Joseph Dunford vezérezredes, az amerikai Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának elnöke szerint határozott katonai fellépésre van szükség az Iszlám Állam egyre növekvő terjedése ellen Líbiában. A legmagasabb beosztású amerikai katonai vezető szerint egyes csoportok arra akarják használni az észak-afrikai országot, hogy a kontinensen végzett tevékenységüket onnan koordinálják. ?Aggódom az ISIL Líbiában tapasztalt terjedéséért? úgy vélem, a katonai vezetők felelőssége, hogy az ISIL líbiai terjeszkedésének kezelésére vonatkozó javaslatokat dolgozzanak ki a védelmi miniszter és az elnök számára? ? nyilatkozta Joseph Dunford vezérezredes. A javaslat szerint az Iszlám Állam katonai fellépés útján történő akadályozását a hosszú távú politikai folyamat támogatásával összhangban lenne érdemes kivitelezni. Mindeközben Líbia nemzetközileg elismert kormányzata nyugati légicsapásokat sürget, melyek segítségével reményeik szerint visszaverhetnék a fegyveres milíciákat. A líbiai kormány már korábban is kérte egy ? irakihoz és szíriaihoz hasonló ? Iszlám Állam elleni légi hadművelet megindítását, azonban a nyugati hatalmak egyelőre arra várnak, hogy a rivális felek elismerjék és támogassák az egységkormányt.
BSZK-s sikerek futószalagon: újabb ITDK helyezés és különdíjak!
Ismét komoly sikereket értek el a Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjai az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencián, ugyanis a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon 2016. február 04-én ismertetett eredmények alapján Biztonságpolitika és Hadtörténelem tagozatban I. helyezést ért el Pénzváltó Nikolett, akinek konzulense Csiki Tamás (a BSZK egy korábbi és meghatározó személyisége, jelenleg az NKE NETK dékáni főtánacsadója) volt. Ezen felül Nikolett részére Vargha Tamás, a HM parlamenti államtitkára különdíjat adományozott.
Külön öröm a tagság számára az is, hogy Störk Bálint honvéd tisztjelölt részére (témavezetője: Dr. Forgács Balázs százados, az NKE HHK egyetemi docense), aki a BSZK tagjaként a fenti szekcióban versenyzett, Prof. Dr. Padányi József dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese különdíjat adományozott.
Ezúton gratulálunk nekik, egyúttal büszkék vagyunk arra, hogy immár hosszú évek óta szerepelnek szakkollégistáink a helyezettek és különdíjasok között! Sok sikert kívánunk a 2017-es OTDK-n való megméretéshez!
Növekszik az amerikai hozzájárulás Európa védelméhez
2016. február másodikán Ash Carter, az Egyesült Államok védelmi minisztere közleményében bejelentette, hogy az ENSZ keretein belül a tavalyi összeghez képest megnégyszerezné az Egyesült Államok katonai hozzájárulását az Európában állomásozó erők részére, melyet Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára üdvözölt.
Az USA által korábban tervezett 789 millió dollár helyett, ez a mintegy 3,4 milliárd dolláros hozzájárulást több gyakorlatot, az amerikai erők gyakoribb rotációját, valamint technológiai és infrastrukturális fejlesztést jelent.
Jelentős összegeket szán az amerikai védelmi tárca a fegyveres konfliktusok megelőzésére, a terrorizmus visszaszorítására is. A kiadások növelése része a Pentagon 2017-es programjának, amely a nemzetközi kihívások (Oroszország és Kína ?nagyhatalmi versenye?, a hagyományos fenyegetések megléte és az Iszlám Állam megjelenésével fokozódó közel-keleti instabilitás) elterjedésének megakadályozásában játszik fontos szerepet.
A jelenlegi hozzájárulás a 2014-ben életre hívott Európai Viszontbiztosítási Kezdeményezéshez (European Reassurance Initiative) is kapcsolódik, mely tételesen felsorolja az egyes NATO tagállamok katonai támogatására szolgáló összegeket.
Croatian FM Miro Kovač at the Hungarian Institute for Foreign Affairs and Trade
Hungary was the first EU member state the newly appointed Croatian FM Miro Kovač officially visited after his inauguration (and the second one after Bosnia and Herzegovina), which clearly bears a positive political message: despite all the tensions in our bilateral relations due to the MOL-INA case or the recent refugee crisis, we have only one choice ? to work together.
His public lecture held at the Hungarian Institute for Foreign Affairs and Trade was the closing event of his day in Budapest. He stressed that Croatia is located in a very special geostrategic position to which the government constantly has to adapt. There is a horizontal and a vertical cooperation at the same time. The first one links Croatia (and South-Eastern Europe) to Austria and Germany, the most important allies, while the second one means a Central-European dimension. Hungary, being a neighboring country and of strategic importance, comes into the picture in this second aspect.
He mentioned the Croatian willingness to take part in the Visegrad Cooperation as tightly as possible but admitted that he sees no chance to officially join the group. However, the V4+ formation (V4+Croatia+Slovenia) seems adequate to meet the goals of Croatia. He added that the so-called Quadriliterale (the loose cooperation of Croatia, Hungary, Slovenia and Italy) should be revitalized to some extent.
Moreover, Croatia will actively participate in every regional cooperation including the Berlin and the Brdo-Brijuni Process. The duties of the Foreign Ministry will be reshuffled in a similar way as they were in Hungary: the focus will fall on economic relations and foreign investments.
In order to ensure the economic prosperity of both Croatia and Hungary, the reestablishment of good neighborly relations is a must. Luckily enough, where there is a will there is a way.
Tovább fokozódik a helyzet Szíriában
Staffan de Mistura ENSZ-megbízott február 3-án bejelentette, hogy február 25-ére halasztották a szíriai béketárgyalásokat. A döntés hátterében elsősorban a szíriai kormányerők orosz támogatással megvalósuló támadó hadművelete áll, melynek keretében Bassár el-Aszad elnök csapatai áttörést értek el Nubul és Zahra városainál, valamint jelentős utánpótlási útvonalakat vágtak el Törökország és a felkelők központjának számító Aleppo között. Az ellenzék elítélte a támadást és lemondta a keddi találkozót de Mistura-val. Főkoordinátoruk, Rijád Hidzsáb véleménye szerint a szünet lehetőséget ad a Nyugatnak, hogy nyomást gyakorolhasson az Aszad kormányra és a moszkvai vezetésre. Az orosz beavatkozás mértéke már hosszabb ideje komolyabb vitát vált ki a nemzetközi közösségben. John Kerry, amerikai külügyminiszter felszólította Moszkvát a bombázások befejezésére, ám Szergej Lavrov kifejtette, erre egészen addig nem kerülhet sor, amíg teljesen le nem győzik a terrorista csoportokat.
Mindeközben az Orosz Védelmi Minisztérium álláspontja szerint Törökország Szíria megtámadására készül. Igor Konyasenkov minisztériumi szóvivő sajtótájékoztatóján kifejtette, a hírszerzés folyamatosan növekvő katonai jelenlétet regisztrált a két ország határán, valamint Ankara február 1-e és 5-e között megtagadta az orosz megfigyelő gépek berepülését, ezzel megszegve a Nyitott Égbolt szerződést. A moszkvai vezetés beszámolója szerint a közelmúltban egyre nagyobb számú önjáró tüzérségi eszközök jelentek meg a térségben, továbbá a határmentén egyre nagyobb fejlesztések folynak, amelyek egy bázispont kialakítására utalnak. A vádak alól Ankara tisztázhatná magát, azonban a berepülések megtagadása éppen az ellenkezőjére utal, mely nem segíti a térség stabilitásának megteremtését, mondta Konyasenkov.
Észak-Korea rakétakilövésre készül
Az észak-koreai rezsim újabb látványos lépésre szánta el magát a január végi kísérleti atomrobbantás után. Phenjan a tegnapi nap során értesítette az ENSZ-hez tartozó Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet terveiről, miszerint február 8-25. között egy megfigyelő műholdat kísérelnek meg pályára állítani.
A Egyesült Államok és a szomszédos országok az észak-koreai rakétaprogram egy újabb kísérleti tesztjeként értékeli a lépést, így érthetően heves ellenérzéseket váltott ki a bejelentés. Fontos megjegyezni, hogy az amerikai külügymisztérium szóvivője szerint a kilövéssel Phenjan megszegne számos ballisztikus rakétaprogrammal kapcsolatos szankciót.
A környező országok közül Japán és Dél-Korea egyaránt figyelmeztetett, hogy szükség esetén kész lelőni egy észak-koreai rakétát. A Japán Belügyminisztérium február 5-re országos szintű próbariadót rendelt el mely során a J-ALERT (??????????) átfogó lakossági riasztás rendszer hatékonyságát fogják tesztelni, mely alapvetően földrengés, tsunami, illetve pont az ehhez hasonló, észak-koreai rakétaveszély esetén használt átfogó figyelmeztető rendszer.
Az izraeli hadsereg feloldotta a belépési korlátozást Ramallah városába
Izrael egész területére nézve jellemző, hogy az izraeli hadsereg és az arab lakosság között növekvő tendenciát mutat az összetűzések száma október óta. A BBC adatai szerint eddig 28 izraeli és több mint 155 palesztin civil vesztette életét, főleg késeléses és lőfegyveres támadásokban.
Ilyen incidensre volt példa január 31-én is, mikor egy palesztin rendőr három izraeli katonát lőtt le Ramallah környékén. A gyilkosság után a hatóságok lezárták a területet, ami az amúgy forgalmas város szempontjából kedvezőtlen volt – mindennap nagy létszámú külföldi diplomata és számtalan segélyszervezet, mint például a Vörös Kereszt önkéntese utazik Ramallah-ba.
Bár karakterében eltérő jelenségről beszélünk, mégis párhuzam vonható a mostani eseménysor a múltban történt első (1987-1991) és második (2000-2005) intifádához. Az Izrael szomszédságában dúló szír polgárháború az egész arab-muszlim világot megosztja, így nem meglepő, hogy ezt kihasználva a Hamász Iszlám Ellenállási mozgalom új erőre kapva befolyásolja az Izraelben történő harcokat.
A tegnapi napon belépési korlátozást adtak ki a nem helyi lakosság városba történő belépésével kapcsolatban, azonban mára ezt feloldották. Az izraeli hadsereg úgy nyilatkozott, hogy az ellenőrzőpontok ismét rendeltetésszerűen működnek az egész éjszakát igénybe vevő ellenőrzés után.
A BSZK a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nyílt Napjain
A Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjai részt vettek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi (NKE HHK) és Honvédtiszképző, illetve Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar (NKE NETK) Nyílt Napjain 2016. január 29-én és 30-án.
Ennek során bemutatták az érdeklődők számára a szervezet működését, és betekintést nyújtottak a biztonságpolitika érdekes és kihívásokkal teli világába.
Számos kérdés hangzott el azzal kapcsolatban, hogyan működik a szervezet és a tagság milyen követelményekkel és előnyökkel jár? Erre a szóbeli válaszokon túl rövid írásos anyagban is információt kaphattak az érdeklődők:
A III. genfi tárgyalás ? egy újabb esély a szír polgárháború megoldására?
Napjainkban a közel-keleten dúló konfliktusok közül talán a szír polgárháborút tekinthetjük a legsúlyosabbnak. A térségben számtalan érdek ütközik egymással, a civil lakosság pedig az alapvető szükségleteinek kielégítését is nehézkesen oldja meg szülőhazájában. Az évek során a polgárháború kiszélesedett, egyre több állam és szervezet vállt a konfliktus aktív résztvevőjévé. Ennek következtében a válság átlépett Szíria határain, mely mára az egész régió stabilitását veszélyezteti ? hatást gyakorolva Európa biztonságára is. Nem meglepő tehát, hogy a polgárháború lezárása érdekében nemzetközi összefogás szerveződött, melynek köszönhetően a szembenálló feleket 2014-ben már megpróbálták tárgyaló asztalhoz ültetni a II. genfi tárgyaláson. A válság megoldása érdekében indított ENSZ-kezdeményezés ekkor azonban több kedvezőtlen tényező következtében kudarcba fulladt. A 2015-ös események lehetőséget teremtettek a szíriai békefolyamat újraindítására, melynek köszönhetően megindultak a III. genfi tárgyalás előkészületei, ami új fejezetet nyithat a véres polgárháború történetében.
Nehézségek a III. genfi tárgyalás körül
Az ENSZ különleges szír nagykövete, Staffan de Mitsura kezdeményezésére szervezett tárgyalás kezdőnapja eredetileg január 25-ére volt kitűzve, amit azonban több ok miatt egy későbbi időpontra kellett halasztani. Mitsura előzetesen január 13-án konzultált a tárgyalófelekkel Damaszkusz városában. A találkozó két nappal azután történt, miután a szír város, Madaja három hónapos blokád után végre megkapta segélyszállítmányait.
[quote_box_center]?Ez a találkozó elengedhetetlen volt a sorra következő genfi tárgyalások sikeressége érdekében. Nagyon sok forog kockán, így szükséges volt a konzultáció? ? nyilatkozta de Mitsura a Reutersnek. Az Egyesült Államok képviselője, Anne Patterson továbbá kiemelte, hogy mindenkinek érdekében áll mihamarabbi megoldást találni arra a humanitárius katasztrófára, ami évek óta folyik Szíriában. [/quote_box_center]
Az előzetesen Rijádban létrehozott delegáció vezetőjének Mohammad Allousht, az Iszlám Hadsereg vezetőjét jelölték ki, azonban az eredetileg csak tanácsadóként megjelenő orosz delegáció megvétózta a rijádi delegáció tagjainak listáját azzal az indokkal, miszerint az Alloush által vezetett csoportosulás szerintük terrorista szervezetnek minősül. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter így nyilatkozott Zürichben:
?Még mindig kiállunk azon álláspontunk mellett, miszerint az Iszlám Hadsereg egy terrorista szervezet, mivel többször is robbantottak Damaszkusz városában.?
Ez okból az oroszok először egy vegyes összetételű delegációt szerettek volna létesíteni, de január 15-én ezt is elvetették. Ehelyett egy új delegációt szeretnének létrehozni ugyanannyi taggal, amennyi az előzetes rijádi delegációban részt vesz. Az all4syria.info portál hozta nyilvánosságra a listát, amelyben azt a tizenöt tagot jelölik meg, akiket Oroszország kívánna küldeni. Többek között Amina Ossi, a Kurd Demokratikus Unió szíriai pártjának elnökhelyettese, valamint Hajtam Manna, a Qamh Mozgalom vezetője lenne tagja az új delegációnak. Rim Turkmani, a Madani szervezet vezetője nemtetszését kifejezve a három felé osztott delegációval kapcsolatban végül nem vesz részt a tárgyaláson.
A harmadik delegáció szereplését azonban a Döntő Bizottság is elvetette, és felszólították Bassár el-Aszad elnököt, hogy tegyen lépéseket ez ügyben. Kijelentésüket a múlt év decemberében, az ENSZ Biztonsági tanácsa által kiadott határozattal támasztották alá.
?Addig nem tudunk tárgyalni, amíg a népünk éhen hal és nemzetközileg betiltott fegyverekkel van támadva? ? nyilatkozta Rijád Hidzsáb, a szír kormány miniszterelnöke.
Ennek következtében a Döntő Bizottság újabb listát adott ki január 20-án, azonban az Iszlám Hadsereg vezetője helyett a kormány hadseregének egy disszidált dandártábornokát, Asaad al-Zoghbit jelölték meg a delegáció vezetőjének. A vezetőváltásnak az orosz álláspont szolgál okul.
Egyes ellenzéki erők, többek között Mahmoud Marai, a Nemzeti Demokratikus Akció Szervezetének vezetője felemelte hangját az ellenzéki érdekek sérelme miatt. ?A második genfi tárgyaláson csak a Nemzeti Szíriai Koalíció képviseltette magát, ami hiba volt. Minden találkozó, ami kizárja mindkét oldal álláspontját, Szíriát ítéli bukásra? ? nyilatkozta az Al-Monitornak.
Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy a szembenálló felek mellett Irán és Szaúd-Arábia is konfliktusban állnak egymással. A szeptember óta húzódó diplomáciai konfliktus azóta sem oldódott meg, annak ellenére, hogy a német külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier teheráni látogatása során békítőleg próbált hatni a két államra annak érdekében, hogy konfliktusuk ne terjedjen ki a szír polgárháború eseménysorozatára. A probléma azonban nem hogy csillapodott volna, éppen ellenkezőleg: egy január 3-án kiadott közlemény szerint Szaúd-Arábia megszakította diplomáciai kapcsolatát Iránnal, és 48 órát adott az iráni diplomatáknak elhagyni az országot. Másnap de Mitsura Rijádban találkozott a szír ellenzék képviselőivel, hogy kifejezze a diplomáciai válsággal kapcsolatos aggodalmát.
?Ez a hirtelen jött krízis a szaúdi-iráni helyzetben nagyon aggasztó. Meg kell állítanunk az esetleges láncreakciót a térségben? ? nyilatkozta de Mitsura a New York Timesnak. A diplomáciai szakításhoz azonban azóta Bahrein és Szudán is csatlakozott, Törökország és Katar pedig már eddig is Szaúd-Arábia oldalán sorakozott fel.
A török külügyminiszter, Mevlut Cavusoglu egy 25-én megjelent cikkben kijelentette, hogy a török álláspont szerint kurd mozgalmaknak nem szabadna képviseltetnie magát a tárgyalásokon, mivel véleményük szerint az Ossi által vezetett Kurd Demokratikus Unió terrorista szervezetnek minősül. A kurd függetlenségi mozgalmakat támogató Oroszország már szeptemberben is kiállt a kurd ügy mellett, mondván, az ellenség közös, hiszen a kurdoknak szintén érdekében áll a térségben komoly hatalommal rendelkező Iszlám Állam erőit megfékezni. Vlagyimir Putyin szeptemberi ENSZ felszólalásában kijelentette, hogy az oroszok által támogatott kurdok és az Aszad-rezsim együtt az egyetlen olyan erő a térségben, amely valóban küzd az Iszlám állam ellen, de hozzátette, hogy álláspontjuk szerint több terrorista szervezet is működik Szíriában (mint például a fent említett Iszlám Hadsereg), akiket meg kell fékezni.
Ebből kifolyólag világosan látszik a különböző érdekek elkülönülése. A felkelőket képviselő Iszlám Hadsereg mellett sorakozik fel Törökország és közvetetten Szaúd-Arábia, mint az Aszad-rezsimet támogató Irán diplomáciai ellenfele, másik oldalon pedig a szír kormányerőket támogató Oroszország, Irán és a kurdok. A különböző érdekektől függetlenül viszont megállapítható, hogy közös ellenségről is beszélhetünk, ez pedig az Iszlám Állam terrorista szervezete. A másik közös kapcsolódási pontként az országban fennálló humanitárius katasztrófa megoldása sejlik fel.
Ilyen feltételek mellett ültek ma tárgyalóasztalhoz a felek, melynek a konfliktusra gyakorolt hatásáról egyelőre csak találgathatunk.
A brief analysis of the formation of the new Croatian Government
Background
After an extremely long period of negotiations, the Croatian Sabor (Parliament) approved the centre-right government led by Tihomir Oreskovic. Although the path towards the formation of the government was not easy at all due to the numerous turnarounds and unexpected complications, Oreskovic managed to get an impressive amount of 83 votes (while he needed ?only? 76). However, his situation will not be as easy as it might seem at first glance. The parliamentary majority is extremely heterogeneous; the newly elected PM will constantly have to make compromises and struggle against his internal opposition.
(Source: http://www.total-croatia-news.com/politics/1882-meet-croatia-s-new-pm-designate-tihomir-oreskovic Accessed: 26/01/2016)
But first let us jump back to November 2015.
There was only one thing sure after the November 8 parliamentary elections in Croatia: nothing could be taken for granted. The Patriotic Coalition (Domoljubna koalicija) led by Tomislav Karamarko (HDZ) became the relative winner of the elections with 59 mandates, however, they did not manage to obtain absolute majority (not even with the help of smaller parties or the representatives of the minorities) as the left-orientated ruling coalition of Zoran Milanovic managed to get 56 chairs in the Parliament.
Nonetheless, tight results were to be expected. On the other hand, the 19 parliamentary seats of MOST (Croatian for ?Bridge?) seemed to be a big surprise for everyone. This relatively new party and its leader Bozo Petrov found themselves in an awkward situation. They had the political power to play the kingmaker?s role, while they were constantly ignored or humiliated by leading politicians from both sides.
Back then, right after the elections, the formation of the parliamentary majority (and thus the new government) seemed to be relatively simple – at least compared to what was still to happen. Although Petrov warned everybody well in advance not to count on easy talks, one could expect that he would sit down and listen to what Karamarko and Milanovic had to say (or perhaps offer) in order to form a government together and eventually choose the better option.
As it turned out, there was a lot more to it than that.
The process at first seemed to be a fairy tale (especially when Petrov called for a tripartite government and was harshly rejected both by Karamarko and Milanovic), then a never-ending story, which in December eventually turned into a drama.
(Source: http://www.maxportal.hr/wp-content/uploads/2015/12/karamarko-milanovi%C4%87-petrov-tri.jpg Accessed: 26/01/2016)
This time the kingmaker?s favourite role was played by MOST and their leader Bozo Petrov.
MOST cannot be defined as a classic political party but rather a heterogeneous alliance of young politicians and experts who are keen on changing the current political system. Petrov had to face severe internal conflicts; each and every one of the original 19 parliamentary deputies had his or her opinion about how and with whom to continue the negotiations.
The first consequence of these internal conflicts was the expulsion of Drago Prgomet from the party. He held a secret meeting with Zoran Milanovic, who was reportedly trying to break MOST into fractions in order to ensure his parliamentary majority. He did not leave MOST alone but with three fellow members – the four ?dissidents? formed a new party called Hrid.
However, further internal conflicts are more than visible as Ivan Lovrinovic (one of the party?s main strategists) refused to support the government. According to media reports, he had strong ambitions to become a minister but his request was turned down despite all his efforts. Interestingly enough, his two closest allies followed him only in criticising the government but eventually they were among the 83 who supported Oreskovic.
It is still not known whether MOST melts down to 12 deputies due to this conflict because the three ?renitents? claimed to be still part of the party, while maintaining the right to have different views from the actual leadership.
Even the political rivals have to acknowledge the way Petrov insisted on his demands. When they felt necessary, MOST had the courage to threaten HDZ with stepping back from the negotiations. This might seem to be open blackmail but we can be sure that such assertive behaviour is quite common behind the scenes.
If we take a look at the members of the new Croatian government, the over-representation of MOST is clear (compared to their 12 or 15 members in the Parliament). Maybe the ?role of MOST? should be rephrased as the ?rule of MOST?.
Apart from them, if there is any political actor in Croatia who came out reinforced from the political crisis so far, it is President Grabar-Kitarovic. She constantly seemed to have a plan: first when she announced to expect at least 76 signatures from the party leader who wants to become the Prime minister-designate – though it has to be mentioned that she probably wanted to prevent Zoran Milanovic from forming another government this way. Later she warned everybody that she would not let the negotiations flow on for ages, and finally she was on the verge of appointing a technical government that would have led Croatia until the new elections.
(Source: http://ipress.rtl.hr/hrvatska/hrvatska-predsjednica-kolinda-grabar-kitarovic-prisegnula-bit-cu-jedna-od-vas-36199.html Accessed on 26/01/2016)
One might argue that she just wanted to give HDZ and Tomislav Karamarko as much time and support as possible to ultimately form the new government. This might have been the situation at the very beginning, however, as the old saying goes ?the appetite grows with what it feeds on?. There are several indicators which suggest that she already saw her ?own government? in position.
Of course, her technical government per definition would not have been a long-lasting one; still, her ambitions of becoming an independent and relevant political actor came to the surface. In her pursuit of independence she might even collide with HDZ, the party that originally supported her in the presidential elections.
Evaluation
There are numerous other factors that also played a role in this outcome, beginning from the Catholic Church through the impact of the refugee crisis on the popularity of political leaders, not to speak of the economic situation. Several questions are still open, for example the position of both Milanovic and Karamarko is questioned, although to a different extent.
SDP?s internal conflicts are linked to their defeat, whereas Karamarko is being criticised for being too lenient with MOST. Petrov mostly got what he wanted, which means that prominent HDZ politicians were left out of the government.
We should not forget that the actual one is not the final structure of the government. HDZ and MOST did not have enough time to come to a conclusion about the number of ministries, state-owned agencies etc. A reshuffle is scheduled in six months? time, when another round of harsh debate is to be expected.
The role of PM Oreskovic is also disputed. Some suggest that Karamarko will be ?the strong man?, while others claim that he will have control of what he wants to. One of his benefits is that he comes from the financial world and has never been part of the ruling political elite in his motherland. He has the advantages of being an outsider, while he is expected to bring new ideas and a breath of fresh air to the political scene.
Kiemelt témák
