Az Egyesült Királyság visszaadta a Chagos-szigeteket Mauritiusnak

A brit kormány október 3-án bejelentette, hogy sikerült megállapodnia Mauritiussal a Chagos-szigetek kérdéséről. A szigetcsoportot még 1965-ben, 3 évvel az ország függetlenedése előtt csatolta el a korona az afrikai országtól, létrehozva a Brit Indiai-óceáni Területet. Ezt követően a teljes helyi lakosságot erőszakkal deportálták annak érdekében, hogy az USA stratégiai fontosságú katonai bázist létesíthessen a legnagyobb szigeten, Diego Garcia-n.

Mauritius már régóta szerette volna visszakapni az elvesztett területet, a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, ami 2019-ben az ő javára döntött és az ENSZ Közgyűlés is felszólította az Egyesült Királyságot, hogy adják vissza a szigetcsoportot. A 13 fordulós tárgyalás-sorozat végül 2022-ben kezdődött el a két ország között. A britek végül engedtek a követeléseknek azzal a feltétellel, hogy a Diego Garcia-i bázist még további 99 évig üzemeltethetik.

A nemzetközi közösség nagyrészt pozitívan fogadta a hírt, örültek, hogy a chagosiak végre visszatérhetnek a hazájukba, azonban mindkét oldalról érték kritikák a megegyezést. A chagosiak sérelmezik, hogy nem vonták be őket a tárgyalásokba, a másik oldal pedig azt vetette fel, hogy a brit kormány komoly stratégiai hibát vétett, Mauritius ugyanis közeli kapcsolatokat ápol Kínával, a Közgyűlés és a Bíróság döntései nem voltak kötelező erejűek, a korona pedig nem elragadta, hanem megvásárolta a területet annak idején.

Szerző: Rózsa Sándor

Válságban Szudán: fokozódó harcok és humanitárius katasztrófa

A Szudánban már második éve zajló konfliktus 2023. április 15-én kezdődött és azóta is halálos hatalmi harcban áll egymással a két hadviselő csoport. A Szudáni Fegyveres Erők (SAF) és a Gyors Támogató Erők (RSF) között dúlnak a harcok az állam és az erőforrások feletti ellenőrzésért.

2024 októberéig már több mint 15 ezer ember életét vesztette és közel 15 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét. Emellett soha nem látott humanitárius katasztrófával kell az országnak szembenéznie, a lakosság több mint fele éhezik.

Mindez a világ legsúlyosabb menekültválságához vezetett és a nemzetközi közösség számára is aggodalomra adhat okot, hiszen hamarosan megpróbálhatnak a szudáni menekültek Európa területére jutni.

Az elmúlt hetekben a nemzetközi közösség nagy erőfeszítéseket tett a konfliktus megoldásának előmozdítása érdekében. Az ellenségeskedések beszüntetésére irányuló diplomáciai kísérletek azonban nem vezettek eredményre, ugyanis a harcban álló felek nem hajlandóak véget vetni az offenzíváknak, a béketárgyalások hatására sem állítják le hadseregeiket.

A hadsereg a segélyszállítmányok eljuttatását is hónapokon keresztül megakadályozta. Ezen tekintetben az elmúlt hetekben némi változás történt, ugyanis néhány száz segélyt szállító teherautót engedtek bejutni korábban elzárt területekre.

A hadsereg tagadja, hogy éhínség lenne az országban és minden ezzel kapcsolatos állítást, valamint az RSF-et tette felelőssé a kialakult humanitárius krízisért.

Az elmúlt hetekben a háború új szakaszba lépett, mivel a szembenálló felek a fővárosért folytatnak harcokat. A háború kitörése óta az RSF irányítása alatt állt a Khartoum, amelynek visszafoglalására a SAF 2024. szeptember végén offenzívát indított.

Az elmúlt hetek fegyveres összecsapásai és konfliktusai egyre csak súlyosbítják az ország helyzetét. Ezek következményeként a szudáni polgárháború alakulása jelenleg teljesen kiszámíthatatlan, az események mégis arra hagynak következtetni, hogy a közeljövőben meglehetősen kicsi az esély a tűzszünetre és a béketárgyalásokra.

Szerző: Mócsán Evelin

Feszültségek a Száhel-övezetben

A Száhel-övezet helyzete 2024 októberében egyre súlyosabbá válik a dzsihadista csoportok tevékenysége miatt, amelyek destabilizáló hatással vannak Mali, Burkina Faso és Niger területeire. A régióban az elmúlt években végbement katonai puccsok – köztük Nigerben idén nyáron – mélyítik a válságot, hiszen a demokratikus kormányzati rendszerek helyett katonai vezetés alakult ki, és a helyi lakosság biztonsága jelentősen csökkent. A nyugati, különösen francia és amerikai katonai erők visszavonulása csak tovább növeli a helyi kormányok tehetetlenségét a szélsőséges csoportokkal szemben, amelyek közül több az al-Kaida és az Iszlám Állam szervezése alatt működik.

Az afrikai katonai vezetők ezt a stratégiai hézagot Oroszország bevonásával próbálják betölteni. A közelmúltban aláírt új megállapodások részeként Mali, Burkina Faso és Niger Oroszországtól telekommunikációs és katonai célú műholdas támogatást kap, amely többek között segíti a területük megfigyelését és a stratégiai célpontok felderítését.

Oroszország jelenléte azonban vegyes reakciókat váltott ki: míg egyesek üdvözlik a segítséget, addig mások attól tartanak, hogy az orosz katonai jelenlét hosszú távon befolyásolhatja a régió politikai irányvonalát és növelheti a feszültséget a nemzetközi szereplők között.

Szerző: Merényi Vivien

Orosz áldozata is volt a szudáni repülőgépszerencsétlenségnek

A teherszállító repülőgép október 21-én kora reggel zuhant le az észak-dárfúri Malha régióban. Az orosz Ilyushin Il-76 repülőgép a szudáni hadsereg által ellenőrzött el-fasheri központba tartott, hogy katonai felszerelést és gyógyszereket szállítson a SAF (Sudanese Armed Forces) számára. A szerencsétlenségben a személyzet tagjai – három szudáni és két orosz állampolgár – vesztették életüket. A szudáni orosz nagykövetség elkezdte vizsgálni azokat a jelentéseket, mely szerint egy teherszállító gépet orosz legénységgel a fedélzetén lőttek le.

A félkatonai RSF (Rapid Support Forces) hétfői nyilatkozata szerint ők lelőttek egy „külföldi harcigépet”, mely a szudáni hadsereg oldalán harcolt és állításuk szerint több civilek elleni bombatámadást hajtott végre a térségben. Egyes jelentések szerint a baleset műszaki hiba miatt következhetett be, azonban a SAF és az RSF szerint is szándékosan lőtték le a gépet, az esemény részleteit azonban homály fedi. Az RSF által nyilvánosságra hozott videón a repülő roncsai és az orosz személyzet útlevelei is láthatóak. A szervezet állítása szerint náluk van a repülőgép fedélzeti adatrögzítője (black box), valamint lefoglalták a géppel és küldetésével kapcsolatos dokumentumokat.

A felvételeken látottak arra utalnak, hogy a repülőgép egy olyan légitársasághoz tartozott, amely korábban kapcsolatban állhatott az Egyesült Arab Emírségekkel (UAE). Az ország a vádakat, miszerint katonai támogatást nyújtott volna az RSF-nek, tagadta.

Szerző: Bánfi Zita

Szerkesztő: Németh Merse