Több, mint három évtizedes konfliktus után Azerbajdzsán és Örményország viszonya történelmi fordulóponthoz érkezhet. Történelmi jelentőségűnek tekinthetők 2025. szeptember 13-án Azerbajdzsán és  Örményország által kiadott külön nyilatkozatok, amelyek szerint a felek sikeresen rendezték a béketárgyalások során felmerülő vitás kérdéseiket. A békeszerződés tervezetéről való megállapodás azonban önmagában még nem konstituálja a békét. Továbbra is kérdés, hogy a békeszerződés ténylegesen aláírásra kerül-e, és az abban foglalt ígéretek, biztonsági garanciák valóban elvezethetnek-e a tartós békéhez a Dél-Kaukázusban.

Immanuel Kant szerint a háború hiánya önmagában még nem jelent békét. Az Örök békében Kant különbséget tesz a valódi béke és a háborús állapot megszűnése között. A háborús állapot nélküli helyzet ugyanis bármikor újabb konfliktushoz vagy háborúhoz vezethet. Valódi, fenntartható békét azonban csak intézményesített úton, kölcsönös bizalomra és jogi garanciákra építve lehet elérni.

A kérdés tehát az, hogy képes-e két posztszovjet dél-kaukázusi állam – több évtizedek óta tartó ellenségeskedés, feszültség és egymást követő háborúk után – tartós békét kötni egymással?

A második hegyi-karabahi háború és annak következményei

2020. szeptember 27-én tört ki a második hegyi-karabahi háború, amely azeri győzelemmel ért véget. Bár az azeri erők a háború során nem tudták visszafoglalni az összes örmények által ellenőrzött területet, Şuşa elfoglalását követően 2020. november 9-én Moszkvában fegyverszüneti megállapodást írtak alá. Ennek értelmében Örményországnak át kell adnia több, Karabah környéki területet – köztük az Ağdami, Kalbajar és Laçıni járásokat – az azeriak részére. A 44 napos háborút lezáró megállapodás november 10-én lépett hatályba.

A 2020-os tűzszünet időszakos megsértései 2022. szeptember 13-án kétnapos konfliktusba torkolltak, amely a 2020-as hegyi-karabahi háború óta a legsúlyosabb konfliktus volt a két ország között. A halálos áldozatok számáról eltérő becslések születettek. Azerbajdzsán több örményországi célpontot támadott, több mint 2700 civil kényszerült elhagyni otthonát. Baku és Jereván egymást vádolták a konfliktus kirobbanásáért.

2022. decemberében magunkat “környezetvédelmi aktivistának” nevező azeri csoport blokád alá vette a Laçıni/Lacsin-folyosót, amely az egyetlen szárazföldi szállítási útvonal Örményország és a Hegyi-Karabah között. Az aktivisták illegális bányászat ellen tiltakoztak, azonban több nemzetközi jelentés szerint a környezetvédő aktivisták csoportját a bakui kormány támogatta. A 2020. november 9-én megkötött megállapodás szerint orosz békefenntartóknak kellett volna őriznie a folyosót, azonban ez nem történt meg. A folyosó blokádjának következtében a karabahi lakosság súlyos ellátási hiányokkal szembesült, humanitárius válság alakult ki. A humanitárius válság kezelése érdekében karabahi örmények ellátása, utánpótlása az orosz csapatok és a Nemzetközi Vöröskereszt révén valósult meg.

A hágai Nemzetközi Bíróság 2023. február végén meghozott döntésében kimondta, hogy Azerbajdzsánnak biztosítania kell az akadálytalan átjárást a Laçıni-folyóson. Ennek ellenére Azerbajdzsán 2023. április 23-án ellenőrző pontot létesített a folyosó mentén, azzal a céllal, hogy megakadályozza a Hegyi-Karabahból Örményországba irányuló katonai szállítmányokat. Baku ezen lépése tovább fokozta a Hegyi-Karabah blokádját, amely 2022. decemberében kezdődött a “környezetvédő aktivistákkal”. Jereván Moszkvához fordult, azonban Moszkva csak enyhe bírálatot fogalmazott meg Baku lépésével szemben. A Laçıni-folyosó az egyetlen útvonal amely összeköti Örményországot a Hegyi-Karabahhal. Az ellenőrző pont felállítása lehetőséget adott Azerbajdzsánnak arra, hogy megállítson bármely Örményország és Hegyi-Karabah között közlekedő járművet.  2023. július 26-án az azeriek teljesen leállították a közlekedést Karabah irányába, még a Vöröskereszt konvojai sem jutottak át.

A Hegyi-Karabah Köztársaság megszűnése

2023. szeptember 19-én Baku “terrorellenes” offenzívát indított a Hegyi-Karabahban, az örmény fél által 2020-as fegyverszüneti megállapodás megsértésére hivatkozva. A karabahi örmény entitás ellen indított támadás egy nap alatt véget ért, az offenzíva az örmény fél kapitulációjával zárult. Szeptember 20-án a karabahi örmények kényszer hatására aláírták a tűzszüneti megállapodást, és vállalták az önvédelmi erők feloszlatását. Az örmény fél kapitulációját követően az etnikailag örmény lakosságú enkláve szinte teljes népessége hagyta el a térséget; becslések szerint több mint 100 ezer örmény menekült el Hegyi-Karabahból, etnikai tisztogatástól tartva.

2024. január 1-jétől a Hegyi-Karabah Köztársaság hivatalosan megszűnt létezni. Az önhatalmúlag kikiáltott köztársaság elnöke, Szamvel Sahramanjan 2023. szeptember 28-án aláírta azt a rendeletet, amely szerint 2024. január 1-jétől minden állami intézményt feloszlatnak. A rendelet aláírása a szeptember 19-én indított, Azerbajdzsán által végrehajtott villámgyors katonai műveletet lezáró tűzszüneti megállapodás egyik feltétele volt.

Békéhez vezető úton?

A Hegyi-Karabah területi önrendelkezésének megszűnését követően Azerbajdzsán és Örményország béketárgyalásokba kezdett. 2024 tavaszán Örményország visszaadott Azerbajdzsánnak négy határmenti falut – Baghanist, Voskepart, Kirantsot és Berkabert -, amelyek az első karabahi háború (1988-1994) során kerültek örmény ellenőrzés alá. Nikol Pasinján örmény miniszterelnök szerint a falvak átadása csökkenti a határkijelöléssel és biztonsággal kapcsolatos kockázatokat. Azerbajdzsán egyik fő kifogása az örmény alkotmány preambuluma, amely utalást tartalmaz Örményország és a Hegyi-Karabah jövőbeni újraegyesítésére. A béketárgyalások során Azerbajdzsán az alkotmány módosítását szabta a konfliktus lezárásának szükséges feltételeként. Pasinján az alkotmánymódosítással kapcsolatban népszavazást kezdeményez, amelyre várhatóan 2027-ben kerül sor, a 2026-os júniusi választásokat követően.

Azerbajdzsán feltételei között szerepel a vitatott Zangezuri-folyosó kérdése. A Zangezuri-folyosó egy tervezett tranzitútvonal, amely Örményország Szjunik tartományán keresztül kötné össze Azerbajdzsán területét exklávéjával, a Nahicseváni Autonóm Köztársasággal. A tranzitútvonal nemcsak a Dél-Kaukázus számára bír jelentős gazdasági és stratégiai jelentőséggel. A Zangezuri-folyosó létrehozásának célja Azerbajdzsán Törökországgal és Európával való kereskedelmének erősítése, a logisztikai infrastruktúra fejlesztésével, szállítási költségek csökkentésével, valamint Azerbajdzsán és exklávéja közötti utazási idő lerövidítésével. A projekt hozzájárulna Azerbajdzsán tranzitközponti pozíciójának megerősítéséhez. Azerbajdzsán egyértelmű érdekein túl a régió más országai is érdekeltek a tranzitútvonal megnyitásában. A Zangezuri-folyosó ugyanis a Transz-Kaszpi Nemzetközi Szállítási Útvonal (TITR), vagy más néven Középső Folyosó, kezdeményezésének alapköve. A Középső Folyosó Kínán, Kazahsztánon, a Kaszpi-Tengeren, Azerbajdzsánon és Grúzián halad keresztül. Az útvonalat 1996-ban hozták létre azzal a céllal, hogy felgyorsítsa a Kaszpi-tenger környéki országok és Kína közötti szállítást, alternatívát kínálva az északi kereskedelmi útvonalakkal szemben, amelynek különösen fontossá váltak a 2022. február 24-én kitört orosz-ukrán háború miatt. A TITR megbízható átjárót biztosít Ázsia és Európa között, ezáltal erősítve a Dél-Kaukázus szerepét a globális ellátási láncokban. Azonban Jereván biztonsági akadályokat fogalmazott meg a folyosó “akadálytalan” áthaladásával kapcsolatban, és továbbra is fenntartásai vannak a folyosó biztosítására kirendelt orosz csapatokkal szemben.

A béketárgyalások másik vitatott pontja az EBESZ Minszki Csoportjának jövője. A Minszki Csoportot 1992-ben hozták létre azzal a céllal, hogy elősegítse a Hegyi-Karabahi konfliktus békés rendezését. A Csoportnak három társelnöke – az Egyesült Államok, Franciaország és Oroszország – az elmúlt évtizedekben számos kezdeményezést tett a béke megteremtése érdekében, azonban érdemi áttörést nem sikerült elérniük. 2024. júniusában Ilham Aliyev, azerbajdzsáni elnök kijelentette, hogy a Minszki Csoport már nem életképes, ezért fel kell oszlatni. 2025. januárjában Nikol Pasinján, örmény miniszterelnök bejelentette, hogy Örményország kész hozzájárulni a csoport megszüntetéséhez, ezzel teljesítve Azerbajdzsán egyik kulcsfontosságú feltételét, amely a Dél-Kaukázus békéjét és stabilitását célozza. Jereván ugyanakkor hivatalosan még nem kérte az EBESZ-től Minszki Csoport feloszlatását. Pasinján szerint ehhez az is szükséges, hogy Baku felhagyjon Örményország egyes területének “Nyugat-Azerbajdzsán” való emlegetésével.

A Karabah-kérdés máig megoldatlan

Továbbra is nyitott a kérdés, hogy tartós béke vagy ideiglenes fegyverszünet valósulhat meg a Dél-Kaukázusban. Bár a Hegyi-Karabahi konfliktus 2023. szeptember 20-án de facto lezárult az etnikai örmény enkláve felszámolásával, a két ország közötti több évtizedes ellenségeskedés, a bizalomhiány, a több mint 100 ezer karabahi örmény menekült sorsa, valamint a régió geopolitikai érdekütközései továbbra is veszélyeztetik a békefolyamat sikerét.

A felek 2025. március 13-án bejelentették, hogy sikeresen lezárult a béketárgyalás és elkészült a tervezet, amely aláírásra vár. Az örmény-azeri tárgyalások konkrét eredményeként létrejött megállapodás elsősorban Nikol Pasinján számos engedményeinek köszönhető, aki elfogadta Baku javaslatait a tizenhét cikkely közül két vitás pontban. Ennek értelmében a felek vállalják, hogy peren kívül rendezik a nemzetközi bíróságok egymás ellen benyújtott jogi kereseteiket, valamint megállapodtak abban, hogy a két ország határa mentén nem állomásozhatnak harmadik országok fegyveres erői. A harmadik felek kizárása kizárja az orosz katonai jelenlétet lehetőségét, és egyúttal veszélybe sodorja az Európai Unió örményországi megfigyelő misszióját (EUMA) jövőjét is. Az EUMA megerősítette határmentő járőrszolgálatát, mandátumát pedig 2027. február 19-ig hosszabbították meg.

Baku a békemegállapodás aláírását ahhoz a feltételhez köti, hogy  Örményország módosítsa alkotmányát. Azerbajdzsán az örmény alkotmány preambulumára hivatkozik, amely utal Örményország 1990-es függetlenségi nyilatkozatra; ez pedig egy 1989-es határozaton alapul, amely Örményország és Hegyi-Karabah egyesülését rögzíti. Baku ezt  burkolt területi igényként értelmezi, amelynek eltávolítását elengedhetetlennek tartja a tartós béke megteremtéséhez.

Pasinján az alkotmánymódosítás kérdését az örmény nép akaratához köti, ezért népszavazást kíván kezdeményezni, amelyre azonban csak a 2026. júniusi választásokat követően kerülhet sor. Ilham Aliyev ugyanakkor nem sürgeti a megállapodás aláírását, mivel a 2023. szeptemberében végrehajtott sikeres, mindössze 24 órás katonai offenzíva révén Azerbajdzsán elérte fő célját. Így a megállapodás mielőbbi aláírása elsősorban Örményországnak sürgető.

Nikol Pasinján Azerbajdzsán mellett Törökországgal is törekszik a kapcsolatok normalizálására, amelynek eredményeként akár a két ország közötti határ megnyitására is sor kerülhet. Az örmény-török határ 1993 óta zárva van. A határnyitás Törökország számára lehetőséget nyújt, hogy megerősítse szerepét a Dél-Kaukázusban, míg Örményország számára gazdasági fellendülést hozhat a közvetlen szomszédjával való kereskedelem révén, továbbá mérsékelhetné Oroszországtól való függőségét és elmélyíthetné kapcsolatait az Európai Unióval. Ankara azonban a békeszerződés aláírását szabta meg feltételként a határ megnyitásához.

A dél-kaukázusi diplomáciai előrelépésekben nagy szerepet játszik a csökkentett orosz figyelem és a beavatkozás hiánya. Moszkva nem érdekelt Törökország régióbeli pozíciójának erősítésében, így a békefolyamat potenciálisan kedvezőtlen fejleményként értékelheti, és annak felfüggesztésre törekedhet. Mivel Oroszország katonai kapacitásait és figyelmét jelenleg teljes mértékben az ukrajnai háború köti le, amely kedvezőbb lehetőséget teremt a békefolyamat mielőbbi sikeres zárása mellett.

A Hegyi-Karabah kérdése tehát még továbbra is megoldatlan. Elismerendő, hogy a felek hosszas tárgyalásokat után eljutottak egy béketervezetig, azonban annak aláírását egyik fél sem sürgeti, és nem kezeli a két nemzet közötti konfliktus alapvető okait.

A béketervezet aláírásához Jerevánnak alkotmánymódosítást kell végrehajtania, amelyre várhatóan a 2027-ben, a 2026-os választásokat követően kerül sor. Nikol Pasinján, örmény miniszterelnök jelentős engedményeket tett a béke érdekében – többek között négy falu átadását és az alkotmány módosításának ígéretét -, amelyek azonban belpolitikai feszültségeket váltottak ki. A lépéseit sokan kapitulációként értékelik, és számos tüntetés során követelték lemondását.

Pasinján tehát egyszerre kénytelen szembenézni a tartós béke megteremtésének nehézségeivel, a belső társadalmi feszültségekkel, valamint a több mint 100 ezer karabahi örmény menekült integrációjának kihívásaival. Mindezek mellett ahhoz, hogy 2026-os választásokon megőrizze politikai legitimációját, el kell fogadtatnia az örmény társadalommal az új geopolitikai realitást: Örményországnak békét kell kötnie Azerbajdzsánnal és Törökországgal. A kérdés csupán az, hogy az örmény nép készen áll-e ezen új realitás elfogadására és, hogy Jereván meddig hajlandó elmenni a békéért.

Bár a hegyi-karabahi konfliktus katonai értelemben lezárult, Örményország és Azerbajdzsán viszonyában egyelőre nem beszélhetünk valódi békéről. Annak ellenére, hogy számos tényező – például a vitás pontok rendezése, a diplomáciai kapcsolatok javulása – utal a tartós béke lehetőségére, azonban a több, mint három évtizede tartó konfliktus lezárásához valódi biztonsági garanciákra és bizalomépítésre van szükség. Az államközi normalizáció fontos kiindulópont, azonban a társadalmi megbékélés az egyetlen lehetőség a tartós béke megteremtéséhez a Dél-Kaukázusban.