Távol-Kelet, 2025. február

Szerző:

-

márc 14, 2025

Az USA és Kína viszonya: vámháború és geopolitikai feszültségek

2025 talán az elmúlt évek legpikánsabb eseményével kezdődött, hisz januárban hivatalosan is beiktatták Donald Trumpot. Lassan egy hónap telt el azóta, hogy a régi/új amerikai elnök elkezdte második ciklusát, így az előzetesen várt számítások lassan kirajzolódnak. Ahogy sejteni is lehetett, változás történt a két nagyhatalom kapcsolata között már az első naptól fogva. Két legfontosabb kérdésben várja talán az egész világ, mit hozhat a jövő. Az egyik Tajvan kérdése, a másik pedig az úgynevezett vámháború. Utóbbiban az Amerikai Egyesült Államok február elejétől tíz százalékos vámokat vezetett be Kínával szemben. Nem is kellett sokat várni a válaszlépésre, hisz az ázsiai óriás február 10-én bejelentette, hogy számos Amerikából érkező termékre magasabb vámokat vetnek ki. Ezek közé tartoznak például bizonyos típusú szén termékek, cseppfolyósított gázok, nyersolajok, de mezőgazdasági gépek és különböző kis teherautó típusok is. Ezenkívül szigorították a különböző nemesfémek exportját is, amelyeket főleg a tengeren túli nagyhatalomhoz szállítanak. Két ország kapcsolatát Panama kérdése is nagyban befolyásolja, hisz Donald Trump egyik céljaként tűzte ki a csatorna visszaszerzését, amely ellentétes a Kínai állásponttal. A különböző állásfoglalások vezethetnek ahhoz, hogy az utóbbi időben nőtt a kínai és brit egyeztetések a háttérben. Céljuk egyértelmű, szorosabb együttműködésre van szükség a két ország között, ahhoz, hogy a stabilitást és biztonságot teremtsenek az egyre zavarosabb világban. Visszaugorva az ázsiai óriás és a tengeren túli nagyhatalomhoz, Kína külügyminisztere Wang Yi bejelentette, hogy a két országnak minél hamarabb valamilyen együttműködést kell találnia, hisz a világ szempontjából a megromlott kapcsolat negatív hatással járhat.

Szerző:
Fodor Balázs

Tajvan: katonai előkészületek és kínai provokációk

A tajvani védelmi minisztérium a jövőben hadseregük kötelékébe jelentkező emberektől kérni fogja, hogy nyilatkozzanak arról van e kettős állampolgárságuk és csak a kettős állampolgárság hiányában szolgálhatnak a hadseregben. Ezt a döntést azután hozták, hogy az egyik fregatton szolgáló tengerésznél találtak egy Kínai Népköztársaság által kiadott személyi igazolványt. Ezt a tengerészt most olyan pozícióba helyezték át ahol nem fér hozzá titkos vagy bizalmas információkhoz ezzel elkerülve egy jövőbeni szivárogtatást.

Február 26-án a tajvani védelmi minisztérium közleménye szerint reggel 8 óra 42 perckor 22 darab kínai vadászgép lépte át a Tajvani-szorost középen átszelő „választóvonalat” és ezzel megsértették Tajvan légterének külső, azonosítási zónáját. Összesen 32 darab repülőgépet azonosítottak, volt köztük J-11 típusú vadászgép, KJ-500-as légtérellenőrző repülő és drónok is. A berepülést egy éleslövészettel egybekötött gyakorlat is követte a kínai légierő részéről 74 km-re a tajvani partoktól. A tajvani vezetés elítélte az akciót és egyértelműen a nemzetközi normák megsértésének és provokációnak tekintette mivel semmilyen figyelmeztetést nem adott erről ki a kínai haderő előzetesen. A tajvani hadvezetés hozzátette, hogy mindent meg fog tenni a jövőben is, hogy katonai erejét növelje és felkészüljön egy esetleges fegyveres konfliktusra Kínával

Szerző:
Huszár Róbert

Japán geopolitikai helyzete: gazdaság és katonai együttműködésTrump gazdasági és védelmi politikájának hatása Japánra
Donald Trump amerikai elnök beiktatása Japán számára is fontos gazdasági és védelmi fejleményeket hozott. Február 7-én Isiba Sigeru japán miniszterelnök Washingtonba látogatott, ahol bejelentette, hogy Japán 1 milliárd dollárral növeli befektetéseit az Egyesült Államokban. A találkozón Trump kiemelte, hogy a Nippon Steel tőkét fektet a US Steel vállalatba, de annak felvásárlása nem szerepel a tervek között.
Az amerikai–japán gazdasági kapcsolatok élénkülése ellenére azonban három nappal később az amerikai kormány bejelentette, hogy 25%-os vámot vet ki minden alumínium- és acélimportra. A döntés várhatóan komoly hatással lesz a japán iparra, különösen az acélgyártókra és exportőrökre.

Japán és a Fülöp-szigetek szorosabb védelmi együttműködése
A térség biztonsági helyzetére reagálva Japán és a Fülöp-szigetek megerősítette védelmi együttműködését. Gen Nakatani japán és Gilberto Teodoro fülöp-szigeteki védelmi miniszter egy manilai találkozón állapodott meg a közös katonai kiképzések, kikötői látogatások és információmegosztás fokozásáról. A lépés válasz Kína egyre határozottabb fellépésére a Dél-kínai- és Kelet-kínai-tengeren.
A két ország, amelyek egyaránt az Egyesült Államok szövetségesei, különösen aggasztónak tartják a térségbeli feszültségek növekedését. A Fülöp-szigetek korábban már megállapodást kötött az Egyesült Államokkal a katonai hírszerzési információk biztonságos megosztásáról, amely lehetővé teszi fejlett fegyverrendszerek beszerzését.
Emellett Japán és a Fülöp-szigetek kölcsönös csapattelepítési egyezményt is aláírt, amelynek célja a közös katonai gyakorlatok elősegítése. A megállapodást a fülöp-szigeteki szenátus már jóváhagyta, és Japán törvényhozásának ratifikációját követően léphet hatályba.

Japán növekvő védelmi szerepvállalása
Az elmúlt években Japán jelentősen növelte katonai kiadásait és fejlesztette védelmi képességeit, ami egyes ázsiai országok számára érzékeny kérdés, tekintettel Japán második világháborús múltjára. Ugyanakkor a Fülöp-szigetekkel való szorosabb együttműködés elsősorban Kína térségbeli katonai aktivitására adott válaszként értelmezhető.

Szerző:
Lázár Sebastian

Észak-Korea: „a gyakorlatozás éve”

Észak-Korea belép a „gyakorlatozás évébe”. Eképp nevezte Kim Dzsongün az elkövetkező időszakot, amikor is az ország haderejét olyan szinten kell megerősíteni, hogy az megfeleljen a nemzetközi élet kihívásainak és a modern hadviselésnek. Ezen megjegyzést február 8-án tette Kim Dzsongün, amikor látogatást tett a Védelmi Minisztériumba. Fejlesztési szándékát több eseményen is kifejezte az elmúlt hónap során a Kang Kon Katonai Akadémián, illetve a Kim Ir Szen Egyetemen is (Kim Ilsung University), ahol elmondása szerint a Koreai Néphadsereg a világ legerősebb hadserege kell legyen.

Legutóbbi beszédében kitért arra is, hogy a fegyverek ideológiai háttér nélkül nem többek, mint egyszerű vasárú. A hadsereg mind politikailag, ideológiailag, de erkölcsileg is erős kell legyen.

Nem csupán a hadiipar és a hadsereg fejlesztése bír kiemelt jelentőséggel, hanem a védelem megerősítése is, hiszen Kim szerint számtalan provokáció éri a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Az egyik legsúlyosabb problémát az Egyesült Államok és Dél-Korea közös hadgyakorlata jelenti, amelyet közel az északi határnál hajtottak végre, de ide sorolta az amerikai USS Alexandria tengeralattjáró jelenlétét Busannál vagy az USA általi interkontinentális ballisztikus rakéta tesztelését is.

Ugyanakkor a nukleáris fegyverkezés bővítése is a napirenden van, miután Kim Dzsongün kizártnak, sőt abszurdnak tartotta az Észak-Koreát érő atomfegyver-mentesítési tervet, amelyet a müncheni biztonsági konferencia keretein belül tárgyaltak az Egyesült Államok, Dél-Korea és Japán külügyminiszeterei. A napokban viszont az Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetője is arról beszélt, hogy szívesen felvenné újra a kapcsolatot Észak-Koreával a nukleáris programjuk valamilyen szintű felügyeletével kapcsolatban.

Szerző:
Simonffy-Kiss Anita Alexandra

Hírösszefoglaló: Dél-Korea

Dél-Korea a rövid életű hadiállapot kihirdetése után

Dél-Korea elnöke, Jun Szogjol december 3-án hadiállapotot hirdetett ki, amire több mint négy évtizede nem volt példa Dél-Koreában. Nem sokkal később tüntetők százai jelentek meg a parlament előtt és követelték az elnök lemondását. Az elnök közben katonai csapatokat vezényelt a parlament épületéhez, de a parlamenti képviselők többségének sikerült bejutniuk az épületbe és megszavazták a hadiállapot feloldását, ami arra kényszerítette Junt, hogy visszavonja a rendeletét és visszahívja a csapatokat.

Az Országgyűlés legelső kísérlete a felelősségre vonásra kudarcba fulladt miután a kormánypárti képviselők többsége elhagyta a parlament épületét, ezzel ellehetetlenítve a szavazást. Végül azonban december 14-én a dél-koreai parlament megszavazta az államfő tisztségéből való felfüggesztését. Jelenlegi ideiglenes elnök Csve Szangmok, miután a korábbi ideiglenes elnököt, Han Dokszut miniszterelnököt is felfüggesztették a pozíciójából december 27-én.

Jun a parlament döntését követően elzárkózott a szöuli hivatalos rezidenciáján, ám miután három alkalommal nem jelent meg a kihallgatásán, a hatóságok elfogatóparancsot kértek ellene, amit meg is kaptak a bizonyítékok megsemmisítésének veszélyére tekintettel. Az elfogatóparancsot azonban csak második alkalommal, január 15-én hajtották végre, mivel a január eleji próbálkozáskor az elnök biztonsági szolgálata megakadályozta a hatóságok belépését a rezidenciára. A sikeres behatolást követően az elnök feladta magát a vérontás elkerülésére hivatkozva.

Jelenleg két eljárás is folyamatban van az elnök ellen. Az Országgyűlés általi ideiglenes felfüggesztést követően megkezdődött a tárgyalás az Alkotmánybíróság előtt, és várhatóan a bíróság márciusig meghozza az ítéletet arra vonatkozóan, hogy Junt véglegesen eltávolítják-e az elnöki posztról vagy visszaállítják a hatalmát. Ha elmozdítják a pozíciójából, akkor a döntést követő 60 napon belül elnökválasztást kell tartani. Emellett egy büntetőjogi eljárás is folyik az elnök ellen, miután a magas rangú tisztviselők korrupcióját vizsgáló hivatal (CIO) nyomozást indított ellene lázadás vádjával, ami életfogytiglan tartó börtönbüntetést vagy akár halálbüntetést is vonhat maga után.

Szerző:
Knipfer Noémi

Szerkesztő:
Lázár Sebastian

Afrika-hírfigyelő 2025. február

Szerző:

BSZK

-

márc 13, 2025

0

Találkozók a Szomália és Etiópia közötti patthelyzet megoldása érdekében

Még 2024. decemberében találkoztak az etióp és szomáli vezetők Törökországban és megegyeztek abban, hogy tárgyalásokat kezdeményeznek, mely célja egy olyan megállapodás létrehozása, amely Szomália területi integritását fenntartja és egyúttal Etiópia számára hozzáférést biztosít a tengerhez.
A technikai megbeszélések első fordulója Ankarában, 2025. február közepén zajlott török közvetítéssel, ahol az etióp külügyminiszter és a szomáli külügyi államtitkár által vezetett delegációk a két ország közötti feszültség egyik kiváltó okát kívánták megvitatni, ez pedig nem más, mint Szomáliföld. A független államként el nem ismert Szomáliföld de jure Szomáliához tartozik. 2024-ben Etiópia egyetértési megállapodást írt alá Szomálifölddel, hogy a tengerészeti erők bázisa létesítésének céljából földterületet bérel a tengerpart mentén. Cserébe Etiópia lenne az első ország, amely elismeri Szomáliföldet függetlenként és szuverén államként, ám Szomália szerint ez az alku sérti az ő területét és szuverenitását.
Mintegy bő héttel később, február 27-én az etióp miniszterelnök és a szomáli elnök Mogadishuban találkoztak. A szomáliai elnöki palotában tartott megbeszéléseket követően egy közös nyilatkozat is megszületett, mely szerint „Etiópia és Szomália egymástól függő nemzetek, amelyeknek közös a sorsuk és közös elképzelésük van a regionális stabilitás és jólét érdekében”.
A Törökország közvetítésével zajló tárgyalások márciusban folytatódnak.

Szerző: Bánfi Zita

Oroszország első haditengerészeti támaszpontja Afrikában

2025. február 12-én végleges megállapodás született Szudán és Oroszország között egy haditengerészeti támaszpont létesítéséről a háború sújtotta ország Vörös-tengeri partjainál. Ali Júszef szudáni külügyminiszter Moszkvában találkozott Szergej Lavrovval, Oroszország külügyminiszterével és közölte, hogy a megállapodást aláírták és teljes egyetértésben vannak a kikötő létesítéséről és ennek nincs semmiféle akadálya. A megvalósításhoz már csak a megállapodás ratifikálása szükséges.

Nem Oroszország lesz az egyetlen, aki rendelkezik a Vörös-tenger afrikai partjainál haditengerészeti jelenléttel. Franciaországnak, Kínának és az Egyesült Államoknak már hosszú ideje van ilyen kikötője Dzsibutiban, amely kulcsfontosságú stratégiai és kereskedelmi útvonalat jelent ezen államok számára. A Vörös-tenger a világ egyik, stratégiailag legfontosabb vízi útvonala, amely a Szuezi-csatornát köti össze az Indiai-óceánnal, és a világkereskedelem mintegy 12%-a halad át rajta.

Az orosz törekvés nem újkeletű, először 2017-ben Szudán részéről merült fel ez a kezdeményezés. 2020-ban írták alá először a megállapodást, amely lehetővé tette Oroszország számára, hogy 25 évig legfeljebb 4 haditengerészeti hajót tartson Szudánban maximum 300 fős személyzettel. Az oka annak, hogy évekig elhúzódott ez a megállapodás, az a Szudán részéről történő időhúzás a megállapodás feltételeivel kapcsolatos nézeteltérések miatt. A 2023 áprilisában kitört polgárháború csak tovább bonyolította a két ország viszonyát.

A közelmúltban történt események vélhetően visszavezethetőek arra, hogy az új szíriai kormány felmondta 2025 januárjában Oroszországgal azt a szerződést, amely hosszútávú bérleti jogot biztosított a kikötőre, ahol az oroszok egyetlen külföldi haditengerészeti bázisa volt. Ez joggal enged arra következtetni, hogy az orosz érdekek Szudánban a szíriai katonai eszközeinek elvesztésétől való félelem miatt nőttek meg az utóbbi hónapokban.

Szerző: Mócsán Evelin

A Szudáni Fegyveres Erők előre nyomulnak a fővárosban

Fordulóponthoz közeledhet a Szudáni Polgárháború. Az Abdel Fatah al-Burhan vezette Szudáni Fegyveres Erők (SAF) nagy intenzitással haladnak előre az ország fővárosában, Kartúmban, egyre kijjebb szorítva a para-militáns Rapid Support Forces (RSF) erőket. A város nagy részét még a háború elején foglalta el az RSF, aminek következtében al-Burhan kénytelen volt áthelyezni a támaszpontját a Vörös-tenger partja menti Port Sudan-ba, de a harcok egy pillanatra sem hagytak alább a fővárosban.

A konfliktus kezdeti szakaszában az RSF csapatok viszonylag gyorsan haladtak előre, kihasználva a mobilitásukat, valamint többek között az Egyesült Arab Emírségek, a Líbiai Hadsereg és Oroszország nyújtotta támogatásokat. Az előre nyomulásukat később aztán az iráni drón-szállítmányoknak köszönhetően sikerült megállítania az SAF-nek, amióta pedig Oroszország őket is elkezdte támogatni jelentős hadszíntéri sikerekről számoltak be. Először az ország második legnagyobb városában Omdurmánban kezdtek el területeket szerezni, idén januárban pedig az ország éléskamrájának is nevezett Wad Madani-t foglalták vissza, majd pedig a régi főhadiszállásukat is visszaszerezték.

Kartúm teljes visszavétele morális és stratégiai előnyhöz juttatná az SAF-et de ezzel még nem érne véget feltétlenül a háború, az ország nyugati részén található Dárfúr régió ugyanis még mindig az RSF kezében van, ami szó szerint népirtást hajt végre a helyi nem-arab kisebbségekkel szemben. Részben ez az oka annak, hogy sokan a civilek közül az SAF mellé álltak az utóbbi időben, ami bár sokszor ugyanúgy nem engedi be a külföldi segélyeket és nem törődik a civil áldozatokkal, még így is a kisebbik rossznak tekinthető a legtöbbek szemében.

Szerző: Rózsa Sándor

Szerkesztette: Németh Merse

Status Quo turning point

Szerző:

Szabadföldi István

-

márc 6, 2025

0

In world politics, events that test the foundations of the status quo rarely, but from time to time, occur. Now we get to such point with the war in Ukraine.

President Trump is making clear and unambiguous efforts to gain acceptance for a bipolar world order both at home and on the international stage. Many do not understand what is happening, but in essence, events are taking place in accordance with the historical world order outlined to King Nebuchadnezzar. While one leg of the colossus standing on clay feet represents the successor states of the Western Roman Empire, and the other the Eastern Roman Empire, it is currently unclear where the centers of gravity of the two geopolitical domains are. In the Western Hemisphere, it seemed clear so far that this was Washington, and the other Western countries would join the Washington-Brussels axis. This has now been put to the test in the case of Ukraine. Whether the axis will withstand the test will soon be decided at the meeting of European political leaders in London.

The center of power of the Eastern Hemisphere is the Moscow-Beijing axis. While Russia has a unique military strike potential, China’s economic power and superiority are indisputable.

However, there are further contradictions in the current situation.

Behind the Great Russian imperial ambitions that deny national, cultural, and linguistic identity to Ukrainians, in addition to pan-Slavic sentimental motives, there are also rational economic interests, since the predominantly Russian-populated eastern and southern Ukrainian territories are also the country’s industrial centers.

Ukraine, with its measures against the Russian population (language law, isolation of the Donbas region, and then military action against separatism), essentially gave Russia a reason/pretext – interpret it as you wish – to start a war.

The majority of American opinion leaders, although unspoken, feel and are aware of the parallels between Ukraine’s measures against the Russian minority and the Texas Revolution and War of Independence. In the 1830s, the state of Texas, which was part of Mexico, rebelled against the Mexican government led by President Santa Anna because it was the only Mexican state with a predominantly Protestant and Anglo-Saxon population. Texas resisted Mexican assimilation and Counter-Reformation pressure and the completely alien Hispanic political culture and legal system (or rather the lack thereof). Although the Texans were defeated at El Alamo in the first stage, Big Brother, the other US states, rushed to their aid and inflicted a devastating defeat on Mexico. President Santa Ana, who was captured by the Americans, was only saved by signing the peace treaty that secured Texas’ secession and independence. The Texas Free State later joined the US.

The Russians did not care much about international law, and immediately set the goal of annexing the disputed Russian-majority territories to Russia and are implementing it.

Europe’s attitude is ambivalent. After World War II, the Western region slowly but surely understood that the Irish were not English, the Catalans and Basques were not Spanish, the Flemish in Belgium were not French, and vice versa, and accordingly, ethnic rights were expanded in both cultural and political terms. In the Eastern half of Europe, this liberal shift in mindset has not yet taken place and is only taking place slowly. The Ukrainian government’s measures with the introduction of the language law prohibiting the medium and higher education in other languages than Ukrainian clearly go against this European process. At the same time, it is also obvious that official Russian thinking does not recognize Ukrainians as an independent Slavic entity either.

In addition, there is Putin’s Russia’s aggressive actions against political opposition both at home – and this is a real cause for concern in the West – as well as abroad. The murder of Litvinenko, the attempted assassination of Skripal, the liquidation of a Chechen political refugee on German soil, the blow-up of the Czech armament and ammunitions depot are red lines in the eyes of the defenders of the European democratic rule of law, which must be protected by all means.

Now the question is what will be the conditions for making peace?

What position will America take? Will the EU and the United Kingdom persist in their efforts to contain Russia?

The events of the coming days and weeks may determine the future of our continent and world politics for many years to come.

Author:

István Szabadföldi
Senior expert
NATO – EU Defence Policy

Afrika-hírfigyelő 2025. január-február közepe

Szerző:

BSZK

-

febr 20, 2025

0

Ebola Ugandában

Az ugandai egészségügyi minisztérium január 30-án, csütörtökön megerősítette, hogy a
fővárosban ebola-járvány tört ki. A vírusos megbetegedés legelőször 2000-ben jelent meg az országban és immár ez a kilencedik járványkitörés azóta.
Az ebola első rögzített halálos áldozata, egy férfi ápoló szerdán hunyt el a kampalai Mulago
kórházban. A 32 éves ápoló a kórház egyik alkalmazottja volt, akinek 44 kapcsolattartóját
azonosították és vettek jegyzékbe nyomon követés céljából, köztük 30 egészségügyi
munkatársat. A férfi, miután lázszerű tünetek jelentkeztek nála különböző intézményeket és egy hagyományos gyógyítót is felkeresett kezelés céljából, végül a laboratóriumi vizsgálatok mutatták ki az ebolát. Többszervi elégtelenség lépett fel nála, majd január 29-én belehalt a betegségbe. A boncolás eredménye az ebola szudáni törzsét mutatta ki nála, melyre azonban még nincs jóváhagyott vakcina.
Ugandában legutóbb 2022 végén tört ki ebola-járvány, mely 2023. január 11-én ért véget és 55 ember halálát okozta.

Szerző: Bánfi Zita

Amerikai szankciók a Szudáni Fegyveres Erők (SAF) és a Rapid Support Forces (RSF) vezetőire is:

2025 január 16-án az Egyesült Államok szankciókat vetett ki az SAF-re és annak vezetőjére, Abdel Fattah al-Burhan-ra, amiért válogatás nélkül engedélyeztet légi-és tüzérségi csapásokat, nem törődve a civil áldozatokkal. A döntés 9 nappal azután született meg, hogy az USA az országban dúló polgárháború másik nagy hadviselő felének, az RSF-nek a vezetőjét Mohamed Hamdan Dagalo-t – becenevén Hemedti-t – is szankciókkal sújtotta, népirtás és emberiség-ellenes bűncselekmények miatt. Washington intézkedései emellett még 7 céget és egy személyt érintenek az RSF-részéről, az SAF-oldaláról pedig egy magánszemély és egy cég részesült büntető-intézkedésben.

A szudáni polgárháború 2023 áprilisa óta tart több százezer áldozatot követelve. A konfliktusban szerepet vállal többek között Egyiptom, Etiópia, Líbia, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Irán és Oroszország valamilyen formában támogatva egyik-vagy másik (esetleg mindkét) oldalt, de az átlagemberek érdekét sem az RSF sem az SAF nem képviseli. Az ország emellett vízproblémákkal küzd, határvitája van Etiópiával és egyéb lázadó-csoportok is aktívan tevékenykednek, tovább rontva a lakosság helyzetét, táptalajt kínálva a radikális eszméknek. Donald Trump intézkedése, miszerint néhány kivételtől eltekintve minden külföldi segélyprogramot felfüggesztett, rövidtávon valószínűleg még tovább fogja nehezíteni a helyzetet, de az sincs kizárva, hogy ennek a konfliktusnak a lezárása (is) az újonnan hivatalba lépett amerikai elnöknek lesz köszönhető.

Szerző: Rózsa Sándor

Az ENSZ riasztást adott ki a szudáni emberi jogi visszaélések növekedése miatt

Az ENSZ Emberi Jogi Hivatala (OHCHR) által kiadott jelentés szerint a civilek és polgári létesítmények elleni folytatódó és szándékos támadások, valamint az összegzésszerű kivégzések, a szexuális erőszak és egyéb jogsértések azt mutatják, hogy mindkét fél teljes mértékben kudarcot vallott a nemzetközi humanitárius és emberi jogi normák tiszteletben tartásában.

Egy rögzített nyilatkozatában Thameen Al-Kheetan kijelentette: „A mélyen gyökerező büntetlenség súlyos emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket táplál Szudánban, miközben a harcok az ország egyre több részére terjednek ki, és további fegyveres csoportokat vonnak be.”

Az ENSZ Emberi Jogi Hivatala által kiadott jelentés dokumentálja a sűrűn lakott területek, valamint a belső menekültek táboraiban, egészségügyi intézményekben, piacokon és iskolákban végrehajtott támadásokat.

Al-Kheetan hangsúlyozta: „A civilek és polgári létesítmények elleni folytatódó és szándékos támadások, valamint az összegzésszerű kivégzések, a szexuális erőszak és egyéb jogsértések azt mutatják, hogy mindkét fél teljes mértékben kudarcot vallott a nemzetközi humanitárius és emberi jogi normák tiszteletben tartásában. Egyes cselekmények háborús bűncselekményeknek minősülhetnek. Ezeket az eseteket haladéktalanul és független módon ki kell vizsgálni annak érdekében, hogy az elkövetőket felelősségre vonják.”

A szóvivő hozzátette: „További vizsgálatokra is szükség van annak megállapítására, hogy elkövettek-e más súlyos nemzetközi bűncselekményeket, beleértve az atrocitásbűncselekményeket.”

„A nemzetközi közösségnek ki kell terjesztenie a fegyverembargót és a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát, amely jelenleg Darfúr régiójára vonatkozik, hogy az egész Szudánt lefedje” – tette hozzá Al-Kheetan.

Hangsúlyozta továbbá: „A szexuális erőszak háborús fegyverként való folyamatos alkalmazása Szudánban mélységesen megdöbbentő. A feleknek sürgős lépéseket kell tenniük annak megszüntetésére, az elkövetők felelősségre vonására és az áldozatok jóvátételére.”

Az ENSZ Emberi Jogi Hivatala kiemelte: „A felelősségre vonás – függetlenül az elkövetők rangjától és hovatartozásától – kulcsfontosságú annak érdekében, hogy megszakítsuk az erőszak és a büntetlenség ismétlődő körforgását Szudánban.”

Szerző: Németh Merse

Szerkesztette: Németh Merse

Felvételi segédlet 2025. tavasz

Szerző:

Németh Merse Kristóf

-

febr 10, 2025

0

A felvételi során egy önéletrajzot, egy motivációs levelet és egy rövid esszét szükséges megküldenetek 2025. február 28. 12:00-ig a biztpolszakkoll@gmail.com e-mail címre. Az esszétémák, illetve a kidolgozás szempontjai alább láthatók.

A benyújtandó dokumentumok formai követelményei: docx formátum, Times New Roman betűtípus, 12-es betűméret, 1,5-es sorköz. Az önéletrajz és a motivációs levél terjedelme maximum 1-1 oldal legyen.

A felvételi során egy rövid leíró esszét (minimum fél oldal) kell elkészítened, amelyet az önéletrajzzal és motivációs levéllel egy üzenetben, de mindenképp külön dokumentumban szeretnénk megkapni. Az elkészítés során ezekre figyelj:

Az alábbi 10 témakör egyikét válaszd! Megadtunk néhány kérdést és egy-egy gondolatébresztőt, amelyek a segítségedre lesznek. A gondolatébresztők források is lehetnek.

A felhasznált forrásokra mindenképp hivatkozz! A hivatkozás formáját azonban nem kötjük meg, azt megteheted lábjegyzetben, végjegyzetben vagy hiperhivatkozással is. Legalább 3 forrást használj.

A véleményedre is kíváncsiak vagyunk, ne félj leírni!

Ha bármilyen kérdésed adódik az esszével kapcsolatban, a biztpolszakkoll@gmail.com címen tudsz segítséget kérni.

Az online fordulót egy motivációs és egyben szakmai beszélgetés követi, amely időpontjáról e-mailben tájékoztatjuk a pályázókat.

Esszétémák:

Mutasd be Franciaország jelenlegi geopolitikai helyzetét a Száhel-övezetben!

Mely országok bontottak fel védelmi megállapodásokat Franciaországgal?
Ennek van-e köze az ECOWAS-hoz?
Történt-e a Száhel-övezeten kívül más afrikai országban jelentős diplomáciai változás Franciaországgal való viszonyában?
Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/kiemelt/afrika-hirfigyelo-2024-3-resz

2. Mutasd be a szudáni polgárháborút!

Milyen a katonai és a politikai vezetők viszonya?
Milyen módon befolyásolta az előbbi az eseményeket? Mi vezetett a polgárháborúhoz?
Véleményed szerint mennyi esélye lehet az Iszlám Államnak felvirágoznia az országban?
Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/szakmai-anyagok/etnikai-tisztogatas-polgarhaboru-az-al-kaida-visszaterese-wagner-csoport-szudanban

Valóban az USA nyerte az űrversenyt a Szovjetunióval szemben?

Hasonlítsd össze a két fél eredményeit!
Milyen technológiák jelentek meg az űrverseny hatására?
Milyen hatással volt a Szovjetunió nemzetközi megítélésére az űrversenyben nyújtott teljesítménye?
Gondolatébresztő: https://index.hu/tudomany/2016/02/27/a_szovjetek_nyertek_az_urversenyt/

Miben nyilvánul meg Kína globális befolyása?

Bizonyítsd be Kína globális nagyhatalmi státuszát!
Milyen kihívásokkal néz szembe Kína gazdasági és katonai erősödése következtében az Egyesült Államok mint a nyugati szövetségesi rendszer vezető országa?
Gondolatébresztő: https://hitelintezetiszemle.mnb.hu/letoltes/12-rekasi.pdf

Hogyan jelenik meg Európában a szélsőséges vallási ideológián alapuló terrorizmus?

Milyen szerepe van a sikerességében a médiának? Mit értünk terrorizmus mediatizáltságán?
Milyen célkitűzésekkel hajtják végre a terrorcselekményeket Európában?
Milyen a társadalmi megítélése?
Gondolatébresztő: https://migraciokutato.hu/2017/07/27/dzsihadista-terrorizmus-europaban/

Mutasd be az orosz-ukrán háború előzményeit!

Mióta feszül ellentét a két állam között?
Volt-e korábban a jelenlegihez hasonló konfliktus a két ország között?
Mi lehet az ellentét oka?
Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/elemzesek/haboru-keszul-a-szomszedban

Hogyan épül fel a mexikói kormány drogkartellekkel szembeni harca?

Melyik kartellek a legerősebbek?
Kik azok a mexikói politikusok, akik komoly változásokat iktattak be a „drogháborúban”?
Hogyan lehetne rendezni a mexikói helyzetet?
Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/szakmai-anyagok/a-mexikoi-kabitoszer-kereskedelem-szereploi

Mutasd be az Izrael-Hamász háború előzményeit!

Mióta feszül ellentét a két oldal között?
Volt-e korábban a jelenlegihez hasonló konfliktus a két oldal között?
Mi lehet az ellentét oka?
Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/cikksorozatok/az-izrael-hamasz-haboru-belepett-a-masodik-fazisba-az-ensz-azonnali-tuzszunetet-ker

Milyen biztonságpolitikai problémákkal járt az amerikai csapatok afganisztáni kivonulása?

Milyen hatása van új Tálib hatalomátvételnek a régió biztonsága tekintetében?
Mi lett a sorsa az Afganisztánban hagyott amerikai fegyvereknek?
Hogyan hatott ez a gyors kivonulás az európai missziós erőkre?
Gondolatébresztő: https://telex.hu/kulfold/2021/08/30/usa-afganisztan-evakualas-kivonulas-befejezese

Mutasd be az Aszad-rezsim bukásának előzményeit és okát!

Hogyan kezdődött a polgárháború?
Ki vette át a hatalmat?
Megoldódni látszik Szíriában a helyzet szerinted?
Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/kiemelt/sziria-az-aszad-rezsim-bukasa-utan-van-kiut-a-kaoszbol

Jó munkát és sikeres pályázatot kívánunk mindenkinek!

A Diákbizottság

Afrika-hírfigyelő: 2025. január

Szerző:

BSZK

-

febr 5, 2025

0

Politikai feszültségek Dél-Afrikában:
Duduzile Zuma-Sambudla terrorizmus vádjával bíróság elé áll

Duduzile Zuma-Sambudla – a volt dél-afrikai elnök, Jacob Zuma lánya – csütörtökön
bíróság elé áll, miután önként jelentkezett a hatóságoknál, hogy szembenézzen a
terrorizmussal és erőszakra való felbujtással kapcsolatos vádakkal. A politikusnő a vád szerint a 2021 júliusában kitört zavargások során közösségi médiás bejegyzéseivel ösztönözte a tömegeket a pusztítás fokozására. Az országot megbénító erőszakhullám több mint 350 ember életét követelte, és az apartheid óta nem látott mértékű társadalmi feszültséget eredményezett.
A dél-afrikai rendőrség terrorelhárító egysége éveken át nyomozott a zavargások szervezői
után, végül a Durban-i Bűnügyi Nyomozó Egység nyomozása alapján vádat emeltek Zuma-
Sambudla ellen. A politikusnő jogi eljárása nemcsak az ország belpolitikai helyzetére, hanem az egyre polarizáltabb közéleti viszonyokra is hatással lehet.
A zavargások kiváltó oka Jacob Zuma börtönbüntetése volt, amelyet azért kapott, mert nem volt hajlandó együttműködni egy korrupciós vizsgálóbizottsággal. Az őrizetbe vételét
követően országszerte zavargások törtek ki, főként KwaZulu-Natal és Gauteng
tartományokban, amelyek boltok kifosztásához, gyújtogatásokhoz és infrastruktúra-
pusztításhoz vezettek. Bár a lázongásokat kezdetben politikai tiltakozásként értékelték, a
későbbi elemzések szerint a mélyszegénység és a COVID-19 miatti gazdasági megszorítások is jelentős szerepet játszottak a helyzet eszkalációjában.
Zuma-Sambudla jelenleg az apja által alapított MK Párt parlamenti képviselője, amely a
kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) ellenzékeként lépett színre. Pártja
határozottan kiáll mellette, politikai boszorkányüldözésnek minősítve az ellene indított
eljárást. A dél-afrikai rendőrség eközben fokozott készültséget rendelt el Durbanban, ahol a
bírósági tárgyalására tömeges tüntetések várhatók.
A közel négy évvel a zavargások után született vádemelés tovább fokozhatja a politikai
feszültséget, miközben a 2024-es választások közeledtével az ország egyre inkább
megosztottá válik.

Szerző: Merényi Vivien

Újabb üzemanyagtartály robbanás Nigériában

2025. január 18-án felrobbant egy üzemanyagszállító teherautó Nigéria középső területén,
Dikko városában. A baleset egyre több életet követel, hétfőre a halálos áldozatok száma elérte a 98-at és 69 embert pedig kórházban kezelnek. A mintegy 60.000 liter benzint szállító teherautó előbb felborult, majd a kiömlött benzin felrobbant, megölve azokat, akik a felborult tartálykocsiból akarták felszedni a kifolyt üzemanyagot. A Federal Road Safety Corps vezetője, Kumar Tsukwam elmondása szerint az áldozatok a felismerhetetlenségig égtek és minimum hatvan ember azonnal az életét vesztette a helyszínen. A szombati baleset az eddigi legsúlyosabb a tavaly októberi hasonló incidens óta, amelyben 147-en vesztették életüket.
Sajnos ez az eset nem egyedülálló, ugyanis 2023. nyarától a benzin ára 18 hónap alatt
ötszörösére emelkedett, ezért sok ember számára nem maradt más megoldás, minthogy akár életüket kockáztatva szerezzenek üzemanyagot.

Szerző: Bánfi Zita

Burkina Faso, Niger és Mali kilépett az ECOWAS-ból

2024. január 28-án Burkina Faso, Mali és Niger katonai vezetői bejelentették, hogy ki
kívánnak lépni a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségéből (ECOWAS). Erre egy
évvel később, 2025. január 29-én került hivatalosan sor. Az elmúlt egy évben a gazdasági
csoport többi tagja igyekezett lebeszélni a három ország vezetőjét erről a döntésről, de ez
eredménytelennek bizonyult. Január 29-én, a Nigéria fővárosában, Abujában tartott
csúcstalálkozón lett végleges a három ország döntése, amikor megerősítették, hogy döntésük végleges és visszafordíthatatlan. Álláspontjuk ellenére az ECOWAS hat hónapos úgynevezett türelmi időt ad a három államnak, amennyiben mégis meggondolnák magukat a kilépésről. 2024. szeptemberében a három állam létrehozta saját biztonsági partnerségét Száhel Államok Szövetsége (AES) néven, azzal a céllal, hogy segítsék egymást a fegyveres lázadások és a külső agresszió elleni védekezésben.
A többi tagállam továbbra is biztosítja Burkina Faso, Mali és Niger állampolgárai számára
ugyanazokat a tagsággal járó kiváltságokat, amelyek eddig megillették őket. A három kilépő állam is biztosította az ECOWAS tagállamait arról, hogy a kilépésük után is vízummentes marad minden az ECOWAS-állampolgárok számára. Így a tényleges kilépés dátumát meghosszabbították 2025. július 29. napjáig, a hivatalos kilépés dátuma azonban 2025. január 29. napja.

Szerző: Mócsán Evelin

Válság a Kongói Demokratikus Köztársaságban: fegyveres csoport vette át az irányítást Goma felett

Január végén az M23 fegyveres csoport bevonult a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén fekvő, mintegy kétmillió lakosú Gomába, és átvette az irányítást a város felett. A harcok nyomán a helyzet kritikussá vált: a kórházak túlterheltek, a halottak száma meghaladja a 770-et, a sebesülteké pedig a 2800-at, bár a valódi adatok ennél is magasabbak lehetnek. A nemzetközi közösség tétlensége miatt a fővárosban, Kinshasában több nagykövetséget is megtámadtak az elégedetlen tömegek, és számos európai nagyvárosban is tüntetések törtek ki.

A kelet-kongói konfliktusok gyökerei az 1994-es ruandai népirtásig nyúlnak vissza, amikor hutu szélsőségesek mintegy 800 000 tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le. A megtorlástól tartva közel egy millió hutu menekült Kongóba, tovább fokozva a térség feszültségeit. Az M23, amelyet túlnyomórészt tuszik vezetnek, 2012-ben rövid időre már elfoglalta Gomát, ám a kongói hadsereg és ENSZ-erők kiszorították. A lázadók 2021-ben ismét fegyvert ragadtak, arra hivatkozva, hogy korábbi megállapodásokat nem tartottak be velük szemben.

Ruandát évek óta vádolják az M23 támogatásával, amit Kigali következetesen tagad. Az ENSZ és több nyugati ország szerint Ruanda fegyverekkel és katonai támogatással látja el a csoportot; egy tavalyi jelentés szerint akár 4000 ruandai katona is harcolhat a lázadók oldalán.

A kongói hadsereget ENSZ békefenntartók támogatják, akik 1999 óta jelen vannak az országban, de a szerepük korlátozott, mivel csak a Force Intervention Brigade jogosult támadó műveletek végrehajtására a fegyveres csoportok ellen.

A konfliktus hátterében nemcsak etnikai feszültségek, hanem gazdasági érdekek is állnak. Goma stratégiai jelentőségű város, fontos kereskedelmi csomópont, amely a térség értékes ásványkincsei – például arany, ón, koltán – miatt kulcsszerepet tölt be.

A városban eközben összeomlott az alapvető infrastruktúra: nincs víz, áram, a szolgáltatások leálltak. Menekültek tömegei hagyják el a térséget, súlyos humanitárius válságot előidézve. Az M23 további területek elfoglalásával fenyeget. A nemzetközi közösség – bár elítéli az agressziót és diplomáciai megoldásokat sürget – kevés érdemi lépést tesz a konfliktus további eszkalációjának megakadályozásában.

Szerző: Danguly Ágnes

Szerkesztette: Németh Merse

Afrika-hírfigyelő 2024: Ez történt decemberben

Szerző:

BSZK

-

febr 5, 2025

0

Amnesztiát kaptak a 2015-ös puccs résztvevői Burkina Fasóban

Burkina Faso kormánya új amnesztiatörvényt fogadott el, amely a 2015-ös katonai puccs
résztvevőinek kegyelmet biztosít, ha elismerik tettüket, megfelelő magatartást tanúsítanak,
és részt vesznek a terrorizmus elleni harcban. A puccs célja Blaise Compaoré hatalmának
visszaállítása volt, de végül megbukott, miután a hadsereg egy része és a lakosság
ellenállása megakadályozta. A puccsistákat börtönbüntetésre ítélték, de az amnesztiatörvény
lehetőséget adhat arra, hogy gyorsítsák az igazságszolgáltatást, és lezárják a politikailag
érzékeny ügyet.
A törvényt vegyes fogadtatásban részesítették: egyesek a megbékélés és a stabilitás
érdekében fontos lépésnek tartják, míg mások attól tartanak, hogy az amnesztia hosszú
távon alááshatja a jogállamiságot és a demokratikus fejlődést. A törvény hatásait várhatóan
a jövőbeli kormányzati intézkedések fogják tisztázni.
Ez a lépés különösen érdekes, mivel Burkina Faso 2015 után békés választásokat tartott,
és demokratikus kormányzást alakított ki, de 2022 januárjában ismét katonai puccsnak lett
tanúja. Az ország politikai stabilitása továbbra is bizonytalan.

Szerző: Merényi Vivien

Elefántcsontpart bejelentette a francia csapatok kivonását

Elefántcsontpart a legújabb nyugat-afrikai ország, amely kiutasítja az egykori gyarmatosító Franciaország katonáit, követve Mali, Burkina Faso és Niger példáját. Alassane Ouattara elnök év végi beszédében közölte, hogy az abidjani Port-Bouet-ben állomásozó 43. BIMA tengerészgyalogos zászlóalj 2025 januárjától az elefántcsontparti hadsereg irányítása alá kerül.

Franciaország, amely az 1960-as években vesztette el gyarmatait Nyugat-Afrikában, közel 1000 katonát állomásoztatott az országban. Novemberben Szenegál és Csád is bejelentette a francia csapatok távozását, december végén pedig Franciaország visszaadta első katonai bázisát Csádnak.

Bár Elefántcsontpart továbbra is fontos szövetségese Franciaországnak, Párizs új katonai stratégiája a kontinentális jelenlét drasztikus csökkentését célozza. Francia csapatok már csak Dzsibutiban és Gabonban maradtak.

Elemzők szerint a lépés része egy szélesebb regionális átalakulásnak, amely Franciaország befolyásának csökkenését mutatja. Eközben Mali, Burkina Faso és Niger katonai vezetése egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait Oroszországgal.

Szerző: Németh Merse

Rejtélyes betegség a Kongói DK-ban: súlyos malária

A Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) egészségügyi hatóságai bejelentették, hogy a délnyugati Kwango tartományban terjedő, korábban ismeretlen betegség valójában a malária súlyos formája, amely légzőszervi tünetekkel jelentkezik.

A Panzi egészségügyi körzetben novemberben 143 ember halálát okozó járvány kezdetben nagy aggodalmat keltett. Az egészségügyi minisztérium szerint a helyi alultápláltság fokozta a lakosság sebezhetőségét. Október óta 592 esetet regisztráltak, a halálozási arány 6,2 százalék.

A WHO által biztosított maláriaellenes gyógyszereket már kiosztják a kórházakban és egészségügyi központokban. A betegség tünetei közé tartozik a láz, fejfájás, köhögés, orrfolyás és izomfájdalom. A legtöbb megbetegedés és haláleset 14 év alatti gyermekeket érint, különösen az 5 év alattiakat.

A járvány kitörési pontja Kinshasától 700 km-re található, egy nehezen megközelíthető, vidéki területen, ami megnehezíti a kezelést. A KDK-ban a malária a vezető halálok, és globálisan a második legtöbb megbetegedést regisztráló ország.

Szerző: Németh Merse

Dróntámadás kórház ellen Szudán Darfúr régiójában

Legalább kilenc ember meghalt és 20 megsérült egy dróntámadásban az észak-darfúri el-Fasher városában, amely a város utolsó működő kórházát érte. A szudáni egészségügyi minisztérium az RSF (Rapid Support Forces) félkatonai szervezetet tette felelőssé, amely négy rakétavető-gránátot lőtt ki a Szaúdi Kórházra. Az intézmény ezt követően felfüggesztette működését.

Az el-Fasherben május 10. óta dúló harcok miatt a város kulcsszerepet tölt be az ENSZ és más segélyszervezetek humanitárius műveleteiben.

Erőszakhullám Darfúrban

A támadás egy sor pusztító hadművelet része volt a héten. Hétfőn (12.11.) egy légi csapás több mint 100 civilt – köztük nőket és gyermekeket – ölt meg egy kabkabiya-i piacon. Jogvédő szervezetek szerint a szudáni hadsereg felelős a támadásért.

Kedden (12.12.) az RSF lövedékeket lőtt ki a zamzami menekülttáborra, megölve öt embert. Aznap az RSF tüzérségi támadást indított Omdurmanban, megölve legalább 65 civilt.

A konfliktus kezdete óta több mint 16 000 ember halt meg, 10 millióan váltak hajléktalanná, és 25 millió ember szorul humanitárius segítségre.

Szerző: Németh Merse

Szenegál igazságot követel a francia gyarmati mészárlás ügyében

Szenegál megemlékezett az 1944-es thiaroye-i mészárlás 80. évfordulójáról, amikor francia katonák lemészárolták azokat az afrikai katonákat, akik Franciaországért harcoltak a második világháborúban, majd hazatérve jogos járandóságukat követelték.

A megemlékezésen Franciaország külügyminisztere és több afrikai államfő is részt vett. Szenegál hosszú ideje követeli Franciaországtól a felelősségvállalást, hivatalos bocsánatkérést és a tömeggyilkosság kivizsgálását. A francia hadsereg szerint 35–75 katona halt meg, de történészek szerint valójában közel 400-an.

Nemzetközi nyomás nehezedik Franciaországra a tömegsírok feltárása érdekében, mivel az országot régóta vádolják az eset dokumentumainak meghamisításával vagy eltitkolásával. Emmanuel Macron francia elnök egy levélben először ismerte el, hogy a francia katonák követték el a mészárlást.

Bassirou Diomaye Faye szenegáli elnök szerint ez a francia elköteleződés „teljes és őszinte” lehet. A megemlékezés Franciaország csökkenő afrikai katonai jelenlétének időszakában történt, miközben több nyugat-afrikai ország Oroszországhoz fordul biztonsági támogatásért.

Szerző: Németh Merse

Szerkesztette: Németh Merse

Nemzetközi jog és katonai erő: A globális biztonság egyensúlya

Szerző:

Merényi Vivien

-

febr 4, 2025

0

A nemzetközi jog és a katonai erő kapcsolata a 21. században a globális biztonsági környezet egyik legfontosabb és legösszetettebb kérdésévé vált. A nemzetközi közösség előtt álló kihívások – például a terrorizmus, a hibrid hadviselés és az új típusú konfliktusok – mind a nemzetközi jog alkalmazhatóságát és relevanciáját teszik próbára. Az ENSZ Alapokmányában rögzített jogi normák célja a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, ugyanakkor a katonai erő alkalmazása gyakran kerül „konfliktusba” ezen szabályokkal. A kérdés tehát az, hogy a nemzetközi jog és a katonai erő ellentétben állnak-e, vagy képesek kölcsönösen kiegészíteni egymást.

A modern nemzetközi rend alapja a jogi keretekre és normákra épül, amelyek egyaránt törekednek az erő alkalmazásának korlátozására és annak legitimációjára. Ugyanakkor a globális hatalmi egyensúly és a politikai érdekek gyakran teszik megkérdőjelezhetővé a nemzetközi jog szerepét a katonai erő használatának szabályozásában.

A nemzetközi jog alapjai az erő alkalmazásával kapcsolatban

A nemzetközi jog az erő alkalmazásának kérdését az ENSZ Alapokmányában szabályozza, különösen a 2. cikkely 4. bekezdése és az 51. cikkely révén. A 2. (4) cikkely kimondja, hogy minden állam köteles tartózkodni az erőszak alkalmazásától más államok szuverenitása, területi integritása vagy politikai függetlensége ellen. Ez az elv az államok közötti békés együttműködés alapját képezi, és a nemzetközi jog egyik sarokköve. Az 51. cikkely ezzel szemben kivételt fogalmaz meg, amely szerint az államoknak joguk van az önvédelemre egy fegyveres támadás esetén, mindaddig, amíg az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem hoz megfelelő intézkedéseket a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében.

A szuverenitás elve a nemzetközi jog egyik alapköve, amely az államok önrendelkezési jogát, valamint területi integritásuk és politikai függetlenségük védelmét garantálja. Az erő alkalmazása szigorúan tiltott, kivéve bizonyos különleges esetekben, például amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazást ad egy katonai művelet végrehajtására, vagy amikor az államok az önvédelemre hivatkozva cselekszenek. Az ENSZ Alapokmányának célja, hogy keretet adjon az ilyen kivételes eseteknek, és egyértelmű szabályokat fektessen le annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az erőszak önkényes vagy indokolatlan alkalmazása.

A jogi normák történeti fejlődése szorosan összefügg a világháborúk és a hidegháború tapasztalataival. A második világháborút követően az ENSZ megalakulása mérföldkőnek számított a nemzetközi jog fejlődésében, hiszen a nemzetközi közösség egyik legfőbb célja a háború és az erőszak visszaszorítása lett. Az ENSZ keretében elfogadott alapelvek célja a nemzetközi béke és biztonság fenntartása volt, amelyhez az államok együttműködésére és kölcsönös tiszteletére volt szükség. A hidegháború idején azonban a kétpólusú világrend megosztottsága és a nagyhatalmak rivalizálása gyakran aláásta a nemzetközi jog egységét. Az erő alkalmazásának tilalma sok esetben csupán elvi szinten maradt, míg a gyakorlatban a nagyhatalmak saját geopolitikai érdekeiket követve alkalmazták vagy figyelmen kívül hagyták a jogi normákat.

A nemzetközi jog az erő alkalmazásával kapcsolatban tehát egyensúlyt igyekszik teremteni az államok szuverenitásának és az igazságos, biztonságos nemzetközi rend fenntartásának elvei között. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának hatásköre kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy az erő alkalmazására vonatkozó nemzetközi szabályok betartása biztosított legyen. Mindazonáltal a gyakorlatban a politikai érdekek és a nemzetközi kapcsolatok bonyolultsága miatt továbbra is kihívást jelent az, hogy a nemzetközi jogi normák következetesen érvényesüljenek. Az elmúlt évtizedek konfliktusai is arra világítanak rá, hogy bár az erő alkalmazásának korlátozására vonatkozó szabályok léteznek, azok hatékony érvényesítése gyakran a globális és regionális politikai hatalmi viszonyokon múlik.

Konfliktusok a nemzetközi jog és a katonai erő között

Jogszabályok alkalmazása új típusú konfliktusokra

A modern hadviselés új formái – például a hibrid hadviselés, a kibertámadások, valamint az aszimmetrikus hadviselés – jelentős kihívások elé állítják a nemzetközi jogot. Ezek a konfliktusok gyakran nem illeszkednek a hagyományos fegyveres konfliktusokra vonatkozó jogi keretekbe, amelyeket például a Genfi Egyezmények vagy az ENSZ Alapokmánya szabályoz. A hibrid hadviselés, amely magában foglalja az állami és nem állami szereplők egyidejű alkalmazását, illetve a katonai és nem katonai eszközök együttes használatát, elmoshatja a béke és a háború közötti határvonalat. A kibertámadások esetében pedig különösen nehéz meghatározni, hogy mi minősül „erő alkalmazásának” az ENSZ Alapokmányának 2. cikkelye alapján, és hogyan illeszthetők ezek a cselekmények az önvédelem jogának keretébe (ENSZ Alapokmány, 51. cikk).

A nem állami szereplők – például terrorista szervezetek vagy szakadár csoportok – részvétele további komplikációkat jelent. A nem állami szereplők nem hagyományos jogalanyai a nemzetközi jognak, ezért nem kötelezettek annak betartására, ami súlyos problémát okoz a felelősségre vonás és a nemzetközi normák érvényesítése terén. Ezenkívül a nemzetközi közösség általában nehezen tud konszenzust kialakítani arra vonatkozóan, hogy milyen jogi kereteket alkalmazzanak az ilyen típusú konfliktusokra.

Unilaterális cselekvés és jogi keretek

Az unilaterális katonai akciók az elmúlt évtizedekben gyakran megkérdőjelezték a nemzetközi jog hatékonyságát és legitimációját. Az Egyesült Államok által vezetett 2003-as iraki háború során például a Biztonsági Tanács jóváhagyásának hiánya vitákat váltott ki az akció jogszerűségéről. Hasonlóképpen, a NATO 1999-es koszovói beavatkozása, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának kifejezett felhatalmazása nélkül hajtottak végre, rámutatott arra, hogy a humanitárius intervenciók és az erő alkalmazásának jogi alapjai gyakran ellentmondásosak. Ezek az esetek rávilágítanak arra, hogy a nagyhatalmak gyakran szelektíven alkalmazzák vagy figyelmen kívül hagyják a nemzetközi jogot, saját geopolitikai érdekeik érdekében.

A nemzetközi jog szempontjából az unilaterális cselekvés különösen problematikus, mivel aláássa a jogi normák érvényességét és hitelességét. Az ilyen akciók tovább erősítik azt az észlelést, hogy a nemzetközi jog inkább az erősebb államok eszköze, mintsem egyetemes normarendszer, amelyet minden államnak egyformán tiszteletben kell tartania.

Az erő alkalmazásának legitimációja

Az erő alkalmazásának legitimációja a nemzetközi kapcsolatok egyik legvitatottabb kérdése. Az ENSZ Alapokmánya szerint az erő alkalmazása kizárólag két esetben jogszerű: ha azt az ENSZ Biztonsági Tanácsa hagyja jóvá, vagy ha az állam önvédelemre hivatkozik egy fegyveres támadás esetén. Mindazonáltal az elmúlt évtizedekben a „megelőző csapás” (preemptive strike) és a preventív önvédelem fogalma új kihívásokat vetett fel. Az Egyesült Államok például a 2002-es Nemzeti Biztonsági Stratégiájában kifejezetten hivatkozott a preventív önvédelem jogára, amelynek keretében az államok előzetesen cselekedhetnek, hogy megakadályozzanak egy potenciális fenyegetést. Ez a koncepció azonban nem található meg expliciten a nemzetközi jogban, és sok szakértő szerint sérti a nemzetközi jog alapelveit.

A megelőző csapás fogalmát gyakran kritizálják, mivel az könnyen ürügyül szolgálhat az önkényes katonai akciók igazolására. A preventív önvédelem elfogadása esetén fennáll annak a veszélye, hogy az államok saját biztonsági érdekeik alapján értelmezik a jogi normákat, ami tovább növelheti a nemzetközi instabilitást. Ezen túlmenően a politikai érdekek és a katonai szövetségek gyakran befolyásolják az erő alkalmazásának legitimációját, aláásva ezzel a jogi keretek pártatlanságát és objektivitását.

A nemzetközi jog jövője az erő alkalmazásának kontextusában

A fent említett kihívások fényében egyértelművé válik, hogy a nemzetközi jog szabályainak továbbfejlesztése elengedhetetlen a modern konfliktusok kezeléséhez. Az ENSZ szerepe kulcsfontosságú marad, különösen a Biztonsági Tanács reformja, amely hozzájárulhatna az erő alkalmazására vonatkozó szabályok hatékonyabb és igazságosabb érvényesítéséhez. Emellett szükség van a kibertérben folytatott hadviselésre vonatkozó nemzetközi szabályozás kidolgozására, valamint a nem állami szereplőkre vonatkozó jogi keretek megerősítésére.

Összességében a nemzetközi jog és a katonai erő alkalmazása közötti konfliktusok kezeléséhez nemcsak a meglévő szabályok pontosítása és megerősítése szükséges, hanem az államok közötti szorosabb együttműködés is. Csak egy koherens, minden fél által elfogadott normarendszer biztosíthatja a nemzetközi jog hosszú távú hitelességét és hatékonyságát a 21. századi konfliktusok kontextusában.

A jog és a katonai erő együttműködése

Az ENSZ és a kollektív biztonság rendszere

Az ENSZ kollektív biztonsági rendszere az államok közötti béke és stabilitás megőrzésének egyik legfontosabb nemzetközi eszköze. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) meghatározó szerepet játszik a konfliktusok eszkalációjának megakadályozásában és a béke fenntartásában. A békemissziók, amelyeket az ENSZ égisze alatt hajtanak végre, különösen fontosak olyan helyzetekben, ahol a hagyományos diplomáciai eszközök kudarcot vallottak. Ezek a missziók általában többdimenziósak, magukban foglalják a fegyveres erőszak megakadályozását, a humanitárius segítségnyújtást és a politikai stabilitás elősegítését.

Az ENSZ mandátummal történő katonai beavatkozások, például az 1991-es öbölháború, a BT felhatalmazása alapján zajlanak, és céljuk a nemzetközi jog normáinak védelme. Azonban az ENSZ szerepe nem mentes a kritikától: gyakran bírálják a BT döntéshozatali mechanizmusának lassúságát, valamint azt, hogy a nagyhatalmak (állandó tagok) vétójoga akadályozhatja a hatékony fellépést.

Humanitárius intervenciók és a „Responsibility to Protect” (R2P) elve

A humanitárius intervenciók olyan katonai akciók, amelyek célja a súlyos emberi jogi jogsértések, például a népirtás, az etnikai tisztogatás vagy az emberiesség elleni bűncselekmények megakadályozása. Az R2P elve, amelyet a 2005-ös ENSZ Világcsúcson fogadtak el, az államok felelősségét hangsúlyozza saját polgáraik védelmében, és kimondja, hogy a nemzetközi közösségnek be kell avatkoznia, ha egy állam képtelen vagy nem hajlandó megvédeni lakosságát.

A líbiai beavatkozás 2011-ben, amely az R2P elv alapján történt, példaként szolgál arra, hogyan alkalmazható a nemzetközi jog az emberi jogi jogsértések megelőzésére. Ugyanakkor a beavatkozás utóhatásai – például a líbiai állam szétesése és a régió destabilizációja – rámutatnak arra, hogy a humanitárius intervenciók nemcsak jogi, hanem politikai és stratégiai szempontból is rendkívül összetettek.

Regionális biztonsági szervezetek szerepe

A regionális biztonsági szervezetek, mint a NATO, az Európai Unió (EU), az Afrikai Unió (AU) vagy az Arab Liga, fontos kiegészítői az ENSZ kollektív biztonsági rendszerének. Ezek a szervezetek gyakran hatékonyabban tudnak reagálni a regionális konfliktusokra, mivel jobban ismerik a helyi sajátosságokat és gyorsabban tudnak cselekedni. Például a NATO vezette a koszovói beavatkozást 1999-ben, míg az AU többször is kulcsszerepet játszott afrikai békefenntartó missziókban, például Szomáliában vagy Darfurban.

Ezek a szervezetek nemcsak katonai műveletekben vesznek részt, hanem politikai, gazdasági és diplomáciai eszközökkel is hozzájárulnak a konfliktusok megelőzéséhez és kezeléséhez. Ugyanakkor a regionális szervezetek beavatkozásai esetén is felmerülhetnek legitimációs problémák, különösen akkor, ha azok nem állnak összhangban a nemzetközi jog általános normáival.

Jogalkotás és adaptáció

A nemzetközi jog történeti fejlődése azt mutatja, hogy képes alkalmazkodni a modern konfliktusok új kihívásaihoz. A Genfi Egyezmények és azok kiegészítő jegyzőkönyvei a fegyveres konfliktusok humanitárius vonatkozásait szabályozzák, különös tekintettel a polgári lakosság védelmére. Ugyanakkor a technológiai fejlődés – például a drónok és az autonóm fegyverrendszerek elterjedése – új szabályozási szükségleteket vet fel.

A mesterséges intelligencia (AI) által irányított fegyverrendszerek különösen nagy kihívást jelentenek, mivel felvetik a felelősség kérdését: ki felelős az AI által végrehajtott cselekményekért, és hogyan biztosítható a nemzetközi humanitárius jog (IHL) érvényesülése az ilyen esetekben? Hasonlóképpen, a kibertérben végrehajtott támadások szabályozása szinte teljesen hiányzik a jelenlegi nemzetközi jogi keretekből, annak ellenére, hogy ezek a támadások súlyos destabilizáló hatással lehetnek az államok működésére.

A nemzetközi jog adaptációjának szükségessége

A 21. század konfliktusai új típusú jogi keretek kialakítását követelik meg, különösen a technológiai fejlődés és a globális hatalmi viszonyok változásának tükrében. Az autonóm fegyverek, a kibertámadások és az információs hadviselés példátlan kihívások elé állítják a hagyományos nemzetközi jogot.

A kibertér szabályozásának hiányosságai különösen sürgető problémát jelentenek, mivel a kiberhadviselés nemcsak az államok szuverenitását fenyegeti, hanem a civil infrastruktúrákat is, például az energiahálózatokat, pénzügyi rendszereket vagy az egészségügyi ellátást. Bár vannak nemzetközi kezdeményezések, például a Tallini Kézikönyv, amelyek iránymutatást nyújtanak a kiberkonfliktusok szabályozására, ezek még nem rendelkeznek kötelező jogi erővel.

A nemzetközi jogalkotás egyik legnagyobb kihívása az, hogy rugalmas, mégis univerzális normákat hozzon létre, amelyek képesek alkalmazkodni a globális környezet gyors változásaihoz. Ehhez elengedhetetlen az államok közötti szorosabb együttműködés, valamint a nemzetközi intézmények – különösen az ENSZ és a regionális szervezetek – szerepének megerősítése. Az új normák kialakításának nemcsak a konfliktusok kezelését kell elősegítenie, hanem a jog és a katonai eszközök közötti egyensúly megteremtésére is törekednie kell.

Csak egy koherens, minden érintett fél által elfogadott szabályrendszer biztosíthatja, hogy a nemzetközi jog hosszú távon is hatékony és releváns maradjon a globális béke és biztonság fenntartásában.

Összegzés

A nemzetközi jog és a katonai erő kapcsolata az új típusú konfliktusok megjelenésével egyre nagyobb kihívások elé kerül. A kibertámadások, a hibrid hadviselés és az autonóm fegyverrendszerek szükségessé teszik a jogi normák folyamatos adaptációját. A nemzetközi közösség felelőssége, hogy megteremtse az egyensúlyt a jog és a katonai erő között, biztosítva az erőszak minimalizálását, az államok szuverenitásának tiszteletben tartását és az emberi jogok védelmét.

Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek, valamint a regionális biztonsági mechanizmusok kulcsfontosságúak a modern konfliktusok kezelésében. Egy globálisan elfogadott, rugalmas és egyértelmű jogi keret szükséges ahhoz, hogy a nemzetközi jog továbbra is hatékony eszköz legyen a béke fenntartásában és a konfliktusok megelőzésében a 21. században.

Szíria az Aszad-rezsim bukása után: Van kiút a káoszból?

Szerző:

Kovács Rebeka

-

dec 16, 2024

0

Szíria számára új fejezet kezdődik: az ország maga mögött hagyta az Aszad-dinasztia diktatórikus uralmát. Ezzel a fordulattal példát mutat a régió országai számára, felébresztve bennük a reményt, hogy van lehetőség a változásra. A változás azonban több biztonsági kockázatot is magában rejt: növekvő illegális migráció, terrorszervezetek megerősödése és a stabilizációs törekvések hiánya.

Az Aszad-rezsim bukása

2024. december 8-a meghatározó dátumként vonul be a szíriai és világtörténelembe egyaránt: ezen a napon véget ért a Aszad-rezsim fél évszázados uralma Szíriában, Bassár el-Aszad szíriai elnök családjával együtt elhagyta Damaszkuszt és Oroszországba menekült.

Az Aszad-rezsim bukását a Hayat Tahrir al-Sham (HTS) szíriai lázadó erők és a törökök által támogatott Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA) váratlanul hatékony műveletei előzték meg, akik 2024. november 27-én indították első támadásukat a kormány erői ellen, Aleppó Nyugati részén. Az offenzíva során több stratégiai fontosságú várost is elfoglaltak a HTS erői, továbbá a 46-os bázist is, amely a szíriai hadsereg egyik legnagyobb támaszpontja. November 30-án a lázadó csoport elfoglalta az ország második legnagyobb városát és gazdasági központját, Aleppót is. Ezt követően december 5-én átvették az ellenőrzést Hama városa felett is, amely stratégiailag előnyös helyen helyezkedik mivel, közvetlen ellátási vonalakat biztosít Damaszkusz és Aleppó között. Ezt követően a HTS sorra foglalta el az egyre jelentősebb városokat: Daara városát, amely a 2011-es felkelés szülővárosa volt, majd Homsz-t is. Ezzel elvágták a kormányerőket a tengerparti erődítményeitől, ahol két orosz katonai támaszpont is található.

Az ország lakosainak jelentős része csatlakozott a lázadó csapatokhoz, ezt követően együtt vonultak Északra a HTS átcsoportosított déli csapataival, aminek eredményeként az ellenzéki csoportok december 8-án több irányból is bekerítették a fővárost, Damaszkuszt. Rövid időn belül, már vasárnap reggelre elfoglalták az ellenzéki erők a fővárost, hiszen a kormány erői csak csekély ellenállást mutattak és szinte tehetetlenek voltak a hatalmas erőfölénnyel szemben. A kormányerők felbomlása és hatékony ellentámadások hiánya mögött azonban több dolog is áll: ellenőrzés és az erőforrások hiánya, az ország szörnyű gazdasági helyzete, az alacsony morál és korrupció. Továbbá, Bassár el-Aszad a megbízható katonai egységek kis magjára támaszkodott a hadseregen túl, így korlátozta azon képességét, hogy egész Szíriát ellenőrzése alá vonja. Nem meglepő tehát, hogy a hadsereg és az Aszad-párti milíciák képtelenek volt felvenni a harcot az HTS csapataival és a hozzájuk csatlakozó lázadó csoportokkal.

Az ellenzéki erők felszabadítottak Szajdnaja börtönét is, amely Damaszkusztól Északra található. A létesítmény Szíria leghíresebb börtöne, 1980-ban hozták létre és 2017-es adatok szerint, több mint 20.000 embert tartottak fogva (főként a 2011-es polgárháborúban résztvevői kerültek ide, köztük aktivisták, újságírók, orvosok, és diákok is). A börtönben gyakoriak voltak a kínzások, szexuális bántalmazások és kivégzések, emellett a foglyokat embertelen körülmények között tartották.

Ki vette át a hatalmat Szíriában?

A Hayat Tahrir al-Sham („Organization for the Liberation of the Levant”, magyarul: „Szervezet a Levante Felszabadításáért”) 2011-ben a szíriai polgárháború során, Dzsabhat al-Nuszra néven alakult meg az al-Kaida leányszervezeteként, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), Egyesült Államok, Törökország és más országok terrorista csoportnak nyilvánították. Ezt követően, 2016-ben Abu Mohammed al-Dzsolani, a csoport vezetője megszakította a kapcsolatot az al-Kaidával, feloszlatta a Dzsabhat al-Nuszrát, és új szervezetet hozott létre 2017-ben, amely a Hayat Tahrir al-Sham (HTS) nevet vette fel. Az elszakadás ellenére a csoport továbbra a szalafi-dzsihádista ideológia mentén működik. Ma a HTS azt állítja, hogy „független entitás, amely nem követ semmilyen szervezetet vagy pártot, sem az al-Kaidát, sem másokat”. Ettől függetlenül az Egyesült Államok álláspontja az, hogy a két csoport között továbbra is fennáll a kapcsolat és az al-Kaida eszközént használja a szervezetet, hogy előmozdítsa a pozícióját a szíriai felkelésben.

A HTS lokális célokkal rendelkezik, elsődleges célja az iszlám uralom megteremtése Szíriában, az Aszad rezsim megdöntése és az iráni milíciák kiűzése révén. Az Egyesült Nemzetek szervezetének 2022-es jelentése szerint a HTS harcosainak száma 6000 és 15 000 fő között mozog, amely a közelmúlt eseményeknek köszönhetően jelentősen növekedett, azonban jelenleg még nehéz megbecsülni a tagok pontos számát. A hatalomra került területeken a HTS polgári kormányt alakított ki, és az állam látszatát hozta létre Idlib tartományban, továbbá arra szólította fel harcosait, hogy őrizzék meg a biztonságot azokon a területeken, amelyeket „felszabadítottak” Aszad uralma alól.

A lázadócsoport vezetője Abu Mohammed al-Dzsolani, akit az amerikai külügyminisztérium, több, mint egy évtizeddel ezelőtt már terroristának nyilvánított, mivel egykori csoportja az évek során több terrortámadást is végrehajtott Szíriában. Al-Dzsolani valódi neve, Ahmed al-Sharaa, aki Damaszkuszban nőtt fel és a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követően kezdett radikalizálódni. Az Egyesült Államok iraki invázióját követően elhagyta Szíriát, hogy harcoljon Irakban, majd csatlakozott az iraki al-Kaidához, ezt követően azonban öt évre őrizetbe vették. Dzsolani 2015-ben kijelentette, hogy az Iszlám Állammal ellentétben neki nem áll szándékában támadásokat indítani a Nyugat ellen és amennyiben Aszadot legyőzik, nem lesznek bosszúhadjáratok az alavita kisebbség ellen, amelyből az elnök klánja származik.

Az Aszad-dinasztia rövid története

1963 óta Szíria a Baasz Párt uralma alatt működött, a párt puccs eredményeként jött létre. A puccsot vezető tábornok, Hafez el-Asszad a későbbi elnök, 1970-ben átvette a hatalmat a párt katonai vezetésétől és központosította az irányítást az elnöki hivatal köré. H. El-Asszad megszilárdította uralmát azáltal, hogy saját családtagjait és híveit helyezte kulcspozíciókba, és az államelnöki rendszer révén megszerezte a végrehajtó hatalom feletti teljes ellenőrzést. Az Aszadok az évek során egy olyan rendszert alakítottak ki, amely nemcsak autokratikussá, hanem kleptokratikussá^[1] is vált.

1994. január 21-én Basil el-Aszad, Hafez el-Aszad legidősebb fia életét vesztette autóbalesetben. Basil halála miatt az akkori elnök következő legidősebb fiának kellett átvennie testvére helyét, Bassár el-Aszadnak, aki ekkor Londonban élt és szemorvosnak készült. B. el-Aszad 2000-ben apja halálát követően vette át a hatalmat egy manipulált népszavazás keretein belül. Az ország alkotmánya szerint B. el-Aszad legalább 2028-ig hatalmon maradt volna, amelyet kinevezését megelőzően megváltoztattak, hiszen az eredeti dokumentum szerint az ország elnökének be kell töltenie a 40. életévet, azonban ekkor el-Aszad 34 éves volt.

Szíria parlamentjét el-Aszad elnöksége során továbbra is a Baasz Párt és szövetségesei, a Nemzeti Haladó Front uralta, gyakorlatban nem engedélyezett a politikai ellenzék. A legutóbbi, 2014-es elnökválasztáson Bassár el-Aszad a szavazatok 88,7 százalékával nyert, a szíriai rezsim ellenőrzésén kívül eső területeken élő polgárok azonban nem szavazhattak az elnökválasztáson.

A rezsim életében már 2011-ben is történtek a jelenlegihez hasonló események, amikor az országban nagyszabású, demokratikus szabadságot követelő tüntetések törtek ki, ekkor az Elnök utasításának eleget téve a kormányerők brutális és kiterjedt erőszakkal válaszoltak erre, amelyet az ENSZ emberiesség elleni bűncselekménynek minősített. A rezsim 2012 óta rendszeresen támad civil célpontokat, például kórházakat és iskolákat, és vegyi fegyvereket is vetett be saját lakossága ellen. A kormány visszaszerezte az irányítást az ország nagy része felett a korábbi polgárháborút követően, azonban Szíria bepolitikai helyzete nem stabilizálódott: gazdasági válság, szárazság és a 2023 elején bekövetkezett hatalmas földrengés a lakosság nagy részét további kétségbeesésbe sodorta.

Külpolitikai szempontból fontos megemlíteni, hogy a korábbi polgárháború során Aszad egyre inkább Iránra és Oroszországra támaszkodott, így nem meglepő, hogy egyik régi szövetségeséhez menekült a szíriai elnök. Az ellenzéki erőknek is rendelkeztek külföldi támogatókkal: az Egyesült Államok több éven át rejtetten képzett és felfegyverzett lázadó harcosokat, valamint Franciaország és az Egyesült Királyság logisztikai és katonai támogatást nyújtott nekik. Minden bizonnyal a HTS jelenlegi harcosai között is találhatók olyan egyének, akiket egykori nyugati szövetségesek képeztek ki és fegyvereztek fel.

Aszad tehát Szíria feletti brutális uralmáról vált ismertté, 2011-es polgárháború és annak erőszakos cselekményeinek következményeképpen nemzetközi proxy háború és menekültválság robbant ki.

Hatalmi játszmák Szíriában

Miközben a HTS megpróbál átmeneti kormányt létrehozni Szíriában, milíciák és a külső hatalmak továbbra is küzdenek a visszavonuló kormányerők által hagyott űr betöltéséért. A szíriai polgárháború kezdete óta az országot különböző ellenőrzési zónákra osztották fel. Egyes területeken regionális és nemzetközi hatalmak, például Törökország, Oroszország, Irán és az Egyesült Államok gyakorolnak befolyást.

Izrael, több mint 50 év után először lépte át nyíltan a szír-izraeli határt és intenzív légicsapásokat hajt végre az Aszad-kormány által ellenőrzött katonai célpontokra. Ezek a légicsapások sikeresnek mondhatóak, hiszen az ország védelmi minisztere szerint már megsemmisítették a szíriai haditengerészetet is. Emellett Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy Izrael „szeretné felvenni a kapcsolatot az új rezsimmel Szíriában”.

Törökország és az Egyesült Államok egyaránt üdvözölte az Aszad-kormány bukását, azonban Törökország egyik központi stratégiai célja a régióban az amerikai támogatást élvező kurd, Szíriai Demokratikus Erők (SDF) meggyengítése. A már említett Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA), amelyet Törökország támogat, megtámadta az ország északi részén található Manbidzs várost ellenőrző SDF-et, majd észak felé nyomultak, azonban 2024. december 10-én az ottani kurd erők tűzszünetet jelentettek be az Egyesült Államok közvetítésével.

Az Egyesült Államok legfőbb érdeke Szíriában az Iszlám Állam (IÁ) megfékezése, amely az ország északkeleti és középső részén továbbra is jelen van. Ennek nyomán Joe Biden amerikai elnök engedélyezte az Egyesült Államok légicsapását vasárnap az Iszlám Állam szíriai táborai ellen.

Az IÁ a 2011-es polgárháború követően emelkedett fel Szíriában és Irakban, a külföldi harcosok növekvő számával a terrorszervezet globális szinten terjeszkedett, és kiterjesztette hatáskörét Európára is 2014-től. Habár 2019-ben a Szíriai Demokratikus Erők és az Egyesült Államok vezette globális koalíció támogatásával sikerült megállítani, azonban a jelenlegi események fényében félő, hogy a terrorszervezet kihasználja a keletkezett hatalmi vákuumot. A szíriai sivatagban lévő alvó sejtjei ismét mozgásba lendültek, hiszen megnőtt mozgásszabadságuk. Az SDF ennek érdekében már megkezdte a terrorszervezet foglyainak áthelyezését, miután a szíriai börtönöket és fogolytáborokat támadások érték, hogy kiszabadítsák ez egykori harcosokat. Miközben a szíriai nép az Aszad-rezsim bukását ünnepli, egy sokkal nagyobb veszély leselkedik rájuk: az Iszlám Állam megerősödése és az esetleges támadások kiújulása.

Politikai átalakulás és nemzetközi kihívások

Bassár el-Aszad továbbra is Oroszországban tartózkodik, orosz hírszerzés szervezte meg a menekülését Moszkvába. Nem véletlen országválasztása: egyrészt a két ország és család közötti, történelmi jelentőségű szövetség, másrészt pedig a kiadatástól való félelme. Nagy valószínűséggel „Vlagyimir Putyin jobban meg tudja védeni a volt elnököt és családját a kiadatástól vagy a nemzetközi közösség bármely más, az igazságszolgáltatás elé állítására irányuló kísérletétől”, hiszen maga az orosz elnök ellen is a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa van érvényben. Az orosz fővárosban Aszad várhatóan védett, de kényelmes életet fog élni, amíg Putyin marad a hatalmon.

A szíriai televízióban 2024. december 10-én pedig bejelentetésre került Szíria új miniszterelnöke: Mohamed el-Basír. Az új elnök megerősítette, hogy Idlib tartományban de-facto kormányt hoznak létre és 2025. március 1-ig vezeti azt. El-Basír korábban a lázadók által ellenőrzött északnyugati területen a közigazgatási vezetőként tevékenykedett. A jelenlegi kormány legitimitása azonban hosszú távon megkérdőjeleződhet, mivel a HTS-t több ország hivatalosan terrorszervezetként tartja nyilván. Ez a jelző alááshatja a kormány elfogadottságát és kooperációs lehetőségeit a nemzetközi színtéren, amelyek kulcsfontosságúak lennének gazdasági és diplomáciai téren is, hogy Szíria ismét stabil bel-és külpolitikával rendelkezzen.

Damaszkuszban a napokban javultak a körülmények: a bankok és a boltok újranyitottak, a kijárási tilalmat feloldották a fegyveresek száma is csökkent az utcákon, mivel a HTS utasította csapatait, hogy vonuljanak ki a városokból. Szíria újjáépítése azonban nem lesz könnyű és gyors feladat, nemzetközi finanszírozás és a politikai stabilitás elengedhetetlen ahhoz, hogy ez megvalósulhasson.

Szíriai Menekültválság

Több, mint egy évtizedes konfliktus után Szíria továbbra is a világ legnagyobb menekültválságának központja. Szíria háború előtti huszonkét milliós lakosságának több, mint fele elhagyta az országot. Ennek a legnagyobb terhét a szomszédos országok viselik: az alig több mint ötmillió lakosú Libanon nyolcszázezer szíriait lát vendégül, Jordániában pedig 1,6 millió szíriai menekült tartózkodik[2]. Továbbá Törökország ad otthont a világ legnagyobb menekült népességének, közel 3.7 millió szíriai menekülttel.

Az (ENSZ) szerint az 2024. november vége óta Szíriában 1 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét, köztük 155 000 ember legalább másodszor tapasztalja meg ezt. Több család túlzsúfolt táborokban és központokban keres menedéket, ahol korlátozottak az erőforrások és romlanak a körülmények. Másik égető probléma jelenleg az élelmiszerhiány és a közszolgáltatások hiánya, továbbá egyes területeken a vízellátás megszakad, egyes létesítmények (pl. kórházak) nem működnek az ellátmány és a személyzet hiánya miatt.

Félő, hogy a menekültek kapcsán Európa egy újabb menekülthullámmal néz szembe: Európai Unión (EU) belüli elhelyezésükről szóló viták komoly kihívást jelentettek a régió számára, azzal fenyegetve, hogy az európai országok véget vetnek a nyitott határok schengeni rendszerének, és hozzájárulnak a bevándorlásellenes, szélsőjobboldali pártok megerősödéséhez. Továbbá, több európai ország is közölte, hogy felfüggesztik a szíriai állampolgároktól származó menedékkérelmek fogadását, köztük Németország (a 2024-es évben a legtöbb menedékkérő Szíriából érkezett az országba), Ausztria, Belgium, Görögország, Olaszország, Svédország, Dánia és az Egyesült Királyság.

A szíriai menekültek problémája sokkal bonyolultabbá vált a jelenlegi események és a menedékkérelmek felfüggesztésének fényében. Komoly biztonsági kockázatot jelenthet a növekvő illegális migráció, különösen Európa irányába. Az illegális bevándorlók között radikalizálódott egyének is jelen lehetnek, akik potenciálisan veszélyeztethetik a kontinens stabilitását. Különösen aggasztó, hogy az Iszlám Állam harcosai, akik a szíriai sivatagban rejtőztek az Aszad-rezsim bukásáig, ismét aktivizálódhatnak, és folytathatják a 2014 és 2019 között Európán végig söprő véres terrortámadásokat. Az ilyen fenyegetések fokozottan figyelmet igényelnek, mivel a terrorszervezetek számára a menekülthullámok ideális környezetet biztosíthatnak, hogy beszivárogjanak térségünk országaiba, hogy teret nyerjenek a régióban.

[1]A politikai korrupció legmagasabb foka.

[2] Singh, Mnajari. األزمة إدارة إلى األزمة ضبط من :19-كوفيد بعد األردن) Jordan after COVID-19: From Crisis Adjustment to Crisis). Washington: Washington Institue for Near East Policy, 2020/04/15.

Orosz-Ukrán háború, a békemegállapodás lehetősége

Szerző:

BSZK

-

dec 15, 2024

0

„Peace in 24 hours”

Nem szorul magyarázatra, hogy ki és mikor mondta. Az orosz-ukrán konfliktus esetén egy nagyon jól hangzó kijelentésként és célként tekinthetünk rá. A megfogalmazás egyetlen egy konkrétumot tartalmaz, 24 óra alatt. Mikortól számítva 24 óra? Milyen tartalom tölti meg az esetleges megállapodást? Az első kérdésre talán egyszerűbb választ találni, de a várható tartalmi elemekre sokkal nehezebb. A rövid elemzésemben erre a kérdésre próbáltam meg összeszedni a rendelkezésre álló információkat.

Csak röviden, mi is a békemegállapodás. Egy olyan hivatalos vagy informális megállapodás, amelynek célja egy konfliktus vagy háború lezárása, a felek közötti tartós béke biztosítása, valamint a jövőbeni konfliktusok megelőzése. A békemegállapodások különböző formában és szinten valósulhatnak meg, attól függően, hogy milyen konfliktusról van szó, és milyen feltételeket szabnak a felek. A békemegállapodás lehetőségei a következők lehetnek.

Fegyverszünet: átmeneti megállapodás a harci tevékenységek felfüggesztésére. Nem feltétlenül zárja le a konfliktust, de lehetőséget teremt a tárgyalások megkezdésére.
Politikai megállapodás: az érintett felek közötti tárgyalásokat követően politikai kereteket biztosít a konfliktus rendezéséhez. Például autonómia biztosítása egy régiónak vagy hatalommegosztási mechanizmusok bevezetése.
Végleges békeszerződés: teljes körű megállapodás a konfliktus minden aspektusáról, beleértve a politikai, gazdasági és katonai kérdéseket.
„Fagyott” konfliktus megállapodások: nem teljes körű békeszerződés, hanem egy minimális szintű stabilitás elérése. A konfliktus vagy háború szereplői legtöbb esetben egy harmadik fél segítségével hozzák tető alá a szerződést. Legtöbb esetben nemzetközi közvetítés (pl. ENSZ, regionális szervezetek vagy más országok) bevonásával jön létre. A közvetítő segít egy semleges keretrendszert kialakítani a felek közötti párbeszédhez.

Számos pontot kell figyelembe venni a megállapodás létrehozása során. Az elemzésben szereplő orosz-ukrán háború során a következőket.

Területi kérdéseket: A Krím és Kelet-Ukrajna státusza.
Biztonsági garanciákat:Ukrajna függetlenségének és területi integritásának garantálása.
Reparációs kérdéseket: A háborús károk megtérítése.
Nemzetközi szereplőkérdekeit: Oroszország, Ukrajna, USA, NATO, EU és más érdekelt felek. Ezzel pedig már el is érkeztem a téma szereplőihez. A teljesség igénye nélkül most csak Ukrajna, Oroszország és az USA elképzeléseit szedném össze.

Ukrajna béketervének lényege, amelyet Volodimir Zelenszkij ukrán elnök mutatott be, az ország területi integritásának helyreállítására, a háború befejezésére és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának megerősítésére épül. A béketerv több pontból áll, amelyek célja a katonai konfliktus lezárása és a békés újjáépítés elősegítése. A terv nemzetközi támogatást is igényel, különös tekintettel az ENSZ-re és Ukrajna nyugati szövetségeseire.

A béketerv fő lépései.

Biztonságigaranciák és határbiztosítás: Az egyik legfontosabb lépés Ukrajna számára a határai feletti teljes ellenőrzés visszaszerzése és garantálása, amelyhez nemzetközi segítséget is igényelhet. A határok biztosítása magában foglalhatja a demilitarizált zónák kijelölését és nemzetközi megfigyelők jelenlétét.
Orosz csapatkivonás és a megszállt területek felszabadítása: Ukrajna követeli az orosz csapatok teljes kivonását az megszállt ukrán területekről, ideértve a Krímet is. Ezzel az ország területi egységének helyreállítása lenne a cél.
Igazságszolgáltatás és felelősségre vonás: a terv része, hogy felelősségre vonják azokat, akik háborús bűnöket követtek el Ukrajnában. Ez nemzetközi bíróságok és speciális vizsgálóbizottságok részvételét is magában foglalná.
Energia- és élelmezésbiztonság: Ukrajna béketervének célja a globális energia- és élelmiszerbiztonság biztosítása is, mivel a konfliktus súlyos fennakadásokat okozott az energiatermelésben és az élelmiszerellátási láncokban. Ehhez szükséges az érintett infrastruktúra helyreállítása és az exportfolyamatok normalizálása.
Környezetvédelem és ökológiai helyreállítás: a háború súlyos károkat okozott az ukrán környezetben, beleértve az ipari létesítményekben bekövetkezett szennyezést és a termőföldek károsodását. Ukrajna célja az ökológiai helyreállítás, amely nemzetközi segítséggel valósulhat meg.
Újjáépítés és gazdasági helyreállítás: az infrastruktúra újjáépítése és a gazdaság helyreállítása kritikus fontosságú, amelyhez Ukrajna nemzetközi finanszírozási forrásokra számít. Az ország hosszú távú célja a gazdasági stabilitás megteremtése és a befektetések ösztönzése.
Biztonsági megállapodások: Ukrajna olyan nemzetközi garanciákra törekszik, amelyek biztosítják, hogy a jövőben ne kerüljön hasonló konfliktushelyzetbe. Ez NATO-hoz és EU-hoz közeledés formájában történhet, valamint az Ukrajnát támogató országokkal kötött megállapodások révén.

Oroszország békekötéssel kapcsolatos elképzelései és elvárásai az ukrán háború során jelentős geopolitikai és biztonsági követeléseket foglalnak magukban, amelyek eddig megakadályozták a diplomáciai előrelépéseket.

Főbb követelései és céljai:

Területi kontroll biztosítása:Oroszország elvárja, hogy Ukrajna ismerje el a Krím és a 2022 óta elfoglalt régiók (Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon) orosz fennhatóságát. Ez az elvárás a tárgyalások egyik legnagyobb akadálya.
Semlegesség és NATO-tagság elutasítása: Moszkva azt szeretné, ha Ukrajna hivatalosan semleges állammá válna, kizárva bármilyen NATO- vagy EU-csatlakozást, illetve korlátozná fegyverkezését és külső katonai támogatásait.
Demilitarizáció:Ukrajna fegyveres erejének drasztikus csökkentése és nyugati fegyverek importjának tiltása is szerepel Moszkva célkitűzései között.

. Az Egyesült Államok jelenlegi álláspontját a Biden adminisztráció határozza meg. A tartós megoldást helyezi előtérbe, amely biztosítja Ukrajna szuverenitását és megakadályozza a jövőbeni agressziót.

A legfontosabb elemei a következők.

Biztonságigaranciák: Az Egyesült Államok hangsúlyozza az erős, kikényszeríthető biztonsági mechanizmusok fontosságát Ukrajna számára, beleértve a NATO-tagságot vagy a szilárd kétoldalú megállapodásokat. Ezek célja elrettenteni a jövőbeni orosz agressziót, és szükség esetén azonnali védelmi támogatást nyújtson az országnak.
Ukrajna szuverenitásának támogatása:minden békerendezésnek tiszteletben kell tartania Ukrajna nemzetközileg elismert határait és önrendelkezési jogát. Az Egyesült Államok ellenzi azokat az engedményeket, amelyek legitimálnák az orosz agresszió által okozott területi veszteségeket.
Gazdasági és katonai segítségnyújtás:Az Egyesült Államok továbbra is jelentős katonai segélyt és újjáépítési támogatást nyújt Ukrajnának, igazodva tágabb stratégiájához, amely felhatalmazza Ukrajnát arra, hogy az erős pozícióból tárgyaljon.
Többoldalú diplomácia:Az Egyesült Államok a NATO, az EU és más szövetségesek bevonásával közös nemzetközi erőfeszítéseket szorgalmaz annak biztosítására, hogy minden megállapodást globális kötelezettségvállalások és a jogsértésekkel szembeni elrettentő eszközök támogassanak. Az Egyesült Államok csak akkor látja életképesnek a megkötött békét, ha az végrehajtható rendelkezéseket tartalmaz a jövőbeni konfliktusok megelőzésére, és nem támogatja az agressziót. Ezen kívül hangsúlyozza a dezinformáció elleni küzdelem és a szövetségesek közötti szolidaritás fenntartásának fontosságát, hogy fenntartsák az Oroszországra nehezedő nyomást az átfogó rendezés érdekében.

Donald Trump győzelme után biztos, hogy a fenti álláspont változni fog. A kampány és az azt megelőző kommunikáció erre enged következtetni. Ugyan erről részletes információkat még nem hoztak nyilvánosságra. Az ő és csapata által támogatott békemegállapodás pontjaira csak a kabinetbe kinevezett személyek korábbi nyilatkozataiból lehet következtetni. Sorba véve a következő pozíciók lehetnek ebben meghatározóak. Tulsi Gabbard aki a nemzeti hírszerzési pozícióra aspiráns. Korábbi nyilatkozataiban bírálta a Biden kormányt, hogy nem vette komolyan Oroszország aggódalmait Ukrajna NATO tagságával kapcsolatban. Később pedig azt állította, hogy bio fegyverek gyártására alkalmas laborok kerültek kiépítésre Ukrajnában. Marco Rubio külügyminiszter jelölt. Számára a háború lezárása a fontos, mivel úgy gondolja az USA ellenfelei fontosabbak, mint Ukrajna támogatása. Hasonló véleményen van a lehetséges védelmi miniszter is Pete Hegseth.

Több forgatókönyv is létezik az amerikai sajtóban arról, hogy milyen álláspont kerül majd meghatározásra. Ebből kettő, így nézne ki: megszüntetik a támogatást és Oroszország megtarthatja az „annektált” megyéket ennek eredménye, hogy átmenetileg vége a háborúnak. A másik lehetőség a minszki egyezmények felfrissítése: autonóm zónák kijelölése Ukrajna területén, melyeket európai békefenntartók ellenőrizhetnének. Legnagyobb esélye most az első verziónak van. Részleteiben, így alakulna.

Tűzszünet elfogadása a felek részéről, majd béketárgyalás.
Oroszországnál maradnak az elfoglalt területek a konfliktus befagyasztásán keresztül. Az orosz katonák és döntéshozók maradhatnak, így az elfoglalt területek Oroszország részeként fognak tovább működni. Nemzetközi elfogadása ezeknek a területeknek nem lesz, kivéve az orosz államot támogató államok részéről.
Demilitarizált zóna jönne létre a jelenlegi frontvonalak mentén, melyek túloldalán védelmi vonalak kerülnének kiépítésre.
Valamilyen biztonsági garanciák, melyek csak úgy érnek bármit is, ha Ukrajna ütőképes haderőt építhet és tarthat fenn a háború után. Ebben az európai országok és hadiipari vállalatok továbbra is támogathatják Ukrajnát.
Ukrajna nem lehet a NATO tagja, a következő 20 évben legalábbis biztosan nem.
Az Oroszországra kivetett szankciók maradnak, de hosszabb távon nem kizárt a lazítás.

A végleges Trump adminisztráció álláspontjának kialakításában az USA nemzetközi érdekei is szerepet játszhatnak. Gondolok itt arra például, hogy az ebben a konfliktusban képviselt érdekek mentén akár Kína is keményebben léphet fel Tajvannal szemben. Amerikának pedig az a régió sokkal fontosabb, mint az Ukrán területek. Az orosz elnöki szóvivő pedig a napokban jelentette ki, hogy a befagyasztás Oroszország számára nem elfogadható megoldás.

Összeségében azt gondolom, hogy a Trump-adminisztráció alatt az orosz-ukrán béke inkább geopolitikai kompromisszumként, semmint átfogó megoldásként jelenhetne meg. Ez olyan megállapodást eredményezhet, amely ugyan lezárhatja a konfliktust, de nem biztosítja a tartós stabilitást, és mindkét fél elégedetlenségét eredményezheti. Az ukrán háború továbbra is az USA globális szerepvállalásának meghatározó eleme maradhat, és a békekötés folyamata valószínűleg hosszú távú, bonyolult tárgyalásokat igényel majd.

A bórítókép Mykhailo Volkov fotója az Unsplash-ről.

Hetzer Miklós cikke.

biztonsagpolitika.hu

Távol-Kelet, 2025. február

Afrika-hírfigyelő 2025. február

Status Quo turning point

Afrika-hírfigyelő 2025. január-február közepe

Felvételi segédlet 2025. tavasz

Afrika-hírfigyelő: 2025. január

Afrika-hírfigyelő 2024: Ez történt decemberben

Nemzetközi jog és katonai erő: A globális biztonság egyensúlya

Szíria az Aszad-rezsim bukása után: Van kiút a káoszból?

Orosz-Ukrán háború, a békemegállapodás lehetősége

Kiemelt témák

From Kinetic Warfare to Complex Resilience: The Evolution of Security Policy Education (1984–2024)

The Relationship Between Attack and Defense in Warfare Theoretical Foundations and Historical Lessons

Amerika, 2026 Március

“World War III” as a Discursive Risk Factor: Historical Lessons, Contemporary Escalation Drivers, and Implications for Nuclear Stability

Transatlantic Debate Intensity 2006–2026: Extended Analytical Study

Twenty Years of Security Discourse: Why Context Still Matters

biztonsagpolitika.hu

NÉPSZERŰ CIKKEK

A Wagner csoport

Kelet-Közép-Európa szerepe a NATO kollektív védelmi rendszerében

A mexikói kábítószer-kereskedelem legjelentősebb szereplői

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

biztonsagpolitika.hu

Kiemelt témák

biztonsagpolitika.hu

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

Cookie (süti) beállítások

Adatvédelmi beállítások

A kurzor segítségével aktiválhatja és deaktiválhatja a különböző típusú cookie-kat

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

A kurzor segítségével aktiválhatja és deaktiválhatja
a különböző típusú cookie-kat