Megfordított rendszerváltás
Törökországot a szomszédos Szíriában dúló polgárháború és a menedéket keresők tömegei, a visszaeső gazdaság és a holtpontra jutó EU-s csatlakozási tárgyalások egyenként is komoly kihívások elé állították. Azonban a kormánypárti erők térnyerése Szíriában, az EU-s csatlakozás meghiúsulása és a július 15-i sikertelen puccskísérlet ? az azt követő „boszorkányüldözéssel” együtt ? új lehetőségeket nyitott meg a kormányzó Recep Tayyip Erdogan előtt.
A török alkotmánymódosítás
A török parlament illetékes bizottsága 2016. december 30-án fogadta el az ország alkotmányát módosító javaslatot, amely a jelenleg működő parlamentáris rendszert egy centralizált elnöki rendszerré alakítaná át.
A 18 cikkelyből álló alkotmánymódosítás többek között megszüntetné a miniszterelnök és a kabinet intézményét, a feladatait pedig az elnökre ruházná át. Az elnök hatásköreinek kibővítésén túl a módosítás jelentősen csökkentené a parlament szerepét a végrehajtás ellenőrzésében és a törvényalkotásban is. A kabinet tagjainak kinevezése kizárólagos elnöki jogkörré válna, így a parlament elvesztené ellenőrző szerepét a végrehajtás fölött: a módosítás értelmében csak egyhangúan oszlathatná fel magát, miközben az elnök saját hatáskörén belül feloszlathatná a parlamentet, ugyanakkor ebben az esetben elnökválasztást is ki kell írnia.
A javaslatot 2017. január 9-én fogadta el a török nemzetgyűlés, ezt követően két szakaszban tárgyalják és fogadják el az egyes cikkeket. A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártnak (AKP) ugyan nincs meg a kellő többsége az új alkotmány elfogadásához, azonban a kidolgozási folyamatba is bevont Nemzeti Mozgalom Párt (MHP) 39 szavazatával ez az akadály is elhárult. Amennyiben mindegyik cikket megszavazzák, Erdogan még a hónap vége előtt kihirdetheti az utolsó legitimációs fázisként szolgáló népszavazást április hónapra.
A javaslatot beterjesztő AKP és annak legnagyobb haszonélvezője, a 2014. óta államelnöki pozícióban lévő Erdogan fő érvei a javaslat mellett az elnök népszerűsége, amely ?felruházza a kormányzás jogával?, valamint az ország bizonytalan helyzete és egy ?hatékonyabb államigazgatási rendszer? bevezetése, amely a jelenlegi viszonyok között stabilizálni tudja az országot és hatékonyabb fellépést tesz lehetővé a terrorizmussal szemben. Ezzel szemben az ellenzéki Demokrata Párt (CHP) az elnök túlhatalmát kiemelve, Erdogan egyszemélyi, autoriter uralmának kiteljesedését látja a módosításban, ezért saját módosítást nyújtott be, amely a szociális- és a szabadságjogokra helyezi a hangsúlyt az elnöki hatáskörökkel szemben. Az első parlamenti vita végül verekedésbe torkollott, miután a CHP képviselői élőláncot alkottak az emelvény körül és a kormánypártiak rájuk támadtak.
Erdogan ? bár 2014-ben, az első közvetlen elnökválasztáson a szavazatok 51 százalékával szerzett mandátumot az ország irányítására ? nem biztos, hogy ezt az arányt egy alkotmánymódosítási kampány után is biztosítani tudja. A júliusi puccskísérletet követően ugyan az AKP az oktatás, a média és a közigazgatás fontos pozícióba is saját kádereit ültette ? a több tízezer főt érintő letartóztatási és elbocsátási hullámot követően ?, azonban a 2002-es első kormányra kerülése óta az AKP szavazóbázisa folyamatosan apad[1].
A legtöbb kritikát kiváltó passzusok alapján az elnök rendelkezne a fegyveres erők bevetéséről, valamint legfeljebb hat hónapra rendkívüli állapotokat hirdethetne ki, amely alatt a rendeleteit nem korlátoznák sem a hatályos törvények, sem a szabadságjogok alkotmányos minimumai. Miközben a parlament újabb három hónappal tervezi meghosszabbítani a július 20-a óta tartó rendkívüli állapotot, ennek a kontrollnak az elvesztése hatalmi visszaélésekhez vezethet.
A 2002 óta kormányzó AKP-t és személyesen Erdogant is rengeteg vád érte külföldi kormányok és jogvédő szervezetek részéről a demokratikus intézmények kiüresítése és az egyszemélyi uralom kiépítése miatt. Válaszul a párt is bírálta az EU-t és a NATO-t, korábban kijelentve, hogy a nyugati szövetségi rendszerek helyett a Sanghaji Együttműködés Szervezetéhez való csatlakozás nagyobb előnyökkel járna az országnak. Bár az valószínűtlen, hogy erre a 180 fokos fordulatra valóban sor kerül a NATO egyik legfontosabb tagjánál, azonban a közeljövőben a rendezetlen kérdések sora és a táguló szakadék a NATO, az EU és Törökország értékei és érdekei közt a kapcsolatok romlását vetítik előre a transzatlanti szövetségen belül.
[1] Ezalól kivételt képez a 2015 novemberi választás, amelyet a júniusi sikertelensége miatt kellett megismételni. Novemberben az AKP 69-cel több mandátumhoz jutott júniushoz képest, azonban ebben nagy szerepet játszott a kisebb pártok ellen hozott korlátozó intézkedések sora.
(A kép forrása: Hürriyet Daily News)
