határokat. Az olasz kormány és a helyi hatóságok a bevándorlás kezelésére különböző politikai és biztonsági eszközöket alkalmaztak, amelyek közül a katonai erőforrások és a hadsereg szerepe kiemelkedő. A katonai eszközök, különösen a haditengerészet, a parti őrség és a szárazföldi erők, nemcsak a migrációs áramlások korlátozásában, hanem a határok védelmében és a nemzetközi jogi normák betartásában is kulcsszerepet játszanak.

 

A migrációs válság és a biztonsági kihívások Olaszországban

A migrációs válság Olaszország számára nem új jelenség, azonban az elmúlt évtizedekben jelentősen felerősödtek a bevándorlás okozta problémák, különösen az Afrikából és a Közel-Keletről érkező migránsok miatt. A Földközi-tenger közepén fekvő Olaszország mindig is a migrációs utak központjában volt, így az ehhez kapcsolódó nyomás az országot folyamatosan érintette. A helyzet azonban különösen drámaivá vált 2011-ben, amikor a Líbiában kirobbant polgárháború és az azt követő politikai zűrzavarok megnyitották a menekültek és gazdasági migránsok előtt az utat Észak-Afrika és Európa irányába. A déli partok, mint Lampedusa és más szigetek, különösen erőteljes migrációs áramlást tapasztaltak, amelyek az ottani infrastruktúrára és helyi közösségekre hatalmas terhet róttak.

Az Olaszországba érkező migránsok száma az évek során folyamatosan nőtt, a legnagyobb növekedés a 2010-es évek közepére esett, ami az európai menekültválság kirobbanásához vezetett. Azonban a migráció nemcsak a gazdasági és humanitárius terheket jelentette, hanem súlyos biztonsági kérdéseket is felvetett. A határok védelme, az illegális migráció megfékezése, valamint az embercsempészet és egyéb bűncselekmények terjedése az olasz hatóságok számára komoly kihívást jelentett. Az állami és nemzetközi válaszlépések nemcsak a migránsok jogait, hanem Olaszország nemzetbiztonsági érdekeit is figyelembe kellett, hogy vegyék. A migráció nem csupán humanitárius kérdés lett, hanem egyre inkább a nemzetbiztonság, a bűnözés elleni küzdelem és a terrorizmus megelőzésének kérdéseivé vált. E kihívások kezelésére pedig az olasz hadsereg, rendőrség és a parti őrség szerepe egyre hangsúlyosabbá vált.

 

Az olasz hadsereg és a határvédelem szerepe

Olaszország határvédelmi politikája alapvetően az olasz hadsereg, rendvédelmi szervek és a különböző biztonsági erők koordinált munkáján nyugszik. Mivel Olaszország földrajzi helyzete miatt közvetlenül érintett a migrációs áramlatokban, a katonai eszközök alkalmazása elkerülhetetlenné vált a határok védelmében. Az hadsereg nemcsak a tengeri határok védelmét látja el, hanem a szárazföldi és légi határvédelmi feladatokban is részt vesz, biztosítva, hogy a migránsok illegálisan ne léphessék át a nemzeti és uniós határokat. Az Esercito Italiano és az olasz biztonsági erők szerepe a migráció kezelésében átfogó és sokrétű, mivel nemcsak a fizikai határok őrzésére koncentrál, hanem az illegális tevékenységek, mint például a kereskedelem és az embercsempészet elleni fellépésre is.

A Mare Nostrum művelet (2013–2014) a legkiemelkedőbb példája az olasz hadsereg tengeri műveleteinek. Ez a haditengerészeti akció, amelyet az olasz kormány irányított, eredetileg a migránsok mentésére irányult, ám egyúttal a határok védelmére és a tengeri embercsempészet visszaszorítására is koncentrált. A művelet célja az volt, hogy közvetlenül csökkentse a migránsok halálozási arányát a tengerentúli átkelők során, miközben ellenőrzés alá vonja a nemzetközi vizeken zajló illegális tevékenységeket. Noha a Mare Nostrum projektet végül 2014 végén felváltotta az Európai Unió Triton művelete, amely szűkebb területi és műveleti határokkal rendelkezett, az olasz hadsereg és a parti őrség szerepe nem csökkent, hanem továbbra is alapvető maradt a migrációs válság kezelésében. Az olasz hadsereg műveletei évről évre egyre inkább a migrációs áramlatok közvetlen kezelésére és a bűnözői hálózatok felszámolására összpontosítottak.

Ezek az akciók nemcsak humanitárius szempontból, hanem a nemzetközi jogi normák betartásával is összhangban történtek, amely Olaszország számára különös jelentőséggel bírt. A migránsok jogainak védelme mellett elengedhetetlen volt a határok védelme és a nem kívánt migrációs áramlatok megfékezése, mivel a migráció a bűnözés és a terrorizmus kockázataival is összefonódott. Az olasz hadsereg folytatta a jogszabályoknak megfelelő műveleteket, miközben aktívan támogatta az EU külső határvédelmi politikáját is.

 

Katonai eszközök a migrációs válság kezelésében

Az olasz hadsereg, a rendvédelmi szervek és a különböző biztonsági erők együttműködése kulcsszerepet játszik a migrációs válság kezelésében. A katonai eszközök alkalmazása nemcsak a migráció kezelésére, hanem annak biztonsági aspektusaira is összpontosít. A haditengerészet – Marine Militare – és a parti őrség szerepe az egyik legfontosabb, mivel a migránsok áramlása elsősorban tengeri úton történik, így ezek az erők közvetlenül érintkeznek a migrációs folyamatokkal. Szintén a feladataik közé tartozik a migránsok mentése, az illegális halászat és embercsempészet elleni fellépés, valamint a nemzetközi határok védelme.

Az itáliai rendvédelmi szervek együttműködése biztosítja, hogy a migránsok ne próbáljanak illegálisan belépni az országba, miközben az útvonalakat is ellenőrzik, hogy megakadályozzák az embercsempészetet és a bűnözői tevékenységeket. Az olasz hadsereg ezen kívül a Frontex által koordinált közös EU-s határvédelmi műveletekben is aktívan részt vesz, segítve az uniós tagállamok közötti együttműködést és az illegális migráció elleni közös fellépést.

A migrációval kapcsolatos katonai műveletek nemcsak a fizikai határok megvédésére összpontosítanak, hanem a belső határbiztonság fenntartására is – például a menekültválság kezelésére szolgáló humanitárius segítségnyújtás révén, támogathatják az emberek jogait és a menekültstátusú kérelmek feldolgozását. Emellett a katonai erők elengedhetetlenek a bűnözői csoportok és a terrorista hálózatok elleni küzdelemben, amelyek a migrációs áramlatokkal összefonódnak.

 

A migrációs politikák és a katonai eszközök jövője

A migrációs válság folytatódása és az egyre bonyolultabbá váló globális biztonsági helyzet figyelembevételével az olasz hadsereg szerepe továbbra is központi jelentőséggel bír a migrációs politikákban. Az EU és Olaszország számára egyaránt elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés és az integrált megközelítések alkalmazása, hogy sikeresen kezeljék a migrációval kapcsolatos kihívásokat. Az olasz hadsereg szerepe nem csupán a katonai eszközök alkalmazásában, hanem az EU közös határvédelmi politikájában is hangsúlyos lesz a jövőben.

Az Esercito Italiano szerepe a migrációs válság kezelésében tehát kulcsfontosságú lesz a jövőben is, különösen akkor, ha a globális migrációs áramlatok folytatódnak. Az EU és Olaszország közötti szorosabb partnerség és a gazdasági fejlődés elősegítése Afrika és a Közel-Kelet egyes országaiban szintén fontos szerepet fog játszani a migráció megelőzésében. A jövőben elengedhetetlen lesz a katonai eszközök alkalmazása a migráció biztonsági aspektusainak kezelésére, de a humanitárius szempontokat és a nemzetközi jogot is figyelembe kell venni.

 

Összegzés

Olaszország szerepe a migrációs válság kezelésében alapvető jelentőségű az Európai Unió és a nemzetközi közösség számára. Az olasz hadsereg és a biztonsági erők alkalmazása nemcsak a határok védelmét szolgálja, hanem a migrációval kapcsolatos biztonsági kihívások kezelésében is kulcsfontosságú szerepet játszik. A hadsereg szerepe sokrétű, mivel nemcsak a határvédelmet és a bűnözés elleni küzdelmet szolgálja, hanem a humanitárius segítségnyújtást és a migránsok jogainak védelmét is biztosítja. A jövőben elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés erősítése és a migráció megelőzésére irányuló politikai döntések meghozatala, amelyek alapot adnak egy fenntartható migrációs politikának. Az olasz hadsereg szerepe tehát továbbra is kulcsfontosságú lesz, különösen a globális biztonsági és politikai kihívások figyelembevételével.

ETMU Conference 2024 – Beszámoló

Szerző:
Mócsán Evelin
-
0

2023 második félévében a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora meghirdetett egy biztonságpolitikai pályázatot, amely keretén belül három hallgató részt vehetett a 2024-es évben egy általa választott konferencián. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy ezen pályázat egyik nyerteseként részt vehettem a 2024. november 6-8. között megrendezésre került 21. ETMU Konferencián (The Society for the Study of Ethnic Relations and International Migration in Finland) a Tampere-i Egyetemen, Finnországban.

Ezen összefoglaló írásban szeretném megosztani a konferencia részleteit, az ott tapasztaltakat. Ezzel a lehetőséggel és az itt tanultakkal nagymértékben hozzá fogok tudni járulni az elkövetkezendő időszakban a Biztonságpolitikai Szakkollégium munkájához, színvonalának további emeléséhez.

A konferencia a politikai konfliktusok, háborúk, természeti katasztrófák és környezeti válságok által világszerte okozott kényszerű kitelepítésekkel foglalkozik. A konferencia célja az idei évben is az volt, hogy kihívásokat és a felmerülő kérdéseket a migránsok és a kisebbségi csoportok szemszögéből vizsgálja, különösen a tudás és a cselekvés összekapcsolódásán keresztül feltárva a lehetséges fejleményeket, megoldásokat, lehetőségeket.

Az idei ETMU Konferencia (Hopeful engagements in turbulent times: knowledge, art and action in migration research címmel) a migráció és multikulturalizmus aktuális kihívásaira és lehetőségeire fókuszált, különös hangsúlyt fektetve a társadalmi befogadás és egyenlőség kérdéseire. A rendezvényt elismert kutatók, szakpolitikusok és civil szervezetek képviselői tették színesebbé, akik különböző perspektívákból vizsgálták a globális és helyi szinten jelentkező migrációs problémákat.

Az előadások és panelbeszélgetések olyan témákat érintettek, mint a migránsok integrációja, az identitás és kultúra kapcsolata, valamint az inkluzív társadalmi stratégiák kialakítása. A konferencia lehetőséget adott  számomra, hogy nemzetközi szinten is bővítsem tudásomat és értékes kapcsolati hálót építsek ki.

Az előadások során számos innovatív megoldást és gyakorlati ötletet vetettek fel a migrációval és multikulturalizmussal kapcsolatos kihívások kezelésére. Kiemelt figyelmet kapott a helyi közösségek szerepének erősítése, az oktatás és a nyelvtanulás támogatása, valamint a befogadó társadalmi környezet megteremtését célzó stratégiák kidolgozása. Több előadó hangsúlyozta a civil szervezetek és kormányzati szereplők közötti szorosabb együttműködés szükségességét, hogy hatékony és fenntartható megoldások szülessenek. Ezek a javaslatok hozzájárulhatnak a migránsok sikeres integrációjához, miközben a helyi társadalmak gazdasági és kulturális fejlődését is elősegítik.

Az ETMU Konferencián való részvétel nem csupán személyes élmény volt számomra, hanem lehetőséget adott arra is, hogy a szakkollégium munkájához friss szemléletmódot és új ismereteket hozzak. Az előadásokon hallott innovatív kutatási eredmények és gyakorlati példák különösen hasznosnak bizonyulhatnak a szakkollégiumi tagságom tekintetében.

Úgy gondolom, hogy az itt szerzett tapasztalatokkal értékes hozzájárulást nyújthatok a szakkollégium migrációval és multikulturalizmussal kapcsolatos projektjeihez.

Szorosan kapcsolódik a konferencia a kutatási területemhez, hiszen a szakkollégiumi munkásságomon belül az afrikai migráció kérdéskörével foglalkozom. Az előadások és beszélgetések számos olyan aspektust érintettek, amelyek közvetlenül kapcsolódnak ehhez a témához, például az afrikai országokból induló migrációs folyamatok hátterét, valamint a befogadó országok előtt álló kihívásokat és lehetőségeket. Ezáltal a konferencia nemcsak megerősítette a meglévő tudásomat, hanem új irányokat is adott a további kutatómunkámhoz.

Az ETMU Konferencián való részvétel rendkívül hasznos és inspiráló élmény volt számomra. A rendezvény lehetőséget adott arra, hogy számos elismert szakértővel találkozzak és velük párbeszédet folytatva mélyebben megértsem a migráció és multikulturalizmus összetett kérdéseit. Különösen értékesnek találom, hogy az előadások után lehetőségem volt feltenni a bennem felmerülő kérdéseket az előadóknak, szakértőknek, amelyekre szakmailag megalapozott, gyakorlatias válaszokat kaptam.

Nagy örömmel tölt el és hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, valamint a Biztonságpolitikai Szakkollégiumot képviselhettem ezen a színvonalas konferencián. A megszerzett tudás és tapasztalat jelentősen gazdagította a szakmai látókörömet. Bízom benne, hogy a jövőben kamatoztatni tudom majd mind a szakkollégium keretein belül, mind későbbi tanulmányaim és szakmai pályafutásom során a konferencián elsajátított tudást és ismereteket.

Demográfiai kihívások Izrael államban

Szerző:
BSZK
-
0

Nincsen olyan hét vagy hónap, hogy egy-egy elemzés vagy újság cikk ne foglalkozna a demográfiai változásokkal. Azt hangsúlyozzák, hogy alapvetően formálja egy ország gazdaságát, politikai és biztonsági környezetét, valamint társadalmát. Ezek a változások, például a népességnövekedés, az elöregedés, a városiasodás vagy a migráció, különböző kihívások és lehetőségek elé állítják az országokat és azok vezetőit.

Az elöregedő népesség gazdasági terhet jelenthet, mivel több erőforrásra van szükség az idősek egészségügyi és nyugdíjellátásához, míg a munkaképes korú lakosság aránya csökken. Japánban például a munkaerőhiány és az alacsony születési ráta komoly kihívásokat jelent a gazdasági növekedés fenntartásában. A népességnövekedés és a városiasodás társadalmi kihívásokhoz vezethet, különösen a lakhatás, az oktatás és az egészségügy területén. Nigériában például a gyors városiasodás terheli az infrastruktúrát és a közszolgáltatásokat, ami növekvő társadalmi feszültségeket eredményezhet. A demográfiai feszültségek politikai konfliktusokat válthatnak ki, különösen ott, ahol etnikailag és vallásilag sokszínű a lakosság. A Közel-Keleten az ifjúkorú (fiatalokból álló) népesség és a magas munkanélküliség növeli az instabilitást, amely a radikalizáció és belső konfliktusok kialakulásának melegágya lehet. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a témához, amivel foglalkozni szeretnék. Izrael államhoz, mely ebben a politikai és biztonsági instabilitással terhelt régióban kell, hogy biztosítsa állampolgárainak a kiszámítható jövőképet.

A demográfia összetétele és változása

Mivel Izrael 1948-ban egy ellenséges környezetben jött létre fontos számára, hogy stabil gazdasági, biztonsági és politikai környezetet tartson fent. Ennek elkerülhetetlen alapja a népesség és annak összetétele. Demográfiai helyzete az elmúlt húsz évben jelentős változásokat mutatott, amelyeket több tényező befolyásolt, mint a születési ráta, a bevándorlás, a politikai helyzet és a társadalmi sokszínűség. A demográfiai kihívások összetett kérdéseket vetnek fel, amelyek hatással vannak a gazdaságra, a munkaerőpiacra, az egészségügyre és az oktatásra. Nézzük meg ezeket részletesebben. A népesség az elmúlt húsz évben gyorsan növekedett, 2000-ben körülbelül 6,3 millió főről 2023-ra közel 10 millió főre.

A növekedés oka elsősorban a magas születési arány, különösen az ultraortodox zsidó közösségekben. Izrael demográfiáját erősen formálja a bevándorlás is, amelyet elsősorban az 1950-ben meghozott Visszatérési Törvény szabályoz. Ez lehetővé teszi a világ minden részéből származó zsidók számára, hogy izraeli állampolgárságot kapjanak.

A 2000-es évek elején különösen nagy számban érkeztek bevándorlók a volt Szovjetunió területéről.

A születési számokat közelebbről megvizsgálva azt látjuk, hogy a lakosság nem homogén és számos nép él ezen a kisterületen. Az állam 22 145 km2-én vallási megoszlás szerint 74% zsidó, 18% muszlim, 2% keresztény és 6% egyéb népcsoport található. Lélekszámban ez 7 millió zsidó, 2 millió muszlim és 1 millió egyéb vallású embert jelent. A 10 milliós országnak a népsűrűsége, igy 426 fő/km2.

A mindenkori kormányok a demográfiára nemzetbiztonsági kérdésként tekintenek. Fontosnak tartják, hogy a fenti arányok ne boruljanak fel. Cél, hogy az arabok száma ne nőjön túl a zsidó lakoságon. Többször hallani olyan hangokat, hogy az arab népcsoport egy belső veszélyforrás és egy időzített bomba. Pontosan ezért mindent megtesznek azért, hogy a népesség számát megfelelő szinten tudják tartani.

Intézkedések a népesség növekedésének érdekében

Milyen eszközei vannak az izraeli kormánynak ehhez?

Több lépésben, különböző elemekből álló stratégiát állítottak össze. Továbbra is támogatják, hogy más államokból települjenek át Izrael területére zsidó emberek. A csökkenő trend ellenére ebben van még lehetőség mivel a világban még egyszer annyi zsidó él, mint Izraelben. Észak Amerikában több mint 6 millió ember és Európában is 1 millió fő felett van a számuk. Legfontosabb ez mellett, hogy a születés számot szinten tudja tartani. A világra jellemző tendencia, hogy a nők egyre később vállalnak gyereket Izraelre is elmondható. Jellemzően csökken a 25 év alattiak száma és inkább a 30-as éveikben alapítanak családot. A korösszetételt, ha nézzük, nem beszélhetünk elöregedő társadalomról. A lakosság 27%-a 14 év alatti, 61%-a 15 és 64 év közötti, míg 12%-a 65% felett van. Ebből elmondható, hogy a fiatalok nagy része még csak most fog gyermeket vállalni.

Az elkötelezettség eléréshez a megfelelő szociális háló elengedhetetlen. Izraelben a szociális háló és a családtámogatási rendszer átfogó, és a lakosság jólétének javítását szolgálja. A rendszer alapját az állami társadalombiztosítási szolgáltatások, családtámogatási programok, gyermekjóléti intézkedések, valamint a szociális szolgáltatások széles köre képezi. Az izraeli szociális rendszer kiterjedt támogatásokat nyújt a fiatal családoknak, az időseknek, a fogyatékkal élőknek és más rászoruló csoportoknak. Az izraeli oktatási rendszer ingyenes oktatást biztosít 3 és 18 éves kor között, ami lehetővé teszi a gyermekek számára az állami oktatás igénybevételét. Emellett támogatásokat kínálnak a speciális oktatási szükségletekkel rendelkező gyermekek számára is. Az állam ösztöndíjprogramokat biztosít a felsőoktatásban tanuló diákok számára. Az izraeli diákok számára a katonai szolgálat utáni felsőoktatásba való bekapcsolódást további ösztöndíjprogramok és pénzügyi támogatások könnyítik meg. Izraelben minden állampolgár kötelező egészségügyi biztosítással rendelkezik, amelyet négy egészségpénztár kínál (Clalit, Maccabi, Meuhedet, Leumit). Az alapellátás magában foglalja az orvosi vizsgálatokat, gyógyszereket, szakorvosi ellátást és a sürgősségi szolgáltatásokat. Az állam külön gyermek-egészségügyi programokat is működtet, amelyek célja a gyermekek fejlődésének és egészségének megőrzése, beleértve a kötelező védőoltások biztosítását és a megelőző szűréseket. Az alacsony jövedelmű családoknak biztosított jövedelempótlék célja a megélhetési költségek enyhítése. Ez a támogatás alapvető segélyt nyújt a létfenntartáshoz, és az igénylők szükségleteihez igazodik. Összeségében a szociális hálója egy szilárd rendszer, amely a jóléti állam jegyében a rászoruló csoportok támogatására épül. A kiterjedt családtámogatási programok, az egészségügyi biztosítás és az oktatási lehetőségek, valamint az idősek és fogyatékkal élők számára nyújtott szolgáltatások hozzájárulnak az izraeli társadalom kohéziójához és a lakosság jólétéhez.

Kihívások

A demográfiai változással járó kihívások kívülről és belülről is jelen vannak az ország társadalmában.

A szomszédos országoknak (Libanonnak, Szíriának, Jordániának, Egyiptomnak és a palesztin területeknek) demográfiai mutatói az elmúlt tíz évben jelentős változásokat mutattak. Ezek a változások nagymértékben befolyásolják Izrael régiós helyzetét, különösen a biztonságot, a gazdaságot és a migrációs helyzetet. Fontos megjegyezni, hogy a 2023-as konfliktus kirobbanása idején a Gázában, Ciszjordániában élő palesztinok és az izraeli arabok együttes száma megegyezett a 7 milliós zsidók számával.

A trendeket követve pedig megállapítható, hogy várhatóan 2050-re többségbe kerülhet az arab népesség. Az arab fiatalság esetén az is elmondható, hogy nagyobb kedvel, vállalnak gyereket és ez Izraelen belül is nehézséget okozhat.  A fenti megoszlás eltolódhat az arab lakosság irányába.

A belső kihívások közül talán az egyik legmeghatározóbb a haredi zsidó kisebbség helyzete. A haredi (ultraortodox) zsidó közösség Izraelben egy gyorsan növekvő, sajátos életmóddal és erős vallási hagyományokkal rendelkező csoport. Demográfiailag és társadalmilag is megkülönböztetett csoportot alkotnak, amely jelentős hatással van az izraeli társadalomra és gazdaságra. A haredi közösség számos szempontból különbözik a szekuláris és vallásos zsidóktól, főként életmódjukban, oktatási rendszerükben és az állami kötelezettségekhez való hozzáállásukban. A közösség az izraeli lakosság mintegy 13-17%-át teszi ki, ami körülbelül 1,3 millió főt jelent (2023). A haredi családok jellemzően nagyok, az átlagos haredi család 6-7 gyermeket vállal, ami az egyik legmagasabb születési arány Izraelben és világszerte is. A népességnövekedési ütemük sokkal magasabb, mint a szekuláris és vallásos zsidók körében, így a haredi lakosság aránya folyamatosan növekszik. Rendkívül fiatal a korösszetétel; a népesség nagy része gyermek vagy fiatal felnőtt. Ennek következtében a közösség kiemelten igényli az oktatási és családtámogatási rendszereket. Saját vallási iskolákat (jesivákat és talmud-tórákat) működtet, amelyek a vallási tanulmányokra összpontosítanak. A világi tantárgyak, mint a matematika, angol nyelv és tudományok, általában kevésbé hangsúlyosak vagy teljesen hiányoznak. A haredi férfiak gyakran az egész életüket a Tóra és a Talmud tanulmányozásának szentelik, amely miatt sokan felnőtt korukra sem rendelkeznek a munkaerőpiacon. Az oktatási szakadék miatt a haredi lakosság körében alacsonyabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, bár az utóbbi években a fiatalabb generációk körében növekvő hajlandóság figyelhető meg a felsőfokú vagy szakmai képzés iránt. A férfiak foglalkoztatottsági aránya alacsonyabb, mint az izraeli lakosság átlaga. A férfiak közül a fenti vallási tanulmányaik miatt az életük során anyagi támogatást kapnak az államtól vagy a közösségüktől. Ezzel szemben a haredi nők magasabb arányban dolgoznak, jellemzően alacsonyabb bérű, részmunkaidős vagy adminisztratív pozíciókban. Az izraeli törvények értelmében a haredi férfiak vallási tanulmányok miatt mentesülhetnek a kötelező katonai szolgálat alól, amit a társadalom egy része gyakran vitatott kérdésként kezel. Egyes haredi közösségek tagjai önkéntes alapon mégis vállalnak katonai szolgálatot, bár arányuk továbbra is alacsony. A kevésbé vallású társadalmi rétegek pedig úgy érzik, hogy ők viselik az állami terheket. Pénzügyileg és katonailag is egyaránt.

Összeségében elmondható, hogy a bizakodásra adó születésszámok ellenére a hátérben egy olyan biztonsági kockázat húzódik, meg amit nem lehet figyelmen kívül. Az egyre növekvő lakosságnak az ország kis területén kell osztoznia. Ráadásul a népesség aránya is eltolódásban van. Nem csak az arab lakosság irányába, hanem a zsidó közösségen belül is az ultraortodox zsidók felé. Hosszútávon a nehézség megoldása még nem látható.

Szerző: Hetzer Miklós

A talibán rémuralma, avagy mi történt a kivonulás óta?

Szerző:
BSZK
-
0

Bő három év telt el azóta, hogy a legutolsó amerikai katona is elhagyta Afganisztánt. A 20 éves amerikai jelenlét azonban nem sok változást hozott, hiszen nem sikerült Afganisztánt demokratikus állammá tenni, jóllehet a kezdeti cél nem ez volt. Az al-Kaida és talibán erők elleni ’Operation Enduring Freedom’ hadművelet 2001. október 7-én kezdődött. Bár sikerült valamennyire megcsonkítani az al-Kaidát – 2011. májusában Oszama bin Ladent likvidálták – utódok mindig akadtak és a talibán is egy új fejezetet kezdett Afganisztán történelmében.

Gazdaság

A tálib hatalomátvétel hivatalosan 2021. augusztus 15-én történt, amikor fegyveresek elárasztották Kabul utcáit és elfoglalták az elnöki palotát – szinte ellenállás nélkül. Hatalomra kerülésük idején számos problémával szembesültek; az ENSZ és az USA szankciókat rótt ki a tálib vezetőkre, az Afganisztáni mintegy 9 milliárd dolláros devizatartalékot befagyasztották és az évente érkező kb. 8 milliárd értékű segélyt is leállították. Ebből a gazdaságilag katasztrofális helyzetből a tálibok a vártnál jobban felálltak és néhány hónap kiesésével az ENSZ készpénzszállítmányai újra érkeztek, ami átlagosan a 40 millió dolláros humanitárius segélyek kifizetését tudta fedezni. Az afgán gazdaság elszigeteltsége a nemzetközi bankszektortól és a központi bank – Da Afghanistan Bank (DAB) – képességének hiánya, hogy bankjegyeket nyomtasson vagy helyettesítse a régieket, valamint a pénzügyi szektor szakértelmének hiánya ún. likviditási válsághoz vezetett. Mintegy megoldásként, az ENSZ amerikai valutát vásárolt és szállított Afganisztánba (2024. júliusáig kb. 3,8 milliárd dollárt), ami most az elsődleges likviditási forrás. Ezen intézkedések enyhítették a válságot és stabilizálták az afgán valutát is, az afghanit, de a tálib politika negatív hatásai továbbra is érződnek. Miután magukhoz ragadták a hatalmat, számos afgán vállalkozást zárattak be, ami a munkanélküliség növekedéséhez vezetett. Az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) becslése szerint a hatalomátvételtől 2022. közepéig az afgán gazdaság közel 700.000 munkahelyet vesztett. 2021-ben a munkaerőpiacon a jelenleg nem dolgozó, de aktívan munkát keresők százalékos aránya 12,1% volt, ami 2023-ra 14,4%-ra emelkedett. A nők foglalkoztatottsága 2021. júliusához képest 2022. végére 25%-kal esett vissza. Ebben közrejátszik az a 2022. decemberi rendelkezés a de facto tálib kormánytól, mely a nők egyetemekről való kizárásáról, valamint a helyi és külföldi nem kormányzati szervezeteknél (NGO) való munkavállalás tiltásáról rendelkezett.

Ópium

Amit talán kevesen tudnak erről az országról, hogy a teljes mezőgazdasági ágazatnak a 29%-át kiadó jövedelem az ópiummák termesztéséből származik. Évtizedeken keresztül Afganisztán volt a világ vezető ópium termelője, az össztermelés kb. 70%-át tette ki. Ez 2022-ben megváltozott, amikor áprilisban a tálib kormány szinte teljeskörű tilalmat vezetett be az ópiummák termesztése, feldolgozása és kereskedelme ellen. Az intézkedés meghozta a gyümölcsét, ugyanis a termesztés megközelítőleg 92-95%-kal esett vissza, 233.000 hektárról 2023-ra 10.800 hektárra csökkent. Azonban ennek a döntésnek több hátránya van (jelenleg), mint előnye. Afganisztán ópiumgazdaságának felszámolása előbb-utóbb valóban szükséges, viszont ez a tilalom becslések szerint 600.000 gazdát és családjukat taszított szegénységbe tartós bevételi forrásuk elvesztése miatt. A fennálló humanitárius válság emiatt súlyosbodott, és bár aki tehette, búzatermesztésbe kezdett, az afgánok szükségleteit nem elégíti ki a termelés, így 2023-ban 3,4 millió tonna búzát kellett importálniuk. A fő ópiumtermesztő tartományokban – Kandahár, Badakhshan, Zabul, Uruzgan – az ópiumot búzával helyettesítő gazdák 2022 és 2023 között 1 milliárd dolláros feltételezett készpénzbevételtől estek el. Általánosságban elmondható, hogy a vidéki közösségek nagy részének megélhetése az ópiumból származó jövedelemtől függött.

Humanitárius válság

Afganisztán a humanitárius válság súlyosságának szempontjából továbbra is az elsők között van és a Fund for Peace által minden évben frissített Fragile States Index-en (törékeny államok) a 7. helyen zárt. Az ország mintegy 40 éve szenved konfliktusoktól, háborútól, természeti katasztrófáktól és kormányválságtól. Az események a tálib hatalomátvétel után felgyorsultak, az erőszaknak és humanitárius katasztrófáknak teret engedve. Megközelítőleg 23,7 millió afgán lakosnak – több, mint a népesség fele – van szüksége humanitárius segélyre. A társadalom 48%-át érinti a szegénység és kb. 12,4 millió embert érint az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, emellett jelenleg 3,2 millió 5 év alatti gyermek és 840.000 terhes nő és szoptatós anyuka szenved alultápláltságtól. A társadalom 69%-a nem rendelkezik tisztított vízzel és ennek a víznek a mennyisége nem is elegendő számukra.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) adatai szerint összesen 10,9 millió afgán kényszerült elhagynia otthonát. A befogadó országok közül Irán kb. 4,5 millió afgán menekültnek ad otthont, valamint Pakisztán is – szigorított eljárással és korlátozott számban – fogad menekülteket. Az országban lévő belső menekültek száma minimum 3,2 millió, ugyanis a pakisztáni kormány 2023. szeptember 15-i rendelkezése után több, mint 531.000 afgán tért vissza a kibocsátó országba. A menekültügyi helyzet orvosolására 2023-ra meghirdették a Regional Refugee Response Plan-t, aminek a teljesítéséhez szükséges 613 millió dollárt az ENSZ szervezetei, nemzetközi nem kormányzati szervezetek (INGO), ngo-k és vallási alapú szervezetek finanszíroznak. Az Európai Unió tavaly 156,5 millió euró humanitárius segélyt nyújtott Afganisztánnak, a legnagyobb támogató azonban továbbra is az USA, aki 2021. augusztusától 2,1 milliárd dollár értékű segélyt nyújtott.

Az elmúlt két évben az országot természeti csapások is érték; a legutóbbi nagyobb horderejű földrengés 2023. október 7-én történt, aminek következményeként 2445 ember vesztette életét, hat iskola semmisült meg és a környező falvak a földdel váltak egyenlővé. Ez év áprilisától az országban folyamatosak az áradások is, és az IFRC legfrissebb adatai alapján 14.200 otthon vált lakhatatlanná és közvetlenül több, mint 280.000 embert érintett. Az árvíz sújtotta régiókban a termőföldek, az állatállomány és az infrastruktúra is jelentős károkat szenvedtek, ezen felül megnőtt a víz útján terjedő betegségek és bőrfertőzések száma. Az ország egészségügyi rendszerére nagy terhet ró továbbá a fertőző betegségek, mint a malária, tuberkulózis (TBC), HIV magas gyakorisága.

Nők jogai

Az Afganisztán kapcsán legtöbbet hallott hírek fókuszában a nők jogai vannak, nem véletlenül. Az afgán polgári törvénykönyv szerint a 16 év alatti lányok és a 18 év alatti fiúk esetében a házasság törvénytelen, azonban a tálibok – a saría általuk értelmezett felfogásában – kiadott rendelete alapján (ami a kényszerházasságot ugyan tiltja) a lányok házassága a serdülőkor után engedélyezett. Még így is, a nők körében a 18 év alatti házasságkötések előfordulása 38,9%. A gyermekházasságok egyik fő okozója az oktatás tilalma, ugyanis a tálibok betiltották a 12 év feletti lányok és nők számára az oktatáshoz való hozzáférést. Az általános iskolákban a női tanároknak megtiltották, hogy fiúkat tanítsanak, ami csak fokozta a tanárhiányt. Természetesen a közép- és felsőoktatásban sem taníthatnak, pékségeket, szépségszalonokat nem üzemeltethetnek és irodában se dolgozhatnak, az egészségügyi szektorban viszont (csak nőket kezelve) vállalhatnak munkát. Az igazságszolgáltatásban sem érvényesülnek a nők; a családjogi- és a nők elleni erőszakkal foglalkozó bíróságokat felszámolták, válások ezreit érvénytelenítették és a női bírókat és ügyvédeket eltiltották a munkavégzéstől. A nők nem használhatják a tömegközlekedést és parkba sem mehetnek, azonban ez csak egy része a sok tilalomnak. A 2024. augusztusában kiadott törvény szerint amellett, hogy teljes testüket és arcukat el kell takarniuk a nőknek, nyilvános helyen nem szólalhatnak meg. A filmcsillag Meryl Streep-től idézve „egy mókusnak is több joga van Afganisztánban, mint egy nőnek”.

Szerző: Bánfi Zita

Távol-Kelet hírfigyelő: október

Szerző:
BSZK
-
0

Dél-Korea –Nemzetközi együttműködések a főszerepben

A dél-koreai kormány egyik fő törekvése a diplomáciai kapcsoltok erősítése, különösen most, hogy Oroszország és Észak-Korea közötti katonai szövetség egyre nagyobb mértéket önt az orosz-ukrán konfliktus kapcsán.

Október 8-án Dél-Korea és Szingapúr megállapodtak, hogy 2025-re stratégiai partnerségre lépnek, ezzel is megünnepelve a két ország közötti diplomáciai kapcsolat felvételének 50. évfordulóját. Céljuk a mélyebb együttműködés kialakítása többek között a mesterséges intelligencia, a védelem és a klímaváltozás területén.

Október 10-én került sor a dél-koreai elnök, Jun Szogjol és az október 1. óta hivatalban lévő japán miniszterelnök, Isiba Sigeru első találkozójára az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) konferenciájának szünetében a laoszi fővárosban, Vientiánban. Mindkét vezető a reményeit fejezte ki a koreai-japán kapcsolatok további elmélyítésével, valamint a Washingtonnal való háromoldalú biztonsági együttműködés fokozásával kapcsolatban.

Október 29-én jelentette be Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, hogy megállapodott Dél-Korea elnökével az együttműködésük erősítéséről és arról, hogy közösen kidolgozzanak egy akciótervet Észak-Korea ukrajnai háborúban való részvételére válaszul. Jelenlegi tudomásunk szerint több, mint 10 000 észak-koreai katona tartózkodik Oroszország területén, és közülük nagyjából 3000-et közvetlenül a frontvonal közelébe helyeztek. Ez egyrészről azért jelent fenyegetést Dél-Koreára nézve, mert Phenjan jelentős katonai tapasztalatra tehet szert a háborúban való részvételből, másfelől a dél-koreai kormány aggodalmát fejezte ki abban a tekintetben, hogy Észak-Korea a segítségért cserébe valószínűleg katonai és polgári technológiákat fog kapni Moszkvától. Ezek okán Dél-Korea kilátásba helyezte annak lehetőségét, hogy egy katonai egységet küldjön Ukrajnába az észak-koreai csapatok megfigyelésére.

Szerző: Knipfer Noémi

Észak-Korea az eszkaláció útján

Észak-Korea az utóbbi időben egyre aktívabban kivette a részét a nemzetközi élet eseményeiből. Mind a Koreai-félszigeten, mind szélesebb körben, az orosz-ukrán háború terén is növekvő a befolyása a történések alakulásában.

Az Észak és Dél közötti feszültség még az év elején éleződött ki, azóta Kim Dzsongün két beszédében is első számú ellenségként nevezte meg Dél-Koreát, illetve nemrégiben az észak-koreai alkotmány módosítással, Dél-Korea már hivatalosan is „ellenséges államként” van definiálva. Október 11-én megvádolta Szöult, hogy olyan provokatív szórólapokat küldtek drónok által a  fővárosba, Phenjánba (Pyeongyang), amelyek még háborús fellépéshez is vezethetnek. Ezt persze Dél-Korea elutasította. A legszignifikánsabb esemény mégis a két országot összekapcsoló utaknak a felrobbantása jelentette a rákövetkezett napokban. Ugyanakkor október 31-én egy újabb interkontinentális rakétát is teszteltek, amely az eddigi leghosszabb repülési idővel rendelkezik.

Az eszkalálódó helyzethez az is hozzáad, hogy az utóbbi hónapokban egyre szorosabb a kapcsolat Észak-Korea és Oroszország között. Találkozások, együttműködések segítették hozzá a kettejük közötti kapcsolat elmélyítését: míg Észak-Korea fegyverekkel, tüzérségi lövedékekkel, rakétákkal járul hozzá „legközelebbi elvtársának” támogatásához, ahogy Kim nevezte Vlagyimir Putyint, addig viszonzásképpen Oroszország a haditechnika fejlesztésében segíti Észak-Koreát.

Sok latolgatás folyt arról, hogy valóban érkeztek-e észak-koreai katonák Oroszországba, viszont október 28-án a NATO főtitkára, Mark Rutte ezt alátámasztotta. Körülbelül egy 1,500 főből álló észak-koreai csapatot telepítettek a Kurszk határvidékre, továbbá 10,000 főnyi katona érkezett meg Oroszország északkeleti területeire, mint Vlagyivosztok vagy Usszurijszk városaiba. Bár Antony Blinken, az USA külügyminisztere szerint már összesen 8,000 észak-koreai katona állomásozik jelenleg a Kurszk vidéken, akik készen állnak november első napjaiban harcba is szállni. Ezt az is megerősítheti, hogy bár első források alapján csak megfigyelőként lettek volna jelen, viszont a Vlagyivosztok környékén lévő csapatok kiképzésen vesznek részt, ahol tüzérségre, pilóta nélküli légi járművekre és alapvető gyalogsági műveletekre készítik fel északiakat.

A számok nap mint nap változóban vannak, viszont az mindenképp elmondható, hogy a feszültség csak növekszik a közeli és a távoli térségben egyaránt.

Szerző: Simonffy-Kiss Anita Alexandra

Globális hatalmi játszmák és gazdasági verseny: Kína és a Nyugat 2024 októberében

2024 októberében az ázsiai térség egyik, ha nem a legbefolyásosabb országával kapcsolatban számos olyan esemény történt, amely az egész világ figyelmét felkeltette. Egy hónappal az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztása előtt egy olyan globális döntés előtt áll nem csak az egész világ, hanem Kína is, amely a következő évek, akár évtizedeket is nagyban befolyásolni fogja. A két elnökjelölt is számtalanszor ejtett szót a jövő egyik nagy gazdasági „ellenfeléről”, versenytársáról felszólalásaik során. De persze, ahogy a politikai irányzatuk, úgy a Kínával való kapcsolatuk is nagyban különbözik. A demokrata jelölt, Kamala Harris inkább, mint együttműködő félként tekint az ázsiai óriásra, Donald Trump pedig a háttérben felemelkedő veszélyre. A republikánus elnökjelölt korábbi hivatali időszakából kiindulva bizonyára inkább vetélytársként fog Kínára tekinteni, mintsem gazdasági szövetségesként. Egy biztos, a két ország jövőbeli kapcsolatát a novemberi választások a következő négy évre biztosan meghatározzák, ezenkívül Tajvan kérdésében is valószínűleg változások fognak születni.

Októberben az Európai Unió büntető vámok segítségével próbálja felvenni a versenyt az egyre növekvő kínai elektromos autóiparral szemben, viszont ezzel valószínűleg az eleve „romokban” lévő európai autóiparnak ad egy újabb döfést. Az ázsiai ország gazdasági erejét mutatja, hogy nem csak a hazai piacot tudta „megzöldíteni” az elektromos autóival, hanem globális szinten is meghatározóvá vált. Ez ellen próbál az Unió egyfajta protekcionista döntésekkel fellépni, viszont ezzel a jövőbeli együttműködéseket valószínűleg nagyban meg fogja nehezíteni. Kína saját lehetőségeit, érdekeit akarja teljes mértékben kihasználni, hisz a világ szinte mindegyik piacára eljuttatja termékeit, viszont az innovációt, fejlesztéseket leginkább otthon tartja. Ez kiváló példa az országban zajló szuverenitás politikára, hisz számos területen a hazai erőforrásokra akar mindenképpen támaszkodni emellett a hazai érdekeket szeretné teljesen kiszolgálni.

Szerző: Fodor Balázs

Feszültség a Tajvani-szorosban: USA fegyvereladás és Tajvan műholdas védelemfejlesztése Kína árnyékában

Kína ellenlépésekkel fenyegeti Tajvant és az Egyesült Államokat miután az USA egy közel 2 milliárd dollár értékű fegyvereladásról állapodott meg a szigetországgal. Kínai hírszerzési értesülések szerint a megállapodás 3 darab NASAMS közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerről és a hozzá tartozó rakétákról szól. A Kínai Népköztársaság közleményében világossá tette, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni a nemzeti szuverenitásuk fenntartásáért és az ilyen és ehhez hasonló fegyver eladásokat közvetlen provokációnak tekinti az USA és Tajvan részéről. Azt is hozzátették, hogy ez a lépés súlyosan hatott a kínai-amerikai kapcsolatra a Tajvani-szorost illetően. A NASAMS légvédelmi rakétarendszer iránti kereslet rohamosan megnőtt az orosz-ukrán konfliktus óta, mivel Ukrajna kapott ezekből a fegyverekből és nagyon hatékonyan tudják használni az orosz repülőgépek ellen. AZ amerikaiak szerint tökéletes választás lenne Tajvannak és egy esetleges konfliktus alatt sikeresen tudnák vele a sziget légvédelmét biztosítani.

Tajvan 2026-ra saját kommunikációs műholdak fellövését tervezi. A tervek szerint első körben kettő darab ilyen műholdat indítanak, de már most, 2024 október végétől elméletileg rendelkeznek műholdas internet lefedettséggel a szigeten. Erről az ország legnagyobb telekommunikációs cége, a Chungwa számolt be és az Eutelsat OneWeb európai céggel kötött tavalyi megállapodás értelmében ez teljesül is a közeljövőben a teljes szigetre a nap 24 órájában. Korábban az Elon Muskkal folytatott tárgyalások kudarca vezetett oda, hogy Tajvan az európai céghez forduljon. Erre a lépésre pedig azért volt szükség mert egy kínai invázió során műholdas kommunikáció nélkül megbénulna az ország védelme mivel a kommunikációs adótornyok első számú célpontok lennének a védelmük pedig nehézkes a nagy számuk miatt.

Szerző: Huszár Róbert

Feszültségek és szövetségek: Kína nemzetközi lépései Tajvan, a Dél-kínai-tenger és a BRICS-csúcstalálkozó tükrében

Tajvan helyzete

A Kínai Népköztársaság (PRC) október 10-én vádolta meg a Tajvani Köztársaság (ROC) elnökét, Lai Ching-te-t szeparatizmus szításával és a kétoldalú konfrontáció elősegítésével a nemzeti ünnepi beszéde miatt. Erre válaszul Kína nagyszabású katonai gyakorlatot indított Tajvan körül, amit a „Provokáció új szintjeként” kereteztek, bár Lai beszéde visszafogottabb volt, mint korábbi beszédei. Kína a Kínai Köztársaság elleni intézkedésekkel sem spórolt: szankciókat vezetett be DPP-párti törvényhozók és egy civil védelemmel foglalkozó szervezet ellen, valamint „Tajvan-függetlenségi” személyek listájára vette őket.

Dél-kínai-tenger helyzete

A Dél-kínai-tenger és a Kelet-ázsiai régióban Kína fokozta a nyomást több ország, köztük a Fülöp-szigetek és Vietnam irányába. Októberben a Kínai Parti Őrség vízágyúkat vetett be a Fülöp-szigeteki civil hajók ellen, amelyek a vitatott Scarborough-zátonynál végeztek utánpótlási műveleteket. Eközben Vietnam azzal vádolta meg a kínai bűnüldöző szerveket, hogy a Paracel-szigetek közelében támadást indítottak vietnami halászok ellen.

Szankciók és az Egyesült Államok

A Tajvannak nyújtott amerikai katonai támogatás miatt Kína több szankciót jelentett be. Október 10-én három amerikai védelmi céget és tíz vezetőjüket sújtottak szankciókkal az USA szeptember 29-én jóváhagyott, közel 2 milliárd dollár értékű fegyvereladásáért, melyben fejlett légvédelmi rendszerek is szerepeltek. Kína az eladást hevesen bírálta, és „megtorló intézkedésekkel” fenyegetett. Az Egyesült Államokkal fennálló feszült kapcsolatok kiegészültek az FBI által nyilvánosságra hozott hírekkel is, miszerint öt kínai állampolgár ellen emeltek vádat, akik egy amerikai katonai bázis közelében tevékenykedtek éves hadgyakorlatok idején. Az eset felerősítette a kémkedés és befolyásolási kísérletek körüli aggodalmakat, melyeket amerikai hírszerzési források szerint Kína a belpolitikai szereplők ellen is felhasznál az Egyesült Államokban.

A Kazanban megrendezett BRICS-csúcstalálkozó

Xi Jinping, a Kínai Kommunista Párt főtitkára az október 24-26.-a között Kazanyban megrendezett BRICS-csúcstalálkozón a „Globális Dél” országainak támogatását és Kína nemzetközi együttműködésre való elkötelezettségét hangsúlyozta. Xi a találkozón több fejlődő ország számára is kedvező kezdeményezéseket szorgalmazott, melyek célja, hogy Kína elnyerje a fejlődő országok szövetségét és megerősítse BRICS-be való integrációjukat. A Kína és Oroszország közötti stratégiai együttműködés folytatásaként október végén közös tengeri hadgyakorlatokat is tartottak a Csendes-óceánon, valamint Peking támogatta Moszkva javaslatát egy ENSZ-vizsgálatra az Északi Áramlat 2 földgázvezeték 2022 szeptemberi robbanásának ügyében.

Szerző: Nagy-Bató Jonatán Imre

India és Kína megállapodott

India és Kína számára égető kérdés, hogy kinek az uralma alatt van a Himalája. A világ legmagasabb hegylánca miatt nem mélyül el a kapcsolat a két szomszéd között. A konfliktus 1962-ig vezethető vissza, amikor a Kínai Népköztársaság megtámadta Indiát. A háború 1 hónapig tartott, de a konfliktus a két ország között azóta sem múlt el. 1962 óta többször is volt a határon kisebb összecsapás, így a nemzetközileg elfogadott határ és a tényleges ellenőrzés vonala (Line of Actual Control avagy LAC) nem ugyanaz. 1993-ban és 2005-ben Kína és India megállapodott abban, hogy tilos a lőfegyverek használata a LAC vonalától 2 km-re. 2 km-en túl viszont tankok, tűzérség, katonai repülőgépek és több tízezer katona tartja fen a status quo-t. A megegyezés célja a bizalom növelése volt a két fél között. A megállapodás viszont nem tiltja az ütőfegyverek használatát. 2020-ban egy határ menti összecsapás során 20 indiai és 4 kínai halt meg. A felek botokkal és kövekkel verték egymást halálra.

Jelenleg úgy látszik, hogy sikerült a 2 nagyhatalomnak ismét megállapodniuk. Vikram Misri, India külügyi államtitkára szerint a megállapodás célja a csapatkivonás, azt viszont nem mondta el, hogy ez mekkora mértékű lenne. Kína megerősítette a határ menti katonai őrjáratokról szóló megállapodást, de nem magyarázta meg, hogy a megállapodás a határ teljes hosszára vonatkozik-e, vagy csak azokra a forró pontokra, ahol összecsapások sűrűn előfordulnak. Egy magas rangú katonatiszt a Reuters hírügynökségnek elmondta, hogy mindkét fél egy kicsit visszahúzza csapatait a jelenlegi pozícióiból, hogy elkerüljék az összecsapásokat, de a járőrözést a kidolgozandó menetrend szerint engedélyezik. A megállapodás oka valószínűleg a BRICS (Brazil, Russia, India, China, South Africa) találkozónak köszönhető, amire október 22-én került sor.

Szerző: Lázár Sebastian

Szerkesztő: Lázár Sebastian

Afrika-hírfigyelő – 2. rész

Szerző:
BSZK
-
0

Orosz katonai tanácsadók Egyenlítői-Guineában

Orosz katonai tanácsadók tartózkodnak Egyenlítői-Guineában, hogy segítsenek a helyi erők kiképzésében.

A jelentések szerint 100 és 200 közötti orosz oktató dolgozik az elit őrséggel, amely az elnök és az elnöki család védelméért felel, jelentette kedden a Reuters névtelen forrásokra hivatkozva.

Az orosz katonai tanácsadókat Malabóban, a fővárosban, valamint Bata városában, az ország második legnagyobb városában is látták. Az országba telepített orosz csapatokról szóló hírek először augusztusban jelentek meg.

Az olajban gazdag Egyenlítői-Guinea elnöke, Teodoro Obiang Nguema Mbasogo szoros kapcsolatot ápol Moszkvával.

Nguema szeptemberben Moszkvába látogatott, és részt vett a Nemzetközi Orosz Energia Héten.

Oroszország megerősítette katonai kapcsolatait az afrikai országokkal, tanácsadókat és harcoló csapatokat küldve a Közép-Afrikai Köztársaságba, Mozambikba, Maliba, Nigerbe és Burkina Fasóba.

Az iszlamista felkeléssel szembesülve három száheli ország Moszkvához fordult segítségért, és kiutasította a francia és amerikai erőket.

Szerző: Németh Merse

Egy katonai bázis ellen történt támadás Csádban, legalább 40 csádi katona meghalt

A Boko Haram dzsihadista terrorszervezet október végén súlyos támadást intézett a csádi hadsereg ellen az ország nyugati területén, a Csád-tó térségében. Az akció során a Boko Haram egy csádi katonai támaszpontot célzott meg, ahol legalább negyven katona életét vesztette, többen megsebesültek, és jelentős mennyiségű haditechnikai eszköz semmisült meg vagy került a szervezet kezére. Csád elnöke, Mahamat Idriss Déby Itno elítélte az incidenst, és azonnali válaszlépéseket ígért a támadók felkutatására. Ezt nehezíti, hogy a Csád-tó környéke kedvez a fegyveres csoportoknak, hiszen a kisebb szigetek között könnyen elrejtőzhetnek, így állandó fenyegetést jelentenek Csádra és a szomszédos országokra is.

A Száhel-övezet régóta küzd a különböző iszlamista szervezetekkel, amelyek nemcsak a reguláris hadsereg, hanem a civil lakosság számára is komoly veszélyt jelentenek. Jelenlétük folyamatosan destabilizálja a térséget, visszavetve ezzel az országok hosszú távú gazdasági fejlődését is, illetve akár nagyobb menekültválságot is indíthatnak. Az esemény rávilágít arra, hogy a térségben érintett államoknak elengedhetetlen a szorosabb együttműködés és a hatékonyabb védelmi intézkedések bevezetése a hasonló támadások megelőzése érdekében.

Az eset azért is különösen érdekes Magyarországnak, mert a magyar kormány a tavalyi év végén jelentette be, hogy egy több stratégiai területre kiterjedő együttműködési programot indít Csáddal. Ennek meghatározó része egy kétszáz fős magyar katonai misszió is, amely a helyi erőket támogatná a terrorizmus elleni harcban.

Szerző: Danguly Ágnes

 

Szavazás zajlik Szomália elszakadt régiójában, Szomáliföldön

Szomáliföld régóta halogatott elnökválasztása zajlik a politikai feszültségek közepette a Kelet-Afrikában.

A helyi média arról számol be, hogy a választók sorban állnak, és reményeiket fejezik ki egy erősebb gazdaság és több munkahely iránt. Több mint 1 millió ember várhatóan szavazni fog a több mint 2 000 szavazóállomáson, és 28 nemzetközi megfigyelő tartózkodik a helyszínen.

A hivatalban lévő elnök, Muse Bihi Abdi, a Kulmiye Párt képviseletében második ciklusáért indul, és Szomáliföld nemzetközi elismerését kívánja elérni. Ellenfelei, Abdirahman Mohamed Abdullahi a Waddani Pártból demokratikus reformokat ígér, míg Faisal Ali Warabe, az Igazság és Jólét Párt képviseletében egységkormányt szorgalmaz.

Szomáliföld 1991-ben nyilvánította ki függetlenségét Szomáliától, azóta saját kormányzattal, valutával és biztonsági erőkkel rendelkezik, ám nem kapott nemzetközi elismerést. Gazdasági kihívások miatt az eredetileg 2022-re tervezett választás késlekedett.

A régió Etiópiával kötött, Indiai-óceánhoz való hozzáférést biztosító megállapodása feszültséget keltett Szomáliával, amely ezt területi integritására veszélyt jelentő lépésnek tekinti.

Ez Szomáliföld negyedik elnökválasztása, bár a késlekedés aggodalmat keltett a választási folyamat stabilitását illetően.

Szerző: Németh Merse

 

Líbiai tüntetők lezárják az olajvezetékeket az elrabolt tábornok szabadon bocsátását követelve

Zintan lakosai kedden merész lépésre szánták el magukat: kulcsfontosságú olajelosztó szelepeket zártak el, így tiltakozva Mustafa al-Whayshi dandártábornok, a Központi Biztonsági Osztály vezetőjének elrablása ellen.

Al-Whayshit múlt szerdán rabolták el, és az elkövetők kiléte továbbra sem ismert. A zintani helyi vezetők a Dbeibah-kormányt és az Elnöki Tanácsot teszik felelőssé az esetért.

Fegyveres járművek lepték el Zintan utcáit, ahogy a demonstrálók csatlakoztak azokhoz a tüntetőkhöz, akik már lezárták a Sharara és El Feel olajmezőket a Zawiya finomítóval összekötő szelepeket. Ez a nagy létesítmény kulcsszerepet játszik Líbia olajexportjában.

A finomító körülbelül napi 350 000 hordó olajat dolgoz fel, ami az ország olajtermelésének közel egyharmadát jelenti.

A tüntetők, akik utakat zártak le és autógumikat gyújtottak fel, al-Whayshi azonnali szabadon bocsátását követelik, és figyelmeztetnek, hogy követeléseik teljesítésének elmaradása esetén további lépésekre készülnek.

A líbiai hírszerzési szolgálat tagjai szintén elítélték az emberrablást, és összefüggésbe hozták azt azzal a szélesebb körű megfélemlítési kampánnyal, amely a nemzetbiztonsági vizsgálatok, különösen a milíciákra és korrupcióra irányuló nyomozások akadályozására irányul.

A fontos személyek, köztük köztisztviselők és bírák elrablása egyre aggasztóbb taktikává vált Líbiában, gyakran azokat célozva, akik a korrupció és a milícia befolyása elleni nyomozásokat folytatnak.

Szerző: Németh Merse

Szerkesztette: Németh Merse

1...789...1148. oldal a 114-ból

Kiemelt témák

3,127KövetőTetszik

biztonsagpolitika.hu

BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKPORTÁL.
A honlap "Elemzések" rovatához tartozó időszaki kiadványok és egyéb folytatódó dokumentumok nemzetközi szabványos azonosítószáma: ISSN 2062-4379
Email: biztpolkapcsolat@biztonsagpolitika.hu
Facebook

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

internetster 2004 - 2026 © biztonsagpolitika.hu - Minden jog fenntartva!