15.6 C
Budapest
2026 április 19. vasárnap 21:39
Kezdőlap Blog Oldal 5

Mesterséges intelligencia használata a kibervédelemben és kibertámadások során

Szerző:
BSZK
-
0

A kiberbiztonság napjainkban az egyik legfontosabb fogalommá vált a biztonságpolitikában és más szakterületeken. Mára a mesterséges intelligencia olyan fejlett szintre ért el és annyira széleskörben hozzáférhetővé vált, hogy elkerülhetetlen a használata a kibervédelemben. Kezdetben a mesterséges intelligenciának csak a gépi tanulás (machine learning) alágát használták fel, hogy monitorozzák a felhasználói interakciókat ezzel kiszűrve egy esetleges betörést a rendszerbe vagy engedély nélküli hozzáférést bizonyos adatokhoz. A machine learning előnye, hogy egy emberhez képest elképesztően sok adatot tud rövid idő alatt feldolgozni és a nap 24 órájában dolgozik, ez tökéletessé tette erre a feladatra. A generatív AI-ok megjelenésével új korszak kezdődött hiszen ezek az AI-ok folyó szöveget tudnak alkotni és így a védelmi oldalon történő felhasználást is megkönnyítették, de ezzel egyidőben a csalások és támadások száma is megnőtt mesterséges intelligencia felhasználásával.

A gyakorlati felhasználásban ez azt jelenti, hogy a generatív AI segítségével például az AI ír egy jelentést, hogy adott informatikai rendszerben az elmúlt tetszőleges időtartamban volt-e bármi féle rendellenes tevékenység és ha esetleg akadt ilyen akkor megoldásokat is kínál a szakembereknek. Ennek a használatával drasztikusan lehetett javítani a nagy informatikai rendszerek felügyeletének a hatásfokát és gazdaságosságát. A mesterséges intelligencia egyik kulcsszerepe a prediktív elemzésekben rejlik a machine learning mellett. Ennek a lényege, hogy az AI mivel folyamatosan figyeli a rendszert stratégiákat tud kidolgozni arra, hogy a jövőben milyen típusú fenyegetések várhatóak az informatikai rendszer ellen és ezekkel szemben mi lenne a leghatékonyabb védelmi eljárás. Mindemellett az emberi faktor sem elhanyagolható és egyedül az AI nem sokat ér a kiberbiztonságban egyelőre jelenlegi tudásunk szerint. Tehát a mesterséges intelligenciával manapság csak a szakemberek munkáját tudjuk megkönnyíteni.

A támadások terén megoszlik a szakértők véleménye hiszen nincs konkrét bizonyíték minden esetben, hogy használtak AI-t a támadás során. Legtöbbször az elkövetés módja és eszköze az, ami következtetni engedi a szakértőket, hogy mesterséges intelligenciát alkalmaztak egy támadás során. Egyik olyan eset amikor bizonyítottan AI-t használtak egy kibertámadáshoz az a 2021-ben fejlesztett WormGPT volt. Ez a mesterséges intelligencia modell nagyon hasonlít a sokak által ismert ChatGPT-hez, ennek is lehet olyan feladatot adni, hogy megadott paraméterek szerint generáljon egy szöveget. Ez olyannyira jól ment az AI-nak, hogy tökéletesen tudta utánozni az emberi szóhasználatot és így olyan üzeneteket tudott küldeni többek között emailen, amiket a spam-szűrők nem tudtak megkülönböztetni a valós üzenetektől. Ezzel tehát az adathalász kiber bűncselekmények sokkal hatékonyabbak tudtak lenni, főleg, hogy ezeknek a phishing emaileknek a fő célpontjai vállalatok voltak és a tőlük való információszerzés.

Azonban nem csak a rosszindulatú felhasználás szüli ezeket a programokat, például fejlesztenek ilyeneket az IBM-nél is többek között. Ezeknek a fejlesztéseknek a célja, hogy fel tudjanak készülni a jövőbeni fenyegetésekre és hogy talán egy lépéssel a támadók előtt járhassanak a védelmi mechanizmusok tekintetében. A program, amit itt kifejlesztettek a DeepLocker nevet viseli és a lényege, hogy teljesen új és nagyon hatékony kitérőtechnikákat alkalmaz a víruskereső szoftverek ellen. Az IBM kísérletében egy ártalmatlannak tűnő videókonferencia szoftverbe rejtették és a kísérletben résztvevő emberek egyikének sem észlelte a számítógépére telepített vírusirtó program. A másik fontos innováció az a célzott támadás, ami csak akkor aktiválódik, ha a program észleli az áldozat arcát, hangját vagy egy előre megadott földrajzi helyet. Az ilyen rendszert mély neurális hálózatnak nevezik (DNN) és ez teszi lehetővé, hogy rejtve maradjon a különböző vizsgálatok során. A másik nagy előrelépés, amit felfedeztek az a malware aktiválási ideje, hiszen eddig ezt valahogy időzíteni kellett vagy egy IP-címhez kötni míg a DeepLockerrel biometrikus adatok alapján aktiválódik a kártevő.

Kínai és amerikai kutatók is fejlesztettek már olyan szoftvert, ami a CAPTCHA védelmi rendszert képes feltörni. A tesztek szerint a torzított szövegeket 94%-os pontossággal képes az AI felismerni, tehát így a legtöbb webes felület botok elleni védelme veszélybe került. Ez könnyen adhat felületet DDoS támadásoknak így túlterhelve és megbénítva mind magán mind pedig állami weboldalakat és informatikai rendszereket.

Ami pedig a nemzetbiztonsági kérdéseket illeti, több példa is van rá, hogy AI-t használtak fel többek között iráni és kínai hackerek is. A kínaiak fő célja a politikai ellenzék monitorozása és szétzilálása a cél, erre tökéletes platformot nyújtottak a közösségi média oldalak. Másik eszközük pedig, egy rejtőzködő és a saját kódja átíró malware volt, amivel az áldozatok eszközein tárolt adatokat tudták ellopni. Ezenkívül bizonyíték van arra, hogy egy iráni hackercsoport pszichológiai hadviselésre és dezinformációra használta az AI-t. A 2024-es olimpiai játékok idején elárasztotta a nemzetközi médiát az Izrael és a Hamas között dúló katonai konfliktusról szóló hírekkel. Ezeket a híreket AI generálta, de annyira kifinomult a nyelvi modellje, hogy szinte nem lehet megkülönböztetni a valódi hírektől. Mindezek mellett természetesen ezeket az mesterséges intelligenciákat az irániak phishingre is használják, hiszen főként ezekből a csalásokból finanszírozzák a csoport költségeit.

Igazából ahhoz, hogy megfelelően tudjunk védekezni az AI ellen, nekünk is AI-t kell alkalmazni. Hiszen például a Deepfake szoftverrel létrehozott hang vagy képanyagot manapság az AI fejlettsége miatt nagyon nehéz megkülönböztetni a valóstól, kivéve, ha használunk kifejezetten erre fejlesztett AI-t. De ha az AI csak a felhasználói szokásokat figyeli úgy is közel 90% pontossággal ki tudja szűrni a fenyegetéseket és a rendellenes műveleteket. Egy másik elterjedt és hatékony módszer a sandboxing, ennek a lényege, hogy az eszköz egy virtuális környezetben lefuttatja a programot és figyeli, hogy az tesz e bármilyen kirívó tevékenységet például titkosítást. Ezzel is nagy részét ki lehet szűrni nem csupán az AI fenyegetéseknek, de a hagyományos kártevőknek is. A valós idejű blokkolás is egy mára már elterjedt és AI segítsége nélkül elképzelhetetlen lenne, a lényege, hogy a rendszer figyeli például a fertőzött IP címeket és azonnal letiltja azokat amint észlel egyet. Ezzel a rendszerrel a Microsoft Defender a reakció idejét 2-6 óráról 30 másodpercre csökkentette. Vannak olyan AI-ok, amik önjavító rendszerrel vannak megírva, tehát ha az AI úgy véli talált egy olyan hibát a kódjában, amit ki tud használni egy kártevő akkor úgy módosítja azt, hogy a későbbiekben ne legyen lehetőség a hiba kihasználására. Egy másik módszer az AI felhasználására a kiberbiztonságban az a különböző tréningeken lenne. Itt a cégek dolgozói vagy akár magánembereke is megismerkedhetnének az AI által küldött phishing üzenetekkel és hogy különböztessék meg azokat a többi üzenettől.

A jövőben ezeknek az önjavító és öntanuló rendszereknek a működése valószínűen még kifinomultabb lesz. Csak gondoljunk bele, hogy ha ma egy DDoS támadás észlelése után 10 másodperccel tudja izolálni a fertőzött csomópontokat egy ilyen önjavító rendszer akkor mire lesz képes egy ilyen rendszer 2 vagy 3 év múlva. Ezenkívül a prediktív védelem nagyobb szerepet fog kapni, a legvalószínűbb az lesz, hogy az AI az internet és a dark web böngészésével és figyelésével előre tud jelezni egy esetleges kibertámadást. Az okosotthonok terén is lesz változás, hiszen egy AI felügyelni tudja, hogy minden eszköz működik e rendesen, vagy ha éppen nem melyikkel mi a probléma. Így ki lehet kerülni azt a biztonsági kiskaput, hogy ezeket az okoseszközöket lehallgatásra, vagy információ szerzésre használják fel illetéktelenek. Ezen a gondolaton elindulva az AI-t a kritikus infrastruktúrában is lehet alkalmazni, hogy ha esetleg megszűnne egy alrendszernek az összeköttetése a fő informatikai rendszerrel az AI tovább tudná működtetni biztonságosan azt az alrendszert külső beavatkozás nélkül. Ezzel decentralizálná például az energia vagy vízellátást így csökkentve annak a kockázatát, hogy az ország ellen intézett kibertámadás teljesen meg tudja bénítani azt és elvágja a polgárokat a kritikus infrastruktúrától. Az informatikai rendszerek védelmét segítheti az is, hogy AI által szimulált mesterséges támadásokkal tesztelik a rendszerek biztonságát és ez kombinálva egy önjavító programmal elméletben ki tudná küszöbölni a támadások több mint 90%-át. Napjainkban is használnak ilyeneket, de ennek a kettőnek a kombinációja meghatározó lesz a következő években a kibervédelem terén.

Azonban nem csak pozitív oldala van az AI vállalati felhasználásának, például 2024-ben egy német vállalat biztonsági rendszerében működő AI megfigyelte az alkalmazottak magánüzeneteit és így próbálta meggátolni a vállalat elleni támadásokat. Ez pedig azt támasztja alá, hogy az AI nem ismeri az erkölcsöket és az etikát, ez pedig komoly gondot okozhat a jövőre nézve hiszen egy nem keretek közé szorított mesterséges intelligencia ilyen helyzetben csak a feladattal foglalkozik és elképzelhető, hogy nem a humánus megoldást választja. Az AI betanítása is fontos feladat hiszen, ha ez nem megfelelően történik akkor komoly gazdasági következményei is lehetnek, például, ha banki vagy pénzügyi rendszereket felügyelő AI-ról van szó, amit csak Európai adatokkal tanítottak be, akkor használat közben ez egy afrikai vagy ázsiai országban problémákat okozhat. Az AI számára úgy fog tűnni mintha mindenki hamis vagy kirívó bankkártya adatokat adna meg és így egy adathalászatra gondol vagy csalásra. Ezenkívül nagyon sok országban az AI használatára semmi féle törvényi előírás nem vonatkozik, ez a jövőben problémákat okozhat és tömeges visszaéléseket eredményezhet. Feltételezem az elkövetkező pár évben minden ország felkészül erre és törvényileg is rendelkezik a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, de addig ez egy kiaknázatlan terület a bűnözők számára.

Tehát a mesterséges intelligencia mind a támadó és mind a védekező oldalon nagyon fontos eszköz és nem csupán a nagy informatikai rendszerekben hasznos, hanem a mindennapi életben is. Az embereknek tudniuk kell hogyan reagáljanak például egy AI által küldött adathalász üzenetre vagy tisztában kell lenniük, hogy mennyire fontos, hogy tisztában legyenek vele milyen élethű hang vagy kép készíthető deepfake segítségével és hogy ezt zsarolásra vagy csalásra lehet felhasználni.

Szerző: Huszár Róbert

A támogatások változása az orosz-ukrán konfliktusban

Szerző:
BSZK
-
0

2022 februárjában Oroszország különleges katonai művelet elnevezéssel katonai konfliktusba kezdett Ukrajnával szemben. Az azóta eltelt lassan 3 évben számos hírt közölt a sajtó, amelyek beszámolnak az egyes országok különféle támogatásairól Ukrajna részére. Cikkemben, a 2024-es év fontosabb eseményeinek segítségével szeretném az előbbiek hatását bemutatni két szembenálló félre.

A kezdetektől fogva legfőképpen a nyugati országok pénzügyi és katonai segélyben részesítették Ukrajnát. Ezen az oldalon ki kell emelni az Amerikai Egyesült Államokat, aki már a konfliktus kitörése előtt segítette keleti szomszédunkat. De nem szabad megfeledkezni Nagy-Britannia, Németország, Lengyelország és a Balti államok katonai, pénzügyi szubvenciójáról sem, hisz Európában ők a legfőbb támogatók. Ha a katonai segélyek oldalát vizsgáljuk, Ukrajna rengeteg olyan fegyvert kapott a szövetségeseitől, amivel már Oroszország mélységi területeit is tudja veszélyeztetni. Itt meg lehet említeni például az amerikai HIMARS-rakétarendszert vagy a német Panzerhaubitze 2000-t, nem utolsósorban pedig a brit nagy hatótávolságú Storm Shadow rakétákat.

Persze kisebb atrocitások, támadások (esetleges drón támadások) néha előfordultak korábban is a határterületeken, de nagyobb csapások nem voltak. Hiába a számtalan nyugati fegyver, bevetésük célpontjait csak védelmi célokra engedélyezték, hisz esetleges orosz területű bevetésük komoly következményekkel járnának. Ehhez igyekeztek tartani magukat a támogatók, annak ellenére, hogy az ukrán elnök kitartóan sürgeti a nyugati szövetségeseket, hogy engedélyezzék Ukrajna számára nagy hatótávolságú rakéták használatát a háború frontvonalán túli célpontok, köztük az orosz logisztikai központok és katonai támaszpontok elleni támadásra. Ha a másik oldalt vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, akkor azt vesszük észre, hogy Oroszországot eleinte csak Irán segítette katonai eszközökkel.

Ebben az évben változás történt, hiszen 2024 nyarán, bő két és fél évvel az orosz-ukrán konfliktus kitörését követően az ukrán csapatok az oroszországi területek ellen hajtottak végre katonai műveleteket. Ez nem csak az orosz vezetést, de számos nyugati országot is meglepetésként ért, hiszen kisebb „merényletnek” gondolták. Ez a kurszki betörés egy olyan fordulópontot hozott el a konfliktusba, amely úgy tűnik, hogy nem csak elmélyíti a konfliktust még jobban, hanem megnehezíti a békés úton történő megegyezés lehetőségét. Az ukrán csapatok benyomulása az egész konfliktust átformálta, hiszen mostantól nem beszélhetünk csak védelmi célú műveletekről. Persze itt se szabad elfelejteni, hogy ha nincsenek nyugati megfigyelések valószínűleg ilyen precíz, jól megszervezett akcióról nem beszélhetnénk. Ahogy a világ sajtóközleményeiben is megjelent, még egy lépéssel közelebb került a világ az eszkaláció lehetőségéhez, viszont így pár hónappal később azt tapasztalhatjuk, hogy a fenyegetőzések száma növekedett, de más változást nem hozott. Az idő múlásával azt vehetjük észre, hogy nagyobb változások nem történtek a fronton, kisebb falvak, településeket lassacskán elfoglalnak az orosz csapatok, de nagyobb előrenyomulás nem történt. Mondhatjuk akár azt is, hogy a mindennapi rakéta, drón támadásokon kívül jelentősebb események nem történtek a konfliktusban.

A nyugati támogatók folyamatosan kiállnak Ukrajna függetlenségi háborúja mellett, ezt a folyamatos szállítmányok alá is támasztják, viszont „keleti” oldalon egy új, kissé meglepetésszerű segítő tűnt fel, nem más, mint Észak-Korea. Azt már korábban is lehetett sejteni, hogy a két ország közös történelmi eseményei miatt közel áll egymáshoz, emellett a két ország között folyamatosak a gazdasági együttműködések, viszont azt senki se várta, hogy az ukrajnai háborúba is részt fog venni. Bár a tavalyi csúcstalálkozó után szinte biztosra vehető volt, hogy nem csak gazdasági, hanem katonai célú egyeztetések is megtörténtek, hisz például orosz segítséggel Phenjan műholdakat tudott feljuttatni a világűrbe, ami nem csak a szomszédos Dél Korea aggodalmát keltette fel, de a világ több vezető hatalmáét is. Hiába beszélünk a világ egyik legjobban elzárt országáról, ahol sokszor a nyomor lassan felöleli a társadalmat, mégis évről évre azt lehet tapasztalni, hogy katonai fejlesztésekben még a világ vezető hatalmait is lassan utoléri.  Akár megemlíthetjük itt a sikeresen kifejlesztett atombombát vagy a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákat is akár, de persze nem szabad megfeledkezni orosz támogatásról sem.  Mondhatjuk akár azt is, hogy a közös ellenség, aki ebben az esetben nyugati országok, közelebb hozta egymáshoz a országot. Dél koreai hírszerzők szerint több ezer konténernyi tüzérségi, rakéta- és egyéb hagyományos fegyvert küldött Észak-Korea Oroszországnak ebben az évben. Persze a fronton nem fog nagyobb változást eredményezni, viszont kijelenthető, hogy Putyin mögött is már számos ország áll.

Ahogy a nyári események forrósága elcsendesedett, úgy mondhatjuk azt is, hogy a konfliktusban is visszaállt a korábbi „szélcsendes” időszak. Hisz október-november elején, ahogy az egész világ úgy Oroszország és Ukrajna is árgus szemekkel figyelte a tengeren túli elnökválasztás eseményeit. Keleti szomszédunk, persze kisebb magabiztossággal kijelentette, hogy bármi is fog történni a választásokon Ukrajna segítése a nyugati országok körében változatlan marad. Viszont Donald Trump republikánus elnökjelölt szavaiból arra lehetett következtetni, hogy akár megválasztása után egyből békét fog elhozni Kelet Európa térségére. November ötödike után szinte biztosra vehetővé vált, hogy egy új időszak kezdődik majd el Donald Trump januári beiktatását követően. A két szembenálló fél természetesen gratulált a frissen megválasztott amerikai elnöknek, és kijelenthető mindenki számára, hogy nem csak ők, de az egész világ izgatottan várja, vajon milyen változások fognak történni a következő 4 évben. Egy szinte biztosra vehető, hogy a konfliktus akár teljesen új fordulatot is vehet, de ez majd csak a következő hónapokban fog kiderülni.

Ahogy korábban elhangzott, Észak-Korea egyre komolyabb eszközökkel támogatja szövetségesét, viszont arra senki se számított, ami 2024 novemberében jelent meg a nyugati sajtóközleményekben.  Amerikai és dél-koreai forrásokra hivatkozva egyre többen számoltak be arról, hogy közel 10.000 észak-koreai katona indult el Oroszországba. A hírszerzők szerint a frontvonalra kerültek ezek az egységek viszont, ha csak a kommunikációs különbségeket vesszük figyelembe erre minimális az esély. Az biztos, hogy kiképzések révén, valószínűleg idővel egyre közelebb kerülnek majd ezek a katonák a fronthoz, de ha reálisabban figyeljük az eseményeket inkább csak a kisegítő munkákban fognak részt venni. Ennek a váratlan fordulatnak, inkább a geopolitikai következménye és az eszkaláció lehetőségének megnövekedése az, ami elgondolkodtatja a világot. Hisz eddig csak Ukrajna és Oroszország között zajlott a háború, de így, hogy észak-koreai katonák is részt vesznek a konfliktusban, mondhatjuk hadviselő féllé vált. Ha ukrán szemszögből figyeljük ezt az eseményt, egyértelműen kijelenthetjük, hogy igenis az előbb leírtaknak megfelelően egy új ország került bele a konfliktusba. Viszont, ha a másik oldalról közelítjük meg az történéseket, Vlagyimir Putyin már a konfliktus kirobbanása után egyből jelezte, hogy ő nem csak Ukrajnával, de az egész Nyugattal vívja a harcot, hisz nem szabad megfeledkezni arról a sok nyugati fegyverről, amelyek nélkül keleti szomszédunk közel se vehetné fel a versenyt az agresszorral. Egy dolog szinte biztosan leszögezhető, hogy a konfliktusban egy olyan fordulatot hozott, amivel megalapozta több jövőbeli esemény bekövetkezésének lehetőségét.

Nem is kellett sokat várni, amerikai vezetéssel, sok nyugati szövetséges engedélyezte az általuk átadott fegyverek bevetését oroszországi mélységi területek ellen, ami az előzetesen bevezetett spirál egy újabb megállójához vezetett. Ukrajna ezzel a jóváhagyással, olyan csapásokat hajthat végre, amely a frontra komoly kihatásokkal lehet, hiszen energetikai, vagy logisztikai központok esetleges megsérülése az orosz csapatokat nagy mértékben korlátozhatja vagy akár kisebb megállásokra is kényszerítheti. Nem is beszélve arról, hogy így akár Moszkva, vagy több más kulcsfontosságú város az ukrán célpontok kereszttüzébe kerülhet, ami nagyon sok meglepetést okozhat. Az ukrán fegyveres erők kapva a lehetőségen, ki is használhatják nem csak a kurszki régióban, hanem front sok pontján az új „távolsági” fegyvereiket. Ezzel persze nem minden ország ért egyet, köztük Magyarország sem, de úgy látszik a Joe Biden vezette kormányzat minden lehetőséget ki szeretne használni januárig. Hisz nem csak a fegyverek korlátozásában hozott új lépéseket, de egy utolsó nagyobb segélycsomag elfogadását is minél jobban fel szeretné gyorsítani, mielőtt Donald Trump elfoglalná elnöki székét a Fehér Házban. Ahogy egyik oldalt, úgy másik oldalt se maradhat el a válaszlépés, hiszen Vlagyimir Putyin bejelentette, a nukleáris doktrína megújítását, amivel a nukleáris fegyver bevetéséhez egy lépéssel közelebb került a világ. Az orosz vezetés ezzel szeretné a nyugati partnereket megállásra kényszeríteni, viszont ugyanúgy, mint eddig ez is csak egy adok-kapok játék újabb lépése és a háború spiráljának egy újabb megállója. November 21.-én viszont ukrán közlések szerint Vlagyimir Putyin újfajta interkontinentális ballisztikus rakétát alkalmazott egy ukrán létesítmény ellen, ami 2022 óta egyszer sem történt meg.  Ezt a feltételezést nem csak az elnök, de az amerikai szakértők is cáfolták, viszont az kijelenthető az orosz elnök beszédét követően, hogy igenis egy közepes hatótávolságú új fegyverről van szó. Kijelenthető, hogy a konfliktus egy olyan szintre jutott, amikor már nem csak hagyományos fegyverek alkalmazásáról beszélhetünk, hanem szóba kerülhetnek a 21. század legmodernebb fegyverei is. Ami egy újabb fordulathoz vezette a konfliktust, hiszen az ilyen típusú fegyverek ellen nem csak Ukrajna, de az egész világon kevés ország tud felmutatni megfelelő védelmét. Ez a támadás az egész világ számára egy figyelmeztetés, hisz ez is megmutatta, hogy Oroszországnak a modern fegyverarzenáljai még a „raktárban” vannak és képes bármiféle nyugati fegyver, fenyegetés ellen cselekedetet felmutatni. November utolsó napjai, akár az egész konfliktus menetét átírhatják, de egy biztos, hogy mint olvasó izgalmas eseményeknek lehetünk a tanúi a következő napokban, hetekben.

Az említett eseményekkel csak lépésről lépésre közelebb kerülünk az esetleges eszkalációhoz, amivel nem csak a két szemben álló ország épségét, de az egész világot veszélyeztetik. Ahhoz, hogy a konfliktus megoldódjon, valószínűleg még sokat kell várnunk, de a januári beiktatás lehet egy tényleges megoldás vagy egy újabb állomás, ami majd a következő hónapok izgalmait fogja megalapozni.

Szerző: Fodor Balázs

Uganda: A Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek minősítette a katonai bíróságok civilek feletti joghatóságát

Szerző:
BSZK
-
0

2025. január 31-én mondta ki az ugandai Legfelsőbb Bíróság az ítéletét arra vonatkozóan, hogy a civilek ügyeinek katonai bíróság általi tárgyalása alkotmány-és törvényellenes. Ennek értelmében a bíróság elrendelte a folyamatban lévő tárgyalások azonnali felfüggesztését és azok civil bíróságok hatáskörébe való átutalását, valamint a korábbi ítéletek felülvizsgálatát. Az ítélet szerint a hatóságoknak ki kell vizsgálniuk a fogvatartottakkal szembeni visszaélésekre vonatkozó állításokat is, és felelősségre kell vonniuk a visszaélésekért felelős személyeket.

Az ítélet az emberi jogi szervezetek, aktivisták és ügyvédek fokozódó nyomását követően született meg, ami fontos lépés lehet a jogállamiság, emberi jogok tiszteletben tartása és az elszámoltathatóság biztosítása felé vezető úton.

Katonai büntetőjog és katonai igazságszolgáltatás

Annak érdekében, hogy jobban megértsük, hogy miért is vet fel jogi problémákat az, hogy a katonai bíróságok széles körben joghatósággal rendelkeznek az állam civil polgárai felett, szeretném röviden bemutatni a katonai büntetőjog és annak keretében megvalósuló katonai igazságszolgáltatási rendszer definícióját és funkcióját. A katonai igazságszolgáltatás egy állam fegyveres erőinek tagjaira irányuló igazságszolgáltatás, amelyből következik, hogy békeidőben néhány indokolt kivételtől eltekintve a civil társadalomra nem terjed ki a hatálya. Az általánostól eltérő, különös katonai szabályok és intézményrendszer alkalmazását a speciális katonai életviszonyok indokolják. A katonai büntetőjog elsődleges funkciója az általános társadalmi viszonyokhoz képest szigorúbb szabályok és keretek között működő katonai életviszonyok rendjének és fegyelmének a fenntartása, amiből megállapítható, hogy a katonai büntetőjog a katonai rendre veszélyes cselekményekre értelmezhető. Belátható, hogy egy civil által elkövetett bűncselekmény alapvetően nem veszélyes a katonai rendre, éppen ezért a katonai büntetőjog hatálya alá sem tartozhat egy „közönséges” bűncselekmény elkövetésével vádolt polgári személy.

Problémák

Ugandában ennek ellenére 2002 óta több mint 1000 civil ellen folytattak le eljárást olyan bűncselekmények kapcsán, mint a gyilkosság vagy a fegyveres rablás.

2005-ben fogadták el az Ugandai Népi Védelmi Erő (angolul Uganda People’s Defence Force, rövidítése UPDF) törvényét, amely katonai bíróságok létrehozását mondja ki a katonai büntetőjognak alárendelt személyek által elkövetett bűncselekmények tárgyalására. Azonban a törvény szerint a katonai büntetőjog hatálya alá eső személyek nem csak a fegyveres erők tagjai, hanem civilek is lehetnek.

UPDF törvény 119. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy többek között a katonai joghatóság alá tartozik:

(g) minden olyan személy, aki nem esik katonai joghatóság alá, és aki segítséget nyújt vagy bátorít egy olyan személyt, aki katonai joghatóság alá tartozik, szolgálati bűncselekmény elkövetésében; és

(h) minden olyan személy, aki jogellenesen birtokolja az alábbiakat:

(i) fegyvereket, lőszert vagy olyan felszerelést, amely jellemzően a fegyveres erők monopóliuma; vagy

(ii) egyéb titkosított készleteket, ahogyan azt előírják.

A katonai bíróságok irányítására kijelölt katonatiszteknek nem szükséges jogi végzettséggel rendelkezniük, és míg a polgári bíróságok bírái függetlenek, a katonai bíróságok tisztségviselőit az elnök nevezi ki. Sem a katonai bírói testület függetlensége, sem pártatlansága nem teljesül a végrehajtó hatalom befolyása miatt, a vádlott jogait nem tartják tiszteletben, különösen a védelemhez való jogot, az önvádra kötelezés tilalmát, és gyakran hallani kínzásokról szóló állításokat is, amit a jogtalanul fogvatartottakkal szemben követnek el az ugandai katonai hatóságok.

Emberi jogi szervezetek is gyakran kifejezik az aggályaikat az ugandai katonai igazságszolgáltatás hatóságai által lefolytatott eljárásokkal szemben. A legfőbb emberi jogi jogsértések a következők:

  • a tárgyalás során nem valósul meg a bíróság függetlensége és pártatlansága
  • jogellenesen tartják fogva a vádlottakat, gyakran évekig fogságban vannak mielőtt egyáltalán megkezdődne a perük
  • tisztességes eljáráshoz való jog sérülése: nem teljesül a védelem elve, a védőhöz való jog, az önvádra kötelezés tilalma, a jogellenesen (kínzással) megszerzett bizonyítékok felhasználásának tilalma, és a jogorvoslati jogosultság elve sem
  • az elítéltek között vannak olyan civilek is, akiket halálra ítéltek, ami még inkább súlyosbítja az alapvető jogok sérelmét

Az UPDF Törvény egyszerre sérti Uganda nemzetközi jogi kötelezettségeit, illetve az ugandai alkotmánnyal ellentétes rendelkezéseket is tartalmaz.

Nemzetközi jogi szempontok:

  • Ember és Népek Jogainak Afrikai Kartája (ACHPR), 7. cikk: Garantálja a tisztességes eljáráshoz való jogot, beleértve a pártatlanságot és a jogot arra, hogy egy illetékes bíróság tárgyalja le a vádlott ügyét.
  • ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICCPR), 14. cikk: Előírja, hogy a pereket független és pártatlan bíróságok előtt kell lefolytatni, továbbá tiltja a jogtalan fogvatartást.

Uganda mindkét nemzetközi egyezményt aláírta, így alapvető kötelessége lenne az abban foglaltakat teljesíteni.

Alkotmányos jogsértés:

  • Az ugandai Alkotmány cikk (1) bekezdés: Garantálja minden személy számára a tisztességes meghallgatáshoz való jogot egy független és pártatlan bíróság előtt.

 

Korábbi próbálkozások a jogszerűtlen eljárások beszüntetésére

A legújabb bírósági ítéletet megelőzően is számos alkalommal voltak tiltakozások a gyakorlat ellen és a civil bíróságok többször is elutasították a civil személyek bűncselekményeinek katonai bíróságok általi tárgyalását.

2005-ben az Ugandai Jogász Társaság megkérdőjelezte a katonai joghatóság alkalmazását civilek esetében, 2006-ban pedig az ugandai Alkotmánybíróság kimondta, hogy törvénytelen a civileket katonai bíróságok elé állítani. 2009-ben a Legfelsőbb Bíróság megerősítette az ítéletet a nemzetközi jogra hivatkozva, miszerint a katonai bíróságok nem kompetens fórumok a civilek által békeidőben elkövetett bűncselekményekkel szembeni eljárás lefolytatására. 2021-ben az Alkotmánybíróság ismét alkotmányellenesnek minősítette az UPDF törvényének erre vonatkozó rendelkezéseit. Az ítéleteket azonban az ugandai hatóságok nem vették figyelembe, ezért az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Bizottsága is többször figyelmeztette Ugandát a nemzetközi jogi kötelezettségeire és következetesen elítélte a civilek katonai bíróságok előtti perét, mint a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését. Mindezek ellenére azonban semmilyen változás nem történt és a hadbíróságok ugyanúgy folytatták a civilekkel szembeni eljárásokat, mint korábban.

Az ellenzékkel szembeni perek

Az ugandai kormányellenes csoportok szerint ezeknek a pereknek az áldozatai elsősorban fiatalok, ellenzéki pártok tagjai és kormányellenes aktivisták, akik számára ilyen tárgyalások sosem biztosítottak igazságot. A kritikusok kiemelik, hogy a katonai bíróságok civil személyek feletti joghatóságának oka – sok diktatórikus rendszerben alkalmazott módszerhez hasonlóan – az, hogy az igazságszolgáltatás felhasználásával tudjanak a rendszer politikai ellenfeleivel leszámolni.

Ennek példája egy nemrégi ügy, amikor is 2024 októberében az egyik legjelentősebb ellenzéki pártot (Ugandai Nemzeti Egységmozgalom, angol rövidítése NUP) támogató 16 civil személyt ítélt el a hadbíróság 5 év szabadságvesztésre árulás és robbanóanyag birtoklásának vádjával. Az ítéletet kimondó tárgyalás egy évig tartott és előtte 3 éven keresztül voltak előzetes letartózatásban a vádlottak.

Nem olyan rég pedig Dr. Kizza Besigye, ellenzéki vezető ellen indult eljárás rázta meg a közvéleményt, amiről legtöbben úgy gondolják, hogy politikai indíttatású. Kizza Besigye korábban négyszer is indult Yoweri Museveni ugandai elnök ellen az elnökválasztásokon, és mindegyik alkalommal veszített, bár mindig elutasította az eredményeket, csalást és választói megfélemlítést hangoztatva. Az ellenzéki politikust novemberben tartóztattak le egy könyvbemutató során Kenyában, majd Ugandába szállították, és egy katonai börtönben tartották fogva. Több bűncselekménnyel vádolták meg a katonai bíróság előtt, többek között árulással és azzal, hogy erőszakosan próbálta megdönteni az elnök hatalmát. Ezek a vádak szélsőséges esetben akár halálbüntetést is vonhatnak maguk után.

Azok, akik kritizálják a katonai bíróságok civilekre kiterjedő jogkörét – köztük ügyvédek is – könnyen letartóztatásba kerülhetnek. A fentebb említett Besigye ügyvédjét is 9 hónapos szabadságvesztésre ítélték miután kritizálta a védence ellen indított az eljárás jogszerűségét.

Az ítélet

2025. január 31-én a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az UPDF Törvény több rendelkezése, különösen azok, amelyek a katonai bíróságok számára joghatóságot biztosítanak a civilek ügyében, ellentétesek az alapvető alkotmányos értékekkel, beleértve a tisztességes eljáráshoz való jogot és az igazságszolgáltatás függetlenségét.

„Minden vádat vagy folyamatban lévő büntetőeljárást, amelyek a hadbíróság előtt zajlanak, el kell utasítani, és át kell adni a megfelelő joghatósággal rendelkező rendes bíróságoknak” – mondta Owiny-Dollo főbíró a többségi döntés indoklásában.

Bár a Legfelsőbb Bíróság nem nyilvánította a katonai bíróságokat önmagukban alkotmányellenesnek, hangsúlyozta, hogy azok jelenlegi jogi kerete nem biztosít elegendő garanciát az igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának biztosítására. A bíróság arra kérte a Parlamentet és a végrehajtó hatalmat, hogy reformálják meg a katonai bírósági eljárásokat és módosítsák az UPDF törvényt, hogy összhangban legyen az alkotmányos és nemzetközi emberi jogi normákkal.

Számos lehetséges reformot javasoltak, többek között:

  • A katonai bíróságok olyan átalakítását, hogy azok a Legfelsőbb Bíróság részeként működjenek tovább.
  • A katonai bírósági testületek szabadságvesztés kiszabási jogának korlátozását.
  • Képzett polgári bírák kinevezését a katonai bíróságokra a tisztességes eljárás biztosítása érdekében.
  • A katonai bíróság előtti tárgyalandó, civilek által elkövetett bűncselekmények pontos meghatározását, szigorú korlátozásokkal.

Az ugandai elnök válasza

Az ítéletet követő napon, február 1-én Yoweri Museveni, Uganda elnöke a médiának adott nyilatkozatában tévesnek nevezte a bíróság döntését, és bejelentette, hogy a továbbiakban is folytatni fogják a civilekkel szembeni katonai büntetőeljárásokat. Az elnök kijelentette, hogy a katonai büntetőeljárások erősítik a polgári bíróságokat abban, hogy megvédjék az ugandai polgárokat a fegyveres bűnözőkkel szemben. Az államfő azt is hozzátette, hogy az országot nem a bírák irányítják, hanem a nép, valamint arra utasította az igazságügyi minisztert, hogy javasoljon alkotmánymódosítást, amely megakadályozza, hogy a bírák beavatkozzanak munkájukba. Chris Magezi, a hadsereg szóvivője elmondta, hogy bárkit katonai bíróság elé állíthatnak, aki a köztársasági elnök meggyilkolására irányuló összeesküvést, vagy Uganda ellen fegyveres lázadást, terrorizmust követett el.

Az elnök állítása szerint a civil hatóságok nem tudtak hatékonyan fellépni az erőszakos bűncselekményekkel vádolt személyekkel szemben. Ha ez valóban igaz, akkor annak elsődleges oka valószínűleg az lehet, hogy a rendőrség nélkülözi a megfelelő erőforrásokat a nyomozás lefolytatására. Azonban a civil igazságszolgáltatási szervezet problémái soha nem indokolhatják a vádlottak alapvető jogainak megsértését.

Az ellenzék és az emberi jogi szervezetek reakciója

A kormány és a hadsereg válasza a bírói döntésre sokakat felháborított, ám nem volt váratlan az ugandai vezetés reakciója. Az ENSZ és számos emberi jogi szervezet aggodalmát fejezte ki az ellenzék elnyomása miatt Ugandában, különösen most, hogy várhatóan 2026 januárjában ismét elnökválasztásokat fognak tartani. A jelenlegi, 80 éves elnök 1986 óta van hatalmon és várhatóan a 2026-os választáson is újra indulni fog, hogy megújítsa a mandátumát. Az emberi jogi aktivisták és ellenzéki politikusok régóta vádolják Museveni elnököt és a kormányát, hogy a letartóztatottak többsége az elnök politikai ellenfele, és a katonai bíróságokat használja fel annak érdekében, hogy tovább konszolidálja hatalmát a csaknem négy évtizedes hivatalban töltött idő után.  A bírósági ítélet elutasításával kapcsolatban Medard Sseggona ugandai politikus azt nyilatkozta a médiának, hogy ez „az ugandai jogállamiság összeomlásának jele”. Michael Kabaziguruka, korábbi parlamenti ellenzéki képviselő szerint „a hadsereg engedetlensége a bírósági döntéssel szemben sokkoló, de beszédes”.

Következtetések

Nem sok, de azért egy kis remény lehet a helyzet javulására, a legutóbbi hírek szerint ugyanis a bírósági döntést követően Kizza Besigye ügyét hivatalosan is átutalták a civil bíróságra, és legutóbb már a polgári bíróság előtt jelent meg.

Jelenleg azonban nem túl valószínű, hogy a többi, kevésbé ismert ügy, amelyek közül sok fegyveres rablás és fegyver birtoklásának vádját tartalmazza, elkerüli a katonai bíróságokat, mivel a kormány ragaszkodik a katonai joghatósághoz ezekben az ügyekben, annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet ezzel. Még ha a hatóságok kezdeményezik is az ügyek polgári bíróságokhoz történő áthelyezését, a folyamat a nagy ügyszám miatt akár évekig is eltarthat. Nem áll rendelkezésre pontos adat arról, hogy jelenleg hány civil van letartóztatásban, a 2024-es év februári kormányzati jelentése szerint 264 embert tartanak előzetes letartóztatásban katonai hatóságok, de George Musisi, ugandai ügyvéd szerint ez a szám akár 2000 is lehet.

A civilek jelenlegi helyzete Ugandában elkeserítő, és hiába vannak tiltakozások az emberi jogi aktivisták részéről emiatt, egy határozottabb nemzetközi fellépés nélkül aligha várható jelentős változás a következő években.

Szerző: Knipfer Noémi

Az ellátási láncok II. – a vámháború hatásai

Szerző:
BSZK
-
0

Az ellátási láncok felépítéséről és biztonságáról az előző elemzésemben írtam. Ebben a cikkben a láncok gazdasági sérülékenységét szeretném bemutatni, különösen a globális vámháborúk árnyékában. Az amerikai elnök beiktatása után pörögtek fel igazán az események és kerültek nagyobb fókuszba a kereskedelmi vámok. Az adó olyan formájáról beszélünk, amelyet az államok a határokon átnyúlóan értékesített árukra vetnek ki, és célja a helyi ipar védelme, a bevételek növelése vagy a kereskedelmi mérleg javítása. Például, ha egy ország 25%-os vámot vet ki az importált acélra, azzal megdrágítja a külföldi terméket, ösztönözve a hazai termelést és fogyasztást. A vámok árthatnak a külföldi országoknak, mivel drágábbá teszik termékeiket, és megnehezítik azok értékesítését külföldön. A vállalatoknak a versenyképesség megőrzése érdekében csökkenteniük kell az árakat. Fel kell áldozniuk a profitjukat, hogy ellensúlyozzák a tarifákat, és megpróbálják megőrizni piaci részesedésüket. Az Egyesült Államok az elmúlt években jelentős védővámokat és kereskedelmi korlátozásokat vezetett be, amelyek célja a hazai ipar védelme és a külkereskedelmi egyensúly helyreállítása. Ezek az intézkedések azonban nemcsak az érintett országokra, hanem az egész világgazdaságra is hatással vannak. Szeretném összegezni az USA motivációját, a világ válaszát (különös tekintettel az Európai Unióra és Kanadára), valamint a vámháborúk gazdasági hatásait és az ellátási láncok működésére gyakorolt hatását.

Az Egyesült Államok motivációi és céljai

A hazai ipar védelme: Az Egyesült Államok kormánya úgy véli, hogy a külföldi termékek, különösen a kínai áruk, tisztességtelen versenyelőnyt élveznek az alacsony gyártási költségek és az állami támogatások miatt. A magasabb vámokkal az amerikai vállalatok versenyképességét kívánják növelni. 2025. február 1-jén Donald Trump amerikai elnök 25%-os vámot vetett ki a Kanadából és Mexikóból származó termékekre, míg a Kínából érkező árukra 10%-os vámot alkalmaztak.

A külkereskedelmi hiány csökkentése: Az USA hosszú ideje jelentős kereskedelmi deficittel rendelkezik, különösen Kínával és az Európai Unióval szemben. A védővámok bevezetésével próbálják csökkenteni ezt a különbséget. 2025 januárjában az USA áruforgalmi deficitje rekordszintre nőtt, ami azt jelzi, hogy az amerikai cégek készültek a vámok bevezetésére a vámháborús félelmek miatt.

A technológiai dominancia megőrzése: Az amerikai kormány attól tart, hogy Kína állami támogatású vállalatai stratégiai iparágakban (pl. félvezetők, mesterséges intelligencia) túlságosan megerősödnek. Ezért exportkorlátozásokat is bevezetett ezekre a termékekre.

Politikai célok és belpolitikai nyomás: Az amerikai kormányzati politikában a protekcionizmus erősödése részben belpolitikai tényezők eredménye. Az amerikai munkásosztály támogatásának megőrzése érdekében sok politikai szereplő támogatja a vámháborús stratégiát. Michael Brooks közgazdász korábban kiemelte: „A protekcionizmus kérdése nemcsak gazdasági, hanem politikai eszköz is. Az amerikai vezetés ezzel próbálja megőrizni a hazai ipar támogatottságát, különösen a rozsdaövezetekben.”

Érvek és ellenérvek: a vám alkalmazását támogató politikusok szerint ezek védik a helyi munkahelyeket és fellendítik a hazai termelést: a magasabb illeték ugyanis arra kényszeríti a vállalatokat, hogy többet termeljenek az Egyesült Államokban. Az alkalmazást ellenzők pedig azon az állásponton vannak, hogy a védett cégek a verseny nélkül elkényelmesednek és nem hajtanak végre fejlesztéseket. Egy másik fontos szempont, hogy a célba vett ország sem tétlenkedik, és szintén vámokat vet ki az amerikai exportra, amit Kanada, Mexikó és Kína jelzett már.

Hiába van minden gazdasági, társadalmi érv, ha a kiszámíthatatlanság a legnagyobb nehézség. Napról napra változik, hogy melyik országra, milyen termékre, mekkora vám kerül kiszabásra. A nemzetközi diplomáciában éppen, úgy, mint a tőzsdéken is nehézség. A vámháborús feszültségek és a gazdasági lassulás miatti aggodalmak hetek óta tartó volatilitást okoznak a piacokon.

A világ reakciója: Európai Unió, Kanada és Kína

Az Európai Unió válasza: Az EU gyors válaszlépést tett az amerikai vámintézkedésekre. Az Európai Bizottság bejelentette, hogy saját ellenintézkedései akár 26 milliárd euró értékű amerikai árut érinthetnek, és áprilisban lépnek életbe. Ezenkívül az EU 50%-os vámot vetett ki az amerikai whiskey-re, ami komoly csapást jelent az amerikai szeszgyártóknak, mivel exportjuk jelentős része az unióba irányul. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kijelentette:

„A vámok adók. Rosszak az üzleti életnek és még rosszabbak a fogyasztóknak. Ezek a vámok megzavarják az ellátási láncokat. Bizonytalanságot hoznak a gazdaságba. Munkahelyek forognak kockán. Az árak emelkedni fognak.”​

Kanada reakciója: Kanada, mint az USA egyik legnagyobb kereskedelmi partnere, jelentős kihívásokkal nézett szembe. Justin Trudeau kanadai miniszterelnök lemondását követően Mark Carney lett a Liberális Párt új vezetője, aki keményen bírálta Donald Trump vámintézkedéseit. Kanada válaszul ellenvámokat vezetett be amerikai termékekre, és új piacokat keres olajának és a gáznak az amerikai vámháború miatt. A másik érintett terület a villamos energia, amely nagyon érzékenyen érinti az USA-át. Kanada bejelentette, hogy 25%-kal emeli az energia árát, amelyet az USA-ba importál. A politikai döntések mellet a kanadai állampolgárok is elkezdték bojkottálni az Egyesült Államokból érkező termékeket.

Kanada és az EU közeledése:

Az EU és Kanada közötti Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Megállapodás (CETA) 2017. szeptember 21-én lépett ideiglenesen hatályba, jelentősen megkönnyítve a kétoldalú kereskedelmet azáltal, hogy csökkentette a vámokat és egyéb kereskedelmi akadályokat. A jelenlegi vámháborús helyzet tovább erősítette az EU és Kanada közötti együttműködést. Mindkét fél elkötelezett a szabadkereskedelem mellett, és a CETA keretében igyekeznek minimalizálni az amerikai vámok negatív hatásait. Ez a megállapodás lehetőséget biztosít mindkét fél számára, hogy diverzifikálják kereskedelmi kapcsolataikat és csökkentsék függőségüket az amerikai piactól.​ Összességében az EU és Kanada közötti szorosabb együttműködés hozzájárul a globális kereskedelmi kapcsolatok stabilizálásához és a protekcionista intézkedések ellensúlyozásához.

Kína válasza

Kína az egyik legnagyobb elszenvedője az amerikai vámháborúnak. Az USA által bevezetett magasabb vámok miatt a kínai export jelentős része drágábbá vált az amerikai piacon. Kína válaszul szintén vámokat vezetett be az amerikai termékekre, és alternatív piacokat keresett más országokban. Peking emellett hosszú távú stratégiát dolgozott ki az ipari önellátás növelésére, például a félvezetőgyártás területén. A Davosi világgazdasági fórumon Kevin O’ Mara felhívta a figyelmet hogy az Egyesült Államok és Kína közötti vámháború jelentős hatással lehet a stratégiai ellátási láncokra, különösen az elektromos járművek, a napenergiás termelők és a félvezetők gyártásánál. Az ilyen feszültségek nemcsak az árakat emelik világszerte, hanem a vállalatokat arra kényszerítik, hogy helyben vagy regionálisan invesztáljanak. Ez ugyan növeli a költségeket, de hosszabb távon elősegítheti az ellátási láncok fenntarthatóbb és rugalmasabb kialakítását.

Hatások Magyarországra

Donald Trump amerikai elnök vámintézkedései jelentős hatással vannak az európai országokra is. Különösen Magyarországra és a közép-kelet-európai régióra. Az Egyesült Államok által kivetett 25%-os vámok az acél- és alumíniumiparra, valamint az európai borokra és konyakra közvetlenül érintik az európai exportőröket. Bár Magyarország közvetlen kitettsége az amerikai piac felé korlátozott, a német gazdasággal fennálló szoros kapcsolatai miatt közvetett hatásokkal kell szembenéznie. A német iparra gyakorolt negatív hatások, különösen az autóiparban, dominóhatást eredményezhetnek a magyar gazdaságban is. A vámháború következtében Kína várhatóan az európai piacra irányítja dömpingáruit, ami fokozza az ipari versenyt és nyomást gyakorol az európai gyártókra. Az Európai Unió igyekszik új kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni és növelni stratégiai autonómiáját, miközben egyes ágazatokban protekcionista lépéseket tesz. A régióban a politikai instabilitás, különösen a Nyugat-Balkánon, további gazdasági kockázatokat hordoz. Az amerikai biztonságpolitikai visszalépés bizonytalanságot okoz, ami a működőtőke-beáramlást is veszélyeztetheti. Összességében Trump vámintézkedései közvetlenül és közvetetten is negatívan befolyásolják Magyarországot és a közép-kelet-európai régiót, különös tekintettel, a német gazdasággal fennálló szoros kapcsolatokra és az ebből eredő gazdasági kitettségre. Mivel a magyar gazdaság exportorientált és jelentősen függ a nemzetközi kereskedelemtől, különösen az autóiparban és az elektronikai szektorban. Az amerikai-kínai vámháború közvetve is érinti Magyarországot, mivel a globális beszállítói láncokban számos magyar vállalat is szerepet játszik.

  • Az autóipar kihívásai: Az USA által kivetett vámok érinthetik azokat az európai autógyártókat, amelyek Magyarországon is termelnek, például a BMW, Mercedes és Audi. Ez csökkentheti a magyarországi gyártási volumeneket.
  • Az elektronikai ipar változásai: Az amerikai-kínai technológiai konfliktus miatt az elektronikai termékek ellátási lánca is sérülékenyebbé vált. Ez kihathat a magyarországi gyártókra, például az itt működő kínai és dél-koreai beszállítókra.
  • Befektetések elmozdulása: Egyes amerikai és kínai vállalatok Európában kereshetnek új termelési helyszíneket, ami lehetőséget teremthet Magyarország számára, de növelheti a geopolitikai kockázatokat is.

Az ellátási láncokra gyakorolt hatás

A vámháborúk jelentős kihívások elé állítják a világgazdaságot a fent leírtak alapján. Az Egyesült Államok protekcionista intézkedései láncreakciót indítottak el, amelyben az érintett országok saját védőintézkedéseket vezettek be. Az ellátási láncok megszakadása, a fogyasztói bizalom csökkenése és a tőzsdei ingadozások mind-mind azt mutatják, hogy a globális gazdaság erősen összefonódott, és egy-egy ilyen konfliktus messzemenő következményekkel járhat. Fontos lenne a nemzetközi együttműködés erősítése és a kereskedelmi feszültségek csökkentése a gazdasági stabilitás érdekében. A vámháborúk egyik legnagyobb veszélye az ellátási láncok instabilitása. Az alábbi problémákkal kell várhatóan szembenézni:

  • Termelési költségek növekedése: A vámok miatt drágábbá válik az alapanyagok és alkatrészek beszerzése, ami a végtermékek áremelkedéséhez vezethet.
  • Készletezési stratégiák változása: A vállalatok növelhetik a stratégiai készleteket, hogy csökkentsék a vámszabályok miatti bizonytalanságot.
  • Beszállítói hálózatok átalakulása: Egyes vállalatok új partnereket kereshetnek olyan országokban, amelyek nem érintettek a vámháborúkban.

Következtetés és összegzés

A kereskedelmi háború hatásai messze túlmutatnak az érintett országok közvetlen gazdasági érdekein: destabilizálják a globális ellátási láncokat, növelik a termelési költségeket, és hozzájárulnak a gazdasági bizonytalanság fokozódásához. Az Egyesült Államok protekcionista lépései, különösen a magas vámok bevezetése, egyértelműen a hazai ipar védelmét és a külkereskedelmi deficit csökkentését célozzák. Ugyanakkor az ellenintézkedések és a megtorló vámok miatt nemcsak az amerikai gazdaság, hanem a nemzetközi piacok is jelentős kihívásokkal szembesülnek. Véleményem szerint a jelenlegi gazdasági helyzet egyik legnagyobb problémája a kiszámíthatatlanság. A folyamatosan változó vámok és kereskedelmi szabályozások belengetése ellehetetlenítik a hosszú távú üzleti tervezést, ami különösen érzékenyen érinti a globális nagyvállalatokat és az exportorientált gazdaságokat, mint például Magyarország. Úgy vélem, hogy a protekcionista intézkedések rövidtávon ugyan védhetnek egyes ágazatokat, de hosszú távon inkább hátráltatják a gazdasági növekedést és a technológiai fejlődést. A szabadkereskedelem korlátozása nemcsak az árakat emeli, hanem a vállalatokat is verseny hátrányba hozhatja a nemzetközi piacokon. Ahhoz, hogy a vámháborúk negatív hatásait mérsékelni lehessen, az alábbi lépésekre lenne szükség:

  1. Nemzetközi tárgyalások erősítése: a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az Európai Unió és más nemzetközi intézmények aktívabb szerepvállalása elengedhetetlen a vámháborús feszültségek enyhítésében. Többoldalú megállapodásokkal csökkenteni lehetne a vámok mértékét és a kereskedelmi akadályokat.
  2. Ellátási láncok diverzifikálása: a vállalatoknak érdemes regionális beszállítói hálózatokat kiépíteniük, hogy csökkentsék az egy-egy országra való túlzott függőséget. Ez hosszú távon stabilabb és rugalmasabb termelést eredményezhet.
  3. Technológiai fejlesztések és digitalizáció: az ipari digitalizáció és az automatizáció révén a vállalatok csökkenthetik a vámok hatásait, például a gyártási folyamatok optimalizálásával vagy a helyi termelés fokozásával.
  4. Új kereskedelmi szövetségek kiépítése: az EU és Kanada közötti szorosabb gazdasági kapcsolatok példája megmutatja, hogy a vámháborúk alternatív piacokat is teremthetnek. Magyarországnak és az EU-nak érdemes diverzifikálnia kereskedelmi partnereit, hogy csökkentse az USA és Kína közötti konfliktusból fakadó kockázatokat.
  5. Kiszámíthatóbb gazdaságpolitika: az állami szereplők felelőssége, hogy átláthatóbb és hosszútávon fenntartható gazdaságpolitikát alakítsanak ki. A gyorsan változó vámok és kereskedelmi korlátozások jelentős kockázatot jelentenek az üzleti szektor számára.

Összegzésképpen elmondható, hogy a vámháborúk rövidtávon jelentős gazdasági feszültségeket okoznak, de hosszabb távon új lehetőségeket is teremthetnek a gazdasági kapcsolatok átalakulása révén. Az ellátási láncok átrendeződése és a kereskedelmi stratégiák átalakulása elkerülhetetlen, de a kulcs a rugalmas alkalmazkodás és a nemzetközi együttműködés megerősítése lesz. Az elkövetkező években az országok és vállalatok számára a legnagyobb kihívás az lesz, hogyan tudnak navigálni ebben a gyorsan változó gazdasági környezetben.

Szerző: Hetzer Miklós

Oroszország árnyéka a Száhel-övezeten

Szerző:
Németh Merse Kristóf
-
0

Az utóbbi években Oroszország egyre nagyobb szerepet vállalt a Száhel-övezetben, kihasználva a térség politikai instabilitását és a Nyugat befolyásának gyengülését. A régió országai – különösen Mali, Burkina Faso és Niger – az utóbbi időszakban katonai puccsokon mentek keresztül, amelyek következtében a Nyugattal szembenálló, autoriter vezetés került hatalomra. Ezzel párhuzamosan a hagyományosan meghatározó francia és amerikai katonai jelenlét csökkent, megnyitva az utat Moszkva befolyásának növekedése előtt.

Oroszország több eszközzel is erősítette jelenlétét: egyrészt katonai támogatást nyújtott a helyi juntáknak, másrészt gazdasági együttműködések révén biztosította saját stratégiai érdekeit. Kiemelt szerepe van a Wagner-csoportnak és utódszervezeteinek, amelyek félkatonai műveletekkel és biztonsági szolgáltatásokkal támogatják a helyi vezetőket. Emellett az orosz nagyvállalatok is megjelentek a régióban, főként az energiaszektor és a bányászat területén, ahol az arany, urán és lítium kitermelése jelentős gazdasági érdekeket képvisel.

Az orosz jelenlét azonban ellentmondásos következményekkel járt. Miközben Moszkva politikai és katonai segítsége rövid távon megerősítette a helyi rezsimeket, a biztonsági helyzet nem javult érdemben, sőt, bizonyos területeken tovább romlott. A dzsihádista csoportok továbbra is jelentős fenyegetést jelentenek, és az orosz zsoldosok fellépése gyakran brutális, ami növelheti a helyi lakosság elégedetlenségét.

Geopolitikai és politikai befolyás

Oroszország az utóbbi években jelentősen növelte befolyását a Száhel-övezetben, elsősorban Mali, Burkina Faso és Niger katonai juntáinak támogatása révén. Moszkva kihasználta a Franciaországgal és más nyugati országokkal megromlott viszonyt: nyíltan felkarolta a puccsal hatalomra került vezetőket, biztonsági segítséget, diplomáciai hátteret és információs támogatást nyújtva nekik. Ennek köszönhetően a térségben hagyományos befolyással bíró nyugati hatalmak – különösen Franciaország – visszaszorultak. Oroszország a Wagner-csoport közreműködésével és dezinformációs kampányokkal is erősítette pozícióját, ami hozzájárult ahhoz, hogy 2021-2023 folyamán sorra buktak meg a nyugatbarát kormányok Maliban, Burkina Fasóban és Nigerben. A három érintett ország 2024-ben kilépett a Nyugat-afrikai Államok Közösségéből (ECOWAS), és létrehozta saját védelmi szövetségét, a Száhel Államok Szövetségét, nyíltan jelezve elfordulásukat a nyugati orientációtól​. A junták kitiltották területükről a nyugati intézmények egy részét: többek közt kiutasították a francia médiát (RFI, France24), felszámolták a francia katonai jelenlét utolsó bázisait, és megszüntették az Egyesült Államok nigeri drónbázisát is.

Oroszország geopolitikai stratégiája a térségben részben a Nyugat ellenében formálódik. Moszkva dezinformációs narratívái rendszeresen az antiimperialista és gyarmati-ellenes érzelmekre építenek, szítva a nyugati (különösen francia) jelenlét elleni hangulatot​. Ezzel a Kreml egyrészt saját népszerűségét növeli a helyi lakosság körében, másrészt aláássa a nyugati országok kísérleteit, hogy nemzetközileg elszigeteljék Oroszországot az ukrajnai invázió miatt​. Oroszország láthatóan kész szemet hunyni a demokratikus normák hiánya felett is: a katonai vezetőkkel kiépített szövetségek révén befolyást szerez, cserébe védelmet ígér hatalmuknak. Egyes elemzők rámutatnak, hogy Moszkvának nem áll érdekében egy stabil, demokratikus és békés Száhel-övezet kialakulása Európa déli peremén, mivel a fennálló instabilitás biztosítja, hogy ezek az országok továbbra is Oroszországra támaszkodjanak a Nyugattal szemben.

Katonai együttműködés

A régióban Oroszország katonai jelenléte főként a Wagner-csoport zsoldosaira és orosz katonai tanácsadókra épül. Maliban – ahol 2022 folyamán a francia haderő kivonult – mintegy 400 fős orosz zsoldos kontingenst telepítettek a dzsihádista lázadók elleni harcra, és orosz fegyverszállítmányok is érkeztek az országba. Hivatalosan a mali kormány tagadja a Wagner jelenlétét, de számos bizonyíték utal az orosz zsoldosok aktív bevetésére. Burkina Fasóban hasonló folyamat játszódott le: a 2022-es puccsot követően az új vezetés Oroszországot nevezte meg „stratégiai szövetségesének”, és jelentős fegyvervásárlásokba kezdett Moszkvától​. Bár a Wagner jelenlétét a burkinai hatóságok nyilvánosan tagadják, 2023 végére már orosz katonai oktatók érkeztek az országba, és 2024 elejére a becslések szerint 200-300 orosz katona (GRU-tisztek, az Africa Corps és volt Wagner-harcosok) tartózkodott Burkina Fasóban a helyi erők kiképzése és támogatása céljából​. Nigerben, a 2023-as puccs után, a junta megszakította a biztonsági együttműködést az Egyesült Államokkal és Franciaországgal, ezzel párhuzamosan pedig orosz segítség felé fordult. 2023 végén Niger bejelentette, hogy orosz katonai oktatók és személyzet érkezett az országba – némelyek Líbián keresztül –, akik az amerikai erők kivonását követően átvették a szerepet a nigeri hadsereg támogatásában. Ezek a lépések azt mutatják, hogy a Száhel több állama a saját biztonságát immár orosz katonai együttműködésre alapozza a nyugati erők helyett.

Az orosz (illetve Wagner) katonai segítség vegyes hatással van a térség biztonságára. A helyi kormányok rövid távon növelni tudták katonai kapacitásukat a lázadó csoportok ellen, azonban a Wagner-módszerek gyakran brutálisak és kontraproduktívak. Maliban a Wagner-csoport tagjai részt vettek egyes terrorellenes műveletekben, amelyek során súlyos civil veszteségeket okoztak – egy 2022 tavaszi razziában például mintegy 400 civil halt meg​. Az efféle kemény fellépés ellenére a biztonsági helyzet összességében nem javult, sőt tovább romlott. 2023-ban rekordszámú, hozzávetőleg 11 643 ember vesztette életét a Száhel-övezetben az iszlamista erőszak következtében, ami majdnem háromszorosa a 2020-as adatnak (amikor az első puccs végbement Maliban). Jól mutatja a helyzet törékenységét, hogy már az orosz erők is komoly veszteségeket szenvedtek: 2023 végén egy Mali északi részén történt rajtaütésben több tucat Wagner-harcost öltek meg dzsihádista és tuareg lázadók, amit a legnagyobb afrikai veszteségnek tartanak az orosz zsoldosok történetében​. Mindez azt jelzi, hogy az orosz katonai jelenlét a helyi rezsimek védelmét szolgálja ugyan, de eddig nem vezetett az általános biztonsági helyzet érdemi stabilizálásához, sőt egyes területeken továbbra is teret nyernek a felkelő csoportok.

Orosz nagyvállalatok jelenléte

Oroszország gazdasági érdekei is megjelentek a Száhel-övezetben, különösen a stratégiai nyersanyagok (arany, urán, lítium) és az energetikai szektor területén. A katonai junták nyugati ellenes politikája a gazdaságban is érezteti hatását: nyugati bányavállalatok visszaszorítása mellett orosz cégek kapnak lehetőséget az értékes erőforrások kitermelésére. Nigerben a 2023-as hatalomátvétel után a junta felfüggesztette az együttműködést a francia Orano uránbányászati vállalattal, és 2024-ben orosz vállalatokat hívott meg az ország természeti kincseinek feltárására​. A nigeri bányászati miniszter nyilvánosan megerősítette, hogy több orosz céggel folynak tárgyalások urán és egyéb ásványok kitermeléséről​. Mivel a Franciaország által működtetett utolsó uránbánya (az Orano egyik lelőhelye) a határzárak és a konfliktus miatt leállt, Oroszország igyekszik betölteni a keletkezett űrt. Sajtóhírek szerint az orosz állami Roszatom már jelezte is szándékát a francia ellenőrzés alatt álló nigeri uránkészletek átvételére. Ez illeszkedik Moszkva globális céljába, hogy növelje befolyását a nukleáris üzemanyag-piacon, különösen mivel Európa csökkenti az orosz forrásokra utaltságát​.

Maliban az átmeneti kormány szintén intenzíven keresi az orosz gazdasági partnerséget. 2023–2024 folyamán Bamako több megállapodást is kötött Moszkvával olaj-, földgáz-, urán- és lítiumlelőhelyek közös feltárásáról és kiaknázásáról. 2024 júliusában a mali hatóságok egy együttműködési megállapodást írtak alá az orosz Uranium One vállalattal, amely a Roszatom leánycége, és lítiumkitermelésre szakosodott​. Az egyezmények értelmében várhatóan az elkövetkező két évben megindul az orosz részvételű lítiumkitermelés Mali déli részén. Emellett 2024 októberében a mali sajtó arról számolt be, hogy orosz vállalatok hamarosan megkezdik az olaj- és gázkutatást is Maliban​. Az erőforrások feletti ellenőrzés stratégiai fontosságú mindkét fél számára: a junta bevételeket és külföldi beruházásokat remél, Oroszország pedig hozzáférést nyer olyan nyersanyagokhoz, amelyekkel enyhítheti a nyugati szankciók hatását. A mali kormány például az új bányászati adóbevételek egy részét a Wagner-csoport (illetve az Africa Corps) finanszírozására fordította, így a nemesfém-kitermelésből származó pénz közvetlenül az orosz biztonsági szolgáltatások díját fedezi​. Hasonlóképpen, Oroszország a térség aranytartalékaira is rá kívánja tenni a kezét: elemzők szerint a Kreml számára előnyös üzlet, hogy védelemért cserébe aranyhoz és más értékes nyersanyagokhoz jut, amit aztán a háborús gazdaság finanszírozására vagy a szankciók kikerülésére használhat fel​. Összességében az orosz nagyvállalatok – állami hátterű és magáncégek egyaránt – az energiaszektorban és bányászatban látnak lehetőséget a Száhel-övezetben, és a katonai együttműködéssel párhuzamosan igyekeznek hosszú távú gazdasági jelenlétet kiépíteni.

A Wagner-csoport szerepe (2023–2025)

A Wagner-csoport kulcsszerepet játszott abban, hogy Oroszország megvesse a lábát a Száhel-övezetben. A 2021–2023 közötti időszakban ez a félkatonai szervezet a Kreml érdekében politikai destabilizációs és befolyásolási műveleteket végzett: diplomáciai manőverek és dezinformációs kampányok révén hozzájárult a franciaellenes közhangulat erősítéséhez és közvetve a kormányellenes puccsok sikeréhez Maliban, Burkina Fasóban és Nigerben. Bár a helyi lakosság tiltakozásai elsősorban a régi gyarmati hatalom, Franciaország ellen irányultak, Oroszország – és konkrétan a Wagner – ügyesen ráerősített ezekre az érzésekre, saját befolyását igazolva. Ennek eredményeként a régió több országa orosz “védelmi ernyő” alá került, miközben a Nyugat kiszorult.

2023 második felében a Wagner-csoport működésében fordulat következett be. A csoport alapító-vezetőjének, Jevgenyij Prigozsinnek a 2023. augusztus 23-án bekövetkezett halála után Oroszország gyorsan lépett a keletkezett vákuum betöltésére. Moszkva átszervezte afrikai műveleteit: létrehozta az úgynevezett “Africa Corps” nevű új egységet, amely nagyrészt átvette a Wagner afrikai embereit és szerepköreit. Egyes helyszíneken – például Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban – továbbra is a “Wagner” márkanév és struktúra működik, mivel ez jobban illeszkedik a helyi viszonyokhoz​. Ugyanakkor máshol megkezdődött a rebranding: az Africa Corps és más orosz katonai magánformációk (pl. a “Bear Brigade”) veszik át a feladatokat, immár szorosabb orosz védelmi minisztériumi felügyelet alatt​. A Wagner hálózat tehát átalakult, de nem vonult ki a térségből, sőt igyekezett tovább terjeszkedni. 2023–2024 folyamán Oroszország megerősítette befolyását Burkina Fasóban és Nigerben is, kihasználva hogy ezen országok új vezetése eltávolodott hagyományos nyugati partnereitől​. Gyakorlatilag a Wagner/Africa Corps szolgál a biztonsági együttműködés alapjául ezen junták számára, ami új szintre emelte Moszkva jelenlétét a Száhelben.

A Wagner-csoport (és utódszervezetei) hatása a helyi politikára és biztonságra ellentmondásos. Politikai téren a zsoldosok támogatása megerősíti az autoriter juntákat: külső védelemhez jutva azok kevésbé kényszerülnek a demokratikus átmenet felé, sőt szembe is szállhatnak a nemzetközi (ECOWAS vagy nyugati) nyomással. Ezt mutatja, hogy a mali, burkinai és nigeri vezetők a Wagnerre támaszkodva halogathatják a civil kormányzáshoz való visszatérést, helyette inkább egymással szövetkeznek orosz támogatással. Ugyanakkor a lakossági elégedetlenség is növekszik bizonyos helyeken a Wagner jelenléte miatt. Az orosz zsoldosok gyakran brutális fellépése – és az, hogy ennek ellenére sem szűnik az erőszak – idővel alááshatja a helyi támogatottságukat. Már 2024-ben voltak jelei a ruszofóbia erősödésének: Maliban például egyes északi közösségek nyíltan szembefordultak az orosz erőkkel, tiltakozva a civil áldozatok és a tartós instabilitás ellen. Biztonsági szempontból a Wagner vegyes mérleggel bír. Jelenléte ideiglenes katonai előnyöket biztosított a kormányoknak (pl. a lázadók visszaszorításában bizonyos területeken), de hosszú távon nem hozott békét. Az erőszak spirálja folytatódik, és a Wagner/Africa Corps is folyamatos harcokra kényszerül. A csoport legnagyobb afrikai veszteségeit is ebben az időszakban szenvedte el egy felkelő támadás nyomán, ami megmutatta, hogy a zsoldosok sem sebezhetetlenek. Összességében a Wagner-csoport 2023–2025 között átalakulva, de fennmaradva formálta a Száhel-övezet erőviszonyait: hozzájárult a nyugati befolyás csökkenéséhez és az orosz jelenlét intézményesüléséhez, ám a térség biztonsági és politikai problémáit érdemben nem oldotta meg, sőt bizonyos esetekben tovább mélyítette azokat​.

 

Oroszország 2025-re jelentős szereplővé vált a Száhel-övezetben, kihasználva a régió politikai instabilitását és a Nyugattal való viszony megromlását. Moszkva geopolitikai célja kettős: egyrészt növelni saját befolyását a régióban, másrészt aláásni a nyugati országok jelenlétét, különösen Franciaországét és az Egyesült Államokét. Ezt a célt katonai együttműködés, politikai támogatás, valamint gazdasági és bányászati befektetések révén éri el. A Száhel-övezet országai közül Mali, Burkina Faso és Niger különösen szoros kapcsolatot alakított ki Oroszországgal, amely katonai eszközökkel és félkatonai erőkkel (elsősorban a Wagner-csoport/Africa Corps) biztosítja a katonai junták fennmaradását.

A Wagner-csoport és utódszervezetei továbbra is központi szerepet játszanak a térségben. Noha működésük átstrukturálódott Prigozsin halálát követően, az orosz zsoldosok továbbra is döntő tényezők a helyi hatalmi viszonyokban. Ugyanakkor katonai jelenlétük nem vezetett tartós stabilitáshoz: a Száhel biztonsági helyzete tovább romlott, az iszlamista lázadók folytatják támadásaikat, és az orosz katonai segítség sem bizonyult minden esetben hatékonynak. A Wagner/Africa Corps jelenléte inkább a kormányok túlélését biztosítja, semmint a hosszú távú békét.

Gazdasági szempontból Oroszország a stratégiai nyersanyagok – különösen az arany, urán és lítium – megszerzésére összpontosít. Az orosz nagyvállalatok fokozatosan kiszorítják a nyugati befektetőket, ami hosszú távon Moszkva tartós gazdasági jelenlétét vetíti előre a régióban. Ugyanakkor a helyi gazdaságok számára egyelőre nem hozott jelentős előnyöket az orosz partnerség: a beruházások elsősorban az erőforrások kiaknázására koncentrálnak, és kevés kézzelfogható fejlődést eredményeznek a lakosság számára.

Összességében Oroszország jelenléte a Száhel-övezetben nagyobb politikai és katonai függőséget eredményezett a térség országai számára, miközben a biztonsági helyzet nem javult érdemben. Az instabilitás, a folyamatos konfliktusok és az orosz katonai magánvállalatok agresszív fellépése hosszú távon akár kontraproduktív is lehet, mivel növelheti a helyi ellenállást és a belső feszültségeket. Az elkövetkező években az orosz stratégia sikeressége azon múlik, hogy képes lesz-e stabilizálni a térséget, vagy pedig tovább mélyíti a konfliktusokat egy olyan régióban, amely már most is az egyik legveszélyesebb és legkevésbé kormányozható térsége a világnak.

Afrika-hírfigyelő 2025. február – 2. rész

Szerző:
BSZK
-
0

Afrikai vezetők azonnali tűzszünetet követelnek Kelet-Kongóban

Szombaton – 2025. február 8-án – kelet- és dél-afrikai vezetők azonnali
tűzszünetet követeltek Kelet-Kongóban, ahol az M23 lázadócsoport egyre
nagyobb fenyegetést jelent a kormány stabilitására. A csúcstalálkozón
hangsúlyozták a közvetlen párbeszéd szükségességét, és felszólították Felix
Tshisekedi kongói elnököt, hogy tárgyaljon a lázadókkal. Tshisekedi azonban
ezt elutasította, mivel az M23-at Ruanda támogatja, és a célja szerinte az ország
ásványkincseinek kizsákmányolása.
A találkozón részt vett Paul Kagame ruandai és Cyril Ramaphosa dél-afrikai
elnök is. Ruandát régóta vádolják az M23 katonai támogatásával, míg a dél-
afrikai békefenntartók a kongói kormányt segítik. A harcok miatt már több ezer
ember vesztette életét, és százezrek kényszerültek menekülésre.
A vezetők felszólították a Gómában lévő repülőtér újranyitására és a külföldi
fegyveres csoportok kivonására. Az M23 jelezte tárgyalási szándékát, de a
konfliktus továbbra is súlyosbodik. A béke és a stabilitás elérése a felek
kompromisszumkészségén múlik.

Szerző: Merényi Vivien

Franciaország megkezdi csapatainak kivonását Szenegálból

Egy korábbi hírfigyelőben már beszámoltunk arról, hogy Csád megszakítja védelmi együttműködését Franciaországgal, és említettük, hogy Szenegálban is változások várhatók. Most elérkezett ez a pillanat: Franciaország megkezdte katonai bázisainak átadását Szenegálnak, ezzel folytatva fokozatos kivonulását Nyugat-Afrikából és a Száhel-övezetből.

Március 7-én a dakari Maréchal és Saint-Exupéry kerületekben található francia katonai létesítmények hivatalosan is a szenegáli hatóságok irányítása alá kerültek. A fennmaradó három bázis bezárását és átadását a két ország egy közösen meghatározott ütemterv szerint valósítja majd meg, bár ennek a pontos dátumát egyelőre nem közölték. Katonai források szerint a végleges kivonulás valószínűsíthető határideje szeptember lehet, mivel a hadseregen belüli áthelyezések családi és logisztikai okokból jellemzően nyáron zajlanak.

Ez a csapatkivonás újabb állomása annak a folyamatnak, amelynek során Franciaország az elmúlt években már elhagyta Malit, Burkina Fasot, Nigert, Csádot és Elefántcsontpartot. Jelenleg még 350 francia katona tartózkodik Szenegálban, ám a kormány határozott álláspontot képvisel: 2025 végéig minden külföldi katonai egységnek távoznia kell. Bassirou Diomaye Faye elnök, aki a szuverenitás ígéretével nyerte el a választók bizalmát, korábban jelezte, hogy Szenegál független országként külföldi katonai erők nélkül kíván működni. Franciaország pedig bejelentette, hogy ehelyett a szenegáli kormány igényei alapján biztosítana célzott védelmi kiképzést és katonai támogatást.

A kivonulás jelentős gazdasági hatásokkal is jár. A francia katonai bázisok közvetlenül 162 embert foglalkoztatnak, míg az alvállalkozói szektor további 400-500 ember számára biztosít megélhetést. A dolgozók végkielégítést követelnek, hogy elkerüljék az anyagi bizonytalanságot, miközben a franciák állásbörzékkel és átképzési programokkal próbálnak segíteni nekik. Sokan azonban nehéz helyzetbe kerülnek, különösen az idősebb munkavállalók, akik számára az elhelyezkedés a jelenlegi munkaerőpiaci viszonyok között még nagyobb kihívást jelenthet.

Szerző: Danguly Ágnes

Ruanda elítéli az Egyesült Királyság szankcióit a Kongói Demokratikus Köztársaságban zajló erőszak miatt

Ruanda bírálta az Egyesült Királyság által bevezetett szankciókat az M23 lázadócsoport előrenyomulása kapcsán, „büntetőintézkedéseknek” nevezve azokat. Kigali szerint a nemzetközi szankciók csökkentik a béke esélyét a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK).

Ruanda külügyminisztériuma sajnálatosnak nevezte, hogy London egyértelműen állást foglalt a konfliktusban, és hangsúlyozta, hogy a szankciók sem a KDK-nak, sem a tartós politikai megoldás elérésének nem segítenek.

Az Egyesült Királyság közölte, hogy a szankciók mindaddig érvényben maradnak, amíg Ruanda nem vonja ki csapatait a Kongóból. Kigali tagadja, hogy támogatná az M23-at, és azt állítja, hogy saját védelmét biztosítja.

Az M23 jelentős területeket foglalt el Kelet-Kongóban, félmillió ember menekült el. London szigorított a diplomáciai kapcsolatokon, felfüggesztette a védelmi együttműködést, és felülvizsgálja a ruandai hadsereghez kötődő exportengedélyeket.

Az USA szintén szankciókat vetett ki, célba véve James Kabarebe ruandai államminisztert és egy fegyveres csoport vezetőjét, akik szerintük az M23 támogatásában kulcsszerepet játszanak.

Szerző: Németh Merse

Szerkesztette: Németh Merse

Távol-Kelet, 2025. február

Szerző:
BSZK
-
0

Az USA és Kína viszonya: vámháború és geopolitikai feszültségek

2025 talán az elmúlt évek legpikánsabb eseményével kezdődött, hisz januárban hivatalosan is beiktatták Donald Trumpot. Lassan egy hónap telt el azóta, hogy a régi/új amerikai elnök elkezdte második ciklusát, így az előzetesen várt számítások lassan kirajzolódnak. Ahogy sejteni is lehetett, változás történt a két nagyhatalom kapcsolata között már az első naptól fogva. Két legfontosabb kérdésben várja talán az egész világ, mit hozhat a jövő. Az egyik Tajvan kérdése, a másik pedig az úgynevezett vámháború. Utóbbiban az Amerikai Egyesült Államok február elejétől tíz százalékos vámokat vezetett be Kínával szemben. Nem is kellett sokat várni a válaszlépésre, hisz az ázsiai óriás február 10-én bejelentette, hogy számos Amerikából érkező termékre magasabb vámokat vetnek ki. Ezek közé tartoznak például bizonyos típusú szén termékek, cseppfolyósított gázok, nyersolajok, de mezőgazdasági gépek és különböző kis teherautó típusok is. Ezenkívül szigorították a különböző nemesfémek exportját is, amelyeket főleg a tengeren túli nagyhatalomhoz szállítanak.  Két ország kapcsolatát Panama kérdése is nagyban befolyásolja, hisz Donald Trump egyik céljaként tűzte ki a csatorna visszaszerzését, amely ellentétes a Kínai állásponttal. A különböző állásfoglalások vezethetnek ahhoz, hogy az utóbbi időben nőtt a kínai és brit egyeztetések a háttérben. Céljuk egyértelmű, szorosabb együttműködésre van szükség a két ország között, ahhoz, hogy a stabilitást és biztonságot teremtsenek az egyre zavarosabb világban. Visszaugorva az ázsiai óriás és a tengeren túli nagyhatalomhoz, Kína külügyminisztere Wang Yi bejelentette, hogy a két országnak minél hamarabb valamilyen együttműködést kell találnia, hisz a világ szempontjából a megromlott kapcsolat negatív hatással járhat.

Szerző:
Fodor Balázs

Tajvan: katonai előkészületek és kínai provokációk

A tajvani védelmi minisztérium a jövőben hadseregük kötelékébe jelentkező emberektől kérni fogja, hogy nyilatkozzanak arról van e kettős állampolgárságuk és csak a kettős állampolgárság hiányában szolgálhatnak a hadseregben. Ezt a döntést azután hozták, hogy az egyik fregatton szolgáló tengerésznél találtak egy Kínai Népköztársaság által kiadott személyi igazolványt. Ezt a tengerészt most olyan pozícióba helyezték át ahol nem fér hozzá titkos vagy bizalmas információkhoz ezzel elkerülve egy jövőbeni szivárogtatást.

Február 26-án a tajvani védelmi minisztérium közleménye szerint reggel 8 óra 42 perckor 22 darab kínai vadászgép lépte át a Tajvani-szorost középen átszelő „választóvonalat” és ezzel megsértették Tajvan légterének külső, azonosítási zónáját. Összesen 32 darab repülőgépet azonosítottak, volt köztük J-11 típusú vadászgép, KJ-500-as légtérellenőrző repülő és drónok is. A berepülést egy éleslövészettel egybekötött gyakorlat is követte a kínai légierő részéről 74 km-re a tajvani partoktól. A tajvani vezetés elítélte az akciót és egyértelműen a nemzetközi normák megsértésének és provokációnak tekintette mivel semmilyen figyelmeztetést nem adott erről ki a kínai haderő előzetesen. A tajvani hadvezetés hozzátette, hogy mindent meg fog tenni a jövőben is, hogy katonai erejét növelje és felkészüljön egy esetleges fegyveres konfliktusra Kínával

Szerző:
Huszár Róbert

Japán geopolitikai helyzete: gazdaság és katonai együttműködésTrump gazdasági és védelmi politikájának hatása Japánra
Donald Trump amerikai elnök beiktatása Japán számára is fontos gazdasági és védelmi fejleményeket hozott. Február 7-én Isiba Sigeru japán miniszterelnök Washingtonba látogatott, ahol bejelentette, hogy Japán 1 milliárd dollárral növeli befektetéseit az Egyesült Államokban. A találkozón Trump kiemelte, hogy a Nippon Steel tőkét fektet a US Steel vállalatba, de annak felvásárlása nem szerepel a tervek között.
Az amerikai–japán gazdasági kapcsolatok élénkülése ellenére azonban három nappal később az amerikai kormány bejelentette, hogy 25%-os vámot vet ki minden alumínium- és acélimportra. A döntés várhatóan komoly hatással lesz a japán iparra, különösen az acélgyártókra és exportőrökre.

Japán és a Fülöp-szigetek szorosabb védelmi együttműködése
A térség biztonsági helyzetére reagálva Japán és a Fülöp-szigetek megerősítette védelmi együttműködését. Gen Nakatani japán és Gilberto Teodoro fülöp-szigeteki védelmi miniszter egy manilai találkozón állapodott meg a közös katonai kiképzések, kikötői látogatások és információmegosztás fokozásáról. A lépés válasz Kína egyre határozottabb fellépésére a Dél-kínai- és Kelet-kínai-tengeren.
A két ország, amelyek egyaránt az Egyesült Államok szövetségesei, különösen aggasztónak tartják a térségbeli feszültségek növekedését. A Fülöp-szigetek korábban már megállapodást kötött az Egyesült Államokkal a katonai hírszerzési információk biztonságos megosztásáról, amely lehetővé teszi fejlett fegyverrendszerek beszerzését.
Emellett Japán és a Fülöp-szigetek kölcsönös csapattelepítési egyezményt is aláírt, amelynek célja a közös katonai gyakorlatok elősegítése. A megállapodást a fülöp-szigeteki szenátus már jóváhagyta, és Japán törvényhozásának ratifikációját követően léphet hatályba.

Japán növekvő védelmi szerepvállalása
Az elmúlt években Japán jelentősen növelte katonai kiadásait és fejlesztette védelmi képességeit, ami egyes ázsiai országok számára érzékeny kérdés, tekintettel Japán második világháborús múltjára. Ugyanakkor a Fülöp-szigetekkel való szorosabb együttműködés elsősorban Kína térségbeli katonai aktivitására adott válaszként értelmezhető.

Szerző:
Lázár Sebastian

Észak-Korea: „a gyakorlatozás éve”

Észak-Korea belép a „gyakorlatozás évébe”. Eképp nevezte Kim Dzsongün az elkövetkező időszakot, amikor is az ország haderejét olyan szinten kell megerősíteni, hogy az megfeleljen a nemzetközi élet kihívásainak és a modern hadviselésnek. Ezen megjegyzést február 8-án tette Kim Dzsongün, amikor látogatást tett a Védelmi Minisztériumba. Fejlesztési szándékát több eseményen is kifejezte az elmúlt hónap során a Kang Kon Katonai Akadémián, illetve a Kim Ir Szen Egyetemen is (Kim Ilsung University), ahol elmondása szerint a Koreai Néphadsereg a világ legerősebb hadserege kell legyen.

Legutóbbi beszédében kitért arra is, hogy a fegyverek ideológiai háttér nélkül nem többek, mint egyszerű vasárú. A hadsereg mind politikailag, ideológiailag, de erkölcsileg is erős kell legyen.

Nem csupán a hadiipar és a hadsereg fejlesztése bír kiemelt jelentőséggel, hanem a védelem megerősítése is, hiszen Kim szerint számtalan provokáció éri a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Az egyik legsúlyosabb problémát az Egyesült Államok és Dél-Korea közös hadgyakorlata jelenti, amelyet közel az északi határnál hajtottak végre, de ide sorolta az amerikai USS Alexandria tengeralattjáró jelenlétét Busannál vagy az USA általi interkontinentális ballisztikus rakéta tesztelését is.

Ugyanakkor a nukleáris fegyverkezés bővítése is a napirenden van, miután Kim Dzsongün kizártnak, sőt abszurdnak tartotta az Észak-Koreát érő atomfegyver-mentesítési tervet, amelyet a müncheni biztonsági konferencia keretein belül tárgyaltak az Egyesült Államok, Dél-Korea és Japán külügyminiszeterei. A napokban viszont az Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetője is arról beszélt, hogy szívesen felvenné újra a kapcsolatot Észak-Koreával a nukleáris programjuk valamilyen szintű felügyeletével kapcsolatban.

Szerző:
Simonffy-Kiss Anita Alexandra

Hírösszefoglaló: Dél-Korea

Dél-Korea a rövid életű hadiállapot kihirdetése után

Dél-Korea elnöke, Jun Szogjol december 3-án hadiállapotot hirdetett ki, amire több mint négy évtizede nem volt példa Dél-Koreában. Nem sokkal később tüntetők százai jelentek meg a parlament előtt és követelték az elnök lemondását. Az elnök közben katonai csapatokat vezényelt a parlament épületéhez, de a parlamenti képviselők többségének sikerült bejutniuk az épületbe és megszavazták a hadiállapot feloldását, ami arra kényszerítette Junt, hogy visszavonja a rendeletét és visszahívja a csapatokat.

Az Országgyűlés legelső kísérlete a felelősségre vonásra kudarcba fulladt miután a kormánypárti képviselők többsége elhagyta a parlament épületét, ezzel ellehetetlenítve a szavazást. Végül azonban december 14-én a dél-koreai parlament megszavazta az államfő tisztségéből való felfüggesztését.  Jelenlegi ideiglenes elnök Csve Szangmok, miután a korábbi ideiglenes elnököt, Han Dokszut miniszterelnököt is felfüggesztették a pozíciójából december 27-én.

Jun a parlament döntését követően elzárkózott a szöuli hivatalos rezidenciáján, ám miután három alkalommal nem jelent meg a kihallgatásán, a hatóságok elfogatóparancsot kértek ellene, amit meg is kaptak a bizonyítékok megsemmisítésének veszélyére tekintettel. Az elfogatóparancsot azonban csak második alkalommal, január 15-én hajtották végre, mivel a január eleji próbálkozáskor az elnök biztonsági szolgálata megakadályozta a hatóságok belépését a rezidenciára. A sikeres behatolást követően az elnök feladta magát a vérontás elkerülésére hivatkozva.

Jelenleg két eljárás is folyamatban van az elnök ellen. Az Országgyűlés általi ideiglenes felfüggesztést követően megkezdődött a tárgyalás az Alkotmánybíróság előtt, és várhatóan a bíróság márciusig meghozza az ítéletet arra vonatkozóan, hogy Junt véglegesen eltávolítják-e az elnöki posztról vagy visszaállítják a hatalmát. Ha elmozdítják a pozíciójából, akkor a döntést követő 60 napon belül elnökválasztást kell tartani. Emellett egy büntetőjogi eljárás is folyik az elnök ellen, miután a magas rangú tisztviselők korrupcióját vizsgáló hivatal (CIO) nyomozást indított ellene lázadás vádjával, ami életfogytiglan tartó börtönbüntetést vagy akár halálbüntetést is vonhat maga után.

Szerző:
Knipfer Noémi

Szerkesztő:
Lázár Sebastian

Afrika-hírfigyelő 2025. február

Szerző:
BSZK
-
0

Találkozók a Szomália és Etiópia közötti patthelyzet megoldása érdekében

Még 2024. decemberében találkoztak az etióp és szomáli vezetők Törökországban és megegyeztek abban, hogy tárgyalásokat kezdeményeznek, mely célja egy olyan megállapodás létrehozása, amely Szomália területi integritását fenntartja és egyúttal Etiópia számára hozzáférést biztosít a tengerhez.
A technikai megbeszélések első fordulója Ankarában, 2025. február közepén zajlott török közvetítéssel, ahol az etióp külügyminiszter és a szomáli külügyi államtitkár által vezetett delegációk a két ország közötti feszültség egyik kiváltó okát kívánták megvitatni, ez pedig nem más, mint Szomáliföld. A független államként el nem ismert Szomáliföld de jure Szomáliához tartozik. 2024-ben Etiópia egyetértési megállapodást írt alá Szomálifölddel, hogy a tengerészeti erők bázisa létesítésének céljából földterületet bérel a tengerpart mentén. Cserébe Etiópia lenne az első ország, amely elismeri Szomáliföldet függetlenként és szuverén államként, ám Szomália szerint ez az alku sérti az ő területét és szuverenitását.
Mintegy bő héttel később, február 27-én az etióp miniszterelnök és a szomáli elnök Mogadishuban találkoztak. A szomáliai elnöki palotában tartott megbeszéléseket követően egy közös nyilatkozat is megszületett, mely szerint „Etiópia és Szomália egymástól függő nemzetek, amelyeknek közös a sorsuk és közös elképzelésük van a regionális stabilitás és jólét érdekében”.
A Törökország közvetítésével zajló tárgyalások márciusban folytatódnak.

Szerző: Bánfi Zita

Oroszország első haditengerészeti támaszpontja Afrikában

2025. február 12-én végleges megállapodás született Szudán és Oroszország között egy haditengerészeti támaszpont létesítéséről a háború sújtotta ország Vörös-tengeri partjainál. Ali Júszef szudáni külügyminiszter Moszkvában találkozott Szergej Lavrovval, Oroszország külügyminiszterével és közölte, hogy a megállapodást aláírták és teljes egyetértésben vannak a kikötő létesítéséről és ennek nincs semmiféle akadálya. A megvalósításhoz már csak a megállapodás ratifikálása szükséges.

Nem Oroszország lesz az egyetlen, aki rendelkezik a Vörös-tenger afrikai partjainál haditengerészeti jelenléttel. Franciaországnak, Kínának és az Egyesült Államoknak már hosszú ideje van ilyen kikötője Dzsibutiban, amely kulcsfontosságú stratégiai és kereskedelmi útvonalat jelent ezen államok számára. A Vörös-tenger a világ egyik, stratégiailag legfontosabb vízi útvonala, amely a Szuezi-csatornát köti össze az Indiai-óceánnal, és a világkereskedelem mintegy 12%-a halad át rajta.

Az orosz törekvés nem újkeletű, először 2017-ben Szudán részéről merült fel ez a kezdeményezés. 2020-ban írták alá először a megállapodást, amely lehetővé tette Oroszország számára, hogy 25 évig legfeljebb 4 haditengerészeti hajót tartson Szudánban maximum 300 fős személyzettel. Az oka annak, hogy évekig elhúzódott ez a megállapodás, az a Szudán részéről történő időhúzás a megállapodás feltételeivel kapcsolatos nézeteltérések miatt. A 2023 áprilisában kitört polgárháború csak tovább bonyolította a két ország viszonyát.

A közelmúltban történt események vélhetően visszavezethetőek arra, hogy az új szíriai kormány felmondta 2025 januárjában Oroszországgal azt a szerződést, amely hosszútávú bérleti jogot biztosított a kikötőre, ahol az oroszok egyetlen külföldi haditengerészeti bázisa volt. Ez joggal enged arra következtetni, hogy az orosz érdekek Szudánban a szíriai katonai eszközeinek elvesztésétől való félelem miatt nőttek meg az utóbbi hónapokban.

Szerző: Mócsán Evelin

A Szudáni Fegyveres Erők előre nyomulnak a fővárosban

Fordulóponthoz közeledhet a Szudáni Polgárháború. Az Abdel Fatah al-Burhan vezette Szudáni Fegyveres Erők (SAF) nagy intenzitással haladnak előre az ország fővárosában, Kartúmban, egyre kijjebb szorítva a para-militáns Rapid Support Forces (RSF) erőket. A város nagy részét még a háború elején foglalta el az RSF, aminek következtében al-Burhan kénytelen volt áthelyezni a támaszpontját a Vörös-tenger partja menti Port Sudan-ba, de a harcok egy pillanatra sem hagytak alább a fővárosban.

A konfliktus kezdeti szakaszában az RSF csapatok viszonylag gyorsan haladtak előre, kihasználva a mobilitásukat, valamint többek között az Egyesült Arab Emírségek, a Líbiai Hadsereg és Oroszország nyújtotta támogatásokat. Az előre nyomulásukat később aztán az iráni drón-szállítmányoknak köszönhetően sikerült megállítania az SAF-nek, amióta pedig Oroszország őket is elkezdte támogatni jelentős hadszíntéri sikerekről számoltak be. Először az ország második legnagyobb városában Omdurmánban kezdtek el területeket szerezni, idén januárban pedig az ország éléskamrájának is nevezett Wad Madani-t foglalták vissza, majd pedig a régi főhadiszállásukat is visszaszerezték.

Kartúm teljes visszavétele morális és stratégiai előnyhöz juttatná az SAF-et de ezzel még nem érne véget feltétlenül a háború, az ország nyugati részén található Dárfúr régió ugyanis még mindig az RSF kezében van, ami szó szerint népirtást hajt végre a helyi nem-arab kisebbségekkel szemben. Részben ez az oka annak, hogy sokan a civilek közül az SAF mellé álltak az utóbbi időben, ami bár sokszor ugyanúgy nem engedi be a külföldi segélyeket és nem törődik a civil áldozatokkal, még így is a kisebbik rossznak tekinthető a legtöbbek szemében.

Szerző: Rózsa Sándor

Szerkesztette: Németh Merse

Status Quo turning point

Szerző:
Szabadföldi István
-
0

In world politics, events that test the foundations of the status quo rarely, but from time to time, occur. Now we get to such point with the war in Ukraine.

President Trump is making clear and unambiguous efforts to gain acceptance for a bipolar world order both at home and on the international stage. Many do not understand what is happening, but in essence, events are taking place in accordance with the historical world order outlined to King Nebuchadnezzar. While one leg of the colossus standing on clay feet represents the successor states of the Western Roman Empire, and the other the Eastern Roman Empire, it is currently unclear where the centers of gravity of the two geopolitical domains are. In the Western Hemisphere, it seemed clear so far that this was Washington, and the other Western countries would join the Washington-Brussels axis. This has now been put to the test in the case of Ukraine. Whether the axis will withstand the test will soon be decided at the meeting of European political leaders in London.

The center of power of the Eastern Hemisphere is the Moscow-Beijing axis. While Russia has a unique military strike potential, China’s economic power and superiority are indisputable.

However, there are further contradictions in the current situation.

Behind the Great Russian imperial ambitions that deny national, cultural, and linguistic identity to Ukrainians, in addition to pan-Slavic sentimental motives, there are also rational economic interests, since the predominantly Russian-populated eastern and southern Ukrainian territories are also the country’s industrial centers.

Ukraine, with its measures against the Russian population (language law, isolation of the Donbas region, and then military action against separatism), essentially gave Russia a reason/pretext – interpret it as you wish – to start a war.

The majority of American opinion leaders, although unspoken, feel and are aware of the parallels between Ukraine’s measures against the Russian minority and the Texas Revolution and War of Independence. In the 1830s, the state of Texas, which was part of Mexico, rebelled against the Mexican government led by President Santa Anna because it was the only Mexican state with a predominantly Protestant and Anglo-Saxon population. Texas resisted Mexican assimilation and Counter-Reformation pressure and the completely alien Hispanic political culture and legal system (or rather the lack thereof). Although the Texans were defeated at El Alamo in the first stage, Big Brother, the other US states, rushed to their aid and inflicted a devastating defeat on Mexico. President Santa Ana, who was captured by the Americans, was only saved by signing the peace treaty that secured Texas’ secession and independence. The Texas Free State later joined the US.

The Russians did not care much about international law, and immediately set the goal of annexing the disputed Russian-majority territories to Russia and are implementing it.

Europe’s attitude is ambivalent. After World War II, the Western region slowly but surely understood that the Irish were not English, the Catalans and Basques were not Spanish, the Flemish in Belgium were not French, and vice versa, and accordingly, ethnic rights were expanded in both cultural and political terms. In the Eastern half of Europe, this liberal shift in mindset has not yet taken place and is only taking place slowly. The Ukrainian government’s measures with the introduction of the language law prohibiting the medium and higher education in other languages than Ukrainian clearly go against this European process. At the same time, it is also obvious that official Russian thinking does not recognize Ukrainians as an independent Slavic entity either.

In addition, there is Putin’s Russia’s aggressive actions against political opposition both at home – and this is a real cause for concern in the West – as well as abroad. The murder of Litvinenko, the attempted assassination of Skripal, the liquidation of a Chechen political refugee on German soil, the blow-up of the Czech armament and ammunitions depot are red lines in the eyes of the defenders of the European democratic rule of law, which must be protected by all means.

Now the question is what will be the conditions for making peace?

What position will America take? Will the EU and the United Kingdom persist in their efforts to contain Russia?

The events of the coming days and weeks may determine the future of our continent and world politics for many years to come.

Author:

István Szabadföldi
Senior expert
NATO – EU Defence Policy

Afrika-hírfigyelő 2025. január-február közepe

Szerző:
BSZK
-
0

Ebola Ugandában

Az ugandai egészségügyi minisztérium január 30-án, csütörtökön megerősítette, hogy a
fővárosban ebola-járvány tört ki. A vírusos megbetegedés legelőször 2000-ben jelent meg az országban és immár ez a kilencedik járványkitörés azóta.
Az ebola első rögzített halálos áldozata, egy férfi ápoló szerdán hunyt el a kampalai Mulago
kórházban. A 32 éves ápoló a kórház egyik alkalmazottja volt, akinek 44 kapcsolattartóját
azonosították és vettek jegyzékbe nyomon követés céljából, köztük 30 egészségügyi
munkatársat. A férfi, miután lázszerű tünetek jelentkeztek nála különböző intézményeket és egy hagyományos gyógyítót is felkeresett kezelés céljából, végül a laboratóriumi vizsgálatok mutatták ki az ebolát. Többszervi elégtelenség lépett fel nála, majd január 29-én belehalt a betegségbe. A boncolás eredménye az ebola szudáni törzsét mutatta ki nála, melyre azonban még nincs jóváhagyott vakcina.
Ugandában legutóbb 2022 végén tört ki ebola-járvány, mely 2023. január 11-én ért véget és 55 ember halálát okozta.

Szerző: Bánfi Zita

Amerikai szankciók a Szudáni Fegyveres Erők (SAF) és a Rapid Support Forces (RSF) vezetőire is:

2025 január 16-án az Egyesült Államok szankciókat vetett ki az SAF-re és annak vezetőjére, Abdel Fattah al-Burhan-ra, amiért válogatás nélkül engedélyeztet légi-és tüzérségi csapásokat, nem törődve a civil áldozatokkal. A döntés 9 nappal azután született meg, hogy az USA az országban dúló polgárháború másik nagy hadviselő felének, az RSF-nek a vezetőjét Mohamed Hamdan Dagalo-t – becenevén Hemedti-t – is szankciókkal sújtotta, népirtás és emberiség-ellenes bűncselekmények miatt. Washington intézkedései emellett még 7 céget és egy személyt érintenek az RSF-részéről, az SAF-oldaláról pedig egy magánszemély és egy cég részesült büntető-intézkedésben.

A szudáni polgárháború 2023 áprilisa óta tart több százezer áldozatot követelve. A konfliktusban szerepet vállal többek között Egyiptom, Etiópia, Líbia, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Irán és Oroszország valamilyen formában támogatva egyik-vagy másik (esetleg mindkét) oldalt, de az átlagemberek érdekét sem az RSF sem az SAF nem képviseli. Az ország emellett vízproblémákkal küzd, határvitája van Etiópiával és egyéb lázadó-csoportok is aktívan tevékenykednek, tovább rontva a lakosság helyzetét, táptalajt kínálva a radikális eszméknek. Donald Trump intézkedése, miszerint néhány kivételtől eltekintve minden külföldi segélyprogramot felfüggesztett, rövidtávon valószínűleg még tovább fogja nehezíteni a helyzetet, de az sincs kizárva, hogy ennek a konfliktusnak a lezárása (is) az újonnan hivatalba lépett amerikai elnöknek lesz köszönhető.

Szerző: Rózsa Sándor

Az ENSZ riasztást adott ki a szudáni emberi jogi visszaélések növekedése miatt

Az ENSZ Emberi Jogi Hivatala (OHCHR) által kiadott jelentés szerint a civilek és polgári létesítmények elleni folytatódó és szándékos támadások, valamint az összegzésszerű kivégzések, a szexuális erőszak és egyéb jogsértések azt mutatják, hogy mindkét fél teljes mértékben kudarcot vallott a nemzetközi humanitárius és emberi jogi normák tiszteletben tartásában.

Egy rögzített nyilatkozatában Thameen Al-Kheetan kijelentette: „A mélyen gyökerező büntetlenség súlyos emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket táplál Szudánban, miközben a harcok az ország egyre több részére terjednek ki, és további fegyveres csoportokat vonnak be.”

Az ENSZ Emberi Jogi Hivatala által kiadott jelentés dokumentálja a sűrűn lakott területek, valamint a belső menekültek táboraiban, egészségügyi intézményekben, piacokon és iskolákban végrehajtott támadásokat.

Al-Kheetan hangsúlyozta: „A civilek és polgári létesítmények elleni folytatódó és szándékos támadások, valamint az összegzésszerű kivégzések, a szexuális erőszak és egyéb jogsértések azt mutatják, hogy mindkét fél teljes mértékben kudarcot vallott a nemzetközi humanitárius és emberi jogi normák tiszteletben tartásában. Egyes cselekmények háborús bűncselekményeknek minősülhetnek. Ezeket az eseteket haladéktalanul és független módon ki kell vizsgálni annak érdekében, hogy az elkövetőket felelősségre vonják.”

A szóvivő hozzátette: „További vizsgálatokra is szükség van annak megállapítására, hogy elkövettek-e más súlyos nemzetközi bűncselekményeket, beleértve az atrocitásbűncselekményeket.”

„A nemzetközi közösségnek ki kell terjesztenie a fegyverembargót és a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát, amely jelenleg Darfúr régiójára vonatkozik, hogy az egész Szudánt lefedje” – tette hozzá Al-Kheetan.

Hangsúlyozta továbbá: „A szexuális erőszak háborús fegyverként való folyamatos alkalmazása Szudánban mélységesen megdöbbentő. A feleknek sürgős lépéseket kell tenniük annak megszüntetésére, az elkövetők felelősségre vonására és az áldozatok jóvátételére.”

Az ENSZ Emberi Jogi Hivatala kiemelte: „A felelősségre vonás – függetlenül az elkövetők rangjától és hovatartozásától – kulcsfontosságú annak érdekében, hogy megszakítsuk az erőszak és a büntetlenség ismétlődő körforgását Szudánban.”

Szerző: Németh Merse

Szerkesztette: Németh Merse

1...456...1135. oldal a 113-ból

Kiemelt témák

3,127KövetőTetszik

biztonsagpolitika.hu

BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKPORTÁL.
A honlap "Elemzések" rovatához tartozó időszaki kiadványok és egyéb folytatódó dokumentumok nemzetközi szabványos azonosítószáma: ISSN 2062-4379
Email: biztpolkapcsolat@biztonsagpolitika.hu
Facebook

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

internetster 2004 - 2026 © biztonsagpolitika.hu - Minden jog fenntartva!