Belpolitikai instabilitás Mianmarban: a tűzszüneti tárgyalások kérdése

Szerző:

okt 4, 2019

Drogmegsemmisítés Mianmarban. Rangun, 2020. június 26.Védőfelszerelést viselő rendőr, miel?tt nagy mennyiség? kábítószert semmisítenek meg Rangunban 2020. június 26-án, a kábítószer elleni küzdelem világnapján. A mianmari hatóságok mintegy 839 millió amerikai dollár (264 milliárd forint) összértékű különböz? drogot semmisítettek meg a kábítószer-ellenes világnap alkalmából. Ez a szám közel a háromszorosa a tavalyinak.(Forrás: MTI/EPA/Lynn Bo Bo)

2019. augusztus 15-én a Testvériség Szövetségének (Brotherhood Allience) nevezett, etnikai fegyveres csoportokból álló trió összehangolt támadásokat hajtott végre Mianmar Mandalay régiójában és San Állam területén, tizenöt rendőr és katona életét követelve. Azóta a szakadár terület északi részén naponta ismétlődnek az összecsapások, mindkét fél számára jelentős veszteségeket okozva, mind a harcoló felek, mind a polgári áldozatok tekintetében. A Szövetség – amely magában foglalja az Arakán Hadsereget (AA), a Ta’ang Nemzeti Felszabadítási Hadsereget (TNLA) és a Mianmari Nemzeti Demokrata Szövetség Hadseregét (MNDAA) ? állítása szerint a támadásokat a Rakhine, és San Államban északi részén tapasztalt katonai agresszióra válaszul indították. A három csoport korábban már megkezdte a kétoldalú tűzszünetek kialakítását célzó tárgyalásokat a kormánnyal, amelyek lépésként szolgálhattak volna az átfogóbb békefolyamathoz. Irreális igényeik azonban aláássák a párbeszédet, a támadások pedig a kormány által javasolt feltételek ? a csoportok elmúlt öt év alatt szerzett területeinek feladása – elutasítását jelentik.

A konfliktus nem napjainkban kezdődött, azonban még mindig áldozatokat követel. A san népcsoport i.sz. X. század idején érkezett a területre, ahol széles körű autonómiával rendelkeztek, a bamarok (Mianmar lakosságának többsége, ?államalkotó nemzetiség?) vazallusaiként saját identitásukat, nyelvüket és hagyományaikat is megőrizték. Ez ad számukra alapot az elszakadásra, illetve a saját, San Államok kialakítására, valamint az 1948-ban kapott autonómiára vonatkozó garancia. Ebben az évben a népcsoport azzal a feltétellel csatlakozott az alakuló Burmai Unióhoz, hogy tíz éven belül felülvizsgálatra kerül az uniós szerződés, ezt követően pedig szabadon dönthetnek az önállóság kérdésében. Felülvizsgálatra nem került sor, azonban a törekvések nem csillapodtak: az ország keleti részén, az Arany Háromszög (drogtermesztésről és kereskedelemről híres-hírhedt terület Laosz, Mianmar és Thaiföld határán) dobjain pedig kialakították a San Államot, mely egyben Mianmar legnagyobb államalkotó régiója. A térségben jelentős a transznacionális szervezett bűnözői hálózatok befolyása, főként a virágzó kábítószertermesztés- és kereskedelem szempontjából.

Az augusztus 15-i támadások a mianmari katonai kiképző akadémiát, a rendőrség autópályán haladó előőrsét, egy katonai zászlóaljat és egy kábítószer-ellenőrző pontot értek, a mianmari katonaság álláspontja szerint egy korábbi drograzzia megtorlásaként. A támadások inkább a Mianmar nemzeti békefolyamata során régóta fennálló feszültségeket tükrözik a Testvériség Szövetsége tagjainak státuszát illetően. Csak a 2015-ben bevezetett országos tűzszüneti megállapodás aláírói vehetnek részt a kormánnyal folytatott politikai tárgyalásokon, melyek célja az államszövetség belső konfliktusainak megszüntetése. Az elmúlt öt év során a mianmari katonaság (és a polgári kormány is) azonban kizárta a fent említett három csoportot ebből a folyamatból, szigorú előfeltételeket teremtve az országos tűzszünet aláírásáról szóló tárgyalásokhoz.

A támadások provokatív jellege miatt a katonaság a várakozásokkal ellentétben nem a komoly megtorlásra fektette a hangsúlyt, hanem a kritikus infrastruktúra biztosítására és a kínai határhoz vezető autópálya újbóli megnyitására fókuszált, valamint meghosszabbította egyoldalúan a tűzszünetet 2019. augusztus 31-től szeptember 21-ig. A kormány delegációja folytatta a korábban kezdett tárgyalásokat a csoportokkal, üléseiket augusztus 31-én és szeptember 17-én tartották. A Testvériség Szövetsége szeptember 9-én bejelentette egy hónapos tűzszünetét, de kilátásba helyezte a megtorlást, amennyiben támadás éri. Kína, amely erős befolyással bír a határmenti területek és néhány népcsoport felett, szintén ösztönzi a párbeszédet és a feszültségek csökkentését.

A mianmari hadsereg dönthet csapásmérés mellett, noha az súlyos következményekkel járna a térség polgári lakosságát illetően, különös tekintettel Ta’ang (más néven Palaung) etnikai népességre, mely a kormányzati erők gyanúja szerint a TNLA társadalmi bázisa. Mind a mianmari hadseregnek, mind a támadásokért felelős triónak számlájára írható az emberi jogok megsértése, érkezett jelentés válogatás nélküli lövésekről, a helyi segélycsoportok és lakosság járműveit érő rajtaütésekről. Lakók ezrei menekültek otthonaikból, néhányan előzetesen tartva az áldozattá válástól, az eleve korlátozott humanitárius segítségnyújtás pedig valószínűleg nehezebbé válik.

A jövőbeli összecsapások kiküszöbölhetők lehetnek, ennek első lépése az egyoldalú tűzszünet meghosszabbítása és a Testvériség Szövetségének bejelentése saját egyoldalú tűzszünetéről, azonban a feleknek továbbra is tárgyalniuk kell a kétoldalú tűzszünet elérése érdekében. Ezen túlmenően a humanitárius segélyek biztosítása, területi kérdések rendezése, a tűzszünet térben és időben történő kiterjesztése, illetve Kína határozott fellépése csökkentheti a polgári áldozatok számát, a további erőszak valószínűségét és javíthatják a békefolyamat előrehaladását.

Az augusztus 15-én, San Állam északi részén indított támadások merészségükben szokatlannak tekinthetők, céljuk a kétoldalú tűzszüneti tárgyalások visszaállítása volt. A mianmari fegyveres erők válasza visszafogottnak tekinthető, de nem garantált, hogy nem várható megtorlás. Mindkét fél érdeke a kétoldalú tűzszünetek megvalósításához szükséges tárgyalások alapvető átgondolása, párbeszéd általi realizálása, de amíg a három fegyveres etnikai csoport nem vehet részt a békefolyamatban, a konfliktus befejezésének kicsi az esélye. Ez az elismerés elkerülhetetlennek tűnik mind a felek számára a kétoldalú tűzszünetek elérése érdekében, mind pedig annak érdekében, hogy a békefolyamat hitelesen és legitim módon haladjon előre. Mindkét félnek be kell tartania az egyoldalú tűzszünetet, és tartózkodnia kell a további támadásoktól, különösen azoktól, amelyek veszélyeztethetik a civileket. Lehetővé kell tenniük a segélyek eljuttatását a rászorulók számára, és biztosítaniuk kell, hogy a segélyezési munkavállalókat ne célozzák meg, ne veszélyeztessék őket. A kétoldalú tűzszüneti tárgyalások fellendítése érdekében a katonaságnak ki kell terjesztenie egyoldalú tűzszünetét a San Állammal szomszédos Rakhine Államra, és meg kell hosszabbítania az időtartamot.

Szerző: Györgyi Dominika

Címlapkép: Drogmegsemmisítés Mianmarban. Rangun, 2020. június 26.
Védőfelszerelést viselő rendőr, miel?tt nagy mennyiség? kábítószert semmisítenek meg Rangunban 2020. június 26-án, a kábítószer elleni küzdelem világnapján. A mianmari hatóságok mintegy 839 millió amerikai dollár (264 milliárd forint) összértékű különböz? drogot semmisítettek meg a kábítószer-ellenes világnap alkalmából. Ez a szám közel a háromszorosa a tavalyinak.
(Forrás: MTI/EPA/Lynn Bo Bo)

A hongkongi tüntetések háttere és hatásai

Szerző:

Berkes Rudolf

okt 1, 2019

Hongkongi tüntetések. Hongkong, 2019. október 31.Világító maszkot viselő kormányellenes tüntetők a halloween alkalmából rendezett utcai ünneplésen Hongkongban 2019. október 31-én. A Kína különleges közigazgatási övezeteként működő városban ötödik hónapja tartanak a tiltakozó megmozdulások, amelyek eredetileg a kiadatási törvény módosítását célzó tervezet ellen irányultak, annak visszavonása óta pedig a tüntetők szélesebb körű demokráciát, a Kínától való függetlenedést, valamint Lam lemondását követelik.(Forrás: MTI/EPA/Jerome Favre)

Már több mint 5 hónapja folynak tömeges tüntetések Hongkong városában, egy a helyi kormányzat által beterjesztett kiadatási törvénytervezet miatt. A törvény lehetővé tette volna, hogy Hongkong gyanúsítottakat adjon ki a kínai hatóságoknak, ezzel tüntetők szerint gyengítve a jogbiztonságot az autonóm városban. A tervezet miatt március végén kezdődtek a demonstrációk és azóta tömeges tüntetésekké és általános sztrájkká szélesedtek a nyár folyamán. A hongkongi demokrácia helyzetével elégedetlen helyi lakosok több alkalommal fontos közlekedési csomópontokat zártak le, megbénítva a várost.

A tüntetéseket ugyan a kiadatási törvény váltotta ki, de ahhoz, hogy megértsük a kínai-hongkongi konfliktust, végig kell tekintenünk Hongkong elmúlt 150 évének történelmét.

Hongkong szigete 1842-ben, az ópium-háborúk eredményeképpen került brit gyarmati fennhatóság alá. A nankingi egyezmény alapján a Brit Birodalomhoz csatolták az akkor kicsi, alig lakott, kizárólag halászfalvaknak otthont adó szigetet. A gyarmat területét több körben terjesztették ki, mai méretét 1898-ban érte el, amikor Kína 99 évre bérbe adta a várost övező területeket az Egyesült Királyságnak. A kikötőváros ezután gyors fejlődésnek indult és az 1990-es évekre a világ meghatározó pénzügyi és kereskedelmi csomópontjává vált.

Az 1980-as években, ahogy a szerződéses idő a végéhez közeledett, tárgyalások kezdődtek a terület jövőjével kapcsolatban. A Kínai Népköztársaság nem kívánta meghosszabbítani a várost övező területek bérleti szerződését és kínai kormányzat kiemelt szándéka volt visszaintegrálni Hongkongot az országba. Számos tárgyalási kör után végül a brit kormányzat beleegyezett a teljes terület Kínához való visszacsatolásába, azzal a feltétellel, hogy Hongkong megőrizheti az addig politikai, gazdasági rendszerét, valamint az állampolgárok demokratikus jogai sem sérülnek. Az 1984. december 19-i közös kínai-brit nyilatkozat alapján Hongkong 1997. július 7-én tért vissza a Kínai Népköztársaság szuverenitása alá. A megállapodás 50 évig garantálja a korábbi politikai és gazdasági rendszer fenntartását Hongkongban, az ún. ?egy ország, két rendszer? elve alapján. Hong Kong egy különleges közigazgatási övezetté vált Kínában, saját alkotmánnyal és széleskörű autonómiával.

A politikai rendszer

Hongkong Kína többi részétől egészen eltérő kormányzati rendszerrel rendelkezik. A három hatalmi ág egymástól elválasztva és a kínai kormánytól elméletben függetlenül működik. A szigetország katonai védelméért és diplomáciai kapcsolataiért a kínai központi kormányzat felelős, de ezen kívül Hongkongnak mindenben önállóságot biztosít az 1997-es kínai-brit megállapodás. A három hatalmi ág a demokratikus rendszerekhez hasonlóan oszlik el:

Végrehajtói Tanács: a hongkongi kormány élén a kormányzó áll, aki felelős a jogszabályok végrehajtásáért, törvényjavaslatot nyújthat be és joga van feloszlatni a törvényhozást. A kormányzót az 1200 fős Választási Bizottság javaslatára, a tagjaiból választja ki a kínai központi kormányzat 5 évre.
Törvényhozó Tanács: a hongkongi parlamentként funkcionál, törvényeket hoz, jóváhagyja a költségvetést és megbuktathatja a kormányzót. A 70 fős testületből 35 főt választhat meg a hongkongi lakosság, és 35 fő pedig a gazdaság különböző szektorait képviseli 4 évig. A képviselők kétharmada Kína-barátnak tekinthető a választási rendszer egyenlőtlenségének köszönhetően.
A Legfelsőbb Bíróságnak és az alacsonyabb bíróságoknak jogértelmező szerepük van és az angolszász jogrendszer alapján működik. A bírókat a kormányzó választja egy bizottság javaslata alapján. A kínai törvények nem hatályosak Hongkongban.

A hongkongi kormányzat végrehajtói ága túlsúlyos és részlegesen kínai befolyás alatt áll, hiszen a választási rendszer a gyakorlatban garantálja, hogy mindig Kína-barát legyen a város vezetése. Annak ellenére, hogy elméletben többpárti demokrácia, általános választójoggal, a hongkongi lakosságnak relatíve kis beleszólása van a politikai döntéshozatalba. A döntések során többnyire a vállalatok és a kínai kormányzat érdeke érvényesül. A városban jól működő kapitalista piacgazdaság van és sok esetben a Kína kapujaként tekintenek rá a vállalatok, és ide telepítik ázsiai központjaikat. A városállam önálló pénzzel (hongkongi dollár) is rendelkezik, amely jelenleg a világ egyik legkeresettebb valutája.

A visszacsatolás első tíz évében a kínai központi kormányzat tiszteletben tartotta a megállapodást és a város tovább fejlődött, eközben azonban a város gazdasági súlya fokozatosan csökkent Kínán belül. Míg 1993-ban a teljes kínai GDP negyedét Hongkong adta, Kína robbanásszerű gazdasági fejlődésének köszönhetően mára ez az arány 3% körülire csökkent.

A város lakossága megosztott a Kínához való viszony tekintetében. A társadalom egyik fele támogatja a Kínával való integrációt és abban látja a stabilitáshoz és prosperitás kulcsát. A társadalom másik fele gyanakvóan tekint a kínai központi kormányzatra és az autonómia, a demokratikus berendezkedés és jogok pártján áll. Utóbbi csoport attól tart, hogy Kínához való közeledés erodálja a demokratikus jogaikat és vádak szerint az elmúlt években a Kínai Kommunista Párt egyre több alkalommal próbál beavatkozni a hongkongi politikába. Kínával szemben kritikus aktivisták, könyvárusok tűntek el rejtélyesen. 2014 őszén pedig az ?esernyős forradalom? keretében tüntetők szállták meg a városközpontot tüntetve a választási törvény reformja ellen. A döntés jelentős korlátozásokat vezetett be és előírta a kormányzójelölt jóváhagyását a Kínai Kommunista Párt által. A tüntetések 77 napig folyamatosan tartották lezárva a belváros számos kerületét. A kormányt számos kritika érte a rendőrség az igazságszolgáltatás ?politikai eszközként? való alkalmazása miatt, aláásva ezzel a jogállamiságot a vádak szerint. Az elmúlt években egyre szaporodtak a demokrácia helyzete miatt aggódó tüntetések.

Ezután érünk el 2019. március végéhez, amikor a hongkongi kormány bejelentette a kiadatási törvény javaslatát, mely lehetőséget biztosítana, hogy hongkongi állampolgárokat adjanak át a kínai igazságszolgáltatásnak.

Az első demonstrációkra már tavasszal sor kerültek és június 9-én tömegessé váltak, mikor több mint százezer ember vonult az utcákra tiltakozva a törvény ellen.
Június 12: A törvénymásodik tanácsi meghallgatásán ismét százezrek tüntettek a Törvényhozó Tanács épülete előtt. A tüntetők elfoglalták a környező utcákat, amire válaszul a rendőrség könnygázt vetett be és gumilövedékekkel kezdte lőni a demonstrálókat. A rendőrség ?zavargásnak? minősítette az eseményt. Számos újságírói és jogvédő szervezet jelentése szerint a rendőrség válogatás nélkül lőtt békés tüntetőkre. Számos szervezet öt követelést tettek közzé a tüntetés után:
- A törvénytervezet teljes visszavonása
- A békés tüntetések ?zavargásokká? való minősítésének visszavonása
- A letartóztatott tüntetők szabadon engedése
- A rendőri túlkapások kivizsgálása és felelősségre vonás egy független vizsgálóbíróság által
- Az univerzális választójog teljes érvényesülése
Június 16: Carrie Lam kormányzó a tüntetésekre reagálva határozatlan időre felfüggesztette a törvény meghallgatását. Erre válaszul június 16-án – a szervezők szerint – közel kétmillió ember vett részt egy hatalmas menetben városszerte a törvénytervezet teljes visszavonását követelve. A tüntetést követően a kormányzó hivatalosan is elnézést kért a kiadatási törvény miatt kialakult helyzet nem megfelelő kezeléséért. A tüntetések szervezői ekkor már a kormányzó lemondását követelik.
Július 1: a visszacsatolás évfordulóján ismét közel 500 ezer ember tüntetett és számos tüntető betört a törvényhozás épületébe és megrongáltak számos kínai jelképet.
Július 21: A tüntetők és a rendőrség közötti feszültség tovább nőtt, amikor a maszkos támadók vertek össze tüntetőket a vasútállomáson. Felmerült a vád, miszerint a rendőrség burkoltan együttműködik ezekkel a csoportokkal a tüntetések megfékezésében.
Augusztus 5: A tüntetések helytelen kezelése miatt általános sztrájkot hirdetnek a városban. A teljes városban megállt az élet, több mint 200 repülőjáratot kellett törölni a repülőtéri dolgozók munkabeszüntetése miatt. A sztrájk több alkalommal megismétlődött augusztus során. Az általános sztrájkot támogató tüntetések is kísérték.
Augusztus közepén a Hongkonggal szomszédos Sencsen városában kezdett gyakorlatozásba a Kínai Fegyveres Rendőrség, a kínai hadsereg belső biztonságért és terrorellenes műveletekért felelős alakulata. A nyomásgyakorlás a hongkongi tüntetőknek szól, ugyanis a hongkongi kormány kérésére a kínai hadsereg segítséget nyújthat lázongások megfékezésére.
Augusztus 18: A rendőrségi túlkapásokat elítélve – a szervezők szerint ? 1,7 millió ember vonult az utcákra. Augusztus 23-én demonstrálók egy 50 kilométeres élőláncot alkotva tiltakoztak. Ekkora már a tüntetők is védőfelszereléssel érkeztek, felkészülve a rendőrség reakciójára és a tüntetések kezdenek egyre erőszakosabbá válni.
Szeptember 4: A kormányzó végül a nyomásnak engedve visszavonta a kiadatási törvény tervezetét, azonban a többi követelés teljesítésétől továbbra is elzárkózott. Szeptemberre azonban a tüntetéseket már ezzel nem tudta megfékezni. A tüntetések továbbra is folytatódtak.
Október 1.: Egy férfit éles lőszerrel lőttek le a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 70. évfordulóján kitört erőszakossá fordult tüntetések során. A rendőrség már használt korábban éles lőszert figyelmeztető lövések leadására, azonban közvetlenül tüntetők ellen még nem. A tüntetés erőszakba fordult és a rendőrség könnygázzal próbálta oszlatni a tömeget.

A tüntetések hatása és a kapcsolatrendszer jövője

A tüntetések kapcsán felmerült a kínai katonai beavatkozás lehetősége, azonban a félelmekkel ellentétben egyelőre nem valószínű, hogy Kína erőszakkal leverné a tüntetéseket. A dilemma azonban ott van, hiszen a kommunista párt nem engedheti, hogy következmények nélkül hosszú ideig folytatódjanak a tüntetések. Azonban erőszak alkalmazása esetén a város gazdasága teljesen összeomlana, amibe az ázsiai piac is beleremeghet. Emellett egy kínai beavatkozás a város későbbi integrációját is megnehezítené Kína számára. A tüntetések tovább folytatódnak egy demokratikusabb Hongkongért és egyelőre nem látszik mi fog véget vetni a kialakult helyzetnek.

Címlapkép: Hongkongi tüntetések. Hongkong, 2019. október 31.
Világító maszkot viselő kormányellenes tüntetők a halloween alkalmából rendezett utcai ünneplésen Hongkongban 2019. október 31-én. A Kína különleges közigazgatási övezeteként működő városban ötödik hónapja tartanak a tiltakozó megmozdulások, amelyek eredetileg a kiadatási törvény módosítását célzó tervezet ellen irányultak, annak visszavonása óta pedig a tüntetők szélesebb körű demokráciát, a Kínától való függetlenedést, valamint Lam lemondását követelik.
(Forrás: MTI/EPA/Jerome Favre)

Az izraeli telepesmozgalom távlati perspektívái Ciszjordánia tekintetében

Szerző:

Fodor Márk Joszipovics

szept 23, 2019

Izraeli telepesek kilakoltatása Béjt Élben. Béjt Él, 2015. július 28.Izraeli biztonsági erők dulakodnak izraeli telepesekkel Béjt Élben 2015. július 28-án. Az izraeli rendőrség és határőrség egységei összecsaptak két, lerombolásra ítélt épületet védő telepes fiatalokkal a ciszjordániai településen. (Forrás: MTI/EPA/Abir Szultan)

Izrael politikai viszonyainak aktualitásai

Izrael Állam a közel-keleti térség egyik legmeghatározóbb hatalma, bel- és külpolitikai lépéseinek hatása sok esetben túlmutat a régió belső viszonyain. Ezért van különösen nagy jelentősége annak, hogy nem sikerült véget vetni a lassan egy éve tartó kormányválságnak, hiszen a szeptember 17-ei választások ugyancsak patthelyzettel zárultak és egyik nagyobb politikai tömb sem rendelkezik stabil többséggel a Knesszetben. A belpolitikai felfordulásnak közel sem látszik még a vége, hiszen a Benjamin ?Benny? Gantz vezette Kék-Fehér centrista párt kizárta a Benjamin Netanyahuval való koalíciókötés lehetőségét, valamint a kormányválságot kirobbantó Avigdor Liberman továbbra sem hajlandó egyik politikai tömb mögé állni.

A kampány során Netanyahu politikai kommunikációjában erősen épített a nacionalista retorikára, valamint szövetséget kötött az arányos választási rendszer miatt kissé felülprezentált vallásos-cionista pártokkal. Kampányának egyik központi eleme a telepesmozgalom jelene és jövője volt, amellyel kapcsolatban elég határozott álláspontot képviselt és több alkalommal is rövidtávon kilátásba helyezte a ciszjordániai telepek, valamint a Jordán-folyó völgyének annektálását. Első pillantásra logikus lépésnek tűnhet, hiszen a nemzetközi diplomáciai környezet kedvezőnek tekinthető Izrael számára. A Trump-adminisztráció, amely ígérete szerint a napokban hozza nyilvánosságra Jared Kushner béketervét a palesztin-izraeli konfliktusra vonatkozólag, eddig is támogatólag állt a Netanyahu-adminisztrációhoz. Az Egyesült Államok kormánya egyoldalúan bejelentette, hogy végrehajtják a Kongresszus 1995-ben hozott törvényét az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetéséről, valamint Donald Trump elismerte a Golán-fennsík 1981-es izraeli annektálását. Ciszjordánia kapcsán azonban több szempontból is bonyolultabb helyzet áll fent, ezt jelzi hogy Netanyahu közel sem bírja a Trump-adminisztráció feltétlen támogatását ezen törekvése kapcsán.

Izrael Ciszjordániával és a Palesztin Hatósággal kapcsolatos politikája túlmutat a történelmi Palesztina határain, hiszen a palesztinokat érintő lépések a csökkenő tendenciák ellenére még bizonyos mértékben minden arab államra hatással vannak, de a Sziklamecset kapcsán akár az egész iszlám civilizáció érintettségét is vizsgálni szükséges. A történelmi fejlődésnek és az Izrael megalapítása óta különböző intenzitással zajló arab-izraeli konfliktusnak köszönhetően egy rendkívül összetett és éppen ezért megfelelő óvatosággal kezelendő területté vált Ciszjordánia. Egy radikális izraeli lépés ?berobbanthatja? a térségben zajló feszültségeket és negatív hatással lehet a stabilizálódó arab-izraeli kapcsolatokra az arab társadalom politikai nyomása okán.

A modern telepesmozgalom történetének rövid áttekintése

Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem az első arab-izraeli háború után a Jordán Hasemita Királyság része volt, amelyet 1967-ben foglalt el Izrael a hatnapos háború során. A területek, különösen Kelet-Jeruzsálem okkupációja alapvető hatással volt mind az izraeli politikára, mind pedig a társadalomra. Egyfajta euforikus érzés töltötte el az izraeli zsidóságot, sokan egy messianisztikus kor kezdeteként tekintettek rá, amelyben a zsidók visszatérhetnek őseik földjére és felépíthetik a Harmadik Templomot. Ennek, a Gush Emunimnak nevezett vallásos-nacionalista mozgalomnak volt prominens személye Zvi Yehuda Kook rabbi, aki határozottan szorgalmazta a zsidó telepesek Ciszjordániába költözését és a területek annektálását. A mozgalom hatására a hetvenes években megjelentek az első izraeli telepesek az 1967-es határokon túl Jeruzsálemben és a környező területeken. A telepesmozgalom és a belpolitika kölcsönhatásának eredményeképpen a hetvenes évek végére politikai irányváltás következett be Izraelben és egyre inkább teret nyert a jobboldali diskurzus, amelyet tovább erősített a Szovjetunió összeomlása után lezajlott oroszajkú és nacionalista zsidó alija, azaz bevándorlás. A jobboldali kormányok felkarolták a telepesmozgalmat és elkezdték támogatni a megszállt területekre (ideértve a gázai övezetet és a Golán-Fennsíkot, illetve rövid ideig a Sínai-félszigetet is) a bevándorlást. A Menachim Begin vezette első jobboldali ciklus (1977-81) során a telepesek jelentős állami hátteret kaptak, kedvező hiteleket és infrastrukturális beruházásokat. A kormányzati támogatásnak köszönhetően 1983-ra Ciszjordánia területének 42 százaléka, valamint Gáza 31 százaléka izraeli ellenőrzés alatt állt. Az izraeli telepesmozgalom és az izraeli politika radikalizálódása 1987-ben az első intifáda, azaz általános felkeléshez vezetett a palesztinok körében, amely rengeteg áldozatot követelt mindkét oldalon. A telepesmozgalom történetében 2005 egy meghatározó töréspont, hiszen az arab-izraeli békefolyamat részeként Izrael kivonult a gázai övezetből és ezzel együtt felszámolta a telepeit is.

A modern telepesmozgalom helyzete napjainkban

Ciszjordániát a megszállás következtében három területre osztották: az ?A? zóna a Palesztin Hatóság közel teljeskörű irányítása alatt áll, saját közigazgatással és biztonsági struktúrával rendelkeznek. A ?B? zónába tartozó területek a Palesztin Hatóság közigazgatása alá tartoznak, de a biztonságért az izraeli biztonsági erők felelnek. A ?C? zóna lakossága teljes egészében izraeli katonai igazgatás alá tartozik. Jelenleg hozzávetőlegesen félmillió (egymásnak ellentmondó források alapján 400 és 650 ezer fő között mozog) telepes él a megszállt területek ?B? és ?C? zónájában, akik az izraeli biztonsági erők védelmét élvezik. Az izraeli kormány szempontjából két típusba lehet sorolni a telepeket: legális, a kormány támogatását bíró és illegális, a kormány támogatása nélkül létrejött és működő telepekre. Jellemző azonban, hogy a politikai vezetés utólag ismeri el a korábban illegálisan létrejött telepeket, így legalizálva saját szempontjukból őket. A telepek folyamatos bővülését rendkívül sérelmezi a Palesztin Hatóság, továbbá a nemzetközi közösség is elítéli és a békefolyamat aláásásaként határozzák meg.

A telepesmozgalom dinamikáját számos tényező határozza meg. A már kifejtett vallási és nacionalista indokok mellett további gazdasági, társadalmi és védelempolitikai okai vannak a telepek folyamatos bővülésének. Talán a legkézzelfoghatóbb és leghétköznapibb probléma, ami a megszállt területekre való vándorlást indukálja, az Izrael Állam lakhatási problémája. Sok család már szimplán nem engedheti meg magának, hogy Tel-Avivban vagy Jeruzsálemben éljen, ezért kihasználva a kedvező állami hitelkonstrukciókat és támogatásokat inkább Ciszjordániába költöznek. Egy másik tényező az izraeli társadalomban húzódó vallásos-szekuláris törésvonal. Sok háredi (vallásos) zsidó nehezen tudja elfogadni Izrael Állam szekuláris működését, ezért inkább a megszállt területekre ?menekülnek?, ahol könnyebben fenn tudják tartani a vallási egységét a közösségüknek.

A fentiek csupán egy-egy szeletei annak a teljes folyamatnak, amelynek következtében a telepesmozgalom évről-évre dinamikusan fejlődik és bővül. Ha távolabbról, az izraeli biztonságpolitika szempontjából vizsgáljuk meg a telepesmozgalmat, akkor láthatjuk jól illeszkedik a hosszútávú stratégiába, amely garantálja Izrael Állam létezését. A telepek létezése lehetőséget teremt arra, hogy annektálásukkal bővítsék Izraeli stratégiai mélységét, amely egy rendkívül sebezhető pontja az ország védelmi struktúrájának és nagy kockázatot jelent. Ez a biztonságpolitikai összefüggés részben magyarázatot ad a mindenkori kormányzat eltérő mértékű, de állandó támogatására.

A telepesmozgalom perspektívái Ciszjordánia vonatkozásában

Ha megvizsgáljuk a lehetőségeket a telepesmozgalom jövőjét illetően négy opciót lehet felvázolni (amennyiben elvetjük a statikus állapotot). A képzeletbeli skálán leegyszerűsítve két radikális és két mérsékelt forgatókönyvet lehet felrajzolni: Ciszjordánia egy részének vagy egészének annektálása rövidtávon a telepek által vagy csupán a telepesmozgalom óvatos támogatása a ?lassú víz partot mos? elv alapján, amellyel középtávon lehet számolni a területek annektálásával. A skála másik végén található opció a ciszjordániai telepek felszámolása és a telepesek kitelepítése a területekről a 2005-ös gázai kivonuláshoz hasonlóan vagy pedig óvatos bel- és külpolitikai kompromisszumokkal kormányzati kihátrálás a telepesmozgalom mögül.

A fentiek közül a legvalószínűtlenebb opció a telepesmozgalom radikális, azonnali felszámolása. Egy ilyen törekvés rendkívül magas politikai és társadalmi feszültségeket okozna Izraelben. Ellentétben 2005-el és Gázával, Ciszjordániában nagyságrendekkel több zsidó él jelenleg, továbbá a judaizmus szempontjából olyan kiemelt területekről van szó, mint Kelet-Jeruzsálem vagy Hebron. Kizártnak, de legalábbis elhanyagolható valószínűségűnek tekinthető, hogy bármely zsidó politikai párt vagy csoport ezirányú törekvéseket valljon magáénak.

Nagyobb valószínűséggel bír, de a jelenlegi belpolitikai és nemzetközi környezetben mégsem reális forgatókönyv az izraeli kormány kihátrálása a telepesmozgalom mögül. Az izraeli társadalom már sokkal kevésbé hisz a békefolyamat sikerének lehetőségében és kétséges, hogy hajlandó lenne kompromisszumokra a palesztinokkal szemben. Ezt a tendenciát tovább erősítette a kormányválság erősen biztonságiasított kampánya. A nemzetközi környezet sem kedvez a palesztin-izraeli békefolyamatok jövőjének, hiszen jelentősen enyhült az Egyesült Államok ezirányú nyomása, továbbá a palesztin kérdés kezdi elveszíteni központi szerepét az arab-izraeli nemzetközi kapcsolatokban.

Noha a kampányban számos alkalommal felmerült Benjamin Netanyahu részéről és látszólag minden körülmény adott a telepek és a kapcsolódó területek annektálásához, egy ilyen lépés súlyos következményekkel járhat a régió biztonságára nézve. A palesztin-izraeli konfliktus jelenleg sem tekinthető kifejezetten békésnek: a gázai övezetből továbbra is heti szinten hajtanak végre rakétacsapásokat izraeli területekre, ahogyan Ciszjordániában is eltérő intenzitással, de folyamatosan végeznek több esetben már a terrorizmusba hajló akciókat a palesztinok az izraeliek ellen. Mindeközben az iráni-izraeli vetélkedés keretében a Libanonban működő és jelentősen megerősödő Hezbollah is növekvő kockázatot jelent Izrael biztonságára nézve. Ebben a feszült biztonsági helyzetben Ciszjordánia egy részének vagy egészének annektálása szikraként lobbanthatja be a palesztin, valamint környező arab társadalmakban lévő feszültségeket és olyan incidensekhez vezethet, amelyek akár konfliktussá is eszkalálódhatnak.

Az utolsó, és leginkább valószínűsíthető forgatókönyv hogy nem változtatnak érzékelhető mértékben a telepesmozgalom kormányzati támogatásán és a kormányválság rendezése után finomítani fogják az annektálásra tett ígéreteket a koalíció együttműködésének keretében. Fontos tényező itt a Trump-adminisztráció Jared Kushner által jegyzett hamarosan napvilágot látó béketerve és annak részletei. Amennyiben az Egyesült Államok kormánya hivatalosan is elengedi a kétállami megoldás preferálását, az hozzájárulhat az annexió politikai konszenzussá válásához (legalábbis a zsidó pártok körében) és a telepesmozgalom kormányzati támogatásának megerősödéséhez.

Összefoglalás

Összeségében ha egy tendenciát szeretnénk megállapítani a telepesmozgalomra és ehhez kapcsolódóan Ciszjordániára vonatkozólag, akkor a békefolyamat (és ezzel együtt a Palesztin Hatóság) óvatos és lassú ?kivéreztetése? a legnagyobb valószínűséggel rendelkező forgatókönyv. Amennyiben a jelenlegi körülményekben (közel feltétlen amerikai támogatás, arab-izraeli geopolitikai közeledés, a palesztin érdekérvényesítés háttérbe szorulása, Irán elleni nemzetközi fellépés) nem következik be gyökeres változás, úgy akár középtávon is elképzelhető Ciszjordánia izraeli annektálása. Egy dolog biztosan megállapítható: egy újabb generáció fog felnőni véres konfliktusokon keresztül, ez pedig kizárja azt hogy valós és tartós béke alakuljon ki a Közel-Keleten.

Címlapkép: Izraeli telepesek kilakoltatása Béjt Élben. Béjt Él, 2015. július 28.
Izraeli biztonsági erők dulakodnak izraeli telepesekkel Béjt Élben 2015. július 28-án. Az izraeli rendőrség és határőrség egységei összecsaptak két, lerombolásra ítélt épületet védő telepes fiatalokkal a ciszjordániai településen. (Forrás: MTI/EPA/Abir Szultan)

NATO-NETto Hírfigyelő – 2019. augusztus

Szerző:

BSZK

szept 11, 2019

Natoflagge — forrás: https://foter.com/explore/search/?q=NATO

08. 02. ? Az Észak-atlanti Tanács nyilatkozata az INF-szerződés megszűnéséről (Haiszky Edina Julianna)

Augusztus 2-án az Észak-atlanti Tanács nyilatkozatot adott ki az INF-szerződés megsértéséről alkotott álláspontjáról. Eszerint Oroszország a mai napig megsérti az INF-szerződésben (közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése) foglaltakat, hiába kötelezte magát annak betartására az Amerikai Egyesült Államokkal közösen. Emellett egy, a szerződés határidejének lejárta utáni hat hónapra vonatkozó, úgynevezett végső kötelezettség értelmében tiszteletben kellene tartaniuk a dokumentumban foglaltakat.

A folyamatos orosz kötelezettségszegésre hivatkozva mondta fel az Egyesült Államok is a szerződést, mellyel a NATO-tagállamok és szövetségeseik is egyetértettek.

A mostani nyilatkozat alapján egyedül az Oroszországi Föderációt terheli a felelősség a szerződés megszűnése miatt, mivel semmilyen hajlandóságot és együttműködést nem mutatott a kialakult helyzet megoldására. Ezen állapot pedig tarthatatlan a nemzetközi közösség számára, így a NATO, összes tag- és szövetséges államának egyetértésével, fel kíván lépni az orosz fenyegetéssel szemben, és ehhez egy összehangolt intézkedéscsomagot szándékozik bevezetni.

Ennek jegyében továbbra is kulcsfontosságúnak tartják a nemzetközi fegyverzetellenőrzési, leszerelési, és non-proliferációs megállapodásokban foglaltak tiszteletben tartását, mivel ezek biztosítják az euroatlanti biztonság alapját. A nyilatkozat szerint a NATO törekedni fog a konstruktív kapcsolat kialakítására Oroszországgal, amennyiben ezt az orosz intézkedések is lehetővé teszik.

Partnerkapcsolatok

08. 08. ? A NATO Főtitkára Ausztráliába és Új-Zélandra látogatott (Gönczi Róbert)

Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára lerótta tiszteletét Canberrában, az Ausztrál Háborús Emlékműnél augusztus 8-án, az Ausztráliát és Új-Zélandot érintő hivatalos látogatása alkalmával. Stoltenberg egy koszorút helyezett el az ausztrál katonák és a háborúban elesettek emlékére. Később a Főtitkár részt vett a Regionális Biztonság Intézményének és az Ausztrál Nemzeti Egyetem Stratégiai és Védelmi Kutatóközpontjának eseményén.

Szerdán Sydneyben Stoltenberg Scott Morrison miniszterelnökkel, Marise Payne külügyminiszterrel, illetve Linda Reynolds védelmi miniszterrel találkozott, ahol aláírásra került egy megújított együttműködési szerződés a NATO és Ausztrália között a HMAS Hobart fedélzetén. ?Ausztrália egy kiemelten fontos szövetséges? ? fogalmazott a Főtitkár, kiemelve az ország afganisztáni és iraki vállalásait. Stoltenberg továbbá hangsúlyozta beszédében a sydney-i Lowy Intézménnyel való együttműködés fontosságát.

Kedden a Főtitkár Wellingtonba, Új-Zéland fővárosába látogatott, hogy ott tárgyalásokat folytasson Jacinda Ardern miniszterelnök-asszonnyal. A Főtitkár megköszönte Ardernnek Új-Zéland kiemelkedő közreműködését a terrorizmus elleni küzdelemben, köztük az ország jelentős szerepét a NATO afganisztáni kiképző missziójában, ahová szakértőket küldtek a helyi női jogok érvényesülésének elősegítése érdekében. Emellett megbeszélést folytatott Winston Peters miniszterelnök-helyettessel és külügyminiszterrel, valamint Ron Mark védelmi miniszterrel. Stoltenberg a napot egy beszéddel zárta a Victoria Egyetem Stratégiai Kutatóközpontjában.

Hétfőn Christchurchben Stoltenberg meglátogatta az Al Noor mecsetet, ahol virággal tisztelgett az áldozatok előtt, akik idén márciusban vesztették életüket az ott történt támadásban. A helyi muszlim közösség tagjaival is találkozott, akik irányába kifejezte szolidaritását és őszinte részvétét.

Fejlesztés és innováció

08. 19. ? Elindult a NATO új Innovációs Kihívása a vállalkozók és feltalálók számára

Augusztus 19-én, hétfőn indult el a NATO Innovációs Kihívása, mely témája a „Vezetőképzés optimalizálása” címet viseli. A verseny célja a magánszektor fejlesztőinek (vállalkozók, mérnökök, tudósok) bevonása, hogy új, kreatív és hatékony módon válaszoljanak a NATO-t érintő biztonsági kihívásokra, potenciális válsághelyzetekre.

A Kihívás során a Szövetség megoldást keres arra, hogy minden szinten felkészítse a vezetőket az összetett, gyorsan változó helyzetekben történő döntéshozatalra. A kihívás érinti a vezetői képességek, új döntéshozatali megoldások, ember és gép viszonyának témáit, hasznosítva a legújabb technológiákat, felhasználva az információs környezetből származó adatokat.

A Kihívást a NATO Innovációs Központja vezeti, mely egyben egy virtuális és fizikai együttműködési platform, mintegy 3000 szakértőt egyesít világszerte, munkája pedig a Szövetség segítése a nyílt innováció és a magánszektorral való partnerség fellendítésében.

08. 29. – A NATO helyettes főtitkára a klímaváltozásról és -védelemről beszélt Helsinkiben (Szilágyi Laura)

Rose Gottemoeller, helyettes főtitkár Helsinkibe látogatott, hogy részt vegyen az EU védelmi minisztereinek informális találkozóján. Egy, a klímaváltozás és a biztonság kapcsolatáról szóló tanácskozás során kiemelte, hogy a klímaváltozás nagyban befolyásolja a szövetségesek és a partnerországok biztonságát.

Gottemoeller emellett felvázolta, hogy a NATO öt különböző módon próbálja megragadni a klímaváltozás globális jelenségét, melyek a következők: stratégiai analízis; a tudományos együttműködés támogatása; az energiatakarékosság és környezetvédelem beépítése a hadsereg életébe; az ellenállóképesség kiépítése természeti katasztrófák esetére; valamint a képességtervezés.

EU hírfigyelő ? 2019. augusztus

Szerző:

BSZK

szept 10, 2019

Regionális politika

Emmanuel Macron, francia elnök és Leo Varadkar, ír miniszterelnök bejelentették, hogy nem fogják megszavazni az EU-ban a MERCOSUR-ral létrejött szabadkereskedelmi egyezményt, amíg Brazília nem tesz lépéseket a lángoló amazóniai esőerdő megvédése érdekében. A francia elnöki hivatal munkatársa szerint Brazília elmúlt hetekben tanúsított tevékenységéből Macron elnök azt a következtetést tudta levonni, hogy Bolsonaro elnök a júniusi G20-csúcson nem az igazat mondta neki Brazília környezetvédelemhez való hozzáállásával kapcsolatban. Az elnöki hivatalnok hozzátette, az elmúlt hetek eseményeiből látszik, hogy a brazil kormány nem tartja tiszteletben a klímaváltozás megfékezését célzó követelményeket, és nem tesz konkrét lépéseket a biodiverzitás fenntartására. Macron és Bolsonaro elnökök személyeskedésbe torkolló vitába is bonyolódtak a G7-es csúcstalálkozót követően, ahol szintén napirendre tűzték az amazonasi esőerdő problémáját.

A MERCOSUR (Dél-amerikai Közös Piac) 1991-ben jött létre, jelenleg 4 tagja van: Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay, székhelye Montevideóban található. 20 évnyi tárgyalássorozat után sikerült tető alá hozni az EU-val kötendő egyezményt, melynek megakadályozásához Franciaországnak és Írországnak további tagállamok nemleges szavazataira lesz szüksége az uniós szavazáskor, hogy blokkoló kisebbséget tudjanak biztosítani. Az ír kormányzat a környezetvédelmen túl tart az olcsó dél-amerikai marhahús beáramlásától is, mely veszélyeztetné az ír farmerek megélhetését.

Brexit

A brit kormányzó Konzervatív Párt parlamenti többsége tovább csökkent, miután a Brecon és Radnorshire körzetben tartott választáson elvesztettek egy mandátumot. A kormánykoalíció többsége a parlamentben így egy főre csökkent le (320?319). A mandátumot a Brexit-ellenes, ellenzéki Liberális Demokrata Párt jelöltje kapta meg.

Az újonnan hivatalba lépett Boris Johnson kormányfő támogatottsága a parlamentben eddig sem volt kimagasló, köszönhetően annak, hogy a miniszterelnök támogatná a megállapodás nélküli kilépést is. A szintén augusztusi hónapban lezajlott G7-csúcson pedig Johnson biztosította Donald Tuskot, az Európai Tanács elnökét, hogy még ez év október 31-én mindenképp kilépnek az Unióból, a körülményektől függetlenül. A megállapodás nélküli kilépést az alsóház korábban már elutasította, ugyanakkor Theresa May, korábbi kormányfő által az EU-val letárgyalt kilépési megállapodást korábban háromszor szintén leszavazták a képviselők, ami végül May bukását okozta.

A legtöbb ellenérzést az ír?északír határ kérdését megoldani kívánó tartalékmegállapodás (ún. „backstop”) keltette, amely a vámunióban tartaná a szigetországot addig, amíg nem sikerül a hosszú távú gazdasági kapcsolatokról megegyezni az Unióval. A „backstop” célja az, hogy ne kerüljön visszaállításra a fizikai határellenőrzés az ír?északír határon, ezzel biztosítva a békét és stabilitást az Ír-szigeten.

Augusztus közepén kiszivárgott az ?Operation Yellowhammernek? nevezett dokumentum, amely leírja, hogy mire számít a brit kormány rendezetlen kilépés esetén. A The Sunday Times című konzervatív lap birtokába került kormányzati dokumentum alapján a brit lakosság és a vállalkozások nagyon kis mértékben vannak csak felkészülve egy rendezetlen kilépés következményeire. A kormány szerint az utas- és áruforgalomban jelentős fennakadásokat okozna a vámellenőrzés visszaállítása, ugyanis a Csatornán átkelő tehergépjárművek 85%-a nem lenne felkészülve a francia vámellenőrzésre. Az ellenőrzések miatt komoly késések és torlódások alakulhatnak ki, amelyek veszélyeztetik az üzemanyag-, gyógyszer- és élelmiszer-ellátást. Továbbá az ír határon visszaállított fizikai határzár komoly tüntetéseket generálna, amelyek könnyen lezárhatják az utakat. A jelentés a rendészeti szervek jelentős megerősítését, illetve komoly financiális és fizikai tartalék felhalmozását javasolja a kritikus termékekből.

Boris Johnson szándéka ezért az, hogy az 585 oldalas megállapodásból csak az említett backstop kerüljön ki. A miniszterelnök elképzelései szerint a helyébe számos megállapodás lépne, amelyek lefedik az élet valamennyi területét, és az EU-sztenderdekhez közeli szabályozást tartanának meg Észak-Írországban. Mindehhez pedig egy hosszabb átmeneti időszakra is szükség lenne a kormányfő szerint. A stratégia lényege, hogy miközben elkerülik a fizikai határellenőrzés visszaállítását a határon, a brit külpolitika visszakapja a lehetőséget, hogy önálló kereskedelmi megállapodásokat kössön a világ többi országával, amit a vámunióban nem tehet meg. A hosszabb átmeneti időszak pedig azt is jelentené, hogy az Egyesült Királyság továbbra is fizeti az uniós hozzájárulását és nem fog hiány keletkezni az EU 2014-2020-as költségvetésében.

A brit kormányfő tervét a backstop újratárgyalására elutasította Michael Barnier, az Európai Unió brexitügyi főtárgyalója. Barnier szerint: „ez a maximális rugalmasság, amit az EU ajánlhat egy olyan országnak, amely nem EU-tagállam.?
Az ír külügyminiszter, Simon Coveney szintén kritizálta Boris Johnson döntését, véleménye szerint a tartalékmegoldás helyett semmilyen érdemi alternatívát nem terjesztett elő.

„(?) nagyon egyértelmű és világos álláspontot vázolt fel, de ez egy teljesen ésszerűtlen álláspont, amelybe az Európai Unió nem mehet bele, és ezt ő is tudja.? ? nyilatkozta Coveney. Boris Johnson az időkeret szűkössége és a tárgyalások nehézsége miatt utolsó pillanatos megállapodásra számít.

A brit kormányfő stratégiájának másik fontos eleme, hogy további nyomást helyez a Parlamentre azáltal, hogy megkérte II. Erzsébet királynőt, hogy hosszabbítsa meg a parlament szokásos szeptember 13-tól október 8-ig tartó szünetét. Boris Johnson terve értelmében a parlamenti ülésszak szeptember 9-től szünetelne egészen a királynő október 14-i beszédéig.

Az alábbi ábrán látható, hogy ez a manőver rendkívül kevés időt hagy a parlamentnek arra, hogy beavatkozzon a Brexit folyamatába, ugyanis a képviselők csak szeptember 3-án ülnek össze az ülésszak nyári szünetéről, és így néhány napjuk marad bármilyen döntést hozni a parlament felfüggesztése előtt. A kormányfő szándéka ezzel az, hogy megakadályozza a parlamentet abban, hogy befolyásolja, és adott esetben megállítsa a Brexit-folyamatot.

A parlament felfüggesztése komoly ellenállást váltott ki az ellenzéki képviselőkből, akik egyenesen egy ?alkotmányos merényletnek? bélyegezték azt és félnek, hogy Johnson ezen lépése a megállapodás nélküli kilépés felé sodorja az országot. Több képviselő bírósághoz fordult a felfüggesztés megakadályozása érdekében, azonban az eszköz eredménye kérdéses, ugyanis a királynő döntését nem bírálhatja felül egyetlen bíróság sem. A kormányfő kezdeményezését elítélő petíció is indult a parlament oldalán, amelyet augusztus 31-ig több mint 1,65 millióan írták alá.

Szankciós politika

Az Európai Unió és tagállamai egyhangúan támogatják az ENSZ-főtitkár különleges képviselőjének azon javaslatát, amely fegyverszünetet javasolna a líbiai harcoló felek számára az Aid-el-Adha alkalmából. Az EU felszólított minden érintett felet, hogy tartózkodjanak a sűrűn lakott területek elleni katonai támadástól, mert azok háborús bűncselekménynek minősülnek, és a nemzetközi humanitárius jogot megszegő személyeket minél előbb bíróság elé kell állítani. További rendelkezések alapján be kell szüntetni kórházak és mentőautók elleni támadásokat, valamint biztosítani kell a humanitárius és az egészségügyi tevékenységet végző személyzet biztonságát, illetve óvniuk kell a nemzeti infrastruktúrát. Az Európai Unió tagállamai felszólítják az ENSZ-tagállamokat ? az ENSZ BT 2441. számú határozatával összhangban ? a fegyverembargó betartására. A folyamatos harcok és terrorcselekmények az egész régióra ártó hatást gyakorolnak, tovább növelve a dezinformáció és álhírek terjedését. Az Unió felszólítja a feleket, hogy nyilvánosan határolódjanak el a harcokban résztvevő bűnözőktől, terroristáktól, beleértve az ENSZ jegyzékében szereplő személyeket is.

Szomszédságpolitika

Az Európai Bizottság közleményt adott ki, melyben csatlakozik a Nemzetközi Ifjúsági Nap ünnepléséhez. A közleményt aláírta Neven Mimica, a nemzetközi együttműködésért és fejlesztésért felelős biztos, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért, a készségekért és a munkaerő-mobilitásért felelős biztos, Marianne Thyssen, Navracsics Tibor oktatási, kulturális, ifjúsági és sportügyi biztos, valamint a digitális gazdaságért és társadalomért felelős biztos, Mariya Gabriel. A közleményben kiemelik az EU elköteletelezettségét az ENSZ 2030-ig tartó menetrendjének megvalósítására, beleértve az abban szereplő 17 fenntartható fejlődési célt.

Augusztus 16-án az EU tanácsadó missziójának (EUAM) vezetője, Antti Hartikainen megbeszélést folytatott az Ukrajna Állami Vámszolgálatának (SCS) vezet?jével, Maksym Nefyodovval. Antti Hartikainen átadta az emberi erőforrás menedzsment (HRM) stratégiát, melynek a kidolgozásában az EUAM segített, és reméli, hogy ez központi szerepet játszik mindkét fél közös tevékenységeiben az elkövetkező hónapokban.

Az Európai Unió grúziai küldöttsége és az EU grúziai missziójának vezetője augusztus 7-én nyilatkozatot adott ki az Oroszország és Grúzia közötti konfliktus 11 éves évfordulója alkalmából. A nyilatkozat szerint az elmúlt 11 évben Oroszország nemcsak fenntartotta, hanem növelte a katonai jelenlétét Abháziában és Dél-Oszétiában, ezzel megsértve a nemzetközi jogot és a 2008. augusztus 12-i megállapodás szerinti kötelezettségvállalásait. A konfliktus által sújtott lakosság alapvető emberi jogait továbbra is megsértik; többek között a mozgás szabadságát a határátkelőhelyek ideiglenes bezárásával, jogtalan fogva tartással és a menekültek biztonságos visszatéréshez való jogának korlátozásával. Az nyilatkozat zárásként kijelenti, hogy az Európai Unió továbbra is támogatja Grúzia szuverenitását és területi integritását a nemzetközileg elismert határain belül.

Az EU küldöttsége augusztus 21-én nyilatkozatban ítélte el a dél-oszétiai hatóságok azon akcióját, hogy Gugutiantkari falu közelében telepített kerítésekkel akadályozzák a mozgás szabadságát, és megfosztják a helyi embereket a gyümölcsöshöz és a vízkészlethez való hozzáféréstől. Az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini találkozott Grúzia külügyminiszterével, David Zalkalianival, akivel megvitatták a Gugutiantkari falu környékén zajló ?határon átnyúló tevékenységeket?. A főképviselő asszony hangsúlyozta, hogy tevékenységeket azonnal le kell állítani, és minden szereplőnek ki kell használnia a meglévő kommunikációs eszközöket. Az Európai Unió különleges képviselő és egy megfigyelő misszió révén biztosítja folyamatos részvételét a grúziai konfliktus rendezésében, emellet pedig társelnöke a genfi tárgyalásoknak.

?Csöndes forradalom? ? politikai válság Európa peremén

Szerző:

Gönczi Róbert

szept 2, 2019

Chisinau, 2019. június 9.Vladimir Plahotniuc, a Moldovai Demokrata Párt vezetője beszédet mond Chisinauban 2019. június 9-én. A moldovai alkotmánybíróság felfüggesztette tisztségéből Igor Dodon államfőt, és Pavel Filip volt miniszterelnököt nevezte ki ideiglenes államf?nek.(Forrás: MTI/EPA/Dumitru Doru)

Június 8-án egy lejárató videóval Vladimir Plahotniuc oligarcha megpuccsolta a szocialista oroszbarát moldáv elnököt, Igor Dodont, hogy helyére az általa támogatott Pavel Filip miniszterelnök kerülhessen, aki esetleg megakadályozhatta volna, hogy a pénzember kezéből az EU-barát Maia Sandu kerüljön kormányra. Hogyan került Moldova egy ilyen nagy politikai válság szélére? Miért támogat Moszkva egy uniópárti miniszterelnököt, Brüsszel pedig egy oroszbarát elnököt? Kicsoda Vladimir Plahotniuc és hogyan kapcsolódik a Pruton, illetve Dnyeszteren túli kiterjedt alvilághoz? Írásomban Európa egyik legszegényebb országának zavaros belpolitikáját próbálom megfejteni.

Egy feldarabolt ország

Moldova egy 4 millió főt számláló kelet-európai ország, mely a Prut és a Dnyeszter folyók közötti löszös hátságon helyezkedik el. Hivatalosan mindössze két szomszédja van: Románia és Ukrajna, azonban Transznisztria gyakorol de facto hatalmat a Dnyeszter-menti területeken, mellyel kvázi-államiságot épített ki Moldován belül. Moldova Szovjetuniótól való 1991-es elszakadását követően az 1992-ben ?függetlenedett? régió, köszönhetően Moszkva hathatós támogatásának és Moldovában is befolyásos üzletembereinek, azóta teljes szeparációban építi önmagát távol a fővárostól, Chi?inăutól. Azonban Transznisztria politikája mindkét félnek jelentős hatással van a másikéra; Moldova fejletlen civil társadalma, intézményrendszere és gazdasága mind okozója annak, hogy egészen az idei évig Európa legszegényebb országa volt (2019-ben Ukrajna átvette helyét), és a kontinens egyik legnagyobb arányú kivándorlási rátáját produkálta.

A júniusi események értelmezéséhez azonban nemcsak Moldova földrajzi, gazdasági és szociológiai helyzetét kell figyelembe vennünk, hanem meg kell ismernünk Vladimir Plahotniucot is. De kicsoda ő? Vladimir ?Vlad? Plahotniuc minden felmérés szerint a legbefolyásosabb és leggazdagabb ember ? volt egészen idén júniusig ? Moldovában, még a Tru?eniben kastélyt építő befektetőt, Anatol Statit is megelőzve. Plahotniuc felemelkedésének időszaka Vladimir Voronin elnök 2001-2009 közötti kommunista kormányzása alá tehető. A kormányellenes ?európai koalíció? mentén került fel a politikai palettára, majd a háttérből irányítva, a Moldovai Demokrata Párton keresztül hatalomra. Politikai karrierje mentén üzleti karrierje is felvirágozott: a neve alatt futó Petrom Moldova vállalatnak kereskedelmi monopóliuma lett Romániában ? így az Unió felé is. Plahotniuc emellett kiterjedt médiabirodalmat is felépített, amit később az oligarcha nagyon jól tudott alkalmazni politikai hatalmának kiterjesztésére. Kezdetben Plahotniuc élvezte Bukarest támogatását is, akik benne látták a román?moldáv egyesülés kulcsát, azonban az oligarcha hamar rájött, hogy a Moldovában érdekeiket érvényesítő felek állandó kijátszásával sokkal többet kereshet, mintha egy valaki mellett foglal egyértelmű állást. Gondolatát tett követte, és hamar nacionalista moldáv hangokat kezdett megszólaltatni médiájában, melynek eredményeképp Bukarest etatistának bélyegezte és megszűntette politikai támogatását. 2014-ben a Plahotniuc-féle Demokrata Párt 19 helyet szerzett csak a 101 tagú parlamentben, azonban annyi képviselőt vásároltak meg, hogy végül 57 helyet foglalhattak el és abszolút többségük lett. Hatalmas vagyonának köszönhetően Plahotniuc irányítása alá került a főügyész, az alkotmánybíróság, az antikorrupciós hivatal és a rendőrség is. Tehetős barátokat is szerzett, így a volt ukrán elnököt, Petro Porosenkot ? akit Zelenszkij győzelmét követően Ukrajna támogatásával együtt vesztett el, hiszen a Nép Szolgája-féle Kijev a szocialista?ACUM koalíciót támogatja a chi?inăui parlamentben ?, illetve Dnyeszter-mente teljhatalmú tulajdonosát, Viktor Gusant is.

Plahotniuc támogatói Bukarestben sokáig a szocialista?liberális frakcióban ülő politikusok voltak, azonban az ő pozíciójuk a régióban folyamatosan gyengül. Jelenleg két fő Moldova-álláspont jellemző román oldalról: az egyik a Teodor Meleşcanu, (volt) külügyminiszter-féle semleges, óvatos, Moldovát teljesen különálló államként kezelő; a másik a Traian Băsescu, (volt) elnök-féle támadó jellegű, Moldovát szigorúan Románia territóriumaként számontartó retorika. Jelen pillanatban inkább az előbbi áll nyerésre, ugyanis Igor Dodon, moldáv elnök hathatós közbenjárásának köszönhetően a román állam elvesztette azon jogát, hogy a vezető politikusok moldáv állampolgárságot kaphassanak, így maga Băsescu is meg lett fosztva útlevelétől.

A Moszkvában és az EU-ban is persona non grata Plahotniuc ezzel az összes támogatóját elvesztette külföldön. Oroszország azért neheztelt rá, ami miatt médiájában folyamatosan Transznisztriát és Dodont is negatívan jelenítette meg (utóbbit lényegesen oroszbarátabbnak feltüntetve, mint amilyen), míg jelentős pénzügyi kapcsolatai voltak a Dnyeszter-menti Sheriff-hálózatot működtető mogul, Gusan holdudvarában. Az Európai Unió problémája pedig a Plahotniuchoz köthető korrupció, mely miatt a tavalyi évben be is fagyasztották a Moldovának szánt EU-s költségvetési támogatásokat. Különös helyzet alakult ki ezáltal az üzletember kérdését illetően: nemzetközi szinten is mindenki egyetértett abban, hogy távoznia kell a moldáv politikából.

Egy abszurd szövetség

Vlad Plahotniuc mellett jelenleg két nagyobb politikai pólus uralkodik a kelet-európai ország fölött, akik soha nem álltak még ? illetve valószínűleg, a közös ellenség, Plahotniuc távozása után soha többet nem is fognak ilyen közel állni ? egymáshoz. Az ACUM-tengely az euroatlanti erők által támogatott demokratikus?liberális pártszövetség. Két fő képviselője, Andrei Năstase és Maia Sandu is remek európai, valamint tengerentúli kapcsolatokkal rendelkeznek. Előbbi Németországból szerzett magának befolyásos barátokat, míg Sandu Washington új kiválasztottja lett Plahotniuc után, köszönhetően annak, hogy a John F. Kennedy School of Governmentben és a Harvardon végezte tanulmányait, valamint a Világbankban is vezető pozíciója volt korábban. Az ACUM erői mellett a jelenlegi elnököt adó PSRM, a moldovai szocialista párt képvisel jelentős erőt, akik legtöbbször mint a helyi oroszbarát erő vannak feltüntetve. Sokak szerint ugyanakkor az Igor Dodon-féle politikai szervezet sokkal inkább egy önjáró báb, akik fel is vállalnak konfliktusokat Moszkvával, azonban akiknek legjobb kapcsolataik kétségkívül nem nyugatról, sokkal inkább keletről jönnek. A jelenlegi szocialista párt a gyakorlatilag már megszűnt, de korábban jelentős szerepet játszó kommunista párt hagyományait és szavazatait viszi tovább. A nemzetközi Plahotniuc-ellenesség hozta létre az ?abszurd koalíciót?, melyben a felek így a Sandu/Năstase- és a Dodon-féle politikai erők lettek.

Az események idén februárban indultak be. A parlamenti választásokat követően Plahotniuc Demokrata Pártja jelentősen meggyengült. A választásokon a Dodon-féle szocialisták 35, a Sandu- Năstase-féle koalíció (az ACUM a Cselekvés és Szolidartás Pártjából és a Büszkeség és Igazság Pártjából áll) 26, míg a Demokrata Párt 30 helyet szerzett. Plahotniuc pártja megalakulása óta nem volt társadalmi szinten ilyen népszerűtlen és elutasított. Mivel a három pólus eredménye gyakorlatilag egyenlő lett, senki sem tudott kormányt alakítani tavasszal (a Demokrata Párt támogatta Pavel Filip alakított kormányt, azonban nem állt mögötte támogató többség, így nem volt hatékony), így vagy egy új választást kellett volna kiírni, vagy rá kellett venni a korábban szembenálló Dodont és az ACUM-ot, hogy üljenek le tárgyalni.

Június 3-án három különleges látogató érkezett Chi?inăuba: Dmitrij Kozak, orosz elnöki megbízott, Johannes Hahn, bővítésért felelős uniós biztos és Brad Freden, a State Department kelet-európai osztályának vezetője. Kozak sikeresen egyeztetett a szocialistákkal és az ACUM-mal is, így esély nyílt egy közös, Plahotniuc-ellenes koalíció kialakítására. Barabás T. János, a KKI vezető elemzője szerint: ?A szocialista?ACUM-kormányt Washington és Moszkva a regionális stabilitás érdekében tett közös megegyezésének lehet tekintetni.” A megegyezések eredményeként június 8-án Igor Dodon elnök kinevezte Maia Sandut miniszterelnöknek az amerikai, az orosz és az uniós nagykövet jelenlétében. A Sandu-kormány vállalásai között volt, hogy folytatódik az uniós intergáció, nem lesz föderalizáció, az ACUM nem kéri a NATO-tagságot, és határozottan fognak fellépni Plahotniuc birodalma ellen.

Még ezen a napon egy rejtett kamerás videó kezdett terjengeni a Demokrata Párt médiabirodalmában, melyben Dodon beismeri Moszkva befolyását ? konkrétan megemlíti, hogy Moszkva évente 284 millió forintnak megfelelő rubellel támogatja a szocialistákat ? és azt, hogy nem vetné el Moldova föderalisztikus alapon történő átalakítását. Dmitrij Kozak mint Moszkva képviselője ezt tagadta a Kommerszant.ru-n és bizonyítékokkal alá is támasztotta állítását. A videó kiszivárgása ráadásul azután történt, hogy a nem ACUM?szocialista frakciós képviselők kifogásolták a kormány egynapos csúszását a kormányalakítási időszak tekintetében (erre 90 napjuk lett volna), mely alapján új választást kellett volna kiírni és válságkezelő, független kormányt felállítani. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy Zinaida Greceanii személyében az ACUM?szocialista tengely már meg is szavazta a törvényhozás új elnökét. A konfliktust az alkotmánybíróság próbálta meg kezelni, méghozzá azzal, hogy megvonta az államfői tisztséget Igor Dodontól, és a moldáv törvények értelmében átmeneti elnöknek nevezte ki a miniszterelnököt, aki nem Maia Sandu volt ? hiszen ebben az esetben a kinevezése illegitim volt egy illegitim elnök keze által ?, hanem elődje, a Plahotniuc-pártba tartozó Pavel Filip.

Kettős hatalom árnyékában

Moldovában ekkor két hétig két elnök volt párhuzamosan hivatalban. Pavel Filip a kormányépületekben pro-Plahotniuc politikusokkal, az oligarcha zsebében lévő rendőrség segítségével igyekezte feltételezett hatalmát gyakorolni, miközben Maia Sandu vele párhuzamosan éppen ugyanezt tette, csak az Országgyűlés épületében. A Pavel Filip irányítása alatt tartott épületek előtt folyamatosan civil tüntetések zajlottak. Ezt a demonstrációsorozatot nevezték el ?csöndes forradalomnak.? Pavel Filip, élve az alkotmánybíróság által megszerzett jogkörökkel, feloszlatta a parlamentet és szeptember 6-ra választásokat írt ki. A Sandu-kormány ekkor arra hivatkozva, hogy Filip helyett az államfői tisztségétől megfosztott Dodont tekintik az ország elnökének, megtagadta a feloszlatást. ?Az országban semmi nem fog változni addig, amíg az állami intézményeket fogságban tartó Plahotniuc Moldovában van? ? jelentette ki Sandu. Igor Dodon ellenelnök is megszólalt: ?az eltérő ideológiájú pártok is összefoghatnak, ha közös a cél: Moldova felszabadítása a bűnöző, diktatórikus rezsim alól!?. Két héttel a kettős hatalom kialakulása után Vladimir Cebotari, a Plahotniuc-féle MDP alelnöke, félvén a börtönbüntetéstől, elfogadta a parlamentben a Sandu-kormányt, melyet követően dominószerűen omlott össze a Demokrata Párt vezetése. Még ezen az éjszakán megjelent az MDP pártszékházánál Derek Hogan, amerikai nagykövet, akinek látogatása után ? melynek apropójáról legfeljebb feltételezni lehet dolgokat ? Vladimir Plahotniuc a hajnali órákban repülővel távozott a Moldovai Köztársaság területéről.

Két nappal később, június 10-én az alkotmánybíróság legitimnek nyilvánította a Sandu-kormányt, akik a szocialistákkal közös együttműködést ? priuatim ? ?oligarchaellenes-koalíciónak? kezdték el hívni. Június 15-én az alkotmánybíróság visszavont minden rendeletet és jogorvoslatot, amit június 7.?9. között hozott, majd elnöke, az erős Plahotniuc-kapcsolatokkal rendelkező Mihai Poalelungi 20-án le is mondott. Június utolsó harmadában hatalmas oligarcha-exodus indult meg Moldovából. Az országot Vladimir Plahotniuc Dnyeszter-menti barátjának, Viktor Gusan üzletember birodalmán keresztül hagyta el, majd Miamiba távozott. Viktor Gusan, a transznisztriai Sheriff holdingcég teljhatalmú tulajdonosa, akinek a kezében van a Dnyeszteren túli de facto állam összes benzinkútja, szupermarketje, TV csatornája, könyvkiadója, építési vállalata, reklámügynöksége, alkoholgyára, sörgyára, telefonszolgáltatója, hotelje, és a terület egyetlen labdarúgó csapata, a Sheriff Tiraspol ? annak stadionjával együtt. Plahotniucot útján elkísérte Ilan ?or bankár is, aki a 2014-es banksíbolási botrány (több moldovai bank összedolgozva elsikkasztott több mint 1 milliárd eurót, ami az ország GDP-jének 1/8-a) egyik főszereplője volt, illetve felesége, az Oroszországból kitiltott énekesnő, Zsaszmin is.

Egy új esély az integrációra

Június 26-án végül a politikai válság hivatalosan is véget ért: Románia is támogatásáról biztosította a Sandu-kormányt, az új miniszterelnököt pedig meg is hívták egy bukaresti látogatásra július elejére. A moldovai kétkamarás parlament is megszavazta nagy többséggel a Sandu-kormányt, akik biztosították az országot az Unióval kötött szabadkereskedelmi megállapodásokban rögzített szerkezeti reformok végrehajtásáról, mellyel elkerülhetőek lennének a jövőben az ehhez hasonló konfliktusok. Az európai vezetők szerte az Unióban üdvözölték a Chişinăuban végbement békés hatalomváltást. Az alkotmánybíróság végül teljes testületileg lemondott, utat adva a változásoknak. A politikusok, nyugati szakértők, helyi civilek által követelt változást vezetésére Veaceslav Zaporojant nevezték ki ügyvezető elnöknek.

Moldova megszabadult a legnagyobb oligarchájától, aki folyamatosan blokkolta az ország teljesítményét, ezzel fenntartva saját birodalmát. Azonban Moldova továbbra is Európa egyik legszegényebb állama, ahol kevesek kezében összpontosul a pénz és a hatalom. Az ország geopolitikai helyzetéből adódóan is mindig játszótér lesz az Unió, az Egyesült Államok és Oroszország között. Azonban, hogy a kelet-európai országnak sikerül-e ezen geopolitikai helyzetet a saját javára fordítania, vagy épp ellenkezőleg, csak még súlyosabb politikai és gazdasági válságok várhatóak, egyelőre a jövő kérdése marad.

Címlapkép: Chisinau, 2019. június 9.
Vladimir Plahotniuc, a Moldovai Demokrata Párt vezetője beszédet mond Chisinauban 2019. június 9-én. A moldovai alkotmánybíróság felfüggesztette tisztségéből Igor Dodon államfőt, és Pavel Filip volt miniszterelnököt nevezte ki ideiglenes államf?nek.
(Forrás: MTI/EPA/Dumitru Doru)

EU hírfigyelő ? 2019. július

Szerző:

BSZK

aug 9, 2019

Szankciós politika

Júliusban a Tanács áttekintette és megerősítette a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szemben alkalmazott uniós szankciókat. A korlátozások hatálya alá eső személyek és szervezetek részt vettek az ázsiai ország nukleáris programjában; ballisztikus, illetve más tömegpusztító fegyverek kifejlesztésében, valamint a kiszabott szankciók megkerülésében. Az Európai Unió átültette továbbá az összes vonatkozó ENSZ-határozatot, és ezeket kiegészítő, illetve autonóm korlátozó intézkedésekkel látta el. Az EU elkötelezett a Koreai-félsziget mihamarabbi nukleáris leszerelése és a tartós békét megvalósító békés, diplomáciai eszközök mellett.

Brexit

Az Konzervatív Párt 160 ezer regisztrált tagja megválasztotta a párt új elnökét és az Egyesült Királyság következő miniszterelnökét, Boris Johnsont. A választási verseny utolsó szakaszában jelentős szavazatelőnnyel, a várakozásoknak megfelelően Johnson megverte vetélytársát, Jeremy Hunt külügyminisztert. A választásért felelős bizottság bejelentése után július 24-én Theresa May hivatalosan is benyújtotta a lemondását a királynőnek. Johnson pedig nem sokkal későbbi hivatalos látogatásán már átvette II. Erzsébettől a megbízást a kormányalakításra.

Johnson július 25-én tartott parlamenti felszólalása után egyre valószínűbb a megállapodás nélküli kilépés. Hajlandó ugyan újratárgyalni a May-féle megállapodást az EU-val, de csak abban az esetben, ha abból kikerül az ír határral kapcsolatos tartalékterv. Ha az EU nem hajlandó tárgyalni, vagy az nem sikeres, akkor a hosszabbítás végén, október 31-én az Egyesült Királyság rendezetlen keretek között, megállapodás nélkül hagyja el az Uniót.

Az EU Bizottságának leköszönő elnöke, Jean-Claude Juncker a korábbi állásponttal összhangban azonban elutasította a tárgyalások újrakezdését. Ezzel újabb patthelyzet elé került a Brexit-folyamat és ennek következtében két éves mélypontra zuhant a font árfolyama.

Szomszédságpolitika

Az Európai Beruházási Bank (EBB) 110 millió eurós kölcsönt nyújt Fehéroroszországnak az M7-es autópálya 91 km hosszú szakasza felújításához és fejlesztéséhez. A projekt a kiterjesztett transzeurópai közlekedési hálózat részeként valósul meg, magába foglalja a Belarusz és Litvánia közötti határátkelő infrastruktúra korszerűsítését is. A beruházás növeli a közúti szállítási kapacitást és biztonságosabb vezetési feltételeket teremt. Az M7 stratégiai közlekedési folyosó, amely a legrövidebb útvonalat képezi a Balti-tenger litvániai partjától Kaunason és Vilniuson keresztül Kijevbe és Minszkbe, végsősoron a Fekete-tengerig.

Július 3-án, Johannes Hahn, a szomszédságpolitikáért és bővítési tárgyalásokért felelős EU-biztos találkozott a Moldovai Köztársaság miniszterelnökével, Maia Sanduval. A biztos kifejezte a kormányváltás békés végbemenetele miatt érzett örömét, emellett kijelentette, hogy az EU kész az ország pénzügyi támogatásának fokozására.

Július 8-án az ukrán fővárosban, Kijevben kerül sor a 21. bilaterális EU?Ukrajna csúcstalálkozóra. Az esemény megkezdése előtt Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke találkozott Ukrajna miniszterelnökével, Volodimir Hrojszman, a beszélgetés során az Európai Tanács elnöke újfent személyes támogatásáról biztosította az ukrán miniszterelnököt és az ukrán népet. Ismételten elítélték a Krím-félsziget orosz annektálását, valamint megerősítették az Ukrajna és az Európai Unió közötti gazdasági és politikai kapcsolatokat. Az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók továbbra is érvényben maradtak.

A csúcstalálkozón Johannes Hahn, szomszédságpolitikáért és bővítési tárgyalásokért felelős biztos aláírta az új kiegészítő támogatásról szóló megállapodást 10 millió euró értékben. A dokumentumot ukrán részről Stepan Kubiv, első miniszterelnök-helyettes, az ország gazdaságfejlesztési és kereskedelmi minisztere írta alá. Az új források nagy részét a kis- és középvállalkozások, valamint a polgárok döntéshozatalba való bevonására használják majd fel. Az EU az év eleje óta fokozza jelenlétét az Azovi-tenger térségében, például aknamentesítési akciók és a helyi vállalkozásoknak nyújtott pénzügyi segély formájában.

A rendezvényen Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke találkozott, a megbeszélés után együttes nyilatkozatot adtak ki. A dokumentum megerősítette az Ukrajna és az Európai Unió közötti politikai társulást és gazdasági integrációt. A nyilatkozatban megemlékeztek, hogy öt év zuhant le az MH17-es járat. Mindkét fél kijelentette, hogy várakozással tekint a felelősök elleni eljárásra, valamint felszólították az Oroszországi Föderációt, hogy vállalja felelősségét, és teljes mértékben működjön együtt az elszámoltathatóság megteremtésére tett erőfeszítésekben.

Július 9-én az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk találkozott Azerbajdzsán elnökével, Ilham Alijevvel. „Az EU és Azerbajdzsán minden évben közelebb kerülnek egymáshoz” ? mondta Tusk. „A kapcsolatok erősödtek, és a mai látogatásom ennek egyértelmű jele.” Emlékeztetett arra, hogy 2018-ban az EU és Azerbajdzsán partnerségi prioritásokat fogadott el, hozzátéve, hogy a közös légtérről szóló tárgyalások még nem zárultak le. Tusk elmondta, hogy az EU kész tovább mélyíteni az Azerbajdzsánnal folytatott együttműködést, hangsúlyozva, hogy az EU alapvető fontosságot tulajdonít a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának. A két elnök tárgyalt a megoldatlan hegyi-karabahi konfliktusról is. „Az EU továbbra is teljes mértékben támogatja a minszki csoport társelnökeinek erőfeszítéseit arra nézve, hogy a helsinki záróokmány alapelvein nyugvó tisztességes és tartós rendezésre összpontosítsanak” ? tette hozzá Tusk.

Július 9-én egy EU küldöttség érkezett Jerevánba, hogy megvitassák az örmény felekkel az igazságügyi ágazat reformfolyamatát és ennek EU-s támogatását. A küldöttséget Vassilis Maragos, az Európai Bizottság Szomszédsági és Bővítési Tárgyalási Főigazgatóságának Örményországért felelős egységének vezetője koordinálta. A találkozó során az EU vállalta, hogy megosztja a korábbi országok hasonló reformjai során szerzett tapasztalatokat, valamint a bevált gyakorlatokat.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke július 10-én találkozott Nikol Pashinyan, örmény miniszterelnökkel. A találkozón megvitatták egy közös partnerségi megállapodás végrehajtását, amely támogatja Örményország modernizációját, és amelynek végrehajtásához az EU továbbra is technikai és pénzügyi támogatást nyújt. A megoldatlan hegyi-karabahi konfliktusról folytatott megbeszélésük kapcsán az Európai Tanács elnöke hangsúlyozta, hogy ?az EU-t ösztönözte az elmúlt év dinamikája és az emberek békére való felkészülése és a humanitárius kérdésekre összpontosító elkötelezettség.? Donald Tusk biztosította Nikol Pashinyan elnököt, hogy az EU továbbra is szorosan együtt fog működni Örményországgal, melyből minden örmény profitál majd.

Július 11-én az Európai Unió és az EU tagállamainak nagyköveteit fogadta Saad Hariri, libanoni miniszterelnök. A résztvevők a fennálló politikai és gazdasági helyzetről, illetve az EU és Libanon közötti kapcsolatról osztották meg nézeteiket. A találkozó keretében megerősítették a partnerséget az ország és az Unió között, valamint nyomatékosították a megbeszélt pénzügyi és strukturális reformok végrehajtásának szükségességét.

Jürgen Stock, az INTERPOL igazgatója is Libanonba látogatott hivatalos körútja első állomásaként, amelynek keretében Raya Haffar El Hassan belügyminiszterrel és Imad Osmannal, a Belső Biztonsági Erők vezetőjével találkozott. A beszélgetések témáját elsősorban nemzeti és regionális biztonsági problémák adták. Jürgen Stock ezt követően a jordán fővárosba, Ammanba utazott, ahol az ország belügyminiszterével, Salamah Al Sahaimmal vett részt egy találkozón. A beszélgetés fő témáját a regionális és globális fenyegetések, különösképpen a drogkereskedelem és terrorizmus adták. Az INTERPOL igazgatója továbbá elismerően nyilatkozott Jordániáról, hiszen az ország aktívan részt vesz a szervezet műveleteiben és kiképzéseiben, főként a terrorellenes műveletekben. A körút utolsó állomása Kairó volt, ahol Jürgen Stock egyiptomi tisztségviselőkkel és tisztekkel találkozott. Mindhárom közel-keleti ország részt vesz az Interpol Sharaka projektjében, amely az országok közötti információcserén alapul, hogy segítse a terroristahálózatok nyomon követését és felszámolását.

Július 11-én az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk találkozott Grúzia elnökével, Salome Zurabisvilivel. A felek megvitatták az EU és Grúzia közötti kapcsolatokat és azok továbbfejlesztésének lehetőségeit. Tusk megerősítette, hogy az EU és Grúzia közötti kereskedelem növekszik, és hozzátette, hogy többet kell tenni a mély és átfogó szabadkereskedelmi övezet teljes potenciáljának feltárása érdekében. Emellett igazságtalannak és szükségtelennek nevezte az Oroszországi Föderáció azon döntését, amely betiltotta a Grúziába közlekedő repülőjáratokat. Donald Tusk hangsúlyozta, hogy az EU szolidáris Grúziával, valamint támogatja az ország függetlenségét és területi integritását.

A július 21-i ukrajnai parlamenti választások után az EU nyilatkozatot adott ki, melyben kijelenti, hogy „az új hatóságok felelőssége, hogy megfeleljenek az ukrán polgárok elvárásainak.” Emellett utalt az EBESZ/ODIHR (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala) választási megfigyelő missziójának előzetes értékelésére, amely szerint az alapvető jogokat és szabadságokat általában tiszteletben tartották a parlamenti választások. A misszió mindazonáltal beszámolt a szavazatvásárlásokról, valamint az összefonódott üzleti és politikai érdekekről, amelyek a választások médiában való megjelenítését diktálják, valamint egyéb visszaélésekről, különösen a többségi választási rendszert követő megyékben. A nyilatkozat szerint az EU a demokratikus, stabil és virágzó Ukrajna mellett áll, és kész együttműködni az új ukrán parlamenttel és kormánnyal, amint az megalakul. Az Európai Unió továbbra is változatlanul támogatja Ukrajna függetlenségét, szuverenitását és területi integritását annak nemzetközileg elismert határain belül.

Körülbelül 300 darab kézi lőfegyvert, majdnem 1500 darab könnyű fegyvert, több mint 140 000 darab lőszert és több mint 200 kg robbanóanyagot foglaltak le a moldovai és az ukrán rendészeti szervek az ORION elnevezésű közös művelet során. A közös műveletet az Európai Unió moldovai és ukrán határsegély-missziója (EUBAM) koordinálta az Európai Unió bűnüldöző szervével (Europol) együttműködve.

Az Európai Bizottság bejelentette, hogy folytatja a Moldovai Köztársaság számára nyújtott költségvetési támogatás folyósítását azáltal, hogy július 23-án 14,5 millió eurót utalt át az EU és Moldova közötti szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásának támogatására, a szakoktatás és -képzés finanszírozására, valamint a vízumliberalizációs cselekvési terv végrehajtására. Johannes Hahn biztos hozzátette, hogy az EU határozottan elkötelezett amellett, hogy támogassa és segítse a Moldovai Köztársaságot a folyamat megvalósításában. A folyósítások csaknem kétéves időszak után folytatódnak, amelynek során az ilyen kifizetéseket az ország jogállamiságának romlása miatt felfüggesztették.

Július 24-én a rafahi határellenőrzést segítő európai uniós misszió (EU BAM Rafah) vezetője, Günther Freisleben a palesztin miniszterelnökkel, Dr. Mohammed Shtayyeh-vel találkozott Ramallahban. Freisleben elmondta, hogy az EU elkötelezett amellett, hogy a palesztin kapacitásokat tovább növeljék és erősítsék. A találkozót megelőzően, július 10-én az Európai Tanács meghosszabbította a misszió és a Palesztin Rendőrség Támogatására létrejött Koordinációs Iroda mandátumát 2020 júniusáig. Ezek finanszírozására az EU 12,43 millió eurót különített el.

Július 26-án az EU bejelentette, hogy széleskörű szakmai konzultációt indított a Keleti Partnerség jövőbeli stratégiai irányáról. Az EU véleménye szerint az együttműködés mind a Keleti Partnerség országainak, mind az EU tagállamainak kölcsönösen előnyösnek bizonyult. A ?20 Deliverables for 2020? reformprogram sikeresen haladt előre az erősebb gazdaságok, a jó kormányzás, az erősebb kapcsolatrendszer és az erősebb társadalmak kialakítása felé az egész régióban. A kezdeményezés tizedik évfordulója alkalmából május 14-én magas szintű konferenciát tartottak, amelynek során az Európai Bizottság leköszönő elnöke, Jean-Claude Juncker megbeszélést indított a Keleti Partnerség jövőjéről. Az érdekelt felek 2019. október 31-ig nyújthatják be véleményüket az EU weboldalán.

Július 30-án a fehéroroszországi viciebski Regionális Bíróság halálra ítélt egy férfit, miután kettős gyilkosság ügyében bűnösnek találták, jelentette be az EU szóvivője. A nyilatkozat kijelenti, hogy az, hogy Fehéroroszország az egyetlen európai ország, ahol még érvényben van a halálbüntetés, az Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozatában rögzített élethez való jog megsértése. Az EU javasolja az érvényben lévő halálbüntetések végrehajtásának felfüggesztését, és a halálbüntetés moratóriumának bevezetését.

BSZK a XX. Euroatlanti Nyári Egyetemen

Szerző:

Szabó Orsolya Réka

aug 6, 2019

56656225_2273132966083610_2336476970826596352_o — Forrás: SVKI Facebook

Idén immár 20. alkalommal rendezték meg az Euroatlanti Nyári Egyetemet Szolnokon. Az egyhetes szakmai programot a Magyar Honvédség Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Stratégiai Védelmi Kutatóintézete szervezte 2019. július 21. és 26. között a MH Béketámogató Kiképző Központban, melyen szakkollégistáink is részt vettek.

Szakkollégistáink Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredessel.

Az idei évben a programok a „20 év NATO ? 20 év Biztonság” téma köré szerveződtek, hiszen most lett 70 éves a szervezet, Magyarország pedig 20 éve, 1999. március 12-én lépett be a NATO-ba. Az egy hét során az előadók és a hallgatók olyan kérdésekre keresték a választ, mint hogy jelenleg és a jövőben mi fenyegeti a NATO-t, melyek voltak a különböző mérföldkövek a szövetség történelmében. Hangsúlyos témák voltak ezáltal a közel-keleti elhúzódó válságok, melyek kezelésében a NATO jelentős mértékben részt vesz, a hibrid és információs hadviselés megjelenése mint újfajta fenyegetés a szövetségre, a válságkezelési tendenciák, az újra fontossá váló területvédelem kérdése, és a „posztigazság korszakának” a megismerése.

A nyári egyetemen zárásaként a résztvevők meghallgathatták Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes előadását Magyarország 20 évéről a NATO-ban és Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter előadását a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési programról.

Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter. Forrás: SVKI Facebook.

Kép: Fodor Márk Joszipovics

EU hírfigyelő ? 2019. június

Szerző:

BSZK

júl 9, 2019

Szankciós politika

Az Európai Unió Tanácsa június 27-én meghosszabbította az orosz gazdaság elleni szankciókat 2020. január 31-ig. A döntésre Emmanuel Macron, francia államfő és Angela Merkel, német kancellár a minszki megállapodás végrehajtásával kapcsolatos, Európai Tanácsnak nyújtott tájékoztatása után került sor. Az Európai Tanács sürgette a konfliktusban érintett felek közötti mielőbbi tárgyalások újraindítását, melyek kulcsfontosságúak a bizalom helyreállításában. A korlátozások pénzügyi, energetikai, védelmi, illetve kettős felhasználású termékekre terjednek ki. Az Európai Tanács a minszki megállapodás maradéktalan teljesítésétől tette függővé a szankciók feloldását, amelyek a kitűzött dátumig, 2015. december 31-ig nem kerültek végrehajtásra, emiatt a korlátozások továbbra is érvényben maradtak.

A Tanács 2019. június 17-én megszüntette a Maldív-szigetek elleni szankciókat. A korlátozások utazási tilalmat és vagyoni eszközök befagyasztását írtak elő olyan szervezetekkel és személyekkel szemben, akik felelősek voltak az országban a jogállamiság aláásásáért és az emberi jogok megsértéséért. Az intézkedések bevezetésének fő okai a parlament és az igazságszolgáltatás rossz működéséből származtak. Az új elnök, Mohamed Szolih 2018. novemberi beiktatásával a helyzet javulni kezdett; 2019 áprilisában pedig békés demokratikus választások zajlottak le az országban, amely tovább szilárdította a jogállami kereteket. Egy 2019. március 11-én tartott szakpolitikai párbeszéd során a kormány tanúbizonyságot tett a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a jó kormányzás biztosítása mellett.

Brexit

Június hónap a belpolitikai versengés felerősödésével járt a brit kormányzó Konzervatív Párt soraiban, ugyanis a pártelnök, Theresa May kormányfő június 7-én lemondott. Theresa May május 24-én jelentette be erre vonatkozó szándékát, miután a parlament alsóháza háromszor visszautasította az Európai Unióval véglegesített kilépési megállapodást. A lemondás bejelentését követően rögtön megindult a verseny a miniszterelnök helyének betöltéséért. Theresa May mindaddig marad a poszton, amíg pártja meg nem találja utódját, ez várhatóan másfél hónapot fog igénybe venni a több fordulós belső választási rendszer miatt.

Eredetileg 13 jelölt jelentette be indulását a pártvezetői és miniszterelnöki posztért a Konzervatív Pártban. Végül 10 jelölt indult el a megmérettetésen, melynek során először az alsóházi konzervatív képviselők tartottak szavazásokat. Öt frakción belüli szavazás után két jelölt, Boris Johnson, volt külügyminiszter és Jeremy Hunt, jelenlegi külügyminiszter maradt versenyben. Ezután a Konzervatív Párt teljes, 160 ezer fős tagsága fog postai úton szavazni a leendő pártvezetőről. A párttagoknak július 6-án kezdik meg a levelek kézbesítését, és a szavazás után, július 23-án jelentik be az új kormányfő személyét. A közvéleménykutatások és az eddigi, párton belüli szavazások eredményei Boris Johnson győzelmét valószínűsítik.

Június 21-én az Európai Tanács ülésén Jean-Claude Juncker és Donald Tusk tájékoztatást adott az EU 27-ek kormány- és államfőinek a Brexit jelenlegi állásáról. A vezetők egyetértésre jutottak több kérdésben is. Kifejtették, hogy az Egyesült Királyság rendezetlen kiválása az Unióból egyiküknek sem érdeke, és a jövőben is törekedni fognak a minél szorosabb kapcsolat kiépítésére és fenntartására. Emellett kijelentették, hogy ugyan a kilépésről szóló megállapodást újratárgyalni nem hajlandóak az Egyesült Királyság álláspontjának esetleges változása esetén sem, azonban készek lesznek a párbeszédre a jövőbeli kapcsolatokról szóló politikai nyilatkozatot illetően. Az EU 27-ek egyetértettek abban is, hogy a miniszterelnöki székben Theresa May-t követő személlyel való közös munkára várakozással tekintenek.

Szomszédságpolitika

Ukrajna

Június 13?14-én az EU és a Keleti Partnerség országainak migrációs szakértői Fehéroroszországban találkoznak az integrált határigazgatással (IBM) foglalkozó konferencián. Míg a találkozó általános célja a határigazgatással kapcsolatos információk cseréje volt, a megbeszélések során kiemelt figyelmet fordítottak az úgynevezett ?zöld? határfelügyeletre, amely a fehérorosz tapasztalatokon alapul.

Az EU egy június 14-én kiadott nyilatkozatában elítélte a Fehéroroszországban végrehajtott újabb kivégzéseket. A nyilatkozat kiemeli, hogy a halálbüntetés ellentétes az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában szereplő élethez való joggal. Fehéroroszország az egyetlen európai állam, melyben még érvényben van ez az eljárás, ezért az EU felszólítja Fehéroroszországot, hogy vezessen be moratóriumot a kivégzésekre. A nyilatkozat végül hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés ellentétes az ország nemzetközi kötelezettségvállalásaival.

Június 18-án került sor az EU és Fehéroroszország között működő kétoldalú Emberi Jogi Párbeszéd hatodik ülésére. A megbeszélés során a felek áttekintették az eddigi fejleményeket, valamint az EU ismét kifejezte ellenvetéseit a halálbüntetéssel kapcsolatban. Ezenkívül kiemelték Fehéroroszország nyitottságát az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatban a nemzetközi fórumokon, valamint szorgalmazták, hogy az ország továbbra is működjön együtt az ENSZ erre szakosodott testületével.

Június 4-én Brüsszelbe látogatott első külföldi útja keretében Volodomir Zelenszkij, frissen megválasztott ukrán elnök. Brüsszelben Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Donald Tusk, az EP elnöke, valamint Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője fogadta. A bizottság kijelentette, támogatja Ukrajnát, hogy egy prosperáló, szabad és demokratikus ország jöhessen létre. Emellett az EU kiáll az ország területi integritása mellett is. Donald Tusk arról biztosította a feleket, hogy az Európai Unió továbbra is támogatja a reformokat Ukrajnában, illetve kész a társulási tárgyalások folytatására.
A Tanács elnöke ismét határozottan elítélte az orosz agressziót Ukrajna területén. Federica Mogherini, főképviselő asszony megvitatta az ukrán elnökkel a minszki megállapodás lehetséges végrehajtási lehetőségeit. Mindkét fél elutasította Putyin elnök ötletét, mely az ukrán polgárok számára egyszerűsíti az orosz állampolgárság megszerzésének lehetőségét. Emellett megvitatták a társadalmi és gazdasági lehetőségeket az Azovi-tenger térségében. A főképviselő asszony újfent kijelentette, hogy Oroszország köteles elengedni az azovi-tengeri incidens során elfogott ukrán katonákat.

Június 13-án az EU szóvivője, Maja Kocijančič Twitter oldalán szólalt fel a Krímben lezajló újabb letartóztatások ellen. A szóvivő kiemelte, az EU továbbra sem hajlandó elismerni az orosz jogszabályok alkalmazását a megszállt területeken, és elvárja az illegálisan fogvatartott ukrán állampolgárok azonnali szabadon engedését.

Június 20-án az EU ukrajnai küldöttsége bemutatta jelentését, melyben összefoglalják az EU által nyújtott segítség legérdekesebb pontjait. A kiadvány szerint az EU támogatja a kis- és középvállalkozások elindulását, valamint az Európai Beruházási Bank hosszútávú kölcsönökkel támogatja az egészségügyi intézményeket.

Moldova

Johannes Hahn, szomszédságpolitikáért és bővítési tárgyalásokért felelős biztos június 3-án véleményt nyilvánított a moldovai helyzetről a Twitteren. Üzenetében kijelentette, hogy az előrehozott választások nagy hatással lehetnek a gazdaságra, különösen az EU makroszintű pénzügyi támogatására. Emellett kiemelte, hogy az országnak továbbra is ki kell használnia az EU-val kötött társulási megállapodásban rejlő lehetőségeket.

Június 19-én Johannes Hahn a moldovai fővárosba, Chisinauban érkezett, hogy találkozzon a fő politikai szereplőkkel és megvitassa az ország legújabb fejleményeit. A biztos hozzátette, hogy az EU elvárja, hogy a hatóságok folytassák a legsürgetőbb reformokat, különösen a gazdaság, a média szabadsága, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás és a banki csalás botrányának tisztázása terén. ?Ezek a reformok megerősítik a kétoldalú kapcsolatokat az EU-val, és kézzelfogható előnyökkel járnak az emberek számára.? ? hangsúlyozta.

Örményország

Az EU?Örményország Partnerségi Tanácsot június 13-án hívták össze Brüsszelben. Az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini és az örmény külügyminiszter, Zohrab Mnatsakanyan vezette az ülést, melynek célja az EU?Örményország átfogó és megerősített partnerségi megállapodás végrehajtása előrehaladásának áttekintése és a partnerségi prioritások megvitatása volt. A rendezvény ideje alatt a két fél felülvizsgálta a gazdasági, kereskedelmi és ágazati együttműködést, valamint a vízumliberalizációs párbeszéd elindításának lehetőségét is. A megvitatásra került fontos politikai kérdések a demokráciával, a jogállammal és az emberi jogokkal voltak kapcsolatosak.

A tanácskozás során az EU üdvözölte a 2018. decemberi parlamenti választások lebonyolítását, amely az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásával zajlott le. A Tanács megerősítette az EU és Örményország elkötelezettségét, hogy hatékonyan hajtsák végre az átfogó és megerősített partnerségi megállapodást (CEPA). A Tanács emlékeztetett arra, hogy az EU több mint 160 millió eurót különített el Örményországnak a 2017?2020 közötti időszakra.

Június 26-án a kínzások áldozatainak világnapján Jerevánban, az örmény fővárosban nyilvános vitát folytattak a megkínzott örmény állampolgárok jogainak helyreállításáról. Gonzalo Serrano, az EU örményországi küldöttségének együttműködési vezetője nyitó megjegyzéseiben megerősítette, hogy az EU támogatja az örmény kormány erőfeszítéseit az igazságügyi ágazat reformjával kapcsolatban, amennyiben ez összhangban van a nemzetközi gyakorlattal és normákkal.

Toivo Klaar, az EU különleges képviselője a dél-kaukázusi régióban június 26-án konzultált Nikol Pashinyan, örmény miniszterelnökkel és Zohrab Mnatsakanyan, külügyminiszterrel. Klaar találkozói a hegyi-karabahi békefolyamatra és az EU?Örményország együttműködéssel kapcsolatos kérdésekre összpontosítottak.

Grúzia

Június 24?25-én Navracsics Tibor oktatási, kulturális, ifjúsági és sportügyi biztos részt vett Tbilisziben ?Az értékteremtés az oktatás és a kultúra révén? című keleti partnerségi konferencián. Látogatása során a biztos kétoldalú megbeszéléseket folytatott az ország miniszterelnökével, Mamuka Bakhtadzével, a külügyminiszterrel, David Zakalianival és az oktatási, tudományos, kulturális és sportminiszterrel, Mikheil Batiashvilival.

NATO-NETto Hírfigyelő – 2019. június

Szerző:

BSZK

júl 5, 2019

Partnerkapcsolatok

06. 02. ? A NATO Főtitkára dicsérettel illette Albánia politikai párbeszédre irányuló kezdeményezését (Gönczi Róbert)

Jens Stoltenberg, NATO Főtitkár június 2-án vasárnap Tiranába látogatott, hogy Albánia vezetőivel tárgyaljon. Üdvözölve Albánia 10 éves NATO-tagságát, dicsérettel illette az ország részvételét a koszovói és afganisztáni műveletekben, valamint a lettországi NATO többnemzetiségű harccsoportban. Továbbá megemlékezett azon két albán katonáról, akik nemrég életüket vesztették Lettországban egy gyakorlat közben.

?Kemény munkával és céltudatossággal Albánia példamutató a nyugat-balkáni régió békéjének védelmében.? ? jelentette ki . A Stoltenberg. A Főtitkár üdvözölte az Európai Bizottság ajánlatát az EU csatlakozási tárgyalásainak felgyorsítására Albánia és Észak-Macedónia ügyében, kiemelve ezen haladás továbbvitelének fontosságát. Felszólította az összes politikai szereplőt, hogy az egyeztetések során előre meghatározott politikai módszerekkel oldják meg nézetletéréseiket, illetve mutassák meg a szükséges konszenzust az euroatlanti integrációval kapcsolatban.

06. 03. ? ?Készek vagyunk befogadni Észak-Macedóniát a NATO-családba? (Németh Csenge)

Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára elismerő szavakkal illette Észak-Macedónia törekvéseit, melyek egyre inkább az európai és a transzatlanti integráció felé haladnak. Szkopjei látogatása során beszédében kiemelte, hogy a NATO-tagság nagyobb biztonságot és jólétet teremt az észak-macedón nép számára.

A NATO Főtitkára dicsérte a Szkopje és Athén által tanúsított elszántságot, mely Észak-Macedónia korábbi, megkérdőjelezett államnevének megoldására irányult a történelmi jelentőségű Prespa-megállapodáson keresztül. Így jelenleg a szövetségesek várakozással tekintenek Észak-Macedónia csatlakozására a NATO harmincadik tagjaként. Stoltenberg ösztönözte az országot, hogy folytassa a megkezdett reformokat, beleértve a jogállamiságot, a biztonságot és a hírszerzést érintő lépéseket. A reformok végrehajtása fontos állomás Észak-Macedónia életében a teljes NATO tagságra való felkészülésben.

A NATO Főtitkár a Észak-atlanti Tanáccsal, a NATO döntéshozó szervével érkezett meg Szkopjébe. Ez volt az első észak-macedóniai látogatás a Tanács részéről, mely folyamán egy közös találkozó keretein belül az észak-macedón kormány tagjaival közösen megvitatták a csatlakozási előkészületekben, reformokban, valamint a régió helyzetében elért előrehaladást.

06. 04. ? A Főtitkár dicséri Ukrajna és a NATO partnerségét és újabb reformokat irányoznak elő (Haiszky Edina Julianna)

A NATO Főtitkára, Jens Stoltenberg üdvözölte Ukrajna új elnökét, Volodimir Zelenszkijt a NATO főhadiszállásán és a NATO?Ukrajna Bizottság ülésén egyaránt. Stoltenberg köszönetet mondott Ukrajnának azért, hogy az otthoni komoly biztonsági kihívásaik ellenére az afganisztáni és koszovói missziókban is hathatósan közreműködnek katonáik, emellett az országot „nagyra becsült partnerként” említette. Biztosította Zelenszkijt a NATO teljeskörű politikai, katonai és anyagi támogatásáról, ennek példája a tengeri és a parti őrség kiképzése, és több mint 40 millió euró folyósítása befektetési alapoknak a számítógépes védelem és orvosi rehabilitáció területén.

A NATO határozottan támogatja Ukrajna szuverenitását és területi integritását, ezt támasztják alá a Főtitkár szavai: ?A szövetségesek nem ismerik el a Krím-félsziget annexióját és egyúttal elítélik Oroszország agresszív fellépéseit a fekete-tengeri régióban.?

A Főtitkár hangsúlyozta továbbá az ukrán elnök felelősségét a korrupció elleni küzdelemben és a jogállamiság megerősítésére irányuló reformok végrehajtásában, mert ezeknek köszönhetően Ukrajna egyre közelebb kerülhet a NATO-ba való belépéshez a partnerségi viszony helyett.

06. 09. ? A NATO álláspontja a kialakult helyzetről a Moldovai Köztársaságban (Gönczi Róbert)

A NATO aggódva figyeli a kialakult politikai válságot a Moldovai Köztársaságban. Arra kérték a politikai spektrum összes szereplőjét, hogy őrizzék meg a nyugalmukat és a köztük kialakult viszályt csökkentsék a párbeszéd szintjére, a törvények tisztelete mellett.

A Moldovai Köztársaság demokratikusan megválasztott vezetőinek közösen kell dolgozniuk annak érdekében, hogy a jelenlegi politikai válságra megoldást találjanak.

A NATO megerősítette, hogy a Szöveségesek a jövőben is támogatják a Moldovai Köztársaság reformjait annak biztonsági és védelmi intézményeiben. A NATO és a Moldovai Köztársaság szoros partnerek immáron több mint 25 éve és a szövetségesek továbbra is kiállnak a Moldovai Köztársaság függetlensége, szuverenitása és területi integritása mellett.

06. 11. ? Jens Stoltenberg izlandi látogatása (Tóth Milán)

A NATO Főtitkára köszönetet mondott Izland támogatásáért a nemzetközi biztonságot illetőleg. A június 11-én, Reykjavíkban tartott látogatása során Jens Stoltenberg, a Szövetség főtitkára Katrín Jakobsdóttir, izlandi miniszterelnöknek elmondta, hogy országa, stratégiai helyzetének köszönhetően, 70 éve segíti Európát és Észak-Amerikát egy szorosabb kapcsolat kialakításában.

Jens Stoltenberg kiemelte Izland polgári szerepvállalásának fontosságát a NATO missziókban, valamint az országban világszerte egyedülálló mértékű, a nők egyenjogúságát, a békét és biztonságot hirdető agendáját.

Továbbá szó esett aktuális biztonsági kihívásokról is, így Oroszország INF-szerződésből való kilépéséről, a NATO képességeiről a hibrid- és kiberfenyegetések leküzdésében, valamint az északi-térség helyzetéről is. Izlandi látogatása során Jens Stoltenberg megtekintette Keflavík légibázisát is, mely elsődleges szerepet játszik az ország és az egész északi térség védelmében.

Látogatása végén a Főtitkár megjegyezte, hogy a szigetország egy erős transzatlanti köteléket biztosít egy bizonytalan világban.

06. 18. ? Franciaország szándéknyilatkozatot írt alá a stratégiai légi szállítást és légi utántöltést illető együttműködésről Belgiummal, Hollandiával, Luxemburggal, Németországgal és Norvégiával (Szilágyi Laura)

A június 18-án aláírt szándéknyilatkozattal a hat szövetséges tagállam hatalmas lépést tett az MRTT-C képességek (Multi Role Tanker and Transport Capability) anyagilag megengedhetőbbé alakítása felé.

Az MRTT-C kezdeményezés biztosítani fogja a résztvevő országok számára a stratégiai légi szállítást, légi utántöltést és orvosi evakuálási képességeket, lehetővé téve ezáltal a légi műveletek rugalmasabbá tételét. Ehhez öszesen nyolc légijárművet fognak beszerezni az elkövetkezendő években.

A kezdeményezéshez való csatlakozás nyitott az összes tagállam számára.

06. 25. ? A NATO-tagországok védelmi költségvetése (2012-2019) (Györgyi Dominika)

A NATO rendszeresen gyűjt adatokat a szövetségesek védelmi kiadásairól, részletesen bemutatva ezeket. Minden tagállam védelmi minisztériuma jelentést készít a jelenlegi és a jövőben várható védelmi szempontú kiadásokról.

A kiadások a nemzeti kormány által a pénzügyi év folyamán ténylegesen teljesített, illetve a fegyveres erők, a szövetségesek vagy a Szövetség szükségleteinek kielégítésére tett kifizetéseket jelentik. A NATO naprakész gazdasági?demográfiai információkkal is rendelkezik az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága (DG-EFIN) és az OECD által.

Az említett források adatai és a tagországok GDP-előrejelzései közötti eltérésekre, valamint a fogalomkülönbségekre való tekintettel a jelentésben szereplő számadatok jelentősen eltérhetnek a médiában szereplőktől. A felszerelésre fordított kiadások tartalmazzák a fő berendezéseket és az ezekhez kapcsolódó kutatásra, fejlesztésre fordított kiadásokat. A személyzeti kiadások magukban foglalják a nyugdíjakat is.

A jelentésben használt 2018-2019-es adatok becslések.

A teljes jelentés az alábbi linken elérhető: https://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/pdf_2019_06/20190625_PR2019-069-EN.pdf

06. 25. ? Jens Stoltenberg: Szlovákia nagymértékben hozzájárul a Szövetség közös védelméhez (Tóth Milán)

A NATO Főtitkára június 25-én találkozott Zuzana Čaputovával, Szlovákia elnökével, annak érdekében, hogy értékeljék Európa jelenlegi biztonsági helyzetét, valamint a Szövetség elért eredményeit.

Jens Stoltenberg köszönetet mondott Szlovákia NATO munkájáért, így többek között az ország Lettországban állomásozó csapataiért, az iraki és afganisztáni bevetésekben való részvételéért, valamint az Ukrajnának nyújtott pénzbeli támogatásáért. Ezen felül pozitívnak értékelte azt is, hogy Szlovákia egyre nagyobb védelmi ráfordításokba kezdett, illetve a NATO-ra nézve kulcsfontosságú területekbe fektetett be.

06. 26. ? A védelmi miniszterek értekeztek az oroszok INF-szerződés szegéséről és a NATO válaszairól (Haiszky Edina Julianna)

A NATO védelmi miniszterei 2019. június 26-án, Brüsszelben találkoztak, hogy megvitassák az INF-szerződés Oroszország általi megszegését és a NATO erre adott válaszait.

Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára hangsúlyozta, hogy Oroszországnak még van esélye megmenteni az INF-szerződést, és a szövetségesek ezt az üzenetet a jövő héten a NATO? Oroszország Tanács ülésén közvetíteni fogják. De ehhez szükség van arra, hogy Oroszország ?térjen vissza a teljes és ellenőrizhető megfeleléshez? és szüntesse be az SSC-8 rakéták további előállítását és telepítését.

Emellett kiemelte, hogy a miniszterek megállapodtak abban, hogy a NATO reagál, ha Oroszország nem tér vissza a szerződésben foglaltakhoz, tehát a szövetségesek készülnek egy INF-szerződés utáni világra.

06. 27. ? A NATO-védelmi miniszterek jóváhagyták az új világűr politikát és megvitatták az afganisztáni missziókat érintő kérdéseket (Szilágyi Laura)

Csütörtökön a védelmi miniszterek jóváhagyták az új, átfogó világűr politikát, mely közelebb viszi a szövetségeseket a világűr lehetőségeinek és kihívásainak eléréséhez. A NATO olyan fórumként tudna fellépni, amely keretein belül növekedhetne az információk megosztásának és az együttműködésnek a mértéke.

A találkozó kiemelt napirendi pontja volt az afganisztáni biztonság kérdése. „Habár számos kihívás maradt még hátra az országot illetőleg, jelenleg mégis egyedülálló lehetőségünk van a béke megteremtésére.” ? nyilatkozta Stoltenberg.

A szövetségesek teljes mértékben támogatják az USA politikai egyezség felállítására törekvő afganisztáni ambícióit. Emellett a NATO nemrégiben megszervezte a misszióban résztvevő erők következő váltását, valamint megerősítette az afgán biztonsági erők pénzügyi támogatását 2024-ig.

Gyakorlatok

06. 06. ? Bevetették a NATO Spearhead Force névre keresztelt közös harci egységét és tesztelték készenlétüket (Szilágyi Laura)

Május 24. és június 14. között a szövetségesek 2500 német, dán és norvég katona, valamint 1000 harcjármű részvételével végrehajtották a Noble Jump 19 elnevezésű gyakorlatot Nyugat-Lengyelországban. Ez az esemény képezi a Spreadhead Force és a VJTF (Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Műveleti Erő) fő gyakorlatozási lehetőségét, és teszteli a két egység együttműködési képességeit.

A gyakorlat egyik alappillérét a gyors reagálás és az erők hirtelen mozgatása és áttelepítése alkotta. A műveleteket, melyek magukba foglaltak ellenséges harckocsik és gyalogság elleni védekezést, valamint tűzszerész munkálatokat is, a Zagan gyakorlótéren kivitelezték.

06. 09. ? A szövetséges haditengerészetek készenléti gyakorlata a Balti-tengeren (Kertai Zoltán Péter)

A 47. BALTOPS haditengerészeti gyakorlat június 9-én kezdődött 8600 fővel. A gyakorlat magába foglalta aknák és tengeralattjárók felkutatását és megsemmisítését, légvédelmi gyakorlatokat, partraszállási műveleteket és ellenséges kötelék elleni védekezést. ?A hat NATO-tagállammal határolt Balti-tenger kiemelkedő stratégiai fontossággal bír.? ? mondta Oana Lungeszku, a NATO szóvivője, aki kiemelte, hogy a gyakorlat ?senki ellen nem irányul, azonban a térség biztonsági helyzete jelentősen romlott a Krím-félsziget illegális orosz annexiója óta.? A hadgyakorlatnak korábban az Oroszországi Föderáció is a részese volt, de az ukrán konfliktus következményeként 2014 óta kimaradt. Az ez évi hadgyakorlatot az amerikai 2. flotta parancsnoksága vezényelte le, ami 2018-ban a növekvő orosz atlanti-óceáni jelenlétre válaszul alakult újra.

06. 13. ? A Szövetség új energiatakarékos felszerelése (Kertai Zoltán Péter)

A Szövetség új energiatakarékos felszerelést tesztelt a lengyelországi gyakorlat során. A Capable Logistician 2019 névre hallgató gyakorlat a szövetséges hadseregek fosszilis üzemanyagoktól való függését kívánja csökkenteni és a nemzeti hadseregek közti kompatibilitást növelni. A gyakorlat magában foglalt meglepetésszerű áramkimaradásokat, illetve a dízel- és vízforrások szennyeződését. Az eseményen szerzett tapasztalatok a későbbi fejlesztések alapját fogják képezni.

1...404142...113 41. oldal a 113-ból

biztonsagpolitika.hu

Belpolitikai instabilitás Mianmarban: a tűzszüneti tárgyalások kérdése

A hongkongi tüntetések háttere és hatásai

Az izraeli telepesmozgalom távlati perspektívái Ciszjordánia tekintetében

NATO-NETto Hírfigyelő – 2019. augusztus

EU hírfigyelő ? 2019. augusztus

?Csöndes forradalom? ? politikai válság Európa peremén