2020 március. Közismert nevén ?koronavírus?, az eredetileg Kína Hupej tartományban megjelent járvány rövid idő alatt globálisan is elterjedt, rákényszerítve az országok vezetőit, hogy súlyos, a mindennapi életet alapvetően befolyásoló korlátozásokat vezessenek be. Alábbi írásunkban áttekintjük a kialakult helyzetet, és megvizsgáljuk, hogy a világ hatalmai hogyan használják fel ezt a saját pozícióik megerősítésére.
Andr? tutto bene ? Minden rendben lesz
Ezzel a közösségi médiában hamar felfutott kifejezéssel bíztatják egymást kitartásra az olasz csizma állampolgárai, de fel kell tennünk a kérdést, valóban minden rendben lesz?
A járványnak Olaszország a már recesszió közelében lévő gazdasággal és egy elöregedő társadalommal (átlagéletkor: 46.5 év, születési ráta 1.47 gyermek/nő) fut neki. Az eurózóna harmadik legnagyobb gazdaságát, az amúgy is gyorsan változó olasz politikai erőviszonyok között, egy törékeny kormánykoalíció vezeti, melynek a nyíltan euroszkeptikus külügyminiszterére Luigi Di Maiora hárult a feladat, hogy a járvány elleni küzdelemhez szükséges védőfelszerelést beszerezze külföldről. Az erőfeszítéseik eredményességéről a mikroblogján és Facebook live-ban számolt be a fiatal politikus, ahol az első külföldi segítséget, egy repülőgépet Kínából, rajta egészségügyi eszközökkel és orvosokból álló szakértő csapattal. ?Ezt nevezzük mi szolidaritásnak? , üzenve ezzel a kritikus helyzetben export tilalmat és korlátozásokat bevezető tagállamoknak. Még februárban Olaszország állandó képviselője az EU-ban Maurizio Massari, hivatalos úton felkérte a tagállamokat, hogy küldjenek szájmaszkokat, de egy ország sem válaszolt a kérésre, így nem meglepő, hogy a közösségen kívül kerestek megoldást. Kína olaszországi nagykövetségének közösségi oldalát egyből elárasztották a hálálkodó bejegyzések: ?Köszönjük? , ?Hatalmasok vagytok? , ?Nem úgy, mint Európa, ti segítetek rajtunk?.
Mégis mi állhat a hátterében, a gyors segítségnyújtásnak? A kérdés megválaszolásához először is tudnunk kell, Olaszországban van az EU második legnagyobb lélekszámú kínai közössége, több mint 300 ezer fővel. A gazdaság méretéhez képest kevésbé volt eddig számottevő a kínai tőke jelentősége, de ez minden bizonnyal rohamosan változni fog. A két ország közeledése egymáshoz oda vezetett, hogy szinte napra pontosan egy éve Giuseppe Conte és Hszi Csin-ping aláírta azt a szerződést, melyben Olaszország elsőként a G7 (és EU) országok közül csatlakozik az ?Egy övezet, egy út kezdeményezés?-hez (az Atlanti-óceán mindkét oldalán lévő szövetségesek megrökönyödésére). A felek 2,8 milliárd dollár értékben kötöttek megállapodást, melyben Olaszország vállalta, hogy megnyitja kikötőit a kínai befektetések előtt, a két ország bankrendszere mélyíti együttműködését, cserébe Peking kereskedelmi megrendeléseket biztosít az olasz mezőgazdasági, pénzügyi, ipari és energia szektor szereplőinek.
Diplomáciai gesztusként 2019 novemberétől, kínai és olasz rendőrök egy csoportja közösen járőrözött három héten keresztül Milánó utcáin (mint ismeretes rövidesen a nagyváros lett az egyik gócpontja a terjedő vírusnak), hogy a ?helyi kínai közösség és turisták biztonságát szavatolja?. A vírus januári megjelenésével az események felgyorsultak, és január 31-el Olaszország első európai országként (!) felfüggesztette kínai járatait, némi feszültséget okozva a két ország viszonyába. A köztársasági elnök Sergio Mattarella, azonnal igyekezett a kínai ?tigrist? kiengesztelni és nyílt levélben biztosította Hszi Csin-pinget (február 2.), a jövőben is számíthat Olaszországra, egyúttal vendégül látta a kínai nagykövetet (február 13.) az elnöki palotában. (a találkozó tetőpontján komolyzenei koncertet is tartottak tiszteletére).
Az európai tündérmese és harc a befolyásért
Ha megvizsgálunk kettő másik a ?Selyemút- projektben? érintett országot, jelesül Görögországot és Szerbiát, hasonlót tapasztalunk, mint Olaszország esetében. Előbbi országba a kérést követő nyolc napon belül juttattak el több tonna készletet a kínaiak, úgy, hogy közben otthon nekik is hatalmas szükségük lett volna rá. Szerbiának sem kellet sokat várni: ?Hiszek a testvéremben és barátomban Hszi Csin-pingben, és hiszek Kína segítségében (?) az európai szolidaritás csak egy tündérmese volt? – nyilatkozta Aleksandar Vucic szerb elnök megköszönve a kínai segélyt. Az Európai Unió tisztségviselői cáfolták, miszerint megakadályozták volna a segítség eljutását Szerbiába, a fennakadást azzal magyarázták, hogy a tagállamok prioritást élveznek a többi országgal szemben (igaz, ezt később korrigálták a nyugat-balkáni országok számára eljuttatott 38 millió euró összegű azonnali támogatással). A célzottan eljuttatott készletek mögött, tehát joggal sejthetünk rendszerszerűséget, amivel a stratégiailag kiemelt partnerországok segítségére siet Kína, így növelve befolyását a térségben.
A példájukat követve több és több ország (köztük Magyarország is) kér és kap segítséget Pekingtől. A legbeszédesebb nyilatkoztok egyike Litvániában született, az egészségügyi miniszter Aurelijus Verygától: ?Nem akarunk várni, a közös Uniós egészségügyi készletek beszerzésére.? Az ilyenfajta kiszolgáltatottság figyelmeztető jel sokak számára, és felveti nem kell-e újra gondolni a globális termelési láncokat (többek között) a kórházi felszerelések piacán, ezzel is csökkentve a függőséget Kínától.
Szimbolikus jelentőségű és jól lefesti a kontinensen uralkodó állapotokat, hogy Angela Merkelnek, akit sokáig Európa ?erős emberének? tartottak, karanténba kell vonulnia, orvosa koronavírus fertőzése miatt. Olaszországba eközben folyamatosan érkeznek az Egyesült Államok és Orosz Föderáció szállítórepülőgépei, fedélzetükön a szakértők és orvosok mellett létfontosságú egészségügyi készletekkel. Ezrek haltak már meg és az Európai Unió, most jutott el odáig egyeltalán, hogy a saját tagállamának terheit enyhítse egy 50 millió eurós ?gyorssegéllyel?, amit egészségügyi eszközök gyártására lehet fordítani. Nem véletlen hasonlította Massari a jelenlegi járványhelyzetet a 2015-ös migrációs válsághoz. Az olaszok másodszorra érezhetik úgy magukat, hogy az európai szövetségeseik cserbenhagyták őket.
A példák jól mutatják, válsághelyzetben, a már meglévő ellentétek szignifikánsabban tudnak elmélyülni a (északi-déli/ gazdag-szegény) tagországok között. Ha egy tagállam (pl. Olaszország) segítséget kér, a közösség többi tagja, mind a saját jól felfogott nemzeti érdekét fogja nézni, ami nem is okozna megütközést, hisz az államoknak ez a természetes reakciója. Esetünkben azonban egy olyan közösségről van szó, amelyben a szolidaritás alapvető értékként van meghatározva és a szerződésekben is kiemelt hangsúlyt kap. Megállapíthatjuk tehát, hogy extrém körülmények között, ez a közösségi szolidaritás rendre háttérbe szorul, pont akkor, amikor a leginkább szükség lenne rá.
Az említett tagországok és Szerbia esete egyúttal figyelmeztető jel is, az Ursula von der Leyen vezette Bizottságnak, a jövőben határozottabban és hatékonyabban kell a hasonló helyzetekben fellépnie, különben a tagállamok belső integráltsága mellett az egyébként tagjelölt országok integrációja is veszélybe kerülhet.
Vigyázó szemetek a kibertérre vessétek
A Sino-Amerikai konfliktus tehát ezzel újabb fordulójához érkezett és ez csak egy szelete annak, a gazdasági, diplomáciai, technológiai és katonai vetélkedésnek, mely Peking és Washington között zajlik a világuralomért. A kínai és iráni rezsim taktikája, hogy ?külső támadással? rémiszti állampolgárait, egyúttal igyekszik a járvány kezelésében elkövetett súlyos hibáikról is elterelni a figyelmet.
Ahogyan az várható volt, azonnal megkezdődött a harc a kommunikációs tér legnagyobb szereplői között. Ennek témái a vírus eredetével, terjedésével és az emberre gyakorolt hatásaival foglalkoznak elsősorban. Kína egy részletesen kidolgozott, világméretű propaganda kampányt indított, melyben a járvány kitöréséért az USA-t okolja, miközben magáról a vírussal sikeresen megküzdő nagyhatalom képét alakítja ki. Ennek része az a narratíva miszerint Peking áldozatot vállalva időt nyert a világ számára, hogy az felkészüljön a koronavírus megjelenésére. Visszatérő elem, hogy vírust az Egyesül Államok hadseregének katonái (!) terjesztették el Vuhan utcáin, ezzel meggyengítve a feltörekvő nemzet erejét. Ezt a súlyos vádat elsőként a kommunista ország külügyminisztériumi szóvivője fogalmazta meg, de hamar magas rangú kínai diplomaták osztották meg mikroblogjukon, sőt egyes orosz és iráni propaganda médiumok is átvették. Az iráni legfelsőbb vezető Ali Khamanei, szintén hasonlóan nyilatkozott az ügyről, biológiai támadást emlegetve országa ellen, amiért az USA és Izrael a felelős.
Kína gondosan ügyel rá, hogy a világ előtt a hírnevén ne essen csorba, ezért is történhetett meg, hogy még januárban egy dán lapban megjelent karikatúra eltávolítását követelte (sikertelenül).
Az USA egyenlőre visszafogott reakciója meglepő, de a szavak szintjén mindenképp már elkezdődött a válaszadás. Trump elnök és az adminisztráció tagjai azóta is mint a ?kínai vírus? hivatkoznak a járványra, azonban sok más egyéb dolgot kell tenni, ha elszeretnék kerülni, hogy Kína, mint megmentő tetszelegjen a világ előtt. Abban biztosak lehetünk, hogy a két ország tudósai mindent megfognak tenni, hogy elsőként találják meg a vírus elleni hatékony vakcinát. Amelyik hatalomnak ez sikerül, az bátran számíthat a világ előtti megítélésének jelentős javulásában (ami pedig a globális dominanciáért folyó küzdelemben elengedhetetlen).
Írta: Hende Olivér
Címlapkép: Koronavírus – Olaszország. Róma, 2020. március 31.
Félárbócon leng az Európa Unió zászlaja, az olasz nemzetiszínű zászló és Róma városának zászlaja (b-j) a koronavírus-járvány áldozatairól tartott megemlékezésen a római Capitolium-dombon elterülő Campidoglio téren, a városháza előtt 2020. március 31-én. Olaszországban, ahol 101 739-re nőtt a koronavírussal fertőzöttek száma, és 11 591-en életüket veszítették, országszerte félábocra engedett zászlókkal és egyperces gyászszünettel emlékeznek a betegségben elhunytakra.
(Forrás: MTI/EPA-ANSA/Fabio Frustaci)
