A 2017. január 17-20. között megrendezett davosi Világgazdasági Fórum egyik programja volt az a beszélgetés, amelyet a Chatham House igazgatója, Robin Niblett moderált. A felszólalók között volt Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára; Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az Európai Bizottság alelnöke; Rob Wainwright, az Europol igazgatója; Witold Waszczykowski, Lengyelország külügyminisztere és Margaret MacMillan, az Oxford St Antony?s Collegének professzora. A beszélgetés címe sokat elárul a tartalomról: Európa Védelmi Programjának Újradefiniálása.
Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára rávilágított a tényre, hogy az az intézményi keret, amit az ENSZ, NATO és a Világbank is képvisel, a második világháború zűrzavarában születtek, és ezeknek köszönhetjük a békénket és stabilitásunkat. Így azért, hogy értékeinket megőrizzük, szükséges ezeknek a szervezeteknek alkalmazkodniuk a jelen kihívásaihoz.
A NATO esetében ez azt jelenti, hogy alkalmazkodni kell az új biztonsági környezethez ? ami éppenséggel végbe is megy a főtitkár szerint. Emellett azonban az is fontos, hogy az új környezetben megőrizzék erős transzatlanti kötelékeiket, ugyanis anélkül a transzatlanti együttműködés nem volna életképes. Ennél a pontnál fontos megjegyezni, hogy Donald Trump, az USA újdonsült elnöke nem nézi jó szemmel a NATO védelmi kiadásainak megoszlását, pontosabban azt, hogy az USA rengeteget költ, míg a többi tagállam a GDP-ben mért 2%-os minimumot sem éri el. Stoltenberg szerint ez a probléma nem fogja romba dönteni a NATO és az USA kapcsolatait, mivel az európai NATO tagállamok is elindultak a védelmi kiadások növelésének útján.
A főtitkár azt is elmondta, hogy a NATO a hidegháború óta a védelmi rendszerét a legnagyobb mértékben erősíti. Ez leginkább a Szövetség keleti határán látható, hiszen Lengyelországba és a Balti országokba több és több katonai erőt telepítettek az elmúlt években. Erre szükség is van, hiszen Oroszország egyre magabiztosabban lép fel a térségben, ami az ukrajnai válságban és a Krím-félsziget annexiójában is kicsúcsosodott. Waszczykowski lengyel külügyminiszter ezzel összefüggésben elmondta, hogy Oroszország magatartása miatt jobban aggódott addig, amíg nem voltak válaszlépések. A varsói NATO-csúcs után azonban már vannak, sőt a NATO-t felruházták az oroszokkal való kapcsolatfelvételre is. Ám ez a párbeszéd a külügyminiszter szerint nem lesz sikeres, mert akármit is ajánlanak Putyinnak, ő el fogja utasítani, mivel szüksége van egy ellenségre a belső stabilitás megőrzése miatt.
A terrorizmus elleni harc is fontos eleme az alkalmazkodásnak, amiben a NATO egyre jobban kiveszi a részét. Ez elsősorban Afganisztánon látszik, ugyanis nem szabad megfeledkezni arról, hogy az közép-ázsiai országba való bevonulás a terrorizmus elleni harc érdekében történt. De az USA vezette Iszlám Állam elleni koalíciónak is segítséget nyújt a Szövetség.
A kibertámadások is egyek az új fenyegetések közül, amit Stoltenberg szerint a NATO is felismert. Ezek a típusú támadások olyannyira veszélyesek lehetnek, mint a fegyveresek, hiszen megbéníthatják az infrastruktúrát, emberi sérülésekhez vezethetnek és a védelmi készültségeket is aláaknázhatják. Emiatt már a kibertámadás is életbe léptetheti a NATO V. cikkelyét, amely alapján egy tagállamot ért támadás esetén a Szövetség összes tagjának úgy kell viselkednie, mintha támadást szenvedtek volna el.
A terrorizmusra visszatérve a főtitkár elmondta, hogy a NATO-ban megvan az akarat arra, hogy a saját területén kívül végezzen bevetéseket (out-of-area operations), de ahhoz, hogy megértsük, ez most miért nem történik meg úgy, mint mondjuk a jugoszláv háborúk alatt, meg kell értenünk a NATO fejlődését. A hidegháború alatt a Szövetség feladata az volt, hogy egy lehetséges támadástól elrettentse a szovjet vezetést. A Szovjetunió bukása után a NATO létének szükségessége sokakban megkérdőjeleződött, aminek a vége az lett, hogy a Szövetség a saját területén kívül is elkezdett műveleteket végrehajtani. A nagy különbség a múlt és a jelen között az, hogy a NATO már arra fekteti a hangsúlyt, hogy a stabilitást helyi erők kiképzésével növelje, mert ezt hosszabb távon kifizetődőbbnek látja, és ebben Mogherini asszony is egyetértett.
A főtitkár végül megemlítette Törökországot, ami stratégiailag fontos, mert a Fekete-tengerhez és Oroszországhoz közel található, valamint Irakot és Szíriát határolja; így a kialakult menekültválságban kulcsszerepet tölt be, ezért fontos a párbeszéd és az együttműködés a törökökkel. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Törökországban kifejezetten nagy a terrorveszély és a közelmúltban egy puccskísérlet is elbukott. A törvénysértőket pedig természetesen meg kell büntetni, azonban a jog alapján, a törökök kihágásai felett pedig nem szabad szemet hunyni, hiszen azzal a NATO alapelveit sértenék, azokat, amikért a Szövetség harcol.
Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elmondta, hogy az európai biztonság ügye már több évtizedes kérdés, és ez idő alatt több volt a nehézség ezzel kapcsolatban, mint az eredmény; ezért is nagyszerű teljesítmény az, hogy most többet tudtak tenni az egységes kül- és biztonságpolitikáért, mint az elmúlt egy évtizedben összesen. Példának megemlítette, hogy decemberben az EU tagállamok megegyeztek abban, hogy a NATO-val több mint negyven együttműködést hajtanak végre a jövőben. Ezek a gyakorlatok többek közt hibrid- és kibertámadások elleni védelemmel kapcsolatosak. Az ilyen esetekre a NATO-nak katonai, míg az EU-nak sokkal változatosabb eszközei vannak, amikre szükség is van, hiszen például a terrorizmus elleni harcban a katonai erőn kívül mást is fel kell használni a siker érdekében. Ezzel együtt azt is kifejtette a főképviselő, hogy az EU és NATO összefogása és a múlt szellemeinek lerázása szükséges az új veszélyekkel való sikeres szembeszállás érdekében.
Mogherini nem tudta megmondani, hogy az EU biztonságpolitikai koordinációja egyszerűbb lesz-e az Egyesült Királyság kilépése után. Azt viszont igen, hogy az eddigi tárgyalásokon, amiken kidolgozták például a Globális Stratégiát, az EU mind a 28 tagállama részt vett, és továbbra is az egyhangúság elve alapján fogadtak el mindent. Ez azt jelenti, hogy az eredményeket az Egyesült Királyság hozzájárulásával érték el, aminek az az oka, hogy a briteknek is érdekük Európa kollektív biztonságának fenntartása. Az EU biztonság- és védelempolitikája Mogherini szerint azon területek közé fog tartozni a jövőben, amelyeknél az európai együttműködés kiteljesedhet, így ennek a britek tagsága ennek nem a feltétele.
(Forrás: http://nato.int/cps/en/natohq/opinions_140226.htm?selectedLocale=en)
