2022 februárjában Oroszország különleges katonai művelet elnevezéssel katonai konfliktusba kezdett Ukrajnával szemben. Az azóta eltelt lassan 3 évben számos hírt közölt a sajtó, amelyek beszámolnak az egyes országok különféle támogatásairól Ukrajna részére. Cikkemben, a 2024-es év fontosabb eseményeinek segítségével szeretném az előbbiek hatását bemutatni két szembenálló félre.
A kezdetektől fogva legfőképpen a nyugati országok pénzügyi és katonai segélyben részesítették Ukrajnát. Ezen az oldalon ki kell emelni az Amerikai Egyesült Államokat, aki már a konfliktus kitörése előtt segítette keleti szomszédunkat. De nem szabad megfeledkezni Nagy-Britannia, Németország, Lengyelország és a Balti államok katonai, pénzügyi szubvenciójáról sem, hisz Európában ők a legfőbb támogatók. Ha a katonai segélyek oldalát vizsgáljuk, Ukrajna rengeteg olyan fegyvert kapott a szövetségeseitől, amivel már Oroszország mélységi területeit is tudja veszélyeztetni. Itt meg lehet említeni például az amerikai HIMARS-rakétarendszert vagy a német Panzerhaubitze 2000-t, nem utolsósorban pedig a brit nagy hatótávolságú Storm Shadow rakétákat.
Persze kisebb atrocitások, támadások (esetleges drón támadások) néha előfordultak korábban is a határterületeken, de nagyobb csapások nem voltak. Hiába a számtalan nyugati fegyver, bevetésük célpontjait csak védelmi célokra engedélyezték, hisz esetleges orosz területű bevetésük komoly következményekkel járnának. Ehhez igyekeztek tartani magukat a támogatók, annak ellenére, hogy az ukrán elnök kitartóan sürgeti a nyugati szövetségeseket, hogy engedélyezzék Ukrajna számára nagy hatótávolságú rakéták használatát a háború frontvonalán túli célpontok, köztük az orosz logisztikai központok és katonai támaszpontok elleni támadásra. Ha a másik oldalt vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, akkor azt vesszük észre, hogy Oroszországot eleinte csak Irán segítette katonai eszközökkel.
Ebben az évben változás történt, hiszen 2024 nyarán, bő két és fél évvel az orosz-ukrán konfliktus kitörését követően az ukrán csapatok az oroszországi területek ellen hajtottak végre katonai műveleteket. Ez nem csak az orosz vezetést, de számos nyugati országot is meglepetésként ért, hiszen kisebb „merényletnek” gondolták. Ez a kurszki betörés egy olyan fordulópontot hozott el a konfliktusba, amely úgy tűnik, hogy nem csak elmélyíti a konfliktust még jobban, hanem megnehezíti a békés úton történő megegyezés lehetőségét. Az ukrán csapatok benyomulása az egész konfliktust átformálta, hiszen mostantól nem beszélhetünk csak védelmi célú műveletekről. Persze itt se szabad elfelejteni, hogy ha nincsenek nyugati megfigyelések valószínűleg ilyen precíz, jól megszervezett akcióról nem beszélhetnénk. Ahogy a világ sajtóközleményeiben is megjelent, még egy lépéssel közelebb került a világ az eszkaláció lehetőségéhez, viszont így pár hónappal később azt tapasztalhatjuk, hogy a fenyegetőzések száma növekedett, de más változást nem hozott. Az idő múlásával azt vehetjük észre, hogy nagyobb változások nem történtek a fronton, kisebb falvak, településeket lassacskán elfoglalnak az orosz csapatok, de nagyobb előrenyomulás nem történt. Mondhatjuk akár azt is, hogy a mindennapi rakéta, drón támadásokon kívül jelentősebb események nem történtek a konfliktusban.
A nyugati támogatók folyamatosan kiállnak Ukrajna függetlenségi háborúja mellett, ezt a folyamatos szállítmányok alá is támasztják, viszont „keleti” oldalon egy új, kissé meglepetésszerű segítő tűnt fel, nem más, mint Észak-Korea. Azt már korábban is lehetett sejteni, hogy a két ország közös történelmi eseményei miatt közel áll egymáshoz, emellett a két ország között folyamatosak a gazdasági együttműködések, viszont azt senki se várta, hogy az ukrajnai háborúba is részt fog venni. Bár a tavalyi csúcstalálkozó után szinte biztosra vehető volt, hogy nem csak gazdasági, hanem katonai célú egyeztetések is megtörténtek, hisz például orosz segítséggel Phenjan műholdakat tudott feljuttatni a világűrbe, ami nem csak a szomszédos Dél Korea aggodalmát keltette fel, de a világ több vezető hatalmáét is. Hiába beszélünk a világ egyik legjobban elzárt országáról, ahol sokszor a nyomor lassan felöleli a társadalmat, mégis évről évre azt lehet tapasztalni, hogy katonai fejlesztésekben még a világ vezető hatalmait is lassan utoléri. Akár megemlíthetjük itt a sikeresen kifejlesztett atombombát vagy a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákat is akár, de persze nem szabad megfeledkezni orosz támogatásról sem. Mondhatjuk akár azt is, hogy a közös ellenség, aki ebben az esetben nyugati országok, közelebb hozta egymáshoz a országot. Dél koreai hírszerzők szerint több ezer konténernyi tüzérségi, rakéta- és egyéb hagyományos fegyvert küldött Észak-Korea Oroszországnak ebben az évben. Persze a fronton nem fog nagyobb változást eredményezni, viszont kijelenthető, hogy Putyin mögött is már számos ország áll.
Ahogy a nyári események forrósága elcsendesedett, úgy mondhatjuk azt is, hogy a konfliktusban is visszaállt a korábbi „szélcsendes” időszak. Hisz október-november elején, ahogy az egész világ úgy Oroszország és Ukrajna is árgus szemekkel figyelte a tengeren túli elnökválasztás eseményeit. Keleti szomszédunk, persze kisebb magabiztossággal kijelentette, hogy bármi is fog történni a választásokon Ukrajna segítése a nyugati országok körében változatlan marad. Viszont Donald Trump republikánus elnökjelölt szavaiból arra lehetett következtetni, hogy akár megválasztása után egyből békét fog elhozni Kelet Európa térségére. November ötödike után szinte biztosra vehetővé vált, hogy egy új időszak kezdődik majd el Donald Trump januári beiktatását követően. A két szembenálló fél természetesen gratulált a frissen megválasztott amerikai elnöknek, és kijelenthető mindenki számára, hogy nem csak ők, de az egész világ izgatottan várja, vajon milyen változások fognak történni a következő 4 évben. Egy szinte biztosra vehető, hogy a konfliktus akár teljesen új fordulatot is vehet, de ez majd csak a következő hónapokban fog kiderülni.
Ahogy korábban elhangzott, Észak-Korea egyre komolyabb eszközökkel támogatja szövetségesét, viszont arra senki se számított, ami 2024 novemberében jelent meg a nyugati sajtóközleményekben. Amerikai és dél-koreai forrásokra hivatkozva egyre többen számoltak be arról, hogy közel 10.000 észak-koreai katona indult el Oroszországba. A hírszerzők szerint a frontvonalra kerültek ezek az egységek viszont, ha csak a kommunikációs különbségeket vesszük figyelembe erre minimális az esély. Az biztos, hogy kiképzések révén, valószínűleg idővel egyre közelebb kerülnek majd ezek a katonák a fronthoz, de ha reálisabban figyeljük az eseményeket inkább csak a kisegítő munkákban fognak részt venni. Ennek a váratlan fordulatnak, inkább a geopolitikai következménye és az eszkaláció lehetőségének megnövekedése az, ami elgondolkodtatja a világot. Hisz eddig csak Ukrajna és Oroszország között zajlott a háború, de így, hogy észak-koreai katonák is részt vesznek a konfliktusban, mondhatjuk hadviselő féllé vált. Ha ukrán szemszögből figyeljük ezt az eseményt, egyértelműen kijelenthetjük, hogy igenis az előbb leírtaknak megfelelően egy új ország került bele a konfliktusba. Viszont, ha a másik oldalról közelítjük meg az történéseket, Vlagyimir Putyin már a konfliktus kirobbanása után egyből jelezte, hogy ő nem csak Ukrajnával, de az egész Nyugattal vívja a harcot, hisz nem szabad megfeledkezni arról a sok nyugati fegyverről, amelyek nélkül keleti szomszédunk közel se vehetné fel a versenyt az agresszorral. Egy dolog szinte biztosan leszögezhető, hogy a konfliktusban egy olyan fordulatot hozott, amivel megalapozta több jövőbeli esemény bekövetkezésének lehetőségét.
Nem is kellett sokat várni, amerikai vezetéssel, sok nyugati szövetséges engedélyezte az általuk átadott fegyverek bevetését oroszországi mélységi területek ellen, ami az előzetesen bevezetett spirál egy újabb megállójához vezetett. Ukrajna ezzel a jóváhagyással, olyan csapásokat hajthat végre, amely a frontra komoly kihatásokkal lehet, hiszen energetikai, vagy logisztikai központok esetleges megsérülése az orosz csapatokat nagy mértékben korlátozhatja vagy akár kisebb megállásokra is kényszerítheti. Nem is beszélve arról, hogy így akár Moszkva, vagy több más kulcsfontosságú város az ukrán célpontok kereszttüzébe kerülhet, ami nagyon sok meglepetést okozhat. Az ukrán fegyveres erők kapva a lehetőségen, ki is használhatják nem csak a kurszki régióban, hanem front sok pontján az új „távolsági” fegyvereiket. Ezzel persze nem minden ország ért egyet, köztük Magyarország sem, de úgy látszik a Joe Biden vezette kormányzat minden lehetőséget ki szeretne használni januárig. Hisz nem csak a fegyverek korlátozásában hozott új lépéseket, de egy utolsó nagyobb segélycsomag elfogadását is minél jobban fel szeretné gyorsítani, mielőtt Donald Trump elfoglalná elnöki székét a Fehér Házban. Ahogy egyik oldalt, úgy másik oldalt se maradhat el a válaszlépés, hiszen Vlagyimir Putyin bejelentette, a nukleáris doktrína megújítását, amivel a nukleáris fegyver bevetéséhez egy lépéssel közelebb került a világ. Az orosz vezetés ezzel szeretné a nyugati partnereket megállásra kényszeríteni, viszont ugyanúgy, mint eddig ez is csak egy adok-kapok játék újabb lépése és a háború spiráljának egy újabb megállója. November 21.-én viszont ukrán közlések szerint Vlagyimir Putyin újfajta interkontinentális ballisztikus rakétát alkalmazott egy ukrán létesítmény ellen, ami 2022 óta egyszer sem történt meg. Ezt a feltételezést nem csak az elnök, de az amerikai szakértők is cáfolták, viszont az kijelenthető az orosz elnök beszédét követően, hogy igenis egy közepes hatótávolságú új fegyverről van szó. Kijelenthető, hogy a konfliktus egy olyan szintre jutott, amikor már nem csak hagyományos fegyverek alkalmazásáról beszélhetünk, hanem szóba kerülhetnek a 21. század legmodernebb fegyverei is. Ami egy újabb fordulathoz vezette a konfliktust, hiszen az ilyen típusú fegyverek ellen nem csak Ukrajna, de az egész világon kevés ország tud felmutatni megfelelő védelmét. Ez a támadás az egész világ számára egy figyelmeztetés, hisz ez is megmutatta, hogy Oroszországnak a modern fegyverarzenáljai még a „raktárban” vannak és képes bármiféle nyugati fegyver, fenyegetés ellen cselekedetet felmutatni. November utolsó napjai, akár az egész konfliktus menetét átírhatják, de egy biztos, hogy mint olvasó izgalmas eseményeknek lehetünk a tanúi a következő napokban, hetekben.
Az említett eseményekkel csak lépésről lépésre közelebb kerülünk az esetleges eszkalációhoz, amivel nem csak a két szemben álló ország épségét, de az egész világot veszélyeztetik. Ahhoz, hogy a konfliktus megoldódjon, valószínűleg még sokat kell várnunk, de a januári beiktatás lehet egy tényleges megoldás vagy egy újabb állomás, ami majd a következő hónapok izgalmait fogja megalapozni.
Szerző: Fodor Balázs