26.3 C
Budapest
2026 július 31. péntek 09:16
Kezdőlap Blog Oldal 67

NATO-NETto Hírfigyelő ? 2017. február

Szerző:
BSZK
-
0

Partnerkapcsolatok

  1. február 2.

2017. február 2-án Jens Stoltenberg NATO-főtitkár Bosznia-Hercegovina fővárosába, Szarajevóba látogatott. A főtitkár ott tartózkodása során találkozott az ország vezetőivel, akiknek dicsérte a biztonsági és védelmi szektorban végrehajtott reformjait. Kijelentette továbbá, hogy a tagsági ütemtervet (Membership Action Plan) a NATO kész elindítani, amint az országban található védelmi ingatlanok a szövetségi állam tulajdonába kerülnek.

Később a főtitkár Marina Pendeš boszniai védelmi miniszterrel látogatást tett az ország fegyveres erőinél, akiknek megköszönte a NATO afganisztáni missziójához való hozzájárulásukat. A főtitkár a NATO szarajevói parancsnokságának személyzetével is találkozott; hangsúlyozta, hogy a Szövetség továbbra is elkötelezett a Nyugat-Balkán stabilitásának fenntartásában, és ezért tett erőfeszítéseikért hálás mindenkinek a parancsnokságon.

  1. február 2.

A NATO Támogató és Beszerzési Ügynöksége (NSPA) is részt vett a Podrogicában tartott, és a Montenegró számára létrehozott letéti alap ünnepélyes átadásán. Az eseményen többek között Jens Stoltenberg és Duško Marković montenegrói miniszterelnök is felszólalt.

Az alap célja közel 400 tonna többletlőszer biztonságos és környezetbarát leszerelése és megsemmisítése.  A letéti alap támogatása hozzájárul a montenegrói Védemi Minisztérium munkájához, emellett pedig az ország és a NATO közötti kapcsolatok elmélyítését is segíti.

A megnyitó előzményének tekinthető Stoltenberg január végi látogatása Montenegróban, amely során a montenegrói miniszterelnökkel találkozott. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a NATO tagság az állam szuverenitásának megerősödésével, valamint a nyugat-balkáni biztonság és stabilitás növekedésével fog járni. Montenegró előreláthatólag még 2017. első felében csatlakozik a Szövetséghez.

  1. februrár 3.

Pristinában tett látogatása során Jens Stoltenberg megerősítette a NATO elkötelezettségét Koszovó biztonsága és stabilitása felé; hangsúlyozta a NATO KFOR (Kosovo Force) missziójának fontosságát, valamint a Belgrád és Pristina közötti normalizálódás folytatásának szükségességét.

?Az elmúlt tizennyolc évben a KFOR segítségével Koszovó egy biztonságosabb hellyé vált? – jelentette ki a főtitkár az Isa Mustafa koszovói miniszterelnökkel tartott sajtótájékoztatóján. Koszovói látogatása során Stoltenberg többek között Hashim Thaçi elnökkel, valamint az állam területén működő intézmények (EBESZ, EULEX) vezetőivel is találkozott.

  1. február 5.

Jens Stoltenberg február 5-én telefonbeszélgetést folytatott Donald Trumppal, az Amerikai Egyesült Államok elnökével. A beszélgetés során a felek megerősítették a Szövetség fontosságát a nehéz időszakokban. Értékelték a NATO terrorizmus elleni harcát, illetve a tagállamokat is bátorították a minimális védelmi kiadások – a GDP-jük 2%-ának – betartására, illetve növelésére. Szóba került a Kelet-Ukrajnában kirobbant konfliktus; a békés megoldás szüksége és lehetőségei. A felek a NATO-t érintő biztonsági kihívásokban való kooperáció és koordináció folytatásában is megegyeztek. Egyeztettek továbbá egy találkozót késő májusra, ahol Trump a NATO vezetőivel fog tárgyalni.

  1. február 7.

Rose Gottemoeller főtitkár-helyettes fogadta a NATO parancsnokságán Igor Dodon moldovai elnököt. Gottemoeller köszönetét fejezte ki Chi?inău felé a KFOR misszióban nyújtott közreműködésért, ami hasznos gyakorlati tapasztalatot jelentetett a moldovai katonáknak.

A főtitkár-helyettes a NATO és Moldova közötti partnerségi kapcsolatok megerősítését hangsúlyozta; a Szövetség segítségével megerősítik a védelmi szektort, a határőrizetet, valamint a korrupció ellen is erőteljesebben lépnek fel. Ezen célok elérése érdekében idén Chi?inăuban új összekötő hivatal létesül, amely – összhangban a moldáv kormány terveivel és az állam alkotmányba foglalt semlegességével – szintén hozzájárul a kétoldalú kapcsolatok elmélyítéséhez.

  1. február 9.

Gottemoeller főtitkár-helyettes ez alkalommal Volodymyr Groysmant, Ukrajna miniszterelnökét fogadta a NATO parancsnokságán. A témák között elsősorban az állam biztonsági helyzete és a Szövetség Ukrajna felé való elköteleződése szerepelt. Gottemoeller hangsúlyozta, hogy minden NATO szövetséges Ukrajna területi integritásának és szuverenitásának fenntartása mellett foglal állást, elítélve Oroszország folyamatos destabilizációs kísérletét Kelet-Ukrajnában.

  1. február 10.

2017. február 10-én Brüsszelben, a belga Külügyminisztériumban került megrendezésre a fegyveres konfliktusokba bevont gyermekek kapcsán egy nemzetközi konferencia, amelyen Rose Gottemoeller is felszólalt.

Beszédében hangsúlyozta az ENSZ Biztonsági Tanács 1612. számú (2005) határozatának – amely a gyermekkatonák bevetéséről egy megfigyelő mechanizmust hozott létre – fontosságát, valamint kifejezte a NATO teljes körű támogatását a határozat fokozott érvényesítésével kapcsolatban.

A főtitkár-helyettes szerint az ehhez hasonló konferenciák segíthetnek felhívni a hatóságok figyelmét egy globális és mindenkit érintő problémára, ami fölött szerinte még mindig túl sokszor hunynak szemet a döntéshozók.

A gyermekek védelme a NATO műveletei során először a 2012-es chicagói NATO-csúcstalálkozón került részletesebben is napirendre. Ez volt az a csúcstalálkozó, ahol konkrét intézkedéseket hoztak azzal kapcsolatban, hogy a katonákat milyen módon készítsék fel azokra az esetekre, amikor gyermekekkel szemben tanúsított agresszióval találkoznak. Ennek érdekében fogadtak el egy ún. katonai útmutatót (Military Guidelines on Children and Armed Conflict) a fegyveres konfliktusokba bevont gyermekek helyzetének kezeléséről. A NATO parancsnokai emellett külön is kapnak kiképzést az ilyen helyzetekre való reagálás megfelelő módjairól.

Ezeken kívül 2013-ban a NATO az ENSZ közreműködésével létrehozott egy e-learning tanulási felületet, ahol az ENSZ által legsúlyosabbnak vélt gyermekek ellen elkövetett bűncselekményekről, és az ellenük tehető lépésekről lehet tájékozódni.

  1. február 12.

Február 12-én Észak-Korea egy ballisztikus rakéta tesztet hajtott végre, amellyel megszegte az ENSZ Biztonsági Tanácsának több határozatát is. Az esetet Stoltenberg azonnal elítélte, mert szerinte a rakétatesztek provokációk, melyek aláássák a regionális és a nemzetközi biztonsági helyzetet. ?Felszólítom Észak-Koreát, hogy ne növelje tovább a feszültséget, és kezdjen ismét hiteles és értelmes párbeszédbe a nemzetközi közösséggel? ? nyilatkozta a főtitkár.

  1. február 15.

Csehország, Németország és Románia védelmi miniszterei megállapodást kötöttek arról, hogy tovább mélyítik védelmi kötelékeiket. Ennek keretében egy cseh és román dandár fog csatlakozni a német vezetésű multinacionális hadosztályhoz, amely közös kiképzéssekel és gyakorlatokkal már ebben az évben elindítja a három szövetséges közötti szorosabb együttműködés lehetőségét.

Az együttműködés a NATO Keretnemzet Koncepciójának (Framework Nation Concept) segítségével jöhetett létre, amely lehetővé teszi, hogy többnemzeti egységekben a kisebb hadseregek képességeiket nagyobb hadseregekkel együttműködve használhassák.

  1. február 15.

A NATO főtitkára James Mattis-szel, az USA védelmi miniszterével közös sajtóközleményében elmondta, hogy a Szövetségnek alkalmazkodnia kell az új biztonsági környezethez. Ezt azonban Európa vagy Észak-Amerika egyedül nem képes megtenni, emiatt szükség van az erős NATO-ra. A főtitkár véleménye szerint ez ezért nagyszerű fejlemény, mert az USA a transzatlanti kötelék mellett nemcsak szavakban, hanem tettekben is elkötelezett. Az Egyesült Államok oldaláról azonban problémaként merült fel, hogy a Szövetség tagállamai között nem arányosan oszlanak meg a védelmi kiadások. Stoltenberg kiemelte, hogy számára e probléma megoldása a legfontosabb, és a friss statisztikák szerint a különbség az USA és a Szövetség többi tagja között a védelmi kiadásokat tekintve egyre kisebb.

  1. február 16.

A kiberfenyegetettség növekedése miatt Finnország és a NATO megegyeztek a kibervédelem területen történő együttműködésük fokozásáról. Ennek köszönhetően a NATO és Finnország is képes lesz jobban megvédeni hálózatait az esetleges támadásoktól. Finnország eddig is közeli kapcsolatokat ápolt a NATO-val; az észak-európai ország NATO Kibervédelmi Gyakorlatán (Cyber Defence Excerise ? Cyber Coalition) és az éves Válságkezelési Gyakorlatán (Crisis Management Exercise) évek óta részt vesz.

  1. február 16.

Jens Stoltenberg, az Észak-atlanti Tanács (NAC) védelmi miniszteri ülésén felvázolta, hogy a szövetség növelni kívánja tengeri- és légierejének jelenlétét a Fekete-tengeri régióban. A NATO megerősítette földi és légi pozícióit, a Romániában állomásoztatott többnemzeti dandárral. A főtitkár elárulta a sajtónak, hogy nyolc szövetséges tagállam már elkötelezte magát, hogy a dandárt személyzettel látja el. Öt tagállam pedig vállalta a földi-és légierő gyakorlatoztatását illetve a légtér felügyeletét.

A NAC tanácskozásán azonnali döntés született két további tengerészetet érintő rendelkezésről: első lépésként megnövelik jelenlétüket a Fekete-tengeren fokozott gyakorlatozás céljából. Ennek keretében az egységek helyzetfelismerő képességét fejlesztik, hadgyakorlatokat pedig emelt számban hajtanak végre. Emellett tovább képeznék a NATO (Standing Naval Forces) helyben állomásoztatott haditengerészeti erőinek tengeri koordinációját, arra az esetre, ha más szövetségesekkel kell a jövőben együttműködnie a Fekete-tengeri régióban.

A főtitkár aznapi ?NATO védelemének és elrettentő erejének megerősítése? témában tartott sajtókonferenciáján elmondta, hogy parancsnoki javaslatra modernizálják a NATO parancs-végrehajtási struktúráját a megváltozott biztonsági kihívásoknak megfelelően. Azt is kihangsúlyozta, hogy a legfrissebb jelentések szerint, a Litvániában valamint Lengyel- Észt és Lettországban állomásozó négy, többnemzeti zászlóalj a szövetség számításai szerint  júniusra már teljes mértékben bevethető lesz.

Jens Stoltenberg hangsúlyozta a sajtó előtt, hogy mindezen elrettentő lépéseknek nincs provokatív célja Oroszországgal és más potenciális agresszorral szemben, csupán a tagállamok védelmét igyekszik megerősíteni. A fokozott katonai jelenlét egyértelmű demonstrációja a NATO tagok transzatlanti egységének és elkötelezettségének.

  1. február 17-18.

Jens Stoltenberg részt vett az 53. alkalommal megrendezett müncheni Biztonságpolitikai Konferencián. A főtitkár több vezetővel is tárgyalt a kétnapos program során, többek között az ENSZ új főtitkárával, António Gueterres-szel; Oroszország külügyminiszterével, Szergej Lavrovval és Németország külügyminiszterével, Sigmar Gabriellel. Stoltenberg a konferencia utolsó napján tartott beszédében hangsúlyozta: Európának és Észak-Amerikának szüksége van az erős együttműködésre ezekben a kiszámíthatatlan és zűrzavaros időkben, amelyekben jelenleg élünk.

  1. február 26.

Sajtóközleményében Stoltenberg a macedóniai hatóságok, elsősorban pedig Gjorge Ivanov elnök felé fordult azzal a kéréssel, hogy folytassák a megkezdett reformfolyamatokat.

A közel kétéves politikai válság után 2016. decemberében előrehozott választásokat tartottak a nyugat-balkáni országban. Az eredmények alapján azonban egyik párt sem tudott abszolút többséget szerezni, így az elmúlt hónapokban tovább folytatódott az instabil politikai helyzet. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a NATO továbbra is elkötelezett Macedónia, valamint az állam euroatlanti integrációja felé.

  1. február 27.

Serzh Sargsyan örmény elnököt fogadta a NATO parancsnokságán Stoltenberg főtitkár, ezzel is megköszönve a kaukázusi ország hozzájárulását a Szövetség afganisztáni és koszovói misszióihoz.

Az Örményország és a NATO közötti kapcsolatok erősítése mellett hangsúlyos szerepet kapott a hegyi-karabahi konfliktus, amely az elmúlt időszakban többször is erőszakos fordulatot vett. A főtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy katonai eszközökkel nem lehet az Örményország és Azerbajdzsán közötti vitát megoldani, így sürgette a partnereket a probléma tárgyalóasztálnál történő mielőbbi békés és konstruktív módon történő rendezésére.

Műveletek

  1. február 5.

Új kiképzési programot indított a NATO Irakban. Ennek során az iraki védelmi erőket a robbanóeszközök elhárítására fogják kiképezni. Az első öthetes kurzuson nagyjából harminc katona vesz részt. Stoltenberg kiemelte, hogy a NATO segítségével az iraki kormányerők hatékonyabban tudják felvenni a harcot az Iszlám Állammal, és könnyebben tudják saját biztonságukat is garantálni. A szövetségesek felszereléssel is ellátják az iraki erőket a képzés részeként. A projekt a NATO civil-katonai együttműködésének részeként működik majd, ennek keretein belül már a szomszédos Jordániában is tartottak hasonló képzést. A program iraki bővítéséről a tavaly júliusi varsói csúcson született döntés.

  1. február 16.

A NATO továbbra is szilárdan elkötelezett az afganisztáni misszó támogatásában ? jelentette be február 16-án Jens Stoltenberg főtitkár.

13.000 katona vesz részt ? többek közt magyarok is ? jelenleg az Eltökélt Támogatás Misszióban (Resolute Support Mission). A katonák részt vesznek az afgán erők kiképzésében, feladataik közé tartozik továbbá a tanácsadás valamint segítségnyújtás is. A kiképzők és az oktatók segítségével lehetővé vált például az Afgán Légierő folyamatos fejlesztése és a pilóták kiképzése is.

A főtitkár hozzátette, hogy a NATO mindig is kulcsfontosságú szerepet játszott a terrorizmus elleni küzdelemben, valamint a háború sújtotta ország stabilizálásában. Azt is kihangsúlyozta, hogy az afganisztáni misszióból levonható tanulság az, hogy még korábban meg kellett volna kezdeni az afgán erők kiképzését, így lehetővé tenni számukra, hogy saját maguk őrködhessenek az országuk biztonsága felett.

  1. február 15.

A NATO nápolyi Szövetséges Összhaderőnemi Hadműveleti Parancsnokságán (Joint Force Command JFC) a védelmi miniszterek egy új, déli regionális központ létesítéséről döntöttek. A Szövetség ezzel kíván reagálni a növekvő közel-keleti és észak-afrikai fenyegetésekre. Jens Stoltenberg az Észak- Atlanti Tanács (NAC) védelmi miniszteri találkozóján elhangzott beszédében utalt arra, hogy a tervezett déli regionális műveleti csomóponton körülbelül 100 fő teljesítene szolgálatot. Feladatuk a potenciális fenyegetések felmérése, valamint a partnerországokkal és szervezetekkel való együttműködés kialakítása. Ezen intézkedések csupán egy részét képezik a tervezett déli műveleteknek, melynek keretében megkezdték a NATO készenléti erejének (NATO Response Force-RF) specializálását a déli régióban esetlegesen végrehajtandó hadműveletekre.

Eközben Nápolyban további tárgyalások folytak az összhaderőnemi hírszerzés, légi ellenőrzési és felderítési rendszer (JISR) repülőgép állományának folytatólagos fejlesztéséről, miután azokat 2035-ben ki kell vonni az AWACS (Airborne Warning and Control System) programjából. A főtitkár ezen információkat azzal egészítette ki, hogy hamarosan, a Szicíliába telepített felderítő drónok segítik majd információhoz a szövetséget a délről érkező kihívásokkal szemben.

NATO-NETto Hírfigyelő – 2017. január

Szerző:
BSZK
-
0

Partnerkapcsolatok

  1. január 2.

A NATO számára a 2017-es év az isztambuli terrortámadásra való emlékezéssel kezdődött; a brüsszeli Parancsnokság előtt található zászlókat csak félárbocra húzták fel.

  1. január 5.

Jens Stoltenberg főtitkár 2017. január 5-én fogadta Tomomi Inada japán védelmi minisztert. A találkozón megerősítették Japán szoros együttműködését a nemzetközi kalózkodás ellen. Ennek alapja a 2014-es NATO-Japán megállapodás a kalózkodás felszámolásáról, humanitárius segítségnyújtásról és katasztrófa elhárításról.

A két vezető továbbá tárgyalt az ázsiai és Csendes-óceáni régió biztonsági helyzetéről. A főtitkár üdvözölte az ország kibervédelmi stratégiáját, beleértve Japán részvételét a NATO kezdeményezésére létrejött Kiber Együttműködés 2016 nevű gyakorlatban (Cyber Coalition 2016).

  1. január 12.

Január 12-én és 13-án rendezték meg 10. alkalommal a  ?Snow Meeting? elnevezésű vitafórumot Litvániában, amin részt vett Rose Gottemoeller, a NATO főtitkár-helyettese. Ezen a magas szintű vitafórumon főként a 2016-os varsói NATO-csúcson meghozott döntéseket és a NATO-EU együttműködést vették górcső alá a megjelent szakértők és kormánytisztviselők.

A főtitkár-helyettes asszony Litvánia külügyminiszterével, Linas Linkevičiusszel és védelmi miniszterével, Raimundas Karoblisszel folytatott találkozói során megvitatta a NATO keleti megerősítésének megvalósítását. Ezen kívül elismerését fejezte ki, hogy a Litvánia törekszik védelmi kiadásainak növelésére; célja, hogy 2018-ra a GDP 2%-át védelmi kiadásokra fordítsa. Végezetül elismerését fejezte ki, hogy  vendégül látnak egy multinacionális NATO-zászlóaljat Ruklában.

  1. január 13.

A NATO tag- és partnerországok 2015-ös adatainak felhasználásával jelent meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú határozatával kapcsolatos második átfogó összegzés. Az értékelés az államok a NATO Gender Bizottságához készült nemzeti jelentései alapján készült el.

Az összefoglaló rámutat arra, hogy a nők nagyobb arányban képviseltetik magukat a fegyveres erők soraiban, mint valaha; ez az arány jelenleg 10,8%, ami 1999 óta a legmagasabb. A nők részvétele a NATO műveleteiben is emelkedett, ez az arány jelenleg 6,4%.

A jelentés szintén hangsúlyozza az egyenlő bánásmód jelentőségét: míg 2015-ben a NATO tagországainak 84,6%-a nyitott pozíciókat nők számára, ez az arány az azt megelőző évben 14%-kal volt alacsonyabb.  A tagországok több mint 65%-nak esetében igaz az, hogy nők és férfiak számára egyenlőek a besorozás feltételei, ami 10%-os emelkedést jelent 2014-hez képest. Az országok jelentései alapján megfigyelhető az is, hogy a szolgálatot teljesítők egyre nagyobb támogatást élveznek abban, hogy összhangba tudják hozni a katonai kötelezettségeiket a családi életükkel.

A jelentés szerint a nők részvételi aránya a Magyar Hadseregben 20,2%, míg a férfiak esetében ez az arány 79,8%. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert a jelentésben szereplő országok közül ez az arány a legmagasabb a nők részvételét illetően! Ezt az is elősegíti, hogy a magyar rendszerben nincsenek érvényben korlátozások a nők besorozását illetően. 2015-ben 185 nő és 1136 férfi szerelt le a Magyar Hadseregtől, a fő okok erre a családi élet és a katonai kötelezettségek inkompatibilitása volt, valamint a relatíve magas elvárásokhoz és felelősségvállaláshoz képesti alacsony fizetés. A Magyar Hadseregben a katonai felszerelés ugyanaz nők és férfiak számára, a harci egyenruhák tekintetében nincs megkülönböztetés, ám a szolgálati egyenruhák különbözőek.

  1. január 16.

2016. december 12-15. között hat katonai-oktatási intézmény szakértőinek részvételével felülvizsgálati konferenciákat vezényeltek le az ukrajnai Továbbfejlesztő Védelmi Oktatási Programjáról (DEEP) Lvivben, Odesszában, Zsitomirban  és Kijevben.

Az ukrajnai Védelmi Oktatást Továbbfejlesztő Program (DEEP) tervezete egy három és fél éves intenzív munkafolyamat során valósul meg, 14 NATO szövetséges ország közreműködésével. A 2016-os év célkitűzése a programtervezet első fázisának befejezése, amely az intézményes- és szervezeti alkalmazkodás megvalósítására irányult a speciális képességek fejlesztésének előtérbe helyezésével. Az idei év során a tantervek NATO-színvonalra való emelése kerül a középpontba.

Az elmúlt évek fejlesztésének köszönhetően az ukrán oktatási struktúra nagyobb hatékonysággal képes új tisztjeinek elméleti és gyakorlati programokat szervezni, valamint komoly nemzetközi tanulmányi célú kapcsolatokat kialakítani jelentős, védelmi oktatást kínáló egyetemekkel és akadémiákkal a NATO tagállamokban.

?Napjaink változásainak kontextusában rendkívül fontos a DEEP programban való részvételünk, amely végső eredményeképpen tisztjeinket egy új oktatási rendszerbe vezeti be, a teljes tanári kar kiképzésének fejlődése, altisztek továbbképzése (NCOs training), tantervi változások, távoktatás és angol nyelvű képzés biztosítása” – jelentette ki Ivan Rusnak az ukrán Védelmi Miniszter első helyettese. ?Meg kell változtatnunk a katonai kiképzési rendszerünket úgy, hogy diplomások egységbe való kinevezésüket követően, amilyen hamar csak lehetséges megkezdhessék feladataik ellátását.?

Az ukrán Védelmi Miniszter első helyettese hangsúlyozta a DEEP szakértőinek érkezése okán a program pozitív hatását és Ukrajnában elért sikereit. Megismételte ukrán részről a projekt iránti elkötelezettségüket, hogy megreformálják a katonai kiképzést és egy hosszú távú jövőbeli perspektívával rendelkező professzionális alakulatot hozzanak létre az altiszti állományból.

A tárgyaló felek konzultáltak a 2016-os együttműködés eredményeiről valamint annak lehetséges folytatásáról 2020-ig, ahol szinkronizálnák az átfogó erőfeszítéseket az Ukrán Nemzeti Hadsereg reformját illetőleg.

  1. január 17.

A január 17-én tartott NATO-Grúzia Tanács (NATO-Grúzia Commission, NGC) gyűlése előtt Jens Stoltenberg Grúzia Európa és euroatlanti integrációs miniszterével, Victor Dolidzével és a külügyminiszter-helyettessével, David Donduával folytatott beszélgetése során méltatta Grúzia reformtörekvéseit. Magán az ülésen is dicséretek érték az államot a reformok megvalósításának, illetve a NATO-műveletekhez való hozzájárulásának köszönhetően. Ezután többek között szó esett a tartalmas együttműködési csomag (Substantial NATO-Georgia Package) megvalósításáról is, amely 2014-ben kezdődött el annak érdekében, hogy Grúzia a védelmi képességeinek javításával közelebb kerülhessen a NATO-tagsághoz. Végül a grúz képviselők tájékoztattak az NGC-t a Fekete-tenger és környékének biztonsági helyzetéről, ahol az új kihívások miatt a NATO egyre jobban növeli jelenlétét.

Műveletek

  1. január 5.

2017. január 5-én váltáshoz érkezett a NATO Baltikumi Légirendészeti (BAP) missziója. A misszió négyhónapos vezetése után Franciaország átadta a balti légtér szimbolikus kulcsát Hollandiának a Šiauliai Légibázison tartott hagyományos ceremónia keretein belül. A Holland Királyi Légierő fogja mostantól biztosítani a légteret a három NATO-tag balti állam felett 2017 áprilisának végéig. A ceremóniára rangos civil, katonai és politikus vendégek látogattak el ? köztük a Litván Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, Mr. Raimunda Karoblis is.

Hollandia már korábban, 2005-ben is vezette a missziót, 2014-ben pedig kiegészítette a küldetést a Lengyelországban található Malbork légibázisról, ami a harmadik, ideiglenes légi támaszpont lett a misszió elősegítésére, a Krím-félsziget erőszakos orosz annektálását követően.

?Jó visszatérni Šiauliaiba 12 év után, hogy végrehajtsuk a légtérvédelmi teendőket a Balti államok biztonsága érdekében? ? mondta Gert őrnagy, a Holland Királyi Légierő osztagának parancsnoka. ?Örömmel teljesítjük ezt a feladatot a következő négy hónapban, hogy demonstráljuk a NATO egységét.? ? tette hozzá.

A most teljesített rotációs ciklussal együtt a Francia Légierő már ötödik alkalommal működött közre a NATO BAP missziójában: háromszor, mint kiegészítő ország, Ämariból (Észtország) tevékenykedve, kétszer pedig vezetőként, Šiauliaiból irányítva az eseményeket.

Isaak Diakité alezredes, a Francia Légierő osztagparancsnoka a vendégekhez intézett beszédében kiemelte a következőket: ?Igazán speciális kötelékeket sikerült kiépítenünk Franciaország és Litvánia között ebben a négy hónapban, és remélem, ez folytatódni fog a jövőben is. Köszönjük a támogatásukat és barátságukat.?

Mr. Raimundas Karoblis, a Litván Köztársaság nemzetvédelmi minisztere megköszönte a francia légierőnek a tanúsított elkötelezettséget és szolidaritást. ?A litván és egészében a balti lakosok jelenleg és a jövőben is nagyra fogják értékelni a tetteiket. Kérem, tekintsék biztosítottnak, hogy Litvánia ugyanígy maguk mellett fog állni szükség idején.? ? mondta a francia kontingensnek.

A holland küldöttséget a következőkkel üdvözölte: ?Nagyra értékeljük a teljes NATO-légtér biztonsága és integritása érdekében felajánlott hasznos hozzájárulásukat.?

A holland küldöttséget a Német Légierő fogja kiegészíteni az észtországi Ämari légibázisról közreműködve. A német kontingens már a múlt hónapban ellátta a feladatot, ám a következő 4 hónapban is ők fogják betölteni ezt a szerepkört 2017 áprilisáig.

  1. január 6.

Január 6-án megkezdték az USA által Európába küldött 87 tank és 144 katonai jármű lepakolását a hajókról Németország bremerhaveni kikötőjében. A felszerelés – a hozzájuk tartozó 3500 katonával egyetemben – az amerikai Operation Atlantic Resolve nevű művelethez tartozik, amelynek az a célja, hogy Oroszországot elrettentse a további agressziótól. Ennek érdekében a dandár a NATO keleti határához fog kerülni, ám egyes vélemények szerint ez a lépés csak tovább fogja mélyíteni a feszültséget Moszkvával.

  1. január 16.

?25 év függetlenség: Energia Biztonsági Ügyek Közép-Ázsiában és azon túl? című konferencia került megrendezésre 2016.december 14-15-én Asgabatban. A találkozó a NATO Közép-ázsiai Kapcsolati Irodája, az asgabati Brit Nagykövetség, a türkmenisztáni Külügy Minisztérium és Royal United Services Institute (RUSI) Biztonságra és Védelemre szakosodott intézetének közös szervezésében valósult meg. Rávilágítottak, a régió biztonsági kihívásaira valamint felvázoltak lehetséges együttműködési stratégiákat résztvevő államoknak (Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán, Afganisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán).

A felszólalók hangsúlyozták, hogy a regionális együttműködés elengedhetetlen az energiahálózatok biztonságának garantálásához. (Ugyanis a világ energia-infrastruktúrája kiemelt katonai célpont az utánpótlás biztosításának szempontjából, ezért ellenőrzésük rendkívül fontos az esetleges terrortámadásokkal szemben.) A szakértők szerint Közép-Ázsiában az olaj-és gázvezetékek közös építése megelőlegezné az államok közti békét és stabilitást.
A NATO részéről megjelent Energia Biztonsági Központ helyettes igazgatója, Col Jean-Marc Bouillet és Arturas Petkus,- a Stratégiai Elemző és Kutató Részleg vezetője-, pedig biztosították a konferencia résztvevőit, hogy az energia szektorban is támogatják a biztonsági és védelmi mechanizmusaiknak fejlesztését. A konferencia sikerétől függően a NATO megerősítheti befolyását és stratégiai pozícióit a térségben Oroszországgal valamint Kínával szemben.

BSZK-s siker az ITDK-n!

Szerző:
BSZK
-
0

2017. január 26-án megrendezésre került az NKE Hadtudományi és Honvédtiszképző Karán az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencia (ITDK), ahová 9 szekcióban 58 pályamű érkezett be.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjai közül Kovács Georgina (konzulense Dr. Hangya Gábor alezredes, az MH CKELMK központ-parancsnokhelyettese) vett részt a konferencián, ahol a február 3-án ismertetett eredmények alapján Alkalmazott Hadtudomány tagozatban II. helyezést ért el.

Ezúton is szeretnénk gratulálni neki, valamint sok sikert kívánunk az április 25-27-én megrendezésre kerülő Országos Tudományos Diákkori Konferencián (OTDK) való megmérettetéshez!

Meghívó: ?Fenyegeti-e Európát egy új 1914 és 1939??

Szerző:
BSZK
-
0

A Felderítők Társasága Egyesület Biztonságpolitikai Klubjának következő rendezvényére 2017. február 16-án (csütörtökön) 17:30-kor kerül sor.

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusza (1083 Budapest, Ludovika tér 2.), 222-es számú előadóterem.

A rendezvényen Dr. Jeszenszky Géza nagykövet, volt külügyminiszter, történész, egyetemi tanár tart előadást ?Fenyegeti-e Európát egy új 1914 és 1939?? címmel.

Programunkat a Magyar Hadtudományi Társaság Nemzetbiztonsági Szakosztályával, Biztonságpolitikai Szakosztályával, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Biztonságpolitikai Szakkollégiumával együttműködésben skerül megszervezésre.

Tisztelettel kérjük, hogy részvételi szándékáról (a várható létszám felmérése és a beléptetés megszervezése érdekében) 2017. február 13-áig értesítse a Társaság elnökét, Dr. Tömösváry Zsigmondot (+36-30/921-1640, e-mail: zsiga07@t-online.hu;), vagy a Tudományos Szekció vezetőjét, Dr. Magyar Istvánt (+36-30/350-2552, e-mail: magyar.istvan@comunique.hu).

Világgazdasági Fórum: Európa Védelmi Programjának Újradefiniálása

Szerző:
Petróczki Márk
-
0

A 2017. január 17-20. között megrendezett davosi Világgazdasági Fórum egyik programja volt az a beszélgetés, amelyet a Chatham House igazgatója, Robin Niblett moderált. A felszólalók között volt Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára; Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az Európai Bizottság alelnöke; Rob Wainwright, az Europol igazgatója; Witold Waszczykowski, Lengyelország külügyminisztere és Margaret MacMillan, az Oxford St Antony?s Collegének professzora. A beszélgetés címe sokat elárul a tartalomról: Európa Védelmi Programjának Újradefiniálása.

Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára rávilágított a tényre, hogy az az intézményi keret, amit az ENSZ, NATO és a Világbank is képvisel, a második világháború zűrzavarában születtek, és ezeknek köszönhetjük a békénket és stabilitásunkat. Így azért, hogy értékeinket megőrizzük, szükséges ezeknek a szervezeteknek alkalmazkodniuk a jelen kihívásaihoz.

A NATO esetében ez azt jelenti, hogy alkalmazkodni kell az új biztonsági környezethez ? ami éppenséggel végbe is megy a főtitkár szerint. Emellett azonban az is fontos, hogy az új környezetben megőrizzék erős transzatlanti kötelékeiket, ugyanis anélkül a transzatlanti együttműködés nem volna életképes. Ennél a pontnál fontos megjegyezni, hogy Donald Trump, az USA újdonsült elnöke nem nézi jó szemmel a NATO védelmi kiadásainak megoszlását, pontosabban azt, hogy az USA rengeteget költ, míg a többi tagállam a GDP-ben mért 2%-os minimumot sem éri el. Stoltenberg szerint ez a probléma nem fogja romba dönteni a NATO és az USA kapcsolatait, mivel az európai NATO tagállamok is elindultak a védelmi kiadások növelésének útján.

A főtitkár azt is elmondta, hogy a NATO a hidegháború óta a védelmi rendszerét a legnagyobb mértékben erősíti. Ez leginkább a Szövetség keleti határán látható, hiszen Lengyelországba és a Balti országokba több és több katonai erőt telepítettek az elmúlt években. Erre szükség is van, hiszen Oroszország egyre magabiztosabban lép fel a térségben, ami az ukrajnai válságban és a Krím-félsziget annexiójában is kicsúcsosodott. Waszczykowski lengyel külügyminiszter ezzel összefüggésben elmondta, hogy Oroszország magatartása miatt jobban aggódott addig, amíg nem voltak válaszlépések. A varsói NATO-csúcs után azonban már vannak, sőt a NATO-t felruházták az oroszokkal való kapcsolatfelvételre is. Ám ez a párbeszéd a külügyminiszter szerint nem lesz sikeres, mert akármit is ajánlanak Putyinnak, ő el fogja utasítani, mivel szüksége van egy ellenségre a belső stabilitás megőrzése miatt.

A terrorizmus elleni harc is fontos eleme az alkalmazkodásnak, amiben a NATO egyre jobban kiveszi a részét. Ez elsősorban Afganisztánon látszik, ugyanis nem szabad megfeledkezni arról, hogy az közép-ázsiai országba való bevonulás a terrorizmus elleni harc érdekében történt. De az USA vezette Iszlám Állam elleni koalíciónak is segítséget nyújt a Szövetség.

A kibertámadások is egyek az új fenyegetések közül, amit Stoltenberg szerint a NATO is felismert. Ezek a típusú támadások olyannyira veszélyesek lehetnek, mint a fegyveresek, hiszen megbéníthatják az infrastruktúrát, emberi sérülésekhez vezethetnek és a védelmi készültségeket is aláaknázhatják. Emiatt már a kibertámadás is életbe léptetheti a NATO V. cikkelyét, amely alapján egy tagállamot ért támadás esetén a Szövetség összes tagjának úgy kell viselkednie, mintha támadást szenvedtek volna el.

A terrorizmusra visszatérve a főtitkár elmondta, hogy a NATO-ban megvan az akarat arra, hogy a saját területén kívül végezzen bevetéseket (out-of-area operations), de ahhoz, hogy megértsük, ez most miért nem történik meg úgy, mint mondjuk a jugoszláv háborúk alatt, meg kell értenünk a NATO fejlődését. A hidegháború alatt a Szövetség feladata az volt, hogy egy lehetséges támadástól elrettentse a szovjet vezetést. A Szovjetunió bukása után a NATO létének szükségessége sokakban megkérdőjeleződött, aminek a vége az lett, hogy a Szövetség a saját területén kívül is elkezdett műveleteket végrehajtani. A nagy különbség a múlt és a jelen között az, hogy a NATO már arra fekteti a hangsúlyt, hogy a stabilitást helyi erők kiképzésével növelje, mert ezt hosszabb távon kifizetődőbbnek látja, és ebben Mogherini asszony is egyetértett.

A főtitkár végül megemlítette Törökországot, ami stratégiailag fontos, mert a Fekete-tengerhez és Oroszországhoz közel található, valamint Irakot és Szíriát határolja; így a kialakult menekültválságban kulcsszerepet tölt be, ezért fontos a párbeszéd és az együttműködés a törökökkel. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Törökországban kifejezetten nagy a terrorveszély és a közelmúltban egy puccskísérlet is elbukott. A törvénysértőket pedig természetesen meg kell büntetni, azonban a jog alapján, a törökök kihágásai felett pedig nem szabad szemet hunyni, hiszen azzal a NATO alapelveit sértenék, azokat, amikért a Szövetség harcol.

Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elmondta, hogy az európai biztonság ügye már több évtizedes kérdés, és ez idő alatt több volt a nehézség ezzel kapcsolatban, mint az eredmény; ezért is nagyszerű teljesítmény az, hogy most többet tudtak tenni az egységes kül- és biztonságpolitikáért, mint az elmúlt egy évtizedben összesen. Példának megemlítette, hogy decemberben az EU tagállamok megegyeztek abban, hogy a NATO-val több mint negyven együttműködést hajtanak végre a jövőben. Ezek a gyakorlatok többek közt hibrid- és kibertámadások elleni védelemmel kapcsolatosak. Az ilyen esetekre a NATO-nak katonai, míg az EU-nak sokkal változatosabb eszközei vannak, amikre szükség is van, hiszen például a terrorizmus elleni harcban a katonai erőn kívül mást is fel kell használni a siker érdekében. Ezzel együtt azt is kifejtette a főképviselő, hogy az EU és NATO összefogása és a múlt szellemeinek lerázása szükséges az új veszélyekkel való sikeres szembeszállás érdekében.

Mogherini nem tudta megmondani, hogy az EU biztonságpolitikai koordinációja egyszerűbb lesz-e az Egyesült Királyság kilépése után. Azt viszont igen, hogy az eddigi tárgyalásokon, amiken kidolgozták például a Globális Stratégiát, az EU mind a 28 tagállama részt vett, és továbbra is az egyhangúság elve alapján fogadtak el mindent. Ez azt jelenti, hogy az eredményeket az Egyesült Királyság hozzájárulásával érték el, aminek az az oka, hogy a briteknek is érdekük Európa kollektív biztonságának fenntartása. Az EU biztonság- és védelempolitikája Mogherini szerint azon területek közé fog tartozni a jövőben, amelyeknél az európai együttműködés kiteljesedhet, így ennek a britek tagsága ennek nem a feltétele.

(Forrás: http://nato.int/cps/en/natohq/opinions_140226.htm?selectedLocale=en)

Elsöpörheti-e a populista hullám a NATO-t és az Európai Uniót?

Szerző:
Rozgonyi Attila
-
0

Az úgynevezett anti-establishment populizmus tagadhatatlanul felemelkedőben van a világ nyugati részén. Vegyük példának Donald Trump ?drain the swamp? (?mocsárlecsapolás?) választási ígéretét, a Brexitet, vagy az olasz baloldali Öt Csillag Mozgalom és a német jobboldali Alternative für Deutschland (AfD) megerősödését. Ezeket vizsgálva megfigyelhetünk egy, az addigi politikát, és vele együtt a hatalmi elitet és intézményeket elutasító tendencia fokozott megjelenését.

Vitatkozhatunk a kiváltó okokról, habár tisztán látszik, hogy a mozgatórugók jellemzői különböznek Európát és az Amerikai Egyesült Államokat tekintve, sőt, gyakran még Európán belül is. Ami viszont egyértelműen észrevehető, hogy Moszkva vehemensen bátorítja a hullámot, nem csak, mert kihívója az 1945 utáni értékorientált liberális nemzetközi rendnek, de valós biztonsági fenyegetéseket is jelenthet Európára nézve.

Európai uniós törésvonalak

Habár könnyű becsmérelni az Európai Uniót végeláthatatlan procedúrái és ?bizánci? politikája miatt, kiemelendő, hogy alapvető eleme a kontinens biztonsági felépítésének. E kifejezett kihívásának része, hogy nem csak ?elszenvedője? a populista hullámnak, hanem kiváltó oka is egyben.

A populizmus egyik erős mozgatója egy feltételezett – és nem teljesen igazolatlan – meggyőződés, miszerint a ?brüsszeli elit? elkötelezett egy erőltetett politikai egyesítés irányába, figyelmen kívül hagyva az egyes nemzetek szuverenitását, érdekeit és ambícióit. Habár a referendum utáni brit politika fordulatai nem szolgáltatnak túl sok értékes információt (az ?a Brexit az Brexit? kijelentést nehezen értelmezhetjük konkrét tervként), az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének lehetősége nagy mértékben súlyosbította a problémát. A leglelkesebb brüsszeli föderalisták számára pedig a leghajthatatlanabb ellenfeleik önkezűleg történő „ön-kizárása” azt jelenti, hogy itt az idő a minél gyorsabb, és nagyobb mértékű előrenyomulásra. Azoknak pedig, akik már eddig is szkeptikusak voltak, ez indokot és szabad teret adhat a további ?exitek? megfontolására.

Ez több mint egy politikai és gazdasági ügy. Ha létezik egyetlen fontos közös nevező a jelenlegi Oroszország által alkalmazott hadviselésről – hívjuk azt hibridnek, non-lineárisnak, vagy aszimmetrikusnak ? szóló vitáknak és diskurzusoknak, az mindenképpen az, hogy a 21. század konfliktusai legalább annyira a politika, a moralitás, a gazdaság és a kormányzás terén folynak, mint konkrét hadszíntereken. Amíg a NATO megmarad az elengedhetetlen katonai szövetségnek, az Európai Unió felbecsülhetetlen szereppel bírhat a NATO hatáskörén kívül eső tartományok tekintetében.

Az EU már elkezdte kiterjeszteni biztonsági szerepét, habár az intézkedések végrehajtása egyelőre jelentős mértékben inkább a deklaratív, mint a gyakorlatban is működő fázisában van.

Főleg így, hogy napvilágot látott az Egyesült Királyság tagállamkénti elvesztése? Európa legnagyobb hadügyi költségvetésével együtt ? az Európai Uniónak két fontos feladatra kell párhuzamosan fókuszálnia: egyrészt, az úgynevezett non-kinetikus (nem kizárólag fizikai) biztonság kiépítésére, fejlesztve a közös kémelhárítást, illetve a pénzügyi és politikai védelmi intézkedéseket, másrészt, a tagállamok bátorítására, hogy szánják rá a megfelelő mértékű forrást a saját nemzeti hadseregeikre. Ugyanakkor, ha az EU szétesik, esetleg irrelevánssá válik, az önálló államok sokkal kevésbé lesznek hajlandóak kielégítően véghezvinni ezeket a fejlesztéseket.

Középen a NATO

A NATO-nak más jellegű kihívásokkal kell szembenéznie, mint az Európai Uniónak. Habár gyakran ?céltáblának? használják a populista politikusok, (például Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front elnöke) általában kevésbé tűnik úgy, hogy különböző országok a kilépésen gondolkoznak, vagy hogy önmagától feloszlana, összeomlana a szövetség. A viták sokkal inkább aköré csoportosulnak, hogy a reménybeli új tagok, név szerint Svédország és Finnország tényleg csatlakozzanak-e, továbbá az egyes országok hajlandóságáról aziránt, hogy a védelmi költségeiket a GDP 2%-ra növeljék, ami a NATO által kijelölt általános minimum.

Valóban, több jobboldali populista, például a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS), vehemens támogatója a szövetségnek. (Lengyelország nem csak, hogy elérte a 2%-ot, elkötelezett aziránt, hogy meg is haladja azt).

Az európai populista-kihívás tehát a NATO tekintetében sokkal inkább a gyakorlati kérdésekben jelentkezik, mint magában a szervezet létében. Vannak olyanok a szövetségben, főleg a mediterrán országok képviselői, akik nagyobb fenyegetést látnak a Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkezőkben, mint Oroszországban, és megkérdőjelezik a balti légirendészet (BAP misszió) és a keleti határra telepített állások fontosságát is.

Ezek a tagállamok gyakrabban viszont a hangsúlyt inkább az önállóságra helyezik. A Pew Research Centre 2016-os kutatása alapján több európai országban egyértelmű többségben (Görögországban 83%, Olaszországban 67% és Lengyelországban 65%) vannak azok az állampolgárok, akik úgy érzik, más országokat hagyni kell, had oldják meg egyedül saját problémáikat. Nehezen mondható egybeesésnek, hogy a felsorolt három országból kettőben populista kormány regnál, és a felmérések szerint Olaszországban is fej-fej mellett halad az Öt Csillag és a Demokrata Párt.

Természetesen még meglátjuk, mi lesz az Amerikai Egyesült Államok fő kihívása. A kampányidőszakban Donald Trump szkeptikusan állt hozzá egy ?elavult? NATO-hoz, különösen az USA kötelezettségeit illetően azokkal a tagállamokkal szemben, akik nem járulnak hozzá az általa megfelelőnek ítélt mértékben a saját védelmükhöz, másrészről viszonttöbbször is kifejezte a NATO iránti elkötelezettségét. Ráadásul tevékenységében mindenképpen korlátozza majd a Kongresszus és a kormányapparátus, akik túlnyomórészt támogatóan állnak az Egyesült Államok folytatólagosan pozitív szerepéhez a Szövetségben. Reálisan, a populista fenyegetés az Atlanti-óceán túlpartjáról leginkább a Trump által gyakran tanúsított apátiában keresendő: egy olyan USA-adminisztráció, amely a valódi előnyeit inkább kétoldalú kapcsolatokban látja, minta többoldalú egyezményekben való elköteleződésben.

Reménysugarak

Ahogy a britek épp felfedezik, könnyebb ígérni az elszakadást, mint a gyakorlatban véghezvinni azt. Továbbá, nem minden kampányígéret válik szakpolitikává, főleg ha annak több évtizedes irányát fordítaná vissza. Ha valami, akkor alapvető fontosságú nem engedni a fokozódó tehetetlenségnek. Semmi sem olyan kártékony, mint hagyni a politikai párbeszédet elterelődni arról, hogy a szövetség egyáltalán felbomlásra van-e ítélve, arra, hogy hogyan lehet legegyszerűbben megoldani a kiválást.

Emellett az is megeshet, hogy az új kihívások hosszú távon még kedvezőek is lehetnek. A NATO feladata, hogy kihangsúlyozza értékeit, alapelveit minden tagja számára. Továbbá, az Egyesült Államok adta garancia nélkül, az európai országoknak sokkal komolyabban kell venniük a saját védelmüket. Az Európai Unió GDP-je körülbelül 17 milliárd dollár környékén áll, ami épphogy egy milliárd dollárral kevesebb, mint az Egyesült Államoké. Ennek ellenére a haderő fenntartására és fejlesztésére szánt összegekben nagy különbségek mutatkoznak: az EU összességében 219 milliárd, míg az USA 618.7 milliárd dollárt költ hadseregére.

Ennek ellenére az Unió valószínűlegorvosolni tudja a helyzetet az USA által leépített mértékű támogatások esetén is, ám ez nem teljesen szükségszerű ? főleg, ha azzal az Oroszországgal kell foglalkoznia, amelynek hadi költségvetése nagyjából 43 milliárd dollár (nyilván, a párhuzam nem közvetlen, mivel egy autoriter rezsim kevesebb anyagi ráfordítással is több mindenre képes ? de ennyivel természetesen nem).

Bármilyen esetben is, a probléma nem a ?katonát a katonáért? számolásokban mutatkozik meg. Ahogy fentebb említettem, a modern ?non-lineáris? hadviselés legalább annyira lényeges eleme a kormányzás, mint a tűzerő. Többféle módszert használva, a kémkedéstől, a kiberhadviselésen és dezinformáción keresztül a hasznos politikai mozgalmak támogatásáig, Moszkva keresi az EU-ban és a NATO-ban megtalálható törésvonalakat. Sok populista mozgalmat találhatunk a szövetségeseik és eszközeik között, főleg a populizmus által elutasított intézmények, normák és a modern globális rendszer alapvető meg nem értése miatt.

Ha az EU azt a döntést hozza, hogy tovább színleli, hogy a túlélés csak a jobb nyilvános kapcsolatokon, vagy a megduplázott föderalizmuson múlik, akkor egy megkérdőjelezhető jövővel néz szembe. Tehát, könnyen megerősíthetné relevanciáját, ha a tagállamokat inkább abban segítené, hogy felvértezzék magukat a 21. század adta biztonsági kihívásokkal szemben. Ha a helyzetet jól kezelik, hatékony együttműködést és támogatást biztosíthat a tagállamoknak, ahelyett, hogy folyamatosan a brüsszeli perspektívát sulykolja. A folyamat nem csak az európai biztonságot növelné, de a populista politika EU-ellenességének is jóval kevesebb teret adna.

Alkotmányozás Törökországban

Szerző:
Ilosvai Dániel
-
0

Megfordított rendszerváltás

Törökországot a szomszédos Szíriában dúló polgárháború és a menedéket keresők tömegei, a visszaeső gazdaság és a holtpontra jutó EU-s csatlakozási tárgyalások egyenként is komoly kihívások elé állították. Azonban a kormánypárti erők térnyerése Szíriában, az EU-s csatlakozás meghiúsulása és a július 15-i sikertelen puccskísérlet ? az azt követő „boszorkányüldözéssel” együtt ? új lehetőségeket nyitott meg a kormányzó Recep Tayyip Erdogan előtt.

A török alkotmánymódosítás

A török parlament illetékes bizottsága 2016. december 30-án fogadta el az ország alkotmányát módosító javaslatot, amely a jelenleg működő parlamentáris rendszert egy centralizált elnöki rendszerré alakítaná át.

A 18 cikkelyből álló alkotmánymódosítás többek között megszüntetné a miniszterelnök és a kabinet intézményét, a feladatait pedig az elnökre ruházná át. Az elnök hatásköreinek kibővítésén túl a módosítás jelentősen csökkentené a parlament szerepét a végrehajtás ellenőrzésében és a törvényalkotásban is. A kabinet tagjainak kinevezése kizárólagos elnöki jogkörré válna, így a parlament elvesztené ellenőrző szerepét a végrehajtás fölött: a módosítás értelmében csak egyhangúan oszlathatná fel magát, miközben az elnök saját hatáskörén belül feloszlathatná a parlamentet, ugyanakkor ebben az esetben elnökválasztást is ki kell írnia.

A javaslatot 2017. január 9-én fogadta el a török nemzetgyűlés, ezt követően két szakaszban tárgyalják és fogadják el az egyes cikkeket. A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártnak (AKP) ugyan nincs meg a kellő többsége az új alkotmány elfogadásához, azonban a kidolgozási folyamatba is bevont Nemzeti Mozgalom Párt (MHP) 39 szavazatával ez az akadály is elhárult. Amennyiben mindegyik cikket megszavazzák, Erdogan még a hónap vége előtt kihirdetheti az utolsó legitimációs fázisként szolgáló népszavazást április hónapra.

A javaslatot beterjesztő AKP és annak legnagyobb haszonélvezője, a 2014. óta államelnöki pozícióban lévő Erdogan fő érvei a javaslat mellett az elnök népszerűsége, amely ?felruházza a kormányzás jogával?, valamint az ország bizonytalan helyzete és egy ?hatékonyabb államigazgatási rendszer? bevezetése, amely a jelenlegi viszonyok között stabilizálni tudja az országot és hatékonyabb fellépést tesz lehetővé a terrorizmussal szemben. Ezzel szemben az ellenzéki Demokrata Párt (CHP) az elnök túlhatalmát kiemelve, Erdogan egyszemélyi, autoriter uralmának kiteljesedését látja a módosításban, ezért saját módosítást nyújtott be, amely a szociális- és a szabadságjogokra helyezi a hangsúlyt az elnöki hatáskörökkel szemben. Az első parlamenti vita végül verekedésbe torkollott, miután a CHP képviselői élőláncot alkottak az emelvény körül és a kormánypártiak rájuk támadtak.

Erdogan ? bár 2014-ben, az első közvetlen elnökválasztáson a szavazatok 51 százalékával szerzett mandátumot az ország irányítására ? nem biztos, hogy ezt az arányt egy alkotmánymódosítási kampány után is biztosítani tudja. A júliusi puccskísérletet követően ugyan az AKP az oktatás, a média és a közigazgatás fontos pozícióba is saját kádereit ültette ? a több tízezer főt érintő letartóztatási és elbocsátási hullámot követően ?, azonban a 2002-es első kormányra kerülése óta az AKP szavazóbázisa folyamatosan apad[1].

A legtöbb kritikát kiváltó passzusok alapján az elnök rendelkezne a fegyveres erők bevetéséről, valamint legfeljebb hat hónapra rendkívüli állapotokat hirdethetne ki, amely alatt a rendeleteit nem korlátoznák sem a hatályos törvények, sem a szabadságjogok alkotmányos minimumai. Miközben a parlament újabb három hónappal tervezi meghosszabbítani a július 20-a óta tartó rendkívüli állapotot, ennek a kontrollnak az elvesztése hatalmi visszaélésekhez vezethet.

A 2002 óta kormányzó AKP-t és személyesen Erdogant is rengeteg vád érte külföldi kormányok és jogvédő szervezetek részéről a demokratikus intézmények kiüresítése és az egyszemélyi uralom kiépítése miatt. Válaszul a párt is bírálta az EU-t és a NATO-t, korábban kijelentve, hogy a nyugati szövetségi rendszerek helyett a Sanghaji Együttműködés Szervezetéhez való csatlakozás nagyobb előnyökkel járna az országnak. Bár az valószínűtlen, hogy erre a 180 fokos fordulatra valóban sor kerül a NATO egyik legfontosabb tagjánál, azonban a közeljövőben a rendezetlen kérdések sora és a táguló szakadék a NATO, az EU és Törökország értékei és érdekei közt a kapcsolatok romlását vetítik előre a transzatlanti szövetségen belül.

[1] Ezalól kivételt képez a 2015 novemberi választás, amelyet a júniusi sikertelensége miatt kellett megismételni. Novemberben az AKP 69-cel több mandátumhoz jutott júniushoz képest, azonban ebben nagy szerepet játszott a kisebb pártok ellen hozott korlátozó intézkedések sora.

 

(A kép forrása: Hürriyet Daily News)

Csuzda Norbert, Farkas László, Fekete Csanád, Németh József Lajos, Szabó Albert, Vecsey Mariann, Kaló József (szerk.): Napjaink biztonsági kihívásai, veszélyei és fenyegetései

Szerző:
biztonsagpolitika.hu
-
0

Az iszlám Európában – Európa az iszlámban?

Szerző:
Petróczki Márk
-
0

A migrációs válság miatt kifejezetten fontos témává váltak Európában az iszlámmal kapcsolatos kérdések, hiszen az öreg kontinensnek már több évtizede nem tapasztalt biztonsági kihívással kell szembenéznie. Az iszlám jobb megértésének érdekében 2016. november 28-án a Biztonságpolitikai Szakkollégium az ELTE ÁJK Politológia TDK-val közös szervezésben tartotta „Az iszlám Európában – Európa az iszlámban?” című konferenciáját. Négy előadónk ? N. Rózsa Erzsébet, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense; Omar Sayfo újságíró és az Utrechti Egyetem kutatója; Sulok Zoltán Szabolcs, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke; Speidl Bianka, a Századvég Alapítvány Migrációkutató Intézetének vezető kutatója ? előadását, illetve kerekasztal-beszélgetését Dudlák Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Multidiszciplináris Doktori Iskola doktorandusza moderálta.

A konferencia első előadója N. Rózsa Erzsébet volt, akinek előadása a kereszténység és az iszlám kapcsolatának általános bemutatásáról szólt, melyben a két világvallással kapcsolatos fő kérdéseket járta körül. Azonban előadása elején leszögezte, hogy a bevándorlás kérdése csak a mi térségünkben új ? tőlünk nyugatra már több évtizede napirenden van.

Elsősorban azt a kérdést jártuk körül az előadóval, hogy az iszlám és a kereszténység inkább vallás vagy civilizáció-e, majd azt, hogy a két vallás milyen módon gyakorol hatást a mindennapi életre, politikára. A bevezető után az iszlám és Európa történelmi kapcsolatait ismertetése következett, amelyek alapján elmondhatjuk, hogy az arabok 8. századi hispániai hódítása óta a muszlimok végig jelen voltak kontinensünkön, de csak a globalizáció hatására jelentek meg nagyobb számban mindenhol. Végezetül szó esett ?Eurábia? koncepciójáról, melyről az előadó megállapította, hogy ? a kis populáció és a muszlimok szaporodási trendjeinek az európaiakéhoz való idomulásának okán ? a közeljövőben nem fog létrejönni.

Második vendégünk, Omar Sayfo az európai muszlim közösségekről tartott előadást, ám már a bevezetőjében leszögezte, hogy egységes iszlám populációról beszélni nem célszerű, hiszen a muszlimok más közösségekből, más módon érkeznek, majd a befogadó ország kultúrája is máshogy hat(ott) rájuk, így nagyon eltérő lehet az identitásuk és a társadalmi szerepük. Természetesen, ha markánsan eltér a muszlimok és a körülöttük élők világszemlélete és életmódja, akkor a muszlim embereket az iszlám mint legkisebb közös többszörös összetartja. Így merült fel az előadás során az a fontos kérdés, hogy az iszlám európai integrációja megbukott-e. A válasz az előadó szerint attól függ, hogy mely közösségeket nézzük meg, mert kollektíve ez nem kijelenthető.

Szó esett a muszlimok identitásáról is. Mint az átlag európaiak, az iszlámot követők is több identitással rendelkeznek, és a Korán se egy kötelező program ? állította Omar Sayfo. Azonban azt is megjegyezte, hogy ha az iszlám ? legfőképpen a szalafita ága ? válik az elsődleges identitássá, az már valóban problémát jelent.

Befejezésképpen Európa sötét jövőjéről hallhatott a közönség ? vagy éppen a sötét jövő hiányáról, mivel a muszlimok közül nem mindenki szélsőséges, sőt a szélsőségeseket egyenesen kivetik magukból az iszlám közösségek, amelyek nem egységesek, hanem gyakran egymással riválisok, ami az együttes mobilizációt ellehetetleníti.

Harmadik előadónk, Sulok Zoltán Szabolcs a magyarországi iszlám közösségről tartotta előadását. Kezdetként ismertette, hogy a magyaroknak a muszlimokkal már évezredes kapcsolatuk van, ám a Magyarországon élő közösségek folyton eltűntek, majd ismét megjelentek. Ezért lehetetlen a török kor előttről iszlám tárgyi emléket fellelni az országban.

Sulok úr előadásának számottevő része szólt arról, hogy milyen az iszlám közösség az országban. Ehhez lényeges tudni a muszlimok számát, ami a Magyarországi Muszlimok Egyházának 2010-es becslése alapján nagyjából 32.000 fő, míg a 2011-es népszámlálás szerint csak 5000 muszlim él az országban. Előadónk szerint ennek a nagy különbségnek az az oka, hogy az emberek nem merték magukat muszlimnak vallani. Szociális és társadalmi helyzetüket nézve a magyarországi muszlimok fiatalabbak a magyar átlaghoz képest, férfitöbbséggel rendelkeznek a bevándorlás miatt, ám a vallást több nő veszi fel. A nagy népszaporulat miatt életszínvonaluk alacsony, ám nem gettókban élnek és a társadalomnak is teljes értékű tagjai.

Az előadás vége a muszlimok kihívásainak ismertetésével történt. Eszerint a diszkrimináció és provokáció ? főleg a migránsválság óta ? komoly problémát jelent, de a szegénységről, a közöségszervezés nehézségeiről, a vallásgyakorlás és vallásos oktatás infrastruktúrájának hiányáról sem szabad megfeledkeznünk.

Utolsó előadónk, Speidl Bianka a muszlim társadalmakban élő nők helyzetéről tartott előadást. A témához nemcsak tanulmányok útján szerzett tudást, hanem többéves muszlimok közt élésével is. Nyugati nőként úgy tapasztalta, hogy egy átlagos muszlim asszony státusza a családjában egyrészt korlátozott, másrészt védett. Ez szerinte azért van így, mert a muszlim társadalmak amellett, hogy erősen paternalisták, különös nőképpel rendelkeznek: az ideális nő szerény és engedelmes, feladata a gyermekszülés. Amennyiben a korlátokat áttöri egy nő, akkor a családja elhidegülése mellett bántalmazhatják, akár meg is ölhetik becsületgyilkosság címén, ugyanis ezt az iszlám jog nem szankcionálja. Előadónk erősen sérelmezte, hogy a becsületgyilkosság mellet a gyermekházasság és a nők diszkriminációja is gyakori a muszlim társadalmakban, amikkel szemben a vallási vezetők  nem szólalnak fel.

Speidl Bianka hangot adott annak is, hogy amíg ő a nyugati nőképpel nem ért egyet, addig az iszlám egyenesen tiltakozik ellene. Sok nő éppen azért tér be az iszlámba, mert elege van a nyugati életstílusból, így az se véletlen, hogy a nők Európában általában jobban ragaszkodnak a testeltakaráshoz, mint a férfiak.

Az prezentációk után megkezdődött a kerekasztal-beszélgetés, amelynek a nyitánya Speidl Bianka előadására való reakciók voltak. Első három előadónk szerint sokkal tarkább a kép annál, amit Speidl asszony lefestett, már-már sztereotipnak jellemezték az elhangzottakat. Ám ezekkel szemben fontos érv volt az, hogy valóban vannak ellenpéldák, de az arányok számítanak.

Ezután Dudlák Tamás moderátor úr kérdezett az előadóktól arról, hogy hogyan reagáltak a már Európában élő muszlim közösségek az újonnan érkező migránsokra; hogy a Magyarországi Muszlimok Egyházának milyen az etnika összetétele, és milyen mértékben van jelen a pártpolitika a szervezetben. Majd a közönség kérdései következtek arról, hogy az iszlám manapság mennyire erőszakos és mennyire nevezhető toleráns, terjeszkedő vallásnak.

Missziós szerepvállalás ? Magyarok konfliktusközelben

Szerző:
Ilosvai Dániel
-
0

2016. november 22-én került sor Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében megvalósult Missziós szerepvállalás ? Magyarok konfliktusközelben című konferenciára. Az alkalmon a magyar missziók történetét és jelenét ismerhették meg a jelenlévők, betekintést nyerve nem csupán a missziók működésébe, de a benne szolgáló magyarok mindennapos feladataiba és kihívásaiba.

Bevezető előadásában Kovács Georgina, a Szakkollégium Diákbizottságának operatív alelnöke összefoglalta az 1890-es években kezdődő nemzetközi békemissziók fejlődését és a jelenleg tizenkét helyen szolgáló Magyar Honvédség tevékenységét. A hangsúly a missziók számának változásán és dinamikáján, feladatainak komplexitásán, valamint ezek következményein volt. Nemzetközi szervezetek tagjaként Magyarország csaknem 1000 főt állomásoztat konfliktusövezetekben.

Második előadó Soucz Ferenc százados, a Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ, Termékfejlesztő, -előállító Csoport megbízott parancsnoka volt. A százados úr, aki Afganisztánban, a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoportjában (MH PRT) teljesített szolgálatot, összefoglalta a PRT feladatait, ami a beruházások koordinálásától a helyi érdekcsoportokkal való egyeztetésig rengeteg tevékenységet felölel. Emellett a lakosság bizalmatlanságából és polarizáltságából fakadó kihívásokról és az afganisztáni misszión belüli feladatmegosztásról is szó esett.

Zentai Károly őrnagy, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar gyakorlati oktatójának előadása következett ?Katonai megfigyelőként Afrikában? címmel. Az őrnagy úr a vitatott státuszú Nyugat-Szaharában szolgált katonai megfigyelőként. Előadásából szembesültünk a régió és a MINURSO realitásával, a konfliktus alapjaival, valamint a katonai megfigyelők mindennapjaival és a rájuk leselkedő legnagyobb veszélyekkel. Az őrnagy előadásából kiderül, hogy ezek adott esetben nem a fegyveres csoportok, hanem maga a természetes környezet.

A soron következő előadó, Bálint Gábor, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet koordinátoraként rendszeresen megfordul a Közel-Keleten és a világ más pontjain segélyezési feladatokat ellátva. A katonai misszióktól eltérően polgári személyként főleg a menekültek ellátásával, egészségügyi és megélhetési helyzetével foglalkozik; e programok finanszírozását és végrehajtását irányítja. Az utóbbi évek sikereként nyáron állandó irodát nyitottak az iraki Erbilben, amely újabb lehetőségeket és forrásokat szabadított föl a szervezet számára ? ellensúlyozva ezzel az állami és nemzetközi szinten létező bizonytalanságot. Annak ellenére, hogy a Segélyszervezet polgári szervezetként van jelen Irakban és Afganisztánban, együttműködésük nélkülözhetetlen a katonai kontingensekkel. Ezen kooperáció sajátosságairól, valamint a polgári és katonai missziók közötti különbségről kaphatott átfogó képet a hallgatóság.

Ezután következett Szakácsi István alezredes, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság, Üzembentartási és Ellátási Főnökség kiemelt főtisztjének előadása a balkáni válságkezelésről. Az alezredes úr részletes történelmi áttekintője után a térség etnikai és vallási sokszínűségét hangsúlyozta, amely személyes- és csoportkonfliktusok millióit erősítette az elmúlt századok folyamán. A missziós feladatok bemutatása mellett a háború következményeiről, a sokszor gyenge kormányzati működésről, a virágzó feketepiacról is szó esett; perspektívaként előkerült a térség Európai Unióba történő integrálása, amely, bár már folyamatban van, számos nyugat-balkáni országnak egyelőre csak távoli cél lehet.

Az utolsó előadást Dr. Jobbágy Zoltán alezredes tartotta, aki több általa megjárt misszió közül a ciprusi UNFICYP-ben szerzett tapasztalatairól számolt be. Előadásában az egyes nemzeti alakulatok közötti nézeteltérésekről és együttműködésről, a ciprusi konfliktus helyzetéről, a lakosság hozzáállásáról, valamint a természeti környezet előnyeiről és hátrányairól volt szó. Az alezredes úr előadásában is előbukkant az a motívum, miszerint a missziókban résztvevő egyes nemzetektől függően ciklusonként változik nemcsak az alakulatok együttműködési képessége, hanem a misszió kapacitásai és lehetőségei is.

Az előadók területi változatossága és személyes tapasztalatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a hallgatóság minél több oldalról megismertesse a magyar missziós tevékenységet múltját és jelenét.

 

1...666768...11467. oldal a 114-ból

Kiemelt témák

3,127KövetőTetszik

biztonsagpolitika.hu

BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKPORTÁL.
A honlap "Elemzések" rovatához tartozó időszaki kiadványok és egyéb folytatódó dokumentumok nemzetközi szabványos azonosítószáma: ISSN 2062-4379
Email: biztpolkapcsolat@biztonsagpolitika.hu
Facebook

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

internetster 2004 - 2026 © biztonsagpolitika.hu - Minden jog fenntartva!