Az elmúlt évek gazdasági nehézségei, valamint a katonai műveletek jellegében bekövetkező változások, egyre inkább valódi kooperációra, a költségek csökkentésére, illetve a hatékonyság növelésére kényszeríti még az olyan jelentős katonai hatalmakat is, mint az Egyesült Királyság. A fejlett nyugat-európai országok szinte kivétel nélkül gazdasági válsággal küszködnek, a nemzeti kormányok a központi költségvetés csökkentésével próbálják pénzügyi problémáikat enyhíteni, melynek elsősorban a nemzeti hadseregek látják kárát. A folyamatos létszámcsökkentések és átszervezések negatív hatással vannak Európa biztonságára, valamint veszélyeztetik a kontinens országainak világpolitikában betöltött vezető szerepét is, ugyanis, ahogy Sir David Richards volt brit vezérkarfőnök egy 2012-es beszédében fogalmazott ?? a puha biztonság (diplomáciai erő) nem létezhet a kemény biztonság (katonai erő) alátámasztása nélkül.? Az elmúlt időszakban a probléma orvoslására az egyes nemzetközi szervezetek tagállamai különböző többnemzeti együttműködési formákat dolgoztak ki, melyek eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A 2014 szeptemberében Walesben tartott NATO-csúcstalálkozón az Egyesült Királyság javaslatot tett egy közös, 10 000 fős Összhaderőnemi Expedíciós Erő (Joint Expeditionary Force – JEF) létrehozására, amely lehetővé tenné az európai államok számára a hatékonyabb szerepvállalást a transzatlanti szövetségben.
A brit-francia Egyesített Összhaderőnemi Expedíciós Erő
A gondolat azonban nem új a britektől, 2010. november 2-án Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök és David Cameron brit miniszterelnök Londonban megállapodott az Egyesített Összhaderőnemi Expedíciós Erő (Combined Joint Expeditionary Force – CJEF) létrehozásáról.
Az elképzelések szerint a felek olyan közös alakulatot kívánnak létrehozni 2016-ra, mely a katonai műveletek széles spektrumában képes önállóan, vagy szövetségben tevékenykedni, legyen szó akár támadó, illetve védekező jellegű feladatokról. Ezért a CJEF légi-, szárazföldi- és tengeri komponenssel egyaránt rendelkezik. Franciaország és az Egyesült Királyság a szerződésben vállalta, hogy 50-50 százalékban járul hozzá a személyi, technikai állományhoz, valamint a költségekhez, továbbá a parancsnoki struktúrában is megosztják az irányítást. Ahhoz, hogy a 10 000 katonát és több száz haditechnikai eszközt magában foglaló rendszer hatékonyan működjön mind a stratégiai szinten, mind az eszközök terén, mind pedig az alakulatok kapcsán nagyfokú összehangoltságra van szükség. Ennek érdekében a felek 2011-től megkezdik doktrínáik összehangolását, a beszerzéseik egyeztetéseit, valamint a csapatok gyakorlatait.
A megállapodás értelmében a CJEF-ben résztvevő alakulatok nem képezik a nemzeti haderők részét, azokat kizárólag nemzetközi szervezetek (NATO, Európai Unió, ENSZ) műveleteiben kívánják alkalmazni. A CJEF esetében fontos a rugalmasság, ugyanis a telepíthető csapatok számát az adott művelethez kívánták igazítani. A 2016-os teljes készültség megvalósítása egyelőre zökkenőmentesen halad előre. 2012-ben a hatékonyabb parancsnoki döntéshozatal érdekében a felek létrehozták az Egyesített Összhaderőnemi Parancsnokságot (Combined Joint Headquaters), 2014-ben pedig a támogató feladatok eredményességének növelése érdekében az Egyesített Logisztikai Támogató Csoportot (Combined Logistic Support Group).
Az Összhaderőnemi Expedíciós Erő gondolatának megszületése
Az Egyesült Királyság a 2010-es kormányváltást követően a haderő komoly átszervezésébe és a személyi állomány jelentős csökkentésébe kezdett. A Cameron-kormány azonban fontosnak tartotta, hogy a kisebb méretű fegyveres erők is képesek legyenek az aktív nemzetközi szerepvállalásra, ha azt az ország érdekei megkívánják. Ennek megvalósítása érdekében a londoni védelmi minisztérium 2012-re kidolgozta az ?önálló? brit JEF tervezetét. A politikai vezetés ezen állítása azonban nem egészen volt helytálló, ugyanis az Egyesült Királyság a kezdetektől hangsúlyozta, hogy más nemzetek számára is lehetőség van a részvételre ? sőt kifejezetten örülnének neki ?, tehát valójában inkább keretnemzet szerepre törekednének, és csak a vezetést kívánják kisajátítani maguknak.
A kezdeti időszakban azonban nem igazán sikerült komoly eredményeket elérni. A westminsteri parlament védelmi bizottságának ülésein többször felmerültek a JEF megvalósításának folyamatára, valamint a partnerek keresése irányuló kérdések, viszont a kormányzat részéről nem érkezett kielégítő válasz. Már-már úgy tűnt, hogy az egész programot leállítják, amikor 2014-ben Oroszország megszállta a Krím-félszigetet és Kelet-Ukrajnában polgárháború tört ki, amely végül cselekvésre késztette a NATO-tagállamok vezetőit.
A JEF kiteljesedése
A 2014. szeptember 4 ? 5 között tartott walesi NATO csúcstalálkozó házigazdájaként David Cameron egy igazán nagy dobásra készült. Az már nyilvánvaló volt, hogy az Egyesült Államok nyomására megemelik a NATO Reagáló Erő (NATO Response Force) létszámát. Az elmúlt évek során azonban folyamatosan napirenden van Brüsszelben, hogy az európai szövetségeseknek ? különösen az új keleti-közép-európai államoknak ? lényegesen nagyobb szerepet kellene vállalniuk a saját biztonságuk szavatolása érdekében, mely az éppen zajló ukrajnai konfliktus és az amerikai államadósság kezeléssel kapcsolatos problémák árnyékában talán szükségesebbnek látszik, mint valaha. A Financial Times már augusztus 29-én közölt részleteket a britek új közös haderőtervévről, így a csúcstalálkozó végén nem ért senkit meglepetésként, hogy hét állam, az Egyesült Királyság, Hollandia, Dánia, Norvégia, Észtország, Lettország és Litvánia megkötötte JEF megalakításáról szóló szándéknyilatkozatot. Az viszont már igen, hogy a hírekkel ellentétben Kanada egyelőre visszautasította részvételét, később Stephen Harper miniszterelnök fontos információk és garanciák hiányával indokolta országának távolmaradását. A keleti országok részvételét különösen pozitívan fogadták a szakértők, hiszen az orosz fenyegetés elsősorban ezeket az államokat sújtja. Annak ellenére ugyanis, hogy a nyilatkozatban a világ különböző pontjain megjelenő konfliktusok kezelésében való hatékony fellépés szerepel indokként, a JEF létrehozásának valódi oka a Vlagyimir Putyin ukrajnai fellépése okozta félelem.
A létrejövő expedíciós haderő tulajdonképpen a 2012-es brit elképzelések megvalósulását jelenti. A tervek szerint a 10 000 fős alakulat ? a CJEF-hez hasonlóan ? rendelkezni fog mindhárom haderőnemi komponenssel, valamint logisztikai támogatással. Ennek következtében 2018-tól ? mikor is eléri a teljes műveleti képesség szintjét ? a műveletek széles skáláját tudja végrehajtani, így akár önállóan, vagy esetleg egy nagyobb haderő részeként is szinte azonnal telepíthető lesz a világ bármely pontjára. A JEF-et három nemzetközi szervezet, az Európai Unió, az ENSZ vagy a NATO veheti igénybe. A vezetést természetesen az Egyesült Királyság végzi majd, azonban a többi nemzetnek is van lehetősége tiszteket delegálnia JEF műveleti központjába. Fontosnak tartották kiemelni a felek, hogy a csapatok az elfogadott NATO szabályzók szerint tevékenykednek, valamint folyamatos gyakorlatokon keresztül törekednek az interoperabilitás mielőbbi megvalósítására.
A tavaly szeptemberi aláírást követően azonban nagy a csend a JEF körül. Az Egyesült Királyság is inkább egyéb NATO-béli kötelezettségei végrehajtására törekszik, míg a többi nemzet egyelőre csendben szemléli az eseményeket. Így egyelőre nehéz megjósolni, hogy milyen sors vár a JEF-re: a tervezetteknek megfelelően ? esetleg némi késéssel ? valóban létrejön, vagy sok más kezdeményezéshez hasonlóan elbukik.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy maga a CJEF és a JEF koncepciója jelenthet alternatívát a közeljövő többnemzeti együttműködései számára, de egyelőre nehéz véleményt mondani róla, hiszen egyrészt még nem érték el a teljes műveleti képességet, másrészt nem kerültek éles bevetésre. Mindenesetre az bíztatónak számít, hogy a brit-francia tandem közös alakulatának megvalósítása ? még a kisebb döccenők ellenére is ? jól halad. Ugyanakkor a CJEF létrejötte önmagában nem jelent komoly eredményt, hiszen ezzel továbbra sem sikerülne a kisebb tagországok részvételének növelését elérni, márpedig az Egyesült Királysághoz hasonló vezető államok számára jelenleg létfontosságú lenne a terhek egyenlőbb eloszlásának megvalósítása.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
