Bevezető:

Gépfegyver lövöldözés hallható Haiti fővárosában Port-Au-Prince-ben. A főváros utcáit bandák uralják, az elnök három éve halott, a miniszterelnök április 24-én lemondott, az országban 2016 óta nem voltak választások. Haiti a Karibi térségben, Hispanola szigetén található. Egyetlen szomszédja a Dominikai Köztársaság hatszor akkora GDP-vel rendelkezik, az egy főre jutó GDP pedig ötször nagyobb a Dominikai Köztársaságban. Felmerül a kérdés, hogy mi vezet egy ennyire mostoha sorshoz?

Gyarmati múlt (1492-1804):

1492-ben fedezték fel Hispanola szigetét a spanyolok, létrehoztak egy gyarmatot a szigeten és kiirtották az őshonos taíno lakosságot. Az 1600-as években hozták létre Saint-Dominique nevű gyarmatot a franciák. A franciák a rabszolga munkaerőt felhasználva rendkívül nagy jövedelemre tettek szert, a 1790-es évekig Európa cukor fogyasztásának 40%-át, kávé fogyasztásának pedig 60%-át termelte ki a szigetgyarmat. Haiti 1804-ben nyerte el a függetlenségét Franciaországtól. Mi volt ennek az ára? Tizenkét év szabadságharc és kétszázezer lakos életébe került ezt elnyerni, de cserébe sikerült az első, független, korábban fekete rabszolgák által vezetett országgá válniuk. Haiti függetlenségét Franciaország csak 1825-ben, az Amerikai Egyesült Államok pedig csak 1862-ben, egy évvel a polgárháború kitörése után ismerte el.

Megnyomorító adósság (1825-1947):

Az öröm azonban nem tartott sokáig. Mindössze 21 évvel a függetlenségük kivívása után francia csatahajók jelentek meg Haiti partjánál, ultimátumot követelve. A fiatal köztársaság fizessen 150 millió frank értékű elégtételt az elvesztett állami vagyonért (felszabadított rabszolgák), cserébe Franciaország elismeri Haiti függetlenségét és véget vet az embargójának. Ha nem fizetnek akkor pedig Franciaország hadat üzen. Az adóság 300%-a volt az akkori Haiti GDP-nek, a cél az volt, hogy Haiti adóság spirálba kerüljön. Ennek ellenére Haiti az invázió elkerülése véget elfogadta az ultimátumot. Az adósság 90 millió frankra lett csökkentve 1838-ban, ami ma 34 milliárd dollárnak felel meg. A szigetország nominális bruttó hazai összterméke 2020-ban 14 billió dollár volt. Haiti 1922-ben fejezte be Franciaországnak visszafizetni adóságát, az adóság fennmaradó részét amerikai befektetőknek fizették ki. Csak 1947-ben – mintegy 122 év múlva – tudta Haiti végre visszafizetni az összes kapcsolódó kamatot a National City Bank of New Yorknak (ma már Citibank).

Az amerikai megszállás időszaka (1915-1934):

1915-ben az akkori elnök, Vilbrun Guillaume Sam elrendelte 167 politikai fogoly kivégzését, köztük volt a korábbi elnök, Oreste Zamor is. Ez és korábbi autoriter módszerei annyira feldühítette a lakosságot, hogy a francia nagykövetségre menekülő elnöküket meglincselték. Így, egyszerre 2 problémát sikerült létrehozniuk. Elsősorban jelentős amerikai pénzügyi érdekek voltak Haiti-ban hitelek és befektetések formájában, amit Amerika féltett Haiti kaotikus gazdasági és politikai helyzete miatt. Másodszor pedig létezett egy erős aggodalom afelől, hogy a Német Birodalom kihasználva a káoszt növelné befolyását a karibi térségben. Ez, szembement a Monroe doktrínával, amely igyekezett az Európai hatalmak befolyását redukálni az Új Világban. Ezen okoknak köszönhetően Amerika tengerészgyalogosokat küldött a szigetre, „hogy visszaállítsák a békét és nyugalmat”.  Így kezdődött el az amerikai megszállás, amely 1934-ben fejeződött be.

François Duvalier; Papa Doc (1946-1971):

François Duvalier, közismert nevén „Papa Doc,” Haiti diktátora volt 1957 és 1971 között, aki brutális elnyomással és a rettegett Tonton Macoute segítségével tartotta fenn hatalmát. A voodoo vallást politikai manipulációra használta, hogy félelmet keltsen és szinte isteni figuraként jelenjen meg a nép előtt.

A Vodou egy haiti eredetű vallás, amely afrikai, karibi őslakos és katolikus elemeket ötvöz. A szellemek (lwa) tiszteletén alapul, akik közvetítőként szolgálnak az emberek és a Legfelsőbb Lény között. A hívek rituálékkal, tánccal és áldozatokkal keresik a szellemek támogatását, hogy útmutatást és védelmet kapjanak mindennapi életükhöz.

Duvalier politikai pályafutása előtt orvos volt és részt vett az Amerika által finanszírozott frambőzia járvány kezelésében, nevét innen kapta. 1946-ban bekerült az Estimé vezette kabinetbe. 1949-ben egészségügyi és munkaügyi miniszter lett, titulusát azonban nem tudta sokáig élvezni mert 1950-ben Magloire elnök a katonaság segítségével megpuccsolta Estimé kormányát. Duvalier bujdosásra kényszerült egészen 1956-ig amikor amnesztiát kapott és bejelentette, hogy elnökjelöltként részt vesz az 57-es választáson, amit meg is nyert.  A katonaság puccsa és az, hogy bujdosásra kényszerült egy életre szóló leckét adott Papa Doc számára: nem bízhat meg a hadseregben. A katonaságot folyamatosan átszervezte palota őrségre. 1959-ben létrehozta a Milice de Volontaires de la Sécurité Nationale (Nemzetbiztonsági önkéntes milíciát) amit a lakosság csak Tonton Macoutes-nek hívott. A milícia nevét, egy Vodou szörnyről kapta, aki este elrabolja a gyerekeket aztán reggelinek megeszi őket. A név nem véletlen, a szervezetre erős hatást gyakorolt a Vodou kultusz, mivel rengeteg tagja egyben Vodou vezető is volt. A két szörny között nemcsak a kultusz volt közös. A Tonton Macoutes ismérve a brutalitás volt, számtalan gyilkosság és faji erőszak kötődik a szervezethez, az emberek annyira féltek, hogy még zárt ajtók mögött sem merték kritizálni a diktátor rezsimét. Duvalier politikája, amelynek célja az volt, hogy véget vessen a mulatt elit uralmának a nemzet gazdasági és politikai életében. Ez a művelet emberek tömeges kivándorlásához vezetett, elmélyítve Haiti gazdasági és társadalmi problémáit. Papa Doc azonban a fekete középosztályt a középosztálybeli városrészeken vezetett közmunkákkal nyerte meg. Ezek a városrészek korábban nem rendelkeztek aszfaltozott utakkal, folyóvízzel vagy modern csatornarendszerrel. 1964-ben Duvalier kikiáltotta magát élethosszig tartó elnöknek.

Jean-Claude Duvalier; Baby Doc (1971-1986):

1971-ben François Duvalier meghalt, a hatalmat akkor még 19 éves fia, Jean-Claude Duvalier vette át. Jean-Claude-ot nem érdekelték annyira az állam ügyei és édesanyára bízta a kormányzást míg ő dorbézolt. Uralma alatt csökkent az a terror, amit apja uralkodása alatt tapasztaltak az emberek. 1980-ban kötött házassága egy elvált mulatt nővel, Michèle Bennett-tel, egy 3 millió dolláros (2023-ban ~9,31 millió dollár) ceremónia keretében, széleskörű ellenállást váltott ki, mivel úgy tekintették, hogy ezzel elárulta apja elveit a mulatt elit iránt. Michèle kérésére édesanyját kiutasították Haitiről. Baby Doc kleptokráciája sebezhetővé tette a rendszert a váratlan válságokkal szemben, amelyeket az endemikus szegénység súlyosbított. Rendszere külföldi pénznek volt kiszolgáltatva. Így, az afrikai sertéspestis járvány során az USAID (segélyek és fejlesztési támogatások kezeléséért felelős amerikai szervezet) tisztviselőinek nyomására a haiti kreol sertések levágásához vezetett. Ennek az állatnak a tenyésztése a lakosság a fő bevételi forrását jelentette. Uralkodása továbbá az AIDS széles körű elterjedéséhez vezetett az 1980-as évek elején. A széles körű elégedetlenség Haitin 1983-ban kezdődött, amikor II. János Pál pápa egy látogatás során elítélte a rendszert, ami végül lázadást váltott ki, és 1986 februárjában, hónapokig tartó zavargások után a hadsereg lemondásra és száműzetésre kényszerítette Duvalier-t.

A demokráciáért folytatott küzdelem (1986-2004):

A Duvalier korszak után egy bizonytalan időszak vette kezdetét. A Namphy tábornok által vezetett átmeneti kormánynak 2 fő feladata volt, egy új alkotmány létrehozása és a választási rendszerhez való visszatérés. Az előbbi sikerült, az utóbbival akadtak gondok, mivel az 1987-es választásokat lemondták miután a katonák a szavazók közé lőttek. Nem sokkal később 1988-ban ismét rendeztek választásokat, amit az előző választójelöltek bojkottáltak. A választási részvét összesen 4% volt. Így került hatalomra Manignat elnök, akit néhány hónap után a hadsereg megbuktatott.
1990 decemberében Aristide, egy salézi pap nyerte meg a választásokat 67%-kal, azonban 1991 szeptemberében őt is lemondatta a hadsereg. A katonai junta uralma egészen 1994-ig tartott, amikor Amerika kijelentette, hogy ha nem vezetik vissza a demokratikus rendet akkor egy inváziót indít a szigetállam ellen. Így került vissza Aristide a kormány élére. Az 1995-ös választásokon Aristide koalíciója 88%-ot ért el. Aristide 1996 februárjában átadta a hatalmat Préval elnöknek, ez volt az ország történelmében az első alkalom, hogy két elnök között demokratikusan történt hatalomátadás. Aristide a 2001-es választások győzelme után visszatért és 2004-ig volt elnök amikor hatalmas tüntetések hatására lemondott. Ez a hivatalos magyarázat, amit az Egyesült Államok Külügye állít, Aristide azonban tagadja ezt és máig vitatott, hogy felmondását valóban ő maga írta-e? Aristide szerint 2004-ben külföldi erők által lett megbuktatva. A kormány vezetését legfelsőbb bírója, Alexandre Boniface vette át, aki egy nemzetközi békefenntartó missziót kért az ENSZ Biztonsági Tanácsától. A Biztonsági Tanács még aznap elfogadta a határozatot, amely kinevezte Boniface legfelsőbb bírót átmeneti elnöknek. Boniface elnök ezután jóváhagyta a békefenntartó missziót. A békefenntartó misszió vezetését június 1-én Brazília vette át Argentína, Chile, Jordánia, Marokkó, Nepál, Peru, Fülöp-szigetek, Spanyolország, Srí Lanka és Uruguay támogatásával és mintegy 7000 katonából állt és a MINUSTAH (United Nations Stabilisation Mission in Haiti) nevet kapta. 2004 novemberében a Miami Egyetem Jogi Kara emberi jogi vizsgálatot hajtott végre Haitin, és súlyos emberjogi visszaéléseket dokumentált. Megállapította, hogy a statáriális eljárás, bevett rendőrségi taktikának számított. A misszió 2017-ben ért véget.

Természeti katasztrófák (2010-2016):

2010 január 12-én a Richter skálán egy 7-es erősségű földrengés, aminek a következtében több mint 200.000 ember halt meg. A 7-es földrengést egy 5,9-es utórengés követte. A földrengések következtében a főváros a földdel lett egyenlő. Ennek következtében ember milliói váltak nincstelenné. Ugyanazon év októberében pedig kitört a modern történelem egyik legsúlyosabb kolerajárványa. A kolerajárvány kilenc hónappal a 2010. januári földrengés után kezdődött, ami néhány megfigyelő téves véleménye szerint a természeti katasztrófa következménye volt. A lakosok azonban azonnal gyanakodni kezdtek az Artibonite folyó egyik mellékfolyójánál található, nepáli békefenntartóknak otthont adó ENSZ-bázisra. A békemisszió szóvivője eleinte tagadta az összefüggést, de később az Al Jazeera sajtócsapata kameralencsére vette, amint a katonák egy szivárgó csatornacsövet próbálnak kiásni. Egyre növekedő nyomás hatására az ENSZ engedett, és közölte, hogy bizottságot nevez ki a koleratörzs forrásának kivizsgálására. A testület 2011 májusában kiadott jelentése megerősítette, hogy a nepáli csapatok hozták a betegséget Haitire. A hír hatására hatalmas tüntetések törtek ki, amely során legalább öt ember vesztette az életét. 2011 novemberében 5000 ember írt alá egy kérvényt, amiben kompenzációt követeltek az ENSZ-től a károkért. 2013 februárjában a világ szervezett hivatkozott immunitására, amely további botrányt eredményezett. 2016 decemberében az ENSZ akkori főtitkára, Ban Ki Mun végül bocsánatot kért az ENSZ nevében, mondván, hogy „mélységesen sajnálja” a járvány kitörését. A főtitkár megígérte, hogy 400 millió dollárt fordít az áldozatok megsegítésére és az ország működésképtelen higiéniai és vízügyi rendszerének javítására.

Haiti történelme összefoglalva a Bandaháborút megelőzően:

Haiti történelmét áttekintve nem túl meglepő, hogy napjainkban az utcai bandák próbálják a hatalmat megszerezni. A szigetország úgy kezdte a történelmét, hogy egy hatalmas adósságot kényszerítettek rá így biztosítva azt, hogy mindig is szegény maradjon. 1915-1934-ig az Egyesült Államok megszállta az országot. Ezután sorra olyan elnökök következtek, akik egyre autoriterebb tendenciákat mutattak, feltéve, ha közben sikerült elérniük, hogy ne legyenek a hadsereg által megbuktatva.

François Duvalier megtanulta a leckét és megszüntette a hadsereget, helyette létrehozta a saját terror szervezetét a Tonton Macoutes-et. 1986-ban sikerült Haiti polgárainak elkergetni az országból François Duvalier fiát Jean-Claude Duvalier-t. A Tonton Macoutes-et megszüntetve, de soha nem került lefegyverzésre. 1990-ben sikerült elsőnek legitim választásokat rendezni, a kormányt viszont a hadsereg 91-ben megdöntötte és egészen 94-ig volt hatalmon. Aristide a korrupt állami fegyveres szervekkel szemben jó ötletnek gondolta, hogy az emberek önmagukat megtudják védeni. Így kialakult az a szokás, hogy különböző pártoknak megvoltak a saját bandáik, akik őket támogatták. A rendőrség és a bandák gyakran annyira egybefüggőek voltak, hogy rendőrből banda tag lett. Ez igaz Jimmy Chérizier esetében is. Chérizier édesanyja gyerekkorában sült csirke árusként dolgozott, és állítása szerint innen ered a „Barbecue” beceneve; mások azonban azt állítják, hogy ez a becenév onnan ered, hogy állítólag mészárlások során embereket gyújtott fel, ezt azonban ő tagadja.

A Bandaháború kezdete (2018-napjainkig):

Jovenel Moïse elnök együttműködött a G9-es bandával, amit nem más vezetett, mint Jimmy Chérizier. A Haiti Ember Jogi Védelmi Hálózat (RNDDH) szerint létezett egy megállapodás a kormány és a bűnözök között, amely szabad kezet adott a bandának, ha rendet tartanak az utcákon. Nem véletlen, hogy néhány héttel Moïse elnök merénylete előtt az ENSZ szerint „még nem látott” szinteket ölt bűnözés. 2021 június 23-án Chérizier fegyveres forradalmat hirdetett Haiti gazdasági és politikai elitje ellen. Egy héttel a merénylet előtt Chérizier az elnök lemondását követelte, a merényletet követően viszont gyászolta és egy több mint 1000 fős tüntetést rendezett, ahol igazságszolgáltatást követelt az elkövetőkkel szemben.

Jovenel Moïse elnök 2021 július 7-én lett megölve. Utána Ariel Henry lett Haiti miniszterelnöke. A probléma kettős volt, a kisebbik probléma az, hogy nem volt megválasztva így hiányzott a demokratikus legitimáció. A nagyobb probléma viszont, hogy a mai napig gyanítottan érintett Moïse elnök halálában. Hatalomra lépésekor ígéretet tett, hogy visszaállítja a rendet és párbeszédet nyit az ország jövőjéről, továbbá megtartja a választásokat, amiket elődje már akkor 2 éve késleltetett. Egy hónappal később augusztus 14-én Haitit ismét egy 7-es erősségű földrengés rázta meg. A választásokat azóta sem tartották meg.

2024 februárban Ariel Henry elutazott Kenyába, hogy aláírjon egy egyezményt miszerint 1000 kenyai rendőrt telepítenének Haitiba, hogy segítsék a 9000 fős rendőrséget és 1500 főből álló hadsereget. Amikor viszont haza próbált térni a G9-es banda Chérizier vezetésével megostromolta a repteret, ahol Ariel Henry gépe leszállt volna és emellett több mint 4000 rabot engedett szabaddá. Chérizier Ariel Henry lemondását követelte. Március 11-én Ariel Henry beleegyezett, hogy amint megalakul az átmeneti kormány ő le fog mondani. Ezt, április 24-én megtette.

Így, a bandákkal való probléma nemhogy javult volna, de sokat romlott. Az állam hatalma annyira elenyészővé vált, hogy a fővárosban a hatalmi űrt a bandák igyekeznek kitölteni. Időközben már megérkezett a 400 kenyai rendőr, akik alaposan fel voltak fegyverezve. Nemzetközi megfigyelők szerint ez még mindig kevés, a nagyjából 12,000 fővel rendelkező bandák számához képest. Az ISS Africa szeptember 25-én azt írta, hogy az évente 600 millió dollárból finanszírozott misszió idáig csak 85 millió dollárt kapott. A CNN augusztusi cikkében arról írt, hogy a kenyai rendőrök 2 hónapja nem kapták meg a teljes fizetésüket. Nehéz kezdettel indult a misszió Haitiban, jelenleg csak reménykedni tudunk, hogy a szigetország szerencséje végül jobbra fordul.

Szerző: Lázár Sebastian