Változások a szomszédban? ? demonstrációsorozat Szerbiában

Szerző:

ápr 9, 2019

Kormányellenes tüntetés Szerbiában. Belgrád, 2019. április 14.Kormányellenes tüntetők a parlament épületénél tartott tiltakozáson Belgrádban 2019. április 13-án. A tízezres tömeg Aleksandar Vucic szerb elnök politikája ellen tiltakozott, valamint szabad médiát és új választási törvény megalkotását követelte.(Forrás: MTI/EPA/Andrej Cukic)

Szerbiában Slobodan Milosevic 2000-es megbuktatása óta ritkán került sor tömeges ellenzéki megmozdulásra. Ezzel szemben a 2018 novembere óta folyó demonstrációsorozat már a harmadik tömegtüntetés az elmúlt évek során. A 2016-ban és a 2017-ben végbement demonstrációkhoz hasonlóan a tavaly ősszel kezdődött tüntetéssorozat is elsősorban az elnök, Aleksandar Vucic és pártja, az SNS (Srpska napredna stranka, Szerb Haladó Párt) ellen irányult. A demonstrációkon többször éri kritika az elnök személye mellett pártja túlzott befolyását a szerb médiára, valamint gyakran ismételt vád a választók megfélemlítése is.

Vucic 2014-ben lett az ország miniszterelnöke egy előrehozott választásnak köszönhetően. Az SNS-hez való csatlakozása előtt a radikális jobboldali párt, az SRS (Srpska radikalna stranka, Szerb Radikális Párt) tagja volt, ám mióta ő az SNS vezető politikusa, folyamatos az ország közeledése az Európai Unióhoz, miközben fenntartja a jó kapcsolatot Kínával és Oroszországgal is. Sokan a 2017-es tüntetés egyik kiváltó okának Vucic elnökké választását tekintik, mivel így képes ellehetetleníteni az ellenzéket és nyomást gyakorolni a sajtóra.

A tüntetést kiváltó okok

2018. november 23-án Borko Stefanovic, az ellenzéki Szerb Baloldal párt politikusa támadás áldozata lett Belgrádban, melynek elkövetésével a kormánypárt szimpatizánsait gyanúsították. Egy nappal később a politikus egy sajtótájékoztató során bemutatta véres pólóját, ami így később a tüntetések egyik szimbólumává, jelmondatává vált (?Nem akarunk több véres pólót!?). December 8-án egy néhány ezres tömeg vonult végig a városon, hogy felhívja a figyelmet a történtekre, valamint a tüntetés során elítélték a kormány szólásszabadság korlátozására hozott intézkedéseit, valamint az állami korrupciót is. Három nappal később Milan Jovanovic, tényfeltáró újságíró házára Molotov-koktélt dobtak. Ez a támadás csak tovább növelte a tüntetők ellenszenvét. Az első demonstrációk során a résztvevők többször is tüntettek a szerb RTS közszolgálati televízió előtt, azután pedig a fő kormányépülethez vonultak.

A tüntetések

A demonstrációk ezután minden héten szombaton megrendezésre kerültek Belgrádban és több más szerb nagyvárosban is. A tüntetéssorozat folyamán végül a főszervező szerepet a 30 ellenzéki pártot és szervezetet tömörítő Szövetség Szerbiáért (Alliance for Serbia) csoport vállalta magára. A szövetség kiadott egy dokumentumot, melyben kijelentik, hogy céljuk a média szabadságának védelme, valamint a szabad és tiszta választások biztosítása. A szövetség politikusai ígéretet tettek arra, hogy nem vesznek részt sem választáson, sem a jelenlegi parlament munkájában, amíg követeléseik nem teljesülnek. A dokumentumban megegyeznek egy közös ellenzéki listáról a következő tiszta választásra, valamint egy átmeneti szakértő kormányban, mely 1 éves mandátummal rendelkezne. Ezen mandátum lejárta után írnának ki új választásokat.

A márciusi tüntetéssorozat alkalmával a tüntetők betörtek a szerb állami televízió épületébe, mert nem tartották megfelelőnek ennek működését. A helyszínen hamar megjelentek a rohamrendőrök, akik összecsaptak a tüntetőkkel, valamint kimentettek több embert, köztük ellenzéki vezetőket is. A tüntetés irányítói közül többen visszautasították az épület elhagyását addig, amíg nem kapnak műsoridőt a televízióban.

A tüntetők több követelést megfogalmaztak, ezek között szerepel Aleksandar Vucic, elnök; Ana Brnabic, miniszterelnök és a szerb állami televízió vezetőségének lemondása, valamint új, szabad és tisztességes választások megtartása. Emellett a koszovói szerb politikus, Oliver Ivanovic gyilkosságának és a szerb tényfeltáró újságíró, Milan Jovanovic gyilkossági kísérletének kivizsgálását is kérték.

Vucic elnök többször reagált a tüntetők kijelentéseire. Legismertebb válaszában kijelentette, hogy akkor sem mond le, ha 5 millióan tüntetnek ellene. Ezen kijelentésnek köszönhetően jelentek meg a tüntetéseken ?az egy az 5 millióból? („#1od5miliona”) feliratú transzparensek. Az államfő ugyan többször is kijelentette, hogy nem mond le, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy készen áll megmérettetni magát egy előrehozott választáson. Közvéleménykutatások szerint a Vucic vezette kormánypárt a tüntetések ellenére is körülbelül 44%-os eredményt szerezne egy ilyen szavazáson, míg az ellenzék támogatottsága 12% körül mozog. Egy interjú során Vucic elnök elmondta, készen áll tárgyalni a tüntetők követeléseiről. Januárban Vucic bejelentette, hogy letartóztatták Belgrád egyik elővárosának polgármesterét a Milan Jovanovic újságíró ellen elkövetett gyilkossági kísérlettel összefüggésben.

Putyin látogatása

2019. január 17-én Szerbiába látogatott az orosz államfő, Vlagyimir Putyin. Az orosz elnököt a közelmúltban Szerbiának adományozott vadászgépek kísérték, valamint a tiszteletére rendezett parádén, a szerb kormány közlése szerint, körülbelül 30 ezer ember vett rész. Putyin beszédében az Egyesült Államokat, valamint a nyugati kormányokat hibáztatta a balkáni régió destabilizálása miatt. Elemzők szerint Vucic, szerb elnök Putyin látogatását erődemonstrációnak használta az ellene indult tüntetések súlyának csökkentésére. Ezt igazolhatja az is, hogy Putyin útvonala megegyezett a látogatást megelőző demonstrációk fő útvonalával. Több ellenzéki politikus is az esemény megrendezésével vádolta Vucicot, emellett felszólították a kormányt, hogy ítélje el Putyin autokratikus rendszerét. Ugyanakkor sok szakértő úgy gondolja, hogy ez egyben jelzés az Európai Unió felé az integrációs törekvések felgyorsítására, és a 2025-ös bővítési időtartam betartására.

A tüntetések szervezői korábban azt nyilatkozták, hogy a legnagyobb eredménye a tüntetéseknek az, hogy sikerült felrázni a szerb fiatalságot. Azonban a hetek óta tartó tüntetések mellett sem látszik semmiféle változási lehetőség Szerbiában, az estleges előrehozott választás sem változtatna az ország belpolitikai erőviszonyain, valamint jelenleg úgy tűnik, a teljeskörű ellenzéki összefogás sem vezet eredményre. Több elemző figyelmeztet, hogy a jelenlegi balkáni tüntetésektől nem várható az arab tavaszhoz hasonló forradalmi hullám, hiszen az ellenzék eddig képtelen volt felmutatni egy működőképes alternatívát.

Írta: Párducz Árpád

Címlapkép: Kormányellenes tüntetés Szerbiában. Belgrád, 2019. április 14.
Kormányellenes tüntetők a parlament épületénél tartott tiltakozáson Belgrádban 2019. április 13-án. A tízezres tömeg Aleksandar Vucic szerb elnök politikája ellen tiltakozott, valamint szabad médiát és új választási törvény megalkotását követelte.
(Forrás: MTI/EPA/Andrej Cukic)

Egy autonóm közösség története ? újabb tüntetések a független Katalóniáért

Szerző:

BSZK

ápr 8, 2019

Nemzeti ünnep Katalóniában. Barcelona, 2019. szeptember 11.Katalán függetlenségi mozgalom zászlaját (b) viszi egy férfi Katalónia nemzeti ünnepén, a Diada napon Barcelonában 2019. szeptember 11-én. 1714 szeptember 11-én több, mint egy éves ostrom után V. Fülöp spanyol király csapatai bevonultak Barcelonába, Katalónia elvesztette az önállóságát és így lett Spanyolország része azóta is.(Forrás: MTI/EPA/Alejandro García)

2019. február elején mintegy 45 ezren vettek részt Barcelonában egy olyan megmozduláson, amelynek története már korábban elkezdődött. A katalánok és spanyolok közötti ellentét évekkel ezelőtt bontakozott ki, és vált az Európai Unió számára is komoly problémává.

Mint ismert, 2017-es a katalán függetlenségi referendumot előzetesen mind a spanyol Alkotmánybíróság, mind a kormányfő alkotmányellenesnek minősítette, azt azonban ? annak ellenére, hogy a spanyol rendőrség erőszakosan próbálta megakadályozni ? 2017. október 1-jén mégis megtartották. Ugyan a jogosultak zöme nem élt a választójogával, a voksolók többsége a függetlenségre szavazott, azaz 2,04 millióan támogatták az elszakadást Spanyolországtól. Ezért a katalán parlament néhány héttel később kikiáltotta Katalónia függetlenségét, amit azonnali retorziók követtek. A spanyol állami főügyész lázadás, zendülés és hűtlen kezelés gyanújával azonnal büntetőeljárást kezdeményezett a volt katalán kormány, illetve a katalóniai parlament vezetősége ellen. A katalán függetlenség egyik legfőbb szószólója, Carles Puigdemont, volt katalán elnök ezért több társával együtt Belgiumba szökött, ahol végül 2017. november 5-én feladták magukat. Azonban Európa fővárosából kiszivárgott egy üzenet, miszerint az egykori katalán vezető nem hiszi, hogy létrehozhat egy független köztársaságot, szerinte elvesztette ezt a küzdelmet a spanyol kormány ellen. 2018. március 1-jén Puigdemont lemondott, négy hónapnyi önkéntes száműzetés után a dán határon a német hatóságok letartóztatták. Nem tért vissza Spanyolországba, azóta is Belgiumban dolgozik azon, hogy nemzetközi szintre vigye a katalán kérdést.

Ezek az előzmények vezettek a 2019. februári tüntetésekhez. Nagy tömegek vonultak utcára Barcelonában, hogy tiltakozzanak 12 katalán szeparatista politikus és aktivista bebörtönzése és kezdődő büntetőpere ellen, akiket lázadás szításával vádolnak a spanyol hatóságok a 2017. októberre tervezett függetlenségi népszavazás megszervezésének kísérlete miatt. Carles Puigdemont egykori helyettesére, Oriol Junquerasra 25 év, 11 társára pedig 7 és 17 év közötti börtönbüntetést kért a vádhatóság. Sokan rendkívül túlzónak tartják ezt a büntetést. Ők a mostani ítélkezés mögött nem egyszerű revansvágyat, hanem példastatuálást látnak: a cél mindenkit elrettenteni attól, hogy netán a független Katalóniáról álmodozzon. Jól jelzi az indulatokat és az rendkívüli érdeklődést, hogy a spanyol lapok egyenesen az évszázad perének nevezik a büntetőeljárást, amelynek végkimenetele egyelőre nyitott. A barcelonai tüntetésék békésen zajlottak rendőri felügyelettel, a demonstrálók katalán zászlók erdejében, a politikai foglyok szabadságát követelő molinókkal kezükben vonultak végig a katalán fővároson. „Az önrendelkezés nem bűncselekmény” Szabadságot a politikai foglyoknak!” ?hirdette több ezer transzparens. A felvonulást a függetlenségpárti ANC és az Ómnium katalán kulturális szövetségek szervezték meg. Az ítélet nyárra várható, és folyamatos tüntetésekre és zavargásokra számít a spanyol kormány.

Nemcsak Barcelonában, hanem Madridban is szerveztek tüntetéseket, ahol szintén előkerült Katalónia ügye. A katalán kérdés mellett a megmozdulás fő témája Pedro Sánchez, kormányfő elleni vád volt, amiért semmit sem tesz, hogy megakadályozza a katalán szeparatisták zsarolását. Ezt a katalán függetlenségi kormány nem hagyta szó nélkül. Ők valójában nemzetközi közvetítőt szerettek volna a spanyol kormánnyal szemben, nem pártszintű egyeztetetéseket, követelésük pedig továbbra is az állam által elismert katalán önrendelkezési referendum megtartása. A spanyol kormányfőhelyettes közleményében reflektált erre: zátonyra futottak a megbeszélések a katalán vezetéssel, amely elutasította az általuk javasolt tárgyalási keretet. Hangsúlyozta, hogy a spanyol kormány sohase fogja támogatni a katalán önrendelkezési népszavazást.

Eközben Twitteren jelentette be Carles Puigdemont, hogy indul a májusi Európai Parlamenti választáson, pártja, az autonóm régió függetlenségéért küzdő Együtt Katalóniáért listavezetőjeként. A politikus véleménye szerint itt az ideje, hogy előre lépjenek és Katalónia önmeghatározásához való jogát nemzetközi szintre emeljék. Azonban kérdéses, hogy a spanyol választási bizottság jóváhagyja-e a spanyol hatóságok által körözött Puigdemont indulását, illetve a közvéleménykutatások szerint a katalán függetlenségi erők nem jutnának képviselethez az Európai Parlamentben. A másfél éve tartó súlyos alkotmányos krízis máig meghatározza Spanyolország belpolitikáját.

Írta: Németh Csenge

Címlapkép: Nemzeti ünnep Katalóniában. Barcelona, 2019. szeptember 11.
Katalán függetlenségi mozgalom zászlaját (b) viszi egy férfi Katalónia nemzeti ünnepén, a Diada napon Barcelonában 2019. szeptember 11-én. 1714 szeptember 11-én több, mint egy éves ostrom után V. Fülöp spanyol király csapatai bevonultak Barcelonába, Katalónia elvesztette az önállóságát és így lett Spanyolország része azóta is.
(Forrás: MTI/EPA/Alejandro García)

Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő ? 2019. március

Szerző:

BSZK

ápr 5, 2019

Észak-Afrika

Tárgyalások a nyugat-szaharai helyzet megoldásáról

Március 22-én a svájci Genfben az ENSZ közvetítésével zajlott a nyugat-szaharai konfliktus lezárására irányuló tárgyalások második fordulója. Bár a megbeszélések (amelyen részt vettek mind a marokkói kormány, mind pedig a Poliszárió Front képviselői) a 43 éve tartó konfliktus megoldása nélkül zárultak, a tárgyaló felek megállapodtak egymással az egyeztetések további folytatásáról. A Nyugat-Szaharáért felelős ENSZ-megbízott, Horst Kohler nyilatkozatában arról beszélt, hogy nem várható a helyzet gyors megoldása, elsősorban az alapjaiban eltérő nézőpontok miatt.

Marokkó vadászgépeket vásárol

Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma megerősítette a híreket, miszerint Marokkó 25 darab F-16-os vadászbombázó repülőgépet vásárolt az országtól. Az új, legmodernebb elektronikával és fegyverekkel felszerelt gépek mellett 23 darab már meglévő régebbi modell is felújításra kerül a marokkó légi flottából.

Tovább folytatódnak az algériai tüntetések

Hat hete zajlanak Abdelaziz Bouteflika elnök ellen országszerte a tüntetések. A fővárosban milliók gyűltek össze a Nagy Posta Téren, rezsimellenes szlogeneket skandálva. Ahmed Gaid Salah altábornagy, az algériai hadsereg vezérkari főnöke előterjesztette az úgynevezett 102-es cikk életbeléptetését, melynek értelmében az elnöki tisztséget betöltetlennek nyilvánítanák. A 15 éve az elnök iránt mutatott hűségéről ismert vezérkari főnök bejelentését követően az RND (National Rally for Democracy), az uralkodó elnöki koalíció egyik pártja szintén kihátrált az elnök mögül és a lemondását kérte.

Március 31-én Bouteflika bejelentette, hogy 27 miniszterből 21-et leváltanak. Ahmed Gai Salah, vezérkari főnök tölti be továbbra is a védelmi miniszteri tisztségét. Helyi médiaértesülések szerint a 82 éves Bouteflika a napokban tervezi benyújtani lemondását.

Törökország

A török helyzet fokozódik

Törökország 2019 harmadik hónapjában a választásoktól, az amerikai fegyverkereskedelmi ultimátumtól, illetve az iráni közeledéstől volt hangos.

Törökországban a vasárnapi választások után történelmi pillanat érkezett el: hivatalosan még nem, de nagy valószínűséggel Erdogan elnök elvesztette Ankarában a helyi választásokat. A belpolitikában a központi vezetésnek nemcsak emiatt fájhat a feje, hanem annak a külpolitikai irányvonalnak a meghatározása miatt is, ami abban a metszetben zajlik, melyet az Oroszország, az USA és a NATO, Irán, és a kurdok alkotta halmaz hoz létre.

Recep Tayyip Erdogan a fegyverkereskedelmet illetően arról beszélt, hogy Törökországnak egyaránt komoly szüksége van mind az orosz S-400-as légvédelmi rendszerre, mind pedig a 120 darab F35-ös vadászgépekre az Egyesült Államoktól.

Robert Palladino, amerikai külügyi szóvivő úgy reagált Erdogan szavaira, hogy amennyiben a török vezetés fenntartja az orosz fegyvertechnológia szükségességét, úgy az Egyesült Államok a jövőben más fegyverrendszer átadását is megfontolná. Az amerikaiakat az ultimátumon túl a tavaly Donald Trump által aláírt védelmi költségvetés is korlátozza, mely szerint csak akkor adhatnak el fegyverrendszert Ankarának, ha az nem szerez be orosz technológiát.

Az ultimátummal tovább mélyült a konfliktus Washington és Ankara között, melynek táptalaját eddig a Szíriában harcoló kurd fegyveres erők ellentétes megítélése adta. Az USA emellett Iránnal szemben szankciókat vetett ki atomprogramja miatt, ami a szövetségesek olajeladását korlátozta a muszlim állam számára. Ezeknek az alapvető információknak a tudatában érthető a török és iráni vezetés közeledése, és azoknak a híreknek a napfényre kerülése, melyekben egy közös török és iráni hadművelet szervezésről írnak a kurdok ellen.

Izrael és Palesztina

Történelmi pillanatok a brazil?izraeli kapcsolatokban

Elsőként a brazil közjogi méltóságok közül március 31-én Jair Bolsonaro, brazil elnök meglátogatta a Nyugati Falat Jeruzsálemben. Az izraeli látogatása során több fontos kérdést is áttekintettek Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnökkel, és többek között megállapodtak egy innovációs és kereskedelmi kirendeltség megnyitásáról. Emellett Bolsonaro ígéretet tett a brazil nagykövetség Jeruzsálembe helyezésére a jövőben.

Orosz?izraeli csúcstalálkozó a választások előtt

Április elsején egy telefonos egyeztetés alkalmával beszélte meg Vlagyimir Putyin orosz elnök és az izraeli miniszterelnök, hogy április 4-én (csütörtökön) csúcstalálkozót tartanak Moszkvában. A találkozó témája Irán szíriai terjeszkedése és a Golán-fennsík annexiójának amerikai elismerése lesz. Az időzítés célja valószínűsíthetőleg az, hogy ezzel Benjamin Netanjahu demonstrálja nemzetközi kapcsolatait és beágyazottságát a választások előtt.

Tovább fokozódik a biztonsági helyzet a gázai határnál

Március 31-én négyre nőtt az áldozatok száma a gázai tüntetésekkel kapcsolatban. A tüntetéseket a Hamász palesztin politikai?katonai formáció szervezi hetente, 2018. március 30-a óta. Izraeli biztonsági erők szerint több tízezres demonstrációk zajlanak, amelyek súlyos kockázattal járnak mindkét félre vonatkozólag. A gázai tüntetések fontos szerepet játszanak az izraeli választási kampányban, a regnáló miniszterelnök igyekszik elkerülni a konfliktus eszkalálódását. A hivatalos tűzszünet kialakításában és fenntartásában Egyiptom is aktívan részt vesz.

Donald Trump elismerte a Golán-fennsík izraeli annexióját

Március 25-én Benjamin Netanjahu társaságában Donald Trump aláírta a Golán-fennsík annektálásának hivatalos elismerését. Az izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy sosem volt még amerikai elnök, aki ilyen barátsággal állt volna Izrael népéhez.

A Golán-fennsíkot az 1967-es hatnapos háborúban foglalták el az Izraeli Védelmi Erők egységei. A terület stratégiai jelentőséggel rendelkezik Izrael Állam biztonságának szempontjából. Szemben más megszállt területekkel, a Golán-fennsíkot annak jelentősége okán 1981-ben az izraeli kormány egyoldalúan, de jure is annektálta, azaz integrálta az államigazgatásba. A lépést a nemzetközi közösség mindeddig nem ismerte el.

Az Európai Unió továbbra is megszállt területként tekint a Golán-fennsíkra

Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini rövid nyilatkozatában a 28 EU-tagállam álláspontját képviselve kijelentette, hogy a nemzetközi joggal, valamint az ENSZ BT 242-es és 497-es határozatával összhangban az Unió továbbra sem ismeri el Izrael fennhatóságát a Golán-fennsík felett.

Az Arab Liga elítélte, hogy az Egyesült Államok elismerte Izrael szuverenitását a Golán-fennsík felett

A Tuniszban tartott csúcson az Arab Liga tagállamai egyhangúlag elítélték Donald Trump döntését, amelyben elismeri Izrael szuverenitását a Golán-fennsík felett. Az arab államok egy, az amerikai lépést elítélő határozattervezettel fordulnak az ENSZ BT-hez, mellyel egyidőben felszólították a nemzetközi közösség tagjait, hogy tartózkodjanak a fennsík jogállásának megváltoztatására törekvő aktusoktól.

Síita félhold

Irakba látogatott Hasszán Roháni

Háromnapos látogatást tett az iráni elnök Bagdadban, az ország politikai centrumában, és Nedzsefben, a síitizmus egyik központjában. Az esemény történelmi jelentőségű, ugyanis korábban a jelenlegi kormányfő soha nem utazott hivatalosan a nyugati szomszédállamba.
Az utazás célja a teheráni és a bagdadi kormányzatok együttműködésének a megerősítése, valamint a gazdasági kapcsolatok fellendítése. Irán számára Irak gazdaságilag kiskaput jelenthet a tavaly életbe léptetett amerikai szankciócsomaggal szemben, hiszen csak a 2018-as évben Irán Irak felé irányuló exportja elérte a 9 milliárd dollárt. Teherán gazdasági célja, hogy 13 milliárd dollárról 20 milliárdra növelje a kereskedelmi forgalmat Irakkal.

Irán és az Európai Unió béketárgyalásokat sürget

A stockholmi egyezmény teljesítésére szólította fel az Európai Unió és Irán Szaúd-Arábiát és Jement. A találkozó az Európai Külügyi Szolgálat szervezésében került megrendezésre, célja a közel-keleti regionális problémák orvoslása, ugyanakkor a Brüsszel és Teherán közötti kapcsolat erősítését is szolgálja. Az idei márciusi, brüsszeli ülésen elsősorban a jemeni humanitárius és gazdasági helyzet került napirendre, különös tekintettel Hodeida kikötőjének a helyzete. Ugyanakkor megerősítették a szíriai rendezést szolgáló asztanai békefolyamat szükségességét is.

Noruz

A tavaly életbe lépett szankciók ellenére is megünnepelték hagyományos perzsa újévet, a Noruzt Iránban. Az ünnep zoroasztriánus gyökerekhez nyúlik vissza, és a perzsa naptár legfontosabb dátuma. Az esemény központi részét képezi az ezt megelőző vásárlási hullám, amely jelenleg komoly feszültség forrása az iráni társadalomban. A riál stabilitásának megtorpanásával a teheráni vezetés közel került egy gazdasági visszaesés lehetőségéhez.

Újra akcióban a flotta

Az iráni flotta déli kötelékébe tartozó két romboló indult a Báb-el Mandeb szoros irányába az iráni kereskedelmi hajók védelmében. A szoros védelmére fokozottan figyel Irán, hiszen a terület stratégiai és gazdasági szempontból is fontos Teheránnak. A kőolajszállító-útvonal biztosítása mellett jelen tud lenni a Vörös-tenger déli bejáratánál, illetve az afrikai kontinens közelében. A kivezényelt rombolók harci ereje nem számottevő, sokkal inkább jelzésértékű.

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor és Vincze Patrik (szerkesztők), Felde Bence (Törökország), Fodor Márk Joszipovics (palesztin?izraeli konfliktus), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Lázin Áron (síita félhold), Shadeh Fadi (palesztin?izraeli konfliktus).

NATO-NETto Hírfigyelő – 2019. március

Szerző:

BSZK

ápr 5, 2019

Partnerkapcsolatok

március 5.: Védelemtudományi szakértők értekezlete az afgán képzési program felülvizsgálatáért (Ibrahim Imre)

Február 19-től 21-ig a NATO belgiumi központjában szakképzett oktatók értekeztek, hogy felülvizsgálják a NATO Védelemoktatási Fejlesztési Programját (DEEP) Afganisztánnal. A résztvevők átvették az eddig elért eredményeket, és kitűzték a jövőbeli célokat a katonai képzést illetően. A program főbb céljai: létrehozni egy professzionális katonai oktatási politikát, továbbfejleszteni a polgári ellenőrzést a haderő felett, gyakorlatiasabbá tenni a vezetők közötti koordinációt, valamint megadni a lehetőséget a szövetséges országok tanítási módszereinek cseréjéhez. A fejlett katonai oktatás fontos elem az afgán hadsereg együttműködésében a NATO-val. Az eseményen részt vettek továbbá az afgán Védelmi Minisztérium, Külügyminisztérium, Belügyminisztérium, a Nemzetvédelmi Tanács, az Elnöki Hivatal és a Nemzetvédelmi Egyetem magas rangú beosztottjai, valamint parancsnokok, professzorok a NATO Központból és NATO szövetséges országaiból. A DEEP Program 2019 márciusára már 15 országban mutatott eredményeket, köztük a Balkán térségben, Észak-Afrikában és a Távol-Keleten.

március 5.: Biztonsági kockázatot jelent a rossz kormányzás ? NATO konferencia (Vas Beatrix)

Március 5?7. között került megrendezésre Washingtonban a NATO 2019 Building Integrity Conference. A háromnapos eseményen a szövetséges- és partnerállamok képviselői, több nemzetközi és civil szervezet delegáltja, és a privát szektor képviselői megvitatták a megfelelő biztonsági rendszerek kiépítésének és működtetésének aktuális kihívásait. A NATO politikai és biztonságpolitikai ügyeinek titkára, Alejandro Alvargonzález nyitóbeszédében elmondta, hogy a rossz kormányzati gyakorlatok bizonytalansághoz vezetnek, így az átláthatóság és számonkérhetőség megerősítése jó hatással lehet a biztonságra, és hozzájárulhat a krízismegelőzéshez. A NATO integritást fejlesztő, jó kormányzati gyakorlatok kialakítását támogató programja 2007-ben indult; a NATO-tagállamok mellett mára már 23 partner köteleződött el ? köztük az Európai Unió, amely 2019 es 2022 között 2 millió euróval támogatja a programot.

március 6.: A NATO Főtitkára találkozott az Európai Parlament elnökével (Németh Csenge)

Jens Stoltenberg Antonio Tajanival, az Európai Parlament elnökével találkozott a NATO?EU együttműködés keretében. A tárgyalásra március 6-án került sor. Többek között napirenden szerepelt az Európa körül kialakult helyzet, a védelmi rendszer és más aktuális kérdések. Stoltenberg hangsúlyozta, hogy a NATO fontos szerepet tölt be az Európai Unió életében, ugyanúgy, mint az európai polgárokéban. A képviselők szerint a NATO és az Európai Unió közötti együttműködés szorosabb, mint valaha, mivel 74 közösen megkötött megállapodás született olyan területeken, mint például a katonai mobilitás, az erők kiképzése és a katonai gyakorlatok, valamint a kiber- és hibrid kihívások kezelése.

március 7.: Szövetségesi dicséretek (Kertai Zoltán Péter)

Jens Stoltenberg március elsején érkezett meg Bulgáriába, ahol üdvözölte a szófiai kormány elhivatottságát és erőfeszítéseit a Szövetségben. Kiemelte a bolgár felajánlásokat az afganisztáni, koszovói és iraki küldetésekhez, illetve stratégiai szerepét a Balkánon és a Fekete-tengeren. A NATO 70. évfordulója a bolgár állam szövetségesi részvételének 15. évfordulója is egyben, melynek összegzéseként a Főtitkár kijelentette, hogy ?Bulgária hozzáadott a Szövetség erősödéséhez?. Ez a Szövetség tovább erősödhet, hisz: ?A bolgár parlament egyhangúlag megszavazta Észak-Macedónia csatalakozását a NATO-ba? ? mondta a Főtitkár.

A Főtitkár március hatodikán Milo Djanukovicot, Montenegró elnökét fogadta a NATO Főhadiszálláson. Az ország euroatlanti biztonságban betöltött szerepét hangsúlyozta, ami a Szövetség afganisztáni és koszovói küldetéseihez biztosított kontingensekben nyilvánul meg. Továbbá Montenegró tervezi a védelmi kiadásainak emelését, így 2024-re eléri a követelményekben megszabott 2%-os GDP-ráfordítást. Emellett a Trust Fund keretében is eredményes az együttműködés. A Főtitkár háláját fejezte ki, hogy Montenegró ?a stabilitást mélyíti a Nyugat-Balkánon és szemléltette, hogy a NATO kapui nyitva állnak?.

Március hetedikén a Főtitkár Lengyelországba érkezett, ahol az elnökkel, Andrzej Dudaval és miniszterelnökkel, Mateusz Morawieckivel tárgyalt. A Főtitkár örömmel fogadta, hogy Lengyelország már lassan 20 éve erősen elkötelezett a NATO felé. Lengyelország erős szövetséges, ahol NATO csapatok állomásoznak, helyet adva gyakorlatoknak, így keltve nagy elrettentő hatást a régióban. Emellett vezeti a Baltikum légtérellenőrzését Litvániában és rengeteget járul hozzá az afganisztáni és iraki NATO-küldetéseknez. A védelmi kiadások 2%-os GDP ráfordításából pedig jelenleg is fejleszti képességeit. Március nyolcadikán a Főtitkár az Európai Néppárt szervezésében lebonyolított konferencián vett részt, beszédének témája a NATO bővítése óta eltelt 20 év volt.

március 12.: NATO Főtitkárhelyettes a prágai NATO-bővítés megemlékezésen (Györgyi Dominika)

Március 12-én, kedden Rose Gottemoeller, NATO Főtitkárhelyettes részt vett a Prágában tartott megemlékezésen, melyet a visegrádi országok csatlakozásának tizenötödik, illetve huszadik évfordulója alkalmából rendeztek meg. Az eseményen megjelent Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia államfője is. A délután folyamán a Főtitkárhelyettes beszédet tartott a Védelmi és Biztonsági Konferencián: ?ma a szabadságot és a biztonságot ünnepeljük, elismerve az egységet és a fejlődést.? Hozzátette, hogy Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia több évtizedes elnyomás után csatlakozott a NATO-hoz, hogy polgárai számára szabad, virágzó jövőt biztosítson. A Főtitkárhelyettes körvonalazta a NATO-t érintő aktuális kihívásokat is, kiemelve a védelembe és a szövetséges egységbe történő invesztálás fontosságát, mely által a szervezet megfelelően tud reagálni a felmerülő kihívásokra.

március 13.: A NATO Katonai Bizottsága meglátogatta a transzatlanti parancsnokokat (Haiszky Edina Julianna)

A NATO Katonai Bizottsága 2019. március 11-én és 12-én Norfolkban tartotta éves találkozóját a NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokságán. A program magában foglalta a nemrégiben létrejött Összhaderőnemi Parancsnokság és a második amerikai flottához tartozó USS Harry S. Truman repülőgéphordozó meglátogatását. A megbeszélés érintette a kiber-, rugalmassági- és az önjáró légijárműrendszereket és kísérleteket, különös tekintettel arra, hogy a Szövetséges Transzformációs Parancsnokság elsőbbséget élvez a szövetségen belüli átjárhatóság terén. A Katonai Bizottság beszámolt arról, hogyan fejlődik és alakul át a hadviselés-fejlesztési struktúra a Szövetség tagországainak követelményeivel és elvárásaival összhangban.

március 15.: A hibrid hadviselés elleni védelmről egyeztetett az EU és a NATO (Haiszky Edina Julianna)

Rose Gottemoeller, a NATO Főtitkárhelyettese és az Európai Bizottság képviselője, Julian King megbeszélést folytatott a két nemzetközi szervezet hibrid hadviselés elleni együttműködésének szorosabbá fűzése érdekében. A kibertámadások, a dezinformáció és a gazdasági beavatkozások, melyeket az Oroszországi Föderáció indít az euroatlanti biztonság csökkentése céljából, egyre inkább a tagországok ellen irányulnak. Az eddigi együttműködés keretén belül az államok számára támadásokat szimulálnak, valós idejű figyelmeztetéseket osztanak ki a számítógépes fenyegetésekről, illetve megegyeztek egy helsinki székhelyű Hibrid Fenyegetések Elleni Küzdelem Európai Kiválósági Központjának a létrehozásáról. Továbbá a NATO is létrehozott csapatokat, melyek segítséget nyújtanak a szövetségeseknek a hibrid hadviselési támadásokra való felkészülésben és az azokra való reagálásában.

március 18.: Kolumbia Aknamentesítő Központja csatlakozott a NATO kötelékébe (Tóth Milán)

A Kolumbiai Nemzetközi Aknamentesítő Központ (Colombia?s International Demining Centre) március elején csatlakozott a NATO Kiképző és Oktató Központok Partnerségének (PTEC) hálózatához. A csatlakozást az Észak-atlanti Tanács is elismerte a 2019. március 15-i ülésén. Kolumbia belépésével már 25 ország 34 központja tagja a szervezetnek, mely 1999 óta fontos szerepet tölt be a szövetséges erők és partnereik kiképzésében. 2018-ban például mintegy 50 000 személyt sikerült a PTEC keretein belül kiképezni, akiknek elsődleges feladatuk a civil és katonai aknamentesítés segítése lesz. A megegyezésről még korábban, 2017 májusában határoztak, amikor is sor került a NATO?Kolumbia Egyedi Társulási és Együttműködő Program aláírására. Kolumbia csatlakozásával, a CIDE több évtizedes gyakorlati tapasztatalával a NATO aknamentesítés területén végzendő munkája várhatóan sokkal hatékonyabb lesz.

március 18.: Az Észak-atlanti Tanács állásfoglalása a Krímről (Szilágyi Laura, Lendvai Tünde)

Március 6-án tárgyalóasztalhoz ült a NATO Ukrajna Tanácsa, az ukrán külügyminisztérium politikai igazgatója, Oleksiy Makeiev és a tatár kisebbség képviseletében Eskender Bariiev, hogy a krími félsziget biztonsági helyzetéről konzultáljon. Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára hangsúlyozta, hogy a Szövetség továbbra is politikai és gyakorlati támogatást nyújt Ukrajnának.

Ezután március 18-án az Észak-atlanti Tanács állásfoglalást adott ki a témában: öt éve az Oroszországi Föderáció annektálta a Krím-félszigetet, ezzel megsértve Ukrajna szuverenitását és területi integritását. Az Észak-atlanti Tanács nem ismeri el az orosz illegitim területszerzést, követeli, hogy Oroszország vonuljon ki a Krímről. A Krím Ukrajna része, a NATO támogatni fogja Ukrajnát területi integritásának visszaszerzésében. A Szövetségesek mély nyugtalansággal konstatálják az emberi jogok megsértését és a Krímen végbemenő erőszakot, mely a krími ukránok és krími tatárok ellen irányul. Továbbá a NATO felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy azonnal szüntessen be mindennemű erőszakot az annektált területen, engedje szabadon az ukrán politikai foglyokat és túszokat, és engedjen be nemzetközi ellenőrző szervezeteket a Krímre, és szüntesse meg az illegitim annexiót. A NATO elítéli az orosz fegyverkezést a Krímen és a Fekete-tenger régiójában, valamint az ukrán szuverenitás megsértését szimbolizáló, Kercsi-szoros felett épített hídjukat. A szövetségesek az ENSZ 73/194-es 2018. decemberi döntésének fényében felszólítják Oroszországot, hogy engedje szabadon a november 28-i kercsi-szorosi incidens alkalmával foglyul ejtett ukrán hajósokat és hajókat. Az Oroszország ellen bevezetett szankciókat mindaddig nem fogják visszavonni, amíg nem változtatnak konstruktívan a helyzeten, a nemzetközi joggal és nemzetközi kötelezettségekkel és felelősséggel összahangban.

március 19.: Az Észak-atlanti Tanács megbeszélése az energiabiztonságról (Szilágyi Laura)

Március 19-én külső szakértőkkel való találkozása folyamán az Észak-atlanti Tanács megvitatta az energiabiztonsághoz fűződő kérdéseket. Ez a téma fontos a szövetségeseknek, mivel képes befolyásolni nemzeti és nemzetközi biztonságukat. A megbeszélés folyamán megvizsgálták az energiafejlesztés politikai, gazdasági és biztonsági tényezőit, és áttekintették Európa energiabiztonsági kihívásait.

március 20.: Tiszthelyettesek képzéséről szóló workshopon vett részt a grúz védelmi miniszter (Vas Beatrix)

Március 19-én Tbilisziben 15 ország képviselőinek részvételével megrendezésre került egy nemzetközi workshop a NATO Defence Education Enhancement Programme (DEEP) által, „Képzett tiszthelyettesi állomány kialakítása” munkacímmel. Az eseményt Levan Izoria, Georgia védelmi minisztere nyitotta meg, kiemelve országa érdemeit a tiszthelyettesek kiképzésében és oktatásában. Georgia 2016-ban és 2018-ban is rendezett hasonló szakmai eseményt ebben a témában a NATO szövetséges- és partnerországai katonai vezetőinek. Izoria elmondta, hogy a márciusi NATO?Georgia közös gyakorlat mellett ezek az események is jól mutatják, hogy egyre erősödik az együttműködés országa és a Szövetség között. Az idei workshop témái között kiemelt helyet kapott az interoperabilitás fejlesztése egyes országok nemzeti tiszthelyettes-képző programjai között.

március 21.: A NATO Főtitkár üdvözölte Észak-Macedónia miniszterelnökét, Zoran Zaevet (Gönczi Róbert)

A március 19-i, Zoran Zaev, macedón miniszterelnökkel tartott találkozó után a NATO Főtitkár bejelentette, hogy a csatlakozási jegyzőkönyv aláírása februárban Észak-Macedónia és a NATO számára is történelmi jelentőségű pillanat volt. Stoltenberg szerint az Athénnal kötött egyezség rengeteg pozitív politikai pillanatot okozott már, és a NATO-tagság további békét, stabilitást és prosperitást fog Délkelet-Európa számára biztosítani. Felhívta rá a figyelmet, hogy már most a szövetségesek nagy része ratifikálta a csatlakozási jegyzőkönyvet, és hogy amint az összes szövetséges megtette ezt, Észak-Macedónia a Szövetség 30. tagja lesz. Észak-Macedónia már most fontos közreműködésekben vett részt, így például a NATO afganisztáni gyakorlatában, népszerűsítve a regionális együttműködést Délkelet-Európában és megvalósított fontos reformokat is. A Főtitkár bátorította Észak-Macedóniát, hogy továbbra is haladjon a reform útján, hangsúlyozva, hogy ez egy fontos előkészület az ország szövetségbeli tagságához.

március 22.: A NATO erői képzik a tunéziai haditengerészetet (Rácz-Nagy Judit)

A Tunéziai Haditengerészet hivatásosai felkészültségi képességeiket, tudásukat fejlesztették egy két hetes szimulációs gyakorlat során. A képzéseket a tunéziai La Goulette városában található La Galite Akadémián tartották a Tudomány a Békéért és Biztonságért Program (SPS Program) jóvoltából. A szimulációban kadétok, katonatisztek és a Honvédelmi Főiskola (École Supérieur de Guerre) hallgatói fejleszthették képességeiket. Húsz katonatiszt további szimulációkon vett részt, amelyek kihívásai érintették a tengeralattjáró-mentes hadviselést, az elektronikus hadviselést és a környezeti kihívásokat. A szimulátorban változatos gyakorlatokat kellett a gyakornokoknak megoldani a vízi és légi járművektől az általános tengeri kereskedelmen át az ellenséges fenyegetésekig. A feladatok megoldásában taktikai manővereket kellett alkalmazni, különösen a probléma feltárásában és azonosításában, a fenyegetések folyamán a radarok segítségével. A szimulációs képzések hosszútávú védelmi együttműködést biztosítanak Tunézia ? mint aktív SPS Program partner ? és a Szövetség között.

március 28.: Meghosszabbították a jelenlegi Főtitkár mandátumát (Szabó Orsolya Réka)

Az Észak-atlanti Tanács ülésén a szövetségesek döntése alapján meghosszabbították Jens Stoltenber Főtitkár Úr mandátumát további két évvel. A Főtitkár így 2022. szeptember 30-ig töltheti be ezt a posztot. A szövetségesek támogatásukról biztosították Stoltenberget, hogy folytassa a NATO modernizálását és alkalmazkodási képességét, hogy a Szövetség a jövőben is fenmaradhasson.

Műveletek

március 19.: US B-52-es bombázók gyakorlatoztak Európában (Rácz-Nagy Judit)

Az Egyesült Államok Légiereje hat darab B-52-es nagy hatótávolságú bombázórepülőgépet küldött az Egyesült Királyság számára az európai hadigyakorlatok végett. A louisianai Barksdale Légierő támaszpontról repülőgépekkel 450 repülőtiszt érkezett a Királyi Légierő fairfordi bázisára 2019. március 14-én. Oana Lungescu, a NATO szóvivője fogadta a küldöttséget, majd kifejezte, hogy ez a rutin átcsoportosítás is mutatja, hogy az Egyesült Államok mennyire elhivatott a NATO-val való együttműködést érintően, illetve, hogy az USA nukleáris ereje krízishelyzetben Európa védelmét tudja biztosítani. Az Amerikai Egyesült Államok 2014 óta minden évben küld stratégiai célból bombázórepülőgépeket Európába, a jelenlegi átcsoportosítás napjainkig az egyik legjelentősebb projekt Európában a 2003-as Iraki Szabadság Hadművelet óta. Várhatóan műveleteket fognak végrehajtani a repülőgépekkel Európában, beleértve a Norvég-tenger, a Balti-tenger és a Földközi-tenger térségét.

Felhívás NATO konferencián való előadásra!

A Biztonságpolitikai Szakkollégium „NATO 70” címmel konferenciát rendez a NATO 70. születésnapja alkalmából 2019. április 17-én, melyre egyetemi hallgatók jelentkezését várjuk, hogy a témához releváns kutatásukat szakmai közönség előtt mutathassák be. Részletek itt.

EU hírfigyelő ? 2019. március

Szerző:

BSZK

ápr 3, 2019

Brexit

Mozgalmas hónapon van túl az Egyesült Királyság parlamentje. Számos sorsdöntő vagy annak tűnő szavazás történt az Európai Unióból való kilépés mikéntje kapcsán, ugyanis célegyenesbe érkezett a Brexit. Hivatalosan, az Európai Unióról Szóló Szerződés (EUSZ) 50. cikke szerint a kilépési folyamatra 2 év van, ami 2019. március 29-én a végéhez ért. Március hónap eseményei az alábbiakban lettek összeszedve és rendszerezve:

A Theresa May, brit kormányfő nevével fémjelzett, az EU tárgyalódelegációja által is elfogadott kilépési megállapodást a januári súlyos parlamenti vereség után március 12-én ismét leszavazták a brit döntéshozók. A kiegészítések ellenére a brit alsóház ismételten elsöprő, 149 fős többséggel utasította el a megállapodást (242 igen ? 391 nem arányban). A megállapodást a kormányzó Konzervatív Párt képviselőinek jelentős része és a velük szövetséges észak-ír Demokratikus Unionista Párt (DUP) is elutasította, ugyanis nem értenek egyet az ír?észak-ír határ kérdését ideiglenesen rendezni kívánó tartalékmegoldással. Ez alapján a kérdés rendezéséig meghatározatlan időre vámunióban maradna az Egyesült Királyság az Európai Unióval, amennyiben nem sikerül megállapodni a 2020 végéig tartó átmeneti időszak során, ami a döntéshozók többségének elfogadhatatlan.

Másnap, március 13-án a brit parlament alsóháza elutasította a megállapodás nélküli (ún. no-deal brexit) rendezetlen kilépést is, ezzel próbálva elkerülni a gazdasági szereplők és szakértők által jósolt katasztrófát, amit ez jelentene. Az élelmiszer- és gyógyszerellátást, az ipari termelés jelentős részét és az ír?észak-ír békét veszélyeztető kiesést a keményvonalas brexit-párti képviselőkön kívül mindenki el kívánja kerülni. A brit ipar húzóágazatának számító autóipar termelése már a kilépést megelőzően is jelentősen csökkent a brit politikát körülvevő bizonytalanság miatt. A font árfolyama pedig folyamatosan esett a dollárhoz képest a hónap során, ami a gazdasági szereplők csökkenő bizalmára utal.

Március 14-én, csütörtökön arról határoztak a döntéshozók, hogy a kilépési folyamat meghosszabbítását kérje Theresa May kormányfő az Európai Uniótól. Ezáltal az Európai Tanács kezébe adták a döntés jogát, hogy milyen feltételek mellett léphetnek ki a britek az Unióból, a 27 tagországnak ugyanis jóvá kell hagynia a hosszabbítást, illetve annak időtartamát és egyéb feltételeit is. Mindeközben a brit alsóház házelnöke, John Bercow bejelentette, hogy nem engedélyezi a May-féle kilépési megállapodás harmadszori megszavazását, amennyiben az nem tartalmaz érdemi változtatásokat. Ezzel a döntésével a házelnök rendkívüli módon leszűkítette a brit képviselők választási lehetőségeit.

Az Európai Unióban az Általános Ügyek Tanácsa március 19-én ült össze előkészíteni az Európai Tanács két nappal későbbi ülését, valamint tárgyalni 2 fő témáról: a Brexit helyzetéről és a jövőbeli teendőkről. A miniszterek egyetértettek abban, hogy a Brexittel kapcsolatban minden eshetőségre készen kell állnia az Uniónak és országainak.

A március 21-i ülést megelőzte Theresa May március 20-i levele Donald Tusknak, melyben az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkére hivatkozva kérelmezte a kilépés határidejének meghosszabbítását 2019. június 30-ig. Tusk, az Európai Tanács elnöke még aznap nyilatkozott a témában: ?Az elmúlt napokban folytatott konzultációim alapján látok esélyt a határidő rövid idővel történő meghosszabbítására, feltéve, hogy a brit alsóház kedvezően szavaz a kilépésről rendelkező megállapodásról. (…) Theresa May miniszterelnök június 30-i határidőt javasol, aminek megvannak az előnyei, viszont több jogi és politikai jellegű kérdést is felvet.?

Március 21-én az Európai Tanács ülésén az uniós tagállami vezetők által hozott döntés alapján a kilépés időpontját módosították. Kétféle lehetőség nyílt így a brit döntéshozók számára:

Március 29-ig megszavazzák és elfogadják a kilépési megállapodást. Ebben az esetben a kilépés dátuma május 22-re módosul, hogy elég ideje legyen a képviselőknek kidolgozni a kilépéshez szükséges jogszabályokat, illetve, hogy a megállapodást az uniós országok és az EP is ratifikálják. Így az Egyesült Királyság nem vesz részt a május 23-26 között megrendezett Európai Parlamenti választásokon.
Amennyiben nem sikerül megszavazni a megállapodást, úgy április 12-ig áll rendelkezésre idő a briteknek jelezni, hogy mit kívánnak lépni a továbbiakban. Ez esetben jó eséllyel egy hosszabb, 9-12 hónapos halasztás is szóba kerülhet, amely során egy új népszavazás vagy egy új választás is megrendezhető.

Március 23-án több százezer ember tüntetett a kilépési folyamat megfordítása, azaz az Unióban való maradás mellett, miután közel 6 millió brit állampolgár írta alá az ezt követelő petíciót. A tüntetések még nagyobb nyomás alá helyezik a brit döntéshozókat, hogy vessenek véget az alkotmányos válságnak, amit a kilépés körüli döntésképtelenség okoz. A felmérések szerint már a lakosság több mint fele szeretne inkább az Unióban maradni.

A március 25-én hétfő este tartott szavazáson a brit képviselők szembe menve a kormányfő akaratával egy sor indikatív, véleménynyilvánító szavazás megtartásáról döntöttek (329 ? 302 arányban). A benyújtott alternatív javaslatokból a házelnök nyolc megszavazását engedélyezte, azonban a képviselők március 27-én mindegyik javaslatot leszavazták:

Vámunióban maradás a kilépés után (264 mellette ? 272 ellene)
A kilépésről szóló megállapodást egy népszavazással is meg kelljen erősíteni (268 mellette ? 295 ellene)
A Munkáspárt által javasolt maradás a vámunióban és a közös piacban (237 mellette ? 307 ellene)
Közös piac 2.0: EGT tagság EFTA tagság alapján, tárgyalás átmeneti vámunióról (188 mellette ? 283 ellene)
A kilépés visszavonása, amennyiben nincs megegyezés április 11-ig, valamint nincs megszavazva a rendezetlen kilépés (184 mellette ? 293 ellene)
Rendezetlen kilépés április 12-én (160 mellette ? 400 ellene)
Kétéves átmeneti időszak a kereskedelmi kapcsolatok letárgyalásához, ha nem sikerül elfogadni a May-féle kilépési megállapodást (139 mellette ? 422 ellene)
Tagság fenntartása az EGT-ben, belépés az EFTA-ba (65 mellette ? 377 ellene)

A szerdai szavazást követően Theresa May bejelentette, hogy amennyiben az alsóház megszavazza a kilépési megállapodást kész lemondani mint miniszterelnök. Pénteken a brit parlament alsóháza harmadszorra is szavazott a megállapodásról, majd szintén elutasította azt (286 mellette ? 344 ellene).

A március 29-i szavazás azonban nem tántorította el a kormányfőt, ugyanis már egy esetleges negyedik szavazásról is szóltak a hírek. A képviselők április 1-jére ismételten több véleménynyilvánító szavazást hirdettek, azt azonban, hogy az Egyesült Királyság milyen irányba haladjon és milyen módon fog kilépni, bizonytalanság övezi.

Március 29-én Tusk elnök az angol alsóház döntését követően egy speciális tárgyalást hívott össze a Brexittel kapcsolatban, mely előreláthatólag április 10-én kerül megtartásra.

Szankciós politika

Az Európai Unió Tanácsa március 3-án korlátozó intézkedéseket fogadott el 7 szír miniszterrel és támogatóikkal szemben, akik az elnyomó rezsim fenntartásában aktívan részt vesznek. A Tanács határozatával 277-re emelkedett azon személyek száma, akikkel szemben utazási, vagyonbefagyasztási szankciók vannak érvényben. Szíriával szemben további korlátozások is fennállnak: olajembargó, kereskedelmi és beruházási korlátozások kerültek bevezetésre, valamint a Szíriai Központi Bank eszközei az EU-n belül befagyasztásra kerültek. Ezek mellett korlátozások érvényesek azokra a fegyverekre, eszközökre, amelyek alkalmazhatók a belső elnyomás fenntartására és a személyi jogok megsértésére. A Tanács 2018. április 16-i következtetéseiben kiemelte, hogy ameddig a rezsim folytatja elnyomó tevékenységét, addig az EU újabb korlátozó intézkedések meghozatalát helyezi kilátásba.

A Tanács reagálva a kercsi incidensre és az azovi?tengeri helyzet eszkalálódására, 8 újabb személyt vett fel az Ukrajna területi integritását, szuverenitását megsértő vagy fenyegető intézkedéseket elkövető személyek listájára. A jegyzékbe került az Oroszországi Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálatán belül a ?Krími Köztársaságért és Szevasztopol városért? felelős Határigazgatóság vezetője és vezetőhelyettese; 3 parancsnok, akik rombolókon és járőrcsónakokon teljesítettek szolgálatot; 2 orosz ellenőrzőpont szolgálatainál vezető szerepet betöltő személy; és a Krímet és Szevasztopolt magában foglaló régió orosz fegyveres erőkért felelős parancsnok.

Emellett a jelenleg is érvényben lévő korlátozásokat 6 hónappal, 2019. szeptember 15-ig hosszabbították meg. Az intézkedések összesen 170 természetes és 44 jogi személyre vonatkoznak. A szankciók az utazási tilalmon és a pénzeszközök befagyasztásán kívül az EU-s szereplők számára megtiltják, hogy pénzeszközt bocsássanak a listán szereplő szervezetek és személyek rendelkezésére. A Tanács továbbá felszólította Oroszországot az elfogott ukrán katonák és hajók visszaszolgáltatására és a Kercsi-szoros szabaddá tételére valamennyi hajó számára. Az ukrán válságra adott válaszként bevezetett egyéb uniós intézkedések a következők: az orosz gazdaság egyes ágazatait célzó gazdasági szankciók, amelyek jelenleg 2019. július 31-ig érvényesek, valamint a 2019. június 23-ig érvényes Krím és Szevasztopol tiltott elcsatolásával kapcsolatos szankciók.

Regionális politika

Hszi Csin-ping kínai államfő március 24-26. között háromnapos látogatást tett Franciaországban, közvetlenül azután, hogy római útja során aláírásra került az ?Egy övezet, egy út? kezdeményezéshez való olasz csatlakozásról szóló szándéknyilatkozat. Az Európai Unió vezetői aggodalmukat fejezték ki emiatt, mert tartanak Kína gazdasági térnyerésétől. A látogatás utolsó napjára Emmanuel Macron meghívta Angela Merkel, német kancellárt és Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét is. Ezzel ki akarta fejezni az Európai Unió egységét. Az európai vezetők azt szorgalmazzák, hogy a Kínával való kereskedelemnek kiegyensúlyozottnak kell lennie és a kölcsönösségen kell alapulnia. Ez azt jelenti, hogy az európai cégek ugyanolyan mértékben férjenek hozzá a kínai piachoz, mint fordítva. Ennek szellemében számos megállapodást kötöttek francia és német cégek kínai beruházásairól, többek között a repülőgépgyártás, hajógyártás és energiatermelés területén. Ezenkívül Franciaország és Kína konkrét beruházási projektekben fog együttműködni azokban az országokban, melyeket érint az Új Selyemútnak is nevezett ?Egy övezet, egy út? kezdeményezés.

Salvini: Olaszország felmondhatja a Mediterrán-térségben az uniós katonai küldetést. ? Matteo Salvini kormányának fellépése a bevándorlók ellen nagy népszerűségnek örvend a lakosság körében, ezért elképzelhető, hogy Róma felmondja a Sophia-műveletet. Az európai műveletek célja a következő: az embercsempészek elleni fellépés, a fegyverembargó alkalmazása és a líbiai partvonalak biztosítása, hogy az emberek ne induljanak útnak Európa felé. Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitika főképviselője még februárban kijelentette: széleskörűen támogatja a Sophia-műveleteket, és arra kérte a védelmi minisztereket is, hogy ők is tegyenek így. A művelet eredménye, hogy 80%-kal csökkent az illegális bevándorlók száma az Unió partvidékén, és számos embercsempészt és emberkereskedőt sikerült ártalmatlanítani és hatóságok elé állítani.

Szomszédságpolitika

Március 16-án egy nemzeti ünnep alkalmából Azerbajdzsán elnöke több mint 400 fogolynak adott kegyelmet. A kegyelemben részesültek között ellenzéki politikai pártok politikusai, NGO-k alkalmazottai, bloggerek és újságírók szerepelnek. Az EU egy nyilatkozatban üdvözölte az azeri államfő döntését, valamint kifejtette elvárását, hogy a jövőben Azerbajdzsán nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban további hasonló lépések történjenek. ?Az EU továbbra is elkötelezett Azerbajdzsán felé az együttműködés fokozásának terén, beleértve az emberi jogokat is, melyek a kapcsolat lényeges elemei?, olvasható a nyilatkozatban.

Egy március 15-én közzétett uniós jelentés ismerteti az EU-Azerbajdzsán Együttműködési Tanács utolsó ülése óta bekövetkezett fejleményeket, ezzel előkészítve a következő tárgyalást, melyre április 4-én kerül majd sor Brüsszelben. A dokumentum fókuszában a kulcsfontosságú fejlesztések, a megkezdett reformok, valamint a kétoldalú párbeszédre vonatkozó jelentések állnak. A találkozó előtt Federica Mogherini, az EU kül és biztonságpolitikai főképviselője elmondta, hogy Azerbajdzsán az EU kulcsfontosságú partnere. ?Az Unió támogatja az azeri reformokat, valamint az ország gazdaságának diverzifikálását?, tette hozzá Johannes Hahn, a szomszédságpolitikáért és a bővítési tárgyalásokért felelős uniós biztos. Az EU szerint azonban a kapcsolat fejlesztéséhez az országban az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok helyzetének javítása szükséges.

Március 5-én Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke vendégül látta Nikol Pashinyant, Örményország miniszterelnökét Brüsszelben. A megbeszélés után Juncker elnök üdvözölte Örményország reformjait, és kijelentette, hogy minél több újító folyamat megy végbe, az állam annál nagyobb pénzügyi és politikai támogatást kap majd. Hangsúlyozta, hogy az EU 2017 és 2020 között 176 millió eurót különített el Örményország támogatására. A Bizottság elnöke kijelentette, hogy a vízumliberalizáció technikai feltételei teljesültek és most már ideje felkérni a többi tagállamot a kérdés közös megvitatására.

Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője és az örmény miniszterelnök megvitatta az EU-Örményország partnermegállapodást. Mogherini az EU teljes támogatásáról biztosította Nikol Pashinyant az ország reformjaival kapcsolatban, valamint egyeztettek a hegyi-karabahi konfliktus békés rendezésének lehetőségéről az utóbbi idők örmény?azeri kapcsolatainak tükrében. A főképviselő szorgalmazta az előfeltételek nélküli tárgyalásokat a Minszk Csoport társelnökeinek felügyelete alatt. Az örmény miniszterelnököt Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is támogatásáról biztosította a reformokkal kapcsolatban. Emellett Tusk kifejtette, hogy a jelenlegi helyzet a hegyi-karabahi konfliktusban fenntarthatatlan, és ezért egy mielőbbi politikai megegyezést sürgetett a nemzetközi jog szabályai szerint. Ezenkívül Tusk kiemelte Örményország elkötelezettségét az idén 10 éves Keleti Partnerség felé.

Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője napokban tett nyilatkozata szerint, az EU álláspontja továbbra sem változott a Golán-fennsíkon kialakult helyzetről. Az ENSZ BT 242-es és 497-es határozatával és a nemzetközi jogrendszerrel párhuzamosan az EU nem ismeri el a Golán-fennsík izraeli fennhatóságát.

Az EU libanoni nagykövete, Christina Lassen március folyamán két libanoni miniszterrel is találkozott a szomszédságpolitika jegyében. Március 1-jén a védelmi miniszterrel, Elias Bous Saabbal folytatott találkozója során kifejezte, hogy az EU továbbra is elkötelezett a libanoni biztonsági szektor és az UNFIL támogatásában. Lassen kifejezte a bizakodását azzal kapcsolatosan, hogy a nyugati határnál történt fejlődés folytatódik. Mindemellett, a környezetügyi, illetve a vízügyi- és energetikai miniszterrel, Fadi Jreissatival és Nada Boustanival is találkozott. A találkozón főképp a Libanont is nagy mértékben sújtó klímaváltozásról és a miniszterek jövőbeni terveiről esett szó. A nagykövet kifejezte az EU támogatását egy zöldebb Libanon kialakításában, hozzátéve, hogy az Unió szerint Libanonban elsősorban az energiaszektor szorul reformokra.

A Malaka-szoros és a Thai-csatorna geopolitikai harca

Szerző:

Petróczki Márk

ápr 3, 2019

?Stratégiai pontok, fojtópontok? sorozat

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a világ területén található stratégiai jelentőségű földrajzi pontokról.

A Malaka-szoros

A Malaka-szoros (lásd 1. ábra) tágan nézve az Indiai-óceánt a lehető legrövidebb úton köti össze a Csendes-óceánnal, így régóta egy fontos kereskedelmi útvonalnak számít, ebből kifolyólag pedig fontos fojtópontnak tekinthető.

A szoros jelentősége a kereskedelem volumenével együtt folyamatosan nőtt. Több mint ezer éve még csak főként az India és Kína közti kereskedelemnek volt a leggyorsabb útvonala, ám ahogy globalizálódott a világ, úgy a kereskedelem is egyre fontosabbá vált. A szoros globális jelentőségre pedig akkor tett szert, amikor már jóval nagyobb távolság megtételére képes hajókkal folyt a kereskedelem, illetve ? és ez az előbbi tényezővel szorosan összefüggően ? az európai gyarmatosító hatalmak a világ minden táján megjelentek, és a meghódított területeiket csak a vízi közlekedéssel tudták összekapcsolni.

A Malaka-szoros környékét a britek (mai Malajzia és Szingapúr) és a hollandok (mai Indonézia) vonták uralmuk alá egészen a XX. század közepéig, amikor is ezek a területek függetlenekké váltak. Ma Indonézia, Malajzia és Szingapúr rendelkeznek a szoros vizei felett, ám a legnagyobb része Indonéziához tartozik, míg a legjelentősebb kikötő Szingapúré.

Napjainkban a Malaka-szoros a világ legforgalmasabb fojtópontja, jelentőségét pedig növeli, hogy itt szállítják a legtöbb olajat (a Panama-csatornánál 19-szer, a Szuezi-csatornánál 4-szer több olaj megy át a Malaka-szoroson). Ennek az az oka, hogy a kelet-ázsiai gazdaságok afrikai, közel-keleti és európai vízi kereskedelme nagyrészt a szoroson keresztül zajlik. Tekintettel arra, hogy ezek a régiók egyre jelentősebben járulnak hozzá a világgazdaság egészéhez, az itteni kereskedelem koránt sincs leáldozóban. Sőt, a problémát inkább a kapacitás végessége jelentheti.

A gazdaságban betöltött szerepe mellett említésre méltó a szoros stratégiai jelentősége is. Habár nem feltétlenül kell áthajózni a Malaka-szoroson ahhoz, hogy egyik óceánból átjussunk a másikba, mégis fontos közlekedési szempontból is, mivel nagyban lerövidíti a megtenni szükséges utat. Ebből ered Kína ?Malaka-dilemmája?, mert a szoros stratégiai fontossága okán a külső hatalmak és a térség országainak érdekei is megjelenhetnek, például a szoros ellenőrzésének vagy lezárásának kérdésében.

A kihívó: Thai- (vagy Kra-)csatorna

1677-ben vetődött fel először az ötlet, hogy a mai Dél-Thaiföld keskeny félszigetét érdemes lenne átvágni, hogy egy csatornát létesítsenek ott (lásd 2. ábra). A XIX. században még Ferdinand de Lesseps is elgondolkozott ezen, aki legfőképpen a Szuezi-csatorna tervezéséről híresült el. A legutóbbi tervek 2005-ben kerültek nyilvánosságra, amikor a The Washington Post lehozott egy, az USA Védelmi Minisztériumának készített belső jelentést, ami szerint Kína szívesen finanszírozná és megépítené a Thai- (avagy Kra-)csatornát. A jelentés alapján 25 milliárd dollárba kerülne a 10 éven át tartó építkezés, amihez nagyjából 30.000 munkásra volna szükség. Maga a csatorna végül szélesebb és mélyebb lenne, mint a Malaka-szoros legkeskenyebb és legsekélyebb pontjai, ami nagyobb hajók átjutását is lehetővé tenné, amelyeknek jelenleg meg kell kerülniük a szorost és más átjárón kell eljutniuk a Csendes-óceánra.

Kína az új csatornát az Új Selyemút kezdeményezésének keretei közt képzelte el, ami lényegét tekintve arról szól, hogy Kína infrastrukturális beruházásokkal és a kereskedelmi kapcsolatainak erősítésével nagyobb gazdasági és politikai befolyásra tegyen szert. A Thai-csatorna gyakorlati hasznai azonban az Új Selyemút nélkül is kiviláglanak, ugyanis a kínai kereskedelem jelentős hányada a Malaka-szoroson át zajlik, amiből kitűnik az olajimportjának nagysága. A rövidebb úttal valamelyest olcsóbbá válna a szállítás, illetve a csatornával garantálva lenne a szállítóhajók biztonságos útja (a Malaka-szoros környékén nagyfokú a kalóztevékenység). Lényegesebb szempont azonban a katonai megfontolás: az új csatorna baráti kontrolljával biztosított lenne a kínai haditengerészet Indiai-óceánra való gyors és zavartalan átjutása.

Problémák a csatornával

A thai kormány 2007-ben engedélyezte a kínai terveket a Thai-csatornával kapcsolatban, ám a munkálatok nem kezdődtek meg, sőt 2018-ban hivatalos thai források azt nyilatkozták, hogy a kormány számára nem prioritás az új csatorna megépítése, hiszen ?még vannak más problémák a térségben, így elsődlegesen azokat kell kezelni.?

Az egyik jelentős probléma Dél-Thaiföldön a szeparatizmus, ugyanis a többségében buddhista országnak ezen része muszlim többségű, akik sosem tettek le a függetlenségről. A thai kormány attól tart, hogy a 100 kilométer hosszú és 500 méter széles csatorna, miután fizikailag is elvágja a szeparatista régiókat a thai magterülettől, felerősítené a függetlenségi mozgalmat.

Nagy hátráltató erővel bírnak még a gazdasági megfontolások. Míg Kínának kérdés nélkül pozitív volna a csatorna megépítése és üzembe helyezése, Thaiföld számára kérdéses a profit nagysága. Kérdéseket vet fel a csatorna szükségessége is, ugyanis nagyjából 2.200 kilométeres útrövidülést jelentene, míg a Szuezi-csatorna 12.000 kilométerrel, a Panama-csatorna pedig 14.000 kilométerrel rövidíti le a megtenni szükséges utat. Ennek ellenére a csatorna mellett a helyi lakosság kiáll, hiszen nagy munkalehetőségeket rejt magában az építkezés, de ami fontosabb, az új infrastruktúra üzemeltetése. Ugyanis nem csupán egy csatorna kivájásáról van szó, hanem egy új ipari központ létrehozásáról is.

Összességében a Thai-csatornára szükség lenne. Természetesen egy új csatorna önmagában még közel sem jelentené azt, hogy a Malaka-szoros csillaga végleg leáldozna. Ennek oka pedig, hogy a tengeri kereskedelemnek fontos elemei a tankolások és az áru-átrakodások, vagyis a teherszállító hajók általában nem tesznek meg rendkívül hosszú utakat, hanem egy rövidebb út után lerakodják az árut, hogy azt majd egy másik hajóra felpakolják a kikötőben. Éppen ez a Malaka-szoros nagy jelentősége, amelynek már kiépült az infrastruktúrája az üzemanyag-utántöltésekhez és átrakodásokhoz, míg a Thai-csatornánál ez is kiépítésre várna.

Feltámad az ókori Selyemút?

Szerző:

BSZK

ápr 2, 2019

Róma, 2019. március 23.Luigi di Maio olasz miniszterelnök-helyettes, ipari miniszter (j) és He Li-feng, a kínai nemzeti fejlesztési bizottság elnöke kezet fog a kínai Új selyemút kezdeményezéshez való olasz csatlakozásról szóló szándéknyilatkozat aláírása után a római Villa Madama rezidencián 2019. március 23-án. A világ hét legfejlettebb országát tömörítő G7-csoport tagjai közül Olaszország az els?, amely csatlakozik az Új Selyemút gazdasági övezet, illetve a 21. századi tengeri selyemút néven futó gazdaság- és kereskedelemfejlesztési programhoz.(Forrás: MTI/EPA/ANSA/Giuseppe Lami)

Olaszország az első a világ hét legfejlettebb gazdaságát tömörítő G7-csoport tagjai közül, amely csatlakozik a Kínai Népköztársaság által indított Egy övezet, egy út elnevezésű nagyszabású gazdasági kezdeményezéshez.

Az új Selyemútként is emlegetett kezdeményezéshez való csatlakozásról szóló szándéknyilatkozatot 2019. március 23-án írta alá Luigi di Maio, miniszterelnök-helyettes és iparügyi miniszter, valamint He Li-feng, a kínai nemzeti fejlesztési bizottság elnöke Rómában. Ez az esemény volt Hszi Csin-ping kínai államfő háromnapos olaszországi látogatásának csúcspontja. E három nap alatt a két fél összesen huszonkilenc egyezményt írt alá.

Az Egy övezet, egy út kezdeményezés (Belt and Road Initiative) célja olyan infrastrukturális projektek kínai hitelekből való megvalósítása szerte a világon, melyek felgyorsítják a kínai áruk áramlását. A tervek között szerepel egy új szárazföldi útvonal (New Silk Road) és egy tengeri kereskedelmi útvonal infrastruktúrájának kiépítése is (Maritime Silk Road). A cél tehát a kereskedelmileg fontos területeken lévő vasútvonalak, közutak, kikötők, gáz- és olajvezetékek fejlesztése, esetlegesen újak építése kínai bankok által nyújtott hitelekből. Ennek megfelelően a China?s Communication and Construction Company ezentúl használhatja Trieszt kikötőjét a Közép- és Kelet-Európával folytatott kereskedelem élénkítése céljából, illetve Kína részt vesz a genovai kikötő fejlesztésében is.

A projekt elindítását 2013-ban jelentette be Hszi Csin-ping, kínai államfő. Az alapvető cél természetesen Kína gazdasági és politikai befolyásának növelése, illetve a felhalmozott belföldi tőke hatékony befektetése. Emellett Kínának szüksége van az exportpiacokra, ugyanis a nyugati fogyasztás visszaesése negatívan hatott az exporttól erősen függő kínai gazdaságra. A hatalmas méretű acél- és építőipari kapacitásokat igyekeznének minél hatékonyabban kihasználni, ehhez pedig a belföldi beruházások már nem elégségesek. Természetesen nem utolsó szempont az sem, hogy a kínai gazdaságnak rengeteg nyersanyagra van szüksége, ezt a szükségletet pedig könnyedén fedezhetik, ha a célországokban gazdasági befolyásra tesznek szert.

Kína gazdasági térnyerését kiválóan példázza, hogy 2016-ban kínai cégek többségi birtokosai lettek a pireuszi kikötőnek, ezáltal még több árut tudnak fuvarozni Európa különböző részeire. Ehhez szükségeltetik a Budapest és Belgrád közötti vasúti vonalszakasz felújítása is (habár a kínai kormány térképe szerint a fő útvonal az Adriai-tengeren futna). Kína és tizenhat közép- és kelet-európai ország, köztük Magyarország már aktívan együttműködik az Egy övezet, egy út keretein belül. 2017 decemberében Budapesten tartották a 16+1 együttműködés miniszterelnöki csúcstalálkozóját.

Mindeközben az Egyesült Államok és az Európai Unió nem nézi jó szemmel Olaszország csatlakozását a kezdeményezéshez, ugyanis tartanak a túlzott kínai gazdasági befolyástól. Egy héttel korábban az Európai Bizottság nyilatkozatot adott ki, szót emelve Kína gazdasági erejének növekedése és politikai befolyása ellen. A Bizottság vezetői szerint Kína nemcsak stratégiai?gazdasági partnere az EU-nak, hanem egyben versenytársa is. Ezért a gazdasági kapcsolatokat a kereskedelem és a befektetések terén kölcsönösségnek kell jellemeznie. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is hangsúlyozta a kiegyensúlyozott és fair kereskedelmi kapcsolatokat, illetve az egyenlő hozzáférést a piacokhoz. Az Egyesült Államok a kereskedelmi versengésen kívül a Huawei kínai telekommunikációs vállalat térnyerésétől is tart, mert szerintük a cég olyan hálózatokat építhet ki, amelyek segítségével a kínai állam számára kémtevékenységet folytathat.

Az olasz kormány azonban nem tulajdonított nagy jelentőséget a veszélyekre figyelmeztető véleményeknek. Hszi Csin-ping és Giuseppe Conte is utalt arra, hogy a szándéknyilatkozat aláírása történelmi pillanat, hiszen az ókorban is Kína és Itália volt a Selyemút két végpontja. Emellett, ha a kínaiak beruháznak az olasz kikötőkbe, az növelheti Olaszország közvetítő szerepét a kelet?nyugati irányú kereskedelemben. Conte nyilatkozatában megemlítette, hogy az olasz fél szívesen fogadja a kínai vállalatok beruházásait, melyek közös előnyökhöz juttatják mindkét oldalt. Ezen felül a tárgyaló felek kiemelték az Európai Unió és Kína közötti kapcsolat fontosságát. Nagy kérdés, hogy az európai vezetők által hangoztatott kölcsönösséget a kereskedelem és a befektetések terén a jövőben sikerül-e megvalósítani.

Az Egy övezet, egy út kezdeményezéssel kapcsolatban olyan jogos aggodalmak is felmerültek, miszerint Kína gyakorlatilag gyarmatosítja a projektben részt vevő országokat. A szegény, gyenge gazdasággal rendelkező afrikai és ázsiai országok esetében ennek valóban van alapja, hiszen bizonyos államok nem képesek fizetni a hiteleket Kínának. Nem egy esetben Kína területek átadásáért cserébe engedte el az adósságok egy részét. Erre példa Tádzsikisztán, amely 2011-ben egy 1160 négyzetkilométernyi vitatott hovatartozású területet volt kénytelen átengedni, vagy Sri Lanka, amely 2017-ben 99 évre átengedte Hambantota kikötőjének működtetését Kínának. A kelet-afrikai Dzsibutiban pedig kínai katonai bázis működik, tehát nem csupán gazdasági eszközökkel gyakorolják hatalmukat a régió érintett országai felett. Ez a tény pedig már biztonságpolitikai problémákat is felvet. Egyértelmű, hogy a fejlődő világ szegény országaival szemben Kína szinte teljes hatalmi pozíciót tud kialakítani. A jövő nagy kérdése, hogy a napjainkban gyengélkedő olasz gazdaságra hogyan hat majd a kínai hitelezés. Valószínűtlen, hogy Olaszország az afrikai és ázsiai országok sorsára jut, mindenesetre szimbolikus jelentőséggel bírna, ha egy, a G7-es csoportba tartozó fejlett ország gazdasága is ?térdet hajtana? a világhatalmi pozícióra törekvő Kína előtt.

Írta: Kőbányai Dénes

Címlapkép: Róma, 2019. március 23.
Luigi di Maio olasz miniszterelnök-helyettes, ipari miniszter (j) és He Li-feng, a kínai nemzeti fejlesztési bizottság elnöke kezet fog a kínai Új selyemút kezdeményezéshez való olasz csatlakozásról szóló szándéknyilatkozat aláírása után a római Villa Madama rezidencián 2019. március 23-án. A világ hét legfejlettebb országát tömörítő G7-csoport tagjai közül Olaszország az els?, amely csatlakozik az Új Selyemút gazdasági övezet, illetve a 21. századi tengeri selyemút néven futó gazdaság- és kereskedelemfejlesztési programhoz.
(Forrás: MTI/EPA/ANSA/Giuseppe Lami)

Keresztényüldözés a történelemben ? KONFERENCIA MEGHÍVÓ ? 2019. április 11.

Szerző:

biztonsagpolitika.hu

márc 28, 2019

Forrás:https://akfi.uni-nke.hu/image/uni-nke-hu/fokep_sziriai_menekultvalsag_eloadas.JPG, a letöltés dátuma: 2019.március 29.

https://www.uni-nke.hu/document/uni-nke-hu/HHK-Kereszt%C3%A9ny%C3%BCld%C3%B6z%C3%A9s-HU.pdf

Eltűntek Észak-Koreában ? a Japán?KNDK visszahonosítási program

Szerző:

Lendvai Tünde

márc 27, 2019

1959-ben indult az első hajó a Japánban élő koreai közösség tagjaival Észak-Koreába. 1984-ig megközelítőleg 95 ezer személy hagyta el önkéntesen Japánt, csak néhányuknak sikerült kimenekülnie az országból. A Japánban élő koreai közösség tagjainak ma is élnek olyan rokonaik Észak-Koreában, akik megélhetése azon múlik, hogy mekkora anyagi támogatást képesek biztosítani nekik korábban elhagyott otthonukból. A cikk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Japán visszahonosítási programjának 60. évfordulója alkalmából született.

Japánban az 1900-as évek közepétől beszélhetünk számottevő (kb. 2 milllió fős) koreai kisebbségről. A Japán Birodalom 1945-ös kapitulációját követően a japánban maradt nagyjából 600 ezer fős koreai közösséget zainichi-nek nevezzük. Az 1952-es San Francisco-i békeszerződés megkötésének egyik következménye volt, hogy a zainichi elveszítette japán állampolgárságát, amely Korea megszállásának eredményeként jött létre. A közösség tagjainak nyilatkoznia kellett politikai hovatartozásukról, az északi identitást választók a Chongryon nevű (más elnevezése Chosen Soren), KNDK politikai támogatásával létrejött érdekvédelmi szervezethez tartoztak, míg a dél-koreai nézeteket vallók a Mindanhoz.

Az 50-es évek elején, a koreai háború alatt valósult meg a japán állam legkeményebb fellépése a koreai kisebbség és szövetséges szélsőbaloldali szervezeteikkel szemben, akik számos alkalommal keveredtek a japán kommunisták által szervezett véres tüntetésekbe és zavargásokba. A tömeges letartóztatások következtében az Omura fogvatartási központ túlzsúfolttá vált (ahonnan a japán törvényeket megszegő külföldieket kitoloncolják a szigetországból). 1954-ben Dél-Korea politikai okokból kifolyólag nem fogadta be zainichi tagjait. Emellett a deportálásra váró elítéltek jelentős része az antikommunista Dél-Korea politikájától félve kérelmezte, hogy a KNDK-ba szállítsák őket, amelyet Kim Ir Szen még 1955-ben engedélyezett.

A dél-koreai vezetés hozzáállásával szemben a KNDK igyekezett elérni, hogy a kormányon lévő japán Liberális Demokrata Párt (LDP) engedélyezze koreai munkások és szakemberek ideiglenes áttelepülését Észak-Korea újjáépítése céljából. 1955-ig bezárólag az LDP és a japán vöröskereszt (Japan Red Cross Society ? JRC) többször is tárgyalt Kim Ir Szennel, aki végül egy olyan visszahonosítási programba egyezett bele, amely teljes utazási költségét a KNDK fedezi. A programot 1959 decemberében a kalkuttai szerződés ratifikálta, amely a nemzetközi vöröskereszt (International Committee of the Red Cross in Geneva ? ICRC) közreműködésével jött létre. A kalkuttai szerződés látszólag minden érintett szempontjából előnyös volt. Észak-Korea munkaerőhöz jutott és teret nyert Dél-Koreával szemben a japán belpolitikában. Kim Ir Szen egyúttal az ország nemzetközi elismertségét is növelte, mert egyenrangú félként kötött nemzetközi szerződést a ICRC-vel és Japánnal, amely a hidegháború ellentétes hatalmi blokkjának szuperhatalma, az USA szövetségese volt. A japán vezetés ezzel párhuzamosan megszabadult a zainichi politikai (szélsőbaloldali) és társadalmi fenyegetést jelentő tagjaitól, amelyet akkoriban az összes japán párt támogatott, mert a program csökkentette az Omura fogvatartási központ túlzsúfoltságát is. Emellett a koreai közösség részéről is felmerült az igény a visszatelepülésre a Japánban megtapasztalt szigorú szabályok és nehéz életkörülmények miatt, melyre a Chongryon propagandája erőteljes befolyást gyakorolt. A szervezet ígéretében ?földi paradicsomként? állította be a KNDK-t, ahová az Észak-Koreával szimpatizáló zainichi tagjai elmenekülhetnek a diszkrimináció elől vagy például ingyenes felsőoktatáshoz juthatnak. Az áttelepítést az ICRC felügyelte (a résztvevőkkel egy szándéknyilatkozatot írattak alá, hogy önszántukból hagyják el otthonukat), így megközelítőleg 95-93 ezer zainichi (és kb. 6800 japán állampolgár, akik koreaiakkal éltek vegyes házasságban) hagyta el Japánt 1959 és 1984 között, de legfeljebb 200 fő tudott visszatérni a szigetországba Dél-Koreán keresztül.

2014 februárjában az ENSZ emberi jogi bizottságának nyilatkozata egyértelműen emberiség elleni bűncselekménynek minősítette Észak-Korea részvételét a visszatelepítési programban (és a japán állampolgárok elrablását). Jelenleg 5 fő perli a phenjani kormányt emberi jogaik megsértésével a tokiói bíróságon, összesen 500 millió jenes kompenzációt követelve. A felperesek a visszahonosítási program keretein belül települtek át Észak-Korába, ahol éheztek, és a szongbun rendszer (amely az észak-koreai társadalmat 50 különböző kategóriába sorolja a rendszerhez fűződő támogatásuk mértéke alapján) az ellenséges osztályhoz tartozóként kezelték őket: vidékre telepítették és termelő közösségekbe kényszerítették vagy bányában dolgoztatták őket. Az egykori zainichi tagjait bebörtönözték vagy koholt vádak alapján kivégezték családtagjaikat. Az áttelepülteknek csak a kétezres években sikerült dezertálni, hátrahagyva hozzátartozóikat, mert a phenjani vezetés megtiltotta számukra az ország elhagyását. 2018 februárjában az egyik dezertőr keresetet nyújtott be a Hágai Emberi Jogi Bírósághoz azzal, hogy a megtévesztésért és emberi jogaik megsértéséért (Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának 7-es cikke alapján) vonják felelősségre emberiség elleni bűncselekmény miatt Kim Dzsong Un-t, Észak-Korea vezetőjét és Ho Dzsong Man-t, a Chongryon első emberét.

A Chosen Soren, Észak-Koreához köthető koreai érdekvédelmi szervezetnek, ma is nagyjából 75 ezer fős taglétszáma van. Ennek oka főként az általuk biztosított etnikai oktatás és munkalehetőségek hálózata, azonban az indokok között szerepel a visszahonosítási program keretein belül áttelepült családtagok helyzete is. A zainichi érintett tagjaira a Chosen Soren nyomást gyakorolhat Észak-Koreában tartózkodó szeretteiken keresztül (habár koruknál fogva egyre kevesebb az érintett), és többek között a rezsim anyagi és politikai támogatására kötelezheti őket. Az érintettek beszámolói alapján, rendszeresen juttatnak pénzügyi támogatást közvetlenül családtagjaiknak vagy Kínán keresztül megvalósuló személyes látogatások alkalmával olyan luxuscikkeket adnak át (kozmetikumok vagy ruhadarabok), melyket később pénzzé tehetnek, elcserélhetnek vagy megvesztegetésként használhatják fel Észak-Koreában.

A Japán állam részéről szintén fontos szerepet tölt be a Chosen Soren. A két ország közti diplomáciai kapcsolatok teljes hiányában a szervezet szolgál az egyetlen olyan fórumként, amely előremozdíthatja a két ország közti párbeszédet, és az 1970-80-as években elrabolt japán állampolgárok szabadon bocsájtásának ügyét. Emellett a koreai kisebbség életkörülményeit nagyban befolyásolja a szervezet tevékenysége és ellátja képviseletüket (Kim Dzsong Un a szervezethez írt legutóbbi levelében a Mindan, dél-koreai érdekképviseleti szervvel való együttműködést szorgalmazta a Korea-közi kapcsolatok fejlődésének tükrében). A koreai etnikum kultúra és identitás ápolásának egyik fajsúlyos szereplője a szervezet, ezért nem kerül napirendre beszüntetése a japán vezetés részéről, azonban törvénysértő, vagy titkosszolgálati és hírszerzési botrányokba keveredett tagjaival és vezetőivel szemben a japán hatóságok határozottan lépnek fel, átvizsgálások, vízummegtagadás és letartóztatások formájában.

Felhasznált irodalom:

KAZUKI BABA, Repatriation Program, 2011.12.06. Elérhető: https://japansociology.com/2011/12/16/repatriation-program/

DEWAYNE J. CREAMER, The Rise and Fall of Chosen Soren: It?s Effect On Japan?s Relations on the Korean Penninsula, Naval Postgraduate School Monterey, 2003, 24-27. oldal. Elérhető: http://www.dtic.mil/dtic/tr/fulltext/u2/a420217.pdf

Tessa MORRIS-SUZUKI, Exodus to North Korea Revisited, 2011.június 23. Forrás: https://ips-dc.org/exodus_to_north_korea_revisited

RYUICHI KITANO, Defectors bid to sue N. Korea for rights abuses in Japanese court, The Asahi Shinbun, 2018. augusztus 21. Elérhető: http://www.asahi.com/ajw/articles/AJ201808210034.html

DAISUKE KIKUCHI, ICC eyed to condemn North?s ?59-?84 repatriation program,The Japantimes, 2018. február 16. Elérhető: https://www.japantimes.co.jp/news/2018/02/16/national/politics-diplomacy/icc-eyed-condemn-norths-59-84-repatriation-program/#.W83dS3szY2w

MOTOKO RICH, Koreans in Japan Embrace the North as the World Shuns It, The New York Times, 2019. február 25. Elérhető: https://www.nytimes.com/2019/02/25/world/asia/korea-japan-diaspora.html

Hol is tart a Brexit?

Szerző:

Kiss Tamara

márc 22, 2019

Brexit - Nagy-Britannia. London, 2020. január 31.Függetlenségpárti kitűzők egy szuverenista férfi öltönyén a londoni Parlament téren 2020. január 31-én. Közép-európai idő szerint éjfélkor megszűnik az Egyesült Királyság tagsága az Európai Unióban.(Forrás: MTI/EPA/Andy Rain)

2016. június 23-án a britek népszavazáson a voksok 51,9%-ával megszavazták az Európai Unióból való kilépést. Az új miniszterelnök, Theresa May 2017. március 29-én jelentette be hivatalosan a kilépést, melyet az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 50. Cikkelye szabályoz. Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk kapta kézhez a levelet, mellyel elindult a kilépési folyamat, ezzel kezdetét vette a szerződésben meghatározott két éves határidő.

2017 áprilisában az Európai Tanács elfogadta az alapvető elveket, melyek meghatározták a kilépést. Ez többek között azt jelenti, hogy az Unió olyan eredmény elérésére törekszik, mely ?minden tagállam számára igazságos és méltányos és az uniós polgárok érdekeit szolgálja?. Illetve a megállapodás a jogok és kötelezettségek egyensúlyán kell, hogy alapuljon, így kizárja az ágazati megközelítést, tehát a négy szabadság egymástól elválaszthatatlan. A tárgyalások során az érintett felek (nemcsak az EU és az Egyesült Királyság, hanem a polgárok, vállalkozások, nemzetközi partnerek) folyamatos és részletes tájékoztatása kötelező. Az olyan átmeneti intézkedésekben, melyek a későbbiekben a viszonyrendszer várható keretét adják, meg kell határozni az időtartamot, az átmeneti mechanizmusok hatályát. A tárgyalások során törekedni kell az uniós tagállamokban és az Egyesült Királyságban élő állampolgárok jogainak védelmére, illetve kölcsönös garanciákról kell megállapodni, a polgárok munkavállalását vagy tanulmányait érintő kérdésekben.

A bizottsági ajánlás után az Európai Tanács minősített többséggel szavazott az iránymutatásokról. Az erőteljes minősített többség azt jelentette, hogy a 27 tagállam 72 százaléka, és a tagállamok lakosságának 65 százalékára volt szükség. Megkezdődtek a tényleges tárgyalások, az EU-t Michel Barnier mint a Bizottság főtárgyalója képviselte.

A két éves periódus alatt, egy többfordulós tárgyalássorozaton, a felek megállapodtak a ?Kilépésről szóló megállapodás? részleteiről, melynek tervezete 2018 februárjában készült el. Ez a dokumentum többek között a következő kérdéseket tisztázza: az EU-tagállamok állampolgárainak jogainak kérdését az Egyesült Királyságban. Ha a polgárok az átmeneti időszakban ? azaz 2020 decemberéig ? érkeztek az Egyesült Királyság területére, öt év tartózkodás után tartósan maradhatnak az országban. Az átmeneti időszak után érkezők helyzetét egy másik, a ?Megállapodás a jövőbeli kapcsolatok?-ról elnevezésű dokumentum fogja szabályozni. Ez kiterjed az üzleti célú, a vízummentes, rövidtávú tartózkodásokra, illetve az illegális bevándorlás elleni küzdelemmel kapcsolatos együttműködésekre. Az utóbbi dokumentum fogja szabályozni a biztonsági- és védelmi együttműködést, de a Kilépési Megállapodás tisztázza, hogy biztosan nem marad a jelenlegi szintű adatmegosztás az Egyesült Királyság és az EU között. Bár az energia- és gázszolgáltatásokkal kapcsolatos egyezmények nem változnak, a kutatási, innovációs és tudományos kapcsolatok részleteiről a jövőben születik majd megállapodás. Az Európai Unió Bírósága megtartja hatáskörét az átmeneti időszak alatt, tehát rendelkezései az Egyesült Királyságra is kötelezőek maradnak. A kereskedelmi kérdések nem változnak az átmeneti időszakban.

A már elkészült, 585 oldalas ?Kilépésről szóló megállapodás? elfogadásáról szavaztak a brit parlamentben. 2019 januárjában, majd március 13-án újra nagy többséggel leszavazták a dokumentum elfogadását. Az egyezmény több aspektusát is kifogásolja az Alsóház. Az átmeneti időszak alatt az EU Bíróságának ítéletei Nagy-Britanniára is érvényesek maradnak, azonban ezt követően az UK ígéretet tett, hogy a környezetvédelem, a szociálpolitika és a foglalkoztatás terén Uniós ?szabványokat? fog követni, tehát nem határolódik el az uniós jogtól. A határokkal kapcsolatos kritika, hogy az átmeneti időszak alatt megmarad a szabad mozgás, és az Egyesült Királyság csak az átmenet után alakíthatja ki saját bevándorlási szabályait.

A legmegosztóbb akadály az ír határ kérdése. Ha ebben a témában nem sikerül megegyezni, életbe lép a ?backstop?, ami biztosítaná a nyílt határokat az Ír Szigeten, tehát Észak-Írország továbbra is követne bizonyos uniós szabályokat. Így viszont Észak-Írország és Nagy-Britannia között lenne vámhatár, ami a brit képviselők szerint elfogadhatatlan. Viszont, ha az írek és észak-írek között vezetnének be vámhatárt, az veszélybe sodorná az 1998-as Nagypénteki Megállapodás eredményeit.

Több képviselő szerint Észak-Írországot nem kellene külön kezelni az Egyesült Királyságtól, illetve aggódnak, hogy a ?backstop? szabályozást a későbbiekben nehézkes lenne megszüntetni, hiszen az Unió engedélye is szükséges ehhez. May hiába biztosította többször a képviselőket arról, hogy a ?backstop? csupán ideiglenes lenne.

Ezt követően március 14-én a brit alsóház a kilépés határidejének meghosszabbítására szavazott. Ez csak akkor következhet be, ha a kezdeményezést a március 21-22-i EU?csúcson az összes tagállam egyhangúan elfogadja. A brit alsóház egyébként sokat ülésezik a Brexit kérdésében az utóbbi időben: Nemcsak a kilépési egyezményről, illetve a halasztásról, hanem egy esetleges új referendum kiírásáról is szavaztak, ezt az alsóház szintén elutasította. Szintén voksoltak arról, hogy Theresa May maradjon-e a tárgyalások vezetője, ez utóbbi szavazás szoros volt, mindössze két szavazaton múlott a May számára kedvező kimenetele.

Mi történik ezután?

A tegnapi EU-csúcson az alábbi lehetőségeket kínálták fel a tagállamok állam- és kormányfői Maynek. Ha a brit parlament megszavazná a már kétszer nagy többséggel leszavazott Kilépési Megállapodást, akkor május 22-ig maradhatnak a britek az Unióban ? addig megtörténik a megállapodás ratifikációja a tagállami és az uniós parlamentben is. Ám amennyiben harmadszor is elutasítja a brit parlament a kilépési megállapodást, április 12-ig halasztja csak az Unió a brexitet; addig a brit félnek elő kell állnia egy új forgatókönyvvel, hogyan képzeli el a jövőt. Ez az eset egyébként különösen érdekes, hiszen ha ekkor hosszú távú halasztást kér Nagy-Britannia, akkor nekik is EP-választásokat kell tartaniuk.

A 29-i határidő kitolása máig határozatlan hosszúságú halasztási időt jelent, de May egy rövidebb halasztához ragaszkodik.

Tehát a Brexit remélt március 29-i lezárása helyett várhatóan egy még kaotikusabb kilépés fog bekövetkezni. Bár a Kilépési Megállapodást sikerült megkötnie a feleknek, a brit alsóház elégedetlensége miatt az eljárás koránt sem záródhat le.

További felhasznált irodalom:

Az Európai Unióról szóló Szerződés 50. cikke ? Kérdések és válaszok, Európai Bizottság ? Tájékoztató

Címlapkép: Brexit – Nagy-Britannia. London, 2020. január 31.
Függetlenségpárti kitűzők egy szuverenista férfi öltönyén a londoni Parlament téren 2020. január 31-én. Közép-európai idő szerint éjfélkor megszűnik az Egyesült Királyság tagsága az Európai Unióban.
(Forrás: MTI/EPA/Andy Rain)

1...434445...113 44. oldal a 113-ból

biztonsagpolitika.hu

Változások a szomszédban? ? demonstrációsorozat Szerbiában

Egy autonóm közösség története ? újabb tüntetések a független Katalóniáért

Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő ? 2019. március

NATO-NETto Hírfigyelő – 2019. március

EU hírfigyelő ? 2019. március

A Malaka-szoros és a Thai-csatorna geopolitikai harca