2017. január 26-án megrendezésre került az NKE Hadtudományi és Honvédtiszképző Karán az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencia (ITDK), ahová 9 szekcióban 58 pályamű érkezett be.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjai közül Kovács Georgina (konzulense Dr. Hangya Gábor alezredes, az MH CKELMK központ-parancsnokhelyettese) vett részt a konferencián, ahol a február 3-án ismertetett eredmények alapján Alkalmazott Hadtudomány tagozatban II. helyezést ért el.

Ezúton is szeretnénk gratulálni neki, valamint sok sikert kívánunk az április 25-27-én megrendezésre kerülő Országos Tudományos Diákkori Konferencián (OTDK) való megmérettetéshez!

A migrációs válság miatt kifejezetten fontos témává váltak Európában az iszlámmal kapcsolatos kérdések, hiszen az öreg kontinensnek már több évtizede nem tapasztalt biztonsági kihívással kell szembenéznie. Az iszlám jobb megértésének érdekében 2016. november 28-án a Biztonságpolitikai Szakkollégium az ELTE ÁJK Politológia TDK-val közös szervezésben tartotta „Az iszlám Európában – Európa az iszlámban?” című konferenciáját. Négy előadónk ? N. Rózsa Erzsébet, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense; Omar Sayfo újságíró és az Utrechti Egyetem kutatója; Sulok Zoltán Szabolcs, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke; Speidl Bianka, a Századvég Alapítvány Migrációkutató Intézetének vezető kutatója ? előadását, illetve kerekasztal-beszélgetését Dudlák Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Multidiszciplináris Doktori Iskola doktorandusza moderálta.

A konferencia első előadója N. Rózsa Erzsébet volt, akinek előadása a kereszténység és az iszlám kapcsolatának általános bemutatásáról szólt, melyben a két világvallással kapcsolatos fő kérdéseket járta körül. Azonban előadása elején leszögezte, hogy a bevándorlás kérdése csak a mi térségünkben új ? tőlünk nyugatra már több évtizede napirenden van.

Elsősorban azt a kérdést jártuk körül az előadóval, hogy az iszlám és a kereszténység inkább vallás vagy civilizáció-e, majd azt, hogy a két vallás milyen módon gyakorol hatást a mindennapi életre, politikára. A bevezető után az iszlám és Európa történelmi kapcsolatait ismertetése következett, amelyek alapján elmondhatjuk, hogy az arabok 8. századi hispániai hódítása óta a muszlimok végig jelen voltak kontinensünkön, de csak a globalizáció hatására jelentek meg nagyobb számban mindenhol. Végezetül szó esett ?Eurábia? koncepciójáról, melyről az előadó megállapította, hogy ? a kis populáció és a muszlimok szaporodási trendjeinek az európaiakéhoz való idomulásának okán ? a közeljövőben nem fog létrejönni.

Második vendégünk, Omar Sayfo az európai muszlim közösségekről tartott előadást, ám már a bevezetőjében leszögezte, hogy egységes iszlám populációról beszélni nem célszerű, hiszen a muszlimok más közösségekből, más módon érkeznek, majd a befogadó ország kultúrája is máshogy hat(ott) rájuk, így nagyon eltérő lehet az identitásuk és a társadalmi szerepük. Természetesen, ha markánsan eltér a muszlimok és a körülöttük élők világszemlélete és életmódja, akkor a muszlim embereket az iszlám mint legkisebb közös többszörös összetartja. Így merült fel az előadás során az a fontos kérdés, hogy az iszlám európai integrációja megbukott-e. A válasz az előadó szerint attól függ, hogy mely közösségeket nézzük meg, mert kollektíve ez nem kijelenthető.

Szó esett a muszlimok identitásáról is. Mint az átlag európaiak, az iszlámot követők is több identitással rendelkeznek, és a Korán se egy kötelező program ? állította Omar Sayfo. Azonban azt is megjegyezte, hogy ha az iszlám ? legfőképpen a szalafita ága ? válik az elsődleges identitássá, az már valóban problémát jelent.

Befejezésképpen Európa sötét jövőjéről hallhatott a közönség ? vagy éppen a sötét jövő hiányáról, mivel a muszlimok közül nem mindenki szélsőséges, sőt a szélsőségeseket egyenesen kivetik magukból az iszlám közösségek, amelyek nem egységesek, hanem gyakran egymással riválisok, ami az együttes mobilizációt ellehetetleníti.

Harmadik előadónk, Sulok Zoltán Szabolcs a magyarországi iszlám közösségről tartotta előadását. Kezdetként ismertette, hogy a magyaroknak a muszlimokkal már évezredes kapcsolatuk van, ám a Magyarországon élő közösségek folyton eltűntek, majd ismét megjelentek. Ezért lehetetlen a török kor előttről iszlám tárgyi emléket fellelni az országban.

Sulok úr előadásának számottevő része szólt arról, hogy milyen az iszlám közösség az országban. Ehhez lényeges tudni a muszlimok számát, ami a Magyarországi Muszlimok Egyházának 2010-es becslése alapján nagyjából 32.000 fő, míg a 2011-es népszámlálás szerint csak 5000 muszlim él az országban. Előadónk szerint ennek a nagy különbségnek az az oka, hogy az emberek nem merték magukat muszlimnak vallani. Szociális és társadalmi helyzetüket nézve a magyarországi muszlimok fiatalabbak a magyar átlaghoz képest, férfitöbbséggel rendelkeznek a bevándorlás miatt, ám a vallást több nő veszi fel. A nagy népszaporulat miatt életszínvonaluk alacsony, ám nem gettókban élnek és a társadalomnak is teljes értékű tagjai.

Az előadás vége a muszlimok kihívásainak ismertetésével történt. Eszerint a diszkrimináció és provokáció ? főleg a migránsválság óta ? komoly problémát jelent, de a szegénységről, a közöségszervezés nehézségeiről, a vallásgyakorlás és vallásos oktatás infrastruktúrájának hiányáról sem szabad megfeledkeznünk.

Utolsó előadónk, Speidl Bianka a muszlim társadalmakban élő nők helyzetéről tartott előadást. A témához nemcsak tanulmányok útján szerzett tudást, hanem többéves muszlimok közt élésével is. Nyugati nőként úgy tapasztalta, hogy egy átlagos muszlim asszony státusza a családjában egyrészt korlátozott, másrészt védett. Ez szerinte azért van így, mert a muszlim társadalmak amellett, hogy erősen paternalisták, különös nőképpel rendelkeznek: az ideális nő szerény és engedelmes, feladata a gyermekszülés. Amennyiben a korlátokat áttöri egy nő, akkor a családja elhidegülése mellett bántalmazhatják, akár meg is ölhetik becsületgyilkosság címén, ugyanis ezt az iszlám jog nem szankcionálja. Előadónk erősen sérelmezte, hogy a becsületgyilkosság mellet a gyermekházasság és a nők diszkriminációja is gyakori a muszlim társadalmakban, amikkel szemben a vallási vezetők  nem szólalnak fel.

Speidl Bianka hangot adott annak is, hogy amíg ő a nyugati nőképpel nem ért egyet, addig az iszlám egyenesen tiltakozik ellene. Sok nő éppen azért tér be az iszlámba, mert elege van a nyugati életstílusból, így az se véletlen, hogy a nők Európában általában jobban ragaszkodnak a testeltakaráshoz, mint a férfiak.

Az prezentációk után megkezdődött a kerekasztal-beszélgetés, amelynek a nyitánya Speidl Bianka előadására való reakciók voltak. Első három előadónk szerint sokkal tarkább a kép annál, amit Speidl asszony lefestett, már-már sztereotipnak jellemezték az elhangzottakat. Ám ezekkel szemben fontos érv volt az, hogy valóban vannak ellenpéldák, de az arányok számítanak.

Ezután Dudlák Tamás moderátor úr kérdezett az előadóktól arról, hogy hogyan reagáltak a már Európában élő muszlim közösségek az újonnan érkező migránsokra; hogy a Magyarországi Muszlimok Egyházának milyen az etnika összetétele, és milyen mértékben van jelen a pártpolitika a szervezetben. Majd a közönség kérdései következtek arról, hogy az iszlám manapság mennyire erőszakos és mennyire nevezhető toleráns, terjeszkedő vallásnak.

2016. november 22-én került sor Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében megvalósult Missziós szerepvállalás ? Magyarok konfliktusközelben című konferenciára. Az alkalmon a magyar missziók történetét és jelenét ismerhették meg a jelenlévők, betekintést nyerve nem csupán a missziók működésébe, de a benne szolgáló magyarok mindennapos feladataiba és kihívásaiba.

Bevezető előadásában Kovács Georgina, a Szakkollégium Diákbizottságának operatív alelnöke összefoglalta az 1890-es években kezdődő nemzetközi békemissziók fejlődését és a jelenleg tizenkét helyen szolgáló Magyar Honvédség tevékenységét. A hangsúly a missziók számának változásán és dinamikáján, feladatainak komplexitásán, valamint ezek következményein volt. Nemzetközi szervezetek tagjaként Magyarország csaknem 1000 főt állomásoztat konfliktusövezetekben.

Második előadó Soucz Ferenc százados, a Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ, Termékfejlesztő, -előállító Csoport megbízott parancsnoka volt. A százados úr, aki Afganisztánban, a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoportjában (MH PRT) teljesített szolgálatot, összefoglalta a PRT feladatait, ami a beruházások koordinálásától a helyi érdekcsoportokkal való egyeztetésig rengeteg tevékenységet felölel. Emellett a lakosság bizalmatlanságából és polarizáltságából fakadó kihívásokról és az afganisztáni misszión belüli feladatmegosztásról is szó esett.

Zentai Károly őrnagy, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar gyakorlati oktatójának előadása következett ?Katonai megfigyelőként Afrikában? címmel. Az őrnagy úr a vitatott státuszú Nyugat-Szaharában szolgált katonai megfigyelőként. Előadásából szembesültünk a régió és a MINURSO realitásával, a konfliktus alapjaival, valamint a katonai megfigyelők mindennapjaival és a rájuk leselkedő legnagyobb veszélyekkel. Az őrnagy előadásából kiderül, hogy ezek adott esetben nem a fegyveres csoportok, hanem maga a természetes környezet.

A soron következő előadó, Bálint Gábor, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet koordinátoraként rendszeresen megfordul a Közel-Keleten és a világ más pontjain segélyezési feladatokat ellátva. A katonai misszióktól eltérően polgári személyként főleg a menekültek ellátásával, egészségügyi és megélhetési helyzetével foglalkozik; e programok finanszírozását és végrehajtását irányítja. Az utóbbi évek sikereként nyáron állandó irodát nyitottak az iraki Erbilben, amely újabb lehetőségeket és forrásokat szabadított föl a szervezet számára ? ellensúlyozva ezzel az állami és nemzetközi szinten létező bizonytalanságot. Annak ellenére, hogy a Segélyszervezet polgári szervezetként van jelen Irakban és Afganisztánban, együttműködésük nélkülözhetetlen a katonai kontingensekkel. Ezen kooperáció sajátosságairól, valamint a polgári és katonai missziók közötti különbségről kaphatott átfogó képet a hallgatóság.

Ezután következett Szakácsi István alezredes, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság, Üzembentartási és Ellátási Főnökség kiemelt főtisztjének előadása a balkáni válságkezelésről. Az alezredes úr részletes történelmi áttekintője után a térség etnikai és vallási sokszínűségét hangsúlyozta, amely személyes- és csoportkonfliktusok millióit erősítette az elmúlt századok folyamán. A missziós feladatok bemutatása mellett a háború következményeiről, a sokszor gyenge kormányzati működésről, a virágzó feketepiacról is szó esett; perspektívaként előkerült a térség Európai Unióba történő integrálása, amely, bár már folyamatban van, számos nyugat-balkáni országnak egyelőre csak távoli cél lehet.

Az utolsó előadást Dr. Jobbágy Zoltán alezredes tartotta, aki több általa megjárt misszió közül a ciprusi UNFICYP-ben szerzett tapasztalatairól számolt be. Előadásában az egyes nemzeti alakulatok közötti nézeteltérésekről és együttműködésről, a ciprusi konfliktus helyzetéről, a lakosság hozzáállásáról, valamint a természeti környezet előnyeiről és hátrányairól volt szó. Az alezredes úr előadásában is előbukkant az a motívum, miszerint a missziókban résztvevő egyes nemzetektől függően ciklusonként változik nemcsak az alakulatok együttműködési képessége, hanem a misszió kapacitásai és lehetőségei is.

Az előadók területi változatossága és személyes tapasztalatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a hallgatóság minél több oldalról megismertesse a magyar missziós tevékenységet múltját és jelenét.

2016. szeptember 13-án a Biztonságpolitikai Szakkollégium a Nemzetbiztonsági Szakkollégiummal közreműködve, panelbeszélgetést szervezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Az esemény két meghívott előadója volt Dr. Sántha Hanga, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója, illetve Dr. Zsolt Péter egyetemi docens, a Méltányosság ? Politikaelemző Központ kutatási igazgatója.

A beszélgetése moderátori szerepét Dr. Németh József Lajos, a Biztonságpolitikai Szakkollégium tiszteletbeli elnöke vállalta.

A beszélgetést a két meghívott szakértő egy-egy rövid összefoglalóval nyitotta, melyek jól tükrözték a két előadó munkásságából és szakterületéből fakadó eltérő megközelítéseket, amelyek azonban a hallgatóság számára tanulságos módon egészítették ki egymást. A magát főként antropológusként bemutató Dr. Zsolt Péter, a jelenlegi migrációs kérdések és terrorizmus kapcsán inkább a szélesebb spektrumú, politikai kulturális és általánosabb társadalmi reakciókra hívta fel a figyelmet. A hallgatóság számára néhány főbb kérdést fogalmazott meg a migráció és a terrorizmus közötti összefüggésekkel történő foglalkozásra vonatkozóan. Ezekben felvetette annak jelentőségét, hogy milyen arányosság állhat, illetve áll majd fenn a jelenlegi migrációs problémák és a terror-fenyegettség között, milyen módon bizonyosodhatunk meg ennek összefüggésében, illetve az európai társadalmak politikai kultúrájában vajon megfelelő védelmi mechanizmust indítottak-e be az elmúlt évek eseményei.

Dr. Sántha Hanga ezt a megközelítést egészítette ki a migráció és terrorizmus kapcsolatának vizsgálatát érintő közvetlenebb kérdések bemutatásával. Összegzésében hallhattunk a jelenleg Európát érintő terrorfenyegetések két főbb típusáról, az iszlám radikális ideológiájához kötődő, illetve a más típusú ideológiai hátterű ? példaként említve a 2011-es norvégiai merénylő szélsőséges nacionalista nézeteit ? merényletekről. Megtudhattuk, hogy kutatói szempontból mind a migráció kérdésével kapcsolatban ? főbb kérdésekként említve a kibocsátó országok, a migrációt kiváltó okok, illetve a ?push and pull? / taszító és vonzó tényezők problémakörét ?, illetve a terrorizmus kapcsán is rengeteg szakmai eredmény és kutatá áll rendelkezésre. A két témakör, vagyis a migráció és a terrorizmus közötti összefüggések szakmai kutatása azonban sokkal új keletűbb irány, így egyelőre ezen a területesen sokkal több kérdés vár a szakértőkre. Hasonlóképp, a jelenlegi migrációs helyzet hangsúlyosabbá tette a migráció és a biztonsági kérdések összefüggéseinek kutatását, melynek főbb tematikai irányvonalai egyrészt a menekült helyzet jelentette köz- és nemzetbiztonsági veszélyek feltérképezése, valamint a már itt élő menekültek integrációja során felmerülő radikalizáció jelentette kockázatok vizsgálata.

Az összefoglalókat a hallgatóság kérdéseire adott válaszok, illetve az előadók egymás nézőpontjára adott meglátásai követték. A két előadó esetenként eltérő véleménye és hozzáállása meglepően jól kiegészítette egymást, tekintve hogy Dr. Zsolt Péter reflexiói legtöbbször főleg általánosabb társadalomtudományi megközelítésből merített meglátásokra, Dr. Sántha Hanga válaszai pedig legtöbbször szűkebb fókuszú, a kérdések egy-egy szegmensének közvetlen kutatásával foglalkozó megközelítésre alapoztak. A hallgatóság így egyaránt gazdagodhatott mélyebb társadalomfilozófiai kérdéseket feszegető, gondolatébresztő meglátásokkal, mind pedig a témához kötődő kutatói munka részleteinek megismerésével.