(A fenti kép forrása: https://www.syne.com/wp-content/uploads/2015/04/iran-nuclear.jpeg)
Április elején a P5+1 országcsoport ? Egyesült Államok, Franciaország, Egyesült Királyság, Kína, Oroszország és Németország ? keretmegállapodást írt alá Iránnal az atomprogramra vonatkozóan. A felek álláspontja szerint e történelmi jelentőséggel bíró egyezmény jelenti az első lépést annak érdekében, hogy a június 30-ra kitűzött határidőre végleges megállapodás születhessen. Kérdéses azonban, hogy valóban sikerül-e egyezségre jutni, és ha igen, a térség többi állama ezt milyen fogadtatásban részesíti majd.
A megállapodás főbb pontjai
Az évek óta húzódó tárgyalások célja, hogy szabályozza az atomprogramot, és a jelenleg feltételezett 2-3 hónapról legalább 1 évre növelje a kitörési pontot, vagyis a nukleáris robbanószerkezet előállításának lehetőségét. A legutóbbi forduló eredményeként a felek egy ún. ?közös átfogó cselekvési tervet? (Joint Comprehensive Plan of Action-JCPOA) fogadtak el. A végleges megállapodásig még történhetnek változások, mégis érdemes áttekinteni, hogy milyen témák merülnek fel a következő hónapok egyeztetései kapcsán.
A legalapvetőbb kérdéskör az urán felhasználásával kapcsolatos. A terv értelmében Irán vállalja, hogy a következő 15 évben nem dúsít uránt 3,67%-os értéknél magasabb szintre. Ezzel párhuzamosan a centrifugák számát is csökkentik: a jelenleg üzemben lévő 19 000-ből 6104 első generációs (IR-1) maradhat meg, melyekből 5060-at használhatnak fel dúsítási célra ? ezek a Natanzban lévő erőműben fognak működni. A megállapodás értelmében a titokban létesített fordowi erőművet a továbbiakban kizárólag kutatási célokra lehet használni. Ezen túlmenően a raktározható uránmennyiségét is korlátozzák: a mostani 10 000 kg helyett 300 kg maradhat az alacsony szinten dúsított urániumból (LEU). Az üzemen kívül helyezett centrifugákat és a raktározható mennyiségen felüli uránkészletet nem szállítják el az országból, hanem egy nemzetközi felügyelet alatt álló létesítményben tárolják majd. A mennyiségi korlátozásokon túl megerősítik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) által működtetett ellenőrző mechanizmusokat. A hatáskörének, és a hatékonyságának azonban gátat szab, hogy a szervezet kizárólag az előzetesen bejelentett létesítményekben folytathat ellenőrzést. Ennek kiküszöbölésére a felek a megállapodásban rögzítették, hogy Irán implementálja az IAEA kiegészítő protokollját, melynek eredményeként szélesebb hozzáférést kap az atomprogramra vonatkozó információkhoz.
A keretegyezmény szabályait több oldalról is bírálják, főként azért, mert sok helyen lényegesen megengedőbb szabályokat hozott, mint arra előzetesen számítani lehetett.
Az izraeli álláspont
Izrael részéről a kezdetektől fogva éles hangvételű kritikákat lehetett hallani. Benjámín Netanjáhú nyilatkozata szerint keretmegállapodás fenyegeti a térség biztonságát és Izrael fennmaradását, mert nem akadályozza meg, hogy Irán atomfegyvert állítson elő. A nemzetközi ellenőrzéssel szemben is szkeptikusak. Tartanak tőle, hogy Észak-Koreához hasonlóan később Irán is megszegi az egyezséget, ezért álláspontjuk szerint az egyetlen megoldást az jelenti, ha az atomenergia minden hasznosítási módját kivonják Iránból. Az USA szerint azonban ez nem reális alternatíva a tárgyalásokra. Az izraeli aggodalmak eloszlatása érdekében Barack Obama megerősítette, hogy továbbra is minden eszközzel támogatják a zsidó államot, valamint garantálják biztonságát. Végső megoldásképp izraeli politikusok kilátásba helyeztek egy esetleges légicsapást, ha felmerül annak gyanúja, hogy Irán nukleáris fegyver előállítására törekszik. Ez nem lenne példa nélküli: 1981-ben légicsapás érte a bagdadi reaktort, az utóbbi időben pedig kibertámadásokat indítottak iráni erőművek ellen. A közeljövőben azonban a fegyveres támadás valószínűsége igen csekély. Egyrészt a nagyhatalmaknak egyértelmű szándéka, hogy a tárgyalóasztal mellett találjanak megoldást a problémára, másrészt a katonai fellépés rontaná Izrael megítélését és így az érdekérvényesítő-képességét is a nemzetközi fórumokon.
Szaúdi vélemények
A térség másik fontos állama Szaúd-Arábia, mely hivatalos közleményében ugyan üdvözölte a megállapodást, mégsem állítható, hogy maradéktalanul elégedett lenne vele. Ebben a klasszikus siíta-szunnita szembenálláson túl gazdasági szempontok is közrejátszanak. A végleges megállapodás és a szankciók enyhítése után ugyanis Irán visszatérhet a kőolaj-piacra, mint jelentős exportőr. Az OPEC adatai szerint akár napi 3,5 millió hordót is előállíthat, mely a szaúdi kitermelésnek közel a harmada, csökkentve ezzel a kőolaj világpiaci árat.
A szunnita királyság komoly biztonsági kockázatként értékeli, hogy a leszerelt iráni eszközöket, kapacitásokat nem szállítják el vagy semmisítik meg, mert így nincs garancia arra, hogy Irán később sem lesz képes fegyvert előállítani. Talán ennek is köszönhető, hogy március elején bejelentették a saját, békés célú atomprogramjuk elindítását. Szaúd-Arábia okkal tarthat attól, hogy egy esetleges megállapodás hatására a térségben Irán lesz a harmadik vezető hatalom, Törökország és Izrael mellett. Az így kiszoruló Öböl-országok számára pedig racionális lépés lenne egy saját katonai együttműködés a megerősödött Irán ellensúlyozására.
Irán nyer, vagy veszít?
A végeleges megállapodás Irán számára számos előnyös hatással járna. Az ország nemzetközi elismertsége nőhet, így a térségben kialakult konfliktusok rendezésében is nagyobb részt vállalhatna. Egyes vélemények szerint, a jemeni események kapcsán tanúsított magatartásával már most visszaköveteli magának a régió csendőrének szerepét. A szankciók feloldásával vagy enyhítésével ráadásul beindulna a gazdasági növekedés, ennek kapcsán pedig elég csupán az olajbevételekre gondolni. Mindemellett már a keretmegállapodásnak is érzékelhetők a pozitív hatásai, hiszen, Oroszország bejelentette, hogy Sz-300-as légvédelmi rakétakomplexumot ad el Iránnak. Ugyan ez nem most került először szóba, de a megegyezés megerősítheti a lépés nemzetközi elismertségét.
Mi történik, ha nem állapodnak meg?
A legtöbb elemző és politikus optimistán figyeli a tárgyalásokat, ugyanakkor a felek közötti nézetkülönbségek könnyen holtpontra is juttathatják az egyeztetéseket. Látható, hogy a szankciók leépítése kapcsán a vélemények meglehetősen távol állnak egymástól, mely megnehezíti egy közös álláspont kialakítását. Azt azonban kijelenthetjük, hogy a legrosszabb lehetőség, ha nem születik megállapodás; Irán ezután minden eddiginél közelebb kerülhetne a nukleáris fegyver előállításához.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
