EU hírfigyelő ? 2019. április

Szerző:

máj 8, 2019

Brexit

Az Egyesült Királyság parlamentjének alsóháza április 1-jén ismételten számos véleménynyilvánító szavazást tartott. A kérdésekkel azt próbálták kideríteni, hogy milyen irányba haladjon tovább az ország, miután az Európai Unióból való kilépés időpontját április 12-re halasztották előző hónapban az Unió döntéshozói. A parlamentnek tehát április 10-ig kell kinyilvánítani az akaratát ahhoz, hogy elkerüljék a megállapodás nélküli kilépést. Miután március 29-én harmadik alkalommal is leszavazták Theresa May kormányfő Brexit-megállapodását, a honatyák ezúttal négy alternatíváról szavaztak. A szavazások kizárólag a véleménynyilvánítást szolgálták, így nem kötelezik a kormányt. A parlament azonban ezúttal sem tudott egyik változat mögé se többséget összehozni, és így mindegyik leszavazásra került. A következőkről szavaztak:

Újabb, megerősítő népszavazás kiírása (280 mellette ? 292 ellene)
Az ún. norvég modell szerint történne a kilépés: EGT- és EFTA-tagság, illetve lehetséges átmeneti vámunió (261 mellette ? 282 ellene)
A vámunióban való maradás (273 mellette ? 276 ellene)
Rendezetlen kilépés elkerülése azáltal, hogy halasztást kérnek az Uniótól. Ha pedig az Unió nem ad további haladékot, akkor szavazást tartanak a rendezetlen kilépésről, illetve a kilépés teljes visszavonásáról (191 mellette ? 292 ellene)

Theresa May kormányfő a hónap első napjaiban tárgyalt Jeremy Corbynnal, a Munkáspárt vezetőjével, továbbá Nicola Sturgeon, skót és Mark Drakeford, walesi miniszterelnökkel annak érdekében, hogy feloldják a politikai patthelyzetet. Április 4-én a parlament pedig további halasztás kérvényezésére kötelezte a kormányfőt (313 mellette ? 312 ellene), aki június 30-ig kérne időt az EU-tól.

Április 5-én Theresa May levelet küldött az Európai Tanács elnökének, Donald Tusknak, melyben újabb határidő-hosszabbítást kérelmezett. Az 50. cikk által megszabott időkorlátot 2019. június 30-ig kívánta kitolni, emellett kijelentette, hogy az európai parlamenti választások megtartásra kerülnek, amennyiben azok idején az ország még tagállam lesz.

Az április 9-én összeült Általános Ügyek Tanácsán a másnap tartandó Brexit-csúcstalálkozó szempontjából fontos lépéseket vitatták meg. Michel Barnier, a bizottsági tárgyalóküldöttség vezetője felvázolta ezeket, a tanácson részt vevő miniszterek pedig megtárgyalták a pontokat. Emellett a tagállamok miniszterei újfent megerősítették a kilépésről szóló megállapodáshoz való ragaszkodásukat.

A Donald Tusk által március végén összehívott Brexit-csúcstalálkozóra április 10-én került sor. Itt jóváhagyásra került a kilépés határidejének meghosszabbítása, méghozzá 2019. október 31-ig. Továbbá az EU27-ek vezetői kijelentették: amennyiben az európai parlamenti választásokig nem kerül sor Nagy-Britannia kilépésére, azokat kötelesek megtartani.

?A határidő-hosszabbítás csak a szükséges ideig tarthat, és semmiképpen nem nyúlhat túl 2019. október 31-én. Amennyiben a kilépésről rendelkező megállapodást ezen időpontot megelőzően mindkét fél megerősíti, a kilépésre a következő hónap első napján kerül sor.? ? Az Európai Tanács (50. cikk) következtetései.

Április 13-án a Tanács ennek értelmében módosította a 2019. január 11-i határozatát a kilépés határidejéről. Azonban ez továbbra sem egy végleges dátum, ugyanis ha szükséges, október közepén további időt is adhatnak a briteknek. Az időkeret annyiban is rugalmas, hogy ha korábban sikerül a kérdést eldönteni az alsóházban, akkor hamarabb is kiléphetnek az EU-ból, nem kell október végéig várni. Ehhez mérten Theresa May kormányfő terve az, hogy az ellenzékkel való megegyezés után május 22-ig elfogadják a kilépés feltételeit és az ország május 31-én rendezett módon kilép az Európai Unióból. Így nem kellene megtartani a május 23-26-a közötti EP.választásokat az Egyesült Királyságban.

A halasztásra válaszul a Brexit-kampány egykori vezéralakja, Nigel Farage meghirdette, hogy megalakítja a Brexit Pártját. Egy felmérés szerint az EP választásokon akár 27%-ot is elérhetnek, ezzel a legtöbb szavazatot nyernék el. A konzervatív párttagok közel 40%-a is az új formációt támogatja. A politikai spektrum másik felén pedig egy brexitellenes tömörülés alakult független parlamenti képviselőkből ?Change UK ? The Independent Group? néven. A jelenleg 8%-os támogatottságot mértek az új pártnál, azonban ha összefognak a Liberális Demokratákkal és a Zöldekkel, akkor ők lehetnének a legtámogatottabb párt az EP-listán.

Nicola Sturgeon, skót miniszterelnök még a mostani parlamenti ciklus vége előtt kiírna egy újabb skót függetlenségi népszavazást. A 2014-es elbukott népszavazás után a Brexit miatt többször is felmerült az igény egy újabb referendum megtartására, ha az Egyesült Királyság egy ? Skócia számára ? hátrányos megállapodással lépne ki az Unióból. A népszavazás kiírásához a brit törvényhozás támogatása is szükséges, ami jelenleg valószínűtlen.

Szomszédságpolitika

Április 22-én közös nyilatkozatot adott ki az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk és Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az ukrán elnökválasztással kapcsolatban. A két vezető politikus kiemelte, hogy Ukrajnában a majdani események óta eltelt 5 évben jelentős előrelépés történt, de hozzátették, hogy ?még sok mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy teljes mértékben megvalósítsák a békés, demokratikus és virágzó Ukrajnát, amit polgárai követelnek?. A közlemény kiemeli az ukrán nép kötődését a demokrácia és a jogállamiság iránt, ?ez egy jelentős eredmény a komplex politikai, gazdasági és biztonsági környezetben, az Ukrajna területi integritását érintő folyamatos kihívásokkal szemben.? Emellett a közlemény kiemeli az EU támogatását az ukrán reformokat érintően, beleértve a jogállamiság megszilárdítására és a pénzügyi stabilitás elérésére tett lépéseket.

Április 22-én a nemzetközi választási megfigyelő misszióban (IEOM) résztvevő Európai Parlamenti küldöttség vezetője, Rebecca Harms nyilatkozatot tett, melyben kiemelte az ukrajnai választás békességét és rendezettségét, ami lehetővé tette a demokratikus átmenetet. ?A választások során nem észleltek vagy jelentettek erőszakos cselekményeket, ez a választás rendkívüli helyzetét figyelembe véve fontos eredmény.? Az EP küldöttség vezetője a közleményben kifejti, hogy több ukrán állampolgár a Krím orosz annexiója és a kelet-ukrajnai harcok miatt nem tudott szavazni.

A hónap során mutatta be a grúz parlament a cselekvési tervet, amely felvázolja a 2019-2020 közötti időszakra vonatkozó parlamenti tevékenységeket, amelyek célja az EU?Grúzia társulási megállapodás támogatása. Az EU és az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) támogatásával létrejött rendezvényen jelen volt többek között Carl Hartzell, az EU grúziai nagykövete is. Hartzell üdvözölte Grúzia előrehaladását a reformok és a társulási megállapodás által lefektetett irányba. A nagykövet beszédében kiemelte a Parlament fontosságát a társulási megállapodás során végzett megfigyelő szerepkörben, valamint a további reformok bevezetésében.

Április 9-én az EU közleményt adott ki, melyben kifejezi aggodalmát a kisebbségek és az emberi jogi jogvédőket ért komoly fenyegetések miatt, amelyek több esetben halálos fenyegetéseket jelentettek. Az EU felszólítja az örmény bűnüldöző szerveket, hogy tegyenek sürgős lépéseket a fenyegetések kivizsgálása és az örmény állampolgárok fizikai biztonságának biztosítása érdekében ? olvasható a közleményben. Április 24-én az EU örményországi küldöttségének vezetője, Piotr Switalski nagykövet meglátogatta a Tsitsernakaberd dombon álló emlékhelyet, hogy tisztelegjen az örmény népirtás áldozatai előtt.

EU álláspont a MENA-térségben kialakult helyzetről

Nemrégiben úgy tűnt, hogy a líbiai helyzet tárgyalásos úton megoldódik, azonban a Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg megtámadta Tripolit április 4-én, napokkal ? az ENSZ főtitkára, Antonio Guterres részvételével zajló ? Nemzeti Konferencia előtt. A Konferencia fontos szerepet töltött volna be a törvényes líbiai választás létrejöttében, így egy békésebb helyzet kialakulásában. A történtekre az Európai Unió is hevesen reagált. Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai képviselője elmondta, hogy a líbiai konfliktusnak nem lehet katonai megoldása. Továbbá felszólította a feleket, hogy térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz, illetve az Európai Unió tagállamait és partnereiket, hogy befolyásukat felhasználva ugyanezt az üzenetet közvetítsék a szembenálló felek számára. Mindemellett április 3-án az Európai Bizottság bejelentette, hogy további 6 millió euró humanitárius segélyt biztosít Líbiának.

Az áprilisi 17-i európai parlamenti ülésen Federica Mogherini reagált az palesztin?izraeli helyzet fejleményeire: a Golán-fennsík izraeli fennhatóságának elismerése az amerikai kormányzat által, valamint az izraeli kormányzat ciszjordániai letelepedési politikája, amelynek során április elején 4600 lakóegység megépítését tervezték az elfoglalt ciszjordániai területen. A letelepedési politikát már akkor elítélte és a nemzetközi joggal ellentétesnek nyilvánította az Unió álláspontjában. Továbbá Mogherini kijelentette, hogy az EU továbbra sem ismeri el az izraeli szuverenitást sem a ciszjordán, sem az 1967 júniusa óta elfoglalt területek felett.

Szankciós politika

A Tanács 2020. április 13-ig meghosszabbította az Iránnal szembeni szankciókat. A korlátozásokban megtiltják az országba irányuló olyan eszközök exportját, amelyek alkalmasak a belső elnyomás fenntartására és a távközlés megfigyelésére. Az ENSZ BT 2006-ban, tekintettel az iráni nukleáris programra, komoly intézkedéseket vezetett be, amelyeknek célja az atomfegyverkezés megállítása volt. Az ENSZ-szankciókat az EU uniós jogszabályok meghozatalával hajtotta végre, amelyeket az Iránnal való közös cselekvési terv elfogadásától, 2014 januárjától felfüggesztettek. A felfüggesztés ellenére azonban az országban fellépő jogsértések miatt a Tanács a fentebb említett korlátozásokat minden évben újra meghosszabbítja.

Április 29-én, ugyancsak 1 évvel meghosszabbításra kerültek a Mianmar elleni szankciók, melyeket még 2018 áprilisában vezettek be. Az export korlátozása kiterjed a fegyverekre, a kommunikációs csatornák megfigyelésére szolgáló berendezésekre és a belső elnyomás céljára használt eszközökre, valamint a katonaság által használt kettős felhasználású termékekre. 14 személlyel szemben, akik a mianmari fegyveres erők és határrendészet magas rangú tisztviselői, célzott intézkedéseket léptettek érvénybe a rohingya lakosság emberi jogainak súlyos megsértése miatt. A Tanács felszólította a mianmari kormányt az Emberi Jogi Tanács független missziója által feltárt jogsértéseket megszüntetésére, és kialakult helyzet mielőbbi megoldására.

Regionális politika

Április 25-én került sor az Európai Unió és Japán csúcstalálkozójára Brüsszelben. Az EU-t Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke képviselte, míg japán részről Abe Sinzó miniszterelnök volt jelen. A felek áttekintették az EU és Japán között ezen év február 1-jén hatályba lépett szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtását, illetve tárgyalásokat folytattak az EU-Japán stratégiai megállapodásról. Megerősítették együttműködési szándékukat több területen, mint például a párizsi klímamegállapodás végrehajtása, globális adatvédelmi normák kialakítása, energiaügy, közlekedés, kutatás és innováció. A találkozó során biztonságpolitikai témák is felmerültek, többek között az ukrajnai konfliktus és a Koreai-félsziget helyzete. ?A mai napon megbeszélést folytattunk az EU, illetve Japán szomszédságában tapasztalható, a békét és stabilitást fenyegető veszélyekről is. Továbbra is maradéktalanul támogatjuk Ukrajna függetlenségét, területi integritását és szuverenitását. Japánnal pedig közös érdekünk, hogy a Koreai-félszigeten tartós legyen a béke.? (Donald Tusk) A vezetők megállapodtak a biztonsági kérdésekben való további együttműködésről, különösképpen a kiberbiztonság, a terrorizmus elleni küzdelem és a válságkezelés területén.

NATO-NETto Hírfigyelő – 2019. április

Szerző:

BSZK

máj 6, 2019

Partnerkapcsolatok

április 1.: A NATO részvétele az ENSZ éves békefenntartói konferenciáján (Lendvai Tünde)

Clare Hutchinson, a NATO Nők, Béke és Biztonság programjáért felelős különleges főtitkári megbízott képviselte a Szövetséget az ENSZ éves miniszteri szintű békefenntartói konferenciáján, 2019. március 29-én. Hutchinson hangsúlyozta a NATO töretlen elköteleződését az ENSZ békefenntartó intézményeinek támogatásában, különös tekintettel az improvizált robbanóeszközök (IED, ún. ?házi készítésű pokolgépek?) felszámolására tett közös erőfeszítések tükrében. Jelentős együttműködési pontok voltak ezen kívül a robbanóeszközöktől való mentesítéséhez szükséges kiképzések és a katonaorvosi ellátások biztosítása a Szövetség részéről, illetve a szoros együttműködés a civil lakosság védelme érdekében a fegyveres konfliktusok alatt. A miniszteri szintű csúcstalálkozó során a résztvevő 130 ország képviseletében kiadott közös nyilatkozat deklarálja az államok és nemzetközi szervezetek további együttműködését a békefenntartó missziókban, illetve kötelezettséget vállaltak a kiküldetés során kulcsterületnek számító képességek fejlesztésére. Emellett támogatásukat fejezték ki a békefenntartó missziók személyzetében megmutatkozó egyenlőtlen nemi arányok kiküszöbölésére, így a jövőben több figyelmet fordítanak a női békefenntartók kiképzésére és missziós kiküldetésére.

április 2.: A Főtitkár köszönetét fejezte ki Trump elnöknek az erős vezetésért (Vas Beatrix)

Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára április 2-án a Fehér Házba látogatott, hogy találkozzon Donald J .Trumppal, az Amerikai Egyesült Államok elnökével. A Főtitkár köszönetét fejezte ki Trumpnak a határozott vezetésért és a NATO mellett tanúsított elköteleződésért. A két vezető megvitatta a terrorizmus ellen folytatott közös harcban tett előrelépéseket, illetve a Szövetségesek közötti tehermegosztás kiegyenlítésének irányában elért eredményeket. Stoltenberg kiemelte, hogy az európai Szövetségesek és Kanada jövő év végéig összesen 100 milliárd dollárral fogják növelni védelmi kiadásaikat.

április 4.: A NATO külügyminiszterei megállapodtak a fekete-tengeri biztonság megerősítéséről (Vas Beatrix)

Április 4-én a Szövetséges országok külügyminiszterei elfogadtak egy intézkedéscsomagot a NATO helyzeti tudatosságának megerősítésére a fekete-tengeri régióban. Ennek részeként a Szövetség fokozott támogatást fog nyújtani partnerországainak, Grúziának és Ukrajnának a haditengerészetük és partiőrségük kiképzésében, az információmegosztásban, illetve több kikötőlátogatást és közös tengeri hadigyakorlatot is terveznek. A miniszterek ezzel egyidejűleg ismét felszólították az Oroszországi Föderációt, hogy engedje szabadon az Azovi-tengeren tavaly novemberben elfogott ukrán hajókat és azok tengereszeit.

április 23.: 25 éve csatlakozott Azerbajdzsán az Euro-atlanti Partnerségi Tanácshoz (Németh Csenge)

Jan Broeks altábornagy, a NATO nemzetközi vezérkari főnöke látogatást tett Azerbajdzsánban 2019. április 16. és 19 között. A látogatása alatt találkozott a védelmi miniszterrel, Zakir Hasaanov vezérezredessel és a nemzetközi katonai együttműködési osztály vezetőjével, Huseyn Mahmudov vezérőrnaggyal és a katonai akadémia és az azerbajdzsáni fegyveres erők parancsnokával. Broeks altábornagy háláját fejezte ki a folyamatos azerbajdzsáni támogatásért a NATO által vezetett missziókban.

Azerbajdzsán NATO-val való kapcsolata 1992-ben kezdődött, amikor Azerbajdzsán csatlakozott az Észak-atlanti Együttműködési Tanácshoz. Ezt a fórumot 1997-ben az Euro-atlanti Partnerségi Tanács vette át, továbbá a Békepartnerség tevékenységeiben való rendszeres részvételének köszönhetően Azerbajdzsán aktívan hozzájárult az euroatlanti biztonsághoz.

április 26.: A NATO megerősítette elköteleződését a konfliktuskapcsolatú szexuális és nemi alapú erőszak elleni fellépésben (Haiszky Edina Julianna)

2019. március 23-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának a szexuális erőszakról szóló nyílt vitáján Clare Hutchinson, a NATO Főtitkárának a Nőkért, a Békéért és a Biztonságért felelős különleges képviselője kijelentette, hogy a NATO támogatja a konfliktusokkal kapcsolatos szexuális és nemi alapú erőszak elleni globális erőfeszítéseket. A NATO a küldetései és műveletei során szorosan együttműködik a helyi hatóságokkal és közösségekkel, hogy hatékony megelőzési stratégiákat dolgozzanak ki, és megerősítsék a nemzeti erőfeszítéseket az elkövetők felderítésére és elszámoltatására, így hangot adnak az alapvető méltóságnak és az emberi jogok tiszteletben tartásának.

Műveletek

április 1.: A kanadai hadsereg közösen a NATO-tagállamokkal és -partnerországokkal gyakorlatozott az Északi-sarkkör mentén (Szilágyi Laura)

A kanadai NANOOK-NUNALIVUT 2019 hadgyakorlat keretein belül március 17-e és április 1-je közt közel 500 katona gyakorolta az arktiszi körülmények közti túlélési technikákat, logisztikai megoldások kivitelezését (leszállópályák felállítása a tenger jegén, távolsági üzemanyagutánpótlás) és jég alatti búvárkodást. A gyakorlatban Kanadán kívül Norvégia, Franciaország, Finnország és Svédország vettek részt. A műveletek tudományos kutatások eredményeinek alkalmazását is magukba foglalták, mint műholdak használatát keresés-mentéshez, hideg időjárás okozta sérülések ellátását. A kanadai hadsereg speciális, északi alakulata, a Canadian Rangers biztosította a résztvevők számára a navigációt, túlélést és a ragadozók elleni védelmet. A Szövetségesek rendszeresen csiszolják a hideg időjárási körülmények közt folytatott műveletekre irányuló képességüket.

április 5.: NATO-hajók látogattak Odesszába (UKR) és Potiba (GRU) (Vas Beatrix)

Április 1-jén a NATO 2. számú állandó haditengerészeti csoportjának (SNMG2) összesen hat hajója rutin kikötőlátogatásra érkezett az ukrajnai Odesszába és a grúziai Potiba, miután pár napig járőröztek a Fekete-tengeren. A kikötőlátogatások során a kapitányok találkoztak és egyeztettek helyi katonai és politikai vezetőkkel, és a parti őrségek személyzetével is. A hajók egy közös gyakorlatban is részt vettek az ukrán és grúz haditengerészettel, ezzel is támogatva az interoperabilitás megerősítését a Szövetség erői és a partnerországok között.

április 8.: A NATO csapata is részt vett a világ egyik legnagyobb kihívást jelentő kiber gyakorlatán (Haiszky Edina Julianna)

Április 9. és 12. között a NATO Kommunikációs és Információs Ügynökségének közel 40 kibervédelmi szakértőből álló csoportja vett részt a Locked Shield 2019-en, a világ legnagyobb kiberhadviselés elleni gyakorlatán Észtországban. A Locked Shield egy szimulációs program, amelynek célja, hogy a résztvevők megfelelően értékeljék a válsághelyzetet, támadás közben is fenntartsák a szolgáltatásokat és megvédjék azon hálózatokat, amik potenciális célpontok lehetnek. A gyakorlat forgatókönyve szerint a fiktív ország, Berylia polgári infrastruktúráját érik összehangolt kibertámadások, miközben az államban országos választások zajlanak. A NATO csapatának feladata, hogy listázza a károsodott platformokat és megvédje azokat a további támadásoktól. Az ilyen gyakorlatok kiváló lehetőséget nyújtanak a szakértőknek, hogy gyakorolják a saját IT-rendszereik és kritikus infrastruktúrájuk védelmét, továbbá a képzés elősegíti az együttműködést a polgári és katonai szakértők, valamint a döntéshozók között.

április 10.: Egy olasz Eurofightert riasztottak feltartóztatásért Montenegró felett (Gönczi Róbert)

2019. április 9-én az olasz légierő Eurofighter repülőgépét először indították el, hogy végrehajtson egy NATO légterellenőrzési feladatot Montenegró felett. A küldetés célja egy civil légijármű feltartóztatása volt, mely elvesztette a kommunikációt a horvátországi légiirányító központtal és Montenegró és Albánia felé vette az irányt.

A Eurofighter, melynek védelmi területe az olasz, albán és montenegrói légtér, percek alatt feltartóztatta az eltévedt repülőt. A Eurofighter pilótái vizuálisan ellenőrizték is a gépet, hogy van-e rajta illegális akcióra, technika hibára vagy bármi másra utaló jel. Kiderült, hogy valószínűleg a kommunikáció azért veszett el, mert a légiirányítás és a fedélzeti személyzet félreértették egymást. Miután helyreállították a kapcsolatot, a légijármű zavartalanul folytathatta útját eredeti célállomása, az egyiptomi Hurghada felé.

április 11.: A NATO eddigi legnagyobb orvosi gyakorlatát tartották meg (Rácz-Nagy Judit)

26 szövetséges ország és 13 partnerország, összesen 2500 résztvevő közreműködésével tartották meg a NATO történetében idáig legnagyobb egészségügyi gyakorlatát. Az ?Életerős Katona 19? (Vigorous Warrior 19) megnevezésű tréning házigazdája Románia volt. A gyakorlat lehetőséget biztosított a résztvevőknek, hogy fejlesszék orvosi szakellátási képességeiket; a kézifegyverek okozta sebesülések ellátásától kezdve a radioaktív sugárzás kezeléséig. Összesen 39 résztvevő ország gyakorlatozott egyszerre és valósította meg az Észak-atlanti Szerződés 3-as és 5-ös cikkelyét, újszerű civil eszközöket alkalmazva. Az gyakorlatsorozatot minden második évben a NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központja (Budapest) rendezi meg a gyakorlatot lebonyolító házigazda országgal.

április 11.: A NATO és a román haditengerészet közös gyakorlata a Fekete-tengeren (Györgyi Dominika)

Április 5-13. között került megrendezésre a Fekete-tengeren az éves román haditengerészet vezette Sea Shield gyakorlat, melyben öt NATO-hajó is részt vett. Ebben az évben húsznál is több hajó (Romániából, Bulgáriából, Kanadából, Görögországból, Hollandiából, Törökországból) dolgozott együtt az USA és Törökország területéről indított tengerészeti felderítő légi járművekkel (MPA) a közös gyakorlatban. A román légierő a MiG-21 LanceR és F-16 légvédelmi fenyegetésekre specializálódott egységeket is rendelkezésre bocsájtott, köztük a robbanásveszélyes eszközök hatástalanítását (EOD) végző búvárokat. Az Informatikai és Kibernetikai Központ a szárazföldről nyújtott támogatást. Az SNMG2 (Standing NATO Maritime Group) parancsnoka kiválónak minősítette a gyakorlatot, mivel az „lehetőséget nyújt arra, hogy együttműködjenek a Fekete-tengeri határmenti NATO-szövetségesekkel az interoperabilitás és a gyors reakció biztosítása érdekében.” A csoport Odessza, Poti és Konstanca kikötőjében is látogatást tett.

április 17.: Magyarország vezeti a NATO 50. baltikumi légtérellenőrzési különítményét (Kertai Zoltán Péter)

Magyarországra került a sor, hogy Spanyolországgal és az Egyesült Királysággal közösen vezesse a Baltikum Légtérellenőrzési különítményét Litvániából. Magyarország Gripen, Spanyolország F-18, az Egyesült Királyság pedig Eurofighter típusú vadászgépekből ellenőrzi a balti légteret. Ez a békeidei védelmi küldetés összeköti a tagállamokat és fejleszti a szolidaritást a Szövetség államai közt. A közös fellépés a két kiegészítő különítménnyel növeli az elrettentési képességet a külső fenyegetések ellen, ami különösen fontos a Krím-félsziget illegális elcsatolását követően. Az esemény jelentőségét növeli, hogy 2004 óta ez az 50. ilyen típusú NATO-küldetés, Magyarországnak pedig a második alkalma a küldetés vezetésére és a balti szövetségesek őrzésére.

április 17.: NATO-harccsoport gyakorlat Litvániában (Kertai Zoltán Péter)

Összesen 650 cseh, holland, német, norvég csapat kezdett neki április 17-én az ?Eager Leopard? gyakorlatnak Pabradeban, Litvániában. A gyakorlat a készenlét fejlesztésére és képességeik hadrendbe állítására van kihegyezve. A gyakorlat 36 órája alatt védekező és támadó képességeket is teszteltek a katonák. ?Különösen fontos, hogy a katonák fel tudjanak készülni a 3. szintű gyakorlatra az ?Iron Wolf?-ra, amit litván szövetségeseinkkel júniusban bonyolítunk le.? ? nyilatkozta Peer Papenbroock alezredes. A NATO 2017-ben 4 többnemzetiségű harccsoportot állított hadrendbe, ezek az Egyesült Királyság, Kanada, Németország és az Egyesült Államok vezetésével harckészek. Jelenlétük világossá teszi, hogy egy tagállam megtámadása az egész Szövetség ellen irányuló támadásnak minősülne.

Képességek

április 11.: Aegis Ashore rakétavédelmi rendszer ütemezett frissítése Romániában (Kertai Zoltán Péter)

A NATO Aegis Ashore parti rakétavédelmi rendszere ezen a nyáron egy régóta tervezett fejlesztésen fog átesni. A fejlesztés az Egyesült Államok 2009-ben meghirdetett Alkalmazkodó Megközelítés program európai szakaszának része. Az AEGIS felújítási ideje alatt az Egyesült Államok ? de NATO-fennhatóság alatt álló ? THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) rendszere biztosítja majd a rakétavédelem folyamatosságát. A több héten át folyó fejlesztési munkálatok védelmi feladatok ellátására készíti fel a Fekete-tenger partját.

Gazdasági érdekek fenyegethetik az EU klímacéljait

Szerző:

BSZK

máj 6, 2019

Budapest, 2019. szeptember 20.Résztvevő transzparenssel a Fridays For Future Magyarország és az Extinction Rebellion Magyarország "Klímahétnyitó behalás" elnevezésű demonstrációján Budapesten, a Széll Kálmán téren 2019. szeptember 20-án. A felirat jelentése: A klíma változik, mi miért nem?.(Forrás: MTI/Balogh Zoltán)

Az Európai Unió az elmúlt évtizedekben a környezetvédelem egyik legaktívabb képviselőjeként szerepelt a nemzetközi politikában. A környezet állapotának és értékeinek megóvása mellett külön figyelmet fordít a éghajlatváltozás elleni küzdelemre és a fenntartható fejlődésre. Ezt jól példázza az Európai Bizottság által még 2014-ben benyújtott, a 2020-2030-as időszakra vonatkozó Éghajlat- és energiapolitikai keret, melynek többek között követelménye a megújuló energiaforrásokra való részleges átállás, az energiaellátás diverzifikálására, valamint fontos célként határozza meg az EU üvegházhatású gázok kibocsátásának nagy mértékű csökkentését. Azonban ha az Unió jelenlegi intézkedéseit tekintjük, a harc nem tűnik olyan töretlennek, és látható, hogy a gazdasági érdekekkel való ütközés komoly akadályt állít a célok elérésében.

Az egyik ilyen hátráltató tényező az autóipari lobbi, ami folyamatosan korlátozni kívánja a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó szabályozásokat. Valószínűsíthető, hogy többek közt ez volt az egyik fő oka annak, hogy a Bizottság márciusban szavazásra bocsátott 2050-re vonatkozó klímacélját Németország, Magyarország, Lengyelország és Csehország is elutasította. A tervezet azt tűzte ki, hogy az évszázad közepére az EU szén-dioxid-kibocsátása nullára szoruljon vissza. A tervezetet a párizsi klímaegyezményhez igazították, mely keretein belül a világ országai elvállalták, hogy a lehető legtöbbet megteszik annak érdekében, hogy a Föld átlaghőmérsékletének emelkedését 1,5-2 Celsius-fokban maximalizálják. Azonban néhány ország nemcsak az EU de-karbonizálásának határidőhöz kötését, hanem az intézkedés tervének a párizsi egyezményhez való kapcsolását is elutasítja. Az Európai Parlament szavazása során a képviselők 369-116 arányban támogatták a tervet, 40 tartózkodás mellett. A civil társadalom és a tudományos világ egyre erőteljesebben próbálja rávenni a politikusokat és a tagállami kormányokat arra, hogy határozottabban lépjenek fel a globális felmelegedés ellen, ugyanis a jelenlegi tempó mellett 5-6 Celsius-fokra becsülhető a Föld átlaghőmérsékletének emelkedése az évszázad végéig. Ez a mérték bár nem tűnik soknak, mégis végzetes károkat okozna az ökoszisztémában és a környezet nagy mértékű pusztulását eredményezné.

Nemrég egy másik hír rázta fel az európai környezetvédőket. A Tanács április 15-ei ülésén az Európai Unió tagállamai jóváhagyták, hogy elkezdődjenek a tárgyalások a szabadkereskedelmi egyezményről az Amerikai Egyesült Államok és az EU között. Az egyezmény terve nagy port kavart még Donald Trump megválasztása előtt, ám az amerikai elnök beiktatása után (2016) a TTIP (Transatlantic Trade and Investment Partnership) ötlete egy időre lekerült a napirendről, egészen tavaly májusig, amikor ugyanis Trump védővámokat vezetett be azokra az acél- és alumíniumtermékekre, melyek Mexikóból, Kanadából vagy az Európai Unióból érkeznek az USA-ba, az EU pedig erre ellen-vámokkal válaszolt. Ezután a tárgyalás újrakezdéséről Donald Trump és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke júliusban állapodtak meg. Bár a megállapodás enyhíthetne a két fél között kialakult gazdasági feszültségen, a döntés nem örvend teljes támogatottságnak. Sokan tartanak attól, hogy az egyezmény utat engedne olyan termékeknek (mint például a gyógyszeripari áruk és kozmetikumok), amelyek termelése és szállítása nemcsak környezetterhelő, de a vámok részleges eltörlésével és az USA exportcikkeivel szembeni szabályok csökkentésével egyszerűbbé váló behozatal, valamint olcsóbb előállítás miatt kiszorítaná a hazai termékeket a piacról. A TTIP-ellenes közösség aggályosnak tartja, hogy az EU szorosabb kereskedelmi együttműködésre készül egy olyan országgal, aki kilépett a párizsi egyezményből, és szemmel láthatólag a klímapolitikai céljai nincsenek összhangban az uniósokkal. ?A tárgyalások megkezdéséhez annak ellenére adtak zöld utat, hogy korábban Cecilia Malmström, az EU kereskedelmi biztosa is ígéretet tett arra, hogy nem kezdenek kereskedelmi tárgyalásokba olyan országokkal, amelyek nem írták alá az éghajlatvédelemről szóló párizsi megállapodást.? ? írja a Greenfo.hu.

Az egyezmény tartalmát tekintve, a Bizottság által meghatározott irányelvek alapján, kizárólag az ipari árukról folytatnak tárgyalást, és a mezőgazdasági termékekre nem vonatkozna a megállapodás élelmiszerbiztonsági okokból. Ám az Egyesült Államok ez utóbbit is mindenképpen napirenden szeretné látni, hogy így megkönnyítse az utat a génmódosított növények és hormonkezelt hús behozatalához. A Centre for International Environmental Law (Nemzetközi Környezetvédelmi Törvény Központja) egy 2013-as közleményében megállapította, hogy a TTIP egyes pontjai erősen korlátoznák a környezetvédelmi szabályozásokat, kifejezetten fokoznák a fosszilis tüzelőanyagok kitermelését, valamint annak exportját is.

Ezek tekintetében nem lesz zökkenőmentes a megállapodási folyamat a két fél között, ha az EU ragaszkodik a környezetpolitikájának képviseléséhez is. Egyelőre még nem tudni, hogyan haladnak előre a tárgyalások, de az bizonyos, hogy az eltérő prioritások miatt sok kérdésben kell még megegyezni.

Jogos lehet tehát a kérdés, hogy valójában mennyire fontos értéke az EU-nak a környezetvédelem, és mire lehet számítani a szakpolitika kapcsán a jövőben. Jól látható, hogy az Unió intézkedései között egyaránt rengeteg a környezetvédelmi célokat pozitívan érintő és az azokat hátráltató is. Mindenesetre azt egy sikernek tudhatjuk be, hogy az EU a 2020-ra kitűzött, az üvegházhatású gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képest 20%-kal való csökkenését már 2016-ban túlteljesítette.

Írta: Németh Petra Ildikó

Címlapkép: Budapest, 2019. szeptember 20.
Résztvevő transzparenssel a Fridays For Future Magyarország és az Extinction Rebellion Magyarország „Klímahétnyitó behalás” elnevezésű demonstrációján Budapesten, a Széll Kálmán téren 2019. szeptember 20-án. A felirat jelentése: A klíma változik, mi miért nem?.
(Forrás: MTI/Balogh Zoltán)

NATO?orosz kapcsolatok és együttműködés áttekintése 1991-től napjainkig

Szerző:

BSZK

máj 3, 2019

NATO-zászlóalj Lengyelországban. Orzysz, 2017. december 22.A brit védelmi minisztérium által 2017. december 22-én közreadott kép NATO-katonákról az észak-lengyelországi Orzysz kiképzőközpontjánál december 20-án. A mintegy nyolcszáz fős amerikai-brit-román-horvát alakulatot áprilisban vezényelték a térségbe a NATO keleti szárnya megerősítése végett. Az észak-atlanti szövetség a kelet-ukrajnai konfliktus és az ottani orosz beavatkozás miatt állomásoztat több kontingenst Lengyelországban és a balti államokban. (Forrás: MTI/EPA/Brit védelmi minisztérium/Rebecca Brown)

A NATO-t és Oroszországot mindig ellenfelekként emlegetjük, azonban valóban teljes szembenállásról és a közös fórumok teljes hiányáról van szó, vagy mégis találhatóak kettejük kommunikációjának lehetőséget biztosító platformok?

A kezdetek

A Szovjetunió széthullása és a hidegháború utáni időben Oroszországot euforikus, Nyugat-barát hangulat jellemezte: a jelcini külpolitika legfőbb célja a múlttal való szakítás és a nyugati világgal, azon belül is az Amerikai Egyesült Államokkal való szoros együttműködés kialakítása volt. Habár a túlzott derűlátást nem osztotta az orosz felsővezetés egésze, 1991-ben Oroszország mégis csatlakozott az Euro-atlanti Együttműködési Tanácshoz, amely lehetőséget biztosított a Varsói Szerződés volt tagországainak és a posztszovjet államoknak a NATO-val való kapcsolatfelvételre. 1994-ben a NATO és 23 más állam kezdeményezésére megalakult a Békepartnerség együttműködési programja, melynek Oroszország máig is tagja. A partnerség keretein belül békefenntartói tevékenység, katasztrófa-elhárító gyakorlatok, illetve az országok közötti kapcsolattartást és bizalomerősítést szolgáló programok zajlanak. A Szövetségesek és az oroszok közti bilaterális kapcsolatok hivatalos alapját az 1997-ben aláírt NATO?Oroszország Alapító Okirat teremtette meg, melyet 2002-ben a NATO?Oroszország Tanács (NATO-Russian Council, továbbiakban NRC) felállítása erősített tovább. Ez tárgyalási fórumot kínált a Szövetségesek és Oroszország közti kapcsolatok javítására is.

Ahhoz, hogy elősegítse a kapcsolatteremtést és együttműködést, Oroszország 1998-ban megalapított egy diplomáciai követséget a NATO számára, mely információs iroda 2001-ben nyitotta meg kapuit. Majd 2002-től egy katonai összeköttetési követség is felállt Moszkvában. Az NRC keretet biztosított a konzultációra, az aktuális biztonsági kérdések megvitatására és a gyakorlati együttműködés széles spektrumára.

A 2014 előtti együttműködések főbb területei

2014-ig számos területen indult meg az együttműködés Oroszország és a NATO közt, többek közt kábítószer-ellenes, terrorizmus elleni, non-proliferációs és fegyverellenőrzési, valamint nukleáris projektek keretein belül.

Az NRC első, átfogó akciótervezetei egyikeként született meg 2004-ben a terrorizmus elleni küzdelemben való gyakorlati és konzulatív együttműködés a NATO és Oroszország között. Ennek központi formáit alkották a rendszeres információcserék, a magas szintű párbeszéd, valamint a terrortámadások kapcsán megszerzett tapasztalatok megosztása egymással.

A két oldal szakértői kiemelt témaként foglalkoztak a nukleáris, vegyi, biológiai és radiológiai fegyverek elleni védelemmel és a tömegpusztító fegyverek proliferációjának megakadályozásával. A gyakorlati együttműködés fejlesztéséhez számos szemináriumot tartottak a felmerülő kérdések megvitatására. Meghatározóak voltak nukleáris kérdések, melyek terén egy nukleáris terminológiát magába foglaló szótár mellett elérték a nukleáris stratégiára és doktrínákra vonatkozó információk cseréjét is. Emellett 2004 és 2007 között az NRC országok négy nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlatot folytattak le Oroszországban, az Egyesült Királyságban, az USA-ban és Franciaországban. Ezek hozzájárultak az átláthatóság növeléséhez és a nukleáris katasztrófákra adott gyors, egységes és szakszerű intézkedések kidolgozásához, valamint erősítették a bizalmat a NATO és Oroszország között.

2006-ban az afgán és közép-ázsiai tisztviselők számára az NRC elindította kábítószer-ellenes képzésre vonatkozó projektjét, melynek fő célja az Afganisztánból származó kábítószer-szállítás megakadályozása volt. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalával (United Nations Office on Drugs and Crime, UNODC) együttműködve több mint 3500 tisztet képeztek ki az NRC Kábítószer-ellenes Gyakorlat Projektjének (NRC Counter-Narcotics Training Project) keretein belül. A résztvevők 7 országból ? Afganisztánból, Kazahsztánból, Kirgizisztánból, Tádzsikisztánból, Türkmenisztánból, Üzbegisztánból, és a 2010-es csatlakozása után Pakisztánból ? érkeztek. A projekt során állandó tréningeket tartottak Oroszországban és Törökországban, valamint kihelyezett tanfolyamokat szerveztek az együttműködő államokban, melyek célja a helyszíni képességek kiépítése és a regionális hálózat kialakítása volt az együttműködés elmélyítésének érdekében.

Mindemellett korán megjelent az NRC-n belül a civil vészhelyzetekben való együttműködés, mely egészen 1996-tól 2014-ig állt fenn a katasztrófák (földrengés, árvíz, terrortámadások) közös kezelésének és a kooperációnak a fokozására. 1998-ban orosz kezdeményezésre megalakult Euro-atlanti Katasztro?fa-elha?ri?ta?si Koordina?cio?s Ko?zpont, mely az Euro-atlanti Partnerségi Tanács (Euro-Atlantic Disaster Response Coordination Centre) tagországai közt koordinálja a katasztrófa-elhárítást és a polgári védelmet.

A civil szektoron kívül tudományos és technológiai közegekben is együttműködött a NATO és Oroszország. Az oroszok elkötelezettek voltak a NATO Béke és Biztonság Bizottság munkája mellett, mely az új biztonsági kihívásokra kereste a válaszokat. Legjelentősebb kutatási területeknek a robbanószerek felderítése, a kiberbiztonság, a tömegpusztító fegyverek elleni védelem és a terrorizmus elleni harc számítottak

Az NRC 2007-ben létrehozta weboldalát, melynek üzemeltetését 2014-ben felfüggesztették.

Sötét felhők a borús égen

Az első törés a NATO?Oroszország kapcsolatokban 2008-ban mutatkozott meg, az orosz?grúz háború kirobbanásakor. A konfliktus az NRC találkozók felfüggesztését vonta maga után, egészen 2009 tavaszáig, mivel a Szövetségesek szerint Oroszország megtörte békefenntartó szerepét a függetlenedni kívánó dél-oszét és abház régiókban, és aránytalan katonai túlerővel avatkozott be, mikor Grúzia az ország egyesítésére tett kísérletet.

Ezután a máig tartó szakítás 2014 áprilisában következett be, miután Oroszország illegálisan annektálta a Krímet Ukrajnától. Azóta az NRC-n belüli összes polgári és katonai együttműködést felfüggesztették. A politikai és katonai párbeszédnek azonban továbbra is maradtak nyitva csatornái az információcsere és félreértések csökkentésének érdekében.

Napjainkban egyre inkább romlik a kapcsolat az Oroszországi Föderáció és a NATO, a Szövetségeseken belül különösen az Egyesült Álamok és Oroszország közt. Az év elején az Észak-atlanti Tanács közleményt adott ki, melyben támogatta az USA-t abban, hogy felmondja az INF-szerződést válaszként arra, hogy Oroszország megszegte az ebből következő kötelezettségeit és olyan fegyverrendszereket kezdett kidolgozni, valamint hadrendbe állítani, melyek a szerződés hatálya alá esnek. Az amerikai vádak alapját a Novator 9M729 (NATO nevén SSC-8) szárazföldi indítású robotrepülo?gép alkotta. A szerződés megszegését azonban az oroszok továbbra is tagadják.

Írta: Szilágyi Laura

Címlapkép: NATO-zászlóalj Lengyelországban. Orzysz, 2017. december 22.
A brit védelmi minisztérium által 2017. december 22-én közreadott kép NATO-katonákról az észak-lengyelországi Orzysz kiképzőközpontjánál december 20-án. A mintegy nyolcszáz fős amerikai-brit-román-horvát alakulatot áprilisban vezényelték a térségbe a NATO keleti szárnya megerősítése végett. Az észak-atlanti szövetség a kelet-ukrajnai konfliktus és az ottani orosz beavatkozás miatt állomásoztat több kontingenst Lengyelországban és a balti államokban. (Forrás: MTI/EPA/Brit védelmi minisztérium/Rebecca Brown)

A Panama-csatorna és a tervezett Nicaraguai-csatorna geostratégiai jelentősége

Szerző:

Berkes Rudolf

máj 2, 2019

?Stratégiai pontok, fojtópontok? sorozat
A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a világ területén található stratégiai jelentőségű földrajzi pontokról.

A ?Stratégiai pontok, fojtópontok? cikksorozat következő része a Panama-csatorna és az épülő Nicaragua-csatorna geostratégiai jelentőségével és egymáshoz való viszonyrendszerével foglalkozik.

A Panama-csatorna

A közép-amerikai Panama kis területű ország, azonban globális jelentősége annál nagyobb, mivel otthont ad az Atlanti- és Csendes-óceánt összekötő Panama-csatornának, ami a világkereskedelem egyik legfontosabb fojtópontjává teszi. A 82 km hosszú csatorna több ezer kilométerrel rövidíti le a tengeri hajózási útvonalakat, ezért évente közel 13 000 hajó halad keresztül rajta. Az amerikai kontinens keleti partvidékéről kiinduló hajóknak így nem szükséges délről megkerülni Dél-Amerikát a Horn- és Magellán-szorosokon keresztül, hanem egy kisebb áthaladási díj és nagyjából 20 óra várakozásért cserébe hetekkel rövidíthetik le az útjukat az Amerikai Egyesült Államok nyugati partvidéke vagy Kelet-Ázsia kikötői felé.

Panama kedvező földrajzi fekvését a nagyhatalmak már évszázadok óta igyekeznek kihasználni. Először a spanyolok ismerték fel a területben rejlő lehetőségeket a 16. század során. A 17. század végén a skótok alakítottak ki egy szárazföldi útvonalat a két óceán között, ezt azonban a barátságtalan természeti környezet közel járhatatlanná tette. A következő kísérletre az 1850-es évekig kellett várni, amikor az ifjú, terjeszkedő regionális hatalom, az Amerikai Egyesült Államok épített egy vasútvonalat Panamában, összekötve a két óceánt, valamint közvetve keleti és nyugati partvidékét is. A csatorna megépítését először a franciák kísérelték meg a 19. század végén, de nem jártak sikerrel. Végül a 1903-as panamai elszakadási törekvések amerikai támogatása után az újonnan létrejövő Panama, a Hay-Bunau-Varilla megállapodás keretében, bérbe adta a csatorna építésének, működtetésének, őrzésének és az azt övező Panama-csatorna Övezet feletti ellenőrzés jogát az Egyesült Államoknak.

A területen szinte azonnal megkezdték a csatorna építését, ami 1914-ben már el is kezdődött. A csatorna forgalma és jelentősége azóta is folyamatosan nő, jelenleg az USA külkereskedelmének több mint 15%-a halad rajta keresztül. A csatorna jelentőségét példázza, hogy az Egyesült Államok hajlandó volt a csatorna ellenőrzése érdekében 1989-ben megszállni Panamát, miután egy USA-ellenes elnök került hatalomra az országban. Az Övezet feletti szuverenitását csak 1999-ben nyerte vissza Panama az 1977-es Torrijos?Carter megállapodásnak köszönhetően. A csatorna területe azóta egy demilitarizált övezet és az Egyesült Államok aligha hagyná, hogy egy másik, rivális hatalom terjessze ki rá a befolyását.

A kezdeti fenntartással kapcsolatos aggályok hamar eloszlottak és a csatorna azóta is folyamatosan növeli a forgalmát. A Panama-csatorna okozta gazdasági előnyöket Panama szabadkereskedelmi övezetek (ún. különleges gazdasági övezetek ? KGÖ-k) létrehozásával és szolgáltató szektorainak fejlesztésével próbálja meglovagolni. Panamaváros pedig magát a ?közép-amerikai Dubajként? tartja számon.

A megnövekedett igény miatt 2016-ban egy bővítésen is átesett a csatorna, aminek köszönhetően immár egymással párhuzamosan, három zsilipen haladhatnak keresztül a nagyobb méretű Post-Panamax osztályú hajók, melyek már akár 13.000 TEU (szállítmányozásban használt 6 méter hosszú konténer) szállítására is alkalmasak, a korábbi maximum 5000 TEU helyett. A bővítés ellenére a csatorna legnagyobb korlátozója továbbra is a kapacitás, ugyanis a legnagyobb kapacitású konténerhajók (Triple E ? 18.000 TEU) számára nem elég nagy, így azokat továbbra is át kell rakodni a közeli kikötőkben.

A csatorna mérete azonban nem kizárólag a kereskedelmi, hanem a katonai hajók áthaladását is korlátozza. Az Egyesült Államok Haditengerészete egészen az 1940-es évekig nem engedélyezte olyan hadihajók építését, melyek nem férnek át a Panama-csatorna zsilipjein. A zsilipek méretei a bővítés ellenére is máig meghatározzák az amerikai katonai gondolkodást és tervezést, hiszen a tilalom alól egészen máig kizárólag a repülőgép-hordozók és a kétéltű, partraszállást segítő járművek képeznek kivételt. A hadikikötők infrastruktúrája is ezzel párhuzamosan fejlődött, így a Panamax méretűnél nagyobb hajók kiszolgálása nem, vagy kevéssé biztosított.

A rivális

Az Egyesült Államok keleti partvidékének hatékony elérése stratégiai cél a kelet-ázsiai exportőr államoknak, mint Japán, Dél-Korea vagy Kína, emiatt a Panama-csatorna és annak áteresztő képessége kulcsfontosságú. A jelenlegi, bővített csatorna korlátai miatt tervben van egy második, Nicaraguán át vezető csatorna megépítése. A csatorna építésének jogát 2013-ban egy kínai telekommunikációs üzletember, Vang Csing vásárolta meg 50 évre. Az 50 milliárd dollár értékű projekt a tervek szerint 50 ezer új munkahelyet teremtett volna. Az építkezés lebonyolítására és a későbbi kiszolgálásra létrejött a kínai HKND vállalat. Az ambiciózus előzetes tervek szerint az építkezés 2014 végétől 2019-ig tartott volna. A csatorna 230-520 méter széles, valamint 27 méter mély lenne és áthaladna a Nicaragua-tavon, ami Közép-Amerika legnagyobb édesvízű tava. A tervek szerint létrehoznának egy 400 km² mesterséges tavat is, amely vízzel látná el a zsilipeket. A Nicaraguai Nagy-csatorna tervezett hossza 270 km lenne és méretei lehetővé tennék a legnagyobb hajók áthaladását is, ezzel pedig könnyedén versenybe szállhatna a Panama-csatornával.

Az építkezést előkészítő munkálatok (bekötőutak építései, kiszolgáló raktárak alapozása) megkezdődtek 2014-ben, viszont ennél tovább a projekt nem haladt 2014 óta, 2018 áprilisában pedig a HKND bezárta központi irodáját és a vállalat elérhetetlen. Az építkezés megakadásának és leállásának több komoly oka is van. A finanszírozási oldalon súlyos aggályok merültek fel, miután Vang Csing a 2015-ös kínai tőzsdekrach során elvesztette vagyonának 85%-át, és így a kínai kormány beavatkozása nélkül (amely valószínűtlen) nem látszik jelenleg, hogy honnan lenne forrás az építkezés folytatására. A finanszírozáson túl a Panama-csatorna bővítése és számos egyéb megvalósuló projekt, valamint az amerikai kikötők befogadóképességének jelenlegi korlátai miatt kérdéses a csatornaépítés jövőbeni megtérülése is. A kínai kormány valószínűleg inkább más, jobb megtérülési rátával rendelkező befektetést támogatna, mint például a Panama-csatorna további bővítését és a karibi térségben olyan mélyvízi kikötők építését, melyek képesek a modern konténer és egyéb szállítóhajók kiszolgálására.

A gazdasági problémákon kívül a környezeti és társadalmi szempontok is közrejátszhatnak az építkezés megtorpanásában. Számos aggály merült fel, miszerint az építkezések 400 ezer hektárnyi őserdőt irtanának ki, elpusztítva 22 veszélyeztetett faj előhelyét és fenyegetve a Nicaragua-tavat, amely az ország legnagyobb édesvíz-biztosítója. Emellett az Amnesty International számításai szerint közel 100 ezer embernek kellene elhagynia a lakhelyét és az emiatt kapott állami kártérítés mértéke kérdéses, hiszen az ország nem a jogbiztonság fellegvára. A fent említett tényezők és a felmerült korrupciós vádak (a Nicaraguai Nemzetgyűlés előzetes hatástanulmányok nélkül engedélyezte a projektet) miatt széleskörű tiltakozások rázták meg Nicaraguát 2013-tól kezdődően. A tüntetések és a felmerülő problémák ellenére a nemzeti felmérések szerint a lakosság 70% támogatja a projektet, és a kormány továbbra is szilárdan kiáll annak megvalósulása mellett.

Globális perspektívába helyezve látható, hogy a Panama-csatornát helyettesíteni próbáló törekvések, így a Nicaraguai Nagy-Csatorna nem valósíthatók meg belátható időn belül gazdaságilag megtérülő módon, így Kína figyelme a kiváltás helyett inkább a kiegészítés felé irányul. Továbbá alternatív útvonalak (lásd Északi-sarkvidék) megnyitásával próbálja áthidalni a földrajzi és műszaki akadályokat. A Panama-csatorna további bővítésére való törekvés indokolt, azonban elsőként a Karibi-térség és az USA keleti partjának kikötői infrastruktúrájának fejlesztése szükséges a tengeri kereskedelem növekedési ütemének fenntartása érdekében. A kínai befolyás befektetések (foreign direct investment ? FDI) általi terjesztése egyre jelentősebb a térségben, amely a közeljövőben az amerikaiakkal való térségbeli rivalizálást fogja erősíteni.

További forrás: Parag Khanna: Konnektográfia: A globális civilizáció jövőjének feltérképezése, HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2017.

Száhel-övezet 2019: éghajlatváltozás vs. regionális összefogás

Szerző:

BSZK

ápr 29, 2019

Nouakchott, 2020. június 30.Emmanuel Macron francia elnök nyilatkozik a sajtó képvisel?inek, miután megérkezett a mauritánai Nouakchottba 2020. június 30-án. Macron a G5 Száhel csúcstalálkozóra érkezett, amelynek középpontjában a dzsihadisták elleni küzdelem áll.(Forrás: MTI/EPA/AFP/Ludovic Marin)

A Száhil-öv, vagy Száhel-övezet, mely földrajzi értelemben Szenegáltól Eritrea keleti részéig terjed, nem hiába tekinthető napjaink egyik, ha nem a legszegényebb térségének. A néhány ezer évvel ezelőtt még erdős szavannaként létező terület jelentős része mára már gyakorlatilag ?beleolvadt? a tőle északra elhelyezkedő Szaharába. A déli irányba történő, rekordokat döntő terjeszkedése (2500 km²/év), valamint területének mintegy 30%-ának (1,17 millió km²) sivataggá válása a 2010-es évekre mind egyre nagyobb nehézségeket okoznak a térség lakosainak.

Kihívások a Száhel-övezetben

A jelenlegi szárazság még az 1970-es években kezdődött el, és azóta ? néhány év kivételével ? az évi csapadékmennyiség a korábbi átlagot (455 mm/év) sosem haladta meg. Ez, az egyébként Afrika első számú termőföldjeiből egy olyan terméketlen földet eredményezett, mely milliók megélhetését, lakhelyét és ezzel párhuzamosan életét fenyegeti napról napra. Hogy közvetlenül pontosan hány millió emberről is van szó, nem lehet tudni. a Száhel-övezet folyamatos terjeszkedésével és a megközelíthetetlen területek miatt egyre nehezebb konkrét adatokkal szolgálni: a G5 országai (Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia és Niger) vonatkozásában egyes helyeken 80, máshol 90 millió főről írnak. Ez a szám számos szakértő szerint a következő 20 évben (2040-re) a duplájára nőhet, mely várhatóan fokozni fogja a térségben uralkodó válsághelyzetet.

Az utóbbi évek, évtizedek alatt az emberi tevékenységből adódóan a levegőbe juttatott üvegházhatású gázok nagymértékben hozzájárultak a Száhel-övezet rendkívüli felmelegedéséhez, és a korábban ember által nem tapasztalt szeszélyes időjárási viszonyokhoz. A termőföldek mintegy 80%-a terméketlenné vált, a hőmérséklet pedig a globális átlagnál mintegy másfélszer nagyobb mértékben emelkedik, mely 2050-re akár 4-5 Celsius fokos hőmérséklet-növekedést is jelenthet. Az éghajlatváltozás mellett jelentős szerepe van a termőföldek pusztulásában a túllegeltetésnek is. Jelenleg mintegy 33 millió embert érinthet közvetlenül a szárazság okozta éhínség, akik nemhogy a jobb megélhetés érdekében, de már a túlélésért hagyják el otthonukat. Sokuk, a hiedelmekkel ellentétben nem külföldi országokban, hanem saját államuk egyik nagyvárosában keres menedéket, megélhetést. A fejletlen infrastruktúra, a szakképzetlenség, a megfelelő munkahelyek hiánya, a korrupció és a térség országaira közösen jellemző gyenge ?demokratikus? kormányzás következtében nagy részük illegális munkát kényszerül vállalni. Ez a termőföldek elkobzásán át a nyílt utcai rablásokon keresztül a bűnszervezetek és más, szélsőséges csoportokhoz való csatlakozást eredményez.

A menekülés egyik legfőbb oka a fegyveres konfliktusok. A felmelegedés következtében rendkívül összezsugorodó Csád-tó és környéke az utóbbi években egyre több nyilvános figyelmet kapó Boko Haram terrorszervezetnek ad otthont. Az utóbbi 9 évben megközelítőleg 2,5 millió helyi lakos kényszerült elhagyni otthonát a Csád-medencében. Ugyancsak súlyos gondot okoz a pásztorok és farmerek közötti feszültség. Az előbbiek a részben a túllegeltetés során kialakuló elsivatagosodás hatására kényszerültek más, még termékeny és legeltetésre alkalmas földekre menni. Így kerülnek folyamatos összetűzésekbe a teljesen más mezőgazdasági eszközöket alkalmazó farmerekkel. A konfliktus kiváltó okai a természeti erőforrásokért való küzdelem, a gyors és szabályozatlan népességnövekedés, valamint az éghajlatváltozással és gazdasági átalakulással fokozódó ingerültség, melynek eredményeként 2011 és 2016 között évenként csak Nigériában 2000 ember vesztette életét, további 300 000 pedig menekülni kényszerült.

Regionális összefogási kísérletek

Bár problémáik jelentős része lokális eredetű, a súlyos természeti és ember generálta csapások egyaránt arra késztették a térség államait, hogy regionális szinten igyekezzenek megoldást találni mindezen nehézségekre. Az utóbbi évtizedekben a Száhel-övezet országai számos együttműködési tervet dolgoztak ki. Ilyen volt például a 2019. február 25-én, 17 térségbeli állam aláírásával létrejövő egyezmény is, mely hat projekt keretében igyekszik szabályozni a résztvevő országok üvegházhatás-kibocsátásának mértékét, ezzel enyhíteni az éghajlatváltozás helyi hatásain. Mahamadou Issoufou, nigeri elnök a klímacsúcson azonban kiemelte, hogy a 350 milliárd eurónak megfelelő támogatás nem tekinthető végleges megoldásnak, hiszen ők csak elszenvedői, nem közvetlen okozói a környezet gyors léptű változásának. A Csád-medence Boko Haram által ellenőrzött területeinek felszabadításáért, illetve annak későbbi újjáépítésének céljából a Lake Chad Basin Commission (LCBC) 2018. augusztus 30-án egy regionális szintű stratégiát dolgozott ki. December 6-án, egy Nouakchottban tartott adománygyűjtő konferencián 2,4 milliárd eurót sikerült összegyűjteni mintegy 40 különböző fejlesztési program kivitelezésére. Ez a G5 országainak korábbi, 1,9 milliárd eurós célkitűzését messze fölülmúlta.

Az egyik legnagyobb előrelépést a Száhel-övezet jövőjére vonatkozóan a 2013-ban publikált ENSZ-tervezet adta (UN Integrated Strategy for the Sahel). A tervezet elsősorban a jelenleg legsürgetőbb nehézségek kérdéseire ad kielégítő és megvalósítható válaszokat három fő területen: kormányzás, biztonság és újjáépítés. A kormányzás területe mindenekelőtt azt a célt tűzte ki, hogy a lakosság többségének akarata megegyezzen az adott ország prioritásaival, és fordítva. A biztonság elsősorban a határvédelem biztosítására utal, mely nemcsak a bűncselekmények és terrorista akciók visszaszorulását eredményezné, hanem a legitim gazdasági tevékenység kialakulásának feltételeit is előidézheti. A tervezet harmadik pillére pedig a sebezhető háztartások támogatását, az élelmiszerbiztonság megteremtését, valamint a hosszú távú újjáépítés feltételeinek biztosítását szeretné elérni. A 2013-as publikálás óta a térség számos állama, NGO-ja, intézménye, valamint jónéhány nemzetközi szervezet és intézmény (például: Afrikai Unió, Világbank, Afrikai Fejlesztési Bank) ígéretet tett a dokumentumban foglaltak kivitelezésének megsegítésére.

A ?Nagy Zöld Fal? mozgalom

A Nagy Zöld Fal (Great Green Wall) kiépítésének ötlete minden eddigi regionális szintű együttműködési elképzelést felülmúlt. Az ötlet még az 1970-es években fogalmazódott meg a nagy szárazság következtében tömegével terméketlenné váló talaj feljavítására. Az 1980-as évekre már mozgalommá nőtte ki magát az ötlet, majd végül az Afrikai Unió égisze alatt, 2007-ben a Száhel-övezet érintett államai közösen kezdték el megvalósítani ezen régi álmukat. A kezdetben aláíró 11 állam létszáma mára már 20-ra emelkedett. A Nagy Zöld Fal mozgalom célja egy olyan zöld terület kialakítása, mely 8000 km (!) hosszan szeli ketté Afrikát Szenegáltól Dzsibutiig. 2019-ig, bő tíz év leforgása alatt becslések szerint az eredeti szakasz mintegy 15%-át sikerült kiépíteni, míg 2030-ra a következő célokat tűzték ki a résztvevő országok: 100 millió hektár jelenleg terméketlen földterület helyrehozása, 250 millió tonna széngáz elnyelése az atmoszférából, illetve 10 millió új munkahely megteremtése a mezőgazdasági és vidéki területeken. Amennyiben sikerrel jár a ?Fal? kiépítése, úgy az rengeteg problémát képes lenne enyhíteni, mint az elsivatagosodást, talajpusztulást, éhínséget, migráció mértékét, illetve helyi konfliktusokat oldhat meg, munkahelyet teremtene millió ember részére.

Összességében stabilitást hozhat a térségre, mindemellett lényegesen hozzájárulhat az ENSZ által 2015-ben megfogalmazott Fenntartható Fejlődés célok eléréséhez is. A Nagy Zöld Fal építését 2014 óta többek között az ENSZ és az Európai Unió is támogatja: előbbi az ENSZ Sivatagosodás Elleni Konvenciója (United Nations Convention to Combat Desertification, UNCCD) keretein belül kidolgozott projekt által, utóbbi ennek finanszírozásával segíti a Fal megépülését. Csak az ír kormány eddig 1,2 millió eurót biztosított a zöldesítésre. Az UNCCD által elindított kampány, a ?Growing World Wonder? egyre több figyelmet kap világszerte a médiának köszönhetően, melynek elsődleges célja globális figyelemfelhívás a térség problémáira. Reményeik szerint a kampánnyal ? anyagi támogatások folytán ? sikerül majd elérni a 2030-ra kitűzött céljaikat.

Írta: Tóth Milán

Címlapkép: Nouakchott, 2020. június 30.
Emmanuel Macron francia elnök nyilatkozik a sajtó képvisel?inek, miután megérkezett a mauritánai Nouakchottba 2020. június 30-án. Macron a G5 Száhel csúcstalálkozóra érkezett, amelynek középpontjában a dzsihadisták elleni küzdelem áll.
(Forrás: MTI/EPA/AFP/Ludovic Marin)

A BSZK látogatása az MH Hadikikötőjébe

Szerző:

BSZK

ápr 25, 2019

Április 12-én, pénteken délelőtt a Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjaiként lehetőségünk nyílt meglátogatnunk az újpesti MH Hadikikötőt, ahol bepillantást nyerhettünk a tűzszerészek, azon belül a robbanóanyag-kereső kutyás műveleti század és a médiában is egyre többet emlegetett, idén 171 éves hadihajós alosztály mindennapjaiba.

Csapatunk délelőtt érkezett meg a helyszínre, ahol Koch Norbert főhadnagy úr várt ránk, hogy körbevezessen minket az objektum területén. A látogatást a robbanóanyag-kereső kutyás műveleti század nyitotta meg bemutatójukkal, amelynek keretén belül többek között bepillantást nyerhettünk a kutyák kiképzésének folyamatába és az eléjük táruló feladatok sokaságába.

Ezután megismerkedtünk az 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred történetével, szervezeti felépítésével, feladataikkal és kihívásaikkal. Megtekintettük a folyami aknamentesítő hadihajókat is, melyekről a március 23-i budafoki bombakiemelés kapcsán már sokat olvashattunk.

A nap folyamán hatalmas élménnyel gazdagodhattunk. ?Hajózni szükséges, élni nem muszáj? ? mondta az ókori római Pompeius. Ezen mondásának helyességét immár nem csupán a nemzetközi, hanem a hazai viszonyrendszerben is tisztán látjuk. Az eszközök megismerésén túl kellemes tapasztalatként szolgált beszélgetnünk a katonákkal, akiknek szavaiból tisztán kiolvashattuk hivatásuk iránti elkötelezettségüket és odaadásukat.

Köszönjük szépen az 1. HTHE parancsnokának, hogy lehetőséget kaptunk betekinteni eme különleges, valódi képességekkel rendelkező speciális alakulat életébe. Rengeteget jelentett számunkra, hogy a tantermi előadásokon kívül testközelből is megismerkedhettünk a Magyar Honvédség tűzszerész és hajós képességeivel.

Szöveg: Szilágyi Laura

Fotó: Gajdos Milán hadnagy

A mexikói drogháború ? úton a siker felé?

Szerző:

BSZK

ápr 25, 2019

Mexikóváros, 2016. január 9.Joaquín "El Chapo" Guzmán megbilincselt mexikói drogbárót a riporterek felé fordítják katonák egy mexikóvárosi repülőtéren 2016. január 8-án. Az egyik legnagyobb kábítószer-maffiát, a sinaloait irányító Guzmánt hat hónappal az után sikerült ismét elfogni, hogy megszökött egy maximálisan biztonságosnak tartott börtönből. (Forrás: MTI/EPA/José Mendez)

Mexikót, Latin-Amerika második legnagyobb gazdaságával rendelkező országát már évtizedek óta sújtja a drogháború. A különböző drogkartellek, amelyek kontrollálják a kokain, marihuána, és egyéb drogok termelését és terjesztését, folyamatosan versengenek a hatalomért. Eközben Mexikó kormánya ? nagyrészt sikertelenül ? próbálkozik a kartellek visszaszorításával, az USA pedig katonai és pénzügyi támogatás mellett a biztonsági erőket is bevetette a drogkereskedelem csökkentésének érdekében.

A kartellek létrejötte, működése

Egészen a ?80-as évek végéig Mexikóban nem volt jellemző a drogkartellek uralma és az egész társadalomra kiható agressziója. Kezdetben főleg Kolumbiában jelentek meg ezek a szervezetek, melyek a kokaint Mexikón át szállították az USA-ba. 1989-ben Miguel Ángel Félix Gallardó-t, a mexikói kokainbiznisz fejét és a Guadalajara kartell megalapítóját letartóztatták; az így kialakult hatalmi vákuum pedig a drogkartellek közötti, máig tartó harcokat eredményezte.

Ezt követően számos kisebb kartell alakult ki, melyek mára hatalmas szervezetekké nőttek, egész régiókat tartanak felügyeletük alatt, az ott élő civil lakosság ellen pedig folyamatosan erőszakot alkalmaznak. Ide sorolhatjuk többek között a Sinaola, Los Zetas, Jalisco New Generation, Gulf, Tijuana/Arellano Felix, Beltran Leyva, Juarez kartelleket.

Ezek a szervezetek dollármilliókat keresnek illegális kereskedelemmel. A legnagyobb hatalommal jelenleg a Sinaola kartell rendelkezik, mely számos kisebb, laza szálon összekötött csoporton keresztül operál.

A bandákat az országhatár sem állítja meg. Az USA-ban 2008-ban 230 városban voltak jelen mexikói drogkartellek, ez a szám pedig 2011-re drasztikusan megemelkedett, ekkor már több mint 1000 városról beszélhettünk. A nagy arányú mélyszegénység és munkanélküliség hatására a mexikói fiatalok számára sokszor az egyetlen lehetőség a nyomorból való kitörésre a kartellekhez való csatlakozás. Tovább rontja a helyzetet, hogy a mexikói rendőrség sok esetben tehetetlen a megfelelő kiképzés és felszerelés hiányában, az alacsony fizetések miatt pedig a korrupció sem ritka jelenség. A Los Zetas kartell például rendőröket integrált tagjai közé, annak érdekében, hogy illegális tevékenységeiknek a rendőrség se szabhasson gátat. Ugyanehhez a bűnszervezethez kapcsolódik a 2017-ben napvilágra került botrány. Számos szemtanú szerint a Zetas 2012-ben jelentős összeggel támogatta egyes mexikói politikusok kampányát, valamint rendőröket is lefizetett annak érdekében, hogy illegális tevékenységüket zavartalanul gyakorolhassák. Az ügy nemzetközi felháborodást keltett, és ugyan a Los Zetas kartell mára fragmentálódott, egykori hatalmát elveszítette, sokkoló a tény, hogy egy bűnszervezet ekkora hatást gyakorolhat egy ország politikájára.

Harc a kartellek ellen

Mexikó új elnöke, a 2018-ban megválasztott Andrés Manuel López Obrador radikális változásokat ígér a drogok elleni háborúval kapcsolatban. A kormány eddig is milliárdokat költött a közbiztonság fejlesztésére, és a katonai kiadások is sokszorozódtak az évek során. 2007 óta legalább 54 milliárd dollárt költöttek biztonságra és védelemre, az USA pedig további 1,5 milliárd dollárral segítette a mexikóiak ügyét. A próbálkozások ellenére az eddigi drogháborúkban 2007 és 2017 között körülbelül 230 000 civil halottról és majdnem 30 000 eltűnt személyről számolnak be az adatok. Mexikó kormányát emellett súlyos vádak érték az emberi jogok megsértése miatt, melyeket a drogkartellek elleni küzdelmük során figyelmen kívül hagytak.

Az elért sikerek

Emellett Alex Cifuentes, Guzmán jobb keze a New York-i bíróságon ekkor beszélt először Enrique Pena Nieto megvesztegetéséről. Cifuentes azt állítja, hogy a volt mexikói elnök 2012-ben, megválasztása után 250 millió dollár kenőpénzt követelt El Chapotól, azért cserébe, hogy leállítsa az ellene létrehozott országos hajtóvadászatot. Végül a felek 100 millió dolláros összegben egyeztek meg. A drogbáró szerint a mexikói szövetségi rendőrség továbbá nemcsak figyelmen kívül hagyta a drogkereskedelmet, de esetenként részt is vett benne. Ha a vallomás igaznak bizonyul, az azt jelenti, hogy a drogkartellek korrupciója a mexikói politikai rendszer legmagasabb fokait is el tudja érni.

Annak ellenére, hogy a mexikói drogkartellekhez köthető halálesetek és a drogot fogyasztók száma máig rendkívül magas, az ellenük folyó küzdelem kicsit sem mondható reménytelennek vagy feleslegesnek. A 2009-ben egy, az USA-ban kiadott 37 fős lista azoknak a drogbáróknak a neveit tartalmazta, akik a már felsorolt drogkartellek vezetői szerepét töltötték be. 2015-re a 37-ből már 31-et elfogtak, további 2 pedig életét vesztette rivális drogkartellekkel való küzdelemben. Az egyik leghírhedtebb drogbáró, Joaquín Guzmán Loera, más néven El Chapo elfogása és 2015-ös szökése nagy port kavart. A Sinaloa Kartell vezetője mélyszegénységben nőtt fel, az illegális drogkereskedelemmel pedig 1 milliárd dolláros vagyonra tett szert. Első elfogására 1993-ban került sor, 2001-es szökését követően pedig 2014-ben újra elfogták, majd egy évre rá újra sikeresen szökést hajtott végre Altiplano-i cellájából egy 1,5 km-es alagúton keresztül. 2016 januárjában ismét elfogásra került, egy évre rá pedig kiadták az Egyesült Államoknak, ahol jelenleg tárgyalása is zajlik. 2019. február 12-én Guzmán ellen 10 pontban emeltek vádat, a tanúk meghallgatása pedig 11 héten keresztül tartott, ezáltal fény derült El Chapo és a Sinaola brutális és megrázó tevékenységeire. A drogbárót előreláthatóan életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik.

Ugyan a drogbárók elfogását és bíróság elé állítását érintően kimagasló sikerekről beszélhetünk, egyes szakértők szerint ezek az intézkedések összességében nem csökkentik az erőszakot, sőt, a kialakuló kaotikus helyzet akár még többet szülhet. Hiszen annak ellenére, hogy Guzmánt, a legbefolyásosabb drogbárót 2016-ban bíróság elé állították, a drogtermelés aránya és a halottak száma is növekvő tendenciát mutat. A Sinaloa vezetőjének elfogása után a kartell hatalma ugyan gyengült, ezzel viszont teret adott eddig kisebb és még erőszakosabb módszerekhez folyamodó bűnszervezetek felemelkedéséhez, mint például a Jalisco New Generation. A kartellek elleni küzdelem tehát koránt sem ért véget Mexikó és az USA számára.

Írta: Ustea Dóra

Címlapkép: Mexikóváros, 2016. január 9.
Joaquín „El Chapo” Guzmán megbilincselt mexikói drogbárót a riporterek felé fordítják katonák egy mexikóvárosi repülőtéren 2016. január 8-án. Az egyik legnagyobb kábítószer-maffiát, a sinaloait irányító Guzmánt hat hónappal az után sikerült ismét elfogni, hogy megszökött egy maximálisan biztonságosnak tartott börtönből. (Forrás: MTI/EPA/José Mendez)

A Bering-szoros és az Északi-tenger a klímaváltozás tükrében

Szerző:

BSZK

ápr 18, 2019

?Stratégiai pontok, fojtópontok? sorozat
A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a világ területén található stratégiai jelentőségű földrajzi pontokról.

A globális klímaváltozás következtében az Arktisz egyre jelentősebb szerepnek örvend a nagyhatalmak körében. Az olvadó jégnek köszönhetően a terület bővelkedik új lehetőségekben, ilyen a még fel nem tárt természeti erőforrások kiaknázásának opciója vagy a megnyíló tengeri útvonalak használata. Ezek gazdasági, biztonsági és geopolitikai szempontból is relevánsak a térségen belüli és kívüli országok számára. Elemzésemben a térségen kívüli országokból főleg Kína és Oroszország kerül előtérbe.

Az Északi-tengeren három hajózási útvonalat különböztethetünk meg: az északnyugati átjárót, az északkeletit és a transzpoláris útvonalat. Az első két útvonal kanadai, amerikai, valamint orosz felségvizeken keresztül vezet.

Földrajzi adatok

Az Északi-tengeren három hajózási útvonalat különböztethetünk meg (lásd 1. ábra): az északnyugati átjárót (rózsaszín színnel), az északkeletit (sárga) és a transzpoláris (zöld) útvonalat. Az első két útvonal kanadai, amerikai, valamint orosz felségvizeken keresztül vezet.

Ezek közül az északkeleti hajózható egyszerűbben és biztonságosabban. A transzpoláris átjáró szinte egyenes vonalban szeli át az Északi-tengert, így megközelíti ugyan az Északi-sarkpontot is, de végig nemzetközi vizeken marad, mely szerencsés a szállítóhajók számára, amelyeknek így nem kell az államok parti vizein való áthaladáshoz engedélyt kérniük. Mindhárom esetben az amerikai és ázsiai kontinenst elválasztó Bering-szoroson keresztül vezet ki az út a Csendes-óceánra.

A szoros mintegy 1600 kilométer hosszú, legkeskenyebb szakaszán körülbelül 82 kilométer a távolság. Egyik fele az Amerikai Egyesült Államokhoz (továbbiakban USA), másik fele az Oroszországi Föderációhoz (továbbiakban Oroszország) tartozik. Nevét Vitus Bering, dán származású orosz felfedezőről kapta, aki 1728-ban hajózott át a szoroson. A szorosban helyezkednek el a Diomede-szigetek, melyek egyik tagja Oroszországhoz, a másik USA-hoz tartozik, köztük a távolság 3,8 km.

Az egész éves jégtakaró miatt az Északi-átjárók csak rövid időre olvadnak ki és válnak hajózhatóvá. Ez az időszak a klímaváltozás függvényében is még sokáig csupán csak évszakos lesz: előrejelzések szerint 10-15 év múlva is csak 2-4 hónap erejéig válnának hajózhatóvá az átjárók.

Az északi-sarki útvonalak gazdasági jelentősége

Napjainkban a vízi fuvarozás számít a legolcsóbb szállítási formának, így jelenleg a világkereskedelem 90 százaléka vízi utakon zajlik le. Ehhez az északi potenciális útvonalak jóval rövidebb szállítási távolságot biztosítanának, mint a mostani bejáratott hajózási útvonalak, melyek még inkább pénz- és időtakarékosabbá tennék a szállítást. Leginkább Kína érdeklődik az útvonalak iránt: számára a Dalian?Rotterdam kikötők közti távolság így 5000 tengeri mérfölddel rövidülne le, amellyel 10 napot nyerne így az 53 napos utat 43 nap alatt bírná megtenni. Érdeklődése azonban nemcsak gazdasági, hanem hatalmi ambíciókból is áll.

Az Északi-sark jelentőségét növeli az a tény is, hogy a terület tele van eddig még feltáratlan nyersanyaglelőhelyekkel. A U.S. Geological Survey kutatása alapján az Arktisz rejti a Föld legnagyobb, még felfedezetlen gáz- és olajtartalékát. Becslések szerint 90 milliárd hordó kőolaj, jelentős mennyiségű földgáz és 44 milliárd hordó cseppfolyósítható földgáz található az Északi-sarkon. Ez a világ még fel nem tárt olajforrásainak a 13 százalékát, a földgáz 30 százalékát és a cseppfolyósítható földgáz 20 százalékát jelenti. Emellett a terület nemesfémekben is bővelkedik, például aranyban, platinában, urániumban és ólomban.

Kínai célok

Kína Északi-sarkkal kapcsolatos törekvéseit a 2018 januárjában kiadott Fehér Könyv foglalja össze.

A dokumentum négy fejezetből áll:

Az Arktisz helyzete és jelenkori változások,
Kína és az Arktisz,
Kína irányelvei és alapelvei az Arktisszal kapcsolatban,
Kína rendelkezései és pozíciója az Arktiszt érintő ügyek rendezésének részvételében.

Az előszóban röviden összefoglalják a kínai érdeklődés okát, miszerint a globalizáció következtében az olvadó jégsapkák elvesztették regionális jelentőségüket, az Északi-sark már általános fontossággal bír a növekvő stratégiai és gazdasági értéke miatt, valamint a tudományos kutatások, természetvédelem, tengeri útvonalak és természeti erőforrások fényében. Az Arktisz magára vonta a régión kívüli országok és a nemzetközi közösség figyelmét, mivel az emberiség közös jövőjének, fejlődésének egyik fontos eleme. Ezen kívül Kína érdekeinek jogossága mellett azzal is érvel, hogyha megolvad az északi-sarki jég, akkor az ezzel járó tengerszint emelkedés negatívan érintené országa területét, így szükséges, hogy alakíthassa a régióval kapcsolatos döntéshozatalt.

Céljai elérése érdekében Kína már több északi-sarki kutatóállomással demonstrálja jelenlétét a térségben, másrészt orosz és norvég nagyvállalatokba való befektetésekkel igyekszik gazdasági befolyást szerezni. Az északnyugati átjárón pedig konkrétan átkelt a Xue Long hajóval, mely 83 nap alatt tette meg a kijelölt távolságot, ezáltal hét napot nyert a szokásos útvonallal szemben. Az északkeleti átjáró esetében a COSCO (China Ocean Shipping Company/Kínai Óceánjáró Társaság ) kínai hajózási vállalat tette meg az utat Dalian kínai kikötőtől Rotterdamig, majd vissza Tianjiba, mindezt csak 55 nap alatt.

Az északkeleti átjáró használata érdekében azonban Kínának jó viszonyt kell ápolnia Oroszországgal, amelynek már kézzelfogható eredményei is vannak gazdasági és katonai téren is.

Oroszország

Oroszország is felismerte az Északi-sark gazdasági jelentőségét, aminek kiaknázása érdekében nagy beruházásba kezdett az északi útvonal fejlesztése érdekében. A fejlesztések keretein belül hajókra, hajóépítésekre, kikötőkre és navigációra 2030-ig több tízmilliárd dollárt kíván fordítani. Nagy előny az ország szempontjából, hogy az északkeleti-útvonalat teljes mértékben birtokolja is kiterjedt arktiszi területei okán.

Kínával az északi-sarki Selyemút név alatt futó befektetés (mely az Új Selyemút kínai elképzelés része) volt az első projekt, mely érintette a térséget. Ebben a kínai Selyemút alaprészesedést vállalt az oroszok szállítással, infrastruktúrával és erőforrásokkal kapcsolatos tevékenységeibe az Arktisz eurázsiai részén. 2017 óta Kína és Oroszország együttműködésének fő színtere az északi-sarki Selyemút és az északi-tengeri útvonal, melyekről a berlini G20-as találkozó előtt, 2017. június 8-án egyeztetett Xi Jinping és Vlagyimir Putyin, a kínai elnök oroszországi látogatása alkalmával. ?Szoros együttműködésünk és kölcsönös támogatásunk egymás országa iránt nagy jelentőséggel bír nemzetközi szinten. Biztosítani fogjuk, hogy kapcsolataink zavartalanul erősödjenek tovább? ? nyilatkozta Xi a találkozón, kifejezve elköteleződését az orosz?kínai kapcsolatok iránt.

Oroszországnak azonban nem csupán gazdasági, de geostratégiai és katonai okokból is fontos a térség, ugyanis itt állomásozik az orosz Északi Flotta. A jég felengedésével lehetővé válna, hogy hajóik szabadon mozogjanak az Északi-tengeren. Azonban ez még mindig nem jelenti, hogy ezáltal képesek lennének kijutni a Csendes-óceánra, ahova a Bering-szoroson keresztül vezet az út. A szoros félig az amerikaiaké, akik azt könnyedén elzárhatják. Ha azonban Oroszország a szoros felett teljes felügyeleti jogot szerez, és az északkeleti útvonal is hajózhatóvá válik, akkor hadihajóit bármikor kijuttathatja az óceánra.

Következtetés

Biztosra vehetjük, hogy az Északi-sark iránti érdeklődés a jövőben sem fog csökkenni, ugyanis a térség olyan lehetőségeket rejt magába, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az ilyen irányú ambíciók realizálódását azonban a klímaváltozás és velejárói nagymértékben befolyásolhatják.

Írta: Szilágyi Laura

BSZK-s hallgatók a WAT konferenciáján Varsóban

Szerző:

Ármás Julianna

ápr 15, 2019

A Biztonságpolitikai Szakkollégium két tagja is részt vett a 2019. április 11-én Varsóban megrendezett ?Military security in the national and international aspect” hallgatói tudományos konferencián.

Az esemény helyszínéül a Varsói Katonai Műszaki Akadémia (Wojskowa Akademia Techniczna, WAT) szolgált. A napjaink biztonsági kihívásait és az azokra adható válaszokat bemutató konferencia nem csupán az előadók kutatásainak prezentálására adott kiváló lehetőséget, de megteremtett egy olyan platformot is, amelyen a WAT és a BSZK hallgatói kötetlen beszélgetésekkel, személyes kapcsolatok kialakításával is erősítették a határokon átívelő együttműködést.

A Szakkollégiumot két hallgatónk, Szabó Orsolya Réka és Ármás Julianna képviselte. Orsolya előadásában Magyarország katonai biztonsági környezetét ismertette, míg Julianna arra kereste a választ, hogy a hibrid hadviselés új befolyásszerzési eszköz-e a posztszovjet térségben.

Szabó Orsolya Réka, előadásának címe: Military security in Hungary.

Ármás Julianna, előadásának címe: Hybrid warfare: a new tool for acquiring influence in the post-Soviet area?

A konferencia, valamint hallgatóink kiutazása és költségeinek fedezése nem valósulhatott volna meg a WAT Magiszterek Védegyletének támogatása nélkül, melyet ezúton is köszönünk!

Képek: WAT, BSZK.

1...424344...113 43. oldal a 113-ból

biztonsagpolitika.hu

EU hírfigyelő ? 2019. április

NATO-NETto Hírfigyelő – 2019. április

Gazdasági érdekek fenyegethetik az EU klímacéljait

NATO?orosz kapcsolatok és együttműködés áttekintése 1991-től napjainkig

A Panama-csatorna és a tervezett Nicaraguai-csatorna geostratégiai jelentősége

?Stratégiai pontok, fojtópontok? sorozat

Száhel-övezet 2019: éghajlatváltozás vs. regionális összefogás

A BSZK látogatása az MH Hadikikötőjébe