?Stratégiai pontok, fojtópontok? sorozat
A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a világ területén található stratégiai jelentőségű földrajzi pontokról.
A globális klímaváltozás következtében az Arktisz egyre jelentősebb szerepnek örvend a nagyhatalmak körében. Az olvadó jégnek köszönhetően a terület bővelkedik új lehetőségekben, ilyen a még fel nem tárt természeti erőforrások kiaknázásának opciója vagy a megnyíló tengeri útvonalak használata. Ezek gazdasági, biztonsági és geopolitikai szempontból is relevánsak a térségen belüli és kívüli országok számára. Elemzésemben a térségen kívüli országokból főleg Kína és Oroszország kerül előtérbe.
Az Északi-tengeren három hajózási útvonalat különböztethetünk meg: az északnyugati átjárót, az északkeletit és a transzpoláris útvonalat. Az első két útvonal kanadai, amerikai, valamint orosz felségvizeken keresztül vezet.
Földrajzi adatok
Az Északi-tengeren három hajózási útvonalat különböztethetünk meg (lásd 1. ábra): az északnyugati átjárót (rózsaszín színnel), az északkeletit (sárga) és a transzpoláris (zöld) útvonalat. Az első két útvonal kanadai, amerikai, valamint orosz felségvizeken keresztül vezet.
Ezek közül az északkeleti hajózható egyszerűbben és biztonságosabban. A transzpoláris átjáró szinte egyenes vonalban szeli át az Északi-tengert, így megközelíti ugyan az Északi-sarkpontot is, de végig nemzetközi vizeken marad, mely szerencsés a szállítóhajók számára, amelyeknek így nem kell az államok parti vizein való áthaladáshoz engedélyt kérniük. Mindhárom esetben az amerikai és ázsiai kontinenst elválasztó Bering-szoroson keresztül vezet ki az út a Csendes-óceánra.
A szoros mintegy 1600 kilométer hosszú, legkeskenyebb szakaszán körülbelül 82 kilométer a távolság. Egyik fele az Amerikai Egyesült Államokhoz (továbbiakban USA), másik fele az Oroszországi Föderációhoz (továbbiakban Oroszország) tartozik. Nevét Vitus Bering, dán származású orosz felfedezőről kapta, aki 1728-ban hajózott át a szoroson. A szorosban helyezkednek el a Diomede-szigetek, melyek egyik tagja Oroszországhoz, a másik USA-hoz tartozik, köztük a távolság 3,8 km.
Az egész éves jégtakaró miatt az Északi-átjárók csak rövid időre olvadnak ki és válnak hajózhatóvá. Ez az időszak a klímaváltozás függvényében is még sokáig csupán csak évszakos lesz: előrejelzések szerint 10-15 év múlva is csak 2-4 hónap erejéig válnának hajózhatóvá az átjárók.
Az északi-sarki útvonalak gazdasági jelentősége
Napjainkban a vízi fuvarozás számít a legolcsóbb szállítási formának, így jelenleg a világkereskedelem 90 százaléka vízi utakon zajlik le. Ehhez az északi potenciális útvonalak jóval rövidebb szállítási távolságot biztosítanának, mint a mostani bejáratott hajózási útvonalak, melyek még inkább pénz- és időtakarékosabbá tennék a szállítást. Leginkább Kína érdeklődik az útvonalak iránt: számára a Dalian?Rotterdam kikötők közti távolság így 5000 tengeri mérfölddel rövidülne le, amellyel 10 napot nyerne így az 53 napos utat 43 nap alatt bírná megtenni. Érdeklődése azonban nemcsak gazdasági, hanem hatalmi ambíciókból is áll.
Az Északi-sark jelentőségét növeli az a tény is, hogy a terület tele van eddig még feltáratlan nyersanyaglelőhelyekkel. A U.S. Geological Survey kutatása alapján az Arktisz rejti a Föld legnagyobb, még felfedezetlen gáz- és olajtartalékát. Becslések szerint 90 milliárd hordó kőolaj, jelentős mennyiségű földgáz és 44 milliárd hordó cseppfolyósítható földgáz található az Északi-sarkon. Ez a világ még fel nem tárt olajforrásainak a 13 százalékát, a földgáz 30 százalékát és a cseppfolyósítható földgáz 20 százalékát jelenti. Emellett a terület nemesfémekben is bővelkedik, például aranyban, platinában, urániumban és ólomban.
Kínai célok
Kína Északi-sarkkal kapcsolatos törekvéseit a 2018 januárjában kiadott Fehér Könyv foglalja össze.
A dokumentum négy fejezetből áll:
- Az Arktisz helyzete és jelenkori változások,
- Kína és az Arktisz,
- Kína irányelvei és alapelvei az Arktisszal kapcsolatban,
- Kína rendelkezései és pozíciója az Arktiszt érintő ügyek rendezésének részvételében.
Az előszóban röviden összefoglalják a kínai érdeklődés okát, miszerint a globalizáció következtében az olvadó jégsapkák elvesztették regionális jelentőségüket, az Északi-sark már általános fontossággal bír a növekvő stratégiai és gazdasági értéke miatt, valamint a tudományos kutatások, természetvédelem, tengeri útvonalak és természeti erőforrások fényében. Az Arktisz magára vonta a régión kívüli országok és a nemzetközi közösség figyelmét, mivel az emberiség közös jövőjének, fejlődésének egyik fontos eleme. Ezen kívül Kína érdekeinek jogossága mellett azzal is érvel, hogyha megolvad az északi-sarki jég, akkor az ezzel járó tengerszint emelkedés negatívan érintené országa területét, így szükséges, hogy alakíthassa a régióval kapcsolatos döntéshozatalt.
Céljai elérése érdekében Kína már több északi-sarki kutatóállomással demonstrálja jelenlétét a térségben, másrészt orosz és norvég nagyvállalatokba való befektetésekkel igyekszik gazdasági befolyást szerezni. Az északnyugati átjárón pedig konkrétan átkelt a Xue Long hajóval, mely 83 nap alatt tette meg a kijelölt távolságot, ezáltal hét napot nyert a szokásos útvonallal szemben. Az északkeleti átjáró esetében a COSCO (China Ocean Shipping Company/Kínai Óceánjáró Társaság ) kínai hajózási vállalat tette meg az utat Dalian kínai kikötőtől Rotterdamig, majd vissza Tianjiba, mindezt csak 55 nap alatt.
Az északkeleti átjáró használata érdekében azonban Kínának jó viszonyt kell ápolnia Oroszországgal, amelynek már kézzelfogható eredményei is vannak gazdasági és katonai téren is.
Oroszország
Oroszország is felismerte az Északi-sark gazdasági jelentőségét, aminek kiaknázása érdekében nagy beruházásba kezdett az északi útvonal fejlesztése érdekében. A fejlesztések keretein belül hajókra, hajóépítésekre, kikötőkre és navigációra 2030-ig több tízmilliárd dollárt kíván fordítani. Nagy előny az ország szempontjából, hogy az északkeleti-útvonalat teljes mértékben birtokolja is kiterjedt arktiszi területei okán.
Kínával az északi-sarki Selyemút név alatt futó befektetés (mely az Új Selyemút kínai elképzelés része) volt az első projekt, mely érintette a térséget. Ebben a kínai Selyemút alaprészesedést vállalt az oroszok szállítással, infrastruktúrával és erőforrásokkal kapcsolatos tevékenységeibe az Arktisz eurázsiai részén. 2017 óta Kína és Oroszország együttműködésének fő színtere az északi-sarki Selyemút és az északi-tengeri útvonal, melyekről a berlini G20-as találkozó előtt, 2017. június 8-án egyeztetett Xi Jinping és Vlagyimir Putyin, a kínai elnök oroszországi látogatása alkalmával. ?Szoros együttműködésünk és kölcsönös támogatásunk egymás országa iránt nagy jelentőséggel bír nemzetközi szinten. Biztosítani fogjuk, hogy kapcsolataink zavartalanul erősödjenek tovább? ? nyilatkozta Xi a találkozón, kifejezve elköteleződését az orosz?kínai kapcsolatok iránt.
Oroszországnak azonban nem csupán gazdasági, de geostratégiai és katonai okokból is fontos a térség, ugyanis itt állomásozik az orosz Északi Flotta. A jég felengedésével lehetővé válna, hogy hajóik szabadon mozogjanak az Északi-tengeren. Azonban ez még mindig nem jelenti, hogy ezáltal képesek lennének kijutni a Csendes-óceánra, ahova a Bering-szoroson keresztül vezet az út. A szoros félig az amerikaiaké, akik azt könnyedén elzárhatják. Ha azonban Oroszország a szoros felett teljes felügyeleti jogot szerez, és az északkeleti útvonal is hajózhatóvá válik, akkor hadihajóit bármikor kijuttathatja az óceánra.
Következtetés
Biztosra vehetjük, hogy az Északi-sark iránti érdeklődés a jövőben sem fog csökkenni, ugyanis a térség olyan lehetőségeket rejt magába, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az ilyen irányú ambíciók realizálódását azonban a klímaváltozás és velejárói nagymértékben befolyásolhatják.
Írta: Szilágyi Laura
