A Nemzeti Közszolgálati Egyetem által rendezett első közös gólyatáborban az egyetemen működő szakkollégiumoknak lehetősége nyílt rá, hogy röviden bemutatkozzanak az újonnan felvételt nyert hallgatóknak. A BSZK képviseletében Dr. Kaló József, Szabó Márk és Kukovics Mihály vett részt a rendezvény augusztus 7-i napján, ahol röviden ismertették a szervezet munkáját. Ezt követően augusztus 13-án és 14-én immáron második alkalommal volt lehetősége a szakkollégiumnak megjelenni a Sziget Fesztivál Civil Sziget elnevezésű programhelyszínén. Itt ? ahogyan a többi civil szervezet ? a BSZK is saját standdal várta az érdeklődőket. A szakkollégiumot Ozorai Fanni, Pocsai Erzsébet és Kukovics Mihály képviselték
A Biztonságpolitikai Szakkollégium megjelenése az augusztusi rendezvényeken
A XVI. Euro-atlanti Nyári Egyetem összefoglalása
A szolnoki MH Béketámogató Kiképzőközpontban idén július 26-31. között került megrendezésre a XVI. Euro-atlanti Nyári Egyetem a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Protokoll, Rekreációs és Kulturális Igazgatóság Kulturális Alosztálya szervezésében. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont együttműködésén alapuló képzésen a Magyar Honvédség tagjai, biztonságpolitikai szakértők, egyetemi hallgatók, valamint fiatal értelmiségiek és a közigazgatás egyéb területén dolgozó szakemberek gyűltek össze, hogy megvitassák a világpolitika aktuális eseményeit. A hagyományokhoz híven a Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjai az idei rendezvényen is nagyszámban voltak jelen. A képzés ideje alatt a tagságnak alkalma nyílt ismereteinek további mélyítésére a biztonságpolitikával foglalkozó jelentős magyar szakemberek által tartott előadásokon és szemináriumokon.
A Nyári Egyetem megnyitójára és első szakmai előadásaira 2015. július 27-én, hétfőn került sor. Az előadók a nemzetközi helyzet aktuális kérdéseit és konfliktusait mutatták be előadásaikban. Az első felszólaló, Dr. Tálas Péter ? a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója és a nyári egyetem szakmai vezetője ? összegezte a világban kialakult hatalmi viszonyok kapcsán megfigyelhető főbb tendenciákat. Az előadó kitért a hatalmi képességet befolyásoló tényezőkre, melyek közül részletesen foglalkozott a világban végbemenő demográfiai átrendeződéssel, a katonai kiadások aránytalan megoszlásával, valamint a gazdasági súlypont Ázsia irányába történő eltolódásával. Az előadás második felében négy kategóriába sorolta a nemzetközi rendszer hatalmait: a hegemón hatalom (USA); az elsődleges hatalmak (Kína és Oroszország) ? akik integrációs képességgel rendelkeznek ?; a másodlagos/regionális nagyhatalmak (Irán és Pakisztán); végül a közepes hatalmak és a kis államok (Lengyelország és Magyarország). Ezek kapcsán Tálas Péter megjegyezte, hogy a nemzetközi struktúra az elmúlt 200 évben számos változáson ment keresztül, és a jelenlegi trendek alapján egy multipoláris rendszer kialakulása felé halad a világ. Felmerül a kérdés, hogy a változásokhoz Európa képes lesz-e alkalmazkodni, vagy a világ perifériájára szorul.
Ezt követően Dr. Sz. Bíró Zoltán előadásában az orosz belpolitika aktualitásaival ismerkedhettünk meg. Az előadás első felében a közbeszédben 2003 óta jelenlévő szuverén demokrácia fogalma került bemutatásra, amellyel az orosz sajátosságokra építő demokratikus rendszert jellemezték ? utalva arra, hogy az oroszoknak is joguk van meghatározni, hogy mit jelent nekik a demokrácia. Az orosz belpolitikai folyamatokra pozitívan hatott Vlagyimir Putyin első elnöki ciklusa alatt jelentkező kedvező energiapiaci helyzet, valamint az ehhez köthető gazdasági növekedés és stabilitás. A gazdasági válság által kiváltott visszaesés után azonban épp ez a stabilitás került veszélybe. A 2011. decemberi választásokon az ellenzéki csoportok megfigyelései során kiderült, hogy komoly csalások történtek, mely tiltakozási hullámot indított el az országban. Putyin az ezt követő márciusi elnökválasztásra készülve populista retorikát használt ? mely korábban nem volt rá jellemző ?, majd győzelme után hozzáfogott az ellenzék megfélemlítéséhez. Az előadó kitért rá, hogy Putyin politikájában fordulat figyelhető meg: egyszerre jelennek meg a tradicionalista és a nacionalista elemek, így a vidéki lakosság még szélesebb támogatását képes elnyerni.
Az orosz belpolitikai helyzet bemutatása után Dr. Deák András előadásában az orosz energiaszektor szerepére világított rá. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy az ágazat fő jellemzője a tőkeintenzivitás, mely együttműködésre kényszeríti az országot. A közkeletű vélekedésekkel ellentétben azonban Oroszország nem függ teljesen a szénhidrogénexporttól. A tartalékok közül a kőolaj a világ készletének 5%-át teszi ki, míg a földgáz közel 25%-ot; a bevételek nagy része mégis a kőolaj értékesítéséből származik. Az ellentét feloldása érdekében korlátozásokat kell bevezetni a kőolajkitermelésben, ezzel párhuzamosan pedig piacot kell találni a földgáz számára. Jelenleg a földgáz-felhasználás nagy része (65%) belföldön realizálódik, míg ez a bevételek csupán 30%-át teszi ki. A célkitűzések közé tartozik a tranzit- és a felvevő országok diverzifikálása, melynek egyik eszköze lehet a távol-keleti export beindítása. Az Európai Unió és az Egyesült Államok által bevezetett szankciók hatásai tovább erősítik ezen törekvéseket, mivel a hitelfelvétel és a technológiai eszközökhöz való hozzájutás nehezebbé vált ? valamint a rubel árfolyama visszaesett ?, így a befektetési program megváltozott, racionálisabb stratégia alakult ki. A további kitermelés előtt két út áll: a barnamezős beruházások, vagy a palaolaj és palagáz kitermelés, melyekből Oroszország rendelkezik a legnagyobb készletekkel.
A délelőtt folyamán utolsóként felszólaló Dr. Rácz András arra a kérdésre kereste a választ, hogy Oroszország jelenleg igyekszik-e vezető államként visszatérni a nemzetközi színpadra. Az orosz nagyhatalmiság mellett az ország állandó ENSZ BT tagsága és a nukleáris csapásmérő ereje szól, ugyanakkor az előadó megjegyezte, hogy Oroszország sem gazdaságilag sem pedig kulturálisan nem vonzó, nincs modellértéke. Ennek ellensúlyozására olyan szimbolikus lépéseket tesz, amelyek a globális kapcsolati rendszer meglétét hivatottak bizonyítani. A politikai és katonai vezetők a szovjet érában szocializálódtak, ezért a NATO keleti bővítését fenyegetésként érzékelik, melyek kapcsán az előadó kifejtette, hogy az oroszok stratégiáját alapvetően a defenzív percepciók határozzák meg, melyek offenzív taktikai válaszlépésekkel párosulnak. Rácz András hangsúlyozta, hogy Moszkva elsősorban a független országok elleni incidensekben mérik fel a nyugati reakciókat, míg a NATO tagországok elleni lépéseire az óvatosság jellemző. A katonai eszközök mellett Oroszország a gazdasági nyomásgyakorlást és az aktív titkosszolgálati tevékenységeket is felhasználja céljai elérése érdekében, melynek keretében Európa szerte támogatja az integrációellenes pártokat és szervezeteket, valamint kihasználja az információs hadviselés nyújtotta lehetőségeket. Az ebédet követően panelbeszélgetésre került sor a délelőtt folyamán előadó szakértők részvételével, ahol a hallgatóság választ kapott a témával kapcsolatban feltett kérdéseire.
Az első nap utolsó előadásában dr. Matura Tamás Kína aktuális helyzetét és jövőbeli kilátásait mutatta be. A kínai geopolitikára egyfajta sziget-felfogás jellemző, így céljai is ennek megfelelően alakulnak. Ennek kapcsán az előadó kiemelte, hogy Kína legfőbb törekvése a bekerítettségből való kitörés, mellyel ellensúlyozni akarja a környező államokban megmutatkozó amerikai befolyást, valamint egy esetleges kétfrontos háború lehetőségét is igyekszik csökkenteni. A szomszédos országokkal zajló konfliktusok közül kiemelkedik a Dél-kínai-tengeren és a Kelet-kínai-tengeren található vitatott hovatartozású szigetek kérdése, ahol egyre nagyobb a nem tervezett eszkaláció veszélye. Ahhoz hogy a jövőben Kína a következő hegemón ciklus vezető országává válhasson gazdasági és katonai hatalom szükséges, valamint egy olyan új világrendszer kiépítése, melynek fenntartását képes finanszírozni. Az előadó ennek kapcsán kifejtette, hogy jelenleg úgy tűnik, hogy ezekkel a tényezőkkel részben már most vagy hamarosan rendelkezni fog.
A keddi napon a résztvevők látogatást tettek az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison, ahol a délelőtt folyamán az afganisztáni tapasztalatok feldolgozása kapcsán panelbeszélgetésre került sor. Ezt követően egy statikus bemutató keretében lehetőség nyílt a Szolnokon állomásozó alakulatok fegyvereinek és technikai eszközeinek megtekintésére. A délután sportprogramokkal folytatódott, melyben a csapatok kosárlabdában, futballban és ügyességi játékokban mérhették össze erejüket.
A Nyári Egyetem történetében először az idei alkalommal hallgathattak angol nyelvű előadásokat a képzésen résztvevők, melyekre a szerdai napon került sor. Dr. Ablaka Gergely, az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara oktatójának ?The Strategic Chessboard of the Middle East? című előadásával vette kezdetét a szerdai előadássorozat. Az előadó a Közel-Keletet a globális nagyhatalmak (Egyesült Államok, Oroszország, Kína), a regionális hatalmak (Szaúd-Arábia, Törökország, Irán), valamint a nem állami szereplők (Iszlám Állam, al-Kaida) érdekérvényesítési versenyének színteréül mutatta be. Ehhez hozzátette, hogy a hatalmi rivalizálás mellett a régiót igencsak meggyengíti a törzsi szerkezeten alapuló igazgatás, valamint az etnikai és vallási töredezettség. Ablaka Gergely a politikai befolyást tekintve két kiemelkedő jelentőséggel bíró csoportosulást mutatott be. Irán, Katar, és Törökország az iszlám politikai irányításában bízik, míg Szaúd-Arábia, Egyiptom, Jordánia és Izrael a fokozatos modernizációt tekinti elsődlegesnek. A nem állami szereplők között jelentős erővel bírnak a vallási, etnikai valamint a transznacionálisnak mondható szervezetek (al-Kaida, Iszlám Állam, Muszlim Testvériség). A jelenlegi instabil helyzet megoldását illetően a szakértő kifejtette: az Arab Tavasz nyomán kialakult káoszból új regionális rend épülhet, amelynek fő elemei Szaúd-Arábia, Irán és Törökország (esetleg Egyiptom) lehetnek.
Ezt követően Szalai Máté kezdte meg előadását ?Islamic State ? Origins, Popular Support, Functioning? címmel. Az elemző kiemelte: az Iszlám Állam korunk egyik leghangsúlyosabb biztonsági fenyegetése, amely sikerességét jelentős mértékben táplálja a média sokszor félrevezető, manipulatív munkája. Az előadó négy tévhitet cáfolt előadásában, bizonyítva ezzel a valóság és a sugárzott hírek közötti eltérést. A terrorszervezettel kapcsolatos első tévképzet szerint az a szíriai polgárháború eredményeképpen jött létre, így elsődleges cél, hogy Szíriában kerekedjünk fölé. Szalai Máté kifejtette, hogy a szervezet történelme már jóval korábbra visszanyúlik (alapítója Abu Musab al-Zarkawi). A második tévhit, hogy a szervezet legnagyobb támogatói és haszonélvezői szunnita arabok. Cáfolatul az elemző hozzátette: a szervezet mára minden radikalizálható etnikai csoportból szerzett támogatókat. Kapcsolati rendszerük igen kiterjedt, bár tény, hogy nagy arányban találhatóak meg szírek a szervezet soraiban. A harmadik tévhit, hogy az Iszlám Állam valóban államként funkcionál a meghódított területeken. Szalai Máté elmondta: a terrorista csoport felügyelete szektoriális, a parancsnoki lánc nem egyértelmű, átfogó irányítási stratégiájuk nincs. Az utolsó tévképzet szerint a terrorszervezet fenyegetése lassan az egész világot veszélyezteti. Az elemző szerint kiterjedtsége csupán egy-két hol erősebb, hol gyengébb láncon keresztül jut el a világ több pontjára, ezek a kapcsolatok azonban nem számottevőek.
A nap harmadik előadója Dr. N. Rózsa Erzsébet, az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar tanszékvezető egyetemi docense, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója volt, aki „Understanding the ?Islamic State? ? Aims, Means and Prospects? címmel mutatta be az Iszlám Állam hátterét. Előadását később Az Arab Tavasz ? a Közel-Kelet átalakulása c. könyvének bemutatója is követte. A prezentációk során nagy hangsúlyt fektetett az Arab Tavasz névvel illetett, 2010 végén kezdődő társadalmi és politikai eseménysorozat hatásaira, valamint az arab világ nyelvi, történelmi, kulturális és vallási különbözőségeinek bemutatására. A közel-keleti folyamatok elemzése mellett bemutatta az érintett államok sajátosságait, a köztük lévő hasonlóságokat és különbségeket valamint kitért a világ nagyhatalmaival kiépített kapcsolatukra is. A szakértő szerint a terrorszervezet céljait három csoportba lehet rendezni. Az első csoportot a modern értelemben vett államiság koncepciójának elutasítása adja. Politikai-vallási alapegységnek az ummát, minden muszlim közösségét tekintik, így a hagyományos nemzetállamok határai számukra nem relevánsak. Az Iszlám Állam céljainak második csoportját a dzsihád gondolata teszi ki. N. Rózsa Erzsébet kiemelte: a dzsihád elsősorban az egyén belső harcát jelenti az önmagában rejlő gonosszal szemben, a külvilág elleni küzdelem csak másodlagos. Az Iszlám Állam radikális értelmezése azonban ez utóbbira biztatja híveit. A szervezet harmadik célja a szunnita-siíta ellentét kiélezése. Kiemelendő, hogy a különböző vallási csoportok elleni radikalizáció a keresztényeket csupán politikai érdekek miatt érinti (céljuk megfélemlíteni a nyugati világot), ugyanis a tőlük beszedett adó (jizya) a terrorista csoport egyik alapvető bevételi forrása lett. Az előadó részletesen vázolta az Iszlám Állam bevételi forrásait (olajból származó bevételek, kereskedelem?), továbbá jövőjüket illetően kifejtette: az Iszlám Állam semmilyen formában nem integrálható a nemzetközi közösségbe, de nem is törekszik arra. Az egyre hangsúlyosabb fenyegetés megszüntetésében szinte minden állam egyetért, ám a regionális támogatók számának csekélysége miatt a kollektív fellépés még nem elérhető.
Csütörtökön egy egész napos válságkezelési szimulációra került sor, melyben a hallgatók az Iszlám Állam elleni koalíció kialakítására tettek kísérletet. A program jó alkalmat nyújtott a vitakészség fejlesztésére, mely a jövőben is hasznosítható tapasztalatokkal gazdagította a szakkollégium tagjait. Az este folyamán a ?Biztonságpolitikai dühöngő? nevet viselő beszélgetésen szakértők részvételével a Magyar Honvédség jelenlegi helyzetének megvitatására került sor kötetlen formában.
A Nyári Egyetem utolsó, pénteki napja a záróünnepség előtt még három szakmai előadást tartogatott a közönségnek. Elsőként Dr. Szenes Zoltán nyugalmazott vezérezredes szólalt fel, aki jelenleg a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem, Nemzetközi Kapcsolatok és Biztonsági Tanulmányok Tanszékét vezeti. A Magyar Honvédség transzformációjának tapasztalatait összefoglaló előadásból kiderült, hogy a szervezet rendkívül sokat változott az elmúlt 10 évben. Ehhez nagyban hozzájárult az aktív missziós szerepvállalás, valamint a NATO tagországokkal folytatott állandó információ- és tapasztalatcsere. A hadsereg létszámkorrekciója, a NATO hálózatalapú képességfejlesztése, valamint a hatásalapú megközelítése fontos pontjait képezik a transzformáció folyamatának. A pozitív változások mellett súlyos problémaként jelenik meg a szektor alulfinanszírozottsága, valamint a fejlesztések hosszú távú koncepciójának hiánya.
Ez utóbbi problémára Dr. Tálas Péter is felhívta a figyelmet, aki előadásában Magyarország NATO tagságának elmúlt 15 évét értékelte. Kiemelte, hogy a katonai szövetségben eltöltött idő összességében pozitív hatással járt, hiszen megindult a hadsereg modernizálódásának folyamata, fejlődött az együttműködés képessége, valamint a civil kontroll. A további sikerekhez viszont elengedhetetlen a honvédelem társadalmi elfogadottságának növelése, valamint az ehhez szükséges politikai akarat megjelenése.
A Nyári Egyetem utolsó előadója Fucsku Sándor vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka volt, aki a Magyar Honvédség fejlesztésének jövőbeni lehetőségeiről beszélt. Előadásában kiemelte az összhaderőnemi képesség kialakításának fontosságát, az egyes katonai műveleti és túlélőképességek, a vezetéstámogató rendszerek, valamint a gyorsreagálású és légi támogató képességek fejlesztését.
Az előadásokat követően sor került az oklevelek átadására és a rendezvényt lezáró állófogadás megtartására. Összességében a szakkollégium hallgatói értékes élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodhattak az öt nap folyamán, mely hozzájárul a tagság szakmai fejlődéséhez.
Iszlám Állam vagy al-Káida: ki kerül a célkeresztbe?
Az amerikai kormány és a tanácsadói kör is megosztott abban, hogy az al-Káida vagy az Iszlám Állam jelent-e nagyobb veszélyt az Egyesült Államok biztonságára. A New York Times cikkéből kiderül, hogy mindenekelőtt azt a szempontot veszik figyelembe, hogy a szervezetek milyen hatást gyakorolnak az Egyesült Államok érdekkörébe tartozó államok stabilitására, valamint milyen jelentőséget lehet tulajdonítani az említett csoportok tagjai között lévő potenciális terroristáknak. A vita keményen befolyásolja az amerikai kormány több milliárd dollárra tehető, terrorellenes pénzügyi támogatásának allokációját. A vita végére a Fehér Ház teheti a pontot, amely egyelőre úgy tűnik, hogy az Iszlám Államot ?preferálja? a nagyobb veszélyt jelentő csoportok között. Tekintettel arra, hogy az al-Káida az elmúlt 14 évben nem hajtott végre merényletet az Egyesült Államokban, valamint figyelembe véve a világpolitika jelenlegi alakulását, valóban az Iszlám Állam lehet a toplistás a felszámolásra váró szervezetek listáján. A számos ok közül talán leginkább az emelkedik ki, hogy az Iszlám Állam komoly hatással van a közvéleményre, amely politikai vitát generál, ezzel megosztja a szakmai, politikai és társadalmi fórumokat egyaránt.
„Iszlám Államtól mentes övezetet” hoznának létre a török-szír határon
A The Guradian cikke szerint török és az amerikai vezetés közösen dolgozta ki azt a koncepciót, amely szerint a török-szír határon létrehoznának egy Iszlám Állam befolyásától mentes övezetet. A török adminisztráció ezzel közelebb sodródik a szíriai polgárháborúba való aktív beavatkozáshoz. A közel 90 km széles zóna létrehozásával több célt is el szeretnének érni. Egyfelől biztonságos helyet kívánnak létrehozni a mintegy 1,8 millió menekült számára, akik a szíriai polgárháború elől kénytelenek elhagyni otthonukat. Másfelől Törökország szíriai határán problémát okoznak az ellenőrizetlen szakaszokon beszivárgó, az Iszlám Államhoz köthető fegyveresek, akik ? amint az látható volt az elmúlt hét során is ? potenciális veszélyforrást jelentenek az ország számára. Törökország a NATO 4. cikkelye szerinti tanácskozás összehívásával is azt próbálta jelezni, hogy a nemzetközi közösség közös erőfeszítésére van szükség az eszkalálódó helyzet megoldásához. Arról egyelőre nem érkeztek hírek, hogy a szóban forgó biztonságos határ menti szakaszt ki és milyen katonai erővel fogja felszabadítani, majd ezután megtartani az Iszlám Államtól.
Trident Juncture 2015 – közeleg az elmúlt 13 év legnagyobb NATO-hadgyakorlata
Az Észak- Atlanti Szövetség a 2002 óta eltelt időszak legjelentősebb katonai gyakorlatára készül, amelyet a Földközi-tenger térségében tartanak, és a szervezet érdekeit sértő katonai fenyegetésekkel szembeni fellépésen lesz a hangsúly. Egyrészt a Szövetségnek nemcsak a keletről érkező fenyegetésekre kell megtalálni a megfelelő választ, hanem fel kell készülnie a délről érkező kihívások kezelésére is. Az olaszországi, a spanyolországi és a portugáliai partok jelentős mértékben ki vannak téve a migránsok érkezéséből fakadó nehézségeknek, és a Szövetség tagjai érdekeltek az Iszlám Állam által jelentett, valamint a Líbiából és Szíriából érkező egyéb fenyegetések kezelésében is. Mindenekelőtt azonban a 2014-es gyakorlathoz hasonlóan első számú feladatként a 2012-es chicagói csúcstalálkozón elfogadott, a NATO-tagállamok fegyveres erői közötti interoperabilitás növelését szolgáló Összekapcsolt Haderők Kezdeményezésben (Connected Forces Initiative ? CFI) kitűzött célok minél hatékonyabb megvalósulásához való hozzájárulás jelenik meg. A tervezett gyakorlat 2015. október 3-ától november 6-áig fog tartani, és az előzetes tervek alapján körülbelül 30 ország 36 000 katonája vesz részt rajta. Érdemes összehasonlítanunk, a tavalyi, 2014. november 17-én megrendezett Trident Juncture gyakorlattal, amelyet közvetlenül a 2014-es walesi csúcstalálkozó után hajtottak végre, hiszen ekkor még mindössze 1255 személy vett részt az eseményen, melyből jól látszik, hogy a NATO az utóbbi időben milyen nagy hangsúlyt próbál helyezni a tagországok haderői közötti együttműködési képesség tökéletesítésére.
A NATO tagállamai mellett a hadgyakorlaton több partner is részt vesz, úgy mint Svédország, Ausztria illetve az Afrikai Unió. Hans-Lothar Domröse tábornok, a brunssumi Szövetséges Összhaderőnemi Hadműveleti Parancsnokság (Joint Force Command Headquarters ? JFC-HQ) parancsnoka szerint a gyakorlat bárki számára nyitott, így hajlandóságuk esetén akár Oroszország megfigyelői is részt vehetnek az eseményen.
Az idén eddig megrendezett hadgyakorlatok során már elkezdték tesztelni és kiképezni a 2014-es walesi csúcstalálkozó egyik legfőbb eredményeként létrejött Készenléti Akcióterv fontos részét képező ,,Lándzsahegy?, vagy hivatalos nevén a NATO Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erejét (NATO Very High Readiness Joint Task Force; továbbiakban: VJTF). A VJTF erőit a NATO Reagáló Erő (NATO Response Force; továbbiakban: NRF) keretén belül hozták létre. A körülbelül 5000 főből álló összhaderőnemi erőcsomagra a közelmúltban tett bejelentés alapján ? a korábbiaktól eltérően 30 000 fő helyett ? 40 000 fősre tervezett NRF erőinek egyfajta elsődleges válaszadási erőiként tekinthetünk, amelyet elsősorban a hibrid hadviselés elleni hatékony fellépés és elrettentés érdekében hoztak létre.
2014. április 7-10. között a ,,Noble Jump I? keretein belül már megkezdődött a VJTF erőinek kiképzése, amely során főként repülőterek illetve behajózási pontok elfoglalása, illetve megtámadása elleni fellépésre készültek a csapatok. 2014. június 9 és 19. között tovább folytatódott a kiképzési sorozat nyugat Lengyelországban, ahol ,,Noble Jump II?-n belül harcászati szintű műveletek végrehajtásának gyakorlásával egy esetlegesen kialakuló válság kezelésére kellett felkészülniük a résztvevő alakulatoknak. Mindemellett érdemes megjegyeznünk, hogy a Szövetség tagjai az elkövetkező időszakban a Trident Juncture-al összefonódó, további 18 nemzeti gyakorlatot fognak tartani.
Természetesen a VJTF erőinek kiképzése a mediterrán térségben is jelentős szerepet fog kap. Hans-Lothar Domröse tábornok szerint a szervezetnek fel kell készülnie minden egyes támadásra, amely a NATO-t Észak-Amerikától, Európáig érintheti. A legjelentősebb kihívást a nagy távolságok gyors és hatékony leküzdéséhez szükséges képességek terén fennálló hiányosságok jelentik, amelyet a tábornok új tényezőként kezelt. A gyakorlat egyik fő célja azért az, hogy minél megfelelőbb választ találjanak erre a problémára, és ennek révén valóban a legfőbb reagáló erőként lehessen tekinteni a VJTF-re. Itt érdemes kitérnünk a Krím- félsziget ellen elkövetett gyors lefolyású orosz agresszióra, amely meglepetésként érte Ukrajnát illetve a NATO-t is, amelynek fel kell készülnie Oroszországtól tartó kelet-európai tagállamainak hatékony védelmére.
A Trident Juncture 2015 alapvetően két tényezőből fő részből fog állni:
- Egyrészt az október 3 és 16 között zajló Command Post Excercise (CPX) elnevezésű gyakorlatból, amely stratégiai és műveleti szinten fog értékelési és hitelesítési feladatokat ellátni az Európai Unióval és az Afrikai Unióval karöltve.
- Másrészt pedig az október 21 és november 6 közötti Live Excercise (LIVEX) részből, amely során a fegyveres erők harcászati szintű műveletek végrehajtását fogják gyakorolni.
A Trident Juncture 2015 hadgyakorlathoz vezető út.
(A kép forrása: http://1.bp.blogspot.com/-W74oSlKbKHo/VFO-NRI1RGI/AAAAAAAAdPE/7OIPYKSlkiE/s1600/Trident_Juncture_2015.jpg)
A gyakorlat fő célkitűzése, hogy a dinamikusan változó környezeti hatásokra megfelelő választ tudjanak adni, mind a NATO parancsnokai, mind pedig az NRF végrehajtó állományt képező katonák. Domröse tábornok hozzátette, hogy a magas készenlétű szárazföldi, légi és tengeri alakulatok a számukra megszabott feladatokat fejlett haditechnikai eszközökkel, a katonai műveletek teljes spektrumában hajtják végre. Mindemellett kiemelte, hogy a NATO legfontosabb célja továbbra is az, hogy fenntartsa a szervezet védelmi ernyője alá tartozó tagállamok lakosságának, területeinek és értékeinek biztonságát, melyhez remélhetőleg jelentősen hozzájárul a nagymértékben kibővített NRF, és az interoperabilitás növelését szolgáló Trident Juncture 2015 hadgyakorlat is.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
Légvédelmi azonosítási zóna (ADIZ)
A légvédelmi azonosítási zóna (Air Defence Identification Zone; továbbiakban: ADIZ) a védelmi légi szembenállási hadműveletek (Air Defence Operations ? ADOA) keretén belül a légvédelmi hadműveleti körzetben kerül kialakításra, és meghatározott földrajzi, valamint az a fölötti légi kiterjedésével elsődleges szerepet játszik a honi légtérvédelemben. Érdemes megjegyezni viszont, hogy az ADIZ a nemzetközi légtérre is kiterjedhet. Célja a légi járművek azonosítása, tartózkodási helyének meghatározása és mozgásának irányítása. A zónán átrepülő repülőgépeknek bekapcsolt transzponderrel (radar-válaszjeladó), kétirányú kommunikációra alkalmas rádióval és a hatóságok felé előzetesen leadott repülési tervvel kell rendelkezniük. Ha ezek egyike nem teljesül, az irányítás a behatolót először megpróbálja a rádión keresztül azonosítani. Amennyiben a kapcsolat nem jön létre, akkor a ráemelt készültségi elfogó vadászrepülőgép (géppár) vizuálisan létesít kapcsolatot vele (pl.: fényjelek, figyelmeztető gépágyú sorozat), majd megpróbálja kivezetni a zónából, indokolt esetben leszállítja egy közeli katonai légibázisra. Az ellenségesen viselkedő és fenyegetést jelentő légijárművet a nemzeti légtérbe történő érkezését követően végső esetben a vadászrepülőgépek fegyvereivel, illetve a földről indított légvédelmi rakétával le is lőhetik.
A zóna területének kijelölése ? a szemben álló fél várható tevékenységének értékelése alapján ? a kiemelten veszélyeztetett irányok figyelembevételével történik. Elsősorban a berepülő katonai fenyegetések, mint a vadászrepülőgépek, stratégiai bombázók, illetve a ballisztikus rakéták ellen hozták létre. Később a zónák feladatköre a katonai mellett a civil légijárművekre is kibővült, legyen az eltévedt gép, esetleg eltérített légijármű, amely fegyverként használható terroristák kezében. Szándékos légtérsértők között előfordult, hogy a meghatározott zónákon repült át politikai menedékjogot kérő dezertált pilóta a katonai gépével.
A zónák a kijelölt katonai objektumok mellett egyéb potenciális célpontok, mint gazdasági övezetek, vitatott határvonal, kiemelt terrorista célpontok, fővárosok-nagyvárosok, államvezetési objektumok és kiemelt történelmi jelentőségű nemzeti emlékek védelmét is szolgálhatják. A zónák emellett például részei lehetnek a szervezett bűnözés, így kiemelten a repülőgépes drogcsempészet elleni tevékenységnek, és ellenőrzésében a katonai és a civil repülésirányítás szorosan együttműködik.
Észak-Amerika
ADIZ-okat először a II. világháború után az Amerikai Egyesült Államok és Kanada jelölt ki 1950-ben Észak-Amerika területei fölött az Észak-Amerikai Légi és Űrvédelmi Parancsnokság (North American Aerospace Defense Command ? NORAD) irányítása alatt. Ezek a zónák Hawaii-ra, Guamra, Puerto Rico teljes körére és Alaszka nyugati partmenti területeire is kiterjednek. Kiépítéséhez a hidegháború és annak koreai eszkalálódása járult hozzá.
Észak-amerikai ADIZ.
(A kép forrása: http://www.globalsecurity.org/military/ops/images/map-adiz-1.jp)
Washington D.C. Metropolitan ADIZ
Kiemelt fontosságú a Washington DC Metropolitan ADIZ. Létrehozásának oka a 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadás volt, amely romba döntötte a new yorki Világkereskedelmi Központot, illetve lerombolta a Pentagon egy szárnyát, és a repülőgépek utasaival együtt 2977 halálos áldozatot okozott.
Ezek a támadások egyértelműen jelezték, hogy az Egyesült Államok sebezhető a hasonló nem állami szereplők által elkövetett támadásokkal szemben, ezért kiemelt fontosságúvá vált a kormányzati intézmények védelme. A zóna által lefedett területen helyezkednek el a Kapitóliumon, Fehér Házon, Pentagonon és más kormányzati központokon kívül a Raytheon, General Dynamics, Northrop Grumman és a BAE systems védelmi ipari óriáscégek létesítményei is. Kiemelendő még a NASA Goddard, DARPA, a haditengerészeti ONR és a légierő AFOSR kutatóközpontjai, illetve a hírszerző ügynökségek központjai közül az NSA, NRO, NCC, CIA. Mindemellett kiemelt védelem alá esnek a Dulles, Ronald Reagan és a Baltimore nemzetközi repülőterek.
Washington D.C. Metropolitan ADIZ.
(A kép forrása: https://www.faasafety.gov/files/gslac/courses/content/41/508/071204%20ADIZ-FRZ.jpg)
Az események során az is súlyos problémát jelentett, hogy sokáig nem sikerült meghatározni az eltérített gépek számát, valamint a légierő is lassan emelte a levegőbe készenléti vadászrepülőgépeket. Emellett a szabályozás nem tette lehetővé a parancsnokok számára az azonnali döntést, esetenként a pilóták kezéből is kivéve a létfontosságú, azonnali döntés meghozatalának lehetőségét és a gyors reakciót. A zóna védelmét a 2003-as iraki háború előtt megerősítették, és különböző titkos aktív és passzív védelmi rendszereket helyeztek el a washingtoni zónában.
Incidensek
A 2014-es ukrajnai orosz agresszió, és a Krím orosz megszállása fokozta a NATO és Oroszország közötti feszültségeket. Sűrűsödtek a korábban is szokásos elektronikai felderítő, bombázó, és vadászrepülőgépek általi berepülések a Baltikumban, az Egyesült Királyság és Alaszka körzetében egyaránt. A berepülések veszélyességét a felfegyverzett repülőgépek mellett a légijárművek közötti kis távolságok is tovább növelték, így többek között a SAS légitársaság Rómába tartó repülőgépe Malmötől 50 mérföldre délkeletre majdnem összeütközött egy orosz felderítő repülővel. Ez jelzi a civil légiközlekedésre gyakorolt biztonságcsökkentő tényezőt, mivel az orosz gép kikapcsolt transzponderrel repült, így nem látta a civil irányítás a radaron.
Fenyegető viselkedést mutattak azok az orosz stratégiai bombázók, amelyek berepülve a Labradot-tenger fölé, cirkálórakétákkal támadást szimuláltak az Egyesült Államok ellen. Bár a gép a kanadai ADIZ területén kívül maradt, egyértelmű provokációnak tekinthetjük, mivel a rakéták hatótávolságába esett Ottawa, New York, Washington, Chicago és a norfolki haditengerészeti támaszpont is. 2014 május, június, szeptember során rendszeresen került sor elfogásokra a kanadai és amerikai ADIZ-ban. A szeptember 18-i Beaufort-tenger feletti kanadai ADIZ-ba való berepülés egyértelműen politikai jelzés volt, ugyanis Petro Porosenko elnök aznap kezdte meg ottawai és washingtoni utazását, hogy észak-amerikai partnereivel megbeszéléseket folytasson az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban. A berepülések során az amerikai és kanadai légvédelem gyorsan és rugalmasan reagált, tehát a rendszer megbízható, léte pedig az orosz ,,tapogatózások? miatt megkérdőjelezhetetlen. Az ADIZ így reneszánszát éli Észak-Amerikában, különösen Alaszkában.
Egy orosz Tu-95 stratégiai bombázó és egy amerikai F-22 Raptor vadászrepülőgép.
(A kép forrása: http://thehigherlearning.com/wp-content/uploads/2014/09/norad.jpg)
Kelet-kínai-tenger
A Kelet-kínai-tenger az egymással többszörösen eltérő érdekek és szembenállás miatt különösen problémás övezetnek számít, amely megfigyelhető az ADIZ zónák kialakításában is. Ez alapvetően Kína és Észak-Korea páros, valamint a nyugati szövetséges Japán és Dél-Korea között figyelhető meg. Ugyanakkor Dél-Korea és Japán érdekei is ütközhetnek, valamint Oroszországé és Japáné is. Dél-Korea a térségből elsőnek, 1951-ben hozott létre ADIZ-t, a nyilvánvaló észak-koreai kommunista fenyegetés miatt. Japán 1969-ben csatlakozott a zónát kialakító államokhoz az egészen napjainkig releváns észak-koreai, orosz, és kínai fenyegetés miatt. Japán területi és gazdasági konfliktusban is van szomszédos államokkal. Gazdaságilag főképp a halászati és tengeri nyersanyaglelőhelyek, valamint kereskedelmi útvonalak miatt főleg Kínával és Oroszországgal. Utóbbival nem sikerült megegyezni a II. világháború óta a Kuril-szigetek, hovatartozásáról, emellett Japán, Tajvan és Kína között egyaránt vitát képez a Szenkaku-szigetek feletti fennhatóság kérdése. Ennek megfelelően Kína, Dél-Korea, Tajvan, Japán ADIZ zónái részben lefedik egymást, ami állandó berepüléseket, és válaszként elfogásokat eredményez. Kína 2013-ban hozta létre a saját körzetét, ezzel is nyomatékosítva területi igényét, illetve alátámasztva agresszív gazdaságpolitikáját. Kína és Oroszország természetesen elutasítja a japán és tajvani ADIZ zónák jogos létezését. Mindemellett a Socotra-sziget is a vitatott területek közé tartozik. Az említett zónákban rendszeresek a kisebb atrocitások, esetleg lövések nemcsak légi, de hajóegységek között is.
Dél-koreai, kínai, japán és tajvani ADIZ-ok a Kelet-kínai-tenger térségében.
(A kép forrása: http://i1.wp.com/inserbia.info/news/wp-content/uploads/2013/12/adiz.jpg)
Dél-kínai-tenger
A Kelet-kínai-tenger mellett természetesen a Dél-kínai-tenger is forró pont, mivel Kína saját gazdasági övezetének tekinti a térséget, és ezzel nemcsak több nála jelentősen kisebb délkelet-ázsiai államot, de az Egyesült Államokat is maga ellen hívja ki. Kína magának követeli a vitatott hovatartozású Paracel- és Spratley-szigeteket, illetve a környező tengeri területek feletti fennhatóságot, valamint fenntartja a jogot egy térségbeli ADIZ létesítéséhez, amit ugyanakkor az Egyesült Államok az ENSZ Tengerjogi Egyezményére (United Nations Convention on the Law of the Sea ? UNCLOS) hivatkozva elutasít. A konfliktus katalizátora a térségen átmenő évi 5,3 billió dollárnyi kereskedelmi áru, valamint a kitermelhető kőolaj- és földgázvagyon. A nagyhatalmi viaskodás tengeri és légi incidensekben nyilvánul meg, a felszíni hajók mellett megnövekedett kínai tengeralattjáró aktivitással párosulva. Erre és a Fiery Cross korallzátonyon épülő ? a jövőben valószínűleg haditengerészeti és légibázisoknak otthont adó ? kínai mesterséges szigetekre válaszul az amerikaiak fokozták felderítő tevékenységüket P-8A felderítő/tengeralattjáró-elhárító gépekkel. Ez viszont további súrlódásokhoz vezetett az amerikai és kínai fél között, ugyanis idén májusban egy nemzetközi légtérben ? viszont a Spratly-szigetek és az erre a területre is kiterjedő kínai ADIZ térségében ? végzett felderítő művelet során a kínai haditengerészet egymás után többször is felszólította egy P-8A személyzetét az övezet azonnali elhagyására.
Emlékezetes eset a 2001-es Hainan szigetnél történt incidens, amely során az amerikai haditengerészet EP-3 elektronikai felderítő gépe és a két, elfogást végrehajtó kínai J-8III vadászrepülőgép közül az egyik összeütközött, aminek a következtében az amerikai gép megsérült, a kínai pilóta viszont életét vesztette. Ezt követően az amerikai repülőgép személyzete kínai területen hajtott végre kényszerleszállást, amely után két napos kemény kihallgatásnak vetették alá őket. A helyzet komolysága miatt leszállás előtt a személyzet minden fontos kommunikációs berendezést, dokumentumot és felderítési adattárolót használhatatlanná tett.
Lockheed EP-3 elektronikai felderítő repülőgép.
(A kép forrása: http://fly.historicwings.com/wp-content/uploads/2013/04/HighFlight-HainanIncident4.jpg)
Új korszak a szaúdi ? orosz kapcsolatban: miért épp most?
A szaúdi koronaherceg helyettese, Mohammed bin Salman Vlagyimir Putyin orosz elnöknél tett látogatása rendkívüli politikai jelentőséggel bír. Az esemény kiemelkedő fontosságát az is jelzi, hogy a delegáció tagjaként többek között a külügyminiszter, Adel bin Ahmed Al-Jubeir is tiszteletét tette Szentpéterváron. A felek széleskörű gazdasági megállapodásokat írtak alá több fontos területen, megvitatták a regionális biztonsági helyzetet, továbbá kilátásba helyezték a legfelsőbb szintű kölcsönös látogatás még ebben az évben történő lebonyolítását is.
A látogatás nemcsak azért meglepő, mert Szaúd-Arábia hagyományosan az Egyesült Államok szövetségese, de éles kontrasztban áll Rijád márciusban kiadott elítélő hangvételű közleményével, melyben képmutatással vádolják Putyint, mivel az orosz elnök úgy kritizálta az Arab Ligát közel-keleti szerepvállalása miatt, hogy maga is támogatja Bassár el-Aszad szíriai rezsimjét.
Mi indokolja ezt a hirtelen fordulatot? Mint általában, Rijád számításainak a háttérben most is a külső és belpolitikai kényszerek együttese áll.
Az arab világ leghatalmasabb olajmonarchiájának egyre nehezebb nemzetközi és belső kihívásokkal kell szembenéznie. A huti csoportok jelenléte a szaúdi-jemeni határ mentén továbbra is komoly kihívást jelent, északról a szíriai válság és a proxy-csatározások elhúzódása, délen pedig a jemeni katonai műveletek nehézségei okoznak problémát, nem beszélve az ISIS fenyegető közelségéről. Kétségtelen, hogy Moszkva Rijád számára ebben a helyzetben jelentősen felértékelődött ? Szaúd-Arábiának szüksége van a Kreml segítségére is.
Ezt pedig Putyin maga is jól tudja, ahogy azt is, hogy Oroszország számára a közel-keleti térnyerés olyan lépése ez, mely megerősítheti Moszkva pozícióját a térségben. Ugyanakkor a találkozó rövidsége és az orosz fogadó delegáció alacsony szintje spekulációknak adott alapot a szaúdi fél meggyengült pozícióját illetően.
A Kreml iráni befolyása is beleszámít a szaúdi számításokba, tekintve, hogy Moszkva hagyományosan ajtóként szolgálhat Irán felé, és Mohammed bin Salman látogatása feltételezhetően ennek az ajtónak a megnyitására is szolgált.
Gazdaság
Mivel a találkozóra a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórum részeként került sor, a két állam számos területen írt alá gazdasági jellegű megállapodásokat. Az infrastrukturális beruházások és az ingatlanügy, az élelmiszerbiztonság területein kívül a szaúdi nukleáris program terve is szerepel a kétoldalú megállapodások között, melyet az orosz állami atomenergetikai vállalat, a Roszatom valósítana meg. A projekt megvalósulása esetén mindkét fél számára rendkívül jövedelmező lenne: az orosz államkincstárnak most mindennél jobban szüksége van egy kis utántöltésre, a szaúdiak számára pedig lehetővé teszi jelenlegi exportpolitikájuk folytatását, miközben kiszolgálja a növekvő belső energiaigényt is. A terv magában foglalja a reaktorok és kutatóközpontok kiépítését, a nukleáris fűtőanyag szállítását és a hulladék kezelését is, a további részletekig viszont Putyin ? minden bizonnyal a közeljövőben bekövetkező ? szaúdi látogatásáig még várni kell.
Szintén gyümölcsözőnek bizonyult a szaúdi olajügyi miniszter, Ali bin Ibrahim Al-Naimi látogatása. A két oldal munkacsoportok felállításáról egyezett meg a közös energetikai projektek megvalósítása céljából. Ez jelzi Szaúd-Arábia olajpolitikájának új irányát, amely egyben könnyebbség Oroszország számára is (a királyság alacsony olajár-stratégiája, melyet sokáig politikai eszközként használt Moszkva ellen visszaütött, így Rijád minden bizonnyal most kívánja korrigálni ennek káros hatásait).
Kell félnie az Egyesült Államoknak?
Az orosz?szaúdi kapcsolatok élénkülése különösnek tűnhet annak fényében, hogy az arab állam hagyományosan az Egyesült Államok szövetségese. Rijád kitekintésének egyik oka lehet, hogy az Obama-adminisztráció nem adja meg a remélt támogatást és politikailag jól érzékelhetően visszavonul az arab világ térségéből. A javuló kapcsolat ébreszthet bizonyos aggodalmakat az Egyesült Államokban: a vezető ok, hogy Oroszország új partnerei (korábban energetikai és pénzügyi megállapodásokat írt alá Kínával és a norvég Statoil vállalattal is) segítségével hatékonyan tudja enyhíteni az amerikai szankciók negatív hatásait.
Ugyanakkor nem mondható, hogy ez az orosz törekvés váratlan volna, továbbá a gazdasági és nukleáris jellegű megállapodások is ártalmatlanok. Végső soron az együttműködés akár hasznos is lehet az Egyesült Államok közel-keleti politikai céljai szempontjából.
A két állam diplomáciai kapcsolatait a szíriai válságban elfoglalt ellentétes pozíciójuk (Moszkva vállaltan az Aszad-rezsimet, míg Rijád a felkelő erőket támogatja) lehetetlenítette el, ahogy az álláspontok Jemennel kapcsolatban is hadilábon állnak, és a szoros orosz-iráni kapcsolatok is az ellenségességet erősítették. A gazdasági együttműködés nem fogja varázsütésre megoldani ezeket a nézeteltéréseket a két állam között, de megkönnyítené a kommunikációt és megoldáskeresést az olyan ügyekben, mint a szíriai vagy a jemeni válság és az ISIS elleni harc.
Bár a tárgyalások elsősorban gazdasági jellegűek voltak, a felek kitértek a térség (fentebb már említett) biztonsági problémáira is. A továbbiakban remélhetőleg sűrűbben sorra kerülő bilaterális tárgyalások a két állam között jelentősen könnyíthetik tehát a közel-keleti helyzet kezelését.
Összefoglalva, a szaúdi?orosz kapcsolat új iránya nemcsak financiálisan jövedelmező a feleknek, de hosszú távon egy stabilabb közel-keleti helyzethez is hozzájárulhat. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ? jelenleg ? Szaúd-Arábiának nagyobb szüksége van az oroszokra, mint fordítva. Akár tetszik ez a Nyugatnak, akár nem, ez a fordulat biztosíthatja, hogy a Kreml a térség jövőbeni biztonsági és gazdasági fejlődésének egyik központi játékosa legyen. Ami viszont mindenkinek érdeke: Oroszország és Szaúd?Arábia közösen hatékonyabbak lehetnek a közös rémálom, az Iszlám Állam ellen.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
A japán Képviselőház elfogadta a Japán Önvédelmi Erők tevékenységi körét bővítő törvényjavaslatokat
A japán Képviselőházban többségben lévő és kormányalkotó Liberális Demokrata Párt, valamint koalíciós partnere, az Új Komeito elfogadta azt a két törvényjavaslatot, mely biztosítaná az ország számára a kollektív önvédelem korlátozott gyakorlásához szükséges jogokat. A szavazás előtt az ellenzéki Japán Demokratikus Pártja, a Japán Innováció Párt, a Japán Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt tiltakozásul kivonult a teremből, mivel úgy vélik, hogy a törvényjavaslatok teljesen ellentétesek az Egyesült Államok által tervezett 1947-es japán ?békealkotmány? 9. cikkével. Ebben ugyanis Japán lemondott a háborúhoz való jogáról, ezzel együtt a nemzetközi viszályok fegyveres erő alkalmazásával történő megoldásáról ? kizárva az ENSZ Alapokmánya által biztosított kollektív önvédelemhez való jogot is.
A törvényjavaslatok összesen 10 jelenleg is érvényben lévő törvény tartalmát érintik, és jelentősen kibővítik a Japán Önvédelmi Erők tevékenységi körét. Ennek keretében a hatályba lépésüket követően lehetővé válik többek között, hogy Japán ? akár fegyveres erő bizonyos mértékű alkalmazásával is járó ? segítséget nyújtson egy megtámadott szövetségese számára, illetve a Japán Önvédelmi Erők logisztikai támogatást nyújtsanak más országok katonai műveleteket végrehajtó fegyveres erőinek abban az esetben is, ha ezek a tevékenységek közvetlenül nem kapcsolódnak Japán biztonságához.
A jelenlegi, Abe Sinzó miniszterelnök által vezetett japán kormányt már eddig is sok kritika érte egyrészt az ellenzék, másrészt a II. világháború alatti és előtti japán birodalmi törekvések elszenvedőinek ? mint Kína és Dél-, illetve Észak-Korea ? oldaláról amiatt, hogy egyre nagyobb szerepet kap politikájukban a nacionalizmus, és ezzel párhuzamosan különféle intézkedéseik többek aggodalma szerint a japán militarizmus fokozatos újraéledéséhez vezethetnek.
Narusige Micsisita japán biztonságpolitikai szakértő szerint azonban a törvények ? hatályba lépésüket követően ? Japánnak szövetségesi kötelezettségeinek ellátásához csupán minimálisan szükséges mértékben adnak felhatalmazást a fegyveres erő alkalmazáshoz. Japán biztonságának elsődleges garantálója az Egyesült Államok, melynek alapját a két ország közötti 1960. évi kölcsönös együttműködési és biztonsági szerződés szolgáltatja. Az ebben szereplő rendelkezések részletesebb kifejtésére, és ? válaszul a változó körülményekre ? időről-időre történő aktualizálására szolgálnak az Egyesült Államok és Japán védelmi együttműködési irányvonalai, melynek legfrissebb verzióját épp idén, április 27-én fogadták el. Habár a dokumentumban részletesen foglalkoznak a kétoldalú katonai együttműködés mikéntjéről azokban az esetekben, amikor a különféle fenyegetések közvetlenül érintik Japán biztonságát, azonban Japán és az Egyesült Államok regionális és globális szinten történő kooperációjáról már sokkal szűkszavúbban nyilatkoznak. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a japán kormány az alkotmány 9. cikkelyét érintő felülvizsgálati folyamata még nem fejeződött be, így a két ország tágabb földrajzi térben történő együttműködési keretének tartalommal való megtöltése nagyban függ a további japán jogalkotástól, melyben a szóban forgó két törvény hatályba lépése komoly előrelépést jelentene.
Micsisita szerint a két törvény emellett jóval nagyobb mozgásteret fog biztosítani Japánnak egy India, Ausztrália és egyes délkelet-ázsiai államokat magában foglaló regionális biztonsági partnerség kialakításához, és ezáltal fegyveres erőinek elrettentési funkciójának alátámasztásához, fenntartva a térség erőegyensúlyát Kína egyre kiterjedtebb nagyhatalmi törekvéseivel szemben is. A kollektív önvédelem ? habár egyelőre korlátozott értelemben történő ? gyakorlása lehetőségének japán jogrendbe történő átültetése, és egy életképes szövetség létrehozásának szándéka közötti összefüggés jelentőségét jól szemléltetheti, hogy 5. cikkelyében az Észak-atlanti Szerződés is az ENSZ Alapokmányának kollektív önvédelem jogát biztosító 51. cikkére hivatkozva legitimálja a NATO kollektív védelmi profilját.
Mivel az új törvények szükségességét még Abe Sinzó japán miniszterelnök is részben Kína felemelkedésével kapcsolatos kihívások kezelésével magyarázza, nem véletlen, hogy több kínai tisztségviselő is kifejezte nemtetszését. A kínai védelmi miniszter szerint Japán lépése tovább fogja bonyolítani a térség biztonsági helyzetét és a stratégiai stabilitást, míg a kínai külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a törvényjavaslatok megkérdőjelezik Japán békés fejlődés iránti elkötelezettségének fennmaradását.
A törvényjavaslatok a Képviselőházban történő elfogadásukat követően a a Tanácsosok Házához (japán felsőház) kerültek, melynek 60 napja van a döntésre. Amennyiben a felsőház nem fogadja el a javaslatokat a Liberális Demokrata Párt – kihasználva a Képviselőházban lévő jelentős fölényét – kétharmados szavazással felülbírálhatja a Tanácsosok Háza döntését, így a törvények a jelenlegi ülésszak végére (szeptember 27) minden bizonnyal így is hatályba lépnek.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
Növekvő feszültség Oroszország és Grúzia között
A Dél-Oszétiában állomásozó orosz csapatok a múlt hét folyamán kísérletet tettek a demarkációs vonal megváltoztatására a határhoz közel fekvő Tsitelubani falu térségében ? jelentette be a be grúz kormány különleges képviselője, Zurab Abashidze. Az oroszok határjelzőket állítottak fel Grúzia területén annak érdekében, hogy a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger között futó stratégiai fontosságú Baku-Suspa kőolajvezeték 1,5 kilóméteres szakasza Dél-Oszétia területére kerüljön. A grúz hatóságok válaszul felszámolták a határjelzőket és helyettük grúz nemzeti zászlókat helyeztek ki. Erre reagálva csütörtök délelőtt egy kis létszámú fegyveres csoport behatolt Grúzia területére, ahol levették a grúz hatóságok által kihelyezett nemzeti zászlót. A csoport vezetője, Robert Gasaev ? aki a dél-oszétiai határőrség helyettes parancsnokaként azonosította magát a helyszínre érkező újságíróknak ? kijelentette: ?Dél-Oszétia területén áll, és azért érkezett, hogy lecserélje a határjelzőt.?
Az incidens idején jelenlévő grúz rendőrök nem léptek közbe, és Gasaev távozását követően sem kísérelték meg átvizsgálni a helyszínt tartva a potenciális eszkaláció lehetőségétől, mivel fegyveresek maradhattak hátra a terület őrzése érdekében. Fontos megemlíteni, hogy az elmúlt időszakban több hasonló incidensre került sor, mely összefüggésben áll a térséget érintő orosz gazdasági érdekekkel és veszélyeztetik a régió stabilitását. Reagálva a kialakult helyzetre az Európai Unió szerdai közleményében elítélte a határ megváltoztatása kapcsán tett lépéseket, kiállva Grúzia területi integritása mellett. Az EU térségben működő megfigyelő missziója (European Union Monitoring Mission in Georgia ? EUMM) várhatóan találkozót hív össze jövő héten, mely lehetőséget ad az érintett feleknek a határ kapcsán felmerült vitás kérdések rendezésére. James Stavridis nyugalmazott tengernagy, a NATO-erők volt európai főparancsnoka szerint aggasztó, hogy Oroszország a hibrid hadviselés eszközeihez nyúl Grúziában, ami akár katasztrófához is vezethet. A történtek helyszínétől nem messze ?Tbiliszi közelében ? a NATO csapatok és a grúz hadsereg részvételével jelenleg is tart az ?Agile Spirit 2015? fedőnevű többnemzeti gyakorlat, mely a konvencionális műveletekben történő együttműködés fejlesztését célozza.
https://www.youtube.com/watch?v=i4wdNEOw_EU
Kiemelt témák
